VALKAI ANDRÁS: CRONICA, AVAGY SZÉP HISTORIÁS ENEC
Miképpen Hariadenus Tengeri toluay, Barbarossa, és
Bassáua lõt; Es miképpen ez által Suliman Czászar
à Tengert birta, és meg haboritotta à Tengert, soc
fõldeket, várakat, és várasokat, Es meg võtte Tunetum
Királyi birodalmat, Midõn az országbeliec
egyenetlenségbõl veszédnénec egymással. 0002
CRONICA, auagy SzÉP HISTORIÁS Enec, à Barbarossárol,
és Tunétum országnac elueszésérõl.
IAmboroc
kérlec most meg hallyatoc, Minnyaian kic itten ielen vattoc:
Egyéb dolgokat hatra hadiatoc, Istennec dolgait czodallyatoc.
Egy dologrol most néktec emlekõzem, Kérlec
halgassatoc meg én beszédem, Aphricai dolgokat
ielengõtem, Orszagoknac valtozásit éneklen.
Veszem elõmbe szerencze forgasat, Két tõrec
toluaynac nagy forgodasat, Horuknac és Barbarossanac
dolgat, Mint vettéc meg Algeriun orszagat.
Egy
Gõregbõl lõt Tõrõc attyoc vala, Lesbus sziget
néki hazáia vala, Igen szegény paraszt rendbõl õ
vala, Szegenységec õ hazoknal nagy vala.
Rolla sokat
iffiac gondolkodanac, Mint szegénségekbõl
szabadulnánac, Végre egy haiót õc ketten orzánac,
Tengerre tarsaickal indulanac,
Egy fõ toluayt õc
tengeren hallanac, Neue Kamal, az mellé allánac, Végre mikor
nagy sokat predallánac, Meg kazdaguluan, attol el valánac.
Neuekõduén haioioc, tarsaságoc, Õregbeduen nekiec
kazdagságoc, Vetéc tengerben minden bizodalmoc, Mauritaniara
lõn indulasoc.
[p 0003] De mikor az országba be
iutánac, Minden félé nagy hire lõn hadaknac, Io
alkolmatossaga lõn dolgoknac, Mert két wra lõn
Algeriumnac.
Imè õc birodalmon nem alkhatnac, Kiralysag
ért haborodasban vadnac, Szõmbe vini az orszag ért
akarnac, Kiralysag társot nem szenued maganac.
Segitsegûl egyic az Numidakat, Soc pénz ért meg fogada
Arabokat, Haluan à másic, Tõrõc toluaiokat, Nagy
õremmel mellé hiua azzokat.
Sõt Horuc ott az
Ariadenussal, Fûzetés ért forgódnac toluaiockal, Kiraly
fiát bisztattyác szép szauockal, Attyafiat meg
veric puskás haddal.
Igen szokattlan puska Maurusoknal,
Mind Numidiai Araboknal, Két fél viadalnac hogy ott
szõmbe ál, Tõrõc puskasoknac szerencze
szolgal.
Meg vereténec Maurusoc, Araboc, Sokat bennec
le vagánac toluaioc, Soc nyereségeken lõn vigasagoc,
Hogy szerencze hamar lõn io szolgaioc.
Olly igen
hamar Horuc az õczéuel, Õ wrokhoz lõnec gonosz
elméuel, Mert meg õléc aszt õc hertelenseggel, Nem
gondolanac io fûzeteséuel.
A fõ népnec soc
aiandékot osztnac, Kiket adomannyal hozzaioc haytnac, Minden
engedetleneket le vágnac, Orszag birodalmára õc igy
iutnac.
Czoda ez vilagnac õ állapattya, Õ üdeiét melly
hamar váltosztattya, Emberec szerenczeiét mint
forgattya, Mint ez dolog tõrténeti mutattya.
Melly hamar
szegénysegbõl kazdagsagra, Iutnac õc orszag
birodalmara, Algerium orszag Kiralysagara, V20gyekõzetec
esmet lõn nagyobra.
Attyoc hazanal valo
szegénseget, Igy tauosztatác el õc az ehseget,
Võnec magoknac Feiedelemseget, Keresztyéneknec hozánac
gyõtrelmet.
Gyorsan esmet az õ álnaksagockal,
Circellumot meg veuéc hamarsaggal, Feiedelmet meg õléc
czalardsaggal, Birodalmokat õregbitéc aual.
