KÁROLYI GÁSPÁR: SZENT BIBLIA. ELÕL IARO BESZED. 0002

[ A lapszélen lelõhelyek, egyéb magyarázatok. ]

TEKINTETES ES NAGYSAGOS WRAKNAC, VITÉZLÖ NEMES NÉPEKNEC, ISTEN FÉLÕ KÕSségnec, Es az Isten házában munkálodó Prédicatoroknac, kic egész, Magyar országban és Erdélben vadnac. AZ ISTENNEC KEGYELMET, ES AZ MEG SZENTElésnec lelkét, IESVS Christusban, kéuannya sziue szerint.

AZ egész szent irás bizonságot tèszen arról, hogy Isten az embert ez végre teremtette az õ képére, hasonlatosságára, és ez végre váltotta meg az ö szent Fia åltal, hogy õtet 1s az õ õröcké való vóltát, böltseségét hatalmas mindenhatoságát, igassagát és irgalmass gát [!] az ember meg es543mérné, és az ö teremtö meg váltó Wránac szolgálna. Mint az. Apastal mondgya: Az Isten egy vérbõl teremtette az egész emberi nemzetseget, hogy laknánac ez földnec szinén és keresnéc az Istent. Es az Zacharias: Az Isten vgy mond meg váltotta az õ népet, hogy meg szabaduluán à mi ellenséginktöl, szolgállyunc néki az mi életünknec minden rendiben, szentségben és igassågyban õ elõtte. Annac okaért az embernec az ö életében azon kel mesterkedni, hogy meg tuduán teremtésénec és meg váltásánac végét, arra igyekezzéc az mivégre teremtetett és meg váltatott. Mert noha illy méltoságoson teremtet Isten minket, hogy holott à barmoc czac az földre néznec, mi egyenesen az egekre nézzünc: Mind az által az oktalan állatoktól az ember semmit nem külõmböz ha teremtésénec végét nem tudgya, és az õ teremtésénec végére nem igyekezic. Nem méltó azért hogy az emberec közzé számláltassanac az kic nem tudgyác az õ születéséknec végét. De miuel hogy az Isten hozzá mehetetlen fenyességyen lakozic, kit soha senki nem látott és nem láthat, más az, miuel hogy mi gyarlo bünõs emberec vagyunc: Nintsen mi bennünc anni erö és tehetség, hogy mi magunktól az Istennec esméretire inthassunc, [!] Mint Christus mondgya: Az test és az vér ezeket te néked meg nem ielentette. Esmet. Senki nem esméri az Fiut hanem az atya, sem az attyát hanem az fiu, és à kinec ö meg akaria ielenteni. Innét vagyon hogy amaz bölts Simonidesís mikor Isten felöl kerdetnéc, azt mondgya vala, hogy annál nehezebb vólna az néki, melynél többet gondolkodnéc arról. Annac okaèrt azt mondgyác hogy nem czac teremtett és nem czac meg váltott minket Isten hogy õtet meg esmérnöc és néki szolgálnánc, hanem õ maga viszenis minket vakokat és resteket ö magánac és az õ ió vóltánac esmeretire. Nagy azért az teremtésnec és meg váltásnac ió téteménye, de ezis nagy io téteménye az Istennec, hogy à mi teremtésú1nknec és váltságunknac végére õ viszen bennönket. Az az, ö tanit minket magára, és mint az Iob mondgya, nem vgy tanit minket mint az vadakat, madarakat, hanem sockal külömben. Mert elõször az embereknec termeszetibe vgy òltotta be magát Isten, hogy à mint meeg az pogány böltsis mondgya: soha nem lehet oly goromba nemzetségböl valo ember, az ki nem vallaná ezt hogy vagyon Isten à ki ez világot teremtette és azt igazgattya. Mint az Apastal mondgya, hogy az Isten nem meszsze vagyon mi tölönc, mintha azt mondaná, hogy az ember ö magában meg tapaztalhattya az Istent, miuel hogy ö benne èlönc, mozgunc és vagyunc. Másodszor az teremtet állatokrais annira reiá nyomta Isten az ö ditsöségénec iegyét, hogy az ember ha az õ szemét fel emèluén meg tekinti az teremtet állatokat ez világon, nem tagadhattya semmiképen az Istent: mint à szent Pál mondgya: Az Istennec láthatatlansága, tudni illic az ö öröcké való hatalma és Istensége à teremtésböl és à teremtett állatokból meg esmértetic, mellyet az Dáuidis bizonit. Az egec vgy mond beszéllic az Isten ditsõsegét, és az õ czelekedetit hirdeti à ki terieztetett Eeg De miuel hogy à mi térmészetünc meg romlott, ha azért Isten más vton né viszen minket az ö esméretire, soha ezen az vton, tudni illic az néma mestereknec tanitásoc áltál, az ö igaz esméretire nem iuthatunc, és az természetböl s az teremtésböl võtt Isteni esméret meg nem gyümólczözic mi bennönc, és annac semmi egyeb hasznát nem veszszüc, hanem hogy czac menthetetlenec legyünc az Isten elött. Mert noha az régi pogányoc az természetnec világossága által és az teremtés által meg gyözettetuén meg esmé0rtec és meg vallottác hogy az Isten egy, ès az öröcké való hatalmas, miuel hogy az teremtés Istennec mint egy könyue melyben ötet minden ember láthattya, Mind az által miuel hogy Isten azokat külömben nem tanitotta, annac okaért az igaz Istennec esméreti mellöl el haioluán, szántalan soc Isteneket gondoltac magoknac, és mint szent Pál mondgya: el formáltac Istent embereknec és oktalan állatoknac formáiára. Némellyec imádtac az Iupitert, kinec az gondviselésben melléie adtác Mercuriust, Saturnust, Marsot, Venust. Némellyec imádtác és tizteltéc az Napot, Hóldot, czillagokat, az éltetö állatokat, tüzet és vizet, az egeket. Némellyec az négy lábú állatokat, madarakat, czùszò mászó állatokat. Kic noha soc Isteneket imádtác, de azért Istennelkül valóc vóltac, mint az Avastal [!] mondgya az Ephesusbeliekröl, hogy Istennelkül voltac az IESVS CHRISTVS esmereti elött, melyre nézue az Prophetais azt mondgya: hogy az pogányoknac Istenec báluányoc, mert az Istennec ábrázattya IESVS CHRISTVS, kinelkú1l soha senki az Istennec esméretire nem iuthat. Annac okaért hogy Isten az embert az ö esmeretire vonhatná, hogy az ö teremtésénec vége meg lenne az emberben, az ö szentséges száiát meg nituán, ö maga szolott és tett bizonságot sokszor ez vilàgnac ö maga felöl, irgalmassága, böltsesége, [p 0003] igassága felöl. Mint mikor azt mondotta: En vagyoc az te Wrad Istened, ki az Aegyptusbol ki hoztalac. Esmet: En vagyoc az vralkodo erös WR, irgalmas, kegyelmes, nagy türhetö, könyörülö és igaz Isten, ki meg tartom irgalmasságomat ezerig, és el vészem az embereknec bünöket, kinec elötte az ártatlan, nem ártatlan. Illyen modon pedig sokszor szolot az Isten maga felöl.

