POLI ISTVÁN: HISTORIA.



Az Iovenianus nevõ Romai CSASZARNAK, ISTEN ELLEN VALO fõl fuvalkodasarol, 0001
SOK Szep dolgok nekûnk meg írattatvan vadnak, Regi ò Tõrvenybõl tanusagul kit hadtak, Nagy Fejedelmeket regi Csaszarokat nekûnk elõ hoztanak.

Talam nem bannyatok ha egy keveset szollok, Egy nagy Fejedelmet ha mostan elõ hozok, Tudom hogy meg nem árt ha szivetek szerent jol rea halgatnatok.

Egy Romai Csaszar mikoron uralkodnek, Nagy kazdagsagaban mindennel bûvõlkõdnek, Az nagy Ur Istennek szent áldomasaban mikor torkig nyugodnek.

Felesege jambor es szep termetû vala, Fiakkal Lyanyokkal Isten meg latta vala, Õ nagy udvaraban sok fele vigasag neki igen kel vala.

Azt szoktak mondani regi parazt peldaban, Sok jokkal az Isten az kit meg lát elteben, El hiszi õ magat es el tavoztattya termeszetit magaban.

Nagy ajandeka ez az Fõlseges Istennek, Kit jo hirrel nevel latogat megh élteben, Az egy igaz hitben halala oraig kit meg marazt vegiglen.

Vala az Csaszarnak udvaraban sok cziba, Mint nagy sok [p 0002] udvarban most is lattyuk nem ritka, Ki az nagy Istennek az õ nagy haragjat naprol napra arasztya.

Sõt ennek õ neve Iovenianus vala, Nagy Kazdagsagaban fõl fuvalkodot vala, Az nagy Ur Istennek bûntetõ ostora eszebe nem juta.

Pokolbeli õrdõg szûntelen sodolkodik, Az nagy Csaszar utan szûntelen olalkodik, Mikeppen ki vesse ût az igaz utbol erõssen forgolodik.

Orankent udvara lattya õregbûl vala, Nagy kevelysegeben õ szekiben ûl vala, Az Sathan peniglen sok rosz gondolatot eleiben hany vala.

Lam mikor az Csaszar szekiben ûldõgelne, Mely csuda gondolat õtlek az õ ss40iveben, Hozza has0onlatos mégh Isten sem volna Urasagaban Menyben.

Istent nem remenlek tõbbet lenni nalamnal, Hogy nag1ob hatalmu õ is volna nalamnal, Azt is igy jol hiszem hogy nincsen tõb Isten sohult-is en nalamnal.

Fõrtelmes rut bûnben eyte nagy kevelysege, Hogy tûnek negetseg veszetnek elmejeben, Pokol fenekeben innet kõvetkezik embernek be esese.

Ennek gondolattya az egekben fõl hata, Az nagy Isten elot panasz keppen meg alla, Az elõ Istennek az õ nagy haragja mindjarast rea szalla.

Csak hamar az Csaszar szekiben el aluvek, Mennyei segitsegh mert tûle tavozek, Istennek ostora csuda bûntetese mindjarast el érkezek.

Isten parancsola szolgalo Angyalanak, Bûntetõje lenne az nagy kevely Csaszarnak, Es hogy pelda lenne az nagy kevely Csaszar mind ez szeles vilagnak.

Tanatsanak Csaszar igen hamar szollala, Ier mennyûnk el hamar mezõre mulatnia, Ne talam el mulik tûlem el tavozik en testemnek faydalma.

Az Csaszar az mezõn mikor szellel mulatna, Szertelen az Csaszar testeben meg posdula, Mint meny ûtõ kõvel ha ûtõttek volna oly igen meg busula.

[p 0003] Meg allata lovat ket fele el tekente, Tavoly egy nagy vizet mikoron meg saldita, Monda legyetek itt mig meg menekedem testemnek hevsegetûl.

Lovat gyorsasaggal az viz parton meg kõte, Ruhajat magarol igen hamar le vete, Vizben mosakodek miglen hevûlt testet õ meg hûvõsithete.

Halgassad meg ember az Istennek ostorat, El nem kerûlheted soha az õ csapasat, Mint Iovenianus maydan meg fizeti õ alnok gondolattyat,

El jõve egy ember ki hasonlo Csaszarhoz, Mindenben eggyet ût az õ abrazattyahoz, Csaszar ruhajaban Lovara fõl ûle ugy nyomtata Vrakhoz.

