KÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA. MOSESNEC ELSÕ KÕNYVE
0001
1 MOSESNEC ELSÕ KÕNYVE, MELLYET KÖZÖNSEGES NEWEL MAGYAROL,
TEREMTESRÕL VALO KÕNYWNEC NEVEZNEC.
Ez Elsõ Kõnyvben
Moses meg iria ez Vilagnac és ez Világon az Anya szent Egyháznac
Kezdetit, Neuekedését, Tudományát, és Isteni szolgalattyát.
Neuezet szerint pedig iria Adamnac, Noenac, Abrahamnac, Isaaknac,
Iácobnac, és Iósephnec historiáiát, Mellyben bé foglal két
ezer, három száz, hatuan nyóltz esztendõt.
ELSÕ
RESZ. Meg iria Moses ez elsõ Caputban historia szerint,
ez egesz Vilàgnac teremtését, az az: Hogy nem vólt ez Világ
õrõktõl fogua, sem pedig nem tõrtinet szerint lett,
hanem bizonyos idõben minden benne való làtható és láthatatlan
állatockal egybe, Istentõl teremtetet: Az õ hatalmas beszéde
által hat napon, Nem valami állatbol pedig hanem semmibõl, Hogy
az Teremtésnec czelekedete, lenne az Istennec õrõcke valo
Voltánac, hatalmassàgànac, és bõltseségénec tûkõre.
1 KEZDETBEN ( Az az, Elõszer, vagi ELSõ NAP. ) teremté
ISTEN az Mennyet ( Az Mennyen, Fõlden mélségen, vizeken mind
eggyet ért, tudni illic, azt à mibõl Mennyet Fõldet minden ékességéuel
egybe terété. ) és az Fõldet.
2 Az Fõld pedig vala ékességnélkûl
való és puszta. Es setétség vala az mélségnec szinén,
és az ( Erti az szent LELKET nem az szelet ) WRNAC€£LELKE
táplállya vala az vizeket.
3 Ackor monda az Isten: Légyen
világosság, és lõn világosság.
Es látá Isten
hogy ió vólna à világosság, és el választá az világosságot
az setétségtõl.
5 Es neuezé az Világosságot Napnac,
és à Setétséget Ettzakánac, és lõn az estue és az reggel
elsõ nap.
6 Az ( 2. NAP. ) vtán monda az Isten: Légyen
ki teriesztett Erõsség ( Erti az feiûnc felõtt valo
ûregséget az czillagos Egiglen vagi az Egec tartományát. )
az víz kõzõtt, melly el válaszsza az vizeket az vizektõl.
7 Es szerze az Isten ki teriesztett Erõsséget,
melly el választaná az ki teriesztetettErõsség alatt
való vizeket, az ki teriesztetett Erõsség felõtt való
( Erti à fellegeket mellyekben soc viz vagyon. ) vizektõl,
és úgy lõn.
8 Es az ki terieztetett Erõsséget neuezé
Eegnec, és lõn az estue és az reggel másod nap.
9 ( 3.
NAP. Fõld, tenger, Fûuec, Fác, ) Az vtán monda az Isten:
Gyûllyenec egybe az Eeg alatt való vizec egy helyre, hogy tetedgyéc
meg az száraz, és úgy lõn.
10 Az szárazt pedig neuezé
Isten Fõldnec: Az vizeknec sokaságát Tengernec, és látá
Isten hogy ez ió vólna.
11 Monda añac felõtte az Isten:
Hozzon az Fõld gyenge fûueket, Mag hozó füueket, gyûmõlts
fákat, mellyec az õ nemec szerint való Gyûmõlczeket hozzanac,
mellyekben légyen az õ maguoc ez fõlden, és úgy lõn.
12
Hoza annac okaért az fõld gyenge fûueket, Mag hozó fûueket
az õ nemec szerint, és Gyûmõltstermõ fákat, melliekbé
vala az õ nemec szerint való maguoc, és látá Isten hogy
az ió vólna.
13 Es lõn az estue és az reggel harmadic nap.
14 Az ( 4. NAP.> Nap, Hold, Czillagoc. ) vtán monda az Isten:
Légyenec világositó állatoc az Eegnec ki terieztésén, hogy
kûlõmbséget tegyenec az Nap kõzõtt és az Ettzaka kõzõtt,
és légyenec Ielej ( Bizonyos idõknec, az az, Nyárnac, Télnec,
õsznec. Tauasznac ielei. Nemellyec igyis magyarazzác. Hogy
legyenec ielei tizta és haborgó vagy esõs idõknec. ) bizonyos
idõknec, napoknac és eztendõknec.
15 Légyenec mondoc világositó
állatoc az Eegnec ki teriesztésén, hogy világositsác
az fõldet, és úgy lõn.
16 Szerze azért az ISTEN, Két
nagy világositó állatokat, az nagyobbic világositó állatot
hogy világositana Napual, az kissebbic világositó állatot
hogy Ettzaka világositana: Es Czillagokatis.
17 Es helyhezteté
az Isten azokat az Eegnec ki terieztésén, hogy az fõldet meg
világositanác.
18 Es hogy vezéri lennénec az Napnac és
az Ettzakánac, és kûlõmbséget tennénec az világosság
és setétség kõzõtt, és látá Isten hogy ió vólna.
19 Es lõn az estue és az reggel negyedic nap.
20 Az vtán
( 5. NAP. Halac. Madarac. ) monda az ISTEN: Hozzanac az vizec úszó
élõ állatokat, és az Madarac repessenec az fõld felõtt
az Eegeknec ki terieztésénec szinén.
21 Teremte azért
az Isten nagy Tzet halakat és minden úszó élõ állatokat,
mellyeket à vizec hoztanac az õ nemec szerint, és minden repesõ
szárnyás állatokat az õ nemec szerint. Es látá az Isten
hogy az ió vólna.
22 Es meg áldá ( Meg álda, az az, Szaporodásra
való erõt ada nékiec. ) az Isten azokat monduan: Gyûmõltsezzetecés
sokasodgyatoc, és tõltsétec bé à tengernec vizeit. Az
repesõ állatokis pedig szaporodgyanac az fõlden.
23 Es
lõn az estue és az reggel õtõdic nap.
24 ( 6. NAP. Barmoc,
Czúszó állatok, Vadac. ) Az vatán monda az ISTEN: Hozzon
à fõld az õ nemec szerint való élõ állatokat, barmokat,
tsúszó mászó állatokat, és fõldi vadakat az õ
nemec szerint, és úgy lõn.
25 Teremte azért az Isten
az õ nemec szerint való fõldi vadakat, és barmokat az õ
nemec szerint, és az fõldõn czúszó mászó állatokat
az õ nemec szerint. Es látá Isten hogy ió vólna.
26
( ADAMnac teremtése, holott vagyon az Istenségben való szemellekrõl
nyiluán való bizonság, mert azt monyga [!] teremtsûnc es,
az mi Abrazatunkra. ) Az vtán monda az ISTEN: Teremtsûnc Embert
az mi ábrazatunkra, és az mi hasonlatosságunkra, és wralkodgyec
az Tengernec halain, az Eegen repesõ madarakon, az barmokon mind
az egész fõldõn czúszó mászó minden állatokon.
27 Teremte azért Isten Embert az õ képére, az Istennec
képére teremté azt, férfiuuá és aszszoni állattá teremté
õket.
[p 0002] 28 Es meg áldá Isten õket, és monda nékiec
az Isten: Gyûmõltsõzzetec és sokasodgyatoc és tõltsétec
bé az fõldet, és haytsátoc azt birodalmatoc alá, és wralkodgyatoc
az Tengernec halain, az Eegnec repesõ madarain, és fõldõn czuszó
mászó minden állatokon.
( Az embereknec eledelekre adgya
Isten az maghozó fûueket, gyûmõlts termõ fákat. ) Es
monda az Isten: Imé adtam néktec minden mag hozó fûuet, melly
vagyon az egész fõldnec szinén, és minden gyûmõlts
termõ, és mag hozó fát, hogy azoc legyenec néktec eledeltekre.
30 Az fõldnec pedig minden vadainac, az Eegnec minden madarainac,
és fõldõn czuszó mászó állatoknac az mellyekben élõ
lélec vagyon, az fõldnec minden fûuët adtam eledelekre, Es úgy
lõn.
31 Es minec vtánna meg tekintette vólna Isten valamit
teremtet vala, imè igen ió vala, es lõn az estue és az reggel
hatodic nap.
II. Rész. Meg szenteli az Isten az hetedic
napot mellyen meg nyugott vala. Beszelli Moses bõwebben az
Istennec harmadic, es hatodic napon valo teremtését, es miképpen
az elsõ embert Paradisumba helheztetuén neki paransolatot adot.
Vtolszor iria az szent házasságnac szerzését.
1 AZért el végeztetéc az Meny és az Fõld, és azoknac minden
Seregec.
2 Mikor pedig el végezte vólna az Isten heted napon
az õ alkotmányát az mellyet czinált vala, az hetedic napon meg
szûnéc ( Az az, Nem termté az vtán semmi wy állatot,
mert à teremtett állatokról való gond viselestól soha nem
szûnic meg, Iohan. 5. ) minden czinálmányátul melyet czinált
vala.
3 ( Szombatnac rendelése, mellyet à Sinai hegyen ielente
ki à teremtes vtán soc esztendõuel. ) Es meg áldá az Isten
az hetedic napot, az az, meg szentelé azt miuel hogy azon szûnt
vólna meg minden õ tsinàlmányánac czinálásátul, mellyet
teremtet vala az Isten hogy azt el végezné.
4 ( Az az. Illyen
renduel es móddal teremté az Isten az Mennyet, fõldet, fákat,
fûueket, az mint meg irtam. ) Ezec az Menynec és Fõldnec kezdeti,
az mikor teremtettec, (az melly idõben mondom az WR Isten teremté
az Fõldet és Mennyet.)
5 Es az mezõnec minden fáiánac melly
az elõtt nem vólt az fõldõn, és minden mezei fûnec melly
az elõtt nem vólt. Mert még az WR Isten nem botsátot vala
esõt alá az fõldre, ( Ezt azért mongya hogy valaki az fûueknec
es fáknac neuekedését az esõnec es az ember munkaiánac ne
tulaydonitaná. ) es ember nem vala, ki az fõldet miuelte vólna.
6 Az fõldbõlis semmi neduesség nem iõtt vala fel,
hogy à fõldnec egész szinét meg neduesitette vólna.
7 ( Az ember fõldbõl teremtetett, hogy õ magában lenne
az mihõz képest meg kellene magát alázni. ) Formálta vala
pedig az WR Isten az embert az fõldnec porából, és lehellet
vala az õ orrába életnec lehelletét, és úgy lett élõ lélecké.
8 ( Paradisum kerte, melly harmadic napon teremtetet vólt Eden
tartomanyában. ) Es szépen palantackal fel ékessitet vala
az WR Isten egy kertet Edenben Nap kelet felõl, holott helhezteté
az Embert az mellyet formált vala.
9 Es neuelt vala az WR Isten
à fõldbõl minden féle fát, mellyben az embernec szeme
gyõnyõrkõdhetnéc, és melly eledelre ió vólna. Az életnec
fáiátis az kertnec kõzepette, és az iónac s-gonosznac
tudasánac fáiát. ( Eeletnec fáiánac mondatic az eggyic fa,
nem hogy abban élet vólt vólna, hanem hogy az életnec mellyet
Istentõl võtt vala Adam, Sacramentoma vólt az fa. Az másic
iónac é1s gonosznac tudasánac fáiánac neueztetic, mert
annac gyûmõltsenec meg etelebõl, meg esmerte és meg tudta
az Adam melly nagy iót vesztett el, és melly nagy gonoszba
keuerte magát. )
10 Folyó víz iõ vala pedig ki Edenbõl
amaz szep kertnec meg neduesitésére, és onnét oszol
vala el, úgy hogy négy folyó viznec lenne feie.
Az egygyilknec
neue PISCHON, ez az, melly meg kerûli az Hauiláhnac egész
fõldét, holott terem arany.
12 Es annac az tartománynac aranya
igen ió, ott vagyon Bdellium neuõ fa, és Onyx neuõ draga kû.
13 Az másodic folyó víznek pedig neue GIHON, ez az, melly
meg kerûli az egész CHVS ( Az CHVS fõldén Szeretsen
országot érti. ) fõldét.
14 Az harmadic folyó víznec
neue HIDDEKEL, ez az, melly foly Assyriánac Nap kelet felõl
való részére. Az negyedic folyó víz pedig EVPHRATES.
15
Es võué az WR Isten az Embert, és helyhezteté azt az Edennec
Kertében, hogy azt miuelné és õrizné.
16 Es az WR Isten
meg tíltá az Embert, ezt ( Parantsolatot ád Isten az Adámnac,
hogy az õ engedelmességét meg késerténe. ) monduán:
Ez kertnec minden fáiánac gyûmõlczében szabadon egyél.
17 De az iónac és gonosznac tudasánac fáiánac gyûmõltsében
ne egyél, tudni illic, imez fánac gyûmõlczében. Mert valamelly
napon abban éiendél, halálnac haláláual halsz.
18 Az WR
Isten pedig eztis mondotta vala: Nem ió az Embernec egyedûl lenni,
( Az szent házasságnac szerzesénec historiáia.
) szerzec nékie Segítõt melly mindenkor õ elõtte ( Vagy,
Melly hasonló légyen õ hozzáia. ) légyen.
19 (Mert mikor
az WR Isten formálta vólna az fõldbõl az mezei minden vadakat,
és az Eegen repesõ minden állatokat, és Adámhoz vitte vólna,
látná minémû néwel neueznè minden állatokat: Mert valaminémû
neuet adott Adám minden állatnac, az à neue.
20 Es mikor Adám
minden barmoknac, Eegi madaraknac, és minden mezei vadaknac neueket
adott vólna: Az Adámhoz nem talált vala hasonló Segîtõt.)
21 Annac okaért az WR Isten botsáta nagy mély álmot Adámra,
és el aluuéc, és egy óldala tetemét ki véuén, hússal tõlte
bé annac az helyét.
22 ( EVAnac az Adám óldala teteméból
való alkotása. ) Es azt à czontot mellyet az WR Isten võtt
vala ki az Adámból, eppîté aszszoni állattá, és víué
azt az Adámhoz.
23 ( Vagy igy: Ez immar en czontombol es testembõl
valo. Mintha azt mondana: Ez ideig nagy fogyatkozasom volt, hogy
társnélkûl vóltam, de immar vagyon hozzám hasonló társom.
Touábba az Adam beszédét melly az vtán kõuetkõzic, soha
sem Deakul, sem Gõrõgûl, sem Magyaról vgy ki nem mondhattyác
mint á Sidoban vagyon. Mert az Sidóc az férfiat Isnac hÿác,
az asszoni állatot Isanac, Annit tészen azért mintha
azt mondaná: Ez Isanac hiuattatic, mert Isbõl való. ) Es monda
Adám: Immár találtam hozzám hasonló társot, ki az én czontomból
való czont, és az én testembõl való test, es neueztetic
aszszoni Embernec, mert férfi emberbõl vétettetet.
24 Annac okaért El hadgya az férfiu az õ Attyát és az õ Annyát,
és ragazkodgyéc feleségéhõz: és lésznec egy testté.
25 Valánac pedig mind ketten mezîtelenec. Adám és az õ felesége,
és nem szégyenlic ( Az eredendõ igasságnac bizonsága.
) vala.
[p 0003] III. Rész. Iria Moses, mi módon az irigy
õrdõg az mi elsõ szûleinket az kigyonac ábrazattyában
meg czaluán el eytette, és õket az bûnre haytuán, méltócká
tette az Isten haragiara, átkára és az kárhozatra. Annac vtánna
iria az Istennec igeretit az õ Fiánac el boczatása felõl,
az el veszett embereknec vàltságára.
1 ( Iollehet az irás
bizonságot teszen arról, hogy az õrdõg miatt czalatkoztac
meg az mi elsõ szûleink, de az népnek erõtlenségeiért
arról Moses nem emlekezic, hanem czák az ezkõzrõl az mell6nec
általa az õrdõg czelekedet. ) AZ Kigyó pedig minden mezei vadnál,
mellyet Isten teremtett vala, rauaszb vala, melly monda az aszszoni
állatnac: ( Meg tettzic innet, hogy az õrdõg sokat szolott
beszélet az kigyo képében Euáual, Ertelme pedig ez, Ha aztis
meg tiltotta hogy az fáknac és kiuált képpen imez fánac gyûmõltsében
ne ennétec, kétségnélkûl, az Isten nem io akarotoc. ) Aztis
mondottaé Isten, Hogy ez kertnec fáinac semmi gyûmõltsében
ne egyetec?
