PAPAI PARIZ FERENCZ: PAX SEPULCRI. 0104
I. Mitöl vagyon az, hogy a' keresztyén ember-is az
ö betegségében, és másképen-is mindennaponként a'
meghalásra való készületiben, midön az 0ö haláláról
gondolkozik, nem lehet, hogy szivéáben a' haláltól meg-ne
rettyennye?
TErmészetnek dolga ez, én lelkem: Mert ugyan-
is mi természetünk, az ö eredetiben nem a' halálra, hanem
az életre teremtett vala. De a' bün által béjött e' világra
a' halál, melly a' bünnek sóldja és büntetése: Rom.
5: és 6: Ugyan-is, valamint-hogy a' halál ez élö
természetnek megrontója; úgy ez élö természet-is
ellensége a' halálnak. MInthogy azért az ember természeti
szerint ez életet szereti, bizony hát nem tsuda, és egy
emberben-is nem feddendö, sem pedig magában nem vétek a'
haláltól irtózni, és a' mennyire lehet az ellen szabados
óltalmat keresni.
Jeles példánk erre, a' mi Urunk Jésus
Christus, ki-is a' haláltól fél és irtózik vala: Mát.
26: Mert noha ugyan több [p 0105] egyéb nagy okai-is
vóltanak az ö Felsége szomorúságának és nagy
gyötrödésének az olaj-fáknak hegyén; mindazáltal ennek nem
kitsíny oka vala ez, hogy ezzel-is megmútatódnék természet
szerint való igaz valóságos embernek lenni, kiben a mi
természetünknek minden tulajdonsági meg-vólnának, a'
bünön kivül. Mellyre nézve, midön az Atya Isten ezt az ö
Igéjét az ö szörnyü halálának óráján ez utólsó
engedelmességre hívá és e' szenvedésekre, félelemre,
haláltól való nagy irtózásra botsátá, ez-is minden bün
és illetlenség nélkül mene a' Christusban véghez, midön
az ö testének nem vala kedve a' halálhoz. a' honnan ugyxan
így szól: Keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem,
és melly igen szorongattatom, míglen az elvégeztessék!
Luk. 12:
ALdassál én Uram Jésus Christus, ki
engemet elsöben nem a' halálra, hanem inkább az életre
teremtettél vala, és az életre való vágyódást szivembe
óltottad vala: Kérlek szivemnek belsö indúlatiból
tégedet, taníts-meg megemlékeznem arra, hogy e' halál a' bün
miá uralkodik rajtam, és azért öldököl mind fogytig. Engedd
énnékem a' te Sz. Lelked által, hogy valamennyiszer engemet
a' halál megrettent, mind annyiszor, [p 0106] annyival-is
inkább én a' büntöl irtóztam, útáljam, és minden
tehetségenmel kerüljem, szintén úgy, mint a' halált
önnön magát, melly a' bün által jött-bé a' világra és
én té hozzád én Uramhoz, ki a' valóságos Élet, Ján.
11: az igaz Hit által erösen ragaszkodhassam, a'
halálnak minden félelmeit meggyözzem, és ezt víg örömmel
bátran mondhassa: Ha szintén meg-kelletik halnom-is,
nem halok-meg, hanem élek, és hirdetem az Urnak dolgait:
Sólt, 118: Adjad, hogy erös hittel elhihessem, hogy én te
általad Életnek Fejedelme által, az örök haláltól
megszabadúltam, és ama' valóságos örök életet végre
elérem, şmen.
II. Ugyan még-is sok ember találkozik,
a' ki kivánva kivánja a' halált?
Igen-is: De azt jól
meg-kell tudni, hogy két-féle emberek kivánják a' halált.
I. A hitetlen, pogány és Istentöl el-szakadt emberek-is
kivánnak gyakorta meghalni, de tsak békétlenségböl,
boszszúból, a' nyomorúságért, mellyel Isten bünteti
öket az ö bünökért: Mert holott az illyenek Isten igaz
esméreti és igaz hit nélkül vannak, a' Christus
keresztének az övéivel való köz vóltát nem tudják;
hanem kétségbe esnek az ö békételenségekben,
zúgolódnak Isten ellen, és nem [p 0107] tsak kivánnak
meghalni, hanem gyakorta magok magoknak gyilkosi, mint Judás,
Saul és Akitósel: Mat. 27: Tsel. 1: 1 Sam. 31: 2Sam 17:
Azt gondolják az illyenek, hogy azzal az ö nyomorúságoknak
egyszer vége lészen, holott még akkor esnek inkbb belé,
és akkor kezdik érzeni mitsoda a' kín. Oltalmazz ezektöl mi
mennyei Atyánk bennünket kegyelmesen!
