KÜKÜLLEI NÉVTELEN:HISTORIA ... 0001


ABIGAIL Aszszon Historiaiat, Halliuk meg az û bõlcz ezes voltat, Mint mente meg halaltol az û vrat, Le szallituan Szent Dauidnak haragiat.

Ez mindennek lehet igen szep pelda, Kibõl mint eg tûkõrbõl meg lathattia, Az Istennek meli draga aiandeka, Kinek io hazas tarsot ad hazaba.

Mikor Dauid Galiatot meg giõze, Ot az kõsseg olly igen meg keduele, Es az vitezlõ nep nagnak bõcziûle, Hog Kirali meltosagra itilne.

Hogy ez dolgot Saul Kyral meg erte, Monthatatlan û magaba irille, Mert Dauidrol birodalmat û felte, Ez lõn oka hog1 kergetnie kezde.

Iollehet ez io vitez ember vala, Az û batorsaga mert Isten vala,De nem akar tamadni Kiralliara, Sõt elõtte egy pusztaba szorula.

Vala egy ember ot az hauas kõzbe, Az maon pusztaianak kietlenebe, Hogy kinek Nabal hiuattatik neue, Vala ioszaga az Carmelus hegbe.

Ez egy ektetlé hoszszu ember vala, Ertetlen es por termeszetõ vala, Bolondsaggal az agia tellies vala, Minden hatuan erkõlcz û benne vala.

[p 0002] Ennek iuha es keczkeie sok vala, Czak azokbà ûneki kedue vala, Minemûket mostis latunk giakorta, Nem kel neki emberek baratsaga.

Kik szõntelé barmok kõzõt forgodnak, Keczkekkeles disznokkal naiaskodnak, Emberek szemelie elõt el bunak, Mi8t az rokak czak magoknak kullognak

Hogy embernek illié erkõlcz né hasznal, Errõl most igé szep peldat halhatnal, Kit gonosz keduû gazdagnak mõthatnal, Kiket peldaz herman vrà nag nabal

Felesege az Nabalanak szep vala, Kinek neue szep Abigail vala, Hiû es ezes aszszoni allat vala, Io erkõlcziû ekes beszedû vala.

Ez vranak haza gongiat viseli, Bolondsagat az mint lehet fedezi, Kemen termeszetit mind el szenuedi, Tisztessege mert ûtet arra viszi.

Mikor Dauid szolgaitol meg halla, Hogy az rabal iuhait olloltatna, Haza nepet igen vigan tartana, Tiz iffiu szolgait hoza valaszta.

Kõuetseget ig ada az iffiaknak, Mennietõk el hazahoz az Nabalnak, Kõszõnnietõk en szommal az Iambornak, Es mongiatok ezt mint io baratomnak.

Bekeseget keuanok û maganak, Czialaggiaual mint atiamfiainak, Isteni aldomast az û hazanak, Io szerenczeiet minden û marhaianak.

Most hallam hogy iuhait be haitatta, Es Iambor szolgait nagy vigan tartia, Azon szolgaitol azt meg tudhattia, Hogy û neki voltam nagy io barattia.

[p 0003] Mert mi vlta it vagiunk az pustaba, Mi azokat õttûk tarsasagunkba, Es marhaianak voltunk oli oltalma, Hog1 senkitõl nem eset benne kara,

Azert hiszem hog1 keduet niertûnk vala, Nag1 biznakba kûldõttûnk hozzaia, Emlekõzzek rolunk is vig voltaba, Mert czak alig vagiunk it az pusztaba.

Sõth inkab szegyen fianak Dauidnak, Es vele valo szegen firfiaknak, Kik û neki es vtannis szolgalnak, Kûlgiõn elest mert souan helieny vadnak.

Ezt haluan aaz Iffiak el indulanak., Mikor Nabal eleiben iutanak, Vrok kõuetsegebe el iaranak, Es neki nagy tisztesseggel szolanak.

Mikor Nabal mind ezeket hallana, Embertelen voltat ot meg mutata, Es nemes szemelieket nem gondola, Illien szoual ûket el pirongata.

