ÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA MOSES ELSÕ KÕNYVE. [XXXVIII.]
Rész. 0035
(8 Iudas az Iácob fia meg házasodic, lésznec gyermeki,
azoknac ketteit az Isten meg õli. Vétkezic az Iudas az Thamárral
az õ menyéuel, lészen attul két gyermeke. )8 1 ES
lõn ackor az idõbe, hogy az Iehudah el menuén az õ Attyafiaitól,
térne egy Adullambéli férfiuhoz, kinec neue vala Hira.
2 Es
meg látá ott az ( Iudanac házassága. ) Iehudah egy Canaanbéli
férfiunac leányát, kinec neue vala Suah, és azt feleségûl
véuén magánac, bé méne hozzáia.
3 Ki fogada az õ méhébe
és szûle fiat, és neuezé azt Ernec.
Es az másodszoris
teréhben esuén szûle fiat, és neuezé azt Onannac.
5
Az vtán esmét (teréhben esuén) szûle fiat, kit neuezé
Seláhnac, és vala Chezibben mikor õ ezt szûle.
6 Võn
pedig az Iehudah feleséget az õ elsõ fiánac az Ernec, kinec
neue vala Thamar.
7 Es mikor az Er az Iehudánac elsõ fia gonosz
vólna az WRnac sz4540eme elõtt, meg õlé õtet az WR.
8
Annac okaért monda Iehudah az Onannac: Eregy bé te az te Báttyádnac
feleségéhõz, és az te Báttyád helyébe vedd feleségûl
azt, és az te Báttyádnac tamaszsz magot.
9 Tudgya vala
pegig [!] az Onan hogy nem õué lenne az az mag, ( Az emberi magnac
el tékozlásánac bûntetésénec példáia. ) annac okaért
valamikor az õ feleségéhõz bé megyen vala, az fõldre boczátuán,
el veszti vala az magot, hogy az õ Báttyánac magot ne támaztaná.
10 Es gonosságnac tettzéc az WRnac szemei elõtt az mit
ez czelekedic vala, annac okaért meg õlé aztis.
11 Es monda
az Iehudah à Thamarnac, az õ Menyénec: Maradgy õzuegyen addîg
az te Attyád házában, mîg az én fiam az Seláh meg neuekedic.
Mert így gondolkodic vala: Netalám ezis meg hál, mint az õ Báttyai.
El méne azért Thamar, és marada az õ Attya házában.
12 Es
mikor soc napoc múltanac vólna el, meg hala az Suah az Iehudanac
felesége, és hogy magánac vigaztalást venne, el méne az õ
iuhainac nyiröoihõz az õ Bárattyáuál az Adullambéli Hiraual,
Thimnatba.
13 Meg mondác pedig Thamarnac illyen módon: Am az
te Ipád Thimnatba mégyen az õ iuhainac nîresére.
14 Az
Thamar azért le vetuén az õ õzuegységénec ruháit, bé
búr11tá magát fédellel, és magát el titkolá és le ûle az
kettõs út félen, az melly megyen Thimnatba, mert láttya vala
hogy meg neuekedet vólna annac feleségûl.
15 Látuán pedig
azt az Iehudah, alîtá azt tisztátalan szemelynec lenni,
miuel hogy bé fedezte vala ortzáiát.
16 Hozza tére azért
ához az útról, és monda: Engedd meg ( Iúdasnac nagy esete,
ki természetnec folyása ellen az õ menyéuel vétkezic.
) kérlec hogy mennyec bé te hozzád, (mert nem tudgya vala hogy
az õ Menye vólna:) Es monda (Thamar:) Mit adsz énnékem ha
meg engedem hogy velem kõzõsûlly?
17 Es felele: Kûldec
néked az én iuhaim kõzzûl egy keczke fiat. Es az monda: Meg
engedem az mit akarsz, ha zálagot adsz addîg, mîg azt
meg kûlded.
[p 0035] [!] 18 Monda azért az (Iehudah:) Miczoda
à zálag mellyet adgyac te néked? Felele az: Az te gyûrõd, az
te kezkenõd, és az páltza melly az te kezedben vagyon, oda adá
azért néki, és bé méne hozzáia, és (az Thamar) teréhbe eséc
õ tõle.
19 Az vtán fel keluén az Thamar el méne, és le
veté az fédelet mellyel magát bé búrîtotta vala, és fel võué
magára az õzuegységnec ruháit.
20 Es meg kûldé Iehudah
az keczke fiat, az õ Adullambéli baráttyától, hogy az zálagot
meg kérné az aszszoni állattól, és nem találá azt.
21 Es meg kérdé az helynec férfiait, monduán: Hól vagyon amaz
tisztátalan személy, melly az kettõs út félen ûll
vala? Es azoc mondánac: Nem vólt it tisztátalan szemely.
22 Meg tére pedig az az Iehudahoz, és monda: Nem találám azt
meg. Annac felõtte à helynec lakófijs azt mondác: Nem vólt it
(vgy mond) tisztátalan szemely.
23 Es monda az ( Mikor
az Isten lelke nem vezérli az embert, szorgalmatosb az emberec
elõtt való gyalazatról hogy nem az Isten háragiara, ha mikor
vétkezic. ) Iehudah: Tarcza magánac, hogy valamiképpen meg ne
gyálaztassunc, imé én meg kûldõttem vólt az keczke fiat,
te pedig nem találtad meg õtet.
24 Es úgy mint három hólnap
múluán, meg mondác az Iehudanac, illyen képpen: Az Thamar az te
Menyed paráználkodot, és az paráznaságból teréhbe esett.
Es monda az Iehudah: Vigyetec ki õtet és égettesséc meg.
25 Az pedig mikor ( Az paraznaság mindenkor nagy bûnnec itéltetet.
) ki vitetnéc, kûlde az õ Ipához, ezt izenuén: Attól az férfiutól
vagyoc terhes az kié ezec. Es eztis monda: Esmerd meg kérlec kié
ezec, az gyûrõ, az kezkenõ, és à páltza.
26 Meg esmeré
azért az ( Meg esmeri Iudas az õ bûnét, de az õ bûntetéserõl
senki nem emlekezic noha az Thamart halálra iteltec vala. ) Iehudah,
és monda: Igazb én nálamnál, mert nem adám õtet az én fiamnac
az Seláhnac, de nem esmeré (Iehudah) tõbbé azt.
27 Es mikor
az Thamar az szûlésre iuta, (imé kettõs gyermekec valánac
az õ méhében.)
28 Mikor pedig szûlne, és azoknac egygyic
az kezét ki nyuytotta vólna, az Bába véres fanalat véuén, kõté
azt az kezére annac, monduán: Ez iõtt ki elõszer.
29
De mikor az bé vonta volna az õ kezét, az másic iõue ki.
Es monda (az Bába:) Mimódon találhattál magadnac résset az
ki iõuetelre? Es neuezé azt Peresnec. ( Peres annit tészen,
mint szakaztas, mert az Peres meg szakaztotta vala az annya
méhében az õ helyét, és vgy iõtt vala ki az másic elõtt.
30 Es annac vtánna ki iõué az õ Attyafia az kinec kezére
veres fanalat kõttõttec vala, és neuezé azt Zerahnac.
[XXXIX]
Rész. (8 Az Isten meg áldgya vala az Potiphart az Iósephért.
Az Potiphar felesége bûnre szorgalmaztattya az Iósephet,
nem enged az Ioseph. Vádollya hamissan az aszszoni
állat az Iósephet, az tõmltzbe vetic õtet, de ottis az Inest
[!] véle vagyon. )8 1 TOuábba az Ióseph vitetett vala AEgyptumba,
és meg võtte vala õtet az Izmaelitaktól kic õtet oda vitéc
vala, egy Aegyptumbéli ember Potiphar, Pharaónac fõ szolgáia,
az vitézlõ népeknec feiedelme.
2 Es vala az WR Iósephel,
és ió szerenczés vala, és lakic vala az õ AEgyptumbeli wranac
házában.
3 Látá pedig az õ wra hogy az WR vólna õ véle,
és hogy valamit czelekednéc, az WR szerenczésse tenné
õ általa.
4 Talála azért Ióseph keduet az õ wra elõtt,
és szolgál vala nékie, és az õ házán fõue téué, és
mindeneket valamié vala, az õ birodalmába ada.
5 Es mi ólta
fõ ( Az Isten iól tészen az Potiphárral az Iósephért.
) gonduiselõué téué õtet az õ házán, és minden marháián,
az WR meg áldá az AEgyptumbéli embernec házát az Iósephért,
és az Wrnac áldása vala minden ioszágán, mind házában
mind az mezõn.
6 Mindeneket azért valamié vala az Iósephre
biza, és nem vala ssemmire gondgya miképpen az Iósephnec, hanem
czac az ételre. Az Ióseph pedig szép formáiú és tekintetõ
vala.
7 Ezeknec vtánna pedig, ( Gyakorta veszedelmes embernec
az szép ábrazat. ) az õ wranac felesége, veté szemeit
az Iósephre, és monda: Hály velem.
8 Ki nem akaruán engedni,
monda az õ wra feleségenec: Imé az én wramnac semmi gondgya
ninczen azokra mellyec az õ házában vadnac, hanem mindeneket az
mellyec õuei vóltac, az én kezembe bizott.
9 Ninczen senki
én ( Tiztaságnac és maga meg tartoztatásnac tûkõre az
Ióseph. ) nálamnál nagyob az õ házában, és semmit én
tûlem meg nem tîltot, hanem czac tégedet, miuel hogy te õ felésége
vagy, Mimódon miuelném azért ez nagy gonosságot, vétkezuén
az Isten ellen?
10 Mikor pedig mindennapon szólana az aszszoni
állat az Iósephnec, es nem engedne nékie hogy véle hálna, és
véle egygyesûlne.
11 Tõrténéc egy napon hogy az házba menne
Ióseph valami dolga tenni, és senki nem vólna az házban az
ház népe kõzzûl.
12 Meg ragadá (azért) az ( Tiztatalan
aszszoni állatnac példáia ) aszszoni állat az
Iósephnec ruháiát, ezt monduán: Hálly én vélem, és õ ott
hagyuán ruháiát az aszszoni állat kezében, el futa és
ki méne.
13 Es mikor látta vólna az aszszoni állat
hogy az õ ruháiát kezében hadta vólna, és ki futot vólna.
14 Szólîtá az ház népet, ( Patuarnac példáia. ) és
monda azoknac illyen módon[ Lássátoc, Sidó férfiat hozott az
mi házunkba az én wram, hogy meg szégyenitene minket. Mert
én reám iõue hogy én velem hálna, és kiáltéc nagy szóual.
15 Es mikoron az hallotta vólna hogy kiáltottam vólna fel szóual,
az õ ruháiát el hagyá az én kezembe, és el futuán ki méne.
16 Meg tartá azért az õ ruháiát magánal mîglen az õ
wra haza iõnne.
17 Kinec illyen szóckal szóla, monduán:
El iõue én hozzám az Sidó szólga, az kit nékûnc hoztál
hogy engemet meg szégyenîtene.
18 Es mikor kiáltottam vólna
fel szóual, az õ ruháiát it hagyá, és ki futa.
19 Mikor
pedig hallotta vólna az õ wra, az õ feleségénec beszédit
à mellyeket mondott vala, ezt monduán: Illyen dolgokat czelekedéc
én raytam az szólga, fel geriede az õ haragia.
20 Võué
azért az Iósephet az õ wra, és veté õtet az tõmlõtzbe
az mellyben az Király foglyai valánac, és ott lõn az tõmlõtzben.
21 Az WR vala pedig ( Az Isten nyomoruságbanis nem hadgya
el az õ benne bizókat. ) az Iósephel, és kegyelmessen
czelekedéc õ véle, és az tõmlõtz tartó elõttis keduessé
téué õtet.
