NÁDASI JÁNOS: A' BOLDOGSÁGOS SZÛZ AZ HALÁLLAL TUSAKODOK
ANNYA. 0074
Maga-is a' boldog Szûz gyakorta meg-katogatta és
vigaztalta ezt a' Szent õzvegyet, gyakorta SZent Fiat õlébe
atta, ki mind az asztalnál nem egyczer mellette ûlt, mind
ágyas hazában be-késérte. Hihetõ hogy annal inkab halála
oraján el-nem-hatta. Te-is azért légy érette, hogy mindenkor
es mindenût az aldot Jesussal tarsalkodgyal, és
elhiheted, hogy halálod oraján sëm vonnya-meg tûlled
kegyelmét szent Annyával eggyût. In Vita ejusdem.
Mloczki Jakabnak, halála-elõt [p 0075] tized nappal meg-
ielenék Aszonyunk Szûz Maria harmad magával, és mivel
rõvid idõ álat ki-mulando vala e' Világbul, meny-
országot igére neki azért, hogy az õ Szolozmaját es
Olvasoját nem chak valami szokasbul, es immel ammal, hanem
maganyos buzgosagbul minden nap el-mondotta. Ha te-is hasonlo
ajétatossaggal azont chelekeszed bizonyossan azon
iutálmat igerhetted magadnak. Annuae Collegij Rigensis
An.1611.
Ezer hat száz kilenchedik esztendõben az
Olomuczi kis Iskolában talaltatot egy Ifiaczka, [p 0076]
kinek mivel szokása volt, hogy a' boldog Aszony
szolozmáját minden nap elmondgya, hoszszu betegségébe
sem akarta el-mulátni szokot ajétatosságat. Azért noha
erejében igen meg-szakatkozot vala, mind-azon által elõ-
kire kõnyveczkejet, mellyet midõn meg-nyitot volna, és
szinte el-akarná kezdeni imádtságat, ot terme a' io Halál,
es be-hunnya szemeit. Aü kõnyvet mind azon által oly
vastagon markában szoritá, hogy erõszak nalkûl omnet
ki-nem-vajhatnak.
Azért az Urával eggyût azon [p 0077]
koporsoban temeték. Vaiha mi is halálunkig mutatnok
hivsegûnket Aszonyunk szolgalattyában, bizonyiara
batrabban mehetnénk a' sirba: mivel szinte oda-is hiven el-
kisérnek, valamit Istenûnk, Aszonyunk, és a' tõb
Szentek kedveért chelekeszûnk. Annuae Collegij OLom.
Egy Jakáb nevû ember felõl olvasom, hogy noha
egyeb aránt igen usorás es feslet életû volt, mind azon
által az Olvasot a' Szent Szûz tistességére
naponkint el-mondotta. Ez midõn immár életinek végéhez
kõzelgetne, látá hogy [p 0078] valami iot és gonoszt,
tellyes eletiben chelekedet, az mind fontba vettetet, de sok
képpen meg-nyomja a' gonosz a' iot kin annyira meg-ijede hogy
chak nem ketségben-esek idvõssége felõl: de hamar ot
terme a' mennyei Kírályné, es abban a' serpenyõbe, hol a'
io chelekedetek valának, tévé az olvasot, és ottan meg-
nyomá a' masik serpenyõt. Ezt latván a' beteg szivet
véve magának, es eszére jõvén nagy tõredelmességgel
meg-gyonek, es a' kiket az elõt meg-karositott volt meg-
elegitvén istenesebben múlék-ki e' Világbnl, [!]
[p 0079] hogy sem mint élt vala. Te-is Olvasot és egyeb
imadtságidat vesd fontban, hogy más chelekedeti
heanyosoknak ne találtassanak. Dauroultius de
Rosario.
