ILOSVAI SELYMES PÉTER: SOC FELE NEVEKNEC MAGYARAZATTYA. 0001


I. PARS.

CZAK rõuideden most szóllyunc az szent Keresztségrõl, Wr Istentõl nékûnc szerzet áldot feredõrõl, Wr Iesustól nékûnc hagyot kegyelem Igérõl, Elõttetec tõbszer mert nem emlekeztûnc ezrõl.

Lám az Sándornac irasát mely õrõmest hallod, Hunyadi Iános dolgát vgyan meg tanulod, Fõldnec Menynec biroyánac dolgát is meg tudgyad, Keresztségrõl az mit szóloc kérlec meg halgassad.

Azért szóllyunc ez énekben ez három dologról, Leg elõszer emlekezzûnc az szent Keresztségrõl, Es másodszor mi beszéllyûnc az meg rutitásról, Harmad rendben szóllyunc kinec kinec õ neuérõl.

[p 0002] Rendel sz. Pál ez éneket keresztségnec hiya, Meg vyitot feredõnec az szentséget vallya, Mosodásnac, tisztulásnac az bûnõkbõl mondgya, Keresztséget két felénec az szent irás vallya.

Im az eggyiket mert testi feredõnec mõdgya, Az másikat mi lelkûnknec feredõnec hiya, De ez kettõ eggyet iegyez néznec egy haszonra, Az Wr Iesus áldot véret feredõnec hiya.

Sõt az fõlden miként láttyuc az viznec bõûségét, Minden ember elegiti vélle õ szûkségét, Hidgyed ollyan bõségesnec lenni Christus vérét, Ki el mossa az hiueknec nagy soc vndoc vétkét.

Senmit ezben mondgya Christus nen kel kételkednûnc, Hogy sz. vére által lészen nékûnc tisztulássunc, Azról mõgya vyiõnan kel szûletetnûnc nékûnc, õ szent vére erdenibé meg kel mi7d ferednûnc.

Istenûnknec czudállatos mindenkor tanácza, Mert az gyarlo emberekhez õnõnmaga száya, Az mit igirt leueliuel nékûnc aszt meg adgya, Igiretit fûggõ peczéteckel confirmálta.

Meg igirte az Adámnac ámaz áldot magot Bárány vérrel erõssité Isten az õ szauát, Az Noenac meg igiré õ irgalmasságát, Szouaruány lõn az peczéti meg nem hiua szauát.

Ollyan módõ Abrahám Attyánkatis bisztatà, Elõbbeni igiretit néki meg vyità, Eszt hogy inkáb [p 0003] el hihesse néki iegyit ada, Minden férfi gyermec kõrnyûl metéltesséc hagyà.

Végezetre igiretit néha meg tekéllé, Es eggyetlen egy sz. Fiát ez Világra adà, Azért minden embereket kegyelmében viué, Mindeneckel kic hinnénec kész meg békélnie.

Isten ottan nem feleité õ régi szokását, Õ igiretinec nagy erõs cõfirmalássát, Két drága peczéteckel erõssité mondássát, Szent keresztség [!] szent Vaczora hogy meg hidgyûc szauát.

Részelteté fiát velûnc az szent feredõben, Attya, Fiu, és sz. Lélec vészen kegyelmében, Eredendõ bûnõs ottan lészen kegyelmében, Gyarloságos soc bûneid mind engedelemben.

Ot az Attya téged fogad szerelmes fiáua, Szeret téged, minden iauát ottan néked adgya, De tetõlled õ viszszõtág meg im eszt kéuánnya, Hogy kiuûle tõb Istened ne légyen akarya.

Panasznélkûl õ szent fia el iár mind azokban, Valamire Attya kûlte az Procatorságban, De tetõlled aszt kéuánnya senkit nyauallyådban, Segitségre hogy ne keres, bizzál az Christusban.

Az szent Lélec keresztségben nagy fogadást tészen, Hogy õ néked Procatorod vezéred mindenben Vigasztalód, bathoritód, keserûségedben, Ne keres tõb báthoritót hát senkit igyedben.

[p 0004] Ved eszedbe ez négy dolgot az sz. keresztségben, Elsõt Istennec igiyét igaz értelemben, Másic az viz, harmad az választot személy ebben, Negyedic az Keresztségben ot az gyermec lészen.

Legyen azért bõczûlletes az Isten szerzésse, Az mi lelki feredõnknec áldot szent igiye, Iesus Christus óltásunkban illy drága szent iegye, Rõuideden eddig elég keresztségnec iegye.

