LIPPAY P. JANOS: GYÛMÕLCZÕS KERT 0001
HARMADIK KÕNYV GYÛMÕLCSÕS KERT. I. RÉSZ.
A'
GYûmõlcsõs Kertnek hasznos gyõnyõrûségérûl, és
annak alkalmatos helyheztetésérûl.
A' Gyûmõlcsõs
Kertnek hasznos, és vigasztaló
gyõnyõrûségérûl, hogy sok hímezõ, és pípes
szókkal fárasztanám à kegyes olvasót, nem ítéltem
szûkségesnek: hanem inkább hívalkodó beszédnek
lenni; mivel azt minden ember (à kit az Ur Isten
okossággal, látogatott) nem csak szemlélheti, de kezével-
is tapasztalhattya. Mert mihelt à szomorú, és kegyetlen
télnek gyászoló ideje [p 0002] el-múlik, leg-ottan
kikeletkor a' meg-keseredett fák az õ gyász ruhájokat
le-vetvén, a' levelekkel, mint-egy szép zõld draga
ruhájokkal fel éksíttetnek eleven zõldellõ színek nem
csak az embernek szemét meg-vídámíttyák; de még á meg-
lankatt szívet-is megvigasztallyák. Az-utan, á fejér
lilium, és piros rósa színu virágokkal, mint-egy
inneplõ tisztes õltõzetekkel, az õ kedves tekéntetek-
és jó illattyok-által, embernek meg-alélt fejét
erõsítik. Nyárban pedig, mikor à fûtõ verõfénynek
súgári, az egész tagokat éppen el-tikkasztyák, akkor
az õ szellõzõ árnyékjoknál azokat meg éllestik, és
elõvel-érõ gyûmõlcsõkkel hûvõsítik. Mit írjunk
az õsnek gyõnyõrûségérûl? mikor á fáknak drága
ékességek á sok kûlõmb féle szép, jó ízû.
kedves illatú gyûmõlcsõk, az õ számtalan
kûlõmbõzõ színes termetekkel, mint valami kincses
draga kõvékkel ragyogó násfákkal, szemeit, szivét
megvídámíttyák, és fel-ébrestik embernek: úgyhogy, még
télbenn-is á telelõ gyûmõlcsõk, mind illattyokkal, s-
mind ízekkel nagy táplálásókra, és vigasztalásókra
vannak az emberi állatnak.
Kibûl nylván ki-tetszik, à
gyûmõlcsõs kertnek haszna: holott ha más eledelbûl
meg-fogyatkoznékis ember, csak gyûmõlcselis alkalmas, ideig
el-tengethetné életét; à mint à szegénység néha,
mikor gabonája nem terem, csak gyûmõlcse teremjen kerteben,
még sem tart annyra az ehségtûl. Sõt maga az Ur Isten
mikor az emberi nemzetséget alkotá, semmi egyéb eledelt nem
rendele néki az õ ártatlanságában: hanem á fáknak
gyûmõlcseit. Ex omni ligno [p 0003] Paradisi
vescimur. Mert minekutánna vétkezék, es az õ
bõcsûlletitûl megfosztaték, az-után monda néki az Ur
Isten: In sudore vultis tui vesceris pane tuo:
A te ábrázatodnak verítékével eszed á te kenyeredet.
Mintha azt mondotta volna: Ez ideig á kerti gyûmõlcsõkkel
éltél, à kikhez faratság-nélkûl jutottál; de ez-után,
véres verítékeddel készítesz magadnak kenyeret, à
kível tengeted életedet. Ugyan-is á tõbb eledeleket, hogy
meg-ehesse ember, sok munkát kell elébb reájok tõlteni;
à gabonát meg kell aratni, csépelni, õrleni, sûtni. Hogy
hússal lakhassék, meg-kell az állatot õlni, nyúzni,
vagy mellyesztetni, fõzni vagy sûtni: és így, à tõbb
eledelekkelis bajmolódni; de à gyûmõlcsõt, mihelt meg-
érik, csak le-szakaszsza ember, mingyárt eheti.
Abbúl-is hasznot hajt á Gyûmõlcsõs kert, hogy ha
valamelly esztendõben bõven terem à gyámõlcs, azt meg
aszalhatni, sok esztendeig el tarthatni, és
szûksegnek idején elõl vehetni.
Az talám, enek á
gyõnyõrûséges Gyûmõlcsõs kertnek
kedvellesétûl, és munkájátúl, némelly éretlen fejû
gazdákat el-idegeníthetné, hogy azt mondgyák: Miért kel
ennékem, masokért fáradnom: ki tudgya, eszemé, vagy
soha sem annak á fának gyûmõlcseben, á kit magam
kezeimmel óltanék? De efféléknek, bõlcsen meg-felelt
hajdan egy vén Magyar-Országi Ur; kit mikor látta vólna egy
fõ ember szolgája, hogy maga kezével óltana, meg-
szóllá õtet: hiszem kevés okosság, ugymond, ettûl
á vén Urtúl, hogy maga óltya, á fát ki ma vagy hólnap
meg
hal; és ki tudgya, ha [p 0004] esziké à
gyûmõlcsében, avagy nem. Meg-fajditá az Ur ezt à
dorgálast, és mondá: Hallodé barátom, ha á te ageb atyád
is nem óltotta vólna azt á fát, ki á te kertedben van, te
sem ennél most á gyûmõlcsében. Azért mondgya
Virgilius 15:
Insere Daphni pyros, carpent tua poma
nepotes.
Olcs most Daphni kõrtvély fákat:
Kirûl
maradékod szakaszon almákat.
Nem kell azért efféle
gondolatókkal, á gyûmõlcs õltástúl el-szakasztani
á gazda embernek elméjet.
Hogy pedig à gyûmõlcsõs
kertnek hasznát vehesse valaki, meg kell à helynek
alkalmatosságát és à fõldnek illendõ kûlõmbséget
választani: kirûl írtam à Virágos kertnek 2.
Részébenn-is, és à Veteményes kertnek 1. és 2.
Részében. Itt csak arrúl intem à kertészeket, hogy
se à fõvenyes, és kõvecses fõld, nem alkalmatos à
gyûmõlcs fáknak; se az agyagos, noha ez mégis
alkalmatóssabb amannál: hanem ha igen agyagos, és kemény
vólna mivel így à fának ártalmára vólna, kiváltképpen
à hol az esõ víz le nem folyhatna: mert afféle fõld, à
meleg és száraz ûdõben igen meg-keményednék, és à
tenyészõ esõ, à fának gyõkeréhez nem
szivárkozhatnék, hanem csak fõllyûl levegne;
mindazonáltal, ha más jobb és alkalmatossabb hely nem
adatnék meg-kellene azt jobbitani, úgy hogy azon á helyen, á
hová az ember oltoványokat akarna ûltetni, egy
esztendõvel elébb jó mély, és széles vermeket ásna,
és azt az agyagos fõldet fõvénnyel, vagy más fõldel jól
õszve elegytené, és valami kõvér fõldet-is avagy meg-
rothatt ganéjt-is keverne kõziben: [p 0005] így à
gyûmõlcs fáknak alkalmatos vólna. A melly timporálás,
más fõldekreis szolgálhat, mint à Vetem. kert. 2. Rész.
meg-írtam.
Viszontag ha à fõld, à hol gyûmõlcs
fákat akarnak ûltetni, igen fõvenyes: száraz ûdõben,
à természet szerént-való nedvességtûl meg-
fosztatik, hogy à fiatal fáknak táplálását meg nem
adhattya. Esõs ûdõben pedig, úgy el-isz-sza az esõ
vizet, hogy à gyõkerek-kõrûl-való munkálkodasát,
véghez nem viheti. Egyébként, nem minden fõvenyes fõld
meg-vethetõ, foképpen, á kiben más féle fõld-is vagyon:
hanem csak à sárga poross, soós, fõvenyes, fõld, és
à võrõss, á kíkre nem kell heyában à munkát tõlteni.
Ha pedig à fõvenyes, bár más jó fõldel volna-is elegytve;
de az nem vólna elegendõ, à gyûmõlcs fáknak el-
tartására; ezt à fogyatkozást, az agyag elegytésével kell
megjobbitani, à mint oda fel. Más féle fõld, ha kõves-is,
de vagyon kõzbe-kõzbe úgyan jó fõld-is, az ásában, vagy
kapállásban ki-tisztittassék: és szolgálhat à
fáknak. E mellett, azt-is észben kell vennûnk, hogy efféle
kõves fõld à fáknak à kemény hidegbe inkább
szolgálhat, hogynem-mint az agyagos fõld; mert ez akkor
erõssebben meg-fagy, és jobban meg hidegszik, hogy-nem
mint amaz: mivel à kõves fõld, inkább meg-tarthattya
melegségét. Noha à fõvenyes fõldet, némelly fák, (à
kiknek kõves à magvok, úgymint Baraczk, kajszi Baraczk,
Mondola, nem olly igen ellenzik, mint az agyagos fõldet,
csak hogy à nap reajok szolgálhasson.
[p 0006] Hogy
pedig tovább-is meg-ismérhesse à kertész à fõldet,
ha hasznos, és alkalmatosé á gyûmõlcs fáknak:
vigyázzon elsõben à régi fákra, ha ollyanokat talál à
vidékbe, és tekéncse-meg, minémû termetûek azok, ha
kicsinyeké, vagy nagyok; alacsonoké, vagy magassak.
Mert ha magassak, és szépen ki terjedtek, jele az, hogy
az à fõld, igen alkalmatos à gyûmõlcs fáknak.
Másodszor, ha illyen vén fák ott nem találkoznának,
tekéntese-meg à bokrokat, és csemetéket: és ha à
tetejeken friss, és jó temerdek nõvések jõnek-ki,
bizonyos jele az, hogy affele helyen, haszonnal ûltethetni
à fiatalokat. Harmadszor, ha azon à helyen nagy dió fák
teremnek magoktúl, más fának-is kedves az à hely. Továbbá,
ha abban à kõrnyékben à varjak, Hollók, Csokák, és
másfele madarak, õrõmest az eke és szántó ember-után
járnak: nem alkalmatlan fõldnek látszik az à Gyûmõlcs
fáknak. Egyébként leg-jobb à fekete fõld, csak igen Zíros
ne légyen, hanem kõzép szerû, se ne igen nedves. Mert
à nedves helyen termett gyûmõlcs, vizízû, hamar meg-
rothad, nem tartós. Kirûl oda fel-is írtam à Virág. kert.
2. Rész n. 15. 17.
A kertnek helyheztetéserõl-is,
bõven találsz azon, helyen, n. 21. 22. 23. és
kiváltképpen à fáknak, és gyûmõlcsõs kertnek. Ott-is
meg-mondottam, hogy à kertnek helyheztetésében, leg-inkább
à Tartományoknak alkalmatosságára kell tekénteni, kihez,
képest fordítse ember à gyûmõlcsõs kertet-is: úgy
hogy, à menyire lehet, ollyan helyt válaszszon, à kire
úgy szolgállyon à Nap, hogy az õ súgárival, és
melegségével, akadály-nélkûl à fákhoz férkezhessek,
és így az õ [p 0007] erejét kõnnyebben ki-
terjeszthessè; mert à nélkûl nem csak érésében,
de még jóságábenn-is meg-fogyatkozik à gyûmõlcs. E
mellett, az erõs szeleknek, és szélveszeknek, hatalma-
alá se vettessenek à gyûmõlcs fák; mert azok igen
károsok nékiek, és néha gyõkerekbõl-is ki-tekertenek.
Egyébkínt à kõzép szerû szél, nem kogy ártalmas
vólna, hanem inkáb hasznos nekiek: mivel à fenn maradott
leveleket le-veri, à kikben az-után à férgek feszket;
verhettek vólna. A virágok le-húllását-is segiti, hogy
annál kevesebben szûllyenek, õszve, és bennek fergek
ne nevelkedhessenek. Ki-után, á fák-is tõbb
gyûmõlcsõt tartnak-meg. Hogy pedig fellete ne érie à
szél õket, igen hasznos, hogy azokat à fákat, à à kik
nagygyá nõlnek, à szélnek elleneben ûltessek, hogy
az aprobbaknak, és gyengébbaknek óltalmókra lehessenek.
Azonkivûl, az igen nedves hely sem alkalmatos à
gyûmõlchõs kerthez, à mint oda fel-is meg mondám à
sovány hegy-is, ávagy domb: mert amabban à fáknak
gyõkerei meg rothadnak; ebben jól nem nõhetnek, hogy ki
terjeszthessék az ágokat. Leg-jobb azert á
gyûmõlcsõs kertnek, és fáknak, ha ollyan helyt
választanak, á ky egy kevessé dombos, és magassabb,
hogy-nem-mint á lapály, és igyenes fõldõn; nem csak
azért, hogy gyõnyõrûségessebb, és szebb
tekéntete vagyon, s-szellõsebb-is, hanem azért-is, hogy
hasznossábbak, és tenyészõbbek à gyûmõlcs fák
azon, hogy-nem-mint igyenes helyen; mivel à võlgybe, és
lapályhelien, kõzel egymáshoz állonak; azért á magok
árnyékával egymásnak ártanak, à ki nem tõrtenik à
dombos helyen, à [p 0008] hol à fáknak egy része fellyebb
áll, más része alább. Innéd vagyon, hogy à szõlõk
lábjában, és à hegyek-alatt joban nõlnek à gyûmõlcs
fák, és jobb gyûmõlcs-is terem, hogy-nem mint à sík
mezõben. Jollehet à nagy folyo-vizek-mellet, ès szigetekben,
kiket az ár-viz éppen el nem fog, avagy ritkán, és keves
ideig, à fõld-is nem csak iszapos:
kõzõnségessen szép gyûmõlcs fák, és jó
gyûmõlcsõk teremnek, mint à Duna, s-Tisza-mellett,
bõvenn-is.
Az égnek melly részére forditcsák à
gyûmõlcsõs kertet? ebben à kertész szabia magàt
ahoz, à mit oda fel à virágós kertnek 2. Resz. n. 21. es
22. írtam. Néha à fõld, fellyûl jó es alkalmatos, alúl
pedig kõvecses és gyakran soós, keserû, és
alkalmatlan, úgy-hogy, ha szintén à fiatal fákat belé
ûltetik-is, valamig à jó fõldben vannak szép
frissek, es jò búinán nõlnek: de mihelyt à gyõkerek
azt az alkalmatlan fõldet el-érik, leg-ottan nem csak meg-
szûnnek à nõvéstûl; de az után fellyûl à tetejek,
tellyességgel meg-kezd veszni: nem-is vészi ember
észbe, honnéd tõrténik. Ha azért azt észbe-vészi,
avagy meg-jobbítsa, ha lehet, à fõldet, à mint oda fel
írtam à fõvenyes fõldrûl; avagy békét hadgyon néki,
és más alkalmatossabb Helyt Keressen. A
Gyûmõlcsõs kertet ember, vagy magánossan
csinálhattya, vagy à veteményes kertel-eggyûtt: De úgy,
Hogy jó tágas helyt hadgyon néki. [p 0009]
II. RÉSZ.
A' Gyûmõlcs fáknak magon vetésekrûl, vagy
ûltetésekrûl, és à csõmõtéjeknek fel-
nevelésekrûl.
M Ivel hogy nem mindenûtt találni vad
fát, à ki alkalmatos vólna à bé-oltásra, kõrtvély,
alma, vagy más féle fát: és ha szintén találni-is, nem
minden helyen haszónnal áshatni-ki, és máshuva
ûltethetni; azért szûkségh, hogy à kertész, más
szorgalmatossággal hozza helyére azt à fogyatkozást.
Kibben jób, és hasznóssabb módot nem találhat, mint-ha
valami bizonios ágyakat csinál, kibben à gyûmõlcs
magokat ûltetheti, úgy-mint, alma, kõrtvély,
cseresnye, baraczk, és más féle mágokat, míg
alkalmassan meg-nõlnek: kogy az-után, az el-íntézet
helyre, által-ûltethesse. Efféle ágiokat-valahová
félre, avagy szeglétbe, vagy szurdékba csinállia: de
úgy, hogy à Nap az õ súgárival hozzá-férkezhessék,
és az õreg szomszéd fák, árnyékjokkál semmi
akadályt ne tegyenek nékiek. Az illyen, ággokat pedig,
elsõben jó mélyen kell assni, és minden kóróbúl,
gyõkerekbûl, kõbûl, és más féle gyambúl ki-
tisztítani, hoszszattára osztani, de ne légyen igen
széles, hogy à gyomlálásban által érhessék félig,
s-meg ne tiporják; azokban rendel ûltessék à héjas, és
kemény magokat: de ne elegytsék és [p 0010] Zavarják mind
egybe, hanem egy félét egyûvé, más félét is kûlõmben:
az alma magot-is kûlõmben, à kõrtvély, magot
is kûlõmben: hogy mindeniket à maga tulaidon természete-
szerént nevelhessek. Mert à kõrtvély fiatalokat,
gyakrabban kell gyomlálni, és kapálni, hogy-nem-mint az
alma fákat. Ezeket-is meg kell válogatni hogy à leg jobb
gyûmõlcsõkbûl szedgyék; mert így az ágacská-is,
à kit jõvendõben bele óltanak, jobb gyûmõlcsõt
nemez, sûrûbben-is ûltethetik, hogy ha valamèlyk ki nem
kelne. lene más helyébe: két úyni mélyen ûltessek; à
kemény magokat ritkábban kell ûltetni, egy lábnyra
egymástúl.
Efféle magokat azért-is kell vetni, hogy mikor
fel-nevekednek, és az óltásra alkalmatossák lesznek,
jobb azokba à szelíd fákban óltani, hogy-nem-mint
tellyességgel vad fában; mert á Hasonló, inkább
alkalmaztattya magát à hasonlóhoz, hogy-nem-mint az
idegenhez; azért gyûmõlcse-is jobb lész annak, hogy-
nem-mint à Kit vad-fában óltanak.
Miképpen kellessek
ûltetni à gyûmõlcs magokat, fõképpen à kemény õreg
magokat, kiket à Németek kõves magoknak neveznek: meg-írtam
à Vetem. kert. 5. Rész. n. XLV.
Effele magoknak
vetésében, avagy ûltetésében kûlõmbõznek qaz
authorok; mert némellyek inkább jovallyák, hogy õszel
ûltessek: némellyek kikeletkor, némellyek mingyárt tél-
elõtt. Mert ha ideien õszel, hamar ki csirázik és ki-
kél: azért à télnek sanyargatása (mivel még gyenge)
hamar ki-sûti; ha kikeletkor, kesén kél, es keveset
nõl; mindazonáltal, leg jobnak [p 0012] tartanám, hogy az
apró héyas magokat, úgy-mint alma, Kõrtvély, birs alma
magot õszel, mikor à fának levele hulni kezd, akkor
ûltessék, egy kevés nappal hóld tõlte-elõtt à melly
tart Novemberig. A kõves maggokkal pedig úgy bánnyanak,
hogy minek-utánna le-ettek à gzûmõlcsõt à magrúl,
tisztitcsák-meg szépen, és meg-száraszák: de ne
à Napon, à mint némellyek akarják, hanem valami szellõs
árnyékos helyen; az után tegyék egy fazekba, à ki alul, és
ódalaslag meg légyen fúrva és tõlcsenek ió fõldet
belé, arra rendel rakiák á magokat, hóld nevelésekor; az-
után meg fõldet, s-meg egy rend magot, à mennyt akar ember,
s-tegyék à pinczébe, avagy àssák-el egy verembé, de
úgy, hogy meg ne fadgyon télbe. Azért ha kinn hadgyák, ló
ganéyal bé kell fedni à fõldet, és eget-is kell reá-
bocsátani, hogy meg ne penészedgyék: gyakran meg-is kell
õntõzni, ha száraz á fõld, esõ vizzel, à kit mézzel
édesitettek-meg; de efféle édes, vagy más szagos vizzel-
való õntõzésrûl nem sokat tartok. Némellyek csak
à pinczébe fõvényben rakják, à mint oda fel, rendel, és
kõzõnséges vízzel gyakran õntõzik: ha kinn hadgya is
ember valami bóltba, vagy szobába, csak meg ne fadgyon, nem
árt. Kikeletkor osztán Martiusban, vagy Aprilisben megént
hóld tõlte élõt, ki kell à kertbe ûltetni, de ne igen
mélyen: nem, is kell igen meg-nyomni à fõldet
kõrûlõtte. Nemellyek el-mennek, és mikor ki, csirázik,
más kissebb edénybe ûltetik igen puhán, à csirajával
fel; à kit elébbeni fõldel meg-tõltenek, s-úgy tarttyák
nedvessen Aprilisig: akkor meggént hóld nevelésére,
à hová akarja ember, el-ûltetheti, akár à [p 0012]
kõrnyûl való fõldel, akár csak úgy gyengén ki-vonnya,
hogi à gyõkerecskéjét meg ne sértcse, s' még azon
esztendõben jókorát nõl; ezeket pedig távul
egymástúl két lábnyíra ûltessék, mélyen három
úynak szélessegére, hogy megént ha meg-nõl ki-
áshassák, és ,áshova ûltethessék. Job ha
elsõben ezeket á magokat, és à kik ki-csiráztak, valami
soványabb fõldben ûltessék, hogy az-után, á hol
álhatatóssán maradni kell, inkább hozzá-
szokhassanak à jó fõldhõz; mert így három
esztendõ múlván, be ólthatni. A Duránczai Baraczkot,
Szilvát mihelyt le eszi ember à húsát, mindgyárt
csak úgy frissen el-ûltethetni: de úgy, hogy hadgyon
à húsábann-is á mag-kõrûl, és à szájába ne vegye
à magot, hanem csak úgy le metélye.
Minek-utánna az el-
ûltetet, magok ki-kelnek, ha igen Sûrûen nõlnének, à
kík alább-valók, azokat szép gyengén ki kell vonni: de
úgy, Hogy à szomszéd fácskákat meg ne sértcsék, és
à benn maradott fa jobban nõlhessen; mert egyébként, igen
nagy akadályt szereznek egymásnak. Es noha elsõ, s
második esztendõben igen meg-ágaskodnakis
mindazonáltal, inkább jovallyák, hogy késsel le ne
metellyék azokat, hanem békét hadgyanak nekiek; mert ha igen
idején metéllik õket, magassan nõlnek ugyan, de
erõsségekben meg-fogyatkoznak, és kevés hasznot
Hajtanak: hanem meg kell várni à harmad esztendõt (hanem-ha
igen szûkséges vólna) és akkor szép tisztán le
metélhetni az alsó ágacskáit, de ne igen sokat
egyszers-mind ne-is igen magassan, fel. Ha pedig valaki azt
akarná, hogy jó magassan nõllyõn à fácska, csak à
kõrmével csipdegellye [p 0013] le az alól ki-vert bimbókat,
avagy levelezõ ágacskákat: hanem à gyomlálás igen
szûkséges nékiek, hogy semmi õreg fûet ne hadgyanak
kõrnyûlõk, fõképpen ha immár egy esztendõsõk,
avagy jól meg-erõssõdtek, nem-is felõ hogy à gyammal
eggyûtt kivonnyák à gyõkereket à fõldbûl. Nyárban ha
igen száraz ûdõ vólna, õntõzéssel táplállyák:
és ha egy úyni temérdeksége leszen, mashova ûltethetni,
ha bé nem akarják óltani; de ha bé akarják, jobb hogy azon
Helyen hadgyák, s-ott óltsákbé, mikor alkalmatos lészen
arra.
Akõzes magok nem olly késedelmesek, mivel ha jó
fõldet találnak magoknak, úgy meg-nõlnek eggy esztendeig,
avagy második esztendõre, hogy bízvast által-
ûltethetni: hanem ha az óltásnak okáért azon helyen kellene
hadni, à mint fellyebb, à hol jobban nõlnek, hogy-nem mint
ha máshova ûltetik. E mellett, az ûltetésnek idejére-
is vigyázni kell; mert à fiatal Baraczk, és
kajszi baraczk fáknak (mivel sokáig õszel-is mind
nõlnek) gyengébbek az ágacskái, és nem alkalmatóssak,
hogy tél-elõtt által-ûltessék, hanem meg kell várni
á kikeletet, és addig meg-erõssõdnek, s akkor által-
ûltessék. Még eggyet nem akartam ki hadnom, hogy tudni
illik, à Baraczk fát nem kell úgy meg-nyesni, vagy
irtani, mint à tõbb fákat, mikor által ûltetik. De az igen
hasznos, és szûkseges-is, hogy elsõ esztendõben
mikor nõlni kezd, és sok apró ágacskái ki-ûtnek rajta,
azokat mingyárt szép gyengen le csipje az ember róla
valami egy singire, vagy kevesebre, à mint à fácskának
hoszasága, vagy erõssége engedi: az-után szép
[p 0014] igyenessen nevekedik. Mert ha mind rajta hadnik
effele ágacskákat, igen meg-ágasodnek, és nem nõlne
magassat: hanem rõviden maradna. A tõbb
bajmolódásokrúl, az illyen apró fiatal fáknak, hogy
írjak, mivel à tõbb óltoványokkal eggyeznek, adatik alább
is tõbb alkalmatosság à mint arrúl-is, micsoda magokat
kell ûltetni.
Itt arrúl disputalnak az Authorok, ha
efféle el-ûltetett magokbúl, vad fák nevelkedneké, vagy
szilíd fák? Az én vékony ítéletem-szerént, akár minek
nevezze ember, de elég az, hogy jobb részére mind el-
fajúlnak; se nem olly jó ízû, se nem olly õreg az
illyen magon ûltetett fának gyûmõlcse, mint az annyok
vólt, à kibûl vétetett à mag, az mint Virgilius bizonyttya:
(2 ... ] Az melly fákat magon vetnek,
Arnyékozni
késén kezdnek,
S-vad ízekkel nevelkednek.
Azért, nem
mondhatni szinte vad fának: mert à mint némellyek írják,
meg-szilidithetni efféle magon kõlt fákat, hogy szintén
olly jó gyûmõlcsõt hoznak, mint az annyok, à kitûl
származtanak, tudni-illik, ha háromszor által-ûltetik
három esztendõ-alatt-minek-utánna meg-erõsõttenek
valamennyre, az az, minden esztendõben egyszer; negyedik
esztendõben pedig oda ûltetik, à hol álhatatossán
meg-maradnak: nem-is szûkséges azokat más-képpen bé-
óltani. Noha én sokkal [p 0015] jobnak tartom, ha bé
óltyák, ûdõ iártára. Ragor. cap 2. num. 2. egy kivált-
képpen-való óltás modgyát írja effele fiatalocskáknak,
hogy mindgyárt idején be-óltcsák, el-metszvén kõzel à
fõldhõz à fáját, és azt meg-hasitván, ollyan
ágacskát óltsanak belé, à ki temérdeksegével eggyezzen
à tõkécskével, még azon esztendõben nõlni fog: csak
hogy sok szemet ne hadgyanak rajta, à kit el ne
táplálhasson. Második esztendõben magént
hasonló-képpen azon bé óltott ágban óltsanak. Harmadik
vagy negyedik esztendõben, megént ebben: és így meg-
szelídûl, jobb gyûmõlcsõt-is nemez. Oszel utólsó
esztendõben, szépen ki vehetni à fiatal fácskát, és
oda ûltethetni, à hol állani kell, csak hogy ne légyen
soványabb az à hely, á hova ûltetik.
Némelly fák nem
igen, avagy semmit sem változnak à magvok
ûltetésével, à mint à Duránczai, és magva
váló Baraczk, szilva, Mondola, Dió, Gesztenye, Mogyoró,
zc. Némellyek meg is javúlnak, à mint írják à mondola
felõl, hogy ha à keserû mondolát magon ûltetik,
édes lészen belolle. A Kajszi Baraczkrúl
nylvánvaló dolog, hogy ha magon ûltetik, sokkal apróbbak
és nem-is olly jó izûvek lésznek, mintaz óltottak.
[p 0016] III RÉSZ.
Az óltani-való vad fákrúl, azoknak
ki-ásásárúl, és plántáló helyrúl, vagy oskolárúl.
M Ivel sokan vannak, à kík nem igen nagy válogtaást
[!] tésznek, à vad fákban, és annak módossan-való ki-
ásasában, holott ezen leg-inkább áll az óltovánnak
hasznos jó vólta: mert nem minden féle vad fa alkalmatos á
hasznos óltásra; úgymint á féle vad fa, à ki mocsáros
helyeken, és vizes szigetekben nevelkedik, nem sok hasznot
hajt gyûmõlcsével, ha onnéd ki-ássák, és máshova
ûltetik; mert à fõld, à kiben kõzõnségessen
ûltetik, nem eggyez, és nem hasonló termeszetiben à maga
anyai fõldéhez, kiben nõlt, nevekedett. Hanem, ha-ki jól
akarja, ollyan vad fát ásson, à ki erõss, és bár
kõves helyen termett-is csak jobb fõldbe ûltessék
mindgyárt jobb tápplálást kap, és vídámabban nõl. A
temérdékséhe à vad fának légyen akkora, mint à fejsze
nyele, vagy egy kevesé temérdekebb, hogy két ágacskát
ereszthessenek belé; mert ha igen temerdek à tõke,
sokáig nevelkedik: ha igen vékony, sokáig vészi-fel
magát. Egy szóval, az óltani való vad fát, ha lehet ollyat
ássanak, à ki szép igyenes, ne gõrbe, [p 0017]
friss, zõld, gõmbõlyû, szép színe légyen,
egésséges heya, tiszta, síma ne legyen gõrcsõs, vagy
igen ágas, vagy gõrõngyõs: nedves, s-ne száraz, és ha
lehet, ollyan fõldben termett légyen, mint az óltanivaló
ágacskának az annya, à kirûl le tõretett.
A vad fának
ki-ásasában, leg-inkább arra kell vigyázni, hogy
elsõbben meg-jegyezzék valami krétával, avagy akarmivel à
vad fát, à mint helyben állott, akár Nap kelet-felé, akár
Délre, hogy megént úgy fordítsák, mikor el-ûltetik.
Másodszor, hogy az ásást ne kezdgyék mingyárt à
tõkénél-el; hanem leg-alább más fél, vagy két lábbal
távúlabb, à mint à fának temerdeksége vagyon,
ássanak kõrnyõs kõrnyûl vermet kõrûlõtte, és
az-által meg-õsmérhetni, melly hoszszúra nyúitózik
à gyõkér, à ki-után áshatnak à gyõkér felé, hogy
inkább meg-óyák à gyõkeret. Minek-utánna el-végezték az
ásást, à kûlsõ leg-gorombább gyõkereit, kik à
rothadásrá hajlandók, le kell éles késsel metszeni,
vagy fejszével igyenessen le-vagdalni: à tõbb ki-nõlt
ágait-is à hegyével eggyûtt, hogy csak egy szem se
maradgyon rajta. A vad fát, négy vagy õt úynira hoszszan
hagyhattyák, avagy rõvidebebben, à mint leg-
alkalmatossab: de ne vágják-el szinte à darabos
részé-is, hanem à síma részébenn-is hadgyanak-meg, à
kiben ólthassanak: fõképpen à kõrtvély fát, à ki
gyakran darabos lévél. Jól rea kell vigyázni, hogy à
gyõkerét meg ne sértsék; hanem egészszen ássák-
ki, és ha valamellyk meg-tõrõtt vólna, azt messék-el.
Effele vad fákat, ha ki nem akarná mindgyárt ollyan
[p 0018] helyre ûltetni, a hol álhatatossán kellene
állani, és ugyan azon helyen bé-õltani, (hanem csak
oskolát akarna belõlle nevelni, az-az, ollyan helyre ûltetni
félre, à hol csak vad fák vannak, és ott bé-óltyák, s-
az-után míkor jól meg-nólt az óltovány, ki ássák, s-
más álhatatos helyre ûltetik, (nem kel szinte olly
rendessen ûltetni elsõben se ne olly távúl, mint
az óltoványokat, kiknek ûltetésérûl az-után bõvebben
szóllok; de mind azon által, ugyan ezeket-is rendessen
egy-más-után ûltetni kell, hogy el-járhassanak-kõzte,
és csak olly távúl egy-mástul, hogy à gyõkerek, és
ágak, egy-másnak ne akadályoskodgyanak à nõvésben, és
mikor annak ideje lészen, meg-kapàlhassák. Illyen vad fát
inkább jovallyák az Authorok, és kertészek, hogy õszel
ûltessék-el, hogy-nem-mint kikeletkor; mert
alkalmatossab ez az ûdõ, à gyûmõlcs fáknak
ûltetéséhez (ki-vévén à gyenge fákat) hogy-nem-mint à
kikelet: mivel à Nyár mingyárt utánna kõvetkezik, és az
õ melegségével kõnyen ki-fûti az óltoványokat,
fõképpen ha õntõzéssel nem segítik. Ezén kivûl,
az-is oka, hogy télbe à fa, à fõld színén nem terjedhet-
ki, hanem à fõld-alatt nyújtoznak-kí gyõkerei: kibûl ki-
tetszik, hogy az által-ûltetésnek, hasznóssabb à
téli ûdõ, mikor à gyõkerek, nem csak magokhoz
vonszák à táplalást, de még terjedni-is kezdenek. Azert,
kivált-képpen ûltessék à vád fát Octoberbe, és
Novemberbe, minek-elõtte à fõld meg kezd fagyni. Mind azon
által némellyek Tavaszal is ûltetik Februariusban, vagy
Martiusban, mihelt à fõld meg-enged, noha talám nem olly
alkalmatos ez az ûdõ à vad fáknak, [p 0019] mint az
óltoványoknak. Némellyek illyen regulat szabnak, hogy à
száraz, és meleg helyen légyen az ûltetés Octoberbe
vagy Novemberbe. A nedves helyeken, és hideg võlgyekbe
Februariusban, és Mártiusban. A kõzép szerû
tartományokba, mind à ket ûdõben ûltethetni, két vagy
egy lábni kõz légyen kõzõttõk. Ne-is ûltessék
mélyebben, hanem à mint az elõtt állottak, avagy inkább egy
kevesé killyebb: és mikor à fõldet reà-hànnyák,
ingassák, és mozgassák-meg, hogy à fõld inkább à
gyõkérhez férkezhessék, és az ûres helyt bé-
tõlthesse; az-ûtán jól bé-tapodgyák
kõrnyûlõtte, nem-is kell semmi hantot reá, vagy melléje
rakni; mertcsak magához szija à gyõkérnek, és fának
táplálását: àkapállasában-is fõllyûl akadályt tenne,
noha eleinten nem kellene mélyen kapálni. Egyébként, ha igen
száraz vólna à hely, jobb vólna ha nem tõltenék szinte
bé à vermet à fa-kõrûl; hogy az essõvíz reà-
szivárkozhatnék, és valami jó fõldetis hányhatnának
hozzá, à ki igen hasznos à nõvéshez. Annak-felette, ha
szinte bé-tõltenek, és az után tõbb fõldet akarna
ember reà-hánny, igen mélyen esnék-bé à vad fa, à ki nem
igen használ nékiek. A fõvenyes fõldbe mélyebben kell
ûltetni à fát; az agyagos-és más jó fõldben nem annyra.
Némellyek ganéit tõltenek á gyõkér-kórûl, de az nem
jó; mert igen meg-hevíti, és ki sûti à gyõkeret: mivel
à ganéjnak, nem kell semmi keppen meg-érénteni à
gyõkeret.
Sokan azt ítélik, hogy Sz: Hieronymus napján
ûltessék à vad fát, az-az, mingyárt Sz. Mihaly nap-
után-való napon; mert azt tarttyák à kertészek, hogy à
melly fát [p 0020] azon à napon ûltetnek, az ki nem vész.
