SZALASZEGY GYÕRGY: HETETSZAKA MINDENNAPRA MEGH IRATTATOT IMADSAGOK [0248]


EGY NIHAN BIZONYOS SZEMELÕKNEK IMADSAgok elõszõr á lõlki Pasztoroknak kõnyõrgesõk.

OERÕKKE VAlo hatalmas nagy VR Isten, az mi Vrnk IESVS Christusnak dûchiõsegõs Szent attya, ki engõmet niualyas terõmtetõt embõry allatot, az Apostoly meltosagra, es az szentsegõs igednek hirdetesere valasztottal, á lõlkõknek pasztoraua, es az embõrõknek halaszoiaua tõttel, Tegõdet fõ pasztorunkat es fõ papunkat, kerlek nagy alazatossan, hogy engõmet te meltatlan szolgadat keszeich, az te Testamentomodnak ki szolgaltatasara, hogy tenekõd valasztot edenõd es zõngõ szozatod lehessek à pusztaban, mellyel á te szentsegõs neuedet viselhessem es hordoszhassam megh á poganok es kirallyoknakis elõttõk, mint Christusnak szolgayhoz illik, es az Istennek titkainak hü safarahoz, hogy ne lehessek heaba valo es haszontalan szerszama ûduõssegnek ki hirdetesenek. Ezokaert ò en Vram Istenem legy velõm, hogy nagy hasznossan es szerenchiessen taneithassam à te nepedet, kit vezerõlhessek az ûduõssegnek vtara, mindõn vetõk es [p [024] 9] fogytkozasnelkûl, kiuel az enõnmagamnak hasznat ne kereshessem, hanem chiak tulaydon á te tisztõssegõdet, fõsuengre se adhassam magamat de nagy õrõmmel õriszhessem es legeltethessem az te szegen iuhaydat, es az en tisztõmben nagy hüuen el iarhassak, szolgalhassak nagy szorgalmatossaggal az anyiaszentegyhaznak. Annakutanna, engedgyed Vram Isten, hogy az giarlo es egyûgyõ iuhokra, nagy szorgalmatos gondom lehessõn, an mely õ kõzzülõk beteg volna asztot megh giogyethassam, á te neuedbe á mellyk santa volna, aszt meg vigasztalhassam, es á ki kõzzûlõk meszire el futot volna, asztot meg hoszhassam, á mellyk el veszõt volna kõzzûlõk hogy aszt en megh kereshessem es megh hzohassam [!] azokra pedigh á kik megh eppen volnanak, gondot viselhessek nagy szorgalmatossaggal, az en hiuatalomban, ne rõstelkõdhessem egy szalnerais, es az en Vramnak szõleyeben alnakul ne munkalkodhassam, õ magassagbely nagy VR Isten, te tõttel õr alloua engõmet, az te nepõdnek élõttõ, hogy az egyûgyûket nagy szepõn õszuõ giuthessem hamis tudomañak miatta el ne teuõlõdgyenek az igassagnak az õ vtarol, es megh ne botrankosztassanak, az te iuhaydnak niaiay ne legyenek ragadomanul, se az õrdõgnek, se pedig ennek é vilagnak. Adgyad Vram Isten hogy á ragadozo farkasokat, á te iuhaydtul el ûszhessem, nagy batorsagossan, [p [025] 0] kik á te iuyhaydat [!] el szelesztik es egimastul szaggattyak, az hamis Christus testenek rago Prophetakat gyõszhessemmeg, kiknek az õ eretneksegõknek ellene alhassak. Adgy Vr Isten ennekõm nagy szep ekõs nieluet es okossagot, kinek ellene sohol senki ne alhasson el es szolhassom: Ha vala mellyk az iuhok kõzzül vetõkbe essendik, az ollyan embõrt adgyad hogy megh viethassan, alazatos szüuel, es á kik kõzzûlõk alhatatos huttel volnanak, azokat oly nagy szep taneitassal oktathassan, â kik pedig á bûnben vakmerõkeppen el arattanak, azokat mindõnõknek hallasara, mindõn szemel valogatasnelkül megh fedhessem, hogy á tõbbi es meg rõttennyenek, es az gonossagnak vtarol el terhessenek. Attya Istennek egyetlen egy fia mi kõzbe iaronk, ki engõmet arra valasztottal hogy kialto szozat lennek, adgyad ennekõm a te szent lõlkõdet, az en nieluemnek ekõs mestõret, hogy az en szozatomat, mint egy trombitanakszauat fõl emelhessem, es á te nepeydnek büneyt ki hirdethessem, ne legyek ollyan, mint egy nema eb, ki nem vgathat, es á te nepeydnek bûnõket el ne halolhassam, hogy kiert osztan az õ karhozattiokban reszes lennek, es te az õ verõket markombol keresned ki, de inkab segely meg engõmet VR Isten, hogy az en lõlkõmet meg szabadeythassam, az niluan valo bûnõknek megh feddesenek altala, es az gonoszokat [p [025] 1] igazgathassam az te vtaydra, hogy Istentelenõk te hozzad meg terhessenek. Touabba õ Vram Isten, adgy erõt ennekõm, hogy az te igedet meltan hordoszhassam, es á niayadnak lehessek io peldaadoya, mikor õket iora vezerlõm, akkor ne reszeltessem az magam vetkeyuel, mellyektõl õket feddõm, es az en fõrtelmes eletõmmel, á te szentsegõs neuednek karomlasara ne adhassak semminemõ okot, kiuel senkit meg ne botrankosztassak. Az te iuhayd mellet valo vigyazasomban, ha valami niomorusagom tõrtenendik, es ream valahonnan üldõzes es kergetes szallana, auagy erkõznek adgyad VRam Isten hogy annak el viseleseben, mind vegig meg maradhassak, es é vilagnak mindõn szidalmat el tûrhessem: Es azokatis mellyet â Satan tamaszt, á te szent gyülekõzetõdnek ellene, el hordoszhassam asztot. Engedgyed Vram Isten, hogy mindnyaian azok, kik á te szentsegõs igedet az en szambol halgattyak, nagy erõs hüttel meg is tarthassak, es engõmet kõuethessenek, mint hogy enis az Christust kõuetõm, es azokra vigiaszhassak á kik, vgy iarnak te elõtted, á mint illyk az kereszttyenõkhõz, hogy az igaz hütben es szenuedesben mind vegig megh maradhassunk, az mi vrünk Iesus Christusnak altala. AMEN.

[p [025] 2] AZ ISTEN IGEienek keresztyen halgatoynak kõniõrgesõk.

TENEKÕD mi Vrunk Iesus Christusnak, düchiõsegõs szent attyanak halakat ad7k tellyes szûuõnkbõl, hogy te mi kõzzinkbe rõnddel, Isteni malasztoddal meg ekõseytetõtt bõlch eszõs es igaz taneytokat bochiattal, kik az te igassagodnak meg vietoy es epetõi lehessenek, kiket mindõnnapon nagy bõseggel kûldõttel mi hozzank meg ekkorayg, kûldeszis ez vtan hiszszõk mindõn hûtünkkel, mellyek az embõri nembõl seregõt kiuel az Christusnak tagyai naprol napra meg tõbbûlhessenek: Kõnyõrgünk annakokaert tenekõd nagy alazatossan, tarch meg mi kõzõttûnk az te szentsegõs igedet, kiuel te magadnak õrõkke valo anyaszentegyhazat giûich, tanechiad asztot az te igassagodnak lõlkeuel es vezerõllyed, hogy az te ûuõssegõs tudomanyodat fogadhassak es te io keduel vehessek, es magokat az niaiodnak seregebe olthassak be, hogy õk lehessenek à te testõdnek elõ tagyai, es az teseregõdnek mennyei polgari, kikkel egyetõmben tegõdet megh ismerhessûnk it é fõldõn, es chiak tenekõd szolgalhassunk, mast es mind õrõkken õrõkke. Adgy minekûnk ûduõssegõs lõlki pasztorokat, es á kiket immar attal, azokat tarch meg, à te beszedõdnek szentsegõs io voltaban, kik minekünk [p [025] 3] az te Iduõzeytesõdrõl valo vegezesõdet megh ielenthessek, es eszünkbeis iutathassak az mi megh valtsagunkat, mint lõt es ki altal lõt, mellyet adhassanak elõnkben, az te mi hozzank valo kegyelmessõgednek: altala, oktathassanak minket, az mi eletünknek meg igazulasaban mint kelliessek iarnunk, es annak meg violasabannis, hogy magunkat meg tarttosztathassok, az testi gonosz kiuansagoktul, mellyek mindenkoron, á lelõk ellen tusakodnak. Adgyad az te szent lõlkõdet á te szent igednek hirdetõinek es praedicalloynak, hogy aszt mi velûnk igazan kõzõlhessek, mellyet tetûled ertõttenek, es abban õnekiõk nagy szep modgyok lehessõn semmyre egyebre õk minket ne taneythassanak, hanem chiak arra, â mint te õnekiõk mondottal es hattal, es aszt â mit á te fiad, az te titkos kebeledbõl hozot mi hozzank, az te gyülekõzetid kõzibe hintõt, hogy az hûtnek igaz vtarol el ne teuõlõdhessenek, es á te igednek hirdeteseben, igazan el iarhassanak, hogy â te tudomanyodnak vilagossaga megh ne homalyossodgyon, ne szollyanak minekûnk veszõdelmes dolgokrol, sõt chiak azokrol, melliek az te szentsegõs szadbol, szarmaztanak ki. Adgyad Vr Isten, Euangelyomodat el ne valtosztathassak, ennek é vilagnak az õ gyõnyõrûsegere, kiuel à te hüueydõn akarnak vralkodni, á te gyûlekõzetõd kõzõt, ne kiuanhassanak magoknak semminemõ rõndõn [p [025] 4] valo vrasagot, hanem chiak egiedul á te neuednek dichieretit kereshessek, es á mellet á mi ûduõssegûnket. Adgy õnekik hatalmas es nagy erõs nieluet, hogy az hamistudomant nagy niluan meg feddessek, es mindõn bal[...]ozokatis, felelõmnelkül. Nisdfõl õnekiõk â te beszedõdnek üduõssegõs aytoiat, hogy az Christusnak titkos beszederõl szolhassanak, kit minekûnk kies ielenthessenek, á mint illyk õnekiõk aszt ki beszellenyõk, mely á te szentidnel foganatos lehessõn. Adgyad õnekiõk á te szent malasztodat, hogy az õ vndoksagos es rutalmas eletõkkel, á te szent igednek tudomanyat, meg ne vtaltassak, az õ taneytasok legyõn eletõknek artatlansagara: Mindõnõknek felõttõ kõnyõrgûnk tenekõd az mi tulaydon lõlki pasztorunkert kinek szayabol hallyok az Euangelyomot, tarch meg õket á te szentsegõs tudomanyodban, es tisztõssegõs eletben, szeressed õtet hoszszu elettel, hogy az õ tisztyben sokayg szolgalhasson kiben hirdethesse minekûnk az Euangelyomnak õruendetõs izenetit, mindõn ektelensegnek meg feddõ es dorgalo szonzattyaual, [!] hizõlkõdesnelkûl. Teis Istenek egyetlen egy fia, ki az te niayaydnak vra vagy, munkalkodgyal az õ titkos szolgalattya altala mellyet õneki aianlottal, szoly belõle az mi szüuõnkben, az te õrõkke valo attyadnak beszedeuel, es asztot â mi szûuõnkbe põchietõldbel, az te lõlkõddel, [p [025] 5] hogy hihessünk mindnyaian á te igassagodnak: Engedgyed VR Isten hogy aszt, eszûnkbe vehessõk nagy igassaggal, es az Capernaitakbe fele hûs rago farkasoknak az õ ordeitasoktol el valaszthassok, es az bõrõsõknekis bõmbõlesõktõl, adgyad hogy tegõdet meg ismerhessûnk â mikeppen teis ismerõd az te szent attyadat, helhõsztes mi belenk igassagot, es adgy belenk oly eletõt ki tenekõd kedues lehessõn, hogy mi bennünk, á te szentsegõs magod lakoszhasson es neuelkõdhessõn, mely tegõdet õrõkke dichierhessõn. Iõuel szent lelõk VR Isten, nisdfõl minekûnk az szûuõnket, es fûleynket, hogy nagy kiuasaggal es fùgyelmetõsseggel halgatuan, eszúnkbe vehessõk az üduõssegnek tudomanyat, es az Euangelyomban valo szentsegõs vigasztalasodnak, meg nilatkosztatasat: Vallyok es bizoneyttyok aszt, hogy â te igassagodnak keresesebe igõn rõstõk vagiunk, kinek miatta szüuõnk el es vgyan megis hidegûlt, szinte mint egy iegh. Veddel az mi elmenknek mindõn tunyasagat es szunnyadozasat, hogy halgatuan â te igedet, az mi iora valo igyekõzetûnk semmyue ne lehessõn, adgyad inkab hogy szomehoszhassok nagy buzgo szeretettel â te szentsegõs praedicatiodnak nagy szep edõssegõs es gyõnyõrûsegõs illattyat: Engedgyed Vram Isten, hogy ezõn é vilagon nagy bõchiúletben tarthassam, azoknak tisztõket, kik á te bekõsegõdet [p [025] 6] hirdetik, es az Istennek titkaynak hirdetõynek hiû es io safarit, es azokat kik hiû safarid tenekõd, ketczerrel valo nagyub bõchiûlettel illethessem es tisztelhessem; es õneki vgy hihessûnk, az az, Istennek fianak, mint hogy ki az egbõl szallot le, es kichin vetkõkert massakkal az õ szolgalattyat meg ne vtaltathassok. Adgyad Vram Isten hogy â te igedet soha seutalhassok meg, ki mellet szotan mas hamis tudomant kezdenenk keresni, de inkablan á te meg ielentõt igedet erõskeppen hozzank kapchiolhassok. Adgyad touabba, ismet kerûnk tegõdet, an te szent malasztodnak mindõnõknel valo nagy bõsegõs voltat, hogy lehessenek kõuetõy â te hozzank valo io chielekõdetidnek, õlteszhessenek ki az regy embõrbol, vi embõrt veuen fõl magokra, ki az Isten szerint terõmtetõt, igassagban es szentsegben. Amen.

FEIEDELMÕKnek es tisztbelieknek Imadsagok.