Immar hald meg kerlek ez Imperator dolgat, Az vizbõl ki jõve nem talala ruhajat, Nagy gondolkodassal szellel igen nezi ki vitte el õ Lovat.

Az uy Csaszar penig szepen haza indula, Mert udvara nepe forgodik õ kõrûle, Szepen el fõl mene mint szokot Csaszarnak az û Palotajaban.

Kazdagon ebedet el fogattata, Sok fele vigasag zõng vala õ hazaban, Az Csaszar le ûle Csaszarne Aszszonnyal vadnak nagy vigasagban.

Az Vrak elõtte terdet fejet haytanak, Ki ki szallasara fejenkent el oszlanak, Elõbbi mod szerent ki ki ebedere el haza indulanak.

Az Iovenianus mezitelen áll vala, Testova mind bolond minden fele fut vala, Õ nagy busultaban Csaszar û magaban im ezt gondollya vala.

Ha vegere megyek feje esik érõtte, Az ki most meg gugolt bizony meg hal erõtte, Nem lehet oly nagy Ur ez raytam tetelert hogy meg nem halna erte.

Nem tudom medgyek monda Istenem dolgomban, Hog1 ha igy be megyek Csaszari udvaromban, Miglen el fõl megyek en Felesegemhez leszek meg csufolasban.

Hadjarjon itt vagyon egy vitezem ennekem, Kit nagy [p 0004] szegenysegbõl tõttem Urra nem regen, El megyek el oda, ruhát, lovat kerek, tudom meg ismer engem.

Latode mit hasznal embernek az kevelyseg, Im latod mit hozzon nagy hamar az negétseg, Mint ez Fejedelem az nagy kevelysegert latod hogy lõn nevetseg.

Ime mezitelen az kapura hogy juta, Zõrgetnie szegeny az kapun igen foga, Ott az Kapun allo mikoron meg lata kerde mi õrdõg volna.

Monda ennek Csaszar Iovenianus vagyok, Beszeld meg Uradnak im latod az mint vagyok, Ruham el vesztettem az fõrõdes kõzben mezitelenûl vagyok.

Kapun allo monda mit hazudsz bolond ember, Uram az Csaszarral haza jutot nem regen, Immar az en Uram az asztalhoz ûlven vigan lakik ebeden.

Szolla ismet neki az mezitelen ember, De mond meg Uradnak legyen gondgya testemre, Kûldgyõn ruhat nekem hogy ne nezzen senki mezitelen testemre.

Meg monda az Urnak eleiben hozata, Latvan ugy csudallya, kerde mi allat volna, Illyen õltõzetû szemelyt bizony dolog regen nem latot volna.

Szolla nem ismersze Iovenianus vagyok, Nezd meg szemelyemet meg ismersz en ki vagyok, Ez nagy Urasagra en emelelek fõl, meg sem ismersz ki vagyok.

Csudalkozik az Ur ennek õ bolondsagan, De annal-is inkab õ mezitelen voltan, Monda bizony lehet hogy Fejedelem vagy mikent vagy ruhaztatvan.

Hamar hozattata harom nagy marok veszszõt, Erõssen meg verek az udvar nepe elõt, Hamar ki lobbantak mezitelen Csaszar fetreng az kapu elõt.

Iay mire jutottam ugymond edes Istenem, Im mely véletlenül veszek Vram Istenem, Kõnyõrûly en raytam az te Szent Fiadert en teremtõ Istenem.

No tudom mit tegyek nem meszsze egy Castelyban, Vagyon egy hadnagyom nekem imez faluban, El megyek el oda talam az meg ismer engem szegeny voltomban.

[p 0005] El oda indula kapura mikor juta, Zõrgetni az kapun szegeny erõssen foga, Meg veretet testen legyet es bogarat oly erõssen csapkodgya.

Az kapun õrizõ kerdi kicsoda volna, Monda szegeny ember Iovenianus volna, Azert kere õtet mondgya meg Uranak hogy kapu elõt volna.

Csufsagra az Drabant Urahoz el fõl mene, Monda hogy egy Bolond keredzik hogy fõl jûne, Ki Urasagoddal mondgya dolga volna ha veled beszelhetne.

Be bocsatak kapun az Urhoz el fõl vivek, Szegeny mezitelen az ayton hogy be lepek, Hogy mi õrdõg volna mint õltõzõt volna az Urtul meg kerdetek.

Iay nem esmersze meg az Istenert engemet, Ha az Csaszar vagyok szemlely jol meg engemet, Ez nagy nyavalyabol mezitelensegbõl kerlek ments ki engemet.

Ez nagy méltosagra teged en emelelek, Az en udvaromban Fejedelemme tûlek, Az en sok nepemen tudod hatalmassa tegedet hogy en tõlek.

Mosolyodek az Ur, monda oh hitvan ember, Eszetûl tavozot mosdatlan lator ember, Hogy mered mondani hogy Fejedelem vagy, hazug nem jambor ember.

Haragjaban hamar tõmlõtszben õt vettete, De nagy hamarsaggal ismet el ki vetete, Tatar ostorokkal mezitelen testet igen meg verettete.

Udvarabol szegent mindjart el ki ûzete, Oly nagy ûgetessel juta egy erdõ melle, Meg sem jut eszeben hogy szivet emelne Istenhez az Egh fele.

Monda õ magaban szolgaimmal mint jarek, En Csaszari testem tûlõk mint verettetek, Az en méltosagom udvarom nepetûl mikeppen csufoltatek.

Sokkal job en nekem udvaromban be terek, En Felesegemhez en hazamban be megyek, Mezitelensegert ott az en testemnek eleg ruhakat lelek.

El indula hamar Vár kapujara juta, Nem tudgya az Várat [p 0006] mas Fejedelem birja, Nagy szegyenletiben az Várnak kapujan nagy erõssen koltoga.

Kapun allo halla az kapura ki lepek, Mezitelen embert lata el csudalkozek, Hogy mi õrdõg volna illyen mezitelen õ tûle tudakozek.

Monda az Drabantnak, Iovenianus vagyok, Ti Fejedelmetek im latod az mint vagyok, Csaszarne Aszszonnak azert hamar mond meg hogy mezitelen vagyok.

Monda az à Haydu ó hazug visla lelek, Az te szerencsedre pálczát ha mostan lelek, Te hazugsagodert meg kekûl az hatad arra rea felelek.

Az Csaszar nem regen mezõrûl haza jõve, Az õ ebedere mindjarast hozza ûle, Te hazugsagodat hogy Fejedelem vagy meg ne hallya õ fûle.

Szolla szegeny meg-is bar ne ellyek meg hallyak, Ha nem igaz en szom bar mindjart ith el veszszek, Ez jeleket vid fõl Csaszarne aszszonnak hogy en itt el nem veszek.

Cseleked megh kerlek az Nagy Isten kedvejert, Ez kis munkat võd fõl te jo egessegedert, Talam meg idõvel neked joval leszek az te embersegedert.

Monda Istenert kersz maydan meg cselekeszem, Igyekezik azon Aszszonnyal beszelhessen, Ily nagy csuda dolgot mikeppen Aszszonnak hamar meg jelenthessen.

Az titkos jelt Aszszony mihelt kezeben veve, Ottan az Csaszarnak eleiben be vive, Az csuda esetet rendenkent az Aszszony Uranak meg beszelle.

Monda Uram vagyon harmincz ket esztendeje, Hogy Isten õszve birt annak mar sok ideje, Ez jelt Uram nalunk még soha nem latta semmi udvarunk nepe.

Ez bolond hogy jutot ezekhez azt csudalom, Vagy talam csak probalsz Uram en azt gondolom, Mert az ki ezt kûlte az minemû ember mezitelen ugy hallom.

Az uy Csaszar halla eleiben hozata, Szegeny mezitelent elõtte meg allata, Õ udvara nepe azon elõ menven kemennyen hurogata.

[p 0007] Vala egy vislaja es egy Solyma Csaszarnak, Erõssen mardossak testet az nyomorultnak, Fejet hova haytsa es ki oltalmazza nints szegeny nyavalyasnak.

Monda az uy Csaszar mond megh ki vagy s honnat jûsz, Mert az mint en latom csuda õltõzettel birsz, Parancsolok neked modgyad meg mindjarast szemeiddel miert sirsz.

Monda szegeny ottan Iovenianus vagyok, Ez nagy birodalom kit birsz mind Ura vagyok, Az en gyermekimnek es hazam nepenek hidgyed Attyok en vagyok.

Az uy Csaszar monda tudom mit erdemlenel, Ha meltosagomat nem tekentenem, Még Tõrveny szerent-is az en Tanacsimtul tudom mint itiltetnel.

Hagya ottan Csaszar hogy lo farkra kõtõznek, Utszakrul utszakra Varosban ugy viselnek, Minden embereknek monda legyen pelda azert ot meg ne õlnek.

Ha peniglen masszor Orszagomban kaphatlak, Fejedelem nevel hogy elsz en meg tudhatlak, Nagy szõrnyû halallal rettenetes kennal tegedet meg õletlek.

Kezet labat gyorsan szegennek õszve kõtek, Varbol az Varosban szegeny el ki vitetek, Szamtalan sok neptûl mint egy gonosz tevõ Varosbol kisirtetek.

Az Poroszlo otkin nagy torokkal kialtya, Csaszar õ Fõlsege mindennek kialtattya, Hogy Csaszari nevel ki elne ez utan mindjart fõl akasztattya.

Kezerûl labarul kõteleket le oldak, Es az Varos kivûl holt elevenûl hagyak, Varos népe kõzzûl alamisnajokat szegeny embernek nyuytyak.

Szegeny nagy véressen onnat fõl vakarkodek, Es nagy sok sirassal magaban fohaszkodek, Es nagy lassusaggal onnet el menteben ezkeppen gondolkodek.

Iay jay Uram Isten mire juta en igyem, Nincsen immar latom kihez haytsam en fejem, Nincsen emberek kõzt nekem segitsegem meg hasad az en szivem.

Gondollyad meg azert ha volt banat sziveben, Hogy ilyen [p 0008] veszellyel kisirtetek elteben, Hogy Felesegetûl Fiatul Lyanyatul nem lõn meg ismeresben.

Ez vilagi dolgot forgata elmejeben, Isten ellen vétet dolga nem jut eszeben, Ki altal lehetne az õ szabadsaga juthatna Csaszarsagra.

Las eszeben juta gyontato Confessora, Hogy ki egy Erdõben lakik Czellatskajaban, El megyek el oda tudom az meg ismer ruhat kerek testemre.

Nem sok ûdõ mulvan Czellatskahoz ballaga, Nagy szep beszedekkel az Baratnak szollala, Keri be bocsassa mert nagy dolga volna kit neki meg mondana.

Halla az ven Barat az aytot fõl nyitanta, Es hogy mezitelen az embert meg faldita, Be csapa az aytot sok kõrõzt hanyassal nagy reszketve ezt monda.

Vesz el te hitetlen kisirtet en elõlem, Nincsen semmi kõzõd velem vesz el elõlem, Meny viszsza pokolban honnet ide jõttel ne haborgas lelkemben.

Kezeben ragada foldozot Breviarjat, Erõssen olvassa az aldot Medicinat, Sok kõrõzt hanyassal es nagy rõszketessel zarollya õ aytajat.

Szegeny Csaszar arczal magat az fõldhõz ûte, Es egy kicsin szikra lelket el fõl gõrjeszte, Az nagy Ur Istenhõz nagy szep kõnyõrgesre õtet el fõl ebreszte.

Abraham Isaknak Attya teremtõ Isten, Ez szeles vilaghnak valtoja Fiu Isten, Az nyomorultaknak meg vigasztaloja aldot Szent Lelek Isten.

Most võttem eszemben hogy vetkõztem ellened, Nagy sok rut vetkeket cselekedtem ellened, Szamtalan sok fele nag1 sok alnoksagot hordoztam te ellened.

Fõl emelem Uram szivemet te elõdben, Sok fohaszkodasim kerlek bocsasd elõdben, Mert meg bantottalak nagy sok bûneimmel bocsassad meg en nekem.

Legy kegyelmes mostan nyomorodot fejemnek, Hogy had õrûlhessen fejem szabad eletnek, Te legy el tõrlõje en Uram Istenem en alnok vetkeimnek.

[p 0009] Szabadits meg kerlek ez nagy sok nyavalyabol, Az Iesus nevejert ments meg az budosasbol, Õ szent halalaért gyogyits meg testemet ez nagy sok faydalombol.