Némellyek tõbbet tartanak Sz. Lampert napjárúl, à ki
September-17. napjan esik, kivált-képpen telelõ
gyûmõlcs fát akarnak ûltetni; de én ezt à napot inkább
jovallanám à Mogyoro fára alkalmatósbnak lenni, hogy-
nem-mint á másféle fára. Azért, à ki hasznossan
akar vad fát, és más-féle fát-is ûltetni, tarcsa-meg à
kõzõnséges szokást, hogy Sz. Mihály nap-után
mingyárt ûltessen minek utánna à fárúl le-húll á
levél: à hóldnak forgására se igen vigzázzon,
kivált-keppen à kemény magvú gyûmõlcsel, úgy-mint
cseresnyével, baracskal-szilvával, zc. Ez az ûltetés
tart Sz. Márton napig, és valamig à fõldbe àshat
ember; mert akkor á gyõkérbe száll à nedvesség, és
à fának ereje, s-meg-eggyesedik à téli nedvességel, és
hamaréb meg foganoszik: kikeletkor pedig, fel-mégyén à
nedvesség, és az ereje-is à fának à teteje-felé, à
téli nedvességtûl is meg fosztatik à gyõkér, azért
nem foganodhatík úgy meg, s-à meleg érvén kõnnyen ki-
szárad, à mint oda fel-is meg-mondám.
Arrai-is
vigyázzanak à ki-ásásban, hogy elsõben, kõrnyõs
kõrnyûl fel-szabadítcsák az apró gyõkereit à
fának, hogy alkalmas gyõkerek maradgyanak rajta: az-után
vonnyák-el à fõldet szépen kõzel á tõkéhez, és
rázzák-le. Ha pedig à fának óldalaslag, vagy hátúl erõs
temérdek gyõkerei vólnának, à kik igen mélyen alá-
nõltek vólna, azõkat vágják-le; és ha valamelly à tõbb
gyõkerek-kõzzûl meg-tõrõtt vólna, metzettessék-el
à tõrés-ig: à tõbb gyõkereinek végébennis el-kell egy
keveset vágni, hogy szép iffjú friss gyõkerei
[p 0021] nõlhessenek, Némellyek, nem temetik mingyárt
à fõldben à vad fát, hanem à vizbe tészik à
gyõkerét, és ott aztattyák egy, vagy két hétig; de ez
sem szûkséges, hanem mingyárt el-ûltethetik: avagy ha
az nem lehet, ássák-el valami friss fõldben à
gyõkerét, és alkalmatos ûdõben ûltessék-el; de
elsõben ássanak térdíg-való vermet, három lábni
szélesset, à mint à fának nagysága kivànnya. Mikor
à fát belé-tészik, terjeszszék-ki szépen à leg-
hószszabb, és temérdekebb gyõkereit, à mint fekûnni
kell, és hárincsanak kõrnyõs kõrnyûl fõldet reá,
s-tõmjék meg. Arról-is íntnek némellyek, hogy nem kell se
óltovánYokat, se vad fákat vizessen ûltetni, avagy
nedves fõldet reá Hánni; mert meg-penészedik à
gyõkerek, és meg vész.
A vadfát, à kit el últetnek,
nem kellene elébb bé-óltani, hanem ha egy, vagy két
esztendeig állott elébb à fõldbe, és jól meg-foganodott:
leg-jóbb ha õszszel ûltetik á vad fát, és mas
esztendõre kikeletkor óltyák-bé. Némellyek, kikeletkor
ûltetik à fát, és más kikeletkor be óltyák. Némellyek
õszszel ûltetík, s-mingyárt kikeletkor meg-óltyák.
Némellyek pedig, kikeletkor ássák-ki à vad fat, s-mingyárt
csak à szobába-is bé óltyák, s-úgy ûltetik-el De én
efféle óltásrúl nem sokat tartok; mert avagy meg nem
foganoszik avagy igen késõre, s-annál késõbre
nevelkedik, és három esztendeig sem nõl annyt, à mennyt
más fában egy esztendeig.
[p 0022] IV. RÉSZ.
Az
óltásrúl kõzõnségessen, és òltani-Való
eszkõzõkrûl.
A Z óltásban mint gyõnyõrkõdtek
légyen mind à Pogány, s-mind keresztyén királyok,
Császárok, és fõfõ renden-valók, kik magok kezekkel
óltottanak: à ki tudni akarja, fel-talállya à
Historicusokban, kíkkel én itten ûdõt nem akartam
heyában vesztegetnem; à mint aval-is à kérdéssel:
Honnéd származott az óltásnak eredeti? és, Ha
paradicsómban kellett võlnae fákat óltani (avagy ázon
kivûl; Ha óltotte Adám Atyánk? Avagy, ha Noë találtae-fel
à víz-õzõn-után à fa óltást? A bizonyos, hogy à viz-
õzõnnel, igen meg-vesztegetõdtek à gyûmõlcs fák,
és el-is fajúltak, s vadúltak-is. Kirûl eleget találsz
imitt amott, à Sz Irás Magyarázó Authoroknál; és mivel nem
az én hivatalom, hogy azokrúl disputállyak, nem akartam
aval, se à kegyes olvasót terhelnem, se ezen írásomat
õregbítenem.
Az óltás kõzõnsegessen nem egyéb,
hanem egy fának, más fával való egybe-forrása, avagy
õszve-foganása: tudni-illik, mikor más fabúl, avagy
ugyan azon fábul-is ágacskát vészen az ember, és úgy
alkalmaztattya à vadfában, avagy szilid fában-is, hogy meg-
foganoszik, és meg-eggyesûl véle; úgy-hogy à vád fa,
vagy à kiben óltanak, à bé-oltott ágacskának
természetiben [p 0023] õltõzik, à ki-által à vad fak,
szelídekké változnak: à magtalanok, tenyészòkké: az
ízetlen gyûmolcsûek, jó ízû gyûmõlcsõket
nemzenek: à késõk, idejében teremnek: és az elõvel-
érõk, kesõbbek lesznek. Azon kivûl, színekben, és
nagyságokban-is gyakran meg-változnak: sõt magok-is à
fák, meg változnak; egy fán kûlõmb kûlõmb féle
gyûmõlcsõk, és más-námûek-is teremnek.
Efféle
óltásokat kivált-képpen négy, s-õtfélét talált-fel
az emberi szorgalmatosság; neha tõbbet-is írnak
némellyek, kíkrûl ide alább írok: csak hogy nem igen élnek
mostani ûdõben vélek. Az elsõ, és leg-
kõzõnségesseb az, mikor à tõkét meg-hasíttyák
és ágacskát eresztenek-belé. 2þ. Mikor à fa-kõzzé és
héja-kõzzé gyukják az ágacskát, meg nem hasítván à
tõket és azt leg-régieb: óltásnak tartyák. 3þ. Mikor
à fiatal ágacskàról egy szemet, à ki à levél-és héja-
kõzõtt ki-nõl, mind hejastúl le-metszenek, és
más fának héja-kõzzé vonszák; ezt szemre, vagy
levélre-való óltásnak nevezik, és falastromozásnak-is
à Deákoknál. 4þ. Sípra-való óltásnak hiják,
mikor á fiatal ágacskáról, à ki hámlik, egy vagy két
szemmel le-vonnyák à héját, mint mikor à gyermekek à
fûz-fábúl sípot csinálnak, és azt más hasonló
temérdekségû fában vonszák. 5þ Mikor à fát meg-
fúrjak, s-abba gyukjak az ágacskat.. Mind ezekrõl
maganossan szóllok.
Az Eszkõzõket, a' kík
az óltáshoz szûkségesek, nem nehéz fel-találni, nohá
anyt rendelnek némellyek, à kík nem szûkségesek, mind
azon által, hogy ebben se fogyatkozzék meg az õltõ ember;
elsõben egy kosára légyen, à kiben mind az óltani-való
ágacskákat, s-mind à [p 0024] tõb eszkõzõket belé
rakhassa. Az-után egy jó éles metszõ kése, avagy
csak erõs éles kése, kivel à vad fának ágait le-
metéllye, avagy kis fejszecskéje, à kivel le-vagdallya, ha
erõssek volnának. Az-után egy kézre való kis, de jó
éles, fûreésze, hogy igyenessen által-messe à
fát, és meg ne sertse à heyát. Ha pegig temérdekebb fában
akar óltani, nagyobb fûrészszel éllyen. Annak-felette,
két-féle éles késre tégyen szert; éggijk õregebb
légyen, kivel à fát meg-hasítsa; másik kisebb, mint
egy penna csináló kés, kivel az ágacskát faragja-meg: noha
à kõz emberek, csak egy késsel-is véghez viszik ezt.
Ennek à késnek igen élesnek kell lenni, hogy az
ágacskának heiját le ne nyuzza. Effele késekben, kikkel à
fákat metéllik, vagy az ágacskákat faragják, olly
scupulosusok némellyek, hogy azt tártyák, hogy afféle
késsel, nem kell kenyeret metszeni, mert ártalmas
lészen á fának. Az-után szûkseges egy vasbúl, vagy
kemény fábúl Csinált vésõ, avagy ék, kivel á meg
hasított fát, egy-mástúl el-tavoztassa: hogy á meg-
faragot ágacska belé-férjen. Ezen-kivûl jól meg-gyúrt
agyag, vagy óltanni-való viasz, kinek meg-
készítésérûl ez-után. Továbbá kivántatik moh, vagy
valami ruhácska, kivel bé-fedgye az agyagot. Hás-fának kerge,
vagy valami madzag, vagy kender, vagy pánt-veszszõ, vagy
vitla, kivel be-kõsse az óltott tõkére vont
eszkõzt. Ha ki à fa-kõzzé, és heija-kõzzé akar
óltani, az vagy vasbúl, vagy csontbúl, vagy kemény fábúl
Csináltasson egy ékecskét ollyan formára, mint à meg-
faragott ágacska, kivel likat csinállyon, à fa, és heija-
kõzõtt. A kinek dereka fáj, és nem hajolhat, tégyen egy
sámolyt maga-alá, s-ûllyõn reá
[p 0025] Miképpen
kell óltani à meg-hasíttott fában?
M Ivel à mi
Országúnknak nagyobb részén, inkább óltanak à meg-
hasított tõkében, kiváltképpen yà hol melegeb tartomànyok
vannak; azért én-is elsõbben errõl szóllok. Noha à
fa, és heja-kõzzé való óltást, régiebnek tartyák az
Authorok azért hogy à régiek meg nem merték à fát, és
annak bélit sérteni, annál inkáb meg-metszeni, vagy
hasítani. Elnek ugyan evel-is-némelly tartományokban Magyar-
Országban, à hol hidegebb vagyon, és késõn indúlnak
meg à fák: úgy-mint Baynócz táján, azokban à hoszú
falukban à hegyek-kõzõtt, à hol sok gyûmõlcs lévél,
és Turócz táján, s-másutt-is, kivált-képpen à
Németeknél.
Efféle óltásra-való fát kel elsõben
választani az óltó embernek, kinek termeterûl, és
állattyárúl oda fel-is írtam 3. Rész. hogy szép
friss fiatal, jó nedves, leves, zõld, síma légyen, és
igyenes, ha lehet, se ne igen temérdek, se ne igen vékony.
Ollyan légyen pedig, ha ûltetett vad fá, à ki immár ki
vert, és veszszõcskéí nõltenek; mert ha az nincsen,
jobb vólna várakozni még esztendeig, ha valami jó váliké
belõle, vagy nem. Fel-találván à meg-nevezett jeleket à vad
fában, avagy más szelíd fában, á kiben óltani akarnak,
elsõben arra kell vigyázni, ha nagyé, és temérdeké á
tõke; mert à nagyot és temérdeket fellyeb kell el-
fûrészelni, à kicsint és vékonyabbat aláb. Azt-is meg-
kell tekénteni, ha igyensé [p 0026] à fá, avagy gõrbe:
mert à gõrbe tõkét nem metszhetni ollyan magassan el,
mivel nem álhat olly alkalmatossan az ágacska benne. E
mellet, azt-is meg-kell vízgálni szorgalmatossan, mellyk
helyett à tõkének leg-tisztább, és símabb à heija, s-
ott kell õtet el fûrészelni: de jól reá kell vigyázni,
hogy à fûrészelésben, meg ne sértsék à tõkének á
heijat; azért nem kell à tõkét à fûreszel éppen
által-fûrészelni, hanem valami keveset rajta hadní, és
azt éles késsel le-metszeni, az-után féllyûl à
tõkét szép igyenessen minden felõl éles késsel
meg-faragni, mintha meg-gyalúlták vólna. Ez meg-lévén, egy
jó érõss késsel, à ki által-érje à fát,
hasítsák-meg à tõkét: némellyek éppen à fának bélin
által-hasíttyák: némellyek à béli-mellett, hogy à béli
egészszen maradgyon; de minálúnk kõzõnségessen,
à kõzepin által-hasíttyák: à lkést pedig arra kell
fordítani, à hol à heija mind két felõl szép síma s-nem
darabos, hogy à hasadek-is arra essék, à kinek nem
kellene aláb menni, haném à mennyre az óltani-való
ágacskánák szûkséges: mivel mentûl kissebb à
tõkén à hasadék, annál hamarébb õszve forr. Hogy
pedig hoszszan ne hasadgyon à tõke, meg-kõtheted
alúl, és eggyk kezeddel à fát tartsad, mikor
fûrészeled. Némellyek à térdekkel-is meg-támasztyák
à fát, ha magassabban oltanak, hogy ne ingadozzon igen à
gyõkere. Minek-elõtte el-fûrészeled à fát, ha alúl
valami ki-nõlt ágacskái vólnának, metéld el róla.
Az-
után hasícsd-meg à fát, rea tévén à kést, à mint oda
fel, kit egy kalapácsal, vagy fa sulykocskával very-bé à
fában: az után meg-hasítván à fát egy kevesé, erõs
fábúl, csontbúl, vagy vasbúl csinált éket, akar egy
[p 0027] úyni széles vas vésõtt very à kõzepiben, és
azt mind addig benne tarcsad à tõkébe, míg az
ágacskákat bele igezítod: aval igazíthatni à tõkét, ha
igen szorgossan állana, hogy módgyával belé nem
tehetnéd az ágacskát, és meg-tagíthatod. Ha pedig
igyenessen nem hasadna à heya, vagy fája, hanem
szálkáson, azt egy kis késsel által-metszhetni,
hogy jobban belé-alkalmaztathassák az el-készített
ágacskát, à mint fig. I. n. III. ki-tetzik.
Annak pedig el-
készítéséhez, ennyhány dolog kivántatik; Elsõben,
hogy à metszésben úgy fordítsák az ágacskát, hogy
módgyával álhasson á tõkébe, és ne keresztûl bé
egy-másra; hanem, ha egy kevesé horgas, inkább ki-
szolgállyon: mert egyébként, nem nõl ékessen à fá.
Ennek az ágacskának, egy esztendõs nõvésnek kell lenni,
à kit meg-õsmérhet ember à csomórúl; mert valamenny
csomót talál ember az ágakon, anny esztendõsõk; az
pedig à csomó, mint-egy gyûrû kõrnyõs-kõrnyûl
szolgál. Azért, mikor az óltásra akarja valaki az
ágacskát készíteni, mingyárt leg-kõzelebb helyen ahoz
à csomóhoz messe-meg: de ne szinte à bélihez az
ágacskának, hanem á hegyes végén: azt pedig úgy messe,
hogy igyenessen à csomó, à tõkének fáján
fekûdgyék. Azért némellyek, egy-kevesé óldallaslag
metszik à csomót bé, hogy annak à heya olly igyenessen
fekûdgyék à fán, hogy semmi szelet, vagy eget ne
bocsásson kõzze; mert mikor az ág õszve-forrad à
fával, nem alúl à fa-kõzõtt, hanem fellyûl reá-
terjedvén à fára foganoszik-meg. Erre kell azért leg-
inkább vigyázni, hogy az ágacska, olly igyenessen
fekûdgyék à fán, mint-ha egy vólna véla: és mikor belé-
ereszti ember az ágacskát [p 0028] à fában, meg-kell
tekénteni ha igyenessen, és minden felõl egy-aránt
feksziké rayta; mert ha nem, mind addig kell à kis
késecskével faragni, míg egy-aránt essék. az. mint
Fig. I. n. I. 2.
Az metszésnek formájábann-is
kûlõmbõznek az óltó emberek; mert némellyek, három
szegletû formára metszik az ágacskát, úgy-mint à
belsõ részét, à kit à hasadékban belûl
fordítanak, egy kevesé vékonyabban; à kûlsõ részét,
kinek à tõke heyával egyaránt kellene esni, mind két
felõl temérdekebben, és à végét mint à pennának meg-
hedgyezik; némellyek pedig mind két felõl, igyenessen
egy-aránt metszik-meg szép vékonyan, úgy hogy à bélit
meg ne sértsék, se egy felõl, se más felõl à
végét-is igyenessen. Mind à két mód jó, noha az elsõ
kõzõnségesb. A metszés légyen mint-egy két úynak
szélességére hoszú, rõvidebb, vagy hoszszabb, à
mint az ágnak, és à tõkének álkalmatossága engédi.
Ha à tõkének heya darabos vólna, le-vakarhatni à zõld
heyá-ig, de ezt meg nem kell sérteni. Ha pedig à tõke
horgas vólna, tarcsa, hozzá az ágacskat, és intézze-meg-
melly részére leg inkább illenék hozzá, s-ott farag-ja-
meg. Arra-is reá kell vigyázni, hogy à kûlsõ részén
az ágacskának heyát meg ne sértsék, avagy le ne faragják:
à belsõ részén pedig à ki à fában mégyen, akár le-
hámozzák, akár rajta-hadgyák, mind egy.
Némellyek azt
akarják, hogy mikor à tõkébe bé-eresztik az ágacskát,
az ágacskának heya, az egész hasadékon egyaránt
essék à tõkének heyával; azért nem kellene à tõke
heyának temérdekebnek lenni, az ágacska [p 0029] heyánál;
hasonló-képpen az ágacska fájának, egyaránt lenni à
tõke fájaval. De ez nem annyéra szûkséges, mert ha egy-
kevesé bellyebb esik-is az égácska à fa-kõzzé, à
heyánál, nem árt néki, csak fellyûl igyenessen rajta-
fekûdgyék à tõkén; és à hol à tõkének hasítása
kezdetik, ott légyen egy-aránt à heyával; mivel az
óltásban, leg-inkább à nedvességre kell vigyázni, à
nedvesség pedig, nem à heya-kõzõtt szolgál ki, hanem
fellyûl, mint hogy ki-tetszik abbúl, hogy mikor az ágacska
meg-foganoszik, fellyûl terjed-él à tõkén, és úgy
buríttya-be, avagy bé-nõvi azt jobb részére. Ha ki
akarja, hogy à meg-faragot ágascka mindgyárt meg-ne
száradgyon, tegye egy-kevesé, à míg meg-metszett, valami
hideg vízbe. Némellyek, minek-elõtte bé-eresztik à
tõkébe az ágacskát, à szájokon vonnyák-által, avagy
à szájokba tészik, azt tartván felõle, hogy az-után
ha meg-foganoszik, à nyúlak meg nem rágják. A mint
másutt-is meg van írva.
El-készítvén így az
ágacskát, ereszszék-bé szépen azt à tõkébe, és
ha lehet, à kûlsõ részre szolgáló heyát meg ne
sértsék. Az után vonnyák-ki szép lassan, és gyengén
ingatván az éket, de úgy, hogy meg ne mozdítsák helyébûl
az ágacskát; ez meg-lévén, messenek-le egy darabot à le-
fûreszeltetett ágnak heyábul, vagy más fának, olly
hoszszan, mint à tõkének szélessége vagyon, kivel
à hasadékot bé fedgyék: úgy, hogy semmi szél, vagy
essõ bé ne szivárkodhassék, mert igy, soha meg nem
foganoszik, azt-is bé-kell à két-végén metszení, hogy
az ágacskák két felõl bé-foglaltassanak vélé. Az-
után óltó viaszal, kinek el-készítésérûl ide-aláb
[p 0030] szóllok, vagy lágy tehén ganéjval õszve-
gyúrt agyaggal, éppen mind bé fedgyék fellyûl, s
óldalaslag-is míg à hasadék tart: de ez az agyag, ne
légyen võrõs, mert az, mind ki égeti az óltovánt; hogy
pedig ezt az essõ le ne mossa, megént ezen-fellyû,
zõld fa mohával be-kell fedni; azt keresztûl à le-
fûrészeltetett fának heyával le-kell kõtni, hogy leg
alàbb a hasíték-is alá-szolgallyon, kit pánt
veszszõvel szépen reá-tekervén, avagy hás-fa
kéreggel, vagy más féle kõtelékkel meg-kell kõtni: de ne
igen szorossan, fõképpen à kõves magvú
gyümõlcsõkõn: mert az néha úgy meg-nõl hogy à
keyában-is bé-nõl à kõtelék. De az agyagra, à kit
fellyûl tésznek reá, szorgalmatossan kell vigyázni,
kogy à végsõ szemecskéjét, avagy bimbócskáját az
ágacskának, bé ne fedgyék vel; hanem szabadon kell ki-
hadni, hogy akadály-nélkûl ki-fákadhasson: noha à
mohval igen jó bé-fedni, mert azon által-ki verheti magát,
és à dértúl-is meg-óltalmaztatik: mivel gyakran, ha à
tõbb szémek el vesznek-is, csak azon az eggyen meg-
foganoszik, és bújnán nõl. Nlmellyek, à mohon fellyûl-
is ruhát kõtnek, hogy annál inkáb meg-óltalmazzák az
essõtûl à ruhát, ha kettõ az ág, két felõl meg-
likaszák s' úgy vonnyàk-által az ágacskán, de meg ne
sértsék à bimbóját, alól kõssék-meg. Némellyek, à
kik idején Februariusban óltanak, szõszszel, vagy
kenderrel kõssék-bé à mohot, és igy, meg nem vészi egy
kõnnyen à hideg. Némellyek, à kik ólto viaszszal béven
kenik-bé à tõkét, fellyûl bé sem kõtik: de ezt nem
igen jovallom, mind à hideg miatt, s-mind pedig azért, hogy
à méhek, hámar el-Hordgyák à viaszszat róla.
[p 0031] IV. Rész.
Efféle kõteléket, mind addig
rajta kell hadni, mig nem csak meg-foganodik, de meg-is
erõssõdik, és nõl is az óltovány; ha le-esik róla,
gyakrabban meg-úijthattyák, fõképpen mikor csak egyfelõl
van az ág és más felõl à tõke hasadék nytva van; à
kiben az essõ víz belé-szivárkozik, azt úgy nem kell
hadni, hanem vagy újonan bé-kõtni, vagy óltó viaszszal
bé-kenni. Holott pedig némellyek azt jtélik, hogy mikor az
ágacskát meg-faragták, annak à végét jó szagú vízben,
tégiék, Rósa vagy Fa: hei vizben mézben, vagy nád mézben:
avagy rágjanak fa-héyat szájokban, és azon által, vonnyák
az óltani-való ágacskát; avagy tõrõtt fa-heyat, nád
mézet, és efféle fû-szerszámot, sõt illyen jó
szagú vizeket tõltesenek à hasadékba, és annak
ízét, szagát meg-tartya à gyûmõlcsfele. Erre én
keveset hajtok, nem-is jovallom, hogy valamit tõlcsenek à
hasadékjában, kivált-képpen valami nedvességet: mert
attúl hamarébb meg-rothad à fa, és eé-vész.
Ha valaki,
nem az esztendõs nõvésnek csomojánál akarná az
ágacskának faragását kezdeni, hanem akármely szemen, az-
is jó: fõképpen mikor néha à metszésben el-tõrik à
csomón, avagy nem ollyan alkalmatos fõt à vékony
tõkecskére még leg-jobb azt úgy rendéllye, hogy mindgyárt
egy-kevessé à szemen alól kezdgye à metszést, és
úgy fordítsa, hogy az alsó szem ide-ki állyon à
tõkének heja-felé, és igyenesen à hasadékkal, de egy-
kevesse fellyebb à tõkénél: ennek is igen igyenessen
kell à tõkén fekûnni. Mind kétfelõl, valami egy kés
foknak szélességére kell az ágacskát meg-faragni, de
úgy, hogy ha lehet, me ge sértessek à béli [p 0032]
hanem szinte à végén. A hoszasága à metszésnek
légyen egy ízni hoszab vagy rõvidebb, mint az
alkalmatosság engedi, a formája is mint oda-fel: à
bélsõ heyát-is ki-à tõkében mégyen, akár le-
faragják, akár rajta hadgyák, mindegy. Az-után, szinte úgy
bé-kõssék, mint oda-fel irtam. En-nékem az-is jõl
succedalt és szépen meg foganodott, mikor à meg-faragot
ágacskát, nem à karaijára tettem à még-hasitott fának,
hanem éppen à kõzepibe gyuktam, és jól igyenesen àllott
rajta. De akkor mind két felõl kell egy-aránt az ágacskát
metszeni, és úgy bé-kõtni, mint à tõbbit.
Efféle
óltásban, à fának temérdekségére-is kell vigyázni; mert
mennél vékonyab à tõke, annál alább kell metszeni, és
óltani, jobbis àfféle vékony tõkét késsel le-
metszeni, hogy-nem-mint fûrészelni. Ha à tõke egy újni
temérdek, egy, vagy fél lábnyra à fõldõn fellyûl
messék: némellyek kecske kõrõm formájára
horgassan. s-úgy-is hasittyák, à melly óltást, à
Nemetek kecske lábnak nevezik. Kiben ne tõbbet, hanem csak egy
ágacskát tegyenek: de fellyûl à mint bé-tészik az
ágacskát, igyenessen messék à fát, hogy az ágacska-is
igyenessen fekûdgyék rajta. Ha à tõkének egy karóni
temérdeksége vagyon, egy, vagy más-fél lábni magasságra
igyenessen fûrészelhetni, és à félébe két
ágatskát tehetni: egy szóval, ott fûrészelhetni, és
késsel igyenesithetni, à hol á fanak heja szép síma, és
igyenes: de igen magassan se óltsák, mert mentûl
aláb esik à gyõkerhez az óltás, annál tõbb
táplálást kõzõlhet az ágacskával. Ha pedig à tõke
egy karni temérdek, à félébe mi-nálunk, nem igen szoktak
hasítással két ágacskát óltani: [p 0033] hanem inkább
ha jó fris, és nedves à heyá fa kõzzé gyukják az
ágacskákat, kirûl oda-fellyeb, és alabb-is írok. Mindazon
által némellyek azt taníttyák, hogy az illyen temérdek
fába, három ágacskát tegyennek, kétteit két-felõl à
hasításban, harmadikat à heja-kõzzé, és à
fûrészelés légyen harmad-fél, vagy három lábnij
magassàgra, és igyenessen. De én efféle óltásra
nem sokat hajtok, noha még-foganozik ugyan néha mindenik:à
mint arra-is, hogy némellyek azt akarják, hogy ha à fa ember
czombjánàl temérdekeb, négy vagy õt lábnij magasságra
fûrészellyék-el, és keresztûl által-hasítsák, és
minden hasítékbe egy ágacskát ereszszenek, az-az,
négyet: avagy csak egyszer hasítsák-meg, és két-felõl
à hasítékban, két ágacskát tegyenek; meg más két felõl-
is kéttõt à heja-kõzzé. De az inkább cziffraságra-való,
hogy-nem-mint haszonra: mert à sok ágacskának
táplálására-való nedvesség, sok-felé oszlatik,
és nem elégendõ, hanem inkább-el-vész, hogy se
eggyikkel, se másikkal ne kõzõlhesse azt:
fõképpen à temérdek fa, à kiben igen elterjed à
nedvesség es nem olly heves mint à fiatal, azon kivûl,
igen erõssen meg, szorúl az ágacska.
Jol-lehet hogy
némellyek eleit akarják ennek venni, azért þ hasításban,
égy zõld fabúl faragott éket vernek; de ez-is veszedelmes,
mert ha sokáig nytva all hasadék, elébb meg-rothad à fa,
hogy-nem-mint meg-nevellye az óltott ágacskát.
Annak-
okáért ezt némellyek meg-akarják jobbitani, s-azt
tanácsollyák, hogy ha à fa két ágacskára igen temérdek,
ne keresztûl hasítsák, hanem két felõl à [p 0034]
beli-mellett, és igy-is négy ágacskát tehetnek belé.
Mindazon által, az óltó ember rea vigyázzon, hogy az
óltásra-való tõket, se tõbb, se temérdekebb
ágacskákkal meg ne terhellie: mert elegendõ nedvességet
táplálásokra nem kõzõlhet vélek: azért leg-jobb (ha
kõzépszerû temérdekséggel bir à tõke) két
ágacskát belé-óltani; ha-vékonyabb, eggyet; mivel ha eggyk
el-vész, à másik még-is meg-foganoszik, és mikor
mégnõl, szabad lészen véle ha eggyket, à ki aláb
való, el-metszi: à másikat, hogy jobban nõlhessen,
meg hadgya, kivált-képpen ha mind à két ágacska, egy féle
gyûmõlcs. Ha pedig à tõke, avagy fa olly temérdek, hogy
mind az elõ-számlált temérdekségeket fellyûl-
haladgya, és jól meg-nõlt ágai vannak, inkább fellyûl az
ágait fûrészellyék-el, à hol szép síma, és leves,
s-abban ólcsanak; de efféle fának ágait sem kell mind
egyszer-mind bé-óltani, s-le-vagdalni, hanem kettõt vagy
hármat-s-à tõbbit óltatlan kell más esztendõre hadni,
hogy mikor à tõbbi jól nevelkednek, azokat-is bé
ólthassák; mert égyébként el-szárad à fa, ha egyszer
s-mind bé óltyák az ágait. Efféle óltással leg-inkább
élnek, mikor szelíd, és óltott fában (ki nem olyas
gyûmõlcsõtt hoz, óltanak; mert az ollyanban mind
nagyobb, s mind jobb lészen à gyûmõlcs: noha némellyek
azt tartyák, hogy nem ollyan tartós à féle óltott fa, mint
mikor vad fában óltanak. Az aszszú, és száraz ágakat,
le kell à fárúl vagdalni, és két vagy három esztendõ
múlván, más szép fris ágak nevelkednek rajta: à kík
kõzzûl à mellyek alkal-matossabbak lésznek, azokat
bé-ólthatni, à tõbbit le-vagdallyák. Ha pedig à fa
magábann-is [p 0035] jó-gyûmõlcsõt hoz, efféle fiatal
ágakban ennyhányat meg-tarthátní rajta. Minek-utánna meg-
foganottatnak az óltott ágacskákszep gyengén ahoz kõtni:
à kíket pedig magassan az ágakban óltanak, azokkoz jó
erõs fácskát kõssenek.
Némellyek azt tartyák, hogy
az elõvel-érõ gyûmõlcsõt, elõvel-érõ vad,
vagy szilíd fában óltsák: és à késõn-erõ fában,
késõn-érõ gyûmõlcsõt; mert egyébként, ha az idején
érõ gyûmõlcsõt, késõn-erõ fában óltyák à
gyûmõlcs-is kesõn fog érni, és viszontag: de
minálúnk, erre sem igen vigyáznak. Némellyek, abban-is
tõrik fejeket, hány szemet hadgyanak à bé-óltott
ágacskán; azért sokan azt tartyák, hogy à vékony fában
óltott ágacskán tõbbet ne hadgyanak három szemnél, à
kõzép szerûen ne tõbbet négynel, az õregen õtõt
hagyhatni, à tõbbit el-metszik. De az sem
szûkséges, hogy el-messék à hegyét à bé-óltott
ágacskánák; kõzõnségessen, éppen meg-hadgyák,
kivált-képpen à heyas magvú gyûmõlcs ágacskán, ugy mint
alma, kortvély, zc. hanem à kõves magvú gyûmõlcs
ágacskáknak hegyét, gyakrabban el-metszik, az-az,
baraczk, szilva, cseresnye zc. ágacskának; el-metszhetni
ugyan à tõbbinek-is, ha magas à tõkécskéjek, és annál
kevesb szemecskét rajta hadni, hogy felette ne
tereltessenek.
[p 0036] . II.
Miképpen kell óltani
à fa-kozzé és heya-kõzzé.
E Nnek az óltásnak
formáját fel-találod fig. 2. nþ. 1. 2. mind azon által, hogy
jobban-eszedbe-vehessed, tekíncsd meg oda fellyeb à mit
írtam, à hasított tõkérûl nþ 27. 25. mert ennek-is ollyan
tõkének kell lenni, és úgy el-fûrészelni, fellyûl
igyenessen faragni, à mínt azt, csak hogy ennek à
tõkéje, sokkal temérdekebb lehet: mind azon által, ebbenn-
is igen raá vigyázzanak, hogy à hol leg-símább à tõkének
à heya, ott fûrészellyék-el, és igyenesítsék jól meg,
jó eles késsel, à mint oda fel; az után kõssek-meg
oda fel kõrûl pánt veszszõvel, avagy más
kõtelékkel, hogy meg ne hasadgyon à tõkének heya, és
gyukjanak à fa-kõzzé és heya-kõzzé egy erõs fábúl,
vagy vasbúl, vagy csontbúl csínált éket, ollyan mélyen bé,
mint az ólto ágacska fog bé-szolgálni: de ne légyen igen
temérdekeb az óltó ágacskánál, kinek belsõ része,
félignél tovább igyenessen legyen metszve; à
kûlsõ része kerekdédén, mint az óltó ágacskának,
à kit hasonló-képpen kell metszeni: légyen à metszés
mingárt az izen alúl igyenessen azo à részén, à ki
à fa felé szolgálni félig, vagy tovább is bé. Noha
némellyek igen tíltyák, hogy à belit az ágacskának meg ne
sértsék, és bellyebb ne messék à bélinel, de így igyen
temerdek vólna Azért némellyek azt tartyák, hogy à bélinek
jobb részét-is el-metshetni, és annál kevesebb ûreget
hágy [p 0037] maga-mellet; más felõl pedig à kûlsõ
heyát le-vonnyák igen gyengén, hogy à belsõ zõld heját
semmi-keppen meg ne sértsék, à végét hegyessen
hadgyák: az-után ki-vonván az éket, ezt à meg-faragott
ágacskát eresztik heyébe, ugy hogy à zõld heja, à
tõkének heja felõl essek; és à fája, à fa félõl:
fellyûl pedig igyenessen à fán fekûdgyék, à mint à
hasított fa óltásban lévél. Laurembergius, meg hasittya
à fának elõbb à heyát, valami éles késsel, s-úgy
választya-el egy ékcskével à fájátúl à heyát, és
abban à hasítékban ereszti à faragott ágacskát, hogy mind
az ágacskának heya, à fának heyával: s-mind à fája,
fájával egy-arànt essék, à kit nem láttam, s-más
authorokba sem olvastam. A kûlsõ heyát-is az
ágacskának, nem vonnyák minnyáján le, hanem rajta hadgyák,
és à nyálokkal jól meg-nedvesitik.
Efféle ágacskákat
némellyek íteleti-szerént, nem kellene à tõkén fellyûl
hadni két tenyérnél, avagy nyólcs úynál magassabban,
à tõbbit el-metzeni: de az sem igen szûkséges. Illyen
ágacskákat, ha temérdek à tõke hármat, négyet, és
tõbbet-is, à mennyt el-szenvedhét, tehetsz à tõke-
kõrûl: de úgy, hogy egy úyni hoszszaságra légyen
eggyk à másiktúl. Az-után, jól meg-kell kõtni à fát,
meg-tekerített pánt veszszõvel, hogy õszvé-
szorítsa à fának heyát az ágacskákkal. Sõt
némellyek, hogy hézag-és ûreg ne maradgyon az ágacska
mellett à kinn à szél, vagy essõ-bé-
szivárkodhassék, fácskákat vernek mellé: de ez sem
szûkséges, hanem csak nyers fának heyábúl messenek
egy darabocskát, s-aval fedgyék-bé, à mint oda fel írtam,
à hosított [p 0038] fának óltásárul n. XXXII. Az-utàn
ólto-viaszal kennyék-bé, vagy arra-való agyaggal, három
úyni temérdekén fedgyék-bé, és mohval, ruhával
kõssék-bé, à mint oda fel. Ha à tõke valamennyre horgas
vólna, tartsák elsõben hozzá az ágacskát, minek-elõtte
meg-faragják: és ugy faragják, à mint leg-
alkalmatossabban hozzá-illik. A fát-is el-intezzék elébb,
hová akarják gyukni az ágacskákat, hogy égy-aránt
essenek egy mástúl, és ékessebben nõllyenek.