ALDOT vagy seregõknek Vra es Istene, mert te hatalmas es erõs Isten vagy, tied á dûchiõseg es â birodalom, tisztõsseg es á hatalom, mert mindõnõkkel te birsz, mind fõldõn es mennyõn, tied vram az orszag, te birtokodban vannak á feyedelmek es kiralyok, tied á kaszdagsag es dichieret, es mindõnõk chiak tenekõd engednek, te keszedben [p [025] 7] vagyon â szelõs fõldnek kereksege. Õ mi attyainknak Vra es hatalmas Istene irgalmassagnak kutfeye es eredeti, ki mindõnõket á te igeddel terõmtõttel es az te bõlchiesegõddel az embõrtis terõmtõtted, ki az te tõb terõmtõt allatidnak paranchiolna, es azoknak elõttõk iaroia lenne, az feldnek kerekseget es szelõsseget birna, es asztot mindõn igassagra vezerõlneye, tenekõd halakat adunk, es chiak egyedül á te neuedet dichieryõk, hogy á te nepedet birnya hattad es paranchioltad, mellyet en ream bisztal, es az en kiraly szekõmet megh erõseytõtted, az te iteletõd szerint, Vram chielekõdgyel enuelem az te nagy kegyelmessegõd szerint hogy á te szûnõd elõt igazan iarhassak, es igaz szûuel: Es azzal á birodalommal mellyet kezembe bisztal, adgyad Vram Isten, hogy gonosz vegre ne elhessek, de nagy szeretettel es Istentõl adatot kegyessegel, birhassam azokat â kiket, az en birodalmom ala vetõttel es ream bisztal, kik mindõn felelõmnelkûl, tisztõssegõs es kegiõs eletben eluen mindõn nepek, nagy bekõssegben elhessenek: Annak vtanna, adgy ennekõm te szolgadnak okos es bõlch szûuet, hogy á te neuedet dichieruen igazat tehessek az te nepednek mindõnben, es â iot á gonosztul el tudgyam valasztani, es aszt á mi igaz nagy erõs hûttel es io akarattal bel szolgaltathassam, ne legyek hailandozo imede s-amoda, se iob [p [025] 8] seibal [!] keszfele. Adgy ennekõm VRam Isten oly tanachiot es segeitsegõt, hogy en chiak abba iarhassak el, ki tenekõd kedues dolog volna, es ki az anyaszentegyhaznakis üduõssegere vagyon, az en alattam valoknakis hasznalatossagokra, az kõssegnek pedigh elõmenetyre. Adgy okossagot ennekõm, es ne vesel az te szolgayd kõzzúl engõmet, mert enis te szolgad vagyok, es an te szolgalodnak alazatos gyermõkõ, erõtlen es meg nem igen regy embõr vagyok, az te tõruenõdben es iteletõdben nem vagyok tudos es bõlch. Te valasztottal ungõmet [!] á te neped elõttõ, biroua tõttel:Adgyad ennekõm az te bõlchesegõdet á mennyegbõl, á te szentsegõs orszagodbol, es az te mennyei vigasagodnak szekibõl, ki enuelem legyõn es velem õszuõ munkalkodgyek az en hiuatalomban, hogy megh erthessem miben legyõn az à mi tenalad leg keduesb dolog, es kit iolis megh gondolhassok, miuel hogy ennekõm ezõkre valo erõm enenmagamtul nem lehet, hanem chiak tetüled mindenhato Istentûl, ki az embõrõknek kiralisagokat birod, es valakiknek akarod asztot adnya, midyarast kezõkbe adod. Adgyad VRam Isten, hogy magamat nagyra ne tarthassam, de nagy bekõseggel vehessem fõl á te tõruenõdnek tanulsagat: Engedgyed VRam Isten, hogy gondot viselhessek azokra nagy szorgalmatossaggal, hogy senkinek se [p [025] 9] enmagam ne tegyek boszszusagot, es masnak se hadgyak egyebektûl szenuedni, hogy az igassag helen maradhasson es hamissagra ne fordullyon az embõrõk kõzõt. Tegy ertelmesse engõmet, hogy gonosz remenseg miat meg chialatuan, hamissagot ne kezdgyek forgatny, de sõt inkab mindenneknek iol vegre menuen, igaz tõruent szolgaltathassak. Adgy ennekõm io tanach adokat, alattam valo fõ es bõlch nepeket, kik á te szentsegõs neuedet felhessek, igassag szeretõk legyenek, kik az fõsuensegõt vtalhassak hogy à tõruenõknek terhet, egyarant hordozhassak en velem es szenuedhessek, lehessenek szorgalmatossak velem egyetõmben, az nepeknek iora vezerleseben es oktatasaban. Tõlch bel minket á te lõlkõddel, hogy igazan itelhessenek meg kinek mind az õ igyõket kikhoz igassagok volna, kit en mind szep modgyaual bel szolgaltathassak, senki en alattam az õ igassagaban megh ne niomoreytassek, de sõt inkab az attyafiak kõzõttis igaz tõruen szolgaltassek, an szarandok vtoniaroknak, kik Istenõs dologban, es nem baluanozasban tõrekõdnek, meltosztassek az igassag ki szolgaltatni, nem tekentuen es nezuen senkinekis szemelet á tõruenben, mind nagy es kichin dolgokat elõnkbe vehessõnk, es megh halgathassunk, senkitõl semmit se tarthassunk, hanem chiak az egy igassagban szolgalhassok es tarthassok magunkat, mert tied az itelet, [p [026] 0] ki az biraknak gyûlekõzetõkben ûlsz, es mindõn egyebfele nepeknek Istenõknek felõttõ valo biro vagy: Mi e vilagon nem embõrõknek tõruenyõket forgattyok, hanem az Istenek az õ tõruenyet, mert valamikeppen itelûnk mi, szinte akeppen itelteünk mies: Annakokaert az Vrnak felelme legõn mi velûnk, hogy mindõnõket eszõssen es nagy szorgalmatossaggal chielekõthessem, az en ertelmõm szeint ne legyek valami gyermõk, es á reszõksegõt ne kõuethessem es à topzodast, de sõt inkab akkor mikor á szûkseg kiuannya mertekletõsõn elhessek az te aiandekiddal, mert az en chielekõdetõmet te iol latod, es gondolatimatis iol tudod, mert en á te orszagogban [!] chiak egy szolgad vasyok, [!] es egy kõuetõd, ennekõm rõuid eletõt attal, az ki ma kiraly rõndõn vagyon, holnap az halalnak fia lehet: Miert hogy mindnyaian halandok vagyunk, es szinte vgy mint akar mellykis az kiralyok kõzzül es az feyedelmek kõzzül, el eshetünk es azoknak elõttõk rõttenetõs itelet leszõn, az kik az Istennek akarattya szerint, nem iartanak, mert oth chiak keuesõkõn fognak kõnyõrûlni. A kik kediglen, hatalmason chielekõdnek, ismet azok hatalmaskeppen szenuednek: Az Isten senkinek szemeletõl nem fel, ki inkab mindõnõknek VRA, es senkinek nagysagos voltatul sem fel, mert õ terõmtõttõ, mind az hatalmast es asztis á ki nem hatalmas [p [026] 1] es erõtlen, szegennel es boldoggal egyetõmben mindenre egy arant visel gondot, aduan az feyedelmõknek õrõkkevalo iutalmat, ki mind eleuenõknek es holtaknak biroya eluen es vralkoduan, az õ szent fiaual egyetõmben az szent lelõknek eggyessegeben, mind õrõkkõn õrõkke. AMEN.

AZ ALSORÕNDÕN valoknak, az õ kiralyokert es feyedelmõkert valo kõnyõrgesõk.

O MAGASSAGbely fõlsegõs mindenhato nagy VR Isten, kiralyoknak kirallya es vraknak Vra, mennek es fõldnek hatalmas Istene, te altalad epülnek megh az orszagok, es azoknak romlasokis chiak te akaratodbol vañak, tegõdet dichierûnk es fõl magasztalûnk Isten felõ feyedelmet attal, ki minket nagy szep okossaggal es tanachal bir, kerünk tegõdet hogy tarch meg õtet, es e fõldõn adgy boldog birodalmat õneki otalmazd meg õtet, ellensegõknek kezõkbõl, biryad az õ elmeyet, es akarattyat, hogy tenekõd mindenhato Vr Istennek, nagy felelõmben szolgalhasson, es tebenned õruendõszhessõn nagy rõttegessel, fogadhassa el vehesse az igaz hütõt, minketis az Euangelyomnak igaz tudomanyaual biztatuan es annak igazanvalo vallasaban meg otalmaszhasson, es el tereithessõn mindõn teuõlgesõktül [p [026] 2] es hamis Isteni tisztõletõktûl, adgy az mi feyedelmünknek mindõn chielekõdetiben bõlchiesegõt es ertelmõt, ki tenekõd kedued szerint lehessõn, minekûnk ûduõssegûnkre, es az kõzõnsegõs nepnekis elõmenetyre, es mindennemõ gonossagoknak el hagyasara es mitõlûnk valo el tauosztatasara. Az õrõk mindenhato VR Isten, halgassa meg az mi feyedelmünknek kõnyõgeset, az õ haborusaganak ideyen, es kõnyõrûllyõn rayta, magasztallya fõlõtet, az mi ûduõszeytõ Iesusunknak az õ szent neue, bochiassa le reaya az magas menorszagbol á szent lelõk VR Istennek segeitseget, es tamogassa õtet az õ szentsegõs malaszttiaual: Emlekõzzel meg VR Isten az mi feyedelmünkrõl, mindõnfele io dolgokban, erõseichmeg, es batoreichmeg õtet szûueben, mindõn õ tanachiaban taplallyad, es vezerõllyed õtet, hogy az te megh szabadeytasodban õruendõzhessünk, es az mi Istenûnknek neveuel dichiekõdhessünk. Tõlchbe Vram mindõn õ kiuansagat, es halgasd megh az õ kõnyõrgeset, hogy megh ismerhessõk aszt, hogy á te hatalmassagoddal tartod õtet it é1 fõldõn, es vezerõlõd, mindõn õ vtayban es dolgayban megh halgatod õtet az magasmenyorszagban, es â te iob kezeddel meg segeitõd õtet mindõn dolgayban: Mert amazok az õ gyorsasagos kochyokban biznak, ezõk pedig louoknak erõsegõkben giorsasagos es hamarsaggal valo szagodasokban: Mi pedig chiak az mi Istenûnknek szent neueben bizunk: Azok mikor te õ reayok meg haragszol, mindyarast se hüllonak, es elesnek, mi pediglen vesztõg aluan helûnkõn meg maradunk. VR tarch megh à mi feyedelmünket es kiralyunkat, halgasmeg azon á napon mellyõn mi tegõdet segeitsegre hiuonk, hogy à te erõddel az feyedelõm magat meg tamaszthassa, es á te otalmad alat õruendõzhessõn: Adgy erõt õneki az õ kõnyõrgesere, es az aiakinak imadsagat, ne vtallyad meg, mert õtet elõ vetted nagy szep aldasoddal az õ feyere tiszta arani coronat tõttel: Az õ eleteyert esedõzõt te elõtted, es aszt megh hoszszabeytod õnekie; õ az te meg tartasodban vgyan nagyon dichiekõthetik, nagy szepõn õtet fõl ekeseytõtted nagy fenõssegõs kazdagsaggal, megh latogattad õrõkke valo aldomasoddal, es az te vig orczaddal megh vidametottad õtet: Az mi feyedelmûnk vgyan chiak az Istenben byzik, es az magassagbelynek, az õ kegyelmessegeben semmit sem ketõlkõdik. Õ Hatalmas Isten keresd megh á te erõs kezeyddel mindõn ellensegynket, talallya megh á te iob kezed azokat à kik tegõdet vtalnak, Az egõ kemenczebe vetõt õket az õ nagy haragyaban, es az õ tûkenek rõttenetõs nagy sebõs langya, mikor õ meg indûl, meg õly õket. Azoknak meg az õ maradekiokatis es magzattyokat el vesztõd é1 fõldrõl: [p [026] 4] Mert fõl emelted az õ kezõket te ellenõd, õk alnaksagot szõrzõttek es gondoltak te ellenõd olliat pedig hogy kinek vegere nem mehettenek, azokaert el futnak te elõtted, es à te erõddel arczul verõd õket: Magasztallyadfõl te magadat az te nagy hatalmodban, kiert aszt, mindõnût hirdettyõk es enõkõllyõk. Õ kegyelmes Isten otalmazd megh á mi feiedelmûnket, mindõn ellensgtül, es reaia tõrõktül, kik titkon es niluan az õ meltosaga ellen, tusakodnak es tõrekõdnek. Adgyad Vr Isten az te iteletõdet az mi feyedelmünknek, es â te igasagodatis az õ vtanna valo megh maradekynak, hogy õ az te nepednek igaz tõruent tehessõn, â egen niomorultakkal egyetõmben: Meghá hegyekis adgyanak bekõsegõt á te nepeydnek, es á halmokis igassagot. Az VR Isten az õ szegeninek iteletõt teszõn, es az szegen fiakat õ meg õrizi, á karomlokat kedig el ronttya, hogy á szegen niomorultakat ne niomorgassak, kik chiak á te kegyelmessegõdben es otalmodban biznak, hogy az te bekõsegõd oly bõsegõs lehessõn mint ama sok halmo, mindenhelõkõn it é fõldõn. Adgyad Vram Isten es engedgyed à te bekõsegõdet az mi feyedelmûnknek, emeldfõl õtet à te nepeyd kõzõt, kit feyedelõmme tõttel, niuichad õneki az te kezeydet, kiuel segeichied megh õtet, az ellenseg ne arthasson õneki egy szalatis, es á veszõdelõmnek fia ne alhasson õ ellene: El rontod az õ szineknek elõttõ [p [026] 5] azokat az kik õtet haborgattyak, es azokat meg büntetõd kik õtet vtallyak es gyûlõlik s-elis vesztõd õket esszellel mindniaiokat el üzõd: Kõnyõrgûnk hasomlatoskeppen az mi kegyelmes aszszonyunkert, kiralyunk es feyedelmünk õ fõlsege iambor hazas tarsaert, es mindõn õ vtaña valo õrõkõs nemzetsegeyert, hogy õket sokayg meg tartsad ngy io egessegben, adgyad õnekiõk az te iauaydat, es adgy io szerentset õnekiõk, az feyedelõmsegeknek be szolgatatasaban, hogy nagy boldogul birhassak es vezerõlhessek az õ orszagokban valo nepeyt, io egessegben es bekõsegõs megh maradasban elhessenek, az õ hútõkben nagy szepõn viragozzanak, es tündõklyenek kaszdagsagokban, hatalmassagokban, es mindõn egyebfele dolgokban, es az arnek niaualiassagos es gyarlo elet vtan, vidbe õket az menyeknek orszagaba, á hol õrõkke valo dûchiõseg vagyon, veghetetlen õrõm es bekõseg mind õrõkke es õrõkke. AMEN.

HAZASSAGBAN elõknek Imadsagok.

MINDENhato VR Isten, ki az hazassagnak mindõn eredeti es kezdeti vagy, kinek hire neue nagy, az iambor es Istenfelõ hazasok kõzõt, é1 szelõs é fõldõn es az egnek kereksege alat, kiuel à te fiadnak az Christus Iesusnak, hozzankvalo szerelmet ielentõd, ki mi hozzank oly igen [p [026] 6] nagy es meg mondhatatlan, mint á Võlegeñek az õ hazastarsahoz valo szerelme meg mondhatatlan nagy ki õ magat erõttûnk aldoszta, hogy minket megh szentelnõ, az viznek fõrdõyenek megh mosasa altal, es megis tiszteytana õ maganak dûchiõûlt anyaszentegyhazul, mely anyaszentegyhaznak ne lenne semmi chiunyasaga es vndoksaga, hanem inkab hogy szent es megh fedhetetlen lenne: Mert mikeppen á ferfiu az hazassagban elvalaszthatatlankeppen kõtetelesztetik az õ hazastarsahoz, vgy hogy mind iot s-mind gonoszt eggyût tûryenek es szenuedgyenek el. Szinte akeppen õszuõ kõtelesztetõt esüuessel, az Christus az õ anyaszentegyhazaual, mindõnnek kediglen felõttõ, inkablan akkor, mikor annak az õ anyaszentegyhazanak, az õ erdõmlõ szerint valo vetket õ magara fõl võttõ, es az õ testeben erõttõ szenuedõt: Es miuel hogy õ egyetlen egy, es termeszet szerintvalo õrõksegõd legyõn, minketis immar az õrõkke valo nagy õromnek õrõkesiue tõt, az mi bûneynket el fõldõzuen, vgy, hogy immar azoknak semmi karhozattyok ninchien, az kik az Christus Iesusban vadnak, kik nem test szerint, hanem lelõk szerint iarnak. Aszt akarod te, hogy az mi hazas tarsunkat vgy szeressõk, mint á mi tulaydon testûnket, mert senki az õ testet nem vtallya, ha szüntõ ghõrbe, chiunya, iszonyu niaualyassagos es gyarlo volnais, sõt inkab azon [p [026] 7] vagyon kiki mind hogy affele magaban valo fogyatkozasokat el titkollion de mind az altal azertlan noha ollyaton gyarlo legyõn az õ teste, aszt azert õ vgyan, elteti es taplallya mint à Christus az õ anyaszentegyhazat az õ gyarlosaganak miuoltaert megh nem vtallya, noha á bûnnek miatta meg chiunyohodot auagy el rutolt legyõnnis, kit vgyan meg ez vtañis, nem akar magatul el vetni, hanem inkab az õ niaualyaiat kesz meg gyogyeitani, sok dolgait el türy, meg engedy es el veszi õ rola az õ bûneit es mindennemõ vetkeit, kikkel õtet megh bantotta volna: Tegõdet õrõkke valo attyamat segetsegûl hiuok, hogy engõmet õrõkke valokeppen, kõtelesztes á te fiadhoz á hüt altal, eskûttes meg vele engõmet az igassagban, es az Isteni iteletõdnek szerelmeben, kegyõssegben, es en hozzamvalo kõnyõrületõssegben, hogy tegõdet Vramat es Istenõmet igazan meg ismerhesselek, ki nem akarod â bûnõsnek az õ büneben valo el veszeset, hanem hogy megh teryõn te hozzad, es ûduõzõllyõn. Tegõdet attya Istennek egyetlen egy szûlõttetõ kerlek, szõrkõsztes engõmet es olch az te testõdbe hogy az te hozzad enõnmagamat aduan, mereythessek te belõled elõ kutnak feyebõl valo vizet, es az menniei bõlchiesegnek nemõs es egessegõs vionnan valo italat. Otalmaz megh engõmet, es az te szentegyhazodat, az õrdõgnek dühõssege ellen, é vilagnak es az [p [026] 8] mi testûnknek keserteti ellen: Szeressed Vram Isten, taplallyad, es eltessed mind azokat, kik tieydde lõttenek, tiszteich es mosogas meg engõmet az en büneimbol es vndoksagos voltombol, az te erdõmõddel, ekõseichmeg engõmet az te szent aiandekiddal mosogas meg engõmet szep tiszta vizzel, es tiszteich meg á te verõddel, kenymeg engõmet á te kegyelmesegednek szent olayaual, õltõsztesfõl engõmet â te artatlansagodnak, kûlõmb kûlõmbfele szep ruhayaba, ruhazfõl engõmet â te igasagodnak barsonaba es kamokaiaba, hogy á te hozzankvalo io voltodnak, draga kõueuel megh ekõseytessem, tisztõsseggel es ekõsseggel illettessed az en feyemet, hogy ennekõm mindõn ekõssegõm es szepsegõm onnan belõl lehessõn, es tenekõd en magamat igõn kellyettesem, az te en hozzamvalo remensegõmb7 es tenekõd kedigh kegyelmessegõdben, mert te ennekõm szerelmes Istenõm vagy, ki engõmetis mindõnnel fõlõtteb szerettel, mondom, hogy en Istenõm vagy kiert chiak tegõdet tisztõllek, fellek, bõchûllek es fõl magasztallak, te vagy az en otalmom, kinek arnekaban niukszom, az te en hozzamvalo io keduedert. Tereichel engõmet VR Isten, mindõn buiasagtol, hogy ne biszhassam az en ekõssegõmben, tetüled el ne valhassak, kõuetuen az en gonosz szerelmõmet, ki ennekõm sok fele haszontalansagokkal igeri magat. Szent lelõk VR Isten, ki â [p [026] 9] hazasoknak az õ szerelmõket meg erõseytõd, es az mi szüuõnkben meg õrizõd, kerlek tegõdet indeich fõl az igaz szeretõt, mindõn igaz es Isten felõ hazasok kõzõt: Adgy ennekõm oly okossagot hogy nagy szepõn lakhassam eggyût az en hazastarsommal, el szenueduen az õ gyarlosagat, vgy mint ki õ vele szeûletetõt volna, annakokaert ennekõmis, mindõnfele è vilagszerint valo gyarlo dolgokat el kely szenuednõm, es egyebfele mindõn nehez dolgokatis, kik meg akarnanak engõmet emeszteny, mikor latandom mindõnfelõl, valo esetymet, akkor chiak á te en hozzamvalo szeretetõddel es io voltoddal vigasztalom magamat. Adgyad Vram Isten á te szent malasztodat, hogy en, ki az en hazas tarsomnak feie vagyok, io itelettel es igaz ertelõmmel, õtet az en magzatimmal es hazamnepeuel egietõmben, oktathassam, es õket á te neuednek ismeretyben, nagy felelõmmel fõl neuelhessem, hogy keduõkre eluen ne legyenek tunniak es rõstõk az te Isteni dolgodnak chielekõdetyben, de nagy szep mertekletõs tanulsagok leuen tarthassak magokat nagy szep es io erkõlchben, es en hozzamvalo nagy engedelmessegben es gyorsasagban: Adgy õnekik Vram Isten malasztot, hogy nagy alazatossaggal es mindõn tisztõeggel Isteni kegyõsseggel is, ennekõm engedelmesõk lehessenek: Legõn az en hazas tarsom ennekõm hasznos es nyaryas segedelmõm mindõn dolgaimban, mindõn hûtõtlensegh [p [027] 0] es alnaksagnelkûl, hogy Isten vtan az en szüuem benne biszhasson, lehessõn mindõn iomra, az en eletõmnek legyõn vigasztaloia igaz munkaiaual elhessõn, es ennekõm hazamnepenekis eledelt szõzrohessõn, VR Isten kinek elmeye tisztasagos, es mindõn maculanelkûl valo, engedgyed hogy tenekõd tiszta es bõchiûletõs taggal, s-elmeuel szolgalhassak tenekõd á te tûled rõndõlt es szõrzetõt hazanssagban, ne tekenthessek gonosz kiuansagnak okokaert, masembõr hazas tersara, es az en tisztasagos niugouo helõmnek lepet megh ne vtalhassam, kiuel az te paranchiolatodat meg ne szekhessem, sotroheich meg az õrdõgõt, ki ennek az te szent szõrzesõdnek, rõttenetõs es szõrniû kietlen ellensege, ki kõzinkbe giûlõsegõt es feddõzesõket ne hinthessõn: Vegy el kõzzûlünk mindõn egyenetlensegnek gonosz kiuansagra valo indulatokat, hogy az mi elmenknek egymashoz valo egyenetlensegeben ne elhessûnk, hanem ez vilagon, ebben az ûdõszerint valo eletben tenekõd mindenkeppen kedueskõdhessünk à szerint, szinte á mint te kiuanod es akarod, az mas vilagõ pediglen, mindõn hazasoknak chielediuel egyetõmben, teueled eggiüt elhessûnk, es mind õrõkken õrõkke vigadhassunk, kinek soha vege hosza nem leszõn. Amen.

[p [027] 1] MAGZATOK Imadsagok.

ÖRÕKKE valo elõ, es igaz Isten, az mi vrünk IESVS Christusnak dûchiõsegõs szent attya mennek es fõldnek bõlchiõsegõs terõmtõiõ, ki minekünk magzatoknak aszt paranchioltad, hogy a mi szûleynket nagy tisztõsseggel es bõchiûlettel illessõk mellyet nem chiak az te attyai hozzankvalo kegyõssegnek rõndi de meg az mgazatoknakis az Istentõl hayatot nagy szepõn valo neueles, kikkel az mi szülo02ynk mi hozzank voltanak, nagy io modgyaual elõnkben ad, kit mi tõlûnk vgyan megis kiuan hogy meg legõn, es effele magzatoknak szûlõiõkhõz valo alazatos kegyõssegõkben, felõttõ igõn gyõnyõrkedel VR Isten, chiak te fiadert, az mi Vrunk Iesus Christusert, àkeppen pedig hogy ehõz á te paranchiolatodhoz, mellyel hagyod hogy á szûlõkhõz, bõchûlettel es tisz4tõsseggel legyenek á magzatok, temagadhoz szõrkõsztetted, az õ sokaig valo életõknek remenseget, kiuel õket fõl sõrkõgetni akarod, hogy azzal inkab engedhessenek attyoknak, mindõn iosagos dolgokban s-az õ anyoknakis hasomlatoskeppen, mellyel mind, ielentõd az te hozzad valo alazatos engedelmessegûnket: Mindõnõknek elõttõ tenekõd kedues á fiaknak es leanioknak az õ attyokhoz s-annyokhoz valo engedelmessegõk, az õ engedetlensegõk pedig, egy [p [027] 2] szalnyra sinchien tenekõd kedued szerint, sõt inkab ellenõd vagyon kit az te büntetesõdnek mi raytunk, nagy sanyarusagos voltabol ismerûnk mellyet te, á te tõruenõdben megys iratattal, aszofogadatlan es engedetlen fiak ellen. Tegõdet kerlek annakokaert nagy alazatossan, az te egyetlen egy fiadert, kiben tenekõd mindõn gyõnyõrûsegõd vagyon. Vilagoseich, taneich, bir es segelymeg engõmet, hogy tegõdet mennyei szerelmes fõlsegõs szent attyamat, kitõl vagyon az valoban valo attyasag, mind mennyõn es fõldõn, igazan megh ismerhesselek, es á te igaz ismeretõddel, felelmõddel, es az te tüled võt hütõmnek vallasaual, es haladassal engedelmes es kesz lehessek es tenekõd en edõs mennyei szent attyamnak, igazanvalo szentsegben szolgalhassak, kitõl az eletnek lõlket võttem, lõlkõmet es testõmet es ezõknek kûuõlõ mindent valamit ennekõm adot, annakokaert szûkseg hogy en tennekõd, kitõl vagyok, inkab engedgyek hogy sem mint az embõrõknek, es vgyan illyk is hogy en mindõnõstül fogua abban legyek foglalatos, mellyek chiak tieid, õ en mennyei szentsegõs terõmtõ es eltetõ kegyelmes attiank adgyad, hogy á te paranchiolatidban nagy hûuen el iarhassak: Annakutanna VRam Isten kerlek tegõdet engedgyed ennekõm á te szent malasztodat, hogy az en testi es fõldi szûlõymet igõn tisztõlhessem, chielekõdetõmmel, [p [027] 3] szommal es mindõn engedelmessegõmmel, szomorusaggal es buual ne illethessem õket, es valami szorgalmatossagra ne indeythassam fõl õket, egesz eletõmnek rõndiben: Mikoron immar az õ vensegõknek miatta, elmeiõkben õk megh fogyatkoznanak, s-mind okossagokban es az õ ereyõkben akkor ne chiufolhassam meg, ha szinte engõmet az VR Isten nagyra emelneis fõl, sõt inkab mindenkeppen el szenuedhessem, es Istentül io neuen vehessem az õ reayok bochiatot vensegõt, es az õ ereyõkben es testõkben valo fogyatkozasokat, hogy mind ezõkert te tûled az te aldomasodat vehessem: Mert mindõn á ki az õ szûlõit, tiszteli valamikor meg õis gyõnõrkõdni es õruendõzni fog az õ magzatin, es az ollyatan embõr, az õ imadsaganak ideyen meg halgattatik. Vram Isten bochiasd meg az en szantalan sok bûneymet, mellyekkel az en szerelmes szûlõimet meg bantottam, az en vetkeimet, es iffiusagomtul fogua valo tudatlansagomat, ne tulaydoneichiad ennekõm vesz4õdelmül, de emlekõzzel meg Vram á te io voltodert en rolam, es engegyed hogy á te fiadnak szûlõyhõz valo engedelmessege, es giermoksegeben valo alazatossaga, legyõn ennekõm nagy peldamra azokhoz valo szofogadasomra á kik engõmet é vilagra szültenek, es az en gyermõksegõmbõl fõl tartottanak, lehessek mindenkort ezõn, kiert õnekiõk lehessek segetseggel, [p [027] 4] kik az õ nagy vensegõknek miatta vnos vntalan chiak betegõskõdnek: A ki az õ attyat el hadgya, annak ninchien sohol tisztõssegge, es az, Vrtolis atkozot, á ki bonszszonttia az õ annyat. Adgy ennekõm oly elmet es okosagot, hogy taneytoymnak es mindõn elõttem iaroymnak, lehessek bõchiûlettel, kegyõsseggel es nagy tisztõlettel, es nekik az õ paranchiolatyokban engedhessek, es az õ intesõket meg fogadhassam, hogy effele fiui engedelmesseggel es kegyõsseggel, vgyan meg ekõsytessem igõn szepõn, kiuel magamat vgyan mint ha el fõl õueczenem, az gonossagot el hagiuan iot chielekõthessem, õ Iesus Christus ki à giõnge giermõki eletnek, nagy szep tanulsagot szaptal adgyad az en gyermõki termeszetõmbeis, à te segetsegõdnek szentsegõs malaszttyat, hogy az irast, es á szabadsagos tisztõletõs es bõchiületõs irasbeli mestõrsegõket az õ bõlchiesegõk szerint, az te neuednek dichieretyre megh tanulhassam, mellyekkel az en elmem magat meg segeituen, bõsegõskeppen valo ismeretõsseggel iarulhasson te hozzad, mellyeket tudni es erteni, vgyan nagy bõlchiesegh es boldog dolog. Mert te vagy meg adoya es feye mindõn bõlchiõsegõknek, es ertelmõknek, mellynelkûl mindõn igiekõzetünk chiak heaba valo. Tetüled kerûnk annakokaert bõlchiesegõt, ki aszt megh adod nagy szeledseggel es [p [027] 5] egyûgyû lelõkkel, minden panasz es zugolodasnelkül, A te malasztoddal vilagoseich meg az en elmemet, hogy az tisztõssegõs tudomant es szûksegõs nielueket, megh tanuluan elmembe fogadhassam es vehessem, es elhessek azzal, eletõmnek meg ennelis nagyub hasznalatossagara, hogy á te szentsegõs gyermõksegõdnek modgiara es hasomlatossagara naponkint eletõmben giarapodhassak, bõlchieseggelis az VR Istennel es az embõrõknelis, hogy azzal á bõchiûletõs tanulsaggal es io erkõlchiõkkel, nagy boldogul eluen, magamnak szõrõszhessek tanulsagot, mellyel az te düchiõsegõdnek fõl magasztalasara elhessek, felebaratomnak elõmenetyre ennekõmis az en lõlkõmnek ûduõssegere, õ szentlelõk Vr Isten tiszteich megh az enszûuemet hogy az hûtnek lakohele lehessõn, ne iarhassak gonosz kiuansagok vtan, olichel en bennem, mindõn bolondsagnak es vndoksagnak gonosz chielekõdetit es szeretetit, hogy az buiasagnak kiuansagara ne ragattassam es vonyattassam. Az te szent kezeid alkuttanak, epeytõttenek es attanak engõmet, azert adgy ertelmet, hogy á te paranchiolatidat tanulhassam, mert en megh chiak egyebektûl el vettetõt iffiuchka vagyok, hogy á te igassagos dolgaydrol el ne feletkõszhessem, mert à te igassagod õrõkke valo igassag, á te tõruenõdis merõ igaz: Azert tenekõd legyõn dichieret es tisztõsseg mind õrõkken õrõkke. Amen.

