VALKAI ANDRÁS: CRONICA, AVAGY SZÉP HISTORIÁS ENEC

Miképpen Hariadenus Tengeri toluay, Barbarossa, és Bassáua lõt; Es miképpen ez által Suliman Czászar à Tengert birta, és meg haboritotta à Tengert, soc fõldeket, várakat, és várasokat, Es meg võtte Tunetum Királyi birodalmat, Midõn az országbeliec egyenetlenségbõl veszédnénec egymással. 0002
CRONICA, auagy SzÉP HISTORIÁS Enec, à Barbarossárol, és Tunétum országnac elueszésérõl.

IAmboroc kérlec most meg hallyatoc, Minnyaian kic itten ielen vattoc: Egyéb dolgokat hatra hadiatoc, Istennec dolgait czodallyatoc.

Egy dologrol most néktec emlekõzem, Kérlec halgassatoc meg én beszédem, Aphricai dolgokat ielengõtem, Orszagoknac valtozásit éneklen.

Veszem elõmbe szerencze forgasat, Két tõrec toluaynac nagy forgodasat, Horuknac és Barbarossanac dolgat, Mint vettéc meg Algeriun orszagat.

Egy Gõregbõl lõt Tõrõc attyoc vala, Lesbus sziget néki hazáia vala, Igen szegény paraszt rendbõl õ vala, Szegenységec õ hazoknal nagy vala.

Rolla sokat iffiac gondolkodanac, Mint szegénségekbõl szabadulnánac, Végre egy haiót õc ketten orzánac, Tengerre tarsaickal indulanac,

Egy fõ toluayt õc tengeren hallanac, Neue Kamal, az mellé allánac, Végre mikor nagy sokat predallánac, Meg kazdaguluan, attol el valánac.

Neuekõduén haioioc, tarsaságoc, Õregbeduen nekiec kazdagságoc, Vetéc tengerben minden bizodalmoc, Mauritaniara lõn indulasoc.

[p 0003] De mikor az országba be iutánac, Minden félé nagy hire lõn hadaknac, Io alkolmatossaga lõn dolgoknac, Mert két wra lõn Algeriumnac.

Imè õc birodalmon nem alkhatnac, Kiralysag ért haborodasban vadnac, Szõmbe vini az orszag ért akarnac, Kiralysag társot nem szenued maganac.

Segitsegûl egyic az Numidakat, Soc pénz ért meg fogada Arabokat, Haluan à másic, Tõrõc toluaiokat, Nagy õremmel mellé hiua azzokat.

Sõt Horuc ott az Ariadenussal, Fûzetés ért forgódnac toluaiockal, Kiraly fiát bisztattyác szép szauockal, Attyafiat meg veric puskás haddal.

Igen szokattlan puska Maurusoknal, Mind Numidiai Araboknal, Két fél viadalnac hogy ott szõmbe ál, Tõrõc puskasoknac szerencze szolgal.

Meg vereténec Maurusoc, Araboc, Sokat bennec le vagánac toluaioc, Soc nyereségeken lõn vigasagoc, Hogy szerencze hamar lõn io szolgaioc.

Olly igen hamar Horuc az õczéuel, Õ wrokhoz lõnec gonosz elméuel, Mert meg õléc aszt õc hertelenseggel, Nem gondolanac io fûzeteséuel.

A fõ népnec soc aiandékot osztnac, Kiket adomannyal hozzaioc haytnac, Minden engedetleneket le vágnac, Orszag birodalmára õc igy iutnac.

Czoda ez vilagnac õ állapattya, Õ üdeiét melly hamar váltosztattya, Emberec szerenczeiét mint forgattya, Mint ez dolog tõrténeti mutattya.

Melly hamar szegénysegbõl kazdagsagra, Iutnac õc orszag birodalmara, Algerium orszag Kiralysagara, V20gyekõzetec esmet lõn nagyobra.

Attyoc hazanal valo szegénseget, Igy tauosztatác el õc az ehseget, Võnec magoknac Feiedelemseget, Keresztyéneknec hozánac gyõtrelmet.

Gyorsan esmet az õ álnaksagockal, Circellumot meg veuéc hamarsaggal, Feiedelmet meg õléc czalardsaggal, Birodalmokat õregbitéc aual.