Iollehet azert nagy io téteménye Istennec, hogy az természetbe oltotta magát, és az teremtet álltokrais az ö diczöségénec ielenségét reiá nyomta, de sockal nagyob io téteménye ez, hogy ö maga szolot maga felöl. Mert az Dáuidis noha azt mondgya hogy az egec hirdetic az Isten diczöségét, mind az által más felöl az Isten beszédét magaztalya és azt mondgya: Az Istennec beszéde tizta, igaz, melly az kitsineknec böltzeséget ád. Mellyel ielenti hogy az Isten beszédéböl világosban láttyüc és esmé1riüc ötet hogy nem az teremtésböl. De lásd meg az Istennec más io téteményétis. Miuel hogy az emberec természet szrint feledekenyec, és haylandoc minden hamisságra és idegen Isteni tizteletre, annac okaért nem czac meg ielentette Isten magát az ö szentséges száia által, hanem annac felötte hogy el ne feletkeznénc arrol, akarta hogy az õ maga felöl ès akarattya felöl valo bizonság tétele irasba foglaltatnéc, hogy az inkáb meg maradna, és az iras az igaz tudománnac reguláia lenne minden hamis tudományoc ellen. Mert noha soc ideig, közel két ezer eztendeig az teremtéstöl fogua Mosesig semmi irás nem volt, (noha emlekezic Iudas Apastal az Enoch könyuéröl) hanem Isten czac az ö maga szentséges szäia által szolott, és az szent atyäc az tudomänt czac szaiokban hordozuán, azt kézröl kézre adtác fioknac és vnokäioknac: Mind az által végezetre az Mosesnec parantsollya Isten hogy mindeneket meg irna. Irt azért Moses öt könyuet, az teremtésröl, és az Isten Anya szent Egyházánac neuekedéséröl, és az Izrael népénec minden dolgairol, mind az Canaan földére valo menetelekig, melly könyuekröl emlekezic Christus soc helyen, neuezet szerent pedig mikor azt mondgya: Vagyon Mosessec és Prophetaioc halgassac azokat, kinec irásáual soc helyén az ö tanitását Christus erössiti, azonképpen az Apastalokis, noha némely Istentelen emberec Moses felöl mosdatlanul szlnac, és azt kérdic ha volt valaha az Moses, ès ha volt, kitöl tanulta az teremtésnec historiáiát. Az Moses vtánnis voltac soc Prophétac, kic nem czac szoual tanitottác, hanem Istennec akarattyábol meg irtác tanitásokat, mint Samuel, Dáuid, Esaiás, Ieremiás Ezechiel, Dániel, es az tizenkét Prophétác. Ezeknélkülis soc Prophétác voltac, kiknec irásoc el veszett, mint az szent irásbol meg tettzic, mint az Isten hadairol valo könyv Nume.21. az Iustus konyue Ios.10. Nathan, Gad, Semeias, Haddo, alias, Iehu könyue, kikröl mind emlekezet vagyon az szent irásban.

Ezec pedig az könyuec, mellyeket egy szóual Bibliánac neuezünc, az Istennec kegyelmes io voltábol meg tartattac, noha az emberec gondviseletnec vóltac azoknac meg örizésében, és az k'gyetlenec [!] nagy szorgalmatossággal akartác azt el vezteni, mint az Antiochius Epiphanes, és aZ Diocletianus Czaszar. Annac okaért nagy ió téteménye az WR Istennec, hogy az ö maga szentséges száiáual szóluan, az embereknec nékic mind magát mind akarattyat ki ielentette: De ezis hasonló ió téteménye, hogy az Prophétáckal meg iratta mind magát; kit soda és minemö állat légyen, mind pedig akarattyát, ióllehet ennekis az Isten ió téteményènec nem lön ollyan elö meneteli az minemöt Isten kéuán vala. Mert az Izraelitákis az kiknec Isten szolott az Prophétác által, meg nem elegeduén az igaz Istennel az ki öket Aegyptomból nagy soc czuda tételeckel ki hozta vala, és nékic szolot, idegen báltnány [!] Isteneket imádánac, mint azt az Prophétác nékic soc helyen vetic szemekre.

