ÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA. MOSESNEC MASODIC
KÕNYVE, MELLY MAGYAROL: AZ SIDOKNAC AEGYPTVMBOL VALO
KIIÕVETELEKRÕL IRATOTT KÕNYWNECC NEVEZTETIC. 0048
( Meg iria Moses ez kõnyvben az Israel
nemzetségénec Pharaó király által való
sanyargatását, annac czudálatos meg szabadîtását,
az Isten Tõruényénec ki adását. Mellyben bé foglállya
Moses, az Ióseph halála vtán való dolgyokat, az az,
Száz negyuen egy esztendõnec Historiáiát. Mert
Ióseph halálától fogua, Moses szûleteséig vagyon
60 Moses szûletésétõl fogua az AEgyptumból való
ki iõuetelig, vagyon 80 Exod:7. Az ki iõueteltõl fogua az
Isten Sátoránac fél keszîteséig vagyon 1 Exod:40.
esztendõ. Summa 141. esztendõ. ) [p 0049] I.
Rész. ( Az Ióseph halála vtán támad AEgyptumba wy
király, ki mikor látna az Izrael nemzetségénec
szaporodását és néuekedését, fél azoknac
hatalmasságoktól, és tanáczkozic árról mimódon
nyomoríthatna meg azokat. Elõszer azért kegyetlen
szolgáltatással terheli azokat. Másodszor az
bábáknac paranczol hogy az férfiu magot meg õllyéc, kic
mikor azt nem miuelnéc, paranczol mindeneknec hogy az férfiu
gyermekeket á vízbe hánnyác. ) 1 EZec az Izrael
fiainac neuec, kic bé mentenec vala Iácobbal AEgyptumba,
Mindenic pedig czeledestûl ment vala bé.
2 Ruben,
Simeon, Leui, Iehudah.
3 Issachar, Zebulon, Beniamin.
4
Dan, Nephtali, Gad, Aser.
5 Mind azoc az lelkec pedig,
mellyec Iácobnac ágyékából származtac vala, hetuenen
valánac.
Ióseph pedig AEgyptumban vala.
6 Es meg hala
Ióseph és minden õ attyafiai, az egész egy idõbéli
nemzetség.
7 Az Izrael fiai pedig neuekedénec, nagy
sokasággal szûletteténec, meg szaporodánac,
felõtte igen el hatalmazánac, és az fõld õ vélec el
teléc.
8 Azonkõzbe wy király támada AEgyptum
országon, ki az Iósephet nem esmerte vala.
9 Ki
monda az õ népénec: Imé az Izrael fiainac népe igen soc,
és mi nálúnknál hatalmasb.
10 ( Tanáczkozic Pharaó
arról mimódon nyomorîcza meg az Izrael népét.
Elõszõr azért nagy kemény szólgalattal terheli
õket. ) Ier czelekedgyûnc õ ellenec valami
okossággal, hogy ne szaporodgyanac, mert ha valami
módon had támad, félõ hogy az mi ellenséginkhõz ne
adgyác magokat, és el ne meñyenec az fõldrõl.
11
Rendelénec azért õ ellenec sattzóltató tizt tartókat,
hogy az népet szolgálattal terhelnéiec, és eppîté az
Izrael népe Pharaónac, kencz tartó városoknac, Pithom és
Raamses városokat.
12 De mennél inkáb sanyargattyác
vala az népet, annál inkáb neuekedic vala, és sokasodic
vala annál inkáb, añira hogy magokban haborganánac az Izáael
[!] fiainac elõ menetelekért.
13 Ióllehet az
AEgyptumbéliec, az Izrael fiait nagy kegyetlenséggel
kenszeritenéc szolgálni.
14 Es kesergetnéc az õ
életeket kemény szolgálattal, saar keueréssel,
tégla czinálással, és minden mezei szolgálattal,
minden egyéb dolog tétellel, mellyben az õ
szolgálattyockal élnec vala nagy kegyetlenséggel.
15
Es paranczola az AEgyptumnac királya az Sidó bábáknac, (
Paranczol Pharaó az bábáknac, hogy az Izraelitaknac férfiui
magzatokat meg õllyéc az szûlésnec oráián. ) kic
kõzzûl eggyiknec Siphrah, az másiknac Puah vala neue, ezt
monduán.
16 Mikoron az szûlésnec ideién az Sidó
aszszoni állatockal lésztec, ha látándgyátoc
hogy fiat szûlnec, meg õllyétec azt, ha pedig leiánt
szûlnec, meg ne õllyétec.
17 De azoc az bábác
félec az Istent, és nem czelekedénec úgy az mint
paranczolta vala nékiec az AEgyptumnac királya, hanem eleuenen
meg tartyác vala az gyermekeket.
18 Hiuatá annac okaért
AEgytumnac királya az bábákat, és monda nékiec: Miért
miueltétec ezt hogy az gyermekeket eleuenen meg tartanátoc?
19 Felelénec pedig az bábác Pharaónac: Mert az Sidó
aszszoni állatoc nem ollyanoc mint az AEgyptumbéliec,
mert vastagoc, és minec elõtte õ hozzáioc menne az
bábá, annac elõtte szûlnec.
20 Annac okaért iól
tõn Isten azockal az bábáckal, és az nép igen meg
sokasodéc, és igen el hatalmazánac.
21 Miuel hogy pedig
az bábác Istent féléc, annac okaért azoknac házoc népét
meg szaporîtá.
22 ( Kegyetlen paranczolat, hogy az
férfiu magzatoc az vizbe vettessenec. ) Meg paranczola
azért Pharaó az õ népénec, mondnán: [!] Minden férfiui
magot az folyó vízbe vessetec, minden leányzó magot pedig
eleuenen meg tarczatoc.
II Rész. ( Szûletic Moses az
Leui nemzetségébõl, ki vettetic az vizbe, fel veszi azt
az Pharaó leánya, és fel tartattya fia gyalant. Meg õl à
Moses egy AEgyptumbéli embert, és mikor bé vádoltatot
vólna, el megyen Midian tartományába, ott vészen
magánac feleséget, és lészen az feleségétõl fia,
Gersom. ) 1 EL méne pedig egy Leui nemzetségébõl
való férfiu, és võn magánac feleséget vgyan azon Leui
nemzetébõl.
2 Teréhbe eséc pedig az aszszoni
állat és szûlé fiat, ki mikor látta vólna hogy
szép gyermec vólna, el reyté azt három hólnapîg.
3
Es mikor touáb el nem titkolhatná, szerze añac
gyekénbõl egy ládáczkát, mellyet enywel és fenyõ
viaszszal meg õtté, és abba helyheztetuén az
gyermeket, el vete az folyó víznec partyán az sásasba.
4 all vala pedig az õ nénnye ( Moses nennye ki az
gyermekre vigyázot, minden ketségnélkûl az Maria vólt,
mellybõl meg tettzic hogy nénnye vólt mind az Aaronnac mind
az Mossesnec, Miuel hogy pedig az mint az Moses
beszélli, Num: 20. cap. Azon esztendõben hólt meg az
mellyben bé mentec az Chanaan fõldébe, abból meg tettzic
hogy sokat élt az Maria. ) táuól, hogy meg látná mint
lenne dolga az gyermeknec.
5 Az Pharaónac pedig leánya alá
méne hogy mosodnéc az folyó vízben, és añac
szólgáló leáni iárnac vala az víznec partyán, és
minec vtánna látta vólna az ládáczkát a sásasnac
kõzepette, el kûldé az õ szólgáló leányát és ki
hozatá azt.
6 Es mikor meg nîtotta vólna, látá az kis
gyermeket, és imé az kis gyermec sir vala, és
kõnyõrûluén iayta, [!] monda: Az Sidóc gyermeki
kõzzûl való ez.
7 Es monda az gyermeknec Nénnye az
Pharaó leányánac: El meñyeké hogy egy szoptatós
aszszoni állatot hijac az Sidó aszszoni
állatoc kõzzûl, ki az gyermeket szoptassa,
8
Felele az Pharaó leánya: Eregy el. El méne azért az leányzó
és hiuá az gyermeknec Annyát.
9 Es monda nékie az Pharaó
leánya: vidd el ez gyermeket, és el viué az aszszoni
állat az gyermeket és szoptatá azt.
10 Fel neuekedéc
pedig az gyermec, és viué azt à Pharaó leányánac, és fia
gyalánt tartya vala azt, és neuezé azt ( Moses, az az, ki
vonattatot, tudni illic az vizbõl. ) Mosesnec, mert azt
monda: A vízbõl võttem ki õtet.
11 Lõn pedig az
napokban mikor Moses fel neuekedet vólna, ki [p 0050] méne
az õ attyafiaihoz, és látá az õ sanyaruságokat,
látá aztis hogy egy AEgyptumbéli ember verne egy Sidót az õ
attyafiai kõzzûl.
12 Es mikor két felé tekintet vólna,
és látta vólna hogy senki nem vólna ott, meg õlé az
AEgyptumbéli embert és el reyté azt az homokban.
13 Az
vtán másod napon ki menuén, imé két Sidó férfiac
versengenec vala, és monda añac az ki bûnõs vala: Miért
vered az te atyádfiat?
14 Es az felele: Kiczoda tõtt
tégedet feiedelemmé és bîróuá mi raytunc? Auagy meg
akarszé engemetis õlni à mint meg õléd az
AEgyptumbéli embert? Meg rõttene az1ert Mose, és monda:
Bizony meg tudtac azt az dolgot.
15 Meg hallá Pharaóis ez
dolgot, és Mosest halálra keresteti vala, de el futa
Moses Pharaótól való féltében, és lakozéc Midiannac
fõldében, és le ûle egy kútnál.
16 Valánac pedig az
Midianitáknac papiánac két leáni, kic el iõttec vala és
vizet merîtuén meg tõltõttéc vala az válúkat, hogy meg
itatnác az õ Attyoknac iuhait.
17 Es el iõuénec az
pásztorokis, és azokat el ûzéc, ackor Moses fel
keluén segitséggel lõn az leányoknac, és azoknac
iuhainac innyoc ada.
18 es mikor mentec vólna Reuelhõz az
õ Õsõkhõz, monda: Mi az oka hogy most illyen hamar
meg iõttetec?
19 Es mondánac: Egy AEgyptumbéli ember
óltalmazá minket az pásztoroc ellen, añac felõtte mi
nékûnc vizetis merîtett, és az mi iuhainkat meg itatta.
20 Es monda az õ vnokainac: Hól vagyon az? Miért
botsattátoc el azt az férfiat? Hijátoc elõ õtet hogy
egyéc kenyeret.
21 Es Mosesnec akarattya lõn rayta hogy
ez emberrel egygyût maradna, és adá Mosesnec
feleségõl Sipporat az õ vnokáiát.
22 Es szûlé
fiat, és neuezé azt ( Gersom, az az, ki ûzetet
iõueuény. ) Gersomnac, mert azt monda: Iõueuény vóltam
az idegen fõlden.
23 Es mikor soc napoc múltac vólna el,
meg hala az AEgyptumnac királya, és foházkodnac vala az Izrael
fiai nagy szolgálatnac miatta, és kiáltnac vala; Az
szolgálat miatt való kiáltásoc pedig fel méne Isten
eleibe.
24 Es meg hallá Isten az õ kiáltásokat, és
meg emlékezéc Isten az Abrahammal Isáckal, és Iácobbal
tõtt kõtesérõl.
25 Es meg tekinté Isten az Izrael
fiait, és meg erté (az õ nagy nyomorúságokat. )
III.
Rész. ( Meg ielenic Isten Mosesnec az puztában, meg
ielenti nékie, hogy az Izráel nemzetségét ki akarná hozni
AEgyptumból, el hija Mosest hogy õ általa
szabaditsa meg az népét, vonogattya magát Moses, de az
Isten igéretet tészen nékie hogy inkáb reá
haythassa az tiztnec fel vetelére. El kûldi azért Isten
Mosest az õ népéhõz és az Pháraó királyhoz. ) 1
AZ Moses pedig õrizi vala az õ Ipánac, Ithronac, az
Madianitac papiánac iuhait, és haytá az iuhokat az púztan
túl, és iuta az Istennec hegyéhõz, az Horebhõz.
2 Es
meg ielenéc nékie az ( Minden kétségnélkûl az
Istennec õrõc igeie vólt ez, ki miuel hogy az Atyaknac
gyakorta meg ielenti vala magát az kõuetkezendõ
testesûlésnec bizonságáért, neueztetic Angyalnac.
De más felõl neuezi õ maga magát Istennec, ki vólt,
vagyon10, és lészen. ) WRnac Angyala tûznec lángiában
egy czipke bokorban, és tekinte oda Moses, és imé az czipke
bokor égh vala, de meg nem emésztetic vala.
3 Monda
azért Moses, oda téréc, és meg látom ez nagy czudálatos
látást, hogy az czipke bokor meg nem emésztetic.
4
Látuán pedig az WR hogy oda térne Moses meg látni azt,
szólítá õtet az Isten az czipke bokorból, és monda:
Moses, Moses, ki felele: Imhól vagyoc.
5 Es monda (az
Isten: ) Ne iõy ide kõzel, óld le az te sarudat az te
lábaidról, ( Az Sarunac le vetéséuel azt akaria meg
esmertetni az Mosessel, hogy az az fõld szent az
Istennec ielen való vóltaiért, mint az tõrõkõkrõl
mondgyác hogy mikor az õ templomokba bè mennec, le vetic
lábokbol az õ czismáiokat, à helynec
bõczûlléséiért. ) mert az fõld mellyen állasz,
szent fõld.
6 Es monda: En vagyoc az te Atyádnac
Istene, Abrahamnac Istene, Isáknac Istene, Annac okaért
el yerté Moses az õ ortzáiát, mert fél vala Istenre
nézni.
7 Es monda az WR: Bizonnyal láttam az én népemnec
nyomorúságát melly vagyonAegyptumban, és à
sattzóltatóc miatt való kiáltásokat meg hallottan és
meg tudtan az õ sanyarúságokat.
8 Le szállottam
( Az Isten nem mégeyn [!] egy helybõl másba, hanem
mondatic le szállani mikor az õ népénec
nyomorúságát meg lattya és meg szabadittya azokat. )
azért hogy mag szabadîtsam õket az Aegyptumbélieknec
kezekbõl, és ki hozzam arról az fõldr20ol, ió és
széles fõldre, teijel mézzel folyó fõldre,
Chananéusoknac, Hitthéusoknac, Emorréusoknac,
Perizéusoknac, Hiuéusoknac és Iebuséusoknac
helyekbe.
9 Mostan pedig imé az Izrael fiainac
kiáltásoc én hozzám iutott, és láttam az nagy
nyomorúságot mellyel nyomorgattyác õket az
AEgyptumbéliec.
10 Annac okaért mostan iõy el ide, (
Mosesnec hiuatala. ) és el kûldelec tégedet Pharaóhoz,
és hozd ki az én népemet az Izrael fiait Aegyptumból.
11
Es monda Moses az Istennec: Kiczoda vagyoc én hogy
Pharaóhoz mennyec, és ki hozzam az Izrael fiait AEgyptumból?
12 Es felele: En te veled lészec, és ez az ielensége
hogy én kûldettelec tégedet. Mikor ki hozandod ez népet
AEgyptumból, az Istennec szolgálni fogtoc ez hegyen.
13 Es monda Moses az Istennec: Imé én el megyec az Izrael
fiaihoz, és azt mondom nékiec: Az ti Atyáitoknac Istene
kûldett engemet ti hozzátoc. Ha azt mondandgyác nékem:
Kiczoda añac az õ neue, mit felellyec nékiec?
14 Es monda
Isten Mosesnec: EHEIE neuem, ( Eheie, az Istennec
állattyánac õrõcke valóságánac neué0. Miuel hogy
pedig mikor az Istenrõl gondolkodunc, semmi idõt elmenkel
meg nem foghatunc, annac okaért õtet az irás mondgya.
Eheienec, az az, ollynac à ki vólt, vagyon, és lészen
mind õrõcke, mint à sz: Iános magayrázza, [!] Apoc: 1.
Nemellyec igy fordittyac, En vagyoc az ki vagyoc. Az ki vagyon,
az kûldet engemet ti hozzátoc. Nemellyec igy. Lészec, ki
lészec, az kinec neue ez, Lészec, az kûldet engemet.
Honnét meg tetzic hogy igys, fordithattyúc: vOltam ki vóltam,
az kinec neue ez. Vóltam, Az kûldet engemet. Mert az Isten
vólt, vagyon és lészen, miképpen à Sidóc mõdgyác hogy
az Eheie, mind el múlt mind ielen való mind õrõcke
kõuetkezendõ idõt be foglal. ) mert én vagyoc. Es
monda: Igy szólly az Izrael fiainac: Az Eheie kûldett
engemet ti hozzátoc.
15 Es esmét monda Isten
Mosesnec: Igy szólly az Izrael fiainac, Az ti
Atyáitoknac WRA Istene, az Abrahamnac Istene, Isáknac
Istene, Iácobnac Istene kûldett engemet ti hozzátoc, Ez
az én neuem mind õrõcké, és ez az (én neuem) mellynec
általa az emberec meg emlekeznec rólam minden nemzetségrõl
nemzetségre.
[p 0051] 16 Menny el és gyûycz egybe az
Izraelnec véneit, és mond ezt nékiec: Az ti Atyátoknac WRA
Istene meg ielent énnékem, Az Abrahamnac, Isáknac és
Iácobnac Istene, ezt monduán: Meg emlekeztem ti róllatoc,
és arról az mít veletec czelekedtec AEgyptumban.
17 Annac
okaért mondottam: Ki viszlec titeket az AEgyptumbéli
nyomorúságból az Chananéusnac, Hitthéusnac,
Emorréusnac, Perizéusnac, Hiuéusnac és
Iebuséusnac fõldekre, téijel és mézzel folyó
fõldre.