2. Ellenben az
Istennek fiai, mennél inkább nevekednek az Isten
esméretiben, a' hitben, és a' Christus szerelmében, e'
nyomorúságos élettöl annál inkább unatkoznak és
kivánkóznak amaz örökké-valóra, azt óhajtják minden
szempillantásban, és így szólnak szent Pállal:
Kivánok megoszlattatni és a' Christussal lenni.
Ugyan a' mi Urunk-is erre tanít bennünket, hogy így
könyörögjünk, és ezt kivánjuk minden napon:
Szabadíts-meg minket a' gonosztól. Mellyben nem tsak
azt kérjük, hogy Isten ez életnek mind leleki mind testi
gonoszszaitól megörizzen, hanem annak-felette szivesen-is
fohászkodtunk ama' végsö szabaditásra, hogy az Isten
avagy véget vessen a' gonosz világnak hamar, vagy pedig
jöjjön-el a' bóldog órával külön, és vigyen amaz örök
nyugodalomba magával.
[p 0108] SEgélj én Uram
Jésus Christusom, hogy én a' keresztnek titkait
megérthessem, magamat ahoz rendelhessem, és
tanúlhassam-meg töled, mint kellessék az én igámat
viselnem. Örizz-meg attól engemet, hogy békételenségböl
ne kivánjam halálomat, annál inkább ne igyekezem
megrövidíteni életemet, mellyet nékem jó ajándékúl
adtál. Adjad inkább és engedjed, hogy én tégedet naponként
jobban-jobban esmérhesselek, a' hitben erösödhessem,
tégedet hová tovább mind inkább-inkább magamnak
megnyerhesselek, hogy így e' földi múladnó dolgokat
megútálván, egyedül ama' mennyei maradandó jóra
áhétozzam. Ámen.
III. De hogy-hogy kivánhatja az ember
jó lelki-esmérettel a' hoszszú életet?
Megfelel
erre szent Pál, 's arra int bennünket, hogy a' Christus
mindenkor díétsértessék a' mi testeinkben, mind az élet,
mind a' halál által. Mert (úgy-mond) mind
életemben, mind halálomban nyereségem a' Christus: HOgyha
pediglen szükséges légyen énnékem e' testben élnem, és
mellyiket válaszszam, nem tudom: Mert szorongattatom e'
kettö között, kivánván elköltözni és lenni Christussal,
mert az mindennél jobb. De e' testben megmaradnom [p 0109]
szükségesebb ti érettetek. Ezt pedig bizonnyal tudom, hogy
én megmaradok, és mindnyájan ti veletek együtt megmaradok,
a' ti gyarapodástokra és hiteteknek örömére: Filip.
i:
Hallod-é, én lelkem, miképpen a' Sz. Pál mind a'
kétféle gondolatoktól szorongattatik: kivánja ugyan a'
nyugodalmat, úgy-is hiszi, hogy az leg-jobb vólna; de azt-is
látja, hogy hasznos vólna tovább való e' földön élete.
Vagyon-is bizodalma, hogy az Isten az ö életét tovább
nyújtani fogja, mind Isten mind emberek szolgálatjára. De
ugyan mind két részében gondolatinak egyedül ez a' czélje,
hogy a' Jésus neve ö általa hirdettessék, akar élete,
akar halála által légyen az.
Igy tselekedék az Ézékiás
KIrály-is, midön néki a' Próféta Istennek izenetit
megmondá, hogy meg-kell halni; sira és kéré az Urat: ki
meghallgatván meghoszszabítá életét tizenöt
esztendökkel: Ésa. 38: Igy látjuk, hogy szent
Pál-is nagy örömmel örül vala azon, hogy Isten az ö hü
szolgáját Epafroditust halálos betegségéböl újjolag
felsegéllé: Filip. 2.:
E' példákat ha követed, én
lelkem, nem vétkezel: HOgyha mind Istennek, mind [p 0110]
felebarátodnak hasznára lehet életed, méltán kérheted
Istentöl, hogy életedet nyújtsa, egésséges életet
adjon, birjon és igazgasson, hogy te a' kegyelemnek edénye és
hasznos eszköze lehess. Mindazáltal mindenkoron magadat az
ö akaratja alá botsássad, és légy készen az innen való
elköltözésre, mert a' határ elrejtve vagyon én tölem.
