KÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA. ELÕL IARO BESZED.
0002
[ A lapszélen lelõhelyek, egyéb magyarázatok.
]
TEKINTETES ES NAGYSAGOS WRAKNAC,
VITÉZLÖ NEMES NÉPEKNEC, ISTEN FÉLÕ KÕSségnec, Es az
Isten házában munkálodó Prédicatoroknac, kic egész,
Magyar országban és Erdélben vadnac. AZ ISTENNEC
KEGYELMET, ES AZ MEG SZENTElésnec lelkét, IESVS
Christusban, kéuannya sziue szerint.
AZ
egész szent irás bizonságot tèszen arról, hogy
Isten az embert ez végre teremtette az õ képére,
hasonlatosságára, és ez végre váltotta meg az ö
szent Fia åltal, hogy õtet 1s az õ õröcké való
vóltát, böltseségét hatalmas mindenhatoságát,
igassagát és irgalmass gát [!] az ember meg
es543mérné, és az ö teremtö meg váltó Wránac
szolgálna. Mint az. Apastal mondgya: Az Isten egy
vérbõl teremtette az egész emberi nemzetseget, hogy
laknánac ez földnec szinén és keresnéc az Istent. Es
az Zacharias: Az Isten vgy mond meg váltotta az õ népet,
hogy meg szabaduluán à mi ellenséginktöl,
szolgállyunc néki az mi életünknec minden rendiben,
szentségben és igassågyban õ elõtte. Annac
okaért az embernec az ö életében azon kel mesterkedni, hogy
meg tuduán teremtésénec és meg váltásánac végét,
arra igyekezzéc az mivégre teremtetett és meg váltatott. Mert
noha illy méltoságoson teremtet Isten minket, hogy holott
à barmoc czac az földre néznec, mi egyenesen az egekre
nézzünc: Mind az által az oktalan állatoktól az ember
semmit nem külõmböz ha teremtésénec végét nem tudgya,
és az õ teremtésénec végére nem igyekezic. Nem méltó
azért hogy az emberec közzé számláltassanac az kic
nem tudgyác az õ születéséknec végét. De miuel hogy
az Isten hozzá mehetetlen fenyességyen lakozic, kit
soha senki nem látott és nem láthat, más az, miuel hogy
mi gyarlo bünõs emberec vagyunc: Nintsen mi bennünc anni
erö és tehetség, hogy mi magunktól az Istennec
esméretire inthassunc, [!] Mint Christus mondgya: Az
test és az vér ezeket te néked meg nem ielentette. Esmet.
Senki nem esméri az Fiut hanem az atya, sem az attyát hanem
az fiu, és à kinec ö meg akaria ielenteni. Innét vagyon hogy
amaz bölts Simonidesís mikor Isten felöl kerdetnéc, azt
mondgya vala, hogy annál nehezebb vólna az néki, melynél
többet gondolkodnéc arról. Annac okaèrt azt mondgyác hogy
nem czac teremtett és nem czac meg váltott minket Isten hogy
õtet meg esmérnöc és néki szolgálnánc, hanem õ maga
viszenis minket vakokat és resteket ö magánac és az õ
ió vóltánac esmeretire. Nagy azért az teremtésnec és
meg váltásnac ió téteménye, de ezis nagy io téteménye az
Istennec, hogy à mi teremtésú1nknec és váltságunknac
végére õ viszen bennönket. Az az, ö tanit minket
magára, és mint az Iob mondgya, nem vgy tanit minket mint az
vadakat, madarakat, hanem sockal külömben. Mert elõször
az embereknec termeszetibe vgy òltotta be magát Isten,
hogy à mint meeg az pogány böltsis mondgya: soha nem lehet
oly goromba nemzetségböl valo ember, az ki nem vallaná ezt
hogy vagyon Isten à ki ez világot teremtette és azt
igazgattya. Mint az Apastal mondgya, hogy az Isten nem
meszsze vagyon mi tölönc, mintha azt mondaná, hogy az
ember ö magában meg tapaztalhattya az Istent, miuel hogy ö
benne èlönc, mozgunc és vagyunc. Másodszor az teremtet
állatokrais annira reiá nyomta Isten az ö
ditsöségénec iegyét, hogy az ember ha az õ szemét
fel emèluén meg tekinti az teremtet állatokat ez világon, nem
tagadhattya semmiképen az Istent: mint à szent Pál
mondgya: Az Istennec láthatatlansága, tudni illic az ö
öröcké való hatalma és Istensége à teremtésböl és
à teremtett állatokból meg esmértetic, mellyet az Dáuidis
bizonit. Az egec vgy mond beszéllic az Isten
ditsõsegét, és az õ czelekedetit hirdeti à ki
terieztetett Eeg De miuel hogy à mi térmészetünc meg
romlott, ha azért Isten más vton né viszen minket az ö
esméretire, soha ezen az vton, tudni illic az néma
mestereknec tanitásoc áltál, az ö igaz esméretire nem
iuthatunc, és az természetböl s az teremtésböl võtt
Isteni esméret meg nem gyümólczözic mi bennönc, és
annac semmi egyeb hasznát nem veszszüc, hanem
hogy czac menthetetlenec legyünc az Isten elött. Mert noha az
régi pogányoc az természetnec világossága által és
az teremtés által meg gyözettetuén meg esmé0rtec és meg
vallottác hogy az Isten egy, ès az öröcké való hatalmas,
miuel hogy az teremtés Istennec mint egy könyue melyben ötet
minden ember láthattya, Mind az által miuel hogy Isten azokat
külömben nem tanitotta, annac okaért az igaz Istennec
esméreti mellöl el haioluán, szántalan soc
Isteneket gondoltac magoknac, és mint szent Pál mondgya:
el formáltac Istent embereknec és oktalan állatoknac
formáiára. Némellyec imádtac az Iupitert, kinec az
gondviselésben melléie adtác Mercuriust, Saturnust,
Marsot, Venust. Némellyec imádtác és tizteltéc az Napot,
Hóldot, czillagokat, az éltetö állatokat, tüzet és vizet,
az egeket. Némellyec az négy lábú állatokat, madarakat,
czùszò mászó állatokat. Kic noha soc Isteneket
imádtác, de azért Istennelkül valóc vóltac, mint az
Avastal [!] mondgya az Ephesusbeliekröl, hogy Istennelkül
voltac az IESVS CHRISTVS esmereti elött, melyre nézue
az Prophetais azt mondgya: hogy az pogányoknac Istenec
báluányoc, mert az Istennec ábrázattya IESVS CHRISTVS,
kinelkú1l soha senki az Istennec esméretire nem
iuthat. Annac okaért hogy Isten az embert az ö esmeretire
vonhatná, hogy az ö teremtésénec vége meg lenne az
emberben, az ö szentséges száiát meg nituán, ö
maga szolott és tett bizonságot sokszor ez
vilàgnac ö maga felöl, irgalmassága, böltsesége,
[p 0003] igassága felöl. Mint mikor azt mondotta: En
vagyoc az te Wrad Istened, ki az Aegyptusbol ki hoztalac.
