Peechi Lvkach:AZ KERESZTYEN HADAKOZASNAC TÛKÕRE. MELYBEN, MINDEN HADVISELOC: HADNAGYOC, SZAZADOSOC, ES EGYEB VITEZLÕ NÉP: AZOKIS KÍC ÛKET AZ TABORBAN KÕUETIC (2 ÉS ] C. ELETEKNEC ARTATLANSAGAT, ES REND TARTASAT, HASZONNAL MEG TEKENTHETIC. 0001


AZ ESTERGAMI ERSEKSEG IVVEDELMENEC ( AZ MI KEGYELMES FEIEDELmûnknec engedelmebõl ) valastot vduarbiróianac, Hõlgi Gasparnac, Io Istentûl minden neuedekenseget kiuanoc meg adatni.

NINchen ketsegem, hogy nemellyec, ez én kisded irasomnac elein, chac neuemet latuan, meg haborosnac ellenem, aztis keszdic mondani, hogy egyeb dolgaimat, es szokot irasomat el hagyuan, vitezze lettem, taborban szallottam, es effele irassal chac veszekedem. De chac ez à valas, hogy Isten oltalmazzon, hogy én ez kerestyen vitezsegnec tûkõrebe, valaki ellen trombitat fuytassac, zurzauart tamassac, hanem hogy, az mely hadat Istennec intessebûl [p 0002] az kerestyen feiedelmec tamastottanac, mi Magyaroc, vgy fogiunc fegyuert, hogy az Istennec tistessegere, felebaratunknac, es magunknac elõmenetire legyen. Ha ez elõt ( azt mondhatyac ) soc fõ emberec irtac effele vitezsègekrõl, azert mit hordas fát az erdõbe? Irtac deakul, Nemetul, es egyeb nyelueken sokan, annal inkab melto volt Magyarul irni az soc hadakért, enis fõkeppen egyet Bacherius Petert kõuettem, ki deakul irt, ez irasba, mit vétettem ezzel? Sz: Agoston meg felel erettem, lib: I. de Trinitate, cap: 3. Hasznos ( vgymond ) kûlõmbfele irasnac folyasaual, az igazat meg tartuan, kõnyueket irni, hogy az à dolog sokakhoz iuthasson.

Ha imar el vntac chac oluasnijs effele dologrul irt kõnyueket, azert bâr efele dologgal ne bantanal, iob volna [p 0003] most nyugodnunc: Enis azont tartom, de anni indulatokban estûnc, hogy az nyugodalom akaratunc ellenis feiûnkbõl ki esic: viszontac, az nyughatatlan elme, munkaual legeltetic. Egy szorgalmatos, es nyughatatlan kiraly Triuultius, ezt erdemle koporsoian az irast, Hic quiescit, qui nunquam quieuit: It nyukszic, az ki soha nem nyugot. Touabba hogy ez irast, kerestyen vitezkedes tûkõrenec neueztem, az szent iras vit rea, Luc: 3. holot midõn az vitezlõ nép kérdene kerestelõ Ianostul, mikeppen viselhetnec ûk artatlanul fegyuereket, azt felele, hogy ha senkit erõuel meg nem nyomoretatoc, hamis eszkõzõkcel, es ragadomanyal nem éltec: mert gyakorta az minemû fegyuert adot az feiedelem oltalomra, az kõssegre fordetyac, fosztuan ioszagokat magokat kinozuan.

[p 0004] Hogy penig ide igyekesztem ez elõiaro irasomal, okot adot Estergam szabadulasanac ideie, mely háznac iûuedelmenec, nagy szerencheddel most takaroia talaltattal, es miuel hogy enis imar annac az haznac iûuedelmet, tizen hat estendeie, hogy tõruenyel oltalmazom, vgy itilem, hogy nem meltatlan dolgot chelekedtem, ha annac neue alat bochattam ki, ez kisded irast, kihez ez haznac iûuedelme takarodnec: noha elmem sok fele vitettetnec, nezuen, es latuan, az kerestyen vraknac meltosagos faratsagokat, es munkaiokat, kiknec nem effele irassal, de õrõkke valo historiakcal, kel szolgalnunc.