ÕRök mindenható isten, te vagy az én életem, és az
én eletemnek ideje vagyon a' te kezeidben: mert ugyan-is te
benned élünk, mozgunk és vagyunk: Tsel 17: Hálákat
adok tenéked szivemnek belsö indulatiból, hogy te engemet
ekkédiglen megtartottál, ép elmét 's egésséges életet
szolgáltattál: Ennek-felette, oly hivatalba 's állapotba
helyheztettél, mellyben én tenéked én Uramnak és
felebarátomnak szolgálhassak. Én Istenem, te tudod és
látod az én szivemet, hogy én jelen és készen vagyok,
arra, hogy az én hivatalomban tovább-is hiven járjak, minden
gonoszra való szándékozs nélkül. Kérlek tégedet,
hogyha tenéked ditsöséges és énnékem idvességes,
nyújtsad tovább-is életemet, birj és igazgass a' te jó
Lelkeddel, hogy tovább-is tisztességemre lehessek e'
földön: a' te nevedet mind inkább-inkább tanúljam
esmérni: felebarátomnak pedig híven szolgálni: [p 0111]
és az én szivemet az igaz pénitentzia-tartás áltál
jobban-jobban számodra elkészíteni. Hogyha pedig ez
tenéked nem tetszik, a' mint-hogy ezt te jobban tudod, oh
bölts Isten, ímé jelen vagyok, vigy-ki innen engemet,
valamikor tenéked tetszik: a' te akaratodat Uram örömest
tselekszem: Sólt. 90: Ámen.
VI. Mitsoda inditson
hát minden embert közönségesen arra, hogy önmagát könnyen
botsássa a' halálra?
Az engedelmesség, mellyel Istennek
minden teremtése tartozik: Mert Istentöl vettük életünket:
ugyan azon Istennek ereje vagyoyn arra, hogy azt mitölünk
megkivánja, mihelyt akarja. Senki nem jött-bé maga erejével
e' világra: és így senki meg-sem maradhat benne, ha
Istennek nem tetszik: ö meghagyja halni az embert, és
azt mondja: Térjetek viszsza a' földbe embereknek fiai:
Sóltár 90:
Megójjad pedig magadat, én lelkem, hogy
midön a' te órád közelget, békételenül ne menny a'
halálra: Istened ellen ne zúgolódjál. Ne mond azt:
Meghalok, mert kételen vagyok véle, vagy akarom vagy nem. Igy
tselekszenek a' hitetlenek, kiknek sëmmi reménségek
[p 0112] nintsen, és kiknek minden bóldogságok e' világi
élet. Ezekre tartozik az, a' mit az Ur mond: A' ki az ö
maga életét szereti, elveszti azt: Ján. 12:
Te
pedig, én lelkem, botsássad nagy engedelemmel Istennek
akaratja alá szivedet, hogy élj addig míg akarja, és add-
meg magadat a' halálnak-is, mikor töled azt kivánja: ne
téávelyegj, és ez életnek javait ne betsüld nagyra: söt
még életedet-is semmibe hajtsad, ama' megfoghatatlan
ditsöséghez-képest, melly te benned-is ki-fog nyilatkozni:
Rom. 8: Igy fogod azt vóltaképen magtapasztalni, a' mit
a' te Urad mond: A' ki az ö lelkét gyülöli e' világon,
az örök életre megtartja azt: Ján. 12: 25.
EN
Uram Jésus Christusom, ki olly készen és örömest
adád magadat a' szenvedésre, és engedelmes valál a' te
Atyádnak mind az halálig, még pediglen a' keresztnek
haláláig: Filip. 2: és ezt mondád: Uram, nem úgy
légyen a' mint én akarom, hanem a' mint te akarod: Mát.
27: Kérlek tégedet én idvességem, adj énnékem mindenkor
olly engedelmes szívet, hogy én magamat az én utólsó
órámon örömest megadhassam, és innen könnyen
elmúlhassak. Esméred Uram te az én erötlenségemet,
és tudod, hogy a' [p 0113] test és a' vér erre erötlen.