Lam az Manassesnek meg halgatad kereset, Szent Iudit Aszszonnak meg hallad kõnyõrgeset, Halgas meg engem-is szivem szerent valo hozzad meg teresemert.

Ha pediglen Vram felõlem azt vegezted, En idvõssegemre jobnak ha igy rendelted, Csak kerlek tegedet az en életemet ekkeppen ne gyõtõrjed.

Ad meg Vram Isten elõbbi ep testemet, Te tûled szegennek adot tisztessegemet, Kiert dicsirhessem es fõl magasztallyam õro02kke Fõlsegedet.

Las mint egy alombol ismet el fõl ebrûle, Az aytohoz mene kezde ismet zõrgetni, De az szegeny Barat annal inkab kezde nagy erõssen zarkozni.

Monda ismet neki az nagy Istenert kerlek, Nyisd megh az ablakot had beszellyek te veled, Ily nagy nyavalyamban jo tanatslasodat had halhassam te tûled.

Istennek szent nevet az Ven Barat hogy halla, Ablakat nagy lassan egy kicsinne meg nyita, Ablak nyilasarul mezitelen embert nagy erõssen kanditsla.

Monda neki Csaszar Iovenianus vagyok, Im latod jo Atyam mely éktelenûl vagyok, Az nagy Vr Istennek õ bûnteteseben mostan mind torkig vagyok.

Meg mondtam elõtted mindenkor en titkomat, Kerlek halgassad meg mostan-is panaszomat, Az sok veresegtûl es sok hurczolastul latod mint vagyon testem.

Egyszer en szekemben mikoron ûldõgelnek, nagy kevelysegemben ily karomlast gondolek, Hogy illyen hatalmu meg Isten sem volna, ez fõldõn mint en volnek.

Azert meg kõvettem erõtte Istenemet, Kerem meg bocsassa ellene tõt vetkõmet, Vyjonnan meg adgya en azon kõnyõrgõk az en Vrasagomat.

Az Barat hogy halla leg ottan meg ismere, Az Iovenianust [p 0010] azontul be ereszte, Egy alatson szekre az megh taglot Csaszart õ szepen le ûltete.

Szep szoval az Barat az Csaszarnak azt mondgya, Dicsõsseg Istennek az magas Meny-Orszagban, Ki meg ismertetet en velem tegedet az te nagy nyavalyadban.

Legyen hala neki hogy megh szantad vetkedet, Bizony meg bocsattya te undok bûneidet, Telhetetlen undok nagy kevelysegedbõl gondolt rut bûneidet.

Im vagyon en nekem egy foldozot kõntõsõm, Mezitelen ne legy azt is im read adom, Kõnyõrõgy Istennek hogy meg ismerjenek igen alazatoson.

Im en-is kõnyõrgõk eretted az Istennek, Lagyitsa meg szivet te udvarod nepenek, Legyen méltosaga es nagy tisztessege te Csaszari képednek.

Abraham Isaaknak es Iakobnak Istene, Aldgyon meg utadban tegyen jo szerencsesse, Az Raphaé9l Angyal mint az kis Thobiast visellyen kegyelmesen.

Ottan el indula foldozot kõntõseben, Az uton menteben gondolkodik magaban, Mert oly igen tudgya hogy mi sententiat montak vala fejere.

Fõlseges Istentûl de meg batorittatek, Uyjonnan ereje testeben meg adatek, Nem sok faratsaggal csak keves munkaval az kapura fõl lépek.

Zõrgeti az kaput, Kapun-allo futamek, Hamar fõl ugordvan az kaput meg ragada, Csaszart meg ismere az Várnak kapujat nagy hamar le ereszte.

Monda Uram Csaszar legy kegyelmes fejemnek, Eszemben nem võttem ki mentet Fõlsegednek, Bizonsagul penig ez dologert fogom Szent Nevet az Istennek.

Udvar nepe szellel kotszka jatszasban vala, Mind fõl szõkdõsenek Csaszart kõvetik vala, Mint nagy Fejedelmet õ Palotajaban szepen kisertek vala.

Még szokasa szerent Csaszar szekiben ûle, Mínden rendbeliek udvarolnak elõtte, Õ regi tatskoja mindjart meg ismere hizelkõdik elõtte.