18 Es engednec az én szómnac. Te pedig és az
Izraelnec Vénei mennyetec az AEgyptumnac királyához, és igy
szóllyatoc néki: Az Sidóknac WRA Istene meg ielent mi
nékûnc. Mostan annac okaért kérûnc, engedd meg mi
nékûnc hogy mennyûnc harmad napi iáró fõldre az
puztába, hogy áldozzunc az mi WRunknac Istenûnknec.
19
En pedig tudom hogy nem engedi az AEgyptumbéli király hogy el
mennyetec, hanem ha hatalmas kézzel kénszeritetic.
20 Ki
nyuytom azért az én kezemet, és meg verem AEgyptumot minden
czudálatos dolgaimmal, mellyeket ott czelekeszem, és az
vtán el boczát titeket.
21 Es keduessé tészem ez
népet az AEgyptumbéliec elõtt, hogy mikor ki mentec
AEgyptumból, ne mennyetec ûressen.
22 Hanem kérien az
aszszoni állat az õ szomszéd
aszszonyától, és az õ házánac gazda
aszszonyától, ezûst és arany edényeket, és
ruhákat, mellyekbe õltõztessétec az ti fiaitokat és az
ti leánitokat, és AEgyptumot meg foszszátoc. ( Vagy:
meg foztyatoc. )
IIII Rész. ( Az Isten meg erõssiti
az Moses hiuatalát czudáckal, hogy az Izrael fiai inkáb
hidgyenec néki. Mikor megis vonogatná magát Moses, meg feddi
Isten õtet, igeretetis tészen néki, az Aarontis
melléie adgya. El kõuetkezic az Ipától Moses, és mikor
menne az vton az Isten Angyala le akaria vágni Mosest
miuel hogy gyermekét kõrnyûl nem metélte vólt. az
felesége azért kõrnyûl metéli az õ fiat. Eleibe iõ
Mosesnec az Aaron. ) 1 ACkor) feleluén Moses monda:
Imé nem hisznec énnékem sem az én beszédemnec nem
engednec, mert azt mondgyác, Nem ielent meg néked az WR.
2
Monda azért néki az WR: Miczoda az, az mi az kezedben vagyon?
Felele Moses: Veszszõ.
3 Es monda az WR: Vesd az
fõldre azt, és el veté azt az fõldre, és változéc
kígyóuá, és Moses el futamodéc elõtte.
4 Monda pedig
az WR ( Elsõ cz20da méllyet ád az Isten Mosesnec. )
Mosesnec: Nyúyts ki az te kezedet és fogd meg az farkát,
ki az õ kezét ki nyúytuán meg foga azt, és változec
veszszõué az õ kezében.
5 Hogy higygyéc hogy
meg ielent te néked az õ Attyoknac WRA Istene, az Abrahamnac
Istene, Isáknac Istene, és Iácobnac Istene.
6 Monda
pedig esmét néki az WR: boczássad az te kezedet
kebeledbe, ( Másodic czuda. ) és bé boczatá kezét az
õ kebelébe, és esmét ki voná kebelébõl, és imé az
õ keze poklos vala mint az hó.
7 Monda annac felõtte:
Tegyed esmét kebeledbe az te kezedet, ki kebelébe téué az
õ kezét, és ki véué azt kebelébõl, és imé meg
tisztúlt vala mint egyéb teste.
8 Hogy ha nem
hijendenec te néked, és nem engedendenec az elsõ czudánac
beszédénec, hisznec az másodic czudánac
beszédénec
9 Hogy ha pedig nem hijendenec è két
ielenségnekis, és nem engedendenec az te beszédednec,
ackor merîcz vizet az folyó vízbõl, ( Harmadic czuda. )
és õssed az szárazra, és változnac az vízec az
fõldõn vérré, az mellyeket merîtettél az folyó
vízbõl.
10 Es monda Moses az WRnac: Kérlec wram,
(Vonogattya mégis magat Moses, de Isten meg dorgallya. )
(ne kûldgy engemet oda) Mert nem vagyoc ékesen szóló,
ez elõtt sem vóltam soha, sem pedig miólta az te
szólgáddal beszéllesz, hanem késedelmes vagyoc
à szólásra miuel hogy bántatot az én nyeluem.
11
Kinec felele az WR: Kiczoda teremtette az embernec száiát?
Auagy ki tészi az embert siketté, vagy némáuá, vagy
látóuá, vagy vacká? Auagy nem énéki WR vagyoc?
12 Annac
okaért menny el, és én lészec az te száddal, és meg
tanîtlac tégedet mit szóly.
13 Es monda: Kérlec wram
kûldgyed azt az kit illic kûldenéd.
14 Es fel geriede az
WRnac haragia Moses ellen, és monda: Auagy nem atyádfiaé te
néked az Leui nemzetségébõl való Aaron? Tudom hogy õ
ékesen szóló, és imé õ te néked elõdbe ki iõ,
ki mihelt meg lát tégedet, õruendez sziuében.
15 Te
szóly õ nékie, és adgyad szaiába ez
beszédeket, és én lészec az te száddal és az
õ száiáual, és meg tanîtlac titeket mit kellyen
czelekednétec.
16 Es õ szóllyon te helyedbe az
népnec, és õ lészen te néked száiad gyalánt, (
Az az, Aaron lészen néked mint egy tolmáczod, te pedig
néki mond meg az mit én mondandoc te néked, és te tõled nem
kûlõmben kérd tanátsot, mint ha tõlem kérdene. ) te
pedig õ néki lészesz úgy mint Isten gyalánt.
17 Ez veszszõt pedig vegyed kezedbe, mellyel czudákat
tégy.
18 El méne azért Moses, és meg tére az õ
Ipához Ietrohoz, Es monda nékie: Kérlec engedd meg nékem (
El kõuetkezic Moses az ipátul. ) hogy mennyec el az én
atyámfiaihoz AEgyptumba, és lássam meg he még élnec. Es
monda Iethro Mosesnec: Eregy el békeséggel.
19 Mert
ezt mondotta vala az WR Mosesnec Midianban: Eregy el haza
AEgyptumba, mert meg hóltac mind azoc à kic tégedet halálra
keresnec vala.
20 ( Tremellius illy értelemben vagyon:
Hogy az pútaból vitte feleségét és gyermekét Moses az
Ietrohoz, miuel hogy azoc vele vóltac vólna az puztában, és
az vtán vgy ment vólna AEgyptumba, melly értelem nem gonoz,
mert Ietro az vtán viszi meg Mosesnec az õ
feleségét. Azért igy fordittya az betõt. Moses véuén
az õ feleségét és gyermekit, ûltette vala azokat
szamár hátára hogy õ AEgyptumba meg térne. ) Es fel
véué Moses az õ feleségét és az õ fiait, és
ûlteté õket szamár hátára és haza méne AEgyptumba,
el viue az Isten veszszõiétis kezében.
21 Es
eztis mondotta vala az WR Mosesnec: Mikor el indúlsz
hogy AEgyptumba haza menny, meg lásd hogy mind azokat az
czudákat mellyeket te reád bisztam, meg miuellyed Pharaó
elõtt, és én meg keménîtem az õ sziuét hogy ne
boczássa el az népet.
[p 52 2] 2 Ezt mondgyad azért
Pharaónac: Ezt mondgya az WR, En fiam és én elsõ
szûlõttém az Izrael:
23 Es én mondám néked,
boczásd el az én elsõ szûlõttémet hogy
szolgállyon én nékem, és nem akarád õtet el
boczátani, annac okaért imé én meg õlõm az te fiadat, az
te elsõ szûlõttedet.
24 Es lõn az úton, egy
szálláson eleibe méne nékie az WR, és akaria vala
õtet meg õlni. ( Az Isten Angyala le akaria vágni
Mosest. )
25 Az Sipporah azért ragadá egy éles
kést, és el mettzé az õ fiánac szemérem testénec
elsõ bûrét, és Mosesnec lába èleibe veté, és monda:
Az én fiamnac véréuel váltot fériem vagy te énnékem. ( Az
az, Fiamnac véréuel kelletéc teged fel váltanom. kit ha
kõrnyûl nem metelec vala, meg kel vala halnod. )
26 Es
meg szûnéc õ tõle az WR. Vérnec fériénec mondotta
vala pedig ackor Mosest, az kõrnyûl metelkedésért.
27 Az WR pedig meg paranczolta vala Aaronnac: Eregy eleibe
Mosesnec az puztába, ki el menuén eleibe méne néki az
Isten hegyénél, ( Aaron eleibe mégyen Mosesnec. ) és
meg czókolá õtet.
28 Ackor meg beszélle Moses
Aaronnac, az Istennec minden dolgait mellyekért õtet kûldi
vala, és mind azokat az ieleket mellyeket paranczolt vala hogy
czelekednéc.
29 El menuén azért Moses és Aaron, egybe
gyûytéc az Izrael fiainac minden véneit.
30 Es mikoron
Aaron meg mondotta vólna azokat az beszédeket, mellyeket
szólot vala az WR Mosesnec, és azokat az czudákat
czelekedne az nép elõtt.
31 Hûn az nép. Es mikor
hallottác vólna hogy az WR meg látogatta vólna az Izrael
fiait, és meg tekintette vólna azoknac nyomorúságokat, le
búrúluán hálákat adánac Istennec.
V. Rész. (
Moses és Aaron bé mennec Pharaó királyhoz, kéric Isten
szauáual hogy az nepet el boczásßa. Haragszic az
király Mosesre és az Aaronra, az népet annál nagyob
szolgálattal terheli, feddenec az Izrael fiai Mosesre
és Aaronra, Moses kõnyõrõg Istennec. ) 1 ANnac )
vtánna el ménénec Moses és Aaron, és mondánac Pharaónac:
Ezt mondgya az Izraelnec WRA Istene, Boczásd el az én
népemet, hogy énnékem innepet szentellyenec az puztában.
2 Es monda Pharaó: Kiczoda az WR, hogy engedgyec az õ
beszédénec és el boczássam az Izraelt? Az WRAtis nem
esmérem, az Izraeltis nem boczátom el.
3 Es mondánac: Az
Sidóknac Istene meg ielent mi nékûnc, kérûnc engedd meg
hogy meñyûnc harmad napi iáró fõldre az pusztába,
hogy áldozzunc az mi Wrunknac Istenûnknec, hogy meg ne
bûntessen minket dõg halállal vagy fegyuerrel.
4 Es
monda azoknac az AEgyptumnac királya: õ Moses és Aaron,
miért késlelitec meg az népet az õ múnkáiokban:
mennyetec el dolgotokra.
5 Eztis mondgya vala Pharaó: Miuel
hogy az fõldnec népe soc, àhoz való biztotokban
vonszátoc el az népet az múkától.
6 Es parantsola
Pharaó az napon az népnec pállérinac és elõttõc
iáróknac, illyen módon. ( Kegyetlenségnec példáia,
vagyon az Pharaó királlyban. )
7 Ennec vtáña polyuát az
népnec ne adgyatoc az tégla czináláshoz mint ennec elõtte,
õ magoc mennyenec el és keressenec polyuát.
8 Mind az
által az tégla számot mellyet annac elõtte tsináltac,
vgyan ráioc vessétec, azt le ne szállîtsátoc,
mert hiualkodnac és azért kiáltanac, ezt monduán: Mennyûnc
el áldozzunc az mi Istenûnknec.
9 Terheltessenec meg
dolog tétellel hogy abban legyenec foglalatosoc, és ne
bizzanac hazugságnac beszédiben.
Ki ménénec azért
az népnec sattzóltatói és az elõttõc iáróc, és
mondánac az népnec illyen szóckal: Ezt mondgya Pharaó, En
nem adoc néktec polyuát.
11 Ti magatoc mennyetec el,
keressétec polyuát az holott találtoc, mert vgyan nem
kissebítetic meg semmiuel az ti múnkátoc.
12 Es el
oßzla az nép egész AEgyptumnac fõldén, hogy
gyûytenénec pozdoriát az polyuá heylébe. [!]
13 Es az
palléroc kénszeritic vala õket ezt monduán: Végezzétec
el az ti múnkátokat, az minden napi reátoc vetett tégla
számot az õ napián, mint szinte mikor polyuát
adtanac.
14 Es meg veretteténec az Izrael fiai elõtt
iáróc. Kiket az Pharaó palléri rendeltec vala azoc elõtt,
és ezt mondgyác vala: Miért nem tellyesititec bé az
reátoc vetett tégla számot, sem tegnap sem ma, mint
ennec elõtte?
15 Annac okaért el ménénec az Izrael
fiainac elõttõc iárói, és kiátltánac Pharaóra illyen
módon: Miért czelekedel igy az te szólgaiddal?
16
Polyuát nem adnac az te szólgaidnac, és azt mondgyác mi
nékûnc: Czinállyatoc téglat, és imé az te szólgaid
verettetnec, maga az te néped bûnõs (hogy polyuát nem
adnac.)
17 Es monda Pharaó: Czac hiualkodtoc és henyéltec,
azért mondgyátoc, Mennyûnc el áldozzunc az WRnac.
18
Annac okaért mennyetec el múnkál1dgyátoc, polyuát vgyan nem
adnac, az tégla számot pedig mellyet rátoc vetnec, bé
adgyátoc.
19 Mikoron láttác vólna az Izrael fiainac
elõtte iárói, hogy az õ állapattyoc nyomorúltul vólna,
miuel hogy azt mondánac, hogy az minden napi ráioc vetett
tégla szám semmiben aláb ne szállyon.
20 Elõ
találuán Mosest és Aaront, mikor amazoc ki iõnénec
Pharaótól, ellenec támaduán nékiec mondánac.
21
Lássa meg az WR az ti dolgotokat és itéllye meg, kic
minket vtálatosocká tettetec Pharaó elõtt, és az õ
szólgai elõtt, és fegyuert adtatoc õ kezekbe hogy
minket meg õlnénec.
[p 0053] 22 ( Kõnyõrõg Moses
az Istennec? ) Es Moses az WRhoz fordúluán, monda: Wram
miért nyomorîtád igy ez népet? Miért kûldõttél engemet
ide?
23 Mert az idõtõl fogua hogy bé mentem Pharaóhoz
hogy az te Neuedbe néki szólnéc, ez népet annális inkáb
nyomorgattya, és te vgyan nem szabadîtád m,eg az te
népedet.
VI. Rész. ( Az Moses kõnyõrgesére felel
az Isten, és esmét vijonnan igeretet teszen hogy minden
kétsegnélkûl meg szabadíttya az õ népét, és
miuel hogy az nép immar mayd kétségbe eßet vólna, hadgya
Isten Mosesnce hogy esmét bé mennyen Pharaóhoz. Az
vtán emlekezic Moses az Rubennec, Simeonnac és Leuinec
nemzetségérõl, melly Leui nemzetségébõl
sszármazot Moses és Aaron. ) 1 Es monda az WR
Mosesnec: Mayd immár meg látod mit czelekeszem
Pharaóual, mert hatalmas kéz által kénszerîtetuén
boczáttya el õket, és hatalmas kéztõl készeritetuén
ûzi ki õket az õ fõldébõl.
2 Es szólîtuán
Isten Mosest, monda nékie: En vagyoc az WR.
3 Es meg
ielentettem magamat Abrahamnac, Isáknac és Iácobnac az
Mindenható Erõs Isteñec neuében, De az Iehouánac neuében
( Ez harmadic versben az Istennec három neue vagyon. Az
elsõ. El, melly erõsséget vagy hatalmasságot
iegyez. Az másic, Schadai, melly elegséget vagy
bõséget iegyez. Az harmadic Iehouah, melly newel az
Istennec ki mondhatatlan állattya iegyeztetic. Mondatic pedig
Iehouánac az Isten, miuel hogy õ volt és vagyon és
lészen mind õrõcke, és az teremtet állatoknakis ád
valóságot, az az, mondatic Iehouánac, az õ õrõcke
való álláttyára nézue. Másodszor az õ igeretinec
valoságára nézue mert miképen állattyában azonképen
igeretiben valoság vagyon. Azt mondgya azért Isten
Mosesnec: En nem ielentettem meg magamat az Iehouanac
neuében. Az az, ióllehet meg mutattam hatalmasságomat és
gazdagságomat, mind az által az én igeretemnec
valóságát az Chanaan fõldénec meg adása felõl nem
mutattam meg. Touábba ióllehet az Istennec igaz neue ez,
Iehoua. Mind az által az mi Bibliánkban azt az neuet ritkan
tartottuc meg, &. ) nem ielentettem meg magamat nékie.
4
Mert szõuetséget tõttem õ vélec, hogy nékiec
adnám Chanaannac fõldét, az õ búdosásoknac fõldét
à mellyen iõueuényec vóltac.
5 Annac felõtte én
hallottam az Izrael fiainac kiáltásokat, kiket az
AEgyptumbéliec szolgálattal nyomorgatnac, és meg
emlekeztem az én szõuetségemrõl.
6 Annac okaért
mond meg az Izrael fiainac: En vagyoc az WR, és ki viszlec
titeket AEgyptumnacc terhes szolgálattyából, meg mentelec
az õ szolgálattyoktól, és meg szabadîtlac titeket
az én karomnac ki nyúytása által, és nagy itéletecc ( Az
az, soc czudá tételeknec általa. ) altal.
7 Es én
népemnec fogadlac titeket, és lészec néktec Istentec,
és meg tudgyátoc hogy én vagyoc az ti WRAtoc Istentec, ki
AEgyptumnac igáiától meg mentelec titeket.
8 Es bé
viszlec titeket az fõldre, mellyért meg eskûttem hogy
adnám azt Abrahamnac, Isáknac, Iácobnac, Es adom néktec azt
õrõkségõl. En vagyoc az WR.
9 Szóla pedig illyen
módon Moses az Izrael fiainac, de nem hallác meg az õ
szauát az õ lelkeknec nagy keserûsége miatt, és az
nagy kemény sz49olgálatnac miatta.