Esmet: En vagyoc az vralkodo erös WR, irgalmas, kegyelmes,
nagy türhetö, könyörülö és igaz Isten, ki meg tartom
irgalmasságomat ezerig, és el vészem az embereknec
bünöket, kinec elötte az ártatlan, nem ártatlan. Illyen
modon pedig sokszor szolot az Isten maga felöl.
Iollehet azert nagy io téteménye Istennec, hogy az
természetbe oltotta magát, és az teremtet álltokrais az
ö diczöségénec ielenségét reiá nyomta, de sockal
nagyob io téteménye ez, hogy ö maga szolot maga felöl.
Mert az Dáuidis noha azt mondgya hogy az egec hirdetic az
Isten diczöségét, mind az által más felöl az Isten
beszédét magaztalya és azt mondgya: Az Istennec
beszéde tizta, igaz, melly az kitsineknec böltzeséget
ád. Mellyel ielenti hogy az Isten beszédéböl
világosban láttyüc és esmé1riüc ötet hogy nem az
teremtésböl. De lásd meg az Istennec más io
téteményétis. Miuel hogy az emberec természet szrint
feledekenyec, és haylandoc minden hamisságra és idegen
Isteni tizteletre, annac okaért nem czac meg ielentette
Isten magát az ö szentséges száia által, hanem
annac felötte hogy el ne feletkeznénc arrol, akarta hogy az õ
maga felöl ès akarattya felöl valo bizonság tétele irasba
foglaltatnéc, hogy az inkáb meg maradna, és az iras az igaz
tudománnac reguláia lenne minden hamis tudományoc ellen. Mert
noha soc ideig, közel két ezer eztendeig az teremtéstöl
fogua Mosesig semmi irás nem volt, (noha emlekezic Iudas
Apastal az Enoch könyuéröl) hanem Isten czac az ö maga
szentséges szäia által szolott, és az szent
atyäc az tudomänt czac szaiokban hordozuán, azt kézröl
kézre adtác fioknac és vnokäioknac: Mind az által végezetre
az Mosesnec parantsollya Isten hogy mindeneket meg irna.
Irt azért Moses öt könyuet, az teremtésröl, és az
Isten Anya szent Egyházánac neuekedéséröl, és az
Izrael népénec minden dolgairol, mind az Canaan földére valo
menetelekig, melly könyuekröl emlekezic Christus soc
helyen, neuezet szerent pedig mikor azt mondgya: Vagyon
Mosessec és Prophetaioc halgassac azokat, kinec
irásáual soc helyén az ö tanitását Christus
erössiti, azonképpen az Apastalokis, noha némely
Istentelen emberec Moses felöl mosdatlanul szlnac, és
azt kérdic ha volt valaha az Moses, ès ha volt, kitöl
tanulta az teremtésnec historiáiát. Az Moses vtánnis
voltac soc Prophétac, kic nem czac szoual tanitottác,
hanem Istennec akarattyábol meg irtác tanitásokat, mint
Samuel, Dáuid, Esaiás, Ieremiás Ezechiel, Dániel, es az
tizenkét Prophétác. Ezeknélkülis soc Prophétác voltac,
kiknec irásoc el veszett, mint az szent irásbol meg
tettzic, mint az Isten hadairol valo könyv Nume.21. az
Iustus konyue Ios.10. Nathan, Gad, Semeias, Haddo, alias,
Iehu könyue, kikröl mind emlekezet vagyon az szent
irásban.
Ezec pedig az könyuec, mellyeket egy szóual
Bibliánac neuezünc, az Istennec kegyelmes io voltábol meg
tartattac, noha az emberec gondviseletnec vóltac azoknac meg
örizésében, és az k'gyetlenec [!] nagy
szorgalmatossággal akartác azt el vezteni, mint az
Antiochius Epiphanes, és aZ Diocletianus Czaszar. Annac
okaért nagy ió téteménye az WR Istennec, hogy az ö maga
szentséges száiáual szóluan, az embereknec
nékic mind magát mind akarattyat ki ielentette: De ezis
hasonló ió téteménye, hogy az Prophétáckal meg iratta
mind magát; kit soda és minemö állat légyen, mind pedig
akarattyát, ióllehet ennekis az Isten ió téteményènec nem
lön ollyan elö meneteli az minemöt Isten kéuán vala. Mert
az Izraelitákis az kiknec Isten szolott az Prophétác
által, meg nem elegeduén az igaz Istennel az ki öket
Aegyptomból nagy soc czuda tételeckel ki hozta vala, és
nékic szolot, idegen báltnány [!] Isteneket imádánac,
mint azt az Prophétác nékic soc helyen vetic szemekre.
Mert az embernec természeti olly romlot, hogy semmiképpen
az Istennec igaz esmeretire nem iuthat, ha Isten ö maga
sZólis néki, ha czac külsö füleinec szol. Vegezetre
azert mikor mégis az Isten nîluábban akarná magát ki
ielenteni, hogy az emberekis ötet niluábban esmérnéc, az ö
maga egy szülött fiát öltöztete testbe, hogy az
tanitaná meg ez világot az Istenre es az ö akarattyára,
kinec tanitásáual meg kellene elegednönc addig mig az
Istent szinröl szinre és szemtöl szembe
látnóc. Kiröl azt mondgyac hogy minékünc mindeneket minden
fogyátkozásnelkül meg mondott vala, mellyeket az ö
szent Attiától hallott. Azert mondgya az Apastal: Az
Isten régenten soc képpen szolot az atyáknac az
Prophétác által, ez vtòlso idöben pedig szolott mi
nékûnc az ö fia által. Szent Ionos azt mondgya: Senki
soha nem látta az Istent, hanem az Fiu, ki az Ayánac [!]
kebelében vagyon, à beszéllette meg mi nékünc.