Szent Domonkos ideiben három Atyafi Szûz
leény azon hazba lakot, kiknek leg nagyob foglalatosságok
az ájétatosság és Olvaso mondas volt. Ezeket noha egyeb
ha-is gyakorta meg-szokta-volt-latogatni a' Szent Szûz, de
kivalképpen halálok elõt ket nappal nagy dichõsséghben
es sok Szûzek szeregivel meg-jelenek nekik, és minnyiaiok
hallottára [p 0080] Katálin és Agnes-kõzõt álván,
illyen kedves hittel vigáztála õket: (2 ... ] Most én
tikteket az én Fiam órszágarul bizonyosokka tészlek,
melyben holnapi nap be-vitettek. Holnapra kelvén azon Udvár
népivel ujobban meg-jelenek Aszonyunk azon három Atyafinak,
és midõn az Angyálok nagy gyõnyõrûséges musika
szoval azt enekelnék: Jertek Christus Jegyesi, Maria azt
a' három leánzot, szép feier gyõlch kõntõsbe
õltõztete, ázonbán nagy édesdeden [p 0081] el
szunyadván, magával eggyût á' meg-igért országban
szép Angyáli énelkléssel fel-vive. Lészen-e valaki
ez után oly idvõssége feleitet, ki a' boldog Anya
szolgalattyában és tiszteletiben hatra maradgyon, ertvén
hogy egynehány Olvásoval, ily idvõsséges Halalt, és
õrõk boldogságot nyerhet magának? Dauroultius de
Rosario. Egy vandorlo, részeges, és tikozlo, Jfiu, de
(a' mi felette ritka) tiszta életû, meg-fogadván battyának
io intésit, egy esztendeig az Olvasot minden nap
álhatatossan el-mondá; és [p 0082] magát magával egyben-
vetvén, nyilvan meg-tapasztalá, hogy a' jámborsagban
nevekedet. Más esztendõre minden nap az Olvásot, 's
magáis hasonloképpen a' ioban nevekedék ugy hogy ketszerte
jamborbnak esmérne magát, hogy sem mint az elõt volt.
Harmadik esztendõre lepvén uionnan meg-szaporitá
imádtsagát, és minden nap háromszor monda-el az
Olvasot; õ-is magában annyira meg-valtozék hogy éppen más
embernek laczanék, hogy sem mint a' ki három [p 0083]
esztendõvel az elõt volt. Azonban hazasságra bira
magát, kinek midõn lakodalmat tartana és mint Võ-legény
vigan laknék kedves vendigivel, eszébe iuta hogy még az nap
el-nem-végezte szokot imádtságat. Azért módot keresvén
a' dologban, fel-kele az asztáltul és egy kámaraba mene.
Holot midõn szinte az utolso tizedet mondaná az Olvason,
meg-ielenek neki Aszonyúnk Szûz MARIA, három rendbeli
kõntõst viselvén keziben, mellyeken szép arány
bõtûkkel, mint valami drága gyõngyõkkel és
gyemantokkal, [p 0084] annyiszor az Angyáli Jdvõzlet fel-
vala-irva, mennyiszer az Olvasoban táláltatik.
Kõszõntvén azert az Ifiat azt monda, hogy õ azt a'
drága õltõzetet neki készitette; mivel harmad napra a'
mennyei Võ-legény lakodalmára hivattatik, és hogy illendõ
menyekzõs kõntõs nelkûl ne talaltassék. A' mint meg-
mondá ugy-is len a' dolog. Akarode õtet kõvetni? chinaly te-
is a' Szûznek io idein koszorokat az Olvasobul, hogy õ-is
tegedet halálod orájan menyegzõs kõntõsben
õltõztessen. Specul. [p 0085] Exempl. dist. 5.
numero 59.
Egy Brabantiaj IFfiu felõl iriák, hogy az
Olvasot a Boldog Aszony tiszteletire minden nap
háromszor el-mondotta. Azonban nagy véletlenûl halála
tõrtenik az Iffiunak, ugy hogy immár ugyan számos oraig ki-
nyutoztatva fekût vala, midõn nagy hirtelen ismeg meg-
elevenedek, és fel-ûlvén koporsoiában meg-szollala, és
a' Hugának ki ielen vala beszilleni kezde, hogy õ halála
után a' Ckristusnak rettenétes itilõ szeki eleiben
ragattatván, három dologrul veszedelmesen vadoltatot.
[p 0086] Elsõben hogy a Papoknak mezei veteminyibûl, és
egyeb javaibul a' szokot dézmat meg-nem-atta. Masodszor
hogy gonosz Tarsaival némely bizonyos Szerzetesek halait
el-lopta. Harmadszor, hogy a' szegény emberek vetésit az
ebekkel nyulaszatkor gyakorta el-tapottatta. Mely vetkeért
minden bizonnyal õrõk pokolra vettetet volna, ha a' kegyelem
Annya paryat nem fogta volna, és meg-nem-nyerte volna, hogy
uiobban fel-tamadgyon, és penitentiát tarchon bûneirûl.