10 Annac okaért
szóla az WR Mosesnec illyen módon.
11 Eregy bé
szólly Pharaónac az AEgyptumbéli királynac, hogy
boczássa el az Izrael fiait az õ fõldébõl.
12 Es
szóla Moses az WR elõtt, monduán: Imé az Izrael fiai
nem hallác meg az én szómat, Mimódon hallaná meg azért
Pharaó az én beszédemet, ha én kõrnyûl metletlen
aiakú vagyoc? ( Az az, rebegõ nyelnû [!] ember vagyoc. )
13 Es szóla az WR Mosesnec és Aaronnac, és
paranczola nékiec hogy az Izrael fiaihoz mennénec, és az
AEgyptumbéli Pharaó királyhoz, hogy az Izrael fiait ki hoznác
Aegyptum fõldébõl.
14 Ezec pedig az õ attyokna házoc
népeinec feiei: Rubennec az Izraelnec elsõ
szûlõtténec fiai: Hanoch, Phallu, Hesrom, Charmi. Ezec
az Rubennec czelédi.
15 Az Simeonnac fiai: Iemuel, Iamin,
Ohad, Iackin, Sohar, és Saul az CChananeabéli
aszszonytól való. Ezec az Simeon czelédi.
16 Az
Leui fiainac pedig neuec az õ nemzetségec szerint ezec:
Gerson, Cehat, és Merari. Az Leuinec pedig életénec
esztendeie vólt, száz harimntz [!] hét
esztendõ.
17 Gerson fiai: Libni, Simi, az õ
czelédgyec szerint.
18 Cehathnac fiai: Amram, Ishar,
Hebron és Vziel. Az Cehath életénec pedig esztendeie
vólt, száz harmintz három esztendõ.
19 Merari
fiai: Mahli és Musi. Ezec az Leui czelédgyi az õ
nemzetségec szerint.
20 Az Amram pedig võué
feleségûl magánac az Iochebed aszszonyt az õ (
Leui fia vólt Cehat. Cehat fia Amram. Amram võtte vólt
feleségûl magánacc az Leui leyányát, Exod: 2, vers: 1.
Melly az Ceháttal egy vólt, és nénnye vagy húgá vólt. Ez
illyen házáság az vtán meg tiltatot, Leuit: 18. vers: 12.
) Attyánac húgát, ki szûlé néki az Aaront és
Mosest. Es az Amram életénec esztendeie vólt száz
harmintz hét esztendõ.
21 Az Isharnac fiai: Corah,
Nepheg, és Zichri.
22 Vziel fiai: Misael, Elisaphan,
Sithri.
23 Es az Aaron feleségûl võué magánac az
Aminadab leányát, Nahassonac húgát, ki szûlé
nékie Nadabot, Abihut, Eleázart és Ithamart.
24 Az Corahnac
pedig fiai: Assir, Elcanah, Abiasaph. Ezec az Corhiataknac
czelédgyi.
25 Az Eleázar võn magánac feleségûl
egygyet az Putiel leáni kõzzûl, ki szûlé néki az
Pinhast. Ezec az Leuitáknac attyainac feiei az õ czelédgyec
szerint.
26 Ez az Aaron és Moses, kiknec paranczola
Isten: Hozzátoc ki az Izrael fiait AEgyptumból, az õ
seregec szerint.
27 Ezec az kic szóltac az
Aegyptumbéli Pharaó királynac, hogy ki hoznác az Izrael fiait
Aegyptumból, és az à Moses és Aaron.
28 Es vgyan azon
napon monda az WR Mosesnec.
29 Szóla mondaoc az WR
Mosesnec, monduán: En vagyoc az WR, Meg mondgyad Pharónac
az Aegyptumbéli királynac mind azokat az mellyeket én
szóloc te néked.
20 Es monda az Moses az WR elõtt:
Imé én kõrnyûl meteletlen aiakú vagyoc, ( Az az, nem
tudoc ékesen szólni. ) és hogy halgatná meg az én
beszédemet Pharaó?
VII. Rész. ( Bé megyen Moses
az Pharaóhoz, el veti õ elõtte az veszszõt és
valtozic kigyóua. Az Pharaó bõlczeijs azt miuelic. az vtán
az vizec vérre változnac. ) 1 ES monda az WR
Mosesnec: Imé Isten képébe állattalac téged Pharaó
eleibe, Aaron pedig az te attyádfia légyen te tolmáczod.
2
Te mond meg mind azokat az mellyeket én paranczolandoc [p 0054]
te néked, Aaron pedig az te attyádfia mondgya meg azokat
Pharaónac, hogy boczássa el az Izrael fiait az õ
fõldébõl.
3 ( Mondatic Isten meg kemeniténi az
sziuet, nem hogy az lagy sziuét keménnye tenne, mert
ollyan módon Isten az bûnnec oka vólna, hanem azért, mert
az õ szent lelkét el vészi azoktúl, az kikét meg
keménit, az melly szent lelec meg lagyitaná az ember
sziuét, és az ollyánokat az õ elõbbi
engedetlenségekért, mint ostorral vé0ri, az
kemenséggel. Azért az menyében az sziwnec
kemensége bûn, anniban nem oka annac az Isten, hanem az
menibén búntetés. ) En pedig meg keménîtem Pharaónac
sziuét, és meg sokasîtom az én ieleimet és czudáimat
AEgyptumnac fõldén.
4 Es nem halgattya meg az ti
beszédeteket Pharaó, és ki nyúytom az én kezemet
AEgyptumra, ki hozõ az én seregeimet, az én népemet az
Izrael fiait AEgyptumnac fõldébõl nagy itéletec által.
5 Es meg tudgyác az AEgyptumbéliec, hogy én vagyoc az WR,
mikor ki nyúytandom az én kezemet AEgyptumra, és ki viendem az
Izrael fiait õ kõzzûlec.
6 Annac okaért Moses és
Aaron àcképpen czelekedénec az mint paranczólta vala nékiec
az WR.
7 ( Moses n&ystrok;oltzuán esztendõs mikor az
Isten népét kihozza, AEgyptumból. ) Moses pedig
nyóltzuan esztendõs vala, Aaron nyóltzuan három
esztendõs, mikor Pharaónac szóltac.
8 Es monda az
WR Mosesnec és Aaronnac, illyen képpen.
9 Mikor Pharaó
szóland néktec illyen módon, mutassatoc valami
czudát: Ackor ezt mondgyad Aaronnac, Vegyed az te
veszszõdet és vesd el Pharaó elõtt, és változic
kígyóuá.
10 ( Moses és Aaron czudakat tésznec
Pharaó elõt. ) Bé méne azért Moses és Aaron
Pharaóhoz, és úgy czelekedénec az mint az WR paranczolta
vala, El veté Aaron az õ veszszõiét Pharaó
elõtt, és az õ szólgai elõtt, és változéc
kígyóuá.
11 Hiuatá pedig Pharaóis. az bõlczeket és
varaslókat, és azokis az AEgyptumnac bõlczei az õ
varaslásoc által àcképpen czelekedénec.
12 ( Az
Pharaó bõlczei czudakat tesznec õrdõgi
mesterséggel. ) Mert el veté mindenic az õ
veszszõiét, és változánac az veszszõc
kígyócká, De az Aaronnac veszszõie el nyelé azoknac
az õ veszszõiéket.
13 Es meg kemenîté magát
Pharaó sziué és nem engede nékiec, az mint az WR mondotta
vala.
14 Monda azért az WR Mosesnec: Meg keményedet az
Pharaó sziue, nem akaria ez népet el erezteni.
15 Eregy
Pharaóhoz reggel, Imé az vizec mellé mégyen ki, és álly õ
eleibe az folyó víznec partyára, és az veszszõt az
melly kígyóuá változott vala, vegyed kezedbe.
16 Es ezt
mondgyad nékie: Az Sidóknac WRA Istene kûldõtt engemet te
hozzád ez paranczolattal. Boczásd el az én népemet, hogy
szolgállyanac nékem à puztában, és imé ez ideîg nem
engedtél.
17 Ezt mondgya azért az WR: Ezen tudod meg hogy
én vagyoc az WR, Imé én meg suytom az én kezemben való
veszszõuel az folyó vizet, és változic vérré.
18 Es az folyó vízben való halac meg halnac, és à folyó
víz bûdõs lészen, és az AEgyptumbéliec irtóznac à
folyó víznec italától.
19 Monda azért az WR Mosesnec:
Mondgyad az Aaronnac, vegyed à te veszszõdet, é
nyuycz ki à te kezedet AEgyptumnac vizeire, azoknac folyó
vizeire, patakira, tauaira, és minden víz állásira, és
vérré változnac, és lészen vér egész AEgyptumnac
fõldén, mind fa mind kõ edényekben.
20 Es àcképpen
tselekedénec Moses és Aaron, az mint az WR paranczolta vala
nékiec, Es felemeluén az veszszõt, meg suyta
Pharaó elõtt, és az õ szólgai elõtt az folyö vizet,
( Elsõ ostora AEgyptusnac: Az vizec vérré változnac.
) és változánac mind az vizec az folyó vízben vérré.
21 Az halac pedig az folyó vízben meg halánac, és bûdõs
lõn az folyó víz, annîra hogy az AEgyptumbéliec az folyó
vízbõl nem ihattanac, és mind az egész AEgyptum
fõldén vér vala.
22 Az AEgyptumbéliec bõlczekis
azonképpen czelekedénec az õ varaslásockal, és meg
keménîte magát Pharaó sziue, hogy ne halgatná meg
azoknac szauokat, az mint az WR szólott vala.
23 Es
el fordúla Pharaó, és méne házába, és semmit nem
gondolá ezzelis.
24 Az AEgyptumbéliec pedig asánac
kútakat az folyó víz kõrnyûl hogy innánac, mert nem
ihattyác vala az folyó vizet.
25 Es hét napîg tartá az
WRnac ostora az folyó vizen.
VIII. Rész. ( Meg veri az
Isten Pharaót, békáckal, czimmázockal vagy tetueckel, és
bogarockal, mind az embereket, mind az oktalan állatokat. Az
Pharaó annális inkáb meg keméniti magát, noha azt hazudná
hogy az népet el boczátana. )0 1 ES monda az WR
Mosesnec: Eregy bé Pharaó2hoz és mond meg nékie: Ezt
mondgya az WR, Boczásd el az én népemet, hogy
szolgállyon éñékem.
2 Hogy ha el nem akarod
boczátani: Imé én meg verem minden te határodat békáckal.
3 Es az folyó víz bekáckal foly, és fel mennec az te
házadba, az te háló házadba, és az te ágyadba, az te
szólgaidnac házokba, az te népednec házokba, az te
sûtõ kementzeidbe, az te tésztádba.
4 Mind te
reád és az te népedre, mind az te szólgaidra támadnac az
békác.
5 Es monda az WR Mosesnec: Mondgyad az Aaroñac,
Nyúycz ki az te kezedet az te veszszõddel az folyó
vizekre, patakokra, az tókra, és hozz békákat az AEgytum
fõldére.
6 Es ki nyúytá az õ kezeit Aaron AEgyptumnac
vizeire, és iõuénec ki békác, és ( Másodic ostpra
[!] AEgyptusnac: Békác. ) el lépéc AEgyptum fõldét.
7 Es az bõlczekis hasonlatos képpen czelekedénec az õ
varaslásockal, és hozánac békákat AEgyptumnac
fõldére.
8 ( Pharaónac hazúgsága és kép
mutatása. ) Es hiuatuán Pharaó Mosest és Aaront,
monda: Kérietec az WRat hogy vegye el rólam, és az én
népemrõl az békákat, és el boczátom az népét hogy
áldozzanac az WRnac.
9 Es monda Moses az Pharaónac:
Ditsekedgyél én felõttem, ( Ez sentenciánac az
kezdetnec soc értelmét mondgyác: Nemellyec igy
magyárazzác, Ióllehet né tiéd vólna az tiztesség hogy
napot rendelnél mellyen az bekác el vétessenec, de légyen
bátor tiéd ez tiztesség. Nemellyec: Ez ideig biztál
hatalmasságodban, az te bõltseidnec varaslásokban,
és Isten ellen száruat emeltél, holott azoc semmic,
azockal azért nem ditsekedhetel, de ha én Istennec
kõnyõrgec, az õ irgalmasságáual ditsekedhetel, mert
az te bõltseid né menthetnec meg az békáktol. Nemellyec,
Ezzel meg tiztellec, hogy kõnyõrõgiec Istennec
érõtted, hogy az melly napon kéuánod, el vegye az békákat.
) Es (mond meg) mikor imádkozzam te érõtted és az te
szólgaidért, [p 0055] és az te népedért, hogy el
vétessenec az békác te rólad és az te házadról? Ez
czac az folyó vízben maradgyanac.
10 Felele Pharaó:
Hólnap. Es monda Moses: Légyen az te beszéded
szerint, hogy meg tudgyad, hogy ninczen ollyan Isten mint
az mi WRunc Istenûnc.
11 Es el táuoznac az békác te
tûled, az te házaidtól, szólgaidtól, és az te
népedtõl, és czac az folyó vízben maradnac.
12 Ki méne
azért Moses és Aaron Pharaó elõl, és kiálta Moses az
WRhoz, hogy el venné az békákat, mellyeket az Pharaóra
boczátott vala.
13 Es czelekedéc az WR Mosesnec
beszéde szerint, és ki halánac az békác az
házakból, ( Nemellyec fordittyac: Az házakból és
palotákból. ) falúkból, mezõkbõl.
14 es rakásra
hányác azokat, és az fõld el bûzhõdéc.
15 Mikoron
pedig Pharaó látta vólna hogy meg szabadúlt vólna, meg
kemenîté az õ sziuét, és nem engede nékiec miképpen
az WR mondotta vala.
16 Es monda az WR Mosesnec: Mondgyad
az Aaronnac, Nyúycz ki az te veszszõdet, és suycz
meg az fõldnec porát, és változic tetuecké az egész
AEgyptusnac fõldén. ( Harmadic ostora AEgyptusnac:
Tetuec, mind emberékben mind barmokban. )
17 Kic àcképpen
czelekedénec. Mert Aaron ki nyuyta kezét az õ
veszszeiéuel, és meg suyta az fõldnec porát, és
valánac tetuec az emberekben és barmokban, az fõldnec minden
pora változéc tetuecké egész AEgyptumnac fõldén.
18
Az bõlczekis hasonlatos képpen czelekedénec az õ
varaslásoc által, hogy tetueket hoznánac ki az
fõldbõl, de nem miuelhettec: Valánac azért tetuec az
emberekben és az barmokban.
19 Mondánac azért az bõlczec
Pharaónac: Isteni hatalom ez. Es meg kzeménîté [!]
magát ( Azért mondgya az irás hogy meg kemenîtette magát
az Pharaó sziue. Mert ióllehet Isten ostora vala az õ
sziuénec kem6énsége, mind az által annac az oka nem
Isten vólt, hanem az Pharaó. ) Pharaó siue, és nem
hallá meg azoknac beszédeket, miképpen az WR meg mondotta
vala.
20 Monda azért az WR Mosesnec. Kélly fel reggel
és álly Pharaó eleibe, imé az vizec mellé mégyen ki, és
ezt mondgyad néki: Ezt mondgya az WR, Boczásd el az én
népemet hogy szolgállyon énnékem.
21 ( Negyedic
ostora AEgyptumnac: Artalmas mérges bogároc. ) Hogy ha el
nem boczátándod az én népemet, imé én boczátoc te reád,
az te szolgaidra minden féle ártalmas bogarokat, és bé
telnec az AEgyptumbélieknec házoc minden féle bogárockal, az
fõldis az mellyen õk vadnac.
22 Es meg választom az
napon az Gosen fõldét mellyen az én népem lakic, hogy ne
légyen ott semmi ártalmas bogár, hogy meg tudgyad hogy én
vagyoc az WR mind az széles fõldõn.
23 Es
válaztást tészec az én népem kõzõtt, és az te
néped kõzõtt, hólnap lészen ez ielenség.
24 Es
àcképpen czelekedéc az WR, Mert iõue minden féle ártalmas
bogároknac neme Pharaó házára, az õ szólgainac
házokra, és egész AEgyptum fõldére, és az fõld meg
vesze az soc féle ártalmas bogároc miatt.
25 Hiuatá
azért Pharaó Mosest és az Aaront, és monda: Mennyetec el
és áldozzatoc Istennec ezen ez fõlden.
26 Es monda az
Moses: Nem illic hogy úgy czelekedgyûnc: ( Nemellyec igy
fordittyac: Az Aegyptumbéliec vtálatosságát áldoznóc.
Ertelme pedig ez: Nem illic hogy itt áldozzunc, mert mi magunkis
nem tudgyuc mit áldoozzunc, hogy ha kosockal kelletic
áldoznúnc, miuel hogy vtálatos dolog ez AEgyptumbéliec
elõtt az kost meg õlni, mert azt Isten gyalánt
imádgyác, minket meg õlnec az AEgyptunbéliec. Nemellyec azt
mondgyác: hogy két erõsséggel menti magát Moses az
Pharaó elõtt, miért nen áldozhatnac AEgyptumban.
Elõszer, hogy nem illic añac lenni miuel hogy az
AEgyptumbéliec vtálatosságát áldoznác, az az, olly
áldozzattal mellyet vtálnánac az AEgyptumbéliec, vagy olly
áldozattal, melly meg ferteztetet az AEgyptunbéliektõl,
kiknec áldozattyockal nem szabad vólna az õ
áldozattyokat meg egyeliteni. Mássodic erõsség, mert
nem hasznos minékûnc ha it áldozúnc, miuel hogy meg
õlnec minket az AEgyptumbéliec, ha olly áldozattal áldozunc
melly õ elõttec szokatlan. ) Mert az mi az
AEgyptumbéliec elõtt vtálatos (talám) azt áldoznóc az
WRunknac Istenûnknec, hogy ha pedig azt áldoznóc õ
elõttec az mitõl õk iszonyodnac, auagy nem meg
õlnéneké minket?
