AZ FORTVNATVSROL IRATOTT IGEN SZEP NYAJAS BESZED ÉS
KÕNYVETSKE. [A3]
Edgykorban midõn õk az asztalnál ûlnének, és enni
akarnának, noha õrõmesben jobban laktanak vólna ha lett
vólna mivel, az attya meg-tekintvén az õ fiát, nagy
szûbéli foházkodást tõn, mellyet az fia meg-látván,
melly már 18. esztendõs vala, az ki semmit egyebet nem
tudott, hanem tsak azon nevet meg-irnia s' olvasnia, mind-az
által az fegyver játékot tudta és egyéb lo kõrnyûl való
abrakolást-is, mert az vala õrõme és
gyõnyõrûsége, s' monda az attyának: Oh szeretõ
atyám, vallyon s' mi lelhetett tégedet? Mert én jól láttam,
hogy mikoron te én reám tekintettél vólna, igen meg-
szomorodtál; azért kérlek édesatyám, mond-meg nékem, ha
meg haragitottalaké valaha valamiben, add tudtomra, mert én-is
akarok az te akaratod-szerént mindenkor élni. Felele az
Attya: Oh édes fiam, az miért én szomorkodom, abban tenéked
nintsen semmi vétked, sem másnak vétkûl nem
tulajdonitom, mert az én sanyaruságom és nyomoruságom
mellyben én mostan vagyok, magamnak szerzettem, mert mikoron
eszemben jút az én nagy bõtsûletem és joszágom melly
énnékem vólt, mellyeket haszontalanul el-kõltõttem,
kiket az én atyáim nagy hûséggel gyûjtõttenek, az
mellyet nékem-is kõvetni kellett volna, sõt régi
jõvedelmûnket s' eredetûnket bõtsûletben tartottam
vólna, a' kit én nem tselekedtem, de azért nézek reád és
gondolkodom, hogy én már mostan sem tenéked se ennékem
nem lehetek segitséggel, és ezért olly
keserûségben vagyok, hogy én se éjjel se nappal
miatta nem nyughatom, ugy hogy még azok-is már mind el-hadtak,
az kikkel én az én javaimat bõvõn el-kõltõttem,
azoknál én most méltatlan vendég vagyok avagy felette
érdemetlen. 5 Mind ezekre felelvén Fortunatus: Oh én édes
atyám, ne szomorkodgyál annyira, ne-is tõrõdgyél
érettem, mert én iffiú, erõss és egésséges vagyok,
el-vándorlok idegen országokra, és szolgálni fogok, ez
világban még elég sok jó vagyon, bizom Istenben, hogy
énnékem azokban még elég részem lészen, tenéked penig
az mi Királyunk kegyelmes urad, s' az alá adgyad magadat, az
se tégedet se anyámat valamig éltek el nem hágy, és igy
ne légyen gondod én reám, hiszem én már fel-nevekedtem,
hanem minden én hozzám való jó akaratitokat kõszõnõm,
azon-kõzben fel-kelvén, minden fegyvereit, melly az
játékoktol meg-maradt vala, fel-vévén, ki-méne házábol az
tenger partyára, gondolkodván mit tselekedgyék, ugy hogy õ
soha tõbbé attya eleiben ne menne, hogy õ reá tõbbé
ne neheztellene.
Es midõn õ az tenger patton alá s' fel
járdogalna, az parton edgy Velenczei Gállya meg-állapodék,
melly Jerusálembõl jõvén, azon vólt edgy Flándriai Grof,
kinek két legénye meg-hólt vólt. Es mikoron már az Grof az
Királynál dolgait el-végezte vólna, és az Patronus el-
készûlne, trombitát-is fuvatván õszve-gyûlésre
az [p [&Ag] rave;] gállxához, azonban el-érkezék az Grof-is tõbb
egyéb Nemessekkel, ezt látván nyavalyás Fortunátus,
gondolkodván magában: Vajha én ennek az Urnak szolgája
lehetnék, és véle el-mehetnék, ugy hogy én Czypriában
soha viszsza ne térhetnék, méne az Grof eleiben, szép
reverentiát néki adván, mellyet az Grof hogy látott
vólna, nem itélte paraszt nembõl valónak lenni, monda
azért Fortunatus: Kegyelmes Uram, hogy kegyelmességednek
szolgai elholtanak, nem fogadnaé kegyelmességed mást
azok helyett? Monda az Grof, Mit tudtsz te? Felele és monda:
Vadászni tudok s' az abrakoláshoz-is jól értek, annak-
fõlõtte úton járni-is az mire szûkség és
kévántatik. Monda az Grof: Ugyan tsak arra kelletnél
énnékem, de azon félek, hogy te ez Országtol el nem
akarnál menni távolyra. Felele Fortunatus: Sõt kegyelmes
Uram, kegyelmességed nem mehet olly meszsze, ha négy
ennyire-is mint vóltál, el-mégyek veled. Monda ismét az
Grof: Mitsoda fizetést adgyak tehát tenéked? Az Fortunatus
is igy szólla: Kegyelmes Uram, én nem kévánok semmi
szerént, tsak az mint fogok szolgálni, az szerént
fizess énnékem. Az Grofnak igen tettzék ez iffiúnak
beszélgetése, s' monda: Imé ezentõl az Gálya el-
mégyen, készen vagyé? Monda õ-is: Készen vagyok uram,
és õ azontol fegyver játékját, melly kezében vala bé-
veté az hajoban, és el-mene butsu nélkûl az attyátol és
annyától az Groffal edgyûtt, mint szolga, az Gályán, de
igen kevés pénz lévén nála, tsak rõvid idõ mulva el-
jutának szerentsésen Velenczében.
MIKEPPEN FORTUNATUS
AZ ATtya és Annya hire nélkûl edgy Groffal el-hajozott volt
Flandriában.
ES midõn már õk Velenczében érkeztenek
vólna, az Velenczének penig minden ditsõsségét hogy
látná, nem kévánkozik õ ott tõbbet mulatni, hanem tsak
vágyása lõn hazájában, és jó akaroihoz, ez vala menten
akarattya, hogy ha Isten ez Országbol viszsza viszi
békével, feleségûl venné magának az Clevei Herczegnek
leányát, melly igen szép iffiú és gyenge vala, kit már
alattomban meg-is szereztetett vala addig magának miglen
viszsza jõne. Annak okáért õ inkább hazájában
kévánkozott, és vétettete lovakat, és egyéb
szépségû drága marhákat, bársonyból és vont
aranybol tsináltattakat, és egyebeket, az kik az
menyegzõhõz valók vólnának. Es noha sok
szolgaivoltanak, de azok kõzzûl tsak egy sem tudott
OLaszul Fortunátuson kivûl, és ki mindenhez olly
alkalmatos vólt vólna, mind adáshoz vévéshez, mellyekért
az Grof felette igen szerette õtet, ezt hogy vévén
eszében Fortunatus, annál-is inkább okoskodott az
hûségesen való szolgálatban, mert õ néki kellett
mindenkor az Urnál elsõ és utolso lenni. Es mikoron már
az Grofnak sok lovakat vettenek vólna, azok kõzzûl
némellyek igen alá valók valának, az mint hogy gyakorta
tõrténik, hogy az hol sok lovak vannak edgyûtt,
rõszszak-is találkoznak kõzõttõk, azokat penig az
Grof elõtt mind meg-kellett mustrálni, és osztán ugy
osztogatván-el az szolgák kõzõtt, de az Fortunatusnak
ada leg jobbat kõzzûlõk, kinn az tõbb szolgák igen
boszszonkodnak vala, és gyûlõlik vala õtet, és monda
edgyik az másiknak; az õrdõg, ugy-mond, hozta kõzinkben
ez butsu-járó legényt, mind-az-által békeségesen
jártak véle az õ Urok elõtt, nem-is merték õtet az
Grofnak bé-vádolni, sem valamit néki szollani, és
eképpen nagy õrõmmel haza-menvén az Grof, nagy
tisztességgel fogadták z õ népei, szerették-is
felette igen õtet, mert igen felette jámbor Grof Ur vala, õ-
is kedvezett az õ alatta valoknak. Es midõn már házánál
volna, azontol az õ szomszédi hozzá-jõvének, és az
õ jó akaroi, az kik õtet kedvessen fogadák, ditsõitvén
az Istent, hogy az õ mostani úttyát szerentsésen
véghez vihette vólna, azontol kezdének véle beszélgetni
az házasságrol, mint hogy az elõtt-is vólt szó
felõle, kire kedve lévén magának-is, és kéré õket azon,
hogy véghez vinnéjek; melly dolog rõvid idõ mulva meg-
lévén, hogy az Clevei Herczegnek leánya néki adattaték.
Akkor készittteték [p [B] ] nagy gazdag és fõ lakodalom,
mellyben sok Fejedelmek és fõ Urak jõvének, és lõnek
ûtkõzések s' kopia tõrések, és vitézi játékok
tartatának az sok szép Nemes aszszonyok elõtt. Es
noha az Fejedelmek és fõ Urak, fõ Nemes szolgákat
magokkal hoztanak vala az lakodalomban, de nem vólt edgy-is
kõzzûlék, kinek szolgálattya az Urak és fõ
aszszonyok elõtt olly kedves lõtt vólna, mint
Fortunatusnak. Kik meg-kérdék az Grofot, hogy honnét
találkozott vólna hozzája illyen jó udvari szolga, ki
nékiek meg-mondá; miképpen Jerusalembõl való viszsza-
térésében hozzaja jutott volna, és meg-is bészélé
minémû jó nyulászó és madarászó, s' minden-féle
vad-állatokat az erdõkõn vadászó volna, annak-felette
minémû kedves és jó szolga, ki mindent érdeme-szerént
bõtsûletben tartana. Ez illyen ditséret által, kit az õ
Ura néki ada, sok ajándékok néki az Fejedelmektõl és
nagy Uraktol ajándékoztatának, és az sok fõ
aszszonyoktol-is.
MIKEPPEN FORTUNATUS AZ URA
Lakodalmakor az ûtkõzésben es viadalban magát tartotta
Flándriában, és az által az fel-tõtt kintset el-nyerte.
AZ Fejedelmek és nagy Urak ûtkõzése után, ismét
õszve-tanátskozék Clevei Herczeg az Groffal, az leánya
urával, egyenlõ akarattal, tétessék-fel, ugy-mond,
valami jószág az Urak szolgainak, kik az lakodalomban
vannak, hogy érette ûtkõzetek legyenek, és az ki leg
gyõzedelmesb lejend kõztõk azé légyen az jutalom. Az
szolgák penig azon felette õrvendezének, és mindenik
szándékozván arra miképpen el-nyerhetné az jokat. Es
mikoron az elsõ napon ûtkõzet tõrt vólna, akkor
Brabantiai Herczegnek edgyik szolgája, más penig Fortunatus
ditsiretet nyerének, ez illy dolog penig az tõbb szolgáknak
nem igen tettzék, akkoron kezdék kérni Timotheust az
Brabantiai Herczegnek szolgáját, az ki edgyik részét az
fel-tõtt jóknak el-nyerte vala, hogy az Fortunatust hija-ki
bajra, és az õ nyert javait az Fortunátus javaival tegye
edgybe, és ugy osztán megint ûtkõzzenek meg érette, s'
nyernéje-el tõle, ki-ki ajánlya magát érette
szolgálattal. Az Thimotheus halván ez kérést mellyel
õtet kéri vala az társaság, meg nem menthetné magát,
hanem izente Fortunátusnak, hogy az õ akarattyát
tselekedné, és az el-nyert jókat az õvéi mellé fel-tenné,
és azért meg vina és ûtkõznék az egész Frauczimerek
elõtt, és az ki erõsb lészen azé légyen
mindenestõl. Ezt halván Fortunatus, mingyárt reá-vévé
magát, noha õ annak-elõtte sokszor nem ûtkõzõtt
vólt, mind-az-által azontol néki igéretet tõn. Ez hirt
halván az Urak, miként az Thimotheus ismét
Fortunátussal edgyûtt az nyert jókért vini akarnának,
õrûlének rajta. El-készûlvén penig egyenlõ
akaratból, ki-menének az bajnak piatzára, és õszve-
menvén erõssën, de mindenik keményen tartván magát,
midõn már negyedikszer õszve-menének, akkor Fortunatus
az Thimotheust moind lovastol az lántsával le-veté, és
el-nyeré az fel-tõtt jókat, az melly ér vala 2000. korona
aranyakat. Ez idõtûl-fogva annál inkáb irigykednek vala
reája, de leg-fõképpen az Flándriai Grofnak szolgai. Az
Grof penig igen õrvendezett, hogy az õ szolgai kõzzûl
találkozott olly ki az jutalmat el-nyerte, de az irigység
felõl semmi nem tudván, mellyet az Fortunátusra tettenek,
mind-az-által edgyik-is nyilván nem mert felõle szollani.
Vala penig kõzõttõk egy vén ravasz lovagos, ki
Rupertnek neveztetett, monda az. Ha énnékem, ugy-mond, tiz
korona aranyom vólna, nnek az iffiúnak annyira vinném dolgát,
hogy innen hamarsággal az Urtul butsu nélkûl-is el-menne,
senki bár kétséges abban ne lnne. Azok penig minnyájan
mondának: Jo barátunk Rupert, hogy ha te illy dolgot tudsz,
miért késel véle? Monda penig õ: Mert én ez pénznek
szerit nem tehetem, hanem adgyon ki-ki edgy fél korona
aranyat, és ha én õtet ez udvarbol ekképpen ki nem ûzûm,
tehát én tinéktek edgy-edgy koronával tartozzam. Azok penig
egyenlõ akarattal lévén, az mellyiknek penig [p [B2]] nem
vólt az másik kõltsõn adott annak, mind addig hogy 15
korona aranyat gyûjtõttenek vólt õszve, és adák azokat
Rupertnek, monda az: Mostan immáron edgyik se szollyon
semmit-is, tsak ki-ki tegye maga dolgát. Ennek utánna menten
meg-barátkozék Rupert Fortunátussal, és barátságot
tartván véle, beszéll vala véle minden-féle dolgokrol,
mellyek az Országban tõrténtenek, az ollyakat penig
Fortunátus igen õrõmest halgatta, és szép
aszszonyokhoz kezdé õtet tsalogatni azonban, az hová
penig mentenek, mingyárt ott Rupert borért kûldõtt, és
egyéb nyalánkságért, mint hogy Rupert hozzá-is tanult vólt
az udvari konyhához. Es igen ditsiré õtet, minémû gazdag
és nemes vólna, kit Fortunatus tsak halgata, mind-az-által az
Fortunátus-is mindenkor akart adni, de Rupert nem hagyott, sõt
monda nékie; hogy minden õ attyafiainál kedvesebb vólna,
és az minékie vagyon, mindeneket kõzlene véle, tõb illy
sok szép szókkal gyakorta illette. Es barátságokat
addig tartották edgyûtt, hogy Rupertre immár minnyájan
boszszonkodtanak, és mondának: Vallyon akarjaé Rupert
Fortunátusnak életét el fogyatni, és tudnaé ennek valamit
mivelni? De bizonyára ha Rupert azt végben nem viszi, az kit
minékûnk fogadott az harmincz koronát meg kell nékie adni,
he semmije nam marad-is. Ezt meg-tudván az Rupert, tsufollya-
vala az õ társait, ésmonda: En egyébként kedvet magamnak
nem találhatok, hanem tsak a' ti pénzetek által. Es midõn
már az pénzt mind el-kõltõtte volna, edgykoron edgy estve
késõn, mikor az Grof az õ feleségével nyugodalomra
menne, és senkinek nem kellene fenn szolgálni, el-méne
Rupert fortunátushoz [!] az õ ágyas-házában, s' monda: En
reám edgy dolog tsak alattomban bizattatott az Uram
Canczellariussátul, az ki énnékem kiváltképpen való
fõ barátom, és noha õ engem valoban meg-tiltott, ugy, mint
baráttyát, de mind-az-által én meg nem tûrhetem, mint jó
akaromtul te tõled el-titkolni, mert olly dolog ez, hogy
nétalám tégedet-is illet. Es az mint magad-is jól tudod,
miként hogy az mi Urunk az GRof edgy tõkélletes és szép
feleséget vévén magának, azzal penig sok szép
aszszonyokat és fraucimereket-is, annak valami bolondság
jutott eszébe, ugy-mint feleségéhez való gyanuság, de
azokhoz-is az fraucimerekhez, kik az új komornikok elõtt
szolgálnak, az mostanában jõttenek, noha õ olly
reménség alatt vette-fel õket, hogy már azok
bõtsûletesek, tisztesség kivûl egyebet nem
tudnának, de még-is olly gondolkodási vannak felõlõk,
mert igen vak dolog az szerelem, mikoron az meg-gyulad és igen
kezd égni, nehezen olthatni-el, midõn két szeretõk, az
kik edgymást igazán szeretik, azokat majd senki sem
választhattya-el, hanem tsak egyedûl az keserû halál.