Illyen óltással élhetni kivált-képpen, mikor à fa egy
karni temérdek, és szep síma heya vagyon. Az régi fákban
is meg-lehet, à kíknek erõs temérdek heyok vagyon, úgy™
mint alma-fa, kõrtvély-fa, cseresnye-fa, fûz-fa, à
kire néha almát óltanak: duránczai szilva, Fûge-fa,
Gesztenye-fa. Meg-lehet az illyen óltás, à magas
ágakbán-is, à kik jó temérdekek; de jól meg-kel õket
óltalmazni az széltûl, hogy le ne tõrje az óltott
ágacskat. Ismét illyen óltással, kûlõmb kûlõmb
féle gyûmõlcs ágacskákat ólthatsz egy fában. De ha
kõrtvély fát, alma fában: avagy viszontag alma fát,
kõrvély fában óltasz, nem lészen olly tartós. Mivel
az illyen óltás, nem lehet eléb, mikor à fa hámlik, avagy
mizgál, à mint nèmellyek Toótossan nevezik, az-az, mikor
á heya el-válik à fájátul; à pedig Martiusnak végen,
Aprilisben, és Majusban-is tõrtenik mikor immár à fák nem
csak bimbóznak, haném ki-is fakadnak: à melly ágacskák,
nem alkalmatossak immar az oltásra; Azért abban illyen
módot kel tartani, hogy idejébben tõrjék az óltani-való
ágakat minek-elõtte bimbóznak, avagy ki-fakadnak, az az,
Februariusnak végén, avagy Martiusnak elein, [p 0039] és úgy
kel õket el-temetni jó ganéios fõldben: és mikor óltani
akarnak csak akkor vegyék-elõl õket; így pedig el-
tarthatni két, s három hólnapig-is. De ezeket à pinczébe,
vagy valami hûvõs helyen kel el-ásni, hogy á verõfény
ne érje: ha ki akarja, éppen mind el-áshattya, és csak
akkor vegye-elõl, mikor óltani kel; de valami jelt tégyen
oda, hogy fel-találhassa.
. III.
Ezekhez az
óltásokhoz-való ágacskákrúl, és mikor kell azokat
tõrni, és másonnéd miképpen hozni?
A Z óltani-való
agacskákat, szorgalmatos választással kel tõrni, nem
akar mellyket: hanem elsõben, ollyan fárúl, à ki sok
gyûmõlcsõt hoz: és kivált-képpen azon esztendõben:
Mert ha ollyan fárúl tõr az ember, à ki soha sem
virágzott, nem-is hozott gyûmõlcsõtt, afféle
óltoványrúl se várjon semmi gyûmõlcsõt. 2. Az
óltani-való ágacska esztendõs légyen-ne két
esztendõs, (hanem ha valami régi tõkére kellene óltani)
õreg, sok, sûrû szemekkel rakva, à kik csak nem
egy-mást érjék: fris, és leves. Egy avagy leg fellyeb
két agú, az-az, egy tavalyi ágbúl ki nõtt esztendõs
két ágacska: noha hasznossab [p 0040] csak egy
ágúat, kogy-nem-mint két ágúat óltani. A temérdeksége,
légyén vékonyab à kis úynál. Légyen ugyan esztendõs
az óltani-valo ágacska: de azt, egy darab tavali ágacskával
kell le-tõrni, à kit meg-faragnak, s-à tõkébe bocsátanak:
kinek hoszszasága, leg-fellyeb egy úyni lehet, mint oda fel
írtam; à mi azon-kivûl nõlt, az légyen esztendõs. Noha
nemellyek azt tartyak, hogy esztendõs, hamaréb nõl ugyan,
hogy-nem-mint à két esztendõs: de ez, tenyészeb amannál.
Ahárom esztendõs, hamar gyûmõlcsõt hoz, de nem
tartós: és ritkábban foganoszik jól meg; mind azon által,
mi-nálúnk inkáb élnek az esztendõssel, à ki, ha
leht, légyen szép igyenes. 3. Az óltani való ágacskát,
à fának tetejérûl tõrjék, avagy éles késsel
messék: noha inkáb jovollyák némellyek, à kõzepin ki-
nõlt ágakrúl mert ezeket jobban meg-fõzi à Nap. A kík
azallyas ágakbul ki-nõlnek, nem igen alkalmatossak az
óltásra. Legyenek az ágacskák ollyak, à kik Nap-kelet-
felõl ki-nõltenek, à kikben tõb erõ, és melegség
vagyon; némellyek pedig, inkáb. Eszakrul ki-nõlt ágacskat
tõrnek. 4.
A le-tõrésnek idejében sem eggyeznek
à kertészek: mert némellyek azt kjvánnyák hogy hóld
fottára mikor immár szinte úyság akar lenni Januariusba,
Februariusba, Martiusba; az az, Boldog-Aszony-havába, Bõyt-
elõ-és más-havába tõrjék-le az ágacskákat, s-akkor-is
óltsák, minek-elõtte ki-fakad, avagy bimbózni kezd.
Némellyek tíz nappal az óltás-ellõt tõrik-le: [p 0041]
az-az, mingyárt hóld-tõltekor, avagy hamar utánna; az-után
el-temetik valami hûvõs helyen à fõldbe félig: avagy egy
kevesé fellyeb az ó ágácska darabnál; leg-jób à pinczébe
el-ásni, à mint elõb írám. Találkoznak olly
szorgalmatosok, à kík agyagból csinált edényben
tészik, és minden-felõl jól bé-csinállyák, s-úgy
assák-el à fõldben: de én azt nem igen jovallom; mert
csak meg-fûl benne az, ágacska. Némellyek Februariusba
hold-tõlte-elõtt tõrik, kõzép-szerû fárúl, à ki
se igen ag, se igen fiatal né légyen, à ki bõven hoz
gyûmõlcsõt, jó rõvid légyen, ne igen hoszu, (mert à
hoszú síma ágacska, à kinn távúl vannak egy-mástúl
az szemek, nem tenészõ) erõs, sûrûen rakva
szemekkel, egy esztendõs, à mint oda-fel-is meg-mondottam-
En, az én módom, szerént, leg-jobnak találtam, mikor
mingyart hóld-tõltekor, avagy hamar utánna le-tõrtem az
ágat, ha szinte úy hóld-után óltottam-is; az-utàn à
pinczébe ástam-el: úgy hogy, à tõrés-és óltás-
kõzõtt, tíz-tizen-két nap esett, és néha kevesebb-is.
Az bízonios, hogy kõzõnségesen azt taníttyák, hogy az
óltani-való ágacskát, à kit úyontan tõrnek-le, nem kell
mingyárt bé-óltani: mert még igen tellyes nedvességgel,
s-hamar el-tõrik, és az nedvességtûl lassan
lassan meg-fosztatván, meg-hervad, az hasadékbann-is
csak úgy maradván, ki-kell veszni; de ha ennyhány nap úgy
hadgyák, à nedvesség aláb szál, à hol meg kell
foganodni, és így hamaréb, s-jobban meg-foganoszik.
Mely
hólnapban kell efféle ágacskákat le-tõrni, kõnyen
eszébe-veheti ember, ha ezen elõb praeferibalt [p 0042]
regulához szabja magàt: és idejébben, vagy késõbben
akar óltani. Némellyek azt vették-eszõkbe, hogy ha az
óltani-való ágat akkor tõrik-le, mikor à Nap in Tauro, vel
Capricorno, az-az, à Bikában avagy à Bak-ba vagyon, abból az
óltoványból nõtt fát, nem bántyák à csere-bogarak.
Némely paraszt ólto emberek, nem sokat gondolnak véla,
hanem mihelyt le-tõrik, leg-ottan bé-óltyák: meg-
foganoszik ugyan, de nem ollyan alkalmatos, az meg-írt okra
nézve.
Ha az-ágacskában, mikor faragod, belûl valami
gántcsot találsz, mint ha meg-égették vólna: hasonló-
képpen à tõkén, à kiben óltani akarsz, ne váry abbúl
sok jót; mert ha szinte meg-foganoszik-is, és nól-is,
de nem sok ûdõ múlván à felõl, à melly felõl az à
fekete jel találtatik, el-vész: és avagy ki ég, avagy meg-
rothad, s-az óltovány-is oda-lészen. Azt-is észbe kell
venni, hogy mikor à fa virágzik, nem kell arrúl à fárúl
ágat tõrni, ha szinte ollyan találkoznék-is, à ki még
nem bimbózik; fõ-képpen az idején-erõ gyûmõlcs
fákrúl, úgy-mint Cseresnye, Megy, Mondola, baracsk, zc,
és tõbb efféle fákrúl. Olasz-Országba, s-más meleg
országokban, à hól minden hamarébb érik: õszszel,
minek-utánna à fa levele le-húll, és úy eszténdõ
táyban tõrik, és óltyák az ágacskákat; de ez, nem à mi
országunkbá-való. Ha ki akarja, egy hoszszú
ágácskábúl, két-s-három óltani-való ágacskát
csinálhat, és úgy bé-ólthattya, mint à tõbbit: de alúl
à tavalyi ágacskát el-kell metszeni à job, és õregeb
szem-ig, kinek-alatta légyen mingyárt à faragas. Azt-is
írják, hogy az igén bújna ágrúl, nem kell óltani
való
[p 0043] agácskát tõrni: mert az, nem lészen
tenészõ. Azt-is jól észbe kell vénni, hogy az óltó
ágacskárúl, le ne vonnyak arrúl à részrúl, à heyát,
à ki à fának kívûle esik: avagy mikor az hasadékba
gyukják el ne hadgyák, válni az ágacskátúl.
A ki más
vidékre, avagy meszire akarja kûldeni az óltó ágat, avagy
másonnéd hozatni, azon légyen; hogy az úton el ne
tõrjék, az szemeit le ne taszítsák, és jó frissen
hozzák. Azért aval így kell bánni, fõ-képpen ha
meszsze viszik: Vegyenek jó agyagot, azt mézzel
gyúrják-meg, avagy csak ruhát mártsának mézbe, és
abban-takarják az alsó végét, egy kevesé fellyebb az
íznél; mert à méz magában nedves, à kit az Nap sem
száraszt hamar meg; édesm nem zíros; nem hajlando az
rothadásra: à minemû nedvességgel tápláltatnak az
óltani-való ágacskák. Az agyagnak, vagy mézes ruhának
fõlibe kõssenek fris fa mohot, és így frissen meg-
maradnak az ágacskák. Az-után vagy sindel-kõzzé, vagy
ládácskába tehetik, vagy gyékken-kõzzé, avagy à ki mint
akarja; de szép gyengén õszve kel õket kõtni, à
rázásban el nè csiszolodgyanak, avagy à szemek le ne
essék. Némellyek retekbe, avagy répába gyukják à végét,
à ki nedvessen tartya: de ez sem hoszszú útra-való.
Mikor másonnéd hoznak efféle ágacskákat, és valamennyre
meg-tikkattak, minek-elõtte bé-óltsák, egy ideig fris vízbe
kell tenni az alsó végeket, hogy nedvességet szijanak
magokhoz. Arra-is kell figyelmezni, hogy mikor kûlõmb-
kûlõmb-féle ágacskákat tõrnek, és el-tészik, avagy
másonnéd [p 0044] hozzák, írják czédulàra az Nemeket,
és à szerent reájok kõssék: hogy meg-ismérjék
mellyk másik.
. IV.
Miképpen kell szemre óltan.
A Z szemre, vagy levélre-való óltàsrul, avagy
flastromozásrul, jelentettem oda-fel ezen kõnyvnek 4.
Rész. n XXIV. hogy ez ollyan óltás, mikor az szemet, vagy
bimbót mind heyastul levonszák à fiatal ágrúl, és más-
fának heya-kõzzé vonszák, à mint fig. 2. n. 3. 45. Kihez
hogy kõnnyebben juthasson az õltó émber, adok ennyhàny
tudományt. Elsõben ehez az óltáshoz, esztendõs fiatal
fácskát kell választany, à ki jól meg-nõlt, és à kinek
szép síma heya vagyon, nem ránczos; temérdeksége lehet,
mint akár mellyk úynak, avagy vékonyabb-is; annak minden
ágait le kel métélni. 2. Valami jó gyûmõlcsfárúl
messék-le az óltani-való ágacskát, à ki azon nyárba
nõlt-ki Nap-keletre, vagy Délre, az ágnak tetejen, és à ki
jó erõs, és à kinek à levele szárának végén
bombocskák, avagy szemecskék látszanak. Ezek-kõzzûl-is
az szemécskék-kõzzûl ollyanokat kell vállasztani, à
kík leg-jobbak, és õregebbek; és nem szintén à tetején,
kanem inkáb à kõzepin vannak az ágnak. A féle ágat, mind
fástúl kell á fárúl le-metseni, [p 0045] kirûl az
meg-nevezett szemet, avagy bimbócskát, egy darab heyacskával
le kell vonni: à kit hogy sérelem-nélkûl le-
vonhassanak, abban all leg-nagyob mesterség. Azért
némellyek el-mennek, és azt à hejacskát, ki az bimbõ
levél-kõrûl vagyon, kõrnyûl-metsik, mint-egy
paizocskát hoszattára, kinek felsõ része
szélesseb és az alsó hegyesseb légyen: kinek
kõzepin állyon à szemecske; azt mondok, egy
csontocskával, vagy à kõrmõkkel, úyokkal úgy vonnyák-
le, hogy meg ne sértsék az szemecskét, és ne à fáján,
haném à heyán maradgyon. A végre, mikor láttyák, hogy le
akar hàmlani, egy-kevesé erõssebben nyomják à fának
ellenében, nem folytára. En job módot nem találtam, hanem az
ágat, à fárul le-metszem, és az-után à szemet ezen
ágrúl mind heyastúl, levelestûl, egy darabocska
fájával eggyûtt, ollyan formára, à mint fellyeb meg-írám:
az-után à két úyommal meg-fogom à bõrõcskét, avagy à
kés hegyével, és más két úyommal à fácskát, s-úgy
vonom-le szép gyengén, hogy meg ne hasadgyon à bõr, és
à fácska benne ne maradgyon; mert ha benne marad, nem válik
jó. Ha ki más job módot talál, meg-probálhattya Minek-
utánna levonták à bimbót, mind heyastúl à fárúl,
tartcsa azt az ember à levelérûl az ajaka-kõzõtt, vagy
à szárárul: de à bimbót meg-ne nedvesítse, míg à
fának (à kiben óltani akar) à Heyát meg nem Hasíttya, és
à fájátul el nem választya: de jól reá-vigyázzon, hogy
ebben à választásban, meg ne sertse belûl à fàt.
A fa heyának pedig hasítása, ennyhány-képpen lehét: ezt
leg-jobnak találom, hogy az melly helyett [p 0046] (mint oda-
fel-is meg-írtam) szép síma, és fris à hey; ottan jó
éles késsel messék meg à fának heyát Deák, T.
formára, egy-kevesé hoszabban, hogy nem-mint à bimbónak
heya, à kit le-mettszettél; Az-után egy arra-való
készített sima fácskával, vagy csontbúl, vagy
szarûbúl csinált fog-vájóval, kinek nem igen hegyes,
hanem valamennyre tompább à vége, válaszd-el mind egy-
felõl, s-mind más-felõl à fájátul à héyát, kõzibe
gyukván gyengén ezt az ezkõzt, hogy belé-ferhessen az
le-vont heyácska: de à felsõ linean, avagy metszésen nem
kell meg-nytnya à heyát. Az-után szép gyengén, à ki-
nytott kéynak kõzibe kel vonni à le-hámzott bimbót
heyastúl, kit az száránál fogva kõnnyebben lé-
vonhatni, de le ne szakaszák, ha lehet, à szárát róla.
Ugy helyheztessék pedig, hogy az alsó része, à ki
hegyesseb egy kevesé bellyeb szolgállyon à
hasadéknál: à felsõ része pedig, egy-aránt légyen
à felsõ metszéssel, és jól à fára fekûdgyék
úgy hogy, mind két-felõl jól bé-fedessék à meg-hasítot
héytul: az metsés-is, nem az Nap iránt, hanem annak
ellenében légyen. Némellyek, keresztûl metsik à fának
heyát, hogy kõnnyebben be-vonhassák à szemet; azért
minden felõl ki-nyttyák. Ez noha meg-lehet ugyan, de nem
ollyan alkalmatos: mert nehezébben forr-õsve, és
foganoszik-is-meg. Némellyek, à mint el-metsik à fának
tétejét, onnéd kezdik el à hasítást, csak nem fél
úynira alá, és à mint oda-fel írám, el választván egy
kevesé à fáját à heyátul, s-abba vonszák à szemet:
és fellûl mint-egy úyni szélességre, fellyeb hadgyák
à meg-hasítót heyát; hogy ha meg-szarad-is fellyûl, ne
arthasson à bimbõcskának.
[p 0047] Ha illendõ-
képpen belé-vonták à szemet, kõssék jó módgyával
bé kender szállal, vagy fodoritatlan selyem szállal;
akar lennel, akár hás-fának le-hamzott heyával egy kevesé
szélesseben. Mert à fodorított csérna, vagy selyem,
mivel à fának hayában igen bé-vássa magát, nem olly
alkalmatos: ha pedig más eszkõze nincsen, evvel-is bé-
kõtheti szép gyengén. Efféle kõtelékkel mind fellyûl,
s-mind alúl szórgalmatossan meg kel tekerni à fát, hogy
õszve-szorúllyon à meg-hasíttot héy: de nem kell igen
meg-szoritani; mert az-által, à nedvesség meg-reked, és
nem szolgálhat à szemecskére: azért meg sem
foganodhatik. Hogy pedig mind fellyûl, s-mind alúl
szolgálhasson ezen kõtelék, à kõzepin kel fogni,
mikor bé akarja ember kõtni, és kezdgye-el à tekerést,
metsés-ellenében hátul à szemen alúl, és tekerje à
metsésnek végéig: ott hadgyon egy darabot à kenderben,
kivel à felsõ részt õszve-kõthesse; az-után
à másik felével, fellyûl mingyárt à szemnél kezdgye-
el à tekerést: de úgy, hogy à szemét bé ne fedgye, se
bé ne kõsse, hanem nyitva hadgya, hogy azon, mikor meg-
foganoszik, szabadon ki-nõlhessen, és kõsse-bé
szinte à metsésig. Az-után térjen megént alá, s-à
másik meg-hagyott részével fel, s-kõsse-õszve
hátul az szemen alúl. Arra is vigyazzon, hogy meg ne
vizesítse sé à kendert, se az szemecskét. Az után
kennye-bé óltó viaszal, avagy csak msá féle viaszal-is
mind fellyûl, S-mind alúl à hasadékot, hogy à víz belé
ne szivárkozzék: és ha fellyûl à fát el-metszette,
azt-is; noha éz nem szinte szûkséges, mindazonáltal
igen alkalmatos. A levelébe el-metszhet egy kicsint, [p 0048]
de à tõbbit mind szárastúl rayta hadgya: mert ha egy
kevessé meg-foganoszik, magátúl-is le-húll; ha pedig
le-nem húllana, hanem csak rajta száradna, nem sokat
várhat abból az ember.
A kõteléket-is rajta hadgyák, míg
meg nemfoganoszik à bimbó: kit eszébe-vehet ember 15. vagy
20. nap-alatt, akkor egy kévesé tágítani kel à kõtest,
a kit rajta hagyhatni egy hólnapig. Ha pedig temérdek à fa,
tovább-is: hat, vagy hét-hét-utánn éppen le-vegyék à
kõtést, avagy csak hátúl messek, fel, hogy mikor
nõl à fa, engedgyen néki, és magátúl le-húllyon: ha pedig
láttya ember, hogy bé-vásódik à fában, úgy-is tágítani
kél. Meg-ismérhetni ha meg-foganodott arrúl, hogy há à
rajta hagyott szára, le-húl magátúl. Ha pedig rajta marad,
és nem fris, kevés reménség van abban: dé ha még fris és
zõld, avagy võrõs, még nem kel kétségben-esni; mert
tudom, hogy néha esztendeig-is el állott, és az-után hogy
óltottam, esztendõ múlván fakadott ki. Arrúl leg-
kõnnyebben eszébe-veheti ember, ha fakadni kezd à bimbó.
Ha ki tõbb szemet akarna egy fában óltani, azokat ne
vonnya igyenessen egy-más-után; (mert az alsó, à
felsõknek akadályt szerez,) ne-is kõrnyõs kõrnyûl,
hanem óldalaslag, à mint Fig a. II. nþ. 5. ki-tetszik: hogy
így, kõnnyebben el-oszolhasson à nedvesség, és
annál jobban munkálkodhassék. Arra-is kél vigyázni, hogy
mikor le-vonnyák ezt à szemecskét à fájárúl, fellyûl
meg ne likaszszák, avagy ne légyen likas: mert az
haszontalan, hasonló-képpen ha fejér; hanem jób ha
valamennyra võrõs lészen. Ha nõlni kezd à szemecske,
[p 0049] meg-óltalmazzák à széltûl, és más artalmas
ellenségtûl. Ennek az óltásnak ideje, nyár kezdetin
lévél, mikor à fák jol hámlanak, avagy à mint oda-fel-is
meg-mondottam mizgálnak? és mikor meg-erõssõdnek az úy
nõvések à kikrûl à szemet kel le-vonni. Az pedig
Juniusnak végén, és egesz Juliusba, Augustusnak-is
elején tõrténik. En azt tanúltam à jó kertészéktûl,
hogy leg-job Ur napja-kõzõtt, és Sz. Ivány napja-
kõzõtt effele óltás: mínd azon által, leg-inkáb kel
vigyázni az eleb meg nevezet két dologra, és à mint hideg,
vagy meleg tartományok vannak. A hóldra nem igen hajtnak
némellyek; noha mások inkáb jovallyák, hogy hóld
nevelkedésere légyen: es estve-felé, mikor à Nap nem
szolgál annyra à bé-óltott szemecskére, és olly hamar
ki sem szárazhattya: mikor szép ûdõ vágyon, nem
essõs à vagy igen szeles, nem-is felettébb meleg. Az
illyen ágacskákat nem tarthatni sokaig, se nem vihetni
meszsze, hanem azon napon kel mingyárt óltani belõle;
mert ki-menvén à nedvessége, hamar meg-hervad, így à
táplálástúl-is meg-fosztatik. Mind azon által, ha ki
vizes ruhában takarja, mashová-is el-viheti, és egy vagy két
nap el-tarthattya: noha ez sem igen hasznos, ha meg-
nedvesitik, à mint elõb is meg-mondám.
Haki meg-
hasította T formára à fának heyát, s-úgy óltot, meg-
hadhattya à fának tetejét: mikor pedig jól meg-foganoszik
à bé-óltott szemecske, el-metsheti három úynira à bimbón
fellyûl; mert ha igen kõzel metsené à bé-eresztett
héyhoz, nagy akadályt szerezne virágzó nõvésében.
Hanem esztendõ múlván, mikor az óltovány meg-
erõssõdõtt, és tizen-két bimbócskai [p 0050]
kezdenek lenni, azt à fát, à kit három úynira hattak, le-
metszhetni kõzelebb az óltott bimbóhoz: de à
metszést, mindenkor bé-kell kenni óltó viaszal, de iobb
ha le metszik à teteyét.
Illyen szemre-való
ótással ólthatni mind Almát kõrtvélyt, és más
magos gyûmõlcsõket, hamar-is nõlnek, és
gyûmõlcsõznek; de nem olly tartóssak, és
erõssek, mint az ágacskán óltott fák. De kivált-
képpen szolgál à kaiszi-baracskra, Spanyór megyre,
szilvára, és más effele kõves magvú
gyûmõlcsõkre. Olasz fákra, Rosára- is, és
affele bokros virágokra, kíkrûl írtam imitt amott à
virágos kõnyvben-is, es az Calendariumban-is n. 169-171. A
szemre-való óltással harmadik esztendõre, néha
másodikra-is gyûmõlcsõt hoz az óltovány. Némellyek
azt találták-fel, hogy à savanyú gyûmõlcsû fárúl
le-metszett szemet, nem hoszúkáson, és paiz formará
kel metszeni, mint elõb meg-írt heyacskát, hanem négy
szegletûen.
Más módot-is írnak némellyek efféle
szemre-való óltásban, à kit nem nyárban, hanem kikeletkor
óltanak. Kinek mestersége ez: csináltas magadnak, egy
négy szegû aczélbúl éles vasacskát, à ki belûl
ûres légyen; noha kerekdéden, vagy más formára-is meg-
lehet, tudni illik ollyant, mint à mivél à vargák élnek,
mikor à czipellõs fûlén, avagy bõrõn likat csinálnak:
de még-is job à négy szegletû. Evel az eszkõzzel meny
idején kikeletkor egy fához, à kibûl óltani akarsz;
válasz azon egy igen szép tellyes szemet, kõzép-
szerént-való temérdek ágrúl, nyomd à kõrûl à te
ezkõzõdet, [p 0051] és válaszd-el à tõbb heyátúl,
és vond-le szép gyengén à fájárúl, hogy valami
sérelem ne légyen, rajta: dé úgy, hogy à szem kõrûl
maradgyon héy raita, akár négy szegletû, akár kerekdéd,
igy le-vonván meny más fához, à kiben óltani kívánsz,
és ugyan azon ézkõzt nyomd valamely ágra, à hol ákarod:
(noha némellyek más szemre-is nyomják, és arra óltyák)
hasonló-képpen vond-le azt-is arrúl az agrúl, és à
hélyében alkalmaztasd az eléb le-vont szemet; jól egybe
illenek pedig, ha azon ezkõzzel kerekíted-ki, és vészed.
Azon legy, hogy à szem égy-aránt essék à le hámzott
helyre, és meg-foganodgyék. Az-után kend-bé mingyárt
kõrnyõs-kõrnyûl óltó viaszal, és kõsd-bé
erõssecskén kender szállal, az mint oda fel: hamar meg-
foganoszik, és gyûmõlcsõt hoz ûdõ jártára. En ezt
à módot nem probáltam, de jobnak ítélem az elsõt: mert
kikeletkor még nem hámlik annyra à fa, hogy kár nélkûl le
vonhassa ember, à heját. Mindazon-által ide írtam, hogy
à kinek teczik, meg-probálhattyá. Efféle óltással
kikeletkor, akkor élnek, mikor egyenlõ à nap az
étszakával, szép tiszta ûdõben: mikor à fák
fakadni kezdenek. Azt-is észbe-kel venni, hogy semmi-nemû
óltást ne végyen-elõ az ember, mikor à hegyetlen
eszaki-szél fúj.
[p 0052] . V.
Mi-képpen kell
sípra óltani?
M I légyen az sípra-való óltás, meg-
írtam oda fel 4-Rész. n. XXIV. kibûl jól eszedbe-
veheted: itt csak arrúl szóllok, miképpen kel azt végben
vinni. Elsõben, az ilyen óltás, kiváltképpen ollyan
fákhoz illendõ, à kík sok nedvességel bírnak; noha
más fákhoz-is, mint az szemre-való óltás: erre-is igen
szép szemekkel rakva-való ágat kel választaní, à ki
az idéi nõvés légyen; annak-is az ágnak, az ideinek kel
lenni, à kire vonni akarod az sipot Egyenlõ légyen à
temerdekségek-is: mert egyéb-ként, semmire-váló vólna az
óltás, ha eggyk temerdekeb vólna az másiknál; mivel nem
állana szorossan, nem-is forradna-õszve. Az-után
arrúl az ágrúl (à kirûl le akarod vonni à sipot, avagy
à mint à Deákok nevezik, à gyûrût) valasz egy, avagy
két szép egésséges szemet álul, à hol temérdekeb,
mésd el à tetejét az ágacskának, és íntézd-el, mennyi
szemet akarsz róla lé-vonni, és mellyket; azért egy éles
késsel, mesd kõrnyõs-kõrnyûl igyenessé à
heyát, à kin à szem vagyon, és à késnek fokával
kenyegesd-meg hátul à heját, hogy kõnnyebben el-vállyék
à fájátul. Az-után probald-meg, há meg fordíthatod két
újoddal z hájat à kinn à szem van; ha nem, dõrgõld meg
megént à szemen fellyûl-is, alúl-is, de à szemet meg
ne bántsad, hogy meg ne sérûdgyék. Ha meg-fordúl
helyébûl az héy szemestûl, és eszedbe-vészes,
[p 0053] hogy el-vált à fájátul, úgy hogy, le-vonhatod à
sípot, ne vond mingyárt le; hanem had rajta à fájá addig,
míg à másik fának heyát, à kiben vonni akarod, le kezded
hámozni. Aval pedig így bánnyál, mesd-el à fának
tetejét, és à kõrmõddel három vagy négy részre, vond-
le egy kevesé à fának héjat, és mint-egy szíjat
vondogald-le lassan: ha annyra le-hámoztad, à mennyre à
sípnak hoszszasága van (az pedig egy vagy két úyni
szélességre lehet) vond le-à vékonyab részére à
sípot, és vond à le hámzot fára: az-után mind aláb-aláb
vonogasd à heját, s-à gyûrût-is utánna mind addig, míg
meg-tõlti azt, és erõssen ál benne; mellyet eszedbe-
veheted abbúl ha fellyûl à gyûrûn, valami fejér
nedvességet látsz à ki belõle ki-jõn. De igen reá
vigyáz hogy à vonásban valami-képpen alúl meg ne hasadgyon
à gyûrû: aláb sé hamozd à fának heját, hanem csak
addig, à míg az sípot vontad. Az-után el-metsheted à le-vont
heját, de nem igienessen à sípnak alsó részévél,
hanem fellyeb. A le-nyúzott fát-is, valami két ízzel à
gyûrûn fellyûl, mesd-él.
Némellyek azt-is kivánnyák,
hogy à szemet, à Napnak arra à részére fordítsák,
mellyre az-elõtt állott, minek-elõtte le-vonták vólna: és
semmi-képpen meg ne nedvesítsék. Némellyek az-után
száraz kender, vagy len szállal fellyûl, és alúl be
kõtik, az mint oda fel à szemre való óltásrul írtam: de
az nem szûkséges, à mint az-is, hogy óltó viaszal
fellyûl és alúl bé, kennyek à gyûrût, hogy semmi viz
belé ne szivárkozzék: mert ha úgy bé-vontad, hogy
erõssen állyon à faban, ennek eleit vetted. Noha talám
nem ártasz véle, ha élsz-is effele kenéssel;
fellyûl pedig à fa tetejére, [p 0054] vony két vagy három
fa-levelet, à ki árnyékot csinállyon à gyûrûnek, hogy
à Nap súgára ki ne sûsse: à szárát-is rajta
hadgyad, à mint oda fél. Némellyek, esztendõs fára-is
óltanak illyen síp óltással; ne nem ollyan jó, mint
mikor egy ûdõs mind az óltani-való ág, s mind à kiben
óltanak.
Hogy pedig szép úy nõvésed lehessen
nyárba, à kiben illyen gyûrût vonhas: karácsonkor
mesd-el egy úyni temérdek csemetének à tetejét, és
nyesdmeg à kibe akarsz óltani és, kikeletkor, szép úy
nõvéseket vér-ki. Az illyen óltás-is kivált-képpen
szolgál azokra à fákra, á kík más óltással nehezen
foganodnak, úgy-mint Gesztenye, Kajszi báraczk,
cseresnye, Spanyór megy, Birs alma, Olay fa; Fûgefa, (de
ezt Majusba kell óltani, noha Juniusba, s-Juliusba-is meg-lehet)
és más féle fákra-is, kikrûl oda fel-is emlekeztem. Az
ideje ennek az óltásnak nyárba vagyon, mikor hámlik à fa,
az-az, mikor el-válik à heya à fájátul, nem kûlõmben,
mint az szemre-való óltás: de az sípra való óltás,
kikeletkor nem lehet. Arra-is igen kell vigyázni, kogy mikor le-
vonszák az sípot, à szemecskéjében ne maradgyon à
gyenge fácska
[p 0055] . VI.
Más féle
óltásokrúl, bújtatásrúl, és à gyûmõlcsõs fáknak
szaporitásokrúl.
T õb óltani való módokat-is
írnak az Authorok, mellyek-által szaporíthatni à
gyûmõlcsõs fákat: hogy szelíd, és jó gyûmõlcsõt
hozzanak. Kõzõnségesb mi-nálunk à Bújtatás, mellyel
kivált-kèppen à szõlõt szaporíttyk: de meg-lehet más
fákat-is illyen-héppen bújtatni, à kiknek ágai kõzel
vannak à fõldhõz, és hajlandók: mellyet így vihetz
véghez. Kikeletkor keress jó gyûmõclsõs [!] fát, à
kit el-akarsz szaporitani, à kinek kõzel à fõldhõz
az ága, és hajlandó: áss-à mellet leg-aláb egy lábni
mélységû vermet, hajts-meg gyengén, és nyomd-bé à
fõldbe ollyan okkal, hogy à szem, vagy à csomó, à
honnéd à gyõkere fakadni kezd, szorgalmatossan bé-
fõdessék fõldel; és ennyhany helyett à késnek
hegyével, à kõzeleb-való csomoig meg-gyukdozzad, és à
hegyét két lábnyjra ki had à fõldbûl; melly mellé, hogy
igyenessen fel-nõllyõn, karót vry, és kõtõzd-
hozzá, jó fõldet hány reá, és erõssen meg-nyomjad,
hogy hamaréb meg gyõkerezzék, à mint meg-láthatod fig. 1.
n. 5. Ha pedig kõnnyen meg nem akarna hajlani, hátul à
késsel egy kis metsést tehets rajta: de ezt fõldel
[p 0056] kellen bé-fedni. Ha pedig óldalaslag tõb ágak
nõltenek vólna à bújtató ágon, azokat el kell metszeni,
hogy csak à derék ág maradgyon-meg. Két vagy három
esztendõ múlva, mikor jól meg-gyõkerezett az el-
bújtatott ág, el-metshetni az annyátúl, és máshova
ûltethetni, à hol álhatatos légyen. Efféle óltással,
vagy bújtatással, csak nem minden féle fát
szaporíthatni, à mint oda fel-is meg-mondám, à kiknek
kõzel vannak à fõldhõz hajlandó ágai: kivált-keppen
szedery fát, à ki az óltással nehezen
foganoszik-meg; Olasz fákat, bokros gyûmõcsõzõ
csemetéket, úgy-mint Egrest, sz. János
szõlõczkéjét zc. Rósát, és más féle fás
virágokat, kikrûl találsz imitt amott az Virágos
kõnyvben. Az igen kemény fákat-is, à kík nehezen
szenvedhetik az óltást, szerencséssen bújtathatni-
él.
2. Az ágon-való ûltetéssel-is nevelhetni fát,
és szaporíthatni, tudni-illik, mikor az ágat az annyárúl
le-szakasztyák, vagy le-tõrik vagy le
metszik, és ûgy
tészik à fõldbe. Annak à módgya eñy hany féle.
Elõszõr, egy szép egésséges, igyenes nem horgas,
hanem friss, esztendõs ágát valasztanak, à kin egy
darab tavalyi nõvés-is légyen. Ezt az ágat mind két felõl
el kell metseni, és úgy fél résni veremben, meg-hajtván
mind à két részét, jó ziros fõldben el kell temetni; de
eléb tehén, vagy juh ganéjt kell alája
hánni, és jól meg-
tapodgyák à fõldet rajta: à két végénn-is, (à kit à
fõldben temetnek-el. ([!] le kell vakarni az ágnak à
kûlsõ heyát, hogy à nedvesség kõnnyebben által-
hathasson. Ha pedig fûveket, vagy bokros àgakat illyen-
képpen akar valaki ûltetni; minek-elõtte el-ûlteti, à
végét, à [p 0057] ki az fõldbe mégyen, egy kis
põrõllyel, vagy à fogával tõrje-meg, hogy szálás
legyen. Az-után õntõzze-meg vízzel, de ne ganéjal, à kit
nem szenved, és fedgye-bé fõldel.
Efféle óltásban,
Laurembergius, igen szép probàlt módot praeferibál, és azt
vallya; hogy alig tálálkozik valami fa, vagy bokros csemete,
à kit esztendõs ágon nem szaporít-hatnának: de két
dologra kell vigyázni. Elsõben, hogy az alsó végét, à
kit el-metszenek, ez kõvetkezendõ flastrommal bé-
kennyék. (2 ... ] az-az, kõzõnséges viaszat egy unciat,
vagy két-latot: Terpentinát fél unciat, egy latot,
kõzõnséges gyantátt két unciat, az-az, négy latot,
keverjék jól õszve, csinállyanak flastromot belõle.
