Laskay Ianos: AZ AESOPVS ELETERÔL, ERKÔLTSERÔL. MINDEN FÔ DOGAIROL ES HALALAROL VALO HISTORIA, 0001


AZ AESOPVS ELETE rõl, erkó8ltseröl.

AZ AEsopust, ki az bõlcz beszedeknek fõ gondolóia volt es iroia, talalliuk, hogy szûletettet az õregbik Phrygianak Morium neuõ varasaban. Iollehet nagy sokan Racz nemzetnek mongyak, es hogy szûletettet Mesembriaban. Nemelliek peniglen Samus Szigetbelinek mongiak. De ez mindeneknel bizondolog, hogy az Aesopus elt es szolgaia volt egy Samusbeli Xantusnak az idõben, mikoron Lydiat birra Chroesus Kiraly Melli idõbe sok, egyeb bõlcz emberrek is eltenek, kik kõzzûl fõkeppen het bõlcznek oluassuk neuet, kiknek hirek az vtannis az emberek kõzõt, meg maradot. Ezkorban az io elmes embereknek bõltsesegõket meg bõsûlõttek, nem annira az ekessen szolasbol es az hoszszu praedikatiobol, mint fõt inkab az õ beszedeknek hathato voltabol, mellibõl [p 0002] az emberek az õ meg iubbolasokra hasznos tanusagot vehetnenek. Vgian ezen dolog ki tetczik, az het bõlcz embereknek szauokbol es mondasokbol, kikkel tulaidon keppen eltenek, mint az Solon bõlcznek szokot beszede volt, hogy az embernek az õ eletenek vtolso vegere kellene tekinteni, Az Bias Philosophus peniglen latuan az embereknek gonossagokat, giakorlatossaggal czak errõl panaszolkodot, hogy ez vilagon az gonoszok tõbben elhetnek hog nem mint az iamborok. Az Thales bõlcz peniglen ezt mondotta, hogy ha kart akarsz vallani, feleli auagy legy kezes mas emberert. De az Pittakus bõlcz az mertekletesseget minekûnk aianluan, giakran ez beszedeket szokta mondani. Hallad, igen fen ne hiiaz.

Auagy az mint nemelliek magiarazzak, ezt atta tanatsul, hogy az idõnek mi voltat mind ket fele meg tekintsûk es vgy tselekõdgyûnk valamit. Periander peniglen az haragnak meg tartoztatasara intette az embereket, es hogy szorgalmatos igiekõzzettel es munkaual minden dologhoz hozza ferhetûnk. De az Lacedaemon varasbelieknek [p 0003] az Chilo bõlcz czak ezt mondotta, hogy minden ember õnnõn magat megy iserne, es vgy itelne mast, Az Cleobulus peniglen ezt ertõtte, hogy az mertekletõsseg minden iosagoknak kut feie. Es ez fele rõuid ertelmes beszedet az reghi emberek annira meg bõltsûltek, hogy meg az Templomokbannis mindenût fel irattak, vgy mint nem embereknek hanem Istennek beszedit. De mostan vegiûk elõ az Aesopus Historiaiat. Õtet azert Herodotus az õ masodik kõnineben neuezi Samus szigetbeli Iadmonnak szolgaianak, mely fõ embernel vgyan akkoron egy Rhodope neuõ szolgalois lakot. Ezt peniglen Herodotus illien keppen bizon ittia meg monduan. Mikoron az Apollo Templomabol illien szozat adatot volna ki, hogy Aesopust meg kellene bûntetni, egy ember sem talaltatek ki õtet meg bûntethetne hanem czak egy Samusbeli Polgar, kit az õ szep Attianak neuerõl, Iadmonnak hinak vala. Ebbõl azert meg tetzik hogy mind az Attianak s mind az fianak szolgaia volt az Aesopus, kinek leterõl es erkõltserõl miert hogy akarok szolani, az mint az reghi irasokbol õ felõle [p 0004] erthetek, summa szerint ez kõzõnsegesertelemben vagyok enis, hogy Samus szigetben Aesopus penzen võt szolgaia volt az Xantus Philosophusnak, ki annak vtanna Aesopust vgyan akarattia ellen io szabadossa tõtte, miuel hogy az Samusbeliek czak rea ûuõltnek volt az o szolgalattiaert. Minek okaert ez szegeni Aesopus szolga volt es igen rut termetû, vndok es fekete szinû honnet az Gõrõgõk õtet Aesopusnak neueznek, azert hogy olli fekete orczulatu volt mint egy Szeretsen. Touabba es feie teteie hegies volt, az niaka czak egy kitsinke, az aiaka le pittiet, õ maga peniglen olli tõrpe es rut volt hogy ember nelenel soha rutab nem lehetet. De viszontag soha senkinek iob elmeie es elesb itileti nem lehetet minden dolog felõl mint Aesopusnak volt. Azert az õ illi goromba teste olli czudalatos elmenek hailoka volt, minemút igen ritkan talalhatûnk, es ebbõl ez emberek eszekben vegyek, hogy nem czak az kik fõ dolgoknak allapattiabol hellien akar minek is mi voltat meg bõtsûlni iollehet giakorlatossagal igaz ez, hogy az elmenek ekessege az testnek szepsegebõl es formaiabol [p 0005] vgian ki tetzik, viszontag peniglen az rut testnek allasabol sok fele gonosz erkõltsnek ielet eszûnkben vehettiûk, mikeppen az bõlcz Homerusis igy elõnkben veti az õ masodikõniueben az hituan Thersitest, hogy az õ rut abrazattabol elmeienekis ala valo voltat meg erthessuk, holot illien keppen szol az Poeta.

Thersites, vgymond, sokat czatsog vala, es az õ beszedi mind keresztûl esnek vala, Mikoron az feiedelmek ellen gialazatot szolana. Hogy tseltsapasonal az Gôrõgõknek magat kelletne. Ez az tõb vitezeknel mind rutab vala valamennien Troiac meg szallottak vala, Az szeme el perset vala, az eggik laba santa.

Az hata ki gõrbet vala, Az mellie penig czak kitsin vala, Az feie teteie czutsos vala es kopasz vala.

Illien keppen iria meg az hituan Thersitest ki az feiedelmek ellen czak dõrgõlõdik vala.

De viszontak vgian ezen Homerus az Gõrõg feiedelmeket ezertis ditseri, hogy Kiraly abrazattal ekesek voltak, es szep termetõk volt, De mind az altal ez nem szûkseg [p 0006] keppen kõuetkõzik hogy minden fõ embernek: szep teste es ortzaia allasa legyen, Mert sok fele hires neues embereket oluasunk, kiknek ekes abrzattiok nem volt, mint regen egy Gõrõgh feiedelõm, Philopoemen neuo igen ala valo formaio volt, ki mikor egy fõ embõrnel meg szallot volna, az gazda felesege ezt gondoluan, hogy õ az vendeg vrnak czak szolgaia volna, kere õtet hogy segitseggel lenne û mellete az etelnek es egyeb szûkseges dolgoknak el kesziteseben, Az feiedelem szolgalattiat igere az gazda aszszonnak, es azontul egy feiszet ragaduan fat kezde hasogatni az szenre, melli dolgot az szallas fogado gazda latuan, felette igen meg haborodek es magat meg szegienle, hogy az Vr neki fat vaghna. De az feiedelem õtet batorita, hogy abban semmi vetek nem volna, azt monduan, hogy az õ ortzaianak rut voltaert egesz testet akarta volna ez munkaual meg bûntetni es farasztani.

Hasonlatoskeppen az Socrates bõltsis nem igen szep formaiu volt, de igen tudos es fõ volt minden Philosophusok kõzõt. Ezen dologrol az bõlcz Homerus az õ masodik [p 0007] irasanak negiedik kõniueben illien modon szol.
Az sten, vgy mond, egy embernek nem ad mindent,
Hogy szepsegets eszeszegetis legyen.

Auagy ekesen es mindenkoron böltsen szolhasson,
Mert nemelli embernek szep abrazattia ninczen.

De az Isten az szepsegert ekes szolast ad nekí,
Es mind az egesztanats erre veti szemeit.

Mikoron nagy szeprendel fõ dolgokrol beszel,
Es mind aziegesz kössegnek dolgat tanatsaual biria,
Es ötet minden vgy nezi es böczöli mint egy fel Istent,
Viszont az kinek szep ortzulattia vagyon.

Ez szepseguel mint egy Angial ditseködik,
De az ekessen valo szolasban ritkan lehet elömeneti.


