KÕLESERI SAMVEL: BANKODO LELEK NYÖGESI. 0001


Váradnak, Pogány kézben valo esésenek alkalmatosságával iratott: REGGELI KÕNYÕRGES.

OH igaz mondó, hazudni nem tudó, erõs boszszu álló Isten! a' ki valamit egyszer meg-mondasz soha senki téged másban nem ér, a' ki el-hivod a' Fegyvert a' te néped ellen, a' fõldnek négy szegletirûl, hogy azzal a' te bûn-ellen gerjedezõ igazságodnak eleget tégy. Mi szégyen-vallott bûnõsõk, a' gyalázatnak fertõjébõl még-is te hozzád kiáltunk, noha bizonyára félûnk, hogy csak megcsufolsz bennûnket, mert csak akkor keresûnk tégedet, mikor a' lelkûnket a' fõldig le-nyomja a' nyomoruság s' szorongató keserûség. Talám [p 0002] immár Vram, annyira meg-is haragudtál, hogy ha Moses, Daniel, Jób és Samuel állanának-is elõdben, s' azok tõrekednének-is mi érettûnk> meg nem halgatnád õket, mert a' mi álnokságink vas-pennával jegyeztettenek-fel. Oh Vram! igazán ollyan dolgot cselekedél a' mi Izraélûnkben, hogy valaki meg-hallya, mind a' a' két fûle meg-csendûl belé. Szintén a' félelem, a' melytûl féltûnk a' jõve reánk, és a' mitûl tartunk vala, az esék rajtunk. Oda avagyon a' Magyar birodalomban a' mi-másódik Jerusálemûnk, pogány-kézre jutott leg- nemessebb Végházunk, nincsen már tõbb Váradunk. El- nyerettett a' FRigy-láda-is tõlûnk; Oh bár csak Icábodokat szûollyenek a' mi várandós Aszszonyi-állatink, mert el-távozott a' mi-Magyar Izraëlûnktûl a' dicsõsség. A' magasságbol tûzet bocsátottál Vram a' mi csontaink- kõzzé, õszve kõtõtted a' mi álnokságinkat, és a' mi kezeinket gyûmõlcsébõl érettz minket. Lásd-meg és tekints-meg Vram, hogy lõttûnk utálatosokká. Ne légyen néktek nehéz, mindnyájan, kik mi mellettûnk el-mentek ide tekinteni: ha vagyoné ollyan bánat, mint a' Magyarok bánattya, mert keserûséggel illetett minket az Vr az õ haragjának napján. Ne hijatok bár minket Naominak, az az, gyõnyõrûségesnek, hanem Marának, azaz, keserûségesnek, mert nagy mint a' tenger [p 0003] a' mi nyomoruságunk. Nincsen mi-nékûnk vigasztalónk, a' ki a' mi lelkûnket meg-vigasztalhatná, mi vagyunk a' vigasztalást bé venni nem-akaró Ráchelek. Meg-cselekedte az Vr, a' miket meg-gondolt, meg-tellyesitette fenyegetõ szavát, mellyel az õ szolgai által sokszor meg- fenyegetett; nem kedvezett az Vr, hanem meg-vidámitotta mi rajtunk az ellenséget, fel-emelte szarvát a' mi gyûlõlõinknek. Oh igaz Magyar nép! éjjel nappal follyanak a' te kõny-hullatásid, mint a' folyó-viz: meg ne szûnnyél, meg ne nyugodgyék a' te szemeidnek fénye. Kelly-fel, kiálts elsõ álomkor, õnts-ki mint a' vizet, a' te szivedet az Vr elõtt, mert egyben hitta az Vr, mint egy Innep-napra a' te félelmidet minden felõl. Gyorsabbak a' mi kergetõink, a' repûlõ Saskeselyûknél, fel-vadászák a' mi rejtek-helyeinket, el-kõzelgettenek a' mi utolsó veszedelmûnknek napjai; Jaj, bizony el-jõtt a' mi végûnk! El-jõtt immár az az idõ, hogy a' fõld ki- okádgya az õ lakosit, nem lakhatunk tõbbé az Vrnak õrõkségében. Oh meg-gyászolhatatlan s' meg- sirathatatlan napok! jaj hogy érõk ezeket. El-olvadott Vram, a' mi szivûnk, el-lankadtak a' mi kezeink, õszve- verõdnek a' mi térdeink, mert bánattal illetett minket az Vr az õ busulásának napján. Oh Vram! lásd meg kivel cselekedtél igy, nemde nem a' te nevedtûl neveztetett Varossal-é? El-feletkezelé [p 0004] Vram Frigyedrûl, s meg-engedédé, hogy a' te drága Evangeliomod s' a' mi dicsõsséges Hitûnk s' Vallásunk káromlásra jussón? Térj meg haragodból nagy Isten, tedd le sanyargató pálczádat, vesd a' tûzre sujtoló veszszõdet, láss kegyelmes szemmel bennûnket. Oh Izraëlnek ékessége, Vr Isten! miért engedéd a' pogányoknak, hogy igy sákmánt vessenek a' te õrõkségedben? egyben-csapják az õ kezeket a' mi veszedelmeûnkõn, sûvõltéssel és fõ- csóválással álmélkodván, ezt mondgyák: bezeg szép Város, ez-é a' fõldnek õrõme? Oh Vram, indullyanak-meg a' te szánakodó béleid mi rajtunk. Fajlallyad, ha egyebet nem a' te nevednek káromlását, mit fognak ezért mondani a' pogányok? azt hogy a' te népedet meg nem szabadithattad, sõt még a' te szived-szerént válo Davididnak-is lábok meg-csiszamodnak ezen. Vram légy kegyelmes a' te Jácóbodnak, ne veszesd-el a' te tiszteletednek helyét, zabolázd-meg a' maga hítt ellenséget, vess horgot orrában, szégyenitsd meg legjobb szerencséjének idején. Oltalmazzad kicsiny seregedet, védelmezzed meg maradott maroknyi Gyûlekezetedet. Ally boszszut igaz Isten a' mi vérûnkért, meritsd-bé a' veszedelemnek mély õrvényében ellenûnk vérhedett dûhõs ellenséginekt. Tekints-le a' magass mennyékbõl, keserûllyed Vram, siralmas sorsunkat, tõrõld-el kõnyvezõ orczánkrol sûrû siralmainkat, forditsd õrõmre bokros egy-mást érõ jajjainkat. Vram, légy irgalmas! Vram, légy kegyelmes, és ne késedelmezzél, hanem, hozd-l a' mi meg szabadulásunknak, kivánatos napját s' oráját.