22 Es az tõmlõtz tartó mind azokat az foglyokat
kic az tõmlõtzben valánac, bizá az Iósephre, es valamit ott
czelekszenec vala, mind õ czelekszi vala.
23 Es semmi
gondgya nem vala az tõmlõtz tartónac azokra azmellyec birodalmában
valánac, miuel hogy az WR vólna az Iósephel, és valamit czelekszic
vala, az WR szerenczésse tészi vala.
[XL.] Rész.
(8 Meg Magyarázza Ióseph az tõmlõtzben az Pohárnaknac és
az Sûtõnec álmokat.
1 TÕrténéc ezeknec vtánna hogy
az AEgyptumbéli királynac Pohárnakia, és az Sûtõie vétkeznénec
az õ wroc ellen az AEgyptumbéli király ellen.
2 Meg haragodéc
azért az Pgharaó mind az két fõ szolgáiára, tudni illic
az fõ Pohárnakra és fõ Sûtõre.
3 Es vetteté azokat az
vitézlõ népeknec feiedelmeknec tõmlõtzébe, tudni illic az
tõmlõtzbe az mellyben Ióseph fogua vala.
4 az [!] vitézlõ
népec feiedelme, fõué téué azokon Iósephet, és szolgál
vala nékiec, és lõnec fogságba egy esztendeîg.
5 Es
mind ketten ( Alomban az Isten gyakorta meg ielenti az embernec
mi kõúetkezzec õ reáia. ) látánac álmot vgyan azon egy éijel,
az királynac mind Pohárnakia mind Sûtõie, kic az tõmlõtzben
fogua valánac, melly álom meg ielentené mi kõuetkeznéc mind
az kettõre.
6 Méne azért õ hozzáioc reggel az Ióseph,
és meg tekinté õket, és imé bánkodnac vala.
7 Es meg kerdé
az Pharaó fõ szólgait, kic õ véle egygyût az õ Wranac
házánál áz tõmlõtzbe fogua valánac, ezt monduán: Miért
vadtoc most illyen szomorúac?
Kic felelénec néki: Almot
láttunc és ninczen ki meg magyarázná azt, Es monda nékiec Ióseph:
Auagy nem Isteneié az álomnac magyarazása? Mondgyátoc meg
néken az álmot.
9 Meg beszéllé azért az fõ ( Az Pharaó
Pohárnakiánac álma. ) Pohárnac az õ álmát az Iósephnec,
és monda nékie: Almomba látoc vala elõttem egy szõlõ
Tõt.
10 Es az szõlõ tõn valánac három veszszõ
szálac, és az meg zõldelléc, Meg virágozéc, és meg érlelé
az szõlõ feieket.
11 Az Pharaó Pohára pedig vala az én
kezemben, és én az szõlõt szakaztom vala, és az Pharaó
Pohárába faczarom vala, és az Pohárt adom vala az Pharaónac.
12 Es monda néki Ióseph: ( Ióseph meg magyarázza az Pohánac
álmat. ) Ez annac az magyarázattya, az három veszszõ
szál, három nap.
13 Harmad nap múlua az Pharaó fel magaztallya
az te feiedet, és helyedre állat tégedet, és adod Pharaó kezébe
az pohárt, az elõbbi szokás szerint, mikor õ Pohárnakia
valál.
14 De meg emlékezzél én rólam mikor neked iól lészen
dolgod, és czelekedgyél kérlec irgalmasságot én velem hogy
én rólam meg emlékezzél az Pharaónac, és engemet ez tõmlõtzbõl
meg szabadîcz.
15 Mert lopua hoztanac el engemet az Sidóc
fõldérõl, ittis semmi gonosságot nem czelekedtem, hogy az
tõmlõtzbe vetettec.
16 Látá pedig az Sûtõ ( Az Pharaó
Sûtõienec álma. ) mesteris hogy iól magyarázta vólna meg
az álmot, és monda az Iósephnec: Enis álmomban látoc vala az
én feiemen három feiér kosár10t.
17 Az felsõ kosárban
pedig valánac az Pharaónac minden féle szûlt étkei, és
az madarac eszic vala azt az én feiemen való kosárból.
18 Ez feleluén ( Ióseph meg magyarázza az sûtõnec az álmot.
) Ióseph monda: Ez annac az magyarázattya, az három kosár,
három nap.
19 Harmad nap múluán az Pharaó meg emlekezic à
te feiedrõl, és tégedet fel akaztat akaztó fára, és az te testedet
te rólad le eszic az madarac.
20 Harmad napon azért, ( Regi
szokas hogy az ember az õ szûletése napiat meg tisztellye.
) melly napon szûletet vala az Pharaó, lakodalmat szerze
az õ szólgáinac, és meg emlékezéc az fõ Pohárnakról
és fõ Sûtõrõl az tõb szólgái kõzõtt.
21 Es
az Pohárnac mestert helyére állatá az bor tõltésre, és
az pohárt Pharaó kezébe adgya vala.
22 De az Sûtõ mestert
fel akaztatá, az mi képpen néki magyarázta vala az Ioseph.
23 Es nem emlekezéc ( Hala adatlanságnac példáia. ) meg az
Pohárnac mester áz Iósephrõl, hanem el feledkezéc õ róla.
[XLI.] Rész. (8 Az Pharaó király álmot lát kõuõtkõzendõ
bõwségrõl és szûkségrõl, mellyet az Ióseph meg
magyaraz az Pharaónac. Meg szabadúl azért Ióseph az tõmlõtzbõl,
és mind az egész AEgyptus országán feiedelemmé lészen,
meg takaria Ióseph az hét esztendõnec bõwségét, és
az szûkségnec ideién safarkodic, lésznec két fiai
Manatse és Ephraim, )8 1 KEet esztendõ múluán az
Pharaó láta álmot, mint ha állana egy folyó viz ( Pharaónac
két álma áz kõuetkezendõ bõségrõl és szûkségrõl.
) mellett.
2 Es imé az folyó vizbõl iõnec vala ki hét
szép és kõuér ûnõc, mellyec észnec vala az moczáros
helyen.
3 Esmét azoc vtán más hét ûnõc iõnec vala
ki az folyó vizbõl, rútac és õsztõuérec, mellyec állanac
az ûnõc mellett, mellyec az folyó vîz partyán állanac vala.
4 Es el nyeléc az rút és õztõuér ûnõc az hét szep
kõuér ûnõket, és fel serkene az Pharaó.
[p 0038] 5
Mikor el alutt vólna, masodszoris almot láta, és imé hét
gabona feiec neuekednec vala egy száron, tellyesec és szépec.
6 Es imé neuekednec vala azoc vtán hét vékony gabona feiec,
mellyeket az Nap keleti szél el száraztott vala.
7 Es
el nyeléc az hét veekony gabona feiec, az hét kõuér és tellyes
gabona feieket, és fel serkene à Pharaó, é imé az álom elmeiében
vala.
8 Regelre keluén pedig meg háborodéc magában, és el
kûlduén, egybe hiuatá AEgyptumnac minden iõuendõ mondóit,
és minden bõlczeit, és meg beszéllé nékiec az õ álmát,
de nem vala senki ki meg magyarázná azokat Pharaónac.
9 Szóla
annac okaért az Pohárnac mester az Pharaónac illyen módon: Az
én bûnõmrõl emlekezem én ez mai napon.
10 Az Pharaó meg
haragutt vala az õ szolgáira, és engemet és az Sûtõ mestert
vettetet vala az vitézec Hadnagyánac tõmlõtzébe.
11 Látánc
pedig álmot mind egy éijel, én és az: mindenikûnc az szerint
az mint kõuetkezet.
12 Es vala velûnc ott egy iffiu az vitézec
Hadnagyánac szolgáia, kinec mikor meg beszéllettûc vólna,
meg magyaráza mi nékûnc az mi álmainkat, mindenikûnknec az
õ álma szerint.
13 Es az miképpen meg magyarázá mi nékûnc,
szinte azonképpen tõrténéc dolgunc, engemet helyemre állata,
amazt pedig fel akaztatá.
14 ( Megszabadul Ióseph az
tõmlõtzbõl. ) El kûldé azért Pháraó és hiuatá az Iósephet,
és nagy hamarsággal ki hozác õtet az tõmlõtzbõl, és
meg borotualkozuán el változtatá ruháit, és méne Pharaóhoz.
15 Es monda Pharaó az Iósephnec: Almot láttam és ninczen
ki meg magyarázná azt: En pedig hallottam te felõled hogy az álmot
meg érted, és meg tudod magyarázni.
16 Es felele Ióseph az
Pharaónac: ( Alazotosságnac példáia. ) Ninczen erõmben
(az álom magyarázás) hanem az Isten ielent az Pharaónac meg
maradására való dolgokat.
17 monda ( Pharaó beszélli
Iósepnec az álmokat. ) azért Pharaó az Iósephnec: almomban
látám hogy állaoc egy folyó víz mellet.
18 Es imé az folyó
vízbõl ki iõnec vala hét kõuér szep ûnõc, mellyec
észnec vala az moczáros helyen.
19 Imé esmét azoc vtán
más hét ûnõc iõnec vala ki õszteuérec és felõtte
igen rútac, kikhõz hasonló rútakat én nem láttam egész
AEgyptumnac fõldén.
20 Es el nyeléc az õszteuér rút
tehenec, az elõbbi hét kõuér teheneket.
21 Es ióllehet
az kõuér tehenec amazoknac gyomrokban vólnánac, mind az által
ingyen nem tettzic vala meg hogy gyomrokban vólnánac, mert vgyan
rútac valánac azoc mint szinte az elõtt. es fel serkenéc.
22 Az vtán esmét láttam álmomban, és imé hét gabona feiec
neuekednec vala egy száron, tellyesec és szépec.
23
Imé esmét azoc vtán neuekednec vala hét kiczin gabona feiec,
vékonyoc, mellyeket az Nap kelleti szél meg száraztot
vala.
24 Es el nyeléc az vékony gabona feiec, az hét gabona
feieket. Meg beszéllém az iõuendõ mondóknac, és nem lõn
senki õ kõzzûlõc ki meg magyarázhatná.
25 Es monda
Ióseph Paraónac: Az Pharaó álma mind egy, az mit isten akar
czelekedni, azt ielentete meg az Pharaónac.
26 ( Magyarázza
Ióseph az álmokat Pharaónac. ) Az hét szép ûnõc,
hét esztendõ, hasonlatos képpen az hét szép gabona
fõ hét esztendõ, az álom mind egy.
27 Az hét õszteuér
és rút ûnõc pedig mellyec azoc vtán iõttec ki, azokis hét
esztendõc, és az vékony hét gabona feiec mellyeket meg
száraztot vólt az Nap keleti szél, hasonlatos képpen
lészen az éhségnec hét esztendeie.
28 es az mit
mondéc Pharaónac, hogy az mint Isten akar czelekedni, meg ielentette
az Pharaónac.
29 Imé hét esztendõc iõnec, mellyekben
egész AEgyptusban nagy bõwség lészen.
30 Azoknac
vtánna kõuetkeznec hét esztendõc mellyekben lészen
éhség, annîra hogy el feledkeznec az nagy bõwségrõl
melly vólt AEgyptumnac fõldén, és meg emészti az éhség
az fõldet.
Es nem tettzic meg az elõbbi bõwség az éhségnec
miatta melly az vtán lészen, mert nagy lészen.
32 Hogy
pedig kétszer látta Pharaó az álmot, azt ielenti hogy Istennél
el végezett dolog ez, és siet az Isten azt véghõz vinni.
33 ( Az Ióseph tanaczót ád az Pharaóhnac. ) Mostan annac
okaért rendellyen az Pharaó bõlts és eszes férfiat, kit
az AEgyptumnac fõldén gond viselõué tégyen.
