PAPAI PARIZ FERENCZ: PAX SEPULCRI. 0104


I. Mitöl vagyon az, hogy a' keresztyén ember-is az ö betegségében, és másképen-is mindennaponként a' meghalásra való készületiben, midön az 0ö haláláról gondolkozik, nem lehet, hogy szivéáben a' haláltól meg-ne rettyennye?

TErmészetnek dolga ez, én lelkem: Mert ugyan- is mi természetünk, az ö eredetiben nem a' halálra, hanem az életre teremtett vala. De a' bün által béjött e' világra a' halál, melly a' bünnek sóldja és büntetése: Rom. 5: és 6: Ugyan-is, valamint-hogy a' halál ez élö természetnek megrontója; úgy ez élö természet-is ellensége a' halálnak. MInthogy azért az ember természeti szerint ez életet szereti, bizony hát nem tsuda, és egy emberben-is nem feddendö, sem pedig magában nem vétek a' haláltól irtózni, és a' mennyire lehet az ellen szabados óltalmat keresni.

Jeles példánk erre, a' mi Urunk Jésus Christus, ki-is a' haláltól fél és irtózik vala: Mát. 26: Mert noha ugyan több [p 0105] egyéb nagy okai-is vóltanak az ö Felsége szomorúságának és nagy gyötrödésének az olaj-fáknak hegyén; mindazáltal ennek nem kitsíny oka vala ez, hogy ezzel-is megmútatódnék természet szerint való igaz valóságos embernek lenni, kiben a mi természetünknek minden tulajdonsági meg-vólnának, a' bünön kivül. Mellyre nézve, midön az Atya Isten ezt az ö Igéjét az ö szörnyü halálának óráján ez utólsó engedelmességre hívá és e' szenvedésekre, félelemre, haláltól való nagy irtózásra botsátá, ez-is minden bün és illetlenség nélkül mene a' Christusban véghez, midön az ö testének nem vala kedve a' halálhoz. a' honnan ugyxan így szól: Keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem, és melly igen szorongattatom, míglen az elvégeztessék! Luk. 12:

ALdassál én Uram Jésus Christus, ki engemet elsöben nem a' halálra, hanem inkább az életre teremtettél vala, és az életre való vágyódást szivembe óltottad vala: Kérlek szivemnek belsö indúlatiból tégedet, taníts-meg megemlékeznem arra, hogy e' halál a' bün miá uralkodik rajtam, és azért öldököl mind fogytig. Engedd énnékem a' te Sz. Lelked által, hogy valamennyiszer engemet a' halál megrettent, mind annyiszor, [p 0106] annyival-is inkább én a' büntöl irtóztam, útáljam, és minden tehetségenmel kerüljem, szintén úgy, mint a' halált önnön magát, melly a' bün által jött-bé a' világra és én té hozzád én Uramhoz, ki a' valóságos Élet, Ján. 11: az igaz Hit által erösen ragaszkodhassam, a' halálnak minden félelmeit meggyözzem, és ezt víg örömmel bátran mondhassa: Ha szintén meg-kelletik halnom-is, nem halok-meg, hanem élek, és hirdetem az Urnak dolgait: Sólt, 118: Adjad, hogy erös hittel elhihessem, hogy én te általad Életnek Fejedelme által, az örök haláltól megszabadúltam, és ama' valóságos örök életet végre elérem, şmen.

II. Ugyan még-is sok ember találkozik, a' ki kivánva kivánja a' halált?

Igen-is: De azt jól meg-kell tudni, hogy két-féle emberek kivánják a' halált.

I. A hitetlen, pogány és Istentöl el-szakadt emberek-is kivánnak gyakorta meghalni, de tsak békétlenségböl, boszszúból, a' nyomorúságért, mellyel Isten bünteti öket az ö bünökért: Mert holott az illyenek Isten igaz esméreti és igaz hit nélkül vannak, a' Christus keresztének az övéivel való köz vóltát nem tudják; hanem kétségbe esnek az ö békételenségekben, zúgolódnak Isten ellen, és nem [p 0107] tsak kivánnak meghalni, hanem gyakorta magok magoknak gyilkosi, mint Judás, Saul és Akitósel: Mat. 27: Tsel. 1: 1 Sam. 31: 2Sam 17: Azt gondolják az illyenek, hogy azzal az ö nyomorúságoknak egyszer vége lészen, holott még akkor esnek inkbb belé, és akkor kezdik érzeni mitsoda a' kín. Oltalmazz ezektöl mi mennyei Atyánk bennünket kegyelmesen!