Es hogy el-távoztatódgyék ez illyen dolog, tanátsul adattatot
nékie, és tellyes szándéka az, kit meg-tselekednie-is
igyekezik, mert az holnapi napon az Lauff nevû városban
mégyen, holott õ nékie põri vagyon edgy Groffal valami
joszagért, és szintén jokor esik ez tõrvény, igy az
maga szolgait-is el-viszi véle, mert jol tudgya hogy az
sz. Poli Grof-is oda jõ nagy pompáson. Az meddig penig ott
fog lenni, addig meg-akarja az Fraucimeres szolgákat
mettzettetni, vagy kedvellik vagy nem, és ekképpen ereszti
az Fraucimerek kõziben õket, és ugy szolgáltatni néktek,
mint az régiek szoktanak vólt. Annak-felette az õ
kedvesének-is megjelenti ugyan titkon, de hogy azt az dolgot
maganál benn-tartsa, mert jol-tudgya, hogy ha az õ
felesége az komornik aszszonynak meg-jelenti, onnét
tovéb mégyen, sõt az után edgyik az másiknak, mind addig
hogy osztán minnyájan fogni tudgyák. Igy akarja azért eleit
venni, hogy az Fraucimerek kõzt ne follyon az rosz
szerelem, mert jol tudgya azt, hogy az aszszonyi-állat nem
kedvelli meg-heriltetett embert, mert afféle természet ellen
valo-is. Midõn Fortunátus ez beszédeket hallotta volna,
igen meg ijede, és menten kérdé tõle, hogy ha nem tudnaé
az Városban valami áll kaputskát, kérné azon hogy
mutatná-meg néki, mert õ azonnal onnat el-menne, és az õ
Urának ottromba szándékát soha meg nem várná, és bár
õ énnékem minden joszágát ide adná-is, vagy peniglen
Angliai KIrállyá tennie-is, de soha tõbbé nem
szolgálnám. Ez okon kedves barátom Rupert, légy [p [B3]]
segitséggel mostan, hogy én ma innét el-mehessek.
Monda Rupert: Ertesd-meg barátom Fartunátus, hogy ez Város
kõrõs-kõrnyûl vétetett fallal, és senki sem bé
sem ki nem járhat egész reggelig, mig kõnyõrgésre
harangoznának, akkor leg-elõszszõr nyittatik-meg az
barmoknak kapuja. De kedves barátom Fortunátus, hogy ha én
volnék az, a' kire mostan, én ez dolgot meg tselekedém, mert
mind éltig szûz lenék, igen akarnám, hogy ha én-is edgyik
választott lehetnék, sokat nem vonogatnám magamat, sõt
mindgyárt oda engedném. Monda az Fortunatus: En inkább
házanként mennék koldulni, hogy sëm mint étszakán
vélek nem hálhatnék, az mint egyébkor hogy háltam. MOnda
Rupert: Bánom, hogy tenéked ez dolgot meg jelentette, mint hogy
érteném az te innen való el-menésedet, mert minden én
bizodalmam tsak te benned vala már, és mi ketten mint atyafiak
edgyûtt ugy fogunk vala élni, és az mi barátságunkat
kedvesen tartottuk vólna, de ha tellyességgel el-
akarsz már menni, tehát látogass-meg engemet irásod
által az holott lészesz, én-is mikoron már az mi Urunknak
Fraucimerei kõzõtt elégedendõ herélt Komornikok
lésznek, azokat tenéked én-is viszontag meg-irom, és
viszsza jõhetz hozzánk, és abban nem kételkedem, hogy
az mi Urunk tenéked mindekor kegyelmes Urad lészen. Gyorsan
felele arra Fortunátus: Ne ird se izend bár énnékem, mert
valamig élek: soha tõbbé én ez udvarba nem jõvõk,
sõt meg se jelents soha senkinek, hogy én ez
Országbol ezért el-megyek, miglen én harmad napig nem
mennék. Ollyat hazuda néki Rupert, és igy el-butsuzék tõle,
és igen szomoru vala, mint ha õ igen bánkodnák, és az
egész mennyei seregeknek õtet ajánlya vala. Akkor vala
bezzeg edgyszer az Judás tsokja. Ez szintén éjfélkor
vólt, midõn mindenek alunnának, de az Fortunátusnak álom
sem jutott szemére, sõt tsak edgy ora-is egész napnak
tetszék néki, és azt véli vala, hogy ha az Grof meg-tudgya
az õ el-menését, azonnal meg-fogattya õtet, és igy tsak
alig várá hogy meg-virradgyon, menten reggel meg
sarkantyuztatá tsiszmáját, kezében vévén fegyverét,
és ebeket-is võn hozzá, mint ha vadászni menne, és nagy
sietséggel el-mene, olly igen siete penig, hogy ha az
edgyik szeme ki-ugrott volna-is az agyábol, de még sëm
igen gondolt vólna-véle.
MIKEPPEN FORTUNATUS MEG IRtozván
az meg-Kappanozástol, melly miatt alattomban el-is szalada.
ES midõn már majd tiz mél-fõldnire menne, más lovat
vén magának, és felûle reà, és méne tovább sîetve,
mind-az-által az Grof lovát, ebét és fegyverét viszsza-
kûldé, hogy inkább ok ne adatnék az õ utánna való
kûldésre. Es midõn már az Grof meg-tudta vólna, hogy
Fortunátus õ tõle butsu-nélkûl el-ment, kire akarattya
nem lévén, és még fizetést sem adott vólna néki, azon
igen tsudálkozék, és kérdé az szolgákat, ha nem tudnaké
mi lehet az oka az õ el-menéséknek? Kik felelének: nem
tudnák, és eskûdvén minnyájan hogy õ tõlõk nem
vólna. Az Grof azonnal az õ ágyasához, és az
Fraucimerekhõz is bé menvén, tudakozá tõlõk, hogy ha
valaki valami boszszúsággal illetteé? De sënki
bizonyost nem tudhata mondani az õ butsú-nélkûl való el-
menése felõl. Az õ felesége penig az tõbbivel
edgyûtt mondának, õk semmiképpen nem tudnák, hogy õtet
valaki valami boszszusággal illette vólna, egyébként azon
estve, minek-elõtte el-ment, igen vigan vólt, és
azonkõzben az õ hazájatol valamit beszéllettûnk néki,
minémû szép lehet ott az Fraucimer, és egyéb rend-
tartás-is, de az tréfaság volt tsak mind, hogy nevetséget
ûznénk, és ugyan tréfálodva válék el-is tõlûnk. Monda
az GRof: Vállyon mint mehetek végére, hogy Fortunátus innét
el-ment, talám meg-tudhatom jõvendõben, bizonyára ha meg-
tudhatom, hogy az én népem kõzzûl lészen valaki oka az
õ el-menésének, azon boszszúmat meg-állom, mert õ
ok nélkûl nem ment innét, és jól tudom, hogy néki itt
õttszáz korona arany nyeresége vólt miglen õ itt
volt, én azt gondolom, [p [B4]] hogy õ innét nem
kévankozott volna-el; de immár azt-is jól értem, hogy õ
néki tõbbé nints kedve az viszsza jõvésre, mint hogy
az maga kintsét és az mie egyebe vólt, magával mindeneket el
vitt.
Az Rupert midõn meg értette vólna, miképpen
busulna és bánkodnék az Ur érette, igen meg-rettene, és
azon fáj vala, hogy nétalám egyûld az õ társai
kõzzûl meg ne mondanák, miképpen Rupert onnét el-hajtotta,
és rendre el-mene hozzájok, s' kéré õket hogy felõle
valamit ne szollanának, hogy õ vólna oka az õ el
távozásának, azok pedig mind fogadák, de õrõmest
akarnák tudni, hogy mitsoda okkal tudhatta-ki az udvarból, hogy
olly gyorsasággal minden butsú nélkûl, mint-ha õ
tselekedett vólna valami ollyt, szõknék-el. Edgy pedig õ
kõzzûllõk, az ki Rupertnek leg jobb baráttya vala, az
gyakorta kérdezkedék tõle, és õrõmest akará meg-
tudni, mi modon ijeszthette-el, ez az sok búsitás miatt
monda nékie; hogy, miképpen beszélgette Fortunátus az õ
attyának dolgait, és miképpen lõtt szegény emberré, ki
Czypriában az KIrály udvarában szolgált, meg viszont õ
néki mondék, hogy minémû nagy sietséggel az Angliai
KIrályhoz kõvet menne, és azt-is meg-mondám, hogy az
Czypriai Király meg-hólt, mert õk atyafiasok vóltanak, és
hogy az kõvet nékem meg-mondotta vólna ezeket, hogy miképpen
az Király még éltében Theodorust az õ attyát Grofsággal
meg-ajándékozta, és helyheztette vólna az meg hólt
Teraczinai Anshelmus nevû Grof helyébe, kinek semmi
maradékja nem maradt. Es ekképpen Theodorus hogy leg-elsõ
vólt, ki az Királytul az Grofságot kérte, az KIrályhoz
menvén, és néki menten meg adt, és az õ maradékinak-is,
még pedig petsétes levelek alatt. Es midõn néki ezeket meg-
mondanám, ez beszédimnek leg-elõszõr hitelt nem igen
ada, mind-az-által monda: Bizony akarnám, ha az én atyámnak
jól vólna dolga, még-is meg-gondolván magát, ez
beszédekre el-méne. A' tõbb szolgák penig midõn ez
beszédeket hallanák, monda edgyik az másiknak: Miképpen
lehetet Fortunatus illy esztelen, hogy õtet illy szerentse
talállya, mert ha õ az Urnak meg-mondotta vólna, õtet
ékesen el-készittette, és vagy hármunkat véle el-
kûldõtt vólna, és ekképpen nagyobb bõtsûlettel el-
mehetett vólna, és egész életének rendiben néki kegyelmes
és kedves Ura lõtt vólna.
MIKEPPEN MENT VALA FORTUNAtus
Londia nevû Városban.
ITt immár mi mossan az Grofot
szolgaival edgyûtt el-hadgyuk, az ki nem tudta minémû
hazugsággal Rupert nála jár vala, sõt inkább vegyûk
eszûnkben; mint lõn osztán dolga Fortunatusnak. Es
midõn õ már más lovat vett vólna, az mellyen el-ment vala,
azt az õ Urának viszsza-kûlsé,de ugyan még-is félt,
hogy nétalám utánna jõnénak, és igen siete, miglen õ
Kálisban érkeznék, és õ ott bé-stzálla edgy hajoban,
és mégyen vala Angliában, mert õ igen fél vala az
heréléstõl, és sohul nem mere meg-maradni az tengeren
inne. MIdõn õ már Angliában jutott vólna, vélé ott
immár hogy bátran meg-maradhatna, és meg-kezde-vidámulni. Es
ekkééppen õ Angliának edgy fõ Városában, kit Lundinak
neveznek, jutott vala, az hová minden-felõl való kereskedõ
emberek szoktanak vala jõni az õ keresményekkel való
kereskedésre, azonba oda érkezék edgy Czypriábol való
Gálya nagy sok szép marhákkal, és sok kereskedõk, kik
kõzõtt vala két iffiú, az kiknek Czypriában edgy igen nagy
gazdagattyok vólt, és õ nékiek sok szép
keresményeket hagyott vala, õk penig ezen kivûl soholt
nem voltanak, és keveset tudtanak ahoz hogy miképpen tartsák
magokat az idegen Országban, és mint hogy attyoknak-is
szavokat nem igen fogadták. Es midõn már az Gálya minden
marháktul ûress vólna, az KIrálynak-is azoktol az adó
meg-adattatott vólna, és mindeneknek már szabad lévén
árulnia, kezdé az két iffiú-is az õ marhájokat el-
adogatnia, és árulának nagy sok pénzt, kin igen
õrûlének, mert õk még szokatlanok voltak az pénz
bánással. Akkor akada hozzájok [p [C] ] Fortunátus, és
nagy ceremoniával fogadák edgymást az idegen országba,
és lõnek barátságosok, de ez után ismét találának
hasonlo hitván Companiára, kikhez adák magokat, afféle
emberek kõrûl való nyalakodókra, és az szép
aszszonyokkal vigan laktanak, midõn valamellyiknek szép
szeretõje vólt, az másik meg-szebbet kévánt, ha nem
tudom mennyiben kerûlt-is. Ez illyen frissen való
lakást penig egész fél esztendeig ûzék, akkor igy
lévén az állapot, igen tetszik, de nem igen sok pénzek
maradott vala, mind-az-által edgyiknek még tõbb vala, hogy
sem mint az másiknak.
MIKEPPEN FORTUNATUS ROSZ
TARsasag kõzze adta vala magát, azokkal es az hitván
aszszonyokkal az õ pénzét el-kõltõtte vala, ugy
annyira, hogy utollyára nagy szegénységre juta.
AZ
Fortunátusnak pediglen kevesebb pénze lévén,
elõszszõr-is õ fogyatkozék-meg, hasonlo-képpen az
tõbinek-is, az mit Lundinban árultanak vala, az job
részént mind el kele az szép aszszonyokra, és el kele
az szerelem-is, sõt még meg-tsufoltatának; mennyetek-el,
ugy mondnak, és hozzatok tõbbet. Azonkõzben pedig az
Czypriai kereskedõk haza készûlének, és az Patronus-is
el-igyekezik vala menni. Ekképpen menvén az két iffiú magok
szállására az szám-vetésre, és találtanak ugyan
sok pénzt hogy árultanak, de igen kevés marhát võttenek
érette-bé az õ attyok jedzése-szerpént, és tsak mind
azon vizes Nád-mézet, avagy Czigány mézet vásárlottanak
vala az sok jó pénzen. De mind-azon-által még-is bé
szállának az Galvában, és mennek vala viszsza
hazájokban minden keresmény-nélkûl, de mitsoda szivel
fogattattnak othon, én nem visgálom, ám légyen az õ
gondgyok.
AZ FORTUNATUS MI-FORmán ment legyen az õ
szeretõjéhez kõltsõn pénz kérni.
Az Fortunátus
midõn látá, hogy már pénze el-fogyott vólna, gondolkodik
vala magában, vajha énnékem tsak vagy . korona aranyam vólna-
is azontul Fracia Országban mennék, nétalán talalnék ott
valami Urat, akkor méne az õ szeretõjéhez, és kéri vala
õtet, hogy õ néki vagy 3 corona aranyat adgyon kõltsõn,
mert én Flándriában megyek az én atyámhoz, énnékemm ott
vagyon 4000. corona aranyam, és azokat onnan el-hozván, igy az
után osztán még vigabban fogok lakozni. Felele az: Ha
tenéked másutt pénzed vagyon miképpen hozhatod-el azt kár
nélkûl? kin jól érthette, hogy néki tõle sëmmi pénz
nem adando, mert ezt gondollya vala, ha az én pénzem meg
vólna, soha tõbbé õ néki el tenni nem adnám. Monda
ismét: Edes szivem kûldgy-el borért, hadd igyunk még
vagy edgyszer edgymással. MOnda az aszszony az õ
szolgálojának: Eredgy-el hozz edgy pint sõrt néki, hadd
igyék az szamár. Ez vólt az kõszõnet az õ
szolgálattyáért. Látván Fartunatus hogy õ
tellyességgelel-hagyattatot, gondolkodik vala magába,
szolgálnom kell valahun mind addig, miglen vagy három corona
aranyat kaphatok, és méne jó reggel az piatzra, az Lombárdi
utzában, az holott gyakorta sokan õszve gyûlekeznek
vala, és kérdezkedik vala ha nem kévántatnéké valakinek
szolga, vala penig ott edgy igen gazdag kereskedõ Florenciai
ember, az ki nagy gazdag udvart tartot és sok tselédet, mert
kelletének néki az kereskedéshez, az meg-fogadá
Fortunátust, mert kedvelli vala, és néki igére 2. corona
aranyat edgy edgy holnapra, el-is vivé magával haza, és kezde
fen szolgálni az asztalnál annak az Urnak, ugymint
Hieronimus Robertusnak, az ki jol látá hogy õ tõbb
tisztességes embereknél-is lakott vólna, kezdé õtet
probálgatni, és marhákat véle Gályában hordatni, s'
viszontag ki-rakatni, mert az [p [C2]] nagy terhes hajokat
mint edgy húsz mél-fõldnyire nem hozhatták az réhez, és
az mit õ néki mondott, mindeneket véghez vitt. Ez idõ
kõzben vala ott edgy Florenciabéli igen gazdag embernek-fia,
kit Andrásnak neveznek vala, kinek az Attya nagy jószágot
adott vala, és õtet Burgba Flándria Országban kûldvén,
mellyet õ rõvid idõn el-tikozla, még az sëm lõn
elég, hanem az attyára meg-tõbbet rován, haza irja, hogy
még õbb marhát kûldgyõn, kit az attya el-hivén;
azfiának annyit kûldõtt, hogy sëmmije sem maradott, ez
pedig hon várja vala naponként az keresmént, mellyet az
fiának kellene kûldeni. De õ annyit kûldõtt, mint az
Szarkának az fia. Es midõn már annak az ravasznak semmie
nem vólna, és Hitit-is el-veztette vólna, mind az kereskedõk
s' mind penig kurvák és egyéb latrok kõzõtt, azon
gondolkodik vala, hogy õ Florenciában menne, ha ott valami
vén õzvegy aszszonyra találna, tréfálodnék véla. Es
midõn már haza felé menne Francia Országba, érkezék
Thurin nevû városba, abba vala edgy gazdag nemes ember
fogva, ki Angliának Lundia nevû városábol való vala, azt
õ meg-hallá gazdájátol; monda: Edes gazdám, vallyon nem
meheteké én ahoz az rabhoz? Monda az gazda: En el-vihetlek
hozzája, de õ vasban verve fekszik, az kin te meg-
szomorodol. Es minek-utánna András rabhoz menne, mind Angliai
modon beszélgete véle; kin az rab felette õrûle; és
kérdé õtet, hogy ha nem ismérie Robertus Hieronimust
Lundiban: Az monda: Igen-is ismérem; hiszem nékem-is igen
jó akarom. Mondá az rab: Kedves barátom Andrásom menny-el
Lundiban, az Robertus Hieronimushoz, és mond-meg néki, légyen
seegedelemmel, hogy én innen ki-szabadulhassak, hiszem
nám jól ismér, jol-is tudgya, mitsoda birtokom vagyon, még
penig az kõltsõn adott pénzét háromképpen meg-adom
nékie. Azokáért jo barátom András; légy szorgalmatos ez
dologban, s' visely gondot reá, és hitemre fogadom, hogy
tenéked õt corona aranyat adok, még azon kivûl-is
tisztben állitalak tégedet, mond-meg az én rokonimnak hogy
nálam vóltál, és hogy õk addig Hieronimusnál érettem
kezesek legyenek: Felele András az Rabnak: Hogy híven fog
szolgálni ez dologban és el-menvén Lundiban, és ott az
dolgot, az ki reá-bizattatott vala, az Robertus Hieronimusnak
eleibe adá, melly dolog néki igen tetszék, mert ezt
gondollya vala, mit kévánnék tõbbet ha én edgy coronáért
hármat nyerhetek, noha õ Andrást ismerte, hogy rosz
ember vólna, mind-az-által még-is monda néki: Eredgy-el ugy-
mond az õ rokonihoz az Király udvarába, im elõtted az út;
legyenek kezesek érette, ám még-is le-tészem az pénzt.