Nem sokára
erõuel, czalardsaggal, Fõlden, tengeren iaranac
rablással, Bugea ala menénec hadockal, Hogy aszt
magoknac vennéc hatalmockal.
Igen gyorsac ben valo
Spanioloc, Istenbe vetéc minden bizodalmoc, Meg halléc
mennyekben õ kialtasoc, V20gyekben szégyenyûlénec
Poganoc
Forgodasában lám ot az Horuknac, Sebesége az
álgyu gilyobisnac, Szakadása lõn az õ iob kariánac,
melly mia békét hagyà Bugeanac.
Illyen
szerenczetlensége vtán, Semmi hada nen lõt, hátra
maraduán, Batorsaga szûuében hellyén áluán, Noha õ
iob karia volt el szakaduán.
Czac hammar Spaniol Didacus
Vera, Szép haddal méne ra Algeriomra: Spaniol haddal az
Tõrõc Horukra, Kiket poganoc hányánac szablyára.
[...]
[p 006 ]
Az haióc kõzzûl nyõltzat el választa, A nyóltz
haio bizonyába nagy vala, Pogan ellen eszt elégnec alita,
Viadalhoz eszt keszite, meg rakà.
Ráioc indula
azért Ebusombol, Haymad tyucszókort indula várasbol,
Ménését nem titkolhat à Pogántol, Virratakort meg
látzanac haiókbol.
Iò módia nem lõn ebben
Portundosnac, Hámar készûle Pogán viadalnac, Vakmerõ
szûue vala Portundusnac, Mert nem néze soc vóltát
Poganocnak.
Ott véuéc eszekbe hir hazug vóltát, A
Pogánac hogy látác sokaságát, Sokan bányác Hadnagy
vakmerõ vóltát, Dolgoknac olly igen sullyos vóltát.
Czac hammar hogy viadalnac állánac, Szegény Spanioloc ottan
romlánac, Mert deréc ereie Barbarossanac, Ott vala, ki miat
nen iól iaránac.
Assan Czelebia egy fõ Pirata, Másic
Suliman, ki vala õ társa, Assan szõmbe méne à
Portundusra, Szuliman pedig ütkõzzéc óldalba.
Nem
iò móddal Portundus indult vala, Tõb haiókat mert hátra
hatta vala, Haioiában társiual veszet vala, Ennec
vakmerõsége oka vala.
Cantabriai Ianos másic haióban,
Aydin Smirnatol lõ meg nyakazásban, Soc Spaniol esic
rabságbà, De fegyuer mia tõb lõn elhullasban.
Enyi
soc fõ nép vesze az viadalbâ, Portundsz vesze,
Cantaber Ianossal, Ciuerius Ianos, Sances Marhéual, Meg
nyakasztatnac nagy soc ianborral.
Lõn foksága az
Portundus Ianosnac, Az Podericus Portundus fiánac, Keserues
lõn attya veszésse annac, Foksága lõ iò Corduba
Ianosnac.
Lõnec nagy vigaságban à Poganoc,
Istenhõz ohaytnac à szegény rabboc, Pogán kézbe
esénec szép haióc, Szaladánac egyikben Spanioloc.
Algyu szõrszámot mindent el nyerénec, Algeriomba
õrõmmel menénec, Barbarossánac aiandékot vénec, Két
fõ rabbot, Algyut taraszkokat vénec
Rayta
Barbarossa igen õrûlle, Vitézinec lõn tõle
diczirete, Fõ aiándékot nyereségbõl szõrze, Kiket
õ Suliman Czasárnac kûlde.
Igen szép vala
Portundus haióia, Kibe aiándékokat raktác vala,
Constantinápolyba hogy vittéc vala, Tõrõc Czaszárnac
be mutattác vala.
Ott haiót, aiándékokat, zászlókat,
Czaszár iò keduel látà mind azokat, Diczire õnékic
minden dolgokat, Kõueteknec oszta aiándékokat.
Soc
haióckal Barbarossa keszûle, Wyab toluay had õ
melléie iõue, Sina, és Halikocz iõue, Ezeckel harmintz haio
toluay iõue.
Ezeckel hatuan haiókra telénec, Hadi
szõrszámmal kiket epûténec, Vitézlõ férfiackal
kesziténec, Gades várasra menni ügyekõzénec.
[p 0007] Circellomba az erõnec feléuel, Halikoczot boczátác
el szép szerrel, Soc haiokat hogy meg rakna
élessel, Hogy hadoc lõnne bõwséges mindennel.
