NÁDASI JÁNOS: A' BOLDOGSÁGOS SZÛZ AZ HALÁLLAL TUSAKODOK ANNYA. 0074

Salve Regina,-és meg annyi Angyáli idvõzlet, hogy a' mennyi ora ejel és nappal vagyon, annyisor Mariát dichirne, és kerne, hogy az õ tisztaságos fogontatasaért orizne-meg õtet minden bûntûl. Más sok kegyelmessiget-is mutatta ez szolgaiához Aszonyunk: mert néha nagy édesdeden egy massal mint egy vetekettek, mellyik szereti masikat iobban; néha pedig Szent Fiával [p 0090] eggyût erre az imadtságra tanitotta: (2 ... ] JESUS MARIA édes szerelmim! Szenveggyek én, sõt bar meg-hallyak szerelmetek miat: éppen tietek legyek, és nem magame, mint ha tellyessen semmi volnék. Halála-elõt három egész nap ugy fekut, mintha sëmmi erzékenység nem lett volna benne, chak hogy néha néha nagy tûzes fohaskodasokkal Iesust és Mariat emlitette mondván: Ah édes Iesusom! [p 0091] Ah édes kedves Anyám Maria! Harmad nap mulván ezer hat száz tizen hetedik esztendõben be-hunyá azokat a' boldog szemeket, mellyekkel immar az elot, nagy lelki vigaztalassál szemlelte vala, minemû nagy dichõsseggel es felséges pompával vitetet a' mennyei királyné Fia orszagába. Akars-e teis hasonlo pompát latni? Most e' Világ hévsagira hunyd-be szemejdet, és a' boldog Aszony szolozmajának olvasasára, kivalképpen mely az õ szõplõtelen fogantatasárul vagyon, nyisd-meg. In Vita ejusdem.

[p 0092] Vgyan-is az a' kisded Szolozma, annyi sok buzgo, és tûzes lelki kivansagokkal tellyes, hogy az Istentûl, az õ Szent Annya szoszollása és erdeme által, mint egy erõ szakkal akarja ki-facharni a' boldog ki-mulást, a' mint chak ez ennihány versbûl-is meg-tetczik.
Te általad kegyes Anyánk,
ki vagy mint egy erõs palánk,
Tengernek fényes kormánya,
Meny-ország ki-nyilt kapuja
kõr betegek orvosloja:
Vigan lathassuk Urunkat,
Dichõsséges kiralyunkat.
[p 0093] Neked szeplõtelen szép Szûz,
kiben nem volt semmi rut bûz;
Rendbe vet kõnyõrgésûnket
Be-mutattyuk kérésûnket.
Légy Vezerûnk utainkban,
oltalmazonk harchainkban.
Légy Szoszollonk s' kész Patronank,
Halálunk oráján Anyánk.
HARMADIK KÉSZÛLET a' io Halálhoz.

Az Angyáli Idvõzletet, Salve Reginat, és más effele imadtságokat Aszonyunk tisztiletire gyakorlani, és szûkségûnkben, hozza folyamodnj.

Szent Aibertus minden [p 0094] nap az Angyáli kõszõntést, százszor le-borulvan szokta volt el-mondani, ki midõn egy olykor igen eheznék, meg-jelenek neki Aszonyunk Szûz Maria, és maga szent kezeivel egy falat kenyeret ada száiában, mellyel ugy meg-elégite, hogy az után husz esztendeig sëmmit nem ivot, és huszon ket esztendeig semmit nem evet: noha azonban tetetûl fogua talpig szõr zakot viselven testit sanyargatta. Jllyen hoszszú bûjt után Husvét napián nagy boldogul meg- hala, és testit a' fõldnek, lelkit Istennek, a' szõr zakot [p 0095] eggyût a' bõjtel a' Congregatistáknak hagyá testamentomba. Surius.

