Szegedi Lõrincz: THEOPHANIA, AZ AZ: ISTENI MEG IELENES. WY ES IGEN SZÉ1P COMOEDIA À MI ELSÕ ATYAINKNAC ALLAPATTYÁROL, ES AZ EMBERI TISZTEKNEC RENDELESERÕL AUAGY GRADICZAROL. 0014


EUA. : OH on szegeny mog nyomorodot esel veszet aszoniallat, melly nagy siralomban hozam az enimeket, es az egez emberi nemzetet el veztém, Oh kegyelmes Isten houa buiac elõtted, mert az pokolbeli õrdõg az õ ekes hazugsagaual engemet meg czala: Vay ha az alnoc kigyonac õ alnoksagat tudtam volna, soha en meg nem czalattam volna, szep vala innen kûuûl mint az szep Paua, de õrdõg az eha. De vtol iutuan mostan az en tulaydon karaimmal melto keserûsegõket szenuedec. Iay WR Isten melly szep beszedeckel szol vala ennekem az kigyo, hogy mind igaznac montad volna es io akaronac, es ingyen sem tudtam volna auagy czac vé1lnijs hogy az kigyonac bõre alat, lappagyyon az ellenseg. Minden allatoknal ennekem az kigyo keduesb vala, es semmit ettûl nem tartottam vgy mint artatlantul: Iay ò czalard Belial õrdõg imè meg esmerteted magadat az en karommal, az en vràmnac veritekes munkaiaual, vtannam valo soc fiaimnac faydalmaual. Vayha tudtam volna hogy az alnoc Belial szol az kigyonac bûrebõl, bizonnyaual alnoc es ez vndoc õrdõg en vé1lem el nem hitethette volna, hogy mé1g czac számhozis az almaban vittem volna, ki ennekem el veszendõ ionac es gonosznac tudomanyat hoza: En bolond [p 0015] aszoniallat aranynac es ezûstnec vélem vala az kigyonac szep beszedet, de el vezte az alnoc: Igen ritkan kel az lagy beszednec hinni, mert czalardsag vagyon higygyed az farka alat. En egyûgyûes igaz beszedûleuen vgyan ezent remenlem vala masrolis, igy szol vala ennekem az alnoc ellenseg. Ké1rlec ne higyetec hogy az Isten illyen nemes fanac gyûmõlczet ti tûletec meg tiltotta volna, hogy czac kiczint sem ehetnetec ebbõl, keserûlec szerelmesim hogy illyen tudatlanoc vattoc, es Istennec paranczolattyat nem értitec igazan, az é1lõ Istennekis boszusagot té1ztec. Bizonsagul hozom az menbeli Istent, hogy az szep es gyõnyõrûseges fanac gyûmõlczeben az melly nap eenditec az ti elmeteknec szemej mindgyart meg nyilatkoztatnac: Istenhõz hasonlatosoc leztec, mindeneket iokat es gonoszokat tuttoc, iõuendõt mulandot érthettec illyen nagy ioszagoc vadnac. Eua ez fanac meg eteleben es ennelis nagyobbac kiket nyeluel az ember elõ nem szamlalhat, s uagy miczoda halal kõuetkõzneiec illyen szep gyûmõlcznec meg etelebõl, lattzic vgyan hogy nem tudod miczoda az io: Miert hogy Isten illyen nagy szepen teremtette ezt à fat? auagy nem az ti eteltekre? Mert az Angyaloc nem esznec ebbõl, es az Istenis nem szûkõlkõdic ennékûl czac czudalkozom houa nez aszoniallat, mindenec ti erõttetec czinaltattac: Touabba bolondsag czac gondolniis, hogy az Isten minden fanac gyûmõlczet, ki itt az [p 0016] kertben vagyon nektec meg engé1tte, es ez szepsegû fanac gyûmõlczet tõletec meg tiltotta volna, azt hid czac Eua: auagy miczoda iel volna ez? Ezenkeppen titõket Isten vtalna, maga az Isten tellyes szeretet, es titõket kiket teremtet igen szeret, Azert nenenc aszony iob ha eszel, ha Istennec olly szandeka lõt volnais más fat tiltot volna meg: Illyen szep es himes beszedeckel szol vala ennekem az kigyo, kiben ki velhetneie hogy czalardsag vagyon: De imè mostan kostolom meg. Iay az en vtannam valoknac: Iay melly nehez igat hordozoc az en nyomorult vallaimon, meg emezt az keserû banat, siralom es kõny hullatas, el szarattam es el epettem, tellyes minden testem az õrdõgnec mergeiuel. Iay houa legyec Istenem, Istentûl el tauozot elmem alnoksagot gondol, az Sathannac merges nilaj mind en bennem vadnac, valahoua forditom ortzamat, mind siralom es keserûseg: minden é1letem epenel es meregnel keserûb, vé1res veritec, haborusag, faydalom es halal mind kõrnyûlem forognac: De iay veszéc, ez mind nehezb ennekem, az igaz Istennec à haragia, mellyet en meg gondoluan olly szõrnyûkeppen keseredem hogyy leg kissebic keserûsegemnelis kõnnyeb az halal: Aha szegeny Eua mostan bõlczelkõdel, ki à Sathannac czalardsagaual bõlczelkõdni akarsz vala. Miczoda lehet keserûb es fogasb az en vtannam valoknac ennel az en bolondsagomnal, Iay el veztem az egez emberi nemzetet: De mit bolondoskodom [p 0017] es mit emeztem magamat illyen nagy keserûseguel, mikoron meg gondolom az en Istenemnec io voltat, ki minket hozzaia veszen es az õ kegyelmesseget mi reanc ki õnti es minket el esteket kegyelmesen fel tamogat, annac okaert tauul legyen innet minden bu, banat es keserûseg, meg elegettem en az édes Iesus igiretiuel, mikeppen hogy az aszoniallaton vez etec el az iduõsseg, azonkeppen az aszoniallatnac szent magua åltal nitatic meg, ki meg tõrie az kigyonac feiet, es mindeneknec adgya meg az regi õrõmet, ez az ki ennekem az en fé0riemmel, fiaimmal es minden vtannam valockal keserûsegimet el tõrli es el fuia, mint az ezaki sél az port: Mert Cain ezeckel semmit nem gondol ia tzic az kigyoual szûntelen, Istennec minden tizteletit sem adnaia egy gylobison. Oh felseges Isten melly nagy keserûseg, az az gonosz es engedetlen fiu, kic az õ attyokat keserûseguel es siralommal meg foytyac, minden kemeny merges kigyonal keseruesb ezeknec marasoc. Mikeppen Cain mindenkor versengõ, szo fogadatlan, engedetlen lõn, naponkent nagyob keserûseget es banatot indit az mi sziuûnkben. Ezt vé1lem vala elõszer az kigyonac meg rontoianac, meg emetziõienec, es meg enhitõienec, de minden remenseg heiaban lõn, nagy keduesen mostan az atkozot gyermec az kigyoual iattzodozic egy cziga kapast nem adna az atyanac minden intesennis az õ egyûgyû õczet vtallya mint az õrdõg á szegeny Abelt [p 0018] laba ala nyomotta, mellyet mi az io erkõlczeiert es engedelmessegeiert igen szeretûnc. Féltém hogy valamikor ha kézere keritheti hogy meg ne õllye, es fogaual is meg ne ragia. Felseges mindenhato Isten hallod iol az en panaszolkodasimat, ezeket kezedben aianlom, es ké0rlec hogy az mi nyaualyainknac sokasagat kõnyebicz meg es az mi gyermekinket é1des magzatinkat à te szent igeddel biriad es mi kõzzûlõnc szerez neked szent gyú1lekõzetet: De imè kiczoda? Az en szerelmes fé1riem: Gereblie vagyon az vallan hogy minékûnc meg ekesicze maggal az fõldet, az iuhokat legeltetuen, veritekezic szegeny ember az munkanac miatta. es alig vonsza egygyic helyrõl az masikra az faydalmas labait. Iay iay mind ezeknec en vagyoc oka es gyuytoia.

