Laskay Ianos: AZ AESOPVS ELETERÔL, ERKÔLTSERÔL.
MINDEN FÔ DOGAIROL ES HALALAROL VALO HISTORIA, 0001
AZ AESOPVS ELETE rõl, erkó8ltseröl.
AZ
AEsopust, ki az bõlcz beszedeknek fõ gondolóia volt
es iroia, talalliuk, hogy szûletettet az õregbik
Phrygianak Morium neuõ varasaban. Iollehet nagy sokan Racz
nemzetnek mongyak, es hogy szûletettet Mesembriaban.
Nemelliek peniglen Samus Szigetbelinek mongiak. De ez mindeneknel
bizondolog, hogy az Aesopus elt es szolgaia volt egy
Samusbeli Xantusnak az idõben, mikoron Lydiat birra
Chroesus Kiraly Melli idõbe sok, egyeb bõlcz emberrek is
eltenek, kik kõzzûl fõkeppen het bõlcznek oluassuk
neuet, kiknek hirek az vtannis az emberek kõzõt, meg maradot.
Ezkorban az io elmes embereknek bõltsesegõket meg
bõsûlõttek, nem annira az ekessen szolasbol es az
hoszszu praedikatiobol, mint fõt inkab az õ
beszedeknek hathato voltabol, mellibõl [p 0002] az emberek
az õ meg iubbolasokra hasznos tanusagot vehetnenek.
Vgian ezen dolog ki tetczik, az het bõlcz embereknek
szauokbol es mondasokbol, kikkel tulaidon keppen eltenek,
mint az Solon bõlcznek szokot beszede volt, hogy az
embernek az õ eletenek vtolso vegere kellene tekinteni, Az
Bias Philosophus peniglen latuan az embereknek
gonossagokat, giakorlatossaggal czak errõl
panaszolkodot, hogy ez vilagon az gonoszok tõbben
elhetnek hog nem mint az iamborok. Az Thales bõlcz peniglen ezt
mondotta, hogy ha kart akarsz vallani, feleli auagy legy
kezes mas emberert. De az Pittakus bõlcz az
mertekletesseget minekûnk aianluan, giakran ez
beszedeket szokta mondani. Hallad, igen fen ne hiiaz.
Auagy az mint nemelliek magiarazzak, ezt atta tanatsul, hogy az
idõnek mi voltat mind ket fele meg tekintsûk es vgy
tselekõdgyûnk valamit. Periander peniglen az haragnak meg
tartoztatasara intette az embereket, es hogy szorgalmatos
igiekõzzettel es munkaual minden dologhoz hozza ferhetûnk. De
az Lacedaemon varasbelieknek [p 0003] az Chilo bõlcz czak ezt
mondotta, hogy minden ember õnnõn magat megy iserne, es vgy
itelne mast, Az Cleobulus peniglen ezt ertõtte, hogy az
mertekletõsseg minden iosagoknak kut feie. Es ez fele
rõuid ertelmes beszedet az reghi emberek annira meg
bõltsûltek, hogy meg az Templomokbannis mindenût fel
irattak, vgy mint nem embereknek hanem Istennek beszedit.
De mostan vegiûk elõ az Aesopus Historiaiat. Õtet
azert Herodotus az õ masodik kõnineben neuezi Samus
szigetbeli Iadmonnak szolgaianak, mely fõ embernel
vgyan akkoron egy Rhodope neuõ szolgalois lakot. Ezt
peniglen Herodotus illien keppen bizon ittia meg monduan. Mikoron
az Apollo Templomabol illien szozat adatot volna ki, hogy
Aesopust meg kellene bûntetni, egy ember sem talaltatek
ki õtet meg bûntethetne hanem czak egy Samusbeli Polgar, kit
az õ szep Attianak neuerõl, Iadmonnak hinak vala. Ebbõl
azert meg tetzik hogy mind az Attianak s mind az fianak
szolgaia volt az Aesopus, kinek leterõl es
erkõltserõl miert hogy akarok szolani, az mint az reghi
irasokbol õ felõle [p 0004] erthetek, summa szerint
ez kõzõnsegesertelemben vagyok enis, hogy Samus
szigetben Aesopus penzen võt szolgaia volt az Xantus
Philosophusnak, ki annak vtanna Aesopust vgyan akarattia
ellen io szabadossa tõtte, miuel hogy az Samusbeliek
czak rea ûuõltnek volt az o szolgalattiaert. Minek okaert
ez szegeni Aesopus szolga volt es igen rut termetû,
vndok es fekete szinû honnet az Gõrõgõk õtet
Aesopusnak neueznek, azert hogy olli fekete orczulatu volt
mint egy Szeretsen. Touabba es feie teteie hegies volt, az
niaka czak egy kitsinke, az aiaka le pittiet, õ maga peniglen
olli tõrpe es rut volt hogy ember nelenel soha rutab nem
lehetet. De viszontag soha senkinek iob elmeie es elesb
itileti nem lehetet minden dolog felõl mint Aesopusnak
volt. Azert az õ illi goromba teste olli czudalatos elmenek
hailoka volt, minemút igen ritkan talalhatûnk, es ebbõl ez
emberek eszekben vegyek, hogy nem czak az kik fõ dolgoknak
allapattiabol hellien akar minek is mi voltat meg bõtsûlni
iollehet giakorlatossagal igaz ez, hogy az elmenek
ekessege az testnek szepsegebõl es formaiabol
[p 0005] vgian ki tetzik, viszontag peniglen az rut
testnek allasabol sok fele gonosz erkõltsnek ielet
eszûnkben vehettiûk, mikeppen az bõlcz Homerusis igy
elõnkben veti az õ masodikõniueben az hituan
Thersitest, hogy az õ rut abrazattabol elmeienekis ala valo
voltat meg erthessuk, holot illien keppen szol az Poeta.
Thersites, vgymond, sokat czatsog vala, es az õ
beszedi mind keresztûl esnek vala, Mikoron az
feiedelmek ellen gialazatot szolana. Hogy
tseltsapasonal az Gôrõgõknek magat kelletne. Ez az
tõb vitezeknel mind rutab vala valamennien Troiac meg
szallottak vala, Az szeme el perset vala, az eggik laba
santa.
Az hata ki gõrbet vala, Az mellie penig czak
kitsin vala, Az feie teteie czutsos vala es kopasz vala.
Illien keppen iria meg az hituan Thersitest ki az
feiedelmek ellen czak dõrgõlõdik vala.
De viszontak
vgian ezen Homerus az Gõrõg feiedelmeket ezertis ditseri,
hogy Kiraly abrazattal ekesek voltak, es szep termetõk
volt, De mind az altal ez nem szûkseg [p 0006] keppen
kõuetkõzik hogy minden fõ embernek: szep teste es
ortzaia allasa legyen, Mert sok fele hires neues embereket
oluasunk, kiknek ekes abrzattiok nem volt, mint regen egy
Gõrõgh feiedelõm, Philopoemen neuo igen ala valo formaio
volt, ki mikor egy fõ embõrnel meg szallot volna, az
gazda felesege ezt gondoluan, hogy õ az vendeg vrnak czak
szolgaia volna, kere õtet hogy segitseggel lenne û
mellete az etelnek es egyeb szûkseges dolgoknak el
kesziteseben, Az feiedelem szolgalattiat igere az gazda
aszszonnak, es azontul egy feiszet ragaduan fat kezde
hasogatni az szenre, melli dolgot az szallas fogado
gazda latuan, felette igen meg haborodek es magat meg
szegienle, hogy az Vr neki fat vaghna. De az feiedelem õtet
batorita, hogy abban semmi vetek nem volna, azt monduan, hogy
az õ ortzaianak rut voltaert egesz testet akarta volna ez
munkaual meg bûntetni es farasztani.
Hasonlatoskeppen
az Socrates bõltsis nem igen szep formaiu volt, de igen
tudos es fõ volt minden Philosophusok kõzõt. Ezen
dologrol az bõlcz Homerus az õ masodik [p 0007] irasanak
negiedik kõniueben illien modon szol.
Az sten, vgy
mond, egy embernek nem ad mindent,
Hogy szepsegets
eszeszegetis legyen.
Auagy ekesen es mindenkoron
böltsen szolhasson,
Mert nemelli embernek szep
abrazattia ninczen.
De az Isten az szepsegert ekes
szolast ad nekí,
Es mind az egesztanats erre veti
szemeit.
Mikoron nagy szeprendel fõ dolgokrol
beszel,
Es mind aziegesz kössegnek dolgat
tanatsaual biria,
Es ötet minden vgy nezi es böczöli mint
egy fel Istent,
Viszont az kinek szep ortzulattia
vagyon.
Ez szepseguel mint egy Angial ditseködik,
De az ekessen valo szolasban ritkan lehet elömeneti.
Diodorus Siculus tizenharmadik kõniueben iria, hogy
Agrigentinaban volt egy rut teste allasu ember Gellias neuen,
ki felõl azt velhetted volna hogy semmire kellõ volt volna.