Ezeket mondván, [p 0087] Papot hivata, kinek minekutánua [!]
nagy tõredelmes szivel minden vetkeirûl vallast tet
volna, és szokása szerint az Olvasot háromszor el
mondotta volna, nagy boldogul ki-mûlek e' Világbul. Jtt ket
dolgot végy eszedbe keresztyén Olvaso. Eggyiket, mely
kicziny dolog gyakorta az emberek tetzese-szerint, a' miert
az igaz Biro tablájaban õrõk harhozatra [!] itiltetûnk.
Masikat, mely kédves és kellemetes a' mennyei KIrályné
elõt az Olvason imádkozni. Nem-is chuda, mivel hatvan
háromszor idvõzlyûk abba [p 0088] a' Szent Szûzet, és
kérjûk hogy imádkozzék erettûnk, most és halalunk
oráian. Ibidem num. 60.
Alfonsus Rodriquez a'
Jesuitak Szerzetibûl Laicus Frater, negyvén egesz
esztendeig Aszonyunk szeplõtelen fogantatasarul valo
rõvid Szlozmát minden nap-el-mondotta, mellyet mely kedvesen
vet legyen, maga a' Szent Szûz még vallotta, midõn az
ebidlõ hazba neki meg-jelent; meg-parancholván annak felette,
hogy minden napi szokot imádtságit vegye iegyzisbe. Az
imadtságok pedig ezek [p 0089] voltak. 1. a' Szûznek
szõplõ-nelkûl fogontatasarul valo Szolozma, 2. az
Olvaso, 3. Lauretomi Litania az idvõsséges halalért. 4.
tizen ket Salve Regina,-és meg annyi Angyáli idvõzlet,
hogy a' mennyi ora ejel és nappal vagyon, annyisor Mariát
dichirne, és kerne, hogy az õ tisztaságos fogontatasaért
orizne-meg õtet minden bûntûl. Más sok
kegyelmessiget-is mutatta ez szolgaiához Aszonyunk: mert
néha nagy édesdeden egy massal mint egy vetekettek, mellyik
szereti masikat iobban; néha pedig Szent Fiával [p 0090]
eggyût erre az imadtságra tanitotta: (2 ... ] JESUS MARIA
édes szerelmim! Szenveggyek én, sõt bar meg-hallyak
szerelmetek miat: éppen tietek legyek, és nem magame, mint
ha tellyessen semmi volnék. Halála-elõt három egész
nap ugy fekut, mintha sëmmi erzékenység nem lett volna
benne, chak hogy néha néha nagy tûzes fohaskodasokkal
Iesust és Mariat emlitette mondván: Ah édes Iesusom!
[p 0091] Ah édes kedves Anyám Maria! Harmad nap mulván ezer
hat száz tizen hetedik esztendõben be-hunyá azokat a'
boldog szemeket, mellyekkel immar az elot, nagy lelki
vigaztalassál szemlelte vala, minemû nagy
dichõsseggel es felséges pompával vitetet a' mennyei
királyné Fia orszagába. Akars-e teis hasonlo pompát
latni? Most e' Világ hévsagira hunyd-be szemejdet, és
a' boldog Aszony szolozmajának olvasasára, kivalképpen
mely az õ szõplõtelen fogantatasárul vagyon, nyisd-meg.
In Vita ejusdem.
[p 0092] Vgyan-is az a' kisded
Szolozma, annyi sok buzgo, és tûzes lelki kivansagokkal
tellyes, hogy az Istentûl, az õ Szent Annya
szoszollása és erdeme által, mint egy erõ szakkal
akarja ki-facharni a' boldog ki-mulást, a' mint chak ez
ennihány versbûl-is meg-tetczik.
Te általad kegyes
Anyánk,
ki vagy mint egy erõs palánk,
Tengernek fényes
kormánya,
Meny-ország ki-nyilt kapuja
kõr betegek
orvosloja:
Vigan lathassuk Urunkat,
Dichõsséges
kiralyunkat.
[p 0093] Neked szeplõtelen szép Szûz,
kiben nem volt semmi rut bûz;
Rendbe vet
kõnyõrgésûnket
Be-mutattyuk kérésûnket.
Légy
Vezerûnk utainkban,
oltalmazonk harchainkban.
Légy
Szoszollonk s' kész Patronank,
Halálunk oráján Anyánk.
HARMADIK KÉSZÛLET a' io Halálhoz.
Az Angyáli
Idvõzletet, Salve Reginat, és más effele imadtságokat
Aszonyunk tisztiletire gyakorlani, és szûkségûnkben,
hozza folyamodnj.