Rólla hirt mondánac az Aurianac, Károlly viz ereie fõ
hadnagyánac, Boszszonkodic halálán Portundusnac, Es
illyen hatalmokon toluaioknac.
Ezer, õtt száz, harmintz
esztendõ vala, Auria Andras hogy fel készûlt vala,
Genuabol mikor ki indult vala, Nagy õrõc haioia harmintz
nyoltz vala.
Tengeren szép hadáual meg indula,
Balearis szigetbe mikor iuta, Toluaioc dolgárol wyob hirt
halla, Mûuel hada két felé szakat volna.
Az õ fele
hadáual Barbarosssa, Még vgyan Algeriomba ben volna, De
más részéuel az Halikocz volnaa, Circellum mellet haddal
szállot volna,
Ra indula Auria Halikoczra, Mikor
kõzelgetne már Circellomra, Pogán látuán, esmere hogy
Auria, Ra gondola Halikocz õ dolgára.
Igen hamar haióit el
sûllyeszté, Várasbol Tõrõkeket várba viue,
Várasbeli népet pedig el kûlde, Hogy várasban az Auria ne
erne.
Oda mikor el érkõzéc Auria, Várasbeli marha
predára uita, Nyóltz száz keresztyén rab meg
szabadula, Kin Auria Andras igen vigada.
Rõuid õreme
lõn keresztyén hadnac, Segitsége érkõzéc
Halikocznak, Louag, gyalog seregec Numidáknac, Gyõtrelmet
hozánac az Olaszoknac.
Eszt látuán Auria, meg
háborodéc, Várasban valo népnec iell adattéc, Hogy à
predálás tõllec el hadiatnéc, Minden ember haiókra
takarodnéc.
Gyakor iellel ki nem hiuatthatánac, Mert
õrûlnec vala kazdag predánac, Numida louagoc raioc iutanac,
Várbol is ki üttésse lõn toluaynac.
Imit amot
Pogánoc Olaszokat, Vagiác és fogdossác az
predállókat, Kic nem halgatác õ bõlcz Hadnagyokat, Le
vágánac Olaszokban négy százat.
Egy fõ ember
kõzzûlec foglya eséc, Pallauicinus Gyõrgy ott rabba
eséc, Hatuan magáual életre tartatéc, Szo
fogadatlanság ért ez tõrtennéc.
Még is Auria à
tõrõc haiokban, Egy nehányat el nyere ez vtában, Gades
váras is lõn szabadulásban, Mert Barbarossa lõn
haborodásban.
Auria Andras meg tére hadáual, Haióc ért
vadnac Pogánoc bánattal, Barbarossahoz menénec foglyockal,
Bánkodic, hogy nem vólt egyût hadáual.
Igen bánya Auria
szabadságát, Fõ ellensegénec el szalladásat,
Mert iól tudta annac nagy okoságát, Auria Andrásnac
bõlcz hadnagyságát.
[...]
[p 017]
Az én kiuansagom czac ez tõlletec, Czaszárnac
tarczátoc meg tû hitetec, Es legyetec néki
engedelmessec, Szábadságtokban igy lesztec
czendeszec.
Gyakor veszedelmet
táuosztassátoc, Kérlec, hogy tû Kirallyt vgy
kiuanyátoc, Fel ne bomolyõ czendesz nyugolmatoc, Iob hogy
békesegteknec vigadiatoc.
Ott felele néki Abil Kirinus,
Ki Mesuar hellyén vala igen okos, Szûue is vala néki
bátorsagos, Noha módia nekie alázatos.
Nem illic
felségednec haragudni, Mû fel támadasunc ért
nehézleni, Haragodnac ellenûnc fel mozdulni, Es nen kel mû
vétkeûnkrõl emlekõzni.
Isten akarattyábol régtõl
fogua, Kiràllyinc vóltac eleitõl fogua, Mint be vadnac
Chronicainkba be irua, Nemzetségûnc királyinkhoz volt
szokua.
Olly régi mû Királyinc eredete, Mind egy
ágról királyinknac nemzése, Numidac, Affrusoc,
Maurusoc, neme, Kiknec mind Penusokrol el nemzése.
Harmad része Affrica ez világnac, Mellynec nagy
részéuel Penusoc birtac, Tunerum birodalmanac kit hittac,
Nyóltz száz mélfõld hoszsza határi vóltac.
Igen kegyetlen ha vólt Muleasles, Tudtuc hogy az Roszet
nagy engedelmes, Mû nállunc neue azért vólt olly kedues,
Hogy régi Királlokrol vólt õ nemes.
