Pécsi Lukács:SZENT AGOSTON DOCTORNAC, ELMELKEDÕ: MAGAN BESZELLÕ: es naponkent valo imadsági. 0041




AZ ISTEN FELõL MIT kel vallanunc, es mi legyen neminemûkeppen az Istent latni, es meg fogni.

ES noha valtozhatatlan õrõkce valo letel, igaz vilagossag, el fogyatlan vilagossag, az Angialoknac vilagossaga, senkitõl ne lattassec ez eletben, mért hogy iutalmul tartatic az szenteknec, az mennyei dichõsegben, mind az altal hinni, es vallani, es geriedezni, kiuanni, nemikeppen anni, mint ha latnanc, es artananc. Zenegien azert az szozat az Angyaloc fõlõt, es az ember, igazetot elmeuel, nézze az Istent, es az mint lehet, dicherie ûtet, mert melto hogy az teremptet allat, aldgya, es dicherie az û teremptõiet, mert az û dicherétire teremptet minket, noha dicheretûnc nekûl nem szûkõlkõdic. Meg foghatatlan erõ azert û szent fo0lsege, senki nekûl nem szûkõlkõdic, maganac elegendõ az mi fõlseges Vrunc Istenûnc, fõlõtte nagy az û ereie, es az û bõlchesegenec szama ninchen. [p 0042] Nagy az mi vrunc Istenûnc, es fõlõtte dicheretes, Ezt szeresse azert az mi elmenc, nyeluûnc enekellye, kezeinc iriac, es effele szent tanusagban az hyû lelec magat szûntelen gyakorolya. Ez menyei elmelkedõ gyõnyõrûseges etkekcel, es az mennyei dolgoknac gondolgodo [!] keuansagaual, szûntelen meg elegedgyec, vgy hogy ez menyei eledellel meg hizlaltatot, nagy kialtassal kialchon, minden ereieuel kialchon, nagy õruendetesseggel, es elmeienec geriedezõ kiuansagaual mondgya.

IMADSAG MELY AZ Istennec szamtalan tulaydonsagit ielenti.

O Fõlseges, ieles, mindenhato, irgalmassagos, igassagos, el titkoltatot ielen valo, szepseges, es erösseges, alhatatos, es meg foghatatlan, lathatatlan, mindeneket szemleluen, valtoztathatatlan, halhatatlan, hel nekûl, hatar nekûl valo, kõrnyûl vetethetetlen, sohul veget nem szenueduen, meg bõchûlhetetlen, ki ielenthetetlen, esmerhetetlen, mozdulhatatlan, mindeneket indetuan, kereshetetlen, meg mondhatatlan, felelmes, es rettenetes, bõchûletes, es felelmetes, tiszteletes, es meltosagos, soha nem Vij, soha nem regi, mindeneket vyituan, es az keuelyeket ôsagra hozuan, vgy hogy ne erchec: Mindenkor chelekedõ, megis mindenkor chendesz, szedegetõ, es nem szûkõlkõdõ, mindeneket hordozuan de tereh nekûl, mindeneket be tõltué rekesztes nekûl, mindeneket teremptuen, oltalmazuan, eltetuen, es neueluen, keresuen, noha semmi nekûl nem szûkõlkõdõl, szeretuen izzadas nekûl: fõl indolsz de bekesegben vagy: bankodol de nem faydallas, [!] haragszol de chendesz vagy, chelekedetidet meg valtoztatod, de tanachodat nem: Hozzad foglalod, az mit nem talalsz, es soha el nem vesztettel soha nem szûkõlkõttel, megis az nieresegnec õruendesz, soha fõsueny nem vagy, megis vsurat szedegecz: kõlchõn adnac neked hogy ados legy, de kinec vagyon valamie, mely tied nem volna? Adossagot fizecz, senkinec ados nem leuen, adossagot engecz, semmit el nem vesztuen: [p 0043] ki chac egyedûl eleuenettes mindeneket, ki mindeneket teremptettel, ki mindenût vagy, de senki nem lathat, ki soha tauul nem vagy, es az alnokoknac gondolattyoktul nagy mesze vagy: ki még ottis talaltatol, ahonnan tauul vagy, mert valahol malasztod altal nem talaltatol, boszuallassal ielen tapasztatol: ki mindeneket illecz, de nem mindeneket egyenlõkeppen, mert nemellyeket illecz hogy legyenec, de nem hogy ellyenec, erezzenec, es valasztast tudgyanac tenni dolgokban: Nemellyeket penig illecz, hogy legyenec, es ellyenec, de nem hogy erezzenec, es valasztast tudgyanac tenni: Nemelyeket illecz, hogy legyenec, ellyenec, erezzenec, es valasztast tudgyanac chelekedni. Es midõn magadban soha kûlõmbõzõ nem vagy, mind az altal az kûlõmbõzõ dolgokat, kûlõmbkeppen illeted, ki mindenût, mindenkor ielen vagy, megis chac alég talaltatol meg: kit veszteg allot, mi kõuetûnc, mégis meg nem foghatunc. Ki mindeneket meg tartas, be tõltes mindeneket, kõrnyûl vesz mindeneket, fõlylûl hallacz, es meg tartas mindeneket. Nem hogy egy felõl tartanal, mas felõl meg gy0õzettetnel, sem penig hogy egy felõl be tõlteel, mas felõl kõrnyul vennel, hanem kõrnyûl veuen, be tõltesz, be tõltuen kõrnyûl vesz, éltetuen fõlyûl hallacz, fõlyûl halladuan éltecz: ki minden igeknec zõndûlese nekûl tanettod az hiueknec sziueket: ki nagy hatalmassan illecz, vegtõl fogua vegig, es el rendelsz mindeneket nagy gyõnyõrûseggel: ki az heleknec mi voltoc szerent, ki nem teriecz, es az idõv altal meg nem valtozol. Hozzad valo menes, es tõled valo visza téres, nalad ninchen, holot szenuethetetlen vilagossagban, es melyhez senki nem iarulhat, lakozol: melyet senki nem latot, nemis lathat, magadban vagy, nagy chendessen, mindenût kõrnyûl iarsz mindent egesset, mindenût chuppan egessen, es eppen: mert el nem oszoltathatol, auagy meteltethetel, miuel hogy igazan egy vagy, es reszekce nem lehecz, mert egessen, egesset tartasz, egesset be tõltes, egesset vilagosettas, es hatalmason birs: Ez titoknac mondhatatlan mélseget azert, az [p 0044] embernec elmeie meg nem foghatya semmi ekessen szollasnac beûseges igeie, ki teryesztet beszed , auagy kõnyûueknec sokasagi, ki nem ielenthetnec, mert ha ez egesz vilag kõnyuekcel meg tõlteunekis, meg mondhatatlan bõlchesegedet, ki nem ielentethetnec, auagy magy0arazhatnac, holot bizonyal meg mondhatatlan vagy, semmikeppen meg nem irattathatol ki az Istenseg vilaganac kutfeie, es az õrõkke valo fenyessegnec napia vagy: Mert nagy vagy, minden hoszu, es temerdeksegnekûl, es azert veghetetlen. Io vagy, minden szin nekûl, es azert igaz, es fõlõtte io vagy, es senki nem io hanem chac egyedûl, kinec akarattya létel, kinec kedue lehetseg: ki mindeneket semmibõl teremtettel, es mind azokat chupan chac akaratodbol alkottad: ki minden teremtet allatidat minden szûksegnekûl birs, munkanekûl vezerles, es faratsagnekûl igazgacz, es semmi dolog nem talaltatic, mely rendtartasat feiedelemsegednec meg haborecha, mind az fõlsegben, es ez mélsegben. Ki minden helekben hel nekûl tartatol, es mindeneket kõrnyûl vettel keregsegnekûl, es mindenût ielen vagy, helheztetes, es indulat nekûl. Ki az gonosznakis oka nem vagy, melyet vgyan nem chelekedhetel, noha mindeneket chelekedhetel, soha meg sem bantad valamit chelekettél, es lelked indulatinac haboruin meg nem indulsz, ez egesz vilagnac veszedelmet sem te akarod: Semmigonossagot, es bûnt nem dichersz, auagy parancholsz. Soha hamissat nem mondasz, mert õrõkce valo igassag vagy: kinec egyes io voltabol teremptettûnc, igassagaual bûntettetûnc, irgalmassagaual meg szabadulunc: mert semmi, égi, tûzi, fõldi, auagy valami allatot mely erzekenseg ala vettettet, heletted nem szûkseg imadni, ki igazan vagy, az mi vagy, es meg nem valtozol: kihez fõlõtte igen illic amaz Gõrõg ige, on, az Deakoknal ens, leteleknec letele, valòsagnac valosaga, minden letel szerent valo allatoknac letele, miuel hogy te magad allatoknac letele, miuel hogy te magad azon egy vagy, es az te esztendõid meg nem fogyatkoznac: Ezekre, es soc egyeb dolgokra tanetot engem, az keresztyen Anyaszentegyhaz, szentseges [p 0045] Anyam, kinec tagia lettem malasztod altal. Bizonyara arra tanetot, hogy chac temagad egyedûl vagy egyessen, igaz Isten, testnekûl, es szenuedes nekûl, es hogy leteledben, es termeszetedben, semmi nemû szerzes, auagy valtozas, õlgyettes, vagy chelekedet altal let dolog ne talaltassec. Ez azert nyluan valo dolog, hogy testi szemekcel teged meg nem foghatni, de sõt hogy semmi halando ember tulaydonletedben soha nem lathatot: Vgyan ezekbõl nyluan ki teczic, hogy az minemû engedelembõl latnac az Angyaloc, mies meg latunc ez nyomorult élet vtan. De bizonyara még ûc sem lathatnac az mint vagy, azonkeppen senkitõl sen lattathatol, éppen, es tõkelletessen, hanem chac magadtul esmertetel mindenhato szent haromsag.

AZ ISTENBEN VALO egyes, es Kûlõmbõzõ szemelyekrõl.

TE penig az Istenségnec egyessege vagy, az semelyeknec szamaban sokasagos, szamszerent szamlalhatatlan: es azert mertekszerent mertekhetetlen, es itelõ nyomassal meg nyomhatatlan: Mert az nagy ionac, más eredetit, ki temagad vagy, nem vallunc, miuel hogy egyedûl temagad vagy az nagy io, es ioknac kut feie, melybõl mindenec, ki altal mindenec, kiben mindenec, de annac reszeltetesebõl, mindeneket ionac mondunc. Mert Isteni leteled, mindenkor ûres volt, minden szin alá vetet termeszettûl, noha abrazat nekûl ne legyen, az az, abraztato abrazat, abrazatocnac abrazattya tõkelletes abrazat, melyel midõn, minden féle dolgokat, es allatokat, mint valami belleggel meg ieczes, minden neuedekenseg, es valtozo fogyatkozas nekûl, ketsegnekûl, magadtul, kûlõmbõzõue teszed. Valami penig az termeszetben teremptet allat vagyon, te teremptet allatod. ô egy haromsag, es harom egyesseg, nagy Isten, kinec mindenhatosaga mindeneket bir, vezer, es be tõlt, az mit teremptet: Azert sem mondunc tegedet, eppen mindeneket be tõlteni, mint ha ûc fognanac be tegedet, hanem hogy inkab [p 0046] ûc, tartatnac tõled, es nem resz szerét tõltes be mindeneket, mely dolgot semmikeppén nem kel velnûnc, hogy minden teremptet allat, az û nagy voltanac modgya szerent, fogion be tegedet, az az, hogy az nagy nagyobbat, az kichyn kichymbet, holot inkab te magad vagy mindenekben, auagy mindenec te benned, kinec hatalmassaga be fog mindeneket, es senki hatalmadnac el kerûlyesere, resset nem talal. Mert valakiuel bekes nem vagy, haragodat el nem kerûlheti, az mint meg vagyon irua, sem nap kelettrõl, sem nap nyugattrul, sem az puszta hegyekrõl, mert az Isten igaz biro: Es masut: houa mennyec lelked elõl, es szinedtõl houa fussac? Isteni hatalmassagodnac veghetetlensege ez, hogy erchûnc tegedet mindenekben, de nem be rekesztetue, mindenec kiuûl, de nem ki rekesztue. Es azert belsõ vagy, hogy mindeneket tartas: es azert kilsõ vagy, hogy meg kõrnyekezet nagysagodnac veghetetlensege, mindeneket be fogion. Az altal azert, hogy belsõ vagy, teremptõmnec mutattatol lenni, hogy kiuûl vagy penig, azal mindenec vezerlõienec ielentetel. Es hogy ne mondathatnanac naladnekûl lenni minden teremptet allatid, belsõ vagy, kilsõ penig azert, hogy altalad mindenec be rekeztessenec, nem valami helnec nagy voltaual, hanem hatalmas ielen voltoddal: ki mindenût ielen vagy, es mindenec elõtted nylatkozua vannac, noha nemelyec ezt erchec, nemellyec ne erchec. Az el valaszthatatlan termeszetednec egyessege azert, el oszlot szemelyel et [!] magaban nem foglalhat, mert mikeppen haromsag vagy az egyessegben, es egyesseg az haromsagban, ezenkeppen el valasztasod nem lehet az szemelyekben. Egyenkent neueztetnec vgyan azoc az szemelyec neha, de szent haromsag Isten, oly el valaszthatatlannac akartad magadat az szemelyekbe mutatni, hogy semmi neued ne legyen, mindenic szemelyben, mely ( az elõbbeni dolgot magaban viszeluen, mely nekûl û maga sem lehet, nemis volna ) az masikra igazan né vetettessec, auagy0 ne harom lyec. Mikeppen az Attya, az fiûra, az fiu az Attyará, azonkeppen az szent Lelec [p 0047] az Attyara, es fiûra igazan mondatic vitetic, es harentatic. Az minemû neuec íeczic penig termeszetedet, szemelyedet, hatalmassagodat, auagy leteledet, auagy valami igazan Istennec mondatic, minden szemelyekhez egyenlõkeppen illenec, vgy mint nagy Isten, hatalmas, õrõkce valo, es mindenec valamic termeszet szerent az Istenrõl mondattatnac. Ninch azert valami termeszetnec neue, mely hogy ha Attya Isten hozzad feér, az fiûhoz, es szent lelekhez ne illyec. Tegedet Attya Isten termeszet szerent mondunc Istennec lenni, de termeszet szerent, az fiu, Isten, termeszet szerent, az szent lelekis Isten. Mind az altal nem harom Istenec, hanem termeszet szerent egy Isten, Attya, fiu, es szent lelec: Azert el valasthatatlannac kel szent haromsag Isten, az szemelyekben elmenkcel ertenûnc: noha valasztot igeuel neueztessel, mert az termeszetnec neuezetiben, sokasagos szamot nem szenuecz. Abbolis meg ielentetic hogy az szent haromsagban, az szemelyec meg nem osztathatnac, ki egy igaz Isten, miuel hogy mindenic szemelynec neue, mindenkor egymasra neznec. ha az Attyarul szoloc, az fiût mutogatom: ha az fiut neuezem, az Attyat hirdetem: ha az szent lelket emletem, szûkseg valakinec lelket ertenem tudni illic, az Attyaet, es fiuet: ez az igaz hit, mely az igaz tudomanybol szarmazic: bizonyara, ez az igaz kõzõnseges hit, es vallas, melyre az Isten meg tanetot engem, az Anyaszentegyhaznac kebeleben, szent malasztya altal.

AZ SZENT HAROMsaghoz valo imadsag.