Okot adot touabba, Estergam alat való beszelgetesûnc, holot én fõlõtte chudalkoztam, az vitezlõ népnec szép eleuen vidamsagan, az mellet az paraszt embernec felelmes rendin, mert [p 0005] én azt gondoltam, hogy semi rend alkolmatosb nem talaltathatnec az hadra, mint az parasztsag, miuel hogy az mezõn neueltetic fõl, minden munkabàn, az heûseget el szenduedheti, az arnyekcal semit nem gondol, fõrdõuel magat nem simetya, semmi kedue tõlt ételre nem igyekezic, egyigyû gondolatyaban, keuessel meg elegesic, minden tetemi az munkanac el szenuedesere, vgyan meg kemenyedet, kic az vasat hordozhattyac halmokat haythatnac, es minden munkat, vgyan szokassa vet ûnõn magan, bizonyara vgy alatom vala, hogy az vitezlõ seregben leg nagyob erõ, es vastagsag ûk volnanac: De hogy illyen felelmessec, es az halaltul fõlõtteb rettegnec, hammar meg futamuan, azon igen almekottam, miuel hogy ûk [p 0006] legy kisseb gyõnyõrûseget esmeric ez vilagnac, megis fõlõtte irtoznac az halaltul. Vgy vettem eszemben, hogy kisded koraban, kel az vitezseget tanulni, az hadakozo vakmerûseget, vgrast, futast, meg szokni, minec elõtte embernec teste meg nehezedic.

Viszontac aztis gondoltam, hogy még kisded koraban, ember meg esmerheti, az vitezsegre valo embert tetemibõl: azert vgy itilem, hogy midõn az nadra valastot sugar ifiuban, ez ieleket meg talalni, nem gonos kathona tamad belõle, tudni illic, eleuen szemei, igyenes nyaka, szelyes melie, kõuer, es inas vallai, ép vyiai, hoszu karia, kisded gyomra, az lab inac nem hoszac, es az lab ikranac husa nem kõuer, hanem inakcal vastag, es gyakor: mely ieleket az ifiu sugar ifiuban ha tapastals, ne gondoly hoszu, auagy magos voltaual: Vegetius [p 0007] lib: I.cap: 6. de re militar : Effelec midõn okos hadnagyoc mellet forgolodnac, Iarnac, hallanac, igen hasnos emberekke neuekednec, mert olyan helen meg tanulhattyac az okos hadnagyoktul az ûtkõzetre valo nép rendelest, miuel hogy semi dolog hasznosb ne talaltassec az harczba, mint az sereg kõzõt valo rend tartas, mely hadnac rendelesebe harom dolgot szoktac az hadnagyoc meg tekenteni, tudni illic, az napnac fenyet, az port, es szelet, hon8an fuy: mert ha az napra rendeli arczul, el veszti az nép szeme vilagat, az szel, visza veri az puska port, dardakat, es nyilakat, es az ellenseget segeti: az por, szemet, szaiat, minden feiet az embernec be tõlti: de ezt akarkijs eszebe veheti: hanem azon kel igyekezni, hogy az nap fõl keluen, még meg ûtkõznec, az nap fenye ûket elõ ne kerûlye, hanem az [p 0008] ûtkõzet elõt, hatoc mege vegyec, es az mint fuyni keszdhetnenec az szelec, igyekezzenec, hogy az sereget vgy fordethassac: Aztis meg tanulhattyac az io hadnagyoktul, hogy valamely hadnágy azon igyekezic, hogy vitezinel kedues legyen, az à vitezlõ né1pet mindenkor tudgya biztatni, es vidametani, mert az hadnagynac emberseges maga mutatasa az sereg, es tabor kõzõt, semi nem egyeb, az ellenseg ellen valo, irtozo menykõnel? mert oly ala valo rendet nem talals, ki az fõ embernec, es hadnagynac akcorbeli szep szauat, minden tetemiuel ne kõuesse: pelda Iulius Chaszar, kit soha nem oluassunc, hogy ezt parancholta volna vitezinec, menyetec amoda, hanem iûietec ide: mert ha az hadnagy chac valamenire reszesûlyõnis az munkaban, soha oly nagy munka nem lehet, melyet [p 0009] az iol rendelt vitezekcel, el nem hitethet, es veghez nem vihet, Istentûl fûguen.