27 Harmad napi iáró fõldre mégyûnc
az puztába, és áldozunc az mi WRunknac Istenûnknec az mint
paranczolta mi nékûnc.
28 Es monda Pharaó: En el
botsátlac titeket hogy áldozzatoc az ti WRatoknac
Istenteknec az puztában, de meszszeb ne mennyetec, és
imádkozzatoc én érõttem.
29 Felele Moses: Imé én ki
mégyec te elõlled és kérem az Istent hogy el táuozzéc
minden ártalmas bogár Pharaótol, az õ szólgaitól, és
az õ népétõl hólnap, de tõbbé meg ne czúfollyon
Pharaó, el nem boczátuán az népet hogy áldozzéc az WRnac.
31 Es czelekedéc az WR az Moses beszéde szerint,
és el võn Pharaóról, az õ szólgairól és az õ
népérõl minden ártalmas bogárokat, és czac egygyis nem
marada.
32 Es meg keménîté Pharaó az õ sziuét ez
vttalis, és nem boczátá el az népet.
IX. Rész. ( Meg
veri az Isten az Pharaót es mind az egész országot
barmoknac nagy dõg haláláual, fekelyeckel és rõttenetes
kõ esõuel. De mégis nem boczattyác el az Izrael fiait. )
1 ES monda az WR Mosesnec: Menny bé az Pharaóhoz,
és szólly nékie: Ezt mondgya az Sidóknac WRA Istene,
Boczásd el az én népemet hogy szolgállyon nékem.
2
Hogy ha el nem akarod boczátani, és mégis meg tartoztatod
õket.
3 Imé az WR keze lészen az te mezei barmaidon,
louaidon, szamáridon, teueiden, õkreiden, iuhaidon, nagy
dõg halállal.
4 Es választást tészen az WR az
Izraelnec barmai kõzõtt, és az AEgyptumbéliec barmai
kõzõtt, és az Izraelnec barmai kõzzûl egygyis nem hal
meg.
5 Es idõt vete az Isten nékie, monduán: Hólnap
miueli ezt az WR ez fõldõn.
6 Acképpen czelekedéc azért
az WR, másod napon, ( Oetõdic ostora AEgyptumnac minden
oktalán állatoknac halála. ) és meg hala AEgyptumnac minden
barma, de az Izrael fiainac barmoc kõzzûl egygyis nem hala
meg.
7 Es el kûldé Pharaó: Es imé egygyis [p 0056] nem
hólt vala meg az Izraelitáknac barmoc kõzzûl, és meg
kemenîté magát az Pharaó sziue, és nem boczátá el az
népet.
8 Es monda az WR Mosesnec és Aaronnac: Vegyetec
az kementzébõl egy maroc hamuat, és vesse fel azt Moses
az Eegbe Pharaó elõtt.
9 Es pòr lészen egész
AEgyptumnac fõldén, hogy mind az embereken, mind az barmokon
legyenec hóijagos fekéllyec, mind egész AEgyptum
fó0ldén.
10 Võnec azért hamuat egy kementzébõl és meg
állánac Pharaó elõtt: Ackor fel veté azt Moses az Eegbe,
és támadánac mind az embereken, mind az barmokon hóijagos
fekélyec. ( Hatodic ostora AEgyptusnac: Fekélyec az
emberekben és barmokban. )
11 Es nem álhatnac vala Moses
elõtt az bõlczec az fekélyeknec miatta, mert valánac
fekélyec mind az bõlczeken, mind az AEgyptumbélieken.
12
Es meg keménîté az WR Pharaónac sziuét, és nem engede
õ nékiec miképpen szólot vala az WR Mosesnec.
13
Es monda az WR Mosesnec: Kelly fel reggel és álly Pharaó
eleibe, és mond ezt néki: Ezt mondgya az Sidóknac WRA
Istene, boczásd el az én népemet hogy szólgállyon
énnékem.
14 Mert én ez úttal boczátom az én ostorimat
( Az az, mellyec az te sziuedetis által iáriác, hogy azoc
az te sziuedetis mardossác, es nem czac az te
testednec bûrét. ) az te sziuedre, az te
szólgaidra és az te népedre, hogy meg tudgyad hogy ninczen
én hozzám hasonlatos az egész fõldõn.
15 Mert ki
nyuytom mostan az én kezemet és meg verlec tégedet és az te
népedet dõg halállal, és ki vágattatol ez fõldrõl.
16 Bizonyára pedig azért támaztottalac tégedet, hogy meg
mutatnám te benned az én hatalmomat, és hogy hirdesséc az
én neuemet az egész fõldõn. ( Magyarazza ezt szent
Pál, Rom: 9. )
17 Te mégis ellene állaszé az én
népemnec, és nem akarodé el boczátani?
18 Imé én
boczátoc hólnap éckorba (az fõldre) nagy kõ esõt,
mellyhõz hasonló nem vólt AEgyptum,ban az napságtól
fogua hogy fundaltatot, mind ez ideîg. ( Hetedic ostora
AEgyptumnac: Rõttenetes kõ esõ. )
19 Mostan añac
okaért kûldgy el, és haytasd bé minden barmodat és
mindenedet az mezõrõl, minden emberec és barmoc valamellyec
találtatnac az mezõn, és házba nem vitetnec, kõ esõuel
veretnec agyon, és meg halnac.
20 Az ki annac okaért az
Pharaó szólgai kõzzûl meg rõttene az WR
beszédétõl, szólgait és barmait házba
rekeszté.
De az ki az WR beszédéuel nem gondola,
hagyá az õ szólgait és barmat az mezõn.
22 Es monda
az WR Mosesnec: Nyúycz ki az te kezedet az Eegre, és
lészen kõ esõ egész AEgyptumnac fõldén az
emberekre, barmokra, és az mezõnec minden fûuére, az
AEgyptus fõldén.
Fel emelé azért Moses az õ
veszszeiét az Eegre, és az WR támaszta
menydõrgõseket és kõ esõt, és tûz szálla le az
fõldre, és illyen módon az WR boczáta esõt kõuel elegy
AEgyptum fõldére.
24 Es lõn kõ esõ, és tûz az kõ
esõuel elegy nagy bõwséggel, mellyhõz hasonló nem
vólt egész AEgyptum fõldén, miólta emberec kezdettec
rayta lakni.
25 Es el veré az kõ esõ egész AEgyptum
fõldén valami az mezõn vala, mind embert, mind barmot; az
mezõnekis minden fûuét el veré az kõ esõ, és minden
mezõn való fát egybe ronta.
26 Czac az Gosen fõldén,
holott valánac az Izrael fiai, nem vólt kõ esõ.
27 El
kûldé azért Pharaó és hiuatá Mosest és Aaront, és
monda nékiec: Vétkeztem ez úttal, az WR igaz, de én, és az
én népem bûnõsõc vagyunc.
28 Kériétec az WRat
légyen elég immár hogy ne légyen ez vtan mennydõrgés és
kõ esõ, és el boczátlac titeket, és touáb ne maradgyatoc.
29 Es monda néki Moses: Minec vtánna ki menendec ez
városból fel emelem az én kezeimet az WRhoz, és az
menydõrgésec meg szûnnec, és tõbbé kõ esõ nem
lészen, hogy meg tudgyad hogy az WRé az fõld.
30 De te
felõled és az te szólgaid felõl bizonnyal tudom, hogy
vgyan nem félitec azért az WRat.
31 Az Lent pedig és az
Arpát el verte vala az kõ esõ, miuel hogy az Arpa meg ért
vala, az Len pedig meg bimbózot vala.
32 Az gabonát pedig
és az Rost nem verte vala el, miuel hogy késõ vetésec
vólnánac.
33 Ki méne azért Moses Pharaótól az
városból, és ki teriezté az õ kezeit az WRhoz, és meg
szûnénec az menydõrgésec, és az kõ esõ, és nem
lõn tõb kõ esõ az fõldre.
34 Látuán pedig Pharaó
hogy meg állot vólna az esõ, az kõesõ és az
menydõrgés, esmét vétkezéc, és az õ szólgai.
35 Es meg keményedéc az Pharaó sziue, és nem boczátá el
az Izrael fiait, az mint paranczolta vala az WR az Moses
által.
X. Rész. ( Meg veri az Isten Pharaót, és az õ
országát Saskáckal, és rõttenetes nagy
setetséggel. Nem boczáttyác mégis el az Isten népét.
) ES monda az WR Mosesnec: Eregy bé Pharaóhoz, mert
én meg keménîtettem az õ sziuét és az õ
szólgaianac sziueket, hogy ezeket az ieleket
czelekedném õ kõztõc.
2 Es hogy beszéllyed ezeket
az te fiadnac fiánac, az mellyeket czelekedtem õ
kõzõttõc, és meg tudgyátoc hogy én vagyoc az WR.
3 Es
bé méne Moses és az Aaron Pharaóhoz, és monduán nékie:
Ezt mondgya az Sidóknac WRA Istene, Meddîg nem akarod meg
alázni magadat én elõttem? Boczásd el az én népemet hogy
szolgállyon nékem.
[p 0057] 4 Hogy ha nem akarod el
boczátani az én népemet, imé én hozoc hólnap az te
orszagodra sáskákat.
5 Es el burîttyac az fõldnec
szinét, és senki az fõldet nem láthattya, és meg
emésztic az mi maradot à kõ esõtõl, és minden mezei
zõldellõ fátis meg emésztenec.
6 Es bé tõltic az
te házadat, és minden szólgaidnac házokat, az
AEgyptumbélieknec házokat, minémõket nem láttac à te
Atyáid, sem à te Atyáidnac Atyai, mi ólta ez fõldõn
vóltac, mind ez mai napîglan, és el fordúla s-ki méne
Pharaó elõl.
7 Mondánac pedig az Pharaónac szólgai
õ nékie: Meddîg lészen ez ember mi nékûnc
bántásunkra? Boczásd el az népet hogy szolgállyanac
az õ WRoknac Isteneknec, mégis nem võttedé eszedbe
hogy AEgyptus el veszet?
8 Es viszsza hiuác
Mosest és Aaront Pharaóhoz, kiknec monda: Mennyetec el
szolgállyatoc az ti WRatoknac Istenteknec. Kiczodác az
kic el mennec?
9 Es monda Moses: Az mi gyermekinckel és
véneinckel mégyûnc, az mi fiainckal leáninckal, juhainckal
és barmainckal mégyûnc, mert az WRnac innepet kell
szentelnûnc.
10 Monda azért nékiec: Bátor úgy
légyen Isten ( Mintha azt mondaná az Pharaó: Bátor el
mennyetec ha vgy el boczatlac, feleségestõl
gyermekestõl, és barmotokal egybe, de vgy soha el nem
boczatlac ) veletec, ha el boczátlac titeket mind
gyermekestõl, mert akarkijs láttya hogy valami gonoszra
igyekeztec.
11 Nem úgy légyen , hanem mennyetec el ti
férfiac és szolgállyatoc az WRnac, mert azt kéuántátoc
én tûlem, és el ûzé õket elõlle.
12 Es monda az WR
Mosesnec: Emeld fel à te kezedet AEgyptum fõldére az
sáskáiért, és iõijõn el AEgyptum fõldére, és
emészsze meg az fõldnec minden fûuét, valami az
kõ esõtûl maradot.
13 Fel emelé azért Moses az õ
veszszeiét AEgyptum fõldére, és az WR támazta az
fõldre Nap keleti szelet, melly mind egész éijel
nappal fúua, és reggel az Nap keleti szél fel indîtá az
sáskát. ( Nyoltzadic ostora AEgyptumnac: Sáskác. )
14 Es el iõuénec az sáskác egész AEgyptum fõldére,
és le szálla nagy sûrõséggel z AEgyptumnac minden
határin, annac elõtte ollyan sáskác nem vóltac, ezec
vtán sem lésznec ollyanoc.
15 Es el búrîtác az
egész tartománynac szinét, és az fõld meg
homályosodéc, és az fõldnec minden fûuét meg éuéc,
és az fáknakis minden gyûmõlczét, mellyet az kõ esõ
hagyot vala, és semmi zõldellõ nem marada az fákban és
az mezõnec fûuében egész AEgyptumnac fõldén.
16
Ackor sietuén hiuatá Pharaó Mosest és Aaront, és
monda: Vétkeztem az ti WRatoc Istentec ellen, és ti
ellenetec.
17 Mostan annac okaért, boczásd meg czac ez
egyszer az én bûnõmet, és kériétecc az ti WRatokat
Istenteket, hogy vegye el én rólam ez halálos ostort.
18 Es ki méne Pharaó elõl, és kõnyõrge Istennec.
19
Es fordîta az Isten nagy erõs Nap nyúgati szelet, és
fel emelé az sáskákat és veté azokat az veres tengerbe,
nem marada czac egy sáskais egész AEgyptum fõldén.
20 Es meg keménîté az WR az Pharaó sziuét, és nem
boczáta el az Izrael fiait.
21 Es monda az WR Mosesnec:
Emeld fel az te kezedet az Eegre, és lészen Setétség
AEgyptum fõldén, mellyet vgyan meg tapaztalhatnac.
22 Es
fel emelé Moses az õ kezét az Eegre, és lõnec felõtte
igen nagy setétségec Aegyptum fõldén harmad napîg. (
Kilentzedic ostora AEgyptumnac: Temérdec setétség. )
23 Nem láttác egy mást, és senki az õ helyébõl fel
nem kõlt harmad napîg. De az Israel fiainac világosság
vala minden lakó helyekben.
24 Ackor hiuatá Mosest, és
monda: Mennyetec el és szólgállyatoc az WRnac, czac az ti
iuhaitoc, barmaitoc, maradgyanac itt, az gyermekeketis bátor el
vigyétec.
25 Es monda Moses: Sõt inkáb adnod kell mi
nékûnc áldozatra való barmokatis, hogy azokat meg áldozzuc
az mi Wrunknac Istenûnknec.
26 Annac okaért az mi
barmainkatis el viszszûc velûnc, egy kõrõm sem
marad el, mert azokból kell à mi Wrunknac Istenûnknec
áldozatot szereznûnc, mi pedig nem tudgyuc à barmoknac
mellyic féle neméuel áldozzunc, mîg nem oda iutunc.
27
Es meg keménîté az WR az Pharaó sziuét, és nem akará
õket el boczátani.
28 Es monda néki Pharaó: Eregy el
elõlem, meg lásd hogy tõbbé az én ortzámat ne
lássad, mert valamelly naon az én ortzámat látod, meg
halsz.
39 [!] Felele Moses: Igazan szólál, Nem
látom tõbbé az te ortzádat.
XI. Rész. ( Paranczollya
Isten az Izrael fiainac hogy az AEgyptumbélieknec minden
gazdagságokat el hozzác. Meg fenyegeti az Isten az Pharaót
minden elsõ szûlõtteknec meg õléséuel. ) 1
MErt ( Az három elsõ versekben okat adgya Moses,
miért mondotta az Pharaónac hogy tõbbé nem lészen
szembe véle, tudni illic, mert Isten néki meg mõdotta
vólt, hogy az Pharaóual való tusakodásánac vége nem
meszsze vólna, és immár czac egy czapassal akarna
meg verni Pharaót, és miuel hogy aztis meg mõdotta vólt
Isten hogy az AEgyptumbéliektõl el kérnéc az õ
gazdagságokat, és el ménénec, &. De minec elõtte el meñe
Moses Pharaó elõl, meg mondgya az Isten vtólso
ostorát az elsõ szûlõtteknec haláloc felõl. )
mondotta vala az WR Mosesnec: Még egy czapást hozoc
Pharaóra és Aegyptumra, az vtán el boczát titeket, és mikor
el boczat, vgyan kénszerît hogy el mennyetec.
2
Szólly mostan az népnec, Hogy kiki mind kérien az õ
baráttyától, és minden aszszoni állat az õ
aszszoni baráttyától, ezûst és arany edényeket.
3 Es keduessé téué az WR az népet az
Aegyptumbélieknec elõtte. Az Mosesis nagy bõczûlletes
ember vala az AEgyptum fõldén az Pharaó szólgai elõtt,
és az kõsség elõtt.
4 Es monda Moses (Pharaónac:)
Ezt mondgya az WR, Mikor éyfélkor leiend, én által mégyec
egész Aegyptumnac fõldén.
[p 0058] 5 Es meg hal minde
elsõ szûlõtt AEgyptumnac fõldén, Pharaónac elsõ
szûlõttétõl fogua, ki ûl az õ Királyi
székiben, mind az malom haytó szólgáló leánynac
elsõ szûlõtteîg, és minden oktalan állatoknac
elsõ fayzásoc meg hal.
6 Es lészen nagy kiáltás
egész AEgyptumnac fõldén, mellyhõz hasonló nem
vólt, és nem lészen.
7 De az Izrael fiai ellen czac az
Eb sem mozdîttya az õ nyeluét, sem ember ellen sem az
barmoc ellen, hogy meg tudgyátoc hogy kûlõmbséget tett
Isten az AEgyptumbéliec kõzõtt és az Izrael kõzõtt.
8 Es mind ezec, az te szólgaid én hozzám iõnec, és
én elõttem meg haiólnac, ezt monduán: Eregy ki te, és mind
az nép melly te hozzád halgat. Az vtán ki mégyec. Es ki méne
Pharaó elõl negy haraggal.
9 Miképpen meg mondotta vala az
WR Mosesnec: Nem halgattya meg Pharaó az ti szótokat,
hogy meg sokasitsam az én czudaimat az AEgyptumnac
fõldén.
10 Es ez képpen noha Moses és Aaron ezeket az
czudákat tõttec vólna Pharaó elõtt: Mind az által meg
keménîté az WR Pharaónac sziuét, annyira hogy el ne
boczátaná az Izrael fiait az õ fõldébõl.
XII. Rész.
( Az Husueti Báránnac meg étele rend tartását, és az
kouászos kenyérnec el tauoztatása felõl való
paranczolatos iria meg az Moses. Az vtán megiria az elsõ
szûlõtteknec le vágatását, az AEgyptumbélieknec
gazdagságoknac el hozatalát, az Izrael fiainac ki
iõueseket. ) 1 SZólott ( Ném kell azt alitanunc
hogy Moses az Pharaó Királlyal való vtólsó szenbe
létele vtán mõdotta vólna ezt. Mert az Húsuetre való
Báránt négy napon kellet tartanioc. Mihelt pedig az elsõ
szûlettec le vágattattác, azonnal ki ûztec õket
AEgytumból. azért mondotta ezeket Moses, vagy Isten
Mosesnec az setétség elõtt való napon. az
setétség három nan [!] tartott, az elsõ
szûlõtteknec le vágatásoc negyed napon. Igi
tellyesednec be az négy napoc mellyeken kellet tartani az
Húsueti Báránt. Az vtán meg észic az Húsueti
Bárant és vgy indúlnac vtra, &. Añac okaért az elsõ
vérset igy kell forditáni: Szolot vala Isten, &c.
Miképpén mi forditottuc. Touábba hogy azt mondgya Moses:
Minden esztendõben ez hó légyen az esztendõnec
kezdeti, értsed az ollyan esztendõt melly az
AEgyptumból való szabadúlásnac esztendeire, és az
innépeknec számlálására néz mert azt az
esztendõt Bõyt más hauán kezdic vala. De az mi néz az
Iubileus annusra, az az. Az szabadságról való õtuen
esztendõnec számlálására, és az fõldnec
hetedic esztendõben való nyugouására, és azoknac az
esztendõknec számlálására, azt kezdic vala
szent Mihál hauán, Exod. 23. 16 34 Leuit. 25. ) vala pedig
az WR Mosesnec és Aaronnac az AEgyptum fõldében, ezt
monduán.
2 Ez Hó ti nállatoc minden hauaknac kezdeti
légyen, elsõ hó légyen ti kõztetec az esztendõnec
hauai kõzt.
3 Szóllyatoc az Izraelnec egész
gyûlekezetinec, monduán: ( Ez húsueti Bárány peldázta
az mi Wrunc Iesus Christust, mint az szent Pál
magyarázza, 1. Cor. 5. ) Ez hónac tizedic napián minden ember
válaszszon egy Bárányt az Atyáknac házoc szerint
(azaz,) házanként minden gazda egy Bárányt.
4 Hogy ha az
ház népe keués vólna az Báránynac meg ételére, az gazda
és az õ kõzel való szomszédgya vegyenec ketten egy
Bárányt az õ házoc népénec száma szerint, minden
ember annî személt vegyen melléie, az menî elég az
Báránynac meg ételére.
5 Az Bárány pedig épp, hîm,
és esztendõs légyen, mellyet vagy az iuhoc, vagy az
keczkéc kõzzûl válaszszatoc.
6 Es ez Hónac
tizen negyedic napiaîg légyen nálatoc õrizet alatt, és meg
õllye azt mind az egész gyûlekezetnec srege, az két
estue kõzõtt. ( Az az, az Napnac estuéie kõzõtt,
és az éttzakánac kezdeti kõzõtt. )
7 Vegyenec annac az
Vérébennis, es az melly házban azt meg észic, annac az
aytaiánac két mellékét és az felsõ kûszõbét
hinczéc meg azzal.
8 Meg egyéc pedig az Báránynac
húsát azon éijel sûtue, kouásznélkûl való
kenyereckel és keserõ fûueckel.
9 Semmit sûletlenen
abban meg ne egyetec, és vízbe fõue, hanemn sûtue, az
feiét az száraiual és béliuel egygyût egyétec.
10
Reggelre abban semmit ne hadgyátoc, hogy ha valami maradna
reggelre benne, tûzzel égessetec meg.
11 Illyen modon
egyétec pedig meg: Az ti derekatokat fel õuedezzétec, az ti
saruitoc lábaitokban legyenec, és páltzátoc kezetekben, és
nagy sietséggel egyétec, mert az Wrnac Pesahia az. (
Pesah, Phase vagy Pascha, az az, által menetel, mert azt
az Báránt annac emlekezetire észic vala, és az
Pesahnac innépét annac az dolognac emlekezetire szemelic
vala meg hogy az Bárány vérrel meg festet házakon által
ment, vagy hogy azokat által szõkte az verekedõ Angyal
Azért az Báránt és annac meg ételét által mentelnec
mõdgya, mert azt példázta. )
12 Mert által mégyec az
AEgyptum fõldén az éijel, és meg õlec minden elsõ
szûlõttet az AEgyptumnac fõldén, az embertûl fogua
mind az oktalan állatîg, és én IEHOVAH az AEgyptumnac
minden Istenin meg mutatom az én ítélitimet.
13 Es az
Vér lészen néktec ielûl az házakban az mellyekben ti
leiendetec, és mikor látándom az vért, el mégyec
mellõletec, és àcképpen ném lészen ti kõztetec
veszedelem mikor én az elsõ szûlõtteket vágom az
AEgyptun fõldén.
14 Es ez Nap emlekezetben légyen ti
nállatoc, és azt innepnec szentéllyétec az Wrnac à ti
nemzetségtec kõzõtt, õrõcké meg állandó végezés
szerint meg szentellyétec azt.
15 ( Hogy az Báránt
kouásznélkûl való kenyereckel õttec meg és az
húsuét innepébe kouászost nem õttéc, mit
példázot legyen az, meg magyarázza, Szent Pal, 1. Corinth.
5. ) Hét napon egyetec kouásznélkûl való kenyeret,
még az elsõ napon ki hánnyátoc az ti házatokból az
kouászt, mert valaki eiendic kouászost az elsõ
naptól fogua az hetedic napîg, ki tõrõltetic az az lélec
az Izrael kõzzûl.
16 az elsõ Nap szent légyen hogy
õszue gyûllyetec, az hetedic napis szent légyen hogy
azonnis õszue gyûllyetec, semmi múnkát azon ne
tegyetec, hanem à mi ételére való minden léleknec, czac azt
lészen szabad meg készîteni.
17 Meg
tartczátoc azért az kouásznélkûl való kenyereknec
napiát, mert az napon hoztam ki az ti seregeteket AEgyptumnac
fõldébõl, meg tartczátoc mondoc ez napot minden idõben
õrõcké való végezés szerint.
18 Az elsõ hónac
tizen negyedic napián estue egyetec kouásznélkûl való
kenyereket, vgyan ezen elsõ hónac huszon egygyedic
napiánac estueiéîg.
19 Hét napon kouász ne
találtasséc az ti házatokban, mert valaki kouászost
eiendic, ki tõrõltetic annac lelke az Izrael kõzzûl, akar
iõueuény légyen akar lakos.
20 Semmi kouászost ne
gyetec, [!] kouásznélkûl való kenyeret egyetec minden ti
lakó helyetekben.
21 ( Az Istennec paranczolattya
szerint meg tanittya Moses az Izraelitákat az husueti
Báránnac áldozattyára, minden Ceremoniaiáual egybe. ) Elõ
hiuatá azért Moses az Izraelnec minden véneit, és monda
[p 0059] nékiec: Válaszszatoc és vegyetec magatoknac
bárányokat az ti czeledetec szerint, és áldozzatoc
Pesaht.
22 Vegyetec egy kõtés Isópotis, és
márczátoc az edényben való vérbe, és hinczétec meg az
aytónac felsõ kûszõbét és az két mellékét az
vérrel, ti kõzzûletec pedig senki az õ házánac
aytaián ki ne mennyen reggelîg.
23 Es az WR által mégyen
AEgyptusnac meg bûntetésére, és mikor látandgya az
Vért az aytónac, felsõ kûszõbén és az két
mellékén, el mégyen az WR az aytó mellõl, és nem engedi
hogy az pusztîtó bé mennyen az ti házatokba,
õldõklésre.
24 Meg tartczátoc azért ez dolgot, hogy
légyen te néked és az te fiaidnac õrõc végezés
szerint való rend tartás.
25 Es mikor bé menendetec az
fõldre mellyet az WR ád néktec, az mint meg igérte, ackor
meg tartczátoc ez Ceremoniát.
26 Mikor pedig az ti fiaitoc
azt mondndgyác néktec: Miczoda ez az ti Ceremoniátoc?
27
Ackor azt mondgyátoc: Az WR Pesahiánac áldozattya, ki az
Izrael fiainac házoc mellõl el ment AEgyptumban, mikor
AEgyptumot meg bûntette, és az mi házainkat meg óltalmazta.
Es az nép feiét meg haytuán, hálákat ada.
28 Annac
okaért el ménénec, és czelekedénec az Izrael fiai àcképpen
az mint. meg paranczolta vala az WR Mosesnec és az Aaronnac.
29 Annac ( Tizedic ostora AEgyptunnac: Minden elsõ
szûlõtnec le vágatása. ) okaért éyfélkor az WR
meg õle minden elsõ szûlõttet az AEgyptumnac
fõldében, Pharaónac elsõ szûlõttétõl fogua ki az
õ székiben ûl vala, az tõmlõtzben való fogolynac
elsõ szûlõttéîg, az oktalan állatoknakis minden
elsõ fayzását meg õlë.
30 Fel kele azért Pharaó
éttzaka, és mind az õ szólgai és az egész
AEgyptus, és támada nagy kiáltás AEgyptumban, mert egy házis
nem vala, mellyben halott nem vólna.
31 Es ( Nem vólt az
vtán Moses az Pharaóual szembe hogy meg monda néki az
elsõ szûlõtteknec halálo9kat, hanem mondgya Moses
hogy hiuatta õket, miuelhogy izent nékiec az õ
szólgaitúl.
hiuatá (pharaó) Mosest és Aaront
éttzaka, és monda: Kellyetec fel, mennyetec ki az én népem
kõzzûl, mind ti mind az Izrael fiai, és mennyetec el
szólgállyatoc az WRnac az mint mondgyátoc.
32 Az ti
iuhaitokatis és barmaitokat vigyétec el az mint kéuántátoc,
és mennyetec el, és imádkozzatoc én érõttemis,
33 Es az
AEgyptumbéliec kénszérîtic vala az népet, hogy
sietséggel ki mennénec az fõldrõl, mert azt mondgyác
vala: Mayd mindnyáián meg halunc.
34 Es az nép az õ
résztáiát minec elõtte meg egyelitetnéc
kouászszal, ruháiában kõtõzuén viszi vala
hátán.
35 Az Izrael fiai pedig czelekedénec az Moses
beszéde szerint, mert kérénec az AEgyptumbéliektõl,
ezûst, arany edényeket és soc drága ruhákat.
36 Mert
az WR keduessé tõtte vala az népet az AEgyptumbéliec
elõtt, és adánac nékiec, és illyen módon meg fosztác
az AEgyptumbélieket.
37 ( Az Izrael fiai ki indúlnac
Ramesse Városábol hat száz ezeren. ) Es el
ménénec az Izrael fiai Ramessebõl Suchotba, úgy mint hat
száz ezer gyalog férfiac kiczin gyermekeknélkûl.
38
Soc elegy népis iõué ki vélec, soc iuhoc, õkrõc, és
felõtte soc barmoc.
39 Es sûténec az liztbõl
mellyet AEgyptumból hoztánac vala kouásznélkûl való
pogáczákat, mert kouászszal nem egyelitetet vala meg,
miuel hogy AEgyptumból vgyan ki ûztéc vólna õket, és ott
semmit nem mulathattac vólna, és czac útra valótis nem
készîthettec vala.
40 Az Izrael fiainac pedig
lakásoc AEgyptumban, vólt négy szaz harmintz
esztendeîg. ( Szamlalni kell ez négy száz
harmintz esztendõt az Abrahamnac Chaldeaból való ki
iõuetelétõl fogua, mert attól fogua mind szám ki
vetésben és búdosóban vóltac. )
41 Mikor pedig az
négy szaz harmintz esztendõ bé tõlt vólna, vgyan
azon egy napon iõuénec ki az WRnac seregei Aegyptumnac
fõldébõl.
42 Mélto hogy az WRnac szenteltesséc
az éttzaka, mellyen ki hozta õket Aegyptumból, ez az WRnac
éttzakáia, mellyet meg kel tartanioc mind az Izraelitáknac
minden idõben.
43 Es monda az WR Mosesnec és az
Aaronnac: Ez légyen az Pesahnac meg ételénec rend
tartása: Egy idegen emberis ne egyéc abban.
44 Akar kinec
pedig pénzen võtt szolgáia, minec vtánna kõrnyûl
metelkedic, az vtán egyéc abban.
45 Az iõueuény és az
béres, ne egyéc abban. ( Tudni illic, ha kõrnyûl nem
metelkedic: Iohannis 19. )
46 Egy házba egyéc meg, semmit
annac húsában az házból ki ne vígy, és annac czontyát
meg ne tõriétec.
47 Mind az egész Izraelnec
gyûlekezete meg készîtse és meg egye azt.
48 Hogy
ha idegen ember búdosic ti kõztetec, ki az WRnac Pesath
akarna kéßzîteni, kõrnyûl meteltesséc
elõszer azoc kõzzûl minden férfiu, az vtán úgy
kezdgyen àhoz az fõldõn lakozó: De egy kõrnyûl
metelkedetlen se egyéc abban.
49 Mind egy tõruénye
légyen az lakósnac, és az iõueuénynec, az ki ti
kõzõttetec lakozic.
50 Vgy czelekedénec azért mind az
Izrael fiai, az mint paranczolta vala az WR Mosesnec és
Aaronnac.
51 Es vgyan azon egy napon hozá ki az WR az Izrael
fiait Aegyptumnac fõldébõl, az õ seregec szerint-
XIII.Rész. ( Paranczollya Isten az Izrael fiainac hogy az
õ elsõ szûlõtteket minden állatból néki
szentellyéc, annac õrõc emlekezetire, hogy az Isten az
õ elsõ szûlõtteket meg tartotta AEgyptumban, mikor az
AEgyptumbelieknec elsõ szûlõttec le vágatnánac.
Paranczollya aztis hogy meg emlekezzenec az õ ki
iõuetelekrõl. Az Ioseph tetemit ki hozzác AEgyptusból.
Es az Isten vezérli az Izraelitákat. [p 0060] (0) [!] 1
SZóla az Isten esmét Mosesnec, és monda:
2
Minden elsõ szûlõttet én nékem szentely, valami
meg nîttya az õ Annyánac méhét az Izrael fiai kõzõtt,
akar az emberec, akar az barmoc kõzzûl, enîm az.
3 Monda
azért Moses az népnec: Meg emlekezzetec ez napról, mellyen
AEgyptumból az szolgálatnac házából ki iõttetec. Mert
hatalmas kézzel hozott ki innét titeket az WR: Es ne egyetec
kouászos kenyeret.
4 Ma mentec ki AEgyptumból, az (
Abib Sidoul gabonánac szára feiestûl, arról neuezi ez
hólnapot, miuelhogy az gabona, kiualtképpen az arpa imaar feiet
hant vala, melly Bõyt más hónac az végén, vagy Szent
Gyõrgy hauánac kezdetin vala, azokban az meleg
országokban. ) Abib neuõ hólnapban.
5 Mikoron pedig
bé vijend titeket az WR Cananéusoknac, Hittheusoknac,
Emorréusoknac, Hiuéusoknac, és Iebuséusoknac
fõldére, mellyrõl meg eskûtt az ti Attyáitoknac hogy azt
néktec adgya, téijel és mézzel folyó fõldet, ebben ez
hólnapban czelekedgyétec ez Ceremoniát.
6 Hét napon
egyél kouásznélkûlvaló kenyereket, az heted napon az
WRnac szent innepe vagyon.
7 Kouásztalan kenyeret
hét napon egyetec, és ne láttasséc ti kõztetec
kouászos kenyér, se pedig mind az egész te
határodban ne találtasséc kouász.
8 Es az te
fiadnac az napon meg beszéllyed, ezt monduán: Azért
czelekedgyûc ezt, hogy meg emlekezzûnc arról, az mit az WR
czelekedett mi velûnc, mikor ki iõnenc AEgyptumból.
9 Es
légyen az te néked mint egy kezeden való iegyûl, és
emlekezetûl à te szemeid elõtt, hogy az WRnac
tõruénye légyen az te szádban, hogy hatalmas kéz
által hozott ki az WR tégedet AEgyptumból.
10 Es meg
tarczad ez rendelést minden esztendõben az õ
ideiében.
11 Es mikoron be vijend tégedet az WR az
Cananéusoknac fõldekre, az miképpen meg eskûtt néked
és az te Attyáidnac, és azt te nékéd adandgya.
12 (
Minden embernec elsõ szûlõtétt, [!] és minden
allátnac [!] elsõ faizását Isten magánac, akaria hogy
szenteltesséc, annac õrõc emlekezetire hogy az õ
elsõ szûlõttec le nem vagttáttac vala AEgyptusban az
verekedõ Angyaltól, mint az AEgyptumbélieknec minden elsõ
szûlõttec, lé vagattattac vala. ) Ackor valami az õ
Annyánac méhét meg nîttya, az WRnac ki válaszszád,
és minden baromnac az melly tiéd, az elsõ fia, tudni illic az
hîmoc, az WRé legyenec.
13 Az szamárnac elsõ fiát
meg valczad egy keczke fiún, hogy ha meg nem váltod, szegd
meg az nyakát, az embernec pedig elsõ szûlõttét az te
fiaid kõzõtt, meg válczad.