Roszetet vártuc
lõnni királlyunknac, Eleybe nyilása lõt kapunknac,
Vártuc lõnni Roszetet aiándéknac, Azért lõt kõnnyen
be iõuése hadaknac.
Nagy vigan mikor mû Roszetet
várnoc, Hadadat várasba várba fogadnoc, Mikor soholt
Roszetet mû nem látnóc, Kérdezésbõl értõc meg
czalatásunc.
E dolgot bizonyal meg értuén, haluán,
Roszet vólna Asiában meg foguán, Czac hogy neuéuel
vólnánc meg czalatuán. E dolgon feienkent lõn haborodúan.
Vóltunc è czalárdság ért fel indulua, Mert iò tételt
à kitõl várunc vala, Czalatásunc most azõtól lõt
vala, Iò tétel ért boszszu adattot vala.
Ezért
boszszu állásra fel indultunc, Feiedelmûl iõue
kõzzénc Mesuarunc, Egy akaratból ellened támadtunc,
V20gyekõzetûnc, hogy raytad boszszut állyunc.
Legyen elég, lám vétkeûnc ért lakoltunc, Támadás ért
lám sokat halua látunc, Sulimannac engedni készec
vagyunc, Meg eskésre im mayd mind elõ állunc.
Meg
eskûuéc váras népe Czaszárnac, Mind vélec egy hiten
valo Wroknac, Mint ez világon leg boldogb királlynac,
Feienként szerenczét néki kiáltnac.
Igaz wrnac õc
Solimant kiálttyác, Meg szabaditóioknac [p 0018] õtet
vallyác, Kegyetlenec rontoiánac õtet mondiác, Fen
üuõltic, hogy életét kiuányác.
Nagy vigan lõ è
dolgon mind à két fél egymástol hogy szabadulást
nyér, Mind két félre nagy õrem vigaság tér,
Barbarossa Czaszárnac országot nyér.
Tõn
nagy vigadást ezen Barbarossa, Hogy kezében Tunetum
birodalma, Általa Czaszár Tunisoc királlya, Reménli meg
hódol egesz Affrica
Eszt Czászár képében õ
fel fogada, Õket régi szabadságban tartana, Minden
szokásokat õ hellyen hadna, Sõt õ adaiokat meg
szalitana.
Lõnne gondioc à hit meg tartasára,
Mindent mûuel az ország hasznára, Ellenség ellen
valo óltalmára, Ki nem leszen országnac romlasára.
Tõruéntelenségtõl õc ne fellyenec, A mû
szabadságban Tõrõkec élnec, Hasonlo
szabadságot reménlyenec, Czaszár
kegyelmességében hidienec.
Éllyenec czac à
Czászár hiwsegében, Senkitõl nem lésznec õc
rõttegésben, Sõt ellenségec leszen félelemben,
Czászar szablyáia elõt reszketésben.
Támadást ne tegyenec Czászár ellen, Se pediglen õ
tisztartoi ellen, Mert ha fel támadnac tõbszer
szõrtelen, Semmic lesznec ellene hirtelen.
El
rendeluén Tunetumnac dolgait, Igen hánya magaban okoságit,
Hozza mint haytsa Numidác hertzegit Minden félé kûldõzu
õ kõuetit.
Temérdeki nagy kazdagságokat,
Kõuetektõl kûldõz aiándékokat, Szép szauáual
igérettel azzokat, Czaszárnac meg hódlata Numidákat.
Igen hamar Halit, és Asan Agát, El indita, ada véllec
szép hadát, Taraszkokat, egyembe és álgyukat, Kickel
meg hóldlatnánac várasokat.
Senki sohul ellenec nem
támada, Minden váras elõttec kaput nyita, Kiben népét à
két Ága mind hadia, Mert az fõ várastól ország
fûg vala.
Tõrõkeket egy váras nem fogada, Karuenna
neue, nagy õ szabadsága, Mahomet szentsége benne
nagy vala, Papoknac soksága lakóia vala.
Eszt is
Hali, és Assan meg iyesztéc, Szentséges hellyt,
szabadsagat nem nézéc, Czászar népét be venni
kénszeritéc, Tunnis országot igy Czaszárnac
véuéc.
Nagy gyõzedelemmel õc meg térénec,
Barbarossahoz õrõmmel ménénec, Lõt dolgokat néki
meg ielenténec, Barbarossától aiándékot võnec.