Mert az embernec természeti olly romlot, hogy semmiképpen az Istennec igaz esmeretire nem iuthat, ha Isten ö maga sZólis néki, ha czac külsö füleinec szol. Vegezetre azert mikor mégis az Isten nîluábban akarná magát ki ielenteni, hogy az emberekis ötet niluábban esmérnéc, az ö maga egy szülött fiát öltöztete testbe, hogy az tanitaná meg ez világot az Istenre es az ö akarattyára, kinec tanitásáual meg kellene elegednönc addig mig az Istent szinröl szinre és szemtöl szembe látnóc. Kiröl azt mondgyac hogy minékünc mindeneket minden fogyátkozásnelkül meg mondott vala, mellyeket az ö szent Attiától hallott. Azert mondgya az Apastal: Az Isten régenten soc képpen szolot az atyáknac az Prophétác által, ez vtòlso idöben pedig szolott mi nékûnc az ö fia által. Szent Ionos azt mondgya: Senki soha nem látta az Istent, hanem az Fiu, ki az Ayánac [!] kebelében vagyon, à beszéllette meg mi nékünc. Christus pedig ö maga azt mondgya: Nem mondalac titeket szolgáknac, mert az szólga nem tudgya mit czelekeszic az ö Wra. Hanem barátimnac mondalac titeket, mert valamiket hallottam az én Atyámtol, nektec meg ielentettem. Annac okaért valamenye iot tött Isten ez világgal eleitöl fogua, mind azt meg haladgya ez, és mindannál dragab ió téteménye az Istennec hogy az ö szent Fiát ez világra elbotsátuán, az által nékünc mindeneket meg ielentet. Ki nem czac meg ielentet mi nekünc mindeneket, hanem az ö válaztot szólgaitis kic tanitásanac halgatói, czuda tételinec látói vóltac, szent léleckel azokat fel ekesituèn mind ez világra kibosátta, [!] hogy az Euangeliomot predicallanác és abban az Istennec IESVS Christusban valo kegyelmességéröl bizonságot tennénec, kic az ö mestereknec parantsolattya szerint ez világot be töltottéc az Euangeliommal és Christusnac ió illattyáual. Az vtán az mit predicallottác meg irtác mind az Prophétác, és az ö vtánnoc valóknac hadtác, hogy az Prophétàc és Apastaloc irasa lenne az anya szent Egy háznac vgy mint keet szeme vagy keet emleie, mellyet szopnánc és az által neuekednénc. Azert mondgya szent Ianos. [p 0004] Az mit lâttunc, halottunc, kèzzel tapaztaltunc, tudni illic az életnec egéiét azt hirdettyüc néktec. Szent Peter pedig azt mondgya: Nem valami mestersé1ggel gondolt beszédet köuetünc mikor predicallyüc néktec az mi WRunc Iesus Christusnac hatalmât és eliöuetelit, hanem vgy mint kic szemeinkel láttuc az ö méltoságát, és az mi füleinckel hallotuc az Atyánac ö felöle valo bizonság tételét. Annac okaért mind ezekböl azt mondgyuc: Elöszer hogy az Istennec tökélletes és mindenestöl fogua valo akarattya, az Prophétáknac és Apastaloknac irásokban vagyon, és annac okaért azoc az irásoc méltán neueztetnec szent irásoknac. Másodszor, hogy az Prophétáknac és Apastaloknac irásoc tökélletes, tellyes, fogyâtkozásnelkül valo, tizta, igaz. Harmadszor, hogy nem szabad ahoz semmit adnônc, hogy Istennél bôltsebbeknec ne láttassunc, sem pedig nem szabad abban el venni, vagy attól el haiolni iob kézre vagy bal kézre, hanem azokat mindenestöl éppen kellyen megtartani, vgy mint az mi hitönknec és vallásunknac erös és mozdithatatlan regulâiat. Negyedszer, hogy minden teremtett állat tartozic engedelemmmel àhoz az tudomanyhoz, melly az Prophétac és Apastaloc irásában vagyon. Õtödszer hogy czac azt a tudománt kellyen be vennönc, melly az Prophétác és Apastaloc tudomannyáual eggyez. Valamelly pedig nem eggyez, akar kié legyen az à tudomány, akar Angyalé, akar ördögé, akar Papaié, vagy akar melly nagy méltoságbéli emberé, akar Conciliomé, semmiképpen nem igaz, és azt be nem kel vennönc, mint az szent Pál mondgya: ha az Istennec Angyala mást predicâllana, légyenâtkozott. Nem kel tehát minékünc vakmeröképpen minden tudománt be vennönc mihelt azt valaki az ö száiábol ki botsáttya, hanem meg kel probalni, és az Prophétác, Apastaloc irása mellé kel vetni, mint az Isten lelke tanit bennönket. Annac okaért öröcké való hálá adâssal tartozunc az Wr Istennec, hogy magát soc képpen ielentette ki az embereknec, de kéuàlképpé hogy az ö szent fiát ez világra botsátta, és ö általa magát illyen niluán és minden homáliosságnelkül ieléntette meg, és az Apastalockal az ö akarattyát nem czac predicaltatta, hanem annac felötte meg iratta, kériüc alázatoson ö felségét, hogy à Bibliánac könyuèt mellyebn vagyon az ö io akarattya, tartsa meg, az ördögnec és ez vilagnác [!] dihössé1ge ellen, Az ö szentséges igéiét és abban az ö akarattyát hirdettesse mi nékünc az ö szolgai által, és hogy az ö igaz esméretire iuthassunc és abban gyarapodhasunc, szóllyon nékünc az ö szent lelke által az mi sziueinknekis. Mert miképpen az természetnec világa által és az teremtes által, szinte azonképpen Prophétác által, Christus által és az Apastaloc âltal czac hyába szól minékünc az mi külsö füleinknec, ha az mi belsö füleinknec, nem szól. Bódogoc azért az kiknec Isten szól az ö szent igéié altal. De sockal bódogbac azoc az kiknec szól az ö szent lelke által, ès à kiket nem czac kiuül vonszon hanem belölis, kikben nem czac az ige által, hanem az ö lelke általis hatalmason czelekedic. Annac okaért az Christus mi nékünc, mind addig haszontalan, és az igében hyába predicáltatic, mignem az Isten lelkétôl hitnec általa à mi sziuönkbe be óltatic és be plántáltatic az igénec hallásából. Mert [p 0006] Isten az ö népéuel szöuetségben egybe koti mind az kettöt, az igét és az ö szent Lelkét. Ez vgy mond az én kötésem veelec. Az én lelkem melly te benned vagyon, és az beszédim mellyeket adtam az te szádba, elnem táuoznac te töled és az te nemzetségedtöl, melly dologra nézue az Apastalis azt mondgya hogy az Euangelium Isten hatalmi minden hiuö embernec iduösségére, az az, Olly ezköz, mellynec általa Isten hatalmason czelekeszic az hiueknec sziuekbe. Azert hasonlitatic az tüzhöz, pörölhöz, két elöfegyuerhöz, és à szép zápor esöhöz, azért mondgya az szent Peter, hogy vÿonnan s543zül2ttönc az halhatatlan és rothadatlan mag által, melly az Istennec igéie.

Miképpen azért külsö képpen az à ki minket el tart es az mi életönket táplállya, de vgy ha az mi hiuatalunc szerint kenyeret keresünc: azonképpen az Isten lelke az à ki az mi sziuönkben lelkünkben czelekeszic, hitet formál vÿonnan szül, de nem külömben hané az igénec halgatasabol. Ha azért azt akariuc hogy az Isten mi bennönc czelekedgyec, ne légyen mi elóttünc semmi betsölletesb az Istennec igeiénél, annac halgatásánál, oluasásanâl.