Christus pedig ö maga azt mondgya: Nem mondalac titeket
szolgáknac, mert az szólga nem tudgya mit
czelekeszic az ö Wra. Hanem barátimnac mondalac titeket,
mert valamiket hallottam az én Atyámtol, nektec meg
ielentettem. Annac okaért valamenye iot tött Isten ez
világgal eleitöl fogua, mind azt meg haladgya ez, és
mindannál dragab ió téteménye az Istennec hogy az ö
szent Fiát ez világra elbotsátuán, az által nékünc
mindeneket meg ielentet. Ki nem czac meg ielentet mi nekünc
mindeneket, hanem az ö válaztot szólgaitis kic
tanitásanac halgatói, czuda tételinec látói vóltac,
szent léleckel azokat fel ekesituèn mind ez világra
kibosátta, [!] hogy az Euangeliomot predicallanác és abban
az Istennec IESVS Christusban valo kegyelmességéröl
bizonságot tennénec, kic az ö mestereknec parantsolattya
szerint ez világot be töltottéc az Euangeliommal és
Christusnac ió illattyáual. Az vtán az mit predicallottác
meg irtác mind az Prophétác, és az ö vtánnoc valóknac
hadtác, hogy az Prophétàc és Apastaloc irasa lenne az
anya szent Egy háznac vgy mint keet szeme vagy keet
emleie, mellyet szopnánc és az által neuekednénc. Azert
mondgya szent Ianos. [p 0004] Az mit lâttunc, halottunc,
kèzzel tapaztaltunc, tudni illic az életnec egéiét azt
hirdettyüc néktec. Szent Peter pedig azt mondgya: Nem valami
mestersé1ggel gondolt beszédet köuetünc mikor
predicallyüc néktec az mi WRunc Iesus Christusnac
hatalmât és eliöuetelit, hanem vgy mint kic szemeinkel
láttuc az ö méltoságát, és az mi füleinckel hallotuc az
Atyánac ö felöle valo bizonság tételét. Annac okaért
mind ezekböl azt mondgyuc: Elöszer hogy az Istennec
tökélletes és mindenestöl fogua valo akarattya, az
Prophétáknac és Apastaloknac irásokban vagyon, és annac
okaért azoc az irásoc méltán neueztetnec szent
irásoknac. Másodszor, hogy az Prophétáknac és
Apastaloknac irásoc tökélletes, tellyes,
fogyâtkozásnelkül valo, tizta, igaz. Harmadszor, hogy
nem szabad ahoz semmit adnônc, hogy Istennél
bôltsebbeknec ne láttassunc, sem pedig nem szabad
abban el venni, vagy attól el haiolni iob kézre vagy bal
kézre, hanem azokat mindenestöl éppen kellyen megtartani,
vgy mint az mi hitönknec és vallásunknac erös és
mozdithatatlan regulâiat. Negyedszer, hogy minden teremtett
állat tartozic engedelemmmel àhoz az tudomanyhoz, melly az
Prophétac és Apastaloc irásában vagyon. Õtödszer
hogy czac azt a tudománt kellyen be vennönc, melly az
Prophétác és Apastaloc tudomannyáual eggyez. Valamelly
pedig nem eggyez, akar kié legyen az à tudomány, akar
Angyalé, akar ördögé, akar Papaié, vagy akar melly nagy
méltoságbéli emberé, akar Conciliomé, semmiképpen nem
igaz, és azt be nem kel vennönc, mint az szent Pál
mondgya: ha az Istennec Angyala mást predicâllana,
légyenâtkozott. Nem kel tehát minékünc vakmeröképpen
minden tudománt be vennönc mihelt azt valaki az ö
száiábol ki botsáttya, hanem meg kel probalni, és az
Prophétác, Apastaloc irása mellé kel vetni, mint az
Isten lelke tanit bennönket. Annac okaért öröcké való
hálá adâssal tartozunc az Wr Istennec, hogy magát
soc képpen ielentette ki az embereknec, de kéuàlképpé hogy
az ö szent fiát ez világra botsátta, és ö általa
magát illyen niluán és minden homáliosságnelkül
ieléntette meg, és az Apastalockal az ö akarattyát nem czac
predicaltatta, hanem annac felötte meg iratta, kériüc
alázatoson ö felségét, hogy à Bibliánac könyuèt
mellyebn vagyon az ö io akarattya, tartsa meg, az ördögnec
és ez vilagnác [!] dihössé1ge ellen, Az ö
szentséges igéiét és abban az ö akarattyát
hirdettesse mi nékünc az ö szolgai által, és hogy az
ö igaz esméretire iuthassunc és abban gyarapodhasunc,
szóllyon nékünc az ö szent lelke által az mi
sziueinknekis. Mert miképpen az természetnec világa
által és az teremtes által, szinte azonképpen Prophétác
által, Christus által és az Apastaloc âltal czac hyába
szól minékünc az mi külsö füleinknec, ha az mi belsö
füleinknec, nem szól. Bódogoc azért az kiknec Isten
szól az ö szent igéié altal. De sockal bódogbac
azoc az kiknec szól az ö szent lelke által, ès à
kiket nem czac kiuül vonszon hanem belölis, kikben nem czac
az ige által, hanem az ö lelke általis hatalmason
czelekedic. Annac okaért az Christus mi nékünc, mind addig
haszontalan, és az igében hyába predicáltatic, mignem az
Isten lelkétôl hitnec általa à mi sziuönkbe be
óltatic és be plántáltatic az igénec hallásából. Mert
[p 0006] Isten az ö népéuel szöuetségben egybe koti
mind az kettöt, az igét és az ö szent Lelkét. Ez vgy
mond az én kötésem veelec. Az én lelkem melly te benned
vagyon, és az beszédim mellyeket adtam az te szádba,
elnem táuoznac te töled és az te nemzetségedtöl, melly
dologra nézue az Apastalis azt mondgya hogy az Euangelium
Isten hatalmi minden hiuö embernec iduösségére, az az,
Olly ezköz, mellynec általa Isten hatalmason
czelekeszic az hiueknec sziuekbe. Azert hasonlitatic az
tüzhöz, pörölhöz, két elöfegyuerhöz, és à szép
zápor esöhöz, azért mondgya az szent Peter, hogy vÿonnan
s543zül2ttönc az halhatatlan és rothadatlan mag által,
melly az Istennec igéie.
Miképpen azért külsö képpen az
à ki minket el tart es az mi életönket táplállya, de vgy ha
az mi hiuatalunc szerint kenyeret keresünc: azonképpen az
Isten lelke az à ki az mi sziuönkben lelkünkben
czelekeszic, hitet formál vÿonnan szül, de nem
külömben hané az igénec halgatasabol. Ha azért azt akariuc
hogy az Isten mi bennönc czelekedgyec, ne légyen mi
elóttünc semmi betsölletesb az Istennec igeiénél, annac
halgatásánál, oluasásanâl.
