KÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA. MOSESNEC ELSÕ KÕNYVE 0001


1 MOSESNEC ELSÕ KÕNYVE, MELLYET KÖZÖNSEGES NEWEL MAGYAROL, TEREMTESRÕL VALO KÕNYWNEC NEVEZNEC.

Ez Elsõ Kõnyvben Moses meg iria ez Vilagnac és ez Világon az Anya szent Egyháznac Kezdetit, Neuekedését, Tudományát, és Isteni szolgalattyát. Neuezet szerint pedig iria Adamnac, Noenac, Abrahamnac, Isaaknac, Iácobnac, és Iósephnec historiáiát, Mellyben bé foglal két ezer, három száz, hatuan nyóltz esztendõt.

ELSÕ RESZ. Meg iria Moses ez elsõ Caputban historia szerint, ez egesz Vilàgnac teremtését, az az: Hogy nem vólt ez Világ õrõktõl fogua, sem pedig nem tõrtinet szerint lett, hanem bizonyos idõben minden benne való làtható és láthatatlan állatockal egybe, Istentõl teremtetet: Az õ hatalmas beszéde által hat napon, Nem valami állatbol pedig hanem semmibõl, Hogy az Teremtésnec czelekedete, lenne az Istennec õrõcke valo Voltánac, hatalmassàgànac, és bõltseségénec tûkõre.

1 KEZDETBEN ( Az az, Elõszer, vagi ELSõ NAP. ) teremté ISTEN az Mennyet ( Az Mennyen, Fõlden mélségen, vizeken mind eggyet ért, tudni illic, azt à mibõl Mennyet Fõldet minden ékességéuel egybe terété. ) és az Fõldet.

2 Az Fõld pedig vala ékességnélkûl való és puszta. Es setétség vala az mélségnec szinén, és az ( Erti az szent LELKET nem az szelet ) WRNAC€£LELKE táplállya vala az vizeket.

3 Ackor monda az Isten: Légyen világosság, és lõn világosság.

Es látá Isten hogy ió vólna à világosság, és el választá az világosságot az setétségtõl.

5 Es neuezé az Világosságot Napnac, és à Setétséget Ettzakánac, és lõn az estue és az reggel elsõ nap.

6 Az ( 2. NAP. ) vtán monda az Isten: Légyen ki teriesztett Erõsség ( Erti az feiûnc felõtt valo ûregséget az czillagos Egiglen vagi az Egec tartományát. ) az víz kõzõtt, melly el válaszsza az vizeket az vizektõl.

7 Es szerze az Isten ki teriesztett Erõsséget, melly el választaná az ki teriesztetettErõsség alatt való vizeket, az ki teriesztetett Erõsség felõtt való ( Erti à fellegeket mellyekben soc viz vagyon. ) vizektõl, és úgy lõn.

8 Es az ki terieztetett Erõsséget neuezé Eegnec, és lõn az estue és az reggel másod nap.

9 ( 3. NAP. Fõld, tenger, Fûuec, Fác, ) Az vtán monda az Isten: Gyûllyenec egybe az Eeg alatt való vizec egy helyre, hogy tetedgyéc meg az száraz, és úgy lõn.

10 Az szárazt pedig neuezé Isten Fõldnec: Az vizeknec sokaságát Tengernec, és látá Isten hogy ez ió vólna.

11 Monda añac felõtte az Isten: Hozzon az Fõld gyenge fûueket, Mag hozó füueket, gyûmõlts fákat, mellyec az õ nemec szerint való Gyûmõlczeket hozzanac, mellyekben légyen az õ maguoc ez fõlden, és úgy lõn.

12 Hoza annac okaért az fõld gyenge fûueket, Mag hozó fûueket az õ nemec szerint, és Gyûmõltstermõ fákat, melliekbé vala az õ nemec szerint való maguoc, és látá Isten hogy az ió vólna.

13 Es lõn az estue és az reggel harmadic nap.

14 Az ( 4. NAP.> Nap, Hold, Czillagoc. ) vtán monda az Isten: Légyenec világositó állatoc az Eegnec ki terieztésén, hogy kûlõmbséget tegyenec az Nap kõzõtt és az Ettzaka kõzõtt, és légyenec Ielej ( Bizonyos idõknec, az az, Nyárnac, Télnec, õsznec. Tauasznac ielei. Nemellyec igyis magyarazzác. Hogy legyenec ielei tizta és haborgó vagy esõs idõknec. ) bizonyos idõknec, napoknac és eztendõknec.

15 Légyenec mondoc világositó állatoc az Eegnec ki teriesztésén, hogy világositsác az fõldet, és úgy lõn.

16 Szerze azért az ISTEN, Két nagy világositó állatokat, az nagyobbic világositó állatot hogy világositana Napual, az kissebbic világositó állatot hogy Ettzaka világositana: Es Czillagokatis.

17 Es helyhezteté az Isten azokat az Eegnec ki terieztésén, hogy az fõldet meg világositanác.

18 Es hogy vezéri lennénec az Napnac és az Ettzakánac, és kûlõmbséget tennénec az világosság és setétség kõzõtt, és látá Isten hogy ió vólna.

19 Es lõn az estue és az reggel negyedic nap.

20 Az vtán ( 5. NAP. Halac. Madarac. ) monda az ISTEN: Hozzanac az vizec úszó élõ állatokat, és az Madarac repessenec az fõld felõtt az Eegeknec ki terieztésénec szinén.

21 Teremte azért az Isten nagy Tzet halakat és minden úszó élõ állatokat, mellyeket à vizec hoztanac az õ nemec szerint, és minden repesõ szárnyás állatokat az õ nemec szerint. Es látá az Isten hogy az ió vólna.

22 Es meg áldá ( Meg álda, az az, Szaporodásra való erõt ada nékiec. ) az Isten azokat monduan: Gyûmõltsezzetecés sokasodgyatoc, és tõltsétec bé à tengernec vizeit. Az repesõ állatokis pedig szaporodgyanac az fõlden.

23 Es lõn az estue és az reggel õtõdic nap.

24 ( 6. NAP. Barmoc, Czúszó állatok, Vadac. ) Az vatán monda az ISTEN: Hozzon à fõld az õ nemec szerint való élõ állatokat, barmokat, tsúszó mászó állatokat, és fõldi vadakat az õ nemec szerint, és úgy lõn.

25 Teremte azért az Isten az õ nemec szerint való fõldi vadakat, és barmokat az õ nemec szerint, és az fõldõn czúszó mászó állatokat az õ nemec szerint. Es látá Isten hogy ió vólna.

26 ( ADAMnac teremtése, holott vagyon az Istenségben való szemellekrõl nyiluán való bizonság, mert azt monyga [!] teremtsûnc es, az mi Abrazatunkra. ) Az vtán monda az ISTEN: Teremtsûnc Embert az mi ábrazatunkra, és az mi hasonlatosságunkra, és wralkodgyec az Tengernec halain, az Eegen repesõ madarakon, az barmokon mind az egész fõldõn czúszó mászó minden állatokon.

27 Teremte azért Isten Embert az õ képére, az Istennec képére teremté azt, férfiuuá és aszszoni állattá teremté õket.

[p 0002] 28 Es meg áldá Isten õket, és monda nékiec az Isten: Gyûmõltsõzzetec és sokasodgyatoc és tõltsétec bé az fõldet, és haytsátoc azt birodalmatoc alá, és wralkodgyatoc az Tengernec halain, az Eegnec repesõ madarain, és fõldõn czuszó mászó minden állatokon.

( Az embereknec eledelekre adgya Isten az maghozó fûueket, gyûmõlts termõ fákat. ) Es monda az Isten: Imé adtam néktec minden mag hozó fûuet, melly vagyon az egész fõldnec szinén, és minden gyûmõlts termõ, és mag hozó fát, hogy azoc legyenec néktec eledeltekre.

30 Az fõldnec pedig minden vadainac, az Eegnec minden madarainac, és fõldõn czuszó mászó állatoknac az mellyekben élõ lélec vagyon, az fõldnec minden fûuët adtam eledelekre, Es úgy lõn.

31 Es minec vtánna meg tekintette vólna Isten valamit teremtet vala, imè igen ió vala, es lõn az estue és az reggel hatodic nap.

II. Rész. Meg szenteli az Isten az hetedic napot mellyen meg nyugott vala. Beszelli Moses bõwebben az Istennec harmadic, es hatodic napon valo teremtését, es miképpen az elsõ embert Paradisumba helheztetuén neki paransolatot adot. Vtolszor iria az szent házasságnac szerzését.

1 AZért el végeztetéc az Meny és az Fõld, és azoknac minden Seregec.

2 Mikor pedig el végezte vólna az Isten heted napon az õ alkotmányát az mellyet czinált vala, az hetedic napon meg szûnéc ( Az az, Nem termté az vtán semmi wy állatot, mert à teremtett állatokról való gond viselestól soha nem szûnic meg, Iohan. 5. ) minden czinálmányátul melyet czinált vala.

3 ( Szombatnac rendelése, mellyet à Sinai hegyen ielente ki à teremtes vtán soc esztendõuel. ) Es meg áldá az Isten az hetedic napot, az az, meg szentelé azt miuel hogy azon szûnt vólna meg minden õ tsinàlmányánac czinálásátul, mellyet teremtet vala az Isten hogy azt el végezné.

4 ( Az az. Illyen renduel es móddal teremté az Isten az Mennyet, fõldet, fákat, fûueket, az mint meg irtam. ) Ezec az Menynec és Fõldnec kezdeti, az mikor teremtettec, (az melly idõben mondom az WR Isten teremté az Fõldet és Mennyet.)

5 Es az mezõnec minden fáiánac melly az elõtt nem vólt az fõldõn, és minden mezei fûnec melly az elõtt nem vólt. Mert még az WR Isten nem botsátot vala esõt alá az fõldre, ( Ezt azért mongya hogy valaki az fûueknec es fáknac neuekedését az esõnec es az ember munkaiánac ne tulaydonitaná. ) es ember nem vala, ki az fõldet miuelte vólna.

6 Az fõldbõlis semmi neduesség nem iõtt vala fel, hogy à fõldnec egész szinét meg neduesitette vólna.

7 ( Az ember fõldbõl teremtetett, hogy õ magában lenne az mihõz képest meg kellene magát alázni. ) Formálta vala pedig az WR Isten az embert az fõldnec porából, és lehellet vala az õ orrába életnec lehelletét, és úgy lett élõ lélecké.

8 ( Paradisum kerte, melly harmadic napon teremtetet vólt Eden tartomanyában. ) Es szépen palantackal fel ékessitet vala az WR Isten egy kertet Edenben Nap kelet felõl, holott helhezteté az Embert az mellyet formált vala.

9 Es neuelt vala az WR Isten à fõldbõl minden féle fát, mellyben az embernec szeme gyõnyõrkõdhetnéc, és melly eledelre ió vólna. Az életnec fáiátis az kertnec kõzepette, és az iónac s-gonosznac tudasánac fáiát. ( Eeletnec fáiánac mondatic az eggyic fa, nem hogy abban élet vólt vólna, hanem hogy az életnec mellyet Istentõl võtt vala Adam, Sacramentoma vólt az fa. Az másic iónac é1s gonosznac tudasánac fáiánac neueztetic, mert annac gyûmõltsenec meg etelebõl, meg esmerte és meg tudta az Adam melly nagy iót vesztett el, és melly nagy gonoszba keuerte magát. )

10 Folyó víz iõ vala pedig ki Edenbõl amaz szep kertnec meg neduesitésére, és onnét oszol vala el, úgy hogy négy folyó viznec lenne feie.

Az egygyilknec neue PISCHON, ez az, melly meg kerûli az Hauiláhnac egész fõldét, holott terem arany.

12 Es annac az tartománynac aranya igen ió, ott vagyon Bdellium neuõ fa, és Onyx neuõ draga kû.

13 Az másodic folyó víznek pedig neue GIHON, ez az, melly meg kerûli az egész CHVS ( Az CHVS fõldén Szeretsen országot érti. ) fõldét.

14 Az harmadic folyó víznec neue HIDDEKEL, ez az, melly foly Assyriánac Nap kelet felõl való részére. Az negyedic folyó víz pedig EVPHRATES.

15 Es võué az WR Isten az Embert, és helyhezteté azt az Edennec Kertében, hogy azt miuelné és õrizné.

16 Es az WR Isten meg tíltá az Embert, ezt ( Parantsolatot ád Isten az Adámnac, hogy az õ engedelmességét meg késerténe. ) monduán: Ez kertnec minden fáiánac gyûmõlczében szabadon egyél.

17 De az iónac és gonosznac tudasánac fáiánac gyûmõltsében ne egyél, tudni illic, imez fánac gyûmõlczében. Mert valamelly napon abban éiendél, halálnac haláláual halsz.

18 Az WR Isten pedig eztis mondotta vala: Nem ió az Embernec egyedûl lenni, ( Az szent házasságnac szerzesénec historiáia. ) szerzec nékie Segítõt melly mindenkor õ elõtte ( Vagy, Melly hasonló légyen õ hozzáia. ) légyen.

19 (Mert mikor az WR Isten formálta vólna az fõldbõl az mezei minden vadakat, és az Eegen repesõ minden állatokat, és Adámhoz vitte vólna, látná minémû néwel neueznè minden állatokat: Mert valaminémû neuet adott Adám minden állatnac, az à neue.

20 Es mikor Adám minden barmoknac, Eegi madaraknac, és minden mezei vadaknac neueket adott vólna: Az Adámhoz nem talált vala hasonló Segîtõt.)

21 Annac okaért az WR Isten botsáta nagy mély álmot Adámra, és el aluuéc, és egy óldala tetemét ki véuén, hússal tõlte bé annac az helyét.

22 ( EVAnac az Adám óldala teteméból való alkotása. ) Es azt à czontot mellyet az WR Isten võtt vala ki az Adámból, eppîté aszszoni állattá, és víué azt az Adámhoz.

23 ( Vagy igy: Ez immar en czontombol es testembõl valo. Mintha azt mondana: Ez ideig nagy fogyatkozasom volt, hogy társnélkûl vóltam, de immar vagyon hozzám hasonló társom. Touábba az Adam beszédét melly az vtán kõuetkõzic, soha sem Deakul, sem Gõrõgûl, sem Magyaról vgy ki nem mondhattyác mint á Sidoban vagyon. Mert az Sidóc az férfiat Isnac hÿác, az asszoni állatot Isanac, Annit tészen azért mintha azt mondaná: Ez Isanac hiuattatic, mert Isbõl való. ) Es monda Adám: Immár találtam hozzám hasonló társot, ki az én czontomból való czont, és az én testembõl való test, es neueztetic aszszoni Embernec, mert férfi emberbõl vétettetet.

24 Annac okaért El hadgya az férfiu az õ Attyát és az õ Annyát, és ragazkodgyéc feleségéhõz: és lésznec egy testté.

25 Valánac pedig mind ketten mezîtelenec. Adám és az õ felesége, és nem szégyenlic ( Az eredendõ igasságnac bizonsága. ) vala.

[p 0003] III. Rész. Iria Moses, mi módon az irigy õrdõg az mi elsõ szûleinket az kigyonac ábrazattyában meg czaluán el eytette, és õket az bûnre haytuán, méltócká tette az Isten haragiara, átkára és az kárhozatra. Annac vtánna iria az Istennec igeretit az õ Fiánac el boczatása felõl, az el veszett embereknec vàltságára.

1 ( Iollehet az irás bizonságot teszen arról, hogy az õrdõg miatt czalatkoztac meg az mi elsõ szûleink, de az népnek erõtlenségeiért arról Moses nem emlekezic, hanem czák az ezkõzrõl az mell6nec általa az õrdõg czelekedet. ) AZ Kigyó pedig minden mezei vadnál, mellyet Isten teremtett vala, rauaszb vala, melly monda az aszszoni állatnac: ( Meg tettzic innet, hogy az õrdõg sokat szolott beszélet az kigyo képében Euáual, Ertelme pedig ez, Ha aztis meg tiltotta hogy az fáknac és kiuált képpen imez fánac gyûmõltsében ne ennétec, kétségnélkûl, az Isten nem io akarotoc. ) Aztis mondottaé Isten, Hogy ez kertnec fáinac semmi gyûmõltsében ne egyetec?