Diodorus Siculus tizenharmadik kõniueben iria, hogy Agrigentinaban volt egy rut teste allasu ember Gellias neuen, ki felõl azt velhetted volna hogy semmire kellõ volt volna. De mind az altal ieles elmeie es minden fele iosagnak kõueteseben ditsiretes volt dolga.

Vgyan ezent feiezhettiúk az Aesopus historiaiarais.Az Gellias peniglen hogy ha eleitõl fogua illien volte, auagy õregh koraban Isten õtet tõtte ekesen szoloua, errõl az ki mint akaria ambator ollian ertelemben legyen, kirõl en tõbben nem akarok [p 0008] szolani es irnia, de ezt veszem elõ mikeppen Samus szigetben iutot Aesopus, es minemû czelekõdetuel es beszediuel megh szolga leuen io hirt neuet kezdet viselni, az vtan peniglen mimodõ szabadsagot niert maganak, es az Samos szigetbeli embereknek io akarattiok altal, az szolgay allapatbol nagy ditseretet niert.

Tõrtenek egiszer hogy Aesopus tõb rabokkal egietemben es szolgakkal kûldetnek az Ephesus Varasbeli Sokadalomban. Es mikoron az terehel osztoznanak az tõb szolgak, menyt kik kõzzûlõk el vihetne, Aesopus kere õket hogy meg tekintuen az õ erõtlenseget es miert hogy meg vy szolga volna õ rea olli terhet adnanak az kit el birhatna. Az tõb szolgak rea tekintuen sziuõkben vgyan meg esenek raita, es rea szabaditak, hogy az mit legh kõnnieben velne, azt venne fel.

Akkoron Aesopus az terhet mind el nezele es kezeuel meg emelgete. s-im helt lata hogy az haz kõzepet egy nagy kenieres malha volna, kit ket embernek kellene hordozni, azt õ maganak valaszta es az tõb szolgak õrõmest neki engedek, s-meg igen [p 0009] katzagak, hogy ez bolond az legh nehezebbik terhet maganak valaszta hollot annak elõtte az kõnniebbiket keresi vala, es illienkeppen az vtra eredenek.

Immar fel napot mentenek vala es mindniaian le ûluen Aesopussal az kenieret rendel osztogattatak, es ezkeppen az malhanak eggik resze meg ûressule. Annakokaert Aesopus immar kõnniebben iarhat vala. Masnap ismetlen az maradekiat minden fele etelnek vele el kõltetuen, az õ malhaia meg ûresedek, es ûresen az tõb szolgak elõt meszsze fõldõn kõnnien megien vala, kibõl meg ertek az szolgak hogy õtet meltatlan neuetek meg, es hogy iõuendõ kõnniebsegnek okaert Aesopus elõszer eszesen akarta volna fel venni az nehezeb terhet, honnet pelda beszedbe kõlt az Aesopus terhe, melliszonn [!] azok ertettetnek az kik eszessen magokat meg tudgiak menteni valami erõs munkatol es nehez terehtõl, De minek vtanna az Sokadalom el mult volna, es az kalmar egyeb marhaiat el atta volna, marada nala ket gyermek, kiket Ephesusban el nem adhatot vala. Ezeknek az eggik io enekes vala, az masik peniglen ekessen [p 0010] kikkel egyetõmben az Aesopostis akaria vala el adni. Annak okaert az kalmar Samus szigetben altal mene es ott az Varas piatzan az gyermekeket fel õltõztetuen, az õ tudomaniok szerint meg allata. Aesopust peniglen õ kõzikben helhesztete, melli allasnak mondgiat sokan nem iauallak, de az kalmar ezt azert tselekõde, hogy az rut Aesopus kôztõk leuen az gyermekek szebbeknek lattzananak, iollehet õnnõn magokbannis elegh ekesek valanak.

Ezenkõzben iutanak oda sok ot valok, es ezek vtan egy hires neues Xantus neuõ fõ ember ki vtan egy nehani tanituaniok iarnak vala. Ez meg tekintuen az gyermekeknek szepseget kõzel iarula, es az enekes gyermeket kezde kerdezni mit tudna: Felele az gyermek es monda neki, hogy mindent tudna valamit kiuanna, melli szonn az Aesopus nagy hahotat ûte. Az vtan Xantus masikatis kerde mit tudna, ki vgyan azont felele, mellien Aesopus anniual inkab neuete. Az Xantus tanituani ezt tsudaluan kûldenek hozzaia hogy meg kerdenek mi okarrt[!] hahotalna Aesopns, kiknek õ semmit nem felele, de sõt inkab szidalommal [p 0011] hatra kûlde, var tan[!], hogy az Xantus õnnõn maga õ tule kerdene meg ez neuetesnek okat, Mikoron azert Xantus akarna meg venni az gyermekeket es felette nagy aron tartanak vgymint az eggyicet harmintz forinton, az masikot huszon nem akara meg venni illi nagy arron, annakokaert õket el hagia, es õnnet el indula.

De az õ tanituany õtet kerek hogy addig el ne menne, hanem amaz rut inastis kerdene meg. Xantus azert õtet czak neuetsegnek okaert akara meg kerdeni, es hogy tanituany keresenek engedne. Kerde azert Aesopust, hogy miczoda mesterseget tudna. Felele neki hogy õ semmit nem tudna, es mikoron Xanthus inkab kerdezne es feleletinek okat akarna meg erteni monda. En azert semmit nem tudok, miuel hogy az en tarsaim azt mondak hogy õk mindent tudnak, es ennekem semmit az tudomaniban nem hagianak.

Akkoron eszekben veuek az Xanthus tanituany hogy Aesopus az elõt azon neuetet volna. Xantus peniglen gyõniõrkõduen az Aesopusnak feleleseben, monda. No ha meg veszlek, iambor lesze? Felele Aesopus, [p 0012] Ha meg nem veszis, az leszek. Monda Xanthus. Nem akarsze el szõkni tõlem? Felele Aesopus: Hol lattal, vgymond, olli madarat, ki ha valamikeppen ki szaladhat az kalitkabol, vra hireuel menneel?

Ezt haluan Xanthus igen iaualla az õ elmeiet, es felelesben valo gyorsasagat, de azt monda hogy olli rut volna hogy kiuel ember egy hazban lenni nem kiuanna. It Aesopus egy keuese meg haboroduan monda, Bõlcz ember leuen elmemet tekints meg. Mert mikor io bort ihatol nem gondolsz vele ha kiuõl rut hordobol veszikis. Xanthus ezt haluan, es Aesopusnak nem trefa beszeden de bõlczesegen czodalkozuan õtet akara meg venni, es kerde minadnak, miuel hogy õ azt keduelne. Monda az kalmar neki: Metzesz ez rosz emberrel ha meg veszedis, sõt inkab ved meg akarmellik gyermeket, en ezt szerzesõl rea adom. De az Xanthus vgyan az felele hogy õ Aesopust keduelne s-azert kere hogy meg mondana neki az arrat, mint akarna neki adni. Monda az kalmar, no nem szolok tõbbet, ha el vegezted magadban hogy meg vegyed, [p 0013] adgy erette 40. Sestertiust, ki Magyar penzt, szaz penzt teszen.

Xanthus azert az Aesopus arrat le teuen, monda hogy vtanna iõne, es mikoron õ vele haza iutot volna tuduan az õ felesegenek gonosz erkõltset, akara elõl venni az õ feddeset illi modon, hogy ez rut Aesopust azontul eleybe ne vinne. Ennekokaert felesegenek hizelkeduen kezde ielentgetni hogy immaron õ meg võtte volna az õ keresere azt az szolgat, kiuelkedue szerint tudna szolgaltatni. Felele az felesege. Iol tõtted Vram hogy en keduemert kõltsegõdet nem szantad, de kerlek tegedet, mond meg min vetted. Felele neki, nem igen nagy arron, Monda az felesege, hat miert nem hozatod elõ? Monda az Xanthus. Mert meg az vtnak mi voltaert hogy az por meg este, es az nap meg egette, vgyan feketenek latzik, de ha kiuanod hyak elõ ottan õtet. De az aszszoni veluen hogy õtet czak beszeddel tartana, az Vrais az Aesopus rutsagat fedezgetne, monda. Mettzettel ez rut allattal, bizony czuda volna ha szolgaknak tartasaual valamiben ennekem akarnal kedueskedni, Felele Xanthus monduan: Gazdaszszoni az [p 0014] mi ennekem tetczik melto hogy tenekedis tessek ha io aszszoniallat akarsz lenni.