De mind az altal ieles elmeie es minden fele iosagnak
kõueteseben ditsiretes volt dolga.
Vgyan ezent
feiezhettiúk az Aesopus historiaiarais.Az Gellias peniglen
hogy ha eleitõl fogua illien volte, auagy õregh koraban
Isten õtet tõtte ekesen szoloua, errõl az ki mint
akaria ambator ollian ertelemben legyen, kirõl en tõbben nem
akarok [p 0008] szolani es irnia, de ezt veszem elõ
mikeppen Samus szigetben iutot Aesopus, es minemû
czelekõdetuel es beszediuel megh szolga leuen io hirt
neuet kezdet viselni, az vtan peniglen mimodõ
szabadsagot niert maganak, es az Samos szigetbeli
embereknek io akarattiok altal, az szolgay allapatbol nagy
ditseretet niert.
Tõrtenek egiszer hogy Aesopus tõb
rabokkal egietemben es szolgakkal kûldetnek az Ephesus
Varasbeli Sokadalomban. Es mikoron az terehel osztoznanak az
tõb szolgak, menyt kik kõzzûlõk el vihetne, Aesopus
kere õket hogy meg tekintuen az õ erõtlenseget es miert
hogy meg vy szolga volna õ rea olli terhet adnanak az kit
el birhatna. Az tõb szolgak rea tekintuen sziuõkben
vgyan meg esenek raita, es rea szabaditak, hogy az mit legh
kõnnieben velne, azt venne fel.
Akkoron Aesopus az terhet
mind el nezele es kezeuel meg emelgete. s-im helt lata hogy az
haz kõzepet egy nagy kenieres malha volna, kit ket embernek
kellene hordozni, azt õ maganak valaszta es az tõb
szolgak õrõmest neki engedek, s-meg igen [p 0009]
katzagak, hogy ez bolond az legh nehezebbik terhet maganak
valaszta hollot annak elõtte az kõnniebbiket keresi
vala, es illienkeppen az vtra eredenek.
Immar fel napot
mentenek vala es mindniaian le ûluen Aesopussal az
kenieret rendel osztogattatak, es ezkeppen az malhanak eggik
resze meg ûressule. Annakokaert Aesopus immar
kõnniebben iarhat vala. Masnap ismetlen az maradekiat minden
fele etelnek vele el kõltetuen, az õ malhaia meg
ûresedek, es ûresen az tõb szolgak elõt
meszsze fõldõn kõnnien megien vala, kibõl meg
ertek az szolgak hogy õtet meltatlan neuetek meg, es hogy
iõuendõ kõnniebsegnek okaert Aesopus elõszer
eszesen akarta volna fel venni az nehezeb terhet, honnet
pelda beszedbe kõlt az Aesopus terhe, melliszonn [!]
azok ertettetnek az kik eszessen magokat meg tudgiak
menteni valami erõs munkatol es nehez terehtõl, De minek
vtanna az Sokadalom el mult volna, es az kalmar egyeb marhaiat el
atta volna, marada nala ket gyermek, kiket Ephesusban el nem
adhatot vala. Ezeknek az eggik io enekes vala, az masik
peniglen ekessen [p 0010] kikkel egyetõmben az
Aesopostis akaria vala el adni. Annak okaert az kalmar Samus
szigetben altal mene es ott az Varas piatzan az gyermekeket
fel õltõztetuen, az õ tudomaniok szerint meg allata.
Aesopust peniglen õ kõzikben helhesztete, melli
allasnak mondgiat sokan nem iauallak, de az kalmar ezt azert
tselekõde, hogy az rut Aesopus kôztõk leuen az
gyermekek szebbeknek lattzananak, iollehet õnnõn
magokbannis elegh ekesek valanak.
Ezenkõzben iutanak oda
sok ot valok, es ezek vtan egy hires neues Xantus neuõ fõ
ember ki vtan egy nehani tanituaniok iarnak vala. Ez meg
tekintuen az gyermekeknek szepseget kõzel iarula, es az
enekes gyermeket kezde kerdezni mit tudna: Felele az gyermek es
monda neki, hogy mindent tudna valamit kiuanna, melli szonn
az Aesopus nagy hahotat ûte. Az vtan Xantus masikatis kerde
mit tudna, ki vgyan azont felele, mellien Aesopus anniual inkab
neuete. Az Xantus tanituani ezt tsudaluan kûldenek hozzaia
hogy meg kerdenek mi okarrt[!] hahotalna Aesopns, kiknek õ
semmit nem felele, de sõt inkab szidalommal [p 0011]
hatra kûlde, var tan[!], hogy az Xantus õnnõn maga õ tule
kerdene meg ez neuetesnek okat, Mikoron azert Xantus akarna meg
venni az gyermekeket es felette nagy aron tartanak vgymint az
eggyicet harmintz forinton, az masikot huszon nem akara meg
venni illi nagy arron, annakokaert õket el hagia, es õnnet el
indula.
De az õ tanituany õtet kerek hogy addig el ne
menne, hanem amaz rut inastis kerdene meg. Xantus azert õtet
czak neuetsegnek okaert akara meg kerdeni, es hogy tanituany
keresenek engedne. Kerde azert Aesopust, hogy miczoda
mesterseget tudna. Felele neki hogy õ semmit nem tudna,
es mikoron Xanthus inkab kerdezne es feleletinek okat akarna meg
erteni monda. En azert semmit nem tudok, miuel hogy az en
tarsaim azt mondak hogy õk mindent tudnak, es ennekem
semmit az tudomaniban nem hagianak.
Akkoron eszekben
veuek az Xanthus tanituany hogy Aesopus az elõt azon neuetet
volna. Xantus peniglen gyõniõrkõduen az Aesopusnak
feleleseben, monda. No ha meg veszlek, iambor lesze?
Felele Aesopus, [p 0012] Ha meg nem veszis, az leszek.
Monda Xanthus. Nem akarsze el szõkni tõlem? Felele
Aesopus: Hol lattal, vgymond, olli madarat, ki ha valamikeppen
ki szaladhat az kalitkabol, vra hireuel menneel?
Ezt haluan
Xanthus igen iaualla az õ elmeiet, es felelesben valo
gyorsasagat, de azt monda hogy olli rut volna hogy kiuel
ember egy hazban lenni nem kiuanna. It Aesopus egy keuese meg
haboroduan monda, Bõlcz ember leuen elmemet tekints meg. Mert
mikor io bort ihatol nem gondolsz vele ha kiuõl rut
hordobol veszikis. Xanthus ezt haluan, es Aesopusnak nem
trefa beszeden de bõlczesegen czodalkozuan õtet akara
meg venni, es kerde minadnak, miuel hogy õ azt keduelne. Monda
az kalmar neki: Metzesz ez rosz emberrel ha meg
veszedis, sõt inkab ved meg akarmellik gyermeket, en ezt
szerzesõl rea adom. De az Xanthus vgyan az felele hogy
õ Aesopust keduelne s-azert kere hogy meg mondana neki az
arrat, mint akarna neki adni. Monda az kalmar, no nem szolok
tõbbet, ha el vegezted magadban hogy meg vegyed, [p 0013] adgy
erette 40. Sestertiust, ki Magyar penzt, szaz penzt
teszen.
Xanthus azert az Aesopus arrat le teuen, monda
hogy vtanna iõne, es mikoron õ vele haza iutot volna tuduan
az õ felesegenek gonosz erkõltset, akara elõl venni
az õ feddeset illi modon, hogy ez rut Aesopust azontul
eleybe ne vinne. Ennekokaert felesegenek hizelkeduen kezde
ielentgetni hogy immaron õ meg võtte volna az õ keresere
azt az szolgat, kiuelkedue szerint tudna
szolgaltatni. Felele az felesege. Iol tõtted Vram hogy en
keduemert kõltsegõdet nem szantad, de kerlek tegedet,
mond meg min vetted. Felele neki, nem igen nagy arron, Monda az
felesege, hat miert nem hozatod elõ? Monda az Xanthus. Mert
meg az vtnak mi voltaert hogy az por meg este, es az nap meg
egette, vgyan feketenek latzik, de ha kiuanod hyak elõ ottan
õtet. De az aszszoni veluen hogy õtet czak
beszeddel tartana, az Vrais az Aesopus rutsagat
fedezgetne, monda. Mettzettel ez rut allattal, bizony czuda volna
ha szolgaknak tartasaual valamiben ennekem akarnal
kedueskedni, Felele Xanthus monduan: Gazdaszszoni az
[p 0014] mi ennekem tetczik melto hogy tenekedis tessek ha
io aszszoniallat akarsz lenni.
