POLI ISTVÁN: HISTORIA.
Az Iovenianus nevõ Romai
CSASZARNAK, ISTEN ELLEN VALO fõl fuvalkodasarol, 0001
SOK Szep dolgok nekûnk meg írattatvan vadnak, Regi
ò Tõrvenybõl tanusagul kit hadtak, Nagy Fejedelmeket regi
Csaszarokat nekûnk elõ hoztanak.
Talam nem bannyatok ha
egy keveset szollok, Egy nagy Fejedelmet ha mostan elõ
hozok, Tudom hogy meg nem árt ha szivetek szerent jol
rea halgatnatok.
Egy Romai Csaszar mikoron uralkodnek, Nagy
kazdagsagaban mindennel bûvõlkõdnek, Az nagy Ur
Istennek szent áldomasaban mikor torkig nyugodnek.
Felesege jambor es szep termetû vala, Fiakkal Lyanyokkal
Isten meg latta vala, Õ nagy udvaraban sok fele vigasag
neki igen kel vala.
Azt szoktak mondani regi parazt
peldaban, Sok jokkal az Isten az kit meg lát elteben, El
hiszi õ magat es el tavoztattya termeszetit magaban.
Nagy ajandeka ez az Fõlseges Istennek, Kit jo hirrel nevel
latogat megh élteben, Az egy igaz hitben halala oraig kit meg
marazt vegiglen.
Vala az Csaszarnak udvaraban sok cziba,
Mint nagy sok [p 0002] udvarban most is lattyuk nem ritka,
Ki az nagy Istennek az õ nagy haragjat naprol napra
arasztya.
Sõt ennek õ neve Iovenianus vala, Nagy
Kazdagsagaban fõl fuvalkodot vala, Az nagy Ur Istennek
bûntetõ ostora eszebe nem juta.
Pokolbeli õrdõg
szûntelen sodolkodik, Az nagy Csaszar utan
szûntelen olalkodik, Mikeppen ki vesse ût az igaz
utbol erõssen forgolodik.
Orankent udvara lattya
õregbûl vala, Nagy kevelysegeben õ szekiben ûl
vala, Az Sathan peniglen sok rosz gondolatot eleiben hany
vala.
Lam mikor az Csaszar szekiben ûldõgelne, Mely
csuda gondolat õtlek az õ ss40iveben, Hozza has0onlatos
mégh Isten sem volna Urasagaban Menyben.
Istent nem
remenlek tõbbet lenni nalamnal, Hogy nag1ob hatalmu õ is
volna nalamnal, Azt is igy jol hiszem hogy nincsen tõb
Isten sohult-is en nalamnal.
Fõrtelmes rut bûnben eyte
nagy kevelysege, Hogy tûnek negetseg veszetnek
elmejeben, Pokol fenekeben innet kõvetkezik embernek be
esese.
Ennek gondolattya az egekben fõl hata, Az nagy
Isten elot panasz keppen meg alla, Az elõ Istennek az
õ nagy haragja mindjarast rea szalla.
Csak hamar az
Csaszar szekiben el aluvek, Mennyei segitsegh mert
tûle tavozek, Istennek ostora csuda bûntetese
mindjarast el érkezek.
Isten parancsola szolgalo
Angyalanak, Bûntetõje lenne az nagy kevely Csaszarnak, Es
hogy pelda lenne az nagy kevely Csaszar mind ez szeles
vilagnak.
Tanatsanak Csaszar igen hamar szollala, Ier
mennyûnk el hamar mezõre mulatnia, Ne talam el mulik tûlem
el tavozik en testemnek faydalma.
Az Csaszar az mezõn
mikor szellel mulatna, Szertelen az Csaszar testeben
meg posdula, Mint meny ûtõ kõvel ha ûtõttek volna oly
igen meg busula.
[p 0003] Meg allata lovat ket fele el
tekente, Tavoly egy nagy vizet mikoron meg saldita, Monda
legyetek itt mig meg menekedem testemnek hevsegetûl.
Lovat gyorsasaggal az viz parton meg kõte, Ruhajat magarol
igen hamar le vete, Vizben mosakodek miglen hevûlt testet
õ meg hûvõsithete.
Halgassad meg ember az
Istennek ostorat, El nem kerûlheted soha az õ
csapasat, Mint Iovenianus maydan meg fizeti õ alnok
gondolattyat,
El jõve egy ember ki hasonlo Csaszarhoz,
Mindenben eggyet ût az õ abrazattyahoz, Csaszar ruhajaban
Lovara fõl ûle ugy nyomtata Vrakhoz.
Immar hald meg kerlek
ez Imperator dolgat, Az vizbõl ki jõve nem talala ruhajat,
Nagy gondolkodassal szellel igen nezi ki vitte el õ
Lovat.
Az uy Csaszar penig szepen haza indula, Mert
udvara nepe forgodik õ kõrûle, Szepen el fõl mene mint
szokot Csaszarnak az û Palotajaban.
Kazdagon ebedet
el fogattata, Sok fele vigasag zõng vala õ hazaban, Az
Csaszar le ûle Csaszarne Aszszonnyal vadnak
nagy vigasagban.
Az Vrak elõtte terdet fejet haytanak, Ki
ki szallasara fejenkent el oszlanak, Elõbbi mod
szerent ki ki ebedere el haza indulanak.
Az Iovenianus
mezitelen áll vala, Testova mind bolond minden fele fut vala,
Õ nagy busultaban Csaszar û magaban im ezt gondollya
vala.
Ha vegere megyek feje esik érõtte, Az ki most meg
gugolt bizony meg hal erõtte, Nem lehet oly nagy Ur ez raytam
tetelert hogy meg nem halna erte.
Nem tudom medgyek monda
Istenem dolgomban, Hog1 ha igy be megyek Csaszari
udvaromban, Miglen el fõl megyek en Felesegemhez leszek
meg csufolasban.
Hadjarjon itt vagyon egy vitezem ennekem, Kit
nagy [p 0004] szegenysegbõl tõttem Urra nem regen, El
megyek el oda, ruhát, lovat kerek, tudom meg ismer engem.
Latode mit hasznal embernek az kevelyseg, Im latod mit
hozzon nagy hamar az negétseg, Mint ez Fejedelem az nagy
kevelysegert latod hogy lõn nevetseg.
Ime mezitelen az
kapura hogy juta, Zõrgetnie szegeny az kapun igen foga, Ott
az Kapun allo mikoron meg lata kerde mi õrdõg volna.
Monda
ennek Csaszar Iovenianus vagyok, Beszeld meg Uradnak im
latod az mint vagyok, Ruham el vesztettem az fõrõdes
kõzben mezitelenûl vagyok.
Kapun allo monda mit hazudsz
bolond ember, Uram az Csaszarral haza jutot nem regen, Immar
az en Uram az asztalhoz ûlven vigan lakik ebeden.
Szolla
ismet neki az mezitelen ember, De mond meg Uradnak legyen
gondgya testemre, Kûldgyõn ruhat nekem hogy ne nezzen
senki mezitelen testemre.
Meg monda az Urnak eleiben
hozata, Latvan ugy csudallya, kerde mi allat volna, Illyen
õltõzetû szemelyt bizony dolog regen nem latot volna.
Szolla nem ismersze Iovenianus vagyok, Nezd meg
szemelyemet meg ismersz en ki vagyok, Ez nagy
Urasagra en emelelek fõl, meg sem ismersz ki vagyok.
Csudalkozik az Ur ennek õ bolondsagan, De annal-is inkab
õ mezitelen voltan, Monda bizony lehet hogy Fejedelem vagy
mikent vagy ruhaztatvan.
Hamar hozattata harom nagy marok
veszszõt, Erõssen meg verek az udvar nepe elõt,
Hamar ki lobbantak mezitelen Csaszar fetreng az kapu elõt.
Iay mire jutottam ugymond edes Istenem, Im mely
véletlenül veszek Vram Istenem, Kõnyõrûly en
raytam az te Szent Fiadert en teremtõ Istenem.
No tudom mit
tegyek nem meszsze egy Castelyban, Vagyon egy hadnagyom
nekem imez faluban, El megyek el oda talam az meg ismer engem
szegeny voltomban.
[p 0005] El oda indula kapura mikor
juta, Zõrgetni az kapun szegeny erõssen foga, Meg
veretet testen legyet es bogarat oly erõssen csapkodgya.
Az kapun õrizõ kerdi kicsoda volna, Monda szegeny ember
Iovenianus volna, Azert kere õtet mondgya meg Uranak hogy kapu
elõt volna.
Csufsagra az Drabant Urahoz el fõl mene,
Monda hogy egy Bolond keredzik hogy fõl jûne, Ki
Urasagoddal mondgya dolga volna ha veled beszelhetne.