2. Ellenben az Istennek fiai, mennél inkább nevekednek az Isten esméretiben, a' hitben, és a' Christus szerelmében, e' nyomorúságos élettöl annál inkább unatkoznak és kivánkóznak amaz örökké-valóra, azt óhajtják minden szempillantásban, és így szólnak szent Pállal: Kivánok megoszlattatni és a' Christussal lenni. Ugyan a' mi Urunk-is erre tanít bennünket, hogy így könyörögjünk, és ezt kivánjuk minden napon: Szabadíts-meg minket a' gonosztól. Mellyben nem tsak azt kérjük, hogy Isten ez életnek mind leleki mind testi gonoszszaitól megörizzen, hanem annak-felette szivesen-is fohászkodtunk ama' végsö szabaditásra, hogy az Isten avagy véget vessen a' gonosz világnak hamar, vagy pedig jöjjön-el a' bóldog órával külön, és vigyen amaz örök nyugodalomba magával.

[p 0108] SEgélj én Uram Jésus Christusom, hogy én a' keresztnek titkait megérthessem, magamat ahoz rendelhessem, és tanúlhassam-meg töled, mint kellessék az én igámat viselnem. Örizz-meg attól engemet, hogy békételenségböl ne kivánjam halálomat, annál inkább ne igyekezem megrövidíteni életemet, mellyet nékem jó ajándékúl adtál. Adjad inkább és engedjed, hogy én tégedet naponként jobban-jobban esmérhesselek, a' hitben erösödhessem, tégedet hová tovább mind inkább-inkább magamnak megnyerhesselek, hogy így e' földi múladnó dolgokat megútálván, egyedül ama' mennyei maradandó jóra áhétozzam. Ámen.

III. De hogy-hogy kivánhatja az ember jó lelki-esmérettel a' hoszszú életet?

Megfelel erre szent Pál, 's arra int bennünket, hogy a' Christus mindenkor díétsértessék a' mi testeinkben, mind az élet, mind a' halál által. Mert (úgy-mond) mind életemben, mind halálomban nyereségem a' Christus: HOgyha pediglen szükséges légyen énnékem e' testben élnem, és mellyiket válaszszam, nem tudom: Mert szorongattatom e' kettö között, kivánván elköltözni és lenni Christussal, mert az mindennél jobb. De e' testben megmaradnom [p 0109] szükségesebb ti érettetek. Ezt pedig bizonnyal tudom, hogy én megmaradok, és mindnyájan ti veletek együtt megmaradok, a' ti gyarapodástokra és hiteteknek örömére: Filip. i:

Hallod-é, én lelkem, miképpen a' Sz. Pál mind a' kétféle gondolatoktól szorongattatik: kivánja ugyan a' nyugodalmat, úgy-is hiszi, hogy az leg-jobb vólna; de azt-is látja, hogy hasznos vólna tovább való e' földön élete. Vagyon-is bizodalma, hogy az Isten az ö életét tovább nyújtani fogja, mind Isten mind emberek szolgálatjára. De ugyan mind két részében gondolatinak egyedül ez a' czélje, hogy a' Jésus neve ö általa hirdettessék, akar élete, akar halála által légyen az.

Igy tselekedék az Ézékiás KIrály-is, midön néki a' Próféta Istennek izenetit megmondá, hogy meg-kell halni; sira és kéré az Urat: ki meghallgatván meghoszszabítá életét tizenöt esztendökkel: Ésa. 38: Igy látjuk, hogy szent Pál-is nagy örömmel örül vala azon, hogy Isten az ö hü szolgáját Epafroditust halálos betegségéböl újjolag felsegéllé: Filip. 2.:

E' példákat ha követed, én lelkem, nem vétkezel: HOgyha mind Istennek, mind [p 0110] felebarátodnak hasznára lehet életed, méltán kérheted Istentöl, hogy életedet nyújtsa, egésséges életet adjon, birjon és igazgasson, hogy te a' kegyelemnek edénye és hasznos eszköze lehess. Mindazáltal mindenkoron magadat az ö akaratja alá botsássad, és légy készen az innen való elköltözésre, mert a' határ elrejtve vagyon én tölem.