Légy áldott Vram, hogy haragodat irgalmasságoddal meg-mértékled, a' ki ez el-mult éczczakában nem engedted, hogy mindenestûl-fogva, bé- nyellyen bennûnket a' pogány, mint az éh oroszlán; hanem e' mai napnak világosságára is, (noha azt itilhettûk volna, hogy békével virattát nem érjûk) fel- virrasztottál. Igazgassad e' mai naponnis járásinkat, lépésinket; sziveinknek gondolati, szájunknak szóllasi, kedvesek legyenek Vram te elõtted. Hajts-le Vram fûleidet, kedvellyed a' mi ohajtásinkat, szedegesd tõmlõdben kõny-hullatasinakt, a' te kebelednek szerelmeért, a' mi lelkûnk gyõnyõrûségeért, a' Jesus Christusért, kinek, te-veled, és a' Sz. Lélekkel: a' Gyõzedelmeskedõ és a' Vitézkedõ hiveknek serege, szûntelen valo, Alleluját, kiált. Amen. Mi Atyánk, etc.

Hasonló alkalmatossággal iratott ESTVELI KÕNYÕRGES.

OH igaz itiletû, fel-lobbant haragú, mindenható nagy Isten! bezzeg meg sokasitók gonoszságinkat, de teis meg-sokasitad rajtunk keserves ostoridat, meg- homályositotta az Vr haragjaban a' Sionnak leányát, alá hajitá a' fõldre a' Magyar Izraelnek minden ékességét. Meg-vetél Vram minket és meg-gyaláztál, ki nem jõvél sereginkel, meg-futamtatál minket a' mi ellenségûnk elõtt, adál minket nékiek ételûl, mint a' juhokat, kiket a' Mészárszékre visznek. El"adtad Vram, a' te népedet minden pénz nélkûl, és meg nem õregbitetted az õ becsûjõket. Verettél minket példa-beszédûl a' pogányoknak sés fõ-csoválásra minden nemzetségeknek. A' mi gyalázatunk naponként elõttûnkforog és a' mi orczánknak pirulása el-boritott minket. Le-nyomattatott mind a' poriglan a' mi lelkûnk és a' fõldhõz ragadott a' mi bélûnk. Meg-voná az Vr kézivét, mint egy ellenség, tárgyul tõtt fel bennûnket, és az õ nyilaival meg- lõvõldõze. Jaj minékûnk, mert vétkeztûnk! Meg- fogyatkoztak szemeisnk a' siralom miatt, meg-háborodtanak a' mi belsõ részeink, mert hatalmat võtt rajtunk a' csúnya poganyság. Fegyvernek éli miatt hullottanak el a' mi erõss vitézink, az halálnál keservessebb rabságra vitettenek sok szép Iffiaink, Szûzeink, a' fõldhõz verettettenek csecsemõ gyermekink, kiket jajszoval méltán siratunk. Mi vagyunk igazán sanyaruság-látott emberek az Vr haragjának veszszeje miat, a' setétben [p 0007] fektetett minket, mint a' kik régen meg-hóltanak; ha kiáltunk- is bé-dugta az Vr fûleit a' mi imádságinkra, darabokra vagdalt minket, és az õ nyilait lõtte a' mi veséinkben. Az Vrnak kegyelmessége, hogy mind meg nem emésztettûnk, mert nem fogyatkoztanak-el az õ nagy irgalmassági, mert mind õrõkké el-nem hágy az Vr-bánattal illet ugyan, de ismét kegyelmes