Nem sokára erõuel, czalardsaggal, Fõlden, tengeren iaranac rablással, Bugea ala menénec hadockal, Hogy aszt magoknac vennéc hatalmockal.

Igen gyorsac ben valo Spanioloc, Istenbe vetéc minden bizodalmoc, Meg halléc mennyekben õ kialtasoc, V20gyekben szégyenyûlénec Poganoc

Forgodasában lám ot az Horuknac, Sebesége az álgyu gilyobisnac, Szakadása lõn az õ iob kariánac, melly mia békét hagyà Bugeanac.

Illyen szerenczetlensége vtán, Semmi hada nen lõt, hátra maraduán, Batorsaga szûuében hellyén áluán, Noha õ iob karia volt el szakaduán.

Czac hammar Spaniol Didacus Vera, Szép haddal méne ra Algeriomra: Spaniol haddal az Tõrõc Horukra, Kiket poganoc hányánac szablyára.


[...] [p 006 ]
Az haióc kõzzûl nyõltzat el választa, A nyóltz haio bizonyába nagy vala, Pogan ellen eszt elégnec alita, Viadalhoz eszt keszite, meg rakà.

Ráioc indula azért Ebusombol, Haymad tyucszókort indula várasbol, Ménését nem titkolhat à Pogántol, Virratakort meg látzanac haiókbol.

Iò módia nem lõn ebben Portundosnac, Hámar készûle Pogán viadalnac, Vakmerõ szûue vala Portundusnac, Mert nem néze soc vóltát Poganocnak.

Ott véuéc eszekbe hir hazug vóltát, A Pogánac hogy látác sokaságát, Sokan bányác Hadnagy vakmerõ vóltát, Dolgoknac olly igen sullyos vóltát.

Czac hammar hogy viadalnac állánac, Szegény Spanioloc ottan romlánac, Mert deréc ereie Barbarossanac, Ott vala, ki miat nen iól iaránac.

Assan Czelebia egy fõ Pirata, Másic Suliman, ki vala õ társa, Assan szõmbe méne à Portundusra, Szuliman pedig ütkõzzéc óldalba.

Nem iò móddal Portundus indult vala, Tõb haiókat mert hátra hatta vala, Haioiában társiual veszet vala, Ennec vakmerõsége oka vala.

Cantabriai Ianos másic haióban, Aydin Smirnatol lõ meg nyakazásban, Soc Spaniol esic rabságbà, De fegyuer mia tõb lõn elhullasban.

Enyi soc fõ nép vesze az viadalbâ, Portundsz vesze, Cantaber Ianossal, Ciuerius Ianos, Sances Marhéual, Meg nyakasztatnac nagy soc ianborral.

Lõn foksága az Portundus Ianosnac, Az Podericus Portundus fiánac, Keserues lõn attya veszésse annac, Foksága lõ iò Corduba Ianosnac.

Lõnec nagy vigaságban à Poganoc, Istenhõz ohaytnac à szegény rabboc, Pogán kézbe esénec szép haióc, Szaladánac egyikben Spanioloc.

Algyu szõrszámot mindent el nyerénec, Algeriomba õrõmmel menénec, Barbarossánac aiandékot vénec, Két fõ rabbot, Algyut taraszkokat vénec

Rayta Barbarossa igen õrûlle, Vitézinec lõn tõle diczirete, Fõ aiándékot nyereségbõl szõrze, Kiket õ Suliman Czasárnac kûlde.

Igen szép vala Portundus haióia, Kibe aiándékokat raktác vala, Constantinápolyba hogy vittéc vala, Tõrõc Czaszárnac be mutattác vala.

Ott haiót, aiándékokat, zászlókat, Czaszár iò keduel látà mind azokat, Diczire õnékic minden dolgokat, Kõueteknec oszta aiándékokat.

Soc haióckal Barbarossa keszûle, Wyab toluay had õ melléie iõue, Sina, és Halikocz iõue, Ezeckel harmintz haio toluay iõue.

Ezeckel hatuan haiókra telénec, Hadi szõrszámmal kiket epûténec, Vitézlõ férfiackal kesziténec, Gades várasra menni ügyekõzénec.

[p 0007] Circellomba az erõnec feléuel, Halikoczot boczátác el szép szerrel, Soc haiokat hogy meg rakna élessel, Hogy hadoc lõnne bõwséges mindennel.