Az András mingyárt meg kérdezvén az-rabnak rokonit, és meg-
mondá nékiek, melly keményen és erõsse vasban
verettetett, de õ nem igen gondolt véle; azok penig mondának
néki: Hiszem el-mehetz az Királyhoz és az õ tanátsihoz,
és állapottyát beszéld-meg, mert, ugy-mond, az Király
szolgálattyábol ment-el.Es midõn õ az Király udvarában
bé-menne, hamarsággal nem juthata hozzájok, azonban meg-
hallá, hogy ha Angliai KIrály az hugát házastársul adta
vólna az Burgundiai Hertzegnek, az kinek õ még nagy kintset
tartozik el-kûldeni, mellynek nehezen tehette szerit, mert
igen drága az, azokat penig egy igen jámbor Nemes embernek
adta, ki ugyan ott Lundban lakot, felesége és gyermeki-is
vólt.
Ezt halván András az Király Udvarában, hogy az Nemes
emberre ollyan drága kintset biztak vólna, kezdé magát
hozzája adni, és monda; miképpen õ hallotta, hogy az Király
az Burgundiai Hertzegnek õ általa sok kintset kûldeni
akarna, annak-okáért igen barátságossan kérné õtet,
hogy ha lehetséges azokat meg-mutatná néki, mert õ is
illyen drága kintsekkel kereskedõ vólna, és még
Florenciában hallottam, hogy az KIrály drága kintsek felõl
tudakozik, és én ide biztomban jõttem, gondolván nétalám
tõlem-is az Király edgy nehányokat venne, ugy reménlem. Az
jámbor Nemes ember monda: Jõvel emberségemre mind meg-
mutatom, és emberségesen el menvén véle házahoz, és
már dél-is vala? monda: Elsõben enni fogiunk, és inkáb nem
haragszik az feleségem. Akkor évének és
bõtsûletesen tartá. Midõn már ettenek volna és jo
kedvek-is lévén, bé-vivé õtet az õ ágyas-házában, és
[p [C3]] meg nyita edgy igen szép ládátskt, elõ rak az
drga kintseket, és meg nézeté véle elég-képpen. Az kintsek
penig õt félék valnak, mellyek hatvan ezer Corona aranyat
érdemlettek, és mennél tovább nézte azokat ember,
annálinkbb tettzettek. Andrs penig igen ditséré õket, és
monda: Vagyon, ugy-mond énnékemis edgynehány-féle, de ha
ekképpen õzve vólnának, még-is ezek tsak sëmmik
vólnának hozz. Az Nemes ember ezeket õrõmest hallá,
gondollya vala, ha ennek oly drága kintsei vadnak, bizonyára
az mi KIrályunknak kell tõbbet-is venni, és eképpen ismét
menének az udvarban. Akkor monda Andrs: Holnap ebéden ogsz
én velem az Robertus Hieronimus házánál lenni, és az én
drága kintseimet-is meg-mutatom tenéked. Ez igen tettzék az
Nemes embernek.
Akkoron menvén András az Robertus
Hieronimushoz, éls monda: En immr az én emberemet az Király
udvarban meg-leltem, ugy-is reménlem, hogy az fog
segitségûl lenni, hogy az rabot kiszabadithattyuk,
tenéked azért bizonyos kezesed az Királyi vámon légyen.
Ez Robertus Híeronimusnak igen tettzék. Monda az Andrs: Annak
okáért holnap igen bõtsûletesen készits ebédet, mert
ide hozom õtet, hogy mi velûnk egyék, és lõn, hogy ms
napon ebédkor Andrs az embert véle el-hozza, és minek-elõtte
asztalhoz ûlnének, monda András Hierimusnak: Nem kell
ugy-mond, az rabrol sokat beszélleni, hanem tsak titkon
tartani. Ekképpen õk évén, és vigan lévén, és sokáig
ûlének, minek-utánna az ebéd fel-kelne, mene Hieronimus az
õ iró kamorájában. Akkor szolla András az Nemes embernek:
Jõj-fel velem az én kamorámban, és én-is meg-mutatom
tenéked az én kintseimet, és igy mennek vala edgyûtt edgy
kamorában, melly az tornátz felett vala, az holot õk ettenek,
és midõn õk az kamorában bé-mennének, András igen
nehezen, mint ha edgy szekrint akarna meg-nyitni, azonban
kiránta edgy nagy kést, és által-veré véle az Nemes
embert, hogy mindgyárt le-esék, és az torkát-is meg-
mettzé néki, és az Aranyas gyûrejét, ki-voná az újábol,
mellyen petsét vólt igen szépen ki-metzve, és az õ
kultsait-is el-võvé tõle, és igen sietvén mene az Nemes
ember feleségéhez, s' monda néki: Aszszonyom, az te
Urad kûlde hozzád engemet, hogy te õ néki az kintseket el-
kûldgyed, kiket énékem tegnap meg-mutata, imhol el-is
kûldé bizonyságnak okáért petsétes gyûrejét és az
kultsokat-is az Almáriomhoz, az holott vadnak az kintsek.
Az aszszony hivén szavának, meg-nyitá az rejtek helyt,
de nem találák az kintseket meg, noha az kultsok hárman
vóltak, de edgyik sëm vólt ahoz való, az aszszony
viszont mind viszsza-adá néki, és monda: Menny-el, és
mond-meg néki, hogy mi nem talalunk kultsot hozzá, hanem
jõjõn-el õ maga és lássa-meg hol vadnak. Akkor
András igen el-ijede, hogy õ illyen rosz dolgot tselekedett,
az kintseket-is meg nem lelhette, és magával el nem vihette,
és miglett õm az Nemes ember házához járt, addig az vér
az padimentomon által az tornátzban le-szivárkozott, azt
meg-látván az Ur, azonnal hivá az szolgákat, és monda
nékiek: Honnan jõ ide ez vér? Azok fel-menvén meg-találák
az jmbor Nemes embert halva, az kinn igen el-ijedének, és az
nagy rettegés miatt nem tudák mit kellessék tselekedniek.
MIKEPPEN AZ GYILKOS ANDRAS AZ szegény Nemes embert meg
õlven, azt az árnyekszékben bé-vetette vala, és maga el-
szaladván, de az Hieronimus egész tselédivel meg-fogaték.
ES hogy õk még kõrûle állanának, azon-kõzben el-
jõve az az ravasz, és kiáltnak vala reá, hogy mit
tselekedett, és kérdék-is ha õ õlteé-meg? Az mondá: Ez
rosz ember engemet meg-akart õlni, mert azt véli vala, hogy
én nálam drága kintseket találna, azért én inkáb akarom
hogy én õtet meg-õltem hogy sem mint õ engemet, annak-
okáért vesztegségbe legyetek, és ne kiáltsatok, mert
[p [C4]] én õtet az árnyék-székben vetem, és ha valaki
kérdezkedik, mondgyátok; hogy minek-utánna ettenek vólna el-
mentenek, az-holmi edgyiket sem láttuk, és ekképpen bé-
veté az testét az árnyékszékben, onnan hamar el-siete
és mene mind éjel nappal, hogy az Országbol ki-mehessen,
nem-is mert sohul meg maradni, mert félt hogy utánna ne
kûldenének, hogy meg-fogattatván meg-bûntetnéjék azért
az rosz tselekedetiért, azonban érkezék Velenczében, és
ott szegõdék evezõ legénynek az Gállyában, és onnat
el-mene Alexandriában, és mihelt oda érkezék, azonnal meg-
tagadá õ az keresztyén hitet, ott az ravasz jól
tartaték, bátor-is vala már ott az õ gonosz tselekedeti
miat, mellyet tselekedett vala, és ha szintén száz
keresztyént meg-õlt vólna-is, ott bátran meg maradhatna,
akkor ez tõrténet után érkezék Fortunátus Lundiban
Szanduwikbol, az hol az Ura marháját hajoban rakatta vala. Es
midõn már dolgát Lundiban, melly reá bizattatott vala, el-
végezte vólna és az Ura házához menne, nem fogadtaték ugy
mint egyébkor, mikor õ másunnan haza jõne, gondolkodik
vala, hogy miképpen lehetne ez, hogy az õ Ura, társai,
szolgák, és szolgálok, nem olly vidámok, az mint õket
ez elõtt hadta vala, igen busula rajta, és meg-kérdé az
kultsárnét hogy mi tõrténthetet légyen ithon, hogy õk
minnyájan kedvetlenek? Az jó vén kultsárné, az ki az Ur
kedvében-is vala, monda néki: Ne busuly te azon Fortunátus,
mert az mi Urunkhoz Florenciábol edgy levél érkezett, és
abban az vala irva, hogy néki ott edgy rokona hólt-meg, az
kiért igen busul, de az néki nem szintén olly rokona volt,
hogy gyászolná õtet, de inkáb akarná hogy tulajdon
attyafia hólt vólna meg, hogy sem mint ez az rokona, és abba
hagyá Fortunátus, nem-is tudakozék tõbbé felõle, mind-az-
által õ-is bánkodik vala az Urával edgyûtt. Az
étszakán pedig hogy az Nemes aszszonynak ura haza nem
menne, sem nem-is izenne, tsudálkozék az aszszony rajta,
mind-az-által tsak halgata, és midõn más nap-is reggel nem
jõne, kûldé az aszszony az attyafiait az Király
udvarában, az õ Ura felõl tudakozni, hogy ha õtet az
Király kõvetségben nem kûldõtteé, avagy pedig hol
válna? Es mikor hallaná az Udvar népe, hogy az Nemes embert
kérdeznék, tsudálkozának rajta, és hogy Udvarhoz-is nem
j0õne. Ez hirt halván az KIrály, monda menten: Mennyetek-el
hamar házához, és lássátok-meg, hogy ha az kintseket
valahová vitte, mert az KIrály azt gondollya vala, nétalám
az kintsekkel el-ment, noha én õtet jámbornak tartottam,
talám az kints õtet meg-vakitotta és ravaszsza tõtte.
Es eképpen ki-hiresedvén edgyiktûl-is másiktul-is, hogy
el-veszett ez Nemes ember, és senki nem tudna felõle
sëmmit mondani. Az KIrály ismét hirtelenséggel kûlde
az aszszony házához, hogy kérdeznék és keresnék-meg
hol vólnának az kintsek, és noha az Király igen szerette
az Nemes embert, mind-az-által még-is igen kérdezteti vala az
kintsekért, nem annyira magát az jámbort, mellynek bizonyos
jele, hogy az világi jókért az szeretet azonnal el-szokott
veszni. Es mikoron az aszszonyrol kérdenék az Ura hol
vólna, és az kintsek-is? Monda az aszszony: Immár ma
harmad napja hogy õtet nem láttam. Akkor hogy el-ment azt
mondotta, hogy edgy Florenciai emberrel fog ebédleni, és
kûldé õtet osztánnan ide az õ petsétes gyûrõjével
és az kultsokkal, hogy az kintset néki oda kéldéném, az ki
monda hogy az Robertus Hieronimus házánál volna, és ott õ
nála-is sok féle kintsek vadnak, hogy edgyik az másikét
látnák, és bõtsûllenék, ekképpen bé-vivém õtet az
én kamorámban, és meg-nyitám néki az kints-tartó ládát;
az mellyhez nála az kultsok valának, de az kintseket mi meg nem
találhatók, és az ember igy az kintsek nélkûl mene-el igen
kedvetlenûl, noha igen kerestette velem, de én sohul nem
találhatám azokat, és azok tovább kérdezik vala; hogy ha
tõb helybe lévõ rejtek helyei nintseneké? Az aszszony
monda, hogy õ néki egyéb rejteki nem volnának, mert minden
javait, leveleit és petséttyét mind ebbe zárja-bé, és az
kintsek is ebben vóltanak, de én nem találtam itten õket és
ha benne vóltak vólna, oda kûldõttem vólna néki. Ezeket
halván az Király szolgai, minden ládákat és kints-tartó
helyeket fel-rontának, de sohult nem találhaták az
kintseket, kinn az aszszony [p [D] ] igen el-rémûle, hogy
az õ házában illy erõ-szakot tõttek, és az KIrály
kõveti-is magok meg-ijedének, hogy sëm az embert sem
penig az kintseket nem találák, mellyet meg-mondának az
Királynak, az Király pedig igen meg szomorodék az kintseken
hogy sem mint az árrán, mert igen drágák valának, és nem
mindenkoron bár embernek pénze vólna-is, kaphatna illyen
kintseket mint ezek vóltak. Es nem tudhatá az KIrály
tanátskozván mit tegyen ez dologban. Akkor ismét tanátslák
néki hogy meg-fogattassék az Robert Hieronimus mind
tselédestõl, és felellyenek az Nemes ember felõl, kinek
már õtõd napja hogy az ember meg-õletett vala, az Biró
szolgai pedig mig ebédlenék, és az után menten bé-
rohanván az házban, minnyájokat ben találák, két Urat, két
iró Deákot, két szabadost, edgy lovászt, két
szolgálót és Fortunátust, ugy hogy szintén tizen
valának, azokat mind fogva el-vivék, és mindeniket kûlõn
kûlõn meg kérdezték az két ember felõl hogy hová
lõttenek, õk pedig edgyenként mind azt mondgyák vala, hogy
midõn ettenek vólna, az után menten el-mentenek, kit tõbbé
az után nem láttanak, sem tudnák hová lõttenek, de azok
nem elégedének-meg azzal, hanem az kultsokat el-szedvén
tõlõk, bé menének az házban, és meg-keresének mind
istállókat, pintzéket és boltokat, az holott õk
keresményeket tartyák vala, és egyéb helyeket-is hogy ha
az ember valahol el-temették vólna, de õk soholt nem
lelheték. Es hogy már el-akarnának menni, vala edgynek edgy
égõ fáklya kezében, mellyel õ minden szegleteket meg-
kerese, de nem lelhete semmit. Akkor ki-vona edgy ágybol
edgy marok szalmát, és azt meg-gyujtván bé-veté az
árnyék székbe, és alá tekintvén, azontol meg-látván az
embernek lábait fel-tartván. Az kezde nagyon kiáltani: Itt van
az gyilkosság, mert az ember im hol az árnyék-székben,
és azonnal fel-tõrvén azt, ki-vonák az embert igen undokul
belõle meg-mettzet torokkal, és tévék õtet az Robert
Hieronimus háza eleiben az ország úttyára bûdõssën
és unokul, valamint ki-vonták. Midõn az Anglusok ez
gyilkosságot látnák, lõn tõlõk az Florenciekre nagy
kiáltás, az Lombardiakra is, ugy annyira hogy el-kellett
rejtenie magokat, mert ha-tsak edgyet kõzzûlõk az utzán
találtanak vólna, mindgyárt az néptõl meg-õlettetett
vólna. Ez hir tsak hamar juta az Királyhoz és az Biró eleibe,
mindgyárt meg parantsolák, hogy azt az Urat és szolgait
erõssën meg-kénozzák, hogy nyllván [!] meg-
tudhassak mint tõrtént légyen az Nemes ember halála, és
mindeniket kûlõn meg-vallatván, fel-irják; de leg
szorgalmatosabban az kintseket kérdezzék.
Azonban el-juta
az Poroszló, leg elsõben elõ-vévé az Urat, és vivé az
kénzó helyre, kezdé igen kénozni õtet, hogy meg-vallaná
ki õlte-meg az embert, és miért õlték-meg, az KIrály
kintse-is hol légyen. Az Hieronimus látván ez nagy eseetet,
és ez nagy kint kit rajta mivelének, hogy meg-akarák tudni az
gyilkosságot, ki az õ házában véletlenûl esett, kin
noha õ-is sopánkodot, de látá hogy már kûlõmben nem
lehet, kezddé mondani az dolgokat mint tõrténtenek, miképpen
András õtet kérte hogy õ néki jó ebédet készitsen,
mert edgy Nemes ember fog õ nála vendégûl lenni, hogy az
segitségûl lenne edgy Rabnak el-szabaditására, az ki
Francia Országban Turin nevû városban vala fogva, mellyet
én jó akaratombol meg-tselekedvén az én kegyelmes Uramnak az
Királynak és az egész Orszgnak kedveért, nem-is véltem
kûlõmben, de hogy az ebéd már el-végezõdnék, én
tõbbet ott vélek nem mulatván, hanem menék az iró
kamorában, és irtam, az irást-is el-végezvén, ki-menék,
és látám az kamorábol az folyoson hogy vér
szivárkodnék által, az kin igen el-ijedék, azonnal el-
kûldém az szolgákat hogy meg-néznék mitsoda vér lehet
az, kik meg-mondák ugyan, de azért én nem tudtam hogy s' mint
tõrtént az dolog, azonban az ravasz András el-juta nagy
hamarsággal, mindgyárt reá fogám ez gyilkosságot, de monda
õ; miképpen õtet meg akarta õlni, de Isten, ugy-mond,
õtet tõ5tte szerentséssé, hogy õ találta meg-
õlni, és ekképpen bé-veté õtet az Pilátus házában, de
õ azonnal el mene és hová lõtt én azt nem tudhatom. Es az
miképpen õ beszéllett, akképpen vallottak az tõbbi-is,
az mig-kinoztattak, de az [p [D2]] Fortunátus sëmmit nem
vallott akar-mint kinzották-is õtet, azért, mert õ akkor
othon nem vólt, mikor ez dolog esék, és igy tudatlan vólt
abba.