Uram hajts engemet a' te akaratod szerint, vezérelj engemet
a' te uraidban; adjad, hogy mind testemet mind életemet
agészlen reád bizhassam. Én Uram és én Istenem, én fö
Vigasztalóm, 's Idvezítöm, jó vagy te, és valamit te
tselekeszel, mind jó, nintsen Uram, sem végezésidben,
sem tselekedetidben, semmi gonosz, valaki te benned bizik,
soha el-nem vész. Itt vagyok Uram, a' te kegyelmes kezedben:
Ha élek-is, tenéked élek; ha meg-halok-is, tenéked halok-meg.
Akar éljek, akar haljak, tiéd vagyok, és bizonnyal úgy
hiszem Uram, hogy soha öröké el-nem-veszek, Ámen.
V. De ugyan affelöl szép dolog e' világon élni,
gyönyörüségesek e' világ dolgai, ki ne kivánna itt lakni?
Ez a' nota minden világ fiainak a' szájokban: De te, én
lelkem, ne kövessed e' világ példáját. Ne mond ezt: Ez a'
világ dolga, hanem gondold-meg, hogy a' világ dolga, gyakran
pokol útja. Vedd eszedbe, mit szól ez aránt az Irás:
Az egész világ a' gonoszba tétetett, azt mondja
szent János. És ismét másut így int: Ne
szeressétek e' világot, se azokat, mellyek e' világba
vannak. Ha valaki szereti e' világot, nintsen abban az
Atyának szerelme: Mert valamire e' világban vagyon, [p 0114]
mind testnek kivánsága, szemeknek bujálkodása, életnek
kevélysége, nem az Atyától vagyon, hanem e' világtól. E's
e' világ elmúlik és az ö kivánsági-is, a' ki pedig az
Istennek akaratját tselekszi, örökké megmarasd: 1
Ján. 2: És ismétlen: Mennyetek-bé a' szioros kapun,
mert széles kapu az és széles út, a' melly veszedelemre
viszen, és sokan vannak, kik azon járnak; De szoros kapu
és keskeny út, a' melly viszen az életre, és kevesen vannak
azok, a' kik azt meg találják.
Hallod-é, én lelkem, mi
légyen e' világnak üútja. Lásd melly meszszére
nmyargal-ki, és vedd eszedbe, melly meszsze jár az
életnek útjától. Kérjed az Ur Istent, hogy tégedet e'
világ tévelygö útjáról térítsen-el, és hozza lábaidat
jó útra, igazgassa amaz életnek útjára.
EN Uram
Jésus Christusom, nyisd-meg az én füleimet és tanítsd-
meg szivemet, hogy én e' hü intéseket elfogadjam, és
magamat azok szerint rendeljem. Esmérsz te jól engemet,
én Uram, és tudod, melly igen ragadjon az életnek szoros
útjáról. A' Sátán sem aluszik, szivemet hamar
felgerjeszti, és ottan-ottan alkalmatosságot szolgáltat,
a' más példája után való vétkezésre, minden [p 0115]
úton módon utánnam olálkodik, hogy az én lelkemet
eltsábítsa és töled elszakaszsza. Oh én idvességem,
világosítsd-meg az én szemeimet, hogy én a' te útadra reá
akadhassak: birj engemet Szent Lelkeddel, hogy el-ne
tévelyedjem: erösítsed szivemet a' hitnek erejével, hogy
megállhassak a' keskeny úton, és attól sem édes, sem
keserü, sem nyomorúság, sem halál engemet el-ne
mozdítsos, Ámen.
VI. Akarmint légyen a' dolog, ugyan tsak
nehéz azért, mikor valakinek sok kintse 's egéb java vagyon,
betsületben 's uraságban forog, kedvére 's kénnyére él, ha
látja, hogy mind ezeket el-kell hagyni 's ki kell belölök
menni?
Bizonyos dolog, hogy ez igen nehezen esik e'
világ fiainak, kik az ö részeket itt keresik: Sólt.