SEgetsegûl hyu Vram azert az en hitem, mellyet nekem attal, mondhatatlan io voltodbol iduõssegemre. Az hyu lelec penig az hitbõl él, es remensegbe tartya azt, az mit latando leszen te benned. Segetsegûl hiu tegedet Vram, tisztasagos lelki esmeretem, es hitemnec gyõnyõrûseges szereteti, mellyet az tudatlansagnac sõtetsegebõl, az igassagnac ertelmere hoztal: es mellyet az esztelen vilagnac keserûsegebûl ki mentettel, [p 0048] es szeretetednec édesseget vele kõzõluen gyõnyõrûsegesse, es minden méznel édesbe tettel. Segetsegûl hiu tegedet boldogsagos szent haromsag, hitemnec tiszta szozattya, es szeplõnekûl valo szereteti, melyet polambol fõl neueluen, meg vilagosetottal szûntelen malasztodnac fenyessegeuel, es mellyet neueluen, meg erõsetettel bennem, az Anyaszentegyhaznac tudomanya altal. Segetsegûl hiulac boldogsagos, aldot, es dichõseges, egy, sent haromsag, Attya, fiu, szent Lelec Isten, Vr, vigasztalo, szeretet, malaszt, es reszeltetés. Nemzõ, nemzettetet, meg szentelõ: Igaz vilagossag, igaz vilagossagbol, igaz vilagosetas. Kut fõ, folyo viz, meg asztato. Egybõl mindenec egy altal mindenec, egybe mindenec. Kitõl, ki altal, kiben vannac mindenec. Elõ élet, élet az életbõl, elõknec eleuenetõie. Egy û magatul, egy egytõl, egy mind az kettõtûl igaz az Attya, igassag az fiu, igassag az sent Lelec. Minden letelnec egy letele azert az Attya, Ige, es vigasztalo, egy erõ, egy io, egy boldogsag: kitõl, ki altal, es kiben, minden boldogsag vagyon, valami boldog lehet.

HOGY AZ ISTEN igaz, es lèg fõb é1let.

EN Istenem, es leg fõb élet: kitõl, ki altal, es kiben élnec mindenec, valakic igazan, es boldogul élnec. Az Isten io, es szep: kitõl, ki altal, es kiben minden ioc, es szepsegec vannac, valami io, es szep lehet: Hatalmas Isten, kinec hiti minket serkeget, remensege fõl emel, szereteti egyeset. Nagy Isten, ki Parancholod hogy tûled keryiûnc, es meg talaltatol, es az zõrgõnec meg nylatkozol: õrõc Isten, kitõl el fordulni nagy esés, es kihez visza meñni, fõl keles, kiben meg maradni, erõs allapodas. Veghetetlen Isten, kit senki el nem veszt, hanem chac az meg chalatot, senki nem keres, hanem az meg tisztult: Igaz Isten, kit esmerni élet, kinec szolgalni orszaglas: kit dicherni iduõsseg, es lelki õrõm: Tegedet aiákimmal, es sziuemmel, minden erõmmel az mint lehet dicherlec, aldlac, es imadlac, [p 0049] es irgalmas io voltoduac, minden io voltodert halat adoc, es dichõsegednec enekét mondom, szent, szent, szent, Segetsegûl hyûlac, ô aldot szent haromsag, hogy hozzam Iûy, es dichõsegednec melto Templomat szerez en belõlem, kerem az Attyat szent fia altal: kérem az fiut, szent Attya altal: kérem az szent Lelket, az Attya fiu altal, hogy minden vétkec tauul vettessenec tûlem, es minden szentseges iosagoc plantaltassanac bennem. Veghetetlen Isten, kitõl mindenec kiben mindenec lettenec, lathato, es lathatando allatoc: mert minden alkomanyodat [!] kiuõl meg kõrnyekes, es belõl meg tõltess: fõllyûl be fedez, es alol hordos: oltalmaz meg engem kezeidnec alkomannyat ki benned remellec, es chupan chac irgalmassagodban bizakodom, oltalmaz meg kerlec it, es mindenût, mast, es mindenkor, ben, es kin, elõl, es hattul, fõllyûl, es alol, kõrõskõrnyûl vgy hogy en bennem, az ellenseg helenec, semmi hasadekia ne talaltassec. Te vagy az mindenhato Isten, oltalmazo, es mindeneknec vigyazo Istene, kic benned biznac, ki nekûl senki nem batorságos, es ki nekûl senki veszedelembûl meg nem szabadul. Te vagy az Isten, es kiuûletted más Isten egyeb ninchen, sem az eg fõlõt, sem az fõldnec melisegebe, mert nagy, es chudalatos dolgokat chelekeszel, melynec vegere nem mehetûnc, es kiknec száma ninchen. Teged illet az dicheret, teged illet az tisztesseg, es aldas, te neked mind az Angyaloc, te neked mind az menyei hatalmassagoc dicheretet, es eneket mondnac szûntelen, vgy mint teremptet allatoc teremptõiõknec, szolgac az vrnac, vitezlõc az û kiralyoknac: tegedet szentseges el valhatatlan szent haromsagot, minden teremptet allat magasztal, minden lelec dicher, es ald.

AZ ANGYALOKNAC, ES embereknec dicheretec.

TE neked az szentec, es alazatos sziuõ emberec, teneked az elmec, es igazaknac lelkec, teneked mind az menybeli polgaroc, es az boldogsagos lelkeknec minden rendi, dichõseget, es tiszteletet [p 0050] mondanac, nagy alazatossan õrõkce, es veghetetlenûl. Dichernec vram teged amaz menbeli polgaroc, nagy fõlseges tisztelettel. Dicher teged az ember, teremptet allatodnac legfõb, es nagyob resze, de enis bûnõs ember, nagy kiuansaggal kiuanlac dichernem, es aldonom. szeretnem, szeretetemnec fõb, es nagyob szeretetiuel. Em Istenem, en eletem, en erõssegem, es en dicheretem, tegy meltoua engem dicheretedre. Adgy vilagossagot sziuemben: iget az en szâmba, hogy sziuem elmekedgyec dichõsegedrõl, es nyeluem dicheretedet enekelye, mind az egesz nap. De mért hogy nem szep az dicheret, bûnõs számban, mért hogy meg fõrtõztetet aiaku ferfiú vagyoc en: tisztech meg kõnyõrgõc sziuemet, minden gonossagbol, szentely meg szentelõ mindenhato Isten, belõl, es kiuûl, es chelekeduen tegy meltoua dicheretedre. Fogad be kegyessen, es keduessen sziuemnec kezeibõl, es elmemnec szeretetibõl, alakimnac aldozattyat, es legyen kedues, szent szined elõt. Hasson fõl hozzád ioillatozasnac edessegeûl: Szent emlekezeted, es boldogsagos edesseged biria el lelkemet, es az lathatatlan szeretet ragadgya el ûtet. Ez lathato dolgoktul vitettelec az lathatatlanokra, az fõldiekrõl az menyeiekre, az idõ szerent valokrol, az õrõkce valokra, mulyec ki, es szemlelye az chudalatos latasokat. O õrõkce valo igassag, es igaz szeretet, szerelmes õrõkce valosag, te vagy en Istenem. te hozzad fohazkodom eiel, es nappal, hozzad ohaitoc, hozzad igazodtam, kiuanoc hozzad iutnom: az ki teged esmer, esmeri az igazat, es õrõc eletet.

Mindenec fõlõt vagy igassag, kit meg latunc valamint vagy, ez halando vilag, es vac élet vtan, melyben azt mondgyac mi nekûnc, hol vagyon az te Istened? Enis azt mondom, en Istenem hol vagy? Valamenire lelket veszec te benned, midõn read ki ontom az en lelkemet, gyõnyõrûsegnec szozattyaban, az vallas tetelnec lakozo zengeseben, es innepleseben, es ime mégis igen szomoru, mert gyakorta visza tér el esuen, es mondhatatlan melisége valtozic, auagy inkab erzi, hogy még sõtetsegnec melisege û? Igy [p 0051] szol neki az en hitem, melyet fõl gyûtottal eiel, labaim elõt: En lelkem, mért vagy szomoru, es mért haborgacz engemet? remely az Istenben, az û igeie égõ szõuetnec labaim elõt. Remely az Istenben, es varakodgyal alhatatossan, miglenel mul az eiel, az alnokoknac annya, még el mullyec az Isten haragia, kinec fiai valamikor voltunc. Sõtetsegec voltunc mies valaha, még az vizec rohanasanac maradekia altal megyen, az bûnért meg holt testben, egy reszet magunkal kel vonnunc, mig az nap fõl kel, es az arnyekoc el haiolynac: remely az vrban en lelkem, reggel fõl alloc, es elmelkedem, es mindenkor vallast teszec û neki, reggel fõl allapodom, es meg latom az en megvaltomnac szinet, az en Istenemet, ki meg eleuenetti az mi halando testûnket, az bennûnc lakozo szent lelkeiért, hogy immar vilagossagoc legyûnc, mikor még chac remensegben meg szabadultunc, es az vilagossagnac fiai, es az Istennec fiai, nem penig az eielnec, es sõtetsegeknec fiai. Mert volt az ideie, hogy sõtetseget voltunc, most penig te benned mi Istenûnc vilagoc, de mégis hit altal nem szinrõl szinre: Ez remenseg, mely lattatic, nem remenseg. Dichernec vram tegedet az Angyaloknac halhatatlan sokasagi, es magasztalyac szent neuedet az égi erõssegec, kiknel nem szûkseg effele iras, oluasasra, hogy ebbõl meg esmerienec el valhatatlan szent haromsagot: mert szûntelen lattyac szent orczadat, es ott oluassac minden idõnec bõtûie nekûl, mit akarion õrõkce valo akaratod, oluassac, ki valasztyac, es szeretic, mindenkoris oluassac, es soha el nem mulic, az mit oluasnac, valasztuan, esszeretuen oluasnac, tanachodnac meg valtozhatatlansagat, es az û kõnyuec be nem kõtõztetic, mert te magad vagy az à kõnyûe û nekic, es leszes õrõkce. O fõlõtte aldot egeknec erõssegi azoc, kic tisztan, es siubul dicherhetnec tegedet, nagy edesseggel, es meg mondhatatlan õruendetesseggel. Abbol dichernec, melybõl õruendeznec, mert mindenkor lattyac, az mibõl õruendezhessenec, es dicherhessenec. De mi ez testnec terheuel meg nyomattatuan, es ez vilagnac valtozando [p 0052] alhatatlansagatul, vgyan meg dagaduan, meltan nem dicherhetûnc, dicherûnc mind az altal hitûnc altal, nem valami sziuben: De az Angyali lelkec szinrul szinre aldnac, nem hit altal. Ez kûlõmbõzõ dicheretet penig az test chelekeszi: De noha külõmb moddal aldunc,es dicherûnc tegedet, te egy vagy mindeneknec teremptõ Istene, kinec dicheretnec aldozattyaual szolgalnac az égben es fõldõn: de irgalmassagod altal, azoknac tarsasagaban iutandoc vagyunc, kikkel tegedet szûntelen latunc, es veghetetlenûl aldunc. Enged vram, hogy mig ez gyarlo halando testbe vagyoc, dicherien teged az en sziuem, nyeluem aldgyon, minden tetemim ezt mondgyac, vram kichoda hasonlo hozzad? mindenhato Isten vagy te, kit szemelyeben harmat, Isteni termeszetiben egyet tisztelûnc, es imadunc, nem nemzettetet Attyat, az Attyatul egy nemzettetet fiut, mind az kettebõl szarmazo, es mind kettõben meg marado, szent Lelket, el valaszthatatlan szent haromsagot, egy mindenhato Istent, ki midõn nem volnanc hatalmassan teremptettel bennûnc, es holot vétkûnc miat el vesztûnc volna, irgalmas io voltodbol chodolatoskeppen meg valtottal minket: ne szenued halaadatlanoknac talaltatnunc enni io voltodert, es meltatlanoknac lennûnc. Szamtalan irgalmassagodert teged kerlec kõnyõrõguen, neueld hitemet, remensegemet, es szeretetemet. Cheleked malasztod altal, szûntelen az hitben vastagodgyunc, chelekedetûnkben erõssõdgyûnc, az igaz hit, es hitnec melto chelekedeti altal, irgalmad altal, iuthassunc az õrõc eletre, hogy ott dichõsegedet az mint vagyon latuan, fõlsegedet imadgyuc, es kõzõnseggel, kiket meltoua teuendõ leses annac latasara, mondhassuc: Dichõseg az Attyanac ki teremptet minket, dichõseg az fiunac, ki meg valtot minket: Dichõseg az szent Leleknec ki meg szentelt minket. Dichõseg az magassagbeli el valazthatatlan szent haromsagnac, kinec chelekedeti el valaszthatatlanoc, kinec birodalma veghetetlenûl meg marad. Teged illet az dicheret, enekles, minden tisztesseg, áldas, es szeretet, hala adas, [p 0053] tisztelet, ioság, erõsseg, mi Istenûnket, õrõkcõn õrõkce, Amen.

AZ EMBER PANAszolkodic, hogy meg nem indul az Istenrõl valo gondolatban, holot az Angyalokis rettegic az Istent.

BOchas meg Vram, bochas meg irgalmas, bochas meg, es kõnyõrûly meg engeduen szamtalan tudatlansagimat, es neuezhetetlen fogyatkozasimat, ne vess el tûled mint valami vakmerõt: vram bar io volnec, nyomorult szolgad, nem haszontalan, es gonos, de azert fõlõtte gonosz, miuel, hogy tegedet mindenhato Istenûnket, rettenetest, es fõlõtte felelmest, minden tõredelmes sziû nekûl, es kõnyûhullatasnac kût feie nekûl, melto tisztelet, es rettegesnekûl mereszlec dicherni, aldani, es imadni. Mert ha az Angyaloc tegedet imaduan, es dicheruen, chudalatos õrõmmel tellyesec leuen rettegnec: En nyomorult bûnõs ember midõn elõtted aloc, es dicheretet mondoc, aldozatot emelec sziuembõl, mért nem rettegec, orczamban meg nem sarguloc, aiakimal reszketec, es minden testemel fõl borzadoc, es igy kõnyûhullatast indetuan elõtted, szûntelen nem kesergec: Akarom Vram, de nem chelekedhetem, mert az mit kiuanoc nem miuelhetem. Es azert chodalkozom magamban, mert hitemnec szemeiuel latlac, hogy fõlõtte rettenetes vagy: De inkab ki chelekedheti azt malasztod nekûl? Holot minden iduõssegûnc, es szabadsagunc chac meg mondhatatlan irgalmassagodban vagyon: Nyomorult feiem, mitõl tõrtent, hogy illyen esztelenne let az en Lelkem, hogy fõlõtte meg ne rettennyen, midõn Istene elõt all, û neki dicheretet monduan? Segeny allapatom, mennire meg kemenyedet az en sziuem, hogy szemeim szûntelen ne kõnyuezzenec, holot az szolga tars beszelget az Vr elõt, ember az Istennel, teremptet allat a teremptóuel, ki az fõldbõl let, azzal, ki mindeneket teremptet? Imhol Vram elõdben vetem magamat, es valamit el reytet helekben magam felõl ertec, nyluan ki ielentem: kazdag vagy irgalmassagidban, es beûseges az iutalomban, [p 0054] reszeltes iauaidbol, hogy azokbol szolgalhassac, teneked. Mert masunnet neked nem szolgalhatunc, nemis kedueskedhetûnc, hanem chac aiandekidbol: szegezd altal Vram felelmeddel az en testemet, es õruendezzen sziuem, hogy felye szent neuedet. Bár vgy félne bûnõs Lelkem tegedet, mint egy szent maga felõl mondotta: Mint az fõl dagat, es emelkedet habokat fõlõttem, vgy felem az en Istenemet. Minden ioknac meg adoia en Istenem, adgy dicheretid kõzõt kõnyû hulla asnac kut feiet, szememnec tisztasagaual, es elmemmnec õruendetessegeuel, hogy tõkelletessen tegedet szeretuen, es meltán dicheruen, sziuemnec szeuel erezzelec, meg kostollyalac, es teczessel meg esmerielec, mely édes, es gyõnyõrûseges legy Vram, az mint meg vagyon irua, kostollyatoc, es lassatoc, mert fõlõtte gyõnyõrûseges az Vr, boldog az ki û benne veti remenseget. Boldog nép valamely tudgya az õruendetes eneklest. Boldog ferfiu kinec segetsege tûled vagyon, sziuenec võlgyebé helheztette, az helyben, mellyet keszetet. Boldogoc az tiszta sziuõc, mert ûc lattyac az Istent. Boldogoc Vram az kic hazadban laknac, õrõkcõn õrõkce dichernec teged.