Im
meg hallóc romlását Maurusoknac, Változását Tunetam
orszagánac, Hasonlást mondhatunc ennec okánac,
Õrõcké igaz mondása Christusnac.
Egyenetlenségbõl soc háborodás, Emberec kõszt
szokot lõnni nagy romlás, Országokban gyakorta nagy
változás, Semmi iòt szokot hoszni viszsza
vonás.
[...][p 020]
Oda boczátà ezzeket Károlyhoz, Hogy valamit szerencze
néki hoz,Mindenkoron ielen legyenec ahoz, Halgassanac õc
à Károlly Czaszárhoz.
Czac az Velentzéssec meg
maradánac, Soliman Czászár frigyében állanac,
Segitséget ellene nem adánac, Barátságát nem véuéc à
Károllynac.
Auria Andrásnac Károlly izene, Viz erõuel
hogy szepen fel készûlne, Minden hadi
szõrszammal fel épûlne, Valami az hadnac õ módia
lõnne.
Siet Auria készûlni haióckal, Õrûll hogy
leszen egy hadban Czaszárral, Igen készûl
Czászár mellé szép haddal, Vini akar régi nem
baráttyáual.
Paranczola Czászár más Hadnagyánac, Az
Alfonsus Daualus Vastiusnac, Békét hadna most
Enarianac, Eleybe iõne gyalog hadánac.
Az Vastius iò
Auria Antallal, A nagy Auriánac Attyafiáual, Indulánac nagy
szép hatuan haióckal, Kic mind rakuác vitézlõ
férfiackal.
Rõuid üdõn soc iámbor egybe gyûle,
Két Sanseuerin' haiókat szõrze, Saiát pénzéuel
kész két wr épûle, Vitézlõ szõrrel, Károlly
mellé méne.
Igen szépen azoc mellet készûlnek,
Spinellus à Karafa, épûlnec, Spaniol Alarkoual el erednec,
Kõlczégekben Károlly mellé sietnec.
Bátorsággal
vadnac indulásokban, Toletamis Peter egész haiókban,
Vitézeket szõrze szép hét haiókban,
Kõlczégéuel épûlést tõn azokban.
[p 0021]
Ez haioc
készec lõuén mindeneckel, Algyuc, taraszkoc, soc
eléseckel, Ezec melet vitézlõ szép szin néppel,
Vastius indula iò reménséggel.
Kampaniánac egész
iffiusága, Kõuetéc Vastiust soc szép haiókba,
Indulánac vélle nagy vigaságba, Károlly mellé poganoc
ellen hadba.
Egyût à Toletanus Péter fia, Iudulla [!] ,
Fridericus neue vala, Pannorumba hamar iuttanac vala, Melly
váras à Siciliaban vala.
Sõt Auria Andras is
hamarsággal. Epûle tizenhat õreg haióckal, Ezec melet
nagy szép hárõ gállyáckal, Czaszárhoz Hispaniaba
méne azzockal.
De à Czászár à Spaniol wraknac, Régi
mód szerént paranczol azoknac, Gyalog és louag hadat meg
adianac, A mint régi szokása az országnac.
Engedelmesec Károllynac az wrac, Szép nyóltz ezer gyalogot
mellé adnac, Kic mind válogatuán egyic valánac, Ezec melet
hét száz louagot adnac.
Kapitányul ezec elõt
boczátác, Mendocius Mõtegiust inditác, Halgatnia ez hadnac
õtet hadiác Bõ kõlczéggel Czászár mellé
boczátác.
Ott meg látuán nagy soc ianbor wrfiac, Karoly
iò szádékát, vélle indulnac, Fûzetés nélkûl
Károllynac szolgálnac, Láttyác nagy hasznát ebbõl
hazáioknac.
Reménségben Károlly nagy iobban vala,
Lusitaniai király ki vala, Kinec leánya à Károllynal vala,
Attyafiát mellé kûldõtte vala.
Nagy szép huszon
õtt haiockal ez vala,Kiket Karauelláknac hinac vala, Két
ezer gyalog ezekben iò vala, Viadalhoz valo szõrszám
soc vala.
Igen õrõg hatuan haiõc is iutnac, Kic nagy
terhõ allà valóc valánac, Kész hadat, soc élést
kikre rakánac, Ezeken soc gyilkos népec valánac.
Az
Károlly Czászár paranczolattyábol, A gyilkosoc meg
tartattác halálbol, Hogy ezec euezzenec ez háiókból, Ezért
tartattánac meg gyilkossagbol.