2 Es monda az aszszoni állat az kígyónac: Az kertnec fáinac gyûmõltsében észûnc.

3 De imez fánac gyûmõltsében melly az kertnec kõzepette vagyon, az Isten mondá, Ne egyétec ebbõl, ingyen se illessétec azt, ( It Eua el kezd haylani, mert talammal Isten nem szolt vala, hanem bizonnyal. ) hogy valami módon meg ne halyatoc.

4 Ackor monda az kígyó az aszoni állatnac: Nem haltoc meg halálnac halaláual.

5 De tudgya az Isten hogy valamelly napon éiendetec arról à faról, meg nîlnac az ti sz49emeitec, és ollyanoc lésztec mint az Istenec, iónac és gonosznac túdój.

( Az mi elsõ szûleinknec esetec, mellyel mind magokat, mind pedig ez világot el veztettéc vólt. Rom.5. Melly nem egyeb volt hanem keuel6ségbõl származot engedetlenség. ) Mikor azért látná az aszszoni állat hogy ió volna anac az fánac gyûmõltse enni, és hogy igen kedues vólna az szemnec, és kéuánatos vólna az Bõltseségnec meg nyereseiért, szakazta annac gyûmõltsében és meg éué, és adá az õ fériénekis hogy véle éggyûtt ennéc, és azis õuéc.

7 ( az eredendõ Bûnnec gyûmõltsei. ) Ackor mind à kettõnec meg nyilatkozánac szemei hogy meg esmernéc hogy mezîtelenec vólnánac, és fûge fánac leueleit fonuán egybe, czinálánac magoknac kõrnyûl kõtõket.

8 Es mikor hallanác az WR Istennec szauát zengeni à kertben annac az napnac szelè mentébe, el reyté magát Adám és az õ felesége az WR Isten elõtt az kertnec fáj kõzõtt.

9 Kiáltá pedig az WR Isten Adámot, és mõda nékie: Hol vagy.

10 Ki monda: Az te szódat hallám Az kertben, és meg félemlém miuel hogy mezîtelen vagyoc: Azért reytezém el.

11 Monda pedig (az Isten:) Kítsoda mondá meg tenéked hogy mezîtelen vólnál? Auagy nem amaz fánac gyûmõlczében õttelé, mellytûl meg tiltottalac vala hogy abban ne ennél?

12 Ackor monda Adám: Imez aszszoni állat mellyet én mellém adtál, õ az az ki nékem ada annac az fánac gyûmõlczében, és euém.

13 Es ackor monda az WR Isten az aszszoni állatnac: Mitsodát czelekedtél te? Es monda az aszszoni állat: Amaz kígyó czala meg engemet, és úgy euém.

14 ( Az kigyót meg átkozza az Isten. ) Monda azért az WR Isten annac az kigyónac: Miuel hogy ezt miuelted, átkozot légy minden barmoknac, és mezei vadaknac felõtte, az te hasadon iary, és minden életednec rendében az port egyed.

15 Añac felõtte, ellenkezést szerzec te kõzõtted és ez aszszoni állat kõzõtt, az te magod kõzõtt, és az õ Magua kõzõtt. ( Az Istennec Paradisumban való elsõ igereti, az õ szent Fiánac ez világra való el boczatasáról. ) Es AZ MEG RONTIA TE NEKED FEIEDET. Es teis mardosod annac az õ sarkát.

16 ( Az Euatis meg átkozza az Isten. ) Az aszszoni állatnac monda: Meg sokasitom felõtte igen az te faydalmidat és az te méhedben való fogadásodnac faydalmit, faydalommal szûled magzatidat. ( Az az, Noha te Eua õrõmest kéuannad az te férieden valo wralkodast, de mindenestõl à te féried birodamaban [!] leszesz. ) Sõt annac felõtte az te akaratod az te féried birodalmában lészen, és néki birodalma lészen raytad.

17 AZ Adámnac pedig monda: Miuel hogy engedtél az te feleséged szauánac, és õttél amaz fánac gyûmõlczében, mellytõl meg tíltottalac vala, monduán: Ne egyél ez fáról: ( A fõldet megatkozza Isten az Adam bûneiért, azért à fõld az mibûneinkért szenued. ) Légyen átkozott à fõld te érõtted, nagy fáradságos múnkáual egyed annac gyûmõlczét, minden életednec napiain.

18 Es tõuisset és bogacz kórót termczen te néked, és az mezõnec fûuét egyed.

19 Az te ortzádnac verîtékéuel egyed az te kenyeredet mîg nem fõlddé lészesz, mert abból vétettél, ( Halal az bûñec sólgia, Rom 6. ) mert por vagy és pòrrá kell lenned.

20 Neuezte vala pedig Adám az õ feleségét ( EVA, az az Eelõ. ) Euánac, miuel hogy minden élõ embereknec Annya vólna.

21 Es mikor czinált vólna az WR Isten Adámnac és az õ feleségénec bõrbõl ruhákat, mellyekbe õket õltõztetné.

22 Monda az WR Isten: ( Neueti Isten Adamnac és Euanac engedetlenségbõl valo bolondságokat. ) Imé az ember ollyanná lett, mint ( Az Istenségben való szõmélyekrõl nagy bizonysag, mikor azt mondgya: Mi kõzzûlõnc. ) mi kõzzûlõnc egy, iót és gonozt tuduán. Mostan annac okaért (reá kel gondolnunc) hogy az õ kezeit ki nyuytuán, ne vegyen az életnec fáiánac gyûmõlczében, és abban ne egyéc hogy mind õrõcké éllyen. ( Ha Adam es Eua az fát mindenestõl fogua meg õttec volnais, azzal az el veztett életet meg nem talaltac volna. Mind az altal igy szol Isten: Kûlgyûc ki Adámot, hogi ne egiéc az életnec fáiánac giûmõltsében hogy ellyen, mert az iegyrõl mongya à mi az iegyzet allaté, miképpen szokott az iras szolani à Sacramentomokrol. )

23 ( Adam es Eua ki ûzetnec az õ lakõ helyekbõl az õ engedetlenségekért. ) Ki kûldé azért õtet az WR Isten az Edennec kertébõl, hogy miuelné az fõldet az mellybõl vétetett vala.

4 [!] Es minec vtánna ki ûzte vólna az embert, helhezteté az Eden kerténec bé menetele felõl ( Cherubimokat, és villágò két elû fegyuert, az az, Angyalokat emberi formában. ) Cherubimokat, az életnec fáiánac útánac õrizetiért.

IIII. Rész. Az Chain meg õli az Abelt, melly dologért Chaint ki rekezti az õ Attyánac háza népe kõzzûl. Az vtán iria Moses az Chainnac háza népének szaporodását. Végezetre iria az Adam háza népénekis szaporodását, és az szent Gyûlekezetnec kezdetit.

1 EZ vtán az Adám esmeré az õ feleségét az Euát, ki minec vtánna fogadta vólna méhében és szûlte vólna à Chaimot, mõda: Nyertem férfiat az wrtul.

2 Az vtán esmét szûlé az Abelt amannac attyafiát. Es az Abel vólt iuhoknac pásztora, az Chain pedig szántó vetõ ember.

3 Lõn pedig soc napoc vtán mikor az Chain à fõldnec gyûmõltsébõl az Isteñec aiándokot adna.

4 Az Abelis az õ iuhainac elsõ fayzásából és azoknac az kõueribõl adna aiándokot: Hogy az Isten tekintene az Abelre és az õ aiándokára

5 Az Chainra pedig és az õ aiándokára nen tekintene, melly dologért à Chainnac haragia igen meg [p 0004] geriede, és meg változéc az õ szine

6 Ackor monda az WR az Chainnac: Miért változott meg az te ábrazatod?

7 ( Ez hetedic versben azt mongya Isten Chaimnac hogy oknékûl haragszic, okát adgya pedig Isten az õ mondásánac. Ha vgy mond iól czelekszel kedues leszesz, ha gonoszul czelekeszel, bûntetesed leszen. Más az hogy Abelnec te báttya vagy és õ rayta hatalmad vagyon, miuel hogy azért te nalánál nagyob vagy és elõtte iáro vagy, az Isteni tizteletbennis elõlkellet vólna iárnod. Nemellyec à bûnrõl magyarazzác mint ha azt mondana Isten: hogy Chainnac hatalma vagyom [!] az bûnnõn. De à semmiképen igaz nem lehet. Az aytó elõtt az az, igen kõzel vagyõ a te bûnõdert való bûntõtésed: Az bûnen bûntetést ert. ) Hogy ha iól czelekedel auagy nem leszeszé kedues? Hogy ha pedig nem iól czelekedendél, [!] az te bûnõd az aytó elõtt nyúgoszic? Es annac az õ indulattya az te hatalmadban vagyon, és te néked hatalmad vagyon õ rayta.

8 Es szol bészél vala Chain az Abellel, és mikor az mezõn vólnánac, támada Chain az Abelre az õ atyafiára, és meg õlé õtet.

9 Es monda az Wr Chainnac. Hól vagyon az Abel az te atyád fia? Ki monda: Nem tudom, auagy õrizõie vagyoké az én atyámfiánac.

10 Monda pedig az Isten: Mit tselekedtél? Az te atyád fiánac vére kiált én hozzám az fõldrõl. ( Az Vér nem kiált de ezzel azt ielenti hogy boszut áll az Abel véreiert. )

11 ( Meg átkozza és ki rekeszti Isten az Chaimot az Adannac háza nepe kõzzûl. ) Mostan annac okaért átkozott légy ez fõldõn, melly meg nyîtotta az õ száiát hogy bé venné az te kezedbõl az te atyádfiánac vérét.

12 Mikor az fõldet miueled, ne adgyon neked gyûmõlczet, búdosó és vándorló légy ez fõldõn.

13 Ackor mõda Chain az wrnac: ( Nagyob az en bûnõm hogy nem mint az meg boczattatnéc. ) Nagyob az én bûtetésem hogy nem mint azt el hordozhatnám.

Imé el ûzsz engemet most ez fõldnec szinérõl, és az te ortzád elõtt, el kel reytezném, búdosó és vándarló lészec ez fõldõn: Mellybõl à kõuetkezic hogy valaki en reiám találkozic, meg õll engemet.

15 Es mõda nékie az Wr: ( Miuel hogy Isten Chaimot meg bûnttete hogy õrõc pelda legien az embereknec azért azt mondia hogy valaki Chaimot meg õli, igen meg bûtettetic. ) Sõt inkáb valaki meg õlendi Chaimot, hétszerte inkáb meg bûntettetic. Es az Isten meg bélyegezé Chaimot, hogy senki valaki találna õtet, meg õlne.

16 Ki menuén annac okaért Chain az Wrnac ortzáia elõl, lakozéc Nódnac tartományában, az Edennec Nap kelet felõl való részében.

17 ( Chain háza népénec szaporodása. ) Es esmeré Chain az õ feleségét, ki fogada az õ méhében, és szûlé az Hánochot. Es eppîte várost, és neuezé azt az õ fiánac neuérõl Hánochnac.

18 Es lõn Hánochnac fia Irad: Es Irad nemzé Mehuiaelt, Mehuiael pedig nemzé Methusaelt, Methusael nemzé Lamechet.

19 ( Lamech võtt ez világon elõszer két feleséget, kinec peldaiàt az vtànnis sokan kõuettec, melly dolgot Christus karhoztat, Matt. 19. ) Lamech pedig võn magánac két feleséget, az elsõnec neue vólt Háda, az másiknac pedig neue Silla.

20 Es szûlé az Háda à Iábalt, ez vólt talalóia minden sátorban lakozóknac, és az barom tartásnac mesterségénec.

21 Ennec pedig attyafiánac Iubal vólt neue, ez vólt talalóia az hegedûlésnec és lántolásnac mesterségénec.

22 A Sillais pedig szûlé à Tubal chaint, ki tanîtá az értzbõl és vasból való miwnec mesterségét, Es à Tubalcaiñac húgát à Naamaht.

23 Ackor monda Lamech az õ feleségeinec: O Ada és Silla, hallyátoc meg az én szómat, az ti fûleiteket adgyátoc az én beszedemnec Lamechnec feleségei. ( Lamech keuélykedic az õ ereiuel, az õ feleségei elõtt. ) Bizony ha valamelly erõs férfiutól sebet veñékis, vagy valamelly vastag iffiutól kéket, meg õlném azt megis.

24 Ha Cainért hétképpen áll az Isten boszszút, az Lamechért hetuen hétszerte inkáb.

25 Az Adám pedig esmét esmeré az õ feleségét, ki szûle nékie fiát, és neuezé annac neuét SETHnec. Mert adot vgy mond ennékem az Isten más magot az Abelért. kit meg õle az Cain.

26 Az Sethnekis lõn fia, kit neueze ENOSnac, ( Az szent Gyûlekezeteknec kezdeti. Noha nemellyec vgy fordittyác hogy Enos ideiében kezdet karomlattatni az VR neue. ) ackor kezdetéc az WRnac neue segitségûl hiuatni.

V. Rész. Meg Iria Moses az Adamnac fiánac az Sethnec fiait, vnokait, és azoknac tselegyéknec feieit mind az Noeig.

1 EZ az Adám nemzetségénec elõ számlálása. A melly napon teremtette vala Isten az Embert, az Isten hasonlatosságára teremtette vala azt.

2 Ferfiuuá és aszszoni állattá teremtette vala õket és meg áldotta vala õket, és neuezte vala az õ neueket Embernec, az melly nap teremteténec.

3 Eelt vala pedig Adám száz harmintz esztendõt, mikor nemzené az õ fiát az õ képére és hasonlatosságára ( Az az, ollyan bûnõs embert nemze minemõ õ maga vólt. ) és neuezné annac neuét Sethnec.

4 Es vóltac az Adámnac napiai minec vtáña à Sethet nemzette, nyóltz száz esztendõc, mellyekben nemzet fiakat és leányokat.

5 Es illyen módon az ( Adámnac tellyes életénec esztendei. ) Adámnac napiainac tellyes esztendei, kilentz száz és harmintz esztendõc, és meg hala.

6 Eele pedig Seth száz õt esztendõt, és nemze az Enost.

7 Es éle Seth minec vtánna nemzé Enost, nyóltz száz hét esz49tendeig, mellyekben nemze fiakat és leányokat.

8 Es illyen módon az Sethnec minden napiainac esztendei, kilentz száz tizenkét esztendõ lõn, és meg hala.

9 Eele pedig az Enos kilentzuen esztendõt, és nemzé az Cénánt.

10 Es éle Enos minnec vtánna nemzé Cénánt, nyóltz száz tizen õt esztendeîg, mellyekben szûle fiakat és leányokat.

11 Es illyen módon az Enosnac tellyes napiai, kilentz szaz és õt esztendõc, és meg hala.

12 Eele pedig Cénán hetuen esztendõt, és nemzé Mahalaleelt.

13 Es éle Cénán minec vtánna nemzé Mahalaleelt, nyóltz száz negyuen esztendeîg, mellyekben nemzet fiakot és leányokat.

14 Es lõnec à Cénáñac minden napiai, kilentz száz tíz esztendõ, és meg hala.

15 Eele pedig Mahalaleel hatuan õt esztendõt, és nemzé Iaredet.

16 Es éle Mahalaleel minec vtánna nemzé Iaredet, nyóltz száz harmintz esztendõt, és nemze fiakot és leányokat.

17 Es lõnec az Mahalaleelnec minden napiai, nyóltz száz kilentzuen õt esztendõ, és meg hala.

[p 0005] 18 Eele pedig Iáred száz hatuan két esztendõt, és nemzé Hánochot.

19 Es éle Iáred minec vtánna szûlé Hanochot, nyóltz száz esztendõt, és nemze fiakat és leányokat.

20 Es lõnec az Iárednec tellyes napiai, kilentz száz hatuan két esztendõ, és meg hala.

21 Eele pedig Hánoch hatuan õt esztendõt, és nemzé Mathuselaht.

( Enoch nem kõuette ez világot hanem az Istent, vgy mint vezért. Az az, Isten szerint és sz4entûl élt. ) Iárt pedig az Hánoch szûntelen az Istennel, minec vtánna nemzette vólna Mathuselaht, három száz esztendeîg, és nemzet fiakat és leányokat.