Rólla hirt mondánac az Aurianac, Károlly viz ereie fõ hadnagyánac, Boszszonkodic halálán Portundusnac, Es illyen hatalmokon toluaioknac.

Ezer, õtt száz, harmintz esztendõ vala, Auria Andras hogy fel készûlt vala, Genuabol mikor ki indult vala, Nagy õrõc haioia harmintz nyoltz vala.

Tengeren szép hadáual meg indula, Balearis szigetbe mikor iuta, Toluaioc dolgárol wyob hirt halla, Mûuel hada két felé szakat volna.

Az õ fele hadáual Barbarosssa, Még vgyan Algeriomba ben volna, De más részéuel az Halikocz volnaa, Circellum mellet haddal szállot volna,

Ra indula Auria Halikoczra, Mikor kõzelgetne már Circellomra, Pogán látuán, esmere hogy Auria, Ra gondola Halikocz õ dolgára.

Igen hamar haióit el sûllyeszté, Várasbol Tõrõkeket várba viue, Várasbeli népet pedig el kûlde, Hogy várasban az Auria ne erne.

Oda mikor el érkõzéc Auria, Várasbeli marha predára uita, Nyóltz száz keresztyén rab meg szabadula, Kin Auria Andras igen vigada.

Rõuid õreme lõn keresztyén hadnac, Segitsége érkõzéc Halikocznak, Louag, gyalog seregec Numidáknac, Gyõtrelmet hozánac az Olaszoknac.

Eszt látuán Auria, meg háborodéc, Várasban valo népnec iell adattéc, Hogy à predálás tõllec el hadiatnéc, Minden ember haiókra takarodnéc.

Gyakor iellel ki nem hiuatthatánac, Mert õrûlnec vala kazdag predánac, Numida louagoc raioc iutanac, Várbol is ki üttésse lõn toluaynac.

Imit amot Pogánoc Olaszokat, Vagiác és fogdossác az predállókat, Kic nem halgatác õ bõlcz Hadnagyokat, Le vágánac Olaszokban négy százat.

Egy fõ ember kõzzûlec foglya eséc, Pallauicinus Gyõrgy ott rabba eséc, Hatuan magáual életre tartatéc, Szo fogadatlanság ért ez tõrtennéc.

Még is Auria à tõrõc haiokban, Egy nehányat el nyere ez vtában, Gades váras is lõn szabadulásban, Mert Barbarossa lõn haborodásban.

Auria Andras meg tére hadáual, Haióc ért vadnac Pogánoc bánattal, Barbarossahoz menénec foglyockal, Bánkodic, hogy nem vólt egyût hadáual.

Igen bánya Auria szabadságát, Fõ ellensegénec el szalladásat, Mert iól tudta annac nagy okoságát, Auria Andrásnac bõlcz hadnagyságát.
[...] [p 017]
Az én kiuansagom czac ez tõlletec, Czaszárnac tarczátoc meg tû hitetec, Es legyetec néki engedelmessec, Szábadságtokban igy lesztec czendeszec.

Gyakor veszedelmet táuosztassátoc, Kérlec, hogy tû Kirallyt vgy kiuanyátoc, Fel ne bomolyõ czendesz nyugolmatoc, Iob hogy békesegteknec vigadiatoc.

Ott felele néki Abil Kirinus, Ki Mesuar hellyén vala igen okos, Szûue is vala néki bátorsagos, Noha módia nekie alázatos.

Nem illic felségednec haragudni, Mû fel támadasunc ért nehézleni, Haragodnac ellenûnc fel mozdulni, Es nen kel mû vétkeûnkrõl emlekõzni.

Isten akarattyábol régtõl fogua, Kiràllyinc vóltac eleitõl fogua, Mint be vadnac Chronicainkba be irua, Nemzetségûnc királyinkhoz volt szokua.

Olly régi mû Királyinc eredete, Mind egy ágról királyinknac nemzése, Numidac, Affrusoc, Maurusoc, neme, Kiknec mind Penusokrol el nemzése.

Harmad része Affrica ez világnac, Mellynec nagy részéuel Penusoc birtac, Tunerum birodalmanac kit hittac, Nyóltz száz mélfõld hoszsza határi vóltac.

Igen kegyetlen ha vólt Muleasles, Tudtuc hogy az Roszet nagy engedelmes, Mû nállunc neue azért vólt olly kedues, Hogy régi Királlokrol vólt õ nemes.