Ez à flastrom nem engedi, hogy à természet-szerént-
való nedvessége ki mennyen, és más ártalmas férkezzék
hozzája, ki miatt meg-kell rothadni. Másodszor, hogy à
bé-kent ágat, ne gyukják igyenessen à fõldbe: hanem meg
hajtsák, és az fõlsõ része ki-állyon à fõldbûl;
à kõzepi pedig, à veremnek fõldét érje: à temérdekebb
része és vége, à kit meg-kentek, igyenessen állyon,
nem à fõldbûl ki, hanem két vagy három úynira à fõld
alatt légyen. Igy à kõzepsõ részébõl, à ki az
fõldõn fekszik, sok gyõkerecskék származnak.
".
Ha ki akarja, csak à fának tetejérûl-is tõrhet ágat le-
à télnek végén, vagy kikeletnek elején: de le vakarja, à
mint eléb-is mondám, à végén à kûlsõ heyát ímitt
amott, és csak úgy temesse-el à fõldbe, hogy à
fõlsõ része ki-állyon, kinek tetéjét el-metszhetni;
[p 0058] de efféle óltoványokat, gyakran kell
õntõzéssel segiteni, fõképpen à narancs, és
citrom fákat. Illyen gyõkeretlen ágakon, mind fákat,
csemetéket, bokrokat, fûveket szaporíthatni. A Fák-
kõzzûl, igy igen õrõmest meg-foganoszik à Fûz-
fa, Olay-fa, à kit csak nem terdig kell à fõldben
gyukni, Laurus fa, Fûge fa, szedery fa, Birs alma,
Nyospola, szõlõvenyke és más felék, à kiknek nagy
à bélik, és mértékletes nedvességek, melegségek-is van,
mellyet meg-is tartanak. Csemeték, ugy-mint Ribes,
avagy Sz. János szõlõcskéje, Egres, Rosmaring, zc.
Fûvek, zállya, mentha, Isóp, szekfû, cypres fû,
majorana. Ruta, Leucovium, avagy nyári viola. A menthat
hegyével alá-is ûltethetni. Effele óltásban, nem kell igen
magassan à fõldbûl ki-hadni à tetejét az ágnak: à
metsést-is vagy óltó viaszal, vagy arra készített
agyaggal kennyék-bé, hogy á víz belé ne szívárkodgyék.
Reá-vigiàzz, hogy az ágnak héya fel ne fodorittassék, vagy
nyúzassék, mikor à fõldbe gyukod; azért job elõszõr
karóval csinálni lyukat, à kibe tehessék, fõképpen ha
vékony az ág. Mert némellyek, olly temérdek ágat-is
ûltetnek-el, hogy bé tõlcse az embernek markát, és
temérdekebbet-is, à kik-kõrûl jól bé kell nyomni à
fõldet: ne legyenek hoszszabbak három lábnál, és
temérdekebbek az ember karjánál. Illyen ûltetésekkel,
sok mesterségés õltásokat vihetni veghez. Kikrûl
ide aláb.
3. Mód, à kivel nem ígen láttam hogy élnének
à mi országunkban, kivált-képpen az gyûmõlcsõs
fáknak szaporításában: hanem à virágoknak, az mint oda
fel irtam Virág. Kert. n. CXXVII. ismét ugyan [p 0059] ott
n. CXXX. mind azon-által, à gyûmolcsõs fák-is
õrõmest meg-foganodnak, úgy-mint mikor az ágat le nem
metsik à fárúl; hanem rajta hagyván, arra à végre
csinàlt fazékon avagy kosáron által-vonszák, és azt
fõldel meg-tõltik, kiben gyõkeret vér, az mint figura s.
n. 6. meg-láthatod. Azt pedig kikeletkor kell véghez vinni,
minek-elõtte à fáknak bimbói ki-fakadgyanak; azert akár
kosárt csináltas, akár fazekat, kinek az óldala-nyitva
légyen, és az fenekén akkora lik, hogy által-mehessen
rajta az ág: akár deszkábúl ládacskát, mint az olaszok,
à ki két félbûl allyon, hogy egy-mástúl el
szedhessék, mikor akarják; akár csak ruhával kõsd-
reá à fõldet, noha evel nem igen sok fõldet foglalhatni.
Efféle edényben vond belé à fának tetejen termõ ágat,
mennyit, s-hol akarod: de úgy, hogy az-ágnak csomója,
fõldel bé légyen fõdve, és minek-elõtte el-temeted,
gyukozd-meg à késnek hegyével azt à részt, à ki az
fõldbe mégyen imitt amott, à hol à gyõkérnek kell
származni. Az után tõlcs-meg jó fõldel azt az edényt,
és erõssen à fához kõtõzzed; hogy az õ terhe-
által, à szelekben le ne tõrjék az ág. Had rajta azt az
edényt más kikeletig, avagy továb-is ha akarod, míg meg-
gyõkerezik; ha pedig azt nem akarnás várni, mesd-le
esztendõ múlván kikeletkor az àgat, à kosár, vagy más
edény-alatt, és mind kosàrostul, fõldestûl ûltesd
jó fõldben, nem sok ûdõ múlván gyûmõlcsõzni fog:
sõt néha ázon esztendõben. Illyen-képpen
szaporíthatni à szõlõ venyikét, fûgét, mas
Olasz fákat, Birs almát, szederjet, Almát, kõrtvélyt
minden [p 0060] féle diót, Sz. János
szõlõcskejét, Rósát, szekfõvet, Leucoviumot, zc.
4. Mód, à ki szokatlan Magyar-Országban, nem-is láttam
hogy éltenek vólna véle: se nem olly bátorságos mint à
tõbbi, à fúrás által lehet meg. Kikeletkor vágj egy darab
karni temérdek ágat le, à ki szép zõld, és friss
légyen: azt ennyhány helyét fúrd meg, hogy teli légyen
likakkal, úgy hogy eggyk lik más-fèl araszni távúl légyen
az másiktúl: azokban à likakban gyukj óltásra-való
ágakat, à kík még ki nem fakadtak, annyra hogy
alkalmassan bé-tõltsék à likakat, és jó
szorossan allyanak benne. Minek-elõtte pedig bé-
bocsátod, elõb faragd-le rólok à kûlsõ heyokat, avagy
gyukozd-meg à kés hegyével addig, míg à fûz-fa tõkében
mennek. Az én vekony ítéletem-szerént, job vólna ha à
csomóig menne-bé az ágacska, és à tõkén igyenessen
állana, à mint az hasított, és az héy-kõzzé való
óltásban: de ez sem szûkséges annyra, hanem alúl egy-
kevesé ki-kell hadnod az ágacskát, à mint ki-tetszik fig.
a. i. n. 4. Az-is fogja segiteni, ha fellyûl-is, alúl-is à
lik-kõrûl, óltó viaszal bé-kened. Ezt à tõkét, mind
ágacskákkal, eggyûtt, ásd-él jó zíros fõldben,
esztendõre kikeletkor asd-ki megént, és kõzben
fûrészellyed-el darabonként à tõkét, de meg ne sértsed
az ágat: az-után minden darabott az ággal eggyûtt, ûltesd
megént maganosan à fõldben, és ûdõ jártára
gyûmõlcsõzni fognak.
5. Fúrással más-képpen-is
ólthatni-tudnia-illik, ha az kõzel-való fiatal fát által-
fúrják, és más gyûmõlcsõs fának az ágát (à kibûl
óltani akarnak) által-vonnyák: [p 0061] de úgy, hogy meg ne
sértsék az szemeit, mikor belé-vonnyák à likba; à
tetejét ennyhány bimbóval ki kell hadni: az-után két felõl
à lik-kõrûl óltó viaszal bé kell kenni. Ehez à
fúráshoz, leg-job à Francia fúró, tudni-illik, à kí
belõl ûress; mert szép igyenessen, és nem
darabossan fúrja à fát. Evel à móddal élnek kivált-
képpen à kertészek, az szõlõ óltásban: úgy-
mint mikor à Cseresnye-fa-mellé ûltetnek szõlõ
Vennyjkét, avagy viszontag, à venyke-mellé cseresnye-fát,
à ki hamarébb, és abban vonnyák à szõlõ venyjkét. Ha
jól meg-foganoszik, és nõlni kezd, meg-fúrván õtete,
az-mint-fellyeb igy à venyiké à cseresnye-fához nõl, és
meg-eggyesûll-vele- Esztendõ-múlván, lé-messék az
annyárúl à venyjkét alúl, à mint à fábán áll:és avagy
máshova ûltessék à cseresnye-fát, az bé-nõlt
venykéstûl; avagy azon helyen hadgyák, gyûmõlcsõzni
fog. Sõt azt itják az Autorok, hogy akkor érik-meg à
szõlõ rajta, mikor à cseresnye érik: de ehez nem
sokat bízom.
6. Mód à mikor à vad, akár szelid fa, à
kiben óltani akarnak, olly kõzel vagyon à gyûmõlcsõs
fához à kibûl óltani akarnak, hogy azágai el-érhessék,
leg-aláb egy, résnyre légyen eggijk az másiktúl, ha
rõvidek az ágak: ha pedig illyen kõzel nem találtatik
ollyan fa, à kinek tõkéjében ólthassanak; õszel
ássanak egy vermet, olly kõzel à gyûmõlcs fahoz, à
mint mondám: avagy távúlab, ha hoszak az ágai, s-abban à
veremben ûltessenek vad fát, à kinek tõkéjében
ólthassanak. Azt úgy kell egész tel etszaka hadni:
kikeletkor metéld-le az ágait, és à tetejét-is
fûrészeld-el, igyenesicsd-meg [p 0062] à felit, s-
hasicsd-meg à mint à fa-kõzzé-való óltásokban
szokás, kirûl oda fel ennek az kõnyvnek IV. Rész . 1.
Az után hajcsle à gyûmõlcs ágat, és vond abban à
hásítékben, úgy hogy az annyátúl el ne metzettessék,
hanem rajta maradgyon: de eléb á csomó-allatt az ágnak
heját, le kel faragni, és à faját-is két felõl; de à
bélit meg ne sértsék, és annyra, à mennyre à tõkének
temérdeksége van; úgy vonnyák pedig, hogy à csomó à
tõkének túlsó részén igyenessen allyon, és
hozzá-forhasson, à mint fig. a. 2. n. 6. kivan formálva.
Az-után à tõkét jól bé kõssék, és óltó viaszal
bé-kennyék: de à hasadékra eléb egy darab hejat tegyenek,
akár agyaggal úgy kossek-bé, à mint oda fel ez-elõtt
citalt helyen meg-irtam, hasonlõ-képpen fig. 2. n. 2-
Efféle óltó ág hamar-meg-foganoszik; mert eledelt vonszon
magához mind az anya fátúl, à kitûl el nem vált: s-mind
az tõkétûl à kiben óltatott; nem kûlõmben mint az
csecsemõ gyermek, à ki mind az annyátul, s-mind az
dajkájátul szoptatik. Kõzel az annyához, erõss
karót kell verni, kitûl az ág gyámolíttassék, hogy az
széltûl ne ingadozzék, és ki ne vonnya az ágat à
tõkébûl. Esztendõ mulván, messék-le az ágat az anya
fátúl, és à bé-óltott fát ûltessék à hová
tetszik.
Utollyára à kivel à gyûmõlcs fákat
szaporíthatni, noha nem óltás hanem ûltetés, kirûl
imitt amott emlekeztem, az: mikor à gyûmõlcsõs fának
gyõkerébûl fiatal csemeték ki-nõlnek, és ólly kõzel
à fõldhõz, hogy magok-is gyõkeret vernek. Efféle ki-
nõlt ágakat, minek-utánna valamennyire meg nõltenek,
kikeletkor, [p 0063] vagy õszel hóld-tõlte felé,
szakaszák-el az anya fátúl valami kevés gyõkérrel
eggyût, és ûltessék-el, hamar fel-nõl. De elébb à
fáknak, és csemetéknek tetejét el, kell vágni hogy
temérdekébbek, és erõssebbek legyenek mikor nem à
tetejekben, hanem az ágokban szelled táplálások; à
csemetéknek pedig sûrûebben nõlnek ágai. Egyébként,
hogy az õreg fának eledelét kine szíják, effélé fattyú
nõvéseket lé kel vagdalni. Az így el-ûltetett fiatal
fát, egy ideig à fõldben kel hadni, míg jól meg nõl, es
meg-gyõkerezik: az-után oda ûltethetni, à hol meg kel
vénhedni. Az illyen fattyú ágak-által, az én ítéletem-
szerént, haszontalan szaporithatná ember az óltott
fákat, (kivált-képpen à kíket vad fában óltottak) mert
azoknak gyõkerek-is, és tõkéjek csak vad, és az ágokbúl
szakasztatott ágak-is, csak ollyanok; és nem hoznak olly
szelíd, és jó gyûmõlcsõtt, mint à mi-némû à bé-
óltott ágakon terem; hanem azt meg-engedem, hogy az ollyan
fáknak jó, à kiket magon szoktak nevelni, ugy mint
Baraczk, szilva, cseresnye, és más felék-is, à kíket
nem óltottak, Birsalma, szederj, Nyospola, Laurus, Rósa,
és más bokros fácskák.
[p 0064] . VII.
Az
óltásnak idejérûl.
I óllehet az kûlõmb kûlõmb
féle óltásoknak idejérõl, mely részében
esztendõnek, és kinek kinek óltása meljk hólnapban
szokott lenni, oda fel alkalmassan meg írtam-kivaltképpen
az szemre, sípra, és más féle óltásokrúl-is; mind-
azon-által, mivel az Authorok egy-más-kõzõtt nem eggyeznek,
hanem ki-ki mind à maga tartományàhoz vonszon, és azt adgya
kõzõnséges regulájul; azért én itt rõvideden, csak
azt mutatom-meg, à mi legalkalmatossab à mi
országúnkhoz. E végre, leg-inkáb két dologra kel vigyazni.
Elsõbé, az ûdõre: másodszor, à áknak
természetire; mert némellyeket egy ûdõben: másokat,
más ûdõben kel óltani. A kõzõnséges óltásokban,
vigyázni kel az esztendõnek idejére, és à csillagoknak
forgására. Az esztendõt pedig, nem csak magánossan
kel tekénteni: hanem abban, à tartományoknak, és helyeknek
kûlõmbségeket; à fáknak természeteket; és az
óltásoknak magános nemeket, úgy mint szemre, sípra à
fa-és heja-kõzzé, és à hasitott fában- való
óltásokat meg-irtam oda fel; hogy nyárban, mikor à fák
hámolnak, akkor végézzék-el. Némellyek, à Caniculaknak
kezdetin jovallyák; de ez' nem à mi országúnkhoz való.
Mert itt à Caniculak-után, hamar hideg ûdõk kezdenek
járni, fõ képpen etszakan, és [p 0065] à szem késõn
fakadna: à nõvése-is igen gyengén maradna, és meg-ártana
neki à hideg.
Hanem itt, leg-inkab az ágon-való
óltásról szóllok, à kit à hasított fában óltanak:
kinek két ûdõt rendelnek az Régiek, Eggyket õszel,
avagy mindgyárt à Caniculák-után: de ez nem à mi
Országunkba, való, hanem inkább Olasz, és más meleg
országokra, à hol igen gyenge, és rõvid telek járnak.
Másikat kikeletkor, avagy à télnek végén jovallyák
leg-jobnak. Ez leg-alkalmatossáb à mi országúnkban; de
arra kel vigyázni, hogy azokat à fákat, à kík idejebben
virágoznak, idejébben-is óltsák: az mellyek
kõzõnségessen à kemény, avagy kõves magvú
gyûmõlcs fák, úgy-mint, mondola-fa, kajszi baraczk,
cseresnye, megy, mirabolana, szilva és tõbbek
effélék. Ezeket még Februariusban ólthatni,
kiváltképpen à vége felé, mikor az ûdõ engedni kezd; de
kenderrel, vagy mohval jól bé-kõssék, hogy meg ne vegye
à hideg az ágacskának à végét: noha efféle óltott
ágacskának, nem kõnyen árthat à hideg. Almát,
kõrtvélyt, és más efféle gyûmõlcsõt, hasított
fában ólthatni ( Martiusnak elején és végén;
de kivált-képpen, Gyûmõlcsóltó Boldog Aszony nap
tàjban: Aprilisnek elején- is, míg à fák ki nem fakadnak;
hanem à nedvesség à gyõkérbe, és tõkébe lévél. Mert
ha à bimbók meg kézdenek indúlni, és à fának ágaiban
elterjedett immár à nedvesség, akkor nem lészen jó à
fában,-való óltás: mivel akkor à macska-méz folyni kezd,
és à nõvést meg-gátollya. Egyébként, Sz. Fábján
és Sebestyén nap tájban szokott à gyõkérbûl
fel-indúlni à nedvesség [p 0066] Az régiek, mind azon
által, illyen vélekedésben vóltak, hogy az ûdõt mind à
fõldnek csinnyához-s-mind à fának természetihez
alkalmaztassák; mivel némelly fák, inkáb kedvellik à
nedves helt, némellyek inkább à szárazat. Azert melyikre
inkáb szolgal à kikelet, mellyikre az õsz, jól meg-
vetették; és azt tartották, hogy à szárazt szeretõ
fákat tavaszal óltsák: mivel hogy keveseb
nedvességgel bírnak. De à ki kõvér, és agyagos helyet
kévánnak, õszel; mert kikeletkor bõveb à nedvesség,
hogy-nem-mint kévántatnék: õszel pedig keveseb. Azért
ezt à fáknak nedvességét, kõnyvezésnek hitták és ázt
ítélték, hogy annák ideje harmincz napot tartana; és így,
mind az óltásnak idejere-is harmincz napot szabtanak.
Almát, kõrtvélyt kikeletkor à napnak meg-térésekor,
az az circa Solstitium 50-napig óltottanak,
õszel-is: de à Fûgét, és olay-fát kikeletkor.
Némellyek inkáb jovallották, mikor à nap-nyúgati szelek
meg-àllottak, à kík 7- Februarij kezdetnek, à napnak
meg-téréséig. Az óltó àgakat, nem kell à fábá óltani,
mikor à kemény Eszaki-szel fúi, hanem mikor à Délí
szél.
Egy szóval, leg-job, à mint oda fel-is mondám,
mi-nálunk Februariusban, és Martiusban óltani à fa-
kõzzé; hanem, csak abban vagyon az óltó emberek-kõzõtt
à villongás; à hóldnak mellyik részében kelessék
óltani? mert némellyek úyságra óltanak; némellyek hóld
fottára, az úyság-elõtt. Cátó régi gazda ember, azt
tartotta; hogy mikor à hold szomjuhozik, az az
száraz, akkor kell almát, kõrtvélyt, fûget, olay-
fát óltani, velekedik. Columella-is, abban az ítéletben
vagyon. [p 0067] Palladius azt írja, hogy õ kûlõmbet vet-
eszében; mert ha à fát, à hóldnak nevelésére óltyák,
nevelkedik ugyan de kevés gyûmõlcsõt hoz: de alacsony
lészen. Azért à tavaszi óltásokra, à hóld
nõvését kell választani. A végre, à mint oda fel-is
mondám, az óltani-való ágat, hóld-tõltekor; vagy egy
kevesé utánna tíz-, vagy tõb nappal-is, az óltás-elõtt,
tõrik-le: hogy az óltás az úyság-elõtt essék. A
mostani kertészek-kõzzûl némellyek hóld-tõltekor
óltanak, avagy egy kevessé utánna; mert ha hamar
hóld-tõltekor óltanak, nágy gyûmõlcsõt hoz, és
hamar gyûmõlcsõzik. Némellyék hóld-tõlte-elõt
egy nyhány nappal sõt még azt tartyák, hogy valahány nap
hóld-tõlte-elõt óltanak, annyi esztendõre
gyûmolcsõzik á fa. Némellyek viszontag, két s-három
nappal az úyság-elõt óltanak; avagy két vagy három
nappal-utánna: és õkis à magok óltásokrúl azt
tartyák, hogy annyi esztendõre gyûmõlcõzik à fa,
mennyi nappal az úyság-elõtt óltanak- En, az én vékony
ítéletem-szerént, se azt meg nem vetem, hogy hóld-
tõlte-elõt három, vagy négy nappal; se pedig azt, hogy
utánna anny nappal óltsanak. Mind azon-áltál noha kõzel
immár 40. esztendeje, Isten segítségébûl, hogy az
óltásban forgottam, azt találtam leg-jobnak, ha két s-
három nappal az úyság-elõtt óltottam; avágy ha akkor
nem lehetett, annyi nappal-utánna. De ezen dologban, azt
ítélik sokan, hogy ki ki mind vigyázzon, mellijk ûdõben
szolgál leg-jobban az óltás, à maga keze-után: s-azt
tarthattya-meg.
Csak hogy à Csiillagok forgására-is,
kivált-képpen à Planeták, avagy Bújdosócsillagok orájára,
à szerencsés [p 0068] Jegyeknek tekéntetire kel jól reá-
vigyázni, à mint oda fel à Vetem. Kert 4. Rséz. n. XV. XVI.
XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. XXIII. bõvén meg írtam: az mely
tudomány, az óltásra-is szolgál, kivált-képpen à
Planetak óraja, és à Jegyeknek kegyes tekénteti. Azért à
ki nem restelli, azt által-olvashattya, és-ászerént
alkal-maztatthattya óltását. Mert néha ellenkezõ ûdõk,
és Csillagok találkoznak-õszve, à kík égy-mással
nem egyeznek; hanem inkáb eggyik à másikkal tusakodik, és
így az óltásnak ártanak, ha ki abban az ûdõben talál
óltani: à mint az emberek-is egy-más-kõzõtt
gyûlõlséget tartanak, és más oktalan állatok-is.
Hasonló-képpen, némély teremtet állatok-is à mellyekben
érzékenység nincsen-is, úgy-mint fûvekben, fákban, és
veteményekben-is: el-annyéra, hogy eggyik à másikát nem
szenvedheti maga-mellet, nem is engedi hogy nõllyõn; kit
à Deákok Gõrõg szóbúl Antipathianak hínak, az-
az, Természet-kõzõtt-váló ellenkezésnek. Kirûl én
it nem disputalok, honnét légyen az? és, ha ugyan bizobyos
antipathia légyen-e, avagy nem? Dekõzõnségessen meg-
vallyák az authorok, hogy találkozik à természetben efféle
titkos ellenkezés. Ha azért három vagy négy nap (némellyek
õt, s-hat napot-is belé-számlálnak) akár az úyság-
elõt, akár utánna találtatnak à Calendariumba ellenzõ
jelek, kivált-képpen à Rák és Scorpio, avagy (2 ... ]
ellénkezés, és (2 ... ] négy szegletû tekéntet, és
mikor à kegyetlen északi-szél fúj: job inkáb békét
hadni az óltásnak, és ollyan napot várni hóld-tõlte-
elõtt, à kiben à jó, és szerencsés jelek uralkodnak.
[p 0069] Ugyan ezen jeleket: és hóldnak forgását, job meg-
tartani à tõb óltásokban-is, mind sípra, s-mind
szemre; noha ezek talám inkáb alkalmatossábbak-
az úysagra: hasonló-képpen à fa-és hey-kõzzé.
Némellyek azt ítélik, hogy meg-lehet az óltás
Aprilisben-is, és Majusban Juniusig, fõ-képpen
szûkségnek idejen; ha idegen fõldrûl valami kivált-
képpen-való gyûmõlcs ágakat hoznának, és idején nem
találnák hozni, úgy meg-lehetne; de kõzõnségessen,
nem kellene annyjra hallasztani az óltást. Neméllyek,
illyen vélekedésben vannak, hogy mikor annus
Bissextilis, az-az, kõzbe
tétete avagy ugró
esztendõ esik (midõn tudni-illik, Sz. Mátyás nap-után
egy napot kõzben-vetnek, és az az esztendõ egy nappal
hoszab, à mely minden negyedik esztendõben tõrténík)
abban az esztendõben nem jó oltani. De ének à
tudománynak, nincsen derekas fundamentoma: mert ha azon
esztendõben, mind gabonát, s-mind veteményeket ûltetnek,
vetnek: à gyõmõlcs-is néha jól terem; miért nem vólna
az óltás-is jó? csak az ûdõ, és jélek-is jól
szolgállyanak.
[p 0070] . VIII.
Némely
mesterséges óltásokrúl, mellyekkel à fáknak
gyûmõlcseit változtathatni.
S Ok féle mesterséges
óltásokat írnak az Authorok, kik által à fák
gyûmõlcseit változtathatni mind idejekben, szinekben,
szagokban, ízekbén: s-mind termetekben, &c. de
sokat ezek-kõzzûl inkáb elme futtatàsra, és furcsa
visgàlásra írtanak, hogy nem mint valoságra, és probált
dologra. Mind azon-által, hogy ebbûl se fogyatkozzék-meg
az óltó ember, à ki efféle úiságra vágyódik: azok-
kõzzûl egynehányat, mellyek à kik leg-
bizonyossábaknak tetszenek, fel-jegyzettem.
Idején
vagy késõn gyûmõlcsõzik à a, ha à késõn
erõ gyûmõlcs fának ágábúl, az idején erõ fában
óltasz: így, idején érõ gyûmõlcs fa lészen
belõle. Azért ha azt akarod, hogy idején Baraczkod
légyen, ólcsad szederj-fában: két hólnappal
idejébben meg-érik à baraczk. Hasonló-képpen, ha azt
akarod, hogy idején érett szõlõd légyen, à
szõlõ-veszszõt- fiatal cserésnye- fában,
avagy fris ágban óltsad: s-akkor érik à szõlõ, mikor
à cserésnye; de à vanyjkét, feket szõlõrûl kellene
venni. Ezt az óltást, à fúro-által-való óltással
viheted véghez, à mind oda fel. Noha talám késõbben
érik. Nyospolát, ha szelíd szederj- fában
óltasz: idején meg-érik, [p 0071] de eléb meg-nedvesítsed
az óltó àgackát. Hogy pedig idején szederjed
leheszen; tehát az szederjet, vagy kõrtvély-
fában, vagy gesztenye-fában óltsad. Ha késõn
akarod, hogy érjék, és csak nem- Mint-szent-nap tájbán.
Nyospola, fában, avagy Byrsalma-fában óltsad.
Ha azt akarod, hogy à cseresnyéd idején érjék,
óltatlan meszet kell à gyõkerére tõlteni, ávagy meleg
vizet: de az-elõtt, minek-elõtte virágzik; noha így az à
fa, nem sok ûdõ múlván meg szárad.
Ennek az idéjén
érésnek, egyéb okát nem adgyák; hanem, hogy az idejen érõ
fának természete, magával hozta azt, hogy idejébben
gyûmõlcsõzzék. Azért, à mi-nemû ágat arra óltanak,
az-is elõb gyûmõlczsõzik; mivel à bé-óltott ágnak,
csak abbúl à tõkèbûl vagyon táplálása: az idején
érest-is véle-kózli. Egy szóval, ennek csak az à
mestersége, hogy az idején erõ àgat, késén erõ
fában óltsák: s-az elõvel-érû gyûmõlcs, késõn
lészen; viszontag, à késõn erõ ágat, idején érõ
fában óltsák, s-idején lészen. Igy ha az almát,
vagy kõrtvélyt, Birs alma fában óltod: Mind-szent-
napjáig, meg-marad à fáján az alma, és az Birs almának
természetiben õltõzik; hogy esztendeig, avagy kettõig-
is el ál frissen. Ha ki késõn erõ cseresnyét
kéván, szelíd szederj- fában óltsa.
Hogy
az óltovány azon esztendõben, az mellyben óltyák
gyûmõlcsõt hozzon: 1.þ ollyan ágat tõrjõn le, à ki
azon esztendõben virágzott-s-gyûmõlcsõzõtt-vólna,
s-azt óltsa à fában; mellyét meg-jsmérhetni à
bimbójárúl. Mert effélének nagyob à bimbója, és
kiváltképpen ha két, vagy hàrom esztendõs az ág. 2.þ
Valamely [p 0072] régi ágrúl, vond-lé à kúlsõ heyát à
fõldig, avagy à mint néméllyek, éppen à fajáig egy
arasz hoszattára, vagy rõvidebben; de ezt, inkáb
õszël cselekeszik, némellyek hóld fogytára: mások
pedig kikeletkor. Az-után végy agyagot, à kit lágy tehén
ganéjval õszve-kevertek; és aval míg à fának heyát le-
faragtad, kend jól bé három úyni temérdekségre: kõzd-bé
az után valami ruhával, hogy à víz bé neszivárkõzzék,
és, az agyagot se mossa le: és az alatt gyõkeret vér
magának az ág. Azt ha kikeletkor cselekedted, Sz. Mihály nap
tálban egy fûreszel szépen mesd-le à fárúl; ha pedig
õszel, kíkeletkor Martiusban fûrészeld el, és
ûltesd-el à fõldben: s-még azon esztendõben
gyûmõlcsõtt hoz. 3þ. Ha egy emberni, vagy õlni magas
ágat, avagy még magassabbat-is metzenek-le à fárúl, és
annák à véget csak slechtûl meg-metzik, s-azt
keresztûl által-fúrják, és võrõs fûz-fábúl mint-
egy fogakat vernek-által rajta: azt mind fogastúl el-
ássák à fõldben fél résnire, úgy hogy valamennyire
ki-állyanak az úy fogak, kinek-alája valami keves zabot
vetnek; hamar meg-foganoszik. Ha azok à fogak nõlni
kezdenek, el metéllik õket mind addig, míg az ág levelezni
kezd; az-után ki-ássák megént, és éppen el-metéllik à
fogakat, és csak szintén à jobbik gyõkerét hadgyák-meg
az àgnak: és így második esztendõben, teremni fog az
ág. De ezt kikeletkor kellene cselekedni, mikor az óltásnak
ideje vagyon, avagy Karácson-útán. 4þ Ha ki azt akarja, hogy
idején gyûmõlcsõt hozzon az óltoványa, alúl à fa-
kõrûl à kit bé akar óltani, ásson egy vermet: az-
után óltsabé jó mélyen az ágat à fõldben, [p 0073]
és gyukja-meg egy kevesé à bé-óltott ágnak végét,
egyszer, vagy kétszer valami árral, vagy kés hegyével.
Az, után fõldet hánnyon à bé-óltott fára: úgy, hogy az
óltott ágnak vége, ben légyen az fõldben, és azokon à
lyukacskákon gyõkerecskéket vér, hamar nõl, sé szép
gyûmõlcs fa lészen belõle. 5þ. Ha ki azt akarjá, hogy
harmad esztendõre gyûmõlcsõt hozzon az óltoványa, à
meg fúrt tõkében óltson, à mint oda fel írtam num 0.
LXIV.
Ezént nyerheti meg à síp, és szemre-való
óltással-is. Kíkrûl hasonló-képpen oda el. Az ki
hámásodik esztendõre virágozni akarna, idején le
kellene à virágot szakasztani; mert még igen erõtlen à
gyûmõlcsõzésre, harmadik esztendõben mind virágját,
s-mind gyûmõlcsét rajta kell hadni, 6þ. Télbe tõry
alkalmas temérdek ágat le à gyûmõlcs fárûl, follyûl
aláfelé, kinek à vége hasonló légyen mind hejastúl,
mint az ember szárán lévõ lába feje; azt à lábat
gyukdozd-meg minden felõl egy szeggel, kõsd-bé az-után
lágy tehén ganéjval elégyetett agyaggal, azon fëllyûl
ruhával, azt ásd-el jó fél résnyire à fõldbe: s-meg-
foganoszik, és még azon esztendõben gyûmõlcsõt hoz.
Ez à mesterség, kõzõnséges Angliaban.
Aval is igen
meg-elõzi ember à gyûmõlcsõzést, ha egy-némû
fában ólt, ugy-mint, alma-fában almát, kõrtvély-fában
kõrtvélyt. Hogy pedig egyket, à másik helyet ne ved;
így ismérheted télben, avagy kikeletkor à levele nélkûl
az alma es kõrtvély fát. A kõrtvély fa, néha
tõvisses: nem úgy az alma fa. A kõrtvély-fának
õreg heya darabossab, és rovácskos, az alma-fának
[p 0074] simáb. Az ízérûl-is, ha egy darabot à heyában
le-metsz az ember à farúl, és egy kevessé meg-nyallya à
nyelvével: ha édesecske, és egy kevessé kesernyés,
alma-fa az; ha savanyûcska, kõrtvely-fa. Item,
aval-is igen meg-elõzi, ha úy hóldra ólt valaki, tartõs
à fa, és hamar nevelkedik: és à mennyi nap el-múlt az
holdban, annyi esztendõre terem, az mint oda fel-is meg-
mondám; és ha valami harmad nappal ûy hóld elõt óltanak,
nem ollyan hamar lészen gyûmõlcse. Noha ebben-is
némellyek, kûlõmb ítéetet [!] tartanak: és à felõl-is
azt mondgyák, hogy annyi esztendõre gyûmõlcsõzik à
fa, manny nappal az úy hóld-elõtt óltanak. Abban-is vagyon
valami consideratio, hogy némellyek alacsonon óltanak,
nemellyek magassábban. A vad fákat, mindenkor job
alacsonon óltani, à fõldhõz kõzel; mert az à fa
erõss, és jó tényészõ lészen. Némellyek
magassabban óltanak, az à fa hamaréb hoz gyûmõlcsõt:
de nem lészen ollyan allandó. Azért állandób, à kit aláb
óltanak. Noha ezekkel à mesterségekkel, alkalmassan meg-
elõzhetni à gyûmõlcsõzést; de abban ne
gyõnyõrkõdgyék akár ki-is, hogy az óltoványa elsõ
esztendõben gyûmõlcsõt hoz: mert még igen erõtlen
és nem lész állandó, hamar el-vész à fa utànna: hanem,
ha elsõ esztendõben viràgzik, à virágját le kel
szedni, és így egy, s-két esztendõben, à
gyûmõlcsõzéstûl meg kel tartoztatni, míg
alkalmassan meg erõssõdik.
A színekben meg-
változtattyák; ha elsõ óltó ágacskát, minek-elõtte el-
óltyák, valami szines vizben áztattyák, à mi-némût
szinte akar az ember à gyûmõlcsõkben [p 0075] hozni.
Avagy ha ollyan fába óltyák az ágat, à mely võrõs
gyûmõlcsõt hoz. Igy, ha ki azt akarja, hogy
võrõsz almája légyen, áztassa-meg elsõben az
óltani-való ágat csuka vérben! az-után óltsa el, és
valamely gyûmõlcs azon terem, mind võrõs lészen.
Ismét, ha az almát Eger-fában, avagy võrõs
szedery fában, vagy fekete cseresnye-fában
óltyák, võrõs almát hoz: és még võrõsseb
lészen, minek
utánna szépen meg-faragják, és el-
készítik az ágat, s-az-után áztattyák csuka vérben,
avagy Bak vérben. Evel à mesterséggel, à kõrtvélyt-is
võrõssé csinàlhatni. Más-képpen-is akarnak
némellyek, võrõs almát nevelni. El-mennek, s-az alma-
fa mellé võrõs rósa bokrot ûltetnek; avagy ki-nyttyák
kikeletkor à fának gyõkerét, és gyakran vizelettel
õntõzik; az-után tíz, vagy tizen-két nap múlva, megént
bé-fõdik fõldel, és csak harmad nap õntõzik
vizelettel. De én ezt nem jovallanam, ha szinte igaz vólna-
is, à kit nehezen hiszek; mert ártalmas à fának, és hamar
ki-vész: mivel nincs nagyobb ellensége à fáknak, mint à
soó. Meg- pirúl az alma à fáján.is, ha egy cseber
vizet tésznek-alája, úgy hogy à nap súgára reá-
szolgállyon, és az-által à meleg pára, minden felõl
által-hathassa az almákat. Poma-gránatod szép
võrõs lészen-ha annak gyõkerét vízzel, és lúggal
õntõzõd: de nékem à lúg sem tetszik. Azt-is írják,
hogy gesztenye színû almát nevelhetnek, ha az
alma ágat, vad kõrtvély fában óltyák. De inkább el-
hiszem, ha az Bonaburutya ágat, más alma, fában
óltyák. Fejér szederjed, lészen, ha azt Fejér
nyár-fában óltód. Võrõs Baraczkot nevelhetni,
ha két nap múlván, minek utánna [p 0076] à baraczk magot
à fõldben ûltettéd; megént ki-ásod, és meg-nyitván
azt, minium vagy Cinobrium festéket tészesz à heyában,
s-megént el-ásod. De én ebbûl sem várok sokat: mert
à minium, és Cinobrium, igen mérges festékek, mint à tõb
Bányai festékek-is, à kík inkáb meg-emésztik à magok
bélit. Talám nyerhetnél valamit véle, ha illyen mérges
festéket nem tennél belé: hanem más félet. Hasonló-
keppen írják, hogy võrõs lészen, ha võrõs
Rósában óltyák, vagy mondola-fában, vagy
võrõs durántszai szilvában, vagy võrõs
szederyben.