[p [027] 6] A POGAN TÕRÕkõk ellen valo Imadsag.

O MINDENhato es õrõktulfogua valo fõlsegõs Vr Isten, az mi ûduõzeytõ Vrunk Iesus Christusnak, aldot szent attya, mennek es fõldnek terõmtõiõ, ki az te fiaddal es á szent lelõk Istennel egyetõmben, eltetz es taplalsz bennûnket. Vetkõtszûnk Vram az mi attiaynkkal egyetõmben, hamissan chielekõttünk, es ennekokaert vallyok, hogy á te igaz iteletõdet meltan szenuedgyõk, es azokatis kikkel lattyok hogy mindnyaiunkat bûntecz á te nagy haragodban, mert an poganok es kegyõtlen tõrõkõk, az mi tartomaninknak hatarat altal haguan, kegyõtlenkeppen valo sok rablasokat tesznek, es tanuloheleknek az õ Scholayt ronttyak, á szent gyülekõzetõt, es á tudatlan szegen kõssegõt, kegyõtlenûl le vagyak es õlyk, szünte ollyankeppen minth mikor à iuhokat az meszarszekre viszik, sok nepeket el szakasztuan edõs nemzettyõktül, kõtõzuõ es fogua viszik, pogan orszagokra nagy meszszire, szomorusagra. Te VR Isten el vetõttel tetûled, es minket megh szegyõnetõttel az mi nagy büneynkert, es az mi vitezlõ nepeynketis, kellõt fûtnûnk minekûnk az mi ellensegünk elõt kik minekûnk hazunkat es ioszagunkat rabollyak. Az mi nepeinket szûntõ mint egy barmot vgy hayttiak el, adatatod az mi nepeynket mint [p [027] 7] egy barmot peaznekûl: Bel iõttek á pogan nepek à te õrõksegõdbe, á te szent Templomodat meg fõrtõsztettek, sok varakat es az mi hazainkat mind el puszteitottak es rontottak: A te szentidnek holt testõket vetõttek eghi madaraknak, es kegyõtlen vadaknak, ki ontottak az õ verõket mindenfelõl, mint á sok vizet, nem vala senkies, ki az õ holt testõket el temette volna, vagyunk immaran chiak egy szidalom az mi szomszedinknak, es azoknak meg chiufolas, á kik kõrnyûlünk lakoznak. õ õrõk mindenhato Vr Isten mi szegen niomorultak, enni sok chiate pate zanabonaban es haborusagnak ideyen, mert az pogan nepek orszagokat puszteitnak, chiak te hozzad folyamlünk. Segeich meg minket ó mi üduõssegûnknek Istene, á te szent neuednek dichiõsegeyert, es minekûnk bünõsõknek legy kegyelmes. Vram Isten, ne bûntes minket á mi bünûnk szerint se ne fizes minekûnk az mi alnaksagunk szerint. Ne emlekõzzel megh az mi regy büneynkrõl, de te kegyelmessegõddel, vegy elõ minket nagy hamarsaggal, mert igõn el fogyatkoztünk es megh niomorottunk: Emlekõzzel meg Vram Isten, az te mi hozzank valo nagy kõnyõrületõssegõdrõl, es á te kegyelmessegõdrõlis, ki mi hozzank õrõkke fogua valo volt, mert te az te nepednek megh bochiattad mindenkoron az õ alnaksagat, el vetted mi rolunk az te nagy haragodat, es mi hozzank megh tertel à te rõttenetõs nagy haragodban. [p [027] 8] Tereichmegh minket ûduõzeytõ edõs Istenünk, es à te haragodat fordeichel mi rolunk, hogy á te fiadert legyõn te elõtted kellyemetõs es foganatos, az mi te hozzad valo megh teresûnk: Nem mind õrõkke haragszol mi reank auagy á te haragodat, hiszõm nem niutod nagy hoszszan, eggik nemzetsegrõl az masik nemzetsegre? Iusson elõdbe á szegen foglyoknak kõnyergesõk, á te iob karodnak hatalmassagaert, valaszad azokat magadnak á kik halalra valok. A te haragodat õnchied á poganokra, mellyek tegõdet nem ismertenek, es azokrais az orszagokra, kik á te neuedet segeytsegre nem hiak, hogy mindõn nepeknek hirõkkel legyõn, á te hûueidnek verõk hullasok, mely ki õntetõt. Tekench eslasd megh Vr Isten, ellensegõk mikeppen kegyõtlenkõdnek mi ellenûnk, ne hagy miattok el vesznûnk, hogy ne mondhassak aszt, hol vagyon vgy mond az õ Istenõk? Vedel á Tõrõk ellensegõt az mi niakunkrol, es mindõn ellensegûnknek dûhõssegõket vedel mi rolunk, kik mind azon igyekõznek, hogy á szentegyhazodat el ronchiak, az Istenõs tudomantis el veszessek, az igaz Isteni tisztõletõket, es kereszttyeny szep kõnyõrgesõket szinte semmiue tenni, hogy azok helõt, hamis Isteni tisztõletõket szerõzzenek, es egyebfele mindõnnemõ nagy karomlasokat: Otalmazd meg mindõnõk ellen á keresztyeni szent gûlekõzetõt, [p [027] 9] kõssegõt, Scholakat es az mi lakohaylakunkat, hol à te szent neued õrõkke tisztõltetik. Neengedgyed VR Isten, hogy á te szent igednek tanulsaga es annak az õ tudomannya, mert chiak az altal, hiok á te neuedet segeitsegûl, es ismeriõkis, kõzõttûnk meg szûnhessek, meg se haboreytassek, an te bõchiûletõs tõruenõdis hogy el ne vetessek kõzzûlûnk, az mi lakohelûnk an gonosz pogan nepeknek louaynak, kik à te neuedet vtallyak, ne legyen istalloya. Adgyad VR Isten hogy á mi fõlsegõs Chiaszarunk meg erõseytesse az õ iob kezet, es fõl fegyuerkodhessek, mindõn Herczegyuel, vezeryuel, Capitanyual es fõnepeyuel egyetõmben, kik az Istennek tõruenyert, es alattok valokert hadakoznak es viaskodnak, taneichiad az õ kezõket az hadakozasra, es ghõriezdfõl õ bennõk az sûuõknek nagy batorsagat, hogy õ Isteni indulattyanak ereieuel fõl serkenuen, erõssen viaskodhassanak á tõrõkkel, kik á te fiadnak es gyûlekõzetõdnek halalos ellensegi, igazgassad azoknak kezõket, kik à hûtert es az õ hazaiokert viaskodnak, adgy õnekik ûduõssegekre valo io szerenchiet: A feyedelmõknek giõzõdelmõk es diadalmok, nem á sokasagtul vagion az nagy erõs ferfiuis sem vehet gyõzõdelmet, az õnõn ereyeuel, sem az õ nepenek sokasaganak szamlalhatatlansagaual, hanem gyõzõdelõm chiak á mennyegbõl adatik, mikor te meg haragszol Vram Isten, akkor [p [028] 0] azok mind el bagyadnak el es alosznak, kik immar az õ louokra fõl ûltenek, es reank indulni akarnak. A feyedelmõknek elmõiõket es eszõket te veszõd el, hogy megh mench minket az mi niomorusagunkbol, mert heaba bizunk az embõrõkben, te benned vetõttõk VR Isten az mi remensegûnket, ki minekûnk erõt acz, ki altal á mi ellensegûnket, labod alat te, vgyan megh tapodod, hogy imide s-amoda el szelledgyenek es fussanak te elõtted, mint ime por es hamu, az Vr Iesus Christus altal. Amen.

MIRIG HALALkort valo Imadsag.

ÖRÕK mindenhato kegyelmes es irgalmas igaz Isten, ki az te fogadasodat es eskûuesõdet, soha sem maslod megh kiualtkeppen pedig, azoknak tellieseytõd megh á te igiretõdet â kik tegõdet szeretnek, es az te paranchiolatidat igiekõznek mindõñapon bel tellieseiteni az õ giarlosagok szerint: Vetkõsztünk Vr Isten te ellenõd, es hamissan chielekõttûnk, gonoszul eltünk es tetüled eltauosztunk nagy meszire, haylottunk az te paranchiolatidtol es itiletidtõl, mert á te szolgaydatá Prophetakat nem halgatok, kik á te neuedbe szollottanak à kiralioknak, feyedelmõknek es az mi regy attiaynknak es è fõldõn [p [028] 1] valo mindõn nepeknek: Tied Vram az igassag, az mi orczanknak kedig, semmi nem egyeb hanem chiak szidalom, mint mais es mastis á te nagy chiapasod mi raytunk, es nagy helõn rõttenetõs nagy vala, mert te ellenõd sokkeppen es giakorlatossaggal vetkõsztûnk. Te vagy minekûnk kegyelmes es irgalmas Istenünk, mi keniglen, szanniok es bannyok, hogy tetûled el tauosztunk, es tegõdet nem akartunk halgatni, hogy az te paranchiolatidban iarhatnank, mert az te szentsegõs praedicatyodnak igeyet, keduetlen halgattok, es vgyan miegis vtaltok, es à testûnknek gonosz kiuansagi vtan indultunk, azert esõt reank az atok, es az, á mit mi legh inkab nem szeretûnk, mely felõl, meg à te tõruenedbennis fenõgettel minket, hogy mirigyel dõghleletõs eghel, fazlalassal hideglelessel, es nagy esegghel vesztenel el ez fõldrõl: Ez mind ezõknek á te bûntetesidnek es ostorydnak fõlõttõ, fenõghettel meg gyogiulhatatlan feneuarakkal es mergõs keleuenõkkel, tetetûlfogua, mind talpiglan: Ha az paranchiolatidat meg nem õrizzõk es meg nem tartandgyok, es nem kezdenenk felni az te düchiõsegõs es rõttenetõs szent neuedtül aszt mondottad hogy meg sokaseitod á mi maradekinknakis mi vtannunk: Ime Vram, mind ezõk â gonossagok, mellyekrõl szoltak, mi reank szallottanak, es meg sem akarunk rola megh emlekõzni, [p [028] 2] hogy ki ki mind kõzzüllûnk az õ gonosz vtarol meg terne. Annakokaert im mi ellenûnk fõl sõrkentel es tamattal az mi gonossagunkert, hogy azokat mind feiunkre hoznad minekûnk. Igaz vagy te VR Isten, az te iteletõdis igaz, A mi Vrunk Iesus Christusnak á te szerelmes szent fiadnak dûchiõsegõs szent attya, kit az mi bûneynkert aldozatul attal, az te neued meg marad mind õrõkken õrõkke, mi tenekõd mindõn te igassagodnak ellene vetkõsztûnk, es hamissan chielekõttünk, fordeichel es tereichel mi rolunk à te nagy haragodat, mert te nalad é fõldõn igen keuesen marattunk meg. Te igerted Vram, ha dõg halal iõnõ mi reank, vagy az egh mi fõlõttûnk dõgleletõsse valtoznek, auagi pedigh valami mas chiapas es betegseg, szallana mi reank tehat akkort mindõn imadsagunkat es kõniõrgesünket kesz vagy meg halgatni, kiualtkeppen pedig azokat, kik az õ nagy chiapasoknak es ostorozasoknak okait meg tudgyak gondolni, es az õ kezõket fõl emelni, es teryeszteni oda fõl, á te kegyelmõdnek szeki eleybe az Iesus Christus altal, hogy meg kegyelmez nekiõk: Ad megh VR Isten, kinek kinek mind aszt, á mit te tûled ker, az te fiad altal, mert chiak te magad tudod szüuõket, embõrõknek mindõn fiainak: Halgasd meg az mi kõnyõrgesünket, es imadsagunkat, es szabadeich meg minket az te nagy haragodnak iszszonyu nagy bûntetesetül: Paranchioli [p [028] 3] á te Angyalodnak, ki mi reank hozza tetûled eszt à nagy chiapast, hogy á büntetesnek ostorat es fegyueret foghia el mi rolunk, kiuel veryõn es bûntessõn bennûnket mind egiglen mig el fogynank, hogy á bûntetessel touab ne mehessõn: Enged megh VRam Isten, az mi lõlkünknek halalat, nere keszbe ennek á rõttenetõs mirigi halalnak az õ dohossagaba: Vedel VR Isten mi rolunk az egnek dõgleletõsseget, es ennekis á fõldnek kõdõs es betegõs voltat es allapattyat, hogy az egis ne õnchiõ mi reank az õ dohos es bûdõs sûrüsegõs kõdet es annak mergõsseget, ki miat ne hallyunk, leomoluan mind egy kendõr, illyen nagy rõttenetõs halallal, õ mindenhato VR Isten, kõnyõrgünk mi tenekõd, vedel mi rolunk az te sulyos kezeydet, elegõdgyenek meg immar, az õ ueresegõkkel, hogy meg tudhassa az egesz fõld, hogy te vagy az mi Istenûnk, kinek az õ neuet segeitsegre hittûk. Tekench reank Vram Isten, az te szent Templomodbol, haich mi hozzank á te szent fûleydet, es halgas megh minket, nisdfõl á te kegyõs es szent szõmeydet, es tekench meg az mi niomorusaginkat, es az te nepeidnek veszõdelmeket, mert az holtak nem dichiernek tegõdet, kik á koporsoban feküsznek sem kiknek az õ testõkbõl á lelõk immaran ki ment, tisztõlnek tegõdet, hanem az á szomoru es együgyû lelõk, ki te hozzad meg tert, es az á ki szûuõ szerint ehõzi [p [028] 4] es szomehozza VRam á te dichieretõdet es igassagodat, es tegõdet dichier s-fõl magasztal: Nem á mi igassagunk sem à mi attiainknak igassagok szerint, kõniõrgûnk tenekõd es esedõzûnk te elõtted, es az te kegyelmessegõdet keriõk, õ mi Vrunk es mi edõs Istenûnk, hanen chiak á te fiadnak Christus Iesusnak neuebe, melyben vagyon az te io kedued, tegõdet kerünk á te kegielmessegõdert es kõniõrgûnk tenekõd nagy alazatossaggal, hogy segeich megh minket, s-az mi imadsagunkban halgas meg mert nagy szûksegûnkben kialtunk te hozzad. Tery hozzank VR Isten, es halgasmeg minket, az mi kõniõrgesûnkben, kik chiak te szolgaid vagyunk, Vedel rolunk eszt â nagy mergõs betegsegõt, ha pedig ezzel á bûntetessel chiak ûdõszerint, es test szerint akarsz meg latogatni, de mind az altal megis à te kegyelmessegõdtul, ne fosz meg minket, de legy irgalmas es kegyelmes, hogy ebbely te attyai dorgalasodban, ketsegbe ne eshessûnk, tuduan aszt hogy, minket, kiket az te iteletõddel meg akarsz latogatni, es ostorozni, é uilagon meg pediglen es â vegre, hogy el ne veszszûnk AMEN.