ÕRök mindenható isten, te vagy az én életem, és az én eletemnek ideje vagyon a' te kezeidben: mert ugyan-is te benned élünk, mozgunk és vagyunk: Tsel 17: Hálákat adok tenéked szivemnek belsö indulatiból, hogy te engemet ekkédiglen megtartottál, ép elmét 's egésséges életet szolgáltattál: Ennek-felette, oly hivatalba 's állapotba helyheztettél, mellyben én tenéked én Uramnak és felebarátomnak szolgálhassak. Én Istenem, te tudod és látod az én szivemet, hogy én jelen és készen vagyok, arra, hogy az én hivatalomban tovább-is hiven járjak, minden gonoszra való szándékozs nélkül. Kérlek tégedet, hogyha tenéked ditsöséges és énnékem idvességes, nyújtsad tovább-is életemet, birj és igazgass a' te jó Lelkeddel, hogy tovább-is tisztességemre lehessek e' földön: a' te nevedet mind inkább-inkább tanúljam esmérni: felebarátomnak pedig híven szolgálni: [p 0111] és az én szivemet az igaz pénitentzia-tartás áltál jobban-jobban számodra elkészíteni. Hogyha pedig ez tenéked nem tetszik, a' mint-hogy ezt te jobban tudod, oh bölts Isten, ímé jelen vagyok, vigy-ki innen engemet, valamikor tenéked tetszik: a' te akaratodat Uram örömest tselekszem: Sólt. 90: Ámen.

VI. Mitsoda inditson hát minden embert közönségesen arra, hogy önmagát könnyen botsássa a' halálra?

Az engedelmesség, mellyel Istennek minden teremtése tartozik: Mert Istentöl vettük életünket: ugyan azon Istennek ereje vagyoyn arra, hogy azt mitölünk megkivánja, mihelyt akarja. Senki nem jött-bé maga erejével e' világra: és így senki meg-sem maradhat benne, ha Istennek nem tetszik: ö meghagyja halni az embert, és azt mondja: Térjetek viszsza a' földbe embereknek fiai: Sóltár 90:

Megójjad pedig magadat, én lelkem, hogy midön a' te órád közelget, békételenül ne menny a' halálra: Istened ellen ne zúgolódjál. Ne mond azt: Meghalok, mert kételen vagyok véle, vagy akarom vagy nem. Igy tselekszenek a' hitetlenek, kiknek sëmmi reménségek [p 0112] nintsen, és kiknek minden bóldogságok e' világi élet. Ezekre tartozik az, a' mit az Ur mond: A' ki az ö maga életét szereti, elveszti azt: Ján. 12:

Te pedig, én lelkem, botsássad nagy engedelemmel Istennek akaratja alá szivedet, hogy élj addig míg akarja, és add- meg magadat a' halálnak-is, mikor töled azt kivánja: ne téávelyegj, és ez életnek javait ne betsüld nagyra: söt még életedet-is semmibe hajtsad, ama' megfoghatatlan ditsöséghez-képest, melly te benned-is ki-fog nyilatkozni: Rom. 8: Igy fogod azt vóltaképen magtapasztalni, a' mit a' te Urad mond: A' ki az ö lelkét gyülöli e' világon, az örök életre megtartja azt: Ján. 12: 25.