De miuel hogy ez világ nem akaria hogy az Istennec szent konyuei közönséges nyeluen legyenec, és azt mindenec oluassac: azért errölis szólnunc kel. Azt mongyác pedig hogy nem czac akaria Isten hogy az Papoc oluassâc az szent irást, és az kösseg azoknac száiokból hallya, hanem aztis akaria hogy az ó és vÿ Testamentum könyuei minden nemzetségnec nyeluén legyenec, és azokat oluassác, hannyác vesséc mindenec, szegéniec. gazdagoc, kitsinec nagyoc, férfiac és aszszoni allatoc, Mert az Isten egy aránt minden rendbéli embereket akar iduöziteni. Hogy ha pedig nem akaria Isten hogy az kösség oluassa az Isten igé1ié1t az ö tulaydon nyeluén, miért iratta azt az ö népénec M1sessel, az Prophetáckal, Dáuiddal, az ö sáiat szido nyelueken és nem egyeb nyeluen mellyet nem czac az sidóc hanem az szomszedságban soc egyeb nemzetségekis meg értenénec? Miért akarta hogy az ö szent könyue nem czac sidó nyeluen vólna, hanem Chaldeai és Syriai nyelvreis forditatnéc? Miért oluassa az Istennec töruényénec könyueit Iosias király az Sâlomon templomában az kösség elött, ha nem illic az királyoc kezébe à Biblia? Vagy à kic azt mondgyác hogy nem szabad közönséges nyelvre forditani az Bibliat, honnét bizonittyác meg, hogy Isten az Bibliánac czac Deiác nyeluet szentelte? Bizony ha az Bibliat egy kéualképpen való nyeluen kellene oluasni, nem vólna iob mint sido nyeluen oluasni, miuel hogy az ô Testamentum könyuei sidó nyeluen irattac. De az Isten igy akarta hogy az szent irás egy nyelv által származnéc, az vtân soc nyeluec által soc pogány népec közzé teriedne azoknac iduösségekre, tudni illic, az Chaldeusoc, Syriabeliec, és Görögöc közzé. Nem Istentöl vólté tehát hogy amaz Ptolemeus Philadelphus Aegyptumbéli király, az ö népénec kedueiért felötte nagy munkáual és költseguel Ierusalemböl hetuen sidó böltseket hiuatuán, az Bibliát sidóból Görögre forditatta, az mint Iosephus beszélli? Mit mondunc az Istennec aiándokárol, mellyet az Apastaloknac adott vala Pinkesdnapián? [p 0005] kétségnélkül az Apastaloknac nyelueket el nem változtatta vólna Isten, hogy soc nyelueken szólhatnânac, ha nem akarta volna hogy az ö neue soc nemzetségeknec nyelueken predicâltatnéc. Az Apastaloc pedig és az Euangelistác miért irtác az IESVS CHRISTVS tudományát Görög nyeluen, melly ackor mayd mind ez világon közonséges nyelv volt, ha az Isten nem akarta hogy az szent irás közonséges nyeluen oluastassec? Az szent Philep miért nem feddette meg az Candaces királne aszszonnac szólgâiát hogy az Esaiás könyuét oluassa vala? Avagy nem méltán ditserié szent Lukácz az Berraea városbélieket, hogy minden napon hántác vettettécaz szent irást, hogy meg probálnác az Pál Apastalnac tudománnyât? De miuel hogy az Patereknec irásoc mindvntalan ezeknec száiokban vagyon, felellyenec meg, az Chrysostomus Doctor miért inti az kösséget hogy oluassác az szent irást, ha semmi közi nintsen az kösségnec àhoz? Mert ö azt mondgya: kérlec titeket hogy gyakorta ide iöÿetec, és az szent írásnac oluasását szorgalmatoson halgassátoc, nem czac ackor, pedig mikor ide iötöc, hanem othonnis az Isten Bibliáiát kezetekbe vegyétec: Ismet. Mindenkor intelec és nem szünöm meg inteni, hogy nem czac itt halgassatoc az mit mondunc, hanem mikor othon vadtokis az szent irást oluassátoc, és ne mondgyad: nem én dolgom az irásnac oluasása, hanem azoké kic ez világot meg tagadtác. Mit mondasz ember? Sockal inkâb tiéd hogy nem azoké. Ismet: Hallya meg ezt az kösseg: Serezzetec magatoknac Bibliát, melly az léleknec oruossága, ha egyebet nem, akar czac az vÿ Testamentom könyueit. Ismét: Ez mint egy dögletesség mindent meg veszt, hogy az szent irásnac oluasását alíttyátoc czac az barátokra nézni, holott szükségesb néktec hogy nem azoknac, etc. Szent Dauid azt mondgya, hogy az Istennec beszéde à mi lábainknac vezére. Masut: az Isten lelke kenyérnec és viznec mondgya, melly vtân sohasem meg né ehezünc, sem meg nem szomiuhozunc. Sz. Pál ellenség ellen való fegyuernec. Azért az kic àBibliát czac à Deiác nyelvre szorittyác, és az kösseg kezéböl ki vészic annac oluasását, és öket az báluániokhoz igazittyác, hogy azoc légyenec à mint ök szólnac à paraztoknac Bibliáioc, és azoktól tanollyanac à mint Gergel Papa mondotta vólt: azoc minden kétsegnelkül az IEVS [!] CHRISTVS vére hullásáual meg váltott népet nagy gialázatos boszúsâggal illetic, azokat az setétsé1gben vezérlö lampástol, az ö lelkeknec kenierétol vizétöl, az ellenség ellen való fegyuertöl meg foztuán, az setétsegben hadgyác, lelki éhseggel szomiusággal gyötric, és veszedelemre taszittiác. De mit mondgyunc? Igen vaknac kel annac lenni az ki ezt attól nem lâttya, miért foztiác meg az Romaiac az kösséget az BIbliánac oluasásától. Mert hogy az ö tudomanioknac hamissaga meg ne esmértesséc az kösségtöl, és hogi mindent szabadon szerezhessenec, végezhessenec, és azt az kösségnec niakába vethesséc minden probâlásnélkül, ezt ez okosságot találtác hogy ne légyen szabad az Bibliát közönsé1ges nyelvre forditani, és az kösségnec oluasni. Soha azért à feiedelmec nagyob iot nem czelekedhetnec az kösséggel, mint ha öket az nagy lelki rabságból ki szabadituán, az Istennec igéiét à Prophétác Apastaloc irásából predicáltattyác, és né czac predicáltattyác, hané arrais gondgyoc lészen, hogy az Istennec könyue közönséges nyeluen légyen, mindeneknec kezekben forogion, és mindenektöl oluastasséc. De miuel hogy nem