Szent Aibertus minden [p 0094] nap az
Angyáli kõszõntést, százszor le-borulvan szokta
volt el-mondani, ki midõn egy olykor igen eheznék, meg-jelenek
neki Aszonyunk Szûz Maria, és maga szent kezeivel egy
falat kenyeret ada száiában, mellyel ugy meg-elégite, hogy
az után husz esztendeig sëmmit nem ivot, és huszon ket
esztendeig semmit nem evet: noha azonban tetetûl fogua
talpig szõr zakot viselven testit sanyargatta. Jllyen
hoszszú bûjt után Husvét napián nagy boldogul meg-
hala, és testit a' fõldnek, lelkit Istennek, a' szõr
zakot [p 0095] eggyût a' bõjtel a' Congregatistáknak
hagyá testamentomba. Surius.
Szent Mechtildis
Szûznek maga Aszonyunk Maria magyarazá-meg az Angyáli
Idvõzletet. Annak felette arra ajanlá magát neki, hogy ha a'
io Halál meg-nyerisiért haromszor minden nap azon Angyáli
kõszõnetet, más harom imádtsaggal eggyût, el-mondgya,
halála oraián meg-ielenik neki. Ugy-is chelekedek sõt
halálos betegségiben nem chak maga ielen-létivel meg-
vigaztalá õtet, hanem annak felett az Angyálok [p 0096]
által szolgaltatá neki az Vr Vachoráiát; hogy annaál
batrabban annak keziben ajanlana lelkit, kinek szent testit
magához az Angyáloktul vette. Valaki éltiben gyakorta
idvõzli az Angyálokkal az Angyálok királynéját, halála
után az Angyálok lesznek annak az õrõkke valo-sag
uttyára kalauzi. In ejus Vita.
Szent Casimirus
Hercheg hogy az õ tûzes szeretetit a' szeplõtelen
Szûz Anyahoz, nem chak meg-mutatná, hanem masokat-is annak
tiszteletire és dichiretire fel-gerieztene es meg-tanitaná,
[p 0097] ama nevezetes és sokl szép ájétatos lelki
indulatokkal langozo eneket szerze: (2 ... ] Dichird s' algyad
õ én lelkem naponként Szûz Mariát: mellyet minden nap el-
is mondot, és annyira bõchûlt, hogy meg a' koporsoba sem
akart a' nelkûl mennj. Azétt midõn ezer hát száz
nyegyedik esztendõben azon Szent Herchegnek testit, mely
minden rothadás nelkûl talaltátot száz hármincz egy
esztendõ mulva, fel-emeltik, azt az éneket-is vele eggyût
talalták. Meltán-is annak testén [p 0098] semmi hatalmat
nem vehetet a' rothadás, ki még Jfiusagának virágában inkáb
valaszta a' Halált szûzessiginek serelme nelkûl,
hogy sem mint annak serelmivel életit hossabitáni a'
Doctorok ajánlása-szerint. Te-is ha halálod után
rõdhatatlán testben kivansz õltõzni, ne chak nyelveddel
dichird naponkint a' Szent Szûzet, hánem kõvessedis
élesedel anak tisztaságat. In ejus Vita.
Salaunus nevû gyermek felõl irjá egy szává hihetõ
tudos ember, hogy a' mely gazdag volt a' boldog Szûzhoz
[p 0099] valo ájétatossággal, oly fogyatkozot volt mind
erszényében, s' mind elméjében, ugy hogy a' nagy
ostobásag miát, tõbbet az iskolában e' kett igenel,
Ave Maria, Idvõzlégy Maria, nem tanulhatot. Azért
midõn házankint kuldult-is tõbbet annál a' kett szonál
nem tudot mondani. Tompasagátul nem igen kûlõmbõzõt
maga viselese-is: mert mikor meg-ehezet, a' minemû forrás
volt a' Varos kivûl, oda ment, és a' darab száraz
kenyereket, mellyeket kuldulásával kereset, abba meg-
asztatván, ugy enyhitette [p 0100] gyomrának ugatásat.