EN Uram Jésus Christusom, ki olly készen és örömest adád magadat a' szenvedésre, és engedelmes valál a' te Atyádnak mind az halálig, még pediglen a' keresztnek haláláig: Filip. 2: és ezt mondád: Uram, nem úgy légyen a' mint én akarom, hanem a' mint te akarod: Mát. 27: Kérlek tégedet én idvességem, adj énnékem mindenkor olly engedelmes szívet, hogy én magamat az én utólsó órámon örömest megadhassam, és innen könnyen elmúlhassak. Esméred Uram te az én erötlenségemet, és tudod, hogy a' [p 0113] test és a' vér erre erötlen. Uram hajts engemet a' te akaratod szerint, vezérelj engemet a' te uraidban; adjad, hogy mind testemet mind életemet agészlen reád bizhassam. Én Uram és én Istenem, én fö Vigasztalóm, 's Idvezítöm, jó vagy te, és valamit te tselekeszel, mind jó, nintsen Uram, sem végezésidben, sem tselekedetidben, semmi gonosz, valaki te benned bizik, soha el-nem vész. Itt vagyok Uram, a' te kegyelmes kezedben: Ha élek-is, tenéked élek; ha meg-halok-is, tenéked halok-meg. Akar éljek, akar haljak, tiéd vagyok, és bizonnyal úgy hiszem Uram, hogy soha öröké el-nem-veszek, Ámen.

V. De ugyan affelöl szép dolog e' világon élni, gyönyörüségesek e' világ dolgai, ki ne kivánna itt lakni?

Ez a' nota minden világ fiainak a' szájokban: De te, én lelkem, ne kövessed e' világ példáját. Ne mond ezt: Ez a' világ dolga, hanem gondold-meg, hogy a' világ dolga, gyakran pokol útja. Vedd eszedbe, mit szól ez aránt az Irás: Az egész világ a' gonoszba tétetett, azt mondja szent János. És ismét másut így int: Ne szeressétek e' világot, se azokat, mellyek e' világba vannak. Ha valaki szereti e' világot, nintsen abban az Atyának szerelme: Mert valamire e' világban vagyon, [p 0114] mind testnek kivánsága, szemeknek bujálkodása, életnek kevélysége, nem az Atyától vagyon, hanem e' világtól. E's e' világ elmúlik és az ö kivánsági-is, a' ki pedig az Istennek akaratját tselekszi, örökké megmarasd: 1 Ján. 2: És ismétlen: Mennyetek-bé a' szioros kapun, mert széles kapu az és széles út, a' melly veszedelemre viszen, és sokan vannak, kik azon járnak; De szoros kapu és keskeny út, a' melly viszen az életre, és kevesen vannak azok, a' kik azt meg találják.

Hallod-é, én lelkem, mi légyen e' világnak üútja. Lásd melly meszszére nmyargal-ki, és vedd eszedbe, melly meszsze jár az életnek útjától. Kérjed az Ur Istent, hogy tégedet e' világ tévelygö útjáról térítsen-el, és hozza lábaidat jó útra, igazgassa amaz életnek útjára.

EN Uram Jésus Christusom, nyisd-meg az én füleimet és tanítsd- meg szivemet, hogy én e' hü intéseket elfogadjam, és magamat azok szerint rendeljem. Esmérsz te jól engemet, én Uram, és tudod, melly igen ragadjon az életnek szoros útjáról. A' Sátán sem aluszik, szivemet hamar felgerjeszti, és ottan-ottan alkalmatosságot szolgáltat, a' más példája után való vétkezésre, minden [p 0115] úton módon utánnam olálkodik, hogy az én lelkemet eltsábítsa és töled elszakaszsza. Oh én idvességem, világosítsd-meg az én szemeimet, hogy én a' te útadra reá akadhassak: birj engemet Szent Lelkeddel, hogy el-ne tévelyedjem: erösítsed szivemet a' hitnek erejével, hogy megállhassak a' keskeny úton, és attól sem édes, sem keserü, sem nyomorúság, sem halál engemet el-ne mozdítsos, Ámen.

VI. Akarmint légyen a' dolog, ugyan tsak nehéz azért, mikor valakinek sok kintse 's egéb java vagyon, betsületben 's uraságban forog, kedvére 's kénnyére él, ha látja, hogy mind ezeket el-kell hagyni 's ki kell belölök menni?