Ezenkõzben
Aesopus kõzelb iaruluan meg alla, kire hogy szemet vete
az Aszszony nagy haraggal tõlle el forduluan az vrara
kezde fel szemmel nezni, es monda. Abbol mutatod meg hogy
engemet giûlõlsz es regen meg vtaltal. Mert soha nem
hiszem hogy emberek kõzõt es emberi formaban ennel rutab
allat ez vilagon lehessen. Monda Xanthus. No most te
czatsogo iambor mit halgatz, es valami ekes beszeddel miert
nem kerleled meg aszszoniodat? Akkoron Aesopus egy
keueset halgatuan egy Gõrõg versel felele, kinek
summaia ebben volt foglaltatua, Hogy ez vilagon harom
veszedelmes dolog vagyon, Tûz, viz es eszszony
ember: Melli feleletõt halluan az Aszszonia ket anniual
inkab kezde haragunni, sõt meg az Xanthusis vgy tetczek
hogy meg haborodot volna raita.
Annakokaert hogy ne lattatnek
boszusagbol szolani, Aesopus igy kezde feleletit meg
feiteni, hogy az gonoz aszszony allatokrul kellene erteni
azt az õ mondasat, melli magiarazatot megis bizonit Euripides
irasabol [p 0015] ki eggyût illienkeppen szol.
Nagy sebessege vagyon az melli Tengernek,
Es nagy sok
ember vesz el az habok miat.
Minden ember fel sebes tuz
langhiatul,
Minden ember fel es az szegensegtöl,
Es az
föld rakua sok artalmassaggal,
De semmi ninczen ez
földön artalmasb.
Mint gonoz Aszszony.
Touabba, vgy mond, Aszszoniom magadat fel ne fuyad, de
sõt inkab szeled erkõltsõdde, mutasd meg, hogi az
io es diczeretes aszszonyalatok kõzzûl teis eggik
vagy. Molli beszedet haluan szegienletben magat meg
tartosztata es rea nezuen kezde mondani, hogy
beszedebõl io elmeiet es okossagat eszeben venne,
s-annak okaert ez vtan mi voltaban meg bõtsûlne.
Es
illienkeppen Samus szigetben szolgala Aesopus az
Xanthust nagy hiuseggel az õ paranczolatinak engeduen, es
izengeteseben el iaruan, vegezetre õ neki szakatsais es
safara leuen, hogy egyedõl minden io szolgaknak
tiszteket, el visselne.
Tõrtenek peniglen egykor,
hogy Xanthus ki menne soralni az Varasbol parei venni, es
paranczola Aesopusnak hogy õtet kõuetne, es mikoron az
Kertesz latta volna [p 0016] hogy Philusophus ruhaban
volna, nagy erõssen kezde õtet kerni, hogy az õ
kerdeset, kirõl regulta fogua ketelkedet volna, feitene meg.
Az kerdes peniglen ez vala, mi volna az oka hogy az melli fûuek
az fõldbõl õnnõn magok kezdenenek ki iõni,
hamarsaggal nagigia neuekõdnenek, az mellieket peniglen auagy
vetnenek auagy plantalnanak, giakorta ki sem kelhetnenek,
giakorta peniglen mihelt ki kelnenek azontul meg hiruadnanak,
auagy peniglen telliesseggel fel nem neúelkedhetnenek.
Xanthus ez kerdest mikoron tejliesseggel meg nem feihetne,
czak ezt felele rea. hogy Isten igy akaria. Melli feleleten
Aesopus erõssen neuete vgy annira hogy Xanthus
eszeben vette hogy õ raita neuetne, mellien fel haboroduan
monda, mit neuetz te hituan ember? De Aesopus õtet fel fele
szolituam monda, az te mesteredet neuetem, akitõl illien
feleletet tanultal. Mert ki nem tudna ezt, hogy mindenek ez
egesz vilagon sten altal lesznek, de szûkseg
hogy minden dolognak kõzelb valookait az bõlczeseg? meg
ielentsek az embereknek. Mostan azert szolis elõ
engemet, hogi az kertesz kerdeset [p 0017] feitsem meg
es tegedet ne itilien valami tudatlan embernek. Xanthus tekintuen
az kerdeszre mõda. Ha ez te kerdesednek niluabban valo
okat kiuannad meg erteni, kerd meg ez en szolgamtul, mert en
magam egieb fõ dõlgokrul valo gondolatimnak miatta. illien
aprolekban feiemet nem tõrhetem. Monda az kertesz, Oh Vr
Isten ha ezis deakol tud, hat en az en eletõmnek rendiben mit
tanultam? De hallad mit felelsz az en kerdesemre, hogy
ketsegõmet ez dologbol ki vegien? Felele Aesopus: Soha nem
lattad hiszem hogy az mostoha ania olly
szorgalmatossaggal tartana az õ mostahait mint az
edes annia tulaidon magzatit. Bizoni dolog peniglen hogy az
fõld vgy mint edes annia az õ raita termet fûueknek. az
plantaltaknak peniglen vgymint mostohaia. Minek okaert az õ
fõueit aniai modon fõl neuely, az tõbbii peniglen czak
lassan lassan taplallia, sõt inkab az plantaknak
neduessegetis adgya az õnnõn faiat fûueinek. Akkor
monda az Kertesz, Bizoniara nagy kentsegbõl veued ki
lelkemet, es annak okaert hogy hala ado voltamat meg ismeried,
valameni paret akarsz ez vtan innet vinni, arra rea
szabaditlak.
[p 0018] Io immaron e n nem akarom
beszedemet, azzal niuitani, azmit nem elliek beszelnek az
Aesopus lentseierõl, ferdeierõl, es mint iart az
diszno labbal, auagy mikeppen trefalt az vendegekkel. Mert ez
felet az ember sokat gondolhatna hogy ha helie volna, de ez
illien irasnak rendiben, nem czak azt kell meg tekinteny, mi
lehetet auagy mi nem tõrtenhetõt, de sõt inkab mi eshetik
helien, es mibõl lehet az oluasoknak auagy az halgatoknak
bizonios hasznok, Mostan azert czak ket dolgarol
emlekõzõm, elõszõr mikeppen szerzete haza az
Aszszoniàt à ki az Vratul el futot volt, kirõl
szol Paufanias az oetianak meg irasaban, Masodszor
peniglen meg ielentem mint iart az tehen nielunek veteleben,
mellirõl ir Plutarchus az het bõlcz embereknek lakodalmarol
irt kõniben, holot az Bias bõlcznek illien czelekõdetit
emleiti.
Azert az Xanthus felesege fõ rendbeli
aszszony vala, es ki nagy kazdag leuen az õ Vrat hozza
fogatta vala, melliekben magat el hiuen Simon biro modgiara, az
Vranak tõbbet paranczolt hogy nem mint az Vra õ neki. Ez
mellet giakorta vakmerõkeppen [p 0019] sok dolgaban
czelekõdõt, frissen kõltõt, tzifrazta magat, azontul
meg haragut es feddõzõt, vegezetre azzalis Vrat feniegete
haragiaban hogy õ tõle el valnek. Egikor peniglen Xanthusis
sok boszszutetelet nem szenuedhetuen,
aszszoniunkat alkolmason elõ veue, gondoluan hogy
dorgalasaual à kemeni erkõltsbõl ki vehetne, de à mit
hasznara gondolt vala lenni, vgyan azon karara esek. Mert
az feltseget meg dorgaluan, à miuel kisseb dologban az
Vrac feniegeti vala, akkoron vgyan azonban el iara es az Vratul
el futa. Xanthus peniglen iollehet tudgya vala ez
aszszoniallatnak gonosz erkõltset, de mind az
altal õtet szereti vala, azonkõzben szauatulis tart
vala, fõkeppen penig az iegy ruharul es felesegenek
kazdagsagarol szorgalmatos vala.
Mindennap azert
alattomban felesege vtan kûldõz vala, es szep
szoual haza inti vala. De minek vtanna eszeben võtte
hogy semmit õ azzal nem hasznalna, fõlõtte igen kezde
ez dolgon bankodni es sziueben haborgani, melli dolgot mikor
eszeben võt volna Aesopus, kezde gondolkodni mimodon
szerezhetne haza Aszszonyat.
[p 0020] Kiben okot
talaluan, kezde az Vrat batoritani, hogy semmit ne bankodnek,
mert õ azt meg tehetne, hogy az aszszonia õnnõn
maga haza iõne, Penzt võn azert hozzaia es mene à piatzra
mindenût hirdetuen, hogy meniegzõre valot akarna
szerzeni, es ezert fel iara nem czak az egesz
meszarszeket, de meg egy nehani hazhoz beis tere,
vegezetre peniglen mene az Aszszonyanak Attya es Annya
hazahoz, tetetetuen, mint ha az hazat es haz nepet nem ismerne,
es ot kerdezkedik vala ha volna el ado madarok, halok es egieb
effele. Aesopust peniglen nen czak az haz nepe de mind az
egesz varas immaran õsmeri vala, es miert hogy az haz
nepe tudgya vala hogy az õ gazdaiok aszszony leanya
vranak szolgaia volna, szorgalmatoson kezdek kerdezni
mi okaert vasarlana illien frissen. Aesopus az mint annak
elõtte magaban el vegezte vala eszessen felele,
monduan, hogy az Vra hazasult volna meg, miuel hogy az elebbi
felesege tõle el ment volna es annnak vtanna semmi modon
haza nem akart volna iõni. Mostan peniglen vgymond, az Vram
sok vendeget hiuatot, kiket az meniegzõben iol àkar
tartàni, es [p 0021] ezert hatta hogy mindent fel keressek,
valami ember keduenek kellemetõs lehetne, meg paranczoluan hogy
az arraual semmit se gondolnek czak giorsan talalhatnek.