Ezenkõzben Aesopus kõzelb iaruluan meg alla, kire hogy szemet vete az Aszszony nagy haraggal tõlle el forduluan az vrara kezde fel szemmel nezni, es monda. Abbol mutatod meg hogy engemet giûlõlsz es regen meg vtaltal. Mert soha nem hiszem hogy emberek kõzõt es emberi formaban ennel rutab allat ez vilagon lehessen. Monda Xanthus. No most te czatsogo iambor mit halgatz, es valami ekes beszeddel miert nem kerleled meg aszszoniodat? Akkoron Aesopus egy keueset halgatuan egy Gõrõg versel felele, kinek summaia ebben volt foglaltatua, Hogy ez vilagon harom veszedelmes dolog vagyon, Tûz, viz es eszszony ember: Melli feleletõt halluan az Aszszonia ket anniual inkab kezde haragunni, sõt meg az Xanthusis vgy tetczek hogy meg haborodot volna raita.

Annakokaert hogy ne lattatnek boszusagbol szolani, Aesopus igy kezde feleletit meg feiteni, hogy az gonoz aszszony allatokrul kellene erteni azt az õ mondasat, melli magiarazatot megis bizonit Euripides irasabol [p 0015] ki eggyût illienkeppen szol.
Nagy sebessege vagyon az melli Tengernek,
Es nagy sok ember vesz el az habok miat.

Minden ember fel sebes tuz langhiatul,
Minden ember fel es az szegensegtöl,
Es az föld rakua sok artalmassaggal,
De semmi ninczen ez földön artalmasb.

Mint gonoz Aszszony.


Touabba, vgy mond, Aszszoniom magadat fel ne fuyad, de sõt inkab szeled erkõltsõdde, mutasd meg, hogi az io es diczeretes aszszonyalatok kõzzûl teis eggik vagy. Molli beszedet haluan szegienletben magat meg tartosztata es rea nezuen kezde mondani, hogy beszedebõl io elmeiet es okossagat eszeben venne, s-annak okaert ez vtan mi voltaban meg bõtsûlne.

Es illienkeppen Samus szigetben szolgala Aesopus az Xanthust nagy hiuseggel az õ paranczolatinak engeduen, es izengeteseben el iaruan, vegezetre õ neki szakatsais es safara leuen, hogy egyedõl minden io szolgaknak tiszteket, el visselne.

Tõrtenek peniglen egykor, hogy Xanthus ki menne soralni az Varasbol parei venni, es paranczola Aesopusnak hogy õtet kõuetne, es mikoron az Kertesz latta volna [p 0016] hogy Philusophus ruhaban volna, nagy erõssen kezde õtet kerni, hogy az õ kerdeset, kirõl regulta fogua ketelkedet volna, feitene meg. Az kerdes peniglen ez vala, mi volna az oka hogy az melli fûuek az fõldbõl õnnõn magok kezdenenek ki iõni, hamarsaggal nagigia neuekõdnenek, az mellieket peniglen auagy vetnenek auagy plantalnanak, giakorta ki sem kelhetnenek, giakorta peniglen mihelt ki kelnenek azontul meg hiruadnanak, auagy peniglen telliesseggel fel nem neúelkedhetnenek. Xanthus ez kerdest mikoron tejliesseggel meg nem feihetne, czak ezt felele rea. hogy Isten igy akaria. Melli feleleten Aesopus erõssen neuete vgy annira hogy Xanthus eszeben vette hogy õ raita neuetne, mellien fel haboroduan monda, mit neuetz te hituan ember? De Aesopus õtet fel fele szolituam monda, az te mesteredet neuetem, akitõl illien feleletet tanultal. Mert ki nem tudna ezt, hogy mindenek ez egesz vilagon sten altal lesznek, de szûkseg hogy minden dolognak kõzelb valookait az bõlczeseg? meg ielentsek az embereknek. Mostan azert szolis elõ engemet, hogi az kertesz kerdeset [p 0017] feitsem meg es tegedet ne itilien valami tudatlan embernek. Xanthus tekintuen az kerdeszre mõda. Ha ez te kerdesednek niluabban valo okat kiuannad meg erteni, kerd meg ez en szolgamtul, mert en magam egieb fõ dõlgokrul valo gondolatimnak miatta. illien aprolekban feiemet nem tõrhetem. Monda az kertesz, Oh Vr Isten ha ezis deakol tud, hat en az en eletõmnek rendiben mit tanultam? De hallad mit felelsz az en kerdesemre, hogy ketsegõmet ez dologbol ki vegien? Felele Aesopus: Soha nem lattad hiszem hogy az mostoha ania olly szorgalmatossaggal tartana az õ mostahait mint az edes annia tulaidon magzatit. Bizoni dolog peniglen hogy az fõld vgy mint edes annia az õ raita termet fûueknek. az plantaltaknak peniglen vgymint mostohaia. Minek okaert az õ fõueit aniai modon fõl neuely, az tõbbii peniglen czak lassan lassan taplallia, sõt inkab az plantaknak neduessegetis adgya az õnnõn faiat fûueinek. Akkor monda az Kertesz, Bizoniara nagy kentsegbõl veued ki lelkemet, es annak okaert hogy hala ado voltamat meg ismeried, valameni paret akarsz ez vtan innet vinni, arra rea szabaditlak.

[p 0018] Io immaron e n nem akarom beszedemet, azzal niuitani, azmit nem elliek beszelnek az Aesopus lentseierõl, ferdeierõl, es mint iart az diszno labbal, auagy mikeppen trefalt az vendegekkel. Mert ez felet az ember sokat gondolhatna hogy ha helie volna, de ez illien irasnak rendiben, nem czak azt kell meg tekinteny, mi lehetet auagy mi nem tõrtenhetõt, de sõt inkab mi eshetik helien, es mibõl lehet az oluasoknak auagy az halgatoknak bizonios hasznok, Mostan azert czak ket dolgarol emlekõzõm, elõszõr mikeppen szerzete haza az Aszszoniàt à ki az Vratul el futot volt, kirõl szol Paufanias az oetianak meg irasaban, Masodszor peniglen meg ielentem mint iart az tehen nielunek veteleben, mellirõl ir Plutarchus az het bõlcz embereknek lakodalmarol irt kõniben, holot az Bias bõlcznek illien czelekõdetit emleiti.

Azert az Xanthus felesege fõ rendbeli aszszony vala, es ki nagy kazdag leuen az õ Vrat hozza fogatta vala, melliekben magat el hiuen Simon biro modgiara, az Vranak tõbbet paranczolt hogy nem mint az Vra õ neki. Ez mellet giakorta vakmerõkeppen [p 0019] sok dolgaban czelekõdõt, frissen kõltõt, tzifrazta magat, azontul meg haragut es feddõzõt, vegezetre azzalis Vrat feniegete haragiaban hogy õ tõle el valnek. Egikor peniglen Xanthusis sok boszszutetelet nem szenuedhetuen, aszszoniunkat alkolmason elõ veue, gondoluan hogy dorgalasaual à kemeni erkõltsbõl ki vehetne, de à mit hasznara gondolt vala lenni, vgyan azon karara esek. Mert az feltseget meg dorgaluan, à miuel kisseb dologban az Vrac feniegeti vala, akkoron vgyan azonban el iara es az Vratul el futa. Xanthus peniglen iollehet tudgya vala ez aszszoniallatnak gonosz erkõltset, de mind az altal õtet szereti vala, azonkõzben szauatulis tart vala, fõkeppen penig az iegy ruharul es felesegenek kazdagsagarol szorgalmatos vala.

Mindennap azert alattomban felesege vtan kûldõz vala, es szep szoual haza inti vala. De minek vtanna eszeben võtte hogy semmit õ azzal nem hasznalna, fõlõtte igen kezde ez dolgon bankodni es sziueben haborgani, melli dolgot mikor eszeben võt volna Aesopus, kezde gondolkodni mimodon szerezhetne haza Aszszonyat.

[p 0020] Kiben okot talaluan, kezde az Vrat batoritani, hogy semmit ne bankodnek, mert õ azt meg tehetne, hogy az aszszonia õnnõn maga haza iõne, Penzt võn azert hozzaia es mene à piatzra mindenût hirdetuen, hogy meniegzõre valot akarna szerzeni, es ezert fel iara nem czak az egesz meszarszeket, de meg egy nehani hazhoz beis tere, vegezetre peniglen mene az Aszszonyanak Attya es Annya hazahoz, tetetetuen, mint ha az hazat es haz nepet nem ismerne, es ot kerdezkedik vala ha volna el ado madarok, halok es egieb effele. Aesopust peniglen nen czak az haz nepe de mind az egesz varas immaran õsmeri vala, es miert hogy az haz nepe tudgya vala hogy az õ gazdaiok aszszony leanya vranak szolgaia volna, szorgalmatoson kezdek kerdezni mi okaert vasarlana illien frissen. Aesopus az mint annak elõtte magaban el vegezte vala eszessen felele, monduan, hogy az Vra hazasult volna meg, miuel hogy az elebbi felesege tõle el ment volna es annnak vtanna semmi modon haza nem akart volna iõni. Mostan peniglen vgymond, az Vram sok vendeget hiuatot, kiket az meniegzõben iol àkar tartàni, es [p 0021] ezert hatta hogy mindent fel keressek, valami ember keduenek kellemetõs lehetne, meg paranczoluan hogy az arraual semmit se gondolnek czak giorsan talalhatnek. Eszt haluan à szolgalok egymas elõt el futamkodanak, mit hallottak volna Aesopustul, hogy kissebik aszszonnioknak tuttara adnak, es megaz beszedhez tõbbet adanak, az mint az czatsogo aszonnepeknek termeszetekhez ez igen hozza illik. Annakokaert az aszony meg haraguan, es elõbbi akarattiat el valtoztatuan nagy gyorsasaggal megyen Xanthushoz haza, ki ez dologban megh semmit semtud vala, de mind az altal megis õ vele kemenien morgodek az aszszony, es hogy merget inkab ki vehetne, vegre monda, hogy Isten azt nem adgya õ neki erni, hogy õ elteben Xanthus mas feleseget hozna, kibõl Xanthus eszeben veuen az Aesopus czelekõdetit, szep beszeddel felesegenek haragyat le szallita es czendeszite. Ez dolog vtan nem sok nap mulua mikoron Xanthus Vatsorara egynehani bõlcz embert hiuot volna, kûlde el Vasarlany Aesopust es õ neki meg hagya hogy valami legh iobb õ neki azt venne megh, Aesopus ezen kapuan [p 0022] hogy az õ elmeienek eles gondolatit meg ielenthetne, es meg mutatna, nogy az õ Vra nem igen ertelmesen kûldõtte volna õtet az vasarra, el mene es tehen nieluenel semmit egiebet nem szerze. Mikoron immar Vatsorara az vendegek el iõuen le ûltenek volna, paranczola Xanthus hogy etelt fognanak, gondoluan hogy minden frissen Aesopus el keszitõt volna. Akkoron Aesopus minden ket ket vendegnek egy egy fûlt nieluet raka eleikben, es az bõlcz emberek az Vatsoranak eleyt diczerek miuel hogy az bõlczesegnek ki magiarazo ez kõze az nielb volna.

Az vtan peniglen Xanthus monda hogy mas etket hoznanak, de Aesopus egyebet nem hoza hanem soba fõt nieluet. Ez latuan Xanthus mast kere, õ peniglen leues nieluet vin elõ es minden etek czak tehen nielu vala.

Ezen Xanthus felette igen meg haboroduan, monda neki: Metzettel mind enni sok nieluel? Ezt paranczoltanvalae en teneked, auagy hogy azt venned meg ennekem az mi legh iobb volna? Melli feddesen Aesopus meg nem rettenuen monda. [p 0023] Nem banom Vram, hogy engemet vadolsz enni tudos es bõlcz embõrõk elõt, kiknek itiletõkre hagyom az en czelekõdetemnek meg latasat ha el iartame auagy nem az te paranczoltaduan. Mert mi lehet az nielunel iob? melli altal egyedûl az mi elmenknek io gondolatit meg ielõntettiûk, melly altal valami io dolog vagyon az emberi tarsasag kõzõt minden lõt es szereztettõt. De mi szûkseg, vgy mond, enni sok fõ ember elõt sokat szolanom, auagy ki nem erti az Hesiodusnak fõ mondasat, ki meg az halgato nielbnekis draga voltat nagy kintsnel nagyobnak bõczûlli, mikor ekkepen szol.

Nem lehet, vgy mond, semmi dragab dolog az nielbnek meg tartosztatasanal, ki mertekletõsseeg szerint magat meg tudgya tartosztatni, es hellyen viselni. Nem lõn mit tenni Xanthusnak, miert hogy az vendegekis az Aesopus szauanak mind engednek, s-annakokaert monda hog holnapis û hoza tartoznanak. Mert vgymond, nem czak nieluel, hanem egyeb etekuelis akarnalak benneteket tartani, Te peniglen kellemes bõlcz ember, menni es holnap Vatsorara mind az keszitsed az mi leg hituamb es allabvalo [p 0024] volna. Mas nap az vendegek el iõuenek, Aesopus peniglen mint az elõt akkoronnis minden etket czak tehen nielbòl keszite. Akkoron monda Xanthus. Rosz hituan ember, immaron legh hituanbnak velede az nielueket kiket tegnap mindennel iobnak ditsersz vala? Kinek Aesopus igy felele: Vram, vgymond, meg bizonithatom hogy minden gonossag az ki az emberek kõzõt leszen, vgymint ember õldõkles, arultatas, erõszak, czalardsag, es ezekhez hasonlatos gonossagok, az nielu altal mennek veghez miuel hogi elõszõris az gonoz gondolatokra es czelekõdetekre szoktunk tekinteni, es az szo beszed vtan kõuetkõzik az gonoz czelekõdet. En penig semmi egyeb ertelemben ez dolog felõl nem lehetõk, hanem mint sok idõktûl foguan valo pelda beszed meg mutattya, holot az emberek igy szktanak szolni.

Houa indulal nielueddel? varas eppí3teni es varas rontani. Effele dolgokon Xanthus igen haragszik, es miert hogy veli vala hogy Aesopus õtet czak czufolni akarna es iatzottatni, õ magaban fõlõtte igen boszonkodek rea. Sõtt meg eggik az vendegek [p 0025] kõzzûl monda, En azt velem hogy ez akarkitis gyorsan bolonda tehetne. Melli beszeddel vele Aesopus hogy az Vrat czak õ rea akarna ingerleni, mõda neki. En hiszem hogy az te dolgaidra semmi gondot nem viselsz, es azert szolasz en ream, hogy az gazdat az szolgaual õszue veszthessed. Xanthus peniglen ez alkolmatossagot latuan az õ haragianak el fedezesere, ha Aesopust igen verneis, monda neki, Miert hogi ez fõ bõlts embert mas visgalonak mondod, ha te holnapolly embert nem talaalsz ki kûlõmben czelekõdgyek, bizony le voniatlak az huszkõrmõdrõl. Mas napon Aesopus az egesz varason kezde szerte szerint fel s-ala iarni, hogy talalna egy ûgiõ es nem tudakozo embert, es õtet vihetni Vra eleibe. Lata azert egy paraszt embert kinek ruhazattiais semmi io modon nem vala, el lusnia modon hogy eggyût le ûlt volna, kit ruhazattiabol vele hogy nem igen kerdeszkõdõ volna, szep beszeduel nekie szola es az Vranak Vatsoraiara el hiua. Az parazt ember peniglen sziueben Istennek halat ada raita, hogy kõltsegnelkûl iol lakhatnek, azontul igere magat, es semmi nem tudakozek felõle ki volna az õ Vra, hanem [p 0026] kerde ha ezontul el kellene menniek. Monda Aesopus mindiart menniûnk el, es ez kerdesen inkab meg biza magat. Aesopus, es nagy õrõmme lõn raita, hogy az kit kereset volna arra rea talalkozot, s-azert monda neki, Iûi vtannam, Immaron iuttanak az Vatsoralo helire holot egy nehani ve et egy vala, es za paraszt az mint saroson es poroson oda iõt vala, az eggikre leheuerõdek, kit Xanthus az Vatsorara ala iõuen holot meg lata, kerde miczoda iõueueni enber volna. Felele Aesopus es monda, hogy az volna, az enber az ki tudakozni nen szokot volna, es kit paranczolt volt hogy õ hozza hiuna. Monda neki Xanthus, iob vagyon vgy mond, es az felesegenek meg suga hogy okot talalt volna az Aesopus meg veresere, kire regulta fogua igiekõzõt, es hogy õ abban varna, czak az felesege engedne annak amit õ paranczolna. Fel szolual azert monda, Gazdaszszony hoz vizet be es mosd meg ez vendeg labat. Az Aszszoni semmit nem kesuen egy medentzeben vizet hoza es iaruluan az egihoz az kire fekût vala az parazt ember, monda neki hogy [p 0027] hadna meg mosni az labat, Xanthus peniglen veli vala hogy az parazt ember ezt nem engedne es az gazdaszszonyak munkaiat ebben fel nem venne. De monda az parazt ember. Bizony hogy az szolgaloknak kellene ezt hadnod, de miert hogy szabad az gazda s0gazda aszszoni hazanal, en ellened nem tõrekedem. Es labait ki niuituan monda. Elõszõr Aszszoniom, old le az boczkort es vgy mossad meg. Ez meg leuen minek vtanna iol laktanak volna, kere egy io õreg pohart elõ Xanthus, es azt io borral meg tõltuen ada parazt ember kezeben, gondoluan hogy tisztesseget ertuen elõszõr az Gazdat kiualna, es ebbõl lehetne modgya s-alkolmatossaga az Aesopus meg veresere. De az parazt ember ionak gondoluan azt lenni az mit az gazda paranczolna, egiszer s mind meg iua, es az ûres pohart ada Xanthusnak latra. De megis Xanthus Aesopusra valo szandekaban olliat igiekõzik vala czelekõdni az kit az vendeg meg kerdene, es annakokaert mikor latta volna hogy az eggik etekbõl nagy mohon ennek az vendeg, monda hogy az az etek sotalan volna, es elõ hiuatuan az szakatsot vgyan ot az asztalnal [p 0028] egy Istrangal iol meg verette az holot veli vala bizonnual, hogy az parazt ember oltalmazni akarna az szakatsot, de õ semmit nem szol vala ezenkõzbe, miuel hogy õ neki semmi gondgyanak veli vala hogy nem kellene lenni arra, az mit az gazda szolgaian czelekõdnek, Vegezetre mikor belest hoztanak volna elõ, es nagy mohon ennek az parazt ember benne, mint hogy õ neki az felesege otthon az fele czemeget nem giakran fûttõt, ezt Xanthus eszeben veuen, elõ hiuata az fûtõt, es igen meg pirongatta, hogy minden etket es az belest izetlen hozna elõ, vgymint az kiben sem mez sem egyeb fele fû szerzam elegseggel nem volna. De az futõ magat ebben mentuen monda. Meltan haraghatnal Vram ream ha ez beles vagy fûletlen auagy meg egett volna, de hogy eleg szerzam ninczen benne, az nem en bûnõm hanem aszszonyome, mert valamit ennekem elõ adot en azt mind bele szerzettem Akkor monda Xanthus, Im ertem az mint mondod hogy az en felesegem vetke. de Isten bizonsagom vgy meg verem erette, mint egy rab szolgalomat, Es azontul monda felesegenek, hogy azontul vgyan [p 0029] ott vetne le ruhaiat. Mert remenli vala hogy immarõ az õ kiuansaganak ellene allana az parazt ember, es nem engedne hogy illien boszszusaggal illettetnek az Gazdaszszony, de sõt inkab az Gazdanak haragiat kezeuel le tsendeszitene. De az vendeg monda magaban. Azt mongyak, vgymond, az en szomszedim, hogy az melly tûz õket nem egeti annak beket hadnak meg sem olttiak. Azert enis nem egielitem magamat az gazda dolgaban. Es ezenkõzben anthust kezen foguan monda, Kerlek ha tettzik egy keuesse varakozzal had hozzam ide az en felesegemetis, hogy mind az kettõt egymas vtan verhessûk. Xanthusiollehet igen bannia vala hogy olly igen egy ûgiõ es goromba volna az parazt ember, ki semmit meg nem kerdene, semmirõl sem tudakoznek hogi ebbõl az Aesopust meg verhetne? de mind az altal vegre õ magais el fakada raita neuetue, es meg valla hogy olli emberre talalt Aesopus ki semmirõl nem akarna tudakozni.