elegesznec meg az Papistác ezzel hogy az kösségtõl mindenestõl meg tiltyác az Bibliánac oluasását, és annac közönséges nyelvre valo forditását, hanem amaz Bibliára akarnac minket szoritani, mellyet vulgata editionac neueznec, mellyet régen forditottác volt, arrolis azèrt szólnunc kel, hogy à holott az oluasoc látandgyác à mi forditásunkat külömbezni attol, méltán minket ne szidalmazhassanac. Azt mondgyuc azért hogy ez Bibliánac forditásában nem köteleztüc magunkat az vulgata editiohoz, az az, amaz régi Bibliához hané köuettünc soc Iámbor tudos embereket és azoknac forditását, az hetuen magyarázóknac Görög nyelvre valo forditásokat. Vatablust, Munsterust, Pagninust, Tremelliust, ki természet szerint való sidó fiu volt, ès czac most fordîtotta meg az Bibliát, ez mellet soc tudos bölts magyarázókat. Mert ióllehet méltó nagy ditséretre az ki à regi Bibliát forditotta, és sokat igen szépen forditot, és nem vólna gonosz ha egy bizonyosBibliá vólna mellyel élnénc közönséges képpen, mikor bizonságot kel elö hozni vagy tanitásban, vagy disputalásban: Mind azáltal kitsoda tilthat meg minket hogy à kút föböl ne igyünc, az az, hogy az ô testamentom könyuein à sido betöt, az vÿ Testamentomén à Görögöt meg ne tekintsüc, ha valami igéknec ereiénec vagj iegyzesénec iobban vé1gére akarunc menni? Vagy ki tilthat meg minket hogy ne köuessüc azt à ki iobban ës igazban forditotta másnâl à Bibliát? Mert kétségnélkül valo dolog, hogy à régi Bibliában sokat né iol és alkolmatlanul forditottác, sokat el változtattác, sokat meg czonkitottác, soc helyen sokat adtac hozzâia, mint ezt soc példáual és bizonsággal ez vtan meg bizonittyuc. Méltoié azért azt mindennel inkáb köuetni az ki az Istenében vagy el vött vagy ahoz adott, vagy azt meg ferteztette? Es à mit meg változtattac az Istenében, nem szabadé köuetnönc annac helyére állatásában à nyelvet mellyen szolott az Isten lelke? Kétségnélkül iob embernec az forrásbol innya hogynem az folyásböl, és nem lehet az emberénec ollyan méltosága mint az Istenénec. Touábba az bölts embereknec egyenlö szauoc ez, hogy nem Ieronymusé az régi Bibliá, noha öuénec mondgyác, mellyet erös bizonságockal, mikor azt mondgya. ... Más à, hogy Ieronymus az ö irásiban soc mondásokat és bizonságokat külömben mond ki, hogy né az régi Bibliában vagyon, mellyet vulgata editionac neueznec. Erasmus Doctor azt mondgya. En hiszem (vgy mond) hogy amaz régi Biblia méltoságot és eröt vöt czac az idönec hoszszu vóltából. Mert ha közönséges Conciliomban vottéc vólna azt be, mindnyáián azzal éltec vólna, de vgyan azon mondást, külömben mondgya ki Agoston, külömben Ambrus Doctor, külömben, Hilarius. Iollehet [p 0009] Platina azt mondgya hogy az Ieronymus Bibliáiánac Damasus pispec szerzet elöszer méltosagot miuel hogy az elött élnénec az Görög Bibliaual. Sanctes Pagninus ki az sido nyelvben tudos volt, azt iria az hetedic Celemen Papánac: Az Ieronymus Bibliáiát nem kárhoztattyúc, el nem változtattyuc, attol soc helyen külömbezünc, miképpen egyebekis, kic az kereztieni hitben eggyezuén, az oluasásban külömbeznec, mint Cipriánus Hilarius, Ambrus, Agoston, kiknec irásokban külömbsegec és ellenkezésec találtatnac, iollehet az melly Bibliá most mindenöt oluastatic, nem hiszszüc hogy Ieronymusé légyen. De ha szinte Ieronymuse volnais, enni idötul fogua könyen meg veztegettethetet volna az iróknac restségec és gond viseletlenségec miatt. Más az, hogy Ieronymus nem köti az ö Bibliáiát eröuel senkire, hogy nem volna szabad mâssal élni. Mert azt mongya eggyüt. Kérlec tégedet oluaso, ne alitsad hogy az én munkám, egyebeknec munkáiokat kárhoztatná. Az Isten templomába minden ember azt visi [!] az mit vihet, némellyec aranyat, ezüstöt, drága köueket, bibort, bársont mi pedig iol czelekessüc [!] ha viszünc czac böröket és ketske szört. Másut esmét azt mondgya: Ha valahol az forditásban láttatom te néked téuelgeni, vagy valaki az mi forditásunkban akar valamit meg feddeni, kérdgye meg az sido betú1t az ö maga leki esmeretit lssa [!] meg az besédnec [!] textusát és rendit, az vtán ha lehet vgy rágalmazza â mi munkánkat. Ismet: kérlec titeket hogy ez könyvnec kéualképpen valo oluasásáual meg elegeduén, azt közönseges helyre ki ne vigyetec, és az kic eleget öttenec, azoknac az ételt ne töltsetec száiokba, és az ollyanoknac keuélségeket el táuoztassatoc, à kic egyebeket tudnac kârhoztatni, de öc semmit nem tudnac szerezni, ha pedig vadnac az atyafiac közzül ollyac kiknec az mi munkánc tettzic, azoknac adgyatoc az könyuet oluasni. Ha azért Ieronymus ö maga senkire eröuel nem kötötte az ö Bibliâiât, hanem szabadságban hatta à ki akaria oluasni vagy nem: Az Romai Papais senkire erõuel ne kösse azt. Hanem ha az Isten hâzánac elö mentét ké1uánnya, meg engedgye hogy az ki azzal nem akar élni, és azt nem akaria oluasni sabadsága [!] légyen azzal elni, és azt oluasni à melly néki inkáb tettzic, és láttatic igaznac lenni. Mert az Agoston Doctoris azt mondgya: Akic sidobol Görögre forditottâc, az irast meg s[z]amlalhattÿc, [!] de à kic Görögbôl Deákra forditottâc, meg nem számlálhattyüc. Mellyel ielenti hogy ö ideiében senki nem köteleztetett egy bizonyos Bibliához, hanem miuel hogy szabad volt mindennec meg forditani azzal élt minden à melly nèki tetzet. Másutt azt mondgya hogy az Deîakoknac két szárnyoknac kel lenni à szent irásra, tudni illic à sido és Görög nyelvnec.