De miuel hogy ez világ
nem akaria hogy az Istennec szent konyuei közönséges
nyeluen legyenec, és azt mindenec oluassac: azért errölis
szólnunc kel. Azt mongyác pedig hogy nem czac akaria
Isten hogy az Papoc oluassâc az szent irást, és az
kösseg azoknac száiokból hallya, hanem aztis akaria
hogy az ó és vÿ Testamentum könyuei minden nemzetségnec
nyeluén legyenec, és azokat oluassác, hannyác vesséc
mindenec, szegéniec. gazdagoc, kitsinec nagyoc, férfiac
és aszszoni allatoc, Mert az Isten egy aránt minden
rendbéli embereket akar iduöziteni. Hogy ha pedig nem akaria
Isten hogy az kösség oluassa az Isten igé1ié1t az
ö tulaydon nyeluén, miért iratta azt az ö népénec
M1sessel, az Prophetáckal, Dáuiddal, az ö sáiat
szido nyelueken és nem egyeb nyeluen mellyet nem czac az
sidóc hanem az szomszedságban soc egyeb
nemzetségekis meg értenénec? Miért akarta hogy az ö
szent könyue nem czac sidó nyeluen vólna, hanem Chaldeai
és Syriai nyelvreis forditatnéc? Miért oluassa az
Istennec töruényénec könyueit Iosias király az Sâlomon
templomában az kösség elött, ha nem illic az királyoc
kezébe à Biblia? Vagy à kic azt mondgyác hogy nem szabad
közönséges nyelvre forditani az Bibliat, honnét
bizonittyác meg, hogy Isten az Bibliánac czac Deiác nyeluet
szentelte? Bizony ha az Bibliat egy kéualképpen való
nyeluen kellene oluasni, nem vólna iob mint sido nyeluen
oluasni, miuel hogy az ô Testamentum könyuei sidó
nyeluen irattac. De az Isten igy akarta hogy az szent irás
egy nyelv által származnéc, az vtân soc nyeluec által
soc pogány népec közzé teriedne azoknac iduösségekre,
tudni illic, az Chaldeusoc, Syriabeliec, és Görögöc
közzé. Nem Istentöl vólté tehát hogy amaz Ptolemeus
Philadelphus Aegyptumbéli király, az ö népénec kedueiért
felötte nagy munkáual és költseguel Ierusalemböl hetuen
sidó böltseket hiuatuán, az Bibliát sidóból Görögre
forditatta, az mint Iosephus beszélli? Mit mondunc az
Istennec aiándokárol, mellyet az Apastaloknac adott vala
Pinkesdnapián? [p 0005] kétségnélkül az Apastaloknac
nyelueket el nem változtatta vólna Isten, hogy soc
nyelueken szólhatnânac, ha nem akarta volna hogy az ö
neue soc nemzetségeknec nyelueken predicâltatnéc. Az
Apastaloc pedig és az Euangelistác miért irtác az IESVS
CHRISTVS tudományát Görög nyeluen, melly ackor mayd mind ez
világon közonséges nyelv volt, ha az Isten nem akarta hogy
az szent irás közonséges nyeluen oluastassec? Az
szent Philep miért nem feddette meg az Candaces királne
aszszonnac szólgâiát hogy az Esaiás könyuét
oluassa vala? Avagy nem méltán ditserié szent
Lukácz az Berraea városbélieket, hogy minden napon hántác
vettettécaz szent irást, hogy meg probálnác az Pál
Apastalnac tudománnyât? De miuel hogy az Patereknec
irásoc mindvntalan ezeknec száiokban vagyon, felellyenec
meg, az Chrysostomus Doctor miért inti az kösséget
hogy oluassác az szent irást, ha semmi közi
nintsen az kösségnec àhoz? Mert ö azt mondgya: kérlec
titeket hogy gyakorta ide iöÿetec, és az szent írásnac
oluasását szorgalmatoson halgassátoc, nem czac
ackor, pedig mikor ide iötöc, hanem othonnis az Isten
Bibliáiát kezetekbe vegyétec: Ismet. Mindenkor intelec és
nem szünöm meg inteni, hogy nem czac itt halgassatoc az
mit mondunc, hanem mikor othon vadtokis az szent irást
oluassátoc, és ne mondgyad: nem én dolgom az irásnac
oluasása, hanem azoké kic ez világot meg tagadtác. Mit
mondasz ember? Sockal inkâb tiéd hogy nem azoké. Ismet:
Hallya meg ezt az kösseg: Serezzetec magatoknac Bibliát,
melly az léleknec oruossága, ha egyebet nem, akar czac az
vÿ Testamentom könyueit. Ismét: Ez mint egy
dögletesség mindent meg veszt, hogy az szent
irásnac oluasását alíttyátoc czac az barátokra
nézni, holott szükségesb néktec hogy nem azoknac, etc.
Szent Dauid azt mondgya, hogy az Istennec beszéde à mi
lábainknac vezére. Masut: az Isten lelke kenyérnec és
viznec mondgya, melly vtân sohasem meg né ehezünc, sem
meg nem szomiuhozunc. Sz. Pál ellenség ellen való
fegyuernec. Azért az kic àBibliát czac à Deiác nyelvre
szorittyác, és az kösseg kezéböl ki vészic
annac oluasását, és öket az báluániokhoz igazittyác,
hogy azoc légyenec à mint ök szólnac à paraztoknac
Bibliáioc, és azoktól tanollyanac à mint Gergel Papa mondotta
vólt: azoc minden kétsegnelkül az IEVS [!] CHRISTVS vére
hullásáual meg váltott népet nagy gialázatos
boszúsâggal illetic, azokat az setétsé1gben
vezérlö lampástol, az ö lelkeknec kenierétol vizétöl, az
ellenség ellen való fegyuertöl meg foztuán, az
setétsegben hadgyác, lelki éhseggel szomiusággal
gyötric, és veszedelemre taszittiác. De mit mondgyunc?