lészen az õ kegyelmességének gazdagsága szerint; sõt nem szive szerint vér, mikor vér-is, hanem, hogy e' gonosz világgal edgyûtt el ne veszszûnk. Mit panaszolkodik tehát az élõ ember az õ bûnének bûntetése felõl, tudakozzunk inkább a' mi útaink felõl s' térjûnk-meg az Vrhoz. Mi vétkeztûnk és engedetlenek vóltunk, erõnkben és karunkban bizakodtunk, azért nem kedveztél Vram minékûnk. Fizess-meg Vram a' mi ellenséginknek-is, az õ kezek munkája-szerint, adgy nékiek szivek fájdalmát, és a' te átkodat vesd reájok, kergesd- meg õket haragodban, és veszesd-el õket az ég alól. Arvák vagyunk Vram, bizony árvák vagyunk, csak te reád maradtunk, ne hadgy-el mindenestûl-fogva. Meg szûnt a' mi szivûnknek õrõme, siralomra fordult a' mi vigasságunk. El-esett, el-esett a' mi fejûnknek ékes Coronája! Jaj most nékûnk, mert vétkeztûnk. De te Vram õrõkké meg-maradsz, a' te ûlõ-széked õrõkké- állandó, miért feletkezel-el õrõkké [p 0008] mi rollunk? el-hadsze minket sok ideiglen? Térics-meg Vram minket te hozzád és meg-térûnk, épics-fel a' mi napjainkat, mint vala a' régi idõben. Add kezûnkben még egyszer tõlûnk torkon-verve el-
võtt szép Veg-házainkat, avagy csak tarcs- meg azokat, mellyeket Isteni jó-vóltodból még eddig pogány kézre nem bocsátottál. Seregeknek gyõzhetetlen Vra, elégeld-meg immár egyszer a' Sionnak romlását, ved-el a' te népednek szidalmát. Most vagyon Vram az idõ, hogy a' pogányok táborát meg-takincs haragodban; veszesd eszeket csudálatosképpen, a' magok fegyverével vágasd le õket, bolondics meg a' keresztyénség ellen forralt tanácsokat, vidámics-meg a' Joseph romlásán szánakozo jó lelkeket. Tamasz Vr Isten a' te inség-alatt nyõgõ népednek, edgy nevezetes Szabaditót; br ollyan légyen az, mint a' juhok aklából, KIrályi-székben hágott; Dávid, vagy mint a' csépelõ szérûrõl élõ állatott Gedeon, avagy csak mint a' gyenge karjá Deborah Aszszony. Adgy Vr Isten ez el-álélt Nemzetnek edgy okos vitéz Magyart, ki avagy kardgya- élivel, avagy elméje fényével szerezzen állandó s' meg- maradandó békességet ez meg-nyomorodott hazának. Imé Vram, majdan reánk borul a' setét éczaka, de te Igasságnak Napja, tûndõkõllyél a' mi sziveinkben. Légy õrizõ Pásztorunk, virraszto Strásánk, [p 0009] védelmezõ Istenûnk. Virrasz fel, ha kedves életûnk, a' hólnapra- is jó egésségben, tõlcs-bé sziveinket, kivánatos hireknek hallásával. Derics-fel homalyban-borult napunkat, add- meg szivûnk szakadva várt békességûnket. Halgass- meg édes Reményûnk igye-fogyott gymoltalan állapotunkban, áldott szerelmednek Fiáért, a' Jesus Christusért, Amen.