14 Mikor pedig az te fiad
tégedet másod napon kérdend: Mi dolog ez: Azt mondgyad
nékie, Nagy hatalmas kézzel hozott ki minket az WR AEgyptumnac
fõldébõl, à szólgálatnac házából.
15 Es mikor
az Pharaó meg keménîtette vólna magát hogy minket el ne
boczátana, meg õlé az WR minden elsõ szûlõttét
AEgyptumnac fõldén, az embernec elsõ szûlõttétõl
fogua, mind az baromnac elsõ fayzásáîg, annac okaért
adoc az Wrnac minden elsõ szûlõtt hîmot. Az én
fiaimnac pedig elsõ szûlõttét meg váltom.
16 Es
légyen mint egy kezeden való iegyûl, és homlokodon fûggõ
gyalánt az te szemed elõtt, mert hatalmas kéz által
hozott ki minket az WR AEgyptumból.
17 Es mikoron ki
boczátta vólna Pharaó az népet, nem viué az Isten õket
az Pelisthim fõldénec útára miuel hogy kõzel vala, mert
az WR ezt gondollya vala, netalám meg bánnya az nép hogy
AEgyptumból ki iõtt, ha látandgya az hadat, és hátra
térnec AEgyptumba.
18 Annac okaért viué az Isten az
népet az veres tenger puztáiánac kerengõ útára, és
fegyueres kézzel iõuénec ki az Izrael fiai AEgyptum
fõldébõl.
19 El viué Moses az Ioseph czontyaitis
véle, mert erõs hittel meg eskettette vala az Izrael fiait,
monduán: Az Isten meg látogat titeket, és az én tetemeimet
el vigyétec ineét veletec.
20 El menuén azért Suchotból,
tábort iáránac Ethamba az puztánac végében.
21 Es az WR
mégyen vala elõttõc Nappal felhõnec oszlopában hogy
vezérlené õket az úton, éijel pedig tûznec
oszlopában, hogy világosságot szerzene nékiec, hogy
éijel es nappal mehetnénec.
Nem táuozot el az felhõnec
oszlopa nappal, sem az tûznec oszlopa eijel az nép
elõl.
XIIII. Rész. ( Pharaó meg bánnya hogy az népet
el boczatta: Vtannoc mégyen azért nagy sokasággal: Meg
rõttenec az Izraelitác: Biztattya õket Moses: Altal mennec
az tengeren szaraz lábbal: Az Pharaó pedig minden népéuel
belé vész az tengerbe. ) 1 SZóla pedig az WR
Mosesnec: ezt monduán:
2 Szólly az Izrael fiainac,
hogy térûluén az útból, szállyanac meg Pihahiroth
elõtt az Migdol kõzt, és az tenger kõzõtt, Baalsephon
ellenébe, és az ellenébe iárianac tábort az tenger mellett.
3 Es azt kezdi mondani Pharaó az Izrael fiai felõl: El
téuéledtenec ez fõlden, az puzta kõrnyûl fogta õket.
4 Es meg keménîtem Pharaónac sziuét és vtánnoc mégyen
nékiec, és meg diczõhitetem az Pharaóban és minden õ
seregében, és meg tudgyác az AEgyptumbéliec hogy én vagyoc
az WR. Es úgy czelekedénec.
5 Meg mondác azért az
AEgyptumbéli királynac, hogy az nép vgyan futua menne, és
megfordúla Pharaónac és az õ szólgainac sziuec az
nép ellen, és mondánac: Mit czelekedénc hogy boczátóc az
Izraelt hogy ne szólgálna mi nékûnc?
6 El
keszîté azért az õ szekerét, és melléie võué
az õ népét.
7 Võn annac felõtte melléie hat száz
válaztot szekereket, és AEgyptumnac minden szekereit,
és mind azokon rendele hadnagyokat.
8 Es meg kemenîté az
WR az AEgyptumbéli Pharaó királynac sziuét, és vtánnoc
méne az Izrael [p 0061] fiainac, az Izrael fiai pedig mennec
vala nagy hatalommal.
9 Es az AEgyptumbéliec vtánnoc menuén
el éréc õket az holott az tenger mellet meg szállottac
vala, Pharaóna minden szekerinec louai, louagiai,és az õ
serege, Pihahiroth mellett Baalsephon ellenébe.
10 Es
mikor Pharaó el kõzelitett vólna, fel emeléc az Izrael fiai
az õ szemeket, és imé az AEgyptumbéliec vtánnoc
valánac, és mikor felõtte igen meg rémûltenec vólna,
kiáltánac az Izrael fiai az WRhoz.
11 Es mondánac
Mosesnec: Auagy nem vóltaké AEgyptumban koporsóc, hogy
minket ide hoztál hogy meg halnanc az puztában? Mit
czelekedtél mi velûnc hogy ki hoztál AEgyptumból? ( Emberi
gyarloságnac és hitetlenségnec példáia. )
12 Auagy
nem ezé az mit mondunc vala néked AEgyptumban, mikor azt
mondgyuc vala, Hagy békét nékûnc hogy szolgállyunc az
AEgyptumbélieknec? Mert iob vólt vólna nékûnc
szolgálnunc az AEgyptumbélieknec, hogy nem mint az
puztában meg halnunc.
13 ( nem kell az veszedelemben
ketségbe esni, hanem erõs hittel kel varni az Istennec
szabaditó0 kezét.
Es monda Moses az népnec: Ne
féllyetec, legyetec veztegségben, és nézzétec az WRnac
szabadîtását az mellyet ma czelekeszik vletec, mert
az melly AEgyptumbélieket ma láttatoc, soha tõbbé azokat
nem láttyátoc.
14 Az WR hadakozic ti érõttetec, ti
legyetec veztegségben.
15 Es monda az WR Mosesnec: Mit
kiáltasz én hozzám? Szóly ( Erõs hitnec és buzgo
kõnyõrgésnec példáia. ) az Izrael fiainac hogy
indúllyanac el.
16 Te pedig emeld fel az te kezedet az
tengerre, és azt válazd két felé, és mennyenec bé az
Izrael fiai az tengerbe szárazon.
17 En pedig imé meg
kemenîtem az AEgyptumbélieknec sz49iueket, és bé m3nñc
õ vtánnoc, és meg diczõitetem Pharaóban, minden
õseregében, szekereiben, és louagiaiban.
18 Es meg
tudgyác az AEgyptumbéliec hogy én vagyoc az WR, minec vtánna
meg diczõitetem az Pharaóban, az õ szekereiben és az
õ louagiaiban.
19 El méne annac okaért az Istennec
Angyala az ki az Izrael táboránac elõtte mégyen vala, és
az sereg vtán kezde menni, és az felhõnec oszlopais az
melly elõttec iár vala, el méne, és az sereg vtán álla.
20 Es álla az AEgyptumbélieknec és az Izraelnec tábora
kõzzé, és amazoknac vólt homályos félhõ és
stetétség, ezeknec pedig az éttzakát meg világosittya
vala, añyira hogy az egéßz éttzaka egy máshoz nem
kõzelîtettec.
21 Es fel emelé Moses az õ kezét az
tengerre, és az WR Nap keleti erõs szélnec mind
egész éttzaka való fúuásáual az tengert el haytá,
és az tengert meg ( Vagy: Miuelhogy az tengernec vize kette
vált vala. ) száraztá, minec vtánna az tengernec
vizeketté vált vólna.
22 Bé ménénec annac okaért az
Izrael fiai szárazon az tengerbe, és az vizec nékiec mind
iob kéz felõl mind bal kéz felõl valánac úgy mint kõ
falac.
23 Es az AEgyptumbéliec kõuetuén õket, vtánnoc
ménénec az tengerbe, Pharaónac minden louai szekerei, és
louagiai.
24 Haynalkor pedig tekinte az WR az AEgyptumbéliec
táborára az tûznec és felhõnec oszlopából, és meg
rontá az AEgyptumbéliec táborát.
25 Es el võué az õ
szekereknec kerekénec forgását, hogy nehezen
mehetnénec, Es mondánac az AEgyptumbéliec: Fussunc el az
Izrael elõtt, mert az WR hadakozic õ érõttec az
AEgyptumbéliec ellen.
26 Es monda az WR Moßesnec: Emeld
fel az te kezedet az tengerre, hogy az vizec térienec meg az
AEgyptumbéliekre, az õ szekerekre és louagokra.
27 Es
fel emelé Moses az õ kezét az tengerre, és meg tére az
tenger reggel az õ elõbbi állapattyára. Az AEgyptumbéliec
futnac vala az víznec eleibe, de az WR bé rekezté õket az
tengerbe. ( Az Izrael fiai által mennec az tengeren száraz
lábbal. Az AEgyptumbeliéc pedig, abba belé hálnac, holott
vagyon az Istennec hatalmas czelekedetinec, az gonoszoknac
el vezteseknec és az hiueknec meg szabadîtasoknac
õrõc emlekezetre méltó példáia. )
28 Meg térénec
azért az vizec és el búrîtác az szekereket, az
louagokat, és Pharaónac minden seregét melly õ vtánnoc
bé ment vala az tengerbe, czac egygyis nem maradá õ bennec.
29 De az Izrael fiai szárazon iáránac az tengerben, és
az vizec nékiec mind iob felõl mind bal felõl valánac kõ
fal gyalánt.
30 Es meg szabadîtá az napon az WR
Izraelt az AEgyptumbéliec kezébõl, és látá az Izrael az
meg hólt AEgyptumbélieket az tenger parton.
31 Látá annac
felõtte az Izrael az WRnac nagy hatalmasságát, mellyet
czelekedéc az AEgyptumbéliec ellen, és féle` az nép az WRat,
és hiuénec az WRnac, és Mosesnec az õ
szólgáiánac.
XV. Rész. ( Moses az Izrael fiaiual
egybe hálá ádó éneket énekel Istennec az õ
irgalmasságáról és hatalmasságáról, kiknec
példáiokat kõueti Maria az t2o0b aszszoni
állatockal. Mennec Marah neuõ helyre, és mikor az keserû
vizet nem ihatnác, az vizec meg édesednec. Onnét mennec
Elimbe. ) 1 ACkor Moses és az Izrael fiai, illyen
éneket éneklénec az Wrnac, és mondánac: Eneklec az WRnac
mert az õ nagyságos hatalmasságát meg ielentette, az
louakat és az louagokat az tengerbe veszté.
2 En
erõssegem és én énekem az WR: mert engemet meg
szabadîtá, Ez az én erõs Istenem, ezt diczérem, ez
az én Attyámnac Istene, azért fel magaztalom õtet.
3 Az
WR erõs hadakozó, WR az õ neue.
4 Az Pharaónac
szekereit és az õ seregét az tengerbe vetette, az õ
válogatott hadnagyi, az veres tengerbe merûltec.
5 Az
tengernec õruéni búrîtottác el õket, az mélségbe
szállottanac mint az nehez kõ.
6 Az te iob kezed WRam
fel magaztáltatot az te nagy erõdnec [p 0062] általa, az te
iob kezed Wram meg rontotta az ellenséget.
7 Es az te
nagyságodnac sokságában meg rontottad az te
ellenségîdet, az te haragodat reáioc boczáttad, és el
nyelé õket mint az pozdoriát.
8 Es az te orrodnac
szelénec általa egybe gyûltenec az vizec és az víznec
folyási rakásba állottac, az tengernec kõzepette még az
mellységes ( Az az, meg állottac az vizec, mint ha meg
fagytac vólna. ) vizekis meg fagytanac.
9 Az ellenség azt
mondá: Vtánnoc mégyec, el érem õket, az nyereséget meg
osztom, bé telic azoknac gazdagságockal az én lelkem,
fel emelem az én fegyueremet, az én kezem el veszti õket.
10 Az te szeledet meg indîtád, és az tenger bé
búrîtá õket, fenekre mentec mint az On az nagy vizekben.
11 Kiczoda az Istenec kõzõtt ollyan mint te oh WRam?
Kiczoda ollyan nagyságos szentséggel mint te, nagy
félelemmel diczerendõ, és czudálatos dolgoknac
czelekedõie?
12 Ki nyuytottad az te iob kezedet, és el
nyelé õket az fõld.
13 El vezérled az te
irgalmass4ágodnac általa ezt ez népet az mellyet meg
szabadîtottal, el vezérled az te hatalmas erõdnec
általa, az te szent lakó helyedre.
14 Minec vtánna meg
hallyac ezt az népec meg háborodnac, az faydalom kõrnyûl
vészi az Palastinánac lakóit.
15 Ackor meg
háborodnac az Edomnac feiedelmei, az félelem kõrnyûl
vészi az õ erõsseit, az Canaannac minden lakósi
el lankadnac az félelem miatt.
16 Esic õ reáioc félelem
és rõttegés, az te karodnac nagysága miatt meg nemûlnac
mint az kõuec, az mîg által mégyen az te néped WRam, mîg
által mégyen ez nép mellyet meg szabadîtottal.
17
Bé viszed õket, és meg plántalod õket az te
õrõkõs hegyeden, az helyen az mellyet keszîtettel oh
WRam hogy ott lakozzál, az szent helyen mellyet az te kezeid
meg erõssitettec.
18 Az WR wralkodic mind õrõckõn
õrõcké.
19 Mert az Pharaónac louai, az õ
szekereiuel és louagiaiual bé mentenec az tengerbe, és az
WR reáioc búrîtotta az tengernec vizeit. Az Izrael fiai pedig
szárazon iártac az tengernec kõzepette.
20 Es az Maria
Prophéta aszszony, Aaronnac nénnye: Võn dobot az õ
kezébe, és ki ménénec õ vtánna mind az aszszoni
állatoc dobockal és sipockal.
21 Es monda nékiec Maria:
Enekellyetec az WRnac mert nagyságos dolgokat czelekedett, az
louat mind az rayta ûlõuel egybe az tengerbe vetette.
22
Es el indîtá Moses az Izraelt az veres tengertûl, és
ménénec az SVR neuõ puztába, és mikor harmad napîg mentec
vólna az puztán, nem talalánac vizet.
23 Es mikor iutottac
vólna Marah neuõ hekyre, nem ihattyac vala az Marahnac vizeit
miuelhogy keserûc valánac, azért neuezéc azt Marahnac.
24 Annac okaért morog vala az nép Moses ellen, ezt monduán:
Mit igyûnc?
25 Mikor azért kiáltot úolna Istenhõz:
Mutata néki az WR egy fát, mellyet minec vtánna az vizbe
vetett vólna, meg édesedénec az vizec. Es vgyan ott
tõrué1nyt és paranczolatot ada az Izraelnec, minec vtánna
ott meg késerté õtet az Isten.
26 Es monda : Ha à te
WRadnac Istenednec beszédénec engedendesz, és azt
czelekeded az mi kedues az õ szemei elõtt, és az õ
paranczolatit halgatandod, és meg õrizended minden õ
szerzésit, nem boczátoc te reád az betegségec
kõzzûl egygyetis, mellyet az AEgyptumbéliekre biczáttam,
Mert én vagyoc az WR te gyogyitód.
27 Iutánac pedig Elimbe,
és ott valánac tizenkét forrásoc és hetuen Pálma fác,
és ott az vîz mellett tábort iáránac.
XVI. Rész. (
Zúgolódnac az Izrael fiai hogy éhuel meg halnánac, ígér
azért és ád az Isten nékiec fûrieket és Mannát, meg
tanittya õket Moses mimódon éllyenec az Mnnáual. aztis
meg paranczollya az Isten, hogy az Mannában el tegyenec egy
mérteckel õrõc emlekezetre. ) 1 ELimbõl ) pedig el
menuén, az Izrael fiainac minden szokságoc, iutá az SIN
puztaiába, melly az Elim kõzõtt és az Sinai kõzõtt
vagyon, másodic hólnapnac tizen negyedic napián, annac
vtánna hogy AEgyptusból ki iõttenec vala.
2 Es zúgolodéc
az Izrael fiainac egész Gyûlekezeti, Moses ellen és
Aaron ellen az puztában.
3 Kiknec mondánac az Izrael fiai:
Vayha az WR keze által eméztettûnc vólna meg az AEgyptum
fõldében, mikor az fazéc hús mellett ûlõnc vaala, és
mikor elég kenyeret észûnc vala. Mert ki hoztátoc minket
ez puztába hogy mind ez sokaságot meg õlnétec éhuel.
4 es monda az WR Mosesnec: Imé én adoc néktec kenyeret
Menybõl, és mennyen ki az nép, szedgyen abban mindennaap
egy napra valót, hogy késérczem meg õket ha iárnac az én
tõruényemben vagy nem.
5 Hatod napon pedig annyit
készîtsenec be vinni az eledelben, hogy két annyi
légyen az, mint az menît mindennapra visznec.
6 Monda
annac okaaért Moses és Aaron mind az Izrael fiainac: Estue
meg tudgyátoc hogy az WR hozott ki titeket AEgyptumból.
7 Es
reggel meg láttyátoc az Wrnac diczõségét, Mert meg
hallotta az õ ellene való zúgolodástokat. Mert mi
miczodác vagyunc hogy mi ellenûnc zúgolódtoc?
8 Es monda
Moses: Mikoron az WR adand ti néktec estue [p 0063] húst
ennetec, és reggel kenyeret hogy bé tellyetec, ackor
bizonyságot tészen hogy hallotta az WR az ti
zúgolódástokat mellyel õ ellene zúgolódtatoc. Mert mi
miczodác vagyunc? Nem mi ellenûnc vadnac az ti
zúgolódástoc, hanem az WR ellen. ( Isten ellen
zúgolódic, az ki az õ szolgai ellen zúgolodic. )
9
Es monda Moses az Aaronnac: Mond meg az Izrael fiainac
gyûlekezeténec, Mennyetec az WR ( Erti az oszlopot, melly
az Istennec ielen való vóltánac ielensége vala. )
eleibe, mert meg hallotta az ti zúgolódástokat.