34 Rendellyen
az Pharaó tiszttartotak [!] az országo, és az AEgyptusnac
lakositól vegye az gabonánac õtõdét az hét bõw esztendõkben.
( Ióseph tanáczából az gabonanac õtõdét veszic az
bõségnec ideién. )
35 Es az kõuetkezendõ bõw esztendõknec
minden termését takariác meg, és az gabonát takariác az Pharaó
birodalma alá, és az élést tartsác az Pharaónac minden városiban.
36 Es légyen az az éles ez tartománynac táplálására az
hét esztendei éhségnec ideién, mellyec kõuetkeznec az
AEgyptum fõldén, hogy el ne veszszen ez fõld annac az
éhségnec miatta.
37 Es tettzéc ez beszéd az Pharaónac
és az õ szólgainac.
38 Monda azért az Pharaó az õ szólgainac:
Auagy találhatnánké èhõz hasonló férfiat, kiben az Istennec
Lelke vólna?
39 Es Monda Pharaó az Iósephnec: Miuel hogy mind
ezeket az [p 0039] Isten te néked ielentette meg, ninczen te hozzád
hasonló eszes bõlcz.
40 ( Az Isten meg szabadittya
az foglyot és az szegént az pad alól az wrac kõzzé ûlteti,
Psal: 146. & 113. ) Te légy az én házamon fõ gonduiselõ,
és minden én népem az te beszéded szerint iárion, czac
az egy királi széckel haladlac meg tégedet.
41 Monda annac
vtánna Pharaó az Iósephnec: Imé mind az egész AEgyptumnac
fõldén feiedelemmé tõttelec.
42 Es ki véuén Paraó az õ
gyûrõiét az õ vijából adá azt Iósephnec vijába, és
fel õltõzteté õtet Bibor ruhákba, és arany lántzot veté
az õ nyakába.
43 Es ûlteté õtet az õ másodic szekerébe.
Ezt kiáltyác vala pedig õ elõtte: Abrech? az az, iffiu (vagy)
gyenge Atya. ( Nemellyec azt mongyac hogy az Abrech amit teszen,
mint hayts térdet. Vagy királynac Attya. 99 Es feiedelemmé téué
õtet mind az egész AEgyptumnac fõldén.
44 Es monda Pharaó
az Iósephnec: En vagyoc az Pharao, mind az által az te akaratod
nélkûl senki sem kezét sem lábát fel nem emeli ( Az az,
semmit senki nem czelekszic ) egész AEgyptumnac fõldén.
45 Es neuezé Pharaó Iósephet ( Az az, Titkoknac magyarazóiánac.
) Saphenat Paneahnac, és adá néki feleségûl Asenathot,
az Potiphárnac On neuõ városnac feiedelménec leányát: es
ki méne Ióseph AEgyptusnac fõldére.
46 (Ióseph pedig
harmintz esztendõs vala, mikor állana az AEgyptumbéli Pharaó
királynac elõtte.) Ki méne azért Ióseph Pharaó elõl, es
által méne egész Egyptumnac fõldén.
47 Es teremte az
fõld az hét bõw esztendõben gabonát nagy bõwséggel.
48 ( Szorgalmatosságnac, serenségnec és ió gondvisélésnec
példáia az Iósedh. [!] ) Es meg gyûyté az hét esztendõnec
minden elését melly vala AEgyptusnac fõldén, és helyhezteté
az élést az várasokba, minden mezõnec termését takará
az városba, az melly kõrûl az mezõ vala.
49 Es takará
Ióseph felõtte soc gabonát mint az tengernec fõuénye, annîra
hogy meg nem számláltathatnéc, miuel hogy száma nem vala.
50 Az Iósephnec pedig lõnec két fiai minec elõtte el iõne
az éhségnec esztendeie, mellyeket szûle néki, Asenath
az On neuõ városnac feiedelménec az Potiphárnac leánya.
51 Es neuezé Ióseph az õ elsõ szûlettét Manassehnac,
( Manasse, az az, ki el feleytéset hoz. ) mert (vgy mond)
el feleytette én velem Isten minden nyomorúságomat, és az
én Atyamnac háza népét.
52 Az másodikat pedig neuezë1 Epraimnac.
( Ephraim, az az, szaporodás. ) Miuel hogy vgy mond, meg szaporîtot
Isten engemet az én nyomorúságomnac fõldében.
53 El telénec
annac okaért à bõségnec hét esztendei, melly bõwség
vala AEgyptumnac fõldén.
54 Es el kezdénec kõzelgetni az
éhségnec hét esztendei, mint meg mondotta vala Ióseph,
es vala éhség minden tartomanyokban. De egész Egyptum országában
elég kenyér vala.
55 Végezetre meg éhezéc egész AEgyptum
fõldeis, és kiált vala az nép Pharaóra az kenyérért. Monda
pedig Pharaó az Aegyptumbélieknec: Mennyetec Iósephõz, és
az mit mond, azt miuellyétec.
56 Es nagy éhség vala mind
az egész fõldõn. ( Ió feiedelemnec példáia az Ioséph,
ki az bõwségben az gabonát meg takartá, és az szûkségben
az kõsseget taplallya. ) Meg nyita azért Ióseph mind az
gabonás házákat mellyekben az gabona vala, és arullya vala az
AEgyptumbélieknec, mert meg neuekedet vala az éhség AEgyptum
fõldében.
57 es az fõldnec minden lakosi mennec vala Aegyptumba
hogy gabonát vennénec Iósephtól, mert mind az egész fõldõn
nagy éhség vala.
[XLII.] Rész. (8 Iácob el kûldi az õ
fiait gabonáiért AEgyptumba El mennec azoc, meg esmeri õket
Ióseph, de magát nem ielenti, vádollya azokat hogy kémec vólnánac,
és nem akar nékiec kûlõmben hinni, hanem ha az Beniamint oda
vinnéc, és addig az eggyiket zalagba ott hadgyác, Simeont, Mindeniknec
pénzét az õ sakiokba téteti. Haza mennec, meg beszéllic
ez dolgot Iácobnac, meg talállyác az pénzt, meg rémûlnec, és
nem akaria Iácob vélec az Beniamint el boczátani. )8 1 LAtuán
pedig Iácob hogy AEgyptumban gabona vólna, monda az õ fiainac:
Mit néztec egy másra?
2 Imé hallom hogy Egyptumban gabona
vagyon. Mennyetec oda és vegyetec mi nékûnc onnét, gabonat, hogy
éllyûnc és ne hallyunc meg.
3 El ménénec annac okaért az
Iósephnec tîz báttyai hogy vennénec gabonát AEgyptumban.
4 De az Beniamint, Iósephnec õczét nem boczatá el Iácob az
õ báttyaiual, Mert ezt monda: Netalám meg hal az úton.
5 El
ménénec azért az Izrael fiai, hogy vennénec gabonát azockal egybe
az kic oda mennec vala, mert az Chanaan fõldén éhség vala.
6 az Ióseph vala pedig annac az tartománynac wra, és õ adgya
vala az gabonát az tartománynac minden népénec. El iutánac azért
Iósephnec báttyai, és artzal õ elõtte fõldre le búrúlánac.
7 Es látá Ióseph az õ báttyait, és meg esmére õket,
de idegennec mutatuán magát õ nékiec, kemény beszédeckel
szóla nékiec. es monda: Honnét iõttetec? Felelénec: Chanaan
fõldérõl iõttûnc gabona venni.
8 Meg esmeré pedig Ióseph
az õ báttyait, de amazoc nem esmeréc meg õttet.
9 Azért
meg emlékezéc Ióseph az õ álmairól mellyeket azoc felõl
álmodot vala. Es monda nekiec: kémec vadtoc ti, kic azért iõttetec
hogy ez tartománynac erõtlen részét meg lássátoc. (
Ióseph vadollya az õ báttyait. )
10 Kic felelénec nékie:
Nem vagyunc Wram kémec, hanem az te szólgaid iõttenec gabona
venni.
11 Mi mindnyáián egy ember gyermeki vagyunc, Igaz emberec
vagyunc, nem kémec az te szólgaid.
12 Kiknec esmét monda:
Nem [p 0040] vgy vagyon, hanem azért iõtettec hogy az fõldnec
erõtlenségét meg lássátoc.
13 Amazoc mondánac: Mi
te szólgaid tizenketten mind atyafiac vagyunc, egy embernec fiai,
Chanaannac fõldében, és imé az kissebikûnc az Attyáual
vagyon, egygyikûnc pedig ninczen vgyan.
14 Az Ióseph pedig
monda nékiec: ez az , az mit mondéc néktec, hogy kémec vadtoc.
15 Ez légyen az bizonyság. Vgy 1llyen Pharaó hogy ki nem mentec
addîg, ( Hogy' az Ióseph eskeszic az Pharaó életére,
abból meg tettzic hogy valameniére meg hanyatlot vólt az õ atyától
tanúlt tudomanban ) mîg ide nem hozzatoc az ti kissebbic atyátoc
fiát.
16 Kûlgyetec el ti kõzzûletec egygyet, hogy hozza
ide az ti atyátoc fiát, ti addîg legyetec fogua, és láttásséc
meg az ti beszédeteknec igassága, hogy ha pedig nem: úgy
éllyen az Pharaó hogy kémec vadtoc.
17 Annac okaért fogságba
veté õket harmad napîg.
18 Monda pedig õ nékiec az Ióseph
harmad napon: Ezt miuellyetec, hogy éllyetec. Az Istent énis félem.
( Az Isteni félelem meg tartoztattya az embert az gonosságtul.
)
19 Ha igazac vadtoc, egygyitec atyátoc fia maradgyon az fogságban,
ti pedig mennyetec el, vigyetec gabonát az ti házatoc népénec
éhségénec el táuoztátására.
20 Az ti kissebbic
atyátoc fiát pedig hozzátoc én hozzám, és igaz lészen az
ti beszédetec, és nem haltoc meg, àckepen czelékedénec azért.
21 Es Mondanac vala egy másnac: Bizony vétkeztûnc az mi atyánkfia
ellen, ( Gonosz lelki esmeretnec példáia. ) mert látóc
az õ lelkénec keserûségét mikor mi nékûnc kõnyõrgene,
és nem halgatóc meg õtet, azért kõuetkezet mi reánc ez nyaualya.
22 Felele pedig Ruben nékiec, monduan: Auagy nem mondom valaé
néktec, hogy ne vétkezzetec az gyermec ellen; es nem fogadátoc?
Imé az õ vérét most keresic raytunc.
23 De azoc nem tudgyac vala hogy értené Ióseph, mert Tolmácz
által szólnak vala.
24 Es el fordúluán õ tûlõc sira: Az
vtán esmét hozzáioc fordúluán szóla õ nékiec, és meg
tartoztatá õ kõzzûlõc Simeont, és meg kõtõztete azt õ
elõttec.
25 Meg paranczolá pedig Ióseph hogy meg tõltenéc
azoknac edényeket gabonáual, és meg adnác azoknac pénzeket mindennec
az õ sákiában, és adnánac nékiec élést az útra, Igy
czelekedéc azért õ vélec.
26 Es fel vetuén gabonáiokat az õ
szamárokra, el ménénec onnét.
27 Es meg óldá egygyic az õ
sákiát hogy az õ szamáránac adna abrakot az szálláson,
és meg látá az õ pénzét, melly vala az õ sákiánac
száiában.
28 Es monda az õ attyafiainac: Meg adtác nékem az
én pénzemet, és imé az én sákomba vagyon. Meg remûlénec annac
okaért, és el ámélkoduán mondánac egymásnac: Miczoda ez az mit
Isten czelekedet mi velûnc?
29 Az vtán mikor iutottác vólna az
õ atyokhoz Iácobhoz Chanaannac fõldére, meg bészéllénec
mindeneket nékie az minémõ dolgoc õ raytoc estenec vólna, ezt
monduán.
30 Annac az tartománynac wra, nagy kemény beszédeckel
szóla mi nékûnc, és minket fogságba vetet vala, mint ha annac
az fõldnec kémei vólnánc.
31 Es mondánc néki: Igaz emberec
vagyunc, soha nem vóltunc mi kémec.
32 Tizeketten [!] vagyunc
atyafiac, egy Atyánac fiai, az egygyikûnc vgyan ninczen, az
kissebikûnc pedig az mi Atyánckal vagyon Chanaan fõldében.
33
Es monda mi nékûnc az az férfiu à fõldnec wra. ezen esmerem meg
hogy igazac vadtoc, egygyitec attyátokfiát hadgyátoc itt, és az ti
házátoc népénec éhségénec el táuoztatására vigyetec gabonát
és mennyetec el.
Es hozzátoc én hozzám az ti kossebbic
attyátokfiát, hogy meg tudhassam hogy nem vadtoc kémec, hanem igaz
emberec, az vtán az ti attyátokfiát meg adom néktec, és ez
országban kereskedhettec.
35 Es mikor az õ sákiokat meg
ûressitenéc, imé mindenkinec czomó pénze az õ sákiában vala.
Látuán pedig õk és az õ Attyoc az õ pénzeknec czomóiát, meg
félemlénec.
36 Es monda nékiec az õ Attyoc Iácob: Engemet meg
foztottatoc (az én magzatimtól) az Ióseph ninczen, az Simeonis
ninczen, az Beniamintis el viszitec, mind ezec meg emésztenec
engemet.
37 Monda azért Ruben az õ Attyánac illyen szóckal: Az
én két fiaimat meg õllyed, ha azt meg nem hozom te néked, add kezembe
azt énnékem, és én meg hozom õtet te néked.
23 [!] Es monda: Nem
megyen oda az én fiam ti veletec, mert az õ báttya meg hólt, és õ
maga maradot, ha tõrténnec néki halála az úton az mellyen el mentec,
az én vénségemet nagy keserûséggel botsatnátoc az
koporsóba.
XLIII. Rész. ( El mennec esmét az Iácob
fiai AEgyptumba, visznec aiándokot Iosephnec, és õ
elõtte az fõldre le búrúlnac. Az Simeont ki hozzác õ
hozzáioc. Meg vendegli az Ióseph áz õ attyafiait. ) 1 AZ
éhség pedig el hatalmazot vala abban az tartomán1ban.
2
Mikor azért meg õttéc vólna az gabonát, mellyet hoztanac
vala AEgyptusból, Monda õ nékiec az õ Attyoc: Mennyetec el
esmét s443zerezzetec mi nékûnc egy keués élést.
3
Es monda nékie az Iudas Illyen szóckal: Nagy erõs
éskõuéssel meg mondá mi nékûnc az az férfiu, Nem
láttyátoc (vgy [p 0041] mond) az én ortzámat, hanem ha az ti
atyátokfia veletec lészen.
4 Ha azért el boczátod az
mi atyánkfiát mi velûnc, el mégyûnc és vészûnc
néked élést.
5 Hogy ha el nem boczátod, nem mégyûnc,
mert az az férfiu meg mondá minékûnc, nem láttyátoc az én
ortzámat, hanem ha az ti atyátokfia veletec lészen.
6
Es monda az Izrael: Miért czelekedtétec illyen gonoszúl
én velem, hogy meg mondottátoc annac az férfiunac, hogy
néktec még atyátokfia vólna?
7 Felelénec azoc: Nagy
szorgalmatossággal tudakozot az az férfiu mi
felõlûnc, és az mi nemzetségûnc felõl, ezt monduán,
Eelé még az ti Atyátoc; Vgyoné tõb atyátokfia? Es ez
beszédec szerint feleltûnc néki, Mimódon tudhattuc
vólna meg, hogy azt mondgya mi nékûnc, hozzátoc ide az
atyátokfiát?
8 Es monda Iudas Izraelnec, az õ Attyanac:
Boczásd el azt az gyermeket én velem, az vtán fel kelûnc
és el mégyunc, hogy éllyûnc és ne hallyunc meg mind mi,
mind te, és à mi gyermekinc.
9 En kezes lészec
érõtte, az én kezemtõl várd elõ. Ha meg nem hozom õtet
te hozzád, és õtette elõdbe nem állatom, mind éltîg
bûbõs legyec te elõtted.
10 Bizony ha nem késtûnc
vólna, ez ideîg kétszeris meg iõhettûnc vólna.
11 Es monda nékiec Izrael az õ Attyoc: Ha úgy kell lenni, ám
bátor légyen úgy, vegyetec az fõldnec valogatot
gyûmõlczében az ti edényetekben, és vigyetec aiándokot
annac az férfiunac, egy keués Balsamomot, egy keués Mézet,
Aromákat, Mirrhát, Diót, Mondolát.
12 Más pénztis
vigyetec veletec, az melly pénzt meg hoztatoc à ti
sákotoknac száiában aztis vigyetec meg, talám valami
vétekbõl esett, (hogy azt meg hoztátoc.)
13 Az ti
atyátokfiátis vegyetec fele, és fel keluén mennyetec el
esmét àhoz az emberhõz.
14 ( Iácob az Istennec
kõnyõrõg, mikor az õ fiait el boczáttya, hogy az Isten
haytsa meg az AEgyptumbeli wrnac sziuét õ hozzáioc. )
Az Mindenható Isten pedig engedgye hogy keduet talállyatoc
annál az embernél, és boczássa viszsza ti veletec
az másic atyátokfiat, eztis ez Beniamint. En pedig ha meg
foztatom (az én gyermekimtõl) legyec meg foztatot. ( Az az,
Legyen vgy mint az Isten akarta. )
15 Annac okaért minec
vtánna azoc az férfiac võttéc vólna az aiándokokat, és
két annî pénzt az õ kezekbe, és az Beniamint, fel keluén
el meénénec AEgyptumba, és állánac Ióseph eleibe.
16
Minec vtánna pedig látta vólna Ióseph õ vélec az
Beniamint, monda az õ házánac gond viselõiénec, vîdd
bé amaz embereket az házba, és õless ételre való
állatokat, és keszícz lakodalmot, mert én velem
ebéllenec ez emberec ma délbe.
17 Es àcképpen czelekedéc
az, à mint Ióseph paranczolta vala, bé viué az embereket a
Ióseph házába.
18 Es meg félemlénec azoc az férfiac
minec vtánna bé vittéc vólna õket az Ióseph házába,
és mondánac: az pénzért hozattattunc ide bé, melly
elõszer az mi sákainkba tétetet vólt, hogy ez ockal
patuart talállyon hozzánc, reánc támadgyon, és minket
rabocká tegyen, és az mi szamárinkat.
19 Es menénec az
Iósephnec házánac gondgya viselõiéhõz, és
szolánac õ néki az háznac aytaia elõtt.
20 Es
mondánac: Kérûnc szeretõ wram, halgasd meg az mi
beszédûnket, Ennec elõtteis eliõttûnc vala gabona
venni.
21 Mikor pedig az szállásra iutottunc vólna,
es az mi sákainkat meg óldoztuc vólna, imé mindenikûnknec
pénze az õ sákiánac száiában vala éppen, és meg
hoztuc azt esmét mi velûnc.
22 Annac felõtte más
pénztis hoztunc velûnc hogy gabonát vegyûnc, nem tudgyuc
kiczoda tõtte az mi pénzûnket az mi sákainkba.
23 Es
felele: Nem lészen semmi nyaualyátoc, ne féllyetec, az
ti Istentec és az ti Atyátoknac Istene adta néktec az
pénzt az ti sáktokba, az ti pénzetec az én kezemhõz
iõtt, és ki hozá õ hozzáioc Simeont.
24 Bé viué
azert az az férfiu azokat az embereket az Ióseph házába,
és ada nékiec vizet és meg mosác az õ lábokat, abrakotis
ada az õ szamároknac.
25 Es el keszîtéc az õ
aiándokokat addîg mîg Ióseph bé iõne délbe, mert
meg értettéc vala hogy õ véle ennénec ebéden.
26 Haza
iõue azért Ióseph, és bé viuéc az õ házába az õ
aiándokokat, és meg haylánac õ elõtte szinte az
fõldîg.
27 Es meg kérduén õket az õ egésségec
felõl, monda: Egességben vagyoné az ti vén attyátoc az
ki felõl énnékem szóltatoc, és élé még?
28 kic
felelénec: Egességben vagyon az te szolgád az mi
Atyánc, és még él. Es meg haióluán õ elõtte tiztelic
vala õtet.
29 es fel emeluén az õ szemeit látá az
Beniamint az õ attyafiát, az õ Annyánac fiát, és monda:
Ezé az ti kissebic atyátokfia az ki felõl nékem
szóltatoc vala? Es eztis monda: az Isten légyen kegyelmes
te néked szeretõ fiam.
30 ( Atyafiui indúlatnac
példáia.) Ackor sieté Ióseph, (mert meg indúlt vala az
õ sziue az õ õczéhõz) és keres vala helyet holot
sirná, bé méne azért az õ ágyas házába, és ott
sira.
31 Az vtán meg mosuán az õ ortzáiát, esmét
ki méne és meg tartoztatá magát, s-monda: Hozzátoc el az
étket.
32 Es el hozác néki kûlõn, azoknakis kûlõn,
és az AEgyptumbélieknekis kic véle szoktac vala enni,
kûlõn, Mert nem észnec az AEgyptumbéliec éggyûtt az
Sidóckal, mert az vtálatos az AEgyptumbéliec elõtt.
33 Le
ûlénec añac okaért õ elõtte, az elsõ szûlõtt,
az õ elsõ szûletése [p 0042] szerint, és az
kisseb az õ ideie szerint, és õ magokban ezen
álméldoknac [!] vala.
34 Es õ maga elõl (Ióseph) az
õ étkébõl ád vala azoknac részt. De az Beniaminnac,
az tõbbi részénél, õtszerte tõbbet ád vala, és
iól lakuán õ véle, meg részegednec.
XLIIII. Rész.
( El boczátuán Ióseph az õ báttyáit, az Beniamin
sákiába téteti az õ iuó pohárát. Viszsza
hozattya õket az vtról. Vadollya õket, meg akaria
tartoztatni az Beniamint, Iudas pedig arra kõtelezi magát hogy
az Beniamin helyébe õ szolgáia lészen. ) 1 AZ vtán
parantsola Ióseph az õ házánac gondgya viselõiénec,
monduan: Tõlcz meg ez embereknec sákiokat gabonáual az
menit el vihetnec, és mindeniknec pénzét tegyed az õ
sákia száiába.
2 Amaz én ezûst poháromat pedig
tegyed az kissebbic sákiába mind az õ gabonáiánac
árráual egybe. es czelekedéc az, az Iósephnec
paranczolattya szerint. 3
3 Es reggel mihelt meg virrada, el
boczattatánac azoc az férfiac, az õ szamárockal egybe.
4 Mikor pedig ki mentec vólna az Városbol, és még nem
meszsze vólnánac, monda Ióseph az õ házánac
gondgya viselõiénec: Kely fel, menny vtánnoc amaz
férfiaknac, mikor pedig el érended õket, ezt mondgyad
nékiec: miért hogy az ió helyébe gonoszszal
fizettetec?
5 Auagy nem azé az pohár mellybõl az én wram
iszic? ( Nemellyec igy fordityac: Ez olly pohar, melly
által az en wram iõuendõt szokot mondani. De azt meg
hamisittya Tremellius. ) Ebbõl meg esmerheti minémõ
emrec [!] legyetec, gonoszú1l czelekedtetec, az mit
czelekedtetec.
6 Mikor azért el érte vólna õket,
àcképpen szóla õ nékiec.
7 Kic felelénec néki:
Miért szól az én wram illyen dolgokat? Táuól légyen az
te szlógaidtól, [!] hogy illyen dolgot czelekednénec.
8
Imé az pénzt az mellyet találtunc az mi sákunkban, meg
hoztuc te néked Chanaan fõldébõl, Mimódon loptunc vólna
azért az te wrad házából ezûstõt vagy aranyat?
9
Valakinél meg találtatic az te sz1olgaid kõzzûl, meg
hallyon, annac felõtte mijs szólgai lészûnc az te
wradnac.
10 Es monda: Az miképpen mondottátoc bátor úgy
légyen, valakinél meg találtatic, légyen nékem
szólgám, ti pedig legyetec ártatlanoc.
11 Sietuén
annac okaért le rakác az õ sákiokat az fõldre, és
mindnyáián éggyenként meg óldác az õ s423ákiokat.
12
Es meg keresé az nagyobiktól gogua, mind az kissebikîg,
és meg találác az pohárt az Beniamin sákiában.
13 Azoc
pedig ruháiokat meg hasogatuán, meg terheléc mindnyáián
szamárokat, és meg térénec az városba.
14 Iuta azért
Iudah, és az õ attyafiai, Ióseph házához, (ki még az
helyrõl el nem ment vala) és õ elõtte artzúl az fõldre
le búrúlánac. ( az Iósephnec álma szerint az õ
bátyai le búr1ulnac õ elõtte. )
15 Es mõda nékiec
Ióseph: Mi dolog ez az mit czelekedtetec? Auagy nem
tudgyátoké hogy ez illyen ember mint én vagyoc, bizonyos
képpen meg tudhattya az mit meg kel tudni?
16 Es monda Iudah:
Mit mondhatunc az én wramnac? Mit szóllyunc és miuel
igazîczûc magunkat? Az Isten módot talált az te
szólgaidnac bûnõknec bûntetésében: Imé mi az én
wram szólgai vagyunc, mind mi, mind az, az kinec kezében à
pohár találtatot az pohár à légyen én szolgám, Ti
pedig békeséggel mennyetec el az ti Atyátokhoz.
18 Es az
Iudah õ hozzá iárúla, és monda: Szeretõ wram, légyen
szabad énnékem te szólgádnac, hogy szóllyac az
én vramnac: Ne geriedgyen fel az te haragod à te szólgád
ellen, Mert te hasonlatos vagy Pharaóhoz (méltosággal.)
19 az én wram kérdette vala az õ szólgait, illyen
módon: Vagyoné néktec Atyátoc, vagy atyátokfia?
20 Ackor
mi azt felelõc az én Wramnac: Vagyon nékûnc egy vén
Atyánc, és egy gyermec, ki az õ vénségében lett, kinec
báttya meg hólt, és czac az egy maradot az õ Annyánac, kit
az õ Attya felõtte igen szeret.
21 Es azt mondád à
te szólgáidnac: Hozzátoc én hozzám azt, hogy lássam
az én szemeimmel.
22 Mi pedig azt mondóc az én wramnac:
Nem táuozhatic el az gyermec az õ Attyától, mert ha el
táuozic az õ Attyától, meg hal (az Attya.)
23 Es ezt
mondad à te szólgáidnac: Ha az ti kissebic atyátokfia
el nem iõ ti veletec, ne lassátoc az én ortzámat.
24
Mikor annac okaért az te szólgádhoz à mi Atyánkhoz
mentûnc volna, és az én wramnac beszédit meg
beszéllettûc vólna.
25 Monda ackor az mi Attyanc:
Mennyetec el viszontag, és vegyetec nékûnc egy keués
gabonát.
26 Mi azt felelõc: Nem mehetûnc. Hogy ha pedig
az mi kissebic atyánkfia mi velûnc lészen, el
megyûnc, mert amaz embernec ortzáiát nem láthatnóc, ha az
mi kissebic atyánkfia mi velûnc nem lenne.
22 Es monda
az te szolgád, az én Atyám, mi nékûnc: Ti tudgyátoc
hogy az én feleségem nékem czac két fiat szûlt.
28 az elsõ minec vtánna én tõlem el méne, az ki felõl
azt mondom vala, hogy bizony az vadac szaggattac el, azt nem
láttam attól fogua.
29 Hogy ha eztis el viszitec én
elõlem, és valami módon meg haland: Az én vénségemet
nagy keserûséggel iutattyátoc áz koporsóba.
30 Ha
annac okaért menendec à te szolgádhoz az én Atyámhoz,
és az gyermec nem leiend mi velûnc (miuel hogy felõtte igen
szereti.)
[p 0043] 31 Minec vtánna meg láttya hogy az
gyermec ninczen mi velûnc, meg hal, és az te szólgaid, az
te szolgádnac az mi Attyánknac vénségét, nagy
keserûséggel iutattyác az koporsóra.
32 Hanem,
miuel hogy az te szolgád az gyermekért az õ Attyánál
kezes lett, illyen képpen: Ha õtet meg nem hozom te hozzád,
az én Atyám elõtt bûnõs legyec tellyes életemben.
33
Maradgyon it azért az gyermec helyébe az te szólgád, hogy
légyen szolgáia az én wramnac, és az gyermec mennyen el
az õ báttyaiual.
34 Mert mimódon mennéc az én Atyámhoz,
ha az gyermec én velem nem lenne? Hanem ha az én Atyámnac
nyomorúságát akarnám látni, az melly reá kõuetkeznéc.
XLV. Rész. ( Az Ióseph meg esmerteti magát az õ
attyafiaiual, és gabonáual õket meg terheluén és meg
aiandekozuán mind azokat, el kûldi õket hogy az Attyát
minden házá népéuel egybe bé vinnéc AEgyptumba, hogy az
szûkségnec ideién meg ne halnánac éhuel, aiandokot
kûld az Attyánakis. ) 1 NEm tartoztathatá Ióseph touáb
õ magát. Mikor azért sokan állanánac õ elõtte,
kiálta hogy minden ember ki menne, és nem marada senki õ
véle otben, mikor magát meg esmerteté az õ attyafiaiual.
2 Annac vtánna fel szóual sira, annîra hogy meg
hallanác az AEgyptumbéliec, és meg hallaná Pharaó háza
népeis.
3 Es monda Ióseph az õ attyafiainac: En vagyoc
az Ióseph, ( Meg ielenti magát Ióseph az õ
attyafiainac. ) élé még az én Attyám? Es nem
felelheténec az õ attafiai õ nékie, mert el rõttentec
vala õ elõtte.
4 Monda azért Ióseph az õ
attyafiainac: Iõijetec ide kõzelb én hozzám kérlec, kic
kõzelb ménénec. Es monda: En vagyoc az ti atyátokfia
Ióseph, kit el adtatoc vala ti pénzen AEgyptusba.
5
Mostan annac okaért ne bankodgyatoc, és azon ne
szomorkodgyatoc hogy engemet ide adtatoc, mert az ti meg
maradástokért kûldet el Isten engemet ti elõttetec.
6 Mert immár az éhségnec ez fõldén két esztendeie
múlt el, de még õt esztendõ vagyon, mellyben sem
szántás, sem aratás nem lészen.
7 Isten
kûldett el engemet ( Istennec gond viselesebõl lett
hogy Ioseph az õ attyafiaitól el adattatot, hogy azok az
nagy szûkségben el tápláltatnánac az Iósephtõl.
) ti elõttetec, hogy én általam meg maradhatnátoc az
fõlden, és meg tartanám az ti életeteket, czudálatos
szabadîtással.
8 Annac okaért nem ti kûldettetec
engemet ide, hanem az Isten, ki engemet Pharaónac Attyáuá
tett, és minden háza népénec wráuá, és egész
Egytumnac országán, wrrá.
9 Sietuén mennyetec el az
én Atyámhoz, és eszt mondgyatoc néki: Ezt mondgya az te
fiad Ióseph, Az Isten engemet egész AEgyptumnac wráuá
tett, iõy én hozzám, ne késsél.
10 es az Gosen
fõldén ( az Gosen fõlde az Egyptum országban,
szép siros mezõ fõld vólt, mel6nél iob nem vólt ott
baromtartásra. ) lakozol, és en hozzám kõzel
lészsz, mind te, mind fiaid, és az te fiaidnac fiai, az
te iuhaid, barmaid, és valami ioszágod vagyon.
11 Es
táplállac ott tégedet, (mert az drágaságnac õt
esztendeie vagyon még hátra) hogy meg ne haly éhuel te,
az te házad népe, és valamîd vagyon.
12 Es imé az ti
szemeitec láttyác, ( Az az, Nem hallott, henem latott
dolgot mondhattoc, és hallyatoc hogy veletec Sidóiul
szóloc az ti nelueteken. ) és az én atyámfiánac az
Beniaminnac szemei, hogy az én száiám szól ti
néktec.
13 Beszéllyétec meg azért az én Atyámnac
minden én diczõségemet melly vagyon AEgyptumban, és
valamit láttatoc. Siessétec azért és hozzátoc ide az én
Atyámat.
14 Es az õ õczénec à Beniaminnac nyakára
eséc és sira, ( Atyafiui szeretetnec szép
példáia. ) az Beniaminis sira az Ióseph nyakán. 3
15 Es
meg czókola mind az õ attyafiait és sira õ raytoc, az
vtán (bátorsággal) szólánac beszéllénec az õ
attyafiai õ véle.
16 Es el méne ez dolognac hîre az
Pharaó házába, hogy el iõttec vólna Iósephnec attyafiai,
és tetczéc ez dolog mind Pharaónac, mind az õ
szólgainac.
17 es monda Pharaó Iósephnec: ( Ió
tetemennec és hálá adásnac példáia, iol tett Ióseph
Pharaóual, õis azért iõl tészen Ióseph
nemzetsegéuel. ) Mond meg az te atyádfiainac, Ezképpen
czelekedgyetec: Az ti barmaitokat terhellyétec meg, mennyetec el
háza Chanaan fõldébe.
18 Es vegyétec fel az ti Atyátokat
és minden czelekedeteket és iõijetec én hozzám, és néktec
adom AEgyptum fõldnec választot részét, és ez
fõldnec siriat észitec.
19 imé meg paranczoltam
néked, (hogy meg hadgyad nékic: ) ezt miuellyétec, vigyetec
veletec AEgyptumból szekereket az ti gyermeketeknec és
feleségteknec, és vegyétec fel az ti atyátokat,
s-iõijetec el.
20 Es ne gondolyatoc az ti házi ezkõz
marhátockal, mert az AEgyptum fõldénec leg iob része
tiétec lészen,
21 Acképpen czelekedénec azért az
Izrael fiai, és ada nékiec szekereket Ióseph az Pharaó
paranczolattya szerint, éléstis ada nékiec az útra.
22 Mindeniket meg aiándokoza ( Meg aiandekozza Ióseph az õ
attyafiait. ) egy egy õltõzõ ruháual. Az Beniaminnac
pedig ada három száz ezûst pénzt, és õt
õltõzõ ruhát.
23 az õ Attyánakis ezeket kûldé:
Tíz szamárt, kic visz49nec vala gabonát, kenyeret, és
egyéb élést az õ Attyánac az útra.
24 Es el
boczátá az õ attyafiait és el ménénec, kiknec meg
paranczólta vala, hogy az úton egybe ne vesznénec.
25
Ki iõuénec azért AEgyptumból, és ménénec Chanaan
fõldére az õ Attyokhoz Iácobhoz.
26 Kinec mikor ezt
mondottác vólna, Ióseph még el, és õ wralkodic
egész AEgyptum fõldén, az õ sziue el lankada, és
nem hiszi vala az õ beszédeket.
27 De mikor meg
beszéllettéc [p 0044] vólna Iósephnec minden
beszédit az mellyeket szólot vala, és az
szekereketis látta vólna, mellyeket Ióseph kûldet vala
õ érõtte, az õ Attyoknac Iácobnac lelke meg élede.
28
Es monda az Izrael: Elég nékem hogy az én fiam él, el
mégyec és meg látom õtet minec elõtte meg halnéc.
XLVI.
Rész. ( El indúl Iácob AEgyptumba, meg ielenic az Isten
nékie, és bátorîttya õtet, hogy ne féllyen bé méni,
igeretetis tészen nékie. Bé megyen azért AEgyptumba és
szembe lészen az õ fiaual Iósephel. Meg iria
Moses az Iácobnac minden haza népénec számatis, az kic
tudni illic véle eggyût be mentec vala. ) 1 El indúla
azért Izrael minden hozzá tartozóual, és méne Beersebába,
és áldozéc az õ Attyánac Isháknac Istenénec.
2 Es
szóla Isten az Izraelnec étzakai látásba, és monda:
Iácob, Iácob. Ki felele: Im hól vagyoc. 3 Es monda: En vagyoc
az Isten, Az te Atyádnac Istene, Ne fély AEgyptumba bé
menni, mert nagy néppé tészlec ott tégedet.
4 En el
mégyec veled AEgyptumba, és onnét esmét
kétségnélkûl ki hozlac, és Ióseph fogia bé te
néked az te szemeidet.
5 Fel kele azért Iácob
Beersebából, és el viuéc az Izrael fiai Iácobot az õ
Attyokat, és az õ gyermekeket és feleségeket az
szekerekben, mellyeket Pharaó kûldet vala õ érõtte.
6 Es el viuéc az õ iuhokat, es minden marháiokat mellyet
Chanaan fõldében gyûytõttec vala, és iutánac AEgyptumba,
Iácob és minden õ magua.
7 Az õ fiait és vnokait õ
véle egybe, az õ leánit és fiainac leánit, és minden õ
maguát véle egybe el viué AEgyptumba.
8 ( Izraelnec háza
népénec száma, az kic tudni illic bémentec vala
AEgyptumba. ) Ezec pedig az Izrael fiainac neuec, kic bé
mentec AEgyptumba: Iácobnac tudni illic és az õ fiainac.
Iácobnac elsõ szûlõtte Ruben.
9 Rubennec fiai:
Hanoch, Phalu, Hesron Charmi.
10 Simeonnac pedig fiai:
Iemuel, Iamin, Ohad, Iachin, Sohar, és Saul az Chananeabéli
feleségétûl.
11 Leuinec fiai: Gerson, Cehath, Merari.
12 Iehudánac pedig fiai: Er, Onan, Sela, Peres, Zerah, de meg
hólt vala Er és Onan az Chanaan fõldén. Peresnec pedig
fiai: Hesron és Hamul.
13 Isacharnac pedig fiai: Thola,
Puuah, Iob, Simeon.
14 Zebulonnac fiai: Sered, Elon, Iahleel.
15 Ezec az Leánac fiai, kiket szûlt vala Iácobnac
Mesopotamiában, és Dinat az õ leányát, Minden fiainac és
leáninac számoc, harmintz három lélec.
16 Az Gádnac
pedig fiai: Siphion, Haggi, Suni, Esbon, Eri, Arodi és Areli.
17 Asernec fiai: Imnah, Isuah, Isui, Béria, és Sera az
õ húgóc. Berianac fiai: Heber, Malchiel.
18 Ezec az
Zilpanac fiai, kit Laban adot vala Leanac az õ leányánac, és
ez tizenhat lelkeket szûlte Iácobnac.
19 Rachelnec az
Iácob feleségénec fiai: Ióseph és Beniamin.
20 Es
szûletteténec Iósephnec az AEgyptum fõldében
Manasses és Ephraim. Kiket szûlt néki Asenath az
Potiphárnac On városnac feiedelménec leánya.
21
Beniaminnac fiai: Bela, Becher, Asbel, Gera, Naaman, Eli, Ros,
Muppim, Huppim, Arde.
22 Ezec az Rachelnec fiai, kic
szûlettec az Iácobnac, mindenestûl tizen négy lelkec.
23 Dan fiai: Husim.
24 Nephtalinac fiai: Iahseel, Guni,
Ieser, Sillem.
25 Ezec az Bilhánac fiai, mellyet adot vala
Laban Rachelnec az õ leányánac, és ezeket szûlte
Iácobnac, mindenestõl hét lelkec.
26 Mindenestõl az
kic Iácobbal AEgyptumba mentenec, kic az õ agyékából
származtanac, az Iácob fiainac feleségektõl meg
válua, vóltac hatuan hat lelkec.
27 Iósephnec fiai pedig
kic AEgyptusban szûlettec, két lelkec, az Iácob
házánac azért ( Az betûben vagyon, Lelkei. ) lakosi
mellyec AEgyptusba mentec vala, hetuenen valánac.
28 El
boczátá pedig Iudáht õ elõtte Iósephhõz, hogy minec
elõtte oda érkeznéc, Gosen fõldén néki helyet
szereznénec. Iutánac azért Gosen fõldébe.
29 Es el
keszîtuén Ióseph az õ szekerét, eleibe méne
Izraelnec, az õ Attyánac Gosenbe, ( Ióseph szembe
lészen az õ Attyáual, Iácobbal. ) és minec vtánna meg
látta volna Iácob Iósephet , eséc Iácob Iósephnec
nyakára, és sira az õ nyakán soc ideîg.
30 Es monda
Izrael Iósephnec: Immár õrõmest meg haloc, miuel hogy
láttalac téged, hogy még élsz.
31 Ióseph pedig
monda az õ attyafiainac, és az õ Attánac háza népénec:
El megyec és tudtára adom Pháraónac, és ezt mondom nékie,
Az én Atyámfiai és az én Atyámnac háza népe, kic Chanaan
fõldében valánac, iõttenec ele én hozzám.
32 Azoc
pedig az emberec Iúh pásztoroc, mert barom tartó emberec,
az õ iuhokatis, barmokat, és valamijec vólt, el hoztác.
33 Mikor pedig Pharaó hiuatand titeket, és kérdendi. Miczoda
múnkas emberec vadtoc.
34 Azt felellyetec: Barom tartó
emberec vóltac az te szólgaid gyermekkségektõl fogua
mind ez ideîg, mind mi, mind az mi Atyáinc: Hogy
lakhassatoc az Gosennec fõldén, Mert minden barom
pásztor vtálatos az AEgyptumbelieknél,
XLVII. Rész.
( Ióseph meg ielenti az Pharaónac az õ Attyánac és
attyafiainac ielen való vóltokat, bé viszen egy
néhányat az õ battyaibannis az kiraly eleibe, az vtán az
Attyátis bé viszi, az Gosen fõldén le telepíti
õket és táplállya az nagy éhsegnec ideién. Minec
vtáña el fogyot vólna az népnec pénze, barmokat, õ
magokat, mind fõldeckel egybe meg veszi Ióseph az
gabonán, annac vtánna magot ád az népnec hogy vesséc
bé az fõldet, és illyen tõruént szerez, hogy
õtõdét, adgyac az kiralynac az fõld termesébõl. Meg
betégesz0ic Iácob, és meg esketteti Iósephet, hogy
temetni ki viszi az õ testét Chanaan fõldére. )
1
[p 0045] EL méne azért Ióseph, és tudtára adá
Pharaónac, és monda: Aza én Atyám és atyámfiai, és az õ
iuhoc, barmoc, mindenec valamijec vólt, iõttec ide Chanaan
fõldérõl: Es ám Gosen fõldén vadnac.
2 Az õ
attyafiainakis felét, tudni illic, õt férfiakat melléie
võn, kiket állatá Pharaó eleibe.
3 Es monda Pharaó az
Ióseph attyafiainac: Miczoda múnkás emberec vadtoc ti? Kic
felelénec Pharaónac: Iúh pásztoroc az te szólgaid,
mind mi, mind az mi Atyáinc.
4 Es mondánac Pharaónac: Hogy
ezen ez fõlden lakozzunc azért iõttûnc, mert az te
szólgaidnac barmoknac ninczen élésec, és nagy
éhség vagyon az Chanaannac fõldén, kérûnc az okaért
hadd lakianac az te szólgaid az Gosen fõldén.
5 Es
szóla Pharaó Iósephnec, monduán: Az te Atyád és az te
atyádfiai iõttenec te hozzád.
6 AEgyptumnac fõlde
elõtted vagyon, ez országnac leg iob részében adgy
helyet az te Atyádnac, és à te atyádfiainac, lsakozzanac az
Gosen fõldén, ha pedig látándod hogy vadnac õ
kõzõttõc sereny férfiac, tégyed azokat gond
viselõcké az én barmaimon.
7 ( Ióseph bé viszi
Iácobot az Pharaó király eleibe. ) Bé viué Ióseph
Iácobotis az õ Attyát, és állatá õtet Pharaó eleibe,
és kõszõnté Iácob Pharaót.
8 Ackor monda
Iácobnac: Hány az te életednec esztendeie?
Monda pedig
Iácob Pharaónac: Az én Búdosásomnac esztendeienec
napiai száz és harmintz esztendõc, keuésec és
nyomorúságosoc vóltac az én életemnec esztendeinec
napiai, és nem értéc az én Atyáimnac él3teknec
esztendeinec napiait, az mellyekben õk búdostac.
10
Es minec vtánna meg áldotta vólna Iácob Pharaót, ki méne
õ elõle.
11 Rendele azért Ióseph lakásra való
helyet az õ Attyánac és az õ attyafiainac, és ada nékiec
õrõkséget AEgyptumnac fõldében, annac az tartománynac
leg iob részében az Ramesses fõldén ( Ramesse
város vólt az Gosen fõldén, annac az városnac fõldén
adott Iöseph õrõkséget az õ attyafiainac. ) mint az
Pharaó meg paranczolta vala.
12 Es táplállya vala Ióseph
az õ Attyát, és attyafiait, és az õ Attyánac minden háza
népét kenyérrel, mint az kis gyermekeket (szoktac
táplálni. )
12 Es kenyér nem vala az egész
fõldõn, és olly nagy éhség vala hogy el fogyátkoznéc
AEgyptum fõlde, és Chanaan fõlde az éhségnec miatta.
14 Bé takará pedig Ióseph valami pénz találtatic vala
AEgyptumnac és Chanaannac fõldén az gabonáért az mellyet
azoc vésznec vala, és bé viué Ióseph az kénczet
Pharaó Tárházába.
15 Es mikor el fogyot vólna az pénz
Egyptumnac és CHanaannac fõldérõl, az egész AEgyptum
Iosephõz méne, monduán: Adgy mi nékûnc kenyeret, mire
hadsz meg halnunc szemed láttára, ha immár pénzûnc
el fogyott?
16 Es monda Ióseph: Adgyátoc nékem à ti
barmaitokat és adoc néktec kenyeret az ti barmaitokért, ha
pénzetec el fogyott. ( Minec vtánna az pénz el fogyott
vólna, Ióseph az AEgyptumbélieknec gabonát ád az
baromert. )
17 Viuéc azért az õ barmokat Iósephhõz,
és ada nékic Ióseph eleséget az louakért, iuhokért,
õkrõkért és szamárokért, és táplálá õket
kenyérrel az esztendõben az õ barmokért.
18 Mikor
pedig az esztendõ el múlt vólna, ménénec õ hozzáia
más esztendõben, és mondánac néki. Nem titkollyúc el
az mi wrunktól hogy bizony el fogyott pénzûnc, és minden
barmunknac nyáia az mi wrunknál vagyon, nem maradot semmi
egyéb mit az mi wrunknac adnánc az mi testûnknél és
fõldûnknél.
19 Miért halunc meg szemed láttára?
Mind magunkat mind fõldûnket árossá
tészszûc, ( Az AEgyptumbéliec õ magokatis. és az
õ fõldõket árossá tészic az gabonaiért, és meg
vészi Ióseph mind az egesz AEgyptum fõldét. )
végy meg minket és az mi fõldûnket kenyeren, és
lészûnc mind mi mind mi fõldûnc Pharaó szólgai,
és adgy magot hogy éllyûnc s-ne hallyunc meg, és az fõld
ne puztúllyon el.
20 Meg võué azért Ióseph mind
egész AEgyptum fõldét, mert az AEgyptumbéliec mind el
adác az õ mezeieket, miuel hogy az éhség nagy erõt
võtt vala raytoc, és az fõld lõn Pharaóié.
21 Az
népet pedig el kõltõzteté bizonyos városokba, (
Egyptumnac egygyic határától fogua az másic határáîg.
22 ( Pharaó az nagy szûkségnec ideién táplállya
az papokat. ) Czac az papoc fõldét nem võué meg, mert
Pharaó élést rendelt vala az papoknac, és azzal
táplállyac vala magokat az mit Pharaó ád vala, annac okaé1rt
nem adác el az õ õrõkségeket.
23 Es monda Ioseph
az népnec: Imé meg võttelec titeket ez mai napon, és a zti
fõldeteket az Pharaónac, Ihon magot adoc, vessétc be az
fõldet.
24 Es az gabonából adgyatoc az Pharaónac õtõd
részt, az négy rész légyen a tiétec, az fõldnec
veteményére, és éléstekre, mind magatoknac mind
házatokbélieknec, és hogy gyermekitec ehessenec.
25 Kic
felelénec: Te tartottad meg mi nékûnc az mi életûnket, az
mi wrunc miuellye mi velûnc ez ió téteményt, hogy legyûnc
Pharaónac szólgai.
26 ( Iôseph õrõc
tõruénnyé kõlti, hogy az AEgyptumbéliec õtõd
részt adgyanac az gabonából. ) Es az iÓseph,
tõruénnyé kõlté mind ez mai napîglan AEgyprumnac
fõldérõl hogy Pharaónac õtõd részt adnánac, czac
az Papoc fõlde nem vólt az Pharaóie.
27 Lakozéc azért
Izrael az Gosen fõldén, és ott meg õrõkõdénec, és
meg neuekedénec s-meg szaporodánac felõtte igen.
28
Az Iácob pedig élt az AEgyptum fõldében tizenhét
esztendeîg, és vólt az õ életénec esztendeiénec
napia, Száz negyuen hét esztendõ.
29 Es el
kõzelgeténec az Izrael halalánac napiai, és hiuatá az õ
fiát Iósephet, s-monda nékie: [p 0046] Ha én te
elõtted kedues vagyoc, kérlec tegyed az te kezedet az én
tomporom alá, és tselekedgyed én velem ez ió téteményt
és hiwséget, Ne temess el kérlec, engemet AEgyptumban.
30 Hanem minec vtánna el aluszom az én Atyaimmal, vígy ki
engemet AEgyptumból, és temess el engemet az õ
koporsóiokba. Monda azért nékie: En az te beszédet [!]
szerint czelekeszem.
31 Es monda : Eskedgyél meg
énnékem , ( Iácob meg ésketteti az Iósephet, hogy az õ
hólt testét ki viszi AEgyptumból Chanaan fõldére, az
õ Attyainac testekhõz ) és meg eskûuéc nékie: Es az
Izrael hálákat ada Istennec le búrúluán az õ ágyánac
feiére.
XLVIII. Rész. ( Ióseph meg látogattya az õ
beteg Attyát. Az Iácob, fiaiua fogadgya az Iósephnec fiait,
az Ephraimot és az Manasset, és meg áldgya õket. ) 1
ES ezeknec vtánna, meg mondác Iósephnec, Imé az te
Atyád beteg, és el viué õ véle az õ két fiát
Manassét és Ephraimot.
2 Es tudtára adác Iácobnac,
monduán: Imé az te fiad Ióseph te hozzád iõ, és magát
meg erõsîtuén, fel ûle az ágyon.
3 Es monda Iacob
Iósephnec: Az Erõs Mindenható Isten meg ielenéc nékem
Luzban, Chanaan fõldében, és meg álda engemet.
4 Es monda
énnékem: imé én meg neuellec tégedet, meg sokasitalac
tégedet, és soc népû sereggé tészlec, ez
fõldetis az te Magodnac adom te vtánnad õrõcké való
õrõkségõl.
5 Annac okaért az te két fiaid kic
néked szûlettec AEgyptum fõldében, minec elõtte te
hozzád iõnec AEgyptumba, én fiaim, ( Iácob Ephraimot és
Manasset Iósephnec fiait, õ fiaiua fogadgya. ) Ephraim
és Manasse, mint szinte Ruben és Simeon, én fiaim
legyenec.
6 Az te fiaid pedig kic az vtan szûlettetnec,
tiéid lésznec, és az õ báttyainac neuec alatt
foglaltassanac bé az õrõkségekben. ( Az, az Ephraim
és Manasse nemzetségé1nec neue alá
számláltassanac.
7 Mikor Mesopotamiaból iõnéc,
meg hala Rachel Chanaan fõldén az úton, mikor még egy
mélfõldnîre vólnéc Ephratatól, és el temetém õtet ott
az Ephrata úta mellet, mely Ephrata immár most Betlehemnec
neueztetic. ( Ezt azért mondgya Iácob hogy ezzelis fel
inditaná Iósephet az Chanaan fõldéhõz való
sz4-eretetre és annac kéuánságára. )
8 Es látá
Izrael az Ióseph fiait, és monda: Ki fiai ezec?
9 Felele
az õ Attyánac: Az én fiaim az kiket Isten nékem it adott.
Es monda: Allasd elõmbe kérlec õket, hogy áldgyam meg
õket.
10 Az Izraelnec pedig szemei homályosoc
valánac az vénségnec miatta, és iól nem láthat vala. Es
eleibe állatá nékie õket, és meg czókolgatá s-meg
õlõlgeté õket.
11 Es monda Izrael Iósephnec: Nem
reménlettem hogy soha téged lássalac, és imé az
Isten meg adta látnom Magodatis.
12 ( Ióseph el
veszi az gyermekeket Iácob elõl hogy azokat másképpen
helheztesse az õ Attya eleibe, hogy pedig Iácob meg ne
haragodgyéc ezen, meg haiol Ióseph õ elõtte. ) El
võué azért Ióseph azokat az õ Attya elõl, és az
fõdre artzal le búrúla.
13 Võué pedig Ióseph mind az
kettõt, és állatá Ephraimot magánac iob keze felõl,
Israelnec pedig bál keze felõl, Manassét pedig õ
magánac bál keze felõl, és azokat kõzel viué õ
hozzáia.
14 ( Iácob az természetnec rendi ellen, vgy
mint Isten Prophetáia, à kissebikre, tudni illic,
AEphraimra, teszi az õ iob kezét. ) Ki nyúytuán pedig
Izrael az õ Iob kezét, téué Ephraimnac feiére, ki
kissebb vala, az õ bál kezét pedig Manassenac
feiére, és bõlczen czelekedéc az õ kezeiuel, ióllehet
Manasses elsõ szûlõt vólna.
15 ( Meg áldgya
Iácob az Ióseph fiait. ) Es meg álda Iósephet s-monda:
Az Isten kinec elõtte iártanac az én Atyáim, Abraham és
Ishác, az Isten az ki táplált engemet az én
szûletésemnec ideiétõl fogua, mind ez napîglan.
16 ( Miuel hogy az Istenuel egybe kõti ez Angyalt, és
annac szabaditást tulaydonît, és azt segitségõl
hija, azokból meg tetzic hogy nem teremtet Angyalról
szól, hanem az Istennec fiaról, ki régen az Atyáknac
emberi formában szokot vala meg ielenni. Touábba mikor azt
mondgya Iácob: Az én neuemrõl neueztessénec ezec, Az
Ióseph fiait õ fiaiuá fogadgya hogy Iácob fiainac
neueztessénec, és két nemzetséget tegyenec az
igéretnec fõldénnis két részt vegyenec. ) Amaz Angyal
az ki meg szabadîtot engem minden gonosztól, áldgya
meg ez gyermekeket, és az én neuemrõl, és Abrahamnac
Isháknac neuérõl neueztessenec, és sokasodgyanac meg
felõtte igen ez fõlden.
17 Látuán pedig Ióseph hogy
az õ iob kezét Ephraim feiére tenné, nem tettzéc nékie,
és meg fogá az õ Attyánac kezét, hogy Ephraim feiérõl
Manasse feiére tenné.
18 Es monda Ióseph az õ
Attyánac: Nem úgy, szeretõ Attyám, mert ez elsõ
szuÿ0lõttem, à te iob kezedet annac feiére tegyed.
19
Nem akará pedig az õ Attya, és monda: Tudom ió fiam, iol
tudom, ez is nagy néppé lészen, és igen meg neuekedic, de
az õ ocze nálanál inkáb meg neuekedic, és az õ Maguából
sóc népec származnac.
20 Es meg áldá õket az
napon, ezt monduán: Az Izrael te benned áld meg egyebeket
illyen módon, az Isten tégyen ollyanná tégedet
minémõué tõtte Ephraimot és Manassét. Es Ephraimot
az Manassenél fellyeb valóuá tõué. ( Az Istennec
elõtte ninczen személ6nec, állapatnac, méltóságnac
tekinteti. )
21 Eztis monda Izrael Iósephnec: Imé én meg
haloc, és az Isten ti veletec lészen, és haza viszen
titeket az ti Atyátoknac fõldére.
22 En pedig adoc te
néked egy darab részt az te Atyádfiainac részeknec
felõtte, mellyet az Emorréustól võttem fegyueremmel es
kézíuemmel.
XLIX. Rész. ( Iácob az õ halála
óráián, Isten lelke által iõuendõt mond az õ
teizenkét fiainac nemzetségeknec iõuendõ
állapattyokról, és meg mutattya mellyic nemzetségbõl iõ
el az Messias. az vtán paranczol temetése felõl és meg
hal. ) 1 SZólîtá azért Iácob az õ fiait, és
monda: Gyûllyetec ide, és meg ielentem ti néktec az mi
kõuetkezendõ reátoc vtólsó idõben.
2 Gyûllyetec
egybe, és hallyátoc Iácobnac fiai, hallyátoc mondoc Izraelt
az ti Attyátokat.
3 ( RVBEN ez meg foztatic az elsõ
szûletésnec méltoságától, miuel hogy az õ Attya
feleségét meg szeplõsitette vala, Gen:35: ) Ruben
én elsõ szûlõttem, te én erõsségem, és az én
erõmnec elsõ sengéie, ki méltosággal és hatalommal
elsõ vóltál vólna.
4 De miuel hogy haylandó vóltál
mint az víz, nem lészesz elsõ, mert az te Atyádnac
ágyára hágtál, és az én ágyámatmwg férteztetted.
[p 0047] 5 Simeon és Leui atyafiac, álnokságnac fegyuere
vólt az õ szerzõdésec (az Sichimitáckal.)
6 Az
õ titkos tanáczokban részes ne légy ô én lelkem, és
az õ gyûlekezeteckel ne egygyesûllyõn az én
diczõségem, mert az õ búsúltokban meg õltec az
férfiat, és az õ indúlattyoc szerint el rontác az
várost.
7 Atkozot az õ haragioc, mert vakmerõ vólt,
és az õ búsúlásoc, mert kegyetlen vólt, annac okaért
el osztom õket az Iácob maradeki kõzt, és el
szeleztem az Izrael maradeki kõzt.
8 Te Iudah, tégedet
tisztelnec az te atyádfiai, ( IVDAH, Ennec adgya Iácob az
feiedelemséget. ) az te kezed lészen az te
ellenségidnec nyakokon, az te Atyádnac fiai meg haiólnac te
elõtted.