Eszt haluan à szolgalok egymas elõt el futamkodanak,
mit hallottak volna Aesopustul, hogy kissebik
aszszonnioknak tuttara adnak, es megaz beszedhez
tõbbet adanak, az mint az czatsogo aszonnepeknek
termeszetekhez ez igen hozza illik. Annakokaert az aszony
meg haraguan, es elõbbi akarattiat el valtoztatuan nagy
gyorsasaggal megyen Xanthushoz haza, ki ez dologban megh
semmit semtud vala, de mind az altal megis õ vele kemenien
morgodek az aszszony, es hogy merget inkab ki vehetne,
vegre monda, hogy Isten azt nem adgya õ neki erni, hogy õ
elteben Xanthus mas feleseget hozna, kibõl Xanthus
eszeben veuen az Aesopus czelekõdetit, szep
beszeddel felesegenek haragyat le szallita es
czendeszite. Ez dolog vtan nem sok nap mulua mikoron
Xanthus Vatsorara egynehani bõlcz embert hiuot volna, kûlde
el Vasarlany Aesopust es õ neki meg hagya hogy valami
legh iobb õ neki azt venne megh, Aesopus ezen kapuan
[p 0022] hogy az õ elmeienek eles gondolatit meg ielenthetne,
es meg mutatna, nogy az õ Vra nem igen ertelmesen
kûldõtte volna õtet az vasarra, el mene es tehen
nieluenel semmit egiebet nem szerze. Mikoron immar
Vatsorara az vendegek el iõuen le ûltenek volna, paranczola
Xanthus hogy etelt fognanak, gondoluan hogy minden frissen
Aesopus el keszitõt volna. Akkoron Aesopus minden ket
ket vendegnek egy egy fûlt nieluet raka eleikben, es az bõlcz
emberek az Vatsoranak eleyt diczerek miuel hogy az
bõlczesegnek ki magiarazo ez kõze az nielb volna.
Az vtan
peniglen Xanthus monda hogy mas etket hoznanak, de Aesopus
egyebet nem hoza hanem soba fõt nieluet. Ez latuan Xanthus
mast kere, õ peniglen leues nieluet vin elõ es minden etek
czak tehen nielu vala.
Ezen Xanthus felette igen meg
haboroduan, monda neki: Metzettel mind enni sok nieluel? Ezt
paranczoltanvalae en teneked, auagy hogy azt venned meg ennekem
az mi legh iobb volna? Melli feddesen Aesopus meg nem
rettenuen monda. [p 0023] Nem banom Vram, hogy engemet
vadolsz enni tudos es bõlcz embõrõk elõt, kiknek
itiletõkre hagyom az en czelekõdetemnek meg latasat ha el
iartame auagy nem az te paranczoltaduan. Mert mi lehet az
nielunel iob? melli altal egyedûl az mi elmenknek io gondolatit
meg ielõntettiûk, melly altal valami io dolog vagyon az
emberi tarsasag kõzõt minden lõt es szereztettõt.
De mi szûkseg, vgy mond, enni sok fõ ember elõt
sokat szolanom, auagy ki nem erti az Hesiodusnak fõ
mondasat, ki meg az halgato nielbnekis draga voltat nagy
kintsnel nagyobnak bõczûlli, mikor ekkepen szol.
Nem
lehet, vgy mond, semmi dragab dolog az nielbnek meg
tartosztatasanal, ki mertekletõsseeg szerint
magat meg tudgya tartosztatni, es hellyen viselni. Nem
lõn mit tenni Xanthusnak, miert hogy az vendegekis az
Aesopus szauanak mind engednek, s-annakokaert monda hog
holnapis û hoza tartoznanak. Mert vgymond, nem czak nieluel,
hanem egyeb etekuelis akarnalak benneteket tartani, Te peniglen
kellemes bõlcz ember, menni es holnap Vatsorara mind az
keszitsed az mi leg hituamb es allabvalo [p 0024] volna.
Mas nap az vendegek el iõuenek, Aesopus peniglen mint az
elõt akkoronnis minden etket czak tehen nielbòl keszite.
Akkoron monda Xanthus. Rosz hituan ember, immaron legh
hituanbnak velede az nielueket kiket tegnap mindennel iobnak
ditsersz vala? Kinek Aesopus igy felele: Vram, vgymond,
meg bizonithatom hogy minden gonossag az ki az emberek
kõzõt leszen, vgymint ember õldõkles, arultatas,
erõszak, czalardsag, es ezekhez hasonlatos
gonossagok, az nielu altal mennek veghez miuel hogi
elõszõris az gonoz gondolatokra es czelekõdetekre
szoktunk tekinteni, es az szo beszed vtan
kõuetkõzik az gonoz czelekõdet. En penig semmi egyeb
ertelemben ez dolog felõl nem lehetõk, hanem mint sok
idõktûl foguan valo pelda beszed meg mutattya, holot az
emberek igy szktanak szolni.
Houa indulal nielueddel?
varas eppí3teni es varas rontani. Effele dolgokon Xanthus igen
haragszik, es miert hogy veli vala hogy Aesopus õtet czak
czufolni akarna es iatzottatni, õ magaban fõlõtte igen
boszonkodek rea. Sõtt meg eggik az vendegek [p 0025]
kõzzûl monda, En azt velem hogy ez akarkitis gyorsan
bolonda tehetne. Melli beszeddel vele Aesopus hogy az Vrat
czak õ rea akarna ingerleni, mõda neki. En hiszem hogy az
te dolgaidra semmi gondot nem viselsz, es azert
szolasz en ream, hogy az gazdat az szolgaual
õszue veszthessed. Xanthus peniglen ez
alkolmatossagot latuan az õ haragianak el fedezesere, ha
Aesopust igen verneis, monda neki, Miert hogi ez fõ bõlts
embert mas visgalonak mondod, ha te holnapolly embert nem
talaalsz ki kûlõmben czelekõdgyek, bizony le voniatlak
az huszkõrmõdrõl. Mas napon Aesopus az egesz
varason kezde szerte szerint fel s-ala iarni, hogy
talalna egy ûgiõ es nem tudakozo embert, es õtet vihetni
Vra eleibe. Lata azert egy paraszt embert kinek ruhazattiais
semmi io modon nem vala, el lusnia modon hogy eggyût le
ûlt volna, kit ruhazattiabol vele hogy nem igen
kerdeszkõdõ volna, szep beszeduel nekie szola
es az Vranak Vatsoraiara el hiua. Az parazt ember peniglen
sziueben Istennek halat ada raita, hogy kõltsegnelkûl
iol lakhatnek, azontul igere magat, es semmi nem tudakozek
felõle ki volna az õ Vra, hanem [p 0026] kerde ha ezontul el
kellene menniek. Monda Aesopus mindiart menniûnk el, es ez
kerdesen inkab meg biza magat. Aesopus, es nagy õrõmme
lõn raita, hogy az kit kereset volna arra rea talalkozot,
s-azert monda neki, Iûi vtannam, Immaron iuttanak az
Vatsoralo helire holot egy nehani ve et egy vala, es za
paraszt az mint saroson es poroson oda iõt vala, az
eggikre leheuerõdek, kit Xanthus az Vatsorara ala iõuen
holot meg lata, kerde miczoda iõueueni enber volna. Felele
Aesopus es monda, hogy az volna, az enber az ki tudakozni nen
szokot volna, es kit paranczolt volt hogy õ hozza hiuna.