WSzalasza-is télbe nyarba azon kuit mellet volt, és akár
mint viselte magát az idõ, más ágyat a' kemény fagyos
fõldnel nem kereset. Ha megfazot (a' mint hogy gyakorta
annyira el-fagyot, hogy alig erzettek lélket benne) hol a' ieges
vizben ugrot, és abban mint valami gõz fõrdõben mosodot;
hol pedig valamely fára fel-mászot, és annak again mind
addig logatta mágat, hatszor kialtván nagy fen szoval az
aldot MARIA nevét, mig meg-nem melegedet, és mint egy
meg-éledet. Mi lõn [p 0101] mind ezeknek a' vége! Oh
Jstennek chudalátos bõlchessége, és titkos tanachának
meg-foghatatlan mélysége! El-érkezvén az utolso ora, nagy
chendesen ki-mulék e' Világbul, melynek tûndéres jávaiba
soha sëmmi része nem volt. De temetise s' Epitáphiumja
oly meltoságos volt, mellyet minden Világi Fejedelmek meltán
irigyelhetnek ennek az ostoba kuldusnak. Ottan hogy el-temek
egy gyõnyõrûséges szép Lilium szál nevekedek-ki a'
siriábul, melynek levelein chudalátos szép drága arány
bõtûkkel [p 0102] fel-vala-írva, valamit az Jskolába
tanult, tudnia-illik ama kett szo: Ave Maria,
Jdvõzlégy Maria. valo igasság hogy az Isténnel, sem
a' boldog Szûznel, ninczen semmi személy valogatás.
Gazdag vagy koldus, elmis akár ostoba, kõz mind kettõnek
az idvõsséges halál, ha mind ketten hasonlo szivel és
bûzgosaggal szolgalnak Aszonyunknak és idvõzlik
Mariát. Raderus in Viridario.
Aloysius Gonzágat még
Annya méhében maga szolgálattyára kõtelezé a' mennyei
királyné: mivel minden [p 0103] reménség kivûl nagy
szerenchesen szuleték e' Világra, minek utánna az Annya
a' Lauretomi Szûznek fogadást tet volna. Hogy azért annak
élne Aloysius, kinek kegyelmibûl, Jsten után, életét
vette vala, mingyárt esztendõs korában a' Boldog Aszony
képe elõt Florentiában õrõk szûzességre, és
Szombat napoknak meg-bõjtõlésére erõs fogadassal
kõté magát. Valamikor a' Maria nevét hallotta, ottan nagy
édesdeden kõnyvezni kezdet, és oly chudálatos lelki
gyõnyõrûséget erzet szivében, mintha [p 0104] utánna
meg-aldozott volna, nagy buzgosággal azon kezde
kõnyõrõgni, és tellyességesen ki-õntvén szivét
azon kére édes vendigit, hogy a' boldog Szûznek erdeme és
esedezése által, meltoztassek meg-jelentenj, michoda
allapatban kivannya hogy õ szent Felséget holtig
szolgallya. Azonban szozatot halla, és a' len valassa:
Societaten IESV ingredere. Meny-be a' JESUS
Tarsaságában. Nem véve szûket fûlre Aloysius e'
szozatot, hanem Szûlej engedelmibûl vég buchut véven
minden Világi ioktul és Fejedelemségtûl, [p 0105] vont
arány kõntõsit egy fekete rongyal nagy vigan meg-cherele
és a' Jasuiták kõzzi be-álla: holot élete fogyattaig nem
kûlõmben viselte mágat mint valami fõldi Angyál. Es
noha minden tõkelletessigben naponkint eleb eleb lépet,
mind azon által a' Szent Szûznek peldaját szemej elõt
viselven, kivalképpen a' tisztaságban és
alazatosságban gyakorlotta magát, valamig az aldot JESUS
és MANIA [!] nevével azon Szerzetben
dichõsségessen el-vegezne palya futásat. Kinek
artatlan élete mely kedves [p 0106] és kelemetes volt Isten
elõt, ezer hat száz esztendõben Sz: Gyõrg hávának
negyed napián egy Apácza Szûznek meg-mutáta Christus
Urunk, ki el-ragattatvánb elmijében látá a' tõb Szentek
kõzõt Aloysiust chudálatos nagy fenyességben és
fel-kiálta: (2 ... ] Oh mely nagy dichõsségben vagyon
Aloysius Ignácz fia! Soha nem hittem volna, ha mága az én
édes Jesusom meg-nem mutatta volna nekem. Akars-é te-is ki
[p 0107] ezeket olvasod hasonlo dichõsségben iutni?
szeresed és tisztellyed a' Szent Szûzet mint Aloysius.
In ejus Vita.