MÕNDÕRGES ES kõessõkort valo Imadsag.

HATALMAssagnak es bõlchiesegnek Vra, es hatalmas feiedelmõknek, kiralioknak [p [028] 5] mindõnhato Fõlsegõs Istene, mely nagy à te birodalmod tenekõds mind é szelõs é fõldnek hataraiglan es szegeleteiglen, az te chiodalatos Isteni erõd meg â mõndõrgesbõlis meg teczik, zapor essõbõl, villamasokbol, es mindõn egiebfele egõnvalo ielekbõl. Vram Isten á szekõdet az fõlyhõkben helhõsztettéd, es lakozol amaz fekete sùrõ es sõtetsegõs fõlyhõkben, nagy titkos helõn, â te szekõdet bel fogtak mind kõrõstõn kõrnyûl, rõttenetõs nagy kekõrõ fekete vizek, es sûrõsegõs fõllyeghõk. Az te ielõn voltodnak miatta, imede s-amoda futnak nagy erõssen az fõlyhõk, es egyemben az kõessõ es à tüzes ûszõgõk. az VR immar othfõn az egõn mõndõrgest tamasztot, az magassagbely Isten, az õ szozattyat adgya. Nilayt szellel el ereszti, az nagy dõrges mind egy mast ery nagy rõttenetõs sebõs tûzessegenek atta: Ki lehetne vallyons illyen nagy Isten, mint â mi Istenûnk? Te vagy az Isten, ki nagy chiodakat tamaszthacz, á nepek kõzõt el hirhõdõt, á te nagy hatalmod, es à te karodnak erõssegeuel á nepeket megh otalmazod: Megh latnak tegõdet VR Isten à vizek, te read tekentenek, es azonnal megh rõttenenek, az nahy melsegõkis meg haborodanak, az fõlhõk sok szantalan vizekkel bel telenek, es nagy zõndõlesõk lõn, es à te nilayd futosnak vala es mennek valo nagy giorsasaggal szellel, az villamasnak zõngese otfõn az kereksegben vagyon, kik nagy tüzesõn [p [028] 6] fenlõnek, az egnek es fõldnek kereksegeben, á fõld megh indula es rõszketni kezde, az hegyeknek nagy erõs fondamentomi meg indultanak, es helõkrõl meg mozdultanak, mert hogy te reaiok megh haraguttal. Az egek tegõdet à te nagy chioda tetelõdert tiszõlnek VR Isten, es az te szentid chiak tegõdet hirdetnek az te szent giûlekõzetôdben. Kichioda volna az, ki á fõlyhõkben, az VRhoz hasomleytathatnek, mert senki nem lehet õ hozza foghato? A te szentidnek giùlekõzetiben rõttenetõs vagy te VR Isten, azoknak mindõnõknek nagy hatalmas Istene vagi te, à kik te kõrnyüled lakoznak. Seregõknek Vra Istene, valions kichioda volna hatalmasb tenaladnal valahol? õ nagy VR Isten â te igassagod chiak te kõrniüled vagyon egyedülkeppen. Te oluaszthatod el napnak nagy hesegeuel, à tengõr vizinek chiõpõgeset, es aszt neduessegre valtosztathatod, mellyet az lagy es futoso eghnek el oluasztatasanak modgyara nagy ritkasaggal, az eghnek az õ tartomannyara fõl vonzod, hogy az megh sürühõdgyõn, viz essõnek modgyara megh oluadgyon es le hullyon. Te magad chiak egyedûl Vram Isten, az tengõr vizenek chiõppedekit, az eghnek az õ magassagara fõl vonyhatod es á te paranchiolatoddal fõl szitatot es fûggeszthetõd, es azokat á te akaratod szerint szinte oda tereythetõd, az houa akarod. Az Isten mind mennyõn fõldõn, valamiket [p [028] 7] akar, mind aszt chielekõdheti, á tengõrben es mindõn melysegõkben, hozuan es fõl emeluen à fõlihõket, az fõldnek vegheleirõl, es azokkal az eget el fõdy, sá fõldnek osztan, oly igõn nagy szep essõt szõrõz, kiuel á hegyekben az fûuet, oly nagy kõllyõn es ekõssen meg neueli, az nepeynek hasznalatossagara: Ime az mi Istenûnk, mely igõn nagy hatalmas VR, kit az embõrnek elmeie megh nem tapasztalhat, sem meg nem foghat az õ bõlchiesegeuel az õ esztendõienek es ideienek allapattiat senki megh nem bõlchiûlheti, auagy meg sem araszolhattya aszt, megh szamlaluan, fõl vonszod á tengõrnek az õ chiopõgesit, mellyek immar mikor fõl emeltetnek, essõt hintnek ala à fõldnek neduessegere, mert nagy szep lassusaggal giakorta, hul ala az eghbõl, nagy bõseggel az embõrõkre: A szeleketis az õ titkos helõkrõl te hozod elõ, à houa õket nagy bõseggel raktad es el helhõsztetted õszuõ, hogy á te akaratod szerint lehessenek á fele helyõn, mind aczigis, [!] mikor osztan õket à te akaratoddal ki hozod oñan: A fõlyhõk is kõrõstõn kõrnyül es szellel, az egõn imede s-amoda futosnak, es mind oda takarosznak az vtan â houa te akarod, az te hatalmassagodnak rõttenetõs nagy ereyebõl, es azok mind aszt chielekõszik, à mit te õnekik paranchiolsz, á fõldnek az õ szû3nen. õ VR Isten à nagy zapor essõnek es menydõrgesnek miatta, az en szüuem igõn meg rõttent, es akkor [p [028] 8] mindenkor vgyan fõl vgrandoz, mikor á te szozatodnak fõl indulasat es erõs zõngeset hallom, mely á te szadbol iü ki, es az egesz eghõn elhat, mellyel megh â fõldetis meg indeytod helerol, az õ ûtolso hataraiglan. õ magassagbeli nagy Vr Isten, ki az egben nagy mõndõrgesõket tamasztasz, mert á te hatalmad nagy, mind mennyõn es fõldõn, te elõtted esedõzûnk, hogy eszt az nagy szel veszt, es az eghnek rõttenetõs nagy haborusagat, tauosztasdel, nagy kegyelmesõn mi tõlûnk, hogy minekünk semmi kart ne tehessenek: Otalmaz meg Vr Isten az villamastul chiattagastul, meny haylokunkatis el ne veszthessek, auagy mennyei tûzzel el ne egessek: õ kegyelmessegnek Vra es Istene, kõnyõrgünk mi tenekõd, ne eresz kõ essõt â fõldnek szûnere, mellyel mezzõnkõn es hegyûnkõn valo ioszagunkat es barmunkat el ne veszessed, fuuet es termõfakat Vram Isten, ne haggyad â kõnek el verni, Vetemenyûnketis VR Isten otalmazd meg az kõessõnek rõttenetõssegetûl, ne ereszszed mi reank VR Isten, az te hertelen valo nagy haragodat, es az tiszta essõ ki volna, asztot á mi bûneinkert, ne valtosztassad kõ essõue, se tûzze, ki az mi foldunket el eghetneye, sõt á te kegyelmessegõdert, á nagy villamasokat es rõttenetõs mõnydõrgesõket, nagy szep chiõndesz es lassu essõre adgyad es valtosztassad, az fõldnek megh nedueseytesere, [p [028] 9] hogy az õ gyûmõlchiet nagy bõseggel terõmthesse, Otalmaz meg minket Vram Isten, nagy zapor essõtül, mellyek á vetemenyõknek artalmokra lehetnenek, kibõl osztan rogyais lehetne, es az vizekis tamadnanak, kik az gabnat el szoktak veszteni es folyny, de inkablan, adgy mertekletõs essõt, melytõl à fõld megh sirosodgyek. Otalmaz megh à szelektulis es hertelen valo vesztül, hogy ne legyenek semmiben minekûnk artalmunkra es karunkra, á mi Vrunk Iesus Christusnak altala. AMEN.

VTON ES ORSZAgokon iaroknak igen sep imadsagok.