10 es
mikoron szólna Aaron az Izrael fiainac Gyûlekezeténec,
tekinténec az puzta felé, és imé az WRnac diczõségét
látác az felhõben.
11 Mert szólott vala az WR
Mosesnec illyen képpen.
12 Hallottam az Izrael fiainac
zúgolódásokat, szóly nékiec illyen módon: Az két
estue kõzõtt észtec húst, és reggel meg
elegitettec kenyérrel, és meg tudgyátoc hogy én vagyoc az ti
WRatoc Istentec.
13 Estue annac okaért ( Fûriéket aad
Isten az Izraelitaknac és Mannát. ) fûriec iõuénec el,
annyira hogy az tábort el lepnéc, reggel pedig harmat
szálla alá az tábor kõrûl.
14 Es mikor az harmat
meg szûnt vólna, imé vala az puztánac szinén apró
gõmbõlyeg mint az dara az fõlden.
15 Mellyet mikor
láttac vólna az Izrael fiai, mondánac egy másnac: Man ez.
Mert ( Miuel hogy az Sidóc nem tudgyac vala miczoda vólna az
mi az egbõl le húllot vala, azért neuezic azt Mannac. Az Man
pedig annyit tészen mint aiándoc. Mint ha azt mondanác, ez
az Isten aiándoka az mellyet igért. ) nem tudgyác vala mi
vólna. Monda azért Moses nékiec: Ez az kenyér mellyet az WR
ád néktec ételtekre.
16 Ez ( Mimódon éllyenec az
Mannáual, meg tanittya õket Moses. ) pedig az mit az WR
paranczolt, kiki mind szedgyen abban annyit az menît meg
ehetic, minden fõre egy Gomerrel az ti hozzátoc tartozó
lelkeknec száma szerint, minden ember szedgyen
azoknac szûkségekre kic az õ sátorában vadnac.
17 Es àcképpen czelekedénec az Izrael fiai, szedénec
nemelly tõbbet nemelly keuesbet.
18 Az vtán meg méric vala
Gomerrel, ( Gomer, mérteknec neme, azt itelem hogy tõtt
annyit mint az mit mi szapúnac neuezûnc. ) és nem vala
tõb azé az ki sokat szedett vala, sem pedig keueseb
azé az ki keueset szedett vala, hanem mindené annyi vala
az menîuel meg éri vala.
19 Es monda Moses nékiec: Senki
abban más napra semmit ne hadgyon.
20 Es nem engedénec (
Engedetlenségnec peldáia, hogy pedig féreg esic az
másod napra hagyatot Mannába, azzal arra tanitatnac, hogy az
Isten ellen gyûytetet marha, átkozot Isten elõt. )
Mosesnec, mert nemellyec hagyánac abban reggelre, és féreg
terme benne és meg bûzhõdéc, azért meg haraguec azoc ellen
az Moses.
21 Szedéc annac okaért azt minden napon
reggel, az menyit minden meg ehetic vala, mert minec vtánna az
Nap felmelegedic vala, el oluad vala.
22 Hatod napon pedig
két annyot szednec vala, minden fõre két Gomerrel, és
el iõuénec az Gyûlekezetnec feiedelmi, és meg mondác ezt
Mosesnec.
23 Es monda nékiec: Ez az mit az WR mondott. Az
WRnac tiztességére szenteltetet szent
szombatnac nyugalma vagyon hólnap, az mit fõzni akarnátoc
hólnap, ma fõzzétec, é`s az mit sûtni akarnátoc, ma
sûsétec, az mi pedig meg marad (hatod napon) el tegyétec
azt az heted napi szûkségtekre.
24 Es el tészic
vala az maradékot más napra, az mint Moses paranczolta vala,
és nem bûzhõtt meg, sem pedig féreg nem vólt benne.
25 Es monda Moses: ( Az az, valami maradot az
szombat elõtt való napról, azt ma, tudni illic
szombaton, egyetek meg, és azzal elegedgyétek meg
mert az mezõn nem találtoc ma Mannat. ) Egyétec meg ma azt,
mert ma az WRnac szombattya vagyon, ma nem talállyátoc azt
az mezõn.
26 Hat napon szedgyétec azt, heted napon
szombat vagyon, nem találtoc ackor.
27 Es heted napon
mikor nemellyec az nép kõzzûl ki mentec vólna hogy
szednénec Mant, nem találánac.
28 Es monda az WR
Mosesnec: Meddîg nem akariatoc meg õrizni az én
paranczolatimat és tõruénimet?
29 vegyetec eszetecbe
hogy az WR rendelte néktec az szombatot, és azéret ád
néktec hatod napon két napra való kenyeret, minden ember
azért ott honn legyen, és senki az õ helyébõl ki ne
mennyen heted napon.
30 Es nyúgoszic vala az nép heted
napon.
31 Neuezé pedig azt az Izrael háza Mannac, melly
ollyan vala mint az Coriandrumnac magua, feiér, és ollyan izû
mint az mézes pogácza.
32 Es monda Moses: Ez az mit az WR
paranczolt, ( Paranczollya Isten hogy egy mértékel tegyenec
az Mnnában õrõc emlekezetre. ) Tõlcz meg egy Gomert az
Mannáual hogy meg tartasséc az à ti vtánnatoc valóknac,
hogy lássác az kenyeret mellyel tartottalac titeket az
puztában, minec vtánna ki hoztalac titeket AEgyptumból.
33
Es monda Moses az AAronnac: Végy egy edényt, és egy tellyes
Gomer Mant tõlcz abba, és tedd el azt az WR eleibe, hogy meg
tartasséc az ti vtánnatoc valóknac.
34 Az mint
paranczolta vala az Wr Mosesnec, el téué azt Aaron az
Istennec ielen való vóltánac bizonysága elõtt, ( Az
Isten ielen valo voltánac bizonsága, az szent ládá
vólt, mellyben az kõ táblác, az Aaron viragos
veszszõie, és az Manna vólt. ) hogy az meg
tartatnéc-
35 Az Izrael fiai pedig õuénec Mannát negyuen
esztendeîg, mîg az fõldre iutánac az mellyen laknioc
kell vala, Mannát euénec mind addîg mîg az Canaan
fõldénec határába iutánac.
36 Az Gomer pedig az Ephanac
tized része.
XVII. Rész. ( Az Izrael fiai mikor
Raphidimban zugolódnánac az vizért, ád Isten nékic vizet
az kõsziklából, Az Amalechitáckal meg vijnac, és meg
veric azokat mikor Moses Istenhõz buzgoságoson
imádkoznéc.
1 EL menuén azértaz Izrael fiainac
minden soksága SIN puztáiából, az õ útoc és
szállasoc szerint, az WRnac paranczolattyára, tábort
iáránac Raphidimban, holott nem valánac vizec hogy az nép
i8hatnéc.
2 Annac okaért az Mosessel versenguén azt
mondgyác vala: Adgyatoc vizet mi nékûnc hogy [p 64 i] gyunc.
Es monda nékiec Moses: Miért feddetec én velem? Miért
késertitec az WRat?
3 Szomiúhozic vala azért ott az nép
az vínec szûksége miatt, és zúgolódéc az Moses
ellen, és monda: Miért hoztál ki minket AEgyptumból hogy meg
õlnél minket, és az mi barmainkat?
4 Es kiálta Moses az
WRhoz monduán: Mit czelekedgyem ez néppel? Ha czac valami
keuessé (halaztod segitségedet) engemet kõueckel
vernec agyon.
Monda azért az WR mosesnec: Eregy el az
nép elõtt, és az Izraelnec vénei kõzzûlis végy melléd,
az te veszszõdetis mellyel az vizet meg suytottad
vegyed kezedbe, és eregy el.
6 Imé én álloc te elõtted
amott, amaz Horeb hegyén való kõ sziklára, es suycz
meg az kõ sziklát, és vizec iõnec ki abból hogy az
nép igyéc. Es úgy czelekedéc Moses az Izraelnec vénei
elõtt. ( Szent Pal magyarázza è0 kõ sziklát, es
azt mondgya: Az kõ sz49ikla vala Christus, az az, iegyzi
vala Christust. )
7 Es neuezé azt az helyet Massanac
és Meribánac, ( Massa, késertes: Meriba, versenges.
) az Izrael fiainac zúgolód43ásokért, és hogy az WRat
késértettéc vólna, ezt monduán: Vagyoné az WR mi
kõztûnc vagy ninczen?
8 Eliõue pedig az Amalec
nemzetsége és hadakozéc az Izrael ellen Raphidimban.
9 Es
monda Moses Iosuenac: Válaszsz mi nékûnc
férfiakat és mennyel vij meg az Amalrchuel: Hólnap az
halomnac teteiére álloc, és az Istennec veszszeie
kezemben lészen.
10 Es Iosue úgy czelekedéc az mint
mondotta vala nékli Moses, hadakozéc az Amalec ellen.
Moses pedig, Aaron, és Hur, fel menénec az halomnac
teteiére.
11 Es mikor Moses fel emeli vala azõ kezét, az
Izrael ( Az Isten az hiueknec kõnyõrgésekre meg
ronttya az ellenséget. ) diadalmot veszen vala, mikor
pedig az õ kezét le erezti vala, az Amalec veszen vala
diadalmot.
12 Mikoron azért Mosesnec kezei el fáradtac
vólna, hozánac egy kõuet és õ aláia téuéc hogy arra
ûlne. az Aaron pedig és az Hur tartyác vala az õ kezeit,
egy felõl egygyic, más felõl másic, és mind két kezét
fel emelue tartá mind nap nyúgatîg.
13 Es meg rontá
Iosue az Amalec nemzetségénec népét fegyuerrel.
14 es
monda az WR Mosesnec: Ird meg ezt emlekezetre kõnywbe, és
mond meg ezt az Iosuenac hogy mindenestõl el tõrlõm
Amaleknec emlekezetitis az Eeg alól.
15 Es eppîte Moses
óltárt, és neuezé azt illy néwl: az WR én Zászlóm.
16 Mert azt mondgya vala: Bizonyára az WRnac keze vagyon az
õ Királi székîn, hogy ( Az az, meg éskût az
Iehoua az õ Királi szekire, hogy mind õrõcké
hadakozic az Amalec ellen. ) az WR mind õrõcké hadakozic az
Amalec nemzetsége ellen.
XVIII. Rész. ( Iethro Pap el
mégyen Moseshõz az õ veihõz, és meg viszi néki az
õ feleségét és gyermekit, és ió tanáczot ád Iethro
Mosesnec, biráknac válaztása felõl, hogy õ maga ne
kenszeritetnéc egyedûl az tõruény tételnec terhét
hordozni. ) 1 ES meg hallá Iethro à Midianitác Papia az
MOses Ipa, mind azokat az mellyeket czelekedett vala Isten
Mosessel és Izraellel az õ népéuel, hogy ki hozta
vólna az WR az Izrael népet AEgyptumból.
2 Es fel võué
Iethro Moses Ipa, Sipporat az Moses feleségét, minec
vtánna azt Moses az Attya házához boczáta vólna. (
Fordithatod igyis. Miuel hogy azt az õ Attyahoz vitte vala,
tudni illic az puztából honnét Istentõl el hiuattatec.
Nemellyec illyen értelemben vadnac hogy ott vólt Mosessel
az õ felesége és fiai, de az szabadúlás vtán
boczatta vólt az Attyához. Exodi 2. )
3 Es az õ két
fiatis fel võué. Az egygyiknec neue Gersom vala, mert azt
mondotta vala Moses: Búdosó vóltam az idegen fõldõn.
4 Az másiknac pedig neue Eliezer, mert azt mondotta vala:
Az én Attyámnac Istene ségitségûl vólt nékem, és
meg szabadîtott engemet az Pharaó fegyuerétõl.
5 El
iuta pedig Iethro Moses Ipa, és az õ fiai, és felesége
Moseshõz az puztába, holott táborban vala az Isten
hegyénél.
6 Es meg izené Moseßnec En Iethro te Ipád
mégyec te hozzád, és az te feleséged, és õ véle az õ
két fiai.
7 Es ki méne Moses az õ Ipa eleibe, és meg
haytá magát és meg czókolá õtet, az vtán meg kérdéc
egymást békeségec felõl: Az vtán ménénec az
sátorba.
8 Es meg beszéllé Moses az õ Ipánac az
mellyeket czelekedet vala az WR Pharaóual és az
AEgyptumbélieckel az Izraelért, és minden nyaualyáiokat melly
az úton találta õket, és mimódon szabadîtotta vólna
meg õket az WR.
9 Es õruendeze az Iethro mind azokon az
iókon az mellyeket czelekedet vala az WR Izraellel, kit meg
szabadîta az AEgyptumbéliec kezébõl.
10 Es monda
Iethro:Aldott az WR ki meg szabadîtott titeket az
AEgyptumbéliec kezébõl, és Pharaó kezébõl, az ki meg
szabadîtotta az õ népét az AEgyptumbéliec kezébõl.
11 Most esmertem meg, ( Iethro az Mosestõl haluán
az Istennec hatalmas dolgait, az õ igaz esmeretire haiol,
és néki áldozic. ) hogy nagy az WR minden Isteneknec
felõtte, mert azon bûntetéssel bûntette meg õket az
mellyel keuélyen czelekedtec vólt az Izrael ellen. ( Ezt
azért mondgya: mert miképpen hogy vizbe hannyác vala az
Izraelitaknac gyermekeket, azonkeppen Isten vizbe vezté
õket. )
12 Es võn Iethro Moses Ipa égõ áldozatra
és egyéb áldozatra való állatokat hogy áldoznéc az WRnac.
Az vtán el iõue Aaron és az Izraelnec minden vénei hogy az
Moses Ipáual lakodalmot szerzenénec Isten elõtt.
13 Es másod napon le ûle Moses hogy tõruényt tenne az
nép kõzõtt, és áll vala az nép Moses elõtt
reggeltõl fogua mind estueîglen.
14 Mikor pedig látta
vólna az Moses Ipa, az mit õ czelekednéc az néppel, monda:
Miczoda ez az mit te czelekedel az néppel? Mi az oka hogy te
magad ûlsz, és mind az egé43z kõsseg áll te
elõtted, reggeltõl fogua mind estueîglen?
15 Es felele
Moses az õ Ipánac: [p 0065] Mert az nép én hozzám iõ
hogy az Isten akarattyát meg éreze én tûlem. ( Vagy: hogy
az Istentõl tanáczot kerdgyen. )
16 Es mikor valami
kûlsõ dolgoc vagyon, én hozzám iõnec, és tõruényt
tészec kõzõttõc, és meg ielentem nékiec az
Istennec végezésit és az õ tõruénît.
17 Es monda
az Moses Ipa õ nékie: ( Nem adott Az Isten egy embernec
mindent, Iollehet Moses nagy ember vólt, mind az által az
Iethro tanittya õtet. ) Nem ió az mit te czelekeszel.
18 Kétségnélkûl el fogyatkozol mind te, mind az nép à
melly te veled vagyon, mert erõd felõtt caló dolog ez, te
magad nem vagy elég arra.
19 ( Iethro tanácza. ) Most
azért fogadd meg az én szómat, tanáczot adoc tye néked,
és az Isten veled lészen. Te az népnec viseld
gondgyat az Isten elõtt, hogy az õ iegyõket vigyed
Isten eleibe.
20 Es tanîczad õket az Isten
rendelésire és tõruénîre, és mond meg nékiec az melly
úton kellyen iárnioc, és az mit kellyen czelekedniec.
21 Te
pedig válaszsz az nép kõzzûl erõs férfiakat, (
Az itelõ Birakban minemõ ioságos dolgoknac kel lenni. )
Isten félõket, igaz mondókat, kic gyûlõlic az
telhetetlenséget, és tegyed azokat elõttec iárócká, és
ezeredesecké, századosocká, õtuenedesecké, és
tizedesecké.
22 Azoc tegyenec itéletet mindenkoron, az mi
pedig nagy dolog, azt te elõdbe hozzác, az mi kicz6in dolog
õ magoc itéllyéc meg, és az te terhedet meg
kõnnyébîtric, ha azt veled egygyût hordozzác.
23 Ha
ezt miuelended az Isten paranczolattyából, meg
maradhatsz, annac felõtte az egész sokaság,
békeséggel mégyen az õ helyére.
24 Engede azért
Moses az õ Ipánac beszédénec, és mind azokat
czelekedé az mellyeket mondott vala.
25 Es válazta Moses
az Izrael fiai kõzzûl erõs férfiakat, és feiedelmecké
téué azokat az nép kõzõtt, ezredeseket,
századosokat, õtuenedeseket, és tizedeseket.
26
Kic az nép kõzõtt mindenkor itéletet tésznec vala, az
nehéz dolgokat Mosesre viszic vala, az kis dolgokat azoc
itélic vala meg.
27 El boczátá pedig Moses az õ Ipát,
és el méne az õ lakó fõldébe.
XIX. Rész. ( Mégyen
az Israel népe az Sinai hegynec puztaiába, fel mégyen
Moses az hegyre, meg paranczollya I43sten néki hogy meg
probállya õket minec elõtte az tõruént nékic adná, ha
akarnac annac engedelmesec lenni. Igeri az nép
engedelmességet. Meg hadgya Isten Mosesnec hogy az
népet hozzá készitse az tõruennec ki adásához.
Az Isten alá szál nagy rõttenetes menydõrgésekben
és villamásokban. ) 1 HArmadic hólnapba annac vtánna
hogy az Izrael fiai ki iõttec vala AEgyptumból, azon napon
(hogy Rap35hidimból ki indúlánac) iutánac az Sinai
puztáiába.
2 Mikor azért Raphidimból ki ménuén iutottac
vólna az Sinai puztáiába, és táboroc vólna az puztában,
(mert tábort iártac vala ott az Izraelitác az hegynec
ellenébe. [!]
3 Fel méne Moses az Istenhõz. Es kiálta
az WR õ néki az hegyrõl ezt monduán: Ezt mondgyad az Iácob
háza népénec, és így szólly az Izrael fiainac.