Tiz esztendõs gyermek az Jskolába
azt hallotta és tanulta vala a' Mestéritûl, hogy felette
kedves és erdemes dolog Isten elõt, ha ki az õ Szent
Annyát kõszõnti minek elõtte valami munkához kezd. Meg-
akarván azért ezt az idvõsséges tanuságot tartáni, sem
tanusághoz, sem imádtsághoz, sem más valami dologhoz nem
fogot eleb hanem ezen szokkal idvõzlõtte Aszonyunkat:
[p 0108] Salva mater misericordiae. Jdvõzlégy
irgalmassag Annya. Azonban halálos betegségben esek a'
gyermek, és midõn immár e' Világtul buchuznek, meg-ielenek
neki Szûz Maria, és utolso szûkségiben vigaztalván:
Ego sum, ugy monda, ego sum illa mater
misericordiae, quam tu toties salutâsti. En vagyok,
én vagyok az az irgalmasság Annya, kit te annyiszor
kõszõntõttel. Azért iere velem, ez után az én Udvari
szolgáim kõzõt lészen helyed meny-országban
kõvessed te-is ezt a' dichiretes udvariságot, hogy a'
mennyei [p 0109] királynénak a' boldog lelkekkel õrõkke
udvárolhas Landsp.
Szent Agoston Szerzetin valo
Canonok, midõn halálos agyában az utolso szám adásrul
mélyebben gondolkodnek, és a' Birónak kemény igasságátul
rettegne, láthato képpen meg-ielenek neki a' Halálal
tusakodok Annyá, és ekképpen batoritá: Bizakodgyal io fiam;
te nekem gyakorta, és nagy szivessen enekletted a'
Salva reginat: A' mit azért annyi ohaitassal kivantál
meg-chelekeszem, és mikor e' siralom võlgyébûl kí-
szolittatol szoszollod lészek, s' az [p 0110] én
méhemnek aldot gyûmõlchét, az édes Iesust, ez szam-
ki-vetés-után, minden tisztito tûz nelkûl, neked meg-
mutátom. (2 ... ]
Egy Papságra menendõ Jffiu, noha egyeb
aránt erkõlchében és mága viselesiben elég
hevságosnak mutatta magát; azt a' szokast mind az által
szentûl meg-tartotta, hogy soha chak egy templom mellet
sëm ment-el, hogy Christus Urunkat, és az õ Szent Annyát
ama drága szokkal nem kõszõntõtte volna: (2 ... ]
Boldog az [p 0111] a' méh, mely téged hordozot, és az
emlõk, mellyeket szoptál. Azonban betegségben esék, és
a' nyavalyá annyíra el-hatalmazék rajtá, hogy maga magának
nyelvét és ajakát nagy kegyetleuûl [!] mardosná. Ezt
latván a' beteg õrzõ Angyála, ottan a kegyelem Annyához
folyámodék azon kérvén, hogy mivel õ nem szokot jámbor
szolgairul el-feletkezni, méltóztassék meg-emlekezni,
mely gyakortá avál a' nyélvel, és ajákival, mellyeket most
a' faidalom miát, harabdál, mind az õ Szent Fiát. [p 0112]
Nem lén hasontalan az Angyál tõrekedise,minden halogatás
nelkûl ot terme a' betegek Orvossa és azon emlõkbûl,
mellyekkel az õ Szent Fiát valaha szoptatta oh chudalatos
irgálmasság! tejet fachara a beteg szajában, es ával
orvosla-meg nyelvét és ájakit, ugy hogy annak ereje által
mind testiben, mind lelkiben éppen meg-gyogyulna, és az után
Szerzeteshez illendõ életet kõvetne. Nem-is chuda, hogy a'
Világi gyõnyõrûségek savoját meg-utalta, a' ki vagy
egycher meg-kostolta a' Szûz Anyának tejét. [p 0113]
Akars-é a' kisded JESUS checgemõs tarsá lennj? A'
Szûz emlõje, és mehének gyûmõlchet gyákorta aldgyád
és magaztalyád amáz Evangeliombeli Aszonnya. (2 ... ]
Lengyel Országban, Sendamiria nevû Varosban tõrtént
dolog. Egy a' Szent Domonkos Szerzetin lévõ Barátok
kõzzûl midõn szokás szerint más napra valo
Mártyrologium-ot enekelne, azon kõnyvben arany bõtûkkel
fel-irvá talála ezen szokat: Sandomiria passio
quadraginta novem Martyrum. Sendomiriában [p 0114]
nyegven kilencz Mártyr szenvedise. Annyin voltak a'
Barátok, kik akkor a' templomban eneklettik a' Salve Reginát,
kik minnyáian latták és olvasták azt az irást, mig
lassan lassan el-enyeszték a' kõnyvbûl a'
bõtûk. Mi lõn belõle? más nap azon orában midõn azon
Barátok azon Salve Reginát enekélnek, reájok ûte az
ellenség, és az igáz hitért mind eggyig fel-meszarlá
õket, hogy a' Mártyrok királynéjat az után meny-
országban õkõkke [!] idvõzlenek és dichirnek. Annuae
Polonicae.