MINDENhato õrõkke valo egy elõ Isten, mi Vrunk Iesus Christusnak dûchiõsegõs szent attya, halakat adok tenekõd tellyes szûuembõl, hogy â mi hozzank valo megh mondhatatlan nagy kegyelmessegõdbõl, az te fiadat è vilagra kûldõtted, hogy embõrre lenne, es mi erõttûnk ezõn è vilagõ mindõn niaualyakat es niomorusagokat el szenuede, ki nagy alazatossagnak allapattyaban, chiak gyalog iaruan, egy tartomanbol mas tartomanban, az te orszagodnak Euangeliomnak hirdetesenek kedueyert, az õ fõl võt testeben [p [029] 0] külõmb külõmbfele keserûsegõket szenueduen, mert mikoron Samarytan altal ment volna, nagy faradsagot lata es valla az vton, es á Iacobnak kuttyara üluen, megh niugouek, es ezzel mind mi hozzank õnõn magat hasomlatossa teue mert õ, ki minekûnk fõ papunk, nem olly hogy ki nem akarna raytunk es az mi gyarlosagunkon kõnyõrülni, ki mindõnkeppen az egy bûntõl megh valua, meg kesertetõt: Ennekokaert â te fiadnak neueben, im vtra indulok, ki aszt kiuanod hogy valamit beszedûnkel, auagy chielekõdetûnkkel miuelûnk, mindõnõket az mi Vrunk Iesus Christusnak, neuenek dichiretyre tegyûnk, halakat aduan tenekõd, mi Istenûnknek es attyanknak, chiak egyedûl õ altala. Kerlek tegõdet, vgyan azonte fiadnak Christus Iesusnak, mindõn è vilagon valo lõt szarandoksaganak altala ki iot teuen sokakkal, szellel iaruan es mindõnõket gyogyeytuan azokat, kik az õrdõgnek insegõkben voltak volna, hogy paranchioly á te szent Angialydnak, õrizzenek megh minket, ez mastani mindõn mi vtaynkban, hogy á te veszõdelõmnek kõuebe meg ne vtkõszhessem az en labaimmal, es azok kõuessenek engõmet, oda menuen, es viszha iõuen, az az el vegezõt helre vezerõllyenek à houa igyekõzõm: Mikeppen az iffiu Tobiast, vezerlõttõ à Raphael Angyal, ki mikor Rages Medorumnak varasaba Gabellushoz ment volna. Erõseich megh [p [029] 1] VR Isten az en terdeymet, ne lankhadgianak megh es ne teuõlõdgyenek el, az igaz vtrol, es az en igaz vtamban valo io igiekõzetõmben, mellyre en mastan indultam, õuech meg engõmet â te hatalmoddal, es â te Isteni nagy erõddel, hogy az derekam megh erõsõdgyek, es mindõniora viselhessõm, eghesz eletõmben valo iarasomat es kelesõmet algya meg á nagy VR Isten hogy az igaz vtrol el ne tevõlõdhessem, es az en tudatlansagomnak iarasaual ne iuthassak semmi veszõdelõmre, az ellensegtül es toluaioktul kõrnyül ne vetetessem, es valami sanyarusagnak keserûsegere ne vitettesem. Touabba õ en edõs szerelmes szent attyam, kerlek tegõdet, legy vezerõm ennekõm ebben az en vtamban, otalmaz meg engõmet, latroknak es toluaioknak kezõkbõl, õriz meg engõmet az kegyetlen vadaknak, fogoktul es kõrmõktûl. Vegy kõrniûl engõmet az te otalmoddal, hogy vizbe auagy veszõdelmes melysegbe, ne essem valahol, õriz megh engõmet te szolgadat, hogy tüz miat ne legyõn veszõdelmõm: Szabadeich megh engõmet mindõn testi gonosztul. Legy ennekõm nagy hiû vti tarsom, mint Iacob Patriarchanakis voltal hûsegõs vti tarsa, mikor Mesopotanyaba es AEgyptumban ment volna, legy szinte ollyan vezerõm minemõ vezerõk voltal az Israel nepenek, mikor â võrõs tengõrõn õket altal vitted volna szaraz labbal haionelkûl [p [029] 2] es vtaknelkûl valo rõttenetõs pusztakon hordosztad volna, elõttõk iaruan nappal kõdõs oszlopnak modgyara, es eyel tüzes kõoszlopnak formaiara, mellyel õ tõlõk sohoua nem tauozol vala, vtat mutatuan õnekiõk, es õket vezerõluen: Szûnte akkeppen meltosztassal en velemis lenni, engõmet birnya, es en elõttem mennye ezõn az en mastani vtamon, hogy á te Angyalydnak õrizesõkkel, kõrnyül vetetuen, meg menekõdhessem mindõnemõ artalmassagtul es gnossagtul: [!] Adgyad Vram Isten ennekõm á te szent malasztodat, hogy akar minemõ helreis menuen, talalhassak kegyõs es Istenõs nepeket, kik engõmet vtoniarot vegyenek bel hazokba, es en hozzam mutathassak az õ szeretetõknek es kegyelmessegõknek io chielekõdetit, hogy io szallasom leuen, kõzõttõk ne valhassak semmi veszodelmes es artalmas niomorusagot: Legy en velem nappal es eiel, hogy valami szerentsetlensegõm ne lehessõn: Otalmaz meg Vr Isten az hidegnekis az õ saniarusagatul, es nagy hesegtulis, azoktulis szabadeich meg engõmet Vram Isten, kik en vtañam olalkodnak es leselkõdnek. Az VR legyõn en velem es otalmazzon meg engõmet az en vtamban, mellyõn im mastan iarok, adgyon ennekõm eledelõmre valõ kenyeret, es ream valo ruhatis, es vigyõn haza engõmet, az en nepeim kõzzibe, io egesseggel es szerenchieuel, mikeppen az bõlchiek, mentek volt [p [029] 3] Iudaeaban kiket á chillag vezerlõt, es á te Isteni szozatoddal mikor meg intettenek volna, azonnal mas vtra teruen, az õ tartomanyokba haza menenek, á keppen el iaruan eszt az vtamat, es dolgaymat igazan es io moddal el vegezuen, vigy haza engõmet Vram Isten, hogy tegõdet az te gyûlekõzetõdben õrõkke dichierhesselek. Ne halgas Vram Isten, sõrkenniel fõl az en imadsagomra mert en chiak egy iõuemen vagyok, es mint egy vton, szellel iaro szarandok, egesz eletõmnek ideien, mint szinte az en attyiaimis, mindniaian azok voltanak, es ingyen sem tudom en, mi volna leg nagyub hasznom ebben az en szarandoksagomban, az mi eletünknek napiai szinte ollyatanok, mint ezõn é vilagon imez arnek, ki nagy hamarsaggal el mulyk, mindõnkesõdelõmnelkûl, mi chiak ollyanok vagyunk mint á szallasra estue be tert vtoniaro vendeg, es hazanknak kûuõlõ lakozunk, mint egy szamkiuetesben, az en szarandoksagomnak az õ ideye igõn rõuid, es nagy sok niaualiakkal rakua. Adgyad ennekõm Vram Isten á te szent malasztodat, hog en ebbe é vilagba ne vethessem semmi remensegõmet, hanem az en elmemet emelhessem chiak odafõl, az eg fele, es é9 vilagy dolognal, iobbat kereshessek, az az, á mennyei lakodalmat: Eletünknek rõndiben mikor ollyatanok vagyunk, mint egy te tüled valo szamkiuetõttek: De megys mind az altal, szinte akkor legyõn minekünk leg iob keduûnk, mikor igy vagyon dolgunk es ne essünk egy szalnerais ketsegben á sok niaualyaknak felelmõknek miatta, hanem inkab lehessõn abban nagy bizodalmunk, hogy mind ezõktûl meg eczer menekõduen, nagy chiendesseggel valo ki mulassal el niugodhassunk, es az te lakodalmodba vitettetünk bel, á hol az te ielenuotoddal elhessünk nagy gyõnyõrüsegûnkre az meniorszagnak dûchiõsegeben, holot te Vr Isten elsz es vralkodol á te fiaddal, es á szent lelõk Istennel egyetõmben, mind õrõkken õrõke. Amen.

AZ CHRISTVSNAK vachiorayat minek elõtte hozza veendi á hû kereszien embõr igyen Imadkozzek.

O VEGHEtetlen, szentsegõs õrõkke valo Isten, Iesus Christus, en szegen niualyas ez bûnõs embõri allat vallast teszõk arrol, hogy en niaualiassagosb vagyok, mindõn te mi hozzank valo kegyelmessegõdnel, es nem vagyok melto erre az te io tetelõdre, hogy te bel szaluan az en haylokomban, mindõnõstûlfogua te magadat velem kõzõlted. Ez chiak hogy fõlis tathatnam az en szamat, es az te dragalatos szent testõddel es verõddel elnek, miert hogy sok szantalan [p [029] 5] rutsagos bûnõkkel magamat meg vndoketottam volt: Iai ennekõm VRam mert az en aiakimat meg fõrtõsztettem volt, mert szaiokba megh fõrtõsztetetõd, es á bünre mindõnfele haylando nepek kõzõt lakozom en: Ennekokaert az en szûuemnek mindõn belsõ reszei en bennem meg mozdultanak, es rõttenetõskeppen fõl indultanak, es az en chiontaimis vgyan meg rõndültenek es mozdultanak helõkrõl, mert meltatlan vendegnek itelõm magamat ehõz az en Vramnak asztalahoz valo iarulasomban, kinek elõttõ meg az Angyalokis rõttegnek: De ismet mint az altal viszontagsaggal megis, chiak az egy dolog vigasztal engõmet, hogy te Istennek fia é1 vilagra iõttel, nem az igazakat hinia, hanem chiak az bõnõsõket az Poenytentiara, mert az egessegbelyeknek es az igazaknak nem szûkseg az oruos hanem chiak az korbetegõknek: Ennek fõlõttõ tudom aszt en szûuem szerint, kit iolis hiszõk, hogy te tehecz engõmet meltoua, ki chiak egyedül, chielekõdhetõd te asztot, hogy az tisztatalan es fõrtelmes magtul születetõt embor, tisztaua valtoszhatik, tunnya illyk mikoron á te szokasod szerint valo kegyelmessegõdert, minekûnk az bûneynket megh bochiatod, reank õntuen à te szentlõlkõdet. Vgyan ezõn te hatalmassagodnak es kegielmessegednek mi voltaert kõniõrgõk tenekõd, enged megh ennekõm szegen niomorult búnõs embõrnek, [p [029] 6] hogy ez mennyei te szentsegõdhõz, meltan iarulhassak, ne vethessek á te testõd es verõd ellen, meltatlan hozzam vlo vetelõmmel, es az elet helet ne vehessek magamhoz, õrõkke valo rõttenetõs nagy es veszõdelmes halalt es iteletõt. Adgyad VRam Isten annakokaert, hogy mindniaian valakik az VRnak asztalahoz iarulunk, iol meg hanyhassok es vethessõk magunkat, bûneinket meg ismeruen, magunkat meg alazuan, ketsegbe ne eshessünk, az kigyonak meg marasaett, mellyel meg sebõseytettünk volt, az mi elsõ attyaynkan el esesõknek mi voltaert, de sõt inkab tudakoszhassunk, az mi igaz vtunk felõl, es te hozzad vgy mint vrunkhoz Istenûnkhõz megh terhessûnk, hogy az Iudassal magunkban büneinket el ne titkolhassok es Vrnak kenieret vgy hogy az tenõk osztan, õneki boszszusagara, es az te sokaig valo varasodat ne tuladoneichiok es ne vegyõk semmire, kiuel az iteletnek napian, á te haragodat feiûnkre gyõtenenk, de sõt inkab az mi büneinkrõl tehessünk igazan es niluan valo vallast, kiket mind te kegyõs es igaz Isten minekûnk bochiasmeg, á te nagy irgalmassagodert. Adgy minekûnk io hûtõt, kit mi vgyan azon io es erõs hûttel hihessûnk, aduan es hozzank veuen, eszt á te szentsegõdnek edõs es gyõnõrûsegõs etelet, es italat, bizonyara valo testõdet es bizoniara valo verõdet adod minekûnk, é szent vachioraban, kit [p [029] 7] iol lehet hogy á mi bûnõs es giarlo szemeink, az õ esendõsegõknek miatta, nem lathatnak á szerint à mint kellene es kiuantatnek, de azert mind az altal á te beszedõdnek, mely sohais senkit meg nem chialt, erõskeppen hinnünk kel, viuen az mi okossagunkat az te fogsagodban, ki tenekõd engedelmes legyõn, hogy eszt á te testõdet es verõdet, igaz es io iteletünkkel, el valaszthassok mindõn egyeb testi es szokas szerintvalo mindõnnapi eledeltûl: Erre minekünk adgy erõs es alhatatos io remensegõt, hogy á te szentsegõd melle szerzõttel, ki altal az mi büneynknek meg bochianattyat hiszszõk, soha ne ketõlkõdhessûnk: mert chiak chiupa es puszta szaual, es regy szokasbol, asztot enni es innya nem hasznal, ha á szûbõl valo hüt, ki magahoz kapchiollya, az õ mellete valo iget, es az igeretõket is, á hoz nem iarul, mely â Christusnak testenek es verenek velûnk valo kõzõltetesere, mert annak feye es summaia, igõn szûksegõs, Es á ki ezõknek (ti erõttetõk adatik vgymond, es ki õntetik bünõtõknek meg bochianattyara) hiszõn es abba veti remenseget az meg nieri es talallya asztot, mellyet az igek igernek es adnak, tunnyaillik az õrõk eletõt es ûduõssegõt: Mert á hol á bûnõknek bochianattia vagyõ, ot hasomlokeppen eggiût vagyon az elet es az ûduõsseg: A ki kedig ez igekben ketõlkõdik, az meltatlan es keszûletlen az Christusnak vachioraiara, mert ki ketõlkõdik [p [029] 8] lelõk szerint az, á te testõdet nem eheti, sem ihattya á te verõdet, iollehet hogy testszerint es lathatokeppen, à mint afele hütetlennek teczik, foytogattya es ragya fogaual, az mindõnnapi szokot eledelnek modgiara, az te testõdnek szentsegõs etelet, es korttiogattya torkaban, az te verõdnek szentsegõs italat, kiuel chiak vgyan az iteletõt veszi magahoz, nem hogy az Vrnak, ez az õ ûduõssegõs falattya, merõg volna, de hogy á iot gonoszûl veszi hozza, à gonosz. Megis kerünk tegõdet, adgyad minekünk á te szent malasztodat, hogy mi mindniaian á kik euel az vy Testamentomnak szentsegeuel elûnk, õltõzzûnk ki az elõbbeli iarasunk kelesunk szerint valo regy embõrbõl mely á tevõlgesnek gonosz kiansaganak miatta el romol, hanem inkab, viollunk meg az mi elmenk szerint lõlkünkben, fõl õltõzuen vi embõrbe ki Isten szerint terõmtetõt, az igassagnak es szentsegnek altala: Iollehet hogy mi niaualias bûnõs embõrõk, nem elhetûnk mindõn vetkõknek gonossagoknelkûl, de azert bûnre valo okot, ne adgyunk semmi dolgainkban, de inkablan bizzunk à te nagy kegyelmessegõdben, ki á te benned bizoknak bûneyt megh szoktad bochiatania: Ier yarullyunk az Christusnak vachioraiahoz, mindõn rõttegesnelkül, kiualtkeppen az te verõd altal, miuel hogy szabadsagunk vagyon á szenthelõn, az te asztalodhoz iarulnunk, vgyan azon vtal, mellyet te minekûnk mutattal, az te meg testõsûlesõdnek [p [029] 9] altala: Es miert hogy te minekünk papunk vagy, es á te hazadnakis gondviselõiõ vagy, azert ier megis iarullyunk igaz, bizonios es erõs hûttel, az mi gonosz lõlki ismeretünkbõl, megh fõrõduen az mi testûnkben, à te irgalmassagodnak tisztasagos vizeuel, meg õriszhessõk é mellett az mi remensegûnknek agazan valo igyekõzetinek vallasat, mely vallas ne lehessõn tevõlgõ es alnaksagos vallas õ magaban: (Mert hû az, á ki errõl minekûnk igeretõt tet.) Es mi magunkban asztis iol meg gondollyok, mi legyõn az mi egy mashoz valo szerettetûnk ki mellet nem chiak egy szokasbol gyûlekõszhessünk nagy sokan á Christusnak vachioraiahoz s-a vegre, hogy chiak embõrõktül valo fõltûnkben miuelnenk asztot, hanem inkab, adgyad VR Isten, hogy egymast nagy szeretettel inthessõk, es kiualtkeppen á vegre chielekõduen asztot, miert hogy ertiõk az iõuendõ iteletõt immar el kõzeleytenie, kit minekûnk adgy erhetnünk az mi lõlkûnknek ûduõssegere, Amen.

MAS IMADSAG, az Vr vachioraianak hozzank valo vetelenek elõttõ.

O MI EGietlen egy kõzbe iaro Christusunk az te szent attiadnal es ennelis é vilagnal, ki az te buzgosagos es megh mondhatatlan hozzank valo nagy [p [030] 0] szerelmõdbõl, az mi embõri niaualyas es gyarlo testünkbe õltõsztel, hogy minekûnk aldozatunk es meg valtsagûnk lennel. Ennek pedigh az mi hozzank valo io tetõdnek bizonsagara, á te szent halalodnak elõttõ, az te Testamentomodnak frigyet es szõuetseget, aianlottad minekûnk es hattad, kiuel az mi búneynket meg akartad bochiatni es azokat el feleyteni mind õrõkken õrõkke, hogy à te szent testõdnek es verõdnek szentsegeuel, eteleuel es italaual tuñya illyk, elnenk, az te halalodnak emlekõzetyre, á szerint á mint te paranchioltad, egyetõk es igyatok vgymond az en testõmet es verõmet, mellyel az en halalomrol el ne feletkõzzetõk, ennek pedigh nagyub bizonsaganak okaert, azert aianlottad es hattad, ezt á te szentsegõs lakodalmodat, es vendegsegõdet minekûnk, hõgy szûuõnkbe helhõsztetnõk az õ nagy hasznalatossagat, eszt kedig á te vachioradat szûntõ az te halalodnak elõttõ, es mikor kint akartal mi erõttûnk szenuedni, à te taneytuanydat el hagyuan, akartad szõrõni, kit minekûnk keli nagy erõs hûttel, mindõn te hüueiddel egyetõmben: Lam chiak egy gyarlo es é vilagy embõrnekis Testamentomat helen szoktak hadnya es meg hinnye, kit az halando embõr az maga õnõn halalaual erõseit meg, melyhõz semmit sem szoktanak tenny auagy ragasztanya, vagy pediglen el vennye valamit attul. õ Istennek szent fia, te hozzad kialtunk, ki az mi embõri giarlosagünkal az egy büntõl meg valua, akartad [p [030] 1] magadat kõzõltetni, ki az mi testõnkbõl valo vagy kire tegõdet emlekõsztetuen kõnyõrgûnk tenekõd, adgyad á te szent malasztodat, hogy nagy ahetatos kiuansaggal, es Isteni kegyõs felelõmmel iarulhassunk az te asztalodhoz, hol az õrõk eletnek eledelt nagy bõsegõskeppen kereshessõk es bûzgosagos lelõkkel megis talalhassok te nalad á te szentsegõdben, es az te Isteni elmed es bõlchiesegõd szerint szõrzettetõt vachioradba. Ved es gyomlaldki belõlünk ennek á te szentsegõs lakodalmodnak, vndoksagos es vakmerõ vtalatossagat, es tevõlgõ sok nepeknek, azte vachioradrol valo hamis ertelmet, szaggaski szûuõnkbõl á fele feddõzesõket, mellyekkel ellenõd tusakodnak, e felõl á te szent vachiorad felõl. Veddel azoknakis az õ nagy tevõlgesõket, á kik á te szõrzesõdet rõttenetõskeppen vtalliak, mert sokan mint egy nema allatok, auagy ime rõhõgõ sarba heuerõ baromfiak, az draga giõngyõt albok alat, az õ gonosz ertelmõkkel sarozzak es megh tapodgyak. Sõrkenchfõl az mi goromba es rõstsegõs elmenket, hogy á te szentsegõs es dragalatos testõdnek es verõdnek vetelere nagy Isteni felelõmmel es rõttegessel, igaz hüttel es lõlki õrõmmel iarolhassunk, ne iarolyunk ahoz pedig chiak egy szokasbol, auagy kepmutalasbol, kiuel nem szûkseg az mi gonossagunkat palastolnunk es fõdõznûnk, kiuel szinte akeppen, mint à kiknek hasok Istenõk, á te szentsegõdet es vachioradat, mint ha vgyan megh [p [030] 2] chiufolnok: Indeichfõl mi bennûnk az te mennyei eledelõdnek üduõssegõs kiuanatossagat, hogy te belõled elõ kutnak feyebõl mereithessõk, az mi lõlkünknek az õ taplalasara valo tisztasagos italat, mert te ebben â te szentsegõdben, ki mindõnût, valahol è szelõs vilagõ igazan szolgaltatik es osztatik, bizonioskeppen ielõn vagy, aduan minekûnk az te bizonyos testõdet, es bizoni verõdet, kit mint, fogy legyõn, embõri elme semmimodon megh nem foghat, az te ielõnuoltodnak, meminemõ [!] lathatatlan chioda es meg tapasztathatlan mi volta szerint, niluanualo tanubizonsagot teszesz az te mi hozzank valo io voltodrol, mellyel mindõn te io tetemenydet nekûnk adod, intuen minket feyenkint, az te igeretõdnek el hiuesere, etetuen es itatuan az te testõddel es verõddel, mely te kõzõltetesõddel, mindõnõknek kik hisznek nagy szeled lelõkkel, az te engedelmes es alazatos kenszenuedesõdnek erdõmeben, es minket belsõkeppen, vionnan valo mennyei õrõmmel vgyan megh elesztesz, eleuenetesz, vigasztalsz, taneitasz, es birnia akarsz, hogy te tüledmi feyûnktûl fûghessûnk, es erõtis chiak egyedükeppen mind ezõkben te tûled vehessûnk es tenalad talalhassunk, mikeppen à szõlõ veszszõk az õ tõkeyõktül, vesznek neduessegõt, az õ giûmõlchiõknek terõmtõsõkre. Nisd fõl annakokaert az mi szüuõnknek fenõssegõs szõmeit, hogy aszt á remensegõt meg tudhassok mi legyõn, melyre mi hiuatattunk: Az mi [p [030] 3] õrõksegünknek mely nagy kaszdagsagat, hatalmassagat es io voltat, ki minekûnk megh adattatik, á szentidnek tarsasagok kõzõt, talallyok mi ebben à te szentsegõdnek vachioraiaban, hol mindõnõknek feyenkint az te hûueidnek, meltosztatod, egyetõmben az te testõddel es verõddel, az mennyei ioknak kinchiet, hûttel megh niernyõk: Mert te mondottad á te aldot es szentsegõs szaddal: En vagyok vgymond az elõ kenyer, ki á mennyegbõl szallottam ala, ha valaki eiendi eszt á kenyeret, az õrõkke el, es à kenyer mellet en testõm az, mellyet en è vilagnak az eletyert adok. õ edõssegõs es gyõnyõrüsegõs kenyer, az en szûuemnek belsõkeppen valo lõlki szaiat, gyogyeich megh, hogy á te hozzam valo szerelmõdnek gyõnyõrûsegõs edõssegõs, erõszhessem, gyogyeich megh engõmet mindõn betegsegõmbõl, niaualyambol, hogy senkiben se lehessõn gyõnyõrûsegõm te kûuõled, o nagy io ûzü feyersegõs kenyer, kiben ennekem vagyon mindõn kiuansagom, es mindeñemõ edõssegõm, es annak nagy szepsegõs illattya, ki minket megh niugocha mindenkoron, had ellyõn tebenned az en szüuem, es az en lõlkõmnek mindõn belsõ reszei tellyenek bel, ennek az eledelnek io ûzinek edõssegeuel. õ te elõ kenyer, ki mennyorszagbol iõttel ala, es ennek é vilagnak eledelt acz, lõybe az en szûuembe, es tiszteich megh engõmet, az en testõmnek es lõlkõmnek rutsagabol, szalibe az en lõlkõmbe, belõl es kiuõl gyogyeich meg engõmet, Legy [p [030] 4] õrizõiõ es õrõkke valo ûduõssege az en testõmnek es lõlkõmnek, hogy bel mehessek nagy szep egyenõs vton, á te orszagodba, â hol semmi el nem titkoltathatik, mint az mastani ûdõben, sok fele mennyei dolgok elõlünk el rõytettenek, ha nem szünrõl szûnre latunk tegõdet, mikor az orszagot az attya Istennek aianlod, es az Isten leszõn mindõnõkben mindõnnemõ keppen, az õ Istensegenek tulaydonsaga es modgya szerint. Vgy leszõn.

AZ CHRISTVS vachioraianak hozzank vetele vtan valo Imad.

O FÕLSGÕS es õrõkke valo fõ papunk Iesus, ûluen az hatalmassagnak szekinek iobyarol, szentõknek gonduiselõiõ, te vagy mindõn iõuendõ ioknak szent es õrõkke valo fõ papia, ki nagyub es hiresb, s-alhatatosb, nem kezzel epeytetõt Satorodnak altala, az az, nem effele kezzel chinalt Satornak altala, sem aldozatra valo bakoknak auagy tulkoknak verõknek altala, hanem á te tulaydon es szentsegõs verõd altal, ment el bel eczer az szentsegnek szent helere, kit õrõkke valo megh valtsagodat talaltal, mikor az õrõkke valo lelõk altal, tenõn magadat aldozatra attad mindõn vetõknelkûl, á te attyadnak vegezese es akarattya szerint, kiuel az mi lõlkûnknek ismeretit meg tiszteytottad, az halalos chielekõdetõktül, az elõ Istennek szolgalattyara. Halakat adunk mi [p [030] 5] tenekõd, hogy mi á bûneinkert á te hozzank valo io voltodbol, es szeretetõdbõl sanyarusagos es szidalmas halalt szenuettel, mikor á keresztfan erõttûnk aldosztal: Aldunk es fõl magasztalunk tegõdet, hogy á õrõkke valo valtsagunknak emlekõzetyre, á te testõdnek es verõdnek szentseget szõrzõtted, kit az mi elmenkbõl soha se vethessûnk ki, hanem inkab hogy ez te titkos sentsegõs Zalagod, az te õrõkke hozzank valo nagy szeretetõdnek niluanvalo bekõsegõdnek, es vtolso velünk valo frigiõdnek erõssege, mellyet mivelûnk vetõttel, az mi ingyenvalo büneynknek megh bochianattyara. Dichierûnk ezokaert tegõdet nagy tisztõlettel es felelõmmel, az lõlkûnknek alazatos voltos voltaual, hogy minket niaualyassagos embõrõket, ennek á te szentsegõs vachioradnak es mindõn mennyei iauaydnak kõzõltetesere hittal, melyben minekünk aianlod mindnyaiunknak es adod, mindõn te erdõmõdõt es kazdagsagodat, mellyet á te alazatos voltoddal es halaloddal szõrzõttel minekûnk, hogy á te õrõkke valo orszagodnak, te veled egyetõmben valo erõkõsi lehessünk. õ szentsegõs lakodalom, melybe mi elõnkbe az te mennyei eledelõd tetettetik es rakattatik, mellyel az mi lõlkûnket taplalod: Hol te VR Istennek barannia magadat eledelûl adod, es å te verõdet italul, chiodalatos magad mertekletõssegeuel, az mi belsõkeppen valo embõrûnknek niugodalmara: Mikor te mi [p [030] 6] tõlúnk hozzank vetetõl, mind az altal azert, azzal el nem fogyatkoszhatol, sem meg nem keuesûlhecz, de õrõkke egeszlen meg maracz: Iollehet hogy, kûlsõ lathato bizonsagy à te testõdnek, es verõdnek, hozzank vetettetik, te pedig azert vgyan azon vagy, es meg maracz, mindenfele romolasnelkûl. Te aszt à ki tegõd veszõn es eszõn, te magadba bel oltod. Te ki lõlki es testi eledelûnk vagy, hizlalod á mi elmenket, es nem az mi hasunkat, hogy az te velünk valo kõzõltetesõddel, az te Isteni termeszetõd vele reszesi lehessûnk, mert nem vgy valtosztatod magadat mi belenk mint az mi egyeb testi eledelûnk, szokta magunkba magat valtosztatnia. Kerûnk tegõdet õrõkke valo attya Istennek szent fia az te szentsegõs szent verõdnek altala, mellyet mi erõttünk ki ontottal, adgyad minekünk, hogy valamennyen ennek az te lathato szentsegõdnek reszesi lõttûnk, kostolhassok meg az mi lõlkûnkbennis, az te lathatatlan malasztodat, mely ebben az te titkos es szentsegõs szõrzesõdben el rõitettetõt, legiõn à te vachiorad, nagy szep oruossaga az mi lõlkûnknek, üdeich es sõrkents mi bennûnk, ennek á te szent vachioradnak, es az te halalodnakis nemõs emlekõzetit, kit mindõnkoron nagy frissen erõskeppen meg tarthassunk, es õriszhessûnk az mi szûuõnkben, es asztot mindenût hirdethessõk, es mint egyetlen egy elegõdendõ valtsagat az mi ûduõssegúnknek, mind aczig, mig te meginten, mi hozzank [p [030] 7] megh terendesz ne ketõlkõthessûnk sohais, az mi büneinknek meg bochianattiaban, kirõl az te szentsegõs frigyõdben, az te szent testõddel es verõddel minekûnk bizonsagot teszesz, hogy á te vtolso szent vachioradnak ideyen, osztogatuan, kenierrel nem á te testodet, es az borral verõdet, minket bizonyossa tennel az mi üduõssegûnkrõl, es azokatis mindnyaian á kik à keresztsegnek altala, be oltattattak à te kõuetkõzendõ meniorszagban valo tarsasagodba, hogy valahanszor á Satan minket üldõzni kezd, az õ mergõs es sebõs keserteseuel, folyamhassunk ehõz az mi cilonkhoz, mint egy erõs kõuarunkhoz, hozzank kapchioluan az te igeretõdet, ennek è te frigyõdnek bizonsagara, hogy az õrdõggel, é vilaggal, testünkkel es bûnnûnkkel valo viaskodasunknak ideien tetûled el ne szakadhassunk, hanem inkab valaszthatuan, es meg niugotuan magunkat, az te ily titkossagos szõrzesõddel, onnan felûl vionnanvalo Isteni erõbe bel õlteszhessúnk: Lõlkûnkben se hadgyok magunkat megh sõrtenünk, az mi külõmb külõmfele niomorusagunkert, mellyel minket az alhatatlan es hûtõtlen vilag haborgat, de inkab à te halalodnak emlekõzetiuel, melybe megh kõrõsztõlkõttünk, szabadulhassunk meg mindõn niaualyainktul, hogy minket semminemõ niaualya, sem eseg, sem veszõdõlõm, sem fegyuer, sem á halal, sem pedig az elet, el ne valaszthasson az mi feiûnktõl, kihóz mint elõ tagok, szõrkõsztetuen mi [p [030] 8] magunkat, es szentseggel iarulhassunk te hozzad, es elhessûnk nagy remenseggel vele ezõn è vilagon mindenkoron, az mig elünk: Touabba hihessõk nagy erõs hûttel, kik á te testõddel es verõddel eltetettûnk, lõlkünkben mi magunkat megh niugottaknak lenni, kik immar á te verõddel megh mosogatattunk, ne iarhassunk az mi testûnknek kiuansaga vtan, es az gonossagnak kouaszaual ne elhessúnk, sõt inkab hogy annak ellene mondhassunk, tisztasagban es igassagban elhessûnk, mikeppen azokhoz illyk, kik az tisztasagos husueti barannal elnek, kiknek az õ eletõk tenalad el titkoltattatot mikor pediglen te meg ielenõl, es magadat ki nilatkosztatod, mi es akkor meg ielenûnk es meg nilatkosztatunk az te dûchiõsegõdben: Mert ez á te aldot eledelõd, niluanualo bizonsagot teszõn az mi testûnkrõl, mellyet mikor mi illetünk az mi testûnkkel, kõzõlteti akkort õ magat mivelûnk, az õ szentsegõs testeuel, es nagy szep mennyei harmattyaual az te verõdnek, mely testûnk az õrõkke valo halhatatlansagra es dûchiõsegre vionnan megint nagy szepõn meg eled es eleuenõszik. Adgyad minekünk mindõnõknek fõlõttõ az te szent malasztodat, hogy mindõn te szenteid euen az õrõk eletnek kenyeret, megh elegõdhessenek à te Istensegõdnek eleuenõnnen valo latasaual, mind õrõkken õrõkke. Amen.

[p [030] 9] MAS HALADAS az Christus vachorayanak vetele vtan.

O VR ISTENNEK barannia Iesus, Christus halakat adok tenekõd, hogy te magadat elõ es io illatu aldozatra attal á mi bûneinkert, az te szent attiadnak á magas keresztfan, mellyel minket õdõttõ meg kelleltel, ennek nagyub biznsagara, es az mi hûtünknekis megh õrõseytesere, szõrzõtted minekûnk, á te vtolso vachioradnak szentsegenek lakodalmat, hogy valamenniszõr azzal elnenk, az te emlekõzetõdet tisztõlnenk, az az, elõ szamlallyok, nagy buzgosagos haladassal, á te szenuedesõdnek erdõmet, hasznat es gyùmõlchiet: Kerlek tegõdet az te keserûsegõs halalodert, sõrkench fõl az mi elmenket, hogy gyakorlatossaggal eluen ezzel az Istenõs te tûled szerzetõt vachioraual, az hû keresztienõknek szokasok szerint emlekõszhessünk meg, minemõ keserü halalt szenuettel le. gy [!] mi erõttünk, es az á te mi hozzankvalo szeretetõd, mellyet ebben meg mutattal, mely igõn nagy legyõn, ki tegõdet arra indeitot es vezerlõt, hogy illyen kegyõtlenkeppen valo halalt szenuettel legyõn mi erõttûnk, kiert tenekõd tellyes szûuel es lelõkkel õrõkke valo halakat adunk, es tegõdet viszontag tellyes erõnkbõl szerethessünk, meg fedhetetlenkeppen eluen á te tõruenõdben: A hol pedig á testi gyarlosagnak miatta ellenõd vetkõznenk, hogy [p [031] 0] mindyarast megh terhessûnk te hozzad, es errõl à te vionnan es õrõkke valo frigyõdrõl, es bûnûnknek bochianattyarol, kikrol minekûnk fogadast tõttel, megh emlekõszhessünk, kiuel magunkat vigasztalhassok, es taplalhassok, elõ es fogyatkoszhatatlan remensegûnkkel. õ mi edõs Iesus Christusunk, adgiad å te malasztodat hogy é szentsegõs es titkossagos chielekõdetõdnek altala, mellyel, el valaszthatatlankeppen, te beled vgyan bel oltattunk, az mi elmenknek erõssegere valo indulatot es eredetõt chiak te tüled vehessünk, hiuen à te igeretõdben, kihõz tartoszhassunk mindõnõstûlfogua mindõn teuõlgesnelkül, hogy kiuel az mi lõlki ismeretûnknek felelmeben es rõttegeseben, talalhassunk tenalad nagy erõs bizodalmat. Ne hadgy el tauoszhtanunk es szakadnunk, az te testõdnek erõs kõtelesztetesetõl, mely tenekõd aniaszentegyhazodnak mondattatik, melynek te vagy feye, el vegezuen mindõnt mindõnhelõn, De sõt inkab adgyad hogy az te orszagodban, es szentsegõs beszedõdben, mind vegig meg maradhassunk, teuõlgesnelkûl lehessûnk az mi hûtûnknek fondamentomaban, es az mi lõlkûnknek ismeretiben, es iarulhassunk meltan ehõz à te szent vachioradhoz, ellene monduan az õrdõgnek, es mindõn idegõn isteni baluanozasnak, es mindeñemõ egyebfele, testi vetkõknek, es rõuidedõn azoknak az gonosz kiuansagoknak, [p [031] 1] mellyek á lelõk ellen tusakodnak: Mert nem kõzõltethetûnk eczer s-mind Vram az te asztalodnak szentsegeuel, es az õrdõgnekis asztalanal valo eledellel. Emlekõszhessünk meg touabba, hogy azert á te szentsegõdert, egy mashoz valo szeretetnek tisztire kõteletõsõk vagyunk, mert á mikeppen à büzanak sok magua auagy szõmõ, egy kenyerre lõszõn mikor meg sütik, mely nagy szepõn azok az egyegesz kenyerhõz szõrkõsztetettek: Es sok szõlõ fõbõl, es külõmb külõmbfele szõlõ szembõl, mikor meg pressõlik bor leszõn: Szûnte akeppen egy kenyer es egy test vagyunk nagy sokan, es egy ver, kik abbul á kenyerbõl eszúnk es á poharbol iszûnk: Annakokaert ki é vilagtûl szûletetõt fiaknak vtaloia vagy, olch es szõrkõsztes õszuõ minket, à szeretetnek az õ kõteleszteteseuel, it az kõzõnsegõs asztalnal, hogy te veled mi feiûnkkel, meg egyesülhessünk, vgy annira hogy å mikeppen, te mi erõttûnk meg holtal, szünte akeppen mies viszontag, magunkat ne kemelhessõk, á szenuedestõl es halaltol, á te neuednek dichieretire, hogy soha te tûled el ne valhassunk, sem eletûnknek, sem halalunknak ideyen: Es hogy osztan egymast szerethessõk, nagy buzgo lelõkkel, vgymint á te testõdnek igaz es elõ tagyai, es mikor á szûksegh kiuannaia, felebaratunkert hogy halaltis szenuedhessûnk Ne had VRam Isten, mi bennúnk á [p [031] 2] mi lõlkünknek illyenkeppen valo eggyesûleset meg fesõlni, mert á ki az eggyessegnek titokiat veiendi tetüled, es az bekõsegnek kõtelet, meg nem õrizi, az õ magahoz nem veszi igazan, efele Isteni titoknak szerzeset, hanem õ maga ellen valo bizonsagat ez illyeten dolganak be nem tellyesseitesenek: Adgyad annakokaert minekûnk à te malasztodat, hogy mindõn gülõsegõt el hagyuan, boszszonkodasra valo haragnak okayual egyetõmben, meg bochiathassunk mindõnõknek szüuõnk szerint, mikeppen teis minekûnk megh bochiattal, tûryuk eggykûnk az masikûnknak, hogy mi kõzõttunk ne legyenek, viszhauonyasok, feddõzesõk, az szent iras ellenvalo eretneksegõk, auagy az ellenvalo veszõdelmes es artalmas vetekõdesõk. Tarch meg kõzõttünk eszt á keresztieni io szokast, á te szentsegõdnek igazanvalo ertelmet, hogy ez, az ûduõssegnek ily ioszagos chielekõdeti, es Isten szerint valo bel szolgaltatasa, lehessõn minekünk kõzõnsegõskeppen valo emlekõzetûnkre es az te mindnyaiunkhoz valo igeretõdnek, põchietõlesere, mellyel á te aniaszentegyhazod egyebfele pogan nepektúl el valasztassek, á hol lehessõn bizonsagais az kõzõnsegõs gyûlekõzetnek, kik kõzõt az Euangelium igazan hirdetessek, hogy å te szentsegõddel igazan es nagy iol elhessünk mellyek mind õszuõseggel, az mi keresztieni tarsalkodasunknak, vallasunknak, es halaadasunknak, [p [031] 3] lehessenek io ielei. Vegy el kõzûlûnk Vr Isten, afele tevõlgest, mellyel az te szent vachioraddal gonosz vegre kezdenenk elni. Tarch meg eppen à te szentsegõdnek kõzõttûnk valo Istenõs io szokasunkat, mind addig migglen es mikor immar, el iõsz mi hozzank az iteletre, nagy fenõsseggel, vilagos fõlihõben, hogy rolad el ne feletkõszhessûnk, es akkor osztan, mikor minket hallatainkbol fõl tamasztasz, adgy helt minekünk á te asztalodnal, á hol á te attiadnak orszagaban, amaz vi italt adod minekûnk, letelepõduen mindõn te szentiddel, valasztottiddal egyetõmben, mind õrõkken õrõkke, à hol vralkodhassunk es vigadhassunk. AMEN.

AZ BETEG NEPEKNEK Imadsagok.

ÕRÕK mindenhato kegyelmes Isten, az mi Vrunk Iesus Christusnak duchiõsegõs szent attia, engõmet az en halandosagomrol intesz á betegsegnek altala, nagy szepõn hisz á poenytentiara. Nem akarod te VR Isten á bûnõs embõrnek az õ bûnebenvalo el veszeset, de hogy inkab meg teryõn es üduõzûllyõn s-õrõkke ellyõn: Te hozzad kialtok tellyes szüuembõl, VRam az te nagy busolasodban ne fegy meg engõmet, se ne dorgal megh engõm az te haragodban. Kõnyõrûli en raitam nagy Vr Isten, mert az en chiontaim vgyan meg rothattanak immar, az en lõlkõmis [p [031] 4] igõn meg haborodot, de te Vram meczig haragszol en ream, niuich hozzam á te irgalmassagodat, es á halalbol vedki az en elõtõmet, mench meg engõmet á karhozttul [!] á te hozzamualo nagy kegyelmessegõdert: Gyogyeich meg engõmet Vram Isten, es meg gyogyulok, tarch meg az en eletõmet es megh szabadulok, mert te vagy az en megh dûchiõetõ Istenõm, te sbõseytesz megh engõmet, es ismet te gyogyeitasz megh te versz meg engõmet, es ismet te kõnyõrûlsz en raytam, õlsz meg, es ismet eleueneitesz meg engõmet: Ha az en betegsegõm nem halalra valo, segeich megh engõmet az en betegsegõmnek mindõn faydalmat, fordeichiad nagy õrõmre: Ved hozzad VR Isten az en kõnyõrgesõmet, es voni ki engõmet az karhozatnak melysegõs vermebõl, mert az en koporsom te rolad nem teszõn vallast, sem á halal nem mondhat tenekõd dichieretõt hanem az elõ embõrõk dichiernek tegõdet mint mast enis tegõdet, nagy dichierettel es haladassal illettlek: Vram ûduõzeich engõmet, hogy mind eltig chiak tegõdet magasztalhassalak, az Christus Iesus altal, Amen.

A SZEGEN BEtegõknek masodik Imadsagok.

IESVS CHRISTVS elõ Istennek szent fia, ki õrõkke valo valtsagunk es kõzbe iaronk [p [031] 5] vagy, ki az mi halandosagunknak, testet fõl veuen ezõn é fõldõn kõrõstõn kõrnyül iartal. Predicaluan az te orszagodnak szent Euangelyomat, az mi búneinknek ingien valo bochianattyarol, gyogyeituan az nepeket az õ betegsegõkbõl, mert te viselted az mi nagy betegsegùnket es te hordosztad magadon az mi faydalmunkat, mert mennyuel tõb volt â mi bûnünk anniual ismet bõueb volt á te mi hozzank valo malasztod, tenekõd kõnyõrgõk es te elõtted alazatossan esedõzõm gyogyeich engõm mind testõmben es lõlkõmben, mert vetkõsztem te ellenõd, es az en lõlkõmet az Euangelyomnak igeyeuel erõseich meg es vigasztalimeg az igaz hûtben es remensegben: Gyogyeich meg az en gyarlo testõmet, az te Isteni en hozzam valo szerelmõdert, ha akarsz Vram, meg gyogyieithacz engõmet, chiak egy szoual mondgyad, es az en testõm mindiarast meg vighazik: Engõmet sem fû sem gyõker, sem kenies fenyes, meg nem gyogyeythat, de à te beszedõdnek igeieuel, mindõnõket meg gyogyeithacz: Tenekõd VRAM, mind eletõn s-mind halalon hatalmad vagion, es az embõrt á halalnak aitaiaig viszõd, es ismet onnat viszha hozod. Hol penig ennekõm immar halalom iob legyõn, hogy sem mint eletõm, chielekõdgyel Vram en velem szinte vgy à mint te akarod, paranchioly hogy az en lõlkõm, nagy bekõseggel vitettessek el en belõlem, mellyet im á te [p [031] 6] szent kezedbe aianlok, mert te meg valtottal engõmet, õ igassagnak Isten elsz es vralkodol az attyaual es á szent lelõkkel egyetõmben mind õrõkken õrõkke. AMEN.

A BETEGÕGNEK harmadik Imadsagok.

ÕRÕKKE valo irgalmas es kegyelmes igaz Vr Isten, ki az bûnõs embõrt nagy sokaig varod, es chiak te bochiatod meg az mi szantalan sok bûneinket, kiket el fõdõsz es az mi alnaksaginkrol nem emlekõzõl meg: Te hozzad kialtok legy irgalmas legy kegyelmes ennekõm bûnõsnek, es feleichiedel az mi bûneinknek soksagos voltat, gyogyechmegh ennekõm mindõn betegsegõmet, szabadeich meg á veszõdelõmtül az en eletõmet, kõrnyekõzzel meg engõmet á te kegyelmessegõddel, mert te vagy az en ûduõssegõmnek Istene es mindõn segeitsegõm, tebenned bizik az en szûuem: Ne vtaly meg engõmet á te kezednek az õ nemes munkayat, es ne hagy el vesznõm, mert te terõmtõttel es meg valtottal engõmet. õ Christus Istennek barannya, ki ez vilagnak bünet el mostad, es az te artatlan kinszenuedesõddel, az mi meg valchiagunkat meg fizetted, es à te dragalatos szent verõddel, meg tiszteitottal minket az mi bûneinkbõl, hogy hihessõk az te altalad valo mi bûneinknek megh bochianattiat, õregbeich meg Vr Isten à mi hütünket, hogy [p [031] 7] meg menekõduen á bünõknek rõttegesetõl, es felelmetõl, az minekünk igert ûduõssegõt meg talalhassok: Kõnyõrüly az en lõlkõmõn, az õ testebol valo ki menetinek ideyen, es adgy helt neki à te orszagodban, hogy à te veled õrõkke valo õrõmben elhessõn, õ vigasstalo szent lelõk Vr Isten, legy velem az en halalomnak ideyen, [..] adgy ennekõm vig õrõmõt, hogy az en szüuem megh ne haborodgyek, se megh ne felemlek, AMEN.