Szent Mechtildis Szûznek maga Aszonyunk Maria magyarazá-meg az Angyáli Idvõzletet. Annak felette arra ajanlá magát neki, hogy ha a' io Halál meg-nyerisiért haromszor minden nap azon Angyáli kõszõnetet, más harom imádtsaggal eggyût, el-mondgya, halála oraián meg-ielenik neki. Ugy-is chelekedek sõt halálos betegségiben nem chak maga ielen-létivel meg- vigaztalá õtet, hanem annak felett az Angyálok [p 0096] által szolgaltatá neki az Vr Vachoráiát; hogy annaál batrabban annak keziben ajanlana lelkit, kinek szent testit magához az Angyáloktul vette. Valaki éltiben gyakorta idvõzli az Angyálokkal az Angyálok királynéját, halála után az Angyálok lesznek annak az õrõkke valo-sag uttyára kalauzi. In ejus Vita.

Szent Casimirus Hercheg hogy az õ tûzes szeretetit a' szeplõtelen Szûz Anyahoz, nem chak meg-mutatná, hanem masokat-is annak tiszteletire és dichiretire fel-gerieztene es meg-tanitaná, [p 0097] ama nevezetes és sokl szép ájétatos lelki indulatokkal langozo eneket szerze: (2 ... ] Dichird s' algyad õ én lelkem naponként Szûz Mariát: mellyet minden nap el- is mondot, és annyira bõchûlt, hogy meg a' koporsoba sem akart a' nelkûl mennj. Azétt midõn ezer hát száz nyegyedik esztendõben azon Szent Herchegnek testit, mely minden rothadás nelkûl talaltátot száz hármincz egy esztendõ mulva, fel-emeltik, azt az éneket-is vele eggyût talalták. Meltán-is annak testén [p 0098] semmi hatalmat nem vehetet a' rothadás, ki még Jfiusagának virágában inkáb valaszta a' Halált szûzessiginek serelme nelkûl, hogy sem mint annak serelmivel életit hossabitáni a' Doctorok ajánlása-szerint. Te-is ha halálod után rõdhatatlán testben kivansz õltõzni, ne chak nyelveddel dichird naponkint a' Szent Szûzet, hánem kõvessedis élesedel anak tisztaságat. In ejus Vita.

Salaunus nevû gyermek felõl irjá egy szává hihetõ tudos ember, hogy a' mely gazdag volt a' boldog Szûzhoz [p 0099] valo ájétatossággal, oly fogyatkozot volt mind erszényében, s' mind elméjében, ugy hogy a' nagy ostobásag miát, tõbbet az iskolában e' kett igenel, Ave Maria, Idvõzlégy Maria, nem tanulhatot. Azért midõn házankint kuldult-is tõbbet annál a' kett szonál nem tudot mondani. Tompasagátul nem igen kûlõmbõzõt maga viselese-is: mert mikor meg-ehezet, a' minemû forrás volt a' Varos kivûl, oda ment, és a' darab száraz kenyereket, mellyeket kuldulásával kereset, abba meg- asztatván, ugy enyhitette [p 0100] gyomrának ugatásat. WSzalasza-is télbe nyarba azon kuit mellet volt, és akár mint viselte magát az idõ, más ágyat a' kemény fagyos fõldnel nem kereset. Ha megfazot (a' mint hogy gyakorta annyira el-fagyot, hogy alig erzettek lélket benne) hol a' ieges vizben ugrot, és abban mint valami gõz fõrdõben mosodot; hol pedig valamely fára fel-mászot, és annak again mind addig logatta mágat, hatszor kialtván nagy fen szoval az aldot MARIA nevét, mig meg-nem melegedet, és mint egy meg-éledet. Mi lõn [p 0101] mind ezeknek a' vége! Oh Jstennek chudalátos bõlchessége, és titkos tanachának meg-foghatatlan mélysége! El-érkezvén az utolso ora, nagy chendesen ki-mulék e' Világbul, melynek tûndéres jávaiba soha sëmmi része nem volt. De temetise s' Epitáphiumja oly meltoságos volt, mellyet minden Világi Fejedelmek meltán irigyelhetnek ennek az ostoba kuldusnak. Ottan hogy el-temek egy gyõnyõrûséges szép Lilium szál nevekedek-ki a' siriábul, melynek levelein chudalátos szép drága arány bõtûkkel [p 0102] fel-vala-írva, valamit az Jskolába tanult, tudnia-illik ama kett szo: Ave Maria, Jdvõzlégy Maria. valo igasság hogy az Isténnel, sem a' boldog Szûznel, ninczen semmi személy valogatás. Gazdag vagy koldus, elmis akár ostoba, kõz mind kettõnek az idvõsséges halál, ha mind ketten hasonlo szivel és bûzgosaggal szolgalnak Aszonyunknak és idvõzlik Mariát. Raderus in Viridario.

