MATKO ISTVAN: FÕVENYEN ÉPITETETT HAZ ROMLASA.
AJANLO LEVEL.
IGAZ REGI MAGYARI NEmességgel fenlõ,
és az igaz Nemességhez illendõ istenes kegyességgel,
buzgosággal, és joságos cselekedetekkel tûndõklõ
Nemzetes APVAI ANDRAS Uram, Isten Anyaszentegyházának
eggyik hû Dajkája;
KET dolgokat csudálhat igen méltán,
e' mostani siralmakkal s' szomoru változásokkal tellyes
idõben, az egész Keresztyén világ. Elsõben, az Isten
esméretin kivûl lévõ pogányoknak egymás kõzõtt valo
nagy eggyességeket, és minden felé valo fordulásokban s'
hadakozásokban valo jo szerencséjeket. Másodszor, a'
Keresztyéneknek egymás kõzõtt lévõ rut
egyenetlenségeket, [p [A3]] és minden szándékjokban valo
szerencsétlenségeket. De ha jol gondolkodunk, mindeniknek
fundamentomos okát fel-találhattyuk.
I. A' mi a' Pogányoknak
eggyességeket illeti; Az isten engedte nékiek azt a' magok
kõzõtt lévõ nagy eggyességet, hogy az által meg-
bûntesse a' Keresztyénekben a' rut éktelen
egyenetlenséget, gyûlõlséget és viszszavonást.
Abbol az eggyességbõl származik immár (hogy igy
szollyak) az õ jo szerencséjek: mert a' miképpen a'
testi szûlék nem tõrdelik-el azt a' veszszõt, a'
mellyel erkõltstelen magzattyokat meg-veszszõzik, sem
pedig pad alá, avagy más gylázatos helyre nem vetik, hanem
szegre, vagy más láthato magas helyre tészik, hogy
valamennyiszer láttyák azt a' meg-veszszõztetett
magzatok, tudgyák félni édes attyok haragját, és igyekezzék
el-távoztatni gonoszságokat. Igy az Isten-is a'
pogányokat, mint maga veszszeit, kik által sanyargattya
a' vétkezõ Keresztyéneket, nem tõrdeli mindgyárást,
sem gyalázatos helyre nem veti, hanem méltoságos helyen és
állapatban tartya, hogy valamenyiszer állapattyoknak
szerencsés és méltoságos voltát meg-tekintyûk, mind
annyiszor azoktol a' vétkektõl irtozzunk, a' mellyekért az
elõtt ostoroztattunk, és féllyûk a' mi Istenûnket.
Oh vajha eszekbe-vennénk az Isten igaz Anyaszentegyházát
ûldõzõk menyiszer ostorozta már meg az Isten õket
a' Vallás kergetésért a' pogányok által! bizony aláb
hadnának a' kegyetlenségben, de meg-tanulnak végre a' magok
kárán.
2. Mi lehessen az oka, hogy a' Keresztyén nevet
viselõk kõzõtt ollyan igen el-áradott a' gyûlõlség,
hogy immár ketten avagy hárman alig találkozhatnak [p [&Ag] rave;]
egybe egy uton, alig mulathatnak egy asztalnál ugy, hogy a'
Vallás fõlõtt ne legyen koczodások, és a' miatt egymás
ellen valo meg-békélhetetlen gyûlõlségek? Oh bizony igen
méltán csudálhattya ezt az egész Keresztyén világ! Mert
ha maga a' Seregeknek Ura Istene az õ szent beszédének
lámpását meg nem gyujtotta volna, s' nem világoskodtatná,
a' tudatlanság setétségben valo csetlést-botlást
senki annyira nem csudálhatná. Oh bizony nagy az Isten
részérõl a' kegyelem! de ellenben igen vakmerõ az emberek
részérõl az engedetlenség. Mert valamint hogy az
Istentõl feles magzatokkal meg-ajándékoztatott testi
szûlék akarván magzattyokat holtok után-is szép
eggyességben hadni, s' minden kõvetkezhetendõ eg'más
kõzõtt valo hasonlások ellen eleve meg-oltalmazni,
Testamentumot erõs pecsétek alatt szoktanak hadni, hogy
a' maradékok ahoz tartván magokat tudgyanak eggyességben
élni: Ugy ama' lelki cselédes gazda-is az Ur Jesus Christus
akarván az õ fõldõn ideig vitézkedõ cselédi kõzzûl
az õ mennyei dicsõsséges országába fel-menni, hogy az
õ házának cselédi kõzõt a' szép eggyesség fenn
maradgyon, és az õ háza épûlvén naponként romlás
nélkûl meg-tartattassék, hagyá az Uj Testamentumot ugy
mint az O Zestamentumnak tellyes complementumát, még pedig
igen erõs tilalom alatt, hog' azt senki, semmiben meg-
változtatni, csonkitani, és emberi találmányokkal toldozni
s'foldozni (õrõk veszedelemnek bûntetése alatt) ne
mérészellye, hanem csak azokat hidgye, vallya, és
cselekedgye a' hit dolgában, a' mellyeket abban parancsolt.