MIKEPPEN AZ ROBERTUS HIEROnimus minden tseledgyevel
fel-akasztaték.
NO hogy már kûlõmben meg nem
tudhaták az embert és az kintseket-is hová lõttenek, igen
meg-haragvék az Király, és parantsolá hogy mindnyájokat fel-
akasztanák új akasztó-fára, és vas lánczokkal oda
szegezvén, hogy õket senki le ne vehetné se
hamarsággal le ne esnék. Ekképpen edgymás után mind fel-
akasztatának szintén Fortunátusig és edgy szakátsig.
De hogy Fortunátus látná mint vagyon az dolog, hogy õtet-is
fel-akarnák akasztani, gondolkodik vala, Oh én Istenem,
vajha meg-maradtam vólna én jámbor Uramnál az Grofnál, és
bár meg-heriltettem vólna magamat, én mostan ez rút ûgyre
és nyomoruságra nem jutottam vólna. Es midõn már az
szakátsot fel-akasztani akarnák, az ki Fortunátus elõtt
vala, az penig Anglus vala, ki kezde nagyon kiáltozni, ugy hogy
mindenek hallanák, hogy az Fortunátus ez dologban tudatlan
vólna, noha az Biro-is jól tudta, hogy õ ártatlan, még-is
fel-akarta akasztatni õtet, mert azt vélte, ha õtet
szabadon hadgya, akar hol-is agyon vernék õtet, mind-az-
által kérvén az BIrót hogy fel ne akasztassék, mivel
hogy õ nem Florentinus, és bûntetlen-is. Akkor monda az
Biró Fortunatusnak: No vakarodgyál-el mindgyárt ez
Országbol, mert ez uczáknak aszszonyi agyon vernek
tégedet, és ada mellé két kisérõt, kik el-vivék õtet
mind az vizig, és osztán az vizen által-evezvén, és az
országot által-menvén, hamar ki-juta az Országbol.
Akkoron midõn már Hieronimus minden tselédivel fel-
akasztatott vólna, menten az Király az kõz néppel
Hieronmusnak mindenében Sákmánt vettete, de az fõ nép leg
elõszszõr az javait el-vévé, az ki mit kaphatott azé
vólt, és azért sënki nem adott számot. Mikor az
Florentinusok és Lombárdusok meg-hallották vólna ez
dolgot, igen meg-rémûlenek, hogy valami az õ életeken és
joszágokon-is ne tõrténnék, az kik kûldének az
KIrálynak nagy summa pénzt, hogy bátorságos kiserõt
adgyon nékiek, mert õk, ugy-mondnak, bûntelenek. Es
ekképpen az Király meg-engesztelteték, és ada nékiek
bátorságos kisérõt, hogy mindenût járhassanak és
kereskedhessenek, az mint eleinten tselekedtenek. De hogy
illy nagy gyalázat az Robertus Hieronimuson tõrtént, lõtt
az gyilkosságnak el-halgatásáért az Császári tõrvény
szerént.
MIKEPPEN AZ KIRALY DRAGA KINtsei meg-
találtatnak az Nemesember õzvegyétõl edfgy ágy alatt.
MIdõn már ezek-is mind el-múltanak vólna, az Király igen
akarja vala atudni, hová lehettenek az õ kintsei, és ha
viszsza fordulnaké, az mellyekért õ nagy joszágot
adott vala, és még mászszor-is az árrát meg-adná, kit
ki-is kiáltana, hogy ha valaki igazán meg-tudná mondani, hogy
holott vólnának az õ kintsei, annak ezer Nobel aranyat adna,
melly sok Királyok udvariban. Fejedelmek és nagy Urakéban,
és még az gazdag Várasokban-is, meg-irattaték, hogy ha
valahonnan akar-ki jõne, az ki ollyatén kintseket hordozna,
meg-tartoztassék, még ugy-is nem tudhatának semmit
felõlõk. Mind-az-által tsudálkozásra méltó dolog vólt
az után, noha ki-ki õrõmest ez pézt el-nyerte vólna, de
ez dolog tsak mind benn marada, mind addig valamig az Nemes ember
õzvegyének gyásza lassanként el-muldogalna, néha
azonkõzben õ szomszédit vendégségben hija vala, az
kik kõzõtt vala edgy, melly tsak az elõtt õzvegygyé
marada, ki monda: Ha az én szómat akarnád fogadni, én meg-
tanitanálak, hogy te az Urad halálát hamar el-felejtenéd,
tsináld, ugy-mond, az te ágyadat az másik kamorában
[p [D3]] és ha azt nem akarod tselekedni, tezhát tsak más
helyre tegyed ágyadat, és mikoron estve le-fekszel, légyen
gondolkodásod tsak valami szép iffiúra, az kit te
leginkáb férjûl szeretnél, és mondgyad
kedvetlenséggel: Halottak halottakhoz, és elevenek
elevenekhez, én is eképpen tselekedtem, hogy az én férjem
meg-halna. Az aszszony monda: Oh édes társom, én az én
férjemet ugy szerettem; hogy õtet illy hamarsággal nem
felejthetem, mind-az-által ez beszédeket tartá magában, és
mihelt az aszszony az õ házátol el-mene, azonnal kezdé
az õ ágyas házát tisztogatni, és az õ Ura ládáit, és
hun valót az kamorábol ki-hordogatni, ésaz magáét annak
helyébe helyhesztetni, és az Ura ágyát-is más helyre
állatni, hogy pedig onnan azt az ágyat el-vinnék, azonnal meg-
lelék az ládátskát, mellyben az kintsek valának azágy
lábnál, és meg-látá az aszszony, mert ismérte ez
ládátskát; és el-vivé azt; meg-hagyá addig szépiteni az
kamarát, az mint el-kezdette vala. Annak-utánna el-kûlde edgy
jó kõzel való attyafiáért, s' monda néki; miképpen õ
az kintseket meg-találta véletlenûl, és ha az ágy tovább-
állott vólna, sokáig ott álhatot vólna az holott vólt,
mert ott soha sënki nem kereste vólna, és tanátsot
kérde az õ barttyátol, hogy mit kellessék tselekedni
ezekkel az kintsekkel. Es midõn az õ attyafia azt hallaná
hogy õ az kintseket meg-találta, mond az aszszonyhoz: mert
maga-is igen õrûle rajta. Ha te, ugy-mond, én tõlem
tanátsot kérsz hogy tanátsot adgyak, az mint hozzá értek,
tehát én azt tanátslom, hogy te azokat az kintseket menten
vidd-el, én magam-is el-megyek te veled; és talállyunk módot
benne, hogy magunk juthassunk KIrály eleibe véle; és õ
néki magának kezében adhassuk az kintseket, és igazán
meg-beszélvén mint lelted meg azokat, és tsak az õ
kegyelmes akarattyára hadgyuk, ez találmányért hogy mivel
ajándékozzon-meg tégedet, mert hogy ha ezek az kintsek az
KIrálytol meg-tartatnának, avagy hogy idegen Országban
kûldetnénekaz el-adásra, ez már igen meszsze el-
hiresedett minden Országokban, hogy azokat az kintseket,
mellyeket az Király el-vesztett, meg-ismérik, és az kinél
azokat meg tanállyák, mindnyájan azokat el-vesztik miatta,
az kintsek pedig az KIrálynak viszsza-adattatnak.
MIKEPPEN AZ NEMES EMBER FELEsege az kinteseket az KIrálynak
meg-vitte vala.
EZ tanáts az aszszonynak igen tettzék,
és azonnal szépen fel õltõzék, de ugy-mint õzvegy
aszszonyhoz illik, és az õ attyadiával menének az
Király Tornáczában, és akarának az Királlyal õk szemben
lenni, kit meg-mondanának az Királynak, és bé-ereszteté
az Király az Palotában, és mihelt az Király eleiben juta,
térdeire esvén, az Királynak nagy bõtsûletet ada, és
monda: Kegyelmes Uram, az te szegény szolgálód az te
KIrályi feleséghez, és adgya tudtodra, hogy az te kintsed
mellyek az én házamnál vóltanak, mellyeket az én szegény
Uramnak kezében adtál vólt, hogy az Burgundiai Herczegnének,
az én Kegyelmes aszszonyomnak, parantsoltad vólt kezéhez
szolgáltatni, én azokat ez mái napon meg:találtam az én
ágyas házamban edgy ágy lábnál, mikor az ágyat meg-
fordítottam, és az alatt lelém-meg az ládátskát, és mihelt
ezeket meg-leltem, azonnal siettem azokat kezedben adni, és
ekképpen kezéhez jutatá az Királynaak az kintseket. Az
KIrály azonnal meg-nyitá az ládátskát, és benne lelé az
kintseket, kinn igen õrûle, és mindgyárt parantsolá hogy
azokat oda szolgáltassák az hová tartoznának. 5 Az
KIrály pedig igen kedvellé az aszszonyt hogy illy
szorgalmatos vólt, és az kintseket senkire nem bizte, és
gondolá hogy õtet meg-ajándékozná, és az õ gyászát
meg-õrvendeztetné, mert az õ jámbor Ura ez kintsek miatt
életét el-vesztette. Akkor hivata edgy Nemes iffiat az õ
Udvar népe kõzzûl, ki igen szép és ékes vala; kinek
monda: Ennékem tõled edgy kérésem vagyon, de azt te meg
ne vessed. MOnda az iffiú: Kegyelmes Uram, tõlem sëm
mit nem kérhetz ollyat, sõt inkáb parantsolly, és tartozom
az te parantsolataidat meg-tartani.
[p [D4]] Es õ azonnal
parantsola edgy Papot hini, és ugyan ott az maga személye
elõt adatá az õzvegy aszszonynak az iffiat férjûl,
meg-is ajándékozná gazdagon, ekképpen mene az aszszony
haza az õ aszszony baráttyához, és igen kõszõné
néki azt az tanátsot, mellyet õ néki adott vala, hogy az õ
ágyát meg változtatná, és monda: Ha én az te tanátsodat
meg nem fogadtam vólna, az mi KIrályunk kintsei meg nem
találtattanak vólna, és még énnékem-is illyen szép
férjem nem lõtt vólna, annak-okáért jó dolgot
tselekeszik valaki az bõlts emberek tanátsit halgattya és
fogadgya.
MIKEPPEN FORTUNATUS EDGY ERdõben el-tevelyedven,
és abban edgy éjel hogy hálna, nagy nyomoruságban és
felelemben vala.
NO mostan hallyátok-meg továbbá
Fortunatusnak dolga mint tõrtént, midõn õ az akaszto-
fátol meg-menekednék. Es midõn már pénze sem vólna, és
sietne-is hogy az Anglusoktul hamarébb el-mehetne, méne
Picadiaban, õrõmest szolgálatra adná magát, de
sohult olly Urhoz nem juthata. Mene ismét Britaniában, és
érkezék edgy kietlen erdõben, az mellyben tévelyeg vala, és
nem-is mehete-ki belõle, hogy már bé-estvelednék, találá
menni edgy ûveg olvasztó házhoz, vagy kalyibában, az kiben
régen mûveltenek, kin õ meg-õrûle, vélvén hogy ott
embereket fogna találni, de ott sënki nem vala, mind-az-
által abban az nyomorult kalyibában marada nagy éhséggel
és félelemmel az nagy szõrnyû vadak miatt, mellyek az
nagy kietlen erdõben lakoztanak, várván az napnak fel-
jõtét, illy bizodalommal, hogy az Ur Isten ki-segitené
ez erdõtõl, és hogy abban éhel meg nem halna, õ penig az
erdõ szélire akarván menni, annak hoszszára ment, és
mennél odáb ment, annál inkább ki nem mehetett belõle, és
más napot-is ugyan azon szive fájdalmával tõlte el az
erdõben, és hogy viszontag kezde sõtétedni, és igen el-
is bádgyadott vala, mert már két egész napig nem ett vala,
akkor véletlenûl edgy kúthoz juta, és abbol kedve-szerént
ivék, kitõl újobban meg-elevenedék, és midõn az kútnál
ûldõgelne, az Hold világ-is kezde világoskodni, azonban
halla nagy ropogva valami vad-állatot jõni, és medvét is
halla morogdogalni, gondolkodik vala hogy õ ott sokáig nem
ûlhetne, az el-szaladás-is nem igen hasznos vólna, mert
az vadak ahamar utánna lennének, de jobb néki edgy fára fel
hágjon, tsak ott az kútnál kõzel edgy fára fel-hága, kinek
nagy és sok ágai valának, és ekképpen nézte miképpen
minden féle vadak innya oda gyûlekeztenek és mint
marakodtanak és vittanak, azok kõzõtt vala edgy
kõzépszerû medve, az meg érzé az fán Fortunátust,
azonban kezde arra az fára hágni, õ penig igen fél vala
tõle, az medve mind fellyebb hág vala utánna, Fortunatus
midõn látá hogy már fellyebb nem mehetne, néki hajla edgy
ágra, és ki-voná az õ fegyverét, és meg-szurá az
medvét fõben, és egyéb-képpen-is meg-sebesité õtet.
Az medve penig igen meg-haraguvék, annyira, hogy edgyik elsõ
lábával erõssën Fortunatushoz tsapa nag' kegyetlenûl,
ugy hogy azontul az fárol le-esvén nagy ropogással,
ugyan zõnge az erdõ belé, melly miatt az tõbb vad-állatok
mind el szaladának. Es midõn már mind el-futottak vólna,
tsak egyedûl az medve ki az fárol le-esék vólna, az pedig
ugy meg-eset val, hogy fel nem kelhete, és tsak szintén
hogy meg nem hala, Fortunatus pedig ûlvén az fán nem mér
vala le-szállani, noha álmos-is vala, de gondolá, ha
valahogy el-szunnyad, ottan le-esik az fárol és meg-
bénnul, avagy ugyan oda vész, még-is igen nagy félelemmel
le-szálla, és néki ragadván fegyverét belé ûté az
medvében, és igy néki hajolván az medve sebébõl ki-
szivá az vért, ugy hogy viszont meg-elevenedék, és
gondollya vala magában, ha tûzzem vólna majdan az
éhséget el-feleiteném, de igen álmos-is vala, ugy annyira,
hogy õ az medve mellett le-fekvék, és el-is aluvék, jól-is
alutt mind virrattig, az után fel-ébredvén, láta elõtte
állani edgy igen szép aszszonyi állatot,
[p [C] ]
MIKENT AZ SZEP LEANY FORTUNA Fortunatust edgy erszénnyel
meg-ajándékoza, mellybõl soha az pénz ki nem fogyott.