23 Es lõnec az Hánochnac tellyes napiai, három száz hatuan õt esztendõc.

24 Es miuel hogy ( Enochot eleuen testben az Isten el ragadgya, az halhatatlanságnac és az õrõc életnec bizonságára ) Hánoch szûntelen Istennel iárt vala, nem találtatéc Sohól, mert az Isten fel ragadá õtet.

25 Eele pedig az Mathuselah, száz nyóltzuan hét esztendõt, és nemzé Lamechet.

26 Es éle Mathuselah minec vtánna nemzé Lamechet het száz nyóltzuan két esztendõt, és szûle fiakat és leányokat.

27 Lõnec azért Mathuselahnac minden napiai, kilentz száz hatuan kilentz esztendõc, és meg hala. ( Mathusénél soha senki nen élt tõbbet. )

28 Eele pedig az Lamech1 szaz nyóltzuan két esztendõt, és nemze fiat. Es neuezé azt NOEnac, ( NOE, az az, vigasztalo. ) ezt monduán: Ez vigaztal meg minket az mi fáradságunkban és kézi munkankban való nyomoruságunkban ez fõldõn, mellyet mag átkozot az WR.

30 Es éle Lamech minec vtánna nemzette Noet, õt száz kilentzuen õt esztendõt, és nemzet fiakat és leányokat.

31 Es lõnec az Lamechnec minden napiai, hét száz hetuen hét esztendõc, és meg hala.

32 Es mikor vólna NOE õt száz esztendõs, nemzé SEMET, CHAMOT és IAPHETET.

VI. Rész Az Istennec haragia geried ez vilag ellen, az Sethnec és az Chaimnac nemzetségeknec õszue elegyedesekért, és azoknac házasságokból szarmazott embereknec kegyetlenségekért, es ez világnac soc gonosságaiér. [!] El végezi Isten magában hogy el veszesse ez vilàgot, mind az által, az Poenitentia tartàsnac hágy bizonyos idõt, tudni illic szaz húsz esztendõt. Paranczol Noenac hogy Bárkát czinallyon, mellyben meg maradna minden háza népéuel, és arra rendeltetet oktalan állatockal, hogy ez világnac magua mindenestõl el ne veszne.

1 LÕN pedig hogy mikor meg kezdettec vólna szaporodni az emberec az fõldnec szinén, és azoc leányokat nemzettec vólna.

2 Látác az ( Az Istennec fiain az Seth nemzetség1bõl származtakat erti, az embereknec leánin, az Chain nemzetébõl való leányokat, azt mongia azért Moses, hogy az Seth nemzetinec à Chain nemzetiuel való meg elegyedese, vólt egyic oka az õzõn viznec, az az, Hogy az Seth nemzete à Chain nemzetébõl való leányokat võtte feleségûl. ) Istennec fiai az embereknec leánît, hogy szépec vólnánac, és võnec magoknac feleségeket mind azokõzzûl, [!]az mellyeket keduelnec vala.

3 Añac okaért monda az WR: ( Az emberec felõl vagy, az emberekért. Vagy, az embereckel. Mintha azt mondana, soc ideig magamban nem vetelkedem mit miuellyec az embereckel, hanem minden ok vetetlen el veztem õket, ha poenitentiát nem tartanac 120 eztendeig, et ) Soha tõbbe az én Lelkem nem vetekedic az emberec felõl, miuel hogy testec, mind az által engedec nékiec (meg térésre) száz húsz esz49tendõt.

4 Mert ackor az idõben valánac az fõlden nagy ( Sidoiul Nephilim mell6 iget Tremellius magyaraz Istentõl el szakatt embereknec. ) Oriásoc, az vtánnis pedig vóltac, mikor az Istennec fiai eggyesûlénec az embereknec leániual, kic szûlénec azoknac magzatokat: Ezec amaz hatalmasoc, kic régen hîres neues emberec vóltac.

5 Es látá az WR hogy az embereknec gonosságoc soc vólna ez fõldõn, és az õ sziueknec minden indulattya és gondolattya szûntelen gonosz vólna.

6 Meg báná azért az Vr hogy az embert teremtette vólna à fõlden, és az õ sziuében bánkodéc azon. ( Nintsen az Istenben ollyan indulat hogi meg bánná valami tselekedetit, vagy azt meg változtatná mint az emberec, 1. Sam: 15. ver:29. Numeri:23. ver:19. Iac. 1. ver:17. Mert semmi olly dolog nem eshetic és nem kõuetkezhetic, mellyet õ az elõtt meg nen látná, nem vgy mint az emberec, kic miuel hogy nem tudgyác mi kõuetkezic, gyakorta meg bánnyac az mit tselekesznec. Mikor azért az irás azt mongia. Meg bánta Isten hogy teremtette az embert, emberi mód szerint szól, mellyel minékûnc erõtelen embereknec kic az Istennec dolgat meg nem foghattyûc, tsac azt akaria meg ielenteni, mel6 igen gyûlõli Isten à bûnt, és hogy azt semmiképpen bûntetesnélkûl nen akaria hagyni: annira hogy az õ teremtett állatyat esmerni sem akaria minec vtánna magát meg fértezteti. Igy kell érteni aztis, mikor azt mongya Isten, hogy bannya hogy Saúlt királlyà tõtte, I. Sam: 15. )

7 Es monda az WR eltõrlõm az embert az mellyet teremtettem, az fõldnec szinérõl, mind embert, barmokat, tsuszó, maszó állatokat, Eegen repesõ madarakat, mert bánom hogy azokat teremtettem.

8 De az NOE kegyelmet nyere az WR elõtt.

9 Az Noenac pedig dolga igy vólt: Az Noe igaz férfiu és tõkélletes vala az idõben válo emberec kõzõtt, Az Istenuel iár vala szûntelen az Noe.

10 Nemze pedig à Noe három fiakat, Semet, Chámot és Iáphetet

11 Az fõld pedig meg férteztetet vala Isten elõtt, és az fõld hamissággal rakua vala.

12 Tekinte azért Isten az fõldre, és Imé meg férteztetett vala. Mert minden Ember ( Vagy Test, Erti pedig az embernec vtán, az ember életét. ) meg férteztette vala az õ útát à fõlden.

13 Annac okaért monda isten az Noenac: Minden testnec vége el kõzelget en elõttem, miuel hogy az fõld bé tõlt hamissággál ( Vagy, Eroszackal. ) õ miattoc, azért imé el veszté õket mind az egész fõlduel egybe.

14 Czinály magadnac Bárkát Gopher fából, soc haylokokat tsinály az Bárkában, és fenyõ viaszszal meg õssed azt belõl és kiuûl.

15 Illyen ( Az Noe Bárkáiánac formáia. ) formára czinállyad pedig azt: Az Bárkánac hoszszá három száz sing légyen, az szélessége légyen õtuen sing, és az magassága harmintz sing.

16 Világos ablakokat czinály à Bárkán, ( Az az, Vgy czináld az Bárkát, hogi egy singre emeld fel az Bárkánac fedelét à harmintz sing felõtt. Nemell6ec az ablakrol magyarazzac ezt: mint ha Isten azt mondaná: Hogy az ablaknac nagisága egy sing légien, de kétségnélkûl az egész Bárkáról szól, és azt mondgia meg mi modõ padollya és búritsa bé az Bárkát. Tremell. ) és egy singnec nagysága szerint végezd el azt fellyõl, aytót pedig óldalúl czinály az Bárkán, álsó, kõzép, és harmad padlásoc légyenec benne.

17 Es imé én hozoc ez fõldre õzõn vizet, hogy el veszessec minden testet, mellyben vagyon élõ lélec az Eeg alatt, valami ez fõldõn vagyon meg hal.

18 Mind az által te veled kõtést tészec, hogy bé menny te az Bárkába, te és az te feleséged, és az te fiaidnac feleségei te veled egybe.

19 Es minden testnec élõ állattyaból, mindenbõl felest vigy bé az Bárkába, hogy veled éggyût az életben tartassanac meg, tudni illic hímot és nõstényt.

20 Az madarac kõzzûl az õ nemec szerint, és az fõldnec tsúszó mászó állati kõzzûl az õ nemec szerint, minden állatokból felesec mennyenec bé te hozzád, hogy éllyenec.

[p 0006] 21 Te pedig minden eledelt melly meg eñi ió, szerezz magadnac, és takard bé, hogy légyen néked eledeledre és azoknac.

22 Mellyet az Noe meg tselekedéc. Mind àcképpen czelekedéc az mint Isten néki meg parantsolta vala.

VII. Rész. Bé megyen Noe az Bárkába minden háza népéuel egybe, és mind azockal az oktalan állatockal, mellyeket Isten magnac meg akart hagyni, és az õzõn viz el indul, melly az egész világot el burittya, mellyben meg tettzic az Istennec igassága, irgalmassága, és ez vilagról való gond viselése.

1 MOnda azért az WR az Noenac: Menny bé te, és mind az te egész házad népe à Bárkába, mert tégedet láttalac igaznac lenni én elõttem, ez mostani emberec kõzõtt.

2 Minden tiszta állatból, hetet hetet vigy be, hímot és nõstényt, de az melly állatoc tisztatalanoc, azokból kettõt kettõt, hímot és nõstént.

Az Eegi madarakbólis hetet, hetet, hímot és nõstént, hogy azoknac maguoc maradgyon meg az egész fõldnec szinén.

4 Mert hét nap el múlua, esõt botsátoc ezfõldre negyuen napîg és eijg, és el tõrlõc minden állatot mellyet teremtettem az fõldnec szinérõl.

5 Czelekedéc azért Noe mind az szerint az mint az WR néki meg parantsolta vala.

6 Az Noe pedighat száz esztendõs vala, mikor az õzõn víz vólt az fõldõn.

7 Bé méne azért NOE, és az õ fiai, és az õ felesége, és az õ fiainac feleségei õ véle az Bárkába az õzõn vîz elõtt.

8 Az tiszta barmoc kõzzûl, és à tisztatalan barmoc kõzzûlis, az madarac kõzzûl, és minden fõldõn czúszó mászó állat kõzzûl.

9 Kettõs méne bé Noehoz az Bárkába, hím és nõstény, à mint Isté meg parantsolta vala Noenac.

10 Lõn pedig hogy heted napon meg indúlna az õzõn víz az fõldõn.

11 ( Oezõn víz, az Noenac 600. esztendõs koraban, mikor tudni illic fordult volna 601. esztendõbe. ) Az NOE életénec hat sz1az esztendeiében, másodic hólnapban, az Hónac tizenhetedic napián, à mélséges õruényeknec feiei meg szakadánac vgyan azon napon, és az Eegeknec czatornai meg nyilatkozánac.

12 Es lõn esõ à fõldre negyuen napîg és negyuen eijg.

13 Azon napon ment vala bé Noe, Sem, Cham és az Iáphet Noenac 1iai, az Noe felesége, és az õ fiainac három feleségec õ véle az Bárkába.

14 Õk és minden vadac az õ nemec szerint, és minden barom az õ neme szerint, és minden czúszo mászó allat, melly czúsè0 mász az fõldõn az õ neme szerint, és minden repesõ állat az õ neme szerint, minden madarac, minden szárnyás állatoc.

15 Menénec azért Noehoz az Bárkába minden testbõl mellyben élõ lélec vala, felesen.

Az az: Az mellyec bé mentenec, hím és nõsteny ment bé minden testbõl, az mint parantsolta vala Isten, ( Noe Bárkáiánac aytaiánc be zárloia és õrizõie az viz ellen, az Isten. ) és az WR õ reáioc bé zárlá az aytót.

17 Mikor azért az õzõn víz negyuen napîg vólna à fõlden: Elõszer annîra neuekedénec az vizec, hogy fel vehetnéc az Bárkát, és az fel emelkednéc az fë0ldtõl.

18 Annac vtánna, hogy à vizec nagy erõt véuén és meg neuekeduén felõtte igen ez fõldõn, az Bárka iárhatna az vizeknec szinén.

19 Az vtán mikor à vizec felõtte igen nagy erõt võttec volna az fõldõn, minden magass hegyec bé búritatánac mellyec Eeg alatt vadnac.

20 Tizen õt singgel neuekedénec az vizec fellyeb à hegyeknél, minec vtánna az hegyec bé búritattac vala.

21 Es meg hala minden fõldõn iáró test, mind madar, mind barom, mind vad, és fõldõn mászo minden állat, és minden ember.

22 Mindenec valamellyeknec orrokban élõ léleknec lehelleti vala, mindenec valamellyec szárazon laknac vala, meg halánac.

23 El tõrle azért az Isten minden állatot melly vala fõldnec szinén, embertõl fogua mind baromîg, maszo állatîg, és repesõ állatîg, mindenec el tõrleténec, és czac NOE marada és az kic õ véle valánac az Bárkában.

24 Es erõt võnec az vizec az fõldõn, száz õtuen napîg.

VIII. Resz. Az õzõn viz el mulic, az fõld meg szárad, Noe minden háza népéuel, és minden oktalan állatockal ki iõ az Bárkából. Az Istennec áldozic hála adó áldozàttal.

1 MEg emlekezéc pedig az Isten Noeról, és minden vadról, minden baromról, mellyec õ véle valánac az Bárkában, és botsáta az Isten szelet à fõldre, hogy az vizec meg szûnnénec.

2 Es mikor az mélségnec feiei, és az Eegnec czatornai bé zároltattac vólna, és az Eegbõl való zápor essõ meg tíltatott vólna.

3 El táuozánac az vizec á fõldnec szinérõl szûntelen menuén, és meg szállánac az vizec száz õtuen nap múlua.

4 Anníra hogy meg nyugóuec az Bárka heted hólnapba, annac à Hónac tizenhetedic napian, az ( Ararat, az az, Armenia. ) Ararat hegyénec egyikén.

5 Az vizec pedig mennec vala és szállanac vala mind az tizedic hólnapîg, elsõ napián az tizedic Hónac, meg tettzénec az hegyeknec tetej.

6 Es negyuen nap el múluán, meg nîtá Noe az Bárkánac ablakát, mellyet czinált vala.

7 Es ki botsáta egy Hollót, melly ki menuén ide toua iár vala, mîglen meg száradnánac az vizec az fõldõn.

8 BOtsáta azért ki Galambotis, hogy meg látná, ha meg szabadúlt vólna az fõldnec szine az vizektõl.

9 Melly mikor az õ lábainac nyugalmat nem talált volna, meg [p 0007] tére õ hozzáia az Bárkába, mert vizec valánac az fõldnec egész szinén, és õ kezét ki nyuytuán meg fogá azt, és bé võué azt hozzáia az Bárkába.

10 Vára pedig az vtán hét napokat, és esmét ki botsáta az Galambot az Bárkából.

11 Es meg iõue õ hozzáia à Galamb estuére, és imé egy le szakaztott Olay fa leuele vala az õ száiában, meg esmeré azért Noe hogy szabadúlt vólna az fõldnec szine az vizektõl.

12 Vára mind az által mégis hét napot, és ki botsáta egy Galambot, melly tõbbé õ hozzáia meg nem tére.

13 Es lõn száz, egy esztendõben, elsõ hónac elsõ napian, el száradánac az vizec à fõldrõl, és el fordîtá Noe az Bárkánac fedelét és látá és imé meg száradot vala az fõldnec szine.

14 ( Az õzõn viz szinte egy egesz esztendeig és tiz napig tartot ez fõlden. ) Másod Hólnapba pedig, az hónac húszon hetedic napian tallyességgel meg szárada az fõld.

15 Es szóla Noenac az Isten, monduán.

16 Iõy ki az Bárkából te, az te feleséged, az te fiaid, és az te feleségednec fiai te veled.

17 Es minden vadat melly te veled vagyon minden testbõl, mind madarakat, mind barmokat, és minden fóldõn mászó állatokat hozz ki te veled: Iárianac è fõlden, gyûmõltsõzzenec és szaporodgyanac ez fõlden.

18 Ki iõué annac okaért Noe és az õ fiai, az õ felesége, és az õ fiainac feleségei õ véle.

19 Minden vadac, minden mászó állatoc, minden repesõ állatoc, és minden fõldõn mozgó állat, az õ neme szerint ki iõuénec az Bárkából.

20 Es eppîte Oltárt Noe az Wrnac, és võn minden tiszta állatból, és minden tiszta repesõ állatból, és áldozéc égõ áldozattal azon az Oltáron.

21 Es illatozá az Wr azt à kedues illatot, és monda az Wr az õ sziuében: Nem átkozom meg tõbbé az fõldõt az emberért, ióllehet az Embernec sziuénec gondolattya gonosz az õ iffiuságától fogua, és tõbbé el nem vesztem mind az élõ állatokat, az mint most czelekedtem.

22 Ennec vtánna mîg az fõld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, Nyár és Tel, az Nap és az Ettzaka meg nem szûnnec.

IX. Rész. Az Isten meg áldgya azokat kic az õzõn viztõl meg maradtac vala, az hus meg eteltis meg engedi nekiec. De az Ember õlest meg tiltya nagy feniteckel. Es szõuetséget szerez. vélec hogy soha tõbbe ez világot el nem vezti õzõn vizzel, melly dolognac bizonságára adgya az Eegen az sziuaruánt. Az Noe meg reszegedic az bortul, kit mikor az Cham meg neuetet vólna, meg átkozza azt Noe, az ketteit pedig meg áldgya.

1 ANnac felõtte meg áldá Isten az Noet és az õ fiait, és azt monda nekiec: Gyumõlczõzzetec, és sokasódgyatoc, és tõltsétec bé az fõldet.

2 Es tõletec valo félelem és rõttegés légyen minden Eegi madarakon, minden fõldõn iáró állatokon, az tengernec minden halain, mellyec mind az ti kezeitekbe adattattac.

3 ( Az õzõn viz elõtt éltenec az emberec fûuel és gyûmõltsel, de az õzõn viz vtán meg engedi Isten nekiec hogy minden állatnac húsát meg egyéc, iollehet Moses az vtán válogatást teszen az ételben, es nem engedi hogy minden állatot meg egyenec, Leuit, 11, Deut. 14. melly ételben való válogatást Christus el tõrlõt, meg engeduén hogy mindent meg egyûnc, Math.15. Rom. 14. I. Cor. 8. I. Tim. 4. ) Minden mozgó és élõ állat légyen nektec eledeltekre: mint az fõldnec fûuét, azonképpen adtam mind azokat nektec.

4 ( Noha meg engedi Isten az hús etelt az õzõn víz vtán, mind az által az vért meg tiltya azért, hogy az vértol óltalmazuán magokat , az embèr vérénec ki óntásátólis iszonodgyanac De ettõlis most tudni illic az vérnec meg nem ételetûl szabadosoc vagyunc. Iollehet az Apostoloc azt, Actor. 15. meg tîltyac Christus menybe menése vtánnis az poganyoktól az Sidokért, mîg tudni illic azoc meg erõssõdnec az hitben etc. ) De az húst az õtet eleuenîtõ vérrel meg ne egyetec.

5 Bizonyára pedig az ti véretekért mellyben vagyon az ti élõ lelketec, boszszút álloc, minden vad állaton boszszút álloc, és minden emberen, és az embernec véreiért boszszút álloc az õ attyafián.

6 Az ki az embernec vérét ki ontya, ember által ontasséc ki viszontag annac vére, mert az õ ábrazattyára teremtette Isten az embert.

7 Ti pedig gyûmõlczõzzetec és sokas543odgyatoc, szaporîtsatoc és szaporodgyatoc az fõldõn.

8 Es szóla az Isten az Noenac és az õ fiainac õ véle, ezt monduán.

9 En szõuetséget szerzec ti veletec és az ti vtánnatoc való magotockal.

10 Es minden élõ állatockal mellyec veletec vadnac, mind madarac kõzzûl, barmoc kõzzûl, és fõldnec minden vadai kõzzûl, mellyec veletec vadnac, az Bárkából ki iõtt állatoktól fogua az fõldnec minden vadaîglan.

11 Szõuetséget tészec mondoc ti veletec, hogy soha ez vtán minden test el nem vész õzõn víz miatt, és nem lészen soha tõbbé õzõn víz az fõldnec el vesztésére.

12 Es monda az Isten: ( Fogadást teszen Isten, hogy soha ez vilagot õzõn vízzel el nem veszti, és fogadasánac peczetit veti az égre. ) Ez lészen az szõuetségnec iele, melyet én vetec én kõzõttem és ti kõzõttetec, és minden élõ állat kõzõtt, melly ti veletec vagyon, mind õrõcké való idõkre.

13 Az én Iuemet helhesztetem az fellegekbe, melly az én kõzõttem és ez fõld kõzõtt való szõuetségnec iele lészen.

14 Es lészen hogy mikor fellegeckel az Eeget bé fedezem az fõld felõtt, ackor meg tettzic az én Iuem az fellegben.

15 Es meg emlekezem az én szõuetségemrõl, melly vagyon én kõzõttem és ti kõztetec, és minden testbõl való élõ állat kõzõtt, és nem lészen ennec vtánna õzõn víz az fõldnec el veztésére.

16 Mert mikor leiend az én Iuem à fellegekben, meg tekintem azt hogy meg emlekezzem az õrõcké való kõtésrõl Isten kõzõtt és minden élõ állat kõzõtt, minden testuel egybe, melly az fõldõn vagyon.

17 Es monda az Isten az Noenac: Ez az szõuetségnec iele, mellyet vetettem én kõztem és minden test kõzt, melly vagyon az fõldõn.

18 Valánac pedig az NOE fiai, kic az Bárkából ki iûttec vala. Sem, Cham és Iáphet. Az Cham pedig az Chanaannac Attya.

[p 0008] 19 Ezec az Noe három fiai, kic által esmét el szaporodéc az egész fõld.

20 Es kezdè Noe szõlõt plántálni, miuel hogy az fõldnec miuelésére adta vala magát

21 ( Noe meg, részegedic az bortul, és meg neuettetic az Chamtul. ) Es minec vtánna iuot vólna annac borában, meg részegedéc, és az õ Sátoránac kõzepette meg mezîtelenîtené magát.

22 Es mikor látta vólna az Cham az Chanaannac Attya az õ attyánac mezîtelenségét, ( Vagy: Rútságát. ) meg mondá az õ két atyafiánac az útzán.

23 Ackor SEM és Iáphet az õ felsõ ruháiát véuén, magoknac ketten vállokra vetéc, és hátra menuén õ hozzá iárulánac és bé fedezéc az õ Atyoknac mezîtelenségét. Az õ ortzáioc pedig miuel hogy el fordítattac valánac, nem látác az õ Atyoknac mezítelenségét.

24 Fel serkenuén pedig az Noe az borból, meg tudá àmit czelekedet vólna õ véle az õ kissebic fia.

25 ( Meg átkozza Noe az Chamot, meg áldgya à Semet és az Iáphetet. ) Es monda: Atkozott lészen az Chanaan, szolgáknac szolgáia lészen az õ attyafiai kõzõtt.

26 Annac vtánna monda: Aldott az WR, SEMnec Istene, és az Chanaan szolgáioc légyen nékiec.

27 Szaporîtsa az Isten az Iáphetet, és lakozzéc az Semnec Sátoriban, és légyen az Chanaan nekiec szólgáioc.

28 Eele pedig az NOE az õzõn víz vtán három száz, õtuen esztendõt.

29 Es vóltac az Noenac tellyes napiai, kilentz száz, õtuen esztendõc. Es meg hala.

X. Rész. Iria Moses az Noe hàrom fiainac szaporodásokat, és minden népeknec azoktúl való teriedéseket.

1 EZec pedig az Noe fiainac Semnec, Chamnac és Iáphetnec nemzetségi, kiknec az õzõn vîznec vtánna lettec fiai.

2 ( IAPHET nemzetsegi, ki az Noenac elsõ fia vólt. ) IAPHETnec fiai: Gomer, Magog, Madai, Iauan, Thubal, Mesech és Thiras.

3 Az Gomer fiai pedig: Ashcenaz, Ripháth, és Togorma.

4 Az Iauannac pedig fiai. Elisah, Tharsis, Citthim és Dodanim.

5 Ezektõl oztattac meg az vtán az ( Vagy, Népeknec, nenzetségeknec, az az, ezektõl szarmaztac à kik birtac az vtán az poganioknac vagi soc népeknec es nemzetségeknec fõldeket. ) Pogányoknac tartományoc az õ fõldekben, minden nemzetség az õ nyelue szerint, az õ nemzetségekben való czeledec [!] szerint.

6 ( CHAM nemzetségi, ki leg kissebic fia volt Noenac,. Genes: 9. Ver. 24. ) CHAMnac pedig fiai: Chus, Misraim, Put, és Chanaan.

7 Az Chusnac pedig fiai: Seba, Hauilah, Sabthah, Raamah, Sabtheca. Az Raamahnac pedig fiai, Seba és Dedan.

8 Annac felõtte az Chus az nemzé az ( NIMROD elsõ feiedelen ez világon. ) NIMRODOT, ez kezde hatalmas lenni az fõldõn.

9 ( Hatalmas vadaszónac mondgya Nimrodot, nem az oktalán allatoknac vadsazásáiert, [!] hanem az kegyetlen biro dalomert. ) Ez hatalmas vadászó vala az WR elõtt, azért szoktác mondani (példa beszédben :) Ez ollyan hatalmas vadász az WR elõtt, mint az Nimrod.

10 Es az õ birodalmánac kezdete vólt Bábel, Erech, Achad, és Chalneh, az Sinárnac fõldében. ( Az Nimrod meg nem elegeduén az Babyloniai birodalõmal, Assyabannis birodalmot szeréz magánác és eppiti az nagy Niniuét. )

11 Ez fõldrõl ment az vtán Assyriába, holott epîté Niniuet, Rehoboth várost, és Chalaht,

12 Es Resent Niniue kõzõtt és Chalah kõzõtt, az (à Niniue) felõtte igen nagy város.

13 Az Nisraim pedig nemzé ezeket: Ludimot, Anamimot, Lehabimot, és Naphthuhimot.

14 Pathrusimot és Chasluhimot, és az Caphtorimot, kitõl származtac az Pelistinusoc.

15 Chenaan pedig nemzé Sidont az õ elsõ szûlõtét, és az Hethet.

16 Az Iebuséust, Emorreust, és az Girgaséust.

17 Az Hiuéust, Harkéust, és Sinéust.

18 Aruadéust, Tzemaréust, Hamathéust, és az vtán el teriedénec az Chananéusoknac czelédi.

19 Vólt pedig az Chananéusnac határa, Sidonból az mellyen mennél Gerárba, mind Gazaîg, és onnét esmét az mellyen kell menni Sodomába, Gomorrába, Admáhba és Seboimba mind Lesaîglan.

20 Ezec az Chamnac fiai az õ czelédgyec szerint, az õ nyeluec szerint, az õ fõldekben az õ népec kõzõtt.

21 Tuábba az SEM-nekis lõnec magzati, minden Eber fiainac Attyánac, az Iaphetnec ki leg nagyob vala, atyafiánac,

22 ( SEM nenzetségi, ki az Iaphet vtán való fia vólt Noenac, mert Cham leg kisebb vólt. Gen. 9. Azért az SEM nem elsõ fia az Noenac az mint nemellyec alittyác, miuel hogy elõl hélheztetic az neuezetben, hanem elsõ az Iáphet, vtolsó és kissebic az Cham, kõzepsõ az SEM, melly dolog innet tettzic meg, mert bizonyos dolog hogy Noe mikor 500 esztendõs vólna, ackor kezdet nemzeni, Gen. 5. Az õzõn vizkor vólt 600. esztendõs. Gen: 7. Ackor pedig SEM volt 98 esztendõs, Gen 11. Tehát mikor Noe vólt, 502 esztendõs, ackor nemzette Semet, Iaphetet elõb két è3sztendõuel. ) Az Semnec azért fiai: Elam, Assur, Arphacsad, Lud és Aram.

23 Aramnac pedig fiai: Vs, Hul, Gether, és Meseh.

24 Arphacsad pedig nemzé Selaht, Selah pedig nemzé Ebert.

25 ( Peleg, az az, oszlas, ki ackor szûletic mikor az nyeluec Babyloniánál meg oszlánac. Nemellyec pedig azt mondgyac hogy noha az Noe fiai az fõldet meg oztottác vólt õ magoc kõzõtt, Peleg szûletesénec ideien, de azért az vtán soc idõ múlua szakadoztac el egy mástúl Babeltõl etc. ) Az Ebernekis lõnec két fiai: Az egygyiknec neue Peleg, miuel hogy az õ ideieben oszlott meg az fõld, Az õ atyafiánac pedig neue Ioctan.

26 Az Ioctan pedig nemzé Almodadot, Selephet, Hasarmauethet és Ierahót.

27 Hadoramot, Vzalt, és Diclahót.

28 Obált, Abimáelt, és Sebát.

29 Ophirt, Hauilahót, és Iobabot: mind ezec Ioctan fiai vóltanac.

30 Es vólt ezeknec lakásoc Mesátúl fogua mellyen mennec Sepharába, mind az Nap keleti hegyekîg.

31 Ezec az Semnec fiai az õ czelédgyec szerint, az õ nyeluec szerint, az õ fõldekben, az õ népec kõzõtt.

32 Ezec az Noe fiainac czelédi az õ nemzetségec szerint az õ népec kõzõtt, és ezektûl szaporodánac el az népec ez fõldõn az õzõn víznec vtánna.

IX. Rész. Az Emberec az õzõn viznec vtánna mikor meg szaporodtac vólna, és egy helyen nem lakhatnánac, minec elõtte ez világra el [p 0009] oszlanánac, kezdénec eppiteni keuelysegbõl egy várost és egy nagy tornyot, kiknec igyekezeteket Isten meg bantya, az õ nyelueknec valtoztatása által. Az vtán elõ szamlállya Moses Semnec nemzetségét mind Abrahamig, kit az Isten Chaldéabol ki hij.

1 MInd az egész fõld pedig egy nyeluen szól vala, és az szólásnac beszéde egy vala.

2 Es mikor Nap kelet felõl ki indúltac vólna, találánac az Sinhar fõldében egy mezõt, és lakozánac ott.

3 Es mondánac egy másnac: Ier czinállyunc Téglákat, és tûzzel égessûc meg azokat, és az téglác kõ gyálánt valánac õ nékiec, és az enyw mész gyalánt.

4 Mondanác añac okaért: Iertec epîtsûnc magunknac várost és Tornyot, mellynec magassága az éget érie, és illyen módon szerezzûnc magunknac neuet, mert netalám el oszlunc az egész fõldnec szinére.

5 Le szálla pedig az WR hogy látna azt az Várost, és az Tornyot, mellyet eppîtenec vala az embernec fiai.

6 Es az WR ( Vagy, monda. ) mondott vala: Imé ez nép egy, és mindnyáián nékiec egy nyeluec vagyon, és miuel hogy ezt kezdettéc mostan miuelni, ez vtán semmi meg nem tarthattya õket, hogy szinte ezenképpen ne czelekedgyenec mindeneket az mellyeket vakmerõképpen el végeztec czelekedni.

7 Nò azért ( Az Istenségben való szemelyekrõl nagy bizonsag hogy azt mongya, szallyunc alá veszessûc eszet, etc. ) szállyunc alá, és veszessûc eszét az õ nyelueknec, hogy egy másnac beszédét meg ne értséc.

8 ( Nyelueknec valtozása. ) Illyen módon szeleztette vala el õket az WR onnét, az egész fõldnec szinére, és meg szûnénec epîteni azt az várost.

9 Annac okaért neuezé annac neuét Bábelnec, miuel hogy az WR ott vesztette vólna eszét az egész fõldnec nyeluénec, és onnét szelesztette vólna el õket az egész fõldnec szinére.