EMBERNEC SZIVET AYtatoszagra, es Isteni szeretetre indeto imadsag

1( IESVS mi valtsagunc, szerelmûnc, es kiuansagunc, Isten Istenbõl, nyomorult szolgadnac legy mellette. Tegedet hiulac segetsegûl, hozzad kialtoc nagy kialtassal, minden sziuembõl. Teged hiulac az en Lelkemben, menybe û hozza, es ragazd magadhoz, hogy minden sõmõr, es mochoc nekûl, biriad ûtet: mert az tisztasagos vrnac, szûkseg hogy tiszta hele legyen. Szentely meg azert engem te edenyedet, mellyet teremptettel, az gonossagtul ûtesech meg, tõlch be malasztoddal, es be télyesetetet oltalmaz, vgy hogy lakasodra valo melto temploma legyec itt, es õrõkce. Edesseges, kegyesseges, szerelmetes, hatalmassagos, [p 0055] keduesseges, dragasagos, kiuanatos szepseges, minden méznel edesb, teynel, es az hónal feierb, minden draga italna gyõnyõrûsegesb, gyõngynel, es Arannal dragab, es mind ez egesz vilag gazdagsaganal, es tisztinel keduesb: mit szolloc en Istenem, egyetlen egy remensegem, meg mondhatatlan nagy irgalmassagodrol mit szoloc, boldogsagos, es félelem nekûl valo edesseg? Mit szolloc midõn ezeket beszellem? chac azokrol emlekezem melyeket meg foghatoc, de bizonyara az mirõl kellene szollanom, azt nem beszellem, mert ninch erõm hozza, vaiha azokrol emlekezhetnem, melyeket az õrõkce valo Angyaloc szoktac mondani, bizonyara nagy sziuemszerent dicheretedben foglalnam magamat. ô mely buzgosagos aitatossagal az Anyaszentegyhazban sz: neuedet dichernem, el farathatatlanul aldanam. De mért hogy oly tõkelletessen nem dicherhetlec, halgatnom kelle azert? Iay az kic halgatnac felõled, ki az nemáknac nyelueket meg oldod, es az artatlanoknac nyelueket meg ekesetted, Iay az halgatagoknac, holot még az nyeluessekis, kic tegdet ném dichernec meg nemulnac, Azert meltan ki dicherhet tegedet, meg mondhatatlan erõ. es az Attyanac bõlchesege Es mért hogy semminemû igeket nem talaloc, melyekel elegendõûl ki ielenthetnem az mindenhato, es minden tudo iget6, mind az altal az mi tûlem lehet meg mondom, miglen parancholod hogy hozzad mennyec, holot nagy nyluan beszelhetem valami hozzad illendõ, es tûlem keuantatic. Es azert alazatossan kõnyõrgõc, hogy ne nez annyra arra az mit mondoc, mint arra az mit mondanni kiuanoc, mert fõlõtte kiuanom felõled mind azokat beszellennem, melyeket szûkseg, es melto mondanom, mert teged illet minden dichõseg, dicheret, al6da , es minden tisztesseg. Tudod azert minden titkoknac tudoia õrõc Isten, hogy az égeknel, se az fõldnel, es mind azoknal melyec ezekben talaltatnac, keduesb vagy nalam, es szerelmetesb, mert mind fõlõttõc szeretlec tegedet: de bizonyara szent neuednec szerelmeért, ez el mulando dolgoc nem erdemlic hogy szerettessenec. [p 0056] Fõlõtte szeretlec en Istenemtegedet, ennelis inkab kiuanlac keduele Enged hogy szûntelen szeresselec tegedet, mind annyera à menyire kiuanom, es à menyire tartozom, vgy hogy chac te egyedûl nalad legyen minden igyekezetem, es elmelkedesem. Rolad elmelkedgyen egesz nap szûntelen, eieli almamban teged erezzelec, Lelkem hozzad beszellyen: Elmem veled mulasson, sziuem szent Latasodnac fenyessegetõl vilagosodgyec meg, vgy hogy vezerem leuen, en igazgatom, az iosagos chelekedetekben neuelkedgyem, es meg lathassalac Isteneknec Istene Sionban, mast chac tikó [!]ben, es meseben, de akcor szinrõl, szinre, holot meg esmerlec tegedet, mint, hogy en meg esmertettem: Boldogoc az tiszta sziuõc, mert õc kezdic az Istent latni. Boldogoc azoc az kic hazadban laknac, õrõkcõn õrõkce, dicherni fognac teged, kerlec azert vram veghetetlen irgalmassagodért, melyel az õrõkce valo halalbol meg szabadultunc, Iagyeczd meg az en kemeny, kõ, es vass sziuemet, hatalmas, es szentseges keneteddel, es cheleked, hogy az tõredelmessegnec tûzetul elõtted oran kent, elõ aldozat legyec: cheleked hogy szent szined elõt, szûntelen alazatos, es tõredelmes sziuel, kõnyûhullatasnac beûsegeuel talaltassam. Cheleked, es enged, hogy mindenestûl hozzad valo kiuansagombol ez vilagnac meg aludgyam, es meg mondhatatlan szerelmedert, es felelmedért, ez el mulando dolgokrol tistan el feletkezzem, vgy annira, hogy ez ideig valo dolgokat ne sirassam. nekic se õruendezzec, semmit se felchec, az el mulandokbol, de ingyen se szeressem: hizelkedesiuel megy ne chalattassam, es ellenkezésekcel meg ne tõressem. Es mert hogy, szereteted, fõlõtte hatalmas, mint az halal, emesze el , kõnyõrgõc tû es, es edesseges szereteted, az en elmemet, mind azoktul, melyec az ég alat vannac, hogy chac hozzad ragazkodgyam, es gyõnyõrûseges emlekezeteddel legeltessem. Szalyon le vram kõnyõrgõc, szalyon le sziuemben, illatozasidnac gyõnyõrûsege. Iûiõn hozzam edesseges hozzad valo szeretetem: Iûiõn hozzam chudalatos, es ki8 ielenthetetlen izednec [p 0057] illatatic, mely õrõkce valo kiuansagot tamaszon en bennem , es sziuembõl az õrõc eletre valo forras vizeknec, eleuen ereknec folyasit teriesse, Veghetetlen vagy vram, es azert veghetetlenûl szûkseg hogy szerettessel azoktul, kiket dragalatos vereddel meg valtottal. Embereknec irgalmassagos szeretõie, kegyelmes vram, igassagos biro, kinec minden iteletet kezebe adot az Attya, igassagodnac bõlcheseges iteletiuel, meg valtoztatod, el intezed, meltonac, es igaznac talaluan, hogy ez vilagnac fiai az sõtetségnec, es eielnec el mulando kazdagsagit, es tisztesseget, tõkelletesb kiuansaggal szeressec, es keressec, hogy nem mint mi szolgaid szeressûnc tegedet mi vrunkat, ki altal teremptetûnc, es meg valtattunc Mert ha ember az embert vgy szokta szeretni, hogy egymastul tauul ne lehessenec: ha az menyaszony võlegenyehez oly elmeuel ragazkodic, hogy szeretetenec nagy voltaert, semmi nyugodalmat ne kiuanyon, es szeretõienec tauul voltat, nagy banattal szenuedgye: minemû szeretettel, minemû igyekezettel, es gerjedezessel, szûkseg hogy keduellyen tegedet igaz Istent, szepseges võlegent az keresztyen lelec, melyet magadnac iedzettel hittel, es irgalmassagoddal, ki minket vgy szerettel, hogy meg valtanal, ki erettûnc ennit, es effeleket chelekettel? Es noha ez vilagi dolgokban bizonyos gyõnyõrûsegec talatassanac, mind az altal, oly modon nem gyõnyõrkõttetnec, mint benned, mi Istenûnkbe. Benned gyõnyõrkõdic az igaz, miuel hogy szereteted gyõnyõrûseges, es chendes. Mert az mely lelekben lakozol, minden edesseggel, gyõnyõrûsegel, es chendessegel be tõltõd: Viszontac ez vilagnac, es testnec szerelme, szorgalmatos, es haborgo: valamely lelekben be megyen, bizonyara azt chendesen nem hadgya. Mindenkor baborukcal kétes, kûlõmb fele felelemel szorgalmasztattya ûket: Te vagy azert az igazaknac gyõnyõrûsegec, nemis oknekûl, mert erõs nyugodalom vagyon nalad, es fõl haborethatatlan elet. Valaki bele megyen, az vrnac õrõmeben le ic, es az vtan nem kezd felni, hanem io helen, io leszen dolga, ezt monduan. Ennyugodalmam [p 0058] ez õrõkcõn õrõkce, itt lakozom, mert valasztottam ûtet: es amaz mondas: Az vr igazgat engem, es semmi nekûl nem szûkõlkõdõm, beûseges legeltetõ helyere vit engemet. Edes Christus, io Iesus, tõlch be kerlec sziuemet, olthatatlan szereteteddel, vgy hogy, mint valami egetõ láng, egiec szeretetednec edessegeuel, melyet szamtalan vizec se olthassanac el bennem: Cheleked edesseges vram, hogy szeresselec tegedet, es kiuansagoddal, le vethessem minden testi kiuansagoknac terhet, ez fõldi kiuansagoknac nehezseges butyoriat, es nyalabos kõteleket, melyec vstromlyac, es terhelic nyomorult lelkemet: vgy hogy ezektul meg szabaduluan, illatozo kenetidben futuan, szepseges latasodhoz, tõkelletes telyesedesért, fõlseged vezetem leuen, nagy gyorsan meltoztassam el iutni, Mert az kettõs szerelem, io, es gonosz, egyic edes, masic keserõ, egy sziuben, es lelekben, eczersmind nem fernec: es azert ha valaki egyyebet szeretend kiuõled, szeretetednec edessege annal nem talaltatic, mely szeretet nem kinzo, hanem õruendeztetõ szeretet, tiszta szeretet, tisztan meg marado, õrõkcõn õrõkce: oly szeretet, hogy mindenkor ég, es soha el nem aluszic. Edes Christus, vram Iesus, szeretet, en Istenem. gericz fõl engemet, tõkelletes tûzeddel, mely szent, es io, szûz, es tiszta, chendes, es bekeseges, hogy szeretetednec edessegeuel meg tellyeseduen, szeretetednec langiaual fõl gerieduen, szerethesselec tegedet en Istenem, sziuemnec telyes voltabol, es belsõ reszeimnec minden rendibõl, be foglaluan sziuemben, számban, sõt szemem elõt mindenkor tartuan, hogy semmi heûsagos szeretetnec hele ne talaltassec bennem. Hallyad en Istenem, szemeimnec vilagossaga halyad, az mit kerec halyad, es àd meg az mit kerec, hogy halgas meg engemet. Kegyes, es irgalmassagos vram, soc szamtalan vetkeimért ne ted hallatlanna magadat: hanem io voltodert fogad be szolgadnac kõnõrgeset, es ad hasznat latnom keresemnec, es kiuansagomnac, esedezuen mellettem, sõt meg nyeruen, dichõseges szent Anyåd, szepseges szûz Maria, en [p 0059] aszonyom, mind az soc szentekcel, Amen.

AITATOS IMADSAG, hogy Isteni dicheretet talallyunc.