17: és kiknek Mammonok és Bálványok e' világi jó. A'
mint Sirák-is szól: Oh halál, melly szomorú a' te
emlekezeted, az ö javaiban békességben lakó és élö
embernek. a' ki gondokkal idestova nem vonatik; hanem mindenekben
jó elö-meneteli vagyon, és a' ki még ehetik: Sirák, 41:
De az Isten fiainak ez nem annyira nehéz: Mert noha ök-
is meg szoktanak áldatni [p 0116] Istentöl, pénzzel 's
egyéb jókkal birnak, tisztességben 's nagy állapatokban
forognak, és a' földnek javát örömmel és vigassággal
költik: De mind ezeket-is ök Bálvány Isteneknek nem
tartják, sziveket azokhoz nem ragasztják; hanem mind ezek
között hálát adnak Istennek, ezekkel jol élnmek, tudván,
hogy ezek földi jók, mellyeknek e' világon vagyon tsak keleti,
de Isten elött forgatják az Urnak imez beszédét: Mit
használ valakinek, ha mind e világot megnyerné-is, ha az ö
lelkét elveszti? 5 Igy tégy te-is, én lelkem, ha sokasúl
kintsed, ne bizzék ahoz szived: Sólt. 62: Ha Isten
méltóságban helyheztetett, alázd-meg magadat: Ha kedved
szerint foly dolgod, el-ne hiddmagadat, ne bátorkodjál.
Tekintsd-meg a' SZenteket, Abrahámot, Isákot, Jákóbot,
Jósefet, Dávidot, Danielt, 's a' t. Söt magát a'
Christust, és kövessed azoknak példájokat: Az Ur Istent
tartsad mindenkor fö jódnak, vigasztaljad kegyelmével
magadat, örülj amaaz örökké-valóságnak; illyenképpen,
akar mikor könnyen bútsút mondhatsz e' világnak:
[p 0117] SEgélj engemet, én Uram Jésus Christus,
hogy én e' világnak minden javaival és ditsöségével tsak
úgy éljek, mint jövevény szarándok, kinek reggel meg-kell
útjára indúlni: Sol: 39: Ne botsásd szivemet, hogy
többet kivánjon; hanem tsak a' mindennapi szükségre
valót. Adjad nékemm a' kevéssel való megelégedésnek
ajándékát. Ottalmazz-engemet, hogy Mammont ne imádjak az én
javaimban, és reménségemet ne vessem az elmúlandókban,
hogy azok akadályúl ne legyenek osztán végsö órámban.
Segélj inkább, én Uram, és hajtsad szivemet, hogy ama' jobb
részt választhassam magamnak: Luk. 10:
tudniillik, tégedet, én Uramat, én Megváltómat, én
Idvezítömet, és egyedül te benned légyen minden kedvem és
gyönyörüségem Engedd azt énnékem, hogy én egyebet
annyira ne keressek, mint-hogy Lelkemben gazdag, Hitemben
ditsöséges, te benned pedig víg és örvendezö lehessek,
elég az énnékem, mind idö szerint, mind amaz örökké-
valóságban. Igy kivánok örömmel megválni, és vígan minden
elvonó akadály nélkül elbútsúzni e' világtól, Ámen.
VII. Vajki fáj az embernek, midön vagy az ö édes jó
Férjét, vagy kedves jámbor Feleségét, és szerelmes
Gyermekeit árvaságra el-kell hagyni, kik gyakran
szegénységben, számadatlanságban, [p 0118] és igen nagy
adósságban maradnak-el?
Mind ezek-is tsak, testi és
minden Istenben való bizodalom nélkül való
hihetetlenséggel tellyes gondolatok, mellyekkel a' Sátán az
emberek szivét gyakorta megszokta zavarni és tsábítani,
úgy annyira, hogy osztán sokan ugyan nehezen, és munkával
vehetik arra magokat, hogy Isten akaratjának alája
botsátkozzanak, és az Istennek szabados dolgaiban
megnyúgodjanak. Ezt-is látjuk, hogy sokaknak szivek úgy
áll, mintha pogányok vólnának, zúgolódnak Isten ellen,
mint ha nem tselekednék igasságot, hogy öket ollykor
veszi-ki a' világból, mikor még a' dolgoknak felét sëm
vitték véghez, és a' mikor leginkább kellene tselédjekröl
gondot viselni, 's azokat jó rendbe hozni. Igy tselekszik
vala régen egy Romai Cajus Marius nevü fö ember, ki noha
már tsak Romai Consulságot-is hétszer viselt
vólna, és már mag-is hetven esztendös vólna; mindazáltal,
hogy halálra válék dolga, igen zúgolódik vala az ö Istene
a' Fortuna ellen, igasságtalansággal vádolván, hogy
akkor rendelte vólna halálát, mikor még önéki sok
továbbra való szándéki [p 0119] és gondolati vólnának
a' Respublicában.
