BR. APOR PÉTER: AZ CATHOLICA RELIGIÓRÓL. 0098
Akkor minden étel s ital bõvön vala,
Virgina, hegedû,
ének s szép muzsika,
És mivel mindenkor itt künn hálunk
vala,
Tûzi mesterséggel volt estveli óra.
Az fejedelemnek
nímeti csinálták
Az tüzes szerszámot, és azok is
hánták,
Valának ezen kül szép kis réz-álgyucskák,
Azokot sütötték ki tüzes rakéták.
Minden tanólásunk
alkalmatossága,
Ez vala mint írám, s magunk mulatsága,
Fogyatkozás nem volt de az tanolásba,
Mert szorgalmatoson
jártunk iskolába.
Provessiót jári belõl Kolosvárba
Catholicusoknak nem volt szabadsága,
Hanem mikor eljött az
Husvétnak napja,
Akkor megyünk vala kis processióra.
Az
Resurrectio Nagyszombaton estve,
Az jó szokás szerént nyolcz
órakor lenne,
[p 0099] Elhallgatják vala, hogy az véghez
menne,
És az processio keveset kerûlne.
Az processionak
vala az az czélja,
Az mint szegelleten volt az Vagner háza,
Elõtte az háznak edgy lánczos kút vala,
Azon tul elmenni
szabadság nem vala.
Az monstrantia-vivõ páternek láttam
Hogy bottal megüté az kezit, ott voltam,
És hogy
hajigáltak kõvel, azt is láttam,
Eztet magam értem, hogy
Kolosvárt laktam.
Noha nímetjei az fejedelemnek
Venerabilenak körûlle mentenek,
De az más vallások arra nem
néztenek,
Hanem mint lehetett ugyan üldöztenek.
Az
Gyertyaszentelõ Boldogasszony napján,
Az leírt templomnak
az õ kis udvarán,
Edgy kis processiot csak ott belõl
járván,
Mert nem vala szabad járni künn az utczán.
Buzát szent Márk napján hogy kellett szentelni,
Monostorra
kellett az templomhoz menni,
Keresztjáró hetet ugyanott
szentelni
Kelletett és onnét processiot járni.
Az elsõ
nap mentünk az Gorbó patakra,
Az mint lefoly, azon innen
való dombra,
Ott régi oszlopnak volt fundamentuma,
Az
devotio azon az helyen vala. ( Bizonyára a hol most a II.
Rákóczy György emlékoszlopa áll. )
Páterek házánál
vagyon mely kápolna,
Másnap processio azon kápolnába
Mene, de az vala akkor éppen puszta,
Harmadnap templomot
megkerûljük vala.
Urnapra is kellett mennünk Monostorra,
Mert szabadság nem volt az processiora,
Hogy azt véghez
vittük volna az városba,
Az catholikusság így vala
szorítva.
[p 0100] Fenes ( Kolozsvár szomszédságában,
nyugotra, a Szamosvölgyében. ) mellett lévén edgy jeles
kápolna,
Midõn elsõ vala szent Lõrincznek napja,
Monostorról mentünk azon kápolnába,
Teljes bucsu vala sz.
Lõrincz napjára.
Szent Péter és szent Pál napjára
mentünk Bácsba, ( Kolozsvártól az elsõ vasuti megálló
hely Várad felé, a Nádas völgyében. )
Holyából (A
Szamos és Nádas völgyét elválasztó erdõs hegyoldal neve.
) keresztûl, az mint az út vala, ( Az u. n. "Török-vágás"
660-ból.) )
Az mint lefoly vala az Nádas pataka, ( Most
Kardosfalva telep van ott. )
Az páter csak ottan felöltözik
vala.
Az kereszt zászlót is az helyt felemelték,
Urunknak
nímettyi fegyverrel késérték,
Váradi töröktõl az népet
féltették,
Pribékek gyermeket csakhamar elvitték.
Visszajövet, ahol felöltözött vala,
Ugyanazon helyen
levetkezik vala
Az páter, zászlót is lebocsátják vala,
Csak magunkra mentünk onnét Kolosvárba.
Nagy-
Boldogasszonynak az innepe napja
Mikor volt, eljöttek Monostor
templomba
Az catholicusok igen nagy sok számba,
Noha
nímelyiknek távul volt lakása.
Az urak eleit az páterek
hítták
Monostori kertben és megmarasztották
Ebédre, s
vígan is azokot tartották,
Vecsernyére megint az templomba
hítták.
Bács, Fenes, Jegenye (Kolozsvártól távolabbi
falu, Bánnfy-Hunyad felé, 4-ik vasúti állomás, hol most
fürdõtelep is van. ) catholicus vala,
Annyi vallások közt
híven megmarada,
Noha földes urok más vallású vala,
Mégis megmaradtak, Isten csudájára.