Azon-kivûl, változtathatni à
gyûmõlcsõknek színeket, ha két kûlõmb
színû gyûmõlcs ágat vészen ember, à kik egy-
arányszõk lésznek temérdekségekben, es az szemek-is
egy-mástúl egy-aránt esnek: ha mind à két agat
igyenessen két félé hásittyák, és az-után eggyk
színû ágat, à másikkal úgy õszve-tésznek, és
szemek-is úgy õszve-allanak, mint ha egy vólna: ezeket
szép gyõngén selyemmel õszve-kõtik, és óltó
viaszal bé-kenik: és így meg-faragván, szokás-szerént
óltyák-bé à fában. Fele añak à gyûmõlcsnek, à ki
abbúl az àgbúl terem, ollyan színû lészen, mint azt
eggyik fele az ágnak: à masik fele mint à másik fél ág.
Igy ha à fában óltani nem akarja, ûltesse-el à
fõldben: à mint oda fel írtam à fáknak
szaporitásárúl, n. LXII. Ha ki pedig, szemre-való
óltással akarja ezt végben vinni: hasonló képpen két
kûlõmb színû szemet messen két elé, és megént
tegye szépen õszve, s úgy vonnya à fának heya-kõzzé,
à mnt [!] odafel à szemre-való óltásrú. IIgy [!]
fele á Baracknak võrõs lehet, fele fejér vagy
sárga, vagy sima. Igy az [p 0077] alma-is.
Sõt még kûlõmb-némû gyûmõlcsõket, is,
illyenképpen egybe-kapcsolhatni: úgy-mint, almát s-
kõrtvélyt, Baracskot s-Diót, zc. Es ha négy felé
metszenek, kûlõmb ágakat, s-megent õszve-tészik,
s-el-óltyák, négy féle gyûmõlcsõt nyernek véle. De
Lauremb. efféle óltásokat, csak ki-gondolt fabulaknak, vagy
meséknek nevez-mivel à szem, avagy bimbó, oly gyõnge
állat, hogy leg-kisseb metzéssel
is meg-sértõdik,
és el-vész: hát még à kûlõmb féle némû ágak,
miképpen forradnak-õszve? Mind azon-által, à kinek kedve
tartya, meg-probálháttya.
Az íziben változtathatni
à gyûmõlcsõt, ha à savanyú gyûmõlcs ágat, edes
gyûmõlcs faban óltyák: és viszontag, az
édesset savanyúban; s-annak az izét tartya-meg, à
kiben óltyák. Savanyú gyûmõlcsõt nevelhetz, ha à
fának gyõkeréig jól fel-kapálod à fõldet; és disznó
ganét tõltesz-reá Hasonló-képpen à savanyú poma-
gránátbul, édesset csinálhatni; de ezt azon-kivûl,
ember vizelletivel-is kellene õntõzni. Az almát-is
édessé változtathatni, ha vizelletet, kecske ganét, és oó
bor-sõprût egyûvé-keversz: és aval õntõzõd à
fának gyõkerét. A keserû Mondolát, édessé
csinálhatni: és à kemény hejút, lagy hejúvá, ha
fel-kapállyák à fát, és kinittyák szinte à felsõ
gzõkeréig, [!] és szûntelen õntõzik egynehány nap
meleg vízzel; minek-elõtte virágozni kezdene.
Ha azt akarod
ismét hogy à savanyú gyûmõlcs fa, édes
gyûmõlcsõt hozzon: fúrd-meg à savanyú gyûmõlcs
fat, à gyõkerén fellyûl, alá à gyõkere-felé: ûgy
hogy az à fúrás, ne mennyen szinte által à fán, hanem
[p 0078] csak à béli-ig; az-után tõlcs-meg azt à likat
szép édés mézzel, és verd-bé megént egy varjú tõvis
fábul csinált szeggel: s-édes gyûmõlcsõt hoz.
Hasonló-képpen, ha az óltani-való ágat mézbe mártod,
édes gyûmõlcse lészen; savanyú, ha eczetbe
mártod. Ha ki négy féle izû gyûmõlcsût kéván,
végyen egy-némû gyûmõlcsbûl, négy kûlõmb-
kûlõmb féle izû ágat, úgy-mint kûlõmb-kûlõmb
almábul, vagy kõrtvélybûl: és azokat úgy õszve-
kõsse, hogy eggyik ágnak heya, másikat érje. Végyen
az-után valámi gánejos agyagot, avagy óltó viaszszat,
és úgy bé-kennye véle, mint-ha csak egy ág vólna: és
ûltesse-el jó ziros fõldbe, hogy gyõkeret
verhessen, és nõlhessen. Talám nem ártana, egy
kevesé az ágaknak kûlsõ hejokat le-vakarni, azon à helyen,
à hol egy-mást érni fogják: hogy jobban õszve-
forhassanak. Igy à gyûmõlcse annak à fának, négy
féle izû lészen. Hasonló-képpen bánnyék véle, ha ki
két vagy három féle izû, avagy szinû gyûmõlcsõt
kéván. De én alig hiszem, hogy ezek az ágak, ha szintén
meg-foganodnak-is, úgy õszve-forjanak, hogy egy ág légyen
belõlõk, à ki illyen gyûmõlcsõt hozzon; mind azon-
által, légyen à hitel az Authorok írása-mellet.
Ha az
Almát, Birsalmában óltyák, jó édes almát nemez, à kit
à Deákok Nelimela- nak neveznek: nemely Magyarok,
Paradichom almájának. Ha Baraczkot óltanak à
Birsalmában Baraczk-birsalma lészen rajta: avagy
viszontag, ha à Birsalmát, Baraczkba óltyák,
Birsalma-báraczk nevelkedik rajta. Ha à Muodola-fát,
Baracz-faban óltyák, avagy à Baraczkot mondola fában:
[p 0079] mondola, és édes lészen à magva, à
kit mind magostul még ehetni. Csuda gyûmõlcsõd
lészen, ha az almát, Baraczk-fában óltod, avagy
kõrtvély-fában: akár à Baraczk-fát ezekben. Nem
kûlõmben, édes magva lészen à szilvának,
ha ezt mondolába óltyák: avagy à mondolát
szilvába. Némellyek azt írják, hogy valami-némû ágat
à Birsalma faba óltanak, azoknak gyûmõlcsei, à
Birsalmának természetit meg-tartyák. Ha à szilvát,
diófába óltyak à kûlsõ heja, dió szinû
lészen; belõl magában szilva marad
Ha ki
purgáló gyûmõlcsõt akar à fájáról nevelni, végyen
egy gyûmõlcs fát à ki gyûmõlcsõzik, akár almát,
cseresnyét, szilvát, zc. avagy szolo venyikét:
hasítsa-fel eggyik ágat, és vegye-ki à bélit, és à
helyett tégyen purgáló orvosságot belé, à mi-némût
akár; az-után kõsse megént jó erõssen õszve:
s-az ág, purgalo gyûmõlscõt [!] hoz. Hasonló-képpen,
ha valami jó szagú eszkõzt, avagy vizet tészen,
à béli helyett belé, ollyan szagá lészen à
gyûmõlcsnek, à mi-némût à béli helyett rekeszt oda-
Az színekkel- is è-képpen bánhatik. Ha
scamoneat, avagy Diagridit tészesz-belé: abból
származandó gyûmõlcs, jól fog purgalni. Ha jó
Tõrjéket, és Mithridátot: annak gyûmõlcse à
méreg-ellen, és minden mérges állatnak marása-ellen jó
Sõt ha à venyikében tészed, annak mind szõlõje,
bora, eczettye, és még à hamva-is hasznos à mérges
állatok-ellen. Némellyek, csak à gyõkereket, akar
fáknak, akar szõlõnek õntõzik- meg à
Tõrjékkel; és szinte annyit érnek véle. Némellyek,
Húnyort tésznek à velõ helyett. Némellyek azt
ítélik, hogy csak az elsõ gyûmõlcsnek vagyon [p 0080]
illyen ereje, à kõvetkezendõnek nincsen: hanem-ha meg-
újíttyák. De Laurembergius, ezt-is semminek tartya; mert azt
mondgya, hogy szinte úgy élhet az à fa, à kinek
bélit kivészik, avagy ki-vájják: mint az az ember, à kinek
csontya veleit ki-szednék.
Mind azon-által azt írják
némellyek, hogy euel à mesterséggel, à gyûmõlcsõket
mag-nélkûl nevelhetik; úgy-mint-há egy cseresnye
ágat le-tõrsz, és azt által-fúrod, s azon à likon
az ágnak bélit egy vas veszõcskével, vagy más-képpen ki-
vájod, és úgy ûlteted-el: mag-nélkûl- nevelhetik;
úgy-mint-há egy cseresnye ágat le-tõrsz, és azt
által-fúrod, s azon à likon az ágnak bélit egy vas
veszõcskével, vagy más-képpen ki-vájod, és úgy
ûlteted-el: mag-nélkûl- való cseresnyéd
lészen. Mások illyen-képpen is bánnak véle: kikeletkor
Martiusban, az-az, Bõytmás, hóban, hámoznak egy megy,
vagy Cseresnye-fát, kinek tõkéje légyen egy
úini temérdek, meg-hasíttyák azt à hegyétûl à
gyõkereig: csináltatnak magoknak egy vasat melynek à vége
gõrbe légyen, aval à vassal vájják mind két-felõl
ki à fának velejet; megent õszve-kõtik jo erõssen,
meg-kenik jól à metszést tehén ganéjval elegyített
agyaggal. Az-után esztendõ múlván, ha õszve-forradot
à meg-hasítot ág, más hasonló fába ki még
gyûmõlcsõt nem hozot, óltyák azt à fát: és az à fa,
mag-nélkûl-való gyûmõlcsõt hoz. Mások még jobban
akarják csinálni, s' elmennek: egy gyûmõlcsõzõ fárul,
egy ágat le-metszenek (tudni illik, óltani-való ágat) és
annak mind à hegyét, s' mind à végét meg-faragják, mint az
óltani-való ágat szokás; és meg-hajt-van fellyûl mind
à két végét, egy fába óltyák: eggyiket egy felõl,
másikat más-felõl, és jól be kõtik, mint à más-féle
óltoványokat fakadni kezd, és jól meg-erõssõdõtt
[p 0081] à tõkében, két felé metzig à kõzepin az ágat,
és à temérdek ágat-is el-metzig fõllyûl, hogy csak az
újjonnan ki-vert ágak nõlhessenek: ezek mag-nélkûl
hoznak gyûmõlcsõt. Hasonló-képpen, ha egy fiatal
cseresnye, vagy szilva- fárúl, avagy más effele
kõves magvú fárúl à leg-kisseb ágat letõrõd,
és à hegyével temeted-el à fõldben: az-után mikor
vészed eszedben, hogy az hegye az ágnak gyokeret vert, es
meg-foganodot, annak-is az õregbik ágát mesd-le, à tõbbit
pedíg à ki vékony, és gyõnge hadd-meg. Ennek egyéb okát
nem adgyák; hanem, hogy à mely fának béli nincsen, az, mag-
nélkûl hoz gyûmõlcsõt. De ezt kellene elsõben meg-
probálni.
Vannak ugyan még-is némellyek, à kík probált
dolognak tartyák, hogy kemény magva nem lészen à
gyûmõlcsnek, ha efféle hajtással à hegyenel oltyák-
bé az ágat, à mely meg-lehet, nem csak úgy, à mint oda fel
meg-írám: de úgy-is, ha le nem metzik-is az ágat az annya
fájárúl; hanem kõzel találtatik ollyan fa, à kit el
érhessen az ágnak hegye. A fúrással- is meg-
lehet. Ugy-is, ha à meg-fúrt fûz-fa tõkebe óltod mind à
két végét, meg-hajtván az ágat: és ha meg-foganoszik, el-
metzvén à kõzepit. Kirûl oda fel. De à fûz-fát
õntõzéssel kel táplálni, avagy nedves helyre
ûltetni. Hasonló-képpen két féle gyûmõlcsõt,
eggyé csinálnak az szemre-való óltással: ha két
kûlõmb fele gyûmõlcs fábúl, két szemet
választanak, s-azt két felé metzik, eggyiket az más féllel
õszve-tészik, s-úgy vonnyák à fának heya-kõzzé.
Némellyek hogy ezt meg nyerjék, egy ágrúl le-vont szemet,
az más ágnak le-nyúzot szemere vonnyák. [p 0082] Igy à
Baracknak kûlsõ része, és húsa, Baraczk
lehet: à magva vagy dió, vagy mondola. A
Kajszi Baraczknak- is, és szilvanak, mondola. Más-
képpen-is, két kûlõmb féle ágat, vagy gyõnge fiatal
fát, kivált-képpen szilvát, à kík egy-máshoz kõzel
vannak, szépen õszve-fonnak. De eléb à hol egy-
mást érik, à kûlsõ hejokat le-vonnyák, hogy az eleven
az elevennel kõnnyebben egymással õszve-forjanak:
gyenge hás-fa kéreggel, vagy más kõtelekkel õszve-
kõssík, hogy az õszve-hajtot ágak, egy-mástúl el
ne vállyanak. Mind azon-által, ne legyenek oly erõssen
õszve-szorítva, hogy az ágak meg-fojtassanak, avagy
hogy à kõtelek à fában vássék. Az után, le-vonnyak egy
kevésé xà fának tõvérûl à fõldet, és gyõngén meg
ganéjozzák: gyakrabban-is meg-õntõzzék, hogy hamaréb
nõjenek. Igy egynéhany esztendõ múlván, ha õszve-
nõltenek az õszve-font fák, mint ha egy fa vólna,
csapják-el à tetejét, és vigyázzanak reá, hol nõlnek-ki
az ágai: ha ollyat találnak, à ki az õszve-nõvésbûl
jõtt-ki, hadgyák-meg azt, à tõbbit metéllyék-le, à kik
két felõl à fának részeibõl nóltenek: è-képpen két
féle gyûmõlcsbûl, egy lészen.
A kemény hejú
gyûmõlcsõt hogy lágy hejú légyen, meg-
változtathatni: úgy-mint à dióban, mondolában;
mogyoróban. Ha à Diónak (à kinek jó egész béli
vagyon) sérelem-nélkûl éppen ki-vészed à belsõ
bélit, és gyapotban, papyrosban, vagy szõlõ-akár Jávor-
fának levelében takarod, és úgy ûlteted-el, hogy à
hangyák meg ne egyék; à mi-némû fa abbúl terem, annak à
fának [p 0083] gyûmõlcse, hejnélkûl lészen. A
mondolával- is, hasonló-képpen bánthatni, és ha ennek
à gyõkeréhez, és fájához gyakra hamut õntenek. Hogy
pedig vékony heya légyen à Diónak, gyakran
ûltesd-el à dió-fát, eggyik helyrûl à másikra: igy
à dió fának nagyobb béli lészen, à heya gyõngéb, maga
pedig tenyészõb. Más képpen à dió gyõnge heyú
lészen, ha à bélit ki-vészed, és à fás kérgét, à
ki kéresztûl ál benne, gyõngén kí-szeded: de meg ne
sértsed se à diót magát, se à gyõnge belsõ
heyát, s-úgy bé-takarván à mint fellyeb, el últeted. Ha azt
akarod, hogy à Baracszknak magva ne légyen; nagy Hétben,
avagy Húsvét-után, mikor hóld fogyta lészen, ólcs egy
Baraczk ágat fûz-fában: kõsd-bé jól à mint szokás,
és ha à fûz-fa más ágacskákat verne-ki-azokat le kell
szaggatni, hogy à nedvesség, inkab az óltoványba
mehessen. Ezt gyakran kel kecske téjjel õntõzni: így
ûdõ jártára õreg, és mag-nélkûl-való Baracskokat
hoz. Ezt más gyûmõlcsel-is meg-probálhatod.
Hogy
Alma, kõrtvély, szilva, és más féle gyûmõlcs fák,
virág-nélkûl gyûmõlcsõt hozzanak, végbe-viheted:
ha ezeknek à fáknak ágait, fûge-fában óltod. De ennek az
óltásnak, hasított fában kel lenni, és Februariusban. Hogy
pedig Télbe virágozzék à fa: Kapáld fel à fa-
kõrûl à gyõkeret, õnts óltatlan meszet reá, vond
megént reá à fõldet; két vagy három nap múlván,
virágozni kezd à fa: de az-után hamar el-vész. Ha ismét
azt akarod, hogy jól virágozzék à fa, és mind meg-
tarcsa á gyûmõlcsét: Decemberbe, vagy Februariusba
kapály egy vermet à fa gyõkere-kõrûl, és tõlcs vizet
belé, hogy meg-faggyon benne, és megént [p 0084] fed-bé
fõldel à jeget. Az után Sz. Gyõrgy nap-tájban, vagy
Majusban, vond-le mind à jeget à fa gyõkerérûl és fedd-
bé jó fõldel: abban az esztendõben bõven fog
virágozni, és mind meg-tartya à virágjait.
Ha ki azt
akarja, hogy írott Baraczkja, vagy szilvaja, vagy
más féle kõves magvú gyûmõlcse légyen: tegye à
Baraczk magot ennyhany nap, az-az, két vagy három nap à
vízbe, hogy meg lágyúllyon à kûlsõ heya. Az-után
nissa-meg szép gyõngén, és vegye-ki à magot: annak
à magnak vékony heyára kis késecskével, vagy tõvel
(némellyek azt kévánnyák, hogy rézbûl csinált
késecske légyen) írjon à mit akar: de ne igen melyen, hogy
meg ne sértõdgyék à béli; az-után papyrosban, vagy
ruhában takarja-bé, s-úgy ûltesse el: így à mit à
magra írt, kivûl meg-latszik à gyûmõlcsõn. Evel à
mesterséggel véghez vihetik, hogy à gyûmõlcsõn metzett
írások legyenek: tudni-illik, ha valamely gyõnge, és
éretlen gyûmõlcsre, penna csináló késecskével
bõtûket metszenek: meg-maradnak rajta, és à
gyûmõlcsel eggyûtt nevelkednek, fõ-képpen à kiknek
héyok egy kevesé keményeb, úgy-mint à tõknek.
Kûlõmb-kûlõmb féle festékkel-is, meg-festheti
illyen formán à gyûmõlcsõt: ha à Baraczk, vagy szilva
magot el-ûlteti à fõldbe, és tíz nap úgy hadgya, meg-is
õntõzi gyakrabban, hogy magátul meg-nyillyék à mag;
tõlcsõn az-után à mi-némû festéket akar bele, és
megént ûltesse el á fõldben.
Ha valaki à fáját
ékesíteni akarja virágokkal, vagy szagos fûvekkel, azt
meg-cselekedheti: ha à fának tõkéjét meg-fúrja, és
abban ganéjos fõldet gyuk, és abban [p 0085] kûlõmb
féle virág magokat ûltete, avagy gyõkereket, ûgy-mint
violakat, eperjet, kakúk-fûvet, szék-fûvet, és más
félet: szép virágos lészen à fa. Rósával, és
szõlõvel-is meg, probálhatná ember azt à
mesterséget, fõ-képpen á reves, és régi fákban.
Ha
kinek kedve tartya, à mi-nemû formára akarja, arra nevelheti
à gymõlcsõt: ha elsõben agyagbúl, fábúl vagy
gipsusbúl ollyan formát csináltat, az minemût keván,
akàr emberi ábrázatot, akàr más állatot, kerekdédet, négy
szegleltût, &c. De azt à formát úgy kel csinálni, hogy
ket felé vállyon, és megént õszvetehessék; ha
agyagbúl csinálták, minek-utánna meg-száradott, és
kétfelé metzettek; az után, égettessék-meg à fazekasok
kemenczéjében. Ha az gyûmõlcs fele nagyságára jut,
vonnyák reá à formát, és jól õszve-kõssék, hogy
el ne vállyék egy mástúl, mikor à gyûmõlcs nevelkedni
kezd, és à formát bé-tõlti. De jól reá kel vigyázni,
hogy à formának képes nagysága légyen, és à
gyûmõlcsnek nagyságához alkalmatos: se ne légyen igen
szûk, hogy à gyûmõlcsnek szokott nagyságában,
valami fogyatkozást szerezzen; se ne igen nagy, hogy annak
minden ûregét éppen bé ne tõlthesse: mert így,
igazán ki nem ábrázollya à formát. Ha pedig attúl tart
valaki, hogy à napnak súgári nem érvén à gyûmõlcsõt,
azért meg ne veszszen, és érhessen: likakat
csinálhat imitt amott à formán; de úgy, hogy az esõ víz
annyira bé ne férkezhessék, hogy benne maradgyon, és meg
rothasza à gyûmõlcsõt. Noha talàm le-vehetné ember à
formát, minek-utánna jól à gyûmõlcsbe nyomódott: hogy
à [p 0086] gûmõlcs, jobban meg-érhessék. Evel à
mesterséggel formálhatni mind almát, kõrtvélyt,
birsalmát, citromot, narancsot, baraczkot, &c. Ha ki ázt
akarja, hogy valami keskeny szájú ûvegbe nevellyen
almát, kõrtvélyt, szõlõt, &c. mikor még
kicsiny à gyûmõlcs gyukja-bé az edènybe, és fûgjõn
benne, s-úgy nõllyõn: é-képpen úgy meg-nevelkedik, hogy
ki nem vehetni belõle, hanem ha el-tõrik az edényt. Ha ki
drága gyûmõlcsben gyõnyõrkõdnék, azt-is meg-
cselekedheti, hogy az almában drága kõvek-
clárisok, gyõngyõk, szegek, és más effele ezkõzõk
nõllyenek; mihelt el-virágzik à gyûmõlcs, gyukjon
mingyárt eggyet à meg-nevezett eszkõzõkbûl abban à
helyben, à hol az virágja vólt, és belé-nõl.
Némellyek
azt írják, hogy à fáknak tellyes virágjok lészen,
ha gyakran à fiatal fát által-ûltetik. Azt is írják, hogy
efféle dupla virágú fáknak, nem lével gyûmõlcsõk. De
az kûlõmben találtatik; mert Ersek urúnk Posoni
kertében, vagyon tellyes virágú megy, és tellyes virágú
Baraczk; à megy-fa gyûmõlcsõt hoz, és job részére
égy száron két megyet. A Baraczk-fát, igaz nem láttam,
hogy csak egy gyûmõlcsõt-is hozott vólna, még ez ideig.
Végezetre, ha ki naggyá akarja nevelni gyûmõlcsét,
illyen mesterséggel élhet; tudni-illik, ha az almát
még oly naggyá akarná nevelni, à mint maggában lévél:
végyen valami almát, á mint az ágon fûg, de le ne
szakaszsza; hanem úgy gyukjon fellyûl, à mint à
virágja vagyon, egy likat belé, színtén addig, míg à
[p 0087] magva vagyon: és abban az likban, ereszszen
ennyhány répa magot; így az alma igen meg-nõl, csak hogy
à maga természete-szerént-való ízét el-veszti Az
óltással-is, nagyobbak lésznek à gyûmõlcsõk:
hogy ha azon gyûmõlcs fábúl tõrnek óltó ágat le, és
azon fának más ágában óltyák. Nagyobbak, és jobbak
lésznek à gyûmõlcsõk, ha más szelíd fábúl,
szelíd fában óltatnak. Hasonló-képpen, nagyobbak
lésznek az almák, ha ollyan fában óltyák, kinek nagyob
almája lévél. Ismét, ha ki nagyobb almákat akar
nevelni, így cselekedgyék à hol igen sûrû à
gyûmõlcs szedgye le égy részét, és az allyassát,
s-à ki roszszab szaggassa-le; hadgya-meg à jovát
ritkábban, és az õregit, à kíket-ítél hogy nem
férgessek, se valami gáncs nincsen bennek. Mert így
à nedvesség, csak azokban mégyen, à kik meg-maradtak,
s-inkáb neveli õket: egyéb-ként el-oszlott vólna à
tõbbire-is, à kiket le-szaggattak; és mentûl tõbre
oszol à nedvesség, annál erõtlenb, és nem nevelhetí
egy-aránt à gyûmõlcsõt.
E'-képpen mind Baraczk,
szilva, mondola, és egyéb gyûmõlcs-is nagyob lehet.
Ha az almát ollyan baraczk fában óltyák, à kit magon
neveltek, nagy és jó ízû lészen; csak hogy nem tart
sokáig. Nagy diót, mondolát, szilvát nevelhet
valaki; ha négy egy fele magot jó szorossan ûltet egy
cserep edényben jó fõldbe: az után, fenekével fel-
fordíttya az edényt, és azon egy likat fúr, hogy mikor à
magok ki-kelnek, à csirájok csak szinte azon az egy likon
nõlhessenek-ki; à kík úgy õszve kõtelõdzenek,
hogy az-után csak egy csemete leszen belõlõk: az hoz
ûdõ jártára sokkal nagyob [p 0088] gyûmõlcsõt,
hogy-nem-mint természete kévánta vólna. Hogy à
Pomagránàt nággyá nõlhessen; végy jó zíros
ganét, à kihez tégy meg annyi disznó ganét, és bor
sõprût, árpa korpát, és tédd valami kevés nedves helyre
esztendeig: minden hólnapban egyszer meg-keverjed, kihez az-
után tõlcs valami eczetet, hogy ollyan légyen mint à kenõ:
aval Octoberbe, és Novemberbe à Pomagránátnak gyõkerét
ki nitvan, kõrnyûl-vegyed, és megént fõldel bé-fedgyed:
mikor annak ídeje lészen, nagy õreg gyûmõlcsõt hoz,
és ha az-után két kõvetkezendõ esztendõben úgy
bánsz véle, csudálatos naggyá-lészen. A
Birsalmát-is nagyá nevelheti ember, illyen módon: minek-
utánna immár alkalmassan meg-nõlt, hajcsd-meg mind
ágastúl egy fazékbe, és tõlcsd-meg fõldel, hadd
nõllyõn az alma benne; azt írják, hogy akkora lészen, mint
à fazék. Hidgye à ki akarja. A Baraczk nagyob lészen,
ha vizes helyen ûltetik, és szûntelen õntõzik; nem
kûlõmben ha mikor virágzik, harmad napig három
meszszely kecske téjjel õntõzik. A kõrtvély nagyob
lészen, kivált-képpen az apró Muskatal, ha
Birsalma-faban óltyák. Hasonló-keppen à Nyospola,
annál inkáb, ha gyakrabban óltyák. Az Szedrey õregbé
vàlik, ha Fûge-fában óltyák. Effele mesterségekrõl-
való írásra, adatik ide alàbb-is imitt amott
alkalmatosság, Most csak útat mutattam azoknak, a kík
ebben gyõnyõrkõdnek.
[p 0089] V. RÉSZ.
A
Gyúmõlcs fáknak nemzésekrûl.
A Gyûmõlcs fák,
magános nemzéseket kivánnak, úgy-mint, némellyek inkáb
magon; némellyek inkáb gyokéren; némellyek inkáb à fának-
tõvébûl ki-ágazot veszõ által nemzetnek; némellyek
az óltás-által: nem hogy más képpen-is nemzhetnék õket,
az mint oda fel, s ez-után is meg-írom; de inkáb
természetekhez szabott móddal, illyen-képpen
nemzettetnék, úgy-mint:
A' Magbúl; Mondóla, Gesztenye
Baraczk, szilva, Duranczai-szilva. A Kajszi
Baraczkot, ha magván vetik, el-fajúl. Mogyoró, Dió,
Dactylus vagy à Palmának gyûmõlcse; Pistacia
vagy AEgyptumi mogyoró. Fenyõfán termõ diócskák.
Németûl (2 ... ] Cyprus-fa-Laurus, avagy à mint
némellyek nevezik, Borostyán-fa, &c. és ha efféle fát el-
ûltetnek, jobbak lésznek.
Az Gyõkéren ki- nõlt
ágakbúl nemzetnek: Almafa, és ahoz hasonlók,
kõrtvély, cseresnye-Megy, Nyospola, Szilva, Mogyoró
Berkenye, Fûge, &c. ha efféle veszõket, egy darab
gyõkérrel éggyût el-szakasztyák az annyoktúl, és el-
ûltetik. Efféle ûltetés, leg-inkáb [p 0090] afféle
fákhoz alkalmatos, à kík bokrossan nõlnek. Noha más
fák sem vetik meg, à kíknek gyõkerekbõl illyen ágak
nõlnek-ki. A Birsalmárúl azt írják, hogy ha illyen
ágon ûltetik, el-fajúl; noha mások azt nem tartyák.
Vannak némely fák, à kík csak egy száron nõlnek-fel; az
mint à Fenyõ-fa, Cyprus-fa, zc. azért illyenekre nem
szolgál effelé ûltetés: mert à gyõkerek igen száraz,
és minden erejekkel fel húzalkodnak. A tõvõk is magános,
és nem terjed-el à fõldben: hanem mélyen alánõl; nem-is
bõvelkedik annyi nedvességgel, à ki más helyen verné-ki
à vészszõt. Az illyen veszszõt pedig, mikor
valamennyire meg-nõltenek, és erõssõdtenek, tavaszal
avagy õszel hóld-tõltekor, à gyõkértûl annak
darabjával le kel szakasztani, és el-ûltetni. Igy, hamar
fel-nevelkednek: de elébb el-kel vagdalni à hegyeket, hogy
temérdekebbek legyenek, à bokros csemeték-is sûrûebben
nõlnek. A fáknak segítségekre, le kel vagdalni efféle
tolvaj ágakat, à kik haszontalan nõlnek-ki à tõkén. A
bokros csemetéken pedig, illyen bújna nõvés kévántatik,
és kedves. Efféle fiatal fákat, addig kel az elsõ
fõldben hadni, míg à tõkéje ollyan magasra nem nõl,
hogy ágat verhessen. Az-után, szerencséssen által-
viheted oly helyre à hol meg kel vénhedni.
A Tõke-és
gyõkér-nélkûl való ágon ûltettenek: Mondola-fa,
kõrtvély-fa, szedery-fa, Citrom-fa, Alma-fa, Olay-fa,
Birsalma-fa, Myrtus, Gesztenye-fa. Ha ezeket által-
ûltetik, jobbak lésznek.
[p 0091] A kíket gyõkér
nélkûl-való ágakon nevelnek, ezek: Dactylus, avagy
Pálma-fa gyûmõlcse, kõrtvély, alma, Birsalma,
Geszteny, Fûge Olay-fa; ket, óltással-is nevelhetni.
A kõvetkezendõ fák, mind gyõkér-nélkûl való ágak-
által; mind à gyõkérbûl ki-nõlt vészszõn; mind
az óltó ágon neveltetnek: úgy-mint Fûge, Citrom-fa,
Pomagranat, zc. A3Tõbbit, job részére óltyák.
VI.
RÉSZ.
Mely fát, micsoda fában ólthatni.
M Inden
gyûmõlcs fát, à kit ólthatni: vagy szelíd fában, vagy
vad fában ólthatni. Az szelíd fa, ávagy ollyan, á kit
magon neveltek; avagy ollyan, à ki az óltott fának tõverûl
kin nõlt, és azt egy kis gyõkérrel le-szakasztván, el-
ûltették; avagy ollyan, à kit bé-óltottak. Ezek kõzõtt
leg-job az óltott fában óltani. Az-utánn à kit à
tõvérûl le-szakasztottanak: de úgy, hogy ha azt á
fát, nem vad fában óltották; mert ha abban, mind tõkéje,
gyõkere vadon marad, szintén addig, à míg az óltás
kezdetik. Azért, à mi azon-alól nõ, az meg-tartya
vadságát. Az-után abban à kit magon ûltettek noha à magon
ki nõlt fát, à ki-nem tõvisses nem szûkseg bé-
óltani; mert à nelkûlis jo-szelíd gyûmõlcsõt hoz.
Mind ezekben leg-job óltani, hogy-nem à vad fában: mivel à
gyûmõlcsõk-is jobbak, és ha ollyan fában[p 0092]
óltanak, à ki azon-kívûl-is óltott; egy esztendõben
tõbbet nõ à bé-óltott ág, hogy-nem-mint két s' három
ezstendeig [!] à vad fában. Annak okáért, à kinek tõb
efféle óltott fái vannak, à kík kõzõnséges, avagy nem
ollyas gyûmõlcsõt hoznak, és jobbat akarna kertében
óltani: szabadon azokban ólthat. Es noha à természet-
szerént-való óltást, leg-jobnak tartyák annyibúl, hogy
nagyob, és job ízû nõl rajta; úgy-mint, ha azon fából
le-tõrt ágat, ugyan-azon fába, vagy más ágában óltyák:
mind azon-által, idegen fába is jó óltani.
De mindeneknek-
elõtte arra vigyázzon az óltó ember, à ki óltani akar:
hogy ollyan fát válasson; à ki egy-nemû, és hasonló
az óltó ághoz, az-az, almát almára, kõrtvélyt
kortvelyre zc. óltson. Mert mennél hasonlób à
természet, à térmészethez: annál kõnnyebb az
eggyesség; mivel az Nem-nek kûlõmbsége, vagy
akadályt szerez, vagy tellyességgel el-bontya vagy
nehezebbé teszi az õszve-forrást. Mert à két
kûlõmbõzõ nedvesség, nehezeben eggyez-meg egy-
mással, à bé-fogadott új vendégnek táplálására;
hogy-nem mint à hasonló nedvesség, à hasonlóval. Mivel
amott, eggyik à másikkal ákadályoskodik. Egy szóval,
mentûl kõzeleb à fák-kõzõtt-való hasonlatosság,
és csak nem mint egy atyafiúság; annál szerencsésseb
lészen az óltás. A végre, ha hasonló gyûmõlcs fára,
hasonló gyûmõlcsõt ólthatna az ember, úgy-mint
Muskatal almára, Muskatal almát; Báling almára, Báling
almát; Muskatal kõrtvélyre, Muskatal kõrtvélyt; Havas-ali
kõrtvélyt, Havas-alira. Sõt még az idején, erõ
gyûmõlcsõt-is, elõvel-erõ fára: à [p 0093] késõn-
erõt, késõn-érõre. jobb vólna. De ezek nem annyira
szûkségesek, csak az ember à faját tarcsa-meg, ha lehet,
az-az, almát almára, kõrtvélyt kõrtvélyre, zc. há
szintén vad fá lészen-is, úgy-mint, szelíd alma
ágat, vad almára.