ELÕL IARO BESZED.

[p 0007] Es hogy az ô Testamentum könyuenec igasságát az sidobol kel meg probálni az vÿ Testamentum konyueneic [!] pedig à Görögböl, melly mondais à Grotianus papa decretomabais be vagyon irua. Azért iollehet à Ieronymus Bibliáiánac méltoságát mi helyén hadgyuc. és táuol legyen mi tölönc hogy azt szidalmaznóc, râgalmaznóc, és valakit annac oluasásátol el rettentenénc, ha kedueli azt: söt azt mondgyuc hogy azzal mÿs igen segitettönc, és az holott à szükség hozza örömest élönc vele. De ahoz magunkat semmiképpen nem akariuc kötelezni, vgy hogy attol czac egy betübennis ne mernénc el tâuozni, mint az Tridentomi Conciliomban végeztéc volt az Romai Pispekec, hanem egyeb bölts embereknec forditásokatis hálá adással láttyuc, oluassuc, és köuettyüc azt à kit esmerhetönc leg igazbnac lenni. Méltatlan dolog pedig azt mondani, hogy mennél töb nyelvre forditatic az Istennec igéie, annál inkáb meg ferteztetic. Mert ha az igaz, miért vâltoztatta el Isten az Apastaloknac nyelueket Pinkösd napián, hogy az Euangeliomot soc nyeluen predicállanác? Ha azért az soc nyelven valo predicállâs meg nem ferteztette az Isten bészédèt, mimódon ferteztetic meg ha soc nyeluekre forditatic? Más az, hogy à regi szent Doctoroc ideiébennis soc Biblia volt. Mint az sidò nyeluen valo Bibliànélkül, Arabiai és Chaldeai nyeluen valo Biblia Görög Biblia, Aquila, Symmachus, Theodotion, Origenes Bibliàia, és ezeknelkülis soc forditásoc, mellyec alég számláltathatnac meg mint Agoston Doctor mondgya. Nem hogy azért Istennec ellene vólna, de inkáb szép aiándoka az WR Istennec hogy soc nyeluekre forditatott az Biblia, és egy nyeluen soc rendbéli forditásoc vadnac.

De hogy igaz légyen az mi beszédönc az mit mondânc az vulgata editioról, az az, amaz régi Bibliá felôl, hogy tudni illic igen meg veztegettetett, azt bizonitsuc meg. Hogy sokat adtac ahoz, és abban soc toldaléc vagyon, bizonittyüc ez példáckal: Lásd meg Genes.4.vers.8. az vulgata editioban igy vagyon: Monda Chain Abelnec, mennyünc ki. Ez pedig (mennyüc ki) nintsen az igaz betüben, hanem czac igy vagyon: Szola Chain az Abelnec, és mikor volnánac az mezön, etc. Genes.32. vers.29. az régi Bibliában igy vagyon. Miért tudakozol az én nenemröl, [!] melly czudalatos. Ez pedig, (melly czudalatos) nintsen az igaz BIbliában. Numer.20.vers.6. Az régi Bibliában egy egész vers vagyon melly nintsen az igaz betüben. Kiáltánac (vgy mond) az Istenre, és mondánac: WRam Isten halgasd meg ez népnec kiáltását, és nisd meg nékic az te kénczes házadat, az élö viznec kùt feiét, hogy meg elegedgyenec és ne zúgolodgyanac, etc. Ezec nintsenec az igaz betüben.

Az Esther könyuétis, négy vagy öt cáputtal tóldottác meg. Az két vtólso könyuét Esdrasnac, nyiluán valo szóual mondgya Ieronymus Doctor álomnac. Az Tobias könyue Görögül irattatot, nem sidóiul, de aztis anniyra [!] meg veztegettéc, hogy 46. versel töldottâc meg, melly az igaz betüben nintsen. Azonképpen az Iudith könyuében 48. vers vagyon, melly nintsen az Görög betüben, mellyeket az mi Bibliânkban mind el hattunc, mint az Tobias könyuébennis. Az példa beszédröl irt könybennis 19. vers vagyon, melly nintsen az igaz betüben, noha az Görög Bibliában meg vadnac.

[p 0007] Az Sirach könyuebennis, melly Görög nyeluén iratott 38. vers vagyon, melly nintsen az betüben. Ezenképpen az Daniel könyuébennis soc tóldaléc vagyon. Az Romába irt leuélnec 4. részében v.2. Igy vagyon az régi Bibliában: ha Abraham meg igazult az töruénnec czelekedetiböl, etc. De az igaz betöben czac igy vagyon: ha Abraham az czelekedetekböl igazult meg

Hogy pedig sokat elloptac és el hadtac benne, azis nîluán vagyon. Lasd meg Genes.9.vers.6. Igy vagyon. Az ki az ember vérét ki ontandgya, ki ontassec annac vére. El hadtác ezt: Ember által az pedig igen szükséges tzickel. Matth 9. Igy vagyon. Nem iöttem hinni az igazakat, hanem az bünösöket. El hadtác ezt: Poenitentiára. 1.Ioan.5. igy vagyon:. Ezeket irom néktec hogy meg tudgyatoc hogy öröc életetec vagyon kic hisztec az Isten fianac neuében. Az igaz betüben pedig igy vagyon: Ezeket irom néktec kic hiztec az Isten fianac neuében hogy meg tudgyatoc hogy öröc eletetec vagyon, és hogy hidgyétec az Isten fiánac neuében. Roman.11. Egy egész sentenciát loptac el. Ha czelekedetböl, tehát immár nem kegyelem, és az czélekedett nem volna czelekedett.