ACTVS PRIMI SCENA SECVNDA.

Eua. Adam.

EVA. : Vram Adam.

A. : Te kedig Eua mit czelekedel it kiuûl, miert vagy szomoru? Isten az mi kegyelmes atyanc, ninczen semmi keserûsegõnc sem felelmenc.

E. : Igazan mondod io vram, enis azt vallom es ollyan remenseguel erõsitem magamat, de megis az en vetkeim elõttem forognac, mellyel tegedet, engem, es ez egez emberi nemzetet rabsagra hozam.

A. : Eua atyamfia álhatatos [p 0019] legy, semmit ne sir , ves ki minden banatot à te sziuedbõl, es az Isteni igeretekbõl vegy vigaztalast: Vgy vagyon ké0reztyeni dolog es Istennec kedues meg ismerni az bûnt es azt szanni banni, de nem eleg azon bankodni, mert efféle banatbol, mikoron meg nõ, halal kõuetkõzic, de az banat vtan Istennec kegyelmet es irgalmat hozzad kapczollyad, ki nagyob minden bûnõknec nehezsegenel, azert tekincz meg az iõendõ Messiast, az aszoniallatnac maguat, noha minékûnc kapara iutot az mi dolgunc es é1letûnc tele veriteckel: De az õrõckè valo hasznoknac es igereteknec tekintetihõz kepest, igen kõnyû nyár leuel ez, bodog minden ki ezeket meg gondollya io atyamfia Eua: Miert? azert hogy Istennec igy volt kellemetes, hogy faydalommal egyûc az mì kenyerûnket, minekûnkis vgyanazon tessec, es álhatatos elmeuel szenuedgyûc es ne zugolodgyunc az igaz Isten ellen, ki valamit mi velûnc czelekedic, mindeneket igazan es meltan czelekedic, az egyûgyû es engedelmes kedues Istennel, ki magat meg erõsiti remenseguel.