Monda neki Xanthus, iob vagyon vgy mond, es az felesegenek meg
suga hogy okot talalt volna az Aesopus meg veresere, kire
regulta fogua igiekõzõt, es hogy õ abban varna, czak az
felesege engedne annak amit õ paranczolna. Fel szolual
azert monda, Gazdaszszony hoz vizet be es mosd meg ez
vendeg labat. Az Aszszoni semmit nem kesuen egy
medentzeben vizet hoza es iaruluan az egihoz az kire fekût vala
az parazt ember, monda neki hogy [p 0027] hadna meg mosni az
labat, Xanthus peniglen veli vala hogy az parazt ember ezt nem
engedne es az gazdaszszonyak munkaiat ebben fel nem
venne. De monda az parazt ember. Bizony hogy az szolgaloknak
kellene ezt hadnod, de miert hogy szabad az gazda s0gazda
aszszoni hazanal, en ellened nem tõrekedem. Es labait
ki niuituan monda. Elõszõr Aszszoniom, old le az
boczkort es vgy mossad meg. Ez meg leuen minek vtanna iol
laktanak volna, kere egy io õreg pohart elõ Xanthus, es azt
io borral meg tõltuen ada parazt ember kezeben, gondoluan hogy
tisztesseget ertuen elõszõr az Gazdat kiualna, es
ebbõl lehetne modgya s-alkolmatossaga az Aesopus meg
veresere. De az parazt ember ionak gondoluan azt lenni az mit
az gazda paranczolna, egiszer s mind meg iua, es az ûres
pohart ada Xanthusnak latra. De megis Xanthus Aesopusra
valo szandekaban olliat igiekõzik vala czelekõdni az kit
az vendeg meg kerdene, es annakokaert mikor latta volna hogy az
eggik etekbõl nagy mohon ennek az vendeg, monda hogy az az etek
sotalan volna, es elõ hiuatuan az szakatsot vgyan ot az
asztalnal [p 0028] egy Istrangal iol meg verette az holot
veli vala bizonnual, hogy az parazt ember oltalmazni akarna az
szakatsot, de õ semmit nem szol vala ezenkõzbe,
miuel hogy õ neki semmi gondgyanak veli vala hogy nem kellene
lenni arra, az mit az gazda szolgaian czelekõdnek,
Vegezetre mikor belest hoztanak volna elõ, es nagy mohon
ennek az parazt ember benne, mint hogy õ neki az felesege
otthon az fele czemeget nem giakran fûttõt, ezt Xanthus
eszeben veuen, elõ hiuata az fûtõt, es igen meg
pirongatta, hogy minden etket es az belest izetlen hozna elõ,
vgymint az kiben sem mez sem egyeb fele fû szerzam
elegseggel nem volna. De az futõ magat ebben mentuen monda.
Meltan haraghatnal Vram ream ha ez beles vagy fûletlen auagy
meg egett volna, de hogy eleg szerzam ninczen benne, az nem
en bûnõm hanem aszszonyome, mert valamit ennekem
elõ adot en azt mind bele szerzettem Akkor monda Xanthus,
Im ertem az mint mondod hogy az en felesegem vetke. de Isten
bizonsagom vgy meg verem erette, mint egy rab szolgalomat,
Es azontul monda felesegenek, hogy azontul vgyan [p 0029] ott
vetne le ruhaiat. Mert remenli vala hogy immarõ az õ
kiuansaganak ellene allana az parazt ember, es nem engedne hogy
illien boszszusaggal illettetnek az
Gazdaszszony, de sõt inkab az Gazdanak haragiat
kezeuel le tsendeszitene. De az vendeg monda magaban. Azt
mongyak, vgymond, az en szomszedim, hogy az melly tûz
õket nem egeti annak beket hadnak meg sem olttiak. Azert enis
nem egielitem magamat az gazda dolgaban. Es ezenkõzben
anthust kezen foguan monda, Kerlek ha tettzik egy keuesse
varakozzal had hozzam ide az en felesegemetis, hogy mind az
kettõt egymas vtan verhessûk. Xanthusiollehet igen bannia
vala hogy olly igen egy ûgiõ es goromba volna az parazt
ember, ki semmit meg nem kerdene, semmirõl sem tudakoznek
hogi ebbõl az Aesopust meg verhetne? de mind az altal vegre
õ magais el fakada raita neuetue, es meg valla hogy olli
emberre talalt Aesopus ki semmirõl nem akarna tudakozni.
Es vtan egy keues nap el muluan valami dolga vala Xanthusnak az
piatzon, es azert kûlde el Aesopust hogy meg latnaia, ha
sokan [p 0030] volnanak az piatzon, õtet peniglen vtaban
elõl talala az fõ biro, es kerde houa menne, kinek feleluen
Aesopus monda hogy õ nem tudna akkoron houa menne. Az Biro
peniglen gondoluan hogy õtet czak meg czufolna, paranczola az
poroszloknak hogy õtet vinnek az varas tõmlõczeben.
Akkor felele Aesopus s-monda. Velede hogy hazunkbol ki
iõuen en tuttam volna hogy az tõmlõtzben kellene mennem? Az
fõ Biro giõniõrkõduen az õ feleleseben el
eresztete, es illienkeppen bekeuel iuta az piatzhoz, holot
szantalan sokasagot lata, es azok kõzõt egy embert az
ki az adossagert az masikot igen hartzollia vala hogy az
adossagot meg nem fizetne. Az ados hannia veti vala az õ
szegenseget, mind az altal igeri vala, hogy felenek vala
honnet szeret tenne, kinek az masik felele, szep dolog
bizoni hogy czak feleuel vnszolasz, De am bator czak
felet add meg, az tõbbiuel ne legy ados, mert iob felet meg
vennûnk, adossagonknak, hogy nem mint egeszlen el
vesztenõk, Aesopus mikoron ezeket nezne, hatra tere, es
meg monda az Vrnak, hogy alig volna egi auagy ket ember az
piatzon. De Xanthus [p 0031] ez dolgot nem ertuen el
tsudalkozek raita es egi keues vartatua hazabol ki indula, es
az pia tzra iutuan sok szantalan sokasagot ott lata, es
monda. Rosz enber ez sokasag tsak addigh giûlee az
mig ki iõuenk? De Aesopus az egesz dolgot õ neki meg
beszelle, es ielente hogi nagi sokasagot latott, de azok
kõzõtt õ egi embernel tõbet nem lathatot, az kirõl ez
elõtt szolank. Hasonlatos keppen tselekõdõtt regen
az Diogenes bõlts is, kirõl beszellik hogi az Athenasbeli
varnak teteierõl nagi fel szoual hiuta volna hozza az
sokasagot, es mikor az kõsseg elõtte meg allot volna,
azt ûuõltõtte, hogi õ nem ollian roszszakat hiuna
hozzaia, hanem az kik bizoniarà tõkelletõs emberek volnanak.
De hogi ez kezdett dologrol szollíunk. Ez dologh vtan
hiuak Xanthust lakodalomban, holott sok bõlts emberek
valanak, es mikor egimasra kezdettek volna az pohart
kõszõnni, Xanthus io keduet kezde venni, miuel hogi
alkolmassan itt vala. Akkoron Aesopus latuan hogi az vrat
lassan lassan el erne az bor, hatul monda neki Hallade
Vram, azt mongiak hogi az bor elõszõr meg Vidamittia az
embert, za vtan [p 0032] meg reszegity, vegezetre penig meg
bolõdittia. Xanthus meg haboroduan az õ intesen, monda.
Tarts dolgodat es illen szep intesekkel fiaidat tanitsat.
De ez beszedet mõgiak hogy szarmazott az
Anacharsistol, ki mikoron latta volna Gõrõgorszagban
az szõlõ veszszõt, es az szõlõt,
illienkeppen szõlott, hogy minden veszszõ harom
fele szõlõtt teremtene, eggyiket kiben õrõm es
vigasag volna az masikat kiben resz49egseg, harmadikat,
kiben kegietlenseg es oktalansag el reitetett volna.
Az
vtan hogy iobban laktanak volna, eggik az vendegek kõzzûl
latuan hogy Xanthus meg reszegûlt volna, kûlõmb
kûlõmb kerdesekkel kezde õtet izgatni, melliekre Xanthus
semmi io modiaual nem tud vala felelni, hanem tsak az my
nieluere iû vala, azt azontûl ki sûti vala. Annakokaert
ez alkolmatossagot latuan az masik, monda. Xanthe
oluastam eggiûtt, hogy valami mesterseggel az egesz
tengert egi ember meg ihatna, de en azt soha el nem hihettem,
s-azert te tûled akarnam meg erteni ha igaze auagi nem. Akkoron
Xanthus az mint ki tuda mondani, felele hogy az meg lehetne
tsak [p 0033] õ tõleis, melliet fel merne fogadni az õ
haza veszteben. Tettzek ez az masiknakis, es az haz felõl
kezet tsapanek, meg annak fõlõtte nagiob bizonsagul eggik
az masiknak giûrõt ada, es az vtan kesõ eyel egimastul
el valanak. Mikoron penig reguel Xanthus fel keluen mosdani
akarna kezde keresni es kerdezni giûrõiet, miert hogy veli
vala hogy vyabol ki esõtt volna. Monda Aesopus. Nen tudode
hogy ez estue mind az giûrõuel egietembe hazadat el adad es
el nierek tûled. Ezen Xanthus tsak el tsudalkozek, mert az
mit ez elõtt tselekedett vala, semmi õ neki eszeben
nem iut vala abban, de hogy mindenestõl fogua Aesopustul
meg erte hogy olli dologra kõtõte volna magat, az kire eleg
nem lehetne, erõssen bankodik vala raita magaban, es nem
tudgia vala mikeppen masolhatna meg az fogadast. Vegre sok
maga tõrese vtan kelletek az Aesopus segitsegehez
foliamni, kinek io inteset az elõtt meg vtalta vala.