Igen vaknac kel annac lenni az ki ezt attól nem lâttya, miért
foztiác meg az Romaiac az kösséget az BIbliánac
oluasásától. Mert hogy az ö tudomanioknac hamissaga
meg ne esmértesséc az kösségtöl, és hogi mindent
szabadon szerezhessenec, végezhessenec, és azt
az kösségnec niakába vethesséc minden
probâlásnélkül, ezt ez okosságot találtác hogy ne
légyen szabad az Bibliát közönsé1ges nyelvre
forditani, és az kösségnec oluasni. Soha azért à
feiedelmec nagyob iot nem czelekedhetnec az kösséggel, mint
ha öket az nagy lelki rabságból ki szabadituán, az
Istennec igéiét à Prophétác Apastaloc irásából
predicáltattyác, és né czac predicáltattyác, hané arrais
gondgyoc lészen, hogy az Istennec könyue közönséges
nyeluen légyen, mindeneknec kezekben forogion, és mindenektöl
oluastasséc. De miuel hogy nem elegesznec meg az
Papistác ezzel hogy az kösségtõl mindenestõl meg
tiltyác az Bibliánac oluasását, és annac közönséges
nyelvre valo forditását, hanem amaz Bibliára akarnac minket
szoritani, mellyet vulgata editionac neueznec, mellyet régen
forditottác volt, arrolis azèrt szólnunc kel, hogy à
holott az oluasoc látandgyác à mi forditásunkat
külömbezni attol, méltán minket ne szidalmazhassanac.
Azt mondgyuc azért hogy ez Bibliánac forditásában nem
köteleztüc magunkat az vulgata editiohoz, az az, amaz régi
Bibliához hané köuettünc soc Iámbor tudos embereket és
azoknac forditását, az hetuen magyarázóknac Görög nyelvre
valo forditásokat. Vatablust, Munsterust, Pagninust,
Tremelliust, ki természet szerint való sidó fiu
volt, ès czac most fordîtotta meg az Bibliát, ez mellet
soc tudos bölts magyarázókat. Mert ióllehet méltó nagy
ditséretre az ki à regi Bibliát forditotta, és sokat igen
szépen forditot, és nem vólna gonosz ha egy
bizonyosBibliá vólna mellyel élnénc közönséges képpen,
mikor bizonságot kel elö hozni vagy tanitásban, vagy
disputalásban: Mind azáltal kitsoda tilthat meg minket hogy
à kút föböl ne igyünc, az az, hogy az ô testamentom
könyuein à sido betöt, az vÿ Testamentomén à Görögöt
meg ne tekintsüc, ha valami igéknec ereiénec vagj iegyzesénec
iobban vé1gére akarunc menni? Vagy ki tilthat meg minket hogy
ne köuessüc azt à ki iobban ës igazban forditotta
másnâl à Bibliát? Mert kétségnélkül valo dolog, hogy
à régi Bibliában sokat né iol és alkolmatlanul
forditottác, sokat el változtattác, sokat meg
czonkitottác, soc helyen sokat adtac hozzâia, mint ezt
soc példáual és bizonsággal ez vtan meg bizonittyuc.
Méltoié azért azt mindennel inkáb köuetni az ki az
Istenében vagy el vött vagy ahoz adott, vagy azt meg
ferteztette? Es à mit meg változtattac az Istenében, nem
szabadé köuetnönc annac helyére állatásában à nyelvet
mellyen szolott az Isten lelke? Kétségnélkül iob
embernec az forrásbol innya hogynem az folyásböl, és nem
lehet az emberénec ollyan méltosága mint az Istenénec.
Touábba az bölts embereknec egyenlö szauoc ez, hogy nem
Ieronymusé az régi Bibliá, noha öuénec mondgyác, mellyet
erös bizonságockal, mikor azt mondgya. ... Más à, hogy
Ieronymus az ö irásiban soc mondásokat és
bizonságokat külömben mond ki, hogy né az régi Bibliában
vagyon, mellyet vulgata editionac neueznec. Erasmus Doctor
azt mondgya. En hiszem (vgy mond) hogy amaz régi Biblia
méltoságot és eröt vöt czac az idönec hoszszu
vóltából. Mert ha közönséges Conciliomban vottéc vólna
azt be, mindnyáián azzal éltec vólna, de vgyan azon
mondást, külömben mondgya ki Agoston, külömben Ambrus
Doctor, külömben, Hilarius. Iollehet [p 0009] Platina azt
mondgya hogy az Ieronymus Bibliáiánac Damasus pispec
szerzet elöszer méltosagot miuel hogy az elött
élnénec az Görög Bibliaual. Sanctes Pagninus ki az sido
nyelvben tudos volt, azt iria az hetedic Celemen Papánac: Az
Ieronymus Bibliáiát nem kárhoztattyúc, el nem változtattyuc,
attol soc helyen külömbezünc, miképpen egyebekis, kic az
kereztieni hitben eggyezuén, az oluasásban külömbeznec,
mint Cipriánus Hilarius, Ambrus, Agoston, kiknec irásokban
külömbsegec és ellenkezésec találtatnac, iollehet az
melly Bibliá most mindenöt oluastatic, nem
hiszszüc hogy Ieronymusé légyen. De ha szinte
Ieronymuse volnais, enni idötul fogua könyen meg
veztegettethetet volna az iróknac restségec és gond
viseletlenségec miatt. Más az, hogy Ieronymus nem köti az ö
Bibliáiát eröuel senkire, hogy nem volna szabad
mâssal élni. Mert azt mongya eggyüt. Kérlec tégedet
oluaso, ne alitsad hogy az én munkám, egyebeknec
munkáiokat kárhoztatná. Az Isten templomába minden ember
azt visi [!] az mit vihet, némellyec aranyat, ezüstöt,
drága köueket, bibort, bársont mi pedig iol czelekessüc
[!] ha viszünc czac böröket és ketske szört.
Másut esmét azt mondgya: Ha valahol az forditásban
láttatom te néked téuelgeni, vagy valaki az mi
forditásunkban akar valamit meg feddeni, kérdgye meg az
sido betú1t az ö maga leki esmeretit lssa [!] meg az
besédnec [!] textusát és rendit, az vtán ha lehet vgy
rágalmazza â mi munkánkat. Ismet: kérlec titeket hogy ez
könyvnec kéualképpen valo oluasásáual meg elegeduén,
azt közönseges helyre ki ne vigyetec, és az kic eleget
öttenec, azoknac az ételt ne töltsetec száiokba, és az
ollyanoknac keuélségeket el táuoztassatoc, à kic
egyebeket tudnac kârhoztatni, de öc semmit nem tudnac
szerezni, ha pedig vadnac az atyafiac közzül ollyac kiknec
az mi munkánc tettzic, azoknac adgyatoc az könyuet oluasni.