Es vtan egy keues nap el muluan valami dolga vala Xanthusnak az piatzon, es azert kûlde el Aesopust hogy meg latnaia, ha sokan [p 0030] volnanak az piatzon, õtet peniglen vtaban elõl talala az fõ biro, es kerde houa menne, kinek feleluen Aesopus monda hogy õ nem tudna akkoron houa menne. Az Biro peniglen gondoluan hogy õtet czak meg czufolna, paranczola az poroszloknak hogy õtet vinnek az varas tõmlõczeben. Akkor felele Aesopus s-monda. Velede hogy hazunkbol ki iõuen en tuttam volna hogy az tõmlõtzben kellene mennem? Az fõ Biro giõniõrkõduen az õ feleleseben el eresztete, es illienkeppen bekeuel iuta az piatzhoz, holot szantalan sokasagot lata, es azok kõzõt egy embert az ki az adossagert az masikot igen hartzollia vala hogy az adossagot meg nem fizetne. Az ados hannia veti vala az õ szegenseget, mind az altal igeri vala, hogy felenek vala honnet szeret tenne, kinek az masik felele, szep dolog bizoni hogy czak feleuel vnszolasz, De am bator czak felet add meg, az tõbbiuel ne legy ados, mert iob felet meg vennûnk, adossagonknak, hogy nem mint egeszlen el vesztenõk, Aesopus mikoron ezeket nezne, hatra tere, es meg monda az Vrnak, hogy alig volna egi auagy ket ember az piatzon. De Xanthus [p 0031] ez dolgot nem ertuen el tsudalkozek raita es egi keues vartatua hazabol ki indula, es az pia tzra iutuan sok szantalan sokasagot ott lata, es monda. Rosz enber ez sokasag tsak addigh giûlee az mig ki iõuenk? De Aesopus az egesz dolgot õ neki meg beszelle, es ielente hogi nagi sokasagot latott, de azok kõzõtt õ egi embernel tõbet nem lathatot, az kirõl ez elõtt szolank. Hasonlatos keppen tselekõdõtt regen az Diogenes bõlts is, kirõl beszellik hogi az Athenasbeli varnak teteierõl nagi fel szoual hiuta volna hozza az sokasagot, es mikor az kõsseg elõtte meg allot volna, azt ûuõltõtte, hogi õ nem ollian roszszakat hiuna hozzaia, hanem az kik bizoniarà tõkelletõs emberek volnanak.

De hogi ez kezdett dologrol szollíunk. Ez dologh vtan hiuak Xanthust lakodalomban, holott sok bõlts emberek valanak, es mikor egimasra kezdettek volna az pohart kõszõnni, Xanthus io keduet kezde venni, miuel hogi alkolmassan itt vala. Akkoron Aesopus latuan hogi az vrat lassan lassan el erne az bor, hatul monda neki Hallade Vram, azt mongiak hogi az bor elõszõr meg Vidamittia az embert, za vtan [p 0032] meg reszegity, vegezetre penig meg bolõdittia. Xanthus meg haboroduan az õ intesen, monda. Tarts dolgodat es illen szep intesekkel fiaidat tanitsat. De ez beszedet mõgiak hogy szarmazott az Anacharsistol, ki mikoron latta volna Gõrõgorszagban az szõlõ veszszõt, es az szõlõt, illienkeppen szõlott, hogy minden veszszõ harom fele szõlõtt teremtene, eggyiket kiben õrõm es vigasag volna az masikat kiben resz49egseg, harmadikat, kiben kegietlenseg es oktalansag el reitetett volna.