Nem tagadom azt, hogy à gyûmõlcs
fákat, más kûlõmb nemû fákban-is ólthatni, és jól
meg-foganosznak: à mint ez ideig meg írtam egy néhány
hélyett, még ez utánn-is jobban meg-írom, úgy-mint, az
almát kõrtvélybe: és viszontag, akár
Birsalmában, avagy más féle fábann-is; mind azon-által,
à mely gyûmõlcsõk efféle fábúl származnak, azok
ugyan meg-változnak, és valamiben kûlõmbõznek mind à
kettõtûl. Mert minden óltott fa, elegyes szagot, ízet,
valoságot vészen magához az ágtúl, à kit bé-óltanak;
és à fátúl, à kiben óltanák. Igy okoskodik Lauremberg à
hol egy csudálatos óltást hoz elõ, s-azt mondgya; hogy,
látott ollyan kápasztát, à kiben alma ágat
óltottanak: és mikor meg-nõlt vólna à fa, s
gyûmõlcsõt hozott vólna, annak almája káposzta ízû
vólt. Azért à Németek, kaposzta almának nevezték. De
efféle ágat, nem à káposzta torzában kellene óltani;
hanem aláb, és mingyárt à gyõkerén fellyûl, avagy
szinte belé á fõldbe; és jól meg kel óltalmazni; hogy
à hasítékba ne mennyen à fõld. En ez óltás-mellett, le
nem teszem hitemet; de mivel azt mondgya, hogy szemével
látta, hadgyuk reá. Noha à káposztának torzája nem ollyan
állandó, hogy esztendõnél továb tartana à fõldbe;
hanem meg-rothad, fõ-képpen ha à hideg éri. Mind azon-
által, azt inkab el-hinném, hogy az à bé-óltott ágacska,
[p 0094] à káposzta gyõkérnek nedvességétûl
tápláltatván, à fõldbe gyõkeret vér magának, és az-
által nevelkedvén, gyûmõlcsõt hoz; à mind oda fel-is meg
írtam azokrúl à fákrúl, à kíket illyen ágacskákrúl à
fõldben el-temetvén, szaporítanak.
Azt-is meg-kivánnyák
némellyek, hogy à fa, keménységeben-is eggyezzen az ággal,
à kit be-óltanak. Igy, nem jovallyák, hogy valamely lágy
fát, kemény fába óltsanak: úgy-mint, alma, fát vagy
mást effelét, tõlgy fában. Hasonló képpen, à kemény
ágat, lágy fában, avagy csemetében: úgy mint, Csipke-
bokorbán, Galágonyában, Tõvisses Szrderyben, zc. Mert
effele óltoványok, nem lesznek tartósok, nem csak azért;
hogy à fa, à kibûl táplálú nedvességeket szíják,
igen csekély és gyõnge: dé azért-is; hogy
természetekben nem eggyeznek. Es noha à kemény, és erõs
vadfák, az óltásra alkalmatossabbak à tõbbinél; mind
azon-által, hamaréb nõl az ág, à kit lágy és puha vad
fában óltának: úgy-mint, nyár-fában, fûz-fában, de ennek
nem sok haszna van. Job azért mindenkor ollyan vad fában
óltani, à kinek természete eggyez az óltó ággal: mert az
ágon ál leg-inkáb, à ki à vad fát tenyészõvé
tészi; noha ettûl vészi tápláló nedvességét. Ugy-
mint, mikor à gesztenyét, Tõlgy-fára óltyák à
Mondolat, Baracsk fában, zc.
Ezek mind így lévén, még
sem jovalliák az óltó emberek, hogy válogatás-nélûl
akár melly fát, akár melly fában szabádon óltsanak;
mert nemelly kemény fa sem vészen minden kemény ágat bé:
úgy à tõlgy-faban meg nem foganoszik à [p 0095]
kõrtvély fa ág, noha kemény; az mint némelly lágy fa
sem vészen be, minden lágy fa ágat: úgy-mint, à fige-
fa, az olay fa ágat. Egy szóval, semmi lágy
zíros fa, à kibûl gyanta, s-olay foly, nem szenved magaban
semmi óltást: úgy mint, fenyû-fa, Iegenye-fa, zc.
az mint Plutarchus, és mások-is írják, és okát-is
adgyák: hogy à gyûmõlcs fák, és más gyûmõlcsõzõ
palánták, termeszet-szerént nem szeretik, sõt
ártalmas nékiek az olay, és mas zíros kõvérség; mert ha
õntõzik véle, ki-vesznek. Az uborkát, mint à
Veteményes kertben írtam, ha csak meg éréntik, is az
olajjal, el-fordûl tûle, mint ellenségétûl, és meg-
horgad. Az meg-nevezett fák pedig, mivel efféle olajos
gyantákkal kõnyveznek, à kit ellenzenek à bé-óltott
ágacskák: nem lévén más taplálásokhoz alkalmaztatott
vizes nedvességek, szûkség képpen ki-vesznek. De úgy
tetzik, hogy ezek-is az authorok, mint à Iuhok, csak egy
nyomban járnak: és ha eggyik el-indúl, à tõbbi-is utánna
indúlnak. Mert szemûnkel láttyuk, hogy à melly fákbúl
macska-mez fóly-is, szerencsessen bé-óltyák azokban az
ágakat, és jól gyûmõlcsõznek: úgy-mint, á
Cseresnye, fa, Megy-fa Spanyor Megy- fa, Baraczk- fa,
Mondola- fa, zc. hanem ha à Fényõ-, és Jegenye-fának
vólna illyen természetek, à kit én nem probáltam, de ugyan
mégis illyen macska mézos fákban nem kõllene akkor óltani,
mikor à macska méz folly belõlõk. Azok-is à fak, à
mellyeknek kemény és tõmõtt fájok vagyon, úgy-mint à
Cruspáng, és mások effélék, nem alkalmátossak
arra, hogy az óltó ágat bé-vegyék: à mint azok-is, à
kiknek igen gyõnge, [p 0096] és vékony hejok vagyon; mert
ezek az õ gyõngeségek-miatt nem, tarthattyák erõssen
az ágakat. A kemény fák pedig, meg-fojtyák az óltó ágakat:
mert à nedvesség, nem mehet olly kõnyen által-rajtok.
Meg-mondám oda fel-is, hogy jobb à szelíd, és óltott
fában óltani, hogy-nem mint à vad fában: nohá ezt
tarossabnak tartyák tartyák. Mind azon által, amaz
hamaréb, és szebben nõl: ugy-hogy, egy esztendõben két
s-három annyit nõl néha, mint à vad fábán óltott àg.
Azon kivûl, à gyûmõlcse-is sokkal job ízû, nagyob,
és szeb. Hogy pedig meg-tudhassa ember magánossan,
melly fát, mícsoda fában ólthatni leg-alkalmatossabban:
azt-is fel-jegyzettem; Akár immár vad fa légyen az, à kiben
óltanak, akar szelíd fa.
Alma-fát, vad alma,
fára, minden féle vad kõrtvélyre, Birsalmára;
ezen Paradichom alma nõl, jó édes kinek ollyan szaga s-íze
lészen, mint az Birsalmának. Duránczai-szilvára-
is ólthatni, Platanura, Fûz-fára: ebbûl métet alma
lészen. Jávor-fara-is: azon võrõs alma nõl.
Kõrtvély-fát, vad kõrtvélyre óltyák: Ismét
Pomagránátra, Birsalmára, szedery- fára mondola-
fára, Terpentina- fára; à kit võrõs szedery-
fára óltanak, az, võrõs kõrtvélyt hoz.
Baraczkot Basaczk-fára [!] job, õregeb lészen:
szilvá-fára, mondolára; Kajszi Baraczkot, kajszi Barack-
fában, fõ-képpen ha ágon óltyák; csak hogy nehezen
fonagoszik-meg, és késõbben nõl. Azért job
Beszterczei szilva- fára óltani, kivált-képpen ha
[p 0097] szemre, vagy sípra óltyáki. Ha à kajszi
Baraczkot, mondolára óltyák, édes, avagy mondola lészen
à magva.
Fugét mondola-fára, Iávor-fára, szedery-
fara. szederjet Gesztenye- fára, Bûk-fára, Alma-
fára, Terpentina- fára, vad kõrtvélyre, szilva-
fára, és ha Nyár-fára óltyák, fejér szedery
terem rajtok. Diót Alma- fára, Galagonya fára.
Pomagránátot, fûz fára. Laurust, Kõrõs-fára.
Durántzai szilvát, vad kõrtvélyre, Birsálmára,
Almára, kõzõnséges szilvára. Ha á
kõzõnséges szilvát bé óltyák, nem sokat használ
az ember véle; mert aval nem lészen igen job, se nagyob:
mind azon-által, ólthatni szilvába, kõkénybe.
Gesztenyét Dióra, Tõlgy-fára, és Bik-fára.
Cseresnyét, vad cseresnyére, Megyre, Terpentína-
fára, Baraczkfara- és viszontag. Spanyór megyet,
akár Halyag megyet, megyre: de job à
cseresnyére; mert édesseb lészen. Myrabolánát,
szilva-fára. Myrtus-fát, szilvára, és Mondolára.
Mirsalmát, alma-fára. Nospolyat, Galagonyára kel
óltani. Citromot nehéz à heja-kõzzé óltani; mert
igen vékony à heya: de à maga fájábúl-való ágat bé-
vészi: csak hogy mikkor immár kifakad, hamar el-vész;
de ha egyszer meg marad, az-után jól gyûmõlcsõzik. Ha
à Citromot, võrõs ( szedery-fára óltyák: võrõs
gyûmõlcse leszen. Alma-fara- is ólthatni. A
Birsalma fában, és vad Fûge fában, csak nem
minden féle gyûmõlcs fát ólthatni: fõ-képpen amabban;
mert bëves nedvességel, és az heja-is szép sima. Ha
Cseresnyét, Laurus fára óltanak, igen jó ízû
cseresnye lészen rayta: kiben soha féreg nem terem. Mi-
képpen [p 0098] ólthatni vennyikét, à cserésnye-fába,
hogy idején szõlõt hozzon: meg-írtam oda fel. Az olay
fában- is hasonló-héppen [!] ólttyák.
Némellyek azon
mesterkednek, hogy minden fában, akár mi-némû fát
ólthassanak: kiben illyen módot találtak-fel, hógy két
vermet ásnak, mindeniknek négy lábni szélessége
légyen: Eggyikbe, azt à fát ûltetik, à kiben óltani
akarnak. Másikban azt, à kibûl óltani akarnak. Ezek à
fák, olly mesze legyenek egy-mástúl, hogy annak az ága,
à kit óltani akarnak, el-erje az masikat, à kibe óltanak.
Példának okáért: ha Olay-fát, avagy más fát, Fûge
fában, vagy más faban akarnak óltani: ha az olay-fa jól meg-
gyõkerezet, az olay-fának leg-job ágát (à kit bé akarnak
óltani) hajtsák az Fûge-fának gyõkeréhez, és ahoz
kõssék, à tõb ágakat le-metéllyék: hanem ha ûdõ
jártára, még tõbbet-is azokbúl az ágakbúl akarnának
óltani; à kikét meg, hagyhatni, de keveset. Az-után à
Fûge-fát el kel vágni, vagy fûrészelni: és az el-
fûrészelt helyt, szép igyenessen meg-faragni, à mint
az óltàsban szokás-és az kõzepin által-hasítani, s-
abban egy éket verni. Az-után, az olai ágnak hegyét, mind
két felõl meg kel faragni, és à Fûge-fának
hasítékjában gyukni, és az éket à tõkébûl kivenni:
agyaggal mind két-felõl bé-kenni, és jõl meg-kõtõzni,
hogy az ág ki ne vonodgyék. Igy három észtendõ-alatt,
õszve-forranak à fák: negyedik esztendõben el
méssék az olay-fa ágat az annyától, és rajta-hadgyák à
fûgefán.
[p 0099] Igy minden-féle fát, minden féle
fában ólthatni: hasznos-is ez az óltas, kivált-képpen à
hasonló fábán; mert két hólnap-alatt meg foganoszik, és
nõlni kezd az ág, ha fiatal leszen. De ez à mód nem igen
kûlõmbõz attúl, à kit oda fel írtam IV. Rész. . VI.
n. LXVI. Ha ki sok féle gyûmõlcsõt kéván, kûlõmb-
kûlõmb féle gyûmõlcs ágakat óltcson más más
ágaiba à fának: kivált képpen Birsalma-fába. Igy, ha
egész nyarat-szaka kéván valaki kõrtvélyt egy fárúl:
eggyik ágában óltson elõvel erõ kõrtvélyt, akár
árpával, vagy cserésnyével; másikban apró muskatalt,
zõld muskatalt, Búzával érõt, szalzburgért, nagovith
kõrtvélyt: és így rendel-rendel à telelõkig; úgy hogy,
egész télig meg nem szûnik egy fárúl az érett
kõrtvély. Az almával-is hasonló-képpen bánhatni. Tõb
efféle mesterséges óltásokat találhat ember fel, à
kinek kedve lészen à nyughatatlan visgáláshoz: mellyre,
nékem úgy tetszik, hogy ebben à kõnyvbén, alkalmassan
útat mutattam. Most immár az óltásnak módgyárúl,
tõbbet nem írok.
[p 0100] VII. RÉSZ.
Az óltáshoz
való Agyagnak, és Viasznak el-készítésérûl.
A
Kík ugyan szorgalmatossan, és haszonnal akarnak
óltani; azok, kivált-képpen-való móddal késyítik-el az
óltáshoz-való agyagot: akár viaszat, akar kenõt, à kivel
à meg-sértõdõtt fát bé-kenik, és gyógyíttyák. Noha
Magyar-Országban, à kõz óltó emberek, efféle ceremoniá-
val nem igen élnek: hanem csak jól meg-gyúrják az agyagot,
s-avval kõtik-bé óltoványokat. Mind azon-által, ugyan job
még-is, és bátorságossab illyen készített agyaggal,
és viaszszal élni, kit nem mind egy-aránt csinállyák;
mert némellyek, három részt jó agyagot, három részt
lágy tehén ganét vesznek, s' azt jól õszve-gyúrják,
s' vízzel-is meg õntõzik: dé ne légyen igen lágy, avagy
ritka. Ezzel mind az óltásban lett hasítást bé-kõthetni,
s' kenhetni; s' mind à fan esett sérelmet, avagy sebet
bé-gyógyíthatni. Némellyek agyagot, fris fõldet, és lágy
tehén ganéjt vésznek, s' jól õszve-gyúrják, egy
kevés apró széna polyvat-is kevernek-kõzibe: és minek-
utánna az ágat bé-óltották, evel egy kevessé bé-kenik
fellyûl, és úgy hadgyák azon nap, míg az tõb
óltovanyokat-is bé-óltották; más nap le-vészik azt az
agyagot, és mással kõrnyõs-kõrûl jól be-kenik.
[p 0101] Némellyek, jó fazekas agyagot vésznek, lágy
tehén ganéjt, eggyikbûl annyit mint másikbúl, és
õtõdik részét óltatlan meszet, egy marok õz
szõrt; ezeket egy kemény fával mind jól õszve-keverik
és valami nedves helyre tészik: és mikor szûkséges,
ezzel élnek. De énnékem ez nem igen tetszik, à mész-
miatt.
Az óltó viaszat-is eginyhany-képpen készitik.
Némellyek viaszat, Terpentinát, és gyantát vésznek,
eggyikbûl anyit mint másikból: à viaszat vékonnyon
metellik, és à gyantát apróra tõrik, mindenestûl egy
régi vas-fazékbe tészik, és meg-olvasztyák, egy fával
jól õszve-kevervén, és mikor el-olvadott, egy edénybe (à
mely teli hideg vízzel) tõltik jó szélessen; az után
à vízbûl ki, vévén, kezekkel jól õszve-gyúrják, és
ha igen ragadós vólna, egy kis zírral gyakran meg kenik
kezeket; de job vólna à zírnak békét hadni. Mások illyen-
képpen csinállyák: meg-tisztíttatott fenyõ gyantát,
viaszat, eggyikbûl annyit vésznek mint másikbúl; meg-
olvasztyák eggyûtt valami gõbrécskében, len olajt
tõltenek-hozza: azéket keverik mind õszve, úgy hogy
kenhessenek véle, hogy se kemény, se lágy ne légyen.
Mikór így el-készítettek, egy keveset, az-az, egy
kalánnal ki-vesznek belõle, és hideg vízbe tõltik, hogy
meg-állyon. Az után még-probállyák az újjok-kõzõtt, ha
úgy meg lágyúlt é, hogy à fát meg-kenhessek véle; mert
ha még kemény, tõb olajt tõltenek-kõzibe, hogy
kenhessenek véle.
Ha még-is más-képpen akarod; végy
tiszta sárga viaszat (némellyek fejérrel-is élnek)
gyantát, terpentínát, eggyikbûl oly nehezet, mint
másikbúl; olvazd-meg [p 0102] elsõben à viaszat, az-
után à gyantát egy úy fazékba, kiben még só-nem vólt,
utollyára tõlcs-belé à terpentínát, ved-ki à tûztûl,
és keverd-õszve. De vigyáz reá, hogy à terpentina ne
légyen sokáig à tûznél: mert à jova mind ki párállik.
Ha mind el-olvadott, és meg-hûlt, ted el, hogy szûkségnek
idején élhes véle. Azzal pedig így kel bánni: mivel az, nem
csak à fának hasadékját, és metzését, (mely az
óltásban tõrténik) de még más féle sértõdésit, és
nyúzásit-is, mint-egy sebeit meg-gyógyíttya; és nem csak
arra-való, hogy az essõ vizet tartoztassa, és à
szeleket, hogy à fában ne férkezzének, és férget
nevellyenek benne: hanem à kûlsõ nyavalyáit-is, csak nem
erõ-szakkal bégyógyíttya. Mikor azért ezzel élni
akarsz, és vészed-eszedbe, hogy még igen kemény; olvazd
meg, és eresz egy kevés olajt belé. Két képpen élhetsz
pedig ezzel; avagy reá-kenni, avagy reá-égetni kel vagy
csõpõgetni. Ha kenni akarod, zírosichd-meg egy kevesé az
újiaidat fa olajjal, és tõry egy darabot le belõle, à
mennyi elegendõnek látzik à sebre, és úgy kend-reá: mert
egyébként, az újjaidra ragad à gyanta, és nehezen mosod-le
róla. Azért némellyek, szalonna zírt tõltonek az olaj
helyet belé: de talám ennek nem kellene sósnak lenni, hanem
sótalannak; mert à só, nagy ellensége à fáknak. Ha égetni
akarod, tûzesíchd-meg à vasat, tégy az-után annyi viaszat
à sebre, à mennyi elegendõ és vonogasd rajta à vasat,
hogy belé-olvadgyon.
En csak fejér, avagy sárga viaszat
vettem, és terpentínát kõzibe, s' azon-kívûl egy kevés
szarvas fagygyat: s' azzal kentem-bé. Más-képpen, is
csinallyák némellyek, [p 0103] úgy-mint, egy font viaszat
vésznek sárgat, ahoz szép tiszta gyantát és
terpentinát, édes lapunak, vagy szamár lapunak levelét, vad
málvának, és fekete nedálynak ávagy sanicor fûnek à
levelét, mindenikbûl egy jó markot: ezeket jól meg-tõrik,
és ki-facsarják à levét, az-után el-olvasztyák à
viaszat és gyantát à ki-facsart lével eggyûtt, lassú
eleven szénnel; à terpentinát is lassan-lassan
belé-tészik, és jól õszve-keverik, s' meg-hadgyák
hûlni: az-után fa olajjal meg-kent kézzel õszve-gyúrjak,
és holjagba takarják, az míg szûkségek van reá.
A fák
sértése; nyúzása, vagy tõrése-ellen-való kenõt,
némellyek így csinállyák: Vegyenek viaszat, à mennyit akar
ember készíteni, szinte annyi fris sótalan írós vajat,
fris bárány faggyat, és gyántát, eggyikbûl annyit mint
másikbúl: ennyihány kalán mézet hozzá, annyi ki-facsart
levet fekete nedálynak, és vad málvának levelébûl,
terpentínát-is valamit hozzá; mind eggyûtt fõzzék-meg
ezeket lassan, és keverjék jól õszve, s-tegyék-el:
mikor szûkséges, kennyék-meg véle à fának sérelmét.
Ez à viasz, leg-inkáb szolgál à kõves magvú
gyûmõlcs fáknak óltásokhoz. Mindazon-által némellyek
azt nem jovallyák, hogy abban ennyihány-ártalmas, vagy nem
igen hasznos eszkõzt elegyítenek, úgy-mint mézet: az
olaj pedig, à faggyú, és minden zír, árt à gyûmõlcs
fáknak. Mert à nedvességet meg-gátollyák inkáb, hogy-
nem-mint segítenek: azért el kel távoztatni, à mennyire
lehet.
Hanem à ki jól akarja, végyen csak viaszat három
latot: terpentinát négy latot, fejér szurkot és gyantát,
mindeníkbûl két latot; olvasza-meg azokat lassan
lassan à tûznél egy serpenyûcské-ben, és
szorgalmatossan keverje-õszve. Az-után tõlcsõn egy
kevés hideg vizet hozzá, és gyúrja erõssen õszve
à kezével, és proballya-meg, ha elég keménye; mert ha igen
keménynek látzik, tõb terpentínát tõcsõn hozzá, hogy
mind à verõfényt, s' mind az essõt el-
szenvedhesse; mert ha igen lágy, à nap el-olvasztya:
ha igen kemény, à hiodeg essõ-miatt hamar le-húl, és
így keveset használna. A fejér gyanta igen jó à meg
foganodásra, és ha találhat ember, ki ne hadgya: ha pedig
nem talál, csak szurkot végyen, és azzal kennyebé; mert
ez igen meg-tartoztáttya az essõ vizet, hogy à
hasadékbe, avagy à heya, kõzzé ne szivárkozzék. Mert
ez igen veszedelmes mind à tõkének, s' mind az àgnak:
fõképpen à nospolyának. A viasz magánossan-is jó,
csak hogy hamar el-hordgyák à méhek. Lauremberg azon-
kivûl, à kit oda fel meg-jegyzettem, más módót-is ír.
Kõzõnséges viaszat végy egy latot, lépet négy latot,
régí vajat à mennyí elég, s' légyen flastrom. Ismét
viaszat à mennyi elég, egy kevés vargá szurkot, és
kõzõnséges olayt; ezeket olvaszák-meg, és tõltsék
hideg vízben, s' gyúrják jól õszve kézzel. De ezek én-
nékem nem igen tetszenek, hogyím zírral, és olaj-jal
készíttetnek. Mindazon-által, à kinek mi tetszik, azt
választhattya. [p 0105] VIII. RÉSZ.
Mi-képpen kel
továb à fiatal óltoványokkal bánni.
M Inek-utánna à
fát meg-óltották, és az óltó ágecskák meg-foganodtanak,
s' nõlni kezdenek, nem sok bajmolódást kivánnak; hanem-
ha imitt amott ágacskákat vernének-ki, azokat
szorgalmatossán le kel metélgetni, avagy inkáb le-
tõrni, hogy igyenessen fel-nõlyenek; azert nem-is kellene
tõb ágat rajtok hagyni, hanem csak à kõzépsõt, ávagy
à ki igyenessen nõl míg magassan fel nem nõlnek.
Addig bánnyanak pedig esztendõrõl-esztendõre vélek,
míg gyengék, és fiatalok; mert ha akkor tájban elmetéllik
ágokat, magassan nevelkednek, és erõs fák válnak
belõlõk. Egy ember magassányira meg-engedhetik, hogy
fel-nõjjõn igyenessen az ág: de ne fellyebb. Idõ
jártára: egy kárót kel melléjek jó erõssen verni, és
a' hoz az óltovány ágat erõssen kõtõzni, hogy
valami-képpen à szél le ne tõrje: ávagy hogy imide amoda
ingadozván, à karóhoz le ne csíszollya à heját, és meg
ne sértcse. Ha pedig horgassan akárna nõlni, azon kel
mesterkedni, hogy az igyenes nõvésre szoktassák,
tõb magassab karót hozzája vervén, és ához
magassabban-is kõtõzvén: de annak á kõtelének
ollyannak kellene lenni, à ki belé ne vásnék à fának
hejába; [p 0106] kihez leg-alkalmatossabnak ítélném à
hársfának jó szélessen le-hamzott kérgét. Ismét
télbe zúpot kellene kõrnyõs-kõrûl kõtni, à ki jõl
akarná: hogy à nyúlak meg ne rághassák à gyõnge
hejokat, és à hideg se ártcson annyira nékiek.
Azt
kivánná talám valaki tudni: ha jobé egy ágacskát, vagy
kettõt egy tõkébe óltani; kirûl oda fel-is tettem
emlekezetet? Arra az à felelet: Hogy ha à tõke, ávagy fa
vékonyab, csak eggyet óltcsanak-belé; ha pedig
valamennyire temérdekeb, tõbbet tehetni. Ugy hogy, ha
valamellyike meg nem foganodék, ávagy haszontalannak
látzanék lenni, még-is meg-maradna à másik: hogy így à
kertész, meg ne csalattatnék szándékában. Ha pedig
nõlni kezdenének, à mellyik vastagab; azt meg kellene
hadni, s' à tõbbit le-metélni; hogy à tõké à képtelen-
való táplálásban, meg ne erõtelenednék: hanem, à mely
nedvességnek tõb felé kellett vólna oszolni, az csak
egyre szolgállyon. Ezen az ágacskán annyi szemet hagyhatz,
à mennyi ággal akárod azt à fát ékesíteni. Ha két vagy
három eszténdeig állott az óltovány à fõldben, és
elegendõ magasságnyira fel-nõt, mint-egy súgár
veszszõ, (mivel óldalaslag mind le-szaggattad à
bimbóit) s' azt akarnád, hogy tõb ágai nõnének s' el-
terjedne: kikeletkor, à leg felsõb csomóját, ávagy
bimbóját mesd kétfelé, és azon alúl hadgy négy, vagy õt
bimbócskát mind két-felõl; és így fellyûl ágakat
vérki, s' el-terjed: de az alsó bimbókat, mind le kellene
csípni.
A fiatal óltoványokat három eszténdõ-elõtt
nem igen kellene késsel, vagy vassal metélgetni: mert
artalmas [p 0107] nékiek à vas; hanem csak kõrõmmel le-
csípni à bimbóját, ávagy más-képpen le-tõrni. Mindén
fára igen kel vigyázni, hogy fattyú ágak ne nõljjenek
rajta, avagy kõzel à tõkéhez: kík à fának tápláló
nedvességét ki sziják. Azokat hiják pedig fattyú
ágaknak,, kik az óltáson alúl, à fának tõkéjébûl
ki-nõnek. Ha vészed eszedbe, hogy à fiatal óltoványok
igen vesznek, és lankat állapattal ákarnak lenni: vond-le
rólok à fõldet à gyõkerekig, és úy fris fõldet hánny
reájok. Ha à felettéb-való héûségtûl meg-akarnanak
száradni, õntõzéssel és kapállással kel õket
segíteni. Kinek módgyárúl, és micsodás víz ahoz-
alkalmatos, oda fel-is írtam à Virágos kertben-is, c. 15. .
3. á Veteményes kertben-is, c. 6. s' ez-után-is írok, ha
szûkség lészen. Ismét à Calend. n. 127. 129. amott
úgy, hogy, mi-képpen bocsáthatni à fazékbúl à vizet egy
fólton à fának gyõkerére; imitt pedig, mi képpen
õntõzhetni minden estve spongiával. Az hévség-ellen,
árnyékot-is csinálhatni nékiek: ávagy szalmával
kõrnyûl-kõthetni. Némellyek, kõvér zõld fûvet
raknak à fának tõkéje-mellé. Némellyek nedves agyaggal
kenik-bé. Némellyek, dél felé, lágy tésztával kenik-bé
à fának tõkéjét.
Télben à nyúlak kivált képpen, és
más állatok-is, õrõmest meg-rágják à gyõnge
óltoványokat: kíknek orvosságárúl írtam à
Calendariumban, s' ide fel-is. Némellyek, à szalman-kivûl
magok meleg nyálával-is kenik-meg à gyõnge óltoványt,
s'azt tartyák: hogy, nem bántyák à nyúlak. Némellyek, à
kutya ganéjt vízben áztattyák, s' aval kenik. Némellyek, ó
hájjal. [p 0108] Nemellyek, akár mínémû fóltot
fûstõl-meg puskas porral, s' azt kõtik az óltoványra.
A tõb munkáitúl ide aláb.
IX. RÉSZ.
Az
óltoványoknak, és Gyûmõlcs fáknak ûltetésekrûl.
I Ollehet oda fel ennek à kõnyvnek 3. Részéb. eleget
írtam à vad fáknak ûltetésérûl, à kíkben igen
eggyeznek az óltoványok, és gyûmõlcs fáknak
ûltetések-is; de mindazon-által, vannak à mikben
kûlõmbõznek: azoknak itten job részét fel-jegyzettem.
Elsõben, alig találkozik valamelly fa, avagy csemete; à
kit által nem ûltethetnek, avagy plántálhatnak, azokon-
kivûl, à kík immár tellyes virágzásokban vannak; ávagy
meg-rogzõttek: noha ezeket-is mesterséggel, à mint ide
alább meg-írom, el-ûltethetni. A fiatal óltoványokat leg-
job el-ûltetni, mikor két vagy három esztendõsõk, és
hûvelkni temérdekségek vagyon: mert ha igen vékony, bár
ûdõs légyen-is, nehezen, és sokáig veszi-fel magát.
Noha nemellyek négy s' õt úynit-is, mikor szûkséges,
õrõmest ûltetnek által. Okai az által-ûltetésnek
ezek: 1.þ Hogy ha sûrûen vannak egy-más-kõzõt, egy-
mástúl el-választván hamaréb nõlhetnek: mert à
levegõ-és, szabadosban által-járhattya õket: à
fõldet-is akadály-nélkûl [p 0109] élhetik; azért nagyob,
és job gyûmõlcsõt hozhatnak. Sõt még à vad fát-is
meg-szelidíthetni, ha gyakrabban által-ûltetik: mint ez-
élõtt-is meg-mondottam,
Idejét az által-ûltetésnek,
kõzõnségessen kettõt rendelnek: ávagy õszt
ávagy kikeletet. Mert télben igen kevés fát ûltetnek-
altal: nyárban pedig semmit sem; hanem-ha à tél olly
engedelmes vólna, hogy à fõld bé nem fagyna, à mint oda
fel-is meg-írtam 3. Rész. n.
A Kikeletet à mí
illeti, akkor à fák meg-indúlnak, kivált-képpen
Februáriusban és Martiusban, az-az; Bõyt-elsõ, s' Bõyt-
más hóban: és ha tél lágy vólt, Januariusnak, úgy-mint,
Bóldog Aszony havának végén-is. Mert kikeletkor, à mint
à fák minden tenészõ nedvességgel tellyesek, (és
azért az óltásra alkalmatossabbaknak látzanak) úgy az-
által-ûltetésben-is foganatossabbak; de ez sem
szolgál minden fakra egy-aránt, à mint oda fel, s' ide
aláb-is meg-írom. Es noha à Major-gazdák régi
vélekedése-szerént, Sz. Fábján és Sebestyén nap-
tájban, az-az, 20. Januarij mozdúl-meg lassan az
elevenítõ melegség, és nedvesség à gyõkérbûl, és
fel-adgya magát à fának tõkéjében, (à mint ki-tetszik
à fáknak bimbózásokbúl mellyek akkor kezdenek fakadni) à
magzásnak-s ereje meg kezd melegedni. De mindazon-által, ennek
semmi bizonyos napot nem szabhat ember: hanem, ûltethetni
ugyan kikeletkor: elsõben ollyan fákat, kíket esztendõre
kikeletkor bé akarnál óltani. 20. A gyõnge fákat, kík à
télnek sanyarúságat, nem igen szenvedhetík-el: úgy-mint
[p 0110] mint Baraczk-fák, Kajszi Baraczkok, szedery-
fák, és bizonyos cseresnye-fák, kíket ha õszszel
ûltetnek által, és keményeb tél kõvetkezik, hamar el-
vesznek: hanem-ha engedelmes tél lenne reá, akkor
õszszel-is által-vihetni. Ezt pedig ha meg-akarod tudni,
fel-találod az én Calendariumomban.
õszszel, leg
job azokat à fákat által-ûltetni, kík à telet kõnyebben
el-szenvedhetik: úgy-mint Alma, Kõrtvély,
kõzõnséges ceresnye, minden féle szilva, zc.
Egy szõval: à mi Országúnkban, à hol felettéb-való
hidegek nem járnak, job à gyûmõlcs fákat õszszel
által, ûltetni; mert az õsznek természeti-is magával
hozta azt, és à szorgalmatos kertészek-is, sok ideig-
való gyakorlásokbúl azt vették-eszekbe. Mivel akkor,
minek-utánna à fák az õ bõséges
gyûmõlcsõzésekkel, mint-egy fárasztó munkájokkal
meg lankattanak; és à magzó erjek à nemzõ melegség, à
gyõkerezõ nedvességgel eggyûtt meg-eróltetvén magokat,
meg-bádgyattanak: azért à gyõkerekben szállanak, hogy
azokat-is mint-egy meg-vigasztalvan, meg-nyúgodhassanak;
hogy kõvetkezendõ tavaszszal, az õ tisztekben
serényebbek lehessenek: azert vetik-el leveleket. Akkor
pedig inkáb meg-foganosznak, mikor à gyõkér erejében
vagyon, és à téltûl is segítséget vészen; à ki
hidegségével, alá-veri à fõldben à melegséget, hogy ott
à gyõkér-kõrûl erõssebben munkalkodhassek.
Nem
szál ugyan õszszel úgy alá à gyõkérben, à
természet-szerént-való nedvesség, és az elevenítõ
melegség, hogy tellyességel semmi ne maradgyon az ágakban:
se nyárban úgy nem hadhat az ágakban, hogy [p 0111] éppen
mind meg-fosztassék à gyõkér efféle nedvességtûl,
és melegségtûl; hanem hogy télben, bõvebben vagyon
eggyikben, hogy-nem-mint másikban: és viszontag: azért
nagyob erõvel-is bír. Némellyek azt tartyák, hogy à
gyûmõlcs fákat akkor kel áltál-ûltetni, mikor à Nap meg
fordúl tavasz-felé: à mely tõrténik Martiusnak
tizeneggyedik napja-tájban; mivel à fák abban az ûdõben,
à fõldel leg-inkáb meg-eggyeznek, és fakadni kezdenék,
fõ-képpen à hideg helyeken: de az mi-nálúnk valaménnyire
késõb. õszel pedig, tizen-õt nappal à Nap
fordúlása-elõtt, az-az, tizen-eggyedik napja-felé
Novembernek. Ez-is néha mi nálúnk késõ. A magas, és
száraz helyeken, akár mellyik ûdõben ezek-kõzzûl
plántállyák à fákat. Kirûl oda fel-is írtam, ennek à
kõnyvnek 3. Részében.
Az esztendõnek részein, és
hólnapjain-kivûl; à hóldnak forgására-is, igen vigyáznak
à kertészek à fáknak Plántálásábán: à kík ebben
sem eggyeznek. Mert sokan azt tartyák: hogy à fáknak, és
csemetéknek által-vitele, leg-alkalmatossabban
tõrténik hóld-tõltekor, à kit, Németûl neveznek roadel,
én oda fel ennyihány helyett, változásnak neveztem. Ettûl
az hóld-tõltétûl úyságig, ûltetik à fákat, és
csõmõtéket: kivált-keppen javallyák azt à hóld-
tõltét, à mely Sz. Mihály nap-elõt, vagy mingyárt utánna
esik: hasonlo-képpen à mely Sz. Lõrincz nap-elõtt,
avagy mingyárt utánna tõrténik. Némellyek Augustusnak,
Septembernek, Novembernek, és Decembernek végét igen
dicsérik, és sokat tartanak à võrõs mogyorónak
[p 0112] el-ûltetésében, Sz. Lambert napjárúl, à mely 17.
dik Septem. esik. Némellyek még-is azt tartyák, hogy job à
fákat elsõ napjaiban à hóldnak, mikor nevelkedik, el-
ûltetni; csak hogy 8-dik, 10-dik, 11-dik, 12-dik, 15-dik, 17-
dik, 18-dik napján à hóldnak, semmit sem kel által-
ûltetni. Mind azon-által, à mint ki akarja fáját nevelni,
à-szerént rendelheti annak ûltetését; mert )à mint oda
fel-is meg-mondottam) ha hóld fogytára ûltetik à
gyûmõlcs fát: az à fa igen tenyészõ lészen, és à
gyûmõlcse-is hamaréb meg-érik; és mentûl kõzeleb
esik az ûltetés à hóldnak végéhez, annál szebben
nõl à fa: bõvebben-is gyûmõlcsõzik. A mely fát pedig
az úyságra, az-az, hóld nevelésére ûltetnek, az jobban
meg-foganoszik, tartós lészen és ûdõs, sok szálas
gyõkerei, és levelei nevelkednek; de nem hoz annyi
gyûmõlcsõt: azért válázthatz benne. Mind azon-által,
ha ugyan még is szûkség-képpen úyságra kel ûltetned;
à hóldnak végén, metéld-el az óldalaslag-való ágakát à
fán: és szintén úgy fog gyûmõlcõzni, mint más fa.