Ellenben mind azoknak legyen el-távoztatoja, a' mellyeket
[p [A5]] abban meg-tiltott. De oh boldog Isten! mire
fakadnának már ki a' nyughatatlan s' telhetetlen elmék? Bizony
nem csak felbonták a' Jesus Christus Testamentumát, hanem
mint valami pribéket avagy martaloczot, tûzre-is
sententiázák, s' meg-is sûtteték az Istennek Szent
Kõnyvét, tõb hasznos kõnyvekkel eggyûtt, a' mint
errõl a' Méltóságos s' õrõk emlekezetû Rákoczi
Fejedelmek Bibliájának hamva a' Pataki várban bizonyság. Oh
rut baromi s' fene bestiákhoz illendõ kegyetlenség! De az
sem elég még, hanem ezen kivûl sok kárhozatos
találmányokat találván s' kõvetvén, az Isten Sz.
Irásokban le-tett beszédét (nem rekesztvén ki a'
Pápista Bibliát-is) a' magok Traditiojokhoz képest,
erõtlennek, semmirekellõnek, veszedelemnek, halálnak,
viasz orrnak, eretnekek mûhelyének, és minden
tévelygésre valo kapu nyitásnak etc. nevezni nem irtoznak;
A' mint a' tõbbi kõzõtt amaz Istent régtõl fogván
teli torokkal káromlo, és a' Christus (Apostoli
valláshoz ragaszkodott) kitsiny seregetskéjét éjjel
nappal szidalmazo, kevély Goliáthoz hasonlo Biblia
sûttetõ Sámbár Mátyás nevû csácsogo Jesuita
cselekedék, amaz Három Kérdésekrõl irt ámito
kõnyvetskéjében. Melyben Jesuitai mesterséggel akara
három dolgot mutogatni: 1. Hogy a' Lutteránusok és
Cálvinisták nincsenek igaz hitben. 2. Hogy Csak az egy
Pápista vallás igaz. 3. Hogy a' Lutterek és Cálvinisták
ellenkeznek a' Sz. Irással, nem a' Pápisták. Mely gaz
irását contemnálván a' tudosok, kénszeritetett sok
felé kûldõzni, hogy az által csábithasson ha lehet,
avagy annak alkalmatosságával avagy csak koczodo társot
talállyon, mint hog' semminek nem fõb mestere mint
[p [A']] az embertelenségnek. Azonban, Anno 1665, die 6
Julii, jõve hozzám (semmi egyéb dolga velem nem levén) egy
Pataki Pápista Scholában tanulo Deák, Káránsëbessi
Henczi Miklos fia N. N. és hoza egy exemplárt azon Sámbár
Mátyás irásában, mellette lévõ nékem szollo levéllel
eggyûtt, melyben apartè provocáltatom az ellene valo
irásra. Mely kõnyvetskét el-vévén, és a' mellette
lévõ levelet meg-olvasván, ugyan azon Pápista iffjunak
igérém magamat arra, hogy mig Erdélybõl viszsza
fordulna, csak hirem nélkûl Patakra viszsza ne menne,
Sámbár ellen valo irásomat (ha Isten addig életben s'
egésségben meg-tartana) készen találná. melyre igéré
ugyan magát, de el nem jõve.
Ugy vagyon, érzettem ugyan
(Igen terhes szolgálatom-is lévén) erõtlenségemet, ily
kûlsõ erõben õltõzõtt Goliáttal valo szembe
szállásra. De az Urban meg erõssõdvén Dáviddal,
kénszeritének a' ki-szállásra illyen okok:
1. A'
levél által valo provocatio.
2. Idvezitõnknek ama'
mondása, Matth. 12. 30. a' ki én velem incsen, ellenem vagyon
az, és a' ki én velem eggyûtt nem takar, tékozol az.
3.
Az Isten népének igaz ûgye, mely Sámbártol
szidalmaztatik.