Affele iol neuelt ifiakbol vastagodnac osztan az fõ vitezlõ emberec: sokat lattam azoc kõzzûl Estergam alat, es egyebût, kiknec alhatatossagokon nem keuesse chudalkoztam: véres orczaual, kezzel, arczul vagot fõuel, elõ iûuen, magat nezte, nagy vakmerõn aluan, vigasztalta magat, tudom az ideiet ( monduan ) hogy vérem vtan, io nyereseges diadalmunc volt: mulatasnac tartotta sebeit, melyeknec nezesetul, én chac nen szedûlesbe estem: nem chudalom azert, ha az nem tanult, olyan helen meg futamic, noha elein nagy seregen, es hertelen az ellensegre igyekezic, mert nem tudgya az hadakozasnac modgyat: az kesertet vitez okosagal iarul, noha vgy teczenec, hogy resten megyen [p 0010] miuel hogy maga véret gyakorta latta az harcz vtan: fogai vgyan chikoroktanac az pofazasoktul, kit midõn az ellenseg meg nyomot, egesz testeuel fõl emeluen, magan viselt, es ha testeuel le vettetet, akarattal, es elmeuel fõn allot: ki valahanyszer le eset, nagyob vakmerûseggel fõl tamadot, es nagy remenseggel, viszontac harcznac allot. Rõuid szoual, midõn minden fõ rendeket az taborban Estergam alat latnec, vgy itiltem, hogy melto, es igaz hadat keszdettec, mert szûkséges volt: kegyes es Istenes harczokis volt mind azoknac valakiknec vtolso remensegec, az fegyuerbe talaltatot, eleuenseggel lelkeket vitezûl ki aduan, kiknec õrõc emlekezet, dichõseges nyugodalom adassec, az fõlseges Istentul, buzgo diadalmokért.

Azomban hogy én ez kisded irassal [p 0011] io igyekezetemet ielengetem, azon kérlec, hogy meg mutatot io akaratodat, az kõzõnseges ionac neuekedesere meg ne vonyad, hanem az minemû gonduiselesre, û szent fõlsege valastot, es az feiedelemnec keduebe estel, buzgon abban el iaruan, az Estergami lelki szolgakat, es testi vitezlõ nepet, mely az vég hazban tartatic, fizeteseket meg aduan, es eledelekre gondot viseluen, ( fõkeppen ez szûkseges estendõkben nagy gonduiseles kiuantatic ) Istentul minden iot vary, es remely: mert gyakorta az éhseg, inkab meg emeszti az sereget, hogy sem mint az viadalom, kegyetlenebis az éhseg minden fegyuernel, mert az éhseg belõl hadakozic, es gyakorta fegyuer nekûl diadalmat veszen, egyeb esetekbeis gyakorta oruossag talaltatic, de ha az éles meg fogyatkozic, semi eszkõzel eleit nem vehetni, [p 0012] azert mostanaban fõ keppen az éhsegnec fegyueret szûntelen gonduiselessel ez haztul el tauoztasd, es ez kisded irast tûlem ved io neuen, az keszdet munkadnakis el vegezesere, az Isten adgyon erõt, io egesseget, es hoszu életet.

Kõlt Estergam varaban, Mind szent hauanac 19. napian, 1 5 9 5.