Oda fel-is 3. Részében ennek a kõnyvnek jelentettem, hogy
à fiatal fákat, à kík magon nõltenek, és à kíknek
gyõkerén ki-nõlt ágacskájokat keresztûl metzették:
el-ûltethetni Januariusnak végén, kõzép-szerû
fõldben. A meleg tartományokban az ûltetést Octoberbe.
Novemberbe, és Decemberbe jovallyák az az Mind sz. havába,
Sz-András havába, karácson havába. Hasonló-képpen à
fákat, à kíknek temérdek gyõkerek vagyon. A fiatal
nevendékeket, és fattyú ágakat Martiusban; mikor szinte
levekben vannak. A fákat, [p 0113] à mellyeknek nagy temérdek
bélek vagyon, úgy mint à fûge-fa, Dió-fa, szedery-fa
Mogyoró-fa és tõb efféle fákat, gyõkérnélkûl fele
õsztûl-fogva, Mind sz. napjáig ûltetik. A mellyeket
pedig gyõkerestûl ûltetnek, azokat Adventben, vagy hamar
utánna ûltetik.
De ez mi-nálúnk igen késõ. A mint az-
is, hogy Mind sz. napjátúl fogva Martiusig, meddig à fáknak
ágaiban nem ereszkedik à nedvesség; mert mihelt azokban
el terjed, haszontalan az-után à fáknak ûltetések.
Hanem, mentûl idejébben lészen, annál job, az-az, mihelt
tél-felé à fáknak levelei lehúllanak. A' hideg és nedves
helyeken, Januariusig es Februariusig várakoznak az
ûltetéssel. De annak nem kéllene lenni mikor essõ
esik, avagy mikor à fõld igen vizes; mert az-után à fõld
úgy meg-keményeszik, mint à mész: és így à gyõkerek
alatta meg-fúladnak, s' el-vesznek. Némellyek azt tartyák,
hogy mihelt az óltó-ág meg-foganodott, leg-ottan el-
ûltethetni à fát: de én ezekkel nem tartok; mert még akkor,
nem óly erõssén nõlt-bé à tõkében, és ha által-
ûltetik, általlyák à táplálását: s' ha más fõldben
tészik, el-vesznek. Annak-okáért, ha addig
várakozhatnának az altal-ûltetéssel, míg az óltovány
valami szép veszszõt-és ágat kaphat; el-kerûlnék
minden-némû alkalmatlanságokat, à kík efféle idején-való
ûltetéseket kõvetik.
Az õreg és meg-rõgzõtt
gyûmõlcs fákat, Decemberben szokták altal ûltetni: de
úgy, hogy minek-elõtte bé-fagy à fõld, akkor ássák-meg
à vermet, à kiben ûltetni akarják; mellynek módgyárúl,
szóllok ide aláb. Az által, ûltetésnek napjaiban jobbak
à nedvesek, à [p 0011] 4 szárazaknál; à kõzép-
szerént-valók, à melegeknél és hidegeknél. A nedves
ûdõkben, akár-mit-is szerencséssen mozdíthatni
helyébûl à kertekben: de nem dél-tájban, mikor à nap igen
sût, hanem inkáb estve-falé, hogy me,-mint reggel; noha
némellyek azt-is tartyák, hogy à fákat mind reggel, s' mind
dél-után által-ûltethetni. A fák ûltetésének
órájáben, igen hasznos, ha à Planeták, avagy Bújdoso-
Csillagok óráját meg-tartyák; fõképpen à Jupiter és
Napnak óráját mellyek kivált-keppen az ûltetésre
szolgálnak. Mellyeket hogy meg tanúlhasd olvasd-meg à
Veteményes Kertnek IV. Rész. n. 19. 20. à hol bõven írtam
ezekrûl.
A' szelekre-is vigyázni kel à mint más
helyeken-is meg-írtam: hogy mikor à kegyetlen Eszaki-szél
fúj, akkor meg ne ássák à fák-kõrûl à fõldet és
meg se mozdítsák helyébûl à fát; mert igen ártalmas,
és ki-száraztya à fát, ha à fõldben férkezhetik. Egy
szóval, az által-ûltetésben-is leg-inkáb vigyázni kel
à Fõldnek, és Tartományoknak csínnyára, à mellyek-hez
alkalmaztassa magát à Kertész.
Az-is szûkséges,
hogy à kertész, jól meg-vegye à fák által ûltetésének
módgyát: à melyhez nagyob szorgalmatosság kivántatik,
hogy-nem-mint à fûvekhez. Azt-is itt rõvideden meg-írom,
1þ. Azt tartyák némellyek; hogy ha, à fa, à kit által
akarnak ûltetni, temérdek és erõs ágai vannak, azokat mind
el kél vagdalni, mint-egy más fél réssnyire à
tõrsõktûl; fiatal óltoványoknak pedig, à kíknek csak
egy ágok, [p 0115] vagy veszszejek vagyon: nem kel el-
vágni. Az-után kel à fát, à fõldbûl ki-ásni; de úgy,
hogy igen meg ne sértsék à fának gyõkereit, kiváltképpen
á derék gyõkereket, à kík à fának talpábúl
igyenessen alá-nõlnek. Kinek ki ásásárul, írtam
bõvebben odá fel 3. Rész. à kiben eggyez à vad fával.
Es ha valami-képpen meg óhatta ember à gyõkeret à
vágástúl, tõréstûl, el kel á gyõkeret vágni, míg
à sérés tart: és az el vagdalt gyõkereket, à verembe
hánthatni à fa-alá; mert à kõrûl, más apró
gyõkerecskék nõlnek, à kík hasznára vannak à fának.
Ha pedig el nem vagdalnák, à tõbbi-is à meg sértet
gyõkértûl meg rothadnának, és à fa-is ki veszne. 2.þ
Minnek-utánna ki-ásták à fát, ne hadgyák sokáig à
fõldõn-kivûl, hogy à nedvesség ki ne száradgyon;
hanem meg-maradgyon à fa, maga erejébén. Hanem, ha mingyárt
el nem ûltethetnek, hogy idéje nem vólna hozzá,
csinállyanak valami vermet, s-abban fektessék à fának
gyõkeret: és fõldet hánnyanak reá, míg derekassan el
ûltethetik. 3.þ A vermet (kiben à fát ûltetni akarja) sem
kellene sokáig nyitva hadni: mert à nap, és levegõ-ég,
ki-szíja à fõldnek zírját, és természet-szerént-
való nedvességet. A feneken pedig à veremnek, fel kel à
fõldet hánni, és el-darabolni, mikor szinte el akarják à
fát ûltetni; hogy à fának gyõkere, puhabban fekûdgyek
rajta. Némellyelk azt tarttyák, hogy à vermeket, ha
esztendõ-vel eléb meg-ássák, job lészen. Némellyek
meg-elégszenek véle, ha csak 15. vagy 20. nappal elõb
meg-ássák: kirûl aláb-is tészek emlekezetet. A fát à
verembe úgy temesd-el, hogy arra az égnek részére
álhasson, kire az-elõtt állott, minek-elõtte [p 0116]
ki-ásták vólna: áz-az, à melly részével Napkeletre
vólt, most-is arra fordítsák; à mellyel Délre, most-is
arra légyen. Azért igen jó, minek-elõtte ki-ássák,
valami cretaval, vagy más ezkõzzel meg-jegyzeny, mi-képpen
àllot. A gyûmõlcs fát, mind azon-által, egy kevesé
mélyebben ûltethetni, hogynem, mint az elõtt állot: de nem
igen. Meg-lehet egy araszal.
5þ. A derék, és fõ
gyõkereket, à kik igyenessen alá-szolgáltak, mégent
igyenessen alá-ereszék: à tõbbit pedig rendel á fa-
kõrûl, à mint állanak, ki-nyújtoztassák; de úgy,
hogy ne fel, hanem bé-állyanak à hegyei à fõldbe, és alá-
nõllyenek, ne ki. Nem-is szûkség efféle gyõkereket,
hogy igen mélyen bé-ássák à fõldben: hanem, elég ha
fél lábnyira ben lésznek; fõ-képpen ha à fõld nedves,
és nem oly igen meleg, avagy kõves. Némellyek azt-is
jovallyák, hogy magát à fát à veremnek kõzepibe
ûltessék; afféle apró gyõkereket pedig, ha igen
hoszak, à fa-kõrûl hajtcsák: az igen fiatal gyõkereket,
szépen ki-nyújtsák: úgy hogy, igen õszve ne
kõtelõdzenek.
6þ. Minek-utánna így à verembe ûltetted
à fát, elsõben fõdd-be azt lágy el-morzolt fõldel; az-
után, hánny mingyárt ganét kõrûlõtte, à fõldõn
fõllyûl; az-után megént fõldet hánny à ganéra, és
akkor tapod-meg jól à láboddal: de igen reá-vigyázz; hogy
á ganéi, meg ne érje se à gyõkeret, se à fát: Es így
à gyõkerek, elegendõ melegségben maradnak, s-az ganéjnak
héûségétûl sem sûttetnek-ki: nem-is párállik-ki
à ganéjnak melegsége. Némellyek az kévánnyák, [p 0011] 9
hogy mikor az óltovánt ki-ássák, valamennyi fõldet
rajta hagyhatni, annyit hadgyanak; mert à gyõkér, nem csak
meg-jovúl tûle, (mivel à maga tulajdon fekvését, és
fõldét meg-tartya) de még à fõld-is, à kiben tészik,
hamaréb meg-eggyez evvel: és à gyõkere-is inkáb, hogy-nem-
mint más éppen idegen fõldel. Ióllehet, oda fel azt írtam
vala; hogy mikor à vad fát ki-ássák, és máshova
ûltetik, jól le-razzák à gyõkerérûl à fõldet. Ugy
vagyon, hogy ez alkalmatossab à vad fákhoz: de nem annyira
az óltoványokhoz. Mikor pedig à fõldet à gyõkérre
hánnyák; nem kel à fûves fõldet à gyõkér felé
forgatni; mert neki hevûlne, és ki-égetné á gyõkeret. A
fõldet-is jól õszve-keverjék, és à vermet éppen meg-
tõlcsék. Hogyha pedig ember venné eszében, hogy azon
fõldben férgek vólnának: keverjen égy kevés hamut
kõzibe, à ki az lúgban vólt, és úgy õllye-meg õket.
Egyébként, kárt tennének à gyõkérbe.
7þ. Ha éppen bé-
tõltõtték fõldel à vermet, azon kel munkálkodni: hogy
négy lábnyira à fa-kõrûl semmi fû, és gyam ne
nõllyõn; azért gyakraban meg kel kapálgatni, hogy az
essõ à gyõkérig által-hathasson, és máshova à
táplálás ne széledgyen. Ezek à regulák, inkább
szolgálnak à meg-rõgzõtt, és õregbedett fákra; mert
à fiatal óltoványoknak bújna ágait, el-vagdalhatni: mivel
hogy à gyõkér, annál kevesebbet fog táplálni, és inkáb
meg-foganoszik. Sõt némellyek, még efféle gyõkereket-is
el-metellik: hogy à derék gyõkerek inkáb nõlhessenek.
De arra-is kel vigyázni; hogy egy fat se ûltessenek-el
ollyat, à kinek ágai, vagy el vannak [p 0011] 8 tõrve: vagy
meg-rágva: avagy meg-nyúzva; mert nem nõlnek oly jól, hanem
elõb elmessék à tetejeket, és meg-lássák, ha úgy
nevelkednek, vagy nem. Iólehet, kõzõnséges regula az
némely kertészeknél: hogy minden jól meg-nõt fának (à
kit máshova akarnak ûltetni) kivált-képpen à kíkenek nem
kõves à magvok, elõb el-vagdallyák ágokat, és csak egy
nehány rõvid az-az, két vagy három úyni hoszszú
avagy hoszszab) ágakat hadgyanak rajtok; tõbbet, vágy
kevesebbet, mint à fának alkalmatossága hozza. Azért
szokták à Francziák mondani; à ki az apját el akarja
temetni, elsõben el vágja à fejét.
A mi à fiatal
óltoványokat illeti, à kíknek csak egy ágok van, azoknak nem
szûkség el-vágni à tetejeket. A vad fáknak pedig, minek-
elõtte el-ûltetik, mind el-vagdallyák ágokat, à mint oda
fel-is meg-írtam. Az ágacskáknak el-metellésében, arra kel
vigyáznúnk: hogy à metszés, egy kevessé fellyeb légyen
à szemnél; de ne igen, hogy à nedvesseg-által ne
mennyen à szemen, és meg ne száradgyon. Mikor az ágat el-
metzik, igen jó vólna, ha mindenkor à metzést, vagy
tõrést-is bé kennék tehén ganéjval elegyitett agyággal:
vagy óltó viaszszal, vagy csak viaszszal, avagy
Terpentinával. Néméllyek azt kivánnyák; hogy mikor à
fáknak tetejeket el-metéllik, á metszés ne essék
délre. Némellyek azt jovallyák, hogy mikor à fát által-
ûltetik, à derék gyõkeret (à ki temérdekeb à
tõbbinél) meg hasítsák, s, egy kis kõvecskét tegyenek-
belé: és így à hasításban, inkáb bé-mégyen az
nedvesség.
Hogy á fát. à kinek levele, s virágja van-is,
által-ûltet-hesse ember: Lauremb. íllyen mesterséget
mutata. [p 0011] 9 Valamíg ítélik, hogy ki-nyújtóznak à
fának gyõkerei; mind addig ássák-ki egy arásznyi
mélységre à fõldet: az-után, valami kendõ
keszkõnyõt tekerjenek jó erõssen à fa-kõrûl,
és ketten, vagy hárman az-által az egész fát mind
gyõkerestûl, és hozzá-ragadott fõldestûl, vonnyák-
ki az elõvbbeni helyébûl: és tegyék az el-készített
verembe. A meg-nedvesített fõldre, más szárazab fõldet
hánnyanak, és; jól meg-tapodván; éppen bé-tõlcsék à
vermet, és à fát, jól meg-gyámolítsák; à kit az-után
gyakran kel õntõzni, míg meg gyõzi ezt az erõszakot,
és az fõldbe kap.
Ha pedig más õreg fát, à kit
szokas-szerént, által nem ûltethetni, õrõmest más
helyre vitetné ember: avval így kel bánni; Az fátúl négy,
õt, vagy tõb lábnyira (à mint à fának állap-attya
kevánnya) kõrnyõs kõrnyûl jó mellyen ássák-meg à
fõldet, és az apró gyõkerecskéit tisztán vágják mind
el. Azonban à fát karókkal, és más dorongokkal jól meg
támaszák, hogy az szél le ne dõitcse. Az-után azon
à helyen, à hová ûltetni akarják, ássanak egy vermet,
valamennyire nagyobbat az elõbbenyinél; hogy tágas helye
lehessen. Mikor osztán eljõn à tél, es à fõld jól
meg-fagyott, akkor ássák alúl éppen ki, és szabadítsák
fel á gyõkereit; de á fõldet, à ki reá-fagyott, hadgyák
rajta. Az-utàn, tegyek valami szánra, vagy taligára, s-úgy
vontassàk à veremhez, à kiben akarják ûltetni; avagy
csak magok-is az emberek oda vihetik, s-ot temessék jól el.
A kihez igen hasznos lészen, ha kivûl à gyõkere-
kõrûl, jó zíros fõldet tõltenek, és azt jól meg
tapodgyák; ez áltál à fa, nem igen érzi-meg az által-
ûltetést, és kikeletkor [p 0120] szépen ki-vér,
kivált-képpen há módgyával fel-tõltik: mivel hogy ez igen
szolgál az nõvéshez.
Az által-ûltetésben, kivált
képpen szûkséges: hogy à gyûmõlcs fáknak alkalmatos
fõldet, és eget válaszszon embér; mert ez-által élnek,
és gyõnyõrûségessen nevelkednek. A mi à fõldet
illeti, az mindenek-felet leg-inkáb dicsértetik, à ki puha,
és kõzépszerû: meleg vagy hideg: nedves és zíros. Mert
valamellyik-kõzzûl ezekben vagy tõb, vagy keveseb vagyon;
az nem alkalmatos à gyûmõlcs fáknak. Es, ez á
kõzõnséges regulajok, minden gyûmõlcsõzõ fáknak.
Mivel akár ki-is tudgya azt; hógy minden fa, tulajdon helyet
kívan; hogy természete-szerént-váló gyûmõlcsõt
hozzon. Annakokáért à melly fának gyõkere jó, és hivõs
fõldet szeret, afféle fát job võlgybe; hogy-sem-mint
hegyen; vagy magas dombon ûltetni. Mert annak gyõkerébûl,
nem vonatik olly igen ki az nedvesség, mint ha magas hegyen
állana. Más az, hogy à võlgyes helyen, inkáb hozájok
férkezik az essõ víz-is avagy valami ki-folyó kútacska,
à ki à hegyekbþl, alá szokott szolgálni.
Theophrastus, à tõb régi óltó emberekkel,
kõzõnségessen azt kivánnyák; hogy à gyûmõlcs
fát, hasonló fõldben ûltessék à hoz, à kibûl ki-
vették, ávagy leg-aláb job helyre. Mert ha jó helyrûl, jó
helyre viszik, semmi változás nem lészen à
gyûmõlcsbe. Ha pedig jó helyrûl, roszab helyre, el-
fajúl à gyûmõlcs, avagy roszab lészen. Azért, à kik
ollyan óltoványokat vesznek, à kíket ki-ástak: jól meg-
tudakozzák, miné-mû helyen nevelkédtenek, hogy ahoz
alkalmaztassák [p 0121] azoknak ûltetéseket. Sõt még
az meleg, és kõzép-szerû helyekrûl se ûltessék
à hideg, és késõn érõ helyekre; avagy viszontag.
Azt
jovallyák némellyek, hogy az magassab, szárazab, és
soványab helyrûl: az lapály, nedvesseb, és zírossab
helyre, által-vihétik à fákat, csak arra fordítsák az
égnek részére à mellyen az-elõtt állottanak, mint oda
fel-is meg-írtam.
Az vermeknek ásásában-is, igen
finnyások vóltanak à Régiek. Theophrastus azt akarta,
hogy esztendõvel elõb assák-ki, s-nyitva hadgyák, hogy
mind telet, nyárat szenvedgyenek: mellyet sokan ez mostani
kertészek-kõzzûl-is jovallanak. Azert nyári napnak
fordulásán kezdette-el, az ásást. Hanem, minek-elõtte el-
akarta ûltetni à fát, két hólnappal az-elõtt meg-rakta
szalmával, és meg-égette. Némellyek, leg-aláb addig
hadgyák nyitva, míg à fû bé-nõvi. Némellyek, az mint oda
fel meg-írtam husz napig: vagy két hólnapig. Némellyek,
fõ-képpen itt Magyar-Országban, egynéhany nappal elõb,
avagy csak akkor-is, mikor el akarják à fát ûltetni. De
job vólna, ha jóval elõb meg-ásnák, és úgy bánnának
véle, az mint elõb jelentém.
Az vermeknek-is
szélességét, és mélységet, nem mind egy aránt
ássák; mert némellyek, fellyûl terjednek-el. Azért, ahoz
kel magát szabni embernek. Azon-kivûl némellyek, kõveket
raknak az gyõkér-alá, hogy az esõ vizet meg-
tartoztassák: avagy forgácsot, avagy ûres fazekat. Vannak
à kik azt itélik, hogy à [p 0122] fának gyõkere, aláb nem
nõl más fél lábnál: de az kûlõmben találtatik; mert
à mint alkalmatos fõldet talál, úgy nyújtozik. Egy
szóval, mennél szélesseb vermet ásnak, annál tõb
gyûmõlcsõt hoz à fa. De ennek à veremnek, ollyannak kel
lenni, hogy az szája keskenyebb légyen: alúl pedig à verem
szélesseb, hogy jobban el-terjeszthesse gyõkereit;
és így, télbe keveseb hidegség: nyárba pedig, keveseb
melegség férkezik hozzája.
Némemellyek azt kévánnyák,
hogy à kemény, és agyagos fõldben, három kõnyõknyi,
avagy hat lábni mélly vermet ássanak. A szilva-fáknak
pedig, egy araszal mélyebbet; de mindenkor à kûlsõ
káraja keskenyeb légyen. A' fekete fõldben két kõnyõkni,
és egy araszni mélysége légyen à veremnek; s-az-is négy
szegletû. A Gõrõgõk, harmad fél lábni mélységet
rendeltek à veremnek, és két lábni szélességet. Az
igaz, hogy leg-inkáb à fáknak természetekhez kel à vermet
szabni: és à kík mélyen bocsáttyák gyõkereket, azoknak
mélyeb vermet kel ásni, à kík csak fõllyûl terjednek-
el, azoknak nem olly mélyen. A mint hogy, à vizes helyeken
sem kel oly melyen ásni à vermet: mint à száraz, és
agyagos helyeken, à hol hat lábyny mély vermet áshatni.
Némellyek, meg-elégesznek négy lábni mélységgel, és
harom lábnii széleséggel. Némellyek, négy lábní
szélességet, és két lábni mélységet kévannak; de ez
inkáb szolgál az nedves helyekre.
Ha à fõld, à hol à
vermet ásni kel, igen lágy vólna: más száraz fõldel
kellene elegyiteni, és avval [p 0123] jobbitani; avagy addig
várakozni, míg à Nap meg-száraztya. Es viszontag, ha à
fõld igen kemény, és száraz vólna: vízel kel meg-
lágyítani, és várakozni hogy jól meg-ázzék; de ne légyen
olly híg, mint à kevert mész: hanem, csak hogy meg-
hidegedgyék, és hûvõsõdgyek. Ha pedig à fõld soós,
és fõvenyes vólt, kõveket raktak à verembe, à fának
tõkéjéhez, à Régiek: és azt fõldel úgy tõltõtték-
meg. Az-is hasznos, ha efféle fõldben fõvenyt, és
kõvecset szednek à patakok szélin, s-azt tõltik-reá;
mert el-vészik à fõldnek soósságát, s-magoktúl-is
édességet szereznek. A vizes és mocsáros helyeken, két
rend-béli vermet ástanak: Eggyikét kõrõsztûl-által;
à másikat igyenessen. Amabban hogy víz
szivárkozhassék: ezt, hogy kõvekkel, à kíket fõldel
kel elegyíteni, meg-tõlthessék oly mélyen, hogy mikor à
fa-kõrûl asnak, akadályt ne szerezzenek az ásónak,
vagy kapának. Ha pedig azon-kívûl is, kõves vólna az à
hely, nem kellene ki-szedni kõveket: se pedig à héjában-
való fõldet; hanem inkáb elegyiteni kel à kõvet, és ha
lehet, mélyeb vermet ássanak, à kiben fõvenyt, és
kõvecset tõlthessenek. Mert ha à kõ-kõzõtt nem
lesz valami fõld, hanem, csak merõ igyenes kõ: ártalmas
lészen à fáknak. Ha pedig horgassan fekszik, és
helyel-hellyel fõld lészen rajta; meg-hûvõsiti à
fának gyõkerét.
[p 0123] X. RÉSZ.
A Fáknak rendes
ûltetésekrûl, és mesterséges nevelésekrûl.
A
Fáknak ûltetésekben, nem elég az elõb elõl-
számlált regulat, és módot meg-tartani: Hanem, ha ki mind
ékes gyûmõlcsõs kertet, s-mind hasznot kéván,
szûkség, hogy ne zúrják mind egy aránt õszve; hanem,
kinek illendõ kõzét, és helyét meg-adgyák: hogy így,
mind à tenyészõ szellõ, s-mind à Napnak súgári,
jobban meg-járhassák, és az gyûmõlcsõk érèsében
ségíthessék. Egy-másnak se akadályoskodhassanak
arnyekjokkal; à tekéntetnek pedig, gyõnyõrûséges
vigasztalást szerezzenek; mert valamelly felé teként
embér, mindenûtt sinór-szerént, igyenessen által-
lát. Azért, ha kinek régi kerte vagyon, és abban vén, és
meg-rõgzõtt fák, azokat helyen kel hadni: fõképpen ha-
jó, és válogatott gyûmõlcs-fák, à kíket által ném
ûltethetni. Ha pedig ugyan által kellene vinni, úgy
cselekedgyenek vélek; à mint ide fellyeb meg-írtam, az
õreg fáknak által-ûltetésekrûl. Ha ismét igen
szorossan, és sûrûen vannak; vágják-ki az aláb-
valókat, és à rendben akadályt szereznek. Ha viszontag,
távúl vólnának [p 0125] egy-mástúl az õreg fák:
ûltessenek kõzte fiatal fákat, hogy még-is à mint
lehet, rendbe hozzák.
Ha pedig újonnan akar valaki
Gyûmõlcsõs kertet csinálni, mindeneknek-elõtte à
rendre vigyázzon. A kihez szûkséges, hogy à fáknak
kõzit, jõl észbe-vegye ember: tudni-illik, kihez-kihez
mennyi kõz kel, hogy alkalmatos távúlsága légyen egyiknek
à másikhoz. Azt pedig, nem csak az helynek bõvségéhez
kel szabni: hanem inkább, à fáknak természetekhez, és
állattyokhoz. Ugy mint. mely magassan szokott
kõzõnségessen az à fa-nõlni, à kit rendbe akarsz
ûltetni; melly mesze terjeszti-ki gyõkereit> melly helyen
nõlnek leg-inkáb à fák magassan, vagy szélessen,
az felettéb-való nedvességtûl, az õ tulajdon, és
illendõ termeteken kivûl. Mert nem szenvedik à
gyûmõlcs fák, hogy igen erõltessék õket, szokott
erejeken kívûl: hanem szabad éget kévánnak; és azért,
bizonyos szelet-is, és sok Nap-fényt. Mert efféle
erõltetéssel, magasságokkal, és szélességekkel,
a szomszéd fáknak is nagy akadályt szereznek. Ehez
képest, õrõmest szabadon állanak: hogy à szellõ,
által s-meg által járhassa õket. Csak hogy így-is,
ha igen ki-terjednek: à kõzel-való fáknak, nagy ártalmokra
lészen. Azért, azt-is meg kel gondolni: micsoda fák vetnek
nagy, vagy kis árnyékot; és, mellik minemût szeret; és,
havan valami természet-szerént-való gyûlõlség, vagy
ellenkezés kõzõttõk: hogy egy-mást kõzel ne
szenvedhessék.
Mind ezeket, elsõben, à kertésznek
jól meg kel [p 0126] gondolni, ha azt akarja; hogy az fáknak
rendessen-való osztása hasznos légyen; mert à jó
zíros, és hûvõs fõldben, inkáb nõlnek à fák, és
jobban el-terjednek, hogy nem-mínt à csekély, és aláb-
való fõldben. Azért, távulab kel egy-mástúl abban
ûltetni, hogy-nem-mint ebben; mivel à kúlõmbõzõ
fõldben, kûlõmben-is nevelkednek. Sõt à mélly fákat
távúlab ûltetnek egy-mástúl, azok tenészõbbek-és
tõb gyûmõlcsõt hoznak, hogy-nem-mint à hol sûrûen:
de ebben-is módot kel tartani.
Hasonló-képpen kel à
szelekre-is vigyázni; mert ha ígen szeles à hely,
sûrûebben kél à fakát [!] ûltetni: hogy így, egy-
mást óltalmazzák à szélvésztûl, és keveseb kár
essék-kõztõk. Nem kûlõmben, à melly fak az árnyékot
kedvellik, azokat kõzeleb ûltethetni egy-máshoz: hogy egy-
mással kõzõllyék árnyékjokat, mint à kõves magvú
gyûmõlcsõk, à Cseresnyén- kívûl. A mellyek
napot szeretnek, azokat távulab. Az melly fáknak, nagy
széles árnyékjok vagyon: azoknak nagyok kõzt kel hagyni.
A kíknek pedig rõvid az árnyékjok, kissebet noha az
olyan fák magokban is nagyok; de mivel az ágai, kerekdéden
nõlnek-fel, nem vethetnek oly széles árnyékot: mint à
Pargamót kõrtvély, s-más némelly kõrtvély-és
Alma- fa-is. A Cseresnye- fának, mint à
Laurusnak- is, felette nagy árnyékjok vagyon. A Cyprus-
fának leg-kisseb. A Fûge- fának, kõnyû
árnyéka. Platanus fának kedves. Nyár- fának
semmi; mert à szél, ide s-tova hannya leveleit. A
Fenyõ- fáknak mérges. A Gyalog fenyõnek, és
kivált-képpen à Dió fának [p 0127] nehéz, s-
ártalmas az ember fejének, és mind azoknak à fáknak, à
mellyek alatta, vagy kõzel vannak hozzá. Az Eger fának
kõvér. A Baraczk-, Mondola- fának ritka; azért el
szenvedik à szõlõkben-is, á Fûge fával-
eggyûtt. Mind azoknak kõnyû árnyékjok vagyon, à mellyék
leveleinek hoszszú à szárok.
Az essõ
csõpogések, avagy jég-csapok, igen ártalmasok à
fáknak, ha eggyikrûl à másikra esnek; azért nemellyek
à Birsálma- fat, távulab ûltetik egy-mástúl,
hogy á szél eggyikrûl à másikra ne verje à
csõppõket. Mivel azok à fák, kiknek ágai úgy terjednek-
ki, hogy azokon által ne hathasson jól az essõ: hanem,
meg-tartoztattyák à csõppõket; igen ártanak az szomszéd
fáknak: mint à Fenyõ- fának, Tõlgy fának, Cser
fának nehezek à csõpõgetési. Afféle fák-is, inkáb
el-szenvedik egy-mast, à kíknek gyûmõlcsõk, nem
egyszer s-mind érõk; hanem ki elõb, ki késõbben. A
hegyes helyeken-is, kõzeleb ûltethetik egy-máshoz à fákat:
mert nem akadályoskodnak egy-másnak annyit, se à tetejek és
ágok, se à gyõkerek, az õ ki-terjedésekkel; mint az
lapály helyeken.
Ezekre à fel-jegyzett oktatásokra
figyelmezvén, hogy jól meg-tudhassad, mely távul kel
eggyik fát a másiktúl ûltetni: kõzõnségessen
azt tartyák; hogy ha az útfélen, avagy à fõveny-mellett,
rendel akarja ember az õreg fákat ûltetni: mint-egy harmincz
õt lábnira ûltesse. Ha pedig egy részén à kertnek:
avagy az egész gyûmõlcsõs kertbe, egy ne hány rendet
akar valaki ûltetni; tehát minden fakõzõt, 45. lábni
kõzt kel hagyni, és az rendet-is olly távul egyamástúl
helyheztetni: [p 0128] igyenessen által-lát az útakon,
à ki nem lehet à négy szégûben:: de azért-is, hogy égy-
aránt éri à Nap-fény à fákat, és eggyik à másiktúl,
el nem fogja à Napnak súgárit. A négyesben pedig, ha à Nap
igyenessen szolgál à lineára: eggyik fa meg-gátollya
à Nap-fényt, hogy egy-aránt ne szolgálhasson à
másikra; à ki à gyûmõlcsnek sem annyira hasznos.
Hogy azért ezeket à rendeket, jobban ki-formálhassad, azt
ved-eszedbe: hogy à fákat à lineákon, mind sinór
igazában kel ûltetned, mind à két formában; mint à
salátárúl írtam à Vetem. kert. n. CXLIV. Annak-okáért,
ha õt szegû formára akarod à fákat ûltetni: szemléld-
meg à helynek nagy vóltát, és ozd-el annyi rendre' avagy
lineara, à mennyi belé fér; de annyi lábnyira szabjad mind
à fák-, s-mind à rendek-kõzit, a mint oda fõllyeb meg-
írtam. Az-után à fõlsõ linean, avagy renden, mindenkor egy
fával tõbnek kel lenni, hogy-nem-mint az utánna-való renden,
à kin eggyel kevesebb légyen; Azt-is nem kel à fõlsõ
fának igyenessen iránta ûltetni: hanem az alsó linean,
à két felsõ fának kõzepíben. A harmadik linean, megént
annyinak kel lenni, mint az elsõn, és azoknak igyenessen
irántokban. A kõvetkezendõ renden-való fákkal; és így
mind egy-más-után, míg ki-telik à á hely.
Ehez pedig
némellyek, hogy kõnnyebben juthassanak; az elsõ renden
annyi jelt jegyeznek, à mennyi fát oda akarnak ûltetni, és
à sinórral à kõzép jeltûl, à két felõl-való
jelekig egy fél kereket, avagy kõgõt [p 0131] vonsznak.
Hasonló-képpen az elsõtûl, az másikig, és mind igy
rendel: s-valahol egymást, à két fél kerék meg-éréntik,
ott à kõzepi à két fának, à hol az második linean-való
fának kel esni. A tõb jelekkel-is így bánnyanak, s-meg-
lészen az õt szegû rend. A négy szegûben pedig;
minden, rendet igyenessen kel ûltetni. Az harmadikba n. i.
egyéb kûlõmbség nincsen az õt szegû rendtûl; hanem,
hogy õreg fákat ûltetnek à négy apro fák-kõzibe, hogy
ezek jobban nõlhessenek: és az allyokat hat szegletre,
vagy négyre csinált egy lábni magas deszkákkal bé-
kerítik, s-azt jó fõldel fel-tõltik, mint az ágyakat,
kinek kõzepiben állyon à fa; és à kõrûl, kûlõmb
kûlõmb féle virágokat vetnek, avagy jó szagó fûveket
ûltetnek, à kík tudni illik, az árnyékot kedvellik; úgy-
mint, szederjes vióla, Gyõngy virág, Pocs virág,
Máj gõgye, zc.
Ezek à fáknak kõzi, sétáló útnak
valók. Ióllehet némellyek azt tartyák; hogy job bé ûltetni
à fáknak allyát, hogy-nem-mint csak úgy fûvessen
hadni: de az én vékony ítéletem-szerént, majd
kedvesseb, és gyõnyõrûségesseb vólna, ha szép
gyõnge fû nõlne-alattok: à mellyek-kõzõtt, imit amot,
lennének igen ritkán valami szép alacson virágok; úgy-
mint, Tulipanok, Narcissusok, zc. De úgy, hogy à
fáknak kõrnyékét, valami négy lánnjra, ûressen
hadgyák, hogy meg-kapálhassák, az mint oda fel-is meg
írám; csak hogy, ha le-kaszállyák à fûvet à fák-
alatt, jól reá kel vigyázni, hogy lene csapják à
kaszával à virágokat: minek-elõtte jól ki-virágozzanak.
Efféle fûves árnyék, nagy vigasztalást ád embernek
nyárba: ha szellõzhetik rájta, és nyúgodhatik. [p 0132]
Egyébként, ha à fák-kõrûl ágyakat csinálnak, és azt
igen meg-rakják virágokkal: ezek igen magokhoz vonszák, à
fáknak tápláló nedvességeket. Mindazon-által, à kinek
szûk helye van, és afféle virágokban gyõnyõrkõdik,
azt-is meg-cselekedheti.
Az is à kertést tudományához
ilendõ, hogy ha szinte rendessen ûlteti-is à fákat:
de azokbann-is válogatást tégyen; mert nem minnyájan egybe-
illenek, és egymás kõzõtt alkalmaztathatnak. Mert, nem
egyaránt kedvellik némellyek az helyt; némellyek à fõldet:
némellyek az eget: némellyek elõb meg-érnek, némellyek
késõben. Azért, valamint szinte à gyûmõlcsõk,
kûlõmbõznek az õ tulajdonságokban, és
természetekben: úgy à fájok is. Mivel nemelly fa, inkáb
ki-vész à zíros, és kõvér fõldbe: némelly inkáb
nõl, és gyûmõlcsõzik: némellyek csak à sovány,
és fõvenyes fõldel meg-elégesznek: mások azt igen
ellenzik. Vannak mellyek minden féle eget, és szelet el-
szevednek: à mely-ellen mások, segítcséget kévánnak.