Roszetet vártuc lõnni királlyunknac, Eleybe nyilása lõt kapunknac, Vártuc lõnni Roszetet aiándéknac, Azért lõt kõnnyen be iõuése hadaknac.

Nagy vigan mikor mû Roszetet várnoc, Hadadat várasba várba fogadnoc, Mikor soholt Roszetet mû nem látnóc, Kérdezésbõl értõc meg czalatásunc.

E dolgot bizonyal meg értuén, haluán, Roszet vólna Asiában meg foguán, Czac hogy neuéuel vólnánc meg czalatuán. E dolgon feienkent lõn haborodúan.

Vóltunc è czalárdság ért fel indulua, Mert iò tételt à kitõl várunc vala, Czalatásunc most azõtól lõt vala, Iò tétel ért boszszu adattot vala.

Ezért boszszu állásra fel indultunc, Feiedelmûl iõue kõzzénc Mesuarunc, Egy akaratból ellened támadtunc, V20gyekõzetûnc, hogy raytad boszszut állyunc.

Legyen elég, lám vétkeûnc ért lakoltunc, Támadás ért lám sokat halua látunc, Sulimannac engedni készec vagyunc, Meg eskésre im mayd mind elõ állunc.

Meg eskûuéc váras népe Czaszárnac, Mind vélec egy hiten valo Wroknac, Mint ez világon leg boldogb királlynac, Feienként szerenczét néki kiáltnac.

Igaz wrnac õc Solimant kiálttyác, Meg szabaditóioknac [p 0018] õtet vallyác, Kegyetlenec rontoiánac õtet mondiác, Fen üuõltic, hogy életét kiuányác.

Nagy vigan lõ è dolgon mind à két fél egymástol hogy szabadulást nyér, Mind két félre nagy õrem vigaság tér, Barbarossa Czaszárnac országot nyér.

Tõn nagy vigadást ezen Barbarossa, Hogy kezében Tunetum birodalma, Általa Czaszár Tunisoc királlya, Reménli meg hódol egesz Affrica

Eszt Czászár képében õ fel fogada, Õket régi szabadságban tartana, Minden szokásokat õ hellyen hadna, Sõt õ adaiokat meg szalitana.

Lõnne gondioc à hit meg tartasára, Mindent mûuel az ország hasznára, Ellenség ellen valo óltalmára, Ki nem leszen országnac romlasára.

Tõruéntelenségtõl õc ne fellyenec, A mû szabadságban Tõrõkec élnec, Hasonlo szabadságot reménlyenec, Czaszár kegyelmességében hidienec.

Éllyenec czac à Czászár hiwsegében, Senkitõl nem lésznec õc rõttegésben, Sõt ellenségec leszen félelemben, Czászar szablyáia elõt reszketésben.

Támadást ne tegyenec Czászár ellen, Se pediglen õ tisztartoi ellen, Mert ha fel támadnac tõbszer szõrtelen, Semmic lesznec ellene hirtelen.

El rendeluén Tunetumnac dolgait, Igen hánya magaban okoságit, Hozza mint haytsa Numidác hertzegit Minden félé kûldõzu õ kõuetit.

Temérdeki nagy kazdagságokat, Kõuetektõl kûldõz aiándékokat, Szép szauáual igérettel azzokat, Czaszárnac meg hódlata Numidákat.

Igen hamar Halit, és Asan Agát, El indita, ada véllec szép hadát, Taraszkokat, egyembe és álgyukat, Kickel meg hóldlatnánac várasokat.

Senki sohul ellenec nem támada, Minden váras elõttec kaput nyita, Kiben népét à két Ága mind hadia, Mert az fõ várastól ország fûg vala.

Tõrõkeket egy váras nem fogada, Karuenna neue, nagy õ szabadsága, Mahomet szentsége benne nagy vala, Papoknac soksága lakóia vala.

Eszt is Hali, és Assan meg iyesztéc, Szentséges hellyt, szabadsagat nem nézéc, Czászar népét be venni kénszeritéc, Tunnis országot igy Czaszárnac véuéc.

Nagy gyõzedelemmel õc meg térénec, Barbarossahoz õrõmmel ménénec, Lõt dolgokat néki meg ielenténec, Barbarossától aiándékot võnec.

Im meg hallóc romlását Maurusoknac, Változását Tunetam orszagánac, Hasonlást mondhatunc ennec okánac, Õrõcké igaz mondása Christusnac.

Egyenetlenségbõl soc háborodás, Emberec kõszt szokot lõnni nagy romlás, Országokban gyakorta nagy változás, Semmi iòt szokot hoszni viszsza vonás.


[...][p 020]
Oda boczátà ezzeket Károlyhoz, Hogy valamit szerencze néki hoz,Mindenkoron ielen legyenec ahoz, Halgassanac õc à Károlly Czaszárhoz.

Czac az Velentzéssec meg maradánac, Soliman Czászár frigyében állanac, Segitséget ellene nem adánac, Barátságát nem véuéc à Károllynac.

Auria Andrásnac Károlly izene, Viz erõuel hogy szepen fel készûlne, Minden hadi szõrszammal fel épûlne, Valami az hadnac õ módia lõnne.

Siet Auria készûlni haióckal, Õrûll hogy leszen egy hadban Czaszárral, Igen készûl Czászár mellé szép haddal, Vini akar régi nem baráttyáual.

Paranczola Czászár más Hadnagyánac, Az Alfonsus Daualus Vastiusnac, Békét hadna most Enarianac, Eleybe iõne gyalog hadánac.

Az Vastius iò Auria Antallal, A nagy Auriánac Attyafiáual, Indulánac nagy szép hatuan haióckal, Kic mind rakuác vitézlõ férfiackal.

Rõuid üdõn soc iámbor egybe gyûle, Két Sanseuerin' haiókat szõrze, Saiát pénzéuel kész két wr épûle, Vitézlõ szõrrel, Károlly mellé méne.

Igen szépen azoc mellet készûlnek, Spinellus à Karafa, épûlnec, Spaniol Alarkoual el erednec, Kõlczégekben Károlly mellé sietnec.

Bátorsággal vadnac indulásokban, Toletamis Peter egész haiókban, Vitézeket szõrze szép hét haiókban, Kõlczégéuel épûlést tõn azokban.

[p 0021] Ez haioc készec lõuén mindeneckel, Algyuc, taraszkoc, soc eléseckel, Ezec melet vitézlõ szép szin néppel, Vastius indula iò reménséggel.

Kampaniánac egész iffiusága, Kõuetéc Vastiust soc szép haiókba, Indulánac vélle nagy vigaságba, Károlly mellé poganoc ellen hadba.

Egyût à Toletanus Péter fia, Iudulla [!] , Fridericus neue vala, Pannorumba hamar iuttanac vala, Melly váras à Siciliaban vala.

Sõt Auria Andras is hamarsággal. Epûle tizenhat õreg haióckal, Ezec melet nagy szép hárõ gállyáckal, Czaszárhoz Hispaniaba méne azzockal.

De à Czászár à Spaniol wraknac, Régi mód szerént paranczol azoknac, Gyalog és louag hadat meg adianac, A mint régi szokása az országnac.

Engedelmesec Károllynac az wrac, Szép nyóltz ezer gyalogot mellé adnac, Kic mind válogatuán egyic valánac, Ezec melet hét száz louagot adnac.

Kapitányul ezec elõt boczátác, Mendocius Mõtegiust inditác, Halgatnia ez hadnac õtet hadiác Bõ kõlczéggel Czászár mellé boczátác.

Ott meg látuán nagy soc ianbor wrfiac, Karoly iò szádékát, vélle indulnac, Fûzetés nélkûl Károllynac szolgálnac, Láttyác nagy hasznát ebbõl hazáioknac.

Reménségben Károlly nagy iobban vala, Lusitaniai király ki vala, Kinec leánya à Károllynal vala, Attyafiát mellé kûldõtte vala.

Nagy szép huszon õtt haiockal ez vala,Kiket Karauelláknac hinac vala, Két ezer gyalog ezekben iò vala, Viadalhoz valo szõrszám soc vala.

Igen õrõg hatuan haiõc is iutnac, Kic nagy terhõ allà valóc valánac, Kész hadat, soc élést kikre rakánac, Ezeken soc gyilkos népec valánac.

Az Károlly Czászár paranczolattyábol, A gyilkosoc meg tartattác halálbol, Hogy ezec euezzenec ez háiókból, Ezért tartattánac meg gyilkossagbol.