Temérdeki eléssel
kazdagsággal, Haiókat raknac soc hadi
szõrszámmal, Terhõlénec vitézlõ ferfiackal,
Algyuc, taraszkoc, porr, gilyobissockal.
Hamar ez meg
léuén paranczola, Aszszony ember, gyermec mind el
maradna, Feie esic vala ki eszt hágna, Hadat bátorituán
vizen indulla.
Sardiniaba hadáual euezuén, Karalis várasba
Vastius léuén, Szép hadánac Károlly ott is õrûluén,
Meg indulla, iò reménségben léuén.
Vélekõdést,
mulatságot él haguán, Soc vitorlákat à szélnec
boczátuán, A nap enészetí szél szépen fuuán,
Õuezõknec iò segitséget aduán.
Portusára
iutánac Vticánac, Melly határa vala az Affricánac, Paranczola
Károlly egesz hádánac, Segitség ért menybe fel
hiálczanac.
Rõttenetes vala az Károlly hada, Mert nagy à
soc haióknac széle hoszsza, Lobog az hadaknac
sûren zázlóia, Magas hegyrõl nézi fõldnec lakóia.
[p 0022] Ebben hamar hir lõn Barbarossánac, Száma
ninczen soc keresztyén haióknac, Eszt meg láttác
várábol Karthagonac, Nem iò hir lõn ez Hariadenusnac.
Mert Pogan raboc ot el szaladoznac, Kic
keresztyénektõl keményen tartatnac, Karolly hadáról kic
mindent iól tudnac, Barbarossanac kic minden hirt mondnac.
Olly igen félemléc az Barbarossa, Iól érti Karolly
Czászár ielen vólna, Hét száz kõrég haióckal
kõzel vólna, Szép hadáual õ reia indult vólna.
Czoda
igen kérdezi à raboktól, Mi végre inditattot had
Károllytól, De fõképpen egy keresztyén fogollytól, Az
iò Aloisius Presendától.
Ottan Barbarossa à fõ
népeket, Egybe gyûte, és bátorita õket, Szólla nékic
szép bátor beszédeket, Had viselésre forditác
eszeket.
Ne fellyetec (vgy mond) è sokaságtól, E
keresztyén Czaszárnac hatalmától, Mert ezzec
lesznec mû nékûnc predaul, Ez hadra mert indultac
oktalannul.
Semmic lesznec ezec mû erõnc ellen, Mert
az héw üdõn el vesznec hertelen, Semmic lesznec
erõs gyallogûnc ellen, Es az iò Numida louagoc ellen.
Igen nehezec ellenség gyalogi, Lábokat à fõueny iól el be
nyeli, A fegyuer nehéz, és terhõ eszt mûueli, Illy hew
üdõn szomiuság õket õli.
Lám ez hadat hirrel
melly nagynac mondiác, Illy szûc fõlden ehség miat el
fogynac, Lassan lassan meg dõglenec, el halnac, wy
vitézec, vastagságot nem szoktác.
Imè Károlly
õ nagy méltosagáual, Mû predánc leszen nagy
kazdagsagáual, Hatalmunkban leszen az õ hadáual,
Dûczõkedûnc mû enyi soc rabunckal.
Aszt el
hidiétec, ügyekõzem ezen, Fegyuer, élés, segitség
bõwen legyen, Fogyatkozás dolgainkban ne legyen, Soc Numida
ßegitség velûnc legyen.
Rõuid szoual, tõlletec
eszt kiuánõ, Guletat meg tartania akarom, E munkát fel
vegyétec akaratom, Oltalmazását tû tõlletec várom.
Igen õrõkedietek óltalmazni, Soliman Czaszárnac
aszt meg tartani, Ha hir néwben akartoc neuekõdni,
Hatalmas Czaszártól soc iókat venni.
Ott à fõ
Tõrõkec elõ állánac, Sina Kefat, kit szidónac,
Haydin, Tabác, Salec vélle valánac, Gyafer Agaual nagy
bátron szolánac.
Czoda bátorsággal aszt fel
fogadác, Várat halálig Czaszárnac tartanác, Hirec neuec
romlását nem akarnác, Sõt meg õregbiteni ebbõl
várnac.
Vgyan keszûlnec ezec lanczárockal, Es
válagatot kezes Affrusockal, Guletaba be menénec azockal,
Batorsággal váriác Károlly hadáual.