Az vtan hogy iobban laktanak volna, eggik az vendegek kõzzûl latuan hogy Xanthus meg reszegûlt volna, kûlõmb kûlõmb kerdesekkel kezde õtet izgatni, melliekre Xanthus semmi io modiaual nem tud vala felelni, hanem tsak az my nieluere iû vala, azt azontûl ki sûti vala. Annakokaert ez alkolmatossagot latuan az masik, monda. Xanthe oluastam eggiûtt, hogy valami mesterseggel az egesz tengert egi ember meg ihatna, de en azt soha el nem hihettem, s-azert te tûled akarnam meg erteni ha igaze auagi nem. Akkoron Xanthus az mint ki tuda mondani, felele hogy az meg lehetne tsak [p 0033] õ tõleis, melliet fel merne fogadni az õ haza veszteben. Tettzek ez az masiknakis, es az haz felõl kezet tsapanek, meg annak fõlõtte nagiob bizonsagul eggik az masiknak giûrõt ada, es az vtan kesõ eyel egimastul el valanak. Mikoron penig reguel Xanthus fel keluen mosdani akarna kezde keresni es kerdezni giûrõiet, miert hogy veli vala hogy vyabol ki esõtt volna. Monda Aesopus. Nen tudode hogy ez estue mind az giûrõuel egietembe hazadat el adad es el nierek tûled. Ezen Xanthus tsak el tsudalkozek, mert az mit ez elõtt tselekedett vala, semmi õ neki eszeben nem iut vala abban, de hogy mindenestõl fogua Aesopustul meg erte hogy olli dologra kõtõte volna magat, az kire eleg nem lehetne, erõssen bankodik vala raita magaban, es nem tudgia vala mikeppen masolhatna meg az fogadast. Vegre sok maga tõrese vtan kelletek az Aesopus segitsegehez foliamni, kinek io inteset az elõtt meg vtalta vala. Annakokaert nagy edes beszedel szola õ nekie, es eszeben iutata minemõ io akarattiat es hiuseget igerte volna Aesopus ackoron mikoron õtet meg võte, vegezetre magatis [p 0034] erre igere, Xanthus, hogy ha mostani szûksegeben segitseggel lenne neki soha aazt el nem feledne, de sõt inkab tõb ioual meg fizetne. Nem sok munkaual rea veue erre Aesopust, ki fel fogada neki hogy õtet meg szabaditana az fogadastul. Mert, vgimond, Iol latod hogy lehetetlen dolgot fogattal, es be nem tellesitheted, de en modot talalok benne hogy az fogadas veghez ne mennien, ez az te kõtesed meg ditseretõdre essek. Ime azert az te fogadasodnak napia elõ iõ, de te egiszal banatot se mutas, hanem sõt inkab õrûlli es hordozkodgial az Tenger parttiara, holott minekutanna õszue giûlend az varas nepe, magiaraztasd meg hallotokra az te fogadasodat, az melliben erre kõtelezted magadat hogi az tengert meg iszod, melliet ha nem tselekedhetel am az te hazad legien oda, auagi peniglen fizess ezer forintot. Ez vtan keri elõ egi pohart ki Tenger vizeuel rakua legien, es azt kezedben tartuan illien modon szolly Meg halatok feienkent mire kõtõttem en magamat, es minemõ bûnteteset võttem fel ha fogadasomat be nen telliesithetnem, es en magamis vallom, hogi [p 0035] az volt az mi fogadasunk, kinek elegetis akarok tenni az mint lattiatok. De senki nintsen ti kõzzûlletek, ki iol nem ertene, hogi ez fõldnek minden hataribol nagi bõ foliovizek szakadnak be az tengerben, kiket az tengertol el szakaztuan, minek vtanna tsak az tengeruize marad kesz leszek be telliesitenem az mit en fogattam. Mert az folio vizek meg iuasarol en semmit nem fogattam az mikeppen à fogadasnak formaiabol feienkint meg ertitek, es azzal nem tartozom hogy azokatis meg igiam. Meliekben Xanthus mikoron ez keppen el iart volna, mind az parton leuõ sokasag egiszersmind fel kialta, es az kiuel az fogadas vala sokaig tsufolak, es kenszeritek hogy elõszõr az folio vizeket az tengertol szakaszsza el, es annak vtanna vgi akarion menni vegere az fogadasnak. Az masik bõlts azert ott vallast tõn hogy meg giõzettetõtt volna az Xanthusnak eszessege altal. Touabba õneki kõniõrge hogy az fogadasnak lenne vege, es az min marasztana annak õis allana De miuel hogy az Xanthust nagiobnak valla az bõltsesegben, emberseggel aianla magat az meg giõzõtt bõltsnek, es minden [p 0036] karat õ neki meg engede.

Ezeknek vtannak kûlde Xanthus az Aesopust iõuendõ latni az maradaknak rõpõllesebõl.

Mert ez az regi Gõrõgõknel es olaszoknal igen kõzõnseges dolog volt hogy az madaraknak vagi rõpûlesebõl vagi szolasabol io szerentset latnanak minden fele dolgokrol es tselekõdetekrõl Parantsoltavala peniglen Xanthus hogy azt nezne meg ha valahol egi bokor variat lathatna, ki hogyha iob kez felõl volna, io szerentset iegzene, ha peniglen bal kez felõl gonosz szerentset. Aesopus azert ki menuen lata egi bokor variat az mint Xanthus mondotta vala, es meg ielente az vranak, ki meddig ki iõue, addig az eggik hat immar el repûlt, es tsak az eggiket lathatna, Aesopust azert igen meg akara verettetni, veluen hogy õ tõle meg tsufoltatott volna, es mikoron ruhaiabol Vetkeztetne, iuta oda egi ember ki Xanthust vastorara hiua. Akkor monda Aesopus. Hogy higgek en ez vtan az iõuendõ mondasnak, holott ennekem io latasom vtan im gonosz szerentsem leszen, vramnak peniglen ki tsak eggiet latott, im [p 0037] melli io szerentseie tõrtenek? Melli mondassal Xanthus meg engeduen, nem banta az Aesopust.

Nem sok idõ muluan ez vtan, mikoron Xanthus bõlts embereket hiuott volna ebedre, parantsola hogi Aesopus kapun allo lenne, es senkit az kõsseg kõzzûl hozza ne ereztene. Oe azert ott ûluen mikoron az vendegek lassan lassan kezdettenek volna oda iõni, elõszõr mindeniktõl kerdest kerd vala minek elõtte be eresztene, monduan. Az aiton az eb mikeppen iõ be? Az vendegeg peniglen gondoluan hogy õket akarna tsufolni, es ebeknek neuezne, meg haraguuan mind hatra menenek eggienkent. Vegezetre peniglen iuta egy eszes ember ki io niayas es trefas beszedõ vala, kit Aesopus kerduen vgian azon modon. Felele, Mint iõne be hanem az negi laban es farkat mozgatuan? Ezt azert tsak egiedõl ereszte be. Es mikorõ immar az nap io modon el mult volna, es az tõb vendegek meg sem iõnenek el, Xanthus felette igen megy haraguuek, es mas nap az tõb vendegekre igen panaszolkodek, hogy õtet tsak meg tsufoltak volna iger kezuen es el nem [p 0038] iõuen. De õk mondanak, sõt inkab mienk volna à panasz, hogy te minket meg tsufoltal, es meg beszellek mikeppen iartanak legien az õ szolgaiaual, Tsak ott kõzel all vala Aesopus, es sem ez vadolassal, sem az õ Vranak haragos tekentetiuel meg nem yeduen monda. En vgi tselekettem az mint parantsoltad vala, hogy ki valasztanam az tudatlan kõsseg kõzûl à bõlts embereket. Akkor Xanthus felele, monduan: Hat ezeket te bolondoknak velted, hogy õket mint ebeket innet el merted ûzni? Mõda Aesopus. Sémikeppen vgi nen veleketen de bizoniara az egi embertõl ki valna az ki nalad vatsorala, az tõbbi mindenestõl fogua tsak igen vekoni ertelemben vadnak. Kerde ismet Xanthus miert mondana ezt, kinek ig felele Aesopus. Azert mondom ezt, mert mikoron tûlõk kerdenem mikeppen iõne be az kapun az eb, senki õ kõzûlõk ez kerdest meg nem erthete, ez egi fõ es bõlts ember kiuõl, ki te veled vatsoralek, es azt monda hogy farkat mozgatuan az laban iõnebe. Itt az bõltsek nem tudanak semmit szolani, hanem rea hagiak hogi olliankeppen volt volna azdolog à mint [p 0039] Aesopus beszeli vala, es hogy õk akkoron anni vegre nem ertettek volna.