4 Ti
( Az Isten elõ számláltattya rõuid beszéddel az
Moses által az népnec, minemõ iót tett õ vélec, és meg
ielenti hogy szõuetséget akar vélec tenni, ha akarnac
engedni. ) láttátoc mit czelekedtem az AEgyptumbélieckel, és
mimódon hordoztalac titeket sas Keselyûnec szárnyain,
és titeket magamhoz kapczoltalac.
5 Mostan annac okaért
ha figyelmetességgel halgatandgyátoc az én
beszédemet, és meg tartandgyátoc az én
szõuetségemet, énnékem lésztec minden népéknec
felõtte kiualtképpen való népem, mert enîm mind az
egész fõld. )
6 Ti pedig lésztec én nékem Papi
országom, és szent nép ( Magyarázza ezt szent
Peter 1:Petri 2. mintha azt mondana, lésztec
hasonlatosoc méltosággal és tiztességgel az
Papokhoz és Királyokhoz. ) . Ezec az beszédec mellyeket
akarom hogy meg mondgy az Izrael fiainac.
7 El méne azért
Moses, és szólîtá az népnec véneit, és eleikbe adá
mind ezeket az beszédeket, mellyeket az WR néki paranczolt
vala.
8 Felele pedig az egész sokaság
egyenlõképpen, és mondánac: Valamit az WR mondott meg
czelekedgyûc. Es meg mondá Moses az WRnac, az népnec minden
beszédét.
9 Ackor monda az WR Mosésnec: ( Meg
mondgya Isten Mosesnec hogy alá akar szállani az
Sinai hegyre az tõruénnec ki adására, meg hadgya azért az
Mosesnec hogy az népet hozza készitse. ) Imé én te
hozzád mégyec nagy sûrõ felhõben, hogy hallya az nép
mikor te veled szóloc, és hidgyenec te néked mind
õrõcké: Minec vtánna meg mondotta vólna Moses az WRnac,
az népnec beszédét.
10 Es monda esmét Mosesnec
az WR: Eregy el az néphõz hogy meg szentellyed õket (
Az népnec meg szentelese, az õ ruháioknac meg
mosása és feleségektõl való meg tartoztatásoc
vala, melly dolgoc által belsõ tiztaságra intetne vala,
hogy az tõruénnec halgatására és bevetelére
alkalmatosbac lehetnénec. ) ma és hólnap, és hogy meg
mossác az õ ruháiokat.
Hogy legyenec készec
harmad napra, mert harmad napon le száll az WR mind az
egész népnec szeme láttára az Sinai hegyre.
12 Es
határt rendelly ez népnec kõrõs kõrnyûl, ezt monduán:
Meg lássátoc hogy ez hegyre fel ne mennyetec, és az hegynec
szélétis ne ériétec, valami érendi az hegyet, meg
õlettesséc.
13 Senkinecc keze azt ne illesse, hanem
kõueckel verettessec agyon, vagy nyilackal
lõuõldõztessec meg, akar barom, akar ember légyen, ne
éllyen, mikor az kûrtnec egy formán való hoszszú
zengését hallyátoc, az vtán mindenec fel mehetnec az
hegyre.
14 Le szálla azért Moses az hegyrõl az nép
kõzzé, és meg szentelé az népet, kic meg mosác az
õ ruháiokat.
15 Minec vtánna meg mondotta vólna az
népnec: Legyetec készec az harmad napra, és az ti
felesegtékhõz ne kõzeliczetec.
16 Es harmad napon mikor
meg virradot vólna, ( Le szál az Isten az Sinai hegyre
az tõruénnec ki adasára. ) lõnec menydõrgésec és
villamásoc, és nagy sûrõ felhõ az hegyen, és nagy
trombita szó, annîra hogy mind az egész táborbéli
nép rõttegne.
17 Es ki viué Moses az népet Isten
eleibe az táborból, és meg állánac az hegy alatt.
18 az
egész Sinai hegy pedig fûstõleg [p 0066] vala, (
Mind ezeckel hogy az Sinai hegyre az Isten le száll
tûzben, meny dõrgésben, villamásban, azt akaria
megielenteni, az tõruény minemõ tudomany vólna. ) miuel
hogy le szállot vólna arra az WR tûzben, és fel mégyen
vala annac az fûsti mint egy kementzénec, és mind az
egész hegy reng vala.
19 Es az kûrtnec szaua mind
inkáb neuekedic vala, az Moses szól vala, és az Isten
felel vala néki szóual.
20 Le szállot vala pedig az
WR az Sinai hegyre, az hegynec teteiére, és fel hiuá az WR
Mosest az hegynec teteiére, és fel méne Moses.
21 Es
monda az WR Mosesnec: Eregy alá, mond meg az népnec hogy
által ne hágiác az határt hogy fel iõijenec az WR látni,
és sokan õ kõzzûlõc meg hallyanac.
22 Sõt à
Papokis ( Papoc, az az, à kic mostan az szent dolgokban
szolgác, mert még ackor nem vóltac az Papoc válaztua. )
kic az WR eleibe mennec meg szentellyéc magokat, hogy az WR
meg ne roncza õket.
23 Es monda Moses az WRnac: Nem
iõhet fel az nép az Sinai hegyre, mert te meg mondottad mi
nékûnc illyen képpen, Vess határt à hegynec, és
szenteld meg azt.
24 Es monda az WR õ néki: Eregy alá,
és az vtán iõy fel te, és az Aaron te veled, az Papoc pedig
és az kõsség által ne hágiác az határt hogy fel
iõijenec az WRhoz, hogy el ne veszesse õket.
25 Es
alá méne Moses az sokaság kõzzé, és szolá õ
vélec.
XX. Rész. ( Az Isten az Sinai hegynec
teteiérõl adgya à Tiz paranczolatokat, mellyekben meg tanit
mi légyen az õ akarattya, mit kellyen czelekednûnc és mit
kellyen el táuoztatnunc, mellyekben igér az engedelmeseknec
minden iót, az engedetleneket fenyegeti bûntetéssel. ) 1
ES az Isten szólaa mind ezeket az igeket, monduán.
En vagyoc az te WRad Istened, ki az AEgyptumnac fõldébõl
ki hoztalac tégedet.
3 Ne legyenec te néked én elõttem
idegen Istenid.
4 Ne czinály magadnac faragot képet, és
semmi hasonlatosságot azoknac formáiára mellyec oda fel
az égben vadnac, se azoknac formáiára mellyec az fõldõn
itt alatt vadnac, se azoknac mellyec az vízben az fõld alatt
vadnac.
5 Ne haióly meg azoc elõtt, és ne tiztellyed
azokat, mert én vagyoc à te WRad Istened, Erõs ( Az
deiákban vagyon Zelotes, vagy Zelotipus: MInt az Sidoban Cánna,
melly szo mint az bõltsec mondgyác iegyez
elõszer olly indúlatot minemõ az férfiuban vagyon az
õ feleségéhõz, és az aszszoni állatban wrahoz,
kic semmiképpen nem engedic, hog vagy az férfiu más
aszszoni állat más férfiat szeressen, mintha
azt mondana Isten: Nem akarom hogy mást szeressétec
én kiuûlem. Masodszor iegyezi az szo Canna, az ollyan
embert az ki meg indúl az õ hozzá tartozókon esett
boszszuságon. ) boszszú álló, ki meg
bûntetem az Atyáknac vétkeket az fiakban, harmad negyed
izîglen, azokban az kic gyûlõlnec engemet.
6 Es
irgalmasságot czelekeszem ezer11glen, azockal à kic
engemet szeretnec, és meg tartyác az én paranczolatimat.
7 Az te WRadnac Istenednec neuét hiába ne vegyed, mert nem
hadgya az WR bûntetésnélkûl azt az ki az õ neuét
hiába vészi.
8 Meg emlékezzél az Szombatról, hogy
azt meg szentellyed.
9 Hat napon múnkalodgyál, és
minden dolgodat el végezzed.
10 Heted napon az te WRadnac
Istenednec Szombattya vagyon, semmi dolgot ne tégy, se
te, se fiad, se leányod, se szólgád, se
szólgáló leányod, és semmi barmod, se az te
iõueuényed, melly az te kapúd kõzt vagyon.
Mert hat
napon teremté az WR az Mennyet és az Fõldet, à Tengert és
mind azokban való állatokat, és meg nyúgouéc heted napon,
azért meg áldá az WR az szombatot, és meg szentelé
azt.
12 Tiztellyed az te Atyádat és à te Annyádat, hogy
hoszszú ideîg élly az fõldén, mellyet az te Wrad
Istened ád te néked.
13 Ne õlly.
14 Ne
paráználkodgyál.
15 Ne orozz.
16 Ne mondgy az te
felebarátod ellen hamis tanuságot.
17 Ne kéuánnyad az te
felebarátodnac se feleségét, se szôlgáiát, se
szólgáló leányát, se õkrét, se szamárát,
és semminémõ marháiát.
18 Mind az egész
sokaság pedig láttya vala az mennydõrgéseket, az
villamásokat, az kûrtnec szauát, és az hegynec
fõstõlgését, és ezeket látuán meg remûlénec és
tauól állánac.
19 es mondánac Mosesnec: Szólly te
mi nékûnc és engedûnc, ne szóllyon mi nékûnc az
Isten, hogy meg ne hallyunc.
20 Felele pedig Moses az
népnec: Ne féllyetec, mert azért iõtt az Isten hogy
titeket meg késértene, és hogy az õ félelme légyen ti
elõttetec, hogy ne vétkezzetec.
21 Táuól álla azért az
nép, Moses pedig kõzelb méne az felhõhõz mellyben az
Isten vala. ( Moses lészen kõzbe iáro az Isten
kozõtt, és az nép kõzõtt. )
22 Es ( Az Másodic
paranczolatot az Isten esmét elõ hozza, és inti az
népét hogy arról iól meg emlékezzéc. ) monda az WR
Mosesnec: Ezt mondgyád az Izrael fiainac, Tiláttátoc hogy
az Mennybõl szóltam tinéktec.
23 Ne czinállyatoc
azért én mellém semmit, ezûst vagy arany Isteneket ne
czinállyatoc magatoknac.
24 Fõldbõl czinálly én nékem
Oltárt, és azon áldozzad az te égõ és hálá adó
áldozatodat, az te iuhaidat és õkreidet, és valamelly helyen
paranczolom hogy az én néuemrõl meg emlekezzetec, te hozzád
mégyec és meg áldalac tégedet.
25 Hogy ha kõbõl
czinálsz nékem Oltárt, ne czinállyad faragot kõbõl,
mert mihelt az te kõ faragó vasadat arra vetended, azonnal
meg fértezteted azt.
26 Grádiczonnis ne menny az én
Oltáromra, hogy az te szemérmed fel ne fedeztesséc
annál.
XXI. Rész. ( Az Isten Moses által ád
kûlsõ dolgokról való polgári tõruényeket, mellyeckel
akaria hogy az kûlsõ emberi társaság birattasséc
az Izrael országaban. ) 1 EZec pedig az itéletre
való tõruényec, mellyeket akarom hogy eleikbe adgy.
2 Ha
Sidó rebot veiendesz, ( Az pénzen võtt Sidó rabról
való tõruény. ) hat esztendeîg szolgállyon, az
hetedic esztendõben szabadon boczássad ingyen.
3 Ha czac az õ testéuel ment vólt te hozzád, esmét czac
az õ tyestéuel mennyen ki tûlled, hogy ha pedig
felesége vólt, az õ felesége is ki mennyen véle.
[p 0067] 4 Ha az õ wra adot annac feleséget, és
szûlend neki fiakat és leányokat, az felesége fiaiual
egybe, legyen az gazdáié, az férie pedig mennyen ki az õ
testéuel.
5 Hogy ha azt mondndgya az szólga:
Szeretem az én wramat, az én feleségemet és fiaimat, nem
akarom az szabadságot.
6 Vigye azt az õ wra az
bîrakhõz, az vtán állassa azt az aytóhoz, vagy az
aytó melliéke mellé, és az õ wra fúria által annac az
fûlét tõrõckel, es légyen néki rabia mind õrõcké.
7 Mikor ( Szolgalatra pénzen el adot leánzokról. )
pedig valaki az õ leányát szólgàlatra pénzen él
adgya, ne boczáttasséc úgy ki mint az rab szolgác.
8 Ha az õ wránac gonosznac tettzic az, úgy annrîa [!]
hogy azt magánac nem iegyzi, tehát engedgye hogy
váltasséc meg, ne legyen szabad el adni azt idegen
embernec, mert álnokúl czelekedet õ véle. ( Tudni illic
hogy meg võtte pénzen, de nem võtte el magánac
feleségûl. Mert vgy adatnac vala el szolgálatra pénzen
az Sido szolgálo leányoc, hogy azoc az kic meg vennec
azokat, feleségûlis el vennéc. )
9 Hogy ha az õ
fiánac iegyezi azt, czelekedgyéc azzal az el hazasîtot
leányzóknac tõruényec szerint.
10 Ha pedig mást
veiend magánac (azon fellûl vagy maga vagy fia) az melly
szólgáló leányt el võtt (elõszer,) añac ételét
ruházattyát és az hazasságban való igasságát aláb
ne szállîtsa.
11 Ha ez három dolgot nem
czelekeszi azzal, boczássa el ingyen, minden
fizetésnélkûl.
12 Az ki valakit úgy verend ( Arról
való tõruény, az ki mást meg vér. ) hogyaz meg
hallyon, meg elõttesséc az gyilkos.
13 De az ki nem
leseskedet az õ felebaráttya vtán, hanem az Isten vetette
azt annac keze eleibe, helyet rendelec néked, houá az ollyan
ember szaladgyon.
14 Mikor pedig valaki felebaráttyára
szándokozic, és meg õli azt álnoksággal, az én
óltáromtólis el vonnyad az ollyan embert halálra.
15 Az ki
az õ Attyát, vagy Añyát meg verendi, ( Engedetlen fiac
ellen való tõruény, és az kic meg veric Attyokat vagy
Annyokat. ) meg õlettesséc.
17 Az ki az õ Attyánac
vagy Annyánac gonozt mondand, meg õlettesséc.
18 Hogy ha
valakic egybe vesznec, és valaki az õ felebaráttyát
ûtendi kõuel vagy õkléuel, és meg nem haland hanem ágyba
esic.
19 Ha fel kelend, és kûn iáránd páltzán,
ártatlan légyen az az ki meg verte vólt, de úgy hogy
fekése miatt való kár vállását meg fizesse, és azt
meg gyogyitassa.
20 Mikor pedig valaki meg veri rabiát
vagy szólgáló léányát páltzáual, és meg hal keze
miatt, még bûntettesséc.
21 De ha egy nap vagy két
nap élend az vereség vtán, ne bûntettesséc meg, mert
pénzen võtt szolgáia.
22 Hogy ha pedig az férfiac
egybe vesznec, és valamelly terhes aszszoni állatot
meg sétenec, ( Az ki terhes aszszoni allatott meg
sért, arról való tõruény. ) úgy hogy idõ elõtt
szûlni kellyen, de azért nem kõuetkezic abból semmi
veszedelem, meg bûntettesséc az à mint az
aszszoni állatnac wra akaria, az bîráknac az õ
itéletec szerint.
23 Hogy ha pedig halál kõuetkezic
abból, annac életeiért fizesse az gyilkos az õ életét.
24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kezért,
lábát lábert.
25 Egetést egetésért, sebet
sebért, kéket az kékért.
26 Ha valaki az õ
szolgáiánac vagy szólgáló leányánac szemét
ûtendi, úgy hogy az ki veszszen, az õ szemeiért
botsássa azt szabádon.
27 Hogy ha az õ
szolgáiánac vagy szolgáló leányánac fogát ki
ûtendi, boczássa el az t szabádon az õ fogáért.
28 Ha valamelly õkõr ( Õklelõs baromról való
tõruény. ) meg õklelendi à férfiat vagy az
aszszoni állatot, úgy hogy meg hallyon, azt az
õkrõt kõueckel veriéc agyon, és annac húsát meg ne
egyéc, az õkõrnec pedig wra ártatlan légyen.
29 Hogy ha
pedig az õkõr annac elõtteis õklelõs vólt és meg
mondottác azt annac wránac, mind az által azt õrizetben nem
tartotta: Ha férfiat vagy aszszoni állatot õlend meg
az õkõr, kõueckel veriéc azt agyon, az wrais pedig meg
õlettesséc.
30 Hogy ha az õ életnec ( Az az, Ha
azzal bûntetic hogy meg váltsa az õ életét. )
váltságáual akariác bûntetni, az õ életénec
valtságáért fizessen annyit az mennyit kéuánnac rayta.
Vgyan ezen tõruény szerint bûntettesséc ha
valakinec fiát vagy leányát õklelendi meg.
32 Ha pedig
rabot vagy szolgáló leányt õklel meg, adgyon annac wra
harmintz ezûst Siclust à rabnac wránac, az õkrõt
pedig kõueckel veriéc agyon.
33 Ha valaki vermet nyitand
meg, vagy valaki õ maga ásand vermet, és az vtán nem fedi
azt bé, és annac okaért valakinec õkre auagy szamára
esic abba.
34 Az veremnec wra pénzuel elegîtse meg azt,
az meg hólt állat pedig azé legyen.
35 Ha valamelly
õkõr, más ember õkrét meg õkleli, úgy hogy meg
hallyon: Adgyác el az eleuen õkrõt és annac az arrát [!]
oszszác, meg, hasonlatos képpen az meg hólt
õkrõtis oszszác meg.
36 Vagy ha meg mondottác az
elõtt hogy az õkõr õklelõs, mind az által az õ wra
õrizet alatt nem tartotta, az õkõrért adgyon õkrõt, az
meg hólt õkõr pedig azé legyen.