10 Ezec az ( SEMNEC nemzetsegi ) Semnec nemzetségi. Az Sem száz esztendõs korában nemzé Arphacsadot, az õzõn vîz vtán két esztendõuel.

11 Es élt az Sem minec vtánna nemzette Arphacsadot, õt száz esztendeîg, és nemzet fiakat és leányokat.

12 Az Arphacsad éle harmintz õt esztendõt, és nemzé az Selaht.

13 Es élet az Arphacsad minec vtánna nemzette Selaht, négy száz és három esztendõt, és nemzet fiakat és leányokat.

14 Az Selah éle harmintz esztendõt, és nemzé az Ebert.

15 Es éle az Selah minec vtáña nemzé Ebert, négy száz három esztendõt, és nemzet fiakat és leányokat.

16 Eelé pedig Eber harmintz négy esztendõt, és nemzé Peleget.

17 Es éle Eber minec vtànna nemzé Peleget, négy száz harmintz esztendõt, és nemze fiakat és leányokat.

18 Eele pedig Peleg harmintz esztendõt, és nemzé Reut.

19 Es éle Peleg minec vtánna nemzé Reut, két száz kilentz esztendõt, és nemzet fiakat és leányokat.

20 Az Reu pedig éle harmintz két esztendõt, és nemzé à Serugot.

21 Es éle az Reu minec vtánna nemzé az Serugot, két száz hee3t esztendeîg, és nemze fiakat és leányokat.

22 Eele pedig Serug harmintz esztendõt, és nemzé az Nachort.

23 Es éle az Serug minec vtáña nemzé Nachort, két száz esztendõt, és nemze fiakat és leányokat.

24 Eele pedig Nachor huszon kilentz esztendõt, és nemzé az Tháret.

25 Es éle Nachor minec vtánna nemzé Tháret, száz tizenkilentz esztendõt, és nemze fiakat és leányokat.

26 Eele pedig Tháre hetuen esztendõt, és nemzé ( Noha az Moses à méltosagra nézue elõl helhezteti az Abrahamaot, de semmiképen nem lehetséges hogy elsõ fia légyen az Thárénac, és hogy 70. eztendõs korában nemzette volna Abrahamot, mert Tháre 205. eztendõt élt, mikor pedig Tháre meg hólt, ackor 75. esztendõs vólt Abrahan, ha azért Thábe 70. eztendõs korában nemzette Abrahamot, és Abraham 75. ensztendõs [!] vólt mikor az Attya meg hólt, tehát az Tháre czac 145 eztendõt élt vólna, és 60. eztendõt nem találnánc meg az õ ideiében. Igy kell azért érteni hogy az Tháre 130. esztendõs korában nemzette Abrahamot. Mert végy ki az 205. esztendõbõl 75. eztendõt, az meni idõs vólt Abraham mikor meghólt Tháre, és marad 130. eztendõ, enni idõs vólt Tháre mikor Abrahamot nemzette, etc. Teuél6genec azért az kic azt mondgyác hogy az 60. eztendõt Isten el titkolta, hogy az itélet napiárol semmi bizonyost ne tudnánc. ) Abramot, Nachort, Harant.

27 Ezec azért à Thárenac nemzetségi. Az Tháre nemzé Abrámot, Nachort, Harant, Az Haran pedig nemzé Lotot.

28 Meg hala pedig Haran az õ Attyánac Thárenac szeme elõtt, az õ szûletésénec fõldében, tudni illic Chaldéanac városában. Vr neuõ városban.

29 Võnec pedig magoknac feleséget Abram és Nachor. Az Abram feleségénec neue Sárai. Az Nachor feleségénec néue Milchah Harañac leánya, melly Haran Attya vólt Milchahnac és Ischahnac.

30 Az Sárai pedig meddõ vala, és nem vala nékie magzattya.

31 ( Báluányozasnac és báluányozó helnec el táuoztátásánac példáia. ) Fel võue pedig Tháre Abramot az õ fiát, és az Lotot Harannac fiát, az õ vnokáiát, és az Sárait az õ Menyét, az Abramnac az õ fiánac feleségét, és ki iõuénec egygyût az Chaldéánac Vr neuû városából, hogy mennénec Chanaannac tartományába, és mikor iutottác vólna Haranba, ott maradánac.

32 Es lõnec az Tháre életénec napiai két szaz õt esztendõc, és meg hala Tháre Haranban.

XII. Rész. Meg iria Moses hoistoria szerint à Abramnac Istentõl való ki hiuatalát az õ lakta fõldébõl, és az Chanaan fõldére való búdosását, honnét az éhségnec miatta kénszeritetic AEgyptumba búdolni, holott feleségét el viteti az Pharaó, de esmét néki meg adgya éppen, es Abramot meg aiándékozuán békeséggel el botsáttya, &c. 1 EZt mondotta vala pedig az WR az Abramnac: Eregy ki à te fõldedbõl, az te rokonságid kõzzûl, az te Atyádnac házából, az fõldre az mellyet mutatandoc néked.

2 Es nagy nemzetségnec Attyáuá tészec tégedet, és meg áldalac tégedet, és fel magaztalom az te neuedet, és lészesz áldás.

3 Meg áldom azokat az kic tégedet meg áldanac, az kic pedig meg átkoznac tégedet, meg átkozom azokat, ( Az Messiásnac el bótsátása felõl való igeretet meg wijttya Isten az Abramnac. ) Es fõldnec minden nemzetségj meg áldatnac te benned.

[p 0010] 4 Mikor pedig Abram kí menne Haranból, az mint az WR mondotta vala nékie: Az Lotis el méne õ véle, Az Abram pedig hetuen õt esztendõs vala, mikor ki méne Haranból.

5 Es fel võué Abram az õ feleségét az Sárait, és az õ attyafiánac fiát, à Lotot, és minden ioszágát marháiát mellyet kerestec vala, és minden szemellyeket ( Vagy lelkeket. ) mellyeket szerzettec vala Haraban, kic el indúluán hogy meñénec Chanaan fõldére, végezetre oda iutánac.

6 Es által méne Abram az fõldõn mind Sichemîg, à Morechnec czerfás mezeiéîg, az Chananéusoc valánac pedig ackor abban az tartományban.

7 Annac okaért meg ielenéc az WR az Abramnac, és monda nékie: Az te Magodnac adom ez tartományt, és epite ott oltárt az WRnac, ki meg ielent vala néki.

8 Az vtán el méne oñét à hegyre, melly Bethelnec Nap kelet felõl valo részére vagyon, és ott voná fel Sátorát, Bethelt Nap nyugatra, és Ait Nap keletre hagyuán, és ott Oltárt epítuén az WRnac, az õ Neuét segitségûl hiuá.

9 Es elméne Abram, ( Az az, nagy sietséggel. ) szûnetlen menuén az Chanaan fõldénec dél felõl való részére.

10 Vala pedig azon az fõldõn éhség: Annac okaért alá méne Abram AEgyptumba, hogy ott élne mint egy iõueuëny, mert nagy szûkség vala az Chanaan fõldén.

11 Es mikor el kõzelgetet vólna AEgyptumhoz, monda az õ feleségénec az Sárainac: Mostan látom hogy te felõtte szép ábrazatú aszszoni állat vagy. ( Tudni illic, az AEgyptumbeli aszszoni állàtokhoz képest. )

12 Es ez kõuetkezhetic: Hogy az AEgyptumbéliec látuán tégedet, azt mondgyác: Ez ennec felesége, s-meg õlnec engemet, és tégedet eleuenen meg tartanac.

13 Mondgyad azért kérlec hogy én Húgom vagy, hogy te érõtted iól légyen az én dolgom, és az én lelkem éllyen te érõtted.

14 Lõn annac okaért, hogy mikor bé menne Abram AEgyptumba, látnác az AEgyptumbéliec hogy felõtte igen szép ábrázatú vólna az Sárai.

15 Es látuán õtet az Pharaó fõ fõ szólgaj, ditseréc azt az Pharaónac, és el viuéc õtet az Pharaó vduarába.

16 Es az Abrammal iól tõn õ érõtte, és valánac õ nékie iuhai, õkrei, szamári, szólgai, szólgáló leányi, nõstény szamári es teuei.

17 Meg veré pedig az WR az Pharaót felõtte nagy tsapásockal, és az õ vduara népétis à Sáraiért, az Abram feles1geiért.

18 Az Pharaó annac okaért az Abramot hiuatuán, monda nékie: Miért miuelted ezt én velem? Miért nem mondottad meg énnékem hogy tenéked Feleséged vólna?

19 Miért mondottad ezt: En húgom? hogy arra nézue azt magamnac feleségûl venném. Mostan annac okaért im hól az te feleséged, vîdd el és mennyel.

20 Es paranczolatot ada Pharaó õ felõle mind az õ szólgainac, kic el botsátac õtet, mind az õ felesegét, és minden marháiát valamelly õué vala.

XII. Rész. Abram es Lot ki iõnec AEgyptumból az houa éhség miatt mentec vala. De mikor eggyiût nem maradhatnánac, el válnac egy mastul. Az Isten meg ielenic Abrámnac és igeri néki az Chanaan fõldet, és az õ maguánac meg szaporitását.

1 FEl iõue annac okaért Abram AEgyptumból õ és az õ felesége, és minden valami õ ioszaga marháia vala, és az Lot õ véle egyetembe, az Chanaannac dél felõl való tartományába.

2 Az Abram pedig igen gazdag vala barmockal, Ezûstuel és Arannyal.

3 Es az melly úton el ment vala azon úton fel iõue, dél felõl való tarományból mind Bethelîg: Es az helîg holott elõszer néki Sátora vala, Bethel és Ai kõzõtt.

4 Az Oltárnac helyére, mellyet ott elõszer czinált vala, holott az Abram az WRnac Neuét segitségûl hiuá.

5 Az Lotnakis pedig ki az Abrammal iár vala, valánac iuhai és õkrei, és Sátorai.

6 Es immar az fõld nem ( Az az, Nem vala nekic az fõld elég, hogy ott lakhatnánac eggyûtt. ) szenuedhetivala, hogy egygyût laknánac, mert soc iószágoc marháioc vala, és egygyût nem maradhatnac vala.

7 Honnét támada versengés az Abramnac barom pásztori kõzõtt, és az Lotnac barom pásztori kõzõtt. Mert az Chanaanéusoc és az Perzéusoc laknac vala ackor azon fõldõn.

8 ( Attyafiac kõzt való eggyeségnec, es bekeségnec peldaia. ) Monda azért Abram à Lotnac: Kérlec hogy ne légyen versengés én kõzõttem és te kõzõtted, az én pásztorim kõzõtt és az te pásztorid kõzõtt, mert atyafiac vagyunc.

9 Auagy mind az egész fõld nintsené te elõtted? Kérlec vállyál el tõlem, ha bál kézre menendesz, én Iob kézre megyec, ha Iob kézre menendesz, én bál kézre megyec.

10 Fel emeluén azért Lot az õ szemeit, látá hogy az Iordánnac minden mezeie vizes fõld vólna. Mert minec elõtte el vesztette vólna az WR Sodomát és az Gomorráth, ollyan vala mint az WRnac kerte, és mint az AEgyptumnac fõlde, az Soárnac minden kõrnyéke.

11 Es választá magánac az Lot az ( Erti az Iordan vize mellet való mezõséget. ) Iordánnac egész mezeiét, és méne Lot Nap kelet felé, és illyen módon el válánac egy mástól.

12 Az Abram lakozic vala az Chanaannac tartományában, és az Lot lakic vala az mezõ városokban, és Sátorát fel voná Sodoma felé.

13 az Sodománac lakosi pedig gonoszoc valánac. Es az WR ellen felõtte igen vétkeztenec vala.

14 Az WR pedig monda az Abramnac, minec vtánna el váléc Lot õ tõle. Emeld fel mostan az te szemeidet és tekincz az helyrõl az holott vagy Eszakra, Délre, Nap keletre és Nap nyugatra.

[p 0011] 15 Mert mind az egész fõldet az mellyet látsz, néked adom: Es az te Magodnac mind õrõcké.

16 Es ollyanná tészem à te Magodat mint az fõldnec porà, hogy ha valaki meg számlálhattya az fõldnec porát, az te Magodatis meg számlálhattya.

17 Kelly fel és iárd el ez országot az õ hoszszára és szélességére, mert néked adom azt.

18 Elõb mozdîtá azért Sátorát az Abram, és el menuén lakozéc az Mamrénac mezeién, melly Hebron mellet vagyon, és ott az WRnac eppîte Oltárt.

XIII. Rész. Abram meg szabadittya az rabságtúl az Sodomabelieket, Gomorrabelieket és az Lotot minden marhaiockal egybe, az királyoc tiztelic az Abramot az diadalomért. Melchisedec Papis eleibe megyen, meg áldgya Abramot, kinec az Abram tizedét adgya az nyereségnec, de magánac abban semmit nem akar venni.

LÕn pedig Amraphelnec Sinar királyánac, Cheodorlaomernec Elam királyánac, és Ariochnac, Elásár királyánac, és az Thidalnac az Pogányoc királyánac ideiekben.

2 Hadat támasztánac ezec à Sodomabéli Bera király ellen, az Gomorrabéli Birsa király ellen, az Admabéli Sibna király ellen, az Siboimbéli Semeber király ellen, és az Beláhnac királlya ellen, melly Beláh az, az mellyet Soárnac hínac.

3 Mind ezec egybe gyûlénec Siddimnec võlgyében, melly immár mostan az Sós tenger.

4 Tizenkét esztendeig szolgáltac vala az Chedorlaomer királynac, és tizenharmadic esztendõben ellene támadtac vala.

5 Tizen negyedic esztendõben azért el iõue Chedorlaomer, és az királyoc kic õ véle valánac, és meg vérec az Oriásokat Astheroth Karnaimban, és az Zuzéusokat az HAMban. Es az Eméusokat az Ciriathaim mezeiében.

6 Es az Horéusokat az õ hegyeken, az Seir hegyén, mind az Parannac mezeiéîg, melly vagyon az puszta mellet.

7 Es meg téruén menénec Hen Mispatba, melly most az Cades, és el pusztîtác az Amalechitáknac minden tartományokat, és az Emorréusokatis kic laknac vala Haseson thamárban.

8 Annac okaért ki méne az Sodománac királlya, és az Gomorránac, Admáhnac, Seboimnac, Beláhnac, az az, Soárnac királlya, és meg ûtkõzénec azockal az Siddimnec võlgyében.

9 Tudni illic, Chedorlaomerrel Elámnac királlyáual, és Thidallal az Pogányoc Királlyáual, Amraphellel az Sinarnac királlyáual, és Ariochual az Elásárnac királlyáual, négy király õt király ellen.

10 Az Siddimnec võlgye pedig bõwelkedic vala enywnec ( Vagy, Mésznec. ) vermeiuel. El futamodánac pedig az Sodománac, és az Gomorráhnac királlya, és esénec azokba, az tõbbi pedig el futánac à hegyekre.

11 Es el viuéc Sodománac és Gomorráhnac minden gazdagságát, és minden eledeleket, és el menénec.

12 El viuéc Lototis az Abram attyafiánac fiát minden marháiáual egybe, és el menénec, mert az Lot lakic vala Sodomában.

13 El iõue pedig egy, ki el szaladot vala, és meg monda az Eber nemzetibõl való Abramnac, ki lakic vala az Emorréus Mamrénac az Escholnac és az Hanernec attyafiánac mezeién, kic az Abrammal szõuetséget szezettec vala.

14 Meg hallá azért ( Abramnac vitessége, ki meg vér háza népéuel és valami keués pogányokal négy királt. ) Abram hogy az õ attyafia fogságba esett vólna, és fel fegyuerkezteté az õ házában neuekedet szólgai kõzzõl, viadalhoz három száz tizen nyóltzat, és vtánnoc méne mind Danîg.

15 Es meg osztá seregét azoc ellen ettzaka, õ es az õ szólgai, és meg veruén ûzéc õket mind Hobaîg, melly Damascusnac bal kéz felõl való reszérõl vagyon.

16 Es viszsza hozuán minden gazdagságot, az Lototis az õ ioszágáual egybe viszsza hozá, annac felõtte aszszoni állatokat és soc népet.

17 Ki méne annac okaért à Sodománac királya õ eleibe, minec vtánna meg tert vólna õ az Chedorlaomernec és az õ véle való királyoknac meg veresébõl, az Soárhnac võlgyébe, melly király võlgyénec neueztetic.

18 Az MELCHISEDEC pedig az Sálemnec királya, võn (Abram eleibe) kenyeret és Bort, és õ miuel hogy az Magasságos Erõs Istennec Papia vala.

19 Meg áldá õtet, és monda: Aldot az Abram az Erõs Magasságos Isten elõtt, az Menynec és Fõldnec Bíróia elõtt.

20 Es áldot az Erõs magasságos Isten, ki az te ellenségidet adta az te kezedbe. Adá azért (az Abram) tizedet mindenekbõl õ nékie.

21 Es monda az Sodománac királya az Abramnac: Add meg énnékem az népet, és egyéb nyereséget végy magadnac.

22 Ackor monda Abram az Sodoma királyánac. ( Az az, meg eskõttem fel emelt kézzel Istennec. ) Fel emeltem az én kezemet az Magasságos WR Istenhõz, az Menynec Fõldnec Bíróiához.

23 Hogy semmit abban az mi tiéd czac egy fanal szálatis, vagy egy saru kõtõt el nem vészec, hogy ne mondhassad azt: En gazdagittottam meg az Abramot.

24 Azoktól meg válua, az mit meg õttenec ez szólgác, és az férfiaknac részec kiuõl, kic én velem el iõttec vólt, az Aner, Eschol, Mamre, õk vegyéc ki az õ részeket.

XV. Rész. Igeretet teszen Isten Abramnac az õ nemzetségénec meg szaporitasáról, és hogy noha az õ nemzetsége soc esztendeig rabságban leszen, mind az által meg szabadittya azokat es az Chanaan fõldét nékiec adgya, melly dolgot az Isten latható iellelis meg erõssit.

[p 0012] 1 EZeknec vtánna szóla az WR az Abramnac látás által, ezt monduán: Ne fély Abram. En paysod vagyoc te néked, az te iutalmad felõtte igen bõwséges.

2 Es monda az Abram: WRam Isten, Mit adnál ennekem holott én magzatoknélkûl élec, és az kire az én házam száll, ez Damascumbeli Eliezer?

3 Esmét monda Abram: Imé ennékem nem adtál magot, és imé az én házámban neuekedet szólgám leszen az én õrõkõsõm.

4 Es imé szóla az WR õ néki, monduán: Ez nem lészen te õrõkõsõd, hanem az ki származic te tûled, az lészen az te õrõkõsõd.

5 Es ki viué õtet és monda: Tekints fel mostan az Eegre és számláld meg az czillagokat, ha azokat meg számlálhatod. Es monda nékie: Igy lészen az te magod.

6 Es hûn az Istennec, és az tulaydonitatéc õnéki igazúlására.

7 Es monda nékie: En vagyoc az WR ki tégedet ki hoztalac az Chaldéanac városából, Vrból, hogy néked adnám ez fõldet, hogy bîrnád azt õrõkség szerint.

8 Monda pedig (az Abram:) WRam Isten, mirõl tudhatom meg hogy ez fõldet bîrom.

9 Es felele néki: Hozz énnékem három esztendõs ûszõt, három esztendõs keczket, és három esztendõs Kost, Gerlitzet és Galamb fiat.

10 El hozuán azért mind azokat, ketté vagdalá azokat, és mindeniknec fele részét az másic fele része ellenébe helyheztette vala, De az madarakat ketté nem vagdalta vala.

11 Es mikor az madarac esnénec az tagokra, az Abram el ûzi valà azokat.

12 Mikor pedig az Nap immár el nyugodnéc, az Abramra nagy álom eséc, és nagy félelem, és setétség võué õtet kõrnyûl.

13 ( Az isten iõuendõt mõd Abramnac, az õ nemzetségénec AEgyptumban valo fogságárol, ésonnét való meg szabadulásárol. ) Es monda az WR az Abramnac: Bizon8yal tudgyad hogy az te Magod iö+ueuény lészen idegen fõldõn valóknac, és õket nyomorgattyác négy sz4áz esztendeîg. ( Moses, Exod. 12. 439. eztendõt tu:laydonit az Sidóknac AEgyptûbeli fogságoknac. Holot azt kell meg tudni, hogy ez eztendõket nem attól az idõtûl kell számlálni mikor Iácob AEgyptumba megyen, hanem az Abramnac hiuatalától fogua, mert ackor mindgyarast bûdostac. Mikor pedig Abrahà ki iõtt Chaldeábol 75 eztendõs volt. az vtán 25 eztendõuel szûletic isác Gen. 21. Isác 65 eztendõs korában szûli Iácobot: Iácob 130 eztendõs korában mégyen AEgyptumba, ez tészen 215. eztendõt. De Moses 436 eztendõt mond ebbõl azért vedd ki az 215. marad 215. Azért AEgyptusban vóltac 215. egész ezdendeig. )

14 Es az népet az mellyenec sz4+olgálnacén meg itélem, és annac vtánna ki iõnec nagy gazdagságual.

15 Te pedig az te atyaidhoz mégy nagy békeséggel, és el temettetél ió vénségben.

16 Es õk negyedic ember nyom el múlua, ide meg térnec. Mert az Emorréusoknac hamisságoc, még bé nem tõlt.

17 Es lõn hogy mikor az Nap immár el ment vólna és setéség vólna, imé egy fûstõlgõ kementze láttatéc, és tûzes26 világosság, melly által megyen vala az el vagdaltatott tagoc kõzõtt.

18 Az napon tõn az WR Szõuetséget az Abrammal, ezt monduan: Az te Magodnac adom az tartományt, az AEgyptumnac folyó vízeiétõl fogua, mind amaz nagy Euphrates ( Sidóiûl. Perath. ) folyó vízîg.

19 Az Cenéusokat, Cenizéusokat, és az Cadmonéusokat.

20 Az Hitthéusokat, Perizéusokat, az Oriasokat.

21 Az Emorréusokat, Canaanéusokat, Girgaséusokat és az Iebuséusokat.

[XVI.] Rész. (8 Az Sárai nem várhattya az Isten igeretínec bé tellyesedését, az Abram nemzetségénec meg szaporodása felõl, azért az õ szolgalo leányat adgya õ melléie hogy azon fogadgyon magot, terehbe esic az Hágar, el hiszi magat, az aszszonya ellen szaruat emel, ki ûzi az házból az aszszonya, meg ielenic néki az Angyal, haza kûldi õtet, és az õ fia felõl igeretet teszen néki. )8

1 ES mikor az Sárai az Abram felesége nem szûlne nékie, vala néki egy AEgyptumból való szolgáló leánya, kinec neue vala Hágar.

2 Monda azért Sárai az Abramnac: Imé az WR bé zárlotta az én méhemet hogy én ne szûllyec. ( Az szenteknec erõtlensegeknec példaia. ) Kérlec meny bé az én szolgáló leányomhoz, talám az által meg eppûlec. Es engede Abram az Sárai szauánac.

3 Võué azért Sárai az Abram felesége az AEgyptumbéli Hágárt az õ szolgáló leányát, tíz esztendõuel az vtán hogy Abram az Chanaan fõldén kezdet vala lakni, és adá azt Abramnac az õ fériénec feleségûl.

4 Es bé méne Hágárhoz, ki fogada az õ méhében. Es mikor látta vólna õ hogy fogadot vólna méhében, nem valabõfûleti az õ aszszonyánac õ elõtte.

5 Monda pedigSárai az Abramnac: ( Vagy. Az éu [!] raytam eset boszszu te reiád sallyon. ) néked kõszõnõm az én raytam esett boszszúságot. En adtam az én szolgáló leányomat te melléd, és miuel hogy láttya hogy teréhbe esett, semmi bõtsûletem nintsen elõtte, tégyen itéletet az Isten én kõzõttem és te kõzõtted.

6 Kinec felele Abram: Imé az te szolgáló teányod [!] az te kezedben vagyon, azt miuellyed véle az mi te néked tettzic. Nyomorgattya vala azért Sárai õtet, és el futa õ elõtte.

7 De mikor àz WRnac Angyala találta vólna õtet az forrás mellet az puztában, amaz forrás mellet, melly vagyon az Súrra ménõ út mellet.

8 Monda: Hágar Sárainac szolgáló leánya, honnét iõysz és houa mégy? Es az monda: Az Sarainac az én aszszonyomnac, elõtte futoc én.

9 ackor monda néki az WRnac Angyala: Téry meg az te aszszonyodhoz, és alázd meg magadat az õ keze alatt.

10 Es annac felõtte monda az WRnac Angyala: Igen meg fokasitom az te Magodat, annîra hogy soksága miatt meg nem számoltathatic. [p 0013]

11 Az vtán monda az WRnac Angyala: Imé nehezkes vagy, és szúlsz fiat, neuezed azért õtet ( Ismael az az, meg halgatta az erõs Isten. ) Ismaelnec, miuel hogy Isten meg hallotta az te nyomoruságodat.

12 Az pedig lészen fene ember. Az õ keze lészen mindenec ellen, és mindenec keze õ ellene, ( Az az határos lészen birodalma az õ attyafiainac birodalmaual, nem fél tõlõk semmit. ) és minden õ attyafiainac ellenekbe lakozic

13 ( Hágar Iehouanak neuezi az Angyalt mellybõl meg tetzik hogy ez nem teremtetet Angyal volt, hanem az Istennec fia, ki miuel hogy látható abrazatba ielenik valameg az keuetkezendõ testesûlesnek bizonsagaért, annak okaért neueztetic Angyalnac. (2 ... ] ISMAEL. ) Es neuezé az Hágar az Vrnac neuét, ki õ véle szollot vala. Te vagy Isten ki látsz engemet: Mert ezt mondgya vala: ( Ez versnec vtolso reszét soc képpé fordittiac és magyarazzác. leronymus igy forditoota: Auagy nem láttamé az engem látót hátúl. Az az, homalyoson, mert az kit hatúl latunc, homalyoson lattyuc. Tremellius igy fordittya: Auagy nem látoké mostis, minec vtánna az emgem [!] Látót láttam. Az az, noha lattam az Istennec Angyalát, de nám látoc azért , az az, nem holtam meg. Nemellyec igy fordittyác az mint mi foditottuc, értelme pedig ez: Ennec elõtteis noha soc io tetemenyet kostoltam meg Istennec, mind az által nem võttem eszémben magamat, mostis holott Isten az puztabannis velem vagyon, nem võttem volna eszembe magamat, ha az Isten nem tekintet volna reiám, és õ nem ebreztet volna fel ) Auagy mostis nem az engem látó vtán latóké.

14 Annac okaért neuezé az forrást ( Az az, Eelõnec és engem látónac forrása. ) Lachairoj-nac, melly vagyon az Cades es Bered kõzõtt.

15 Szûle azért Hágar Abramnac fiat, és neuezé Abram az õ fiánac neuét, mellyet szûle az Hágar, Ismaelnec.

16 Az Abram pedig vala nyóltzuan hat esztendõs, mikor az Hágar szûlé az (2 ... ] Ismaelt.

[XVII.] Rész. (8 Az Isten az õ igeretinec meg erõssitésére adgya iegyûl az kõrnyûl metelkedést, mellyet paranczol hogy meg tartsanac. Az Abramnac és Sarainac el valtóztattya Isten nevét, igeretet teszen az Isaáknac szûletése felõl, az ismaelnekis meg áldása felõl. Kõrnyûl meteli Abraham magát és minden háza népét. )8

1 MIKOR pedig Abram kilentzuen kilentz esztendõs vólna, meg ielenéc néki az WR, és monda nékie: En vagyoc az Erõs, Mindenható Isten, iáry én elõttem szûntelen: és légy álhatatos.

2 Es az én Szõuetségemet helyheztetem én kõztem és te kõzted, és tégedet felõtte igen meg szaporîtlac.

3 Es le búrú1la Abram az õ ortzáiára, és szóla õ véle az Isten, monduán.

4 En felõlem, ím hól az én Szõuetségem te veled, Hogy lészesz te foc nemzetségeknec Attya. (2 ... ]

5 Es nem hiuattatic à te neued ez vtán Abramnac, hanem az te neued lészen ( Abraham annit tészen; mint soc nemzetségeknec Attya. ) Abraham, mert soc népeknec attyáuá tõttelec tégedet.

6 es meg sokasitalac tégedet felõtte igen, azt miuelem hogy soc népec származzanac te tõled, királyokis származnac te tõled.

7 Es helyheztetem az én szõuetségemet én kõzõttem és te kõzõtted, és az te Magod kõzõtt te vtánnad az õ nemzetségekben õrõcké való szõuetséggel, hogy legyec te néked Istened , és à te Magodnac te vtánnad. (2 ... ]

8 Es adom te néked és à te Magodnac te vtánnad, à fõldet mellyen iõueuény vóltál, tudni illic à Chanaannac egész fõldét õrõcké való birodalmú1l, és lészec nékiec istenec.

9 An8ac felõtte monda Isten az Abrahamnac: Te pedig az én szõuetségemet meg õrizzed, te és az Magod te vtánnad az õ nemzetségekben.

10 Ez pedig az én szõuetségem, én kõzõttem és ti kõzõttetec, és te vtánnad való Magod kõzõtt, mellyet meg kel tartanotoc, hogy ti kõztetec minden férfiu ( Az kõrnyûl metelkedésnec historiáia, mellyet isten adott Abrahaminacaz õ soc igerétinec meg erõsitésére iegyûl, Rom:4. ) kõrnyûl metéltessék.

11 kõrnyûl metellyétec pedig à ti férfiui testeteknec bõrénec eleit, és az lészen az én kõztem és ti kõztetec való szõuetségnec Iele.

minden férfiu annac okaért nyóltzad napon az õ szûletése vtán kõnyûl metéltesséc ti kõtetec az ti nemzetségtekben, akar házatokban neuekedett szolga, akar pénzen võtt, akar mi idegenec kõzzûl való, az ki nem az te Magodból való.

13 kõrnyûl metéltesséc mondoc, mind házadnál neuekedett szolgád, mind pénzen võtt szolgád, és lészen az én szõuetségem à ti testeteken ( õrõcké valónac mongya à szõuetséget, annac állattyara nézue, Ha pedig a kõrnyûl metelésrõl érted, õrõcké valónac mongya azt Sido szolás40nac môgya szerint, kic az hoszú idõt õrõcké valónac mongyác, Mert a kûlsõ testnec kõrnyûl metelése minket nem kõtelez, melly helyébe à kereztség vagyon, mellynec általa lélekben kõrnyûl metelkedûnc, Lásd meg Coloff:2. ) õrõcké való szõuetségûl.

14 ( Az Istentõl szereztetet szentségeknec meg vtálóia nem lészen bûntetésnélkûl ) Az kõrnyûl meteletlen férfiu pedig, à ki az õ férfiuj testénec bõrét kõrnyûl nem metéli, bizon1nyal el tõrõltetic az õ népe kõzûl, ez okért, mert fel bontotta az én szõuetségemet.

15 Annac felõtte monda Isten az Abrahamnac: az te feleségednec az Sárainac nem Sárai lészen neue, hanem Sára lészen az õ neue.

16 Es meg áldom õtet, és adoc attól néked fiat, meg áldom mondoc õtet, és foc népeknec királyaj származnec õ tõle.

17 Ackor búrú1la Abraham az õ ortzáiára, és mosolyoguán monda az õ sziuében: Auagy száz esztendõs embernec lészené gyermeke? Auagy Sára kilentzuen esztendõs léuén szûlheté?

18 Es monda Abrahan az Istennec? Vayha az ismael élne te elõtted.

19 Kinec monda az Isten: Kétségnélkûl à te feleséged Sára szûl te néked fiat, és neuezed azt Isháknac, és meg erõssitem az én szõuetségemet õ véle õrõcké való szõuetségûl az õ vtán8a való maguánac.

20 Az Ismael felõlis meg halgattalac tégedet, imé meg áldom õtet, és gyûmõlczezõué tészem õtet, igen meg sokasitom õtet, tizenkét Feiedelmeket nemz, és nagy néppé tészem õtet.

21 Az én szõuetségemet pedig meg erõssitem az isháckal kit néked szûl az Sára ez idõkorban az más esztendõben.

22 Es mikor el végezte vólna véle való beszéllését, fel méne az Isten Abrahamtól.

23 Võué azért Abraham az Ismaelt az õ fiát, és minden házában szûletett szolgákat, és à kiket pénzen võtt vala, minden férfiat ki az õ házában való vala, és vgyan azon napon az õ férfiui testeknec bõrénec eleit el mettzé, az mint õ véle szólot vala az Isten.

24 Az Abraham pedig kilentzuen kilentz esztendõs vala, mikor õ maga az õ férfiuj testénec eleit el mettzé.

25 ismael pedig az õ fia tizen [p 0014] három esztendõs vala, mikor az õ férfiui testénec bõrénec eleit el mettzéc.

26 Mind egy napon metéltetet kõrnyûl az Abraham és ismael az õ fia.

27 Es minden õ háza népe, házánál szûletett szólga, és minden idegentõl võtt

[XVIII.] Rész. (8 Megjelenéc az Isten Abrahamnac Angyalockal egybe emberi ábrazatban, kiket bé hiuán az õ szállasára gazdalkodic nékiec, iõuendõt mondanac az Isaknac szûletésérõl, mellyet Sára meg nenet, de meg dorgáltatic az õ hitetlenségérõl. Meg ielenti Isten Abrahamnac hogy Sodomát el akariave teni. Kõnyõrõg Abraham az Istennec á Sodombéliec [!] mellet, hogy ha egy néhány igazat találnac azoc kõzõtt, ne veszesse el õket. )8 1 Meg ielenéc pedig õ néki az WR az Mamrénac mezeién, és õ ûl vala az õ Sátoránac aytaiában, mikor az Nap immár fel melegedet vóna.

2 Es mikor fel emelte vóna az4 õ szemeit, tekinté és imé három férfiac állanac vala õ elõtte, kiket mikor látot vólna, futamodéc azoknac eleibe à Sátornac aytaiától, és az fõldra hayla.

3 ( Abrahamnac gazdalkodásánat [!] példáia, Ebrae: 13. Elõzer pedig kõzõnséges képpen szol nékic, Az vtanegyenkint kinállya õket ) Es monda[ Ió Wraim, Ha kedues vagyoc te elõtted, kérlec ne kerûld el à te szolgádat.

4 Hozzanac kérlec egy keués vizet, és mossátoc meg az ti lábaitokat, és nyugodgyátoc è fa alatt.

5 azonkõzben hozoc egy falat kenyeretis, és erõsîtsétec meg (az étellel) à ti sziueteket, az vtán úgy mennyetec el, miuel hogy én hozzám ti szolgátokhoz bé tértetec. Es mondánac[ Czelekedgyél úgy az mint szólál.

6 Azért sietséggel bé menuén Abraham á Sátorba az Sárához, monda: Hamar sies végy három mértec Semlye lisitet, gyúrd meg és sûss pogátsakat az hamú alatt.

7 Az Abrahan pedig futa az õ barmainac niáiához, és hozá gyermekdéd kõvér bornyú1t, és adá az szolgánac, ki siete azt el keszîteni.

8 Es illyen módon véuén vaiat és teijet, és à bornyút mellyet készîtet vala, azokat eleikbe téué: õ pedig áll vala az fa alatt õ mellettec, és euénec.

9 Es mondánac nékie: Hól vagyon Sára à te feleséged? Ki felele: Am az Sátorban vagyon.

10 Monda pedig (azoknac egygyic) Kétségnélkûl ( Sidõiûl Meg téruén meg térec. ) meg térec te hozzád ez idõkorba (eztendõ múlua) és imé à te feleségednec àSáránac fia lészen. A Sára pedig halgat vala à Sátornac aytaiában, melly vala (az Angyalnac) háta megett.

11 Az Abraham pedig és à Sára vén emberec valánac és idõsõc, és àSárában meg szûnt vala az aszszoni állatoknac természetec.

12 ( A szentec erõtlenségénec példáia. ) mosolyodéc azért à Sára õ magában, monduán: Minec vtánna meg vénhõdtem, mimódon adnám magamat testi gyõnyõrûségre ? Annac felõtte az én ( Sára wránac neuezi Abrahamot, 1.Pet: 3. ) wramis meg vénhedt.

13 Ackor monda az ( Iehouánac neuezi az Angyalt, miuel hogy nem teremtetett Angyal vólt, hanem Istennec Fia, ki Angyalnakis mondátic az meg ielenésre nézue. mert az Angyal annyit tészen, mint kõuet. ) WR az Abrahamnac: Miért mosolyodéc à Sárah ezt monduán[ Vallyon lehetségesé hogy én szûllyec holott én meg vénhõdtem?

14 Auagy el titkoltathaticé valami az WR elõtt? Az meg mondott idõre meg térec hozzád ez idõkorba, és lészen Sáránac fia.

15 Az Sára pedig meg tagadá, monduán: Nem mosolygottam, miuel hogy fél vala. De monda (az WR:) Nem mondasz igazat, mert mosolyodál.

16 Az vtán fel keluén onnét az férfiac, Sodoma felé néznec vala. Abraham pedig megyen vala vélec hogy õket el késérné.

17 Es monda az WR: Auagy el titkollyamé én Abrahamtól az mit akaroc czelekedni?

18 Az Abrahamtól mondom, kitõl nagy és hatalmas nép származic, és kiben meg áldatnac fõldnec minden népei.

19 Mert tudom hogy õ meg parantsollya az õ fiainac és az õ háza népénec õ vtánna, hogy meg õrizzéc az WRnac útát, és tselekedgyenec igasságot és itéletet, hogy meg adgya az WR Abrahamnac az mit néki igért.

20 Monda azért az WR: A Sodománac és Gomorránac kiáltása miuel hogy meg sokasodott, és az õ bûnõc igen meg nehezedett.

21 ( Emberi mód szerint szól, mellyel ielenti hogy oknélkûl és hirtelen semmit nem czelekeszic, miképpen illic az igaz Biróhoz. ) Alá megyec most és meg látom, ha az én hozzám iutott kiáltás szerint valóba vgy tselekedtenec. Hogy ha nem, hogy meg tudgyam.

22 Mikor pedig az férfiac onnét el mentenec vólna, menénec Sodomába, az Abraham pedig még az WR elõtt áll vala.

23 ( Az Abraham kõnyõrõg Istennec az Sodomabeliekért. ) Es hozzá iárú1luán az Abraham, monda[ Auagy el veztedé az igazatis az gonoszual egybe?

24 ( Az Isten keués iámborokért, soc gonoszokat megtart. ) Talám vadnac õtuen igazac abban az városban, auagy el veztedé és nem keduezszé à hel1nec az õtuen igazakért à kic vadnac az városban?

25 Táuól légyen tõled hogy illyen dolgot czelekednél, hogy el veszessed az igazat az istenteleñel, és úgy iárion az igaz mint az istentelen, táuól légyen ez te tõled, auagy ez egész fõldnec Biráia nem czelekednéké itéletet.

26 Es monda az WR: Ha találandoc Sodomában à városon belõl õtuen igazat, mind az egész helnec meg kegyelmezec azokért.

27 Es feleluen Abraham, mõda: Im most kéuáñéc szólni az én wramnac, noha por és hamú1 vagyok.

28 Talám az õueñec lészen õt hiu, auagy el vesztedé az egész várost az õtért? Es monda: Nem vesztem el ha találandoc ott negyuen õtõt.

20 [!] Esmét szóla az Abraham, és monda: Talám találtatnac ott negyuenen, Es monda: Nem vesztem el az negyuenért.

30 Es monda Abraham: Kérlec ne haragodgyéc meg az én Wran ha szóloc, Talám találtatnac ott harmintzan. Felele az WR: Nem veztem el ha találoc ott harmintzat.

31 Monda esmét: Imé még kéuáñéc szólni az én Wramnac, talám találtatnac hú1szan. Felele az WR: Nem veztem el az húszért.

32 Monda végezetre: Ne haragudgyéc kérlec az én Wram ha szóloc czac egyszer. Talám találtatnac [p 0015] ott tízen. Felele: Nem vesztem el az tízért.

33 Es el méne az Wr, minec vtánna el végezte vólna Abrahammal való beszéllését, az Abraham pedig meg tére az õ helyére.

[XIX.] Rész. (8 Az Isten el vezti Sodomát és Gomorrát minden tartományáual egybe, az természet folyása ellen való vndoc bûnért, hogy ez bûntetés, lenne az õ bûn ellen való haragianac õrõc példáia. Meg tartya az Lotot, de az felesége só báluánnyá változic. Vétkezic az õ leániual. )8 1 ES mikor amaz két Angyal Sodomába iutot vólna estue, az Lot ûl vala Sodománac kapuiában, kiket mikor látot vólna, fel keluen eleikbe méne, és az õ ortzáiáual az fõld felé hayla.

2 Es monda: ( Lotnac gazdalkodasánac példaia. ) Mostan immár, én Wraim kérlec térietec à ti szólgátoknac házához, és hállyatoc ott, mossátoc meg lábaitoc, és reggel fel keluén úgy mennyetec el à ti útatokra: Kic mondánac; Nem mégyûnc hanem az útzán hálunc.

3 De mikor igen kénszer11tené õket, bé téruen õ hozzáia bé menénec az õ házába, és szerze nékiec lakodalmat, és pogátsakatis sûté, és éuénec,

4 Minec elõtte pedig le fekeñi mennénec, à városnac férfiai, tudni illic az Sodománac férfiai kõrnyûl võuéc à házat, kitsíntõl fogua nagyîglan, mind az egész kõss423ég az városnac minden részébõl.

5 Es szólîtác Lotot, monduán néki: Hól vadnac amà férfiac kic te hozzád iõuénec ez éijel? Hozd ki azokat mi hozzánc, hogy ( Az az, hogy meg ferteztessûc õket. ) esmeriûc õket.

6 Ackor ki méne õ hozzáioc Lot az aytó eleibe, és vtánna bé zárlá az aytót.

7 Es monda nékiec: Kérlec attyámfiai, Ne czelekedgyetec illyen gonossságot.

8 Imé vadnac énnékem két leánim, kic még férfiat nem esmertenec, ki hozom azokat ti hozzátoc, és czelekedgyetec azockal az mint néktec tettzic, czac hogy ez emberec ellen ne vétkezzetec, miuel hogy ezec iõttec az én házamnac árnyka alá.

9 Kic felelénec: Eregy el iñét. Esmét mondánac: Egyedûl it à mi városunkban iõueuény léuén, õ szabnaé mi nékûnc Tõruén1t? Mayd gonoszbúl czelekedûnc te veled hogy nem azockal. Es mikor reá rohántac vólna az Lótra, immár az aytót akariác vala bé rontani.

10 Es ki nyuytuán az férfiac az õ kezeket, bé ragadác az Lotot õ hozzáioc, és az aytóo bé zárlác.

11 ( Az tiztatalan bú1ialkodasnac bûntetesénec példáia. ) Az férfiakat pedig kic az aytó eõtt állanac vala, meg veréc vakságual kitsinytõl fogua nagyîglan, annîra hogy az aytónac keresésében meg fáradnánac.

12 Es mondánac à férfiac Lotnac: Vagyoné it ez városban valaki hozzád tartozó, akar Võd, akar fiaid és leánid? Mindeneket kic te hozzád tartozóc vígy ki è helbõl.

13 Mert el vezttyûc è helyet, miuel hogy ezeknec kiàltàsoc nagy az WR elõtt. Mert az WR kûldett minket hogy el veszessûc è várost.

14 Ki menuén azért az Lot, szóla az õ veínec kic az õ leánit võttéc vala, és monda: Kellyetec fel mennyetec ki ez helybõl, mert mayd el veszti az WR è várost, de az õ veinec láttatéc tsac tréfálni.

15 Es mikor haynal fel iõtt vólna, az Angyaloc erõltetic vala az Lotot, mõduán, Kely fel, vegyed feleségedet, és az te ielen való két leányodat, hogy ele ne veszsz ez városnac bûntetésében.

16 Es mikor késedelmeznéc, fogác à férfiac az õ kezét és az õ feleségénec és két leányinac kezeket, miuel hogy az WR keduezne õ néki, és ki víuéc õtet és hagyác õtet az városon kiuõl.

17 Es mikor ki vittéc vólna õket, monda (az èggyic:) szaladgy el tarts meg az te életedet, hátra ne tekints, és sohól ez egész mezõn meg ne álly, amaz hegyekre szaladgy, hogy el ne veszsz.

18 Es monda Lot nékiec: Ne édes wraim.

19 Imé mostan à te szolgád keduet talált te elõtted, és naggyá tõtted à te irgalmasságodat, mellyet czelekedtél az én életemnec meg tartásában. En pedig nem szaladhatoc amà hegyre, netalám el ér engemet à veszedelem és meg haloc.

20 Im hól kõzel vagyon egy város, hadd fussac oda, kits423iny város az; hadd szaladgyac oda, nám kitsiny város az, hogy éllyen az én lelkem.

21 Mond azért nékie: Im meg tekintelec è dologbannis, hogy el ne veszessem azt az várost à mell6rõl szóltál.

22 ( Az Isten vgy el nen veztheti à gonoszkat, hogy az iokat meg ne tartaná. ) Sies szaladgy oda. Mert nem czelekedhetem addîg semmit mîg oda nem iútsz, azért neuezéc azt az várost ( Soä1r, az az, kitsiny. ) Soárnac.

23 Az Nap immár fel támadot vala, mikor az Lot Soárba iuta.

24 ( Az Istennec rõttenetes haragiánac az tiztatalan paraznaság ellen, és az õrõc kárhozatnac példáia. Luc: 17. 1. Pet: 2. Iudae 1. Ezech: 16. Oseae 11. Ierem: 50. Esa: 13. ) Es botsáta az WR Sodomára és Gomorráhra kénkõues tûzet, az Wrtól az égbõl.

25 Es el sûllyezté à varosokat, és mind azt az egész lapátzot, és mind az városokanc lakosit, az fõldnec fûuétis.

26 Es mikor az õ felesége hátra tekintet vólna, Só báluánnyá változéc.

27 Es fel kelé Abraham reggel, és oda az helyre méne, holott az WR elõtt állott vala.

28 Es mikor tekintet vólna Sodoma és Gomorráh felé, és mind az egész lapátznac tartománya felé, látá hogy fel menne añac à tartománynac fûsti, mint az kementzénec fûsti.

29 Es lõn mikor el vesztené az Isten annac az lapátznac városit, meg emlékezéc az Isten az Abrahamról, és ki kûldé Lotot az veszedelembõl, mikor elsûllyeztené az városokat à mellyekben lakot vala Lot.

30 Az Lot pedig fel méne Soárból hogy lakoznéc à hegyen, és õ véle egygyût az õ két leáni, mert fél vala lakni Soárban, és lakozéc egy barlangan õ, az õ leániual egybe.

31 Es monda az õ nagyobbic leánya à kissebbiknec: A mi Atyánc meg vénhõdt, és nintsen è fõldõn férfiu ki mi hozzánc be iõhetne az egész fõldnec szokása szerint.

[p 0016] 32 Adgyunc Bort azért innia à mi atyánknac, és Hályunc õ véle, és fogadgyunc magot az mi Atyánktól.

33 Adánac azért innia Bort az õ Attyoknac az ettzaka, ( Az szenteknec nagy eseteknec peldáia. ) és bé menuén à nagyobbic, hála az õ Attyáual, õ pedig nen érzé meg, Sem azt mikor az melléie fekûnnéc, sem azt mikor fel kelne.

34 Másod napon monda az nagyobbic az kissebbiknec: Imé én ez el múlt éijel háltam az én Atyámmal, adgyunc Bort innia ez éijelis, és meñy bé hály õ véle, és támaszszunc magot à mi Atyánktól.

35 Adánac azért az éttzakais az õ Attyoknac iñia Bort, és fel keluen à kissebbikis hála az õ Attyáual, õ pedig nem érzé meg mikor az oda fekeñéc, sem mikor fel kelne.