Ebben sok idõ el muluan, Xanthus soralni ki mene az temetõhelre, es az mint szokasa vala, Aesopustis vtanna szolita. Mikoron peniglen az kõ koporsokon valo irast nezegetnek, Aesopus eggyût talala hogy az Gõrõg bõtûket az kõre fel mettzettek (2 görög betûk ] es ezeket meg mutata Xanthusnak, es õtet inte hogy ielentene meg mi volna iegzese. De Xanthus iollehet sokat gondolkodek felõle, mind az altal soha eszeben nem vehete mi volna iegzese, Monda azert Aesopus, mi leszen iutalma ha itt en ezentõl el tõtt kintset talalandok? Xàthus felet igere neki, es hogy meg annak fõlõtte szabadossa tenne. Itt Aesopus az iras mellet negi lepest teuen, tsak igen fen egi korso araniat talala, meliet ki veuen ada az Vranak, es õtet kere hogy fogadasat tellesitene be. De monda Xanthus, En az vtan telliesitembe ha eleb meg mondandod mi legien ez eginehani bõtûnek ertelme, az kibõl meg talalad az kintset, kit ha meg mondandasz ez kintsnel nagiob neven veszem, Aesopus azontûl az Gõrõg [p 0040] bõtûknek iegzeset meg magiaraza illienkeppen monduan. Lepy negiet asd meg az fõldet, es talalsz el tett araniat. Mikoron Xanthus eztis ki võtte volna belõle, õtet meg tsufoluan monda, miert hogy araniatis tudz talalni nem akarlak tegedet tûlem el ereszteni. akkor monda Aesopus. De Vram meg mas dologis vagion ebben, kit neked tuttodra akarok adni, mert ez bõtûk azt is ielentik, hogy ez meg lelt kintset az Nandor feier vary Tisztartonak kellene adni. Add meg azert ez meg lelt kintset à Dionysius feiedelemnek.Melliet haluan Xanthus monda. No ez kintsnek fele anbator tied legien, tsak hogy halgas es senkinek ne mongiad. Ezt fel fogada Aesopus, es azert haza fele hiua õtet Xanthus hogy meg oztanak õnnõn kõzõtõk. Haza menuen azert, miuel hogy fel vala az Aesopus tsatsogasatul, õtet lantzra vettete, de mikorõ õtet meg akarnak fogni, tele torokkal ezt kezde ûvolteni, ez volte az bõlts embereknek hitõk? Melli beszeden fel induluan Xanthus õtet el eresztete, es inte szep szoual, hogy be falna az nieluet ha szabadsagot akarna nierni, De erre azt monda Aesopus, hogy õ [p 0041] soha nem kõniõrõg szabadsagert vranak, miuel hogy õ vagi akarna vagi nen akarna, de hamar valo nap szabadosa lehetne. Annakokaert enis irasomnak rendiben immarõ azokrol szolok az dolgokrol melliek altal Aesopus ki szabadult az szolgalatbol, es minden emberek kõzõtt ditseretet niert, az feiedelmeknel peniglen kedues emberre lõtt. Annakokaert minek vtanna Aesopus sok ideiglen el szenuette volna az szolgai allapatnak terhet, iol tuduan az õ maga eszesseget es bõltseseget, modot àkara benne keresni, mikeppen magat meg ielenthetne, es az emberek kõzõtt io hirt neuet lelhetne. Ezenkõzben egi innep napon, mikorõ à Samusbelieknek nagi giûlesek lõtt volna tõrtenek ez hogy az varas petsetit egi saskeliõ kõzzûlõk ki ragadna, melliel mikorõ nagi meszsze fel rõpûlt volna, ala erezte es esek egy szolgalo inasnak kebelõbe Melli dolgõ an Samusbeliek meg rettenenek, gondoluan hogy ez dolog valami veszedelmet iegizere. [!] Annakokaert minden bõltseket es tudos embereket, elõ szolituan. fõkepen peniglen Xantust oda hiuan felette igen kerek õket, hog ez dolognak iegizeset õ nekik ielentenek meg az [p 0042] tõb bõlczek vgian ott meg vallak, hogy õk ez fele iõuendõre szolani nem tudnanak, de Xanthus eginehani napot kere gõdolkodasra, hogy kõzelb mehetne ez dologhoz, idõt adanak neki es immarõ otthonczak [!] nagy gõdban tõri vala magat, es iegzeset meg nen talaluan fellete igen szomorkodik vala raita. Aesopus peniglen, mikeppen az elõtisczelekedett vala, kere õtet, hogy haborusagit ielentene meg, ez mellet peniglen szolgalattiat aianla ha valamiben vranak hasznalhatna Xanthus elõ kezde beszelleni az dolgot, es igen panaszolkodik hogy maid minden tisztessegetes [!] bõczûletit el vesztene. de sõ meg azonnis felne, hogy az kõsseg haragiaban õtet agíon ne verne. Monda Aesopus. Ne felli Vram az menyben lehet nen hadlak, es mint ennek elõtte, ez vtannais, es ezmostani szorgalmatossagadbolis ki mentlek, tsak azt czelekedgied az mit im mondok. Hiszem hogy holnapi napon kelletik felelned, de te illienkepen szolli az kõssegnek. Iol tudom io polgarok, hogy az emberek nemellieknek hirekrõl neuekrõl kûlõmb kûlõmb keppen szoktanak velekõdni, az mint minden embernek az dolog feieben [p 0043] feres [!] elmeiehez illik. Illienkepen mikoron valaki bõlcz embernek neueztetik, mikeppen tiis en rolam szolotok, minden ember olli dolgoknak tudomaniat kiuannia õ tõle es azt gondolia hogy iol tugia, az Mellieket õnnõn maga nem tud es nem ert. De sokal kõlõmben kell erteni, Mert mikeppen hogy kûlõmb kûlõmb mestersegek vadnak es tudomaniok, azonkeppen az bõlczesegis nem minden fele dolognak ertelmet es tudasat foglalhatia be. Mert iollehet az bõlczesegben vagion minden Isteni es emberi tudomanioknak summaia, de mind az altal õis vgymint czak egi fele tudomani. Mert kiczoda velheti ti kõzzûletek hogy az bõlts embernek kellene lenni borbelinak es Timarnak, miuel hogy ez mestersegekis az emberi erelemhez tartoznak. Kerdhetnenek azert mit mondanek en bõlczesegnek? Semmit nem egiebet, hanem az Isteni es emberi dolgokrol valo tudomant, melli foglaltattott az eletnek es io erkõlcznek mesterseggel es io moddal valo rendeleseben, es anàkokaert az bõlczeseg ez vilagon valo dolgoknak allapatiat fel hannia veti es meg erti, az Isteni [p 0044] Isteni felelenre es minden igassagra vgmint termeszet szerint benûnket tanit es igazgat. Annakokaert az bõlczeseg senkit iõuendõ mondua nem teszen sem peniglen iossa, s-azert tiis ez fele tudomant mi tõlûnk ne kiuanniatok. Ha peniglen valami kerdestek vagion az Istenek felõl auagi az õ tiszteletekrõl, vagi az embereknek eletekrõl es erkõlczõkrõl, vagi mas fele termeszet dolgairol, akkoron ellietek az mi munkankal. Most penig terietek inkab azokhoz az kik iõuendõt tudnak mõdani,melli tudomanban ennekem otthon ieles szolgam vagion, kit ti-nektek tuttotokra akarek adni, hogy ez mostani haborusagbol ti nektek ki menthetnelek, iollehet nem annira tisztessegesnek lattzik hogy illien fõ dologban egi szolgatul kerdetek tanatsot, s-mit kellien czelekednetek. Ha te, vgimõd, illienkeppen szolandasz õ elõttõk, minden boszusag nekûl beked hadnak neked, vagi akariak vagi nem akariak hallani az en beszedemet meg nem vetendik, es szom vtan engemet diczerendnek, az à diczeret tied leszen: ha peniglen valami gialazat iõuend ki belõle, ez immaron czak ennekem tulaidonittatik. [p 0045] Ez tanacz fõlõtte igen tettzek Xanthusnak, mert eszebe nem veheti vala mire menne. Azert mihelt meg virada, azontul az tanacz kõziben mene, à hol az sokasag õszue giûlt vala, es az mikeppen Aesopus õtet meg tanitotta vala azkeppen szoluan, Ielente hogy az õ szolgaia az polgarok kerdeset meg feithetne. Mindniayan azert fel kialtanak es egienlõ akarattal kiuanak hogy mentõl hamarab lehetne azt az szolgat oda hiunak, sõt meg Xanthusrais feddenek, hogy el nem hiuta volna vele.

Mikoron azert Aesopus az giûlekõzetben iõtt volna, es õ rea tekintõttenek volna, mindniaian el fakadanak raita neuetne, es nemellik mongia vala, hogy õ valami Isten embere volna miuel hogy keues emberi abrazat volna õ raita, NEmelliek peniglen azt kerdik vala ha az õ hazaiaban tudnanake az kõuek szolani. De Aesopus ezzel nem gondoluan, mihelt meg alla kõzõttõk illienkeppen kezde el beszedet, Nem illik Samusbeli Vraim hogy az en ruttsagomert auagy engemet meg vessetek, auagi az en rolam valo io remensegtekben meg hidegõllietek. Mert most nem valakinek [p 0046] szepsege nekûl szûkõlkõttõk, sem peniglen nem az szep abrazatrol, hanem az io ertelemrõl es elmenek elssegerõl es ioe itiletirõl tudakoztatok az bõlcz emberektõl Soha nem lattatoke, hogy meg az rut hordobolis giakorta io bort ihatnak, az aranias poharbol peniglen giakorta alauàlot? Mostan peniglen az io ertelemrõl es itiletrõl vagion szonk nem penig auagi az erõssegrõl auagi az szep formaio emberekrõl, kiben lattiatok hogy enneken keues iutott, de az en elmemrõl ki bennem vagion kerlek eleb ne tegietek itiletet hanem ha beszedimet meg ertenditek.