[p 0011] Az uy Csaszar penig az belsõ Palotaban, Csaszarne Aszszonnyal vagyon beszelgetesben, Az Komornik lata nem kések be mene Csaszarnak eleiben.

Monda Uram Csaszar otkin az Palotaban, Mas Csaszar ûldõgel te Csaszari szekedben, Mindenben hasonlo Csaszari kepedhez csak rosz ruhazattyaban.

Az Csaszarne Aszszont az uy Csaszar ki kûlde, Monda hogy meg lassa rea szep szoval kere, Az Csaszarne Aszszony nagy hamar ki mene es õtet meg szemlele.

Monda az Csaszarne hitemre en jo Uram, Õje vagy Fõlseged nem tudom mellyitek Uram, Mert ábrazattyaval hasonlo te hozzad az mint latom jo Uram.

Mosolyodek ezen az uy Csaszar ki méne, Csaszarne Aszszonnyal Palotaban hogy ere, Az Tatsko mindjarast ot az uy Csaszarra hamarkeppen ugata.

Szolla az uy Csaszar hallyatok meg hiveim, Ti hitetek szerent szollyatok szerelmesim, Ha eze az Csaszar vagy penig en vagyok mondgyatok meg hiveim.

Senki eggyet sem szol csak mindenik vesztegle, Az Csaszarne Aszszony erre vegre felele, Nekem vagyon erre fõkeppen nagy gondom: Azert erre felele.

Az nagy Istent hivom en ezekben birojul, Az ki meg itillyen az ti szemelyetekrûl, Tegyen bizonyossa minket ez mai nap az ti Csaszarsagtokrul.

Szolla az uy Csaszar hallyatok szerelmesim, Nem nekem de neki vadtok oz õ hivei, Azert nem en vagyok, ez az ti Csaszartok tisztellyetek hivei.

Az nagy Isten elõt éktelenûl vetet volt, Kiert nagy kemennyen õt meg sanyargatta volt, Isten tisztesseget es hatalmassagat mert maganak võtte volt.

Mert egyszer szekiben mikor kevelyen ûlne, Nagy fõl fuvalkodvan monda õ elmejeben, Hogy az mint õ volna ily hatalmassagban Isten sem volna menyben.

Az Angyalok kõzzûl eggyik Angyala vagyok, Nagy [p 0012] boszszu allasra Istentûl kûldõt vagyok, Rayta ki tõltõttem Istennek boszszujat Raphaël Angyal vagyok.

Mert az kevelyeket az Isten nem szereti, Az maga hitteket hidgyetek nem kedvelli, Es az szegenyeket alazatosokat az eghig fõl emeli.

En az nagy Istennek ajanlolak titeket, Istennek aldasa maradgyon mind veletek, Istennek Szent Lelke es az õ jo kedve aldgyon meg mind bennetek.

Õ szemõk lattara elõlõk el enyeszek, Nagy hala adassal az nagy Istent dicsirek, Az Csaszarne Aszszony mind az nagy Vrakkal erõssen meg felemlek.

Az Iovenianus az Vraknak igy szolla, En raytam lõt dolgot senki most ne csudallya, Az nagy bujasagot es rut kevelyseget mindentek hatra hadgya.

Aldot az Vr Isten ki velem ezt mivelte, Mert en bennem az bûnt ugyan itten meg verte, Legyen hala neki en szegeny lelkemet Pokoltul meg mentette.

Ezeket meg mondvan az Csaszarne Aszszonnak, Mely nag1 szep szavaval beszelle az Vraknak, Az õ rayta eset sok nyomorusagert Istent fõl magasztalák.

Ezek utan Csaszar holta napig Regnala, Õ hivatallyaban bekeseggel el jara, Az nagy Vr Istennek parancsolattyaban mind holta napig jara.

Immar ha meg hallad kerlek meg ne csufollyad, Az rut kevelyseget inkab te hatra hadgyad, Inkab az nagy pohart az enek mondonak jo boroddal meg tõltsed.

Az ki ez verseket forditotta Magyarra, Az Szektsõ menteben So-Var nevû Faluban, Az enek szerzõnek nevet meg talalod az versek folyasaban.

Az ezer õt szazban es kilenczven haromban, Ez eneket szerze gondolkodvan magaban, Az nagy kevelyseget, Istentelenseget utalvan õ magaban.

VEGE.