Ha azért Ieronymus ö maga senkire eröuel nem kötötte az ö
Bibliâiât, hanem szabadságban hatta à ki akaria
oluasni vagy nem: Az Romai Papais senkire erõuel ne
kösse azt. Hanem ha az Isten hâzánac elö mentét
ké1uánnya, meg engedgye hogy az ki azzal nem akar élni, és
azt nem akaria oluasni sabadsága [!] légyen azzal elni,
és azt oluasni à melly néki inkáb tettzic, és láttatic
igaznac lenni. Mert az Agoston Doctoris azt mondgya: Akic
sidobol Görögre forditottâc, az irast meg
s[z]amlalhattÿc, [!] de à kic Görögbôl Deákra
forditottâc, meg nem számlálhattyüc. Mellyel ielenti
hogy ö ideiében senki nem köteleztetett egy bizonyos
Bibliához, hanem miuel hogy szabad volt mindennec meg
forditani azzal élt minden à melly nèki tetzet. Másutt azt
mondgya hogy az Deîakoknac két szárnyoknac kel lenni à
szent irásra, tudni illic à sido és Görög
nyelvnec.
ELÕL IARO BESZED.
[p 0007] Es
hogy az ô Testamentum könyuenec igasságát az sidobol
kel meg probálni az vÿ Testamentum konyueneic [!] pedig à
Görögböl, melly mondais à Grotianus papa decretomabais be
vagyon irua. Azért iollehet à Ieronymus Bibliáiánac
méltoságát mi helyén hadgyuc. és táuol legyen mi tölönc
hogy azt szidalmaznóc, râgalmaznóc, és valakit annac
oluasásátol el rettentenénc, ha kedueli azt: söt azt
mondgyuc hogy azzal mÿs igen segitettönc, és az holott à
szükség hozza örömest élönc vele. De ahoz magunkat
semmiképpen nem akariuc kötelezni, vgy hogy attol czac egy
betübennis ne mernénc el tâuozni, mint az Tridentomi
Conciliomban végeztéc volt az Romai Pispekec, hanem egyeb
bölts embereknec forditásokatis hálá adással láttyuc,
oluassuc, és köuettyüc azt à kit esmerhetönc leg
igazbnac lenni. Méltatlan dolog pedig azt mondani, hogy mennél
töb nyelvre forditatic az Istennec igéie, annál inkáb meg
ferteztetic. Mert ha az igaz, miért vâltoztatta el Isten az
Apastaloknac nyelueket Pinkösd napián, hogy az Euangeliomot
soc nyeluen predicállanác? Ha azért az soc nyelven valo
predicállâs meg nem ferteztette az Isten bészédèt,
mimódon ferteztetic meg ha soc nyeluekre forditatic? Más az,
hogy à regi szent Doctoroc ideiébennis soc Biblia volt.
Mint az sidò nyeluen valo Bibliànélkül, Arabiai és
Chaldeai nyeluen valo Biblia Görög Biblia, Aquila, Symmachus,
Theodotion, Origenes Bibliàia, és ezeknelkülis soc
forditásoc, mellyec alég számláltathatnac meg mint
Agoston Doctor mondgya. Nem hogy azért Istennec ellene
vólna, de inkáb szép aiándoka az WR Istennec hogy soc
nyeluekre forditatott az Biblia, és egy nyeluen soc rendbéli
forditásoc vadnac.
De hogy igaz légyen az mi
beszédönc az mit mondânc az vulgata editioról, az az,
amaz régi Bibliá felôl, hogy tudni illic igen meg
veztegettetett, azt bizonitsuc meg. Hogy sokat adtac ahoz,
és abban soc toldaléc vagyon, bizonittyüc ez példáckal:
Lásd meg Genes.4.vers.8. az vulgata editioban igy vagyon:
Monda Chain Abelnec, mennyünc ki. Ez pedig (mennyüc ki)
nintsen az igaz betüben, hanem czac igy vagyon: Szola Chain az
Abelnec, és mikor volnánac az mezön, etc. Genes.32.
vers.29. az régi Bibliában igy vagyon. Miért tudakozol az
én nenemröl, [!] melly czudalatos. Ez pedig, (melly czudalatos)
nintsen az igaz BIbliában. Numer.20.vers.6. Az régi
Bibliában egy egész vers vagyon melly nintsen az igaz
betüben. Kiáltánac (vgy mond) az Istenre, és mondánac:
WRam Isten halgasd meg ez népnec kiáltását, és nisd
meg nékic az te kénczes házadat, az élö viznec kùt feiét,
hogy meg elegedgyenec és ne zúgolodgyanac, etc. Ezec
nintsenec az igaz betüben.
Az Esther könyuétis, négy
vagy öt cáputtal tóldottác meg. Az két vtólso könyuét
Esdrasnac, nyiluán valo szóual mondgya Ieronymus
Doctor álomnac. Az Tobias könyue Görögül irattatot, nem
sidóiul, de aztis anniyra [!] meg veztegettéc, hogy 46.
versel töldottâc meg, melly az igaz betüben nintsen.
Azonképpen az Iudith könyuében 48. vers vagyon, melly
nintsen az Görög betüben, mellyeket az mi Bibliânkban mind
el hattunc, mint az Tobias könyuébennis. Az példa
beszédröl irt könybennis 19. vers vagyon, melly nintsen
az igaz betüben, noha az Görög Bibliában meg vadnac.
[p 0007] Az Sirach könyuebennis, melly Görög nyeluén iratott
38. vers vagyon, melly nintsen az betüben. Ezenképpen az
Daniel könyuébennis soc tóldaléc vagyon. Az Romába irt
leuélnec 4. részében v.2. Igy vagyon az régi Bibliában:
ha Abraham meg igazult az töruénnec czelekedetiböl, etc. De az
igaz betöben czac igy vagyon: ha Abraham az czelekedetekböl
igazult meg
Hogy pedig sokat elloptac és el hadtac benne,
azis nîluán vagyon. Lasd meg Genes.9.vers.6. Igy
vagyon. Az ki az ember vérét ki ontandgya, ki ontassec
annac vére. El hadtác ezt: Ember által az pedig igen
szükséges tzickel. Matth 9. Igy vagyon. Nem iöttem hinni
az igazakat, hanem az bünösöket. El hadtác ezt:
Poenitentiára. 1.Ioan.5. igy vagyon:. Ezeket irom néktec hogy
meg tudgyatoc hogy öröc életetec vagyon kic hisztec az
Isten fianac neuében. Az igaz betüben pedig igy vagyon:
Ezeket irom néktec kic hiztec az Isten fianac neuében hogy
meg tudgyatoc hogy öröc eletetec vagyon, és hogy hidgyétec az
Isten fiánac neuében. Roman.11. Egy egész sentenciát
loptac el. Ha czelekedetböl, tehát immár nem kegyelem, és az
czélekedett nem volna czelekedett.