VRAM Christus Attya Istennec igeie, ki ez vilagra le szallottal, hogy az bûnõsõket meg valtanad, kerlec tegedet meg mondhatatlan irgalmassagodert, iobich meg eletemet, chelekedetimet erõsiched, erkõlchõmet igazechad, vid el tûlem valami artalmamra vagyon, es kelletlen, hanem adgy meg mindent valami teczic, es hasznos, mert az fertelmes nembõl fogantatot embert, ki tisztethattya meg kiuûlõtted, hanem chac te egyedûl: Te vagy az mindenhato Isten, veghetetlen, irgalmassagos, ki az hitetleneket meg igazettod, es az bûn miat meg holtakat meg eleueneted, ki az bûnõsõket meg valtoztatod, es ninychenec. ed el azert tûlem valami keduetlen elõtted, mert az en szamtalan tõkelletlensegimet, iol lattyac az te szemeid. Bochasd irgalmassagos kezeidet en ream, es ved el rolam valami meg bantya kegyessegednec szemeit: Elõtted vram mind egessegem, es betegsegem: Amazt kerlec tarchd meg, imezt gyogichd meg: Gyogyich vram engemet, es meg gyogyuloc, szabadichvram, es meg szabaduloc, chac te vagy az ki betegseget gyogyittasz inteseddel, fõl epetted az meg romlottakot. Mert ha meltoztatol sziuemnec mezeieben io magot vetni, szûkseg hogy irgalmassagodnac kezeiuel, az ott valo vetkeknec tõuisset, elõszõr ki szaggassad. Edesseges, kegyes, szerelmetes, kiuanatos szepseges vram Isten, tõlch be lelkemet. sokasagos szeretetednec edessegéuel, hogy semmi ez fõldi, auagy testi dolgot ne kiuannyac, auagy gondolyac, hanem chac tegedet hordozzalac sziuemben, es szamban visellyec: Ird meg lelkemben szent vyaiddal, edesseges neuednec emlekezetit, hogy semmi feledekenseg el ne vihesse. Ird meg sziuemnec tablain szent akaratodat, es igassagidat, hogy tegedet meg foghatatlan edesseges vrat, szûntelen, parancholatiddal egyetemben, szeme im elõt forgassalac: Gyuch fõl elmemet az tûzel, melyet ez vilagra bochattak es [p 0060] akartad, hogy fõlõtte meg gyuttassec, hogy az meg haborodot, es keseredet tõredelmes sziunec aldozatyat, mindeñap be mutathasam, neked en Istenemnec. Edes Christus, hatalmas Iesus, valamint kiuanom, valamint edes elmemmel kerem: ád meg szentseges, es tisztasagos szeretetedet, mely engemet be tõlchõn. Mutasd szeretetednec, niluan valo ielet, kõn10ûhul latasimnac beûseges folyasat: hogy kõnyûhullatasim tegyenec bizonsagot szereteted felõl, azoc ielenchec, ûc besellyec, szûntelen menyire szeressen tegedet az en Lelkem, midõn szeretetednec edessege miat, az kõnyûhullatastul, magat meg nem tarthattya. Iol emlekezem Vram amaz aitatos Anna Aszonrol, ki satorodhoz iõue fiaert kõnyõrgenni, kirõl az iras azt mondgya, hogy az siras, es imadsag vtan, orczaia tõbbe kûlembsegre nem valtozec. De enni erõrûl, es tõkelletessegrol, meg emlekezuen, nagy faydalomal gyõtrettétem, es szemermetessegre vitetem, mert hogy igen alat latom magamat fekûnni: mert ha enyire sirt ez aszonyallat, es illyen tõkelletessen meg maradot az sirasban, ki fiat kér vala: menire inkab sûkseges sirni, es bankodni Lelkemnec, mely az Istent keresi, es szereti, es hozza kiuan iutni? Menyire szûkseg sirni, es szõpõgni affele Leleknec, mely eyel, es nappal az Istent keresi? Mely Christus kiuõl senkit nem akar szeretni: nagy choda ha szamtalan kõnyûhullatasi kenyerre nem valtoztac eyel, es nappal. Tekench azert Vram, es kõnyõrûly raytam, mert az en sziuemnec faydalmi igen meg szaporottanac. Adgy mennyei vigaztalast ennekem, es ne vtald meg bûnõs Lelkemet, melyért meg holtal: Ady Vram kerlec belsõ kõnyûhullatasimmat, tõkeletes indulatodbol, melyec vetkeimnec kõtelit oldozhassac meg, es menyei gyõnyõrûseggel lelkemet tõlchec be; ha az igaz, es tõkelletes szerzetesekcel, kiket nem kõuethetec, mind az altal az aitatos Aszonyallatokcal, valami kizded reszt legyec melto orszagodban el venni. De más aszonyallatnakis chudalatos aiatatossaga, iut elmemben, ki tegedet, midõn az koporsoban fekûnnek kegyes szeretettel keres vala: ki, az Apostoloc [p 0061] tauul futuan, koporsodtul el nem tauozic vala: ki sziruan, es bankoduan ott ûl vala, sokaig, es beusegessen kõnyuezuen: fõl tamadasod vtan, soc kõnyûhullatassal, az koporsonac puszta kõsziklait, vigyazo szemeiuel meg latogatta, ha valahol tegedet lathatna, az kit buzgo keuansaggal keres vala: Bizonyara az koporsot gyakorta meg latta vala, de tegedet fõlõtte igen szeretuen, az elég nem vala. Es mért hogy egyebec fõlõt szé0retet, es szeretuen szirt, sziruan kereset, es keresuen alhatatossan meg maradot, azert meltoua lén, hogy elõsõr meg talalna, latna, es veled szollana. Es nem chac ezt erdemle, hanem dichõseges fõl tamadasodnac hir mondoia az Apostoloknal, û lenne: Parancholatot veen tõled, es kegyelmes intest, meny el, es mond meg az en Attyamfiainac, hogy Galyléaban mennyenec, ott meg latnac engemet. Ha azert igy szirt, es az szirasban tõkelletessen, ez Aszony allat meg maradot, ki az eleuent, halottac kõzõt kereste, ki hitinec kezeiuel tegedet illet vala? hogy szûnyec meg az sirastol, az keresztyen Lelec, mely tegedet meg valto Istenet egekben ismer lenni, es hogy mindenût vralkodol, sziueben hiszi, es szaiaual vallya? Mért ne bankodgyec, es sirion effele Lelec, mely tellyes Lelkeuel szeret tegedet, es tellyes kiuansagal kiuan latni? Szegenyeknec egyetlen egy bizodalma, es remensege, kihez soha irgalmassag remensege nekûl nem kõnyõrõgnec: cheleked ez irgalmagot [!] velem, magadert, es szent neuedért, hogy valamikor felõled gondolkodom, szolloc, iroc, auagy oluasoc, felõled beszellec, valamikor emlekezem, elõtted alloc, dicheretet, imadsagod, es aldozatot chelekeszem, mindenszer szent szined elõt, nagy kõnyûhullatassal sirhassak, vgy annyera, hogy az en kõnyûhullatasim, kenyerem legyenec ennekem, eiel, es nappal. Holot dichõsegnec kiralya, minden iossagos chelekedetnec mestere, magad tanetottal, beszedid, es peldaid altal, szomorkodni, es sirni, monduan: boldogoc azoc az kic szirnac, mert ûc meg vigaztaltatnac: te magad sirtal az meg holt baratodon, es fõlõtte kõnyûeztel az el veszendõ [p 0062] Varason: kerlec azert en Iesusom, az okert az dragalatos kõnyûhullatasidert, es minden irgalmasagidert, melyekcel el veszteket meltoztattal meg szabadetani: enged az sirasnac malaztyat: melyet fõlõtte igen kiuan az en Lelkem, mert aiandekod nekûl azt meg nem talalom, hanem sz: lelked altal, ki az bûnõs embereknec kemeny sziueket meg lagattya, es sirasra meg tõri. Adgy sirasra valo malasztot, mint az mi Attyaiknac attal, kiknec nyõmdokit kel kõuetnûnc, hogy sirassam magamat minden eletemben, mint ûkis sirattac magokat, eyel, es nappal. Azoknac erdemekért, es imadsagokért, kic neked keduessec voltanac, es aitatossan szolgaltanac, kõnyõrûly nyomorult, es meltatlan szolgadon: Adgy fõlsõ, es also neduesseget, hogy kõnyûhullatasim kenyerem legyenec eiel, es nappal, es szent szined elõt, legyenec az tõredelmessegnec tûze altal, kõuer, es velõs aldozat, meg õletet sziuemnec oltaran, es mint kõuer aldozat, vitattessec fõl gyõnyõrûseges, szaglassal. Adgy ki folyo kutat, tiszta kut feiet, melyben szûntelen mosattassec, ez beferteztetet aldozat. Mert noha mindenestõl, magamat ( szent malasztod segetsegem leuen ) neked be mutattam, mind az altal, nap estig, sokban meg bantalac nagy gyarlosagim miat. Adgy azert kõnyûhullatasra valo malasztot aldot Istenem, szerelmes Vram, fõkeppen szeretetednec szamtalan edessegebõl, es irgalmassagidnac emlekezetibõl, keszech szent szined elõt bizonios asztalt, es adgy erõt, hogy valamikor akarom, arrol meg elegedgyem: enged nagy irgalmassagodert, es io voltodert, hogy ez tekentetes, es reszegettõ poharod, vegye el az en szomiusagomat, hogy Lelkem airchon hozzad, es elmem legyen az te szeretetedbe, el feletkezuen ez alhatatlan nyomorusagrol. Haliad Vram Istenem, sziuem vilaganac feniessege, halyad az mit kerec, es enged hogy azt keriem az mit halhass: irgalmas, es meg halgato Vram, nelegy szûket az en vetkeimért, hanem az te io voltodért, fogadbe az szolgaknac kõnyõrgeset, keresemnec, es kiuansagomnac véget ad meg, az dichõseges szeplõtelen szûz Marianac erdemeért [p 0063] szent Aszonyomeért, es mind az soc szûzekért, Amen.

EZ IMADSAGBAN AZ embernec elmeie inkab tõredelmessegre indul ha chendeszen mondgyac el.

VRam Iesus, io Iesus, irgalmas Iesus, ki az mi vetkeinkért meltoztattal meg halni, es az mi igazulasunkért fõl tamadni: kerlec teged dichõseges fõl tamadasodért, tamasz fõl éngemet az vetkeknec koporsoiabol, es minden bûneimnec siribõl, es adgy ennekem mindennap az elsõ fõl tamadasbol valami reszt, hogy fõl tamadasodban igazan meltoztassam reszt venni. Edesseges, kegyesseges, szerelmetes, dragasagos, kiuansagos, szepseges: fõl mentel menyegben nagy hatalmas dichõsegedbe, es hatalmas kiraly, az Attya Istennec iobbian ûlsz, vony vtannad engemet, hogy vtannad fussac, draga kenetidnec szaglasiban, fussac, de meg ne fogiatkozzam, tûled vonattatuan. Az szomiuhozo leleknec szaiat, mely teged keuan, vonniad az fõlsõ õrõkce valo folyasoknac elégsegere: sõt vony magadhoz ki elõ kut fõ vagy, hogy onnan annit ihassam, az menire mi voltom szenduedi, kibõl õrõkee ellyec, en Istenem, en életem, mert szent, es aldot szaiaddal mondottad, ha valaki szomihozi iûiõn hozzam, es igyec: Elõ kut fõ, enged szomiuhozo Lelkemnec szûntelen belõled innom, hogy szentseges, es igassagos fogadasid altal, tûlem elõ vizec folyanac. Eletnec kut feie, tõlch be elmemet gyõnyõrûsegednec patakiaual, reszegechd meg sziuemet, iozansagos szeretetednec reszegsegeuel, hogy feletkezzem el, az elmulandokrol, es fõldiekrõl, hanem szûntelen chac rolad emlekezzem, az mint meg vagyon irua, meg emlekeztem az Istenrõl, es gyõnyõrkõttem: szent Lelkedet ad meg ennekem, kit ieczettenec amaz vizec, mellyeket igertel, hogy az szomiuhozoknac meg adcz. Enged Vram tõkelletes kiuansaggal, es igyekezettel oda kiuankoznom, ahoua fõl tamadasod vtan negyuen napon hiszûnc hogy fõl mentel, vgy hogy, ez vilagi életben, es [p 0064] nyomorusagban, chac test szerent tartassac, de gondolatomban mindenkor veled legyec, nagy kiuansaggal, hogy ott legyen az en sziuem, ahol meg bõchûlhetetlen, es kiuansagos kenchem vagyon: Mert ez életnec viz õzõnebe, holot minden szelueszel. kõrnyûl hanyattatunc, es holot semmi bizonyos magas hel, es allas, nem talaltatic, mellyen az galambnac laba meg allapadhatnec, es nyughatnec: sohul bekeseg ninchen, auagy chendesseg, hanem visza vonnyas, hadac, minden felõl ellensegec, kiuul hadakozas, belõl felelmec. Es mért hogy egy reszûnc égi, más reszûnc penig fõldi, az meg rothatando test igen meg terhelli az lelket. Es azert magam barattya, es tarsa az en lelkem, az vrtol iûuen, igen meg faradot. es lankaduan fekszic, meg szaggattatot ez vilagi alhatatlansagoktul, melyec altal iût, igen ehezic, es szomiuhozic, s-ninchen mit eleiben tennem, mert szegeny, es koldus vagyoc én. Te vagy vram, en Istenem, minden iokcal kazdag, es az magassagbeli eledel tellyesettesenec, beûseges osztogatoia, adgy eledelt az el faratnac, fogad hozzad az el hanyattattat, es meg szaggattattat e echd fõl. Imhol az aito elõt al, es zõrget: Kõnyõrgõc meg mondhatatlan irgalmassagodert, melyel meg latogattal, hozzanc iûuen az magassagbol: nyisd fõl irgalmassagos kezeidet, nyomorult zõrgrtõ szolgadnac, es parancholy engedelmes meltosagoddal, hogy menyen be hozzad, es nyugodgyec benned: elegedgyec meg veled, élõ, es menyorszagi kenyerrel, mellyel be telyeseduen, es erõt veuen, az siralomnac võlgyebõl oda fõl lepiec, es hozzad valo kiuansaganac szarnyaiual el ragattatuan, az menyei lakohelekre rõpdõzõn. Vegye fõl vram, vegye fõl lelkem, mint az Saskeselõ szarnyait, es rõpûluen meg ne fogyatkozzec, rõpûllyõn, es iusson el lako heleidnec ekessegehez, es dichõsegehez: holot az mennyei polgaroknac elegettõ asztalanal, legeltessec az el titkolt legeltetõ heleiden, az beûseges patakoc mellet: nyugodgyec meg vram benned az en sziuem, mely egy neminemû nagy tengerhabiaiual fõl dagadot, ki parancholtal az szeleknec, es tengernec, es nagy chendesseg [p 0065] leen: Iûy el vram, es iary szinemnec habiain, hogy chendesec, es tisztac legyenec mindenim, vgy hogy egyetlen egy iomat, chac teged apolgassalac, es szememnec edes vilagossagat, szemlelhesselec, minden bolygo gondolatoknac vac homalya nekûl: Szarnyaid arnyeka ala fusson vram az en elmem, ez vilagi izza to gondolatoktul, hogy mertekletes hiuessegeben el reitezuen, õruendezue enekelye, es mondgya: Bekesegben vagyoc, aluszom, es el nyugszom. Alugyec vram Istenem kõnyõrgõc alugyec, emlekeztetõ elmem, minden gonoszoktul, az alnoksagot gyûlõlye, s-az igassagot szeresse. Mert mi lehet szepsegesb, es edessegesb, mint ez vilagnac sõtetsegeben, es keserûsegebe, az Isteni edesseget kiuanni? Az õrõc eletre fohazkodni, elmeuel ott tartani, holot az õrõm beûsegessen vagyon, es talaltatic? Edeseges, szerelmes, kegyes, dragalatos, kiuanatos, szepseges vram, ha latlac tegedet? Midõn ielenem meg szined elõt? midõn telyesedem meg szepsegeddel, mikor viszes ki ez sõtetseges tõmlõczbõl, hogy vallast tegyec szent neuednec, vgy hogy ez vtan meg ne tõrettessem. Midõn iutoc amaz chudalatos, es szepseges hazadban, holot az õrõmnec, es vilagossagnac szozattya zeneg, az igazaknac haylokaba? Boldogoc vram az kic hazadban lakoznac, õrõkcõn õrõkce dichernec tegedet: Boldogoc, es bizonyal boldogoc, kiket valasztottal, es fõl vittel, abban az mennyei õrõksegbe: Ime vram az te szentid vigadoznac elõtted. mint az liliom, mert be telyesednec hazadnac beusegebõl, es gyõnyõrûsegednec patakiual itatod ûket: mert te vagy az eletnec kut feie, es vilagossagodban, vilagossagot latnac, vgy annira, hogy ûc meg vilagossetot vilagossagoc te altalad, vr Isten, ki vilagossetod ûket, mint az nap fenlenec sz: szined elõt. O mely chudalatos, mely szep, mely keduesec vram mindenût az te házadnac hailoki, fõlõtte kiuankozic bûnõs lelkem bele menni. Vram igen szerettem hazadnac szepseget, es dichõsegednec lako helet: Egy dolgot kertem az vrtul, azt keresem, hogy minden eltemben az vrnac hazaban lakhassam. Valamint kiuankozic [p 0066] az szomiu szaruas, az viz forrasokra, azonkeppen kiuan Istenem hozzad iutni az en lelkem: mikor iutoc oda, mikor ielenec meg szent szined elõt, mikor latom meg Istenemet, kit szomiuhoz az en lelkem? Mikor latom meg ûtet az élõknec fõldeben? mert ez halandoknac fõldeben, halando szemektul meg nem lattathatic? mit chelekedgyem nyomorult, ez halandosagnac bekoiaual meg kõtõztetet? mit chelekedgyem? midõn az testben vagyunc, az vrtul tauul szarandokozunc, meg maradando lako varasunc itt ninchen, hanem iûuendõt keresûnc, mert az mi szabad fõldunc menybe vagyon. Iay nekem holot szarandoksagom ennire meg hoszabodot, az Cedar lakozoiual lakoztam, sokaig iõuemeny volt az én lelkem: Ki ád szarnyat nekem, minz az galambnac, rõpûlõc, es meg nyugszom? semmi edesb nekem, mint az vrral leñem. Az vrhoz ragazkodnom io ennekem. Enged vram, mig ez gyarlo tagokban vagyoc, hogy hozzad ragazkodgyam, az mint meg vagyon irua, valaki az vrhoz ragazkodic, egy lelec û vele. Enged vram nekem az elmelkedesnec szarnyait, melyekkel fõl õltõztetuen, hozzad rõpûlyec: es mért hogy minden balra haylo, nem fõl, hanem fenekre fûg, tartoztasd elmemet, hogy az sõtetsegnec võlgyere ne essec, hogy az fõldnec arnyekia, kõrnyûl ne vegye, es tûled igassagnac napiatul el ne valasztassec, es az sõtetsegnec kõdetul be fõdõztetuen, az fõlsõ dolgokrol valo gondolatokrol, meg tartoztassec. Azert az bekesegnec õrõmere oda fõl igyekezem, es az gyõnyõrûseges tisztasagos vilagossagnac allapattyara. Tartoztasd sziuemet kezeiddel, mert nalad nekûl az fõlsõ dolgokra nem vitettetic, oda sietec holot nagy bekeseg orszagol, es vaghetetlen chendesseg tindeklic: Tarchad, es biriad vram az en lelkemet, es emeld fõl ûtet, akaratod szerent, hogy vezerûl leuen, iusson fõl az beuseges tartomaniban, holot legelteted Israelt õrõkce, az igassagnac fûueuel: A hol vagy, chac gyors emelkedessel, erien el tegedet, mondhatatlan bõlcheseget, mely mindenec fõlõt lakozic, mindeneket fõlyul hagy, mindeneket igazgat: De hozzad rõpdõsõ lelkemnec [p 0067] soc akadaki vannac, parancholatod altal, namulyanac meg mindenec, sõt û magais az en lelkem halgasson, mindeneket fõlyûl hadgyon, mindeneket az mic teremptettenec, fõlyûl mulya, es iusson hozzad, es chac egyedûl benned teremptõiebe, hitinec szemeit fûggesse, hozzad ahichon, hozzad tarchon, rolad elmelkedgyec, teged szemlelyen, szeme eleiben helhestessel, sziueben forgasson, igaz es leg fõb iot, õrõkce meg maradando õrõmet. Touabba soc elmelkedesec vannac, mellyekcel az aitatos lelec legeltetic, de chac egyikben sem gyõnyõrkõdic, annira meg sem nyugszic az en lelkem, mint benned, fõkeppen midon chac felõled elmelkedic, es gondolkodic: Mely nagy szamtalansaga vagyon vram edessegednec, mely chodalatoskeppen ihlas az teged szeretõknec sziuekben, mely chodalatos edessege vagyon szerelmednec, melyel gyõnyõrkõdnec azoc, kic nalad kiuûl semmit nem szeretnec, semmit nem keresnec, sõt chac gondolattyokcal sem kiuannac, Boldogoc azoc, kiknec chac te vagy remensegec, es minden dolgoc chac imadsag. Boldog az ki egyedûl él, es veszteg halgat, es fõn ál vigyazasaban eiel, es nappal, hogy mig ez gyarlo testben Ieuen, valamennire meg kostolhassa gyõnyõrûseges edessegedet: kerlec tegedet amaz iduõsseges sebeidert, melyeket szenuedel az magas kerestfan iduõssegûnkert, melyekbul amaz dragalatos szent vered ki folt, melyekcel meg valtattunc, sebesechd meg ez bûnõs lelkemet, melyért megis meltoztattal halni: Sebesechd meg, tûzes, es hatalmassagos mondhatatlan nagy szerelmednec dardaiaual, mert eleuen, es chelekedõ az Istennec igeie, es atalhathatob minden két elõ tõrnel: Te vagy az valasztot nyil, es elesseges szabia, ki az emberi sziûnec kemeny paisat, hatalmassaggal altal iarod: Liggasd altal sziuemet szeretetednec nyilaual, hogy lelkem mondhassa, szereteted meg sebesettet engemet: vgy hogy azon sebekbul, kõnyûhullatasim beûsegel folyanac, eiel, es nappal, ûssed vram ûssed, ez kemeny elmemet, kegyes, es erõs szeretetednec kopiaiaual, es melisegessen hatalmas erõddel, belsõ reszeimet fogd altal, es igy feiembul [p 0068] hoz beuseges vizet ki, es szemeimbul, kõnyûhullatasnac igaz kut feiet, mely szûntelen folyon szepseges latasodnac mondhatatlan nagy kiuansagabol, es õrõmebûl, hogy siriac eyel, es nappal, seminemû vigasagot ez eletben be nem fogaduan, miglen az menyei agyashazban meltoztassam, az en szerelmes, szepseges võlegenyemet, Istenemet, es vramat latni, hogy ott dichõseges, chudalatos. es szepseges orczadat, minden gyonyõrûsegekcel telyesset latuan, mind azokcal, kiket valasztottal, fõlsegedet, leboruluan imadgyalac, es azon menyei õrõmmel, be telyeseduen, az tagad szeretõkcel fõl kialchac monduan. Imhol az mit kiuantam immar latom, illetem az mit remellettem, az mit ohaitottam meg nyertem, mert ahoz iutottam az égekben, kit az fõldõn leuen, minden erõmbõl szerettem, minden szeretetemel apolgattam, kihez tellyes szeretettel ragazkottam: û ed dicherem, aldom, es imadom, ki Isten leuen, él, es vralkodic õrõkkõn õrõkce, Amen.