Ha annac okaért nem szabad semmit az Istenéhöz adni, és abban ellopni, miképpen ö maga azt erössen meg tiltotta, tehát minden kétségnélkül felötte igen vétkezet az Isten ellen, az ki ez tóldalékokat adta az Istenéhöz, és az ki azokat el lopta à mellyekröl szólunc, akar Ieronymus dólga legyen ez, akar kié. Es miképpen az feiedelemnec leuelénec méltósága el vész, ha azhoz valamit adnac vagy el vésznec benne, azonképpen az Bibliánac méltoságánac gyalázattyára czelekedtéc ezt, valakic czelekedtéc.

Annac felötte sokat vgy forditottác, hogy az ember nem tudhattya mitsoda. Mint Ioel. 2. Cap. ... Ezt sem tudhatttya [!] ember mit akar. Psal.110. ... &c. ezis ollyan mint egy mese.

Sokat pedig mindenestöl el változtattac az régi Bibliában. Mint Iud.11. ... Maga nem vgy vagyon, hanem ex altera matre. Psal.132. Vidué eius benedicam, maga victui volna. Apoc.22. Beati qui lauantstolas suas in sanguine agni. Maga az betüben igy vagyon. Beati qui seruant mandata eius.

Ezeknec felötte soc helyen az régi Bibliát az Papai tudomány mellé szabtác. Mint Genes 3 hogy az Mariánac közbe iárása és segitségül valo hiuásáv [!] bizonithassác, igy veztegettéc meg az betüt: ... De vgy fordittyác hogy az Misében valo áldozatot bizonithassác. Ioan.14. ... De igy fordittyác hogy azzal bizonyitsác, az ö Conciliomoknac végezését Isten lelkénec tudományánac lenni. Mind ezekböl meg tetzic hogy oknélkül akarnac minket az régi Bibliához kötelezni, mellyet vulgata editionac neueznec, és méltatlanòl töttéc az Tridentomi Conciliomban ez végezést hogy semmiben el ne táuozzunc attòl az Bibliától.

Nagy gonduiseletlenség volt azért, és Istenhöz es az ö szent igéiéhöz nagy idegenség, hogy holott minden nemzetségnec nyéluén vagyon az Istennec konyue, à Maygar [!] nemzetség arrol enni ideig gondot nem viselt. Nem tudom ha az Predicatorokat vádollyam vagy az feiedelmeket. Bizony az Heltai Gaspar munkáia ès az Melius Péteré tészen arrol, hogy találtattac volna ollyac ez elött bizonságot is, kic à munkat nem restelletéc volna, ha az feiedelmec arra gondot viseltec volna, az tanitokat fel ebreztettec volna, es az õ tár házokat Isten tiztessegére meg nitottac volna. Azért ketségnélkül ha vagyonis ebben valami bünöc az tanitoknac hogy enni ideig egészlen az Biblia nem volt Magyar nyeluén, de az feiedelmeknec nagyob bünöc vagyon. Kic nem hogy az Bibliánac Magyar nyelvre valo forditására gondot viseltec volna, melyben vagyon az öröc eletnec beszède, az kenyèr es viz, mellynec vtánna meg nem èhezünc es szomiuhozunc: De czac arra sem viseltec ez ideig gondot, hogy az Magyar nemzetségnec soc szép és nagy dolgainac vagy czelekedetinec historiáiát meg irattác volna, és azt az ö vtànnoc valoknac õrõc emlekezetre hadtác volna, holott nintsen ez világon olly nemzetség, melly arra gondot nem viselne. Noha pedig volt darabonként az Bibliánac valami része meg forditua, de mindenestöl fogua egészlen ez ideig az mi országunkban az mi nyeluünkön nem volt, hanem az kegyelmes Istennec io kedvébõl most mégyen ki, egy nehány neuezetes Iámbor, Isten félö Nagyságos Wraknac intese törekedesec és költségec által kic annira nem igyekeztec ez dologban ez világi hirré es tiztességre, hanem czac az Isten tiztessegére az ö házánac eppüléséré, hogy az ö magoc neuétis nem akartác ide be iratni, meg elegeduén azzal, hogy az ö neuec az életnec konyuében be vagyon irua.

Meg gondoluaán azért az Anya szent Egy háznac az mi nemzetségünc kozött ez dologban valo fogyatkozását, es iöuendö eppülését, más felöl az mi tiztünket, az Istennec neuét segitsegül hiuán, minec vtánna hozzá kezdettem volna egy nehány Iámbor tudos atÿafiackal, kic nékem az forditasban segitséggel voltac, meg nem szuntem addig, mignem véghöz vittem az Bibliànac egészlen valo meg forditását, melyben munkálodtam közel három eztendeig nagy fáratsággal, testi töredelemmel, de olly bugzoságos [!] szeretettel, hogy én egy szem pillantásig ez nagy munkat el nem vntam, hanem nagy serenséggel es szeretettel munkálodtam mignem el végezném azt. Hogy pedig az oluasoknac nagyob keduet tennéc, mind az egész Bibliát versenként forditottuc, mint az Sidoc szoktac, mellynec felötte igen nagy haszna vagyon az betünec meg értésére, mellyet [p 0013] miuel hogy ez elött meg nem tartottác, gyakorta az mi eggyüué való volt el szakaztottác egy mastól, és az mi nem eggyöue való volt, egybe kaptsoltâc, mely dolog igen meg homályosittya az betünec értelmét. Az Caputoknac summát czinaltam szép értelemmel, hogy az mit keres az oluasó, az summat meg tekintuén, hamaráb meg talállya azt. Az holott valami nehesseg vólt az betüben, vagy egy igében, vagy egy egész sentenciában, azt meg magyaráztam, hogy minden tartozásnelkül mehetne az oluaso az oluasásban. Az forditásban étönc az menyére lehetett tizta igaz Magyar szóual, idegen szólásnac módgyát nem köuettüc, söt inkáb az mi darabosnac tettzett vagy az Sidó vagy az Deác szólásnac modgyában, annakis ki mondásában az Magyar nyelwnwc szólásánac modgyát kouettüc. Az Istennec állattya szerint való neue IEHOVA, De aztis nem tartottuc meg, hanem az holott egyeb nem lehetett benne, mint mikor azt mondgya Isten Mosesnec, hogy Abrahamnac, Isácnac, Iácobnac az ö IEHOVA neuében nem ielent meg. Az Ezechielis mindenöt Adonai Iehouát mond, mellyet külömben nem magyarázhattunc, hanem WR Iehouánac, soc Iámbor tudós embereket, kic az Sidoból, az melly nyeluen iratott az ö Testamentom, igazán forditottâc az Bibliát, Mint Vatablust, Pagninust, Munsterust, Tremelliust, ki természet szerint való Sido volt, és vÿonnan nem soc ideie hogy az Bibliát meg forditotta, köuettuc az vulgata editiotis, és ez mellet soc magyarázo Doctorokat. Az kic ez elött valami részt forditottác az BIbliában, azokatis nem vtáltuc meg, hanem meg tekintettüc.