Némellyek, igen nagy helyt foglalnak, némellyek kicsint, à
mint oda fel-is bõven meg-írtam; és ez-utánn-is, à fáknak
nemé-kõzõtt, à mely minémû fõldet szeret: fel-
jegyeztem. Az elõvel-érõ gyûmõlcsõt-is, késõvé
tehetik az helyheztetéssel: és viszontag, ha à
késõbben-erõ gyûmõlcsõt, inkáb à Napra ûltetik,
idejébben érik; ha attúl meg-vonszák az elõvel erõt,
késõbben hoz gyûmõlcsõt.
Igy, nem sok hasznot
szerez magának, à ki mind eggyûvé ûlteti, mind à lágy
magvú gyûmõlcs fáty; s-mind à kemény, avagy kõves
mágvút. Azért igen [p 0133] szûkséges, hogy à
kemény megvú gyûmõlcs fát-is, kûlõmb ûltessék
à lágy magvút- is kûlõmb, mert ez elsõben à
pázitos helyen, es retségen õrõmesben nõl, és tõb
gyûmõlcsõt hoz: hogy nem-mint amaz, à Cserésnyén
kivûl. Az agyagos fõld-is kedvesseb, és
hasznossab nékiek, à kitûl tõb tàplálást-is
vésznek; hogynem mint à fõvenyes fõld: à kiben nem
terjeszthetik annyira ki gyõkereket, és az-által,
nõvesekben és gyûmõcsõzésekben úgy meg-
gátoltatnak, hogy soha valami derekas jót, azokbúl nem
várhatni. Holott sok, à kõves magvú gyûmolcs fák
kõzzûl, inkáb szereti à kõves, és fõvenyes fõldet:
hogy-nem-mint az agyagossat; mivel nem kéván annyi
táplálást, hanem napfényt. A Baraczk, és Kajszi
baraczk s mások-is effélek; ha az pázítos fõldben
ûltettetnek, roszszab gyûmõlcsõt hoznak: hogy nem ha
más fõldben ûltették vólna, à ki kõrûl néha néha
kapálgatnak. A fáknak kûlõmbsége sem engedi, hogy mind
egyûvé ûltettessenek. Mert nem csak éktelen, de
káros-is: mivel à lágy magvû gyûmõlcs fák, az õ
felettek-való nõvésekkel, el-vonszák à napnak
sugárit, és táplálásokat, à kõves gyûmõlcs
fáktúl; hogy olly nemes, és kedvessen várt
gyúmõcsõkkel, ne bõvelkedgyenek.
Ezen kivûl, à lágy
magvú gyûmõlcsõk kõzõtt-való kûlõmbséget-is,
meg-kel fontolni à mely kiváltképpen két féle, és à
tõbbit sokkal fõllyûl halladgyák; úgy-mint, Alma
s- kortvély mellyeket noha némellyek mind egyûvé
ûltetik-de ez kár nélkûl nem tõrténik. Mert mind ezek
kõzõtt-is, találtatik kivált-képpen-való kûlõmbség,
à mely nem kõzõs egymással, melyet [p 0134] jól
észbe kel venni, és meg-válogatni. Azért mellyek egy
helyre, csak mind egy féle gyûmõlcs fát ûltetnek; úgy-
mint csak Almát, avagy csak kõrtvélyt.
Némellyek ha õszve-ûltetik is, az elsõ rendekben
ûltetik az elõvel, és idején erõ gyûmõlcsõt: az
után à Nyárit, az-után õszit, az után telelõt. Ez jó
ugyan, de efféle fõlõttébb-való szorgalmatosság sem
szûkséges: sõt majd díszesseb, s-alkalmatossab,
ha elvegyessek lésznek az Alma-, kõrtvély-,
Birsalma-, Szedery-, Cseresnye-, és Gesztenye-,
fa. Ezek-kõzzé számlállyák à Dió-, és Fûge-
fát. De ez mi-nálunk, nem illyen rendben-való; amazt pedig,
job vólna à sõvény-mellé ûltetni, az oda fel meg-írt
okok miatt. A kõrtvély- fákat, csak azert is job az
alma- kõzzé ûltetni: hogy némelly kõrtvély-fák,
nem terjesztik annyira ki ágokat, mint az alma- fák;
és így, nem akadályoskodnak egymásnak. A kõves magvú
gyûmõlcs fák- kõzõtt-is, vagyon ugyan valami
kûlõmbség, à fõldnek válogatásában: de ez sem ollyan
derekas. Az Olasz fák, nem ide-valók.
A fáknak rendes
ûltetésekhez, illendõ az-ís: hogy à kertész tudgya
à fákat, minden féle formákra mesterségessen nevelni:
úgy-mint embereket, állatokat, hajókat, és à mit akar à
fáknak ágaibúl ki-formálni, s ábrázolni, á mint ez jelen-
való figurabul ki-tetczik. Fig. 2. IV. Az pedig,
szorgalmatossággal víheti véghez. Eggyik à
kõtõzés: másik à nyírés, vagy tarolás. A mi az-
csõmõtéket illeti, írtam azokbúl csinált formákról,
és allatokrúl, Virág. kert. 3. Rész. n. XLIV. A fàkkal-is,
hasonló képpen kel bánni: fõképpen à mellyek sok
vékony, hajlandó, és sûrû ágakkal [p 0135]
bõvelkednek, akár gyûmõlcs fák, akár vad fák legyenek.
Azért ha kerekdéd, és golyóbis fõrmára; avagy gólya
formára; avagy csútcsossan torony formára akarod à fát
nevelni, à mint e' jelenvaló formán látod: végy
abrincsokat õregeket, kissebbeket, à mint az fórmához
szûkségessek, és azokat ted az ágakon belõl, s-
azokra hajtsad, és kõtõzzed az ágakat rendessen:
úgy-mint, ha csútcsossan kévánod, alúl az elsõ
abroncs légyen leg-nagyob, à kire az alsó ágakat kõtõzzed
kerekdéden: à mely ágakat pedig, kerekdéden reá nem
alkalmaztathatod, vágd-el. Az-után, mint-egy két lábnyira,
kõs azon-fõllyûl meg más abrincsot, és arra-is
rendessen, kõtõzzed az ágat meg oly távúl: avagy
kõzeleb kõs más kisseb abrincsot; és mind így, míg
képessen ki-formálod à te figuradat. De mind ezekben, azt
kel jól eszedbe-venned hogy à fának kõzepin, egy derék
ágat kel fel-bocsátanod, à ki mind által-mennyen az egész
abrincsok kõzepin, és néhut ágakat bocsáthasson,
mellyeket ki-kajthass az abrincsokon. Igy kõtõzheted, és
nyírheted à tõb formákat-is: kinek gyakrabban kel lenni,
hogy rendessen nõllyenek az ágak. Az õszve-
fonyással-is, ékessen nevelheted à fát, az mint n.
Némelly Alma-, kõrtvély-, kivált-keppen Hárs-
fát, olly szélessen nevelik néha; hogy alatta-is
ennyihány asztal el-férhet, ha fa oszlopokra haitván az
ágakat és igyenes fakat rakván reáiok azokra kõtõzik.
Sõt még fõlõte-is erkélyeket, azon fának ágaibúl
csinálnak, à hol ehetnek. De mindenkor à derék ágát, à
fának kõzepin fel-bocsáttyák. Az állatoknak
ábrázattyokat, [p 0136] fábúl vagy deszkábúl kel ki-
faragni. Az fiatal fákat, nem kel addig nyírni, míg à
fõldben, derekássan gyõkeret nem vernek: az-után meg-
lehet.
XI. RÉSZ.
Az Gyûmõlcs Fáknak Nemekrûl.
M Ivel sok kûlõmbségek, és talajdon természetek
vagyon à gyûmõlcs fáknak: kiket à kõzõnségés fái
munkákkal eggyût le nem írhatni; azért, mindeniknek magános
természeteket, és baimolódásokat, ebben à Részben fel
akartam jegyezni. Azon-kivûl, Micsoda fõldet kedvellenek>
Minémû hasznok vagyon; Micsoda nyavalyájok, és
fogyatkozások tõrténik; Azoknak jobbitások, és
gyógyitások-felõl. Es elsõben, az Alma-fa-felõl
emlékezem. Nem bõtû-szerént írom pedig à Neveket:
heném, az mint à lágy, vagy kõves magvú gyûmõlcsék-
kõzzé számláltatnak.
[p 0137] . I.
Az Alma-
fárúl.
K õzõnségessen, azt ítélik az óltó
emberek: hogy az egész gyûmõlcsõs kertben, nem
találkozik job, és nemesseb gyûmõlcs, az Almán-,
és kõrtvélyen- kivûl, az õ sok hasznokért.
Azért à tõb fákat, fõllyûl-halladgyák; és így, elsõ
helyt adnak, à kertészek, nékiek. De én azt ítélem, hogy
mivelhogy bõven vagyon, és leg-kõzõnségéssebbek az
ide-való kertekben: azért, elõb járnak à tõbbinél,
inkáb-is el-szenvedhetik à hideget. Hogy pedig, ennek le-
írasa rendessebben essék: Elsõben, annak
természet-szerént-való, tulajdonságat fel-jegyzem.
Elõszõr azért õszel, vagy kikeletkor; de idején,
minek-elõtte à téli nedvesség ki-mégyen à fõldbûl,
kel az Alma- fát ûltetni. Az ûltetésben pédig, à
helyre vigiázzanak szorgalmatossan; mert egy alma-fát
se ûltessenek ollyan helyre, à hol à ganajos
verembûl, à víz reá-folyhasson. Mert à felettéb-való
tápláló nedvességtûl, à szárazság esik-belé: és
ha egyszer meg-kapja, az-után ki nem vehetni belõlle: hanem,
el kel à fának veszni. Hasonló nyavalyátúl kel tartani:
de nem annyira, ha à fõld mástúl igen zíros. Noha efféle
helyek, à kõrtvély-fának, nem csak ártalmassak: de
hasznosok-is, és igen segítik, hogy job gyûmõlcsõt
hozzanak.
[p 0138] Az Alma-fának, leg-alkalmatossab à
kõzép-szerû, fekete, és nedves fõld, s-hûvõs,
kõves-is inkáb, hogy-nem-mint agyagos; mindazon-által, ne
légyen ollyan kemény, száraz: hanem, valamennyíre nedves;
mert attúl igen meg-hevûlnek, és száradnak, melytõl, az
almák férgesek lésznek, s-egy része le-húl, à tõbbi
igen aprón maradnak. Azert ollyankor, valami jó rothatt
ganéjos fõldet kel reájok tõlteni. Némellyek pedig azt
tarttyák, hogy az alma-fát, jó zíros, és nedves fekete
fõldben ûltassék. De azok elsõben, nem eggyeznek
ezekkel, mind az elõl-számlált okokbúl; mind pedig, hogy
à gyõnge, és fiatal ágak, nem szenvedhetik à
fõlõttéb-való meleg ganéjt; ha mindazon-
által-meg-
kellene ganéjozni, az, régi, és kevés légyen. Nem-is kéván
annyi kapállást az Alma-, mint à kõrtvély-
fa- Némellyek azt kévánnyák, hogy kétszer esztendõben
kapállyák: kivált-képpen, mingyárt az elsõ
esztendõben; mert effélével, hamar belé-esik à
szárazság melyre igen hajlandó.
Némellyek azt mondgyák-s-
írják-is, az Alma-fa-felõl: hogy igen kedvelli az ember
vizelletét; azert avval, gyakran õntõzik. Némellyek. kecske
ganéjt-is kevernek kõzibe: és úgy õntõzik. Némellyek,
bor-sõprût tõltenek à gyokerére, és avval, édes
lészen az almája: s az savanyúságát timporallya. Ha à
fa erõtlen, és valami nyavalyája tõrténik: szamár
ganéjt, vízzel kevernek-õszve, és avval hat nap
õntõzik à gyõkerét, minek-utánna el-enyészik à Nap,
addig mig ki-kezd verni. De én efféle vizelletet, oda fel sem
jovallottam, s-most sem ; mert noha talàm [p 0139]
valamennyire, à gyûmõlcsre használna: de à fának
káros vólna, mivel hamar ki-vesne utánna. Az alma-fának
gyõkere kevés, és nem nõl igen mélyen à fõldbe:
hanem, fõllyûl terjed-el.
Az alma-fát, á meg-hasított
fában ólthatni leg-jobban; noha némellyek inkáb
dícsérik, ha à fa-és héy-kõzé óltyák: hogy-ím
síma, és alkalmatos héya vagyon. ólthatni szemré-
sípra- is: de késõn gyûmõlcsõzik, és nem igen
tartós. Micsoda fákra ólthatni az Alma-fát, fel-találod
oda fel VI. Rész. n. CIII. Mindazon-által, némellyek ollyan
vélekedésben vannak; Hogy, leg-job az almát, kõrtvély-
fában óltani: de az én ítéletem-szerént, nem szinte
helyessen; mert mindenkor job az almát, vagy immár
bé óltott alma-fára: vagy magon kõlt alma-fára: vagy vad
alma fára-is, hogy-nem-mint kõrtvélyre óltani. A
kõrtvélyt, kõrtvélyre: hanem-ha szûkségnek idején,
mikor eggyikbûl, vagy másikbúl meg-fogyatkoznék ember.
Nohga más fele fának-is, de kiváltképpen az Alma-fának
óltásában, (à mind oda fel-is meg-jegyzettem) leg inkáb arra
kel figyelmezni, mikor az óltani-való tõkét el-
fûrészelik: Micsodás à béli-kõrûl; mert ha
valamennyíre fekete, bizonyos jele az, és elõl-járója à
száradásnak. Hasonló-képpen, ha az óltani-való
àgacskában-is, à féle fekete fekély találkozik. Sõt még
az ollyan ágacskát sem kellene bé-óltani; à kit ollyan
fárúl tõrtenek melyben efféle száradó nyavalya
uralkodik: hanem mas fris ágat válaszszanak.
Még egy
dologra kel, az Alma-fának óltásában vigyázni: tudni
illik, az óltani-való ágacskának Kûlõmbségére;
[p 0140] mert nem mindenik alkalmatos az óltásra: à melly
fogyatkozás, kivált-képpen az Alma-fában tálálkozik. Mert
gyakorta annak ágacskai igen hoszszak, és à szemek,
avagy bimbók, távúl vannak egy-mástúl, à mi ártalmas;
mert soha abbúl jó gyûmõlcs-õzõ fa nem lészen.
Azért, hogy azt el-távoztassák, egy részét annak az igen
hoszú veszszõcskének, el kel metszeni: és így, à
meg-maradott szemek, avagy bimbocskak, erõssebben, és
nyersebben nõlnek, s-tenyészõbbek-is lésznek. De job
vólna, ha mingyárt elsõben, jó gyûmõlcs-hozó ágacskát
tõrnének-le. Kinek jeleit, és jó-vóltát, bõven meg-
írtam oda fel, s-imitt amott.
A fiatal alma-fa-kõrûl,
szorgalmatos vigyázas kel, tudni-illik, Miképpen nõl; mert
ha magátúl jól nevelkedik, nem szûkség õtet gyakor
kapállással, és genéjozással terhelni: hanem
mértékletessen véle bánni, hogy à száradás belé ne
férkezzék. Ha pedig à kertésznek tetzése-szerént, nem
akarná fel-venni magát; akkor ne szánnyák tûle à
munkát: csak hogy éretlen, és meleg ganéit ne tegyenek
hozzá. Az erõtlen, és vékony ágacskáknak nyesésével, nem
kel igen sietni, à fiatal és gyõnge alma-fákon; mivel az
alma-fának, kõzõnségessen keveseb ágai nõlnek,
hogy-nem-mint más féle fának; mert à szemei ritkák; és
távúl vannak egy-mástúl: hanem hadgyák à fáján, míg
jól meg-erõsõdnék. Az-után, à mellyik leg-alkalmatlanb,
azt metzhetik-el. De az õreg fákat, gyakrabban meg-nyeshetik:
fõképpen, ha az fõlõttéb való ágai, igen egy-másba-
nõlnek, és meg-szaporosznak. Mert [p 0141] ezektûl à
mohh esik reájok, ki miatt nem lésznek olyan
gyûmõlcsõzõk.
Az Alma- fának nyavalyája,
leg-inkáb à száradás: avagy Féreg: avagy égés; noha à
féreg, inkáb mondatik à kõrtvély-fa nyavalyájárúl. Ez
pedig, nem egyébtûl származik; hanem, à fának
fõlõttéb-való táplálásátúl, kitûl fõlõttéb-
való nedvességet-is kap: mikor à fában, és à héya-alatt
valamely helyen meg-fúlad, avagy meg-reked, à melybõl féreg
terem; mely az héya-alatt, à fát kõrnyõs-kõrûl meg-
rágja. Melynek orvóslásárúl, ide aláb bõvebben írok. Itt
csak azt juttatom à kertészeknek eszekbe, à mit ide
fellyeb-is meg-írtam: hogy mikor az óltani-való tõkében,
avagy ágacskában à béli-kõrûl feketét lát; se abban,
se azt ne óltcsa-bé, ha el-akarja kerûlni ezt à férget,
avagy száradást. 2. Származik ez à nyavalya, à
fõlõttébb-való zíros fõldtûl. Ennek orvóslása, a'
fán-való ér-vágás, avagy kõppõlyõzés, kirûl ez-
után. Mert ez-által, à fõlõttéb-való nedvesség ki-
mégyen; avagy ha immár benne vagyon, messék-le szépen az
meg-rágott héyát à friss és egéssegesig, s
kõssék-bé ganéval elegyített agyaggal. Ezekkel az
orvósságokkal, leg-inkáb az fiatal fákat kel óltalmazni:
à kikben hamaréb belé-esik à féreg. Némellyek azt
ítélik, hogy ha à disznó gánét, ember vizelletivel
keverik-õszve, s-avval õntõzik à fa gyõkerét: meg-
õli à férget benne.
Hogy az alma fa sok
gyûmõlcsõt hozzon, és kõnnyen le ne húllyon:
csinály egy õvet ónbúl, és kõsd azt egy lábnyira à
fõldõn fõllyûl, à fa-kõrû, minek-elõtte virágozni
kezd à fa. Mikor osztán az alma nõlni kezd, [p 0142] és
õregbedni: óld-le akkor róla. Ezt cselekedgyed minden
esztendõben, és az alma-fád jó tenyészõvé lészen.
Hogy pedig az alma, à fáján meg ne rothadgyon, és à hernyúk
se bántcsák: kend-meg à fa tõkéjét, egy zõld gyíknak
epéjével. Ha az alma-fának gyõkerét, minek-elõtte verembe
ûltetik, s-tehén epével meg-kenik: nem nõl kõnnyen féreg
benne. Ha pedig immár meg-termett benne, egy réz avagy vas
veszszõvel, ki kel onnét fúrni, és à kûlsõ heyát
lemetélni: s-az-után, lágy ganéval elegyítet agyaggal bé-
kõtni, avagy kenni. Miképpen tehetni az almát
võrõssé, és az savanyút édessé, fel-
találod ode fel n. LXXXIX. n. LXXX. Az almát, ha az hordó
borba bocsáttyák, és fellyûl leveg: jele az, hogy igaz, és
nem csávált bor; ha pedig leszáll à fenekére, vizzel
keresztelték azt meg.
Az almának kûlõmb kûlõmb
féle Nemét, és Nevét mind le-irnya, majd haszontalannak,
és lehetetlennek ítélém: mert az, sok számtalan fele,
és à Tartományokhoz-képest, magok-is kûlõmbõznek; s-
az jó Gazdák-is szorgalmatoskodnak, hogy más
Országokbúl-is, új nemõ almákra szert tegyenek. Mind
színekben, szagokban, ízekben, állattyokban sok
kûlõmbség vagyon kõztõk; à nevekbe pedig annyi, hogy
csak nem minden tartományokba, sõt néhutt, csak à
szomszéd falukbann-is, kûlõmben nevezik õket. Azért
találkoznak, mind elõvel-érõk, Nyáriak, õsziek,
Telelõk. En csak annyihányat nevezek kõzzûlõk, á mint
ide Posony-és Csallókõz-táján nevezik õket.
Leg-
elsõ Sz. Ivány alma, apró sárga, édes: à fája is
[p 0143] alacson Más Sz Ivány alma is, à ki nagyobb,
à fája-is: sárga piros, mint egy bor ízû. Darás alma,
à ki édes szabású. Más võrõs alma, egy
kevesé hoszúkás, édes. Métet alma, Nyári és
Telelõ, édes fejér belû. Posonyi Perlinger,
võrõs vonyással, jó leves, bor ízû nyári. Funtos
alma, nagy õreg, mindeniknek egy egy funtosnak kellene
lenni, bor izû. Leány alma, hoszúkás egy felõl,
sárga más felõl, piros bor ízû. Telelõ almák.
Paszaman alma, jó õreg sárga édes szabású,
hoszúkás, igen jó szagú. Néemellyek azt, csak nem leg-
job almának tarttyák: sokáig el-áll. Boldog Aszony
almája, jó édes sárga: ez-is tartós. Muskatal alma,
õreg, apró ennyihány féle: kemény, jo leves édes, egy
kevesé savanyú szabású; némellyik egy felõl sárga,
más felõl piros, igen jó szagú, el-tart újig-is.
Páris alma, ez-is egy kevesé hoszúkás, egy felõl
szép piros bor izû, csak hogy nem szinte oly kemény, mint
à muskatal. Szegletes alma, à ki fõllyûl négy
szegû; ez is jó kemény, sokáig tart, leves bor ízû,
egy felõl szép sárga, más felõl szép võrõs.
Zõld muskatal, jó korú, éppen zõld még belûl-is,
sokáíg el-tart, hoszúkás valamenniíire, bor ízû: de
nem szinte olly szagú, mint az apró Muskatal.
Bonaburuttya, két vagy három féle. Eggyik apró csúcsos:
máSik kerekdéd, õregeb: harmadik jókora, á hejy ki-kivûl
szûrke, avagy barát színû, az íze belõl
édesecske: de nem leves, csak hogy igen állandó
gyûmõlcs, és az úynal-is taváb tart, és akkor gyakran
meg-tõpõrõdik.
Ezekhez számlálhatni azt az almát,
mellyeket à Fel-fõldõn, Kormos almának hívnak, igen
kemény alma, [p 0144] újig el-tart, kivûl pettegetett imitt
amott, mint-ha varas vólna; jókora, jó leves, édes, bor
ízû, kinél jobbat azon à fõldõn nem igen tartanak.
Mesinki avagy Majner alma, mivel Misniabol
származott; ide mi hozzának Ceh-Országbúl, és
Morvábúl: igen jó édes leves alma, nem igen nagy, egy felõl
sárga: ez-is el-ál alkalmas ideig; mellyet-is nagyra
bõcsûlnek. Szent Benedeki alma, hoszúkás és
sárga, igen jó ízû, édes, és kevesé savanyúcska,
kõzép-szerû, tartós. Selyem alma, avagy
Posonyi alma: jó borízû leves, õreg hoszúkás,
szép piros, néhutt sárga sújtások vannak rajta, alkalmas
ideig el-tart. Bósznai alma; õreg, éppen võrõs,
kemény, jó leves, savanyú bor ízû sokáig el-tart.
Tót-pirosnak hivnak egy almát néhutt à Felfõldõn;
hoszúkás éppen mint-egy feketéllõ võrõs: belõl-is
võrõs vonyások vannak rajta, puha, édes ízû: de
sokáig, és újig el tart. Báling-alma, két féle:
Eggyik nagyob, kinek fele szép piros, fele sárga édes bor
izû: újig-is szépén el-áll. A második aprób, sárga,
es csak néhutt võrõs, savanyú: ez-is igen sokáig el-
tart; de mind à kettõ sem igen leves. Más tõbb almáknak
le-írásával, és nevével, nem akarom terhelni az óltó
embereket. Csak arra íntem hogy ha valahol valami szép
gyûmõlcsõt látnak, azon mesterkedgyenek miképpen
kaphassanak az ágaiban, és ólthassanak, ki által
minden esztendõben szaporítsák válogatott és ritka
gyûmõlcsõkkel, kerteket. 1
Az almát mind nyersen, s'-
mind fõve, kûlõmféle módra; sûtve, rántva, és az
étkekben ehetni: kirûl à szakács kõnyvbe béven.
[p 0145] Az orvósságokban, nem igen élnek véle. A fojtós
alma, hideg, és fõldi természetû. A' savanyú, hideg,
de nem oly temérdek. Az édes, és kõzép-szerû, hevit.
A fojtós almával ákkor kel élni, mikor embernek à hasa az
hévségtûl, vagy fõlõttéb-való nedvességtûl, meg-
erõtlenedett. A savanyúval, mikor valami kemény, de nem
igen hideg nedvesség gyûlt-õszve. Az édes, és
kõzép-szerû, hamarébb meg-emésztõdik. De hogy ez à
gyûmõlcs egésséges légyen, jól meg kel hadni à fáján
érni; mert egyébként, nehezen emésztõdik-meg, és
hidegséget szerez. Ezt, mingyárt az étel-után kel ennyi:
fõképpen azoknak, kík az ételt bé nem vehetik, hanem, ki-
hánnyák; és à kíken has-folyás vagy vér-has vagyon. Az
alma hejábúl, igen használ, ha Pestis-kor fûstõt
csinálnak. Az Melancholia-ellen igen jó, és az õklelés-
ellen-is: ha az édes almát, paráz hamuban meg-sûtik, és
azt az édes-gyõkérnek keményitett levével, és szép
fejér nád-mézzel meg-híntik; s-effeléknek reggel s-estve,
minden-nap két órával az étel-elõtt, ennyiek adgyák. A'
vagy mesd két felé az almát, mesd-ki à magvát, tõlcs meg
temjénnel az után, tedd-õszve à két felet, és fûsd-
meg paráz hamuban, de meg ne égessed; és add meg-ennyi
annak, à kinn az õklelés vagyon. Ha ki à lábát, és más
tagját meg-ûti, s-meg-kékûl: messen almát
szeletenként, és el oszlattya azt, ha reá-kõti.
Az
almábúl, miképpen csinálnak bort, alma-vizet, eczetet,
lictariumot: és mint aszallyák, ide alább meg-irom.
[p 0146] . II.
A' kõrtvély-fárúl.
A Kõrtvély-fa,
noha egnyihány dologban eggyez az almával: úgy-mint, hogy,
egy ûdõben ûltetik, és oltyák; de sokban-is
kûlõmbõz. Mert elsõben, kûlõmb fõldet kéván:
mivel à kõrtvély, inkább szereti az agyagos fõldet,
hogy-sem-mint à kõvest. Azért, mikor el akarod ûltetni,
szorgalmatossan ki-hánnyad à kõvecset à verembõl;
mert egyébként, kõves lesz à kõrtvély tõle. Sõt ha
apró kõvecskéket találsz à ki-nõlt kõrtvély-fának
gyõkere-kõrûl: ásd ki à fõldet, és rostáld-meg,
válasd-el à kõvecset tõle, s' úgy tõlcs megént à
gyõkérre à fõldet. Annak-okáért, à kõrtvély-fa
nedves, és hûvõs helyt kiván, (noha à meleg helyeket sem
veti-meg) à hol semmi kõ nincsen: és mennél kõvereb à
fõld, annál job gyûmõlcsõt hoz; à sovány fõldbe
pedig, nem vészi jól fel magát, és erõtlenné lészen:
yyà gyûmõlcse-is apró kõves. A kõrtvélyt igen jó az
útzán, ávagy az út-félen ûltetni, à hol inkáb tapodgyák
à fõldet: à mint à szõlõ-tõvek-mellet-is, és à
szántó-fõldeken, à hol gyákrabban kapállyák, és
forgattyák, à fõldet; csak hogy, bátorságos légyen áz
úton-járóktûl. A kõrtvélyt, kõzõnségesen nagyobra
bõcsûllik az almánál: nem csak az õ csudálatos sok
féle kûlõmbségeért; de hasznáért-is, hogy idején
kikelet-után érni kezd: és élhetni véle nyárban, õszel,
télben szinte újig. Aszalva-is, és bé-csinálva,
kedvesseb az almánál: à táplálásra-is job, és
egéssegesseb.
[p 0147] A kõrtvély-fát, szinte
úgy ólthatni, mint az alma-fát. Minémõ fában pedig,
meg-írtam oda fel VI. Rész. n. CIII. ennek az kõnyvnek. Ha
magon ûltetik, igen késõn nõl: hanem-ha az óltásnak
okáért; de jobb õtet (az óltott fán-kivûl) vad fában
óltani: kivált-képpen à kit három esztendõvel elõbb,
jó széles, és szórgalmatossággal ki-ásott veremben
ûltettenek. A kit azon-kivûl, jól meg kel választani;
mert à minémû vad kõrtvely-fákat, áz szigetekbe, à vizek
mellett ki-ásnak, azokból kevés jót várhat az ember. Mert
nem vészik jól fel magokat: és végtére-is hátra maradnak;
azért afféléknek, csak békét kel hadni. Némellyeknek igen
darabos, és rovácskos à héjok: azért, azok sem
tenyészõk. Es, ha kemény helyrûl hozták õket, még
segíthetni rajtok, fõldnek gyakran-való úyitása-által:
és à fa-héjnak érvágása; ávagy hasítása-által. A'
mely fába-kõrtvély ágacskát akarnak óltani;
szûkséges, hogy elsõben jól meg-gyõkerezzék à
fõldben, minek-elõtte bé-óltyák; mert gyakran, ha meleg
száraz ûdõ szolgál reája, mind ki-vész, ha szinte
meg-foganodott-is az óltó ág, és nõlni kezd. Azért, job
még esztendeig várakozni, hogy-sem-mint heában
munkálkodni.
A' kõrtvély-fának héja-kõzzé-való
óltásában, arra-is vgyázni [!] kel; ha à héja igen darabos
és kemény, à kiben óltani akarnak (à mint gyakran
tõrténik azokban à fákban, à kik alkalmassan meg-
nõltenek) mikor à csontocskával, vagy fácskával, el-
akarják à fájától à héját valasztani: mert az, vagy
egy-felõl, vagy más-felõl kõnnyen meg-hasad, ha
szorgalmatos gondot nem viselnek reá. Azért bal kézzel,
erõssen meg kel [p 0148] fogni fának heját, hogy
egészen maradgyon: à ki szûkséges à nõvéshez. Ennek,
à kõtessel-is eleit vehetni, à mint oda fel-is meg-írtam
efféle óltásrúl. Arra-is figyelmezzenek, hogy az illyen
óltásban, ne à szemnél hanem, à csomónál kezdgyek à
faragást. Némellyek Aprilisben, Majusban, Iuniusban, à
kõrtvély-fárúl valami jó ágacskát le-tõrnek, à ki
óltani-való: és azt à pinczébe el-ássák, egy egész
esztendeig ott hadgyák, és apró gyõkerecskéket vér
magának. Noha talám job vólna elõb el-ásni, minek-elõtte
ki-fakad, és meg-levelezik: de szorgalmatossan kel véle
bánni; és gyakran kel à fõldet kõrûlette meg újítani,
az õntõzés helyett; az-után ki-ûltethetni à kertben.
Ha à kõrtvély-fa, kõves gyûmõlcsõt hoz, avagy
lassan virágzik: el kel à fõldet à gyõkerérûl
vonni, és tizen-õt egész nap, ó bor sõprûiével
õntõzni. Igy, meg-jovul à fa tûle, és jó édes
gyûmõlcset hoz. Hogy pedig jo édes gyûmõlcsel
bõvelkedgyék: fúrd-meg à fát à fõld színyénel, avagy
egy kevesé alább, és veri à likba tõlgy-fa, akár Bik-fa
szeget; az-után, fõdd-bé fõldel, à mint oda fellyeb-is.
Némellyek azt kívánnyák; hogy à mely kõrtvély à fáján
érik-meg, à féle fát idejébben ûltessék, úgy-mint
tél-elõtt: à tõbbit kezdgyék tél kõzepin ûltetni, ki-
keletnek kezdetiig. Mások azt taníttyák; hogy à meleg
tartományokban, Septemberben és Octoberben. A hideg
tartományokban, Februariusba és Martiusba. Akõzép-szerû
tartományokban, úgy-mint, kõzõnségessen Magyar-
Országban: akár eggyikbe, akár másikba ûltessék à
kõrtvély-fát.
[p 0149] A ki nem szánnya fáratságát,
és kévánnya; hogy az õ kõrtvély-fája, mindenkor szép,
és jó gyûmõlcsõt hozzon; ához illyen bajmolódást
praescribalnak; Mikor elsõ negyedik, vagy õtõdik
esztendõben az ûltetés-után, jól meg-gyõkerezett à
kõrtvély-fa: vonnyák-le à fõldet kõrnyûlõtte, az
utólsó gyõkér-ig, egy kevesé az úy esztendõ-elõtt,
(de mi-nálúnk, elõbb kellene ennek lenni) és egy vágó
késsel, egy kevessé vagdallyák-meg. Az-után
Januáriusban, megént hánnyák azt à fõldet à gyõkérre,
és más jó fõldel-is elegyítsék. Attúl az ûdõtûl-
fogva, szorgalmatossan meg-kel gyomlálni à vermet, és
az allyát à fának tisztán tartani: minden második
esztendõben kõrûlõtte à fõldet, télnek kezdetin
meg-kapálni; Es így, igen jó ízû, és tartós
gyûmõlcsel fizet. Azért, nagyobb szorgalmatosságot
kiván à kõrtvély-fa, az alma-fánál. Arra-is vigyázzanak;
hogy ha szinte sok új nõvendék ágak-horgassan
nõlnének-is à fiatal kõrtvély-fákon: nem kel mingyárt
le-nyesni azokat, kivált-képpen még mikor gyermekdéd à fa;
mert az-által, el-vészi erejét á fának, és soha jól
nem gyûmõlcsõzik: à tõb ágak-is meg-hajlanak, és nem
vészik igyenessen fel magokat. Hogy à kõrtvély,
férges ne légyen: mikor à kõrtvély, fát el-ûltetik,
kennyék-meg tehén, vagy õkõr epével à fának gyõkerét.
A' kõrtvély-fának, nincsen anyi nyavalyája és
fogyatkozása, mint az alma-fának, leg-nagyob à Féreg:
de ez, nem à fõlõtébb-való tàplálástûl
származik; hanem inkáb gyakorta, annak szûk-vóltátúl.
Egyébként ezén-kivûl, néha à tõkének fogyatkozása:
néha [p 0150] az helynek alkalmatlansága nemzi; à mint hogy,
nem csak à szelíd-, de az vad-fákban-is találkozik illyen
nyavalya: kinek orvóslása, igen nehéz. Azért, mikor az
óltásban ollyan fára találsz, job annak békét hadni, és
mást ûltetni helyében. Ha pedig à féle fogyatkozás, az-
után találtatnék à faban, à kit õrõmest el-
távoztatnál: à fa-kõrûl-való szorgalmatos
kapállással, à fõldnek úyitásával, és ér-
vágással, vagy kõppõlyõzéssel, mikor annak ideje
vagyon, véghez-viheted. Ha mind ezekkel sem vész-el à
féreg, hanem inkább õregbedik: metéld-le à heját mind az
egésséges-ig, és csak lágy tehén ganéjval, polyva-
nélkûl, kend-bé az helyt; csak hogy hamar bánnyál véle,
és ne késsél Annak-felette, néha efféle nyavalya, az
óltani való tõkétûl lévél: à kinek, tudni-illik, igen
temérdek, és darabos, avagy gõrõndõs heja vagyon, avagy
rovácskos; és ha azt meg-nem orvóssollyák, nem nõl jól
à fa. Azért mikor à kertész afféle fában akar óltani,
avagy immár-is óltott; elsõben, vakarja-le szépen afféle
darabos heját; de à belsõt meg ne bántcsa, és
kõsse-bé tehén ganéjval, és mikor ideje lészen,
kõppõlyõzze-meg, avagy inkab hasítsa-fel à heját:
kivel meg-újjúl à hejy, és alkalmatos lészen à
nõvésre.
A' kõrtvélyeknek mind kûlõmbségek, mind
nevek majd tõb, hogy-nem-mint az almáknak; azért nehezebb
ezeknek nemeket, s' neveket le-írnya. Mind azon-által, hogy
ebben se fogyatkozzunk-meg, egynehányat fel-jegyzettem.