Ha annac okaért nem
szabad semmit az Istenéhöz adni, és abban ellopni,
miképpen ö maga azt erössen meg tiltotta, tehát minden
kétségnélkül felötte igen vétkezet az Isten ellen, az
ki ez tóldalékokat adta az Istenéhöz, és az ki azokat el
lopta à mellyekröl szólunc, akar Ieronymus dólga legyen
ez, akar kié. Es miképpen az feiedelemnec leuelénec
méltósága el vész, ha azhoz valamit adnac vagy el
vésznec benne, azonképpen az Bibliánac méltoságánac
gyalázattyára czelekedtéc ezt, valakic czelekedtéc.
Annac
felötte sokat vgy forditottác, hogy az ember nem tudhattya
mitsoda. Mint Ioel. 2. Cap. ... Ezt sem tudhatttya [!]
ember mit akar. Psal.110. ... &c. ezis ollyan mint egy
mese.
Sokat pedig mindenestöl el változtattac az régi
Bibliában. Mint Iud.11. ... Maga nem vgy vagyon, hanem
ex altera matre. Psal.132. Vidué eius benedicam,
maga victui volna. Apoc.22. Beati qui lauantstolas
suas in sanguine agni. Maga az betüben igy vagyon.
Beati qui seruant mandata eius.
Ezeknec felötte soc
helyen az régi Bibliát az Papai tudomány mellé szabtác.
Mint Genes 3 hogy az Mariánac közbe iárása és
segitségül valo hiuásáv [!] bizonithassác, igy
veztegettéc meg az betüt: ... De vgy fordittyác hogy az
Misében valo áldozatot bizonithassác. Ioan.14. ...
De igy fordittyác hogy azzal bizonyitsác, az ö
Conciliomoknac végezését Isten lelkénec tudományánac
lenni. Mind ezekböl meg tetzic hogy oknélkül akarnac minket az
régi Bibliához kötelezni, mellyet vulgata editionac
neueznec, és méltatlanòl töttéc az Tridentomi Conciliomban
ez végezést hogy semmiben el ne táuozzunc attòl az
Bibliától.
Nagy gonduiseletlenség volt azért, és
Istenhöz es az ö szent igéiéhöz nagy idegenség,
hogy holott minden nemzetségnec nyéluén vagyon az Istennec
konyue, à Maygar [!] nemzetség arrol enni ideig gondot nem
viselt. Nem tudom ha az Predicatorokat vádollyam vagy az
feiedelmeket. Bizony az Heltai Gaspar munkáia ès az Melius
Péteré tészen arrol, hogy találtattac volna ollyac ez
elött bizonságot is, kic à munkat nem restelletéc volna,
ha az feiedelmec arra gondot viseltec volna, az tanitokat fel
ebreztettec volna, es az õ tár házokat Isten
tiztessegére meg nitottac volna. Azért ketségnélkül ha
vagyonis ebben valami bünöc az tanitoknac hogy enni ideig
egészlen az Biblia nem volt Magyar nyeluén, de az feiedelmeknec
nagyob bünöc vagyon. Kic nem hogy az Bibliánac Magyar nyelvre
valo forditására gondot viseltec volna, melyben vagyon az
öröc eletnec beszède, az kenyèr es viz, mellynec vtánna
meg nem èhezünc es szomiuhozunc: De czac arra sem
viseltec ez ideig gondot, hogy az Magyar nemzetségnec soc
szép és nagy dolgainac vagy czelekedetinec historiáiát
meg irattác volna, és azt az ö vtànnoc valoknac õrõc
emlekezetre hadtác volna, holott nintsen ez világon olly
nemzetség, melly arra gondot nem viselne. Noha pedig volt
darabonként az Bibliánac valami része meg forditua, de
mindenestöl fogua egészlen ez ideig az mi
országunkban az mi nyeluünkön nem volt, hanem az kegyelmes
Istennec io kedvébõl most mégyen ki, egy nehány neuezetes
Iámbor, Isten félö Nagyságos Wraknac intese
törekedesec és költségec által kic annira nem igyekeztec
ez dologban ez világi hirré es tiztességre, hanem czac az
Isten tiztessegére az ö házánac eppüléséré, hogy
az ö magoc neuétis nem akartác ide be iratni, meg elegeduén
azzal, hogy az ö neuec az életnec konyuében be vagyon irua.
Meg gondoluaán azért az Anya szent Egy háznac az mi
nemzetségünc kozött ez dologban valo fogyatkozását, es
iöuendö eppülését, más felöl az mi tiztünket, az
Istennec neuét segitsegül hiuán, minec vtánna hozzá
kezdettem volna egy nehány Iámbor tudos atÿafiackal, kic
nékem az forditasban segitséggel voltac, meg nem
szuntem addig, mignem véghöz vittem az Bibliànac
egészlen valo meg forditását, melyben munkálodtam
közel három eztendeig nagy fáratsággal, testi
töredelemmel, de olly bugzoságos [!] szeretettel, hogy
én egy szem pillantásig ez nagy munkat el nem vntam,
hanem nagy serenséggel es szeretettel munkálodtam
mignem el végezném azt. Hogy pedig az oluasoknac nagyob
keduet tennéc, mind az egész Bibliát versenként
forditottuc, mint az Sidoc szoktac, mellynec felötte igen
nagy haszna vagyon az betünec meg értésére, mellyet
[p 0013] miuel hogy ez elött meg nem tartottác, gyakorta az mi
eggyüué való volt el szakaztottác egy mastól, és az
mi nem eggyöue való volt, egybe kaptsoltâc, mely dolog igen
meg homályosittya az betünec értelmét. Az Caputoknac
summát czinaltam szép értelemmel, hogy az mit keres az
oluasó, az summat meg tekintuén, hamaráb meg talállya
azt. Az holott valami nehesseg vólt az betüben, vagy egy
igében, vagy egy egész sentenciában, azt meg
magyaráztam, hogy minden tartozásnelkül mehetne az oluaso
az oluasásban. Az forditásban étönc az menyére lehetett
tizta igaz Magyar szóual, idegen szólásnac módgyát
nem köuettüc, söt inkáb az mi darabosnac tettzett vagy az
Sidó vagy az Deác szólásnac modgyában, annakis ki
mondásában az Magyar nyelwnwc szólásánac modgyát
kouettüc. Az Istennec állattya szerint való neue IEHOVA,
De aztis nem tartottuc meg, hanem az holott egyeb nem lehetett
benne, mint mikor azt mondgya Isten Mosesnec, hogy
Abrahamnac, Isácnac, Iácobnac az ö IEHOVA neuében nem
ielent meg. Az Ezechielis mindenöt Adonai Iehouát mond, mellyet
külömben nem magyarázhattunc, hanem WR Iehouánac, soc
Iámbor tudós embereket, kic az Sidoból, az melly nyeluen
iratott az ö Testamentom, igazán forditottâc az Bibliát,
Mint Vatablust, Pagninust, Munsterust, Tremelliust, ki
természet szerint való Sido volt, és vÿonnan nem
soc ideie hogy az Bibliát meg forditotta, köuettuc az vulgata
editiotis, és ez mellet soc magyarázo Doctorokat. Az kic ez
elött valami részt forditottác az BIbliában, azokatis nem
vtáltuc meg, hanem meg tekintettüc.