Aloysius Gonzágat még Annya méhében maga szolgálattyára kõtelezé a' mennyei királyné: mivel minden [p 0103] reménség kivûl nagy szerenchesen szuleték e' Világra, minek utánna az Annya a' Lauretomi Szûznek fogadást tet volna. Hogy azért annak élne Aloysius, kinek kegyelmibûl, Jsten után, életét vette vala, mingyárt esztendõs korában a' Boldog Aszony képe elõt Florentiában õrõk szûzességre, és Szombat napoknak meg-bõjtõlésére erõs fogadassal kõté magát. Valamikor a' Maria nevét hallotta, ottan nagy édesdeden kõnyvezni kezdet, és oly chudálatos lelki gyõnyõrûséget erzet szivében, mintha [p 0104] utánna meg-aldozott volna, nagy buzgosággal azon kezde kõnyõrõgni, és tellyességesen ki-õntvén szivét azon kére édes vendigit, hogy a' boldog Szûznek erdeme és esedezése által, meltoztassek meg-jelentenj, michoda allapatban kivannya hogy õ szent Felséget holtig szolgallya. Azonban szozatot halla, és a' len valassa: Societaten IESV ingredere. Meny-be a' JESUS Tarsaságában. Nem véve szûket fûlre Aloysius e' szozatot, hanem Szûlej engedelmibûl vég buchut véven minden Világi ioktul és Fejedelemségtûl, [p 0105] vont arány kõntõsit egy fekete rongyal nagy vigan meg-cherele és a' Jasuiták kõzzi be-álla: holot élete fogyattaig nem kûlõmben viselte mágat mint valami fõldi Angyál. Es noha minden tõkelletessigben naponkint eleb eleb lépet, mind azon által a' Szent Szûznek peldaját szemej elõt viselven, kivalképpen a' tisztaságban és alazatosságban gyakorlotta magát, valamig az aldot JESUS és MANIA [!] nevével azon Szerzetben dichõsségessen el-vegezne palya futásat. Kinek artatlan élete mely kedves [p 0106] és kelemetes volt Isten elõt, ezer hat száz esztendõben Sz: Gyõrg hávának negyed napián egy Apácza Szûznek meg-mutáta Christus Urunk, ki el-ragattatvánb elmijében látá a' tõb Szentek kõzõt Aloysiust chudálatos nagy fenyességben és fel-kiálta: (2 ... ] Oh mely nagy dichõsségben vagyon Aloysius Ignácz fia! Soha nem hittem volna, ha mága az én édes Jesusom meg-nem mutatta volna nekem. Akars-é te-is ki [p 0107] ezeket olvasod hasonlo dichõsségben iutni? szeresed és tisztellyed a' Szent Szûzet mint Aloysius. In ejus Vita.

Tiz esztendõs gyermek az Jskolába azt hallotta és tanulta vala a' Mestéritûl, hogy felette kedves és erdemes dolog Isten elõt, ha ki az õ Szent Annyát kõszõnti minek elõtte valami munkához kezd. Meg- akarván azért ezt az idvõsséges tanuságot tartáni, sem tanusághoz, sem imádtsághoz, sem más valami dologhoz nem fogot eleb hanem ezen szokkal idvõzlõtte Aszonyunkat: [p 0108] Salva mater misericordiae. Jdvõzlégy irgalmassag Annya. Azonban halálos betegségben esek a' gyermek, és midõn immár e' Világtul buchuznek, meg-ielenek neki Szûz Maria, és utolso szûkségiben vigaztalván: Ego sum, ugy monda, ego sum illa mater misericordiae, quam tu toties salutâsti. En vagyok, én vagyok az az irgalmasság Annya, kit te annyiszor kõszõntõttel. Azért iere velem, ez után az én Udvari szolgáim kõzõt lészen helyed meny-országban kõvessed te-is ezt a' dichiretes udvariságot, hogy a' mennyei [p 0109] királynénak a' boldog lelkekkel õrõkke udvárolhas Landsp.