Meggiûnk neki hogyha Dauid vratok, Vag1 ki fia azzal en nem gondolok, De azt tudom hogy szellel vandoroltok, Es ty vratok elõt czak budostok.

Variatok czak im adom veszem, Es effele budosoknak szegdelem, Barmom husat azokra vesztegeté, Akkik hõnan valok mert azt sem erten.

Ot az Nemes Iffiak meg pirulanak, Es elõle giorsan el fordulanak, Mikor Dauid eleiben iutanak, Mind ezekrõl neki boszszonkodanak.

Ezen Dauid szertelen el busula, Es fegyueret fõl kõte oldalara, Negy szaz legent giorsan melle valaszta, Kikkel Nabal hazara el indula.

[p 0004] Vala Nabalnak eg1 Iambor szolgaia, Mel igen iol eszeben võtte vala, Mint Dauidnak vra valaszt tõt vala, Es ez dolgon igen buskodik vala.

De nem mere szollani az Nabalnak, Tuduanrosz termeszetit û vranak, Sõt eleiben meneõ azzonnianak, Es ig szola Abigail azonnak.

En mint Iambor nektek ezzel tartozom, Azert amit ertek en azt meg mondom, Talam ezt te nem ertõtted aszszoniõ, De vram ertetlensegé buskodom.

Most Dauid az pusztabol hozza kûlde, Tûle nagy szep szoual elest kerete, Vram nagy ertetlenseggel felele, Szolgait el pirongata elõle.

Azok aszszoniom mind ieles firfiak, Nekûnk artani nem akartak, Sõt mindenek ellé oltalmaztanak, Es hiû tarsasagokban tartottanak.

Az pusztaba mi vlta velek voltunk, Eiel nappal mint egy kõ falhoz biztûk, Mert voltanak nekûnk õl hiû oltalmunk, Hogy marhankba az vlta kart né lattunk.

Azert most visel gondot ez dologrol, Es ne bizzad vrunkra az Nabalra, Mert felek hogy nem czak õnnõn magara, De veszelt hoz egez az û hazara.

It tekencz meg mi legen az io szolga Hogy kinek fay vra niomorusaga, De neszd aztis meli igen szûk es draga, Az io aszszony allat okosaga.

Abigail aszzszon hogy ezt meg erte, Szolgaiataol igen io neuen veue, De vraknak ez dolgot nem ielente, Mert tuggia hogy feiebe nem verhetne.

[p 0005] Giorsan elõ szerze sok keniereket, Io borokkal meg tõlte nagy tõmlõkõt, Es niuzata nagy sok kõuer õkrõket, Es keszite sok rendbeli etkeket.

Fel rakata az szamarok hatara, Hog azzal indulianak paranczollia, V20 magais fel ûle szamarara, Es vtanna leaniual indula.

Hogy az hegrõl mar ala iutot vala, Azon kõzben Dauidis oda iuta, Kinek ottan eleiben indula, Es Dauidtol ill boszszon kodast halla.

Ezeknek marhaiokat meg tartottam, Az pusztaban kartol meg oltalmaztam, Kikert czak hiaba mind munkaliottà, Mert az iokert tõlõk meg gialaszattam.

Ellensegim szerencziesek legienek, Ha miattam touab meg menekõdnek, De valakik birtoka alat vannak, Azok holnap virrataig nem elnek,

Abigail aszszony ezt mind halgattia, Az szamarrol giorsasaggal le szalla, Es Dauidnak hogy eleiben iuta, Labaihoz orczaiaual borula.

Monda vram szolgalo Leaniodat, Batorsaggal elõtted szolny haggiad, Feriem vetket nekem tulaidoniczad, Es kõniõrgesem vram meg halgassad.

Az en feiemre mostan vrak Kiral, Kerlek hogy ez bûnert ne haragugial, Mert mikeppé hogy neki neue Nabal, Azonkeppen dolga bolondsagban al.

Iambor szolgaidat kiket boczattal, Hogy ha lattam volna az en hazamnal, Most mi reank vram nem haragudnal, Sõm vetõt volna ellenõd az Nabal.