Mi-Atyánk, etc.

Gylau s' Fenes kõzõtt lett szomoru Harcznak alkalmatosságával iratott Kõnyõrgés.

MEg- foghatatlan mennyei Felség, a' Sz. Háromságban edgy tõkélletes Istenség! Királyoknak Királlya, Fejedelmeknek gyõzhetetlen Fejedelme! Kinek minden cselekedeti, noha meg- visgálhatatlanok, útai meg-tudhatatlanok; mindazáltal, igen bõlcsek, igen jók, mert igazak: a' te lábaidnak sámoly székihez arczal le-borulván, szivûnk igaz meg- alázodsával, minden tudó s' minden látó tekinteted eleiben, kegyelem kérni elõ állottunk, hogy kegyelmet talállyunk az alkolmatos idõben-való segitségre. Meg vallyuk szent istenûnk, rettenetes bûnõs voltunkat; mi magunknak õrõk gyalázatot tenéked mindenekben vég-nélkûl-való [p 0010] való dicsõsséget tulajdonitunk, hogy igaznak itiltessél mikor itilsz, és gyõzedelmes légy, mikor az emberek tégedet vádolnak. Oh Vram! minékûnk orczánk- pirulása, a' mi Királyinknak, Fejedelminknek, Atyainknak, Véneinknek, Ifjainknak, mert vétkeztûnk te ellened. Ez az oka Vram, hogy tûzet gyujtottál a' Sionban, melly meg- emésztette annak fundamentomit. El-vesztetted Izraelnek (a' Magyar Nemzetnek) ékes lakó-helyeit és meg-sokasitottad Judának leányi kõzt a' sirást és jajgatást. Meg- tapodta az Vr a' mi erõss vitézinket, gyûlést tõ0tt mi ellenûnk, hogy a' mi ifiainkat meg-rontaná, sajtót nyomatott az Vr a' Sionnak leányival. A' mi téjjel mézzel folyó õrõkségûnk szállot a' kivûl-valókra, szép Vég-házaink az idegen pogányokra; jutottunk immár nagy árvaságra, mert az Vrnak fel-kent Fejedelme-is sebek miatt esék-el, ki felõl azt mondottuk, hogy az õ arnyékában nyugoszunk. Tekincs meg Vram, mert gyõtrelemben vagyon a' te Anyaszentegyházad, kivûl a' fegyver pusztit, belõl a' szorongató félelem emészt. Igaz az Vr, mert az õ szája ellen rugodoztunk. Eõrûlly bátor mostan Edomnak leánya, (kõrnyûl-metéletlen szivû pogányság) de még te rajtad is által mégyen az Vrnak pohára, meg- részegûlsz és okadol; bóldog lészen a' ki meg-fizet néked-is a' te gonoszságodért, [p 0011] mellyel hozzánk vóltál; bóldog ember lészen, ki meg-ragadgya és a' kõsziklához veri a' te kicsiny gyermekidet. Oh Vram emlekezzél-meg végre a' te kicsiny seeregedrõl, mellyet a' macula nélkûl-való Bár ánynak vérén szerzettél te magadnak; ha Vram a' te lelked gyõnyõrûsége a' Sionban vagyon, ne add martalékra a' te szegény népedet. Tõrõld-el Vram immár, a' sok kõnyhullatást a' te Anyaszentegyházadnak orczájárol, irgalmasságodnak keszkenõjével, tõlcs bé nevetéssel s' vig-õrõmmel a' mi szájunkat. Hozd-meg kõzinkben a' szám-ki-vetett békességet, hogy az igasság és az irgalmasság a' mi uczáinkon õszve- találkozván, edymást csokolgathassák. Halgass-meg minket Vram, mert jó a' te kegyelmességed; ne rejts-el orczádat szegény szólgaidtól, mert nagy szorongattatásban vagyunk; Szabadics-meg minket a' sárbul, hogy el ne borullyunk, siess Vram segedelmeddel, mert kivûled nincsen sohol reménségûnk, Am.