AZ Fortunátus akkor kezde igen kõnyõrõgni, és monda:
Oh mindenható Isten, nagy hálát adok tenéked, hogy én még
embert halálomnak elõtte láthatok. Ismét monda az elõtte
állónak: Oh kedves szép Szûzem, kérlek az nagy Istennek
kedveért, most énnékem segitségûl légy, hogy én
ez erdõbûl ki-mehessék, mert immár ma harmad napja
vagyon, hogy én itt tévelygek minden étel és ital nélkûl,
és meg beszéllé néki miképpen járt az medvével. Az
szép leány monda: Honnan való vagy te? Felele Fortunatus:
En Czypria Országbol való vagyok. Az szép leány ismét
monda: MIt jársz tehát te itt? Monda Fortunátus: Hogy én
itt járok, az szegénység viszen reá engemet; és
azért kereskedném hogy ha az Isten boldoggá tenne,
õrõmest ez világban szerentsésen élnék. Az szép
leány monda: Fortunatus el ne ijedgy, én vagyok az Fortuna, és
az égi Tsillagok és Planéták énnékem engeddettek,
hatképpen, kik kõzzûl vagy edgyet, kettõt, tõbbet-is,
vagy tellyesseggel mindent uralkodo Planeta és ora-
szerént mással részeltethetek; Ugy-mint
Bõltseséget, Gazdagságot, Erõsséget,
Egésséget, Szépséget és Hoszszú életet. No
válasz magadnak az hat kõzzûl edgyet, sokáig ne-is
gondolkodgyál, mert az szerentse adásának orája már el-
kõzelget. Azokáért õ sokáig nem gondolkodék, hanem
monda: En gazdagságot kévánok, hogy mindenkoron sok pénzem
lehessen. Akkor az szép leány ki-võvén edgy
erszént, és adá Fortunatusnak, és monda: Im hol vedd-el
ezt az erszént, és valahánszor ebbe nyulsz, az minémû
Országban te fogsz lenni, és az minémû pénz abban az
Országban jár, annyiszor találsz te abban tiz darab
arayat, az Országban járokat. Es ez erszénynek illy
mivoltát te és az te maradékod meg-tartsa, és az kinél
lészen, akar nálad s' akar másnál, de mihelt te meg-
halsz, õ-is meg-szûnik, annak-okáért tarts figyelmetes
gondot reá, és kedvellyed õtet. Noha Fortunatus igen éh
vala, de az erszényben valo biztában ismét újonan meg-
elevenedék, és monda: Oh te drágalátos szûzetském, mint
hogy te engemet igen kedvesen meg-ajándékoztál, ez-is
illendõ dolog tehát hogy én-is viszszont az te kedvedért
más dolgot fogjak tselekednie, és az te jó vóltodrol el nem
feletkezni, kit én velem tselekedtél. Ismét az szép
leány szolla Fortunatusnak igen kegyessën: Minek-
okáért hogy te-is én hozzám engedelmes avagy, és meg-
háláltad az mellyet én te veled tselekedtem, én-is tehát
ezokért három-féle dolgot hagyok tenéked, mellyeket te
valamig élsz mindenkor ez napon, ugy-mint ez máin, az én
kedvemért meg tselekedgy. Elsõ légyen ez, ezt az napot meg-
szenteld, második, ugyan ez napon az házasságnak dolgát
ne miveld; harmadik, hogy ezen az napon minden esztendõben,
akar minémû Országban légy, ez jot tselekedd, hogy az hol
edgy szegény embernek házasságra menendõ leánya vagyon,
annak jó akaratodbol férjet szerezz, és ha annak annyira
valoja nem vólna, te õtet tisztességesen meg-
ruházzad, és az õ attyát és annyát-is, de magát meg-
ajándékozd és õrvendeztesd négy száz arannyal, abban
az Országban járókkal, ennek az napnak õrõk
emlekezetire, mellyben te én tõlem meg-õrvendeztetél, igy
te-is minden esztendõben meg õrvendeztess edgy szegény
rendbéli leánt. Fortunatus felele néki, és monda: Oh te
drágalátos szép szûz, soha ne kételkedgyél azon mert
ez dolgot bõtsûletesen és feledékenség-nélkûl
végben viszem, és mostan az én szivemben fel-fogadom és
meg-is petsétlem az te õrõk emlékezetedre. Mind-az-által
az-is Fortunatusnak igen elméjében fordgott, hogy miképpen
mehessën ki ez kietlen erdõbõl, és monda: Oh te szép
és ékes szûz, mostan légy segitségûl, hogy én
az Erdõbûl ki-mehessëk. Az szép leány monda: NOha
te ebben az erdõben el-tévelyedtél, és ez tõrtént rajtad,
ez tenéked szerentsédre vann. Ismét monda néki:
Kõvess engemet, és õtet az erdõ szélin el-vezeté
edgy járt útra, és monda néki: Ezen az úton menny-el
egyenesen, viszsza ne térj, se penig hátra se nézz
[p [&Eu] ml;] arra az hon én lészek, ha azt tselekeszed,
azonnal ez erdõbõl ki-mehetz és ekképpen meg-fogadván
Fortunatus az szép leánynak tanátsát, meg-tselekedé, és
mennél jobban lehetett nagy sietséggel mégyen vala azon
az úton, és ki-juta az erdõbõl, akkor meg-láta elõtte
edgy nagy vendég-fogadó házat, az holott
kõzõnségesképpen az emberek ettenek és ittanak, valakik
azon az erdõn által menni akarnának. Midõn már Fortunatus
az vendég-fogadó házhoz kõzelgetne, le-ûle, és ki-võvé
az ajándékozott erszényt kebelébõl, meg-akará látni ha
igazé az mint meg-mondatott néki, hogy tudna bõtsûlettel
belõle élni, menrt õ néki azon kivûl sëmmi pénze nam
vala, belé nyula azért az erszényben, és ki-võn belõle
tiz corona aranyakat, kinn igen meg-õrûle, és nagy
õrõmmel mene az vendég-fogadó házhoz, monda az gazdának;
hogy õ néki ennyi valót adgyon, mert igen éheznék, és
mindgyárt meg-fizetne néki, ez pedig igen tetzék az gazdának,
ki gyorson bõvõn horda eleibe elenedendõ eledelt,
mentûl jobbakat.
MIKEPPEN FORTUNATUS AZ VENDEG-fogadó
házhoz bé-menvén, és az ott való Groff ellen edgynehány
szép lovat meg vészen, kiért õ osztán meg-
fogadtatott, és nagyobb nyomoruságra jutott, mint az elõtt
vólt.
AZ Fortunátus már hogy kedvét tõltõtte vólna,
és meg-elégednék az éhségben, mint edgy két napokon ott
marada, és attol az gazdátol fegyvert-is vûn, aqzért hogy
õ inkább hamarébb Urat kaphasson, az õ éhségében
jól lakott, mellyet az elõtt szenved vala, az gazdát-is
penig kévánsága-szerént meg-elégité, és azután tovább
mene. Imé edgy kis városka és edgy kis vár két mél-
fõldnyire vala attul az erdõtûl, kiben edgy Grof lakott,
az kit erdõ Grofiának hittak, annak olly igazsága vólt az
helybe, hogy õ zt az erdõt õrzõtte az Aritaniai Herczeg
parantsolattyábol. Mene azért ott Fortunatus edgy igen jó
gazdához, és kérdezé õtet ha nem vólnánaké ott valami
jó meg-venni való lovak. Monda az gazda: Vannak, tegnap, ugy-
mond, edgy idegen kereskedõ ember jõtt ide, ki igen szép
tizen-õt lovakat az Britaniai Herczeg és az Arragoniai KIrály
leányának lakodalmakra, hozott, annak vagyon három lova az
tizen-õt kõzõtt, mellyekért az mi Grof Urunk már
háromszáz corona aranyakat akart adni, de ez nem akarta
három száz husznál kûlõmben adni, és tsak abban
maradot. Fortunatus alattomban méne az õ kamorájában, és
ki võn az erszénybõl hat száz corona aranyakat, és
más erszényben tévé azokat, az után mene az gazdágoz, és
monda: Hol vagyon az az ember azokkal az lovakkal, hogy ha valami
szép lovai vólnának õrõmest látnám õket? Monda az
gazda: Félek azon hogy õ tenéked azokat meg nem mutattya,
mert az mi Urunk-is az Grof tsak alig vehette reá, hogy azokat
néki meg mutatta. Monda Fortunatus: Hogy ha énnékem tetszeni
fognak, én hamarébb meg-veszem õket, hogy sem mint az
Grof. De az gazda tsufságnak tartá hogy õ illy mérészen
szóllott, és arra való ruházattya-is nem vólt, gyalog-is
járt, mind-azon-által oda vivé õtet az ló tserélõhõz,
és beszélgete véle, hogy az lovakat néki meg-mutassa,
ki meg-probálá elõtte azokat, õ néki pedig tetszének,
õ-is tsak az hármat kévánta, mellyeket az Grof akart meg-
venni, meg-is értette vólt már hogy tsak husz corona vólt
még kõztõk, õ azonnal ki võn három száz husz
corona aranyakat és adá néki, és hagyá õket az maga
szállására vinni, nyereg gyártóért-is mindgyárt el-
kûlde, parantsola nyergeket és egyéb szerszámokat-is
fõ módon reájok tsináltatni, és hagyá ismét az
gazdának hogy õ néki lovagosokat-is szerzene, kiknek jó
fizetést fogna adni. De miglen õ ez dolgokat végben vinné,
meg-tudá az Grof hogy Fortunátus meg-võtte az lovakat, kin
õ igen meg-busula, és magára-is boszszonkodék, mert
azokat az lovakat igen szereti vala, és immár nem-is hadta
vólna el az husz corona aranyak miatt, mert õrõmest
azokon az lovakon az lakodalomban ment vólna, és magát rajtok
mutogatta [p [E3]] vólna. Nagy haragjában kûldé edgyik
szolgáját ahoz az gazdához, és parancsolá õ néki hogy
meg-kérdgye mitsoda ember lehet az, az ki az lovakat markábol
meri ki-venni? Az gazda monda, hogy õ nem ismerné, mert õ
hozzája tsak gyalog jõtt, de mint edgy lovagos fegyveresen,
és még igy szolván, hogy én jól tartsam õtet, mert õ
mindeneket jól meg-fizet. Ennékem-is tetszet, mikor egy
ebédet meg-ett, mást én addig nem adtam vólna néki, ha az
árrát az elsõnek meg nem adta volna, mert igy véltemvólna
hogy talám el-szõknék véle. Az Grof szolgája pedig
felette haragvék az gazdára, hogy õ oda ment vólt véle, és
monda: Miért hogy te oda mentélvólt véle az lovakat meg-
venni? Monda az gazda? En tselekedtem mint jámbor gazdát illeti
az õ vendégével tselekedni, és mitsoda bõtsûlettel
tartozik lenni õ kért engemet reá hogy oda mennyek véle, én
azt nem véltem, hogy tsak edgy szamárnak-is az árrát õ
meg-adhatná.
MIKEPPEN FORTUNATUS MEG-FOgattaték es meg-
kerdeztetek az pénzhez mint jutott vólna. 5 AZ szolga
pedig el-menvén nagy hirtelenséggel az Grofhoz, és meg-
beszéllé néki az mit az gazdátol hallott; midõn az Grof
hallaná hogy õ nem Nemes vólna, monda nagy haragjában az õ
szolgaianak: Mennyetek-el és fogjátok-meg azt az embert; mert
õ azt az pénzt lopta, avagy-hogy valakit meg õlt. Es
ekképpen meg-fogták õtet, és tõvék õtet gonosz
fogságban, és kérdék honnan való lehet? Monda õ:
Czypriábol való, edgy Famagusta nevû városbol. Tovább
kérdezék õtet, hogy kitsoda lehet az attya? MOndaE Edgy
szegény Nemes ember. Ezeket az Grof õrõmmel hallá, hogy
õ meszsze Országbol valo volna, és kérdé õtet hogy
honnan jutott ennyi sok pénzhez, hogy õ illy gazdag? Monda:
Enyim, mert azt vélé, hogy nem tartoznék senkinek meg-
mondani, honnan jutott õ illy sok pénzhez, mert ints ollyan
ki õtet bûnõssé tenné, hogy valakin erõszakot tõt
avagy lopott vólna, hanen elõtte igazsaggal és
tõrvénnyel keresné. Monda az Grof: Tenéked nem használ
az sok fetsegés, meg kell mondanod hun jutottál ez pénzhez,
és parantsolá õtet vinni az helyre, az holott az gonosz
tévõket kénoznák. Ezt Fortunátus látván, hogy mint
akarnának õ véle bánni, igen meg-ijede azon, és igy
gondolkodik vala magában, inkább meg-akarna halni, hogy sem
annak az erszénnek mivoltát meg-mondaná. Es midõn már
õtet igen meg-terhelték vólna nagy terhel, kéré hogy néki
meg-engednének, mindent meg-mondana valamit õ tõle
kérdeznének. Es midõn le-szállitnák monda néki az Grof:
No mond-meg mostan hol vettél ennyi sok corona aranyat?
Monda Fortunátus: Edgykor hogy õ emez kietlenségben el-
tévelyedett vólna, és egész harmad napog ott lévén, az
isten olly kegyelmességet tõtt én velem, midõn már
az erdõbõl ki-kezdenék jõni, hogy találék edgy
erszént, mellyben hat száz és tiz corona arany vala. Monda
az Grof: Hol vagyon az az erszény? Felele Fortunátus az
Grofnak: En hogy az pénzt meg-olvasám az magam
erszényemben tõm, amazt penig erõssën az vizben
vetettem, melly az erdõ mellett foly. Monda az Grof: Oh te
lator, te akarodé az én sajátomat el-idegeniteni? Most
tudgyad, hogy minden te jószágod és életed-is hatalmamban
vagyon, mert mind az mi abban az erdõben vagyon enyim; és
sajátom énnékem. Mondá Fortunátus: Kegyelmes Uram, én az
te tõrvényedet nem tudtam; de én azért tsak az Istent
ditsérem, és Isten ajándékának tartottam. Monda az Grof:
En azzal nem gondolok, hogy te affelõl sëmmi nem tudtál,
nem tudtadé zt hogy ha az ki valamit nem tud meg-kell kérdeni?
Rõvid szóval mondván, tsak néki késtzûlly, mert én
ma mindenedet el-vészem, holnap életedet-is el-vesztem.
Fortunátus igy gondolkodik vala magában, ó én nyavalyás,
vajha akkor az hat ajándékok kõzzûl választottam vólna
az bõltseséget az gazdagság helyett, én bizonyára
mostan nem vólnék illyen nagy inségben és
nyomoruságban, és kezde kegyelmet [p [E4]] kérni: Kegyelmes
Uram, tégy irgalmasságot én velem nyomorultal, mit
használsz az én halálommal, vedd-el az meg-lelt
joszágodat, tsak engedd-meg életemet, és mindenkoron te
éretted Istennek fogok imádkozni. Ez dolog az Grofnak
tsudalatosnak tettszék hogy õ néki életét meg-engedné,
mert azt gondollya vala, hogy az hová ez fordul, mindenût
panaszt tészen rola, és azért õ nék i sok
Fejedelmektûl és Uraktul orcza pirulást kellene latni,
mind-az-által még-is fel-indittaték az irgalmasságra az õ
maga szolgaitól, hogy õ néki életét meg-engedgye, vedd-
hasznát, ugy-mondnak, az õ lovainak, és add-viszsza az
õ fegyvereit, és vagy két corona aranyat útra valót. de az
Grof az õ szolgainak-is kéréseket nagy nehezen fogadá
meg, mind-az-által másod napon reggel ki-vitetvén az
Városbol, meg-eskûdteté, hogy valamiglén õ él soha
az õ országában tõbbé nem jõ, mellyet meg-is
tselekedete, kinn Fortunátus igen meg-õrûle, hogy az
szerént-is meg-szabadult, de ha az Grof igazán meg-tudhatta
vólna az dolgot, meg nem szabadult vólna illy kõnnyen. Az
Fortunátus ottan hogy meg szabadula, nem mere nyilva az õ
erszényébe nyulni, és láttatni magátz hogy õ néki
pénze vagyon, és kõltsõn, mene két napig de még is félt
egyûld meg-tudnák hogy pénze vagyon, és nétalám õtet
azért meg-fognák. Akkor juta Andegávis városában, ki
legfõbb Britániában, az tenger mellett, ot sok Fejedelmek
és Urak meg szállottak vala, kik az Királyné aszszonyt
várták, hiogy tisztelnék az lakodalom napján, tánczolván
és bajt viván, és minden õrvendetes gyõnyõrûséget
mivelvén, kit õ õrõmest néze, de viszontag azt-is
gondollya vala, ha én azokkal edgyûtt tartom, felek ugy ne
járjak mint az erdõbéli Groffal. Mind-az-által võn két
szép lovat, fogadgya-si edgy szolgát, meg-ruházá magát
és szolgáját-is igen szépen, az lovakat-is néki
készitteté, és mene Andegávis városban az leg-fõvebbik
szállásra, és ekképpen akárá nézni az lakodalom
napját, és annak vége szakadását. Az KIrályné pedig az
tengeren jõvén, eleibe kûldének nagy sok
Agota. :
szép drágalátos hajokat, kik nagy bõtsûlettel fogulják.
De xmég annál-is nagyobb bõtsûlettel, hogy már el jutott
vólna, fogadtaték az õ Urátúl és mind az Fejedelmektõl
s fõ Uraktol, és tarta az Herczeg fõ és drágalátos
lakodalmat, melly hat egész hétig és harmad napig vala.
MIKEPPEN FORTUNATUS BRITANIAban az Andegávis varosban
udvariság látni ment vala.
FOrtunátus pedig hogy azokat
látná igen tetszének néki, õ egyebet nem tselekedett,
tsak hogy gyakorta az Udvarban járt, ugy hogy az szállásán
nem igen sokat hagyott, az gazdának penig ez nem igen
tetszet, mert õtet nem ismérte, és félt azon hogy
egyszer egyûld el ne mennyen, az mint gyakorta már rajta
tõrtént tõb lakodalomkor-is azért meg-szolitá
Fortunátust: Edes rokonom, tégedet én nem ismérlek,
azért tselekedd ez jót, minden nap fizess meg énnékem.
Mosolyog Fortunátus, és monda néki: Edes gazdam, én el nem
megyek innen miglen mindeneket meg nem fizetek, és azonnal ki
võn edfgy erszénybõl száz coronaaranyakat, és adá
azokat az gazdának, 's monda: Im hol vedd-el az pénzt, és ha
gondolnád hogy én vagy pedig azok kik én velem vannak,
tõbbel tartoznának, mindeneket meg-adok bár soha velem
számot ne-is vess. Az gazda pedig el-vévé az pénzt, és
annál inkáb kezdé Fortunátust bõtsûlleni, az holott
elõl találta sûvegõlt elõtte, és az legfõb
asztalhoz is ûltette, és legjobb ágyat-is adott néki, mint
hogy sem az elõtt. 5 Edgykor hogy Fortunátus az asztalnál
tõb fõ Urakkal ûlne, mentenek hozzájok mindennémû
játékos és musikás emberek az Urak asztala eleibe, hogy
ott elõttõk nyájaskodnának, ugy hogy inkáb pénzt
nyerhessenek. Azonban el-juta edgy vén Nemes ember-is, és
mondaà hogy õ Hiberniábol való Nemes ember vólna, és
immáron hét esztendeje hogy ide s' tova vándorlana, két
Imperiumot, és husz keresztyén Királyságokatz által
jártx vólna, kiknél [p [F] ] tõbb-is nintsen, és annyira
el-fogyatkozott, hogy már sëmmije nintsen, azért kéré
õket, hogy segitséggel legyenek néki, hogy viszont
hazájába mehessen. Ott akkor vala az asztalnál edgy
Grof, monda az: Miképpen nevezik mind azokat az IMperiumokat?