Annakokaert nagy edes beszedel szola õ nekie, es
eszeben iutata minemõ io akarattiat es hiuseget igerte
volna Aesopus ackoron mikoron õtet meg võte, vegezetre
magatis [p 0034] erre igere, Xanthus, hogy ha mostani
szûksegeben segitseggel lenne neki soha aazt el nem
feledne, de sõt inkab tõb ioual meg fizetne. Nem sok
munkaual rea veue erre Aesopust, ki fel fogada neki hogy
õtet meg szabaditana az fogadastul. Mert, vgimond, Iol
latod hogy lehetetlen dolgot fogattal, es be nem tellesitheted,
de en modot talalok benne hogy az fogadas veghez ne mennien, ez
az te kõtesed meg ditseretõdre essek. Ime azert az te
fogadasodnak napia elõ iõ, de te egiszal banatot se
mutas, hanem sõt inkab õrûlli es hordozkodgial az Tenger
parttiara, holott minekutanna õszue giûlend az varas
nepe, magiaraztasd meg hallotokra az te fogadasodat, az
melliben erre kõtelezted magadat hogi az tengert meg iszod,
melliet ha nem tselekedhetel am az te hazad legien oda, auagi
peniglen fizess ezer forintot. Ez vtan keri elõ egi pohart ki
Tenger vizeuel rakua legien, es azt kezedben tartuan illien modon
szolly Meg halatok feienkent mire kõtõttem en magamat, es
minemõ bûnteteset võttem fel ha fogadasomat be nen
telliesithetnem, es en magamis vallom, hogi [p 0035] az volt
az mi fogadasunk, kinek elegetis akarok tenni az mint
lattiatok. De senki nintsen ti kõzzûlletek, ki iol nem
ertene, hogi ez fõldnek minden hataribol nagi bõ foliovizek
szakadnak be az tengerben, kiket az tengertol el
szakaztuan, minek vtanna tsak az tengeruize marad kesz
leszek be telliesitenem az mit en fogattam. Mert az folio
vizek meg iuasarol en semmit nem fogattam az mikeppen à
fogadasnak formaiabol feienkint meg ertitek, es azzal nem
tartozom hogy azokatis meg igiam. Meliekben Xanthus mikoron ez
keppen el iart volna, mind az parton leuõ sokasag
egiszersmind fel kialta, es az kiuel az fogadas vala
sokaig tsufolak, es kenszeritek hogy elõszõr az
folio vizeket az tengertol szakaszsza el, es annak
vtanna vgi akarion menni vegere az fogadasnak. Az masik
bõlts azert ott vallast tõn hogy meg giõzettetõtt volna
az Xanthusnak eszessege altal. Touabba õneki
kõniõrge hogy az fogadasnak lenne vege, es az min
marasztana annak õis allana De miuel hogy az Xanthust
nagiobnak valla az bõltsesegben, emberseggel aianla magat
az meg giõzõtt bõltsnek, es minden [p 0036] karat õ
neki meg engede.
Ezeknek vtannak kûlde Xanthus az
Aesopust iõuendõ latni az maradaknak
rõpõllesebõl.
Mert ez az regi Gõrõgõknel es
olaszoknal igen kõzõnseges dolog volt hogy az
madaraknak vagi rõpûlesebõl vagi szolasabol io
szerentset latnanak minden fele dolgokrol es
tselekõdetekrõl Parantsoltavala peniglen Xanthus hogy azt
nezne meg ha valahol egi bokor variat lathatna, ki hogyha iob kez
felõl volna, io szerentset iegzene, ha peniglen bal kez
felõl gonosz szerentset. Aesopus azert ki menuen
lata egi bokor variat az mint Xanthus mondotta vala, es meg
ielente az vranak, ki meddig ki iõue, addig az eggik hat immar
el repûlt, es tsak az eggiket lathatna, Aesopust azert
igen meg akara verettetni, veluen hogy õ tõle meg
tsufoltatott volna, es mikoron ruhaiabol Vetkeztetne, iuta oda
egi ember ki Xanthust vastorara hiua. Akkor monda Aesopus.
Hogy higgek en ez vtan az iõuendõ mondasnak, holott ennekem
io latasom vtan im gonosz szerentsem leszen,
vramnak peniglen ki tsak eggiet latott, im [p 0037] melli io
szerentseie tõrtenek? Melli mondassal Xanthus meg
engeduen, nem banta az Aesopust.
Nem sok idõ muluan ez
vtan, mikoron Xanthus bõlts embereket hiuott volna ebedre,
parantsola hogi Aesopus kapun allo lenne, es senkit az
kõsseg kõzzûl hozza ne ereztene. Oe azert ott ûluen
mikoron az vendegek lassan lassan kezdettenek volna oda
iõni, elõszõr mindeniktõl kerdest kerd vala minek
elõtte be eresztene, monduan. Az aiton az eb mikeppen iõ
be? Az vendegeg peniglen gondoluan hogy õket akarna tsufolni,
es ebeknek neuezne, meg haraguuan mind hatra menenek eggienkent.
Vegezetre peniglen iuta egy eszes ember ki io niayas es
trefas beszedõ vala, kit Aesopus kerduen vgian azon
modon. Felele, Mint iõne be hanem az negi laban es farkat
mozgatuan? Ezt azert tsak egiedõl ereszte be. Es mikorõ
immar az nap io modon el mult volna, es az tõb vendegek meg
sem iõnenek el, Xanthus felette igen megy haraguuek, es mas
nap az tõb vendegekre igen panaszolkodek, hogy õtet
tsak meg tsufoltak volna iger kezuen es el nem [p 0038]
iõuen. De õk mondanak, sõt inkab mienk volna à
panasz, hogy te minket meg tsufoltal, es meg beszellek
mikeppen iartanak legien az õ szolgaiaual, Tsak ott
kõzel all vala Aesopus, es sem ez vadolassal, sem az
õ Vranak haragos tekentetiuel meg nem yeduen monda. En vgi
tselekettem az mint parantsoltad vala, hogy ki
valasztanam az tudatlan kõsseg kõzûl à bõlts
embereket. Akkor Xanthus felele, monduan: Hat ezeket te
bolondoknak velted, hogy õket mint ebeket innet el merted
ûzni? Mõda Aesopus. Sémikeppen vgi nen veleketen de
bizoniara az egi embertõl ki valna az ki nalad vatsorala, az
tõbbi mindenestõl fogua tsak igen vekoni ertelemben
vadnak. Kerde ismet Xanthus miert mondana ezt, kinek ig felele
Aesopus. Azert mondom ezt, mert mikoron tûlõk kerdenem
mikeppen iõne be az kapun az eb, senki õ kõzûlõk ez
kerdest meg nem erthete, ez egi fõ es bõlts ember kiuõl,
ki te veled vatsoralek, es azt monda hogy farkat mozgatuan az
laban iõnebe. Itt az bõltsek nem tudanak semmit
szolani, hanem rea hagiak hogi olliankeppen volt volna
azdolog à mint [p 0039] Aesopus beszeli vala, es hogy
õk akkoron anni vegre nem ertettek volna.
Ebben sok idõ
el muluan, Xanthus soralni ki mene az temetõhelre, es az mint
szokasa vala, Aesopustis vtanna szolita. Mikoron
peniglen az kõ koporsokon valo irast nezegetnek, Aesopus
eggyût talala hogy az Gõrõg bõtûket az kõre fel
mettzettek (2 görög betûk ] es ezeket meg mutata
Xanthusnak, es õtet inte hogy ielentene meg mi volna
iegzese. De Xanthus iollehet sokat gondolkodek felõle, mind
az altal soha eszeben nem vehete mi volna iegzese, Monda
azert Aesopus, mi leszen iutalma ha itt en ezentõl el
tõtt kintset talalandok? Xàthus felet igere neki, es hogy
meg annak fõlõtte szabadossa tenne. Itt Aesopus az
iras mellet negi lepest teuen, tsak igen fen egi korso
araniat talala, meliet ki veuen ada az Vranak, es õtet kere
hogy fogadasat tellesitene be. De monda Xanthus, En az vtan
telliesitembe ha eleb meg mondandod mi legien ez eginehani
bõtûnek ertelme, az kibõl meg talalad az kintset, kit ha
meg mondandasz ez kintsnel nagiob neven veszem,
Aesopus azontûl az Gõrõg [p 0040] bõtûknek
iegzeset meg magiaraza illienkeppen monduan. Lepy negiet asd
meg az fõldet, es talalsz el tett araniat. Mikoron Xanthus
eztis ki võtte volna belõle, õtet meg tsufoluan monda,
miert hogy araniatis tudz talalni nem akarlak tegedet tûlem el
ereszteni. akkor monda Aesopus. De Vram meg mas dologis
vagion ebben, kit neked tuttodra akarok adni, mert ez bõtûk
azt is ielentik, hogy ez meg lelt kintset az Nandor feier vary
Tisztartonak kellene adni. Add meg azert ez meg lelt
kintset à Dionysius feiedelemnek.Melliet haluan Xanthus
monda. No ez kintsnek fele anbator tied legien, tsak hogy
halgas es senkinek ne mongiad. Ezt fel fogada Aesopus, es
azert haza fele hiua õtet Xanthus hogy meg oztanak õnnõn
kõzõtõk. Haza menuen azert, miuel hogy fel vala az
Aesopus tsatsogasatul, õtet lantzra vettete, de mikorõ
õtet meg akarnak fogni, tele torokkal ezt kezde ûvolteni, ez
volte az bõlts embereknek hitõk? Melli beszeden fel
induluan Xanthus õtet el eresztete, es inte szep
szoual, hogy be falna az nieluet ha szabadsagot akarna
nierni, De erre azt monda Aesopus, hogy õ [p 0041] soha
nem kõniõrõg szabadsagert vranak, miuel hogy õ vagi
akarna vagi nen akarna, de hamar valo nap szabadosa
lehetne. Annakokaert enis irasomnak rendiben immarõ azokrol
szolok az dolgokrol melliek altal Aesopus ki szabadult
az szolgalatbol, es minden emberek kõzõtt ditseretet
niert, az feiedelmeknel peniglen kedues emberre lõtt.