Be
bocsatak kapun az Urhoz el fõl vivek, Szegeny mezitelen az
ayton hogy be lepek, Hogy mi õrdõg volna mint õltõzõt
volna az Urtul meg kerdetek.
Iay nem esmersze meg az
Istenert engemet, Ha az Csaszar vagyok szemlely jol meg
engemet, Ez nagy nyavalyabol mezitelensegbõl kerlek ments ki
engemet.
Ez nagy méltosagra teged en emelelek, Az en
udvaromban Fejedelemme tûlek, Az en sok nepemen tudod
hatalmassa tegedet hogy en tõlek.
Mosolyodek az Ur,
monda oh hitvan ember, Eszetûl tavozot mosdatlan lator
ember, Hogy mered mondani hogy Fejedelem vagy, hazug nem jambor
ember.
Haragjaban hamar tõmlõtszben õt vettete, De
nagy hamarsaggal ismet el ki vetete, Tatar ostorokkal
mezitelen testet igen meg verettete.
Udvarabol szegent
mindjart el ki ûzete, Oly nagy ûgetessel juta egy erdõ
melle, Meg sem jut eszeben hogy szivet emelne
Istenhez az Egh fele.
Monda õ magaban szolgaimmal mint
jarek, En Csaszari testem tûlõk mint verettetek, Az en
méltosagom udvarom nepetûl mikeppen csufoltatek.
Sokkal
job en nekem udvaromban be terek, En Felesegemhez en hazamban
be megyek, Mezitelensegert ott az en testemnek eleg ruhakat
lelek.
El indula hamar Vár kapujara juta, Nem tudgya az Várat
[p 0006] mas Fejedelem birja, Nagy szegyenletiben az Várnak
kapujan nagy erõssen koltoga.
Kapun allo halla az kapura
ki lepek, Mezitelen embert lata el csudalkozek, Hogy mi õrdõg
volna illyen mezitelen õ tûle tudakozek.
Monda az
Drabantnak, Iovenianus vagyok, Ti Fejedelmetek im latod az mint
vagyok, Csaszarne Aszszonnak azert hamar mond meg
hogy mezitelen vagyok.
Monda az à Haydu ó hazug visla lelek,
Az te szerencsedre pálczát ha mostan lelek, Te
hazugsagodert meg kekûl az hatad arra rea felelek.
Az
Csaszar nem regen mezõrûl haza jõve, Az õ ebedere
mindjarast hozza ûle, Te hazugsagodat hogy Fejedelem vagy
meg ne hallya õ fûle.
Szolla szegeny meg-is bar ne
ellyek meg hallyak, Ha nem igaz en szom bar mindjart ith el
veszszek, Ez jeleket vid fõl Csaszarne
aszszonnak hogy en itt el nem veszek.
Cseleked megh
kerlek az Nagy Isten kedvejert, Ez kis munkat võd fõl te jo
egessegedert, Talam meg idõvel neked joval leszek az te
embersegedert.
Monda Istenert kersz maydan meg
cselekeszem, Igyekezik azon Aszszonnyal
beszelhessen, Ily nagy csuda dolgot mikeppen
Aszszonnak hamar meg jelenthessen.
Az titkos jelt
Aszszony mihelt kezeben veve, Ottan az Csaszarnak
eleiben be vive, Az csuda esetet rendenkent az Aszszony
Uranak meg beszelle.
Monda Uram vagyon harmincz ket
esztendeje, Hogy Isten õszve birt annak mar sok
ideje, Ez jelt Uram nalunk még soha nem latta semmi
udvarunk nepe.
Ez bolond hogy jutot ezekhez azt csudalom, Vagy
talam csak probalsz Uram en azt gondolom, Mert az ki ezt
kûlte az minemû ember mezitelen ugy hallom.
Az uy
Csaszar halla eleiben hozata, Szegeny mezitelent elõtte meg
allata, Õ udvara nepe azon elõ menven kemennyen hurogata.
[p 0007] Vala egy vislaja es egy Solyma Csaszarnak,
Erõssen mardossak testet az nyomorultnak, Fejet hova
haytsa es ki oltalmazza nints szegeny nyavalyasnak.
Monda az uy Csaszar mond megh ki vagy s honnat jûsz,
Mert az mint en latom csuda õltõzettel birsz, Parancsolok
neked modgyad meg mindjarast szemeiddel miert sirsz.
Monda szegeny ottan Iovenianus vagyok, Ez nagy birodalom
kit birsz mind Ura vagyok, Az en gyermekimnek es hazam
nepenek hidgyed Attyok en vagyok.
Az uy Csaszar monda tudom
mit erdemlenel, Ha meltosagomat nem tekentenem, Még Tõrveny
szerent-is az en Tanacsimtul tudom mint itiltetnel.
Hagya
ottan Csaszar hogy lo farkra kõtõznek, Utszakrul
utszakra Varosban ugy viselnek, Minden embereknek monda
legyen pelda azert ot meg ne õlnek.
Ha peniglen masszor
Orszagomban kaphatlak, Fejedelem nevel hogy elsz en meg
tudhatlak, Nagy szõrnyû halallal rettenetes kennal
tegedet meg õletlek.
Kezet labat gyorsan szegennek
õszve kõtek, Varbol az Varosban szegeny el ki
vitetek, Szamtalan sok neptûl mint egy gonosz tevõ
Varosbol kisirtetek.
Az Poroszlo otkin nagy torokkal
kialtya, Csaszar õ Fõlsege mindennek kialtattya, Hogy
Csaszari nevel ki elne ez utan mindjart fõl
akasztattya.
Kezerûl labarul kõteleket le oldak, Es az
Varos kivûl holt elevenûl hagyak, Varos népe kõzzûl
alamisnajokat szegeny embernek nyuytyak.
Szegeny nagy
véressen onnat fõl vakarkodek, Es nagy sok
sirassal magaban fohaszkodek, Es nagy lassusaggal
onnet el menteben ezkeppen gondolkodek.
Iay jay Uram Isten
mire juta en igyem, Nincsen immar latom kihez haytsam en fejem,
Nincsen emberek kõzt nekem segitsegem meg hasad az en
szivem.
Gondollyad meg azert ha volt banat sziveben,
Hogy ilyen [p 0008] veszellyel kisirtetek elteben, Hogy
Felesegetûl Fiatul Lyanyatul nem lõn meg ismeresben.
Ez
vilagi dolgot forgata elmejeben, Isten ellen vétet dolga nem
jut eszeben, Ki altal lehetne az õ szabadsaga
juthatna Csaszarsagra.
Las eszeben juta gyontato
Confessora, Hogy ki egy Erdõben lakik Czellatskajaban, El
megyek el oda tudom az meg ismer ruhat kerek testemre.
Nem
sok ûdõ mulvan Czellatskahoz ballaga, Nagy szep
beszedekkel az Baratnak szollala, Keri be bocsassa
mert nagy dolga volna kit neki meg mondana.
Halla az ven Barat
az aytot fõl nyitanta, Es hogy mezitelen az embert meg faldita,
Be csapa az aytot sok kõrõzt hanyassal nagy
reszketve ezt monda.
Vesz el te hitetlen kisirtet en
elõlem, Nincsen semmi kõzõd velem vesz el elõlem,
Meny viszsza pokolban honnet ide jõttel ne haborgas
lelkemben.
Kezeben ragada foldozot Breviarjat, Erõssen
olvassa az aldot Medicinat, Sok kõrõzt hanyassal es
nagy rõszketessel zarollya õ aytajat.
Szegeny
Csaszar arczal magat az fõldhõz ûte, Es egy kicsin
szikra lelket el fõl gõrjeszte, Az nagy Ur
Istenhõz nagy szep kõnyõrgesre õtet el fõl
ebreszte.
Abraham Isaknak Attya teremtõ Isten, Ez
szeles vilaghnak valtoja Fiu Isten, Az nyomorultaknak meg
vigasztaloja aldot Szent Lelek Isten.
Most võttem
eszemben hogy vetkõztem ellened, Nagy sok rut vetkeket
cselekedtem ellened, Szamtalan sok fele nag1 sok alnoksagot
hordoztam te ellened.
Fõl emelem Uram szivemet te
elõdben, Sok fohaszkodasim kerlek bocsasd elõdben,
Mert meg bantottalak nagy sok bûneimmel bocsassad meg en
nekem.
Legy kegyelmes mostan nyomorodot fejemnek, Hogy had
õrûlhessen fejem szabad eletnek, Te legy el
tõrlõje en Uram Istenem en alnok vetkeimnek.
[p 0009]
Szabadits meg kerlek ez nagy sok nyavalyabol, Az Iesus
nevejert ments meg az budosasbol, Õ szent halalaért
gyogyits meg testemet ez nagy sok faydalombol.
Lam az
Manassesnek meg halgatad kereset, Szent Iudit
Aszszonnak meg hallad kõnyõrgeset, Halgas meg
engem-is szivem szerent valo hozzad meg teresemert.
Ha pediglen Vram felõlem azt vegezted, En idvõssegemre
jobnak ha igy rendelted, Csak kerlek tegedet az en életemet
ekkeppen ne gyõtõrjed.
Ad meg Vram Isten elõbbi ep
testemet, Te tûled szegennek adot tisztessegemet,
Kiert dicsirhessem es fõl magasztallyam õro02kke
Fõlsegedet.
Las mint egy alombol ismet el fõl ebrûle,
Az aytohoz mene kezde ismet zõrgetni, De az szegeny Barat
annal inkab kezde nagy erõssen zarkozni.
Monda ismet
neki az nagy Istenert kerlek, Nyisd megh az ablakot had
beszellyek te veled, Ily nagy nyavalyamban jo tanatslasodat
had halhassam te tûled.
Istennek szent nevet az Ven
Barat hogy halla, Ablakat nagy lassan egy kicsinne meg nyita,
Ablak nyilasarul mezitelen embert nagy erõssen kanditsla.
Monda neki Csaszar Iovenianus vagyok, Im latod jo Atyam
mely éktelenûl vagyok, Az nagy Vr Istennek õ
bûnteteseben mostan mind torkig vagyok.
Meg mondtam
elõtted mindenkor en titkomat, Kerlek halgassad meg
mostan-is panaszomat, Az sok veresegtûl es sok
hurczolastul latod mint vagyon testem.
Egyszer en
szekemben mikoron ûldõgelnek, nagy kevelysegemben ily
karomlast gondolek, Hogy illyen hatalmu meg Isten sem
volna, ez fõldõn mint en volnek.
Azert meg kõvettem
erõtte Istenemet, Kerem meg bocsassa ellene tõt
vetkõmet, Vyjonnan meg adgya en azon kõnyõrgõk az en
Vrasagomat.
Az Barat hogy halla leg ottan meg ismere, Az
Iovenianust [p 0010] azontul be ereszte, Egy alatson
szekre az megh taglot Csaszart õ szepen le
ûltete.
Szep szoval az Barat az Csaszarnak azt
mondgya, Dicsõsseg Istennek az magas Meny-Orszagban,
Ki meg ismertetet en velem tegedet az te nagy nyavalyadban.
Legyen hala neki hogy megh szantad vetkedet, Bizony meg
bocsattya te undok bûneidet, Telhetetlen undok nagy
kevelysegedbõl gondolt rut bûneidet.
Im vagyon en nekem
egy foldozot kõntõsõm, Mezitelen ne legy azt is im read
adom, Kõnyõrõgy Istennek hogy meg ismerjenek igen
alazatoson.
Im en-is kõnyõrgõk eretted az Istennek,
Lagyitsa meg szivet te udvarod nepenek, Legyen
méltosaga es nagy tisztessege te Csaszari
képednek.
Abraham Isaaknak es Iakobnak Istene, Aldgyon
meg utadban tegyen jo szerencsesse, Az Raphaé9l Angyal
mint az kis Thobiast visellyen kegyelmesen.
Ottan el
indula foldozot kõntõseben, Az uton menteben gondolkodik
magaban, Mert oly igen tudgya hogy mi sententiat montak vala
fejere.
Fõlseges Istentûl de meg batorittatek, Uyjonnan
ereje testeben meg adatek, Nem sok faratsaggal csak keves
munkaval az kapura fõl lépek.
Zõrgeti az kaput,
Kapun-allo futamek, Hamar fõl ugordvan az kaput meg ragada,
Csaszart meg ismere az Várnak kapujat nagy hamar le
ereszte.
Monda Uram Csaszar legy kegyelmes fejemnek,
Eszemben nem võttem ki mentet Fõlsegednek, Bizonsagul
penig ez dologert fogom Szent Nevet az Istennek.
Udvar nepe
szellel kotszka jatszasban vala, Mind fõl
szõkdõsenek Csaszart kõvetik vala, Mint nagy
Fejedelmet õ Palotajaban szepen kisertek vala.
Még
szokasa szerent Csaszar szekiben ûle, Mínden
rendbeliek udvarolnak elõtte, Õ regi tatskoja mindjart meg
ismere hizelkõdik elõtte.
