KÜKÜLLEI NÉVTELEN:HISTORIA ... 0001
ABIGAIL Aszszon Historiaiat, Halliuk meg az û
bõlcz ezes voltat, Mint mente meg halaltol az û vrat, Le
szallituan Szent Dauidnak haragiat.
Ez mindennek lehet
igen szep pelda, Kibõl mint eg tûkõrbõl meg lathattia,
Az Istennek meli draga aiandeka, Kinek io hazas tarsot ad
hazaba.
Mikor Dauid Galiatot meg giõze, Ot az kõsseg
olly igen meg keduele, Es az vitezlõ nep nagnak bõcziûle,
Hog Kirali meltosagra itilne.
Hogy ez dolgot Saul Kyral meg
erte, Monthatatlan û magaba irille, Mert Dauidrol birodalmat
û felte, Ez lõn oka hog1 kergetnie kezde.
Iollehet ez io
vitez ember vala, Az û batorsaga mert Isten vala,De nem
akar tamadni Kiralliara, Sõt elõtte egy pusztaba
szorula.
Vala egy ember ot az hauas kõzbe, Az maon
pusztaianak kietlenebe, Hogy kinek Nabal hiuattatik neue,
Vala ioszaga az Carmelus hegbe.
Ez egy ektetlé
hoszszu ember vala, Ertetlen es por termeszetõ
vala, Bolondsaggal az agia tellies vala, Minden hatuan
erkõlcz û benne vala.
[p 0002] Ennek iuha es keczkeie
sok vala, Czak azokbà ûneki kedue vala, Minemûket mostis
latunk giakorta, Nem kel neki emberek baratsaga.
Kik
szõntelé barmok kõzõt forgodnak, Keczkekkeles
disznokkal naiaskodnak, Emberek szemelie elõt el bunak,
Mi8t az rokak czak magoknak kullognak
Hogy embernek illié
erkõlcz né hasznal, Errõl most igé szep peldat
halhatnal, Kit gonosz keduû gazdagnak mõthatnal, Kiket
peldaz herman vrà nag nabal
Felesege az Nabalanak szep
vala, Kinek neue szep Abigail vala, Hiû es ezes
aszszoni allat vala, Io erkõlcziû ekes beszedû
vala.
Ez vranak haza gongiat viseli, Bolondsagat az mint
lehet fedezi, Kemen termeszetit mind el szenuedi,
Tisztessege mert ûtet arra viszi.
Mikor Dauid
szolgaitol meg halla, Hogy az rabal iuhait olloltatna, Haza
nepet igen vigan tartana, Tiz iffiu szolgait hoza
valaszta.
Kõuetseget ig ada az iffiaknak, Mennietõk
el hazahoz az Nabalnak, Kõszõnnietõk en szommal az
Iambornak, Es mongiatok ezt mint io baratomnak.
Bekeseget
keuanok û maganak, Czialaggiaual mint atiamfiainak, Isteni
aldomast az û hazanak, Io szerenczeiet minden û
marhaianak.
Most hallam hogy iuhait be haitatta, Es Iambor
szolgait nagy vigan tartia, Azon szolgaitol azt meg
tudhattia, Hogy û neki voltam nagy io barattia.
[p 0003]
Mert mi vlta it vagiunk az pustaba, Mi azokat õttûk
tarsasagunkba, Es marhaianak voltunk oli oltalma, Hog1
senkitõl nem eset benne kara,
Azert hiszem hog1
keduet niertûnk vala, Nag1 biznakba kûldõttûnk hozzaia,
Emlekõzzek rolunk is vig voltaba, Mert czak alig vagiunk it az
pusztaba.
Sõth inkab szegyen fianak Dauidnak, Es
vele valo szegen firfiaknak, Kik û neki es vtannis
szolgalnak, Kûlgiõn elest mert souan helieny vadnak.
Ezt haluan aaz Iffiak el indulanak., Mikor Nabal eleiben
iutanak, Vrok kõuetsegebe el iaranak, Es neki nagy
tisztesseggel szolanak.
Mikor Nabal mind ezeket
hallana, Embertelen voltat ot meg mutata, Es nemes
szemelieket nem gondola, Illien szoual ûket el
pirongata.