Annakokaert minek vtanna Aesopus sok ideiglen el
szenuette volna az szolgai allapatnak terhet, iol tuduan
az õ maga eszesseget es bõltseseget, modot àkara
benne keresni, mikeppen magat meg ielenthetne, es az emberek
kõzõtt io hirt neuet lelhetne. Ezenkõzben egi innep napon,
mikorõ à Samusbelieknek nagi giûlesek lõtt volna
tõrtenek ez hogy az varas petsetit egi saskeliõ
kõzzûlõk ki ragadna, melliel mikorõ nagi meszsze
fel rõpûlt volna, ala erezte es esek egy szolgalo
inasnak kebelõbe Melli dolgõ an Samusbeliek meg rettenenek,
gondoluan hogy ez dolog valami veszedelmet iegizere. [!]
Annakokaert minden bõltseket es tudos embereket, elõ
szolituan. fõkepen peniglen Xantust oda hiuan felette
igen kerek õket, hog ez dolognak iegizeset õ nekik
ielentenek meg az [p 0042] tõb bõlczek vgian ott meg vallak,
hogy õk ez fele iõuendõre szolani nem tudnanak, de
Xanthus eginehani napot kere gõdolkodasra, hogy kõzelb
mehetne ez dologhoz, idõt adanak neki es immarõ otthonczak [!]
nagy gõdban tõri vala magat, es iegzeset meg nen talaluan
fellete igen szomorkodik vala raita. Aesopus peniglen,
mikeppen az elõtisczelekedett vala, kere õtet, hogy
haborusagit ielentene meg, ez mellet peniglen szolgalattiat
aianla ha valamiben vranak hasznalhatna Xanthus elõ kezde
beszelleni az dolgot, es igen panaszolkodik hogy maid
minden tisztessegetes [!] bõczûletit el vesztene.
de sõ meg azonnis felne, hogy az kõsseg haragiaban
õtet agíon ne verne. Monda Aesopus. Ne felli Vram az menyben
lehet nen hadlak, es mint ennek elõtte, ez vtannais, es
ezmostani szorgalmatossagadbolis ki mentlek, tsak azt
czelekedgied az mit im mondok. Hiszem hogy holnapi napon
kelletik felelned, de te illienkepen szolli az
kõssegnek. Iol tudom io polgarok, hogy az emberek
nemellieknek hirekrõl neuekrõl kûlõmb kûlõmb keppen
szoktanak velekõdni, az mint minden embernek az dolog
feieben [p 0043] feres [!] elmeiehez illik. Illienkepen mikoron
valaki bõlcz embernek neueztetik, mikeppen tiis en rolam
szolotok, minden ember olli dolgoknak tudomaniat kiuannia õ
tõle es azt gondolia hogy iol tugia, az Mellieket õnnõn
maga nem tud es nem ert. De sokal kõlõmben kell erteni,
Mert mikeppen hogy kûlõmb kûlõmb mestersegek vadnak
es tudomaniok, azonkeppen az bõlczesegis nem minden fele
dolognak ertelmet es tudasat foglalhatia be. Mert iollehet az
bõlczesegben vagion minden Isteni es emberi tudomanioknak
summaia, de mind az altal õis vgymint czak egi fele tudomani.
Mert kiczoda velheti ti kõzzûletek hogy az bõlts embernek
kellene lenni borbelinak es Timarnak, miuel hogy ez
mestersegekis az emberi erelemhez tartoznak. Kerdhetnenek
azert mit mondanek en bõlczesegnek? Semmit nem egiebet, hanem
az Isteni es emberi dolgokrol valo tudomant, melli
foglaltattott az eletnek es io erkõlcznek mesterseggel es
io moddal valo rendeleseben, es anàkokaert az bõlczeseg ez
vilagon valo dolgoknak allapatiat fel hannia veti es meg erti, az
Isteni [p 0044] Isteni felelenre es minden igassagra
vgmint termeszet szerint benûnket tanit es igazgat.
Annakokaert az bõlczeseg senkit iõuendõ mondua nem
teszen sem peniglen iossa, s-azert tiis ez fele
tudomant mi tõlûnk ne kiuanniatok. Ha peniglen valami
kerdestek vagion az Istenek felõl auagi az õ
tiszteletekrõl, vagi az embereknek eletekrõl es
erkõlczõkrõl, vagi mas fele termeszet dolgairol,
akkoron ellietek az mi munkankal. Most penig terietek inkab
azokhoz az kik iõuendõt tudnak mõdani,melli tudomanban
ennekem otthon ieles szolgam vagion, kit ti-nektek tuttotokra
akarek adni, hogy ez mostani haborusagbol ti nektek ki
menthetnelek, iollehet nem annira tisztessegesnek
lattzik hogy illien fõ dologban egi szolgatul kerdetek
tanatsot, s-mit kellien czelekednetek. Ha te, vgimõd,
illienkeppen szolandasz õ elõttõk, minden
boszusag nekûl beked hadnak neked, vagi akariak vagi nem
akariak hallani az en beszedemet meg nem vetendik, es
szom vtan engemet diczerendnek, az à diczeret tied
leszen: ha peniglen valami gialazat iõuend ki belõle, ez
immaron czak ennekem tulaidonittatik. [p 0045] Ez tanacz
fõlõtte igen tettzek Xanthusnak, mert eszebe nem veheti
vala mire menne. Azert mihelt meg virada, azontul az tanacz
kõziben mene, à hol az sokasag õszue giûlt vala,
es az mikeppen Aesopus õtet meg tanitotta vala azkeppen
szoluan, Ielente hogy az õ szolgaia az polgarok
kerdeset meg feithetne. Mindniayan azert fel kialtanak es
egienlõ akarattal kiuanak hogy mentõl hamarab lehetne azt az
szolgat oda hiunak, sõt meg Xanthusrais feddenek, hogy
el nem hiuta volna vele.
Mikoron azert Aesopus az
giûlekõzetben iõtt volna, es õ rea tekintõttenek volna,
mindniaian el fakadanak raita neuetne, es nemellik mongia vala,
hogy õ valami Isten embere volna miuel hogy keues emberi
abrazat volna õ raita, NEmelliek peniglen azt kerdik vala ha az
õ hazaiaban tudnanake az kõuek szolani. De Aesopus
ezzel nem gondoluan, mihelt meg alla kõzõttõk illienkeppen
kezde el beszedet, Nem illik Samusbeli Vraim hogy az en
ruttsagomert auagy engemet meg vessetek, auagi az en rolam
valo io remensegtekben meg hidegõllietek. Mert most nem
valakinek [p 0046] szepsege nekûl
szûkõlkõttõk, sem peniglen nem az szep
abrazatrol, hanem az io ertelemrõl es elmenek elssegerõl
es ioe itiletirõl tudakoztatok az bõlcz emberektõl Soha nem
lattatoke, hogy meg az rut hordobolis giakorta io bort ihatnak,
az aranias poharbol peniglen giakorta alauàlot? Mostan
peniglen az io ertelemrõl es itiletrõl vagion szonk nem
penig auagi az erõssegrõl auagi az szep formaio
emberekrõl, kiben lattiatok hogy enneken keues iutott, de az en
elmemrõl ki bennem vagion kerlek eleb ne tegietek itiletet
hanem ha beszedimet meg ertenditek.