36 Es teréhbe esénec az Lotnac két leáni, az õ Attyoktól.

37 Es szûle az nagyobbic fiat, és neuezé az Moabnac, ez az Moabitáknac Attyoc mind ez napîglan

38 Az kissebbikis szûle fiat, és neuezé azt Benamminac, ez az Ammonitáknac Attyoc mind ez maj napîglan.

[XX.] Rész. (8 Az Abimelech király el veszi Abrahamtól az õ feleségét az Sárát: demikor az Istentõl meg intetet vólna az király, meg adgya azt Abrahamnac, és meg feddi mind az kettõt, hogy õk adtac vólna arra néki okot. )8

1 Es el menuén Abraham innét dél felõl való tartomán1ba, lakozéc Cades és Svr kõzõtt, és lakéc mint iõueuény Gerárban.

2 Es monda Abraham az õ felesége felõl: En húgom. El kûlde azért Abimelech az Gerárnac királya, és el viteté az Sárát.

3 Méne pedig az Abimelechhõz Isten álomban étzaka, és mõda nékie: Imé ezeñel meg halsz ez aszszoni állatért az mellyet el hozattál, miuel hogy õ nékie férie vagyon.

4 Az Abimelech pedig ingyen nem illette vala à Sárát, és monda: Wram az igaz és ártatlan népetis meg õledé?

5 Auagy nem õ mondattaé ennékem, à Sáráis pedig azt mondotta, eñekem Bátyám, ( Az az, Ió lelki esmeretbõl miueltem, nem gonosz indulatbol, vagy ártalomra valo szandékból. ) az én sziuemnec ártatlanságában miueltem azt.

6 Es monda az Isten nékie álomban: Enis tudom hogy à te sziuednec ártatlanságában miuelted ezt, azért tartoztattalac énis, hogy ne vétkeznél én ellenem, azért nem engedtem hogy illetnéd azt.

7 Mostan azért add meg az embernec az õ feleségét, mert Propheta, és imádkozic te érõtted és élsz, hogy ha pedig meg nem adandod, tudgyad hogy bizoñyal meg halsz, mind te, mínd pedig valami hozzád tartozó.

8 Fel kele azért Abimelech reggel, és elõ hiuatá minden szólgait, és meg beszéllé mind è beszédeket az õ hallásokra, és azoc igen meg remûlénec.

9 Az vtán hiuatá Abimelech az Abrahamot, és monda nékie: Mit czelekedtél mi velûnc? Es mit vétkeztem te ellened? hogy én reám és az én országomra illyen nagy bûnt hoztál, ollyat czelekedtél en ellenem, mellyet nem kellet vólna czelekedned.

10 Es monda Abimelech Abrahamnac: Mitsodára nézue miuelted ez dolgot?

11 Felele az Abraham: Mert így gondolom vala: Bizony ninczen az Isteni félelem ez helyen, meg õlnec azért engemet az én feleségemért.

12 ( Tharénac hárõ fia vólt, Abraham, Nachor Haran, Harannac leánya vólt Iska Genes: 11. Azt mondgyac6 à Sidoc hogy ez vólt à Sára, kit Abraham mond az õ Attya leányánac, az az, vnokáiánac, de nem az õ Annya leányánac, miuel hogy Tharénac más feleségetõl vólt Haran. ) Bizonnyal pedig énnékem Húgomis, mert az én Atyámnac leánya, de nem az én Anyám leánya és éñékem adatott feleségûl.

13 Es mikor az Isten ki búdostata engemet az én Atyámnac házából, ackor mondám az én feleségemnec: Illyen irgalmasságot tselekedgyél én velem, mindenût valahoua mégyûnc, azt mondgyad én felõlem, én Báttyám ez.

Ackor az Abimelech võn iuhokat, õkrõket, szolgákat és szolgáló leányokat, és adá azokat Abrahamnac, és meg adá néki Sárát az õ feleségét.

Es monda az Abimelech: Imé az én tartományom te elõtted vagyon, à holott te nékéd iónac tettzic ott lakiál.

16 Az Sáránac pedig monda: Imé adtam à te Bátyádnac ezer ezûst Siclust: ( Ertelme ez az Abimelech mondásánac. Te néked aszszoni állat ha wrad nem vólna soc veszedelemben forganal. De te néked Wrad és féried az Abraham, az õ birodalma alá és ôltalma alá adattál feleségûl. Azért tartoztattyác meg mindenec magokat te tõled, és azért fedezic bé az õ szemeket hogy gonosz végre te reád ne nézzenec. De te azt meg tagadád. Azért ez vtán azt ne miueld. ) Es imé õ mind azoknac szemeinec bé fedezõie kic te veled vadnac, mind pedig egyebeknec, és ez vtán okos légy.

17 Kõnyõrgé azért Abraham az Isteñec, és meg gyogyîtá Isten az Abimelechet, és az õ szolgáló leánit hogy szûlnénec.

18 Mert az WR erõssen bé zárlotta vala az Abimelech háza népénec méhét, az Sáráért Abraham feleségeért.

[XXI.] Rész. (8 Szûletic az Isác az Istennec igereti szerint, kõrnyûl meteli az Abraham, ki ûzi á Hágart mind Ismaellel egybe, lakozic Ismael az pusztában, Abimelech frigyet szerez Abrahammal. )8 1 EZEC vtán meg látogatá az WR à Sárát, az mint mondotta vala, és az WR àckèppen czelekedéc áz Sáráual az miképpen szólot vala.

2 Mert fogada az õ méhében és szûle Sárá az Abrahamnac fiat az õ vénségében, az idõben mellyet mondot vala néki az Isten.

Es neuezé Abraham az õ fiát az ki néki szûletet val, az kit néki szûlt vala Sárá, Isháknac.

4 Es kõrnyûl metelé Abraham az õ fiát Ishákot, mikor nyóltzad napi vólna, az mint paranczólta vala néki az Isten.

5 Abraham pedig száz eztendõs vala, mikor néki szûletéc az Ishác az õ fia.

6 Es monda az Sára: Meuetést szerzett az Isten ennékem. Valaki azt hallandgya, én velem egygyût meuetuén õrûl:

7 Esmét monda: Kitsoda mondotta vólna Abrahamnac hogy az Sáráh fiakat szoptatna? miuel hogy az õ vénsëgëben szûltem fiat.

8 Mikor pedig fel neuekedett vólna az gyermec, az téytõl el válaztatéc, és az Abraham sz540erze nagy lakodalmot, á melly nap az téytõl el válaztatéc az Ishác.

[p 0017] 9 Mikor látta vólna pedig Sárah az AEgyptumbéli Hágárnac fiát, melliet szûlt vala az Abrahamnac, hogy czufolná (az Ishákot.)

10 Monda az Abrahamnac: Kûld el ez szolgáló leányt mind az õ fiáual egybe, mert nem lészen õrõkõs é szolgáló leánynac fia az é21n fiammal Isháckal egygyût.

11 Az Abrahamnac pedig é dolog felõtte igen nehéznec tettzic vala, az õ fiaért.

12 Es monda az Isten Abrahamnac: Ne tetegyec néked nehéznec à gyermeknec és à szolgáló leán1nac dolga. Valamit mondot néked az Sárah engedgy az õ szauánac, mert Isháktól neueztetic néked à te Magod. ( Az az, Isác lészen te néked igaz õrõkõsed, és õ reá néznec az igeretec, mellyeket tõttem te néked. )

13 Mind az által á szolgáló leány fiátis nagy néppé tészem, miuel hogy az te Magod.

14 Fel kele azért Abraham ió reggel, és võn kenyeret és egy tõmlõ vizet, és adá Hágárnac, fel vetuén azt az õ vállára, à gyermeketis võué, és ki boczáta à szolgáló leányt, ki el méne és búdoséc az Beerseba puztaiában:

15 Es mikor à víz elfogyot vólna, le téué az gyermeket egy fa alatt.

16 Es el menuén le ûle ellenébe à gyermeknec, úgy mint egy kézíwbõl való lõuésnire. Mert azt mondgya vala: Nem akarom látni mikor az gyermec meg hal, és ellenébe unluen, nagy fel szoual sira.

17 Meg hallá pedig Is543ten à gyermeknec szauát, azért az Istennec Angyala szólîtuán Meñybõl à Hágárt, monda néki. Mi lõlt téged Hágar? Ne fél6, mert az Isten meg hallotta az gyermeknec szauát az helybõl az hól vagyon.

18 Kel6 fel, vedd fel à gyermeket és fogd kézen õtet, mert én nagy néppé tészem õtet.

18 [!] Es meg nîtá Isten az õ szemeit, és láta egy kút feiet, oda méne azért és meg tõlté az tõmlõt vízzel, és innya ada az gyermeknec.

20 Es vala Isten az gyermeckel, (lakic vala pedig az puztában, és vala kézíues.

21 Lakozéc mondoc az Paran puztaiában) és võn néki feleségetaz õ Annya AEgyptumból.

22 Es lõn az idõben, hogy szólna ( Abimelech az Abrahammal szõuetséget szerez eskûuéssel. ) Abimelech és Pichol á király seregénec illyen szóckal: Az Isten vagyon te veled, mindenekben valamellyeket czelekszel.

23 Mostan azért eskegygyél meg ennékem az Istenre it, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem vnokan ellen álnokságot nem tselekeszel, hanem az minémû irgalmassággal czelekedtem én te veled, ollyan irgalmassaggal tselekeszel én velem és ez tartománnyal mellyben iõueuény vóltál.

24 Es monda Abraham: En meg eskeszem.

25 Meg dorgalá pedig Abrahan az Abimelechet à kútért, mellyet erõuel el võttec vala az Abimelech Szólgai.

26 es monda Abimelech: Nem tudom kitsoda miuelte é dolgot, teis nem mondottad meg ennékem, nemis hallottam ez elõtt ez dolgot, hanem ez mai napon.

Võn azért Abraham iuhokat, barmokat, és adá Abimelechnec, és ketten szõuetséget szerzénec.

28 Es állata Abraham az õ nyáiából hét iuhot fél felé.

29 Es monda Abimelech Abrahamnac: Mire valóc ez hét iuhoc az mellyeket fél felé állatál?

30 es felele Abraham: Hogy el vegyed ez hét iuhokat én tõlem, hogy legyenec ennékem bizonságúl, hogy én ástam ezt è kútat.

31 Azért neuezéc egyenlõ akatattal [!] azt à helyet ( Béerseha, az az eskûuésnec kúttia ) Beersebánac, miuel hogy mind ketten ott eskûttenec vala meg.

Es minec vtánna szõuetséget tõttec vólna Beersabában, fel kele Abimelech és Pichol az õ népénec Hadnagya, és meg térénec az Philestéusoc tartományába.

33 Es ûltete Abraham fákat Beersebában, és ( Segitségûl hiuá. ) tiztelé ott az õrõké való Erõs WRNAC neuét.

34 Es az Philistéusoc tartományában soc ideîg lakéc Abraham mint iõueuëny.

[XXII.] Rész. (8 Az Isten meg késerti Abrahamot és paranczollya néki hogy az Ishakot meg áldozza. kit mikor az Abraham Isten paranczolattya szerint meg akarna õlni, meg tiltatic Istentõl hogy azt ne miuellye: és meg áldatic az õ engedelmességeiért. )8 1 ES lõn ezeknec vtánna, az Isten meg késérte Abrahamot és monda nékie: Abraham, ki felelé: imhol vagyoc én.

Es monda: Vegyed mostan az te fiadat, amaz te egygyetlen egygyedet à kit szerettsz, tudni illic az Ishákót, és mennyel az Morijánac fõldére, és áldozd meg ott õtet égõ áldozatúl az egygyic hegyen, az mellyet mondandoc.

3 ( Erõs és álhatatos hitnec példáia. hogy az Abraham illy nagy kisertet alatt meg nen fárad és el nem hanyatlic, hanem az Isten igeretihõz támaszkoduán, enged az õ paranczolattyánac, Roman: 4. ) Fel kele azért az Abraham ió reggel, és meg nyergelé az õ szamárát, és võué melléie két szolgáiát, az Ishákotis az õ fiát, és mikor az 1gõ áldozathoz fát hasogatott vólna, fel kele és el indúla az helyre, mellyet néki mondott vala az Isten.

4 Harmad napon fel emelé az õ szemeit Abraham, és látá táuól az helyet.

5 Es monda Abraham az õ szólgainac: Maradgyatoc it à szamárral, én pedig és az gyermec el mégyûnc amoda, és minec vtánna imádkozandunc, meg térûnc hozzátoc.

6 Võué azért Abraham az égõ áldozatra való fákat: Es adá azokat az Isháknac az õ fiánac vállára, õ maga pedig viszi vala kezében à tûzet, és az fegyuert, és úgy mennec vala ketten.

7 Es meg szólîtuán Ishác az Abrahamot az õ Attyát, monda: Eedes Atyám, Ki monda: Im hól vagyoc édes fiam, És monda Ishác: Im hól vagyon à tûz és à fa, de hól vagyon az áldozatra való állat?

8 Felele Abraham: Az Isten gondot visel az égõ áldozatra való állatra édes fiam. Es mennec vala ketten egygyût.

9 Es mikor iutottac vólna à hel6re, mellyet Isten néki mondott vala, keszîté ott az Abraham Oltárt, à fát reáia raká, és meg kõtezé [p 0018] az Ishákot az õ fiát, és fel veté õtet az Oltárra, az fára fellyûl.

10 Es ki nyuytuán Abraham az õ kezét, võué az õ fegyuerét hogy az õ fiát meg õlne.

11 Ackor szólîtá õtet az Wrnac Angyala, és monda: Abraham AAbraham, [!] ki felelé: Im hól vagyoc én.

12 Es monda: Ne nyuytsad ki à te kezedet az gyermekre, és meg ne bántsad õtet: mert most esmerten meg hogy féled az Istent, hogy nem keduezél az te fiadnac, az te egygyetlen egygyednec.

13 Es mikor fel emelte vólna Abraham az õ szemeit, látá hogy egy Kos akadott vólna meg szaruánál fogua az szõueuényben háta megett, és el menuén Abraham elõ hozá à kost, és azt áldozá meg égõ áldozatul az õ fia helyet.

14 Annac okaért neuezé Abraham azt az helyet illy néwel: Az WR gondot visel. Azért mondgyác mostis (példabeszédben,) Az WRnac hegyén gondot viselnec róla.

15 Szolîtá az vtán az WRNAC Angyala Abrahamot másodszor is az égbõl.

(2 ... ] 16 Es monda: En magamra eskeszem azt mondgya az WR: Miuel hogy ez dolgot czelekedéd, és nem keduezél à te fiadnac, à te egygyetlen egygyednec.

17 ( Abraham engedelmessegénec iutalma. ) Hogy gazdagon meg áldalac tégedet, és bõwségesen meg sokasitom à te Magodat mint az Eegnec czillagait, és mint az Tenger partyán való fõuényét, és à te Magod õrõkség szerint bîrni fogia az õ ellenségínec kapuit.

18 ( (2 ... ] Az Messias felõl való igeret. ) Es meg áldatnac az te Magodban fõldnec minden nemzetségi, miuel hogy engedtél az én beszédemnec.

19 Meg tére azért Abraham az õ szolgaihoz, kic fel kelénec és egygyût el menénec Beersebába, és lakozéc Abraham Beersebában.

20 Es lõn mind ezeknec vtáña meg mondác Abrahamnac, Am (vgyy mond) à Milchais szûlt fiakat az Náchornac à te atyadfiánac.

21 ( Ezis az Abraham engedelmességénec iutalma. ) Az Vzt elsõ szûlõttét, és az Bú1zt annac attyafiát, és az Kemuelt az Aramnac Atyát.

22 Az Chesedet, Hazot, Pildast, Iidlaphot, és Bethuelt.

23 Az Bethuel pedig nemzé az Rebeccát, ez nyóltz fiakat szûlé Milchah az Nachornac, az Abraham attyafiánac.

24 Az õ ágyasais kinec neue Reuma vala, szûlé nékie à Tebat, Gahamoth, Thahast, és à Mahhacat.