E. : En io vram az te intesedbõl meg vigaztaltatám be peczetlõm à te é1des beszededet, az en sziuemnec belsõ reszeiben, es soha nem engedem hogy ezekrõl el feletkezzem.

A. : Az mit beszellec vgyan azokat czelekedgyed, auagy mi volna az mi é1letûnc, ha az embernec sziue az banattal vgyan ki õttetneiec, mint az ûrge az likbõl.

E. : Auagyy czac az Cain ne õregbiteneic az mi banatunkat.

A. Iol tudom [p 0020] mi az menyire az mi szegeny vén erõnktõl lehet, oktassuc es taniczuc az mi fiainkat, az tõbbit Istennec aianlyuc: Bizonnyara buban banatban ninczen keseruesb, mint az versõnes es szo fogadatlan fiu mikeppen hogy viszontag igen szep es minden draga kõueknel dragab, az io es engedelmes szo fogado fiu, Eua hidgyed ninczen nagyob kencz kit Isten io fiuual szeret, ki vgy mint az szõlõ veszõ fel nõ, es gyûmõlczet teremt es az io attyanac aztalahoz le telepeduen, nagy õrõmuel es vigassagual az õ attyat illeti. Mi kõnyõrõgiûnc az WR Istennec, hogy minket az õ szent lelkeuel segellyen meg, es à mi fiainkat tegye hasznos edennye, es az mi vtannunc valokat.

E. : Oh felseges Isten az vtannunc valokat.

A. : Io attyamfia Eua, az te banatidat kûssebicz megy, az mi vtannunc valo fiainknac nem leszen semmi karoc. czac hogy az meg igert magnac irgalmassagaban bizzanac. Senkit el nem hagy veszni valakic õ hozza akarnac folyamni.

E : Egyic banat es bu az masikat nemzi, de egyy te vigaztalasod minden banatimat el ûli, oh en édes fériem, oh en é1des sziuem, batorsagom.

A. : Maydanen az mezõre megyec, es ott nem sokat kesõm, mert holnàpi napon Istennec áldozatot teszec. az iuhoc kõzzûl áldozatra valo barant valaztoc, azonkõzben mosogasd megy, az mi fiainkat, hogy tiztac legyenec az ûnnep napra, mindeniktûl kérd el rendel az kereztyeni fundamentomot.

E. : Szorgalmatoson mindent meg szerzec io vram, [p 0021] Ké1rlec oda ne kessel, te nalad nékûl Adam semmi az dolog, czuda soc banatom es keserûsegem vagyon ennekem mig tauul lesz.

A. : Ne fél hid meg hogyy en Euanékûl, nem akarnac soc ideig lenni, mert egyy tûzhely sem io aszony embernékûl.

ACTVS PRIMI SCENA TERTIA.

Adam. : Oh melly kegyelmes az WR es irgalmas, ki meg bizonittya mi bennûnc az õ kegyyelmesseget es irgalmassagat. Es fõ keppen ebben hogy ez vilagnac elsõ keserues allapattyaban, minket õszue szõrkõztetet, hogy egyyikûnc az masikunkat vigaztallya es segicze, es kegyelmesen tartya: El alilt az szegyeny Eua az nagy banatnac miatta, ennekem illic azert hogy õtet az menyire lehet vigaztallyam. Mert az aszoniallat igen erõtlen es keserues edeny õnnen magaban, ennekemis soc féle banatoc es gyondoc, keserûsegõc forogynac elmemben: De nem szûkseg ezeket Euanac ielentenem, es az tûzhõz olayt adnom: Az bõlcz firfiu iollehet nagyy banatban sziue vagyyon, mind az által azt az keserûseget felesegenec nem ielenti, hanem el titkollya, es õtet vigyaztallya mintha õ néki faydalma nem volna, czac hogyy Euanac az õ sebet inkab kenõgethesse. Viszontag az io aszoniallat azzonkeppen czelekõszic az õ vraual, hogyha latandgyya [p 0022] hogyy banatban vagyyon vranac õ sziue, oda iarul hozza, es nagy èdes beszeddel õtet ké1rleli es vigyaztallya. Oh bodog hazasagy kinec allapattyaillyen, hol meg tettzic à fé1lelem es az egymas szeretet, keuannam Istentûl hogyy ebbenis az mi vtannunc valoknac io regyulat szabhatnanc. De mostan egy keuesse ki induolc [!], mertaz gazda aszonnac dolga vagyon az gyyermekeckel.

Chorus Cantio.



Diczerietec az vrat minden nemzetsegec, hirdessetec õtet minden nepec:
Mert meg erõsult mi raytunc az õ irgalmassaga: Es vrnac igassaga meg marad õrõckè.
Diczõseg, birodalom, tiztesseg, erõssegy, hala legyyen az Atya Istennec, es az õ áldot fianac.
Vrunc Iesus Christusnac, es szent Lélec Istennec mind õrõckè. Amen.