Az Nemes ember mindgyárt kezdé edgymás után elõ-
számlálni, és monda: Nints olly Imperium, az kinek három
vagy négy Herczegsége nem vólna még az Fejedelmek és fõ
Urak kivûl, kiknek Országok és tartományok s'
jobbágyságok vagyon, mellyeket én meg látogattam, és az õ
tartományokban, kikben mind kûlõnb nyelvek vadnak, annyira
valót tanultam, hogy én elégséges képpen az emberekkel
beszélhetek, olly leveleim-is vadnak, hogy az melly Király,
mellynek udvarában vóltam, mint neveztetik, és melly távol
vagyon edgyik Imperium az másiktol. Monda az Grof. Azt
akarnám hogy én mind ott vóltam vólna, de ugy hogy már
viszont ismét itt vólné k, és azt bizonnyal el hiszem
hogy sok probákba forog, az ki annyi sok országokat akar
látni. Felele az Nemes ember: Ugy vagyon Uram, valosággal meg-
tanul mind jót s' mind gonoszt, mert gyakorta nyomorult
szállásra talál, és sok meg utálást s' meg-
vetést kell szenvedni. Az Grof azonnal meg ajándékozá
õtet négy corona arannyal, és monda néki mindeneket meg
fizetek. Az pedig kõszõné néki, és monda: En már igen
vágyok az én rokonimhoz, mert már sok ideje hog' kin vagyok,
és az ajándékot igen kõszõné néki. Fortunátus-is
pedig ez beszédekre igen vigyáza, mellyeket az vén Nemes
ember beszélgete, gondolkodék magában, vajha hozzám
állana, és engemet az Országokon által vinne, gazdagon meg-
ajándékoznám õtet. Es minek-utánna az lakozásnak vége
vala, kûlde õ érette, és kérdé õtet, kinek hinák?
Felele: Leopoldusnak. Fortunátus monda: En azt értettem te
felõled, hogy Országokat jártál, és sok jeles
Udvarokban vóltál, imé én még iffiú vagyok, és én-is
õrõmest miglen még iffiú vólnék, vándorlanék, vagyon
annyira valom-is. Hogy ha te engemet mindenûvé el-vinnél, én
tenéked edgy jó lovat vennék, szolgát-is fogadnék
utánnad, bátyámnak-is fogadnálak, és jó fizetést-is
adnék. Monada Leopoldus: En az mi illeti azt meg-
tselekedhetném, ha engemet bõtsûletben tartanának, és
mindent eleget adnának, de én már vén vagyok, feleségem
s' gyermekem vagyon, de azok felõlem sëmmit nem tudnak, és
azért az szeretet engem reá kénszerit hogy én hozzájok
mennyek. 5 Fortunátus monda: Leopolde, engedd magadat az én
akaratomra, mert én el-megyek te véled elsõben Hiberniában,
és ott az te feleségednek s' gyermekidnek, hogy ha még
élnek, tisztességes ajándékokat adok, és mihelt ezt
az útat végben-viszszûk, ottan Czypria Országban való
Famagustában mannyûnk, tenéked ott szolgákat és
szolgálókat elégségesën, hogy-ha tetszeni fog
valamig élsz, szerzek. Leopoldus gondolkodik és mond
magában, ez az ember énnékem sokat igér, ha az dolog igy
lenne, és az én vénségemben szeremtsémre válnék,
monda néki: En mind-az-által akaratodnak engedek, ha tsak az
te igéretednek meg-tellyesitõje lészesz, és hogy ha
anyira szert nem tehetz, inkáb ne-is kezd-el, mert pénz
nélkûl nehéz számot vetni. Fortunátus felele
Leopoldusnak: Ne légyen tenéked gondod arra, én minden
Országokban elegedendõ pénzre tudok szert tenni, tsak te
énnékem igérjed magad hogy én nálam meg-maradsz, és az
úron való járást el-végezni. Monda Leopoldus: Fogadd te-is
hát énnékemm azt meg-tellyesiteni az kit meg-igértél. Es
ekképpen fogadást tõnek õk edgymásnak erõs hittel,
hogy õk soha edgymást semmi modon el nem hadgyák. No
hogy már ez kõtelesség kõzõttõk vólna, ki võn
Fortunátus azontul 2000. corona aranyakat, és adá
Leopoldusnak, s' monda: Menny-el, és végy igen szép két
lovat, ne kéméld az pénzt, és fogadgy magadnak edgy
szolgát, és ha az nem tetzik, fogadgy annak helyébe mást,
és ha pénzed el-fogyna, azonnal tõbbet adok annélkûl nem
hadlak. Ez Leopoldusnak igen tetszé, és gondolá hogy ez
ugyan jól kezdi, ki õrûlvén hozzá-is készûle.
Fortunátus pedig nem fogada tõbbet két szolgánál és egy
inasnál, ugy hogy hatan valának, kik egyenlõ akarattal
lévén hogy [p [F2]] edgyûtt az Országokat meg-járnák,
leg-elsõben pedig az Romai Imperiumot meg-láták, és az után
mentenek Norinbergában, Wõrdara, Augustában,
Nõrlingában, Ulmban, Costenczben, Basileában,
Straszburgban, Meniczban, és Coloniában. Ez után osztán
mentenek Coloniábol Flandriai Országban lévõ Burgba,
Burgbol Lundiban, melly az Angliai KIrálynak fõvárossa, az
után mint edgy négy napi járó fõldnyire vagyon edgy
szigetm, az hol elletik az tengeren által-evezni Lundibol
Odnurgban, Scottia országnak leg-fõbb városában, mellyek
kilencz napi járó fõldnyire egy mástol.
MIKEPPEN
FORTUNATUS AZ õ SZOLgájával hazájában menven, és osztán
edgyûtt az Patrici Purgatoriumba-is mentenek.
ES hogy oda
el-érkeznéne, még Hiberniában hat napi járó fõld vólt
oda az Város, mellyben vólt lakos Leopoldus, akkor kéré
Leopoldus Fortunátust hogy oda menne véle, kit õrõmest
meg-tselekedék, és menének az Hiberniában lévõ Waldrick
nevû Városban, az hol Leopoldus laott. KI ugyan azon
állapotban találá feleségét és gyermekit, az miként
õket el-hadta vala, de némely fiai és leányi már meg-
házasultanak vala, az kik az õ haza jõvésének
õrvendeztenek. Mint-hogy Fortunátus jol tudta, hogy azoknak
kitsiny birodalmok vólna, ada Leopoldusnak 100. Nobelt, hogy
készitessen valamit számára, mert õ oda megyen, és
vigan fog nála lakozni. Leopoldus pedig az szerént
miodéneket meg-készittete, és az õ gyermekit-is oda
hivatván, mind férjeket és aszszonyokat, s'-rokonit, és
igen vigan tartá õket, ugy hogy az városbéliek sokan
tsudálnák. Az Fortunátus pedig igen vigan lakik vala, és hogy
az ételt el-végezné, hozzája szolitá Leopoldust, kinek
monda: No végy butsut feleségedtõl és gyermekidtõl, de
im hol vedd-el ez három satskot, mellyekben mind õt-õt
száz Nobel vagyon, és annak tsak edgyike-is jobb harmad-fél
forintnál, kik kõzzûl edgyiket feleségednek, másikat
fiaidnak, harmadikat penig az leányidnak adgyad, hogy
kõltségek légyen. Kinn az Leopoldus igen meg-õrûle,
és meg-kõszõné néki ez nagy ajándékot, és
feleségét s' gyermekeit azzal meg-õrvendezteté. Akkor
Fortunátus ott meg-hallá, hogy két napi járó fõld vólna
oda edgy város, mellyben az szent Patriciusnak Purgatoriumja
volna az HIbernia országban, azt meg-akarná látni, és
menének edgy Wermise nevû városban, mellyben nagy
Apatursag vala, és az ott valo templomnak butsujáró OLtára
meget vala edgy ajtó, az holott alá-járnának abban az
sõtét hajlékban, mellyet neveznek vala szent Patricius
Purgatoriumjának, abban pedig senkit nem eresztettek az
Apatur engedelme nélkûl. Mene Leopoldus az Apaturhoz, és
engedelmet nyere az oda való menésre, de mind-az-által meg-
kérdezteték, hogy kistoda lehetne ez az Ur? Monda néki:
Czypria Országbol való, és az Apatur Fortuuátust [!]
minden népével vendégségbe hivá, mellyet Fortunátus nagy
bõtsûlettel võn, és hogy el-kellene már az lakásban
menni, võn edgy hordo igen fõ bort, mellyet az Apátur igen
nagy kõszõnettel el-foga, mert az nélkûl-is ott az
Kalastromban szûkõn élnek vala az borral, noha Istent
szolgáltanak. Es midõn már az lakás el-végezõdé, monda
Fortunátus: Kegyelmes Uram, ha ellened nem vólna, én
õrõmest meg-akarnám tudni, hogy mi okon mondatik ez sz
Patricius Purgatoriumjána? Monda az Apatur: En azt tenéked meg-
mondhatom, mert itt ez elõtt sok esztendõkel, az hol
mostan ez az hely az Istennek háza van, igen nagy éktelen
puszta vólt, és nem meszsze edgy Apátur lakott, kinek
neve Patricius vólt, ez igen áhitatos ember vala, és gyakorta
ez pusztában bujdosott az poenitentia tartásnak okáért,
és edgykor véletlenûl ezt az hajlékot találta, ki igen
hoszszú és mékly, abban õ addig ment, hogy osztán
belõle ki nem tudott jõni, esék az õ térdeire, és
imádkozék az Istennek, hogy ha jó tetszése vezérlené
ki õtet abbol az hajlékbol, és az idõ alatt miglen
imátkoznék nagy áhitatossággal, azon-kõzben oda bellyebb
nagy [p [F3]] szõrnyû káltást [] halla, és azonnal
õ abbol az hajlékbol ki-viteték, kiért õ nagy hálákat
ada, és viszont mene az maga lastromában, még annál-is
ináb meg-jámborodé hogy sem mint annak-elõtte vólt, és
ez okon az nagy buzgo emberek által ez az lastrom ide
éppittetett. Monda Fortunátus: Hát felõle mit mondanak az
szarándokok, mikoron belõle ki-jõnek? Felele az Apátur:
En nem kérdeztem edgyiktõl-is, mind azon által némellyek
mondgyák, hogy õk hallanának szõrnyû kiáltást, de
ismét némellyek sëmmit nem hallanak, nem-is látnak, tsa
hogy ott igen iszonyodnak. Fortunátus monda: En
meszszûnnen ide jõttem, és ha én abban az hajlékban
nem mennék, az holott ezt szóval elõ hoznák énnékemm
gyalázatomra esnék, azoáért addig innen el nem mégyek,
miglen én abban az Purgátoriumban bé nem megyek.
Monda néki
az Apátur: Hogy ha te bban akarsz menni, tehát igen bé ne
menny, mert abban sok tévelygõ út vagyon, és kõnnyen el-
tévelyedhetni benne, az mint már tsak én idémben-is sokakon
tõrtént, kiket tsak az után osztán negyed napkor
találtak-meg. Fortunátus kérdé Leopoldust ha õ is bé
megyené véle, ki monda; el-megyek te veled, és veled is
maradok mig Isten éltet engemet. Melly igen tetszék
Fortunátusnak, és más napon reggel jó idején néki
készûlének, és el-fogá Urnak vatsoráját; annak-utánna
meg-nyiták az ajtot nékiek, az holott az hajlékban kellene
alá-menniek, melly az OLtár meget az Klastromban vala, és
õk bé menének, az Papok pedig meg-áldák elsõben õket,
és bé tévék utánnok az ajtot, akkor menten õk nagy
setétségben járnak vala, nem-is tudták már beé vagy
ki, mert mindgyárt el-tévelyedtek, az Papok reggeli ajtonál
valo kiáltásokat-is nem hallották, az melly ajtora kellett
nékiek tartozniok, és igy annál-is inkább bé-menvén nagy
bátorsággal, ugy annyira, hogy immár onnét ki sëm
jõhettek, és igen el-éhezvén ugyan meg-bádgyadtak vala
belé, kételkedtek-is már az onnan való ki-jõvésrõl;
és gondollyák vala, hogy immár ott kell veszniek. Akkor igy
szolla Fortunátus: Oh mindenhato isten, jõj az mi
segitségûnkre, mert iott nem segithet sem arany
sem ezûst, és le ûlének mint el-hagyatot emberek, mert
nem-láthatnak sem hallhatnak vala senkit-is. De az Papok
azonban el-menének az Apáturhoz, és mondának néki; mi dolog
lehet hogy az két szarándokok ki nem jõnének, az kik igen
szánák õket, de leg-inkáb Fortunátust, ki õ nékiek
az jó bort adta volt, és az õ szolgai-is igen futosnak
és busulnak vala az õ Urokért.
Az Apátur pedig ott
tudott edgy õreg embert, az ki már sok esztendõkkel ez
elõtt sinorokkal azt az hajlékot meg-mérte vala, és el-
kûlde azért, és monda; hogy meg-lássa mint azt az két
embert onnat ki-hozhattya, az õ szolgai-is száz NObelt
igérének hogy néki adnának: Az õreg ember mondá, hogy ha
még élnének, tehát bizonyossan ki-hozná õket, és
azonnal el-készûle az õ szerszámával, és midõn
bé-menne, néki igazitá az õ szerszámát, és mind el-
keresé az hajlékokat edgy más után, miglen õket meg-
találá, kik már szintén el-bádgyattak és erõtlenettek
vala, õ pedig monda nékiek; hogy õ utánna tartanának,
valamint az vak szokott szintén ugy õ utánna mennek vala,
és igy Isten seegedelme által ki-jõvének viszont az
õreg ember után az emberek kõzibe, kin az Apátur igen meg-
õrûle, noha az elõtt szánakozik vala rajtok, hogy ez
két szarándok oda veszet vólna, mert azt gondollya vala,
hogy nétalám tõb szarándok oda nem jûne ezt halván; és
igy az õ haszna és még az Klastrom nyeresége is el-
veszne. Akkor az szolgák mondának Fortunátusnak,
miképpen õk ennek az õreg embernek száz Nobelt igértek
vólna, hogy tsak meg-keresné õkét, de õ azt, és még
tõbbet-is ada néki, még felette meg-is kõszõné,
azonban parantsolá edgy igen nagy vendégséget
készittetni, és hivá Apáturt minden jó akaroival
vendégségbe, és hálákat ada, hogy õ ismét ez nagy
insë33gbõl meg-szabadult volna, és hagya ott annak az
Apáturnak egész Conventûl száz Nobelt, hogy õk
imádkoznának érettek. Es ekképpen osztán butsut vévének
az Apáturtol, és kezdének-viszont eleikben adótt úton
viszsza-menni, az melly által út vala Calisra; mert
Hibernia Országon tul tsak nagy puszták valának, és
soha arra nem mehettenek volna. El-menének azért [p [F4]]
Sz. Jobstban Picardiában, az után osztán Párisban az
Francia Országban, Hispánia Országon által, és
Neápolisban, Román-is által szintén egész Velenzéig.
MIKEPPEN FORTUNATUS VELENCZEben menvén, es onnan viszontag
Constantinápolban mene az iffiú Császár koronázása
látni.
HOgy immár Velenczében vólnának, ottan meg-
hallak, hogy az Császárnak Contstantinápolban edgy fia
vólna, kit Császárságra akarna koronáztatni, mert maga
immár vén vala, azt akará hogy miglen õ él, az birodalmat
kezéhez adgya, mellyet az Velenczeiek tudván, készitének
edgy oda való Gályát, kõveteket-is választanának, és
nagy sok drága kintseket-is szerzének, mellyet az új
Császárnak ajándékba vinnének. Akkor mene Fortúnátus az
õ népével az Gályához és fel szegõdék reá, és el-
mene az Velenczeiekkel Constantinápolban, ki igen nagy vþros.
Az hová sok idegen nép érkezék, hogy majdan tsak
szállást is már nem kaphatnának, de az Velenczeieknek
szállást menten adtak, de azok idegent hozzájok bé nem
fogadtak. Ott az Fortunátus az maga népével sokáig kerese
szállást, mind-az-által utollyára még-is talála edgy
gazdát, az-is pedig lopó vala, immár ennél lévén
szálláson, minden nap el mennek vala látni az pompának,
de az mind mint vólt, attol sokat kellenék irnom, mellyet
tsak el-halgatok. 5 Es hogy Fortunátus minden nap járna az
szokás nézésére, az szálláson pedig lévén
kûlõn kamorájok, mellyet hogy már zárva tartottak, és
vélték hogy az õ eszkõzõk jól el-tétetvén vadnak.
De az gazdának az Fortunatus kamorájában rejtek bé-jároja
vólt, az hol ez nagyobbik ágy állott az falon által, az
honnan õ mindenkor edgy deszkát ki-vehetett és ismét
bé-tehetett, hogy rajta meg nem ismerszett, kinn ki s' bé-
járt miglen õk az ceremoniákat nézték, õ addig minden
ruhájokat és tarisznyájokat meg-keresdegelte, de õ
azokban soha pénzt nem lelhete, mellyen igen tsudálkozott,
gondollya vala azt-is hogy atalám az Vámeczekben bé-varva
hordoznák. Es hogy immár edgynehány napokig nála vólnának,
számot vetének véle, az ki igen vigyaza reá, hogy honnan
adnák az pénzt, és látá hogy Fortunátus az õ pénzét az
asztal alol venné elõ, és adá Leopoldusnak, Leopoldus
ismét ugy fizetett-meg az gazdának. Az Fortunatus pedig
Leopoldusnak meg-hadta vala, hogy akar hol-is az gazdának az
szállásért az mit kévánna, meg-fizessen éppen, és
semmit el ne vonnyon benne, ezeket tselekedé ez gazdával-is,
melly noha igen tetszék néki, de õ azzal meg nem
elégedék, hanem inkáb mindenét ha lehetne el-venné, és még
az pénzes erszént-is. No immár az nap el-kõzelget vala
mellyen Fortunatus edgy szegény ember leányának férjet
kellene adni; és azt meg-ajándékozni száz corona arannyal,
az Országban járo pénzel, és monda az gazdának: Ha tudnaé
õ valami olly szegény embert, az ki jámbor erkõltsû és
tõkélletes vólna, annak pedig jámbor leánya házasságra
menendõ vólna, de ez annak az szegénységnek miatta
férjet nem szerezhetne, hogy az attyát hozzája hiná, és
az õ leányát ki-házasitaná tisztességesen.