NYOMORVSAGBAN valo imadsag.

IRgalmas vram, irgalmas kegyes Isten kõnyõrûly nyomorult bûnõsõn, ki, meltatlanul chelekeszic, es meltan szenued, szûntelen vetkezic, es naponkent ostorodat erzi, es szenuedi. Ha iol meg gondolom naponkent mennit vetkeztem, annit nem szenuedec, mert nehezb vetkem, kõnyeb az mit szenuedec. Igaz vagy vram, es minden iteletid igazac, es bizonyosoc: Igaz vagy vram, es semmi alnoksag benned nem talaltatic, meltatlanul, es kegyetlenûl nem bûntecz minket bûnõsõket, mindenhato, es irgalmas Isten, ki midõn nem volnanc, hatalmasul teremptettel bennûnc, midõn vetkûnc miat el vesztûnc volna, irgalmas io voltodbol, chudalatos keppen fõl epettel minket. Tudom, es bizonyos vagyoc, hogy ez mi eletûnc, valami vakmerõ indulatoktul, es tõrtenetektul nem viseltetic, hanem tûled mi Istenûnc rendeltetic, es birattatic: Es azert gondod vagyon minnyaiunkra, fõkeppen szolgaidra, kic minden [p 0069] remensegeket, chac irgalmassagodban helyheztettec. Azert alazatossan kõnyõrgõc, ne chelekedgyel velem bûneim szerent, melyekcel haragodat erdemlettem, hanem meg mondhatatlan irgalmassagod szerent, mely ez vilagnac vetkeitis fõlyûl hadgya: Vram ki ez kilsõ ostorokat szoktad adni, adgy ennekem szûntelen valo belsõ bekeseg szenuedest, hogy számbol dichereted ki ne szakadgyon: kõnyõrûly raitam, az mint tudod szûksegesnec lenni, mind testemben, es lelkemben, tudcz mindeneket, meg chelekedhettel mindeneket, ki õrõkce éls, es vralkodol.

AZ FIV ISTENHEZ valo aitatos imadság.

VRAM Iesus Christus, élõ Istennec szent fia, ki az magas keresztfán ki teriesztet kezeiddel, az halando embereknec meg valtasaért, az kin szenuedesnec poharat, meg iuad, meltoztassal ez mai napon segetseggel hozzam lenni. Imhol en szegeny leuen, hozzad iûuéc kazdaghoz, nyomorult az irgalmashoz, ne teriec visza ûresen, es meg vtaltatot: ehezue iûttem elõ, ne tauozzam el ehtlen, koplalua iarultam ide, ne lepiem hatra étel nekûl. Es ha minec elõtte eszem, fohazkodom, enged vagy chac fohazkodasim vtan, hogy éhessem. Leg elõszõr szepseges Iesus, hatalmassagod elõt, ellenem meg vallom, minden hamissagomat. Imhol, Vram mért hogy vetkekben fogantattam volt, es szûlettem, meg mosogattal, es szenteltél engemet, de én az vtan, nagyob vetkekcel meg fõrtõztettem magamat: mert az elkerûlhetetlen vetkekben lettem ez vilagra, de az szamszandekcal valo vetkekben, vgyan heuertem. De te Vram irgalmassagidrol el nem feletkezuen, ki hoztal az en testi attyamnac hazabol, es az vetkeknec satoribol, es belem lehellettel, hogy kõuetnelec az nemzetsegekcel, kic szent szinedet keresic, igaz vtat iaruan, mulatuan az tisztasagnac liliomi kõzõt, es veled le telepeduen az szegenysegnec magassagos vachoralo helen. Es enni iokért haladatlan, az szerzetességben be iûuen, soc tilalmas [p 0070] dolgot chelekettem, soc gonossagokat miueltem, es ahol az bûnt meg kellet volna iobbetanom, az bûnt bûnnel kettõztettem. Ezec Vram az en gonossagim, melyekcel tisztelenetettelec tegedet, es magamat be fertõzteten, kit kepedre, es hasonlatossagodra teremtettel, keuelsegel, heûsagos dichõsegel, es szantalan sok vetkeckel, melyekcel boszontatic, es kenzatatic, szaggattatic, es rontatic boldogtalan lelkem. Imhol Vram alnoksagim fõllyûl hattac az en feiemet, es mint, valami nehez terh, meg nehezûltec en raitam: es ha fõlseges kezeidet hozzam nem nyûltandod, kinec tulaidona az irgalmassag mindenkor meg engedni, szûkseg hogy nyomorusagossan, az mélsegben el merûliec. Tekench ream Vram Istenem, mert imhol boszont az ellenseg engemet, monduan. Az Isten el hatta, vtanna leszec, es meg fogom ûtet, mert ninchen ki meg szabadecha. Es te en Vram meddig halgacz, terûly hozzam, es szabadech meg, valch meg Vram nagy irgalmassagodért, kõnyõrûly az te fiadon, kit nem kichin faidalommal szûltel, es ne nezd gonossagomat, hogy io voltodrol el feletkezzel: ki lehet az Attya, ki fiat ne igyekezzec meg szabadettani, auagy mely fiu lehet, melyet az Attya kegyessegnec palczaiaual meg ne fedgyen? Azert Attyam en Vram, noha bûnõs legiec, de fiad vagyoc, mert te teremptettel, es fõl epetettel engemet: El feleythetic inkab az Anya tulaydon mehenec gyermeket? Es bizonyara ha az el feletkeznec rolais, de te szent Attyam azt fogadtad hogy el nem feletkezel. Imhol kialtoc, es meg nem halgacz engemet, faydalmokcal kinosztatom, es nem vigasztalsz engemet. Mit mondgyac auagy chelekedgyem nyaualias, enny vigaztalastol meg fosztattatot, szent szemeid elõl el vettetet. Iay menyi iobul, mennyi gonoszba esém, houa igyekeztem, es houa iutéc? Hol vagyoc, es hol nem vagyoc? Kihez fohazkottam, es mast kikben ohaitoc? Ime imar meg haloc, es az Iesus velem ninchen. Es bizonyara iob nem letelem, hogy sem mint az Iesus nekûl lennem: Iob nem élni mint élet nekûl elni. Vram Iesus hol vannac amaz regi irgalmassagid, [p 0071] mind vegig haragszole en ream? engeszteltessel kerlec, es kõnyõrûly raitam, ne fordech el orczadat tûlem, ki engemet meg valtuan, orczadat az verõktõl, es põgdõzõktûl, el nem fordetottad. Vallom mert vetkeztem, es Lelki esmeretem karhozatot erdeml, paenitentia tartasom nem tellyes az eleg tetelre, de bizony dolog hogy irgalmassagod fõllyûl hagy minden vetket. Ne ird Vram ellenem minden keserûsegimet, hogy iteletbe szaly nyomorult szolgaddal, hanem irgalmassagodnac szamtalan voltaual, tõrûld el minden alnoksagimàt. Iay nekem nyomorultnac, midõn el iû az iteletnec napia, es az Lelki esmereteknec kõnyuei meg nylatkoztatnac, midõn felõlem azt kezdic mondani: Imhol az ember, es chelekedeti: mit miuelyec Vram Istenem, midõn az egec ki ielentic alnoksagimat, es az fõld ellenem tamad? Ime semmit nem kezdhetec felelni, hanem szemeimet le fordetuan, elõtted alloc, reszketue, es orcza pirulua? Iay nyomorultnac mit mondgyac? hozzad kialtoc en Vram Istenem: hakgatuan mért emesztetem? de ha szoloc, meg nem szûnic az én faidalmam, ha halgatoc keserueres keserûseggel gyõtrõdtetem, belõl. Keseregy en Lelkem, mint az õzuegy, iffyusaganac ferien: iaygas, es siry nyomorult, mert el hagiot teged az te iegyesed, az Christus. Mindenhato Istennec haragia ne rohany en ream, mert soha bennem meg nem foghatnac. Bizonyara ninchen egesz tetememben oly tag, mely szenuedhessen tegedet: kõnyõrûly hogy ketsegbe ne essem, hanem ketsegbe esuen lelket vehessec. Mert noha en chelekedtem azt, melybõl karhoztathas engemet, de te el nem vesztetted azt, melybõl iduõzetteni szoktal. Vram nem kiuanod az bûnõsõknec veszedelmeket, nemis õruendes az holtaknac veszedelmin. sõt hogy az halottac élnenec, meg holtal, es szent halalod az bûnõsõknec halalat meg õlte? Es ûc, felseged meg haluan, éltenec: kõnyõrgõc Vram, hogy en meg ne hallyac, midõn imar fõlseged él, bochasd el szent kezeidet menyegbõl, es szabadech meg engem, ellensegemnec kezebõl, hogy ne õruendezzenec ellenem, [p 0072] ezt monduan, el nyelyuc õtet. Vram Iesus, ki ketelkedhetic irgalmassagod felõl, kic midõn ellensegid volnanc, szent vereddel meg valtottal minket, es szent Attyaddal meg bekeltettel. Imhol Vram irgalmassagodnac arnyeke alat, szent szekedhez iaruloc, bochanatot keruen, kialtuan, es zõrgetuen, miglen kõnyõrûly raitam. Mert ha bochanatra hittal minket, bochanatot, es engedelmet nyerûnc azt keruen: Ne emlekezzel Vram igazsagodrol ellenem, ki bûnõs vagyoc, hanem iusson eszedben kegiesseged, teremptet allatodhoz: Ne emlekezzel haragoddal az vetkes ellen, ha nem soc irgalmassagid legyenec elõtted nyomorult feiem mellet: felletkezzel el az boszonto keuelyrõl, es tekenchd meg az nyomorult kõnyõrgõt: Mert michoda az Iesus, hanem iduõzetõ? Azert en Iesusom, temagad segetsegõl tamadgy fõl mellettem, ezt monduan lelkemnec, en vagyoc az te iduõsseged, es szabadsagod. En Vram fõlõtte sokat mereszlec, sokat tulaidonettoc io voltodnac, holot te magad tanettasz kérni, keresni, es zõrgetni. Es azert tanetasodtol intetuen, kerec, keresec, es zõrgetec. Es vram, ki parancholod, hogy keriûnc, enged, hogy el vehessem: ki tanachuladod hogy keryiûc, cheleked hogy meg talallyam: ki tanettasz hogy zõrgessûnc, nittasd meg az zõrgetõnec, es erõsech meg beteget, epech fõl ki el vesztem. Tamaszd fõl az halottat, es minden erzekensegimet, gondolatimat, es chelekedetimet meltoztassal teczesed szerent, igazgatni, birnia, es hogy ez vtan neked szolgalhassac, neked ellyec, es magam, neked adhassam. Tudom Vram chac ebbõlis, hogy teremptettel, magammal neked tartozom, es hogy meg valtottal erettem emberre leuen, tõbbel tartoznam magamnalis, ha volna dragab morham valami: Imhol nagyob vagy annal, kiért attad magadat. Imhol ennel egyeb marham ninchen, de még ezt sem adhatom nalad nekûl teneked: de vegy hozzad Vram engemet, es vony hozzad, hogy kõuetesben, es szeretedben, tied lehessec, mint hogy tied vagyoc, allapatomban, es termeszetemben: ki elsz, es vralkodol õrõkcen õrõkce, Amen.

[p 0073] IGEN HASZNOS imadsag.