Ez mi munkánkat pedig
Nagyságtoknac és kegyelmeteknec neue alatt botsátom ki,
és Nagyságtoknac s- kegyelmeteknec dedicálom. Nem hogy
kételkedném abban hogy az Isten könyuénec méltosága nem
lenne ö magában, hanem hogy Nagyságtokat és kegyelmeteket
fel inditanám az szent irásnac oluasására, és
abban az drága könec meg keresésére, mellyért embernec
minden marháiátis el kel adni. Más az, hogy ebben kellet
köuetném ez világnac és az bölts embereknec sokásokat,
[!] kic az ö munkáiokat mindenkor valakinec neue alatt
soktác [!] kibotsatani. Nagysàgtokat és kegyelmeteket
kérem, ez mi munkánkat vegyéc io neuen, és azzal éllyetec az
nagy Istennec diczõségére, és tulaydon lelketeknec
iduösségére. Az WR Isten tartsa meg Nagyságtokat
és kegyelmeteket, éltesse soc ideig,
kegyelmessegéuel, és io akarattyáual mint égy paissal
vegye környül. szent Lelkéuel erössitse,
bátoritsa, és minden tanátsit igazgassa az ö Neue
diczösègére és az ö hâzánac eppülësere, Amen.
Göntzön. Bodog aszszonÿ hauánac elsö napián. 1589.
eztendöben.
Nagyságtoknac és kegyelmeteknec.
szolgáia, Cároli Gáspár: az Göntzi Annya szent
Egyháznac lelki pásztora, Es az Cassa völgyén az
Tanitóknac Seniora, &c. AZ OLVASOKNAC. BIzonnyal tudom, és semmit nem kételkedem abban, hogy ez
mi munkánknac, minec vtánna emberec közze az ki mégyen, soc
irigye és soc rágalmazoia lészen. Mert mikèppen az
testet köueti az árnyéc azonképpen az virtust, az az, à
ioságos czelekedetet kõueti az árnyéc azonképpen az
virtust, az az, à ioságos czelekedetet kõueti az
irigység. Es az kic az rágalmazásra születtec, miuel
hogy az más ember munkáiához vagy czelehedetihoz [!]
hasonlót nem czelekedhetnec, ha külõmben annac nem
árthatnac, rágalmazzác azt: Mind az által senkinec sem
irigységéuel, sem rágalmazásáual nem gondoloc. Mert az
Isten és az én io lelki esméretem nékem bizonsagom,
hogy nem egyebet hanem nagy Istennec tiztességére, az õ
házánac eppûlésére néztem ez dologban. Más az, hogy
szabad mindennec az Isten házába aiándékot vinni.
Egyebec vigyenec aranyat, ezüstöt, drága köueket. En azt
viszem az mit vihetec, tudni illic Magyar nyeluen az
egész Bibliát, mellyet eleitöl fogua sokan igyekeztec
offeralni, de vèghõz nem vihettèc. Annac okaért minden
keresztyén oluasókat kérec hogy az én munkámért
engemet ne rágalmazzanac és meg ne keseritsenec, hanem nagy
Isteni felelemmel és halá adással vegyéc és
oluassác ez Magyar nyelwre forditatott Bibliát. Ha valól
az forditásban téuelgettem és az tzélt nem találtam, azt ne
tulaidonitsåc vakmerosé0gnec hanem az én
gyarloságomnac. Az ollyan helyeket az oluasóc vgyan
Regestum szerint iegyezzec meg és engemet intsenec meg,
hogy mig Isten ez testben tart iobbithassam meg az mi
forditásunkat, mind addig mignem igen szép és io
lészen, &c.
TYPOGRAPHVS LECTORI.
IOllehet kegyes oluasó, az en tehetségem és erõm
szerint azon igyekeztem, hogy az szent Bibliánac
kõnyuei mentõl szépben, tiztabban, és minden
fogyátkõzasnélkûl az én kezem által ki adatnánac, az
soc szomiuhozo kereztyénec nagy kéuánsággal valo
várakozásoknac meg enhitésére, es lelkec eppûlesére.
Mind az altal nem ketlem hogy (akaratom es igyekezetem ellen, az
corrigalasban valo serény vigyazásomrais) nihol nihol
eshetett vétec az nyomtatásban, fõképpen az accentusoc
collocalásában, kic miuel hogy õ magokba igé aproc,
gyakorta å corrigalasban által hágattathatnac, ember azokat
eszebe nem veuen, Annac okaert az oluasasban, es nihol vgy
tettzic mintha az sensust auagy egesz sententiatis
láttatnac el változtatni. Kerem annac okaert minden kereztyen
szelid elmeiû oluasot (mert az versengõc es
vetekedõ Zoilusoc, (kic iol tudom hogy sokan találtatnac)
az tizta feiertis feketenec mondanac, iregysegekbõl és az
igássagnac gyûlõlesekbõl) hogy ez féle kis
vetketket, [!] hogy ha valahol irrepaltanac, czendesz
elmebõl pennaual ha szûkseg meg iobbitsa, ennekem
boczánatott aduán, egy felõl azért hogy idegen nemzet
vagyoc, más felõl hogy az Exemplárba az accentusocnem
voltac meg iegyeztetuen. Tuduan azert en elegtelen voltomat és
akarmibe fogyátkozasomat, akarám teged arrol meg kõuetnem.
...