Egy vén katona-felõl, ki [p 0115] végtére
Szent Bernárd Szerzetin lévõ Barátok kõzze eskut vala,
olvasom, hogy ostobasága miat soha a' Mi Atyankat meg-nem-
tanulhatta, mind azon által az Angyáli Jdvõzletnek négy
elsõ igéiet ugy mint ezeket Ave Maria, gratia plena,
Jdvõz légy Maria, malásztal tellyes, valami nehezen
fejében verék. Mellyeket hogy el-ne-felejtene, szûnetlen
magában mondogalta, ugy hogy sem ejel, sem nappal nem
lattatnek elmejében egyebet forgátni. Mi sûle ebbûl-ki?
Halála-után chak hámar annak a' jambot Láicus
[p 0116] Fraternek sirjábul, egy chudalátos szép fá
nevekedek-fel, kinek zõldellõ levelén az a' négy szo:
Ave Maria, grati plena, Idvõzlégy Maria malasztál
tellyes, szép arany bõtûkkel volt fel-irva. Mely dolgot
meg-ertvén a' Pûspõk, oda mene, fel-ásatván ugy
találá, hogy annak a' iámbor Barátnak szajábul nevekedett.
Evel a' szokatlan chudával akarván Isten õ Szent Felsége
mutátni, mely kedves dolgot chelekeszik, ha ki az õ Szent
Annyát gyakortá idvõzli. Ninchen affele ember nyelvén a'
Halálnak semmi [p 0117] hatálma be-szegezheti ugyán a'
koporsoba, de onnet-is meg-szollal, és mennyi levele vagyon
a' termõ fának, annyi nyelvel nagy hangossán kiáltya:
Jdvõzlégy Maria, malasztál tellyes. (2 ... ]
Szent
Geltrudis iriá maga felõl, hogy kiss Boldog Asyony
napián, minek utánna a' Completa-álat más-fél-
szaszszor az Angyáli idvõzletet el-mondotta volna, a'
mennyei Võlegenyhez forditá kõnyõrgesit, arra a'
szeretetre, mellyel az õ Szent Annyához vagyon, nagy
bizodalmason [p 0118] kére, ne vonnya-meg tûle
kegyelmességet halála oraján. Azonban illyen látás
tûnek szemejbe, hát a' Christus labainál nagy somma
arany hevér, mellyet a' Sznet Szûz fel-emelvén kebelibe
téve, és azt mondá Geltrudis-nak. Legy io remenségben édes
Leányom, Mennyi ez az arány pinz, halálod oraján, annyi
szamu malaszt engettetik neked az égbûl, mineden
ellensigid ostromi és inchelkedési-ellen. Lib. 4.
Revel.
Meg az idegen valláson lévõktûl sem vonnya-
meg klegyelmét a' Halállal tusakodok [p 0119] Annya, ha
éltekben anna tisztessegére valami iot chelekettek, a'
mint nyilván meg tetzik abbul, a' mic Gutrica Márton éretnek
émber felõl irásbá vet egy tudos ember. Egy Catholicus
tanitotul hallotta vala a meg nevezetet Márton a' predikatioban,
hogy lehetettlen annak el-karhozni, valaki az Isten Annyát
tiszteli, és az Angyali idvõzlettel minden nap õtet
kõszõnti. Megûtkõzek egy elsõben e' mondásba az
eretnek ember, mind azon által iobban gondolkodván a' dologrul
ugyan akkor el-tekélle magában, hogy meg [p 0120] probállya
ha ugyán igazé a' mit a' Papista Pap oly batrán mondot.