VRAM mindenhato Isten, ki harom, es egy vagy: ki szûntelen mindnekben talaltatol, es voltal mindeneknec elõtte, es leszes mindenekben, aldot Isten õrõkce: neked aianlom má, es minden idõben lelkemet, es testemet, érzekensegimet, latasomat, szolasomat, illetesemet, kostolasomat, es szaglasomat, minden gondolatimat, valtozasimat, beszedemet, chelekedetemet, minden kilsõ, es belsõ erzekensegimet, es ertelmemet. Emlekeztetõ elmemet, hitemet, es alhatatossagomat, hatalmas kezedbe aianlom, hogy oltalmazzad minden napokon, es eieleken, orakon, es szempillantasokon. Halgas meg engen szent Haromsag, es oltalmaz meg, minden gonosztul, minden botrankozastul, es halalos bûntul, minden olalkodas, es õrdõgi inchelkedestul, lathato, es lathatatlan ellensegimtul, az Patriarchaknac esedezesekert, es Prophetaknac erdemekert, az Apostoloknac segetsegekert, az Martiromoknac alhatatossagokert, Confessoroknac hitekert, szûzeknec tisztasagokert, es mind az soc szenteknec kõnyõrgesekert, kic neked keduedben voltac vilag kezdetitul fogua. Ved ki belõlem elmemnec pupossagat, sziuemnec tõredelmesseget neueld en bennem: kissebeched keuelysegemet, es tõkeld meg az igaz alazatossagot bennem: Indech siralomra, lagyech meg kemeny, es kõ sziuemet, szabadech meg vram engemet, es lelkemet minden ellensegnec inchelkedesetûl, es tarch meg szent akaratodban. Tarch meg vram akaratodnac chelekedetire, mert en Istenem vagy. Adgy vram tõkelletes erzekensegeket, es ertelmet, hogy melseges irgalmassagodat, meltoztassam el venni. Enged azt tûled kernem, az mit õrõmest hallasz, es nekem hasznomra lehet. Adgy telyes indulatbol valo kõnyûhullatast, melyec vetkeimnec kõtelet szaggathassac el. Halyad en vram, en Istenem, halyad sziuemnec vilagossaga, hallyad, es ád meg az mit kerec, hogy meg halgas engemet: ha meg vtals, el vesztem, ha ream tekentesz élec. Ha igassagomat [p 0074] kerdezed, az halalban vgyan meg szagosottam, ha irgalmassagoddal ream tekentesz, meg szagosodot koporsombol, fõl tamasztas: Az mit gyûlõls bennem, tauoztasd el tûlem, es az tisztasagnac lelket olch belem, hogy valamit kerendec, keresemben meg ne banchalac. Ved el tûlem az mi artalmas, es ád meg az mi segethet. Engedgy vram oly oruossagot, mellyel sebeim meg gyogyulhassanac. Ad vram felelmedet, sziuemnec tõredelmesseget, elmemnec alazatossagat, es tiszta lelki esmeretet: szenued vram, es akariad, hogy az attyafiui szeretetet, szûntelen meg tarthassam, es bûneimrõl el ne feletkezzem, màs dolgaiba magamat ne õlgyechem. Legy irgalmas lelkemnec, bochasd meg vetkeimet, es gonossagimat, legy engedelmes soc bûneimnec: Latogas meg engem beteget, gyogyich meg nyaualyasat, epech meg el lankattat,tamasz fõl meg holtat. Adgy vram oly sziuet, mely tegedet felyen, oly elmet, ki szeressen, erzekenseget mely erchen, fûleket, melyec teged halyanac, szemeket kic teged lassanac: kõnyõrûly raitam Isten, kõnyõrûly, raitam, es fõlseges szekedbõl tekench ream, sziuemnec sõtetseget, vilagossagod fenyessegenec szikraiaual vilagosetuan. Adgy vram okossagot meg itelni az iot, az gonosztul, es enged, hogy vigyazo erzekensegim legyenec. Bochanattyat kerem vram minden bûneimnec, kitûl, es ki altal, engesztelesem legyen, az szûksegnec, es nyomorusagnac ideien. Szent, es tisztasagos szûz Maria, Istennec szûlõie Maria, az mi vrvnc Iesus Christusnac szent annya, meltoztassal esedezni erettem annal, kinec valasztot templomaua lettel: szent Mihaly Archangyal, szent Gabriel, szent Raphael, az Angyaloknac szent karai, az Patriarchaknac, prophetaknac, Apostoloknac, euangelistaknac, Mattyromoknac, Confessoroknac, Papoknac, Leuitaknac, Baratoknac, Szûzeknec es mind az tellyes igazaknac seregi, az altal, ki titeket valasztot, es kinec latasaual õruendeztec, titeket kerlec, hogymeltoztassatoc en erettem, nagy bûnõsért esedezni, hogy az õrdõgnec torkabul, es õro02c halaltul meg szabadulhassac: Meltoztassal vram õrõc eletet nekem adni, [p 0075] nagy irgalmas es kegyes engedelmessegedert: Adgy Vram Iesus, az egyhazi feiedelmeknec eggyesseget, kiralioknac, feiedelmeknec, es igazan itelõ biraknac, chendesseget, es bekesseget: kõniõrgoc Vram az tellyes keresztieni, es kõzõnseges Anyaszentegyhazert, ferfiakert, es Aszonyallatokert, szerzetessekert, es vilagi emberekert, az keresztyeneknec oktatoiert, minden benned hiuõ keresztyenekert, kic szeretetedert munkalasznac, hogy az ioban valo maradast, meg nyerhessec. Engedy vram az szûzeknec tisztasagot, Istennec valasztottaknac tartoztatast, hazas embereknec szentseget, paenitencia tartoknac bochanatot, ö-zuegyeknac, es aruaknac taplalast, szegenyeknec oltalmat, vton iaroknac visza terest, bankodoknac vigasztalast, az hiû hallottaknac õrõkcõn valo nyugodalmat, az haiozoknac iduõsseges partot: Az ioknac, hogy az ioban meg maradhassanac, az ioknac, es kõzep rendbelieknec, hogy iobba lehessenec, az vetkezõknec, kic kõzzûl en egyic vagyoc, hogy hamar magokat meg iobbichac. O edesseges, es irgalmassagos vram Iesus Christus, élõ Istennec szent fia, ez vilagnac meg valtoia, mindennec kõzõt, es mindenben, leg nagyob vetkes embernec vallom magamat: azert kegyelmes Attyam, ki mindeneknec fõlõtte kõnyõrûls, ne idegenech el irgalmassagodtul engemet. Es vram kiralyoknac kiralya, ki engedelmes várast chelekedel az emberert, elni hagyuan ûtet, adgy aitatossagot magam meg iobetasara, serkench fõl elmemet, hogy tegedet keressen, kiuanyon, es tegedet, ki mindenût, harom, es egy vagy, szûntelen, mindeneknec fõlõtte szeressen, fellyen, es kiuansagodat chelekedgye: Fõkeppen azert, vram szent Attyam, kõnyõrgõc te neked, ki aldot, es dichõseges vagy õrõkce, hogy mind azoc, kiknec kõnyõrgesekbe emlekezetbe vagyoc, es rolam iot gondolnac, es Valakic meltatlan kõnyõrgesemben magokat aianlottac, de mind azoc, kic valami attyafiui szeretetet, es szolgalatot mutattac hozzam, auagy vér szerent valo attyamfiai, rokonim, es kõzelim, mind azokat, kic elnec ez testbe, es az kic meg holtac, irgalmassagodban [p 0076] vezerlied, hogy el ne veszenec. Es kõzõnsegel az elõ keresztyeneknec, segetseget meltoztassal adni, es az hiu el aluttakat meg odozuan, õrõkce valo nyugodalomal latni, õro02kcõn õrõkce. Imezertis fõlõtte igen kõnyõrgõc, ki kezdet, es vég vagy, hogy midõn az en vtolso oram, es napom el kõzelget, legy irgalmas biram, az kegyetlen panaszlo, es vadolo sathan ellen, es legy õrõkce valo oltalmom, ez alnoc, es vén ellenseg ellen, es enged, hogy az Angyaloknac, es mind az szenteknec tarsasagaban, szentseges paradichomodban elhessec, es meg maradhassac: Ki aldot vagy õrõkcen õrõkce, Amen.

AITATOS IMADSAG, Christus ké1nszenuedesenec emlekezetirõl.

VRAM Iesus Christus, en valtsagom, en irgalmassagom, es iduõssegem, teged dicherlec, neked halat adoc, noha io voltodhoz nem haszonloul noha nem aitatossan, noha igen szarazon, keuant edesseges kõuer indulatidhoz, de valaminemû halaadassal, noha nem olliannal, melyel tudom hogy tartoznam, de megis az menire igyekezhetic az en Lelkem, azt chelekeszi. Sziuemnec remensege, lelkemnec erõssege, tellieseche be hatalmas meltosagod, az mit gyengen, meleg erõtlensegem igyekezic, en eletem minden igyekezetemnec vege. Es ha annit nem erdemlettem, az mennire tartozom szeretni, mind az altal, kiuanoc aniera szeretnem, az menire tartozom. En vilagossagom, te latod Lelki esmeretemet, mert Vram elõtted vagyon minden kiuansagom, es te aiandekozod, mind azt, valami iot, lelki esmeretem igiekezic, es kiuan. Vram, ha io az mire ihleseddel intesz, sõt mért hogy io, hogy tegedet szeresselec, enged azt, az mit parancholsz chelekednem. Adgyad Vram, hogy az menire parancholod, annira legyec melto, teged szeretni: dicheretet, es halat adoc, ne legyen gyõmõlchtelen szent aiandekod, melyet kedues akaratodbol attal: Vegezd el az mit kezdettel, es az aiandekokatis [p 0077] melyekcet, engem elõlueuen, meltatlannal kiuantattal. Fordech irgalmassagos Vram tuniasagomat, buzgosagos szeretetedre, mert arra vitetic irgalmassagos vram az en kõnyõrgesem, arra valo io tetemenyidnec elmelkedese, es emlekezeti, hogy szeretetedet beñem fõl geriezd. Io voltod teremptet Vram engemet, irgalmassagod teremptetet, az eredendõ bûnbõl meg tisztettot, mondhatatlan bekeseges szenuedesed, az bûnõknec rutsagaban heuerõt, mind eddig el szenuedet, neuelt, es vralkodot: varod Vram az iobbettast, lelkemis az tõredelmesseget, es hogy iol élhessen, malasztodnac aiandekat varia. En Istenem, en teremptõm, szenuedõ, es taplalo Attyam, teged szomiûhozlac, teged éhezlec, kiuanlac, hozzad fohazkodom, es kiuankozom: es mint az arua, irgalmassagos Attyanac latásatul, meg foztatatot kiualtuan, es szûntelen siruan, keduesseges orczaiat tellies sziuel apolgatya, es kiuanya, igy, nem az mint tartozom, haném az menyre lehet, kén szenuedesedrõl emlekezem, arczol veresedrõl, ostorosasodrul, sebeidrõl giakorta emlekezem mikeppen meg õlettel, es temettettel: elmemben forog dichõseges fõl tamadasod, es chudalatos menibe meneteled: mind ezeket ketsegnekûl valo hittel tartom, es szamkiuetesemnec nyomorusagit siratom, el iõuetelednec vigaztalasat remellem, dichõseges orczadnac latasat nagy buzgon kiuanom. Iay nekem hogy az Angialoknac vrat nem lathattam, az emberrekcel valo nyaiassagban alazatost, hogy az angyali nyaiassaggal az embert reszeltetne, midõn az meg bantatot Isten hal vala meg, hogy az bûnõs elne. Iay hogy ez chudalatos, es bochûlhetetlen irgalmassagot, almelkoduan, latni nem erdemlettel. De fõkeppen tegedet ô Lelkem, mért nem iár altal az banatnac élességes fegyuere, holot nem szenuedhetted volna, midõn, iduõzettõdnec oldala az dardaual sebesettetnec: Holot nem szemlelhetted volna, midõn az szegekcel szaggattatnec teremptõdnec keze, es laba, es iduõssegednec vere ki ontatnec: Mért nem reszegettel meg keserûsegnec kõnyueiuel, midõn az epénec keserûsegeuel itattnec? mért nem szanakottal az [p 0078] tisztasagos szûznec szent Anyanac, es meltosagos aszonyodnac keserûsegin. Irgalmassagos Aszonyom, minemû forras vizec foltanac ki tisztasagos szemeidbõl, midõn latnad egyetlen egy artatlan fiadat elõtted kõtõztetni, ostoroztatni, es szaggattatni? minemû sirasokat hidgyen irgalmassagos orczadon hogy folt, midõn latnad szent fiadat, Istenedet, vradat, az magas kereszt fara, minden vetecnekûl ki teriesztetni, es testét, mely testedbõl vetetet vala fõl, az irgalmatlanoktul kegyetlenûl szaggattatni? Minemû szõpõgessel gondolom hogy irgalmassagosmelyed tõrettetet, midõn ezt hallanad: Aszoniallat imhol az te fiad, es az tanetuanyanac, imhol az te anyad? Midõn az tanetuant, mesterõl venned, az szolgat, Vr helebe. Vayha az boldog Iosephel, az keresztrõl vramat le vehettem volna, draga kenetekcel meg kenuen, az koporsoban helheztettem volna, de bár chac azt nierhettem volna meg, hogy illien draga temetesben valami reszem talaltatot volna: de bar chac az boldog aszoniokcal, az vellamo Angialoktul iettem volna meg, az Vr fõl tamadasanac kõuetét halhattam volna, Vigasagomnac kõuetet, regtûl varatot kõuetet: de bar chac az Angialnac szaiabul halhattam volna ez beszedet. Ne felliec, az meg feszuit Iesust keresitec ti, fel tamadot, ninchen itt. Irgalmassagos, edesseges, tisztasagos Vram, midõn vyiuls meg en errettem, mert ném lattam boldog testednec rothattatlansagat, mert nem chokolgattam az sebeknec heleit, es segeknec liggatasit, mert az õrõmnec kõnyûhullatasiual, az igaz tesztnec sebeit meg nem hintettem: chudalatos, bõchûlhetetlen, hasonlethatatlan, mikor vigaztalsz, es tartostacz meg engem faydalmimtul? mert faidalmim tûlem el nem tauoznac, valamig tauul szarandoc leszec az en vramtul: Iay Vram ennekem, Iay az en lelkemnec, el tauoztal lelkemnec vigaztaloia, buchut sem vettel: az vtra indaluan, meg aldottad az tieidet, en ielen sem voltam, kezeidet fõl emeluen, az fenyes kõdtûl be fogadtattal az égegbe, s-nem lattam. Az Angialoc fõl fogadtac, hogy hozzanc meg tersz, es en im nem hallottam. Mit mondgyac, [p 0079] mit chelekedgyem, houa mennyec Hol keressem ûtet? auagy ha talalom meg ûtet? Kit keriec? Ki ielenti meg szeretõmnec, mert a szeretettõl el lankadtam: megchillapodot, el fogyot sziuemnec vigasaga, meuetesem siralomra fordult, testem, es sziuem el apat: sziuemnec Istene, en reszem az Isten õrõkce. Nem akar Lelkem meg vigaztaltatni, hanem chac tûled en edessegem. Mert michodam vagyon nekem az egeken, es kiuõletted, mit akaroc ez fõldõn? sziuem hozzad igy szollot: teged akarlac, teged remenlec, teged kereslec: Orczadat kerestem, szent szinedet kerestem, ne fordich el orczadat en tûlem. Embereknec irgalmassagos szeretõie, az niomorult szegeny, chac read maradot, az aruanac te leszes segettõie. Bizonyos kõzbe iarom kõnyõrûly raitam, el hagiot aruan, Attya nekûl aruala lettem, az en lelkem hasonlo az õzuegyhez. Tekench Vram arua, es õzuegy kõnyûhullatasimra, melyeket elõdbe viszec, még visza tersz. Azert Vram ieleny meg ennekem, es meg vidamuloc, mutasd meg ielen voltodat, es kiuansagomat meg nierem. Nyilatkoztasd meg dichõsegedet, es õrõmem tõkelletes leszen. Szomiuhozot benned az en Lelkem, nagy sockeppen az en tesztemis. Lelkem Istenhez szomiuhozot, az elõ kutfohõz, midõn iutoc, es ielenec meg az vrnac szine elõt? Mikor iûsz el en vigaztalom? Kit variac? ó mikor latom õrõmemet, mellyet kiuanoc? O menyire meg elegedem midõn az vrnac dichõsege meg ielenic, melyet ehezec? ô mikor reszegedem meg házadnac telyes voltaual, melyhez fohazkodom. Vaiha eczer itatnal, gyõnyõrûsegednec patakabol, melyet szomiuhozoc. Azomban Vram kõnyûhullatasim kenyerem legyenec, eiel, es nappal, miglen azt mondgyac nekem: imhol az te Istened: még Lelkem azt hallia, imhol võlegenyed. Taplaly addig engem szõpogesemel, vidamech faydalmimmal. El iû talam az en meg valtom, mert igen io, el sem kesic, mert igen kegyes: Dichõseg û neki õrõkcõn õrõkce, Amen.