Szent Agoston Szerzetin valo Canonok, midõn halálos agyában az utolso szám adásrul mélyebben gondolkodnek, és a' Birónak kemény igasságátul rettegne, láthato képpen meg-ielenek neki a' Halálal tusakodok Annyá, és ekképpen batoritá: Bizakodgyal io fiam; te nekem gyakorta, és nagy szivessen enekletted a' Salva reginat: A' mit azért annyi ohaitassal kivantál meg-chelekeszem, és mikor e' siralom võlgyébûl kí- szolittatol szoszollod lészek, s' az [p 0110] én méhemnek aldot gyûmõlchét, az édes Iesust, ez szam- ki-vetés-után, minden tisztito tûz nelkûl, neked meg- mutátom. (2 ... ]

Egy Papságra menendõ Jffiu, noha egyeb aránt erkõlchében és mága viselesiben elég hevságosnak mutatta magát; azt a' szokast mind az által szentûl meg-tartotta, hogy soha chak egy templom mellet sëm ment-el, hogy Christus Urunkat, és az õ Szent Annyát ama drága szokkal nem kõszõntõtte volna: (2 ... ] Boldog az [p 0111] a' méh, mely téged hordozot, és az emlõk, mellyeket szoptál. Azonban betegségben esék, és a' nyavalyá annyíra el-hatalmazék rajtá, hogy maga magának nyelvét és ajakát nagy kegyetleuûl [!] mardosná. Ezt latván a' beteg õrzõ Angyála, ottan a kegyelem Annyához folyámodék azon kérvén, hogy mivel õ nem szokot jámbor szolgairul el-feletkezni, méltóztassék meg-emlekezni, mely gyakortá avál a' nyélvel, és ajákival, mellyeket most a' faidalom miát, harabdál, mind az õ Szent Fiát. [p 0112] Nem lén hasontalan az Angyál tõrekedise,minden halogatás nelkûl ot terme a' betegek Orvossa és azon emlõkbûl, mellyekkel az õ Szent Fiát valaha szoptatta oh chudalatos irgálmasság! tejet fachara a beteg szajában, es ával orvosla-meg nyelvét és ájakit, ugy hogy annak ereje által mind testiben, mind lelkiben éppen meg-gyogyulna, és az után Szerzeteshez illendõ életet kõvetne. Nem-is chuda, hogy a' Világi gyõnyõrûségek savoját meg-utalta, a' ki vagy egycher meg-kostolta a' Szûz Anyának tejét. [p 0113] Akars-é a' kisded JESUS checgemõs tarsá lennj? A' Szûz emlõje, és mehének gyûmõlchet gyákorta aldgyád és magaztalyád amáz Evangeliombeli Aszonnya. (2 ... ]

Lengyel Országban, Sendamiria nevû Varosban tõrtént dolog. Egy a' Szent Domonkos Szerzetin lévõ Barátok kõzzûl midõn szokás szerint más napra valo Mártyrologium-ot enekelne, azon kõnyvben arany bõtûkkel fel-irvá talála ezen szokat: Sandomiria passio quadraginta novem Martyrum. Sendomiriában [p 0114] nyegven kilencz Mártyr szenvedise. Annyin voltak a' Barátok, kik akkor a' templomban eneklettik a' Salve Reginát, kik minnyáian latták és olvasták azt az irást, mig lassan lassan el-enyeszték a' kõnyvbûl a' bõtûk. Mi lõn belõle? más nap azon orában midõn azon Barátok azon Salve Reginát enekélnek, reájok ûte az ellenség, és az igáz hitért mind eggyig fel-meszarlá õket, hogy a' Mártyrok királynéjat az után meny- országban õkõkke [!] idvõzlenek és dichirnek. Annuae Polonicae.

Egy vén katona-felõl, ki [p 0115] végtére Szent Bernárd Szerzetin lévõ Barátok kõzze eskut vala, olvasom, hogy ostobasága miat soha a' Mi Atyankat meg-nem- tanulhatta, mind azon által az Angyáli Jdvõzletnek négy elsõ igéiet ugy mint ezeket Ave Maria, gratia plena, Jdvõz légy Maria, malásztal tellyes, valami nehezen fejében verék. Mellyeket hogy el-ne-felejtene, szûnetlen magában mondogalta, ugy hogy sem ejel, sem nappal nem lattatnek elmejében egyebet forgátni. Mi sûle ebbûl-ki? Halála-után chak hámar annak a' jambot Láicus [p 0116] Fraternek sirjábul, egy chudalátos szép fá nevekedek-fel, kinek zõldellõ levelén az a' négy szo: Ave Maria, grati plena, Idvõzlégy Maria malasztál tellyes, szép arany bõtûkkel volt fel-irva. Mely dolgot meg-ertvén a' Pûspõk, oda mene, fel-ásatván ugy találá, hogy annak a' iámbor Barátnak szajábul nevekedett. Evel a' szokatlan chudával akarván Isten õ Szent Felsége mutátni, mely kedves dolgot chelekeszik, ha ki az õ Szent Annyát gyakortá idvõzli. Ninchen affele ember nyelvén a' Halálnak semmi [p 0117] hatálma be-szegezheti ugyán a' koporsoba, de onnet-is meg-szollal, és mennyi levele vagyon a' termõ fának, annyi nyelvel nagy hangossán kiáltya: Jdvõzlégy Maria, malasztál tellyes. (2 ... ]

Szent Geltrudis iriá maga felõl, hogy kiss Boldog Asyony napián, minek utánna a' Completa-álat más-fél- szaszszor az Angyáli idvõzletet el-mondotta volna, a' mennyei Võlegenyhez forditá kõnyõrgesit, arra a' szeretetre, mellyel az õ Szent Annyához vagyon, nagy bizodalmason [p 0118] kére, ne vonnya-meg tûle kegyelmességet halála oraján. Azonban illyen látás tûnek szemejbe, hát a' Christus labainál nagy somma arany hevér, mellyet a' Sznet Szûz fel-emelvén kebelibe téve, és azt mondá Geltrudis-nak. Legy io remenségben édes Leányom, Mennyi ez az arány pinz, halálod oraján, annyi szamu malaszt engettetik neked az égbûl, mineden ellensigid ostromi és inchelkedési-ellen. Lib. 4. Revel.

Meg az idegen valláson lévõktûl sem vonnya- meg klegyelmét a' Halállal tusakodok [p 0119] Annya, ha éltekben anna tisztessegére valami iot chelekettek, a' mint nyilván meg tetzik abbul, a' mic Gutrica Márton éretnek émber felõl irásbá vet egy tudos ember. Egy Catholicus tanitotul hallotta vala a meg nevezetet Márton a' predikatioban, hogy lehetettlen annak el-karhozni, valaki az Isten Annyát tiszteli, és az Angyali idvõzlettel minden nap õtet kõszõnti. Megûtkõzek egy elsõben e' mondásba az eretnek ember, mind azon által iobban gondolkodván a' dologrul ugyan akkor el-tekélle magában, hogy meg [p 0120] probállya ha ugyán igazé a' mit a' Papista Pap oly batrán mondot. Azért attul fogvast harom egész esztendeig, estve és reggel az Angyáli idvõzletet naponként hétszer el- mondotta. Három esztendõ mulván halálos betegségben esek, és imé azon nap, mellyen az Anya-szent-egyház a' boldog Szûznek tisztaságos fogontatását ûllj, meg- jelenék neki azon Szûz, azt parancholván, hogy bûneirûl igaz vallást tegyen, s' az után az Ur szent testét és szent vérét magához vegye, mivel aval az ájétatossággal, mellyet hozza mutátot, [p 0121] ertdemesse tõtte magát hogy a' Catholicusok-kõzza szamlaltassék. a' tõbbit bizza reá, sem mit ne féllyen. Halála oraján elejbe iûn, és az õ lelkét magához veszi azon a' napon és orában, melyben az õ Szent Fiát e Világra szûlte. Mindenek rend szerint ugy tõrtiének. Azért Gutrich Márton azon etzaka s' azon orában szûletek meny-országban, a' mely étzaka es orában a' kisded JESUS szûletek az istalloban. Ha egy éretnek ember ollyan rõvid és keves szolgalatirt oly boldog halált nyert magának mit nem [p 0122] remenlhetnek azok, kik életeknek iob részit annák kõtelességiben figiattak-el? (2 ... ]

Ettûl nem sokat kûlõmbõz a' mit Franciscus Poiraeus Jesuita egy Jfiú felõl ir, ki ezer hát száz tizen egy esztendõben Turnonom nevû Városban, noha oly veszedelmes betegségben talált vala esni, hogy maga sem remenlhettné abbul fel-gyogyulását, még-is ugy még-átalkodot volt tévelygésiben, hogy chák hallani sem akarta, ha ki a' Chatolica Religio-rul emlekezetet [p 0123] tett. Végtére egy a' Baráti kõzzûl azt talála tûle kerdeni, ha valaha aiánlotta-é magát Boldóg Aszonynak. KIre ama nagy vakmerõûl azt feléle; hogy sem eddig nem ajánlotta, sem ez után nem aianlyá. meg-gyõzetvén mind az áltál io akaroj õsztõnzisétûl, alig forditá szivét a' Szent Szûzhõz õtet szegetségul hiván, ottan oly nagy mennyei vilagosság tûnek elméjeben, hogy nyilván meg-esmerné veszedelmes allapattyát. Azért Papot hivata, kinek minden lelki seebeit nagy toredelmességgel szemei eleibe terieszte, az [p 0124] után a' Szent Sacramentomok által az idvõsseges halalhoz készûle. Végtére nagy hálákat adván a' boldog Szûznek hozza mntatot [!] Anyai kegyelmessigiért és lelkit tovab-is neki aianlván, ket ora-alat nagy vig orchával és szép chendesen ki-mulék e' Világbul, s' peldaiával igaznak mutatá a' mit tanit Szent Anselmus és Bonaventura, hogy lehetetlen annak el-veszni, valaki Maria hoz folyámodik, és annak oltalmában aianlya magát. 5 Ezen igasságot sokkal nyilvabban bizonyittya es erõssiti Theofilus peldaja, ki felõl [p 0125] nagy bizonyossan iriák, hogy minek utánna némely gonosz akaroi irigysegibûl, tisztitûl gyalazatoson meg- fosztatot volna, annyira meg-busult es fel-haborodot magában, hogy nem chak a' Christust Szent Annyával eggyût meg-tagatta, hanem meg lelkét- is maga keze irasával az Õrdõgnek kõtõtte, ha szegetségivel elebbeni tisztit a' Pûspõktûl viszszá nyerheti. Nem sok idõ mulyán magábá szálla veszet ember, és meg-száná báná ugyán bolond chelekedetit, de annak sullyát es undokságat magában iol meg- fontolván [p 0126] chak nem ketségben esek, nem látván kihéz batorsagoson folyámodhassék vegtére meg-emlekezvén aszonyunk Maria-nak feneketlen irgalmassagárul szivet kezde vennj, és sok keserves kõny-hullatassal annak ajánlá veszet põrit. Nem-is fogyatkozek-meg remenségeben: mert noha felette nagyot vétet vala Theofilus, tudván mind azáltal hogy sokkal nagyob Istennek az õ kegyelme, magára vallalá dolgát es mind addig forgata igyét, mig nemchak pechetes levélit viszsza szerze a' gonosz ellenségtûl, hanem annak felette [p 0127] oly bõséges malasztot nyére neki, hogy az után nagy szent életet viselné, es halála után a' dûchõûlt Szentek kõzze szamlaltatnék.