2 Es monda az aszszoni állat az kígyónac:
Az kertnec fáinac gyûmõltsében észûnc.
3 De imez
fánac gyûmõltsében melly az kertnec kõzepette vagyon, az
Isten mondá, Ne egyétec ebbõl, ingyen se illessétec azt,
( It Eua el kezd haylani, mert talammal Isten nem szolt vala,
hanem bizonnyal. ) hogy valami módon meg ne halyatoc.
4 Ackor
monda az kígyó az aszoni állatnac: Nem haltoc meg halálnac
halaláual.
5 De tudgya az Isten hogy valamelly napon éiendetec
arról à faról, meg nîlnac az ti sz49emeitec, és ollyanoc lésztec
mint az Istenec, iónac és gonosznac túdój.
( Az mi elsõ
szûleinknec esetec, mellyel mind magokat, mind pedig ez világot
el veztettéc vólt. Rom.5. Melly nem egyeb volt hanem keuel6ségbõl
származot engedetlenség. ) Mikor azért látná az aszszoni
állat hogy ió volna anac az fánac gyûmõltse enni, és hogy
igen kedues vólna az szemnec, és kéuánatos vólna az Bõltseségnec
meg nyereseiért, szakazta annac gyûmõltsében és meg
éué, és adá az õ fériénekis hogy véle éggyûtt ennéc,
és azis õuéc.
7 ( az eredendõ Bûnnec gyûmõltsei.
) Ackor mind à kettõnec meg nyilatkozánac szemei hogy meg
esmernéc hogy mezîtelenec vólnánac, és fûge fánac leueleit
fonuán egybe, czinálánac magoknac kõrnyûl kõtõket.
8
Es mikor hallanác az WR Istennec szauát zengeni à kertben
annac az napnac szelè mentébe, el reyté magát Adám és az
õ felesége az WR Isten elõtt az kertnec fáj kõzõtt.
9 Kiáltá pedig az WR Isten Adámot, és mõda nékie: Hol vagy.
10 Ki monda: Az te szódat hallám Az kertben, és meg félemlém
miuel hogy mezîtelen vagyoc: Azért reytezém el.
11 Monda pedig
(az Isten:) Kítsoda mondá meg tenéked hogy mezîtelen vólnál?
Auagy nem amaz fánac gyûmõlczében õttelé, mellytûl meg
tiltottalac vala hogy abban ne ennél?
12 Ackor monda Adám: Imez
aszszoni állat mellyet én mellém adtál, õ az az ki nékem
ada annac az fánac gyûmõlczében, és euém.
13 Es ackor monda
az WR Isten az aszszoni állatnac: Mitsodát czelekedtél
te? Es monda az aszszoni állat: Amaz kígyó czala meg engemet,
és úgy euém.
14 ( Az kigyót meg átkozza az Isten. ) Monda
azért az WR Isten annac az kigyónac: Miuel hogy ezt miuelted,
átkozot légy minden barmoknac, és mezei vadaknac felõtte, az
te hasadon iary, és minden életednec rendében az port egyed.
15 Añac felõtte, ellenkezést szerzec te kõzõtted
és ez aszszoni állat kõzõtt, az te magod kõzõtt,
és az õ Magua kõzõtt. ( Az Istennec Paradisumban való
elsõ igereti, az õ szent Fiánac ez világra való el
boczatasáról. ) Es AZ MEG RONTIA TE NEKED FEIEDET. Es teis
mardosod annac az õ sarkát.
16 ( Az Euatis meg átkozza
az Isten. ) Az aszszoni állatnac monda: Meg sokasitom
felõtte igen az te faydalmidat és az te méhedben való fogadásodnac
faydalmit, faydalommal szûled magzatidat. ( Az az, Noha te
Eua õrõmest kéuannad az te férieden valo wralkodast, de
mindenestõl à te féried birodamaban [!] leszesz. )
Sõt annac felõtte az te akaratod az te féried birodalmában lészen,
és néki birodalma lészen raytad.
17 AZ Adámnac pedig monda:
Miuel hogy engedtél az te feleséged szauánac, és õttél
amaz fánac gyûmõlczében, mellytõl meg tíltottalac vala, monduán:
Ne egyél ez fáról: ( A fõldet megatkozza Isten az Adam
bûneiért, azért à fõld az mibûneinkért szenued. ) Légyen
átkozott à fõld te érõtted, nagy fáradságos múnkáual
egyed annac gyûmõlczét, minden életednec napiain.
18 Es tõuisset
és bogacz kórót termczen te néked, és az mezõnec fûuét egyed.
19 Az te ortzádnac verîtékéuel egyed az te kenyeredet mîg
nem fõlddé lészesz, mert abból vétettél, ( Halal az
bûñec sólgia, Rom 6. ) mert por vagy és pòrrá kell lenned.
20 Neuezte vala pedig Adám az õ feleségét ( EVA, az az
Eelõ. ) Euánac, miuel hogy minden élõ embereknec Annya vólna.
21 Es mikor czinált vólna az WR Isten Adámnac és az õ feleségénec
bõrbõl ruhákat, mellyekbe õket õltõztetné.
22 Monda
az WR Isten: ( Neueti Isten Adamnac és Euanac engedetlenségbõl
valo bolondságokat. ) Imé az ember ollyanná lett, mint ( Az
Istenségben való szõmélyekrõl nagy bizonysag, mikor
azt mondgya: Mi kõzzûlõnc. ) mi kõzzûlõnc egy, iót
és gonozt tuduán. Mostan annac okaért (reá kel gondolnunc) hogy
az õ kezeit ki nyuytuán, ne vegyen az életnec fáiánac gyûmõlczében,
és abban ne egyéc hogy mind õrõcké éllyen. ( Ha Adam es
Eua az fát mindenestõl fogua meg õttec volnais, azzal az el
veztett életet meg nem talaltac volna. Mind az altal igy szol
Isten: Kûlgyûc ki Adámot, hogi ne egiéc az életnec fáiánac
giûmõltsében hogy ellyen, mert az iegyrõl mongya à mi az
iegyzet allaté, miképpen szokott az iras szolani à Sacramentomokrol.
)
23 ( Adam es Eua ki ûzetnec az õ lakõ helyekbõl az
õ engedetlenségekért. ) Ki kûldé azért õtet az WR Isten
az Edennec kertébõl, hogy miuelné az fõldet az mellybõl vétetett
vala.
4 [!] Es minec vtánna ki ûzte vólna az embert, helhezteté
az Eden kerténec bé menetele felõl ( Cherubimokat, és villágò
két elû fegyuert, az az, Angyalokat emberi formában. ) Cherubimokat,
az életnec fáiánac útánac õrizetiért.
IIII. Rész. Az
Chain meg õli az Abelt, melly dologért Chaint ki rekezti az õ
Attyánac háza népe kõzzûl. Az vtán iria Moses az Chainnac
háza népének szaporodását. Végezetre iria az Adam háza
népénekis szaporodását, és az szent Gyûlekezetnec kezdetit.
1 EZ vtán az Adám esmeré az õ feleségét az Euát, ki
minec vtánna fogadta vólna méhében és szûlte vólna à
Chaimot, mõda: Nyertem férfiat az wrtul.
2 Az vtán esmét
szûlé az Abelt amannac attyafiát. Es az Abel vólt iuhoknac
pásztora, az Chain pedig szántó vetõ ember.
3 Lõn
pedig soc napoc vtán mikor az Chain à fõldnec gyûmõltsébõl
az Isteñec aiándokot adna.
4 Az Abelis az õ iuhainac elsõ
fayzásából és azoknac az kõueribõl adna aiándokot: Hogy
az Isten tekintene az Abelre és az õ aiándokára
5 Az Chainra
pedig és az õ aiándokára nen tekintene, melly dologért à Chainnac
haragia igen meg [p 0004] geriede, és meg változéc az õ szine
6 Ackor monda az WR az Chainnac: Miért változott meg az te ábrazatod?
7 ( Ez hetedic versben azt mongya Isten Chaimnac hogy oknékûl
haragszic, okát adgya pedig Isten az õ mondásánac. Ha
vgy mond iól czelekszel kedues leszesz, ha gonoszul
czelekeszel, bûntetesed leszen. Más az hogy Abelnec te
báttya vagy és õ rayta hatalmad vagyon, miuel hogy azért te nalánál
nagyob vagy és elõtte iáro vagy, az Isteni tizteletbennis elõlkellet
vólna iárnod. Nemellyec à bûnrõl magyarazzác mint ha azt mondana
Isten: hogy Chainnac hatalma vagyom [!] az bûnnõn. De à semmiképen
igaz nem lehet. Az aytó elõtt az az, igen kõzel vagyõ a te bûnõdert
való bûntõtésed: Az bûnen bûntetést ert. ) Hogy ha
iól czelekedel auagy nem leszeszé kedues? Hogy ha pedig
nem iól czelekedendél, [!] az te bûnõd az aytó elõtt nyúgoszic?
Es annac az õ indulattya az te hatalmadban vagyon, és te néked
hatalmad vagyon õ rayta.
8 Es szol bészél vala Chain
az Abellel, és mikor az mezõn vólnánac, támada Chain az Abelre
az õ atyafiára, és meg õlé õtet.
9 Es monda az Wr Chainnac.
Hól vagyon az Abel az te atyád fia? Ki monda: Nem tudom, auagy õrizõie
vagyoké az én atyámfiánac.
10 Monda pedig az Isten: Mit tselekedtél?
Az te atyád fiánac vére kiált én hozzám az fõldrõl. ( Az
Vér nem kiált de ezzel azt ielenti hogy boszut áll az Abel
véreiert. )
11 ( Meg átkozza és ki rekeszti Isten az Chaimot
az Adannac háza nepe kõzzûl. ) Mostan annac okaért átkozott
légy ez fõldõn, melly meg nyîtotta az õ száiát hogy
bé venné az te kezedbõl az te atyádfiánac vérét.
12 Mikor
az fõldet miueled, ne adgyon neked gyûmõlczet, búdosó és
vándorló légy ez fõldõn.
13 Ackor mõda Chain az wrnac:
( Nagyob az en bûnõm hogy nem mint az meg boczattatnéc. ) Nagyob
az én bûtetésem hogy nem mint azt el hordozhatnám.
Imé
el ûzsz engemet most ez fõldnec szinérõl, és az
te ortzád elõtt, el kel reytezném, búdosó és vándarló lészec
ez fõldõn: Mellybõl à kõuetkezic hogy valaki en reiám találkozic,
meg õll engemet.
15 Es mõda nékie az Wr: ( Miuel hogy Isten
Chaimot meg bûnttete hogy õrõc pelda legien az embereknec azért
azt mondia hogy valaki Chaimot meg õli, igen meg bûtettetic. )
Sõt inkáb valaki meg õlendi Chaimot, hétszerte inkáb meg
bûntettetic. Es az Isten meg bélyegezé Chaimot, hogy senki
valaki találna õtet, meg õlne.
16 Ki menuén annac okaért
Chain az Wrnac ortzáia elõl, lakozéc Nódnac tartományában,
az Edennec Nap kelet felõl való részében.
17 ( Chain
háza népénec szaporodása. ) Es esmeré Chain az õ feleségét,
ki fogada az õ méhében, és szûlé az Hánochot. Es eppîte
várost, és neuezé azt az õ fiánac neuérõl Hánochnac.
18 Es lõn Hánochnac fia Irad: Es Irad nemzé Mehuiaelt, Mehuiael
pedig nemzé Methusaelt, Methusael nemzé Lamechet.
19 ( Lamech
võtt ez világon elõszer két feleséget, kinec peldaiàt
az vtànnis sokan kõuettec, melly dolgot Christus karhoztat,
Matt. 19. ) Lamech pedig võn magánac két feleséget, az elsõnec
neue vólt Háda, az másiknac pedig neue Silla.
20 Es szûlé
az Háda à Iábalt, ez vólt talalóia minden sátorban lakozóknac,
és az barom tartásnac mesterségénec.
21 Ennec pedig attyafiánac
Iubal vólt neue, ez vólt talalóia az hegedûlésnec és lántolásnac
mesterségénec.
22 A Sillais pedig szûlé à Tubal chaint,
ki tanîtá az értzbõl és vasból való miwnec mesterségét,
Es à Tubalcaiñac húgát à Naamaht.
23 Ackor monda Lamech az
õ feleségeinec: O Ada és Silla, hallyátoc meg az én szómat,
az ti fûleiteket adgyátoc az én beszedemnec Lamechnec feleségei.
( Lamech keuélykedic az õ ereiuel, az õ feleségei elõtt.
) Bizony ha valamelly erõs férfiutól sebet veñékis, vagy
valamelly vastag iffiutól kéket, meg õlném azt megis.
24
Ha Cainért hétképpen áll az Isten boszszút, az Lamechért
hetuen hétszerte inkáb.
25 Az Adám pedig esmét esmeré
az õ feleségét, ki szûle nékie fiát, és neuezé annac
neuét SETHnec. Mert adot vgy mond ennékem az Isten más magot
az Abelért. kit meg õle az Cain.
26 Az Sethnekis lõn fia,
kit neueze ENOSnac, ( Az szent Gyûlekezeteknec kezdeti. Noha
nemellyec vgy fordittyác hogy Enos ideiében kezdet karomlattatni
az VR neue. ) ackor kezdetéc az WRnac neue segitségûl hiuatni.
V. Rész. Meg Iria Moses az Adamnac fiánac az Sethnec fiait,
vnokait, és azoknac tselegyéknec feieit mind az Noeig.
1 EZ
az Adám nemzetségénec elõ számlálása. A melly napon
teremtette vala Isten az Embert, az Isten hasonlatosságára
teremtette vala azt.
2 Ferfiuuá és aszszoni állattá
teremtette vala õket és meg áldotta vala õket, és neuezte vala
az õ neueket Embernec, az melly nap teremteténec.
3 Eelt vala
pedig Adám száz harmintz esztendõt, mikor nemzené az
õ fiát az õ képére és hasonlatosságára ( Az az, ollyan
bûnõs embert nemze minemõ õ maga vólt. ) és neuezné annac
neuét Sethnec.
4 Es vóltac az Adámnac napiai minec vtáña à
Sethet nemzette, nyóltz száz esztendõc, mellyekben nemzet
fiakat és leányokat.
5 Es illyen módon az ( Adámnac tellyes
életénec esztendei. ) Adámnac napiainac tellyes esztendei,
kilentz száz és harmintz esztendõc, és meg hala.
6
Eele pedig Seth száz õt esztendõt, és nemze az Enost.
7 Es éle Seth minec vtánna nemzé Enost, nyóltz száz
hét esz49tendeig, mellyekben nemze fiakat és leányokat.
8
Es illyen módon az Sethnec minden napiainac esztendei, kilentz
száz tizenkét esztendõ lõn, és meg hala.
9 Eele
pedig az Enos kilentzuen esztendõt, és nemzé az Cénánt.
10 Es éle Enos minnec vtánna nemzé Cénánt, nyóltz száz
tizen õt esztendeîg, mellyekben szûle fiakat és leányokat.
11 Es illyen módon az Enosnac tellyes napiai, kilentz szaz
és õt esztendõc, és meg hala.
12 Eele pedig Cénán hetuen
esztendõt, és nemzé Mahalaleelt.
13 Es éle Cénán minec
vtánna nemzé Mahalaleelt, nyóltz száz negyuen esztendeîg,
mellyekben nemzet fiakot és leányokat.
14 Es lõnec à Cénáñac
minden napiai, kilentz száz tíz esztendõ, és meg hala.
15 Eele pedig Mahalaleel hatuan õt esztendõt, és nemzé
Iaredet.
16 Es éle Mahalaleel minec vtánna nemzé Iaredet, nyóltz
száz harmintz esztendõt, és nemze fiakot és leányokat.
17 Es lõnec az Mahalaleelnec minden napiai, nyóltz száz
kilentzuen õt esztendõ, és meg hala.
[p 0005] 18 Eele
pedig Iáred száz hatuan két esztendõt, és nemzé Hánochot.
19 Es éle Iáred minec vtánna szûlé Hanochot, nyóltz
száz esztendõt, és nemze fiakat és leányokat.
20
Es lõnec az Iárednec tellyes napiai, kilentz száz hatuan két
esztendõ, és meg hala.
21 Eele pedig Hánoch hatuan õt
esztendõt, és nemzé Mathuselaht.
( Enoch nem kõuette
ez világot hanem az Istent, vgy mint vezért. Az az, Isten szerint
és sz4entûl élt. ) Iárt pedig az Hánoch szûntelen az
Istennel, minec vtánna nemzette vólna Mathuselaht, három száz
esztendeîg, és nemzet fiakat és leányokat.
23 Es lõnec
az Hánochnac tellyes napiai, három száz hatuan õt esztendõc.
24 Es miuel hogy ( Enochot eleuen testben az Isten el ragadgya,
az halhatatlanságnac és az õrõc életnec bizonságára )
Hánoch szûntelen Istennel iárt vala, nem találtatéc Sohól,
mert az Isten fel ragadá õtet.
25 Eele pedig az Mathuselah,
száz nyóltzuan hét esztendõt, és nemzé Lamechet.
26 Es éle Mathuselah minec vtánna nemzé Lamechet het száz
nyóltzuan két esztendõt, és szûle fiakat és leányokat.
27 Lõnec azért Mathuselahnac minden napiai, kilentz száz
hatuan kilentz esztendõc, és meg hala. ( Mathusénél soha
senki nen élt tõbbet. )
28 Eele pedig az Lamech1 szaz
nyóltzuan két esztendõt, és nemze fiat. Es neuezé azt NOEnac,
( NOE, az az, vigasztalo. ) ezt monduán: Ez vigaztal meg minket
az mi fáradságunkban és kézi munkankban való nyomoruságunkban
ez fõldõn, mellyet mag átkozot az WR.
30 Es éle Lamech minec
vtánna nemzette Noet, õt száz kilentzuen õt esztendõt,
és nemzet fiakat és leányokat.
31 Es lõnec az Lamechnec minden
napiai, hét száz hetuen hét esztendõc, és meg hala.
32 Es mikor vólna NOE õt száz esztendõs, nemzé SEMET,
CHAMOT és IAPHETET.
VI. Rész Az Istennec haragia geried ez
vilag ellen, az Sethnec és az Chaimnac nemzetségeknec õszue
elegyedesekért, és azoknac házasságokból szarmazott
embereknec kegyetlenségekért, es ez világnac soc gonosságaiér.
[!] El végezi Isten magában hogy el veszesse ez vilàgot,
mind az által, az Poenitentia tartàsnac hágy bizonyos idõt,
tudni illic szaz húsz esztendõt. Paranczol Noenac hogy
Bárkát czinallyon, mellyben meg maradna minden háza népéuel,
és arra rendeltetet oktalan állatockal, hogy ez világnac magua
mindenestõl el ne veszne.
1 LÕN pedig hogy mikor meg kezdettec
vólna szaporodni az emberec az fõldnec szinén, és azoc
leányokat nemzettec vólna.
2 Látác az ( Az Istennec fiain
az Seth nemzetség1bõl származtakat erti, az embereknec
leánin, az Chain nemzetébõl való leányokat, azt mongia azért
Moses, hogy az Seth nemzetinec à Chain nemzetiuel való meg elegyedese,
vólt egyic oka az õzõn viznec, az az, Hogy az Seth nemzete à
Chain nemzetébõl való leányokat võtte feleségûl. ) Istennec
fiai az embereknec leánît, hogy szépec vólnánac, és võnec
magoknac feleségeket mind azokõzzûl, [!]az mellyeket keduelnec
vala.
3 Añac okaért monda az WR: ( Az emberec felõl vagy,
az emberekért. Vagy, az embereckel. Mintha azt mondana, soc ideig
magamban nem vetelkedem mit miuellyec az embereckel, hanem minden
ok vetetlen el veztem õket, ha poenitentiát nem tartanac 120
eztendeig, et ) Soha tõbbe az én Lelkem nem vetekedic az emberec
felõl, miuel hogy testec, mind az által engedec nékiec (meg
térésre) száz húsz esz49tendõt.
4 Mert ackor
az idõben valánac az fõlden nagy ( Sidoiul Nephilim mell6 iget
Tremellius magyaraz Istentõl el szakatt embereknec. ) Oriásoc,
az vtánnis pedig vóltac, mikor az Istennec fiai eggyesûlénec
az embereknec leániual, kic szûlénec azoknac magzatokat: Ezec
amaz hatalmasoc, kic régen hîres neues emberec vóltac.
5
Es látá az WR hogy az embereknec gonosságoc soc vólna ez
fõldõn, és az õ sziueknec minden indulattya és gondolattya
szûntelen gonosz vólna.
6 Meg báná azért az Vr hogy
az embert teremtette vólna à fõlden, és az õ sziuében
bánkodéc azon. ( Nintsen az Istenben ollyan indulat hogi meg
bánná valami tselekedetit, vagy azt meg változtatná mint az
emberec, 1. Sam: 15. ver:29. Numeri:23. ver:19. Iac. 1. ver:17. Mert
semmi olly dolog nem eshetic és nem kõuetkezhetic, mellyet õ
az elõtt meg nen látná, nem vgy mint az emberec, kic miuel hogy
nem tudgyác mi kõuetkezic, gyakorta meg bánnyac az mit tselekesznec.
Mikor azért az irás azt mongia. Meg bánta Isten hogy teremtette
az embert, emberi mód szerint szól, mellyel minékûnc
erõtelen embereknec kic az Istennec dolgat meg nem foghattyûc,
tsac azt akaria meg ielenteni, mel6 igen gyûlõli Isten à
bûnt, és hogy azt semmiképpen bûntetesnélkûl nen akaria
hagyni: annira hogy az õ teremtett állatyat esmerni sem akaria
minec vtánna magát meg fértezteti. Igy kell érteni aztis, mikor
azt mongya Isten, hogy bannya hogy Saúlt királlyà tõtte, I.
Sam: 15. )
7 Es monda az WR eltõrlõm az embert az mellyet
teremtettem, az fõldnec szinérõl, mind embert, barmokat,
tsuszó, maszó állatokat, Eegen repesõ madarakat, mert
bánom hogy azokat teremtettem.
8 De az NOE kegyelmet nyere az
WR elõtt.
9 Az Noenac pedig dolga igy vólt: Az Noe igaz férfiu
és tõkélletes vala az idõben válo emberec kõzõtt, Az Istenuel
iár vala szûntelen az Noe.
10 Nemze pedig à Noe három
fiakat, Semet, Chámot és Iáphetet
11 Az fõld pedig meg férteztetet
vala Isten elõtt, és az fõld hamissággal rakua vala.
12 Tekinte azért Isten az fõldre, és Imé meg férteztetett
vala. Mert minden Ember ( Vagy Test, Erti pedig az embernec vtán,
az ember életét. ) meg férteztette vala az õ útát à fõlden.
13 Annac okaért monda isten az Noenac: Minden testnec vége
el kõzelget en elõttem, miuel hogy az fõld bé tõlt hamissággál
( Vagy, Eroszackal. ) õ miattoc, azért imé el veszté
õket mind az egész fõlduel egybe.
14 Czinály magadnac
Bárkát Gopher fából, soc haylokokat tsinály az Bárkában,
és fenyõ viaszszal meg õssed azt belõl és kiuûl.
15 Illyen ( Az Noe Bárkáiánac formáia. ) formára czinállyad
pedig azt: Az Bárkánac hoszszá három száz sing
légyen, az szélessége légyen õtuen sing, és az magassága
harmintz sing.
16 Világos ablakokat czinály à Bárkán, (
Az az, Vgy czináld az Bárkát, hogi egy singre emeld fel az Bárkánac
fedelét à harmintz sing felõtt. Nemell6ec az ablakrol magyarazzac
ezt: mint ha Isten azt mondaná: Hogy az ablaknac nagisága
egy sing légien, de kétségnélkûl az egész Bárkáról
szól, és azt mondgia meg mi modõ padollya és búritsa bé
az Bárkát. Tremell. ) és egy singnec nagysága szerint
végezd el azt fellyõl, aytót pedig óldalúl czinály az Bárkán,
álsó, kõzép, és harmad padlásoc légyenec benne.
17 Es
imé én hozoc ez fõldre õzõn vizet, hogy el veszessec
minden testet, mellyben vagyon élõ lélec az Eeg alatt, valami
ez fõldõn vagyon meg hal.
18 Mind az által te veled kõtést
tészec, hogy bé menny te az Bárkába, te és az te feleséged,
és az te fiaidnac feleségei te veled egybe.
19 Es minden testnec
élõ állattyaból, mindenbõl felest vigy bé az Bárkába,
hogy veled éggyût az életben tartassanac meg, tudni illic
hímot és nõstényt.
20 Az madarac kõzzûl az õ nemec
szerint, és az fõldnec tsúszó mászó állati kõzzûl
az õ nemec szerint, minden állatokból felesec mennyenec
bé te hozzád, hogy éllyenec.
[p 0006] 21 Te pedig minden eledelt
melly meg eñi ió, szerezz magadnac, és takard bé, hogy légyen
néked eledeledre és azoknac.
22 Mellyet az Noe meg tselekedéc.
Mind àcképpen czelekedéc az mint Isten néki meg parantsolta
vala.
VII. Rész. Bé megyen Noe az Bárkába minden háza népéuel
egybe, és mind azockal az oktalan állatockal, mellyeket Isten
magnac meg akart hagyni, és az õzõn viz el indul, melly az egész
világot el burittya, mellyben meg tettzic az Istennec igassága,
irgalmassága, és ez vilagról való gond viselése.
1
MOnda azért az WR az Noenac: Menny bé te, és mind az te egész
házad népe à Bárkába, mert tégedet láttalac igaznac lenni én
elõttem, ez mostani emberec kõzõtt.
2 Minden tiszta
állatból, hetet hetet vigy be, hímot és nõstényt, de az melly
állatoc tisztatalanoc, azokból kettõt kettõt, hímot és
nõstént.
Az Eegi madarakbólis hetet, hetet, hímot és nõstént,
hogy azoknac maguoc maradgyon meg az egész fõldnec szinén.
4 Mert hét nap el múlua, esõt botsátoc ezfõldre negyuen
napîg és eijg, és el tõrlõc minden állatot mellyet teremtettem
az fõldnec szinérõl.
5 Czelekedéc azért Noe mind az
szerint az mint az WR néki meg parantsolta vala.
6 Az Noe
pedighat száz esztendõs vala, mikor az õzõn víz vólt
az fõldõn.
7 Bé méne azért NOE, és az õ fiai, és az
õ felesége, és az õ fiainac feleségei õ véle az Bárkába
az õzõn vîz elõtt.
8 Az tiszta barmoc kõzzûl, és
à tisztatalan barmoc kõzzûlis, az madarac kõzzûl, és
minden fõldõn czúszó mászó állat kõzzûl.
9
Kettõs méne bé Noehoz az Bárkába, hím és nõstény, à
mint Isté meg parantsolta vala Noenac.
10 Lõn pedig hogy
heted napon meg indúlna az õzõn víz az fõldõn.
11 (
Oezõn víz, az Noenac 600. esztendõs koraban, mikor tudni
illic fordult volna 601. esztendõbe. ) Az NOE életénec hat
sz1az esztendeiében, másodic hólnapban, az Hónac tizenhetedic
napián, à mélséges õruényeknec feiei meg szakadánac
vgyan azon napon, és az Eegeknec czatornai meg nyilatkozánac.
12 Es lõn esõ à fõldre negyuen napîg és negyuen eijg.
13 Azon napon ment vala bé Noe, Sem, Cham és az Iáphet Noenac
1iai, az Noe felesége, és az õ fiainac három feleségec õ
véle az Bárkába.
14 Õk és minden vadac az õ nemec szerint,
és minden barom az õ neme szerint, és minden czúszo mászó
allat, melly czúsè0 mász az fõldõn az õ neme szerint,
és minden repesõ állat az õ neme szerint, minden madarac,
minden szárnyás állatoc.
15 Menénec azért Noehoz az Bárkába
minden testbõl mellyben élõ lélec vala, felesen.
Az az:
Az mellyec bé mentenec, hím és nõsteny ment bé minden testbõl,
az mint parantsolta vala Isten, ( Noe Bárkáiánac aytaiánc
be zárloia és õrizõie az viz ellen, az Isten. ) és az WR
õ reáioc bé zárlá az aytót.
17 Mikor azért az õzõn
víz negyuen napîg vólna à fõlden: Elõszer annîra neuekedénec
az vizec, hogy fel vehetnéc az Bárkát, és az fel emelkednéc az
fë0ldtõl.
18 Annac vtánna, hogy à vizec nagy erõt véuén
és meg neuekeduén felõtte igen ez fõldõn, az Bárka iárhatna
az vizeknec szinén.
19 Az vtán mikor à vizec felõtte igen
nagy erõt võttec volna az fõldõn, minden magass hegyec bé
búritatánac mellyec Eeg alatt vadnac.
20 Tizen õt singgel
neuekedénec az vizec fellyeb à hegyeknél, minec vtánna az hegyec
bé búritattac vala.
21 Es meg hala minden fõldõn iáró
test, mind madar, mind barom, mind vad, és fõldõn mászo
minden állat, és minden ember.
22 Mindenec valamellyeknec orrokban
élõ léleknec lehelleti vala, mindenec valamellyec szárazon
laknac vala, meg halánac.
23 El tõrle azért az Isten minden
állatot melly vala fõldnec szinén, embertõl fogua mind baromîg,
maszo állatîg, és repesõ állatîg, mindenec el tõrleténec,
és czac NOE marada és az kic õ véle valánac az Bárkában.
24 Es erõt võnec az vizec az fõldõn, száz õtuen napîg.
VIII. Resz. Az õzõn viz el mulic, az fõld meg szárad,
Noe minden háza népéuel, és minden oktalan állatockal ki iõ
az Bárkából. Az Istennec áldozic hála adó áldozàttal.
1 MEg emlekezéc pedig az Isten Noeról, és minden vadról, minden
baromról, mellyec õ véle valánac az Bárkában, és botsáta
az Isten szelet à fõldre, hogy az vizec meg szûnnénec.
2 Es mikor az mélségnec feiei, és az Eegnec czatornai bé
zároltattac vólna, és az Eegbõl való zápor essõ meg tíltatott
vólna.
3 El táuozánac az vizec á fõldnec szinérõl
szûntelen menuén, és meg szállánac az vizec száz
õtuen nap múlua.
4 Anníra hogy meg nyugóuec az Bárka heted
hólnapba, annac à Hónac tizenhetedic napian, az ( Ararat, az az,
Armenia. ) Ararat hegyénec egyikén.
5 Az vizec pedig mennec
vala és szállanac vala mind az tizedic hólnapîg, elsõ napián
az tizedic Hónac, meg tettzénec az hegyeknec tetej.
6 Es negyuen
nap el múluán, meg nîtá Noe az Bárkánac ablakát, mellyet czinált
vala.
7 Es ki botsáta egy Hollót, melly ki menuén ide toua
iár vala, mîglen meg száradnánac az vizec az fõldõn.
8 BOtsáta azért ki Galambotis, hogy meg látná, ha meg szabadúlt
vólna az fõldnec szine az vizektõl.
9 Melly mikor az õ
lábainac nyugalmat nem talált volna, meg [p 0007] tére õ hozzáia
az Bárkába, mert vizec valánac az fõldnec egész szinén,
és õ kezét ki nyuytuán meg fogá azt, és bé võué azt hozzáia
az Bárkába.
10 Vára pedig az vtán hét napokat, és esmét
ki botsáta az Galambot az Bárkából.
11 Es meg iõue õ
hozzáia à Galamb estuére, és imé egy le szakaztott Olay
fa leuele vala az õ száiában, meg esmeré azért Noe hogy
szabadúlt vólna az fõldnec szine az vizektõl.
12
Vára mind az által mégis hét napot, és ki botsáta egy Galambot,
melly tõbbé õ hozzáia meg nem tére.
13 Es lõn száz,
egy esztendõben, elsõ hónac elsõ napian, el száradánac
az vizec à fõldrõl, és el fordîtá Noe az Bárkánac fedelét
és látá és imé meg száradot vala az fõldnec szine.
14 ( Az õzõn viz szinte egy egesz esztendeig és
tiz napig tartot ez fõlden. ) Másod Hólnapba pedig, az hónac
húszon hetedic napian tallyességgel meg szárada az
fõld.
15 Es szóla Noenac az Isten, monduán.
16 Iõy
ki az Bárkából te, az te feleséged, az te fiaid, és az te feleségednec
fiai te veled.
17 Es minden vadat melly te veled vagyon minden
testbõl, mind madarakat, mind barmokat, és minden fóldõn mászó
állatokat hozz ki te veled: Iárianac è fõlden, gyûmõltsõzzenec
és szaporodgyanac ez fõlden.
18 Ki iõué annac okaért
Noe és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainac feleségei
õ véle.
19 Minden vadac, minden mászó állatoc, minden
repesõ állatoc, és minden fõldõn mozgó állat, az õ neme
szerint ki iõuénec az Bárkából.
20 Es eppîte Oltárt
Noe az Wrnac, és võn minden tiszta állatból, és minden tiszta
repesõ állatból, és áldozéc égõ áldozattal azon az Oltáron.
21 Es illatozá az Wr azt à kedues illatot, és monda az Wr az
õ sziuében: Nem átkozom meg tõbbé az fõldõt az emberért,
ióllehet az Embernec sziuénec gondolattya gonosz az õ
iffiuságától fogua, és tõbbé el nem vesztem mind az élõ
állatokat, az mint most czelekedtem.
22 Ennec vtánna mîg
az fõld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, Nyár
és Tel, az Nap és az Ettzaka meg nem szûnnec.
IX. Rész.
Az Isten meg áldgya azokat kic az õzõn viztõl meg maradtac
vala, az hus meg eteltis meg engedi nekiec. De az Ember õlest
meg tiltya nagy feniteckel. Es szõuetséget szerez. vélec
hogy soha tõbbe ez világot el nem vezti õzõn vizzel, melly
dolognac bizonságára adgya az Eegen az sziuaruánt. Az Noe
meg reszegedic az bortul, kit mikor az Cham meg neuetet vólna,
meg átkozza azt Noe, az ketteit pedig meg áldgya.
1 ANnac felõtte
meg áldá Isten az Noet és az õ fiait, és azt monda nekiec:
Gyumõlczõzzetec, és sokasódgyatoc, és tõltsétec bé
az fõldet.
2 Es tõletec valo félelem és rõttegés légyen
minden Eegi madarakon, minden fõldõn iáró állatokon, az tengernec
minden halain, mellyec mind az ti kezeitekbe adattattac.
3 ( Az
õzõn viz elõtt éltenec az emberec fûuel és gyûmõltsel,
de az õzõn viz vtán meg engedi Isten nekiec hogy minden állatnac
húsát meg egyéc, iollehet Moses az vtán válogatást teszen
az ételben, es nem engedi hogy minden állatot meg egyenec, Leuit,
11, Deut. 14. melly ételben való válogatást Christus el tõrlõt,
meg engeduén hogy mindent meg egyûnc, Math.15. Rom. 14. I. Cor.
8. I. Tim. 4. ) Minden mozgó és élõ állat légyen nektec eledeltekre:
mint az fõldnec fûuét, azonképpen adtam mind azokat nektec.
4 ( Noha meg engedi Isten az hús etelt az õzõn víz vtán,
mind az által az vért meg tiltya azért, hogy az vértol óltalmazuán
magokat , az embèr vérénec ki óntásátólis iszonodgyanac
De ettõlis most tudni illic az vérnec meg nem ételetûl szabadosoc
vagyunc. Iollehet az Apostoloc azt, Actor. 15. meg tîltyac Christus
menybe menése vtánnis az poganyoktól az Sidokért, mîg tudni
illic azoc meg erõssõdnec az hitben etc. ) De az húst az
õtet eleuenîtõ vérrel meg ne egyetec.
5 Bizonyára pedig
az ti véretekért mellyben vagyon az ti élõ lelketec, boszszút
álloc, minden vad állaton boszszút álloc, és minden emberen,
és az embernec véreiért boszszút álloc az õ attyafián.
6 Az ki az embernec vérét ki ontya, ember által ontasséc
ki viszontag annac vére, mert az õ ábrazattyára teremtette
Isten az embert.
7 Ti pedig gyûmõlczõzzetec és sokas543odgyatoc,
szaporîtsatoc és szaporodgyatoc az fõldõn.
8 Es
szóla az Isten az Noenac és az õ fiainac õ véle, ezt
monduán.
9 En szõuetséget szerzec ti veletec és
az ti vtánnatoc való magotockal.
10 Es minden élõ állatockal
mellyec veletec vadnac, mind madarac kõzzûl, barmoc kõzzûl,
és fõldnec minden vadai kõzzûl, mellyec veletec vadnac, az
Bárkából ki iõtt állatoktól fogua az fõldnec minden vadaîglan.
11 Szõuetséget tészec mondoc ti veletec, hogy soha
ez vtán minden test el nem vész õzõn víz miatt, és
nem lészen soha tõbbé õzõn víz az fõldnec el vesztésére.
12 Es monda az Isten: ( Fogadást teszen Isten, hogy
soha ez vilagot õzõn vízzel el nem veszti, és fogadasánac
peczetit veti az égre. ) Ez lészen az szõuetségnec
iele, melyet én vetec én kõzõttem és ti kõzõttetec, és
minden élõ állat kõzõtt, melly ti veletec vagyon, mind õrõcké
való idõkre.
13 Az én Iuemet helhesztetem az fellegekbe,
melly az én kõzõttem és ez fõld kõzõtt való szõuetségnec
iele lészen.
14 Es lészen hogy mikor fellegeckel az Eeget
bé fedezem az fõld felõtt, ackor meg tettzic az én Iuem az
fellegben.
15 Es meg emlekezem az én szõuetségemrõl,
melly vagyon én kõzõttem és ti kõztetec, és minden testbõl
való élõ állat kõzõtt, és nem lészen ennec vtánna
õzõn víz az fõldnec el veztésére.
16 Mert mikor leiend
az én Iuem à fellegekben, meg tekintem azt hogy meg emlekezzem az
õrõcké való kõtésrõl Isten kõzõtt és minden élõ
állat kõzõtt, minden testuel egybe, melly az fõldõn vagyon.
17 Es monda az Isten az Noenac: Ez az szõuetségnec iele,
mellyet vetettem én kõztem és minden test kõzt, melly vagyon
az fõldõn.
18 Valánac pedig az NOE fiai, kic az Bárkából
ki iûttec vala. Sem, Cham és Iáphet. Az Cham pedig az Chanaannac
Attya.
[p 0008] 19 Ezec az Noe három fiai, kic által esmét
el szaporodéc az egész fõld.
20 Es kezdè Noe szõlõt
plántálni, miuel hogy az fõldnec miuelésére adta vala magát
21 ( Noe meg, részegedic az bortul, és meg neuettetic
az Chamtul. ) Es minec vtánna iuot vólna annac borában, meg részegedéc,
és az õ Sátoránac kõzepette meg mezîtelenîtené magát.
22 Es mikor látta vólna az Cham az Chanaannac Attya az õ attyánac
mezîtelenségét, ( Vagy: Rútságát. ) meg mondá az õ
két atyafiánac az útzán.
23 Ackor SEM és Iáphet az õ felsõ
ruháiát véuén, magoknac ketten vállokra vetéc, és hátra menuén
õ hozzá iárulánac és bé fedezéc az õ Atyoknac mezîtelenségét.
Az õ ortzáioc pedig miuel hogy el fordítattac valánac, nem látác
az õ Atyoknac mezítelenségét.
24 Fel serkenuén pedig
az Noe az borból, meg tudá àmit czelekedet vólna õ véle az
õ kissebic fia.
25 ( Meg átkozza Noe az Chamot, meg áldgya
à Semet és az Iáphetet. ) Es monda: Atkozott lészen az Chanaan,
szolgáknac szolgáia lészen az õ attyafiai kõzõtt.
26 Annac vtánna monda: Aldott az WR, SEMnec Istene, és az Chanaan
szolgáioc légyen nékiec.
27 Szaporîtsa az Isten az
Iáphetet, és lakozzéc az Semnec Sátoriban, és légyen az Chanaan
nekiec szólgáioc.
28 Eele pedig az NOE az õzõn víz vtán
három száz, õtuen esztendõt.
29 Es vóltac az Noenac
tellyes napiai, kilentz száz, õtuen esztendõc. Es meg
hala.
X. Rész. Iria Moses az Noe hàrom fiainac szaporodásokat,
és minden népeknec azoktúl való teriedéseket.
1 EZec pedig
az Noe fiainac Semnec, Chamnac és Iáphetnec nemzetségi, kiknec
az õzõn vîznec vtánna lettec fiai.
2 ( IAPHET nemzetsegi,
ki az Noenac elsõ fia vólt. ) IAPHETnec fiai: Gomer, Magog,
Madai, Iauan, Thubal, Mesech és Thiras.
3 Az Gomer fiai pedig:
Ashcenaz, Ripháth, és Togorma.
4 Az Iauannac pedig fiai. Elisah,
Tharsis, Citthim és Dodanim.
5 Ezektõl oztattac meg az vtán
az ( Vagy, Népeknec, nenzetségeknec, az az, ezektõl szarmaztac
à kik birtac az vtán az poganioknac vagi soc népeknec es nemzetségeknec
fõldeket. ) Pogányoknac tartományoc az õ fõldekben, minden
nemzetség az õ nyelue szerint, az õ nemzetségekben való
czeledec [!] szerint.
6 ( CHAM nemzetségi, ki leg kissebic
fia volt Noenac,. Genes: 9. Ver. 24. ) CHAMnac pedig fiai: Chus,
Misraim, Put, és Chanaan.
7 Az Chusnac pedig fiai: Seba, Hauilah,
Sabthah, Raamah, Sabtheca. Az Raamahnac pedig fiai, Seba és Dedan.
8 Annac felõtte az Chus az nemzé az ( NIMROD elsõ feiedelen
ez világon. ) NIMRODOT, ez kezde hatalmas lenni az fõldõn.
9 ( Hatalmas vadaszónac mondgya Nimrodot, nem az oktalán allatoknac
vadsazásáiert, [!] hanem az kegyetlen biro dalomert. ) Ez
hatalmas vadászó vala az WR elõtt, azért szoktác mondani
(példa beszédben :) Ez ollyan hatalmas vadász az WR elõtt,
mint az Nimrod.
10 Es az õ birodalmánac kezdete vólt Bábel,
Erech, Achad, és Chalneh, az Sinárnac fõldében. ( Az Nimrod
meg nem elegeduén az Babyloniai birodalõmal, Assyabannis birodalmot
szeréz magánác és eppiti az nagy Niniuét. )
11 Ez fõldrõl
ment az vtán Assyriába, holott epîté Niniuet, Rehoboth várost,
és Chalaht,
12 Es Resent Niniue kõzõtt és Chalah kõzõtt,
az (à Niniue) felõtte igen nagy város.
13 Az Nisraim pedig
nemzé ezeket: Ludimot, Anamimot, Lehabimot, és Naphthuhimot.
14 Pathrusimot és Chasluhimot, és az Caphtorimot, kitõl származtac
az Pelistinusoc.
15 Chenaan pedig nemzé Sidont az õ elsõ
szûlõtét, és az Hethet.
16 Az Iebuséust, Emorreust,
és az Girgaséust.
17 Az Hiuéust, Harkéust, és Sinéust.
18 Aruadéust, Tzemaréust, Hamathéust, és az vtán
el teriedénec az Chananéusoknac czelédi.
19 Vólt pedig az
Chananéusnac határa, Sidonból az mellyen mennél Gerárba, mind
Gazaîg, és onnét esmét az mellyen kell menni Sodomába, Gomorrába,
Admáhba és Seboimba mind Lesaîglan.
20 Ezec az Chamnac fiai
az õ czelédgyec szerint, az õ nyeluec szerint, az õ
fõldekben az õ népec kõzõtt.
21 Tuábba az SEM-nekis lõnec
magzati, minden Eber fiainac Attyánac, az Iaphetnec ki leg nagyob
vala, atyafiánac,
22 ( SEM nenzetségi, ki az Iaphet vtán
való fia vólt Noenac, mert Cham leg kisebb vólt. Gen. 9. Azért
az SEM nem elsõ fia az Noenac az mint nemellyec alittyác, miuel
hogy elõl hélheztetic az neuezetben, hanem elsõ az Iáphet,
vtolsó és kissebic az Cham, kõzepsõ az SEM, melly dolog
innet tettzic meg, mert bizonyos dolog hogy Noe mikor 500 esztendõs
vólna, ackor kezdet nemzeni, Gen. 5. Az õzõn vizkor vólt 600.
esztendõs. Gen: 7. Ackor pedig SEM volt 98 esztendõs,
Gen 11. Tehát mikor Noe vólt, 502 esztendõs, ackor nemzette
Semet, Iaphetet elõb két è3sztendõuel. ) Az Semnec azért
fiai: Elam, Assur, Arphacsad, Lud és Aram.
23 Aramnac pedig
fiai: Vs, Hul, Gether, és Meseh.
24 Arphacsad pedig nemzé
Selaht, Selah pedig nemzé Ebert.
25 ( Peleg, az az, oszlas,
ki ackor szûletic mikor az nyeluec Babyloniánál meg oszlánac.
Nemellyec pedig azt mondgyac hogy noha az Noe fiai az fõldet meg
oztottác vólt õ magoc kõzõtt, Peleg szûletesénec
ideien, de azért az vtán soc idõ múlua szakadoztac el egy
mástúl Babeltõl etc. ) Az Ebernekis lõnec két fiai: Az
egygyiknec neue Peleg, miuel hogy az õ ideieben oszlott meg
az fõld, Az õ atyafiánac pedig neue Ioctan.
26 Az Ioctan
pedig nemzé Almodadot, Selephet, Hasarmauethet és Ierahót.
27 Hadoramot, Vzalt, és Diclahót.
28 Obált, Abimáelt, és Sebát.
29 Ophirt, Hauilahót, és Iobabot: mind ezec Ioctan fiai vóltanac.
30 Es vólt ezeknec lakásoc Mesátúl fogua mellyen mennec
Sepharába, mind az Nap keleti hegyekîg.
31 Ezec az Semnec fiai
az õ czelédgyec szerint, az õ nyeluec szerint, az õ
fõldekben, az õ népec kõzõtt.
32 Ezec az Noe fiainac czelédi
az õ nemzetségec szerint az õ népec kõzõtt, és ezektûl
szaporodánac el az népec ez fõldõn az õzõn víznec vtánna.
IX. Rész. Az Emberec az õzõn viznec vtánna mikor meg szaporodtac
vólna, és egy helyen nem lakhatnánac, minec elõtte ez világra
el [p 0009] oszlanánac, kezdénec eppiteni keuelysegbõl
egy várost és egy nagy tornyot, kiknec igyekezeteket Isten meg
bantya, az õ nyelueknec valtoztatása által. Az vtán elõ szamlállya
Moses Semnec nemzetségét mind Abrahamig, kit az Isten Chaldéabol
ki hij.
1 MInd az egész fõld pedig egy nyeluen szól
vala, és az szólásnac beszéde egy vala.
2 Es mikor
Nap kelet felõl ki indúltac vólna, találánac az Sinhar fõldében
egy mezõt, és lakozánac ott.
3 Es mondánac egy másnac:
Ier czinállyunc Téglákat, és tûzzel égessûc meg azokat,
és az téglác kõ gyálánt valánac õ nékiec, és az enyw mész
gyalánt.
4 Mondanác añac okaért: Iertec epîtsûnc magunknac
várost és Tornyot, mellynec magassága az éget érie, és
illyen módon szerezzûnc magunknac neuet, mert netalám el oszlunc
az egész fõldnec szinére.
5 Le szálla pedig az
WR hogy látna azt az Várost, és az Tornyot, mellyet eppîtenec
vala az embernec fiai.
6 Es az WR ( Vagy, monda. ) mondott vala:
Imé ez nép egy, és mindnyáián nékiec egy nyeluec vagyon, és
miuel hogy ezt kezdettéc mostan miuelni, ez vtán semmi meg nem
tarthattya õket, hogy szinte ezenképpen ne czelekedgyenec mindeneket
az mellyeket vakmerõképpen el végeztec czelekedni.
7 Nò azért
( Az Istenségben való szemelyekrõl nagy bizonsag hogy
azt mongya, szallyunc alá veszessûc eszet, etc. )
szállyunc alá, és veszessûc eszét az õ nyelueknec,
hogy egy másnac beszédét meg ne értséc.
8 ( Nyelueknec
valtozása. ) Illyen módon szeleztette vala el õket az WR
onnét, az egész fõldnec szinére, és meg szûnénec
epîteni azt az várost.
9 Annac okaért neuezé annac neuét
Bábelnec, miuel hogy az WR ott vesztette vólna eszét az
egész fõldnec nyeluénec, és onnét szelesztette vólna
el õket az egész fõldnec szinére.
10 Ezec az ( SEMNEC
nemzetsegi ) Semnec nemzetségi. Az Sem száz esztendõs
korában nemzé Arphacsadot, az õzõn vîz vtán két esztendõuel.
11 Es élt az Sem minec vtánna nemzette Arphacsadot, õt száz
esztendeîg, és nemzet fiakat és leányokat.
12 Az Arphacsad éle harmintz õt esztendõt, és nemzé
az Selaht.
13 Es élet az Arphacsad minec vtánna nemzette Selaht,
négy száz és három esztendõt, és nemzet fiakat és
leányokat.
14 Az Selah éle harmintz esztendõt, és nemzé
az Ebert.
15 Es éle az Selah minec vtáña nemzé Ebert, négy
száz három esztendõt, és nemzet fiakat és leányokat.
16 Eelé pedig Eber harmintz négy esztendõt, és nemzé
Peleget.
17 Es éle Eber minec vtànna nemzé Peleget, négy száz
harmintz esztendõt, és nemze fiakat és leányokat.
18 Eele
pedig Peleg harmintz esztendõt, és nemzé Reut.
19 Es éle
Peleg minec vtánna nemzé Reut, két száz kilentz esztendõt,
és nemzet fiakat és leányokat.
20 Az Reu pedig éle harmintz
két esztendõt, és nemzé à Serugot.
21 Es éle az Reu
minec vtánna nemzé az Serugot, két száz hee3t esztendeîg,
és nemze fiakat és leányokat.
22 Eele pedig Serug harmintz esztendõt,
és nemzé az Nachort.
23 Es éle az Serug minec vtáña nemzé
Nachort, két száz esztendõt, és nemze fiakat és leányokat.
24 Eele pedig Nachor huszon kilentz esztendõt, és nemzé
az Tháret.
25 Es éle Nachor minec vtánna nemzé Tháret, száz
tizenkilentz esztendõt, és nemze fiakat és leányokat.
26 Eele pedig Tháre hetuen esztendõt, és nemzé ( Noha az
Moses à méltosagra nézue elõl helhezteti az Abrahamaot,
de semmiképen nem lehetséges hogy elsõ fia légyen az Thárénac,
és hogy 70. eztendõs korában nemzette volna Abrahamot, mert Tháre
205. eztendõt élt, mikor pedig Tháre meg hólt, ackor 75. esztendõs
vólt Abrahan, ha azért Thábe 70. eztendõs korában nemzette
Abrahamot, és Abraham 75. ensztendõs [!] vólt mikor az Attya
meg hólt, tehát az Tháre czac 145 eztendõt élt vólna, és 60.
eztendõt nem találnánc meg az õ ideiében. Igy kell azért érteni
hogy az Tháre 130. esztendõs korában nemzette Abrahamot. Mert
végy ki az 205. esztendõbõl 75. eztendõt, az meni idõs
vólt Abraham mikor meghólt Tháre, és marad 130. eztendõ, enni
idõs vólt Tháre mikor Abrahamot nemzette, etc. Teuél6genec azért
az kic azt mondgyác hogy az 60. eztendõt Isten el titkolta, hogy
az itélet napiárol semmi bizonyost ne tudnánc. ) Abramot,
Nachort, Harant.
27 Ezec azért à Thárenac nemzetségi. Az
Tháre nemzé Abrámot, Nachort, Harant, Az Haran pedig nemzé Lotot.
28 Meg hala pedig Haran az õ Attyánac Thárenac szeme elõtt,
az õ szûletésénec fõldében, tudni illic Chaldéanac
városában. Vr neuõ városban.
29 Võnec pedig magoknac feleséget
Abram és Nachor. Az Abram feleségénec neue Sárai. Az Nachor
feleségénec néue Milchah Harañac leánya, melly Haran Attya
vólt Milchahnac és Ischahnac.
30 Az Sárai pedig meddõ vala,
és nem vala nékie magzattya.
31 ( Báluányozasnac és báluányozó
helnec el táuoztátásánac példáia. ) Fel võue pedig Tháre
Abramot az õ fiát, és az Lotot Harannac fiát, az õ vnokáiát,
és az Sárait az õ Menyét, az Abramnac az õ fiánac feleségét,
és ki iõuénec egygyût az Chaldéánac Vr neuû városából,
hogy mennénec Chanaannac tartományába, és mikor iutottác vólna
Haranba, ott maradánac.
32 Es lõnec az Tháre életénec napiai
két szaz õt esztendõc, és meg hala Tháre Haranban.
XII. Rész. Meg iria Moses hoistoria szerint à Abramnac
Istentõl való ki hiuatalát az õ lakta fõldébõl, és az
Chanaan fõldére való búdosását, honnét az éhségnec
miatta kénszeritetic AEgyptumba búdolni, holott feleségét
el viteti az Pharaó, de esmét néki meg adgya éppen, es Abramot
meg aiándékozuán békeséggel el botsáttya, &c. 1 EZt mondotta
vala pedig az WR az Abramnac: Eregy ki à te fõldedbõl, az te
rokonságid kõzzûl, az te Atyádnac házából, az fõldre
az mellyet mutatandoc néked.
2 Es nagy nemzetségnec Attyáuá
tészec tégedet, és meg áldalac tégedet, és fel magaztalom
az te neuedet, és lészesz áldás.
3 Meg áldom azokat
az kic tégedet meg áldanac, az kic pedig meg átkoznac tégedet,
meg átkozom azokat, ( Az Messiásnac el bótsátása felõl
való igeretet meg wijttya Isten az Abramnac. ) Es fõldnec minden
nemzetségj meg áldatnac te benned.
[p 0010] 4 Mikor pedig
Abram kí menne Haranból, az mint az WR mondotta vala nékie: Az
Lotis el méne õ véle, Az Abram pedig hetuen õt esztendõs
vala, mikor ki méne Haranból.
5 Es fel võué Abram az õ feleségét
az Sárait, és az õ attyafiánac fiát, à Lotot, és minden ioszágát
marháiát mellyet kerestec vala, és minden szemellyeket (
Vagy lelkeket. ) mellyeket szerzettec vala Haraban, kic el indúluán
hogy meñénec Chanaan fõldére, végezetre oda iutánac.
6 Es
által méne Abram az fõldõn mind Sichemîg, à Morechnec czerfás
mezeiéîg, az Chananéusoc valánac pedig ackor abban az tartományban.
7 Annac okaért meg ielenéc az WR az Abramnac, és monda nékie:
Az te Magodnac adom ez tartományt, és epite ott oltárt az WRnac,
ki meg ielent vala néki.
8 Az vtán el méne oñét à hegyre,
melly Bethelnec Nap kelet felõl valo részére vagyon, és ott
voná fel Sátorát, Bethelt Nap nyugatra, és Ait Nap keletre hagyuán,
és ott Oltárt epítuén az WRnac, az õ Neuét segitségûl
hiuá.
9 Es elméne Abram, ( Az az, nagy sietséggel. ) szûnetlen
menuén az Chanaan fõldénec dél felõl való részére.
10 Vala pedig azon az fõldõn éhség: Annac okaért alá
méne Abram AEgyptumba, hogy ott élne mint egy iõueuëny, mert
nagy szûkség vala az Chanaan fõldén.
11 Es mikor el
kõzelgetet vólna AEgyptumhoz, monda az õ feleségénec az Sárainac:
Mostan látom hogy te felõtte szép ábrazatú aszszoni
állat vagy. ( Tudni illic, az AEgyptumbeli aszszoni állàtokhoz
képest. )
12 Es ez kõuetkezhetic: Hogy az AEgyptumbéliec
látuán tégedet, azt mondgyác: Ez ennec felesége, s-meg õlnec
engemet, és tégedet eleuenen meg tartanac.
13 Mondgyad azért
kérlec hogy én Húgom vagy, hogy te érõtted iól légyen az én
dolgom, és az én lelkem éllyen te érõtted.
14 Lõn annac
okaért, hogy mikor bé menne Abram AEgyptumba, látnác az AEgyptumbéliec
hogy felõtte igen szép ábrázatú vólna az Sárai.
15
Es látuán õtet az Pharaó fõ fõ szólgaj, ditseréc
azt az Pharaónac, és el viuéc õtet az Pharaó vduarába.
16
Es az Abrammal iól tõn õ érõtte, és valánac õ nékie iuhai,
õkrei, szamári, szólgai, szólgáló leányi, nõstény
szamári es teuei.
17 Meg veré pedig az WR az Pharaót felõtte
nagy tsapásockal, és az õ vduara népétis à Sáraiért,
az Abram feles1geiért.
18 Az Pharaó annac okaért az Abramot
hiuatuán, monda nékie: Miért miuelted ezt én velem? Miért nem
mondottad meg énnékem hogy tenéked Feleséged vólna?
19 Miért
mondottad ezt: En húgom? hogy arra nézue azt magamnac feleségûl
venném. Mostan annac okaért im hól az te feleséged, vîdd
el és mennyel.
20 Es paranczolatot ada Pharaó õ felõle mind
az õ szólgainac, kic el botsátac õtet, mind az õ felesegét,
és minden marháiát valamelly õué vala.
XII. Rész. Abram
es Lot ki iõnec AEgyptumból az houa éhség miatt mentec vala.
De mikor eggyiût nem maradhatnánac, el válnac egy mastul. Az
Isten meg ielenic Abrámnac és igeri néki az Chanaan fõldet,
és az õ maguánac meg szaporitását.
1 FEl iõue annac
okaért Abram AEgyptumból õ és az õ felesége, és minden
valami õ ioszaga marháia vala, és az Lot õ véle egyetembe,
az Chanaannac dél felõl való tartományába.
2 Az Abram pedig
igen gazdag vala barmockal, Ezûstuel és Arannyal.
3 Es az melly
úton el ment vala azon úton fel iõue, dél felõl való tarományból
mind Bethelîg: Es az helîg holott elõszer néki Sátora
vala, Bethel és Ai kõzõtt.
4 Az Oltárnac helyére, mellyet
ott elõszer czinált vala, holott az Abram az WRnac Neuét segitségûl
hiuá.
5 Az Lotnakis pedig ki az Abrammal iár vala, valánac iuhai
és õkrei, és Sátorai.
6 Es immar az fõld nem ( Az az, Nem
vala nekic az fõld elég, hogy ott lakhatnánac eggyûtt. ) szenuedhetivala,
hogy egygyût laknánac, mert soc iószágoc marháioc vala,
és egygyût nem maradhatnac vala.
7 Honnét támada versengés
az Abramnac barom pásztori kõzõtt, és az Lotnac barom pásztori
kõzõtt. Mert az Chanaanéusoc és az Perzéusoc laknac vala
ackor azon fõldõn.
8 ( Attyafiac kõzt való eggyeségnec,
es bekeségnec peldaia. ) Monda azért Abram à Lotnac: Kérlec
hogy ne légyen versengés én kõzõttem és te kõzõtted,
az én pásztorim kõzõtt és az te pásztorid kõzõtt,
mert atyafiac vagyunc.
9 Auagy mind az egész fõld nintsené
te elõtted? Kérlec vállyál el tõlem, ha bál kézre menendesz,
én Iob kézre megyec, ha Iob kézre menendesz, én bál kézre
megyec.
10 Fel emeluén azért Lot az õ szemeit, látá hogy
az Iordánnac minden mezeie vizes fõld vólna. Mert minec elõtte
el vesztette vólna az WR Sodomát és az Gomorráth, ollyan vala
mint az WRnac kerte, és mint az AEgyptumnac fõlde, az Soárnac
minden kõrnyéke.
11 Es választá magánac az Lot az (
Erti az Iordan vize mellet való mezõséget. ) Iordánnac egész
mezeiét, és méne Lot Nap kelet felé, és illyen módon el válánac
egy mástól.
12 Az Abram lakozic vala az Chanaannac tartományában,
és az Lot lakic vala az mezõ városokban, és Sátorát fel voná
Sodoma felé.
13 az Sodománac lakosi pedig gonoszoc valánac.
Es az WR ellen felõtte igen vétkeztenec vala.
14 Az WR pedig
monda az Abramnac, minec vtánna el váléc Lot õ tõle. Emeld
fel mostan az te szemeidet és tekincz az helyrõl az holott
vagy Eszakra, Délre, Nap keletre és Nap nyugatra.
[p 0011]
15 Mert mind az egész fõldet az mellyet látsz, néked
adom: Es az te Magodnac mind õrõcké.
16 Es ollyanná tészem
à te Magodat mint az fõldnec porà, hogy ha valaki meg számlálhattya
az fõldnec porát, az te Magodatis meg számlálhattya.
17
Kelly fel és iárd el ez országot az õ hoszszára
és szélességére, mert néked adom azt.
18 Elõb mozdîtá
azért Sátorát az Abram, és el menuén lakozéc az Mamrénac mezeién,
melly Hebron mellet vagyon, és ott az WRnac eppîte Oltárt.
XIII. Rész. Abram meg szabadittya az rabságtúl az Sodomabelieket,
Gomorrabelieket és az Lotot minden marhaiockal egybe, az királyoc
tiztelic az Abramot az diadalomért. Melchisedec Papis eleibe megyen,
meg áldgya Abramot, kinec az Abram tizedét adgya az nyereségnec,
de magánac abban semmit nem akar venni.
LÕn pedig Amraphelnec
Sinar királyánac, Cheodorlaomernec Elam királyánac, és Ariochnac,
Elásár királyánac, és az Thidalnac az Pogányoc királyánac
ideiekben.
2 Hadat támasztánac ezec à Sodomabéli Bera király
ellen, az Gomorrabéli Birsa király ellen, az Admabéli Sibna király
ellen, az Siboimbéli Semeber király ellen, és az Beláhnac királlya
ellen, melly Beláh az, az mellyet Soárnac hínac.
3 Mind ezec
egybe gyûlénec Siddimnec võlgyében, melly immár mostan az
Sós tenger.
4 Tizenkét esztendeig szolgáltac vala az
Chedorlaomer királynac, és tizenharmadic esztendõben ellene
támadtac vala.
5 Tizen negyedic esztendõben azért el iõue
Chedorlaomer, és az királyoc kic õ véle valánac, és meg vérec
az Oriásokat Astheroth Karnaimban, és az Zuzéusokat az HAMban.
Es az Eméusokat az Ciriathaim mezeiében.
6 Es az Horéusokat
az õ hegyeken, az Seir hegyén, mind az Parannac mezeiéîg, melly
vagyon az puszta mellet.
7 Es meg téruén menénec Hen Mispatba,
melly most az Cades, és el pusztîtác az Amalechitáknac
minden tartományokat, és az Emorréusokatis kic laknac vala Haseson
thamárban.
8 Annac okaért ki méne az Sodománac királlya, és
az Gomorránac, Admáhnac, Seboimnac, Beláhnac, az az, Soárnac királlya,
és meg ûtkõzénec azockal az Siddimnec võlgyében.
9 Tudni
illic, Chedorlaomerrel Elámnac királlyáual, és Thidallal az Pogányoc
Királlyáual, Amraphellel az Sinarnac királlyáual, és Ariochual
az Elásárnac királlyáual, négy király õt király ellen.
10 Az Siddimnec võlgye pedig bõwelkedic vala enywnec ( Vagy,
Mésznec. ) vermeiuel. El futamodánac pedig az Sodománac, és
az Gomorráhnac királlya, és esénec azokba, az tõbbi pedig
el futánac à hegyekre.
11 Es el viuéc Sodománac és Gomorráhnac
minden gazdagságát, és minden eledeleket, és el menénec.
12 El viuéc Lototis az Abram attyafiánac fiát minden marháiáual
egybe, és el menénec, mert az Lot lakic vala Sodomában.
13 El
iõue pedig egy, ki el szaladot vala, és meg monda az Eber nemzetibõl
való Abramnac, ki lakic vala az Emorréus Mamrénac az Escholnac
és az Hanernec attyafiánac mezeién, kic az Abrammal szõuetséget
szezettec vala.
14 Meg hallá azért ( Abramnac vitessége,
ki meg vér háza népéuel és valami keués pogányokal négy királt.
) Abram hogy az õ attyafia fogságba esett vólna, és fel
fegyuerkezteté az õ házában neuekedet szólgai kõzzõl,
viadalhoz három száz tizen nyóltzat, és vtánnoc méne mind
Danîg.
15 Es meg osztá seregét azoc ellen ettzaka, õ
es az õ szólgai, és meg veruén ûzéc õket mind Hobaîg,
melly Damascusnac bal kéz felõl való reszérõl vagyon.
16 Es viszsza hozuán minden gazdagságot, az Lototis
az õ ioszágáual egybe viszsza hozá, annac felõtte
aszszoni állatokat és soc népet.
17 Ki méne annac
okaért à Sodománac királya õ eleibe, minec vtánna meg tert
vólna õ az Chedorlaomernec és az õ véle való királyoknac
meg veresébõl, az Soárhnac võlgyébe, melly király võlgyénec
neueztetic.
18 Az MELCHISEDEC pedig az Sálemnec királya, võn
(Abram eleibe) kenyeret és Bort, és õ miuel hogy az Magasságos
Erõs Istennec Papia vala.
19 Meg áldá õtet, és monda:
Aldot az Abram az Erõs Magasságos Isten elõtt, az Menynec
és Fõldnec Bíróia elõtt.
20 Es áldot az Erõs magasságos
Isten, ki az te ellenségidet adta az te kezedbe. Adá azért
(az Abram) tizedet mindenekbõl õ nékie.
21 Es monda az Sodománac
királya az Abramnac: Add meg énnékem az népet, és egyéb nyereséget
végy magadnac.
22 Ackor monda Abram az Sodoma királyánac. (
Az az, meg eskõttem fel emelt kézzel Istennec. ) Fel emeltem
az én kezemet az Magasságos WR Istenhõz, az Menynec Fõldnec
Bíróiához.
23 Hogy semmit abban az mi tiéd czac egy fanal
szálatis, vagy egy saru kõtõt el nem vészec, hogy
ne mondhassad azt: En gazdagittottam meg az Abramot.
24 Azoktól
meg válua, az mit meg õttenec ez szólgác, és az férfiaknac
részec kiuõl, kic én velem el iõttec vólt, az Aner, Eschol,
Mamre, õk vegyéc ki az õ részeket.
XV. Rész. Igeretet
teszen Isten Abramnac az õ nemzetségénec meg szaporitasáról,
és hogy noha az õ nemzetsége soc esztendeig rabságban
leszen, mind az által meg szabadittya azokat es az Chanaan
fõldét nékiec adgya, melly dolgot az Isten latható iellelis
meg erõssit.
[p 0012] 1 EZeknec vtánna szóla az WR az
Abramnac látás által, ezt monduán: Ne fély Abram. En paysod
vagyoc te néked, az te iutalmad felõtte igen bõwséges.
2 Es monda az Abram: WRam Isten, Mit adnál ennekem holott én magzatoknélkûl
élec, és az kire az én házam száll, ez Damascumbeli Eliezer?
3 Esmét monda Abram: Imé ennékem nem adtál magot, és imé
az én házámban neuekedet szólgám leszen az én õrõkõsõm.
4 Es imé szóla az WR õ néki, monduán: Ez nem lészen
te õrõkõsõd, hanem az ki származic te tûled, az lészen
az te õrõkõsõd.
5 Es ki viué õtet és monda: Tekints
fel mostan az Eegre és számláld meg az czillagokat, ha azokat
meg számlálhatod. Es monda nékie: Igy lészen az te magod.
6 Es hûn az Istennec, és az tulaydonitatéc õnéki igazúlására.
7 Es monda nékie: En vagyoc az WR ki tégedet ki hoztalac az Chaldéanac
városából, Vrból, hogy néked adnám ez fõldet, hogy bîrnád
azt õrõkség szerint.
8 Monda pedig (az Abram:) WRam
Isten, mirõl tudhatom meg hogy ez fõldet bîrom.
9 Es felele
néki: Hozz énnékem három esztendõs ûszõt, három
esztendõs keczket, és három esztendõs Kost, Gerlitzet
és Galamb fiat.
10 El hozuán azért mind azokat, ketté vagdalá
azokat, és mindeniknec fele részét az másic fele része
ellenébe helyheztette vala, De az madarakat ketté nem vagdalta vala.
11 Es mikor az madarac esnénec az tagokra, az Abram el ûzi
valà azokat.
12 Mikor pedig az Nap immár el nyugodnéc, az Abramra
nagy álom eséc, és nagy félelem, és setétség võué
õtet kõrnyûl.
13 ( Az isten iõuendõt mõd Abramnac, az õ nemzetségénec
AEgyptumban valo fogságárol, ésonnét való meg szabadulásárol.
) Es monda az WR az Abramnac: Bizon8yal tudgyad hogy az te Magod
iö+ueuény lészen idegen fõldõn valóknac, és õket nyomorgattyác
négy sz4áz esztendeîg. ( Moses, Exod. 12. 439. eztendõt
tu:laydonit az Sidóknac AEgyptûbeli fogságoknac. Holot azt kell
meg tudni, hogy ez eztendõket nem attól az idõtûl kell számlálni
mikor Iácob AEgyptumba megyen, hanem az Abramnac hiuatalától fogua,
mert ackor mindgyarast bûdostac. Mikor pedig Abrahà ki iõtt
Chaldeábol 75 eztendõs volt. az vtán 25 eztendõuel szûletic
isác Gen. 21. Isác 65 eztendõs korában szûli Iácobot:
Iácob 130 eztendõs korában mégyen AEgyptumba, ez tészen 215.
eztendõt. De Moses 436 eztendõt mond ebbõl azért vedd ki
az 215. marad 215. Azért AEgyptusban vóltac 215. egész ezdendeig.
)
14 Es az népet az mellyenec sz4+olgálnacén meg itélem,
és annac vtánna ki iõnec nagy gazdagságual.
15 Te pedig
az te atyaidhoz mégy nagy békeséggel, és el temettetél ió
vénségben.
16 Es õk negyedic ember nyom el múlua, ide meg
térnec. Mert az Emorréusoknac hamisságoc, még bé nem
tõlt.
17 Es lõn hogy mikor az Nap immár el ment vólna és
setéség vólna, imé egy fûstõlgõ kementze láttatéc,
és tûzes26 világosság, melly által megyen vala az el vagdaltatott
tagoc kõzõtt.
18 Az napon tõn az WR Szõuetséget az Abrammal,
ezt monduan: Az te Magodnac adom az tartományt, az AEgyptumnac folyó
vízeiétõl fogua, mind amaz nagy Euphrates ( Sidóiûl. Perath.
) folyó vízîg.
19 Az Cenéusokat, Cenizéusokat, és
az Cadmonéusokat.
20 Az Hitthéusokat, Perizéusokat,
az Oriasokat.
21 Az Emorréusokat, Canaanéusokat, Girgaséusokat
és az Iebuséusokat.
[XVI.] Rész. (8 Az Sárai nem várhattya
az Isten igeretínec bé tellyesedését, az Abram nemzetségénec
meg szaporodása felõl, azért az õ szolgalo leányat
adgya õ melléie hogy azon fogadgyon magot, terehbe esic az Hágar,
el hiszi magat, az aszszonya ellen szaruat emel, ki
ûzi az házból az aszszonya, meg ielenic néki az Angyal,
haza kûldi õtet, és az õ fia felõl igeretet teszen néki.
)8
1 ES mikor az Sárai az Abram felesége nem szûlne nékie,
vala néki egy AEgyptumból való szolgáló leánya, kinec neue
vala Hágar.
2 Monda azért Sárai az Abramnac: Imé az WR bé
zárlotta az én méhemet hogy én ne szûllyec. ( Az szenteknec
erõtlensegeknec példaia. ) Kérlec meny bé az én szolgáló
leányomhoz, talám az által meg eppûlec. Es engede Abram az Sárai
szauánac.
3 Võué azért Sárai az Abram felesége az
AEgyptumbéli Hágárt az õ szolgáló leányát, tíz esztendõuel
az vtán hogy Abram az Chanaan fõldén kezdet vala lakni, és adá
azt Abramnac az õ fériénec feleségûl.
4 Es bé méne
Hágárhoz, ki fogada az õ méhében. Es mikor látta vólna õ
hogy fogadot vólna méhében, nem valabõfûleti az õ aszszonyánac
õ elõtte.
5 Monda pedigSárai az Abramnac: ( Vagy. Az éu
[!] raytam eset boszszu te reiád sallyon. ) néked kõszõnõm
az én raytam esett boszszúságot. En adtam az én szolgáló
leányomat te melléd, és miuel hogy láttya hogy teréhbe esett,
semmi bõtsûletem nintsen elõtte, tégyen itéletet az
Isten én kõzõttem és te kõzõtted.
6 Kinec felele Abram:
Imé az te szolgáló teányod [!] az te kezedben vagyon, azt
miuellyed véle az mi te néked tettzic. Nyomorgattya vala azért
Sárai õtet, és el futa õ elõtte.
7 De mikor àz WRnac Angyala
találta vólna õtet az forrás mellet az puztában, amaz forrás
mellet, melly vagyon az Súrra ménõ út mellet.
8 Monda: Hágar
Sárainac szolgáló leánya, honnét iõysz és houa mégy?
Es az monda: Az Sarainac az én aszszonyomnac, elõtte futoc
én.
9 ackor monda néki az WRnac Angyala: Téry meg az te aszszonyodhoz,
és alázd meg magadat az õ keze alatt.
10 Es annac felõtte
monda az WRnac Angyala: Igen meg fokasitom az te Magodat, annîra
hogy soksága miatt meg nem számoltathatic. [p 0013]
11 Az vtán monda az WRnac Angyala: Imé nehezkes vagy, és szúlsz
fiat, neuezed azért õtet ( Ismael az az, meg halgatta az erõs
Isten. ) Ismaelnec, miuel hogy Isten meg hallotta az te nyomoruságodat.
12 Az pedig lészen fene ember. Az õ keze lészen mindenec
ellen, és mindenec keze õ ellene, ( Az az határos lészen
birodalma az õ attyafiainac birodalmaual, nem fél tõlõk semmit.
) és minden õ attyafiainac ellenekbe lakozic
13 ( Hágar Iehouanak
neuezi az Angyalt mellybõl meg tetzik hogy ez nem teremtetet Angyal
volt, hanem az Istennec fia, ki miuel hogy látható abrazatba ielenik
valameg az keuetkezendõ testesûlesnek bizonsagaért, annak
okaért neueztetic Angyalnac. (2 ... ] ISMAEL. ) Es neuezé az Hágar
az Vrnac neuét, ki õ véle szollot vala. Te vagy Isten ki
látsz engemet: Mert ezt mondgya vala: ( Ez versnec vtolso
reszét soc képpé fordittiac és magyarazzác. leronymus igy
forditoota: Auagy nem láttamé az engem látót hátúl. Az az, homalyoson,
mert az kit hatúl latunc, homalyoson lattyuc. Tremellius igy fordittya:
Auagy nem látoké mostis, minec vtánna az emgem [!] Látót láttam.
Az az, noha lattam az Istennec Angyalát, de nám látoc azért
, az az, nem holtam meg. Nemellyec igy fordittyác az mint mi foditottuc,
értelme pedig ez: Ennec elõtteis noha soc io tetemenyet kostoltam
meg Istennec, mind az által nem võttem eszémben magamat,
mostis holott Isten az puztabannis velem vagyon, nem võttem
volna eszembe magamat, ha az Isten nem tekintet volna reiám,
és õ nem ebreztet volna fel ) Auagy mostis nem az engem látó
vtán latóké.
14 Annac okaért neuezé az forrást ( Az az,
Eelõnec és engem látónac forrása. ) Lachairoj-nac, melly
vagyon az Cades es Bered kõzõtt.
15 Szûle azért Hágar Abramnac
fiat, és neuezé Abram az õ fiánac neuét, mellyet szûle
az Hágar, Ismaelnec.
16 Az Abram pedig vala nyóltzuan hat esztendõs,
mikor az Hágar szûlé az (2 ... ] Ismaelt.
[XVII.] Rész.
(8 Az Isten az õ igeretinec meg erõssitésére adgya iegyûl
az kõrnyûl metelkedést, mellyet paranczol hogy meg tartsanac.
Az Abramnac és Sarainac el valtóztattya Isten nevét, igeretet
teszen az Isaáknac szûletése felõl, az ismaelnekis
meg áldása felõl. Kõrnyûl meteli Abraham magát és minden
háza népét. )8
1 MIKOR pedig Abram kilentzuen kilentz esztendõs
vólna, meg ielenéc néki az WR, és monda nékie: En vagyoc az Erõs,
Mindenható Isten, iáry én elõttem szûntelen: és légy
álhatatos.
2 Es az én Szõuetségemet helyheztetem én kõztem
és te kõzted, és tégedet felõtte igen meg szaporîtlac.
3 Es le búrú1la Abram az õ ortzáiára, és szóla õ
véle az Isten, monduán.
4 En felõlem, ím hól az én Szõuetségem
te veled, Hogy lészesz te foc nemzetségeknec Attya. (2
... ]
5 Es nem hiuattatic à te neued ez vtán Abramnac, hanem
az te neued lészen ( Abraham annit tészen; mint soc nemzetségeknec
Attya. ) Abraham, mert soc népeknec attyáuá tõttelec tégedet.
6 es meg sokasitalac tégedet felõtte igen, azt miuelem hogy
soc népec származzanac te tõled, királyokis származnac
te tõled.
7 Es helyheztetem az én szõuetségemet én
kõzõttem és te kõzõtted, és az te Magod kõzõtt te vtánnad
az õ nemzetségekben õrõcké való szõuetséggel,
hogy legyec te néked Istened , és à te Magodnac te vtánnad.
(2 ... ]
8 Es adom te néked és à te Magodnac te vtánnad, à
fõldet mellyen iõueuény vóltál, tudni illic à Chanaannac egész
fõldét õrõcké való birodalmú1l, és lészec nékiec
istenec.
9 An8ac felõtte monda Isten az Abrahamnac: Te pedig
az én szõuetségemet meg õrizzed, te és az Magod te vtánnad
az õ nemzetségekben.
10 Ez pedig az én szõuetségem,
én kõzõttem és ti kõzõttetec, és te vtánnad való Magod
kõzõtt, mellyet meg kel tartanotoc, hogy ti kõztetec minden
férfiu ( Az kõrnyûl metelkedésnec historiáia, mellyet
isten adott Abrahaminacaz õ soc igerétinec meg erõsitésére
iegyûl, Rom:4. ) kõrnyûl metéltessék.
11 kõrnyûl
metellyétec pedig à ti férfiui testeteknec bõrénec eleit,
és az lészen az én kõztem és ti kõztetec való szõuetségnec
Iele.
minden férfiu annac okaért nyóltzad napon az õ szûletése
vtán kõnyûl metéltesséc ti kõtetec az ti nemzetségtekben,
akar házatokban neuekedett szolga, akar pénzen võtt, akar
mi idegenec kõzzûl való, az ki nem az te Magodból való.
13 kõrnyûl metéltesséc mondoc, mind házadnál neuekedett
szolgád, mind pénzen võtt szolgád, és lészen az
én szõuetségem à ti testeteken ( õrõcké valónac
mongya à szõuetséget, annac állattyara nézue, Ha pedig
a kõrnyûl metelésrõl érted, õrõcké valónac mongya azt
Sido szolás40nac môgya szerint, kic az hoszú idõt
õrõcké valónac mongyác, Mert a kûlsõ testnec kõrnyûl
metelése minket nem kõtelez, melly helyébe à kereztség vagyon,
mellynec általa lélekben kõrnyûl metelkedûnc, Lásd meg Coloff:2.
) õrõcké való szõuetségûl.
14 ( Az Istentõl
szereztetet szentségeknec meg vtálóia nem lészen
bûntetésnélkûl ) Az kõrnyûl meteletlen férfiu pedig,
à ki az õ férfiuj testénec bõrét kõrnyûl nem metéli,
bizon1nyal el tõrõltetic az õ népe kõzûl, ez okért, mert
fel bontotta az én szõuetségemet.
15 Annac felõtte
monda Isten az Abrahamnac: az te feleségednec az Sárainac nem
Sárai lészen neue, hanem Sára lészen az õ neue.
16
Es meg áldom õtet, és adoc attól néked fiat, meg áldom mondoc
õtet, és foc népeknec királyaj származnec õ tõle.
17 Ackor búrú1la Abraham az õ ortzáiára, és mosolyoguán
monda az õ sziuében: Auagy száz esztendõs embernec
lészené gyermeke? Auagy Sára kilentzuen esztendõs léuén
szûlheté?
18 Es monda Abrahan az Istennec? Vayha az ismael
élne te elõtted.
19 Kinec monda az Isten: Kétségnélkûl
à te feleséged Sára szûl te néked fiat, és neuezed azt
Isháknac, és meg erõssitem az én szõuetségemet õ
véle õrõcké való szõuetségûl az õ vtán8a való
maguánac.
20 Az Ismael felõlis meg halgattalac tégedet, imé
meg áldom õtet, és gyûmõlczezõué tészem õtet, igen
meg sokasitom õtet, tizenkét Feiedelmeket nemz, és nagy néppé
tészem õtet.
21 Az én szõuetségemet pedig meg
erõssitem az isháckal kit néked szûl az Sára ez idõkorban
az más esztendõben.
22 Es mikor el végezte vólna véle
való beszéllését, fel méne az Isten Abrahamtól.
23
Võué azért Abraham az Ismaelt az õ fiát, és minden házában
szûletett szolgákat, és à kiket pénzen võtt vala,
minden férfiat ki az õ házában való vala, és vgyan azon napon
az õ férfiui testeknec bõrénec eleit el mettzé, az mint õ
véle szólot vala az Isten.
24 Az Abraham pedig kilentzuen
kilentz esztendõs vala, mikor õ maga az õ férfiuj testénec
eleit el mettzé.
25 ismael pedig az õ fia tizen [p 0014]
három esztendõs vala, mikor az õ férfiui testénec bõrénec
eleit el mettzéc.
26 Mind egy napon metéltetet kõrnyûl az
Abraham és ismael az õ fia.
27 Es minden õ háza népe,
házánál szûletett szólga, és minden idegentõl võtt
[XVIII.] Rész.
(8 Megjelenéc az Isten Abrahamnac Angyalockal
egybe emberi ábrazatban, kiket bé hiuán az õ szállasára
gazdalkodic nékiec, iõuendõt mondanac az Isaknac szûletésérõl,
mellyet Sára meg nenet, de meg dorgáltatic az õ hitetlenségérõl.
Meg ielenti Isten Abrahamnac hogy Sodomát el akariave teni. Kõnyõrõg
Abraham az Istennec á Sodombéliec [!] mellet, hogy ha egy néhány
igazat találnac azoc kõzõtt, ne veszesse el õket. )8
1 Meg ielenéc pedig õ néki az WR az Mamrénac mezeién, és õ
ûl vala az õ Sátoránac aytaiában, mikor az Nap immár fel melegedet
vóna.
2 Es mikor fel emelte vóna az4 õ szemeit, tekinté
és imé három férfiac állanac vala õ elõtte, kiket mikor látot
vólna, futamodéc azoknac eleibe à Sátornac aytaiától, és az
fõldra hayla.
3 ( Abrahamnac gazdalkodásánat [!] példáia,
Ebrae: 13. Elõzer pedig kõzõnséges képpen szol nékic,
Az vtanegyenkint kinállya õket ) Es monda[ Ió Wraim, Ha kedues
vagyoc te elõtted, kérlec ne kerûld el à te szolgádat.
4 Hozzanac kérlec egy keués vizet, és mossátoc meg az
ti lábaitokat, és nyugodgyátoc è fa alatt.
5 azonkõzben hozoc
egy falat kenyeretis, és erõsîtsétec meg (az étellel) à
ti sziueteket, az vtán úgy mennyetec el, miuel hogy én hozzám
ti szolgátokhoz bé tértetec. Es mondánac[ Czelekedgyél
úgy az mint szólál.
6 Azért sietséggel bé menuén
Abraham á Sátorba az Sárához, monda: Hamar sies végy három
mértec Semlye lisitet, gyúrd meg és sûss pogátsakat
az hamú alatt.
7 Az Abrahan pedig futa az õ barmainac niáiához,
és hozá gyermekdéd kõvér bornyú1t, és adá az szolgánac,
ki siete azt el keszîteni.
8 Es illyen módon véuén vaiat
és teijet, és à bornyút mellyet készîtet vala, azokat eleikbe
téué: õ pedig áll vala az fa alatt õ mellettec, és euénec.
9 Es mondánac nékie: Hól vagyon Sára à te feleséged? Ki
felele: Am az Sátorban vagyon.
10 Monda pedig (azoknac egygyic)
Kétségnélkûl ( Sidõiûl Meg téruén meg térec. )
meg térec te hozzád ez idõkorba (eztendõ múlua) és imé à
te feleségednec àSáránac fia lészen. A Sára pedig halgat
vala à Sátornac aytaiában, melly vala (az Angyalnac) háta megett.
11 Az Abraham pedig és à Sára vén emberec valánac és idõsõc,
és àSárában meg szûnt vala az aszszoni állatoknac
természetec.
12 ( A szentec erõtlenségénec példáia.
) mosolyodéc azért à Sára õ magában, monduán: Minec vtánna
meg vénhõdtem, mimódon adnám magamat testi gyõnyõrûségre
? Annac felõtte az én ( Sára wránac neuezi Abrahamot, 1.Pet:
3. ) wramis meg vénhedt.
13 Ackor monda az ( Iehouánac neuezi
az Angyalt, miuel hogy nem teremtetett Angyal vólt, hanem Istennec
Fia, ki Angyalnakis mondátic az meg ielenésre nézue. mert az
Angyal annyit tészen, mint kõuet. ) WR az Abrahamnac: Miért
mosolyodéc à Sárah ezt monduán[ Vallyon lehetségesé hogy
én szûllyec holott én meg vénhõdtem?
14 Auagy el titkoltathaticé
valami az WR elõtt? Az meg mondott idõre meg térec hozzád ez
idõkorba, és lészen Sáránac fia.
15 Az Sára pedig meg
tagadá, monduán: Nem mosolygottam, miuel hogy fél vala. De monda
(az WR:) Nem mondasz igazat, mert mosolyodál.
16 Az vtán
fel keluén onnét az férfiac, Sodoma felé néznec vala. Abraham
pedig megyen vala vélec hogy õket el késérné.
17 Es monda
az WR: Auagy el titkollyamé én Abrahamtól az mit akaroc czelekedni?
18 Az Abrahamtól mondom, kitõl nagy és hatalmas nép származic,
és kiben meg áldatnac fõldnec minden népei.
19 Mert tudom
hogy õ meg parantsollya az õ fiainac és az õ háza népénec
õ vtánna, hogy meg õrizzéc az WRnac útát, és tselekedgyenec
igasságot és itéletet, hogy meg adgya az WR Abrahamnac az mit
néki igért.
20 Monda azért az WR: A Sodománac és Gomorránac
kiáltása miuel hogy meg sokasodott, és az õ bûnõc igen
meg nehezedett.
21 ( Emberi mód szerint szól, mellyel
ielenti hogy oknélkûl és hirtelen semmit nem czelekeszic,
miképpen illic az igaz Biróhoz. ) Alá megyec most és meg látom,
ha az én hozzám iutott kiáltás szerint valóba vgy tselekedtenec.
Hogy ha nem, hogy meg tudgyam.
22 Mikor pedig az férfiac onnét
el mentenec vólna, menénec Sodomába, az Abraham pedig még az
WR elõtt áll vala.
23 ( Az Abraham kõnyõrõg Istennec
az Sodomabeliekért. ) Es hozzá iárú1luán az Abraham, monda[
Auagy el veztedé az igazatis az gonoszual egybe?
24 ( Az
Isten keués iámborokért, soc gonoszokat megtart. ) Talám
vadnac õtuen igazac abban az városban, auagy el veztedé és nem
keduezszé à hel1nec az õtuen igazakért à kic vadnac az városban?
25 Táuól légyen tõled hogy illyen dolgot czelekednél, hogy
el veszessed az igazat az istenteleñel, és úgy iárion
az igaz mint az istentelen, táuól légyen ez te tõled, auagy
ez egész fõldnec Biráia nem czelekednéké itéletet.
26
Es monda az WR: Ha találandoc Sodomában à városon belõl õtuen
igazat, mind az egész helnec meg kegyelmezec azokért.
27 Es
feleluen Abraham, mõda: Im most kéuáñéc szólni az én
wramnac, noha por és hamú1 vagyok.
28 Talám az õueñec lészen
õt hiu, auagy el vesztedé az egész várost az õtért?
Es monda: Nem vesztem el ha találandoc ott negyuen õtõt.
20 [!] Esmét szóla az Abraham, és monda: Talám találtatnac
ott negyuenen, Es monda: Nem vesztem el az negyuenért.
30
Es monda Abraham: Kérlec ne haragodgyéc meg az én Wran ha szóloc,
Talám találtatnac ott harmintzan. Felele az WR: Nem veztem el ha
találoc ott harmintzat.
31 Monda esmét: Imé még kéuáñéc
szólni az én Wramnac, talám találtatnac hú1szan. Felele
az WR: Nem veztem el az húszért.
32 Monda végezetre: Ne
haragudgyéc kérlec az én Wram ha szóloc czac egyszer.
Talám találtatnac [p 0015] ott tízen. Felele: Nem vesztem
el az tízért.
33 Es el méne az Wr, minec vtánna el végezte
vólna Abrahammal való beszéllését, az Abraham pedig meg
tére az õ helyére.
[XIX.] Rész. (8 Az Isten el vezti Sodomát
és Gomorrát minden tartományáual egybe, az természet folyása
ellen való vndoc bûnért, hogy ez bûntetés, lenne az õ bûn
ellen való haragianac õrõc példáia. Meg tartya az Lotot, de
az felesége só báluánnyá változic. Vétkezic az õ leániual.
)8 1 ES mikor amaz két Angyal Sodomába iutot vólna estue, az
Lot ûl vala Sodománac kapuiában, kiket mikor látot vólna, fel
keluen eleikbe méne, és az õ ortzáiáual az fõld felé hayla.
2 Es monda: ( Lotnac gazdalkodasánac példaia. ) Mostan
immár, én Wraim kérlec térietec à ti szólgátoknac házához,
és hállyatoc ott, mossátoc meg lábaitoc, és reggel fel keluén
úgy mennyetec el à ti útatokra: Kic mondánac; Nem mégyûnc hanem
az útzán hálunc.
3 De mikor igen kénszer11tené õket,
bé téruen õ hozzáia bé menénec az õ házába, és szerze
nékiec lakodalmat, és pogátsakatis sûté, és éuénec,
4 Minec elõtte pedig le fekeñi mennénec, à városnac férfiai,
tudni illic az Sodománac férfiai kõrnyûl võuéc à házat,
kitsíntõl fogua nagyîglan, mind az egész kõss423ég
az városnac minden részébõl.
5 Es szólîtác Lotot,
monduán néki: Hól vadnac amà férfiac kic te hozzád iõuénec
ez éijel? Hozd ki azokat mi hozzánc, hogy ( Az az, hogy meg ferteztessûc
õket. ) esmeriûc õket.
6 Ackor ki méne õ hozzáioc
Lot az aytó eleibe, és vtánna bé zárlá az aytót.
7 Es monda
nékiec: Kérlec attyámfiai, Ne czelekedgyetec illyen gonossságot.
8 Imé vadnac énnékem két leánim, kic még férfiat nem esmertenec,
ki hozom azokat ti hozzátoc, és czelekedgyetec azockal az mint néktec
tettzic, czac hogy ez emberec ellen ne vétkezzetec, miuel hogy ezec
iõttec az én házamnac árnyka alá.
9 Kic felelénec: Eregy
el iñét. Esmét mondánac: Egyedûl it à mi városunkban iõueuény
léuén, õ szabnaé mi nékûnc Tõruén1t? Mayd gonoszbúl
czelekedûnc te veled hogy nem azockal. Es mikor reá rohántac vólna
az Lótra, immár az aytót akariác vala bé rontani.
10 Es ki
nyuytuán az férfiac az õ kezeket, bé ragadác az Lotot õ hozzáioc,
és az aytóo bé zárlác.
11 ( Az tiztatalan bú1ialkodasnac
bûntetesénec példáia. ) Az férfiakat pedig kic az aytó eõtt
állanac vala, meg veréc vakságual kitsinytõl fogua nagyîglan,
annîra hogy az aytónac keresésében meg fáradnánac.
12
Es mondánac à férfiac Lotnac: Vagyoné it ez városban valaki hozzád
tartozó, akar Võd, akar fiaid és leánid? Mindeneket kic te hozzád
tartozóc vígy ki è helbõl.
13 Mert el vezttyûc è helyet,
miuel hogy ezeknec kiàltàsoc nagy az WR elõtt. Mert az WR kûldett
minket hogy el veszessûc è várost.
14 Ki menuén azért
az Lot, szóla az õ veínec kic az õ leánit võttéc vala,
és monda: Kellyetec fel mennyetec ki ez helybõl, mert mayd el veszti
az WR è várost, de az õ veinec láttatéc tsac tréfálni.
15 Es mikor haynal fel iõtt vólna, az Angyaloc erõltetic vala
az Lotot, mõduán, Kely fel, vegyed feleségedet, és az te ielen
való két leányodat, hogy ele ne veszsz ez városnac
bûntetésében.
16 Es mikor késedelmeznéc, fogác à férfiac
az õ kezét és az õ feleségénec és két leányinac kezeket,
miuel hogy az WR keduezne õ néki, és ki víuéc õtet és hagyác
õtet az városon kiuõl.
17 Es mikor ki vittéc vólna õket,
monda (az èggyic:) szaladgy el tarts meg az te életedet, hátra
ne tekints, és sohól ez egész mezõn meg ne álly, amaz
hegyekre szaladgy, hogy el ne veszsz.
18 Es monda Lot
nékiec: Ne édes wraim.
19 Imé mostan à te szolgád keduet
talált te elõtted, és naggyá tõtted à te irgalmasságodat,
mellyet czelekedtél az én életemnec meg tartásában. En pedig
nem szaladhatoc amà hegyre, netalám el ér engemet à veszedelem
és meg haloc.
20 Im hól kõzel vagyon egy város, hadd fussac
oda, kits423iny város az; hadd szaladgyac oda, nám kitsiny
város az, hogy éllyen az én lelkem.
21 Mond azért nékie: Im
meg tekintelec è dologbannis, hogy el ne veszessem azt az
várost à mell6rõl szóltál.
22 ( Az Isten vgy el
nen veztheti à gonoszkat, hogy az iokat meg ne tartaná. )
Sies szaladgy oda. Mert nem czelekedhetem addîg semmit mîg
oda nem iútsz, azért neuezéc azt az várost ( Soä1r, az
az, kitsiny. ) Soárnac.
23 Az Nap immár fel támadot vala,
mikor az Lot Soárba iuta.
24 ( Az Istennec rõttenetes haragiánac
az tiztatalan paraznaság ellen, és az õrõc kárhozatnac példáia.
Luc: 17. 1. Pet: 2. Iudae 1. Ezech: 16. Oseae 11. Ierem: 50. Esa:
13. ) Es botsáta az WR Sodomára és Gomorráhra kénkõues
tûzet, az Wrtól az égbõl.
25 Es el sûllyezté à varosokat,
és mind azt az egész lapátzot, és mind az városokanc lakosit,
az fõldnec fûuétis.
26 Es mikor az õ felesége hátra
tekintet vólna, Só báluánnyá változéc.
27 Es fel kelé Abraham
reggel, és oda az helyre méne, holott az WR elõtt állott vala.
28 Es mikor tekintet vólna Sodoma és Gomorráh felé, és mind
az egész lapátznac tartománya felé, látá hogy fel menne
añac à tartománynac fûsti, mint az kementzénec fûsti.
29 Es lõn mikor el vesztené az Isten annac az lapátznac
városit, meg emlékezéc az Isten az Abrahamról, és ki kûldé
Lotot az veszedelembõl, mikor elsûllyeztené az városokat
à mellyekben lakot vala Lot.
30 Az Lot pedig fel méne Soárból
hogy lakoznéc à hegyen, és õ véle egygyût az õ két leáni,
mert fél vala lakni Soárban, és lakozéc egy barlangan õ, az
õ leániual egybe.
31 Es monda az õ nagyobbic leánya à kissebbiknec:
A mi Atyánc meg vénhõdt, és nintsen è fõldõn férfiu
ki mi hozzánc be iõhetne az egész fõldnec szokása
szerint.
[p 0016] 32 Adgyunc Bort azért innia à mi atyánknac,
és Hályunc õ véle, és fogadgyunc magot az mi Atyánktól.
33 Adánac azért innia Bort az õ Attyoknac az ettzaka, ( Az szenteknec
nagy eseteknec peldáia. ) és bé menuén à nagyobbic, hála
az õ Attyáual, õ pedig nen érzé meg, Sem azt mikor az melléie
fekûnnéc, sem azt mikor fel kelne.
34 Másod napon monda
az nagyobbic az kissebbiknec: Imé én ez el múlt éijel háltam
az én Atyámmal, adgyunc Bort innia ez éijelis, és meñy bé hály
õ véle, és támaszszunc magot à mi Atyánktól.
35
Adánac azért az éttzakais az õ Attyoknac iñia Bort, és fel
keluen à kissebbikis hála az õ Attyáual, õ pedig nem érzé
meg mikor az oda fekeñéc, sem mikor fel kelne.
36 Es teréhbe
esénec az Lotnac két leáni, az õ Attyoktól.
37 Es szûle
az nagyobbic fiat, és neuezé az Moabnac, ez az Moabitáknac Attyoc
mind ez napîglan
38 Az kissebbikis szûle fiat, és
neuezé azt Benamminac, ez az Ammonitáknac Attyoc mind ez maj napîglan.
[XX.] Rész. (8 Az Abimelech király el veszi Abrahamtól
az õ feleségét az Sárát: demikor az Istentõl meg intetet
vólna az király, meg adgya azt Abrahamnac, és meg feddi mind az
kettõt, hogy õk adtac vólna arra néki okot. )8
1 Es el menuén
Abraham innét dél felõl való tartomán1ba, lakozéc Cades
és Svr kõzõtt, és lakéc mint iõueuény Gerárban.
2 Es monda Abraham az õ felesége felõl: En húgom. El kûlde
azért Abimelech az Gerárnac királya, és el viteté az Sárát.
3 Méne pedig az Abimelechhõz Isten álomban étzaka, és mõda
nékie: Imé ezeñel meg halsz ez aszszoni állatért
az mellyet el hozattál, miuel hogy õ nékie férie vagyon.
4
Az Abimelech pedig ingyen nem illette vala à Sárát, és monda:
Wram az igaz és ártatlan népetis meg õledé?
5 Auagy nem õ
mondattaé ennékem, à Sáráis pedig azt mondotta, eñekem Bátyám,
( Az az, Ió lelki esmeretbõl miueltem, nem gonosz indulatbol,
vagy ártalomra valo szandékból. ) az én sziuemnec ártatlanságában
miueltem azt.
6 Es monda az Isten nékie álomban: Enis tudom
hogy à te sziuednec ártatlanságában miuelted ezt, azért
tartoztattalac énis, hogy ne vétkeznél én ellenem, azért nem
engedtem hogy illetnéd azt.
7 Mostan azért add meg az embernec
az õ feleségét, mert Propheta, és imádkozic te érõtted
és élsz, hogy ha pedig meg nem adandod, tudgyad hogy bizoñyal
meg halsz, mind te, mínd pedig valami hozzád tartozó.
8
Fel kele azért Abimelech reggel, és elõ hiuatá minden szólgait,
és meg beszéllé mind è beszédeket az õ hallásokra,
és azoc igen meg remûlénec.
9 Az vtán hiuatá Abimelech az
Abrahamot, és monda nékie: Mit czelekedtél mi velûnc? Es mit
vétkeztem te ellened? hogy én reám és az én országomra illyen
nagy bûnt hoztál, ollyat czelekedtél en ellenem, mellyet nem kellet
vólna czelekedned.
10 Es monda Abimelech Abrahamnac: Mitsodára
nézue miuelted ez dolgot?
11 Felele az Abraham: Mert így gondolom
vala: Bizony ninczen az Isteni félelem ez helyen, meg õlnec azért
engemet az én feleségemért.
12 ( Tharénac hárõ fia vólt,
Abraham, Nachor Haran, Harannac leánya vólt Iska Genes: 11. Azt
mondgyac6 à Sidoc hogy ez vólt à Sára, kit Abraham mond az õ
Attya leányánac, az az, vnokáiánac, de nem az õ Annya leányánac,
miuel hogy Tharénac más feleségetõl vólt Haran. ) Bizonnyal
pedig énnékem Húgomis, mert az én Atyámnac leánya, de nem az
én Anyám leánya és éñékem adatott feleségûl.
13 Es
mikor az Isten ki búdostata engemet az én Atyámnac házából,
ackor mondám az én feleségemnec: Illyen irgalmasságot tselekedgyél
én velem, mindenût valahoua mégyûnc, azt mondgyad én felõlem,
én Báttyám ez.
Ackor az Abimelech võn iuhokat, õkrõket,
szolgákat és szolgáló leányokat, és adá azokat Abrahamnac,
és meg adá néki Sárát az õ feleségét.
Es monda az Abimelech:
Imé az én tartományom te elõtted vagyon, à holott te nékéd
iónac tettzic ott lakiál.
16 Az Sáránac pedig monda: Imé adtam
à te Bátyádnac ezer ezûst Siclust: ( Ertelme ez az Abimelech
mondásánac. Te néked aszszoni állat ha wrad nem vólna
soc veszedelemben forganal. De te néked Wrad és féried az
Abraham, az õ birodalma alá és ôltalma alá adattál feleségûl.
Azért tartoztattyác meg mindenec magokat te tõled, és azért
fedezic bé az õ szemeket hogy gonosz végre te reád ne
nézzenec. De te azt meg tagadád. Azért ez vtán azt ne miueld.
) Es imé õ mind azoknac szemeinec bé fedezõie kic te veled
vadnac, mind pedig egyebeknec, és ez vtán okos légy.
17 Kõnyõrgé
azért Abraham az Isteñec, és meg gyogyîtá Isten az Abimelechet,
és az õ szolgáló leánit hogy szûlnénec.
18 Mert
az WR erõssen bé zárlotta vala az Abimelech háza népénec
méhét, az Sáráért Abraham feleségeért.
[XXI.] Rész.
(8 Szûletic az Isác az Istennec igereti szerint, kõrnyûl
meteli az Abraham, ki ûzi á Hágart mind Ismaellel egybe, lakozic
Ismael az pusztában, Abimelech frigyet szerez Abrahammal.
)8 1 EZEC vtán meg látogatá az WR à Sárát, az mint mondotta
vala, és az WR àckèppen czelekedéc áz Sáráual az miképpen
szólot vala.
2 Mert fogada az õ méhében és szûle
Sárá az Abrahamnac fiat az õ vénségében, az idõben mellyet
mondot vala néki az Isten.
Es neuezé Abraham az õ fiát az
ki néki szûletet val, az kit néki szûlt vala Sárá,
Isháknac.
4 Es kõrnyûl metelé Abraham az õ fiát Ishákot,
mikor nyóltzad napi vólna, az mint paranczólta vala néki az Isten.
5 Abraham pedig száz eztendõs vala, mikor néki szûletéc
az Ishác az õ fia.
6 Es monda az Sára: Meuetést szerzett
az Isten ennékem. Valaki azt hallandgya, én velem egygyût meuetuén
õrûl:
7 Esmét monda: Kitsoda mondotta vólna Abrahamnac
hogy az Sáráh fiakat szoptatna? miuel hogy az õ vénsëgëben
szûltem fiat.
8 Mikor pedig fel neuekedett vólna az gyermec,
az téytõl el válaztatéc, és az Abraham sz540erze nagy lakodalmot,
á melly nap az téytõl el válaztatéc az Ishác.
[p 0017]
9 Mikor látta vólna pedig Sárah az AEgyptumbéli Hágárnac fiát,
melliet szûlt vala az Abrahamnac, hogy czufolná (az Ishákot.)
10 Monda az Abrahamnac: Kûld el ez szolgáló leányt mind
az õ fiáual egybe, mert nem lészen õrõkõs é szolgáló
leánynac fia az é21n fiammal Isháckal egygyût.
11 Az Abrahamnac
pedig é dolog felõtte igen nehéznec tettzic vala, az õ fiaért.
12 Es monda az Isten Abrahamnac: Ne tetegyec néked nehéznec
à gyermeknec és à szolgáló leán1nac dolga. Valamit mondot
néked az Sárah engedgy az õ szauánac, mert Isháktól neueztetic
néked à te Magod. ( Az az, Isác lészen te néked igaz õrõkõsed,
és õ reá néznec az igeretec, mellyeket tõttem te néked. )
13 Mind az által á szolgáló leány fiátis nagy néppé
tészem, miuel hogy az te Magod.
14 Fel kele azért Abraham
ió reggel, és võn kenyeret és egy tõmlõ vizet, és adá Hágárnac,
fel vetuén azt az õ vállára, à gyermeketis võué, és ki boczáta
à szolgáló leányt, ki el méne és búdoséc az Beerseba
puztaiában:
15 Es mikor à víz elfogyot vólna, le téué az
gyermeket egy fa alatt.
16 Es el menuén le ûle ellenébe à
gyermeknec, úgy mint egy kézíwbõl való lõuésnire. Mert
azt mondgya vala: Nem akarom látni mikor az gyermec meg hal, és
ellenébe unluen, nagy fel szoual sira.
17 Meg hallá pedig
Is543ten à gyermeknec szauát, azért az Istennec Angyala szólîtuán
Meñybõl à Hágárt, monda néki. Mi lõlt téged Hágar? Ne fél6,
mert az Isten meg hallotta az gyermeknec szauát az helybõl
az hól vagyon.
18 Kel6 fel, vedd fel à gyermeket és fogd kézen
õtet, mert én nagy néppé tészem õtet.
18 [!] Es meg
nîtá Isten az õ szemeit, és láta egy kút feiet, oda
méne azért és meg tõlté az tõmlõt vízzel, és innya ada
az gyermeknec.
20 Es vala Isten az gyermeckel, (lakic vala pedig
az puztában, és vala kézíues.
21 Lakozéc mondoc az Paran
puztaiában) és võn néki feleségetaz õ Annya AEgyptumból.
22 Es lõn az idõben, hogy szólna ( Abimelech az Abrahammal
szõuetséget szerez eskûuéssel. ) Abimelech és
Pichol á király seregénec illyen szóckal: Az Isten vagyon
te veled, mindenekben valamellyeket czelekszel.
23 Mostan
azért eskegygyél meg ennékem az Istenre it, hogy sem én ellenem,
sem fiam, sem vnokan ellen álnokságot nem tselekeszel,
hanem az minémû irgalmassággal czelekedtem én te veled,
ollyan irgalmassaggal tselekeszel én velem és ez tartománnyal
mellyben iõueuény vóltál.
24 Es monda Abraham: En meg eskeszem.
25 Meg dorgalá pedig Abrahan az Abimelechet à kútért, mellyet
erõuel el võttec vala az Abimelech Szólgai.
26 es monda
Abimelech: Nem tudom kitsoda miuelte é dolgot, teis nem mondottad
meg ennékem, nemis hallottam ez elõtt ez dolgot, hanem ez mai napon.
Võn azért Abraham iuhokat, barmokat, és adá Abimelechnec,
és ketten szõuetséget szerzénec.
28 Es állata Abraham
az õ nyáiából hét iuhot fél felé.
29 Es monda Abimelech
Abrahamnac: Mire valóc ez hét iuhoc az mellyeket fél felé állatál?
30 es felele Abraham: Hogy el vegyed ez hét iuhokat én tõlem,
hogy legyenec ennékem bizonságúl, hogy én ástam ezt è kútat.
31 Azért neuezéc egyenlõ akatattal [!] azt à helyet ( Béerseha,
az az eskûuésnec kúttia ) Beersebánac, miuel hogy mind ketten
ott eskûttenec vala meg.
Es minec vtánna szõuetséget
tõttec vólna Beersabában, fel kele Abimelech és Pichol az õ
népénec Hadnagya, és meg térénec az Philestéusoc tartományába.
33 Es ûltete Abraham fákat Beersebában, és ( Segitségûl
hiuá. ) tiztelé ott az õrõké való Erõs WRNAC neuét.
34 Es az Philistéusoc tartományában soc ideîg lakéc Abraham
mint iõueuëny.
[XXII.] Rész. (8 Az Isten meg késerti
Abrahamot és paranczollya néki hogy az Ishakot meg áldozza. kit
mikor az Abraham Isten paranczolattya szerint meg akarna õlni,
meg tiltatic Istentõl hogy azt ne miuellye: és meg áldatic az
õ engedelmességeiért. )8 1 ES lõn ezeknec vtánna, az Isten
meg késérte Abrahamot és monda nékie: Abraham, ki felelé: imhol
vagyoc én.
Es monda: Vegyed mostan az te fiadat, amaz te egygyetlen
egygyedet à kit szerettsz, tudni illic az Ishákót, és
mennyel az Morijánac fõldére, és áldozd meg ott õtet égõ
áldozatúl az egygyic hegyen, az mellyet mondandoc.
3 ( Erõs
és álhatatos hitnec példáia. hogy az Abraham illy nagy kisertet
alatt meg nen fárad és el nem hanyatlic, hanem az Isten igeretihõz
támaszkoduán, enged az õ paranczolattyánac, Roman: 4. )
Fel kele azért az Abraham ió reggel, és meg nyergelé az õ szamárát,
és võué melléie két szolgáiát, az Ishákotis az õ fiát,
és mikor az 1gõ áldozathoz fát hasogatott vólna, fel kele
és el indúla az helyre, mellyet néki mondott vala az Isten.
4 Harmad napon fel emelé az õ szemeit Abraham, és látá táuól
az helyet.
5 Es monda Abraham az õ szólgainac: Maradgyatoc
it à szamárral, én pedig és az gyermec el mégyûnc amoda,
és minec vtánna imádkozandunc, meg térûnc hozzátoc.
6 Võué
azért Abraham az égõ áldozatra való fákat: Es adá azokat az
Isháknac az õ fiánac vállára, õ maga pedig viszi vala
kezében à tûzet, és az fegyuert, és úgy mennec vala ketten.
7 Es meg szólîtuán Ishác az Abrahamot az õ Attyát,
monda: Eedes Atyám, Ki monda: Im hól vagyoc édes fiam, És monda
Ishác: Im hól vagyon à tûz és à fa, de hól vagyon az áldozatra
való állat?
8 Felele Abraham: Az Isten gondot visel az égõ
áldozatra való állatra édes fiam. Es mennec vala ketten egygyût.
9 Es mikor iutottac vólna à hel6re, mellyet Isten néki mondott
vala, keszîté ott az Abraham Oltárt, à fát reáia raká,
és meg kõtezé [p 0018] az Ishákot az õ fiát, és fel veté
õtet az Oltárra, az fára fellyûl.
10 Es ki nyuytuán Abraham
az õ kezét, võué az õ fegyuerét hogy az õ fiát meg õlne.
11 Ackor szólîtá õtet az Wrnac Angyala, és monda: Abraham
AAbraham, [!] ki felelé: Im hól vagyoc én.
12 Es monda: Ne nyuytsad
ki à te kezedet az gyermekre, és meg ne bántsad õtet: mert
most esmerten meg hogy féled az Istent, hogy nem keduezél
az te fiadnac, az te egygyetlen egygyednec.
13 Es mikor fel emelte
vólna Abraham az õ szemeit, látá hogy egy Kos akadott vólna
meg szaruánál fogua az szõueuényben háta megett, és
el menuén Abraham elõ hozá à kost, és azt áldozá meg égõ
áldozatul az õ fia helyet.
14 Annac okaért neuezé Abraham
azt az helyet illy néwel: Az WR gondot visel. Azért mondgyác
mostis (példabeszédben,) Az WRnac hegyén gondot viselnec
róla.
15 Szolîtá az vtán az WRNAC Angyala Abrahamot másodszor
is az égbõl.
(2 ... ] 16 Es monda: En magamra eskeszem
azt mondgya az WR: Miuel hogy ez dolgot czelekedéd, és nem keduezél
à te fiadnac, à te egygyetlen egygyednec.
17 ( Abraham engedelmessegénec
iutalma. ) Hogy gazdagon meg áldalac tégedet, és bõwségesen
meg sokasitom à te Magodat mint az Eegnec czillagait, és mint
az Tenger partyán való fõuényét, és à te Magod õrõkség
szerint bîrni fogia az õ ellenségínec kapuit.
18 (
(2 ... ] Az Messias felõl való igeret. ) Es meg áldatnac az
te Magodban fõldnec minden nemzetségi, miuel hogy engedtél az
én beszédemnec.
19 Meg tére azért Abraham az õ szolgaihoz,
kic fel kelénec és egygyût el menénec Beersebába, és lakozéc
Abraham Beersebában.
20 Es lõn mind ezeknec vtáña meg mondác
Abrahamnac, Am (vgyy mond) à Milchais szûlt fiakat az Náchornac
à te atyadfiánac.
21 ( Ezis az Abraham engedelmességénec
iutalma. ) Az Vzt elsõ szûlõttét, és az Bú1zt annac
attyafiát, és az Kemuelt az Aramnac Atyát.
22 Az Chesedet,
Hazot, Pildast, Iidlaphot, és Bethuelt.
23 Az Bethuel pedig
nemzé az Rebeccát, ez nyóltz fiakat szûlé Milchah az Nachornac,
az Abraham attyafiánac.
24 Az õ ágyasais kinec neue Reuma
vala, szûlé nékie à Tebat, Gahamoth, Thahast, és à Mahhacat.