SECVNDA PARS DE ABVSIBVS.

OH babonás Papoc azért innét táuozzatoc, Hadgyátoc békét Viasznac az bûdõs olainac, Az gyortyánac vége vagyõ ciffrás korosmánac, Békét hágy bár velec eggyût az ellen mondásnac.

Tuddé ki vólt Kereszt attya az Iesus Christusnac, az kereszt fát ki vitte vólt vizehõz Iordannac, Vallyõ hól tõtte vólt szerét az szép koroszmánac, nem vólt hidgyed délben módgya az gyõrtya gyutásnac.

Hanem légyen tõkélletes Istennec igiye, Bõczûlletes mindeneknél légyen szent szerzésse, Mikor Istennec áldássa szál az te feyedre, Ezen kérlec az Istenért ne válogas benne.

[p 0005] Vadnac ollyac kiknec fiu magzatot az Isten, De nem tudgyác ayándékyát venni bõczûletben, Ne iõy kõzel Koma hozzám, fias vagyoc mostan, Maid meg marlac mert haragos fian vagyon mostan.

Rátottal õ feleségét ackoron iól tarttya, Ha õ tõlle néki lészen szép fiu magzattya, De ha Leánt hoz õnéki kõnyues szenmel láttya, Beteg Aszszont éheszteti erõssen vayuttya.

Ieles gazdag pusztõrikõt õ fiánac tészen, Régi soc ò fazakoknac ot romlásoc lészen, Soc Komáckal Gátat tõlthetz ackor annyi lészen, Romlot Lantnac Hegedõnec ot mind ára lészen.

Oh mint veszéc iò szomszédõ ám mely fian vagyõ, Am az Kakas el harapta mi7d az mie vagyõ Szégyenenre ez énnéken bator ám meg hallyõ, Kissebségemre leányõ mert ennékem vagyon.

Pénzt Aranyat adnac sokszor az õrõm mõdónac, Ha fiat hoz Feleségõc Bábác ot iól laknac De ha Leány õ magzattyoc egy nagy átkot hoznac, Neha az õrõm mõdókis alig szaladhatnac.

Ennec soc ideye ninczen Fel fõlden tõrténéc, Az leányos ember esztendeig mind budoséc, Budosásnac okát mikor tõlle kérdezneyéc, Aszt felelé hogy õ szégyenletibe budosnéc.

Tartnac soc babonaságot ackorõ az Bábác [p 0006] Mert soc képpen hizelkednec õkis az Gazdánac, Gyermekeket meg ne igizhesséc ra gondolnac, Kûszõb alà az te mondád tõben ot el ásnac.

Ra gõdolnac az betegnec teyét el ne vegyéc Az szoptato aszszon népeckel reà feyetnec, Vélle hoszta gyermec neuét õk igen beszellic, Ha más neure keresztelic mongyác nem illõnec.

Vegyed azért mind iò neuen Isten ayándékyát, Vagy fiat vagy leánt ád azért adgyunc hálát, Isten ayándékyában ne tegyenec választást, Iszonyu soc babonánac mi ne adgyunc szallast.

TERTIA PARS PROPRIORVM NOMINVM INterpretationes.

SZóllyunc immár végezetre egy nehány dologról, mi neuûnknec Irás szerént valo iedzéssérõl, Hogy feyenként mi vgy élyunc mit hallunc neuûnkrõl, Wr Istennec áldot neue diczirtesséc ezbõl.

Im az áldot gyermec Iesust hogy kõrnyûl metéléc, Az Angyalnac szaua szerént Iesusnac neuezéc, Iesus az az ûduõzitõ azzal iedzetetéc, Õ általa minden hû keresztyén meg tartatéc.

Lám az Péter erõs indulhatatlan kõszikla, Azért [p 0007] kérec minden Pétert magat ahoz tarcza, Az Wr Christus kõsziklayát erõs hittel vallya, Hanem vallya az õ neuét bátor meg tagadgya.

Oly soc képpen magyarázzác neueteket Páloc, Mert Deakul bõtû szerént tû kisdedec vattoc Gõrõg nyelunec szollássábol tû czendeszec vattoc Sido nyelunnec hiuassából vallasztattoc vattoc.

Sõt az Ianos és az Dauid Isten ayándékya, Azért minden Ianost kérec iól eszébe tartcza, