VÁSÁRHEHYI GERGELY: CATHECHIZMUS [0077]
< alcim > AZ MISÉRÕL.
Miczoda à mise? < alcim v >
AZ Mise annyit tészen, mint Aldozat, tudnia illik, az
mi Vrunc Iesus Christusnac szent Testénec és
vérénec áldozattya: az Kenyérnec és Bornac szine alat az
igazán fel szenteltetet Pap által, Christus
paranczolattya szerént.
Mindenféle Isten
tisztességére rendeltetet czelekedetec kõzzûl,
tisztességesb és bõczûletesb vólt az Aldozat, mind
az O tõruénben, s-mind peniglen az Vy tõruényben: Mert
valamennyiszer az Sz. Attyác Istenhez szereteteknec
nagy voltát akartác ielenteni. auagy Istennec vélec valo
kegyelmességérõl hála adóc akartac lenni: Auagy fel
indúlt haragyát ûgyekeztec meg enyhiteni, mindenkor
àldozattal éltenec.
Mint Noe Patriarcha, mikor
Barkayából ki szalása után Aldozatot tõt volna
Istennec, oly kedues és kellemetes lõn isten elõt, hogy
fogadást tõn Noenac, hogy soha tõbbé az Emberi nemzetec
vizõzõnnel el nem veszti: kinec bizonysagára
szouaruánt ada az Eghen.
Mikor az Egheket kõrnyûl
vészem Felhõckel (igy szól az Isten,) meg ielenic
ez az en szauaruányom az Eghen, és meg emlekezem az en
fogadasimról.
Iob Patriarcha is bûnnec meg
boczanattyáért áldozic vala Istennec. Eomaga is az Isten
szent Iob barátit Iobhoz igazittya, hogy õ áldozzic
érettec.
Oly keduesec vóltanac kediglen Isten elõt ezek
az Aldozatok, kiket [p [007] 8] tiszta szûbõl
czelekedtenek, az Szent attyác, hogy az Vr Istent, minden
irgalmasságra és kegyelmességre inditottác, kirõl ez
elõtis szolltunc.
De mind ezek ielentettéc az mi
meg fizettetet Barányunknak áldozattyát, ki õnõn magát
áldozatra viué, engedelmesen mind az kerezt fánac halaláig.
Melyben bizonyos képpen mind szent Attyahoz valo
szeretetit ez Világ lattára meg mutata: mind kediglen ugyan
ezen szeretetinec tekintetiért mint keduelte ez világot,
kinec életeért szabad akarattal meg alazuán magát, meg
bizonyita Alnakságinkot vállára veuén, és az Kereszt
fára fûggeztetuén.
Ebbe azért az Misében, az
Christusnac õrõk Testamentom tételérõl, emlekezic
az Egyházi Ember, hogy aszt az mindenhato Isten Szent
Fiánac io ackarattyát vegye eleiben, kit az vég vaczorán
paranczolt, hogy az õ halalánac emlekezetire czelekedgyenec.
Es miképpen az Kereszt fán ennec dragalátos érdemét az
mi Iduezitõnc fel fûggeszté, vallára rakuán
bûneinket: Ebben az Szent Misebenis emlekezzéc meg ugyan
azon fogadásról, az mely Kenyeret adoc én ez világnac
életeértm, az en Testem az. Tiéd Vram az Ige, te
paranczoltad hogy czelekedgyûc. Te vagy Vram az õrõcké
valo Pap, Melchisedek Papnac rendi szerént, egyszer mi
érettûnc Szent véreddel, és szent haláloddal az
Kereszt fan áldozál, mostan kedig halálodnac
emlekezetire minden nap az Keresztyéni Egyházi embertõl
az Kenyérnec, és bornac áldási által te szaiadbol
származot szent igéc által akarsz áldoztatni.
Vgyan azon ígaz Vér [p [007] 9] azon igaz Test az
Oltaron áldoztatic, ki az Kereszt fán áldoztatic; Iollehet
nem egy módon, mert ot Sz. Véreddel áldozál, mellyet
haláloddalis meg peczétlél: az Oltáron kediglen annac az
Aldozatnac czelekedeti ielentetic, és õrõcké valo
Testamentom tételednec igassága mutattatic:
Melyben
ielented fõ Papságodat Melchisedek Papnac rendi
szerént, ki Kenyérrel és Borral áldozéc az
magasságbeli Istennec. Ennec penig az aldozatnac,
õrõcké valo áldozattyára meg eskûttel, kinec
áldozattyát ez vilagon Helytartoidra biztad.
Igy
szerzette az Christus, Igy az Keresztyéni Anya
szent Egyhaz az Apostoloktól võtte, és világ
végezeteiglen élõknec és hóltaknac bûnõknec
boczanattyára áldoztatic: hálaadássért, lelki, testi
ióknac meg nyeréseért.
Az Papi õltõzetec iegyzic
az mi iduezitõnknek halála elõt czúff ruhába valo
õltezetit, és Kerezt fayánac válán viselesét.
Az
Oltár õmagát iegyzi az Christust, ki által, ès
mellyen àldozic à Pap: Ennállam nélkûl semmit nem
czelekedhettec, aszt mongya az Christus.
Az Gyortyác,
Istenbeli hûtunknek, és szeretetûnknec ielei,
melyrõl az Vr Isten paranczolatot adot vala Moysesnec,
hogy az õ Oltarán szûnetlen égne à Tûz, mint
szent Ianos is mongya az õ latassában.
Añac
felette iegyzi aszt az Arany oltàrt, mely
Menyországban vagyõ az Isten elõt, holot az Angyal
Arany Temienezõt tartuán kezében, és temiénnel meg
tõltuén, meg gyutya az Felséges Isten elõt, hogy az
szenteknec imadságokat vinné az Oltárra, [p [008] 0]
mely az Isten elõt vagyon.
Nehéz az Satáñac à
Mise, mert bizonnyal tudgya, hogy ez az Christusnac
õrõk Testamentom tètele, ki által hamissan kereset
ioszágat el veszté, feye is meg tõretéc.
Az
Mostoha fiu is nem tarttya io kedue az Eorõkes fiunac
igassagát, Testamentom leuelét, kiben meg vagyon irua édes
Attyátol maradot õrõkségnec és ioszágnac minden
igassága. Igy bánnya az Satan is az mi Edes Attyánktol
maradot testamentomunkat. Sõt meg az neuetésis gyûlõli,
azonis erõlkõdic, hogy telyességgel semmie tegye
szolgai által.
Mint errõl bizonyságot tõt
Anno Domini 1598 Eztendõben az Boczárdi õrdõg, ki meg
foyta az Embert, hogy õ az à ki el hitette az Embereckel,
hogy az az Ostia, ki meg áldatic az Paptól, nem
Christus Teste, hanem czak Kenyer, holot bizonyoskeppen
(mikor az elõ Istennec neuére kénszeritetnéc) monda
igaz Christusnac Teste az.
Mely Isten igiyenec
hatalmassagáról Szent Mathenál ugyan az Satan
bizonyságot teszen, paranczoly, ugymond, és ezek az
Kõuec Kenyerre lesznec. Gabriel Angyalis: Nõ erit
impossibile apud Deun omne verbum.
Eomaga is az mi
Iduezitõnc aszt mongya, à mi az Embereknél
lehetetlenec, az Istennèl azok mind lehetségesec.
Azon Christusnac szayábol származot igik, ki czak
egy szauáual ez vilagot teremte, viznec természetit
Borrà váltosztatà, és az gyûmõlcztelen Fûge
fát meg átkoza, és mingyárt meg asza. It fogadása
paranczolattyáual Szent igiye által eggyesûl. Bizony
bizony mondom tinektec, valamit kérendetec az en Atyámtól
en neuemben, meg adgya tinektec.
Verum Domini manet in
aeternun [p [008] 1]
az mely Isten tulaidon egyetlen
egy szûlettet halálra atta mi erettûnc,
tisztessége mellet es paranczolattya mellet, miert vonna
meg magát? miért nem engedne eskûuessel valo
fogadásánac? Bizony bizony mõdom tinektec, az en Testem
bizonyétel, és az en vérem bizony ital.
Ne fély
attyámfia ha Istened vagyon, hatalmaságánacis leni kel,
es bizõial olynac, kit emberi elme meg ne foghasson. 5561.
Esztendeie, hogy az Napot és az Hóldot teremtette, és fel
tõtte az Eghbe, mi vilaga el nen fogyot, mint az te
gyõrtyádnac kit te czináltál, azon világá mint
szemeiddel látod, meg tartotta, még meg nem feketedet,
czillagoknakis még azon fènyességec vagyon, ki annac
elõtte volt.
...
Ha az száraz mély Kutba
el reitetet Tûz soc Esztendõ mulua sûrõ vizé
léuen, Nehemias Papnac imádsága által Tûzzélõt,
mentõl inkáb az Christus szaiabol származot igéc
által az Kenyér Testé változic.
...
Vallyons az
Vrnac keze erõtlené? most immár meg látod, hogyha az én
szóm czelekedettel be teli?
Mi hibát találtál az
Istenben, hogy el táuoztál tõlle, hogy más hûtõt
faragtál, kit soha nem hallottác az te Attyáid.
Illyés
Propheta ember vala, mind az által egy szauáual paranczola
az Tûznec, és azõ szem pillantásban alà iõue, és
két uttal engedelmes lõn, ugy mint Isten szolgaianac,
és száz embert emészte meg.
Egy maroc Lisztet,
és egy kalán [p [008] 2] olaiat annyira meg szaporita az
Sarepta varosbeli õzuegy aszszonyállatnac hogy három
esztendeig el nem fogya sem el nem apada.
Hasonlatosképpen czelekedéc Eliseus Prophetais, az adós
aszszonyállattal kinec egy kalan olainal tõb nem vala,
kiuel rakua tõb soc Kásakat, és hazánal valo mind ûres
edényeket.
Iosue paranczola az Napnac és à Hóldnac, hogy
meg allanánac, és meg állánac.
Tudodè mit mond Christus
ûduezitõnc, az Egh és à Fõld mind el mulnac, az en
beszéden pediglen meg marad.
Igaz út, igaz élet az
ûduességre kit Christus hagyot, és paranczolt, nem
kettõzteti beszédét Ego sum Deus, & non mutor.
< alcim > Mint kellyen magát viselni az kõsségnec ez
szent áldozatnac ideyén. < alcim v > Mikor az Pap
imádkozic, ès nagy alázatossaggal szent Dauidnac
Psalmusat el mõgya, es az szent Aldozathoz meltatlan
iárulását kõz gyónása által ielenti, ès soc
kûlõmb kûlõmb imádságoc által Christusnac
érdemét lelki fohászkodásoc által keuánia, kiuel
ielenti az Christusnac à Kertbe veres vereitékéuel valo
imadsagát:
Az kõsség ezek kõzõt imadkozzéc
minden Testi és Lelki szûkséget imádsága által
ielentuén: ugy mint Istennec szeki elèt térdre esuén,
kezeinec fel emelèseuel irgalmasságot kéruén. Es
mikorõ az Vrat fel mutattya az Pap mint Vránac és
terentõiénec ielen voltát alázatosan imádgya
Ennec
kediglen az szent Misénec oly bõczuletes
méltosága vagyon, kit soha az Emberi elme, meg nem foghat,
ugy mint ki az Attya Istennec véghetetlen szeretetinec
bizonyos iele, es az mi Vrunc Iesus Christusnac [p [008] 3]
aruaságunkba, kinczes Tárhazánac kólcza, õrõk életnec
meg nyerõye, és Isten haragyánac engesztelõye.
Vaiha az Isten titkos dolgainac káromloi eszekbe
vennéc ez Sz. Aldozatnac méltosagát, kûlõmben
gondolkodnánac állapattyoc felõl. Iay azoknac kic Chortual
eggyût el vesztenec, és el veszendõc, él az
Emberektõl valo féltekbe, és adományért Balaammal eggyût
az Istennec hiueit karomlyác, és testi buyaság által az
Istennec Egyhazát szaggattyác; Sem siet az Isten,
sem késic, mind az által el érkezic.
Mit czelekedéc
az Isten az O tõruényben az békességnec
Szekrényénec rabságábol valo haza vitelekor az
Bechsamitáckal, kic nézic vala iõuetelit, és méltatlan
tekintetekért Hetuen fõ embert õlé meg, és az Kõsség
kõzzûl Eotuen ezert: Kiben czak az Manna, vala es Aron meg
virágzot veszszeie, Moises két kõtáblaia, és az
Cherubin Angyal képec az Oltáral eggyût. It pediglen az
sz. Misében nem czak Manna, Aaron veszszeie, és
Cherubin képe vagyon, hanem az igaz Menyországbol alà
szállot Kenyér, szûz Marianac mehében meg virágzot
emberi ábrazat, és az Attya mindenhato Istennec tellyes
ábrazattya mutatatic Christusnac paranczolattya
szerént.
Tekincz meg, mongyác vala Iacob
Patriarchánac fiai, hogy ha ezé à Ruha, kit Iosephnec
czináltattál, kit vérbe keuertec vala.
Hasonlatos képpen
az Kõsség is latuán az Vrnac Szent Testét és vérét,
arra emlekezteti à ruhára, kit fel võt vólt szûz
Marianac mehébõl melyet vérbe fogyua fûggeszté fel az
Kerezt fára.
Hogy ha meg marattoc en bennem, [p [008] 4] és
az en beszédim meg maradnac bennetec, à mit akartoc kérni,
meg lészen tinéktec, Iduezitõnc mongya.
< alcim > AZ
BÕITRÕL.
Miczoda az Bõit?
TEstnec
szenuedtetése, bûneinknec meg boczanattyára, és
Istennec malasztyánac bennûnc õregbûlessire, az
Anya szent Egyháznac szokása szerént, bizonyos
napokon.
Várodé Bõiteléssedbõl ûduességedet,
auagy à Hús nem ételbõl?
Az Christus Iesus érdeme
által, hiszem és várom az en iduességemet mind az
által, azon erõlkõdõm hogy az en életemben az
Christusnac szenuedésseben is részem legyen.
Mert az Christus szenuedet érettem, hogy enis
szenuedgyec érette, és az õ nyomdokit kõuessem, á
mennyire az en gyarlo termeszetem szenuedi, és az
Keresztyéni Anya szent Egyház elõmbe adgya.
Nem
az ételben, sem az italban ál az iduesség, hanem az
Istennec paranczolattyánac meg tartássában, Christus
érdeme által
Az étel az hasnac, az has az ételnec, mind
eszt, s mind amaszt el ronttya Isten.
Az Hús
étel õmagában senkit nem kázhoztat, [!] hanem az
engedetlenség. és az Anya szent Egyháznac, Christus
Vrunc iegyesénec paranczolattyánac meg utalása.
...