[p 0080] BVZGO LELKI õRVENDETESSEG.

Dicherietec az vrat menyeiec,
Tisztasaggal geriedezõ szeregec:
Halando tesztet kic nem viszeltec
Az gõmbõliû egeket szemlelitec.

Dicherietec az vrat szép angyaloc,
Isten elõt kic szûntelen allatoc,
Indulua ál mindenkor taborotoc,
Vrnac Parancholattyara indultoc:

Dicherd az vrat napnac fenyessége,
Szép eyeli lampas hold ekeszége,
Dicherd az te vradat mindenekbe,
Tindeklõ chillagoknac égõ tûze.

Dicherietec az vrat forgo égec,
Ekes kerekcel iaruan kic fûggetec:
Az leuegõ égen, el teriet vizec, Kit chudalnac ez vilagi emberec.

SZENT AGOSTONNAC Magan Valo Lelki beszellesi.

AZ ISTENNEC MEG MONDHATATLAN EDESSEGERÕL.

MEG ESMERLEC VRAM tegedet, én esmerõm, lelkemnec erõssege, meg esmerlec tegedet: Vigasztalom mutasd meg magadat, hogy lassalac szemeimnec vilagossaga: Lelkemnec õrõmme iûy hozzam, had lassalac tegedet, sziuemnec vigasaga. Lelkemnec élete, szeretni foglac tegedet, ieleny meg nekem, nagy gyõnyõrûsegem, es edes vigasagom: Vram Istenem, en életem, lelkemnec dichõsege, meg talaltalac, sziuemnec kiuansaga, meg tartlac, meg tartlac lelkemnec szerelme, apolgatlac teged menyei võlegeny, mondhatatlan õrõmem, kin, es belõl, birnia foglac teged, õrõkce valo boldogsag, sziuemnec kõzepin, birnia foglac tegedet. [p 0081] Boldog élet, lelkemnec nagy edessege, szeretlec tegedet vram en erõssegem, vram en vastagsagom, en gyamolom, es meg szabadittom: Keduellec tegedet, vram Istenem, en segetsegem, es erõssegnec tornya, minden nyomorusagimban edes remensegem, apolgatlac tegedet minden iot, ki nekûl semmi io ninch: eleuenedem veled iobnal iobbal, ki nekûl semmi iob nem talaltatic. Nyisd meg fûleimnec reitec heleit, szent igeddel, minden két elõ tõrnel elesbel, hogy halhassam beszededet. Zenegy vram fõlyûl, es nagy szozattal, ropogyon, es chatagion az tengernec telyes volta, indulyon meg az fõld, es mind az benne valo dolgoc. Vilagosech meg az en szemeimet, meg foghatatlan vilagossag, villamaz fenyesseget, es hand el ûket, hogy ne lassac az beûsagot: Samosechd meg az vizeket, es zauard fõl ûket, hogy kut feieknec tessenec, es nyilatkozzanac meg az fõldnec vtolso fundamentomi. Lathatatlan vilagossag, adgy vilagossagot, mely teged lathasson. Terempch vy szaglast eletnec szaglasa, mely vtannad fusson kenetidnec szaglasaban: kostolasomat, es izemet gyogyichd meg, hogy erezze, es esmerie, valasztastis tegyen, meg mondhatatlan edessegednec nagy voltarul, melyet el reitettel azoknac, kic szereteteddel telyesec. Adgy oly sziuet, hogy tegedet gondolyon, oly lelket, ki szeressen, oly elmet, ki tisztellyen, oly ertelmet, ki tegedet erchen, okossagot, mely erõssen, mondhatatlan gyõnyõrûsegedhez ragazkodgyec, tegedet bolchen, bõlch szeretet szeressen. O élet, kinec mindenec élnec, élet, mely nekûl meg haloc, élet, ki altal õruendezec, ki nekûl gyõtrõdtetem, éltetõ élet, edes, es keduesseges, mindenkor emlekezetre melto, hol vagy, ho [!] talallac meg, hogy magamban el fodgyac, es benned meg maradhassac, kõzel legy lelkemben, sziuemben, számban, fûleimben, es szûksegemben, mert szereteteddel el lankadoc: mert nalad nekûl meg haloc, mert teged tiszteluen, fõl tamasztatom. Illatod engemet vidamet, emlekezeted gyogyit, de meg elegettem, midõn dichõseged meg ielenic lelkemnec élete. Kiuanuan el fogy az en lelkem emlekezetedben, midõn ielenem meg elõtted en õrõmem? orczadat [p 0082] mért fordettad el tûlem en vigasagom, ki altal õruendezec? szepseg hol vagy el reitezue, kit kiuanoc? illatozasodat vgyan merettem, élec, es vigadoc: teged penig nen latlac. Szozatodat hallõ, es meg eleuenedem: De mért reited el orczadat: talam azt feleled: nem lát engem egy élõ ember, hogy elien: de had haliac meg hogy teged lassalac: lassalac hogy it meg haliac: Nen akaroc elni, akaroc meg halni, kiuanoc ki mulni, es el oszlani, es Christussal lenni, kiuanoc meg halni, hogy az Christust lathassam, ellenzec elni, hogy az Christussal elhessec. O vram Iesus, ved hozzad az en lelkemet. En életem fogad hozzad en lelkemet. En õrõmem vond hozzad sziuemet, edesseges eledelem, ehesselec tegedet. En feiem vezerly engémet: szemeimnec vilagosaga, vilagosech engemet, gyõnyõrûseges zengesen, mertekely meg engemet. Szep illatozasom eleuenech engemet: Istennec igeie kõnyebech engemet: En dichõsegem vigasztald meg szolgadnac lelket: Lepiel bele en õrõmem, hogy benned õruendezhessec, meny bele mondhatatlan edesseg, hogy erezze edessegedet, õrõkce valo vilagossag, fenyeskedgyel û raita, hogy tegedet erchen, esmerien, es szeressen, mert azert nem szeret vram tegedet, hogy ha teged nem erthet, mert tegedet nem esmer, es azert nem esmer, miuel hogy nem ért tegedet, es azert nem ért, miuel hogy vilagossagodat meg nem foghattya, es az vilagossag az sõtetsegec kõzõt fenylet, es az sõtetsegec ûtet meg nem foghattac. O elmenec vilagossaga, ô vilagozo igazsag, ô igaz fenyesseg, mely meg vilagosetas minden embert, kii ez vilagra iût. Az el iûuût vgyan, nem az szeretõt, mert valaki ez vilagot szereti, Isten ellensegeue leszen Kergesd ki elmemnec meliseges sõtetsegit, hogy lasson, teged ertuen, esmerien teged. meg foguan, es szeressen meg foguan, mert valaki esmer tegedet, szeretis az tegedet, magat el feleituen, inkab szeret maganal, el hadgya magat, es hozzad iarul, hogy õruendezzen felõled. Innen vagyon vram, hogy nem annira szeretlec az mint kellene, mert tellyessen nem esmerlec tegedet, es mért hogy keuese esmerlec, keuese szeretlec, es mért hogy keuese szeretlec, keuese õruendezec. Es tûled belsõ õrõmtul, ez kûlsõkert el tauozuan, midõn nalad nekûl vagyoc, ez kûlsõ dolgokban, [p 0083] hamis baratsagokat keresec. Es igy nyomorult feiem, az mit chac neked kellet volna adnom, es szeretetednec aiandekoznom, es heusagoknac attam: es azert heûsagga lettem, midõn az heûsagot kedueltem. Innenis vagyon, hogy tõkelletessen benned nem õruendezzec, es hozzad nem ragazkodom, miuel hogy en ez kûlsõkben, te az belsõkben, en az idõ szerent valokban, te az lelkiekben, en az el mulandokban gyõnyõrkodõm, es elmemuel gondolkoduan ki arradoc, es teriedec, beszedemmel keueredem, es te vram az õrõkce valosagba lakozol, es õrõkce valosag vagy. Te az égben, en ez fõldõn, az fõlsõket keduelled, en az alatvalokat. Te az égieket, en az fõldieket, es mikor egiesûlhetnec meg az ket ellenzõ dolgoc?

AZ EMBERNEC NYOMOrusagarul, es gyarlosagarul.

NYOMORVLT allapatom, mikor lehet gõrbesegem, egyenlõ, igyenes voltoddal? az egyes, es magan valo lakast keduelled vram, en az sokasagot te az chendesseget, en az kialtast, te az igassagot, en az heûsagot, te az tisztasagot, en tisztatalansagot kõuetec, mit beszelyec tõbbet? Bizonyara te io vagy, en gonosz, te kegyes, en kegyetlen, te szent, én nyomorult, te igaz, en hamis: te vilagossag, en vac vagyoc: te élet, en halot: te oruossag, en beteg: te õrõm, en szomorusag: te merõ igaz, en tisztan chupan chac heusagos bûnõs: mint minden élõ emberis en velem chac arnyec. Azert en teremptõm mit szolyac, es beszelyec? hallyad en teremptõm, es alkotom, teremptet allatod vagyoc: Imhol el vesztem: teremptet allatod vagyoc, im meg haloc, te alkomanyod vagyoc, im semmiue leszec: tûled formaltattam, szent kezeid teremptettec engemet, es abraztattac, azoc az kezec, mellyec szegekcel fõl fûggesztettenec en erettem, vram kezeidnec alkomanyat, ne vesd el szemeid elõl, tekench meg kezeiden valo méli sebeidet, kõnyõrgõc. Imhol vram Istenem, szent tenyereiden fõl irtal engemet, oluasd az irast, es iduõzech engemet. Imhol teremptet [p 0084] allatod hozzad fohazkodom, teremptõ vagy, vidamech meg engemet: Alkomanyod im hozzad kialtoc, élet vagy, eleuenech meg engem, imhol read nezec abraztato Istenem, te ieczettel az fõldbõl engemet, epech fõl engemet: Legy engedelmes, es bochas meg vram ennekem, mert semmic az en napim. Mi lehet az ember, hogy szolhasson teremptõ Istenuel, bochasd meg vram, hogy hozad szolloc, bochasd meg szolgadnac, ki ilyen vrnac mereszel szollani, de az szûkseg tõrueny ala nem vettetet, az faidalom keszeret, hogy szollyac, az nyomorusag, melyet szenuedec erõltet, hogy kialchac, beteg vagyoc, az oruoshoz kialtoc, vac vagyoc, az vilagossaghoz sietec, meg holtam, az elethez fohazkodom. Te vagy vram az Nazaretbeli Iesus, oruos, vilagossag, es élet: Dauid kiralynac fia, kõnyõrûly raitam, irgalmassagnac kut feie, kõnyõrûly raitam, halgasd meg hozzad kialto beteget, altal iaro vilagossag,az vakot vard meg, nyuch kezeidet, hogy hozzad mehessen, es vilagossagodban lasson vilagossagot: Elõ élet, terechd meg az halottat: Mi vagyoc en, ki veled szoloc? Iay vram nekem, engedy vram nekem: meg rothat dõg vagyoc, férgec eledele, bûdõs edeny, tûznec keszetet etke? Mi vagyoc en, ki veled szolloc. Iay Vram ennekem, bochas meg Vram. En bodogtalan ember. En aszonyallattul szûletet ember, rõuid ideig éluen, szamtalan nyomorusagokcal be telyesedet, nyomorult ember, minden heûsagokhoz hasonloua let, az esztelen oktalan allathoz hasonlettatot, de immar vgyan hasonloua let azokhoz. De touab mi vagyoc en? Mélseges sõtetseg, nyomorult fõld, haragnac fia, szidalomra valo édeny, tisztatalansag altal szûlettetet, nyomorusagban elõ, keserûsegben meg halando. Iay szegeny feiem mi vagyoc en? Iay miue leendõ? ganainac edenie, rothadasnac chigabigaia, iszonyusaggal, es illattal rakua, vac, szegeny, meztelen, soc szûkseg ala vettetet, belsõ, kilsõ dolgaimat, iûuetelemet, es ki menetelemet szegeny, es halando ember nem tuduan, kinec napi, mint az arniec el megyen, kinec élete, mint az valtozo holdnac arnyeka el enyeszic, mint [p 0085] az fáknac bimboi kõzõt neuekedõ virag, ki nyil. es meg szarrad, most viragoz, es mindgyart meg asz. Az en eletem tõredendõ élet, heûsagos élet, oly élet, mely mennel inkab neuekedic, annal inkab ala szál, mennel touab megyen, annal szomzedul az halalhoz kõzelget, chalard élet, es arnyekos, az halal tõrheuel rakua. Mast õruendezec, mingyarast bankodom: im nem regen latoc vala, mast meg betegettem: mast élec, ezentûl meg haloc: im boldognac lattatom, de mindenkor szegeny, mast meuetec, maid sirnia fogoc Es igy mindenec alhatatlan valtozas ala vettettenec, hogy egyarant tõkelletessegben meg ne maradgyon. Ez felõl felelem, iminnen retteges, màs felõl ehseg, tùl szomiusag, iminnen heûseg, ellenûl hideg, oldalul betegseg, hatrul minden faidalom szaporoszic. Ezec vtan az nyughatatlan halal kõuetkezic, ki naponkent ezer modon az nyomorult embereket veletlenûl ki viszi, ezt hideglelessel meg õli, amazt faydalmokcal le nyomia, imezt éhel meg emeszti, más nyomorultat sanyargassal meg epeszt: nemelyet vizben, mást kõtellel meg foit: amazt tûzes langal ki vegesz, mást az vadac meg szaggatnac: imezt fegyuerrel, amazt mereggel agion ver: nemelyet nagy hertelen valo remûlessel eletetûl meg foszt. Es mind ezecfõlõt, leg nagyob nyomorusag, hogy midõn bizonyos legyen az halal, az ember, eletenec veget nem tudgya. Es midõn gondolya, hogy fõn ál, meg tõrettetic, es remensege el vesz: mert az ember nem tudgya mikor, holot, es mi modon tõrtennyec halala, noha bizonyos, hogy szûkseg neki meg halni. Imhol vram, mely nagy nyomorusagi talaltatnac az embereknec, melyben enis vagyoc, még sem felec, mely nagy nyaualiam, melyet szenuedec, meg sem faidallom, hozzad sem kialtoc. Kialtoc vram mig ki muloc, talam ki nem muloc, hanem benned meg maradoc. Meg mondom azert, meg beszellem nyomorusagomat, meg vallom, es nem szegyenlem, kelletlen vo0ltomat elõtted. Segech engem en erõssegem, ki altal fõl emeltetem, legy segetsegûl erõsseg, kitûl meg tartatom: Iûy hozzam vilagossag, mely altal [p 0086] latoc, ieleny meg dichõseg, kibûl õruendezzec: nyilatkozal meg élet, melyben éllyec, en vram Istenem.

AZ ISTENNEC CHVDAlatos vilagossagarul.