Azért attul fogvast harom egész esztendeig, estve és
reggel az Angyáli idvõzletet naponként hétszer el-
mondotta. Három esztendõ mulván halálos betegségben
esek, és imé azon nap, mellyen az Anya-szent-egyház a'
boldog Szûznek tisztaságos fogontatását ûllj, meg-
jelenék neki azon Szûz, azt parancholván, hogy bûneirûl
igaz vallást tegyen, s' az után az Ur szent testét és
szent vérét magához vegye, mivel aval az
ájétatossággal, mellyet hozza mutátot, [p 0121]
ertdemesse tõtte magát hogy a' Catholicusok-kõzza
szamlaltassék. a' tõbbit bizza reá, sem mit ne
féllyen. Halála oraján elejbe iûn, és az õ lelkét
magához veszi azon a' napon és orában, melyben az õ Szent
Fiát e Világra szûlte. Mindenek rend szerint ugy
tõrtiének. Azért Gutrich Márton azon etzaka s' azon orában
szûletek meny-országban, a' mely étzaka es orában a'
kisded JESUS szûletek az istalloban. Ha egy éretnek
ember ollyan rõvid és keves szolgalatirt oly boldog halált
nyert magának mit nem [p 0122] remenlhetnek azok, kik
életeknek iob részit annák kõtelességiben figiattak-el?
(2 ... ]
Ettûl nem sokat kûlõmbõz a' mit
Franciscus Poiraeus Jesuita egy Jfiú felõl ir, ki ezer
hát száz tizen egy esztendõben Turnonom nevû Városban,
noha oly veszedelmes betegségben talált vala esni, hogy
maga sem remenlhettné abbul fel-gyogyulását, még-is ugy
még-átalkodot volt tévelygésiben, hogy chák hallani sem
akarta, ha ki a' Chatolica Religio-rul emlekezetet [p 0123]
tett. Végtére egy a' Baráti kõzzûl azt talála tûle
kerdeni, ha valaha aiánlotta-é magát Boldóg Aszonynak. KIre
ama nagy vakmerõûl azt feléle; hogy sem eddig nem
ajánlotta, sem ez után nem aianlyá. meg-gyõzetvén mind
az áltál io akaroj õsztõnzisétûl, alig forditá
szivét a' Szent Szûzhõz õtet szegetségul hiván,
ottan oly nagy mennyei vilagosság tûnek elméjeben, hogy
nyilván meg-esmerné veszedelmes allapattyát. Azért Papot
hivata, kinek minden lelki seebeit nagy toredelmességgel
szemei eleibe terieszte, az [p 0124] után a' Szent Sacramentomok
által az idvõsseges halalhoz készûle. Végtére nagy hálákat
adván a' boldog Szûznek hozza mntatot [!] Anyai kegyelmessigiért és
lelkit tovab-is neki aianlván, ket ora-alat nagy vig orchával és szép
chendesen ki-mulék e' Világbul, s' peldaiával igaznak mutatá a' mit
tanit Szent Anselmus és Bonaventura, hogy lehetetlen annak el-veszni,
valaki Maria hoz folyámodik, és annak oltalmában aianlya magát. 5 Ezen
igasságot sokkal nyilvabban bizonyittya es erõssiti Theofilus
peldaja, ki felõl [p 0125] nagy bizonyossan iriák, hogy minek utánna
némely gonosz akaroi irigysegibûl, tisztitûl gyalazatoson meg-
fosztatot volna, annyira meg-busult es fel-haborodot magában, hogy nem
chak a' Christust Szent Annyával eggyût meg-tagatta, hanem meg lelkét-
is maga keze irasával az Õrdõgnek kõtõtte, ha szegetségivel
elebbeni tisztit a' Pûspõktûl viszszá nyerheti. Nem sok idõ
mulyán magábá szálla veszet ember, és meg-száná báná ugyán
bolond chelekedetit, de annak sullyát es undokságat magában iol meg-
fontolván [p 0126] chak nem ketségben esek, nem látván kihéz
batorsagoson folyámodhassék vegtére meg-emlekezvén aszonyunk
Maria-nak feneketlen irgalmassagárul szivet kezde vennj, és sok
keserves kõny-hullatassal annak ajánlá veszet põrit. Nem-is
fogyatkozek-meg remenségeben: mert noha felette nagyot vétet vala Theofilus,
tudván mind azáltal hogy sokkal nagyob Istennek az õ kegyelme, magára
vallalá dolgát es mind addig forgata igyét, mig nemchak pechetes levélit
viszsza szerze a' gonosz ellenségtûl, hanem annak felette [p 0127]
oly bõséges malasztot nyére neki, hogy az után nagy szent életet
viselné, es halála után a' dûchõûlt Szentek kõzze
szamlaltatnék.