Ez mi munkánkat pedig Nagyságtoknac és kegyelmeteknec neue alatt botsátom ki, és Nagyságtoknac s- kegyelmeteknec dedicálom. Nem hogy kételkedném abban hogy az Isten könyuénec méltosága nem lenne ö magában, hanem hogy Nagyságtokat és kegyelmeteket fel inditanám az szent irásnac oluasására, és abban az drága könec meg keresésére, mellyért embernec minden marháiátis el kel adni. Más az, hogy ebben kellet köuetném ez világnac és az bölts embereknec sokásokat, [!] kic az ö munkáiokat mindenkor valakinec neue alatt soktác [!] kibotsatani. Nagysàgtokat és kegyelmeteket kérem, ez mi munkánkat vegyéc io neuen, és azzal éllyetec az nagy Istennec diczõségére, és tulaydon lelketeknec iduösségére. Az WR Isten tartsa meg Nagyságtokat és kegyelmeteket, éltesse soc ideig, kegyelmessegéuel, és io akarattyáual mint égy paissal vegye környül. szent Lelkéuel erössitse, bátoritsa, és minden tanátsit igazgassa az ö Neue diczösègére és az ö hâzánac eppülësere, Amen. Göntzön. Bodog aszszonÿ hauánac elsö napián. 1589. eztendöben.

Nagyságtoknac és kegyelmeteknec. szolgáia, Cároli Gáspár: az Göntzi Annya szent Egyháznac lelki pásztora, Es az Cassa völgyén az Tanitóknac Seniora, &c.

AZ OLVASOKNAC. BIzonnyal tudom, és semmit nem kételkedem abban, hogy ez mi munkánknac, minec vtánna emberec közze az ki mégyen, soc irigye és soc rágalmazoia lészen. Mert mikèppen az testet köueti az árnyéc azonképpen az virtust, az az, à ioságos czelekedetet kõueti az árnyéc azonképpen az virtust, az az, à ioságos czelekedetet kõueti az irigység. Es az kic az rágalmazásra születtec, miuel hogy az más ember munkáiához vagy czelehedetihoz [!] hasonlót nem czelekedhetnec, ha külõmben annac nem árthatnac, rágalmazzác azt: Mind az által senkinec sem irigységéuel, sem rágalmazásáual nem gondoloc. Mert az Isten és az én io lelki esméretem nékem bizonsagom, hogy nem egyebet hanem nagy Istennec tiztességére, az õ házánac eppûlésére néztem ez dologban. Más az, hogy szabad mindennec az Isten házába aiándékot vinni. Egyebec vigyenec aranyat, ezüstöt, drága köueket. En azt viszem az mit vihetec, tudni illic Magyar nyeluen az egész Bibliát, mellyet eleitöl fogua sokan igyekeztec offeralni, de vèghõz nem vihettèc. Annac okaért minden keresztyén oluasókat kérec hogy az én munkámért engemet ne rágalmazzanac és meg ne keseritsenec, hanem nagy Isteni felelemmel és halá adással vegyéc és oluassác ez Magyar nyelwre forditatott Bibliát. Ha valól az forditásban téuelgettem és az tzélt nem találtam, azt ne tulaidonitsåc vakmerosé0gnec hanem az én gyarloságomnac. Az ollyan helyeket az oluasóc vgyan Regestum szerint iegyezzec meg és engemet intsenec meg, hogy mig Isten ez testben tart iobbithassam meg az mi forditásunkat, mind addig mignem igen szép és io lészen, &c.

TYPOGRAPHVS LECTORI.

IOllehet kegyes oluasó, az en tehetségem és erõm szerint azon igyekeztem, hogy az szent Bibliánac kõnyuei mentõl szépben, tiztabban, és minden fogyátkõzasnélkûl az én kezem által ki adatnánac, az soc szomiuhozo kereztyénec nagy kéuánsággal valo várakozásoknac meg enhitésére, es lelkec eppûlesére. Mind az altal nem ketlem hogy (akaratom es igyekezetem ellen, az corrigalasban valo serény vigyazásomrais) nihol nihol eshetett vétec az nyomtatásban, fõképpen az accentusoc collocalásában, kic miuel hogy õ magokba igé aproc, gyakorta å corrigalasban által hágattathatnac, ember azokat eszebe nem veuen, Annac okaert az oluasasban, es nihol vgy tettzic mintha az sensust auagy egesz sententiatis láttatnac el változtatni. Kerem annac okaert minden kereztyen szelid elmeiû oluasot (mert az versengõc es vetekedõ Zoilusoc, (kic iol tudom hogy sokan találtatnac) az tizta feiertis feketenec mondanac, iregysegekbõl és az igássagnac gyûlõlesekbõl) hogy ez féle kis vetketket, [!] hogy ha valahol irrepaltanac, czendesz elmebõl pennaual ha szûkseg meg iobbitsa, ennekem boczánatott aduán, egy felõl azért hogy idegen nemzet vagyoc, más felõl hogy az Exemplárba az accentusocnem voltac meg iegyeztetuen. Tuduan azert en elegtelen voltomat és akarmibe fogyátkozasomat, akarám teged arrol meg kõuetnem. ...