Temérdeki eléssel kazdagsággal, Haiókat raknac soc hadi szõrszámmal, Terhõlénec vitézlõ ferfiackal, Algyuc, taraszkoc, porr, gilyobissockal.

Hamar ez meg léuén paranczola, Aszszony ember, gyermec mind el maradna, Feie esic vala ki eszt hágna, Hadat bátorituán vizen indulla.

Sardiniaba hadáual euezuén, Karalis várasba Vastius léuén, Szép hadánac Károlly ott is õrûluén, Meg indulla, iò reménségben léuén.

Vélekõdést, mulatságot él haguán, Soc vitorlákat à szélnec boczátuán, A nap enészetí szél szépen fuuán, Õuezõknec iò segitséget aduán.

Portusára iutánac Vticánac, Melly határa vala az Affricánac, Paranczola Károlly egesz hádánac, Segitség ért menybe fel hiálczanac.

Rõttenetes vala az Károlly hada, Mert nagy à soc haióknac széle hoszsza, Lobog az hadaknac sûren zázlóia, Magas hegyrõl nézi fõldnec lakóia.

[p 0022] Ebben hamar hir lõn Barbarossánac, Száma ninczen soc keresztyén haióknac, Eszt meg láttác várábol Karthagonac, Nem iò hir lõn ez Hariadenusnac.

Mert Pogan raboc ot el szaladoznac, Kic keresztyénektõl keményen tartatnac, Karolly hadáról kic mindent iól tudnac, Barbarossanac kic minden hirt mondnac.

Olly igen félemléc az Barbarossa, Iól érti Karolly Czászár ielen vólna, Hét száz kõrég haióckal kõzel vólna, Szép hadáual õ reia indult vólna.

Czoda igen kérdezi à raboktól, Mi végre inditattot had Károllytól, De fõképpen egy keresztyén fogollytól, Az iò Aloisius Presendától.

Ottan Barbarossa à fõ népeket, Egybe gyûte, és bátorita õket, Szólla nékic szép bátor beszédeket, Had viselésre forditác eszeket.

Ne fellyetec (vgy mond) è sokaságtól, E keresztyén Czaszárnac hatalmától, Mert ezzec lesznec mû nékûnc predaul, Ez hadra mert indultac oktalannul.

Semmic lesznec ezec mû erõnc ellen, Mert az héw üdõn el vesznec hertelen, Semmic lesznec erõs gyallogûnc ellen, Es az iò Numida louagoc ellen.

Igen nehezec ellenség gyalogi, Lábokat à fõueny iól el be nyeli, A fegyuer nehéz, és terhõ eszt mûueli, Illy hew üdõn szomiuság õket õli.

Lám ez hadat hirrel melly nagynac mondiác, Illy szûc fõlden ehség miat el fogynac, Lassan lassan meg dõglenec, el halnac, wy vitézec, vastagságot nem szoktác.

Imè Károlly õ nagy méltosagáual, Mû predánc leszen nagy kazdagsagáual, Hatalmunkban leszen az õ hadáual, Dûczõkedûnc mû enyi soc rabunckal.

Aszt el hidiétec, ügyekõzem ezen, Fegyuer, élés, segitség bõwen legyen, Fogyatkozás dolgainkban ne legyen, Soc Numida ßegitség velûnc legyen.

Rõuid szoual, tõlletec eszt kiuánõ, Guletat meg tartania akarom, E munkát fel vegyétec akaratom, Oltalmazását tû tõlletec várom.

Igen õrõkedietek óltalmazni, Soliman Czaszárnac aszt meg tartani, Ha hir néwben akartoc neuekõdni, Hatalmas Czaszártól soc iókat venni.

Ott à fõ Tõrõkec elõ állánac, Sina Kefat, kit szidónac, Haydin, Tabác, Salec vélle valánac, Gyafer Agaual nagy bátron szolánac.

Czoda bátorsággal aszt fel fogadác, Várat halálig Czaszárnac tartanác, Hirec neuec romlását nem akarnác, Sõt meg õregbiteni ebbõl várnac.

Vgyan keszûlnec ezec lanczárockal, Es válagatot kezes Affrusockal, Guletaba be menénec azockal, Batorsággal váriác Károlly hadáual.