Meggiûnk neki hogyha Dauid vratok, Vag1 ki fia
azzal en nem gondolok, De azt tudom hogy szellel
vandoroltok, Es ty vratok elõt czak budostok.
Variatok
czak im adom veszem, Es effele budosoknak szegdelem,
Barmom husat azokra vesztegeté, Akkik hõnan valok mert
azt sem erten.
Ot az Nemes Iffiak meg pirulanak, Es elõle
giorsan el fordulanak, Mikor Dauid eleiben iutanak, Mind
ezekrõl neki boszszonkodanak.
Ezen Dauid
szertelen el busula, Es fegyueret fõl kõte oldalara,
Negy szaz legent giorsan melle valaszta, Kikkel Nabal
hazara el indula.
[p 0004] Vala Nabalnak eg1 Iambor
szolgaia, Mel igen iol eszeben võtte vala, Mint
Dauidnak vra valaszt tõt vala, Es ez dolgon igen buskodik
vala.
De nem mere szollani az Nabalnak, Tuduanrosz
termeszetit û vranak, Sõt eleiben meneõ azzonnianak, Es
ig szola Abigail azonnak.
En mint Iambor nektek ezzel
tartozom, Azert amit ertek en azt meg mondom, Talam ezt te nem
ertõtted aszszoniõ, De vram ertetlensegé buskodom.
Most Dauid az pusztabol hozza kûlde, Tûle nagy
szep szoual elest kerete, Vram nagy ertetlenseggel
felele, Szolgait el pirongata elõle.
Azok aszszoniom
mind ieles firfiak, Nekûnk artani nem akartak, Sõt mindenek
ellé oltalmaztanak, Es hiû tarsasagokban tartottanak.
Az pusztaba mi vlta velek voltunk, Eiel nappal mint egy kõ
falhoz biztûk, Mert voltanak nekûnk õl hiû oltalmunk,
Hogy marhankba az vlta kart né lattunk.
Azert most visel
gondot ez dologrol, Es ne bizzad vrunkra az Nabalra, Mert felek
hogy nem czak õnnõn magara, De veszelt hoz egez az û
hazara.
It tekencz meg mi legen az io szolga Hogy kinek
fay vra niomorusaga, De neszd aztis meli igen szûk es
draga, Az io aszszony allat okosaga.
Abigail
aszzszon hogy ezt meg erte, Szolgaiataol igen io neuen
veue, De vraknak ez dolgot nem ielente, Mert tuggia hogy feiebe
nem verhetne.
[p 0005] Giorsan elõ szerze sok
keniereket, Io borokkal meg tõlte nagy tõmlõkõt, Es
niuzata nagy sok kõuer õkrõket, Es keszite sok
rendbeli etkeket.
Fel rakata az szamarok hatara, Hog azzal
indulianak paranczollia, V20 magais fel ûle szamarara, Es
vtanna leaniual indula.
Hogy az hegrõl mar ala iutot vala,
Azon kõzben Dauidis oda iuta, Kinek ottan eleiben indula, Es
Dauidtol ill boszszon kodast halla.
Ezeknek
marhaiokat meg tartottam, Az pusztaban kartol meg
oltalmaztam, Kikert czak hiaba mind munkaliottà, Mert az iokert
tõlõk meg gialaszattam.
Ellensegim
szerencziesek legienek, Ha miattam touab meg menekõdnek,
De valakik birtoka alat vannak, Azok holnap virrataig nem elnek,
Abigail aszszony ezt mind halgattia, Az szamarrol
giorsasaggal le szalla, Es Dauidnak hogy eleiben iuta,
Labaihoz orczaiaual borula.
Monda vram szolgalo Leaniodat,
Batorsaggal elõtted szolny haggiad, Feriem vetket nekem
tulaidoniczad, Es kõniõrgesem vram meg halgassad.
Az
en feiemre mostan vrak Kiral, Kerlek hogy ez bûnert ne
haragugial, Mert mikeppé hogy neki neue Nabal, Azonkeppen dolga
bolondsagban al.
Iambor szolgaidat kiket boczattal,
Hogy ha lattam volna az en hazamnal, Most mi reank vram nem
haragudnal, Sõm vetõt volna ellenõd az Nabal.