Ez beszed vtan mindiarast le czendeszeduen, kiuanak mindniayan hogy ha valami ertelme volna az õ nekik ielentene meg, Annakokaert illienkeppen szola Aesopus. Tiis engemet ezert hiuattatok, enis illi szandekkal iõttem ide, hogy ertelmemet es iteletemet meg ielenczem. De miert hogy nem velem illendonek, hogy en szolga leuen kõzõnseges giûlesben illien fõ dolgokrol szolliak, ti kegielmeteknekis peniglen nen volna melto hogy olli szolga szauat halgatnatok, kit az Vra akarmi aprolek szauaertis [p 0047] auagi czelekedetiert elõ szokott rantani, kerem azert kegielmeteket hogy engemet batoriczatok es io modgiaual biztassatok. touabba penig az ti meltosagtokatis meg tarczatok, es annak õ regbõlesere az szolgay rendbõl engemet mentsetek ki, hogy szabad ember leuen kegyelmetek elõtt biztousban szolhassak.

Ez szo haluan mindniayan itilek hogy igazat kiuanna, annakokaert vegezek hogy kõzõnseges akaratbol tegiek szabadossa, es meg hagiak hogy az varas kintstartoi tegiek le Xanthusnak erette az penzt az mellien võtte volna. Xanthus mikoron latna, hogy meg akarattia ellenis Aesopus szabadossa tennek, szegienle meg mondani melli keues arron võtte volna, de kedueskedni akaruan az Samûsbelieknek, õ nekik aiandekon ada Aesopust. Ez dolgot fõlõtte io neuen veuek tõle, es azontul az fõ biro az polgarokkeziben veue Aesopust, mindenûtt meg hirdettetuen, hogy mint az Samusbeliek szabadosok volnanak, azonkeppen Aesopusis õ kõztõk szabados polgara lõtt volna Akkoron azert Aesopus az meg lõtt dologrol [p 0048] illienkeppen kezde szolani. Mindniayan iol tudgiatok tisztelendõ Vraim, hogy az keselio kiraly madar. Miert hogy azert az keseliõ az varas peczetit el ragaduan olli szolga kebeliben eitõtte az kinek semmi szabadsaga õ magaba ninczen, hanen mas embernek hatalma alatt vagion, es senmit egiebet nem iegiez hanem hogy valameli hatalmas feiedelem az ti szabadsagtokat meg akaria rontani, es ez varast hozza akaria hodoltatni. Melli szot halluan az Samusbeliek felettey igen meg iedenek raita, es az õ kõzõnseges allapatiok felõl gondolkodni kezduen veget variak vala ez iõuendõ mondasnak.

Ezenkõzbe nem sok idõ muluan kõuetek iõuenek Lydiabol Chroesus kiralitol kik azt kiuanniak vala hogy az Samusbeliek az adot be vinnek, mert ha ez nem czelekednek tûzzel fegiuerrel az kirali raitok lenne. Mikoron errõl tanaczkoznanak mit kellene az kiralnak felelni, nagiob resze az tanatsnak az szolgalatra haiol vala, Aesopust penig kerduen mit ertene, illien modon szola. Tisztelendõ Vraim az embereknek az szerencze vtad ad eltikben [p 0049] ez vilagon, kik kõzzûl az eggik az szabadsagra viszen, de az eley igen nehez, az vtollia penig igen giõniõrûseges az masikat viszen az szolgalatra, kinek az elei igen gienge es lagi de az vtollia meg saniarittia az embereket. Ez szot haluan az polgarok, hogy szabadsagokat meg tarthatnakegiszersmind fel kialtanak mõduan. Szabadosok vagiunk s-azert akaratunk szerint soha szolgak nem leszûnk. Es illienkeppen el eresztek az kõueteket. Melli dolgot az kirali meg ertuen, az Samusbelieknek meressegõket igen czûdala, es hadat kezde ellenõk hirdetni. De hogy meg erte hogy az hodolasra rea hailottak volna, de egi embernek sentencziaia verte volna el rola õket, akara azt az ember szemelie szerent latni es eszedet hallani, fõkeppen hogy az keuetek azt mondak õ neki, hogy czak eginehani beszedeuel vitte volna erre õket. Izene azert à kirali az Samusbelieknek. es õket kerete, hogy azt az embert adnak kezbe es bekeuel maradnanak, ez dolgot meg ertuen Aesopus monda hogy õrõmest el megien az kiralihoz, de minek elõtte el akarna menni ielente hogy egi beszedet akarna az tanats [p 0050] beliek elõtt beszelleni, monduan. Egiszer volt egi idõ meg mikoron az oktalan allatokis szolottanak, akkoron nagi had tamada az farkasok esz à barmok kõzõtt. Es miert hogy az barmok meg giõzhetik vala az farkasokat az komondorok segitsegebõl, az farkasok kõuettseg altal bekeseget akaranak szerzeni illi ok allat hogy az komondorokat adnak õ kezekben. Az barmok az szabadsagnak õrõluen, es az czalardsagot eszõkben nem veuen, engedenek az farkasok kiuansaganak, es illien modon annak vtanna az ebek mellettek nen leuen az farkasok õket mind el szaggatak. Az polgarok eszeben veuen mit kellene erteni ez beszeden, mondak hogy nem akariak Aesopust el ereszteni es az kiralihoz kûldeni. De õnnon maga szabad akarattia szerint el indula az kõuõtõkkel, es Sardis varasaban mene az kiralihoz, houa mikor iutott volna, es az kirali õtet latta volna, monda. Ez volte az iambor az ki ezt miuelhette, hogy az Samusbeliek meg ne hodolnanak? Ez ezenkõzbe meg haraguan, kegietlenûl kezdenek nezni, mintha õtet halallal feniegetne. Akkoron Aesopus à Lydiabelieknek [p 0051] szokasok szerent terdre esuen, az kiralnak tisztesseget tõn, es monda. Nem az en polgarimtol kenszeritetuen, de szabad akaratom szerint iõttem elõdben, es annakokaert kerlek tegedet felseges karali hogy vegied kegielmes fûleidben az en keues beszedimel.

Egikor, vgimond, egi gyiermek tõrt vete, es foga egi pûczkõt benne, melliet mikoron meg akarna õlni kezde kõniõrgeni hogy õtet ne bantana, monduan. En, iol tudod hogy soha senkinek karara nem voltam, sõt ingien sem lehettem volna ha szinten arra igiekõztem volnais, hanem en ûluen az faknak leuelen, auagi peniglen az fûueken az embereknek giõniõrûsegekre szoktam enekelni, de mi hasznod lehet nened [!] az en halalomban? mert en bennem semmi egieb ninczen hanem czak ez keues szo kõniõrûluen raita az inas el ereszte õtet. Ezenkeppen enis alazatossan kerem felsegedet, hogy engemet artatlant meg ne niomoricz. Mert latod hogy ne bennem semmi egyieb ninczen hanem hogy szolni tudok, es az embereknek szommali hazanal es giõnireseggel szolgalhatok. Meg esek az kiralnak [p 0052] sziue ez õ szep szauan, es vgian kõniõrûluen raita eletet meg engede, touabba mindenre igere magat valamit tõle tudna kerni. monda Aesopus: Kerlek felseges kirali ne haborgasd az en polgarimat. Erre rea haila es peczetes leuelet ada, diczeruen Aesopust hog lako fõldehez illien io szandeke volna.

Haza menuen azert es meg ielentuen hogy õ bekeseget szerzett volna, olli nagi õrõmre indita az egesz varast, hogyy azontul minden Templomokban ez Istennek nagi halat adnanak es innepet illenenek. De meg Aesopusnak kepetis ertzbõl kiõntek, es meg irak, mi okaert tennenek õ neki illien tisztesseget, de ez õ kepet annak vtanna az sok hadak miatt kik abban az szigetben voltanak, el vesztettek, iollehet Lisippus az vtannis eginehani szaz esztendõuel az Aesopus formaiat az het bõlczeknek kepeuel egietenbe fel epitete volt.

Vegezetre Samusbol kõltõzek Aesopus Chroesus kiralihoz, kinek kedueert irta ez beszedeket az mellieket mostanabannis az õ neue alatt oluashatun k. [!] Ez idõben Assiriaban vralkodik vala, es Babylonia varasat [p 0053] biria vala az Lycerus kirali, auagi az mint Herodotus irta Labynetus, kinek frigie es tarsasaga vala az Chroesussal, kiuel meg az Cyrus ellenis` eggiûtt hadakozott. Mikoron azert Aesopus fõldet, vizet latni fõlõtte igen akarna, es fõkeppen Babyloniat latni kiuanna, kinek nagi voltarul kazdagsagarul es minden ekessegerõl sokat hallott vala, kere az kiralt, hogy õtet az Babiloniay feiedelõmnek egi leueleben commendalna, Az leuelet azert hozza veuen minek elõtte Babyloniaban menne, Gõrõg orszagon akara altal menni, fõkeppen hogy az het bõlcz embert lathatna, kiknek ez vilagon mindenûtt nagi hirek neuõk vala.