[p 0011] Az uy Csaszar
penig az belsõ Palotaban, Csaszarne Aszszonnyal
vagyon beszelgetesben, Az Komornik lata nem kések be
mene Csaszarnak eleiben.
Monda Uram Csaszar otkin az
Palotaban, Mas Csaszar ûldõgel te Csaszari
szekedben, Mindenben hasonlo Csaszari kepedhez csak
rosz ruhazattyaban.
Az Csaszarne Aszszont az uy
Csaszar ki kûlde, Monda hogy meg lassa rea szep
szoval kere, Az Csaszarne Aszszony nagy hamar ki
mene es õtet meg szemlele.
Monda az Csaszarne hitemre
en jo Uram, Õje vagy Fõlseged nem tudom mellyitek Uram,
Mert ábrazattyaval hasonlo te hozzad az mint latom jo Uram.
Mosolyodek ezen az uy Csaszar ki méne, Csaszarne
Aszszonnyal Palotaban hogy ere, Az Tatsko mindjarast ot
az uy Csaszarra hamarkeppen ugata.
Szolla az uy Csaszar
hallyatok meg hiveim, Ti hitetek szerent szollyatok
szerelmesim, Ha eze az Csaszar vagy penig en vagyok
mondgyatok meg hiveim.
Senki eggyet sem szol csak
mindenik vesztegle, Az Csaszarne Aszszony erre
vegre felele, Nekem vagyon erre fõkeppen nagy gondom: Azert
erre felele.
Az nagy Istent hivom en ezekben birojul, Az ki
meg itillyen az ti szemelyetekrûl, Tegyen bizonyossa
minket ez mai nap az ti Csaszarsagtokrul.
Szolla az uy
Csaszar hallyatok szerelmesim, Nem nekem de neki vadtok
oz õ hivei, Azert nem en vagyok, ez az ti Csaszartok
tisztellyetek hivei.
Az nagy Isten elõt éktelenûl
vetet volt, Kiert nagy kemennyen õt meg sanyargatta volt,
Isten tisztesseget es hatalmassagat mert maganak
võtte volt.
Mert egyszer szekiben mikor kevelyen
ûlne, Nagy fõl fuvalkodvan monda õ elmejeben, Hogy az mint
õ volna ily hatalmassagban Isten sem volna menyben.
Az Angyalok kõzzûl eggyik Angyala vagyok, Nagy [p 0012]
boszszu allasra Istentûl kûldõt vagyok, Rayta
ki tõltõttem Istennek boszszujat Raphaël Angyal
vagyok.
Mert az kevelyeket az Isten nem szereti, Az maga
hitteket hidgyetek nem kedvelli, Es az szegenyeket
alazatosokat az eghig fõl emeli.
En az nagy Istennek
ajanlolak titeket, Istennek aldasa maradgyon mind veletek,
Istennek Szent Lelke es az õ jo kedve aldgyon meg mind
bennetek.
Õ szemõk lattara elõlõk el enyeszek,
Nagy hala adassal az nagy Istent dicsirek, Az Csaszarne
Aszszony mind az nagy Vrakkal erõssen meg felemlek.
Az Iovenianus az Vraknak igy szolla, En raytam lõt dolgot
senki most ne csudallya, Az nagy bujasagot es rut
kevelyseget mindentek hatra hadgya.
Aldot az Vr Isten ki
velem ezt mivelte, Mert en bennem az bûnt ugyan itten meg
verte, Legyen hala neki en szegeny lelkemet Pokoltul meg
mentette.
Ezeket meg mondvan az Csaszarne
Aszszonnak, Mely nag1 szep szavaval beszelle
az Vraknak, Az õ rayta eset sok nyomorusagert Istent
fõl magasztalák.
Ezek utan Csaszar holta napig
Regnala, Õ hivatallyaban bekeseggel el jara, Az nagy Vr
Istennek parancsolattyaban mind holta napig jara.
Immar ha
meg hallad kerlek meg ne csufollyad, Az rut kevelyseget inkab
te hatra hadgyad, Inkab az nagy pohart az enek mondonak jo
boroddal meg tõltsed.
Az ki ez verseket forditotta
Magyarra, Az Szektsõ menteben So-Var nevû Faluban, Az enek
szerzõnek nevet meg talalod az versek folyasaban.
Az
ezer õt szazban es kilenczven haromban, Ez eneket
szerze gondolkodvan magaban, Az nagy kevelyseget,
Istentelenseget utalvan õ magaban.
VEGE.