MONOSZLÓI ANDRÁS: AZ SZENTEKNEC HOZANC VALO SEGETSEGEKRÛL HASZNOS KÕNYÛ 0168


AZ SZENT DOCTOROC irasabol, az eretnekektûl (az szentec ellen) hamissan elõ hozot heleknec, igaz magyarazattya.

MEG értettûc beûseggel, minemû tiszteletec legyen à szenteknec, es miuel tartozunc Istenûnknec, mert tudgyuc az prophetabol, hogy malasztot, es dichõseget ád az vr, mellyeket mi chac egy szentul sem varunc, mely két dolgot masut peldazatban meg ielente azon propheta imadkozuan. Az hegyekre vetem (vgy mond) szemeimet, honnet iûiõn segetsegem. Az én segetsegem az vrtul, ki menyet, es fõldet terempte. Michodac vallion ezec az hegyec, meg magyarazza szent Agoston. Montes (inquit) sunt homines sancti: az hegyek (vgy mond) az szentec. Im latod hogy tanetatunc szemeinket az heg1ekre fõl vetnûnc, az az, az szentekhez, es û tûlõc segetseget varnunc: de hogy meg õsmernenc, minemû segetseget kellene tûlõc remellenûnc, nem hogy eg1 altallyaban chupan chac tûlõc adassec, hanem hogy Istentul meg nyerhessec: vtanna veti imezt az propheta. Az én segetsegem Istentul: mely iget sz: Agoston meg magyaraz, .... [p 0169] Ne vellyed (vgy mond) hogy az hegyec adgyanac segetseget neked, mert mastul veszic az aldomast, azert nen magokbol adgyac: Tudgyuc mijs sz: Iakabnac irasabol, hogy minden io adomany, es tõkelletes aiandec, fõlliûl vagyon az vilagossagnac attiatul, nem tudom azert mit patuarkodnac az szenteknec, es menyorsagnac ellensegi, enni heaban valo ellen vetesel, mellyeket az irasbol, es szent doctorokbol, nagy tudatlanul ellenûnc hoznac, noha mi õrõmest azokat be veszûc, vgy mint kiknec irasoc rakuac iduõsseges tudomanyal. Azert ir imigyen szent Irinaeus. .... [p 0170] Vallyon (vg1mond) mi tõrtennec, ha kinec chac valami kis kerdeserûl, vetekedese tamadna, nem de az régi An1aszentegyhaznac tudomanyokhoz kellene solliamni, melyben az Apostoloc forgottac, hogy ez fõl vet vetekedesrõl, bizonyos, es valoban valo vegezest vehetne. De inkab mi kõuetkeznec belõle ha az apostoloc irast nem hattac volna, Nem de az tradicionac rendit, az az, kezrûl kezre adatot tudomannac solliasat, kellene kõuetnûnc, mellyet attac azoknac, kikre bizzac vala az gyûlekezetet, ezen rendeleseknec engednec soc tudatlan nemzetsegec, kic Christusban hisznec, kiknec sziuekben be foglaltatot az iduõsseg, bõtû, es tenta nekûl, â szent Leleknec altal, az regiektul adatot tudomany, szorgalmatosson meg tartatot az egy Istenben, mennec, fõldnec, es valami ezekben talaltatnac teremptõiebe hiuén, az Iesus Christus, Isten fianac altala. Azert ha mijs velec õszue, ez mellet maradnanc, igen kõnnyen õszue ferkezhetnenc, de miuel hogy hamis magyarazatot hoznak elõ, mindeneket meg vesztegetuen, szûseg azokrais rend szerent meg felelnûnc. Nem oc nekûl iria felõlõc Nicephorus. Haeretici (inquit) scripta patrum adulterant: Az attiaknac (vgy mond) az az, à szent doctoroknac irasokat meg hamissettiac [p 0171] az teuelgõc: lassuc azert rend serent minemû ellen veteseket hoznac ellenûnc, az anyaszentegyhaznac viteskedõ tagyai ellen kic soc faratsagal minden eretnekec ellen (bennûnc tanetuan) vetekeduen irasokal, ezt az tudomant meg oltalmaztac &c.