O VILagossag, melyet lat vala Tobias, midõn be hunt szemmel tanettya vala fiat, az eletnec vtara. Vilagossag, melyet lat vala belõl Isaac, holot meg tõpõrõdõt homalyos szeme leuen, kiuûl fianac iûuendõt beszelget vala. Az àlathatatlan vilagossag, kinel az emberi sziûnec melsege nyilatkozua vagyon. Amaz vilagosság, mel6yet lat vala ioob, holot te belõl, û kiuõl fiainac, az kõuetkezendõ dolgokat ielengeti vala: Imhol mely nagy sõtetségec vannac elmemnec melséges orczaian. Te vagy az vilagossag. Imhol sziuemnec vizei fõlõt, nagy sõtetseges haliag, te vagy az igassag. ô ige, mely altallettec mindenec, es ki nekûl semmi nem let. Oly ige, mely minden elõt volt, es ki elõt semmi nem volt: mindent teremptõ ige, ki nekûl mindenec semmic: mindeneket biro ige, ki nekûl mindenec semmic: Az ige ki kezdetben mondá, legyen vilagossag, es vilagossag lén: paranchold Vram nekemis, legyen vilagossag, es vilagossag leszen, es lassam az vilagossagot, esmeruen mind azokat, az mi nem vilagossag, mert nalad nekûl, minden vilagossag sõtetseg ennekem, es az vilagossag helyeben sõtetsegec helyheztetnec, es igy vilagossagod nekûl semmi igaz nem talaltatic. Ielen vagyon az teueliges, es heusag, igaz itelet ninchen, hanen mondhatatlan Zurzauar: Ielen talaltatic az tudatlansag, de nem az tudomany, ielen vagyon az vakság, tauul az latas: ielen vagyon az vt vesztes, mesze az igaz vt: ielen vagyon az halal, tauul az élet.

AZ EMBERI TERMEszetnec halandosagárul.

IME Vram, mért vilagossag ninchen, halal vagyon, de sõt ninchen halal, mert semmi az halal: holot û altala semmissegre megyunc, midõn az bûn altal, magunkat semmiue tenni nem irtozunc. [p 0087] Meltannis vagyon Vram ez, mert chelekedetûnknec igaz erdemet veszûc, midõn semmiue leszûnc mint az folio viz, mert az semmi naladnekûl let, es mi semmit chelekeduen, semmiue lettûnc, mert naladnekûl semmic vagyunc, ki altal mindenec lettenec, ki nekûl semmi nem let. o Vram igaz ige: o Istenes, ige: ki altal lettenec mindenec, ki nekûl semmi let. Iay nekem nyomorultnac ki enniszer meg vakultam, mert vilagossag vagy, en penig naladnekûl vagyoc: Iay nekem enniszer meg sebesûltnec, mert te vagy az iduõsseg, es en naladnekûl vagyoc. Iay nekem nyomorultnac ki enniszer meg esztelenûltem, mert te vagy az igaz, en penig naladnakûl, vagyoc. Iay nekem ki sokszor meg holtam, mert te vagy az élet, en penig naladnekûl vagyoc. Iay nekem ki enniszer semmiue lettem, mert te vagy az ige, ki altal lettec mindenec, en penig naladnekûl vagyoc, ki nekûl, semmi nem let. ó Vram igaz ige, ò Istenes ige, ki vilagossag vagy, mely altal let az vilagossag, ki vt vagy, igassag, élet, kiben nem talaltatic teueliges, sõtetseg, heûsag, sem penig az halal. Vilagossag, ki nekûl sõtetseg vagyon, vt, kinekûl, teueliges: igazsag, kinekûl heûsag: élet, kinekûl halal vagyon, es talaltatic: Paranchold Vram szent igeddel, legyen vilagossag, hogy lathassam az vilagot, es tauoztathassam el, az sõtetsegeket: Lassam az vtat, es kerûlliem el az vt vesztest, es téboligast: lassam az igazat, es vessem meg az hamissagot: lassam az életet, es ohassam magam az halaltul. Nylatkozzal meg feniessegeddel Vram en vilagossagom, fenyessegem, szabadsagom, kit felni fogoc: En Vram kit dicherni kezdec, en Istenem kit bõchulni keszülõc, en szent Attyam kit szeretec, võlegenyem, kinec magamat meg tartom. Nylatkozzal. nyilatkozzal meg vilagossag ez nyomorult vaknac, ki az halalnac arnyekaban, es sõtetsegeben ûl: es vezerlyed az û labait bekesegnec vtaira, melyeken iariac az chudalatos satornac helyere mind az Isten hazaig, vilagossagnac, es vallasnac szozattiaba. Mert igaz vallas az vt, melyen hozzad megyec igaz vtra, mely altal az teboligasbol hozzad igaz vthoz megyec, mert te vagy az igaz életnec vttya.

[p 0088] MI LEGYEN SEMmiue lenni.

MEG vallom azert, meg vallom attyam, egeknec, es fõldnec vra nyomorusagomat, hogy irgalmassagodhoz iuthassac, mert nyomorulta, es semmiue lettem, es nem tuttam, mert te vagy az igassag, es en veled nem voltam, meg sebesetettec alnoksagim engemet, es nem faydallottam, mert te vagy az elet, es en veled nem voltam: semmissegre vittec engemet, mert te vagy az ige, es en veled nem voltam, ki altal lettec mindenec, ki nekûl semmi nem lett, es azert nalad nekûl semmi lettem, mert semmi az, valami az semmire viszen, mindenec az ige altal lettenec, valamic teremptettenec, es michodassoka lettenec? Latta az Isten, valamit teremptet vala, es fõlõtte ioc valanac, mindenec valamic lettenec, az ige altal lettec, es valamic az ige altal lettenec, azoc igen ioc, mert ioc? mert mindenec az ige altal lettenec, es nala nekûl semmi nem lett, mert semmi io ninch az fõlsõ fõ nekûl, hanem mind gonosz az, valahol io ninchen, mely bizonyara chac semmi, miuel hogy az gonosz, semmi nem egieb, hanem az iõnac el vetele, mint az vaksag nem egyeb, hanem az vilagnac el reitese, es vetele. Az gonosz bûn azert, semmi, mert az ige nekûl let, Az penig az gonosz, mely, attul az iotul fosztatic meg, mely altal lettec mindenec, valami vagyon: Es à mic ninchenec, û altala nem lettenec: Midõn azert mindenec az ige altal lettenec az gonoszoc. altala nem lettec, kõuetkezic, hogy valamic altala nem lettenec, azoc nem ioc, mert valamic lettenec altala, azoc mind ioc, es azert gonoszac, valami altala nem lettenec, es semmic, miuel hogy az ige nekûl let az semmi, az gonosz azert semmi, mert nem let. De mikeppen vagyon az gonosz ha nem let? mert az gonosz az ionac el vetele, mely altal az io let: lenni azert az ige nekûl, igen gonosz, mely letel, nem letel, mert nala nekûl semmi ninchen. De michoda az igetul el szakadnis ha azt akarod tudni, erched michoda az ige: Az Isten igeie mondgya, én vagyoc az vt, igazsag, es élet, [p 0089] meg fosztattatni azert az igetul, nem egyeb, hanem vt, igazsag, élet nekûl lenni, es azert nala nakûl chac semmi, es azert gonosz, mert el valic az igetul, ki altal lettenec minden ioc. El tauozni azert az igetul, ki altal mindenec lettenec, semmi nem egyeb, hanem meg fogyatkozni, es az leteltûl fogyatkozasra menni, mert nala nekûl, mind semmi. Valamenniszer azert az iotul el tantoroszol, az igetul magadat el idegenetted, mert û az io, es azert semmiue leszes, mert az ige nekûl vagy, ki nekûl semmi nem lett. Mast azert vram meg vilagossetottal engemet, igaz vilagossag, hogy latnalac tegedet, lattalac, es meg esmertelec, mert mind anniszer semmi lettem, valahanszer tûled el valtam, mert az iot, ki chac magad vagy, el feleitettem, es azert gonosza lettem. Iay nekem nyomorultnac, hogy eszt meg nem esmertem, mert teged el hagiuan semmi lettem De mert kerdezkedem ezekrõl, ha semmi voltam, mimodon nem akartalac tegedet ismerni. Tudgyuc hogy az gonosz semmi, es az mi semmi, az vgyan ninchen, es az mi nem io az ninchen, mert chac semmi. Ha azert semmi voltam, midõn nalad nekûl voltam, mint ha semmi voltam, es mint valami váss, auagy baluany, az mi chac semmi, melynec fûlei vannac vgyan, de nem hal, orra vagyon, de nem szagol, szemei talaltatnac, de nem lát, szaia vagyon, de nem szol, kezei vannac, de nem illet, labai vannac, es nem iar, es minden teteminec abraztato ielet viseli, azoknac erzekensege nekûl.

AZ LELEKNEC ESEtirõl, az vetkekben.

MIDõN azert nalad nekûl voltam, vgyan nem voltam, hanem semmi voltam, es azert vakon talaltattam, szûket, es erzeken eg nekûl: mert sem az iot meg nem valasztottam, sem az gonosztul nem futottam, sebeimnec faidalmat nem erzettem, sõtetsegemet nem lathattam, mert nalad nekul voltam, ki igaz vilagossag vagy, meg vilagosetuan minden ez vilagra iûuõ embert. iay nekem meg sebesettettec, es nem faidallottam, vontac, [p 0090] es nem erzettem, mert semmi voltam, mert élet nekûl voltam, mely az ige, ki altal lettec mindenec. Azert vram en vilagossagom, az en ellensegim valamit akartac, azt chelekettec raitam, vertec, sebesetettec, meg fosztottac, szeplõsetettec, es õltec engemet, mért el tauoztam tûled, es semmi lettem nalad nekûl. Iay vram en életem, ki alkottal, es teremptettel engemet: en vilagossagom kivezerlettel engemet, eletemnec otalmazoia, kõnyõrûli raitam, es tamasz fõl engemet en Vram Isten, remensegem, iosagom, erõm, es vigasagom, niomorusagimnac ideien: lasd az en ellensegimet, es szabadech meg kõzûlõc, fussanac el szinem elõl kic gyûlõltec engemet, es ellyec benned, altalad Mert Vram ûc engem latuan nalad nekûl. meg vtalanac engemet s-az iosagos chelekedetnec ruhaiat magoc kõzõt el osztac, mellyel fõl ekesetettel vala engemet, vtat chinalanac raitam, laboc ala nyomanac, az vetkeknec ganaiaual meg ferteztettec szent templomodat, pusztan, es szomorun hagianac engemet: vtannoc megyec vala vac, es mezetelen, es az vetkeknec kõteliuel meg chomoztatot, vtannoc vonsznac vala engemet kõrõskõrniûl, egy vetekbõl, mas vetekre, es sarbol, mas sarra, es minden, erõ nekûl megyec vala az kergetõ kõuetec elõt: Szolga voltam, es az szolgalatot szerettem, vac voltam, es az vaksagot kiuantam, kõtõzue leuen az kõtelektõl nem irtoztam, az keserût edesnec, az edesset keserûnec hittem. Nyomorult léuen, nem esmertem, es ezec tõrtenenec, hogy az ige nekûl voltam, mely nekûl semmi nem let, ki altal mindenec meg tartatnac, ki nekûl mindenec semie lesznec. Mert valamint mindenec altala lettenec, es kiuõlette semmi nem let, igy altala mindenec meg tartatnac, mind az fõldõn, égen tengeren, es melisegen: az kõuec kõzõtis egy tesz, mas reszhez û magatol nem ragad, mint az egyeb teremptet allatoc kõzõttis, hanem chac az ige altal tartatnac, ki altal lettec mindenec. Hozzad ragazkodom azert hatalmassag, hogy meg tarch engemet, mert midõn tûled el tauoztam, magamban el vesztem, de miuel hogy en teremptõm te alkottal engemet [p 0091] viszontac fõl epetettel. En vetkeztem, mégis meg latogattal: en estem el, de te fõl emeltel: en nem tuttam, de meg tanetottal: vac voltam. es meg vilagosétottal.

AZ ISTENNEC KV20lõmb féle io tetemenirõl.

EN Istenem, niomorult feiem, mennire tartozom tegedet szeretni, mutasd meg ennekem: mennire tartozom dicherni, ielench meg, mennire szûkseg keduesnec lennem. ielench meg eñekem. Zõrõgy vram onnan fõlyûl erõs szozattal, az en belsõ sziûemnec fûleben, tanech es szabadech meg engemet, es dicherni foglac tegedet, ki teremptettel engemet, midõn semmi volnec, fõl tamasztal engemet, midõn meg holtam volna, el taplalaltal minden iauaiddal, ifiusagomtul fogua: Ez heaban valo férget, az bûnben meg possattat, minden draga aiandekiddal neueléd, es taplalád. Nyilatkoztas meg nekem Dauidnac kulcha, ki meg nyicz, es senki be nem teszi, valakinec meg nyitod: be teszed, es senki fõl nem nyitya, valakinec be teszed: vilagossagodnac aytaiat nyisd meg ennekem, hogy be mehessec, lathassac, es erthessec, es tellyes sziuel felõled vallast tehessec, mert irgalmassagod fõlõtte igen nagy raitam, es ki mentetted lelkemet, az pokolnac fenekerûl. Vram Istenûnc, mely chudalatos, es dichõseges szent neued, ez egesz fõldõn, es michoda az ember, hogy meg emlekezzel felõle? auagy az embernec fia, hogy meg latogatod ûtet? Vram az szenteknec remensege, es erõs kõ tornyoc: En Istenem lelkemnec élete, ki altal élec, es ki nekûl meg haloc: szemeimnec vilagossaga, mely altal latoc, ki nekûl meg nyomoroszom, sziuemnec vigasaga es lelkemnec õrõme, tellies sziuembõl szeretni foglac tegedet, tellies elmém, es minedn belsõ es kilsõ tagaimnac reszeiuel, mert elõszõr szerettel engemet, Es honnan vagyon ez ennekem, õ mennec, fõldnec, es az melisegnec teremptõie, ki semmi iosagomnekûl nem szûkõlkõdõl? honnan vagyon ez, hogy szerettel engemet? O bõlcheseg ki az nemaknac szaiokat fõl nytod: ò ige, ki altal lettec mindenec, nilatkoztasd [p 0092] meg számat, es adgy dicheretre valo szozatot, hogy hirdethessem minden io tetemenidet, melyeket velem chelekettel kezdettul fogua: Imhol vagyoc, miuel hogy teremptettel engemet, es hogy engemet teremptettel, es az tõb teremptet allatid kõzze szamlalnal oroktûlfogua el rendeltel, minec elõtte még kezdetben valamit chelekednel, minec elõtte az egeket ki terriesztened, midõn az melisegec még nem voltanac, az fõldet nem teremptetted volt, az hegyeket fõl nem allattad vala, az kut feiec ki nem fakattac vala: Es mind ezeket melyeket teremptettel, minec elõtte az ige altal chelekedned, hogy en teremptet allatód lennec, igassagos bizonios esmereteddel, meg esmerted, es hogy teremptet allatod lennec, akartad. Es ez dolog kegielmesVram, honnan vagyon ennekem magassagbeli Isten, irgalmassagos Attya, hatalmassagos teremptõ, es mindenkor szeled, michoda erdemem, michoda io voltom nyerte, hogy mondhatatlan fõlseges szened elõt, teczenec az en teremptesem? Nem valec, es valamiue teremptel engemet. De michoda valamiue? Nem chõp vizze, nem tûzze, auagy madarra, halla, kigioua, auagy valami oktalan allatta, nem kõue, vagy faua, sem azokkõzzûl, kic nemec szerent, chac vannac, auagy lehetnec, es neuekedhetnec, es erezhetnec, hanem mind ezec fõlõt akartad, hogy legyec azoc kõzûl, kiknec engettetet hogy legyenec, mert en vagyoc, es azoc kõzûl kiknec engettetet hogy legyenec, neuekedgyenec, mert vagyoc, es neuekedem, es azoc kõzûl, kic vannac, neuekednec, es éreznec, mert vagyoc, neuekedem, es erezec. Es nem sokkal, chac nem egyenlõûl teremptettel az Angyalokcal, mert esmeretedre valo okossagot. vélec egyenlõt vettem. De valamenire kisseb esmeretit az embernec, azert mondam, mert az Angyaloc boldogsagos esmeretedet imar el vettec szinrõl szinre, de en nalam chac remensegben vagyon: ûc szinrõl szinre, en tûkõrben, es messeben latlac, ûc tõkelletessen, es chac reszbõl esmerlec.