9 Mint az gyermekdéd Oroszlán az Iudah, az
gyakorta való diadalomnac általa fel neuekedel szerelmes
fiam. Mikor le haiól és le fekszic mint az hím és à
nõstén Oroszlán, kiczoda méri fel kõlteni?
10 (
Az Iudahnac birodalama meg marad az Mesiasig, ki az Iudah
nemzetibõl való Dauidnac testi birodalmat, lelki birodalomra
változtattya. ) Nem vétetic el Iudáhtól az Birodalom, és az
Tõruény téuõ az õ maradékiától, mîg nem el iõ az
Messias, és soc népec gyûlnec õ hozzáia.
11 Kõti
az õ szamárát az szõlõtõhõz, ( Ezzel azt
ielenti hogy az Iudah nemzetsége bõuõlkõdni fog
szõlõckel és ió borockal. ) és az õ
szamnáránac vehmét az nemes szõlõ tõhõz, az
õ ruháiat mossa az borban, és az õ õltõzetit az
szõlõnec leuében.
12 Az õ szemei pirossac
lésznec az bornac miatta, és az õ fogai feiérec az
teinec miatta.
13 Az Zebulon az tenger partyán lakozic, és
lészen à haióknac ki kõtõ helye az õ lakása, és
az õ határa lészen mind Sidon városig.
14
Issachar ollyan mit az erõs szamár, ki az hátára
vetet kettõs tereh alatt fekszic.
15 Mert látuán hogy
ió dolog az nyugalom, és hogy az õ fõlde kijes, meg haytya
hátát az tereh hordozásra, és adó fizetõ lészen.
16 Az Dan itélõie lészen az népnec, mint akar melly az
Izrael nemzetségi kõzõtt.
17 Lészen az Dan ollyan
mint az mérges kígyó az úton, és az Aspis az
õsuényen, melly meg maria az lónac farkát, hogy az rayta
ûlõ ember hátra esséc.
18 Az te
szabad11tásodra várom az Wrnac segitségét. ( Az az
Anni soc nyomorúságod és haborúságod lészen
néked Dan nemzetsége, hogy czac az Istennec segitsége
és óltalma tart meg téged. )
19 Az ellenség s2ereggel
haborgattya az Gad nemzetségét, de végezetre õ diadalmas
lészen.
20 Az Asernec kenyere kõuér lészen, és
õ ád gyõnyõrûséges gyûmõlczõket az
királyoknac.
21 Naphtali ollyan lészen mint az ki
botsáttatot szaruas, ( Vagy el szalaztatot
szaruas, az az, serény lészen mint az szaruas
mellyet az vadászoc el szalaztanac. ) és ékes
beszédõ lészen.
22 Az Ióseph ollyan mint az
termõ ág, sõt mint két ágac mellynec mindenic az kõ
falnac magasságát fel haladgya.
23 Ióllehet
keserûséggel illettéc és lõuõldõztéc õtet,
ióllehet gyûlõltéc õtet az lõuõldõzõc.
24 Mind
az által az õ kézíuénec ereie által meg maradot és meg
erõsõdtec az õ kezeinec kariai, az Iácob Erõs
Istenénec kezé által, annac okaért lett az Izraelnec
pásztora ( Az Izraelnec paztora vólt az Ióseph és
kõue, miuel hogy AEgyptumbvan õket táplálta, segéllette,
és oltalmazta. ) és kõue.
25 Az te Atyádnac Erõs
Istene által (mondom hogy vadnac ezec) az ki téged segell,
és az Mindenhatótól, ki meg áldot tégedet Mennyei
áldasockal ottfenn, és itt alatt való fõldi áldasockal,
emlõknec és méhnec áldásiual:
26 Az te Atyádnac
áldási, (mellyec erõsbec ( Ezt azért mongya mert õ az
Isten igeretit világosban értette ) az én Atyaimnac
áldásoknál) mind õrõcké legyenec Iósephnec feién,
és az õ attyáfiai kõzzûl válaztatotnac teteién.
27
Az Beniamin ollyan lészen mint az ragadozó farkas, reggel
ragadományt eszic, és estue sakmánt oszt.
28
Mind ezec az Izraelnec tizenkét nemzetségi, és ez az mit
szólot nékiec az õ Attyoc mikor õket meg áldaná, az
mint mindeniknec az õ áldása vólna.
29 Annac vtánna
paranczola nékiec, és monda: Mikor én az én népem kõzzé
számláltatom, ( Az az, Mikor én meg halandoc. )
temessetec engemet az én Atyaimmal amaz kõbõl vágott
koporsóban, melly az Hittéus Ephronnac fõldén vagyon.
30 Abban az koporsóban, melly vagyon az Macpelánac mezeién,
melly az Chanaannac fõldén Mamre ellenébe vagyon, mellyet meg
võtt Abraham mind az mezõuel egybe az Hittéus Ephrontól,
hogy az lenne néki temetésre való õrõksége.
31
Holott temettéc Abrahamot és Sárat az õ feleségét,
Ishákot és Rebecat az õ feleségét, az Leatis ott
temettem.
32 Annac az mezõnec és az temetõ helynec
õrõkségében melly (temetõ hely) ott vagyon, melly
vétetet az Heth fiaitol.
33 Es mikor el végezte vólna
Iácob az õ fiainac való parantsolását, lábait az
ágyra fel téuén, ki múlec ez világból, és illyen módon az
õ népei kõzzé takaritatéc.
L. Rész. ( Ióseph az
õ Attyánac hólt testét az õ paranczolattya szerent
ki viszi AEgyptumból, és el temeti az Abraham temetõ
helyén, mellyet temetésre võtt vala pénzen magánac és az
õ maradékinac. Meg kõuetik az Iósephet az õ báttyai,
kikhõz meg engezteltetuén, igeri azoknac magát minden ióual.
Ióseph meg esketteti az õ attyafiait hogy az õ hólt
testét ki viszic AEgypumból, az vtán meg hal. ) 1
ACkor Ióseph esuén az õ Attyánac ortzáiára sira
õ rayta, és czokolgatá õtet.
2 Es mikor meg paranczolta
vólna szólgainac az Oruosoknac, hogy drága keneteckel
meg kennéc az õ Attyát, drága keneteckel meg kenéc az
Izraelt.
3 Es mikor el mÚltac vólna az negyuen napoc, (mert
annî napioknac kell azoknac bé telni az kic drága keneteckel
meg kenettetnec) Siratác õtet az AEgypumbéliec hetuen
napîg.
4 Mikor pedig el múltac vólna az õ
siratásánac napiai, Szóla Ióseph az Pharaónac vduara
népéuel, monduan: Ha én kedues vagyoc ti elõttetec,
szóllyatoc kérlec Pharaónac, ezt monduán.
5 Az én
Attyám meg eskettetet engemet, illyen módon: Imé én rõuid
napon meg haloc, az [p 0048] én koporsómban mellyet én
szerzettem magamnac Chanaan fõldében, ott temess
engemet: annac okaért kérlec hadd mennyec el, és temessem
el az én Atyámat, az vtán meg térec.
6 Kinec monda
Pharaó: Eregy el és temesd el az te Atyádat, miképpen meg
eskûttetet.
7 El méne azért Ióseph az õ Attyánac
temetésére, és õ véle egygyût el ménénec mind à
Pharaó szólgai, az õ háza népénec és AEgyptum
fõldénec minden vénei.
8 Az Iósephnekis egész
háza népe, és az õ báttyai, és az õ Attyánac háza
népe, czac az õ gyermekeket, iuhokat, barmokat hagyác az
Gosen fõldén.
9 Ménénec annac felõtte õ véle
szekerekis és louagoc, és vala az, felõtte igen nagy
sereg.
10 Es mikor iutottac vólna Atad neuõ mezõre,
melly Iordán vize mellet vagyon, felõtte igen nagy ës
keserues sirással siránac, és Iósephis siratá
az õ Attyát heted napîg.
11 Annac okaért látuán az
tartománynac lakosi, à Chanaannac népe azt az sirást az
Atad neuõ mezõn, azt mondgyac vala: NAgy sirásoc ez az
AEgyptumbélieknec, annac okaért neueztetéc az à hely Abel
Misraimnac ( Abel Misraim az az, AEgyptumnac siralma. )
melly az Iordán vize mellet vagyon.
12 Acképpen
czelekedénec azért Iácobbal az õ fiai, az miképpen
szinte meg paranczolta vala nékiec.
13 Mert el viuéc
õtet az õ fiai Chanaannac tartományába, és el temetéc
õtet az Macpela mezõnec temetõ helyében, mellyet võtt
vala Abraham mind az mezõuel egybe temetõ helynec
õrõkségénec az Hittéus Ephrontól Mamrenac ellenébe.
14 Annac vtánna meg tére Ióseph AEgyptumba, mind õ mind
az õ attyafiai, és mind azoc kic õ véle el mentec vala az
õ Attyánac temetésére, minec vtánna el temette vólna az
õ Attyát.
15 Látuán pedig Iósephnec báttyai, hogy meg
hólt vólna az õ Attyoc, Ezt mondgyac vala: Talám
gyûlõlni fog bennûnket Ióseph, és meg bûntet minket
amaz gonoszért az mellyet véle czelekedtûnc.
16 Azért
kûldénec Iósephõz, hogy ezt meg mondánac nékie: Az te
Atyád meg paranczolta mi nékûnc az õ hólta elõtt, ezt
monduán. ( Iosephet meg kõuetic az õ báttyai, )
17
Igy szóllyatoc Iósephnec: Kérûnc tégedet boczásd
meg az te atyádfiainac gonosságokat és bûnõket, mert
gonószúl czelekedtec te ellened. Mostan azért kérûnc
engedgy meg az te Atyádnac Istenénec szólgainac
bûnõknec. Ióseph pedig sir vala, mikoron õ néki
szólnánac.
18 Iárúlánac pedig õ hozzáia az õ
Attyafiaijs, és õ elõtte le búrúlánac, és mondánac:
Imé mi te szolgaid vagyunc.
19 Kiknec monda Ióseph: Ne
féllyetec. Auagy Isten gyalánt vagyoké én?
20 Ti
gondóltatoc én ellenem gonoszt, de Isten gondólta azt
ióra fordîtani, hogy czelekednéc úgy az mint most vagyon,
hogy soc népet tartana meg ez életben.
21 Mostan annac
okaért ne féllyetec, én táplálótoc lészec, mind
néktec, mind az ti gyermekiteknec, Ecképpen meg vigaztalá
õket, és szóla nékic az õ keduec szerint
22
Lakéc pedig Ióseph AEgyptumban, mind õ, mind az õ
Attyánac háza népe. Eele pedig Ióseph száz és tíz
esztendõt.
23 Es látta Ióseph Ephraimtól harmad
iznek is fiat, Machirnakis Manasse fiánac lettec gyermeki,
kic fel neueltettec Ióseph kebelében.
24 Ackor monda
Ióseph az õ attyafiainac: En rõuid napon meg haloc, az
Isten pedig bizonnyal meg látogat titeket, és ki viszen
titeket ez fõldrõl, az fõldre mellyért meg eskûtt
Abrahamnac, Isáknac és Iácobnac.
25 Meg esketteté azért
Ióseph az Izrael fiait, ( Ióseph hit által kenszeriti
az õ attyafiait hogy az õ tetemit ki viszic AEgyptumból,
az vtán meg hal. ) monduán: Mikor az Isten titeket meg
látogat, el vigyétec innét veletec az én tetemimet.
26 Meg
hala azért Ióseph száz tíz esztendõs korában,
kit drága keneteckel meg meg kenénec és koporsóba
helhezteténec AEgyptumban.
Moses elsõ kõnyuénec vége.