Ezen szent innepre
Monostorra jöttek,
Mindenik faluból kereszt-zászlót vittek,
[p 0101] Az processioban szépen énekeltek,
Ugyan
énekszóval megint visszamentek.
Két hasonló páter
Udvarhelyt is vala,
Az micsodásokot irtunk Kolosvárba,
Grammatic, syntaxis mester tanította,
Az kisdedeket is
második oktatta. ( Itt kezdték tanulásukat Apor Péter fiai
is.
De, mint Kolosváratt, itten jobban voltak,
Plébánusoknak már itt tartattanak (így!),
Alkalmas
templomban minden napon jártak,
Aitatosságban nem is
turbáltattak.
Esperest is vala itt az páter gazda,
Az
parocusokot mind ez igazgatta,
Az anyaszentedgyház rendit
megtartotta,
Annak minden dolgát okoson folytatta.
Az mint
Kolosváratt convictorok voltak,
Itten is Udvarhelyt szintén
úgy tartattak,
Seminaristák is csak éppen úgy voltak,
Csak itt közel lévén, élést is hozhattak.
Károly-
Fejérvárt is olyan pap vala,
Seminár, convictus meg hasonló
vala,
Grammatic, syntaxist tanítanak vala,
Szintén úgy
két mester itt is tanít vala.
Benn volt az városba
páterek lakása,
Ahol kõbõl vala az háznak dereka,
De az
felsõ része csak sövénybõl vala,
Az házak voltak két
contignatiora.
Az városon küljel vala az templomunk,
Iskolák és kõbõl seminariumunk,
Az processiora szabadosok
voltunk,
Ceremoniáktól nem tilalmaztattunk.
Mind itt, mind
Udvarhelyt harangokot vontak,
Ugy Monostoron is nagy harangok
voltak,
Mint az plébánusok, úgy harangoztattak,
De az
cálvinisták elõbb harangoztak.
[p <|b>] 02 Az catholicusok
kevessen voltanak
Károlyvárt, Hunyadban felesen laktanak,
Aitatosságra onnét feljártanak,
Mert másutt páterek sohult
nem valának.
Sokszor kimentenek páterek Hunyadba,
Catholicusokot az igaz vallásba
Tanitották hitünk szent
ágozatira,
Foglalták magokot aitatosságba.
De az
fejedelmek az mikor laktanak
Károlyfejérváratt, felesen
voltanak
Az catholicusok, az kik szógáltanak
Fejedelem
mellett, kik udvaroltanak.
Gyergyó-Szent-Miklóson hasonló
pap vala,
Az urak mellett edgy ugyan olyan vala,
Ezek
Kolosvártól mind függenek vala,
Volt elõljárójok az ott
való gazda.
Mindenik vallású papnak az galléra
Háta
közepiig mentéjinek vala,
Az galléron vala vagy rókának
torka,
Az szegényebbeknek csak rókának nyaka. Az
clastromok voltak hazánkba megtiltva,
Szabad két klastrom
volt: Csík-Somlyó, s Mikháza,
Azokban is igen kevés barát
vala,
Szak az edgy moralist tanyíthatják vala.
Philosophiára ha akartak menni,
Vagy theologiát akartak
tanolni,
Idegeny országra el kelletett küldni
Az fratereket
és ott taníttatni.
Az mely pátereket íránk Kolosvárban,
Ugy hasonlóképpen Károlyfejérvárban,
És az kik laktanak
Udvarhely városban.
Barátok is voltanak ez két
klastromokban.
Körös-körûl ezek az országban jártak,
Mert szegény pápisták elszélyedve voltak,
Azokot oktatták,
ahová jutottak,
Szent mise szentséggel kiket vígasztaltak.
[p 0103] Abban az idõben az mint mégis voltunk,
Ezen
pátereknek, az mint megmaradtunk,
Mü nagy köszönetet
mindnyájon mondhatunk,
Hogy eretnekségre mü el nem
fordultunk.
Az nagy Haller úrék Fejéredgyházára
Klastromot építének különös dombra,
Szárhegy mellé
megint Lázár familia,
Mindenik helyt immár barát lakik
vala.
De az fejedelem lévén cálvinista,
Minden barátokot
ezektõl eltilta,
És mind az két helyen marada csak puszta,
Az mig nímet nemzet Erdélyben bejuta.
Fejéredgyház ugyan
csak pusztán marada,
Az szárhegyi klastrom megint helyben
álla,
Dícsirtetik Isten mindenkor azólta,
Lakván az
barátok azon klastromba.
