VÁRKONYI BÁRÓ AMADE LÁSZLÓ: TE ÁLLHATATLAN
LÉLEK... 0216
1. Te, állhatatlan lélek,
ūrnyékodtúl is félek!
Nincs már benned reményem,
Bár gondoltam: vagy fényem;
Jéggé vált már az tüz,
Csalárd lárvád elüz,
Te rád
nem is szemlélek.
2. Minden dolgod már kétség,
Ámbár
szived majd elég,
Rozsdát már nem szenvedhet
Az régi hiv
szeretet;
Gyászsorsom ezt nyerte,
Életem remete,
Csak igy
türöm, mig lehet!