De az Istennek hü fiai nem így
tselekednek, kik tudják, hogy az ö javoknak nem Urai sem
Istenei, sem azokról ök gondot nem viselhetnek, hanem
tsak Istentöl ideig állíttatott Safárok és Gazdák, addig
tartok tsak, míg Istennek tetszik: Luk. 16: Mert
valamint-hogy ök minden ö bizodalmokat helyheztetik, az örök,
mindenható, irgalmas és bölts Istenben és Atyában; úgy
minden ö dolgaikat egyedül az Urra hagyják, ö reá bizzák
mindeneknek kimenetelit, tudván azt jól, hogy midön Istennek
tetszik, hogy az ö sáfárságokat tölök elvegye, öket
innen elszólítsa, az ö utánnok való maradékokról-is azon
bölts Istennek jó gondviselése vagyon, a' mint-hogy
jobban-is tudja azoknak szükségeket, mint sëm az ö földi
Attyok. Mert bizonyára Attyok és Tutorok lészen azoknak az,
a' ki magát a' szent Irásban özvegyek és árvák Attyának
olly gyakran szereti nevezni. Ugyan-is, mind az Irás, mind
pedig a' mindennapi példa tanítja azt, hogy gyakorta mind az
özvegy Aszszonyoknak férjek hóltok után jobban vagyon
dolgok, mind pedig az [p 0120] özvegy ferjfiaknak feleségek
hóltok után-is. Söt még a' magzatok-is gyakorta, mikor
árván maradnak, mind jobban neveltetnek, mind jobbakká
válnak, mintsem ha természet szerint való Szüléjek
gondviselése alatt lettenek vólna. Mert az Isten nem
játszik, sem hazud: nem aluszik, sem nem szunnyadozik:
Sólt. 121: Mindenekre mind közönségesen, mind
külön-külön gondja vagyon, valakik az ö nevét
segitségül hijják? és senkinek Istentöl oka nem
adatott arra, hogy azt mondhassa, hogy Isten az ö
áldásában részt nem adott vólna nékie, annál inkább,
hogy idvességét megakadályoztatta vólna, mert a'
magasságban lakozó Isten, magát mintegy megalázván néz
mindenekre, mennyen és e' földön: Sólt. 113: Söt
szintén az az oka, én lelkem, hogy Isten nyomorúlt
özvegységre és árvaságra júttatja az embert, hogy az ö
jószágát és atyai hüségét annál világosabban ki-
mútassa azokon. Mert ez minden nyomorúltaknak bizonyos
fundámentomok és egész bizodalmok lehet, hogy ö rólok nagy
gondot visel, tanátsával vezérli, örizi, óltalmazza,
seggélli, tsak szintén, hogy ötet egyedül [p 0121]
esmérjek Attyoknak, úgy-hogy amaz utólsó napon-is
sënkinek méltó panasza nem lehet Isten felöl.
EN
Uram és én Istenem, ki engemet az én hivatalom szerint,
az én házamban, Gazdává (Gazdaszszonnyá) állattál
elö, és hogy az enyímekre szorgalmatos gondot viselnék,
azok között híven járnék elöl, reám biztad. Tudod Uram,
hogy én ezt, a' te kegyelmed által, noha sok
erötlenséggel, mindazáltal egész igyekezetemmel, véghez
vittem, hogy én az én lelkem-esméretit megörizném, és
magamat a' hüségtelenségtöl meg-ónám, és mindent, valakit
reám biztál, mind testekre, mind lelkekre nézve, olly
vigyázással és szorgalmatossággal tartanék, hogy azt
meggondolnám, hogy azt tselekedvén szintén úgy a' magam
javára, mint az övékre használok: Mint-hogy pedig én már
a' gondot nem viselhetem, mivel-hogym igen erötlen beteg
vagyok, és itt a' te hatalmas kezed alatt fekszem, ímé, a'
melly tisztet énnékem adtál vólt, nagy alázatoson kezeidbe
viszsza ajánlom, mellyet bizz Uram másra bölts
tetszésed szerint, ki nálamnál-is jobban vihesse
végbe.