Én gyermekkoromban, emlékezem
arra,
Mert hitemre méltó jó ember mondotta,
Maros-
Vásárhelyen barát megyen vala
Által, edgy kufárné ez
képpen szóllítja:
- Ha az más vallású falukban jártanak
Az szegény barátok, csúfnak tartattanak,
Még az gyermekek
is tartottak csak csúfnak
Bátron az Christusért õk csufok
voltanak. -
Maros-Vásárhelyen általmegyen vala
Edgy
szerzetes barát, hogy piaczra juta,
Utánna kufárné azt
kiáltja vala:
Barát, van-e gagyád? (így!) melyet hogy
meghalla
Az szerzetes, mindjárt nagyon megpirúla,
És az
kufárnénak feleletet ada:
Nekem vagyon gagyám, de nálad
nincs orcza,
Midõn úgy kiáltasz mint egy híres kurva.
Befogá az száját az lotyó kufárné,
Az barát is utját
azonba követé,
Noha ezt magában valóban szégyenlé,
Hogy
piacz közepin azt mondá kufárné.
[p 0104] Kornis Gáspár
buzgó catholicus vala,
Az szentbenedeki maga falujába
Templomot építe pápisták számára,
Hogy lenne azoknak
aitatossága.
De nézd meg, az maga siát (Igy! t. i. saját.
) falujába
Megtilták templomot, hogy senki ne járna,
Imádkozó helyet maga kastélyába
Kételenítették, csak az
edgyik házba.
Lássad üldözésit catholicusoknak,
Kiknek
szabadságot házoknál sem adtak,
Istennek, mint kellett, úgy
nem szolgálhattak,
Mert üldözés miatt csak el nem
lankadtak.
Pápista atyáktól gyermeket elvették,
És az
cálvinista iskolában vitték,
És cálvinistákká
erõszakkal tették,
Vissza az atyjokhoz nem is eresztették.
Méltóságos Haller házból nem volt soha
Senki is
tudtomra elébb cálvinista,
De nézd: Haller Gábor nekünk
legyen példa,
Az kit cálvinisták küldtek Angliába.
Ottan Haller Gábor hogy lõn cálvinista,
Azután csakhamar
jöve hazájába,
Fejedelem neki tisztségeket ada,
De
keservesen lõn világból múlása. (A török nagyvezér
fejeztette le 1662-ben Érsekújváron. )
Cálvinista soha
más nem volt Jósika,
Jósika István három fiát járatta
Székely-Udvarhelyen az mü iskolánkba,
Imre, István, Dani
azok neve vala:
Fejedelem asszony Bornemiszsza Anna
Attyoknak ellene azokot elvonta,
Enyedre küldötte és ott
taníttatta,
Miglen mind az három hogy lõn cálvinista.
[p 0105] Alsó-Csernátomba jó pápista vala
Az Damokos ház
is, abból sem volt soha
Kezdetitõl fogva senki cálvinista,
Hanem három gyermek árvául marada:
Damokos Péternek fiai
voltanak,
Istvánnak, Péternek hitták és Gábornak,
Pápista scholában elõbbször járának,
De erõvel tevék
mind cálvinistáknak.
Sokakot írhatnék, kiket más
vallásra,
Erõvel hajtottak hitváltozására,
De ez elég
legyen megpróbálására,
Hogy igyekeztenek nagy
megromlásunkra.
Ellenben az szegény catholica anya,
Az
kinek az ura vala cálvinista,
Ha catholicusnak az fiát akarta
Nevelni, üldözte Bornemiszsza Anna.
Gyulai Istvánné, az
Jankó Ilona,
Legyen nekünk ebben legelsõbben példa,
Ki
is hogy az fiai lehetne pápista,
Apor Lázárnénak
tartására adta.
Gyulai László volt Jankó Ilonának
Fia,
de az anyja Jankó Ilonának
Imecs Ilona, társa Jankó
Mihálynak,
Nénje vala penig Apor Lázárnénak.
Apor
Lázárnénak Imecs Judit neve,
Imecs Ilona volt ennek
testvér-nénje, Jankó Ilona is gondviselésére
Bizta az
nénjének az nevelésire.
Az nagyanyám azért tartá
iskolába,
Szent hitünkra abban szépen tanyítatta,
Az
háznál maga is mindenkor oktatta,
Tizennégy esztendõs volt,
hogy visszaadta.
Bornemissza Anna az anyát büntette,
Mert
hogy az edgy fiát pápistává tette,
Ohába fiscalis faluját
elvette,
Másként, mint lehetett, valóban üldözte.