Akar- minémû idõre-való Kõnyõrgés.

OH Abrahamnak, Isáknak, Jákóbnak, s' ezek nyomdokát kõvetõ minden hiveknek, kõnyõrûlõ és kegyelmes Istene! minékûnk- is szegény bûnnek meg-terheltetett szolgaidnak, szolgálóidnak az Vr Jesus Christusban meg- engeszteltetett [p 0012] szerelmes Atyánk! meg-alázodott s' meg-tõrõdõtt lélekkel le-borulunk a' te fényes orczád elõtt; vallást teszûnk Felségednek, lelkûnk- isméretit nyugodni nem engedõ szarvas vétkeinkrõl, mellyekkel Anyánk méhétõl fogva meg-keseritettûnk tégedet. Az Adám edgy által-hágása, mellyel mind magát s' mind maradékát õrõk veszedelemben ejté, elég volna a' mi kárhoztatásunkra, mert mi õ benne minnyajan vétkeztûnk s' a' te dicsõsségedtûl meg-fosztattunk; hát azon kivûl mennyi sok ezer, hajunk-szálait fellyûl halladó bûnõkkel bántottuk-meg a' te Atyai szivedet, méltán haragnak edényivé s' kárhozatnak fiaivá tehetnél azokért bennûnket. Mert mi vétkeztûnk gondolatinkban, szóllásinkban, cselekedetinkben; meg-térésûnknek elõtte s' utánnais. Vétkeztûnk a' mi tudományunknak vilaga ellen, lelkûnk isméretinek sugallása ellen, a' te hoszszú tûrésed ellen, fenyegetõ itiletid ellen, magunk sok izbéli igireti s'-fogadasi ellen. Vétkeztûnk gyermekségûnkben, iffiuságunkban, meg-élemedet állapotunkban; vétkeztûnk titkon és nyilván a' fényes napnak láttára. Vétkeztûnk, a' te tõrvényednek minden czikkelyei ellen, a te drágalátos Fiadnak Evangelioma ellen, a' Szõvetségnek vére ellen, a' Vigasztalásnak lelke ellen; mert mi nem szomjuhozunk [p 0013] a Jesus CVhristust, nem gyõnyõrkõdtûnk õ benne, sõt inkább hoszszu ideiglen-való, penitentia-tartatlanságunkal szomorusaggal illettûk. Mind ezekért, egyebet nem érdemlûnk, hanem hogy ki-vágattassunk az élõknek seregébõl, és ki-tõrõltessûnk a' te kõnyvedbõl. De oh bûnõsõk õrõk kárhozattyában nem gyõnyõrkõdõ Isten, tõrõld-el ez elõ-számlált gonosságinkat, a' te nagy Nevedért, a' te igaz igiretidet, a' te Christusodért. Tedd bizonyossá lelkûnk- isméretit bûnûnk-bocsánattya felõl, add-megh minékûnk a' te Idvezitésednek õrõmét, lelkûnk- isméretinek békességét és a' szent lélekben való vigasságát. Adgy mi belénk Christusban meg-nyugovo Hitet, Reménséget, Szeretetett. Bûnõn valo bánatott. Adgy értelmet a' lelkiekben; adgyad hogy szerethessûk a' Hitnek-cselédit, sõt még ellenséginketis. Adgy nevekedést, minden kegyelmekben; az idvességnek eszkõzeit, u. m. az Iginek predikáltatasat, a' Sacramentomoknak ki-szólgáltatását, a' te Sz. Szombatodat, tedd foganatossá, azon jó-végre. Szenteld-meg a' reánk bocsátott kereszteket. Szabadits meg szegény lelkeinket a Bûnek Vrasága alol, az õrdõg rabsága alol, ez Világnak szemfény vesztõ gyõnyõrõségi s' kisireti alól.