Monda az gazda: Meg-lehet én edgynél tõbbet tudok Uram, de
az holnapi napon edgy igen jó és tisztes embert hozok ide,
az leányát-is mindgyárt véle el kel hozni. Fortunatusnak
ez beszéd tetszék. De mire szándékozott az gazda? En
még ez éjel ha lehet el-lopom az pénzét miglen nála
lészen, mert ha sokára hallasztom, el-kõltik, és azon
étszakán bé-méne az lyukon, és hogy õk keményen
alunnának az egész ruhájokat el-keresé, ugy véli vala
hogy nagy darab aranyakat az õ õltõzetekben fogna lelni,
de sëmmit-is nem talála, akkor el-mettzé Leopoldusnak az
erszényét, és abban vala mint edgy 50 arany, az után
Fortunatusnak-is, és midõn már azt az erszényt elõ-
venné, nagyon tapogattya vala, de nem vala semmi benne, ottan
õ azt el-veté az pad alá, és az után mene az õ
szolgaihoz, és mindenikne el-metszé az õ erszényét,
mellyekben õ tsak hitván pénzeket talála, azonban õ minden
ablakokat és ajtokat meg-nyita, mint ha [p [G] ] az utzákrol
az lopok bé-hágtanak vólna. Es midõn Leopoldus fel
ßerkenne az ablakokat és ajtokat nyitva látná, ottan kezdé
az szolgákat erõssën szidnia, és monda: Miért hogy
õk igy alattomban ki-mennének, és az õ Uroknak
nyughatatlanságot tselekszenek? De az szolgák aluván fel-
ugrálának az álombol; és ki-ki monda, hogy õ nem
tselekedte. Leopoldus azon el-ijede, és azonnal keresni kezdé
az õ erszényét, kit el-metzettek vala, és tsak az el-
metzet szijj végét találá az õvén, ottan kiáltá
Fortunatust, és monda: Uram, az mi Kamoránk minden felõl
nyitva ál, és az te pénzed ki én nálam vala el-lopták, ezt
halván az szolgák-is, kiknek hasonloképpen lévén dolgok.
Fortunatus nagy hamarsaggal elõ-kapá az õ vámetzét
mellyen az õ szerentsés erszényét hordozza vala, és
õ-is ugy lelé hogy el-metzettetett vólna, kinn õ azonnal
el-ijede, ugy annyira hogy menten fél halva az fõldre le-
esëk. Az Leopoldus és mind az szolgák igen el-ijedének,
mert igen szánnyák vala az õ Urokat, de õk nem tudgyák
vala derekason az nagy kár vallást, tõrõlgetik és
élegetik vala õtet, miglen eszére juthaták. Es hogy õk
illy nagy insë33gben vólnának, azon kõzben el-jõve az
gazda, és nagy tsudáson tetteé magát, és monda: Mi
dolgosok lehetnek? Kik mondának az gazdának, hogy õ nékiek
minden pénzek el-lopattatott vólna. AZ gazda monda: Mitsoda
emberek vadtok ti, vallyon nintsené itt néktek jó zárlott
kamorátok, hogy igy magatokra nem vigyáztok? Mondának õk:
Mind az ablakokat és ajtokat jól bé-zártuk vólt, de mindent
nyitván találtunk. Monda az gazda: Meg lássátok ugy-mond,
hogy ti magatok edgyik az másikét meg ne lopja, mert mostan
itt sok idegen emberek vannak, de õ azt nézvén hogy õk
edgymás kõzõtt igen sopánkodnának, Fortunátushoz-is
mene, és látá hogy miképpen az õ szinét el-vesztette
vólna, és monda: Soké az pénz kit el-vesztettetek: õk
felelének nem igen sok vólna. MOnda az gazda: Hát miért
ennyire sopánkodtok edgy kevés pénzen, te az estve
akartál edgy szegény ember leényának férjet adni, és meg-
ajándékozni, job ha meg kémelled azt az pénzt és magad el-
kõltõd. De Fortunatus nagy bádgyadva felele az gazdának:
En inkáb sopánkodom az erszényen hogy sem mint az
pénzen, mert abban edgy kéz irás vólt, az melly egyébnek
senkinek tsak edgy pénz érõt sem használ. Ezt látván
az gazda, hogy Fortunatus igen keseregne, az irgalmasságra
indittaték, s' monda: Nosza keressûk talám meg-lellyûk,
mert ki õrûlne az ûres erszénnek. Parantsolá azért
hogy keresnék mindenûtt, kit meg-találának edgy ágy alat,
mondván: Itt vagyon edgy ûres erszény, de lásd-meg ha
azé az jobbik erszény? K monda: Hadd lássam ha az én
el-mettzet erszényem, az-is vólt. IMmár Fortunátus fél
vala, hogy talám el vesztette vólna erejét, nem-is mere
nyilván beléje nyulni, mert félt hogy annak mivoltát meg-
tudnák, és miatta életét-is el-vesztené. Fortunátus
ismét le-fekûvén, tsak lassan alattomban az Paplan
alatt meg-nyita, és azon erõvel találá, kin igen õrûle,
mind-az-által az nap ágyban marada. Leopoldus õtet
vigasztalván monda: Uram ne hadd-el ennyire magadat, hiszem
még elég egyéb javaink vannak, és azokat el-adván még-is
az te hazádban tégedet haza viszûnk. Mert Leopoldus véli
vala, hogy nagy gazdag ember vólna hazájában, kinek efféle
aprolék károtska nem fogna ártani. De Fortunátus nagy nehezen
monda néki: Az ki jószágát el-veszti, eszét-is el-
veszti, de az bõltseséget az gazdagságnál job vólna
választani, erõt, egésséget, szépséget, és
hoszszú életet senkitõl el nem lophatni, ezek után
halgata. De Leopoldus nem érti vala ez beszédeket, de mind
addiglan szólla néki hogy õtet ismét fel-élegeté. Ki
ismét vigada, és parantsolá az szolgáknak, hogy
étszakára elenedendõ gyertyát vennének, és ki ki
mezitelen fegyverét melléje tévén, tõbbé meg ne
fosztatnának. Fortunátus ismét az erszénynek el-metzet
sziait õszve-kõtõzvén erõssën, olly helyre
kõré, hogy azt senki el ne lophatná. Más nap reggel fel-
kelvén mene az Sz Sophia templomába, melyben vala edgy szép
Kapolnátska, és az papoknak ott ada két forintot, hogy edgy
prédikátziot tennének, és az Te Deum laudamust-is el-
mondanák. Az prédikátzio után ismét mene az piatzra, és
parantsolá az szolgáknak, hogy ebédet készittetnének,
Leopoldusnak-is [p [G2]] pénzt ada, és monda: Eredgy-el, és
végy jó új satskokat, és én-is el-mégyek az
tserélõkhõz, és pénzt hozok tõlõk, mert semmi
õrõrmem nem lehet pénz nélkûl. Leopoldus azonnal hoza
õt erõs satskokat, az Fortunatus edgyik satskoban tõn
száz aranyakat és adá Leopoldusnak, és hagyá hogy
mindenekre gongya lenne, és ha az el-fogyna tõbbet adna néki.
Az után ada az õ szolgainak edgy-edgy satskot és tiz
aranyakat belé, és hagyá hogy vigan laknának, de ugy hogy
magokra is azonban gondot viselnének, hogy ugy ne járnának
mint az elõtt. Fortunátus utollyára tõn az õtõdik
satskoban négy száz aranyakat, és el-kûlde az
gazdáért, és monda: Az mint az elõtt te veled beszéltem,
ha olly jámbor embernek házasságra menendõ leánya vólna,
én azt el-házasitanom. Monda az gazda: En tõbbet tudok
edgynél, de én tsak edgyet hozok ide az õ leányával, hogy
meg-lássad õket.
Az gazda el-menvén az jámbor
emberhez, és monda; hogy ott õ nála edgy igen gazdag vendég
vólna, ki miképpen akarná az õ leányát el-házasitani,
annak-okáért menne-el véle, ugy véli hogy az õ dolga nem
lenne heában.
MIKEPPEN FORTUNATUS EDGY SZEgeny embernek
leányát el-házasitván, mellynek ajándékoza osztán
négy száz aranyakat.
AZ leánynak attya asztalos
edgyûgyû és paraszt ember vala, ki monda: En az én
leányomat sohová nem viszem; mert az talám tsak parázna
életre kivánná õtet, és azért edgy rosz szoknyát
vetne néki, ha az én leányommal valami jót akar tselekedni,
ide hozzám el-jõhet, kinn az gazda igen boszszonkodék,
és meg mondá Fortunátusnak, de õ monda: Vigy oda engemet
ahoz az emberhez, és el-vivén Leopoldust-is véle, menének
az embernek házához, és monda: Ugy értettem hogy tenéked
edgy leányod vagyon, melly már házasságra menendõ, hadd
jõjõn elõmben az annya-is õ véle. MOnda az ember: Miért
kivánod? Monda ismét Fortunátus: Engedd ide jõni, mert nem
lészen szerentsétlen. Az ember elõ-hivá mind
feleségét és leányát, és elõ-jõvén nagy
szemérmetesen, az leány az annya megé álván, hogy az õ
rongyosságát jól ne nézhetné. Fortunátus szolla, hogy
az szép leány elõ-állana, és kérdé az attyátol mennyi
idõs lehetne? Ki monda: Húsz esztendõs. Az Fortunátus
pedig monda; hogy miért hadtátok ennyire el-aggani, és
férjnek nem adtátok? Az annya nem szolla edgyet-is, de az
attya monda: Még hat esztendõkkel z elõtt arra való vala,
de nem vólt modunk benne. MOnda Fortunátus: Im ha tudnátok
hozzá illendõ szeretõt, én ki-házasitanám. Felele az
annya: Edgynehányakat tudnék, im tsak az mi
szomszédunknak-is fia, ki kedvelli õtet, volna tsak valami
értéketskéje az nem hadná õtet. Fortunátus kérdé az
leánytol: Mint tettzik tenéked az szomszéd fia? En nen
válogathatok benne, hanem az én atyám és anyám akarattya
légyen. MOnda az annya: Uram, jól tudom, hogy õtet igen
kedvelli, és igen õrõmest-is ha módgya vólna benne, el-
venné, Fortunátus azonnal kûlde az iffiúért, és hogy el-
jõne, elõ-võvé az õ erszényét, az mellyben õ az
négy száz arayakat bé-tette vala, és ki-tõlté azokat az
asztalra eleibe, és monda: Akarodé ezt az leánt el-vennie,
te-is szép leány ezt az iffiat? Imé én ezt az kevés pénzt
tinéktek akarom ajándékozni. Az iffiú felele: Ha nem
tréfálna, mert õ véle meg-elégedett vólna. Akoron
Fortunátus kûlde Papért, és gyorsan õszve-adatá
õket. Ezt látván az gazda, rajta igen meg-busula, hogy õ
arra az satskora, mellyben az négy száz arany vala, hogy
nem akadott vólt, noha õ minden turbájokat meg-kereste
vala, és boszszonkodván gondolá ha az Császár
udvarában fognak menni, az õ gyertyájokat meg-furván vizet
tõltõk-bé, és osztán bé-ragasztom, kit meg-is
tselekedék. No immár hogy az szegény dolga jól vólna, és
az Császári pompa nézésére-is ismét el-mentenek
volna, gondolá az gazda hogy az immár nem tartana tovább,
hanem el-végezõdnék, és Fortunátus-is ott nem sokáig
fogna maradni, és néki-is nem kellene késni, azon éjelre
reá [p [G3]] võvé magát hogy az õ vendégét meg-
kárositaná. Arra nézve azonm estve leg-jobb bort ada
nékiek, és keményen itatá õket, õ maga-is vigan lakván
vélek, vélvén hogy jól fognának alunni utánna, de hogy
immár le-akarnának fekûnni, az szokás-szerint ismét
meg-gyutogaták az gyertyákat.
MIKEPPEN EZ HITETLEN GAZDA
ETSZAka az kamorában be-menvén, kit Lepoldus meg-õle.
AZon
éjel az gazda nem aluszik vala, sõt inkáb mind azon
gondolkodék miképpen az õ akarattyát meg-
tellyesithessë, és midõn már látná hogy az gyertyát
viz miat el-alunnék, megint az lyukon bé-buvék, és mene
Leopoldushoz, és kezde feje alatt kereskedni, de még nem
aluszik-vala Laopoldus, annak pedig vala igen jó éles
fegyvere az paplan alatt, az gazdát nagy hirtelenségel meg-
ragadván, ugy tsapá nyakba, hogy mindgyárást meg-halván,
az fõldre le-esék. Leopoldus azonnal kiálta az
szolgákra haragoson, s' monda: Miért hogy ti az világot
ki-oltottátok? Az kik erõssen szabodván hogy õk nem
tselekedték vólna. MOnda Leopoldus: Mennyen-el edgyitek, és
hozzon hamar világot, az tõbbi pediglen ott állanak vala az
ajtoban mezitelen fegyverekkel, és ki nem eresztenek vala
senkit-is, az edgyik pedig hamar hozván gyertya világot, ki
monda: Tegyétek-bé hamar az ajtót, hogy az lopó ki ne
fusson, és kezdék keresni, és meg-találák az gazdát
meg-sebesedett nyakkal halva fekvén Leopoldus ágyánál.
Fortunatus ezt halván, igen meg-ijede, hogy életében
edgyszer jobban meg nem ijedett vólt, és monda: Oh bár
Constantinápolban soha ne jõhettem vólna, mert az tsak
kitsiny dolog volna, ha tsak jószágunkat vesztenõk-el,
de mi mostan életûnket-is el-vesztettûk, és monda
Leopoldusnak: O jaj melly gonosz dolgot tselekedtél, hogy
az gazdát meg-õlted. MOnda Leopoldus: Ejel lévén, én nem
tudtam kit találtam, mert én lopohoz tsaptam, az ki az én
fejem alatt kereskedett, ki az elõtt-is minket meg-lopott, én
az találtam, és ha meg-bizonyittyuk, miért kellene
félnûnk. Mond Fortunátus: Mert mi azt meg nem
bizonyithattyuk, hogy az gazda lopó vólét, és az mi
pénzûnk nem fog használni: Fortunátus ismét igy
gondolkodik vala magában; vajha énnékem edgy jó barátom
vólna, az kire az én erszényemet bizhatnám, és annak
mivoltát meg-mondhatnám, és mikoron mi az fogságban
lészûnk, és meg-beszelnõ mi formán lõtt ez,
nétalántám az Biró attul az jó baráttyátulmi érettûnk
nagy summa pénzt el-venne, de viszontag az gonkolván, [!]
kine én azt edgyszer adnám, az soha viszsza nem adná,
sõt inkáb az BIrónak tanátslaná, hogy az gyilkosság meg-
bûntettessék. 5 Akkor Leopoldus látá, hogy aznõ Ura
és az Szolgák-is igen el-ijedtek vólna, monda; hogy miért
illy lágy szivûek volnának, mert ez dolog meg-lõtt, és
ez lopót ezzel meg nem eleevenithettyûk, hanem járjunk
okossággal, és ez dolgon által-mehetûnk. Fortunátus
monda, hogy õ ebben semmi tanátsot nem tudna adni hanem
tsak azon gondolkodik hogy az bõltseséget magának nem
választotta, de monda Leopodusnak: Ha te tudsz valamit,
lássad, mert most igen kévántatik. MOnda Leopoldus:
Fogadgyátok-meg tehát, és mivellyétek azt az mit mondok, és
életûnket s' jószágunkat minden tartoztatás nélkûl
innen ki-mentem, õk pedig igen meg-õrûlnének az Leopoldus
mondásán.
9MIKEPPEN LEOPOLDUS AZ MEG-HOLT gazdát az
Istállonál edgy kútban vetette vala.
MOnda akkor nékik
Leopoldus: No hát legyetek vesztegségben, és edgyik së
szollyon sëmmit-is, rejtsétek-el még az gyertya világot-
is; és võvé az meg-hólt gazdát hátára, és vivé õtet
az Istalló megé, az holott vala edgy mély kút, mellyben
õtet bé-veté, az viz pedig benne annyira mély vala, hogy
abbol semmi módon [p [G4]] ki nem lattzhatott, ez pedig
szintén éj-félkor lévén, hogy senki nem hallotta sem
nem látta, és viszontag méne Fortunátushoz, s' monda: En
immár bennûnket az lopótul meg-szabaditottam, de immár
azért legyetek vigan. Mondá Ismét az szolgáknak:
Mennyetek az lovakhoz és készitsétek-el azokat, és
kezdgyetek énekeket az szép aszszonyokról, senki komor
kedvûnket ne láttassék, mert mihelt virradni fog,
mindgyárt fel-ûllyûnk, és meég hat óráig jó meszsze
mehetûnk. Fortunátus ez beszédeken igen vigada, és midõn
már készen vólnának, hozzájok hivák az gazda szolgait
és szolgálóit, és kûldének malosáért, és mindeniket
igen meg részegiték, és az után mindeniknek edgy-edgy
aranyat ada, kik mindnyájan igen vigan vóltanak. MOnda
Leopoldus: Abban az reménségben vagyok, hogy edgy holnap
mulva ismét ide jõvûnk, akor jobban fogunk vigadozni.