Ez beszed vtan
mindiarast le czendeszeduen, kiuanak mindniayan hogy ha
valami ertelme volna az õ nekik ielentene meg, Annakokaert
illienkeppen szola Aesopus. Tiis engemet ezert hiuattatok,
enis illi szandekkal iõttem ide, hogy ertelmemet es
iteletemet meg ielenczem. De miert hogy nem velem illendonek,
hogy en szolga leuen kõzõnseges giûlesben illien fõ
dolgokrol szolliak, ti kegielmeteknekis peniglen nen volna
melto hogy olli szolga szauat halgatnatok, kit az Vra
akarmi aprolek szauaertis [p 0047] auagi czelekedetiert
elõ szokott rantani, kerem azert kegielmeteket hogy engemet
batoriczatok es io modgiaual biztassatok. touabba penig az ti
meltosagtokatis meg tarczatok, es annak õ regbõlesere az
szolgay rendbõl engemet mentsetek ki, hogy szabad
ember leuen kegyelmetek elõtt biztousban szolhassak.
Ez szo haluan mindniayan itilek hogy igazat kiuanna,
annakokaert vegezek hogy kõzõnseges akaratbol tegiek
szabadossa, es meg hagiak hogy az varas kintstartoi
tegiek le Xanthusnak erette az penzt az mellien võtte volna.
Xanthus mikoron latna, hogy meg akarattia ellenis Aesopus
szabadossa tennek, szegienle meg mondani melli keues
arron võtte volna, de kedueskedni akaruan az
Samûsbelieknek, õ nekik aiandekon ada Aesopust. Ez dolgot
fõlõtte io neuen veuek tõle, es azontul az fõ biro az
polgarokkeziben veue Aesopust, mindenûtt meg hirdettetuen,
hogy mint az Samusbeliek szabadosok volnanak, azonkeppen
Aesopusis õ kõztõk szabados polgara lõtt volna
Akkoron azert Aesopus az meg lõtt dologrol [p 0048]
illienkeppen kezde szolani. Mindniayan iol tudgiatok
tisztelendõ Vraim, hogy az keselio kiraly madar. Miert
hogy azert az keseliõ az varas peczetit el ragaduan olli
szolga kebeliben eitõtte az kinek semmi szabadsaga
õ magaba ninczen, hanen mas embernek hatalma alatt vagion, es
senmit egiebet nem iegiez hanem hogy valameli hatalmas
feiedelem az ti szabadsagtokat meg akaria rontani, es ez
varast hozza akaria hodoltatni. Melli szot halluan az
Samusbeliek felettey igen meg iedenek raita, es az õ
kõzõnseges allapatiok felõl gondolkodni kezduen veget
variak vala ez iõuendõ mondasnak.
Ezenkõzbe nem sok
idõ muluan kõuetek iõuenek Lydiabol Chroesus kiralitol
kik azt kiuanniak vala hogy az Samusbeliek az adot be vinnek,
mert ha ez nem czelekednek tûzzel fegiuerrel az kirali raitok
lenne. Mikoron errõl tanaczkoznanak mit kellene az kiralnak
felelni, nagiob resze az tanatsnak az szolgalatra haiol
vala, Aesopust penig kerduen mit ertene, illien modon
szola. Tisztelendõ Vraim az embereknek az szerencze
vtad ad eltikben [p 0049] ez vilagon, kik kõzzûl az eggik az
szabadsagra viszen, de az eley igen nehez, az vtollia
penig igen giõniõrûseges az masikat viszen az
szolgalatra, kinek az elei igen gienge es lagi de az vtollia
meg saniarittia az embereket. Ez szot haluan az polgarok,
hogy szabadsagokat meg tarthatnakegiszersmind fel
kialtanak mõduan. Szabadosok vagiunk s-azert akaratunk
szerint soha szolgak nem leszûnk. Es illienkeppen
el eresztek az kõueteket. Melli dolgot az kirali meg
ertuen, az Samusbelieknek meressegõket igen czûdala, es
hadat kezde ellenõk hirdetni. De hogy meg erte hogy az
hodolasra rea hailottak volna, de egi embernek sentencziaia
verte volna el rola õket, akara azt az ember szemelie
szerent latni es eszedet hallani, fõkeppen hogy az
keuetek azt mondak õ neki, hogy czak eginehani beszedeuel
vitte volna erre õket. Izene azert à kirali az Samusbelieknek.
es õket kerete, hogy azt az embert adnak kezbe es bekeuel
maradnanak, ez dolgot meg ertuen Aesopus monda hogy
õrõmest el megien az kiralihoz, de minek elõtte el akarna
menni ielente hogy egi beszedet akarna az tanats [p 0050]
beliek elõtt beszelleni, monduan. Egiszer volt egi
idõ meg mikoron az oktalan allatokis szolottanak, akkoron
nagi had tamada az farkasok esz à barmok kõzõtt. Es
miert hogy az barmok meg giõzhetik vala az farkasokat az
komondorok segitsegebõl, az farkasok kõuettseg altal
bekeseget akaranak szerzeni illi ok allat hogy az
komondorokat adnak õ kezekben. Az barmok az szabadsagnak
õrõluen, es az czalardsagot eszõkben nem veuen,
engedenek az farkasok kiuansaganak, es illien modon annak
vtanna az ebek mellettek nen leuen az farkasok õket mind el
szaggatak. Az polgarok eszeben veuen mit kellene erteni
ez beszeden, mondak hogy nem akariak Aesopust el
ereszteni es az kiralihoz kûldeni. De õnnon maga
szabad akarattia szerint el indula az kõuõtõkkel,
es Sardis varasaban mene az kiralihoz, houa mikor iutott volna,
es az kirali õtet latta volna, monda. Ez volte az iambor az ki
ezt miuelhette, hogy az Samusbeliek meg ne hodolnanak? Ez
ezenkõzbe meg haraguan, kegietlenûl kezdenek nezni, mintha
õtet halallal feniegetne. Akkoron Aesopus à Lydiabelieknek
[p 0051] szokasok szerent terdre esuen, az kiralnak
tisztesseget tõn, es monda. Nem az en polgarimtol
kenszeritetuen, de szabad akaratom szerint iõttem
elõdben, es annakokaert kerlek tegedet felseges karali hogy
vegied kegielmes fûleidben az en keues beszedimel.
Egikor, vgimond, egi gyiermek tõrt vete, es foga egi
pûczkõt benne, melliet mikoron meg akarna õlni kezde
kõniõrgeni hogy õtet ne bantana, monduan. En, iol tudod
hogy soha senkinek karara nem voltam, sõt ingien sem
lehettem volna ha szinten arra igiekõztem volnais, hanem en
ûluen az faknak leuelen, auagi peniglen az fûueken az
embereknek giõniõrûsegekre szoktam enekelni, de mi
hasznod lehet nened [!] az en halalomban? mert en bennem
semmi egieb ninczen hanem czak ez keues szo
kõniõrûluen raita az inas el ereszte õtet. Ezenkeppen
enis alazatossan kerem felsegedet, hogy engemet artatlant
meg ne niomoricz. Mert latod hogy ne bennem semmi egyieb
ninczen hanem hogy szolni tudok, es az embereknek
szommali hazanal es giõnireseggel szolgalhatok. Meg
esek az kiralnak [p 0052] sziue ez õ szep
szauan, es vgian kõniõrûluen raita eletet meg engede,
touabba mindenre igere magat valamit tõle tudna kerni. monda
Aesopus: Kerlek felseges kirali ne haborgasd az en
polgarimat. Erre rea haila es peczetes leuelet ada, diczeruen
Aesopust hog lako fõldehez illien io szandeke volna.
Haza menuen azert es meg ielentuen hogy õ bekeseget
szerzett volna, olli nagi õrõmre indita az egesz
varast, hogyy azontul minden Templomokban ez Istennek nagi
halat adnanak es innepet illenenek. De meg Aesopusnak kepetis
ertzbõl kiõntek, es meg irak, mi okaert tennenek õ neki
illien tisztesseget, de ez õ kepet annak vtanna az
sok hadak miatt kik abban az szigetben voltanak, el
vesztettek, iollehet Lisippus az vtannis eginehani szaz
esztendõuel az Aesopus formaiat az het bõlczeknek
kepeuel egietenbe fel epitete volt.
Vegezetre Samusbol
kõltõzek Aesopus Chroesus kiralihoz, kinek kedueert irta
ez beszedeket az mellieket mostanabannis az õ neue alatt
oluashatun k. [!] Ez idõben Assiriaban vralkodik vala, es
Babylonia varasat [p 0053] biria vala az Lycerus kirali, auagi
az mint Herodotus irta Labynetus, kinek frigie es tarsasaga
vala az Chroesussal, kiuel meg az Cyrus ellenis` eggiûtt
hadakozott. Mikoron azert Aesopus fõldet, vizet latni
fõlõtte igen akarna, es fõkeppen Babyloniat latni kiuanna,
kinek nagi voltarul kazdagsagarul es minden ekessegerõl
sokat hallott vala, kere az kiralt, hogy õtet az Babiloniay
feiedelõmnek egi leueleben commendalna, Az leuelet azert hozza
veuen minek elõtte Babyloniaban menne, Gõrõg orszagon
akara altal menni, fõkeppen hogy az het bõlcz embert
lathatna, kiknek ez vilagon mindenûtt nagi hirek neuõk vala.