Bizonyos dolog, hogy ez igen nehezen esik e' világ fiainak, kik az ö részeket itt keresik: Sólt. 17: és kiknek Mammonok és Bálványok e' világi jó. A' mint Sirák-is szól: Oh halál, melly szomorú a' te emlekezeted, az ö javaiban békességben lakó és élö embernek. a' ki gondokkal idestova nem vonatik; hanem mindenekben jó elö-meneteli vagyon, és a' ki még ehetik: Sirák, 41:

De az Isten fiainak ez nem annyira nehéz: Mert noha ök- is meg szoktanak áldatni [p 0116] Istentöl, pénzzel 's egyéb jókkal birnak, tisztességben 's nagy állapatokban forognak, és a' földnek javát örömmel és vigassággal költik: De mind ezeket-is ök Bálvány Isteneknek nem tartják, sziveket azokhoz nem ragasztják; hanem mind ezek között hálát adnak Istennek, ezekkel jol élnmek, tudván, hogy ezek földi jók, mellyeknek e' világon vagyon tsak keleti, de Isten elött forgatják az Urnak imez beszédét: Mit használ valakinek, ha mind e világot megnyerné-is, ha az ö lelkét elveszti? 5 Igy tégy te-is, én lelkem, ha sokasúl kintsed, ne bizzék ahoz szived: Sólt. 62: Ha Isten méltóságban helyheztetett, alázd-meg magadat: Ha kedved szerint foly dolgod, el-ne hiddmagadat, ne bátorkodjál. Tekintsd-meg a' SZenteket, Abrahámot, Isákot, Jákóbot, Jósefet, Dávidot, Danielt, 's a' t. Söt magát a' Christust, és kövessed azoknak példájokat: Az Ur Istent tartsad mindenkor fö jódnak, vigasztaljad kegyelmével magadat, örülj amaaz örökké-valóságnak; illyenképpen, akar mikor könnyen bútsút mondhatsz e' világnak:

[p 0117] SEgélj engemet, én Uram Jésus Christus, hogy én e' világnak minden javaival és ditsöségével tsak úgy éljek, mint jövevény szarándok, kinek reggel meg-kell útjára indúlni: Sol: 39: Ne botsásd szivemet, hogy többet kivánjon; hanem tsak a' mindennapi szükségre valót. Adjad nékemm a' kevéssel való megelégedésnek ajándékát. Ottalmazz-engemet, hogy Mammont ne imádjak az én javaimban, és reménségemet ne vessem az elmúlandókban, hogy azok akadályúl ne legyenek osztán végsö órámban. Segélj inkább, én Uram, és hajtsad szivemet, hogy ama' jobb részt választhassam magamnak: Luk. 10: tudniillik, tégedet, én Uramat, én Megváltómat, én Idvezítömet, és egyedül te benned légyen minden kedvem és gyönyörüségem Engedd azt énnékem, hogy én egyebet annyira ne keressek, mint-hogy Lelkemben gazdag, Hitemben ditsöséges, te benned pedig víg és örvendezö lehessek, elég az énnékem, mind idö szerint, mind amaz örökké- valóságban. Igy kivánok örömmel megválni, és vígan minden elvonó akadály nélkül elbútsúzni e' világtól, Ámen.

VII. Vajki fáj az embernek, midön vagy az ö édes jó Férjét, vagy kedves jámbor Feleségét, és szerelmes Gyermekeit árvaságra el-kell hagyni, kik gyakran szegénységben, számadatlanságban, [p 0118] és igen nagy adósságban maradnak-el?

Mind ezek-is tsak, testi és minden Istenben való bizodalom nélkül való hihetetlenséggel tellyes gondolatok, mellyekkel a' Sátán az emberek szivét gyakorta megszokta zavarni és tsábítani, úgy annyira, hogy osztán sokan ugyan nehezen, és munkával vehetik arra magokat, hogy Isten akaratjának alája botsátkozzanak, és az Istennek szabados dolgaiban megnyúgodjanak. Ezt-is látjuk, hogy sokaknak szivek úgy áll, mintha pogányok vólnának, zúgolódnak Isten ellen, mint ha nem tselekednék igasságot, hogy öket ollykor veszi-ki a' világból, mikor még a' dolgoknak felét sëm vitték véghez, és a' mikor leginkább kellene tselédjekröl gondot viselni, 's azokat jó rendbe hozni. Igy tselekszik vala régen egy Romai Cajus Marius nevü fö ember, ki noha már tsak Romai Consulságot-is hétszer viselt vólna, és már mag-is hetven esztendös vólna; mindazáltal, hogy halálra válék dolga, igen zúgolódik vala az ö Istene a' Fortuna ellen, igasságtalansággal vádolván, hogy akkor rendelte vólna halálát, mikor még önéki sok továbbra való szándéki [p 0119] és gondolati vólnának a' Respublicában.

De az Istennek hü fiai nem így tselekednek, kik tudják, hogy az ö javoknak nem Urai sem Istenei, sem azokról ök gondot nem viselhetnek, hanem tsak Istentöl ideig állíttatott Safárok és Gazdák, addig tartok tsak, míg Istennek tetszik: Luk. 16: Mert valamint-hogy ök minden ö bizodalmokat helyheztetik, az örök, mindenható, irgalmas és bölts Istenben és Atyában; úgy minden ö dolgaikat egyedül az Urra hagyják, ö reá bizzák mindeneknek kimenetelit, tudván azt jól, hogy midön Istennek tetszik, hogy az ö sáfárságokat tölök elvegye, öket innen elszólítsa, az ö utánnok való maradékokról-is azon bölts Istennek jó gondviselése vagyon, a' mint-hogy jobban-is tudja azoknak szükségeket, mint sëm az ö földi Attyok. Mert bizonyára Attyok és Tutorok lészen azoknak az, a' ki magát a' szent Irásban özvegyek és árvák Attyának olly gyakran szereti nevezni. Ugyan-is, mind az Irás, mind pedig a' mindennapi példa tanítja azt, hogy gyakorta mind az özvegy Aszszonyoknak férjek hóltok után jobban vagyon dolgok, mind pedig az [p 0120] özvegy ferjfiaknak feleségek hóltok után-is. Söt még a' magzatok-is gyakorta, mikor árván maradnak, mind jobban neveltetnek, mind jobbakká válnak, mintsem ha természet szerint való Szüléjek gondviselése alatt lettenek vólna. Mert az Isten nem játszik, sem hazud: nem aluszik, sem nem szunnyadozik: Sólt. 121: Mindenekre mind közönségesen, mind külön-külön gondja vagyon, valakik az ö nevét segitségül hijják? és senkinek Istentöl oka nem adatott arra, hogy azt mondhassa, hogy Isten az ö áldásában részt nem adott vólna nékie, annál inkább, hogy idvességét megakadályoztatta vólna, mert a' magasságban lakozó Isten, magát mintegy megalázván néz mindenekre, mennyen és e' földön: Sólt. 113: Söt szintén az az oka, én lelkem, hogy Isten nyomorúlt özvegységre és árvaságra júttatja az embert, hogy az ö jószágát és atyai hüségét annál világosabban ki- mútassa azokon. Mert ez minden nyomorúltaknak bizonyos fundámentomok és egész bizodalmok lehet, hogy ö rólok nagy gondot visel, tanátsával vezérli, örizi, óltalmazza, seggélli, tsak szintén, hogy ötet egyedül [p 0121] esmérjek Attyoknak, úgy-hogy amaz utólsó napon-is sënkinek méltó panasza nem lehet Isten felöl.

EN Uram és én Istenem, ki engemet az én hivatalom szerint, az én házamban, Gazdává (Gazdaszszonnyá) állattál elö, és hogy az enyímekre szorgalmatos gondot viselnék, azok között híven járnék elöl, reám biztad. Tudod Uram, hogy én ezt, a' te kegyelmed által, noha sok erötlenséggel, mindazáltal egész igyekezetemmel, véghez vittem, hogy én az én lelkem-esméretit megörizném, és magamat a' hüségtelenségtöl meg-ónám, és mindent, valakit reám biztál, mind testekre, mind lelkekre nézve, olly vigyázással és szorgalmatossággal tartanék, hogy azt meggondolnám, hogy azt tselekedvén szintén úgy a' magam javára, mint az övékre használok: Mint-hogy pedig én már a' gondot nem viselhetem, mivel-hogym igen erötlen beteg vagyok, és itt a' te hatalmas kezed alatt fekszem, ímé, a' melly tisztet énnékem adtál vólt, nagy alázatoson kezeidbe viszsza ajánlom, mellyet bizz Uram másra bölts tetszésed szerint, ki nálamnál-is jobban vihesse végbe.