Fortunátus-is monda az szolgáknak és szolgálóknak:
Mondgyátok-meg az gazdának és az gazda-aszszonynak,
õrõmest nékiek-is vittem vólna az malosában az ágyhoz,
de azt gondolám hogy õk szépen ketten nyugodnának. Es
tõbb illyen tréfálodo beszédekkel fel-ûlének, és el-
menének nagy sietséggel tõrõk ország felé, és
hogy érkezének tõrõk országban, edgy Karossa nevû
városban, mellyben tõrõk Császárnak vala edgy
tisztiviselõ embere, mellynek hagyva vala, hogy ha valamely
szarándokok avagy keresztyén kereskedõ emberek az
Országon által-mennének, azokat kisértesse-el, kit
Leopoldus jol tudott, és mihelt oda érkeztek, õ azontol ahoz
az tiszt-viselõ emberhez el-mene, és monda: Mi hatan
szarándokok vagyunk, és kévánunk el-kisérést, és
tolmátsot-is. Ki monda: En tinéktek elégedendõ kisérõt
adok, de minden embertõl 4. aranyakat kivánok, az én
szolgaimnak pedig egy napra edgy aranyat és kõtsséget-
is, mellyeket meg-igére néki. Es igy által-menvén Tõrõk
országon, jutának OLáh Országban, melyben uralkodik vala
Tracola Vajda, az után Boszna országban, Boszniából
Horvát országban, Horvát országbol Dalmaciában, onnan
Dánia országaan, és igy tõb országokon-is által
menvén jutának Velenczében.
Es midõn már õ Velenczében
vólna, õrvenddeze és gondollya vala, hogy ott sok gazdag
ember vólna, és õ is merné már magát mutogatni hogy pénze
elégedendõ vagyon, és kezde tudakozni drága kintseket, és
sokakat vivének neki, az mellyek pedig õ nékie tettzenek
vala meg-võvé õet, kikbõl az Velenczeiek nagy summa
pénzt árultanak, és felette igen meg-bõtsûlteték ott
Fortunátus. Es azt jol tudta, hogy mikoron õ Famagustábol
el-jõtt volna miképpen az õ attyát Theodorust és annyat
Gratianát, igen nagy szegénységben hadta vólna, azért
hagya magának igen szép ruhákat tsináltatni, sok házi
ezkõzt-is vévén, és ugy osztán edgy Gállyára fel-
szuegõdvén, eveze Czypria Országban, és nagy
szerentsésen mene Famagustaban. Akkor immár tizen õt
esztendeje lévén hogy othon nem vala, és hogy már az
Városban érkeznék, meg-jelenték néki, hogy már az õ
attya és annya meg-hóltanak vólna, kinn õ igen meg-
szomorodék. Es võn ott magának efy nagy házat, mellyben
õ minden ezkõzeit bé-rakatá, és tõb szolgát,
szolgálókat-is fogada. KInek állapottyán sokan
tsudálkoztak.
MIKEPPEN FORTUNATUS VISZONT Czypria
Országban menvén, maganak edgy igen nagy és szép házat
épittete.
ES midõn õ már Famagustaban vólna, meg-
võvé ott az attya háza-felét; és tõbb házakat-is
hozzája, az õ házát pedig éppitteté-meg szép
tornátzokkal, más Országban látot szép formára. Es az
Tornátz mellett edgy szép Templomot-is éppittete, az Templõ
kõrûl pedig éppittete 13. házakat, ott õ nagy
Apatursagot szerze, és tizen-két Papokat szállita belé,
hogy azok untalan ott olvassanak és énekellyenek, és
praebendakat-is rendelvén, az Apaturoknak három száz
aranyakat, és minden Papnak esztemdõnként százat, ugyan
abban az Temlomban két igen drágalátos temetõ helyeket
tsináltata, és attyát annyát ki-ásatván, edgyikében
téteté az [p [H] ] másikat pedig hogy õ néki és
maradékinak legyen. Es hogy immár egészlen el-készûlne,
gondolá hogy igen bõtsûletes dolog vólna, ha feleséget
hozna belé magának. Es ez hir ki-menvén, õrûlnek vala
sokan rajta, mert ki-ki leányát szépen fel-ékesitvén,
vélvén, hogy õ nékie birnék. Es ekképpen sok leány meg-
ruháztatott vala az reménségért. De nem meszsze
Famagustatol lakik vala egy rGrof, kinek vala három szép
leánya, kik igen szépek valának, az Király annak
tanátslá, hog' Fartunátusnak adná edgyikét. Az GRof az mi
illeti nem felettéb gazdag vala, de még-is igy szolla:
Felséges Uram, ha õ az én leányim kõzzûl edgyet
kévánna-is, vallyon miképpen ditsérhetnéd õtet énnékem?
mert õ néki sem Jobbágya sem Joszága nintsen, noha
sok pénze vólt; de tudhadd Uram az épûletre sokat el-
kõlthetett, az kinek sëmmi hasznát nem veheti, és az
tõbbit-is kõnnyen el-kõltheti mellett, az attya-is
minémû szegény ember vala. Az KIrály felele az GRofnak:
En igy értettemazoktol, az kik ugyan szemekkel látták, hogy
õ néki sok szép és drágalátos kintsei vadnak, ugy
annyira hogy edgy Grof Joszágát rajta meg-vehetné, és még
tsak áruban-is edgyet-is nem botsátott benne, mennyi
Országot õ által járt, még magam-is azt tartanám
felõle, ha õ ennyi épûletet véghez nem vitt vólna, és
nagy ajándékokkal-is meg nem ajánmdékozta vólna, és azoat
bizonyos rendtartások-szerént sok jó jõvedelmekkel el
nem szerzett vólna õrõkõstûl, én sëm
tanátslanám. De Fortunatus énnékem igen tetzik, és akarnám
ha õ Nemes Nembõl valót venne, de ha parasztot, magam-is
neheztelném, hogy nemtelen illyen tornátzot lakna. Ezeket
halván az Grof, hogy az KIrálynak Fortunatus igen tettzik,
monda: Kegyelmes Uram, én az te beszédedbõl jól vészem
eszemben, az te kedved tsak ez, hogy Fortunatusnak adnám az
én leányimnak edgyikét, az te hatalmadban vagyon mind életem
és joszágom. Ezt halván az Király, monda az Grofnak:
Kûldgy-el az te leányidért, és fel ékesgettetvén szépen
hozasd ide õket én-is segitségedre lészek
mindenekben. Az Grof Nimian az KIrály jó akarattyát igen
kõszõnvén, és térdet fejet hajtván, monda: Valamint
az Királynak tettzenék, de az õ akarattya-is az vólna; és
butsut vévén az KIrálytol, haza méne az õ feleségéhez,
és mindeneket meg-monda nékie, hogy mitsoda dolgok vólt nékik
az KIrályal, mellyek ez Grofnénak igen tettzének, és engedte
az Ura akarattyának; el készitvén pedig az õ leányit,
botsáta vélek el Hofmesternéket és szolgákat s'
szolgálokat, az mint illyen nemhez illik, és menének az
KIrály udvarában, kik tisztességesen fogadtatának.
Az KIrály pedig menten kûlde bõtsûletesen
Fortunátusért, hogy hozzája jõne, de azok meg sem mondák
mi okon, noha azt jól tudta hogy õ néki kegyelmes KIrállya
vólna, és el-menvén az KIrályhoz, kedvesen fogadtaték.
Akkor monda az Király: Fortunátus, tudom hogy én tûlem
halgatz, és az mit tenéked parantsolok meg-fogadod, mert tudod
hogy jodat akarom. Azt jól tudom pedig minémû drágalátos
templomot és házat éppittetél, és hogy immár kedved vólna
az házasságra-is, és félek azon hogy te ollyat ne vennél,
az kit én nem kedvellenék; én azért gondot viselvén reád,
tenéked mostan olly feleséget adok, ki által te és az
te maradékid õrõkké bõtsûltenek.
Monda Fortunátus:
Kegyelmes Uram, igaz, hogy szándékozom feleséget venni,
de mint hogy eszemben vévén, hogy az te KIrályi
kegyelmességed vigyáz én reám, tehát nem szûség
azon felettéb tõrekednem, mert minden bizodalmam tsak az te
KIrályi kegyelmedben vagyon. Az KIrály hogy az Fortunatus
beszédit hallaná, és az Grof Nimian-is hogy az õ leányit
már hatalmában adta vólna, ezt gondolá; Ennékem itt immár
jó módom vagyon az házassag meg-szerzésében, monda
Fortunatusnak: Vagyon énnékem három szép leányom, és
mind az három egy atyátul s' anyátul, de Grof nembõl valók,
az õregbik 18. esztendõs, annak Gemiana neve. Második
pedig 17. esztendõs, és annak Marsepia neve. Es az
harmadik 3. esztendõs, anna neve Cassandra, az három
kõzzûl válasz magadnak edgyet, és akaratodra hagyom ha
mindeniket meg-akarod-is látni személyek-szerént egyszer
s' mind.
[p [H2]] Az Fortunátus pedig nem gondolkodék
sokáig, hanem monda: Kegyelmes Uram, mint-hogy szabad
akaratomra hadtad, tehát azt akarom hogy ide elõ-álván
edgyszer s' mind lássam õket, és kûlõn kûlõn
beszédeket halhassam.
Monda az KIrály Fortunatusnak.
Az te akaratod ezennel meg-lészen, és azonnal izene az
KIrálynénak hogy mindgyárt az leány aszszonyokat fel-
ékesitené, mert õ néki kedve vólna az hozzájok valo
menetelre, és edgy vendéget-is vinne magával. A KIrályné
pedig nagy szorgalmatoson meg-tselekedé, mert eszében
võvé az dolgot.
Es midõn az KIrály gondolá hogy már
ideje vólna, el-vivé magával az Fortunatust. monda pedig az
Fortunatus: Kegyelmes Uram, ha Felséged ellen nem vólna,
engednéd-meg az én régi szolgámat-is velûnk el-jûni.
Az KIrály pedig meg-engedvén néki, bé-vivé Leopoldust-is,
az nagy õreg embert magával, és bé-jutván az farucimerben,
ott mindgyárt fel-kele az Királyné és az leányok-is, és
fogadák az KIrályt az vendéggel edgyûtt nagy deli térd
hajtásokkal, és legottan az KIrály le-ûle de az Fortunatus
menten mellette tsak meg-állapék.
MIKEPPEN AZ KIRALY
FORTUNATUSnak három szép leányokat eleibe állatván, az kik
szepek és edgyek-is valanak, kik kõzzûl magána az leg
issebbiet feleségûl el-választá.
AKoron monda
az KIrály: Jõjenek elõ az három leányok; Gemiana,
Marsepia és Cassandra, az ki mindgyárást fel-kelének,
és menéne által az Palotán, és minek-elõtte az KIrály
eleibe jutnának, nagy tiszteséget tévén, térdet-fejet
hajtának, az mint hozzájok illik vala. Az KIrály szolla az
õregbiknek, s monda: Gemiana, mond-meg nékem, hol maradnal
inkáb, az KIrálynénálé, avagy az Grof Nimian atyádnál,
avagy anyádnál? Felele az: Kegyelmes Uram, nékem nem illik ez
kérdésre vólta-képpen meg-felelnem; hanem tsa azt mondom,
hogy valamellyeket felséged és az én atyám parantsolni
fogja, azokna engede.
Monda az másodiknak-is: Marsepia,
mond-meg hát te énnékem mellyiket választanád inkáb?
Felele az és monda: Kegyelmes Uram, ez kérdésre nem illik
énnékem semmi olly feleletet adnom, mert én mind az ettõne
helt adok. 5 Monda az Irály utolszor az harmadinak-is:
Cassandra mond-meg te énnéem, ha mostan itt valami
szép tántz az mi piatzunkon Fejedelmekbõl és fõ Urakbol,
avagy sok szép Grof és Nemes aszszonyokbol és
leányokbol állana, és edgyike mondaná: Edes leányom menny-el
az tántzban, az másik pediglen mondaná, ne menny, immár itt
mellyikne parantsolattyát fogadnád? Fele az Cassandra:
Kegyelmes Uram, Feleséged azt jól tudgya hogy én még
iffiú vagyok, de én még-is mindeniket valami jó okossággal
tsak el-hálolám, és még tsak feleletet-is nem adnék reá,
mert ha én edgyi helyett az másikat választanám, tehát
edgyiket haraggal kellene illetnem, az kit én nem õrõmest
tselekedném. 5 Monda az Király: De ha az edgyiknem meg-kellene
lenni Felele Cassandra: En akkor kérnék egész
esztendeiglen arra való gondolkodást, és úgy adnék
osztán feleletet néki. Es igy ezzel az KIrály õtet el-
hagyá, és nem-is kérdezé tovább.
MIdõn már az KIrály
el-butsuzék az Királynétol és az tõbb Fraucimerektõl, el-
mene viszont az õ Palotájában, és kõveté õtet
Fortunatus Leopoldussal, és mikoron az irály kamorájában
bé-mentene vólna, monda az Király Fortunatusnak: Im az te
kévánsagod szerént mind az három leányokat láttad, és
beszédeket-is halgattad, és én tõbbet tselekedtem hogy
sëm mint magad kévántad, és imé láttad õket ott
állani, s' járni, sokáig vagy hoszszan beszélleni,
no azért mostan immár gondold-el magadban, mellyik tetszik
leg inkáb néked? Felele Fortunátus: Kegyelmes Uram énnékem
mind az három tettzik, ugy annyira, hogy nem tudhatom [p [H3]]
mellyiket ellene választanom azok õzzûl, hanem én váro
az te Királyi Felségedtõl, de én magam-is edgy kitsiny
ideig az én hû szolgámmal Leopoldussal tanátskozom
rola. Az Király monda: Meg-engédtetett. Es ekképpen ketten
menének edgy rejtek helyben félfelé.
Fortunatus monda
Leopoldusnak: Im te-is látád azt az három leányokat, mint
szinte én magam, és azt jol tudod hogy senki nem lehet olly
okos maga dolgában, hogy még-is mástul tanátsot ne
kérdene. En azért érlek tégedet, hogy énnékem mostan
tanátsot adgy, mint magadna pedig ollyat? Leopoldus azon igen
meg busula, hogy õtet olly nagy kéréssël kérné; s'
monda: Uram, ez dologban nintsen énnékem módom hogy tanátsot
adgya, hanem tsak magadra hagyom. 5 MOnda Fortunatus: Azt én
mind jól tudom; hogy tsak én magamnak vészek feleséget,
és nem másna; de én azt akarnám hogy te énnékem ez
dologban minden szibéli titkodat ki-nyilatkoztatnád. Az
Leopoldus pedig ez dologhoz nem õrõmõst szólla, mert
azon fél vala, ha õ ollyat találna ditsirni, az ki õ néki
nem tettzenék, netalám az-által nála való bõtsûletit is
el-vesztené, ki mind-az-által monda: Uram énnékem mind az
három tettzik, az mint meg-szemléltem õet, az õ
tekintetek és személyek-szerént, ugy tettzi énnékem hogy
õk edgyek lehetnek, és az õ tekintetek-is semmi ollyast
az ki hûség ellen való vólna nem mutat. Fortunatus monda:
Dee ugyan inkáb mellyiket tanátslanád énnékem? Felele
Leopoldus: En nem akarom elõszszõr el-választani; de
végy krétát kezedben, és irjon felõled az asztalnak
szegletire, és én-is erre az szegletre fogok irnia. Az
Fortunatusnak ez igen tetzé, és eképpen mindenik ir vala az
maga szegletin választ. Es hogy már meg irták vólna, mind
az ketten az Cassandrát irtá vala le. Ezen igen meg-
õrûle Fortunatus, hogy az Leopoldusnak-is az tettzenék az
ki õ néki, de az Leopoldus kétszerte inkáb vigada azon,
hogy õ néki-is az találkozott szivébe lenni, melly az õ
Urának kedvében vala. Es midõn már etten ez dolgon meg-
edgyesedtenek vólna, viszontag mene Fortunatus az
Királyhoz, és monda: Kegyelmes Uram, mint-hogy énnékem
felséged szabad választást engedett, kit én
felségednek igyekezem meg-szolgálni. Ez immár azért az
én kévánságom, hogy énnékem az Cassandrát adgyad.
Monda az Király, tellyék-bé az te kedved. Akkor mindgyárt el-
kûlde az Királyneért, hogy hozzája jõvén az
Cassandrát véle el-hozná.
MIKEPPEN CASSANDRA
FORTUNAtussal õszve-adattatek.
AKoron el-jõve az
KIrályné, és el hozá véle az Cassandrat, és kûlde
menten az maga Káplánnyáért, és hagyá õket õszve-adni
azonnal; kihez mind-azon által az Cassandranak nem vala
kedve, hogy ugy attya és annya hire-nélkûl férhez menne. Es
midõn õk már igy õszve-adattattak vólna, azonban az
tõb aszszonyok és leányok-is el-jutának, és az meny-
aszszonynak nénnyei-is, kik szerentsézik vala az meny-
aszszonyt, de az õ két nénnyei sirnak vala. Fortunátus
kérdé tõlõk, hogy amazok miért vólnának illy
szomoruak? Azok pedig felelének néki; hogy ezek az meny-
aszszonynak nénnyei vólnána, és õ azonnal mene
hozzájok, és vigasztallya vala õet mondván: Ne
szomorkodgyatok, mert imhol ezentõl az ti szomoruságtok
õrõmre fog válni; õ pedig azonnal kûlde kintsért
Famagustában, mellyet Velenczébõl hozot vala, és
ajándékot osztogatván elõszõr az KIrálynak és
KIrálynénak, az után az meny-aszszonynak és az õ
nénnyeinek, és végezette meg-ajándékozá az aszszonyokat
és leány-aszszonyomat-is, valakik voltanak az Királyné
fraucimerében, mellyet nagy kõszõnettel fogadának
minnyájan. Es ezeknek utánna kûlde az KIrály az Nimián
Grofért és Grofneért.