Elõszõr Caluinus kezde keueli fõuel, az sz: lelekkel kõrnyûl vet attyaknac, es doctoroknac, chendes elmeuel iratot valasirol hankodni, elõ hozuan szent Ambrusnac imillyen mondasat, hogy chac Christust kellene segetszegûl hyunia .... Christus (vgy mond) az mi szânc, mely altal az attyanac szollunc, es az mi szemûnc, mely altal magunkat az attianac be mutattyuc: De erre leg elõszõr azt felelem, hogy à szentec, nem eszkõz nekûl valo esedezõc, az attianal, hanem valamit kérnec tûle, Christus altal keric. Azert midõn valami szûkseginkert eszedezunc, az attianal szent fianac erdemért keriuc: à szenteket penig chac arra szorgalmaztattiuc, hogy nyutchac velûnc egyetenbe kõnyõrgeseket Istenhez: nem oknekûl, mert az dichõsegben leuen, hatalmasbac imatkozasokban nalunknal, es kõnniebenis mindent velec õszue meg nyerhetûnc, hogy sem magunc egyedûl [p 0172] leuen. Sz: Bernard nem ok nekûl ir ezkeppen .... Szûkõlkõdànc (vgy mond) kõzbe iaro nekûl, az kõzbe iaronal, hasnob sem lehet Marianal: mely mondasaual ielenti vrunc Christust, ezkõz nekûl valo kõzbe iaronac lenni, de à szenteket ezkõz altal valoknac. Masodszor aztis mondom, hogy ha Christus mi szaanc, szemûnc, es iob karunc, vallion mért nem lehetnec az szentec azon eszkozinc de kûlõmb tekentettbõl, vgimint kic altal szollunc, az mi vrunc Iesus Christusunkhoz: lam vgyan azon kõnyueben szent Ambrus meg ielenti, hogy az Angialoc fõl viszic, es horgiac kõn1õrgesinket, tehat ûkis mi szaánc, es iob karainc lehetnec. Vegtere ûmagokis valliac az eretnekec, hogy õzuesegel az szentec kõniõrgenec erettûnc az egesz Aniaszentegihazért, bizonyara azert az mi szanknac, szemeinknec, es iob karainknac meltan mondatatnac: ved esedbe azert hogy à szentec nem vgy kõniõrgenec erettûnc mint ha hatra hannac Christus vrunkat, hanem altala szorgalmaztattiac az fõlseges attia Istent. Touab mentec bizonyetuan ezen igyeket, igy szoluan, ,mi szûksé1g más kõzbe iaro, midõn latom kegyes Istenemet es irgalmas engesztelõ Christusomat, vgimint ki magat attiankfianac [p 0173] neueszte, parancholáis hogy valakic terheluen vagyunc, hozza siessûnc, mert megnyugotna bennûnc: ezen, oly fõ papunc, ki kõniõrûlni tud raitunc, es nyomorusaginkon, nem oknekûl igazet sz: Pal irgalmanac szekihez: azert Isten ellen chelekesic valaki à szentekhez siet, kegyesbeknec veluen ûket Christusnal &c.

Erre ez à felelet, hogy ha illyen kõzõnseggel akariuc ertenûnc ez irasokat, az kõuetkezic belole, hogy az fõldõn lakozo hyueknec kõniõrgeseket (szent Pal tanetasa ellen) nem kel keuannunc, hanem egy altalliaban chac magunktul siethetûnc az attiahoz. Touabba mert hog1 illen kegyes attianc vagyon, azert nem szûkseg egyebeket magunknal valasztanunc, azt feleli erre arany szaiu szent Ianos, .... Chac ezertis szûkõlkõdõl à szentec kõniõrgese nekûl, miuel hogy azt aletod hog1 nem szukõlkõdõl ha szynten Palhoz hasonletatolis, eg1ebeknec kõniõrgesenekûl, hog1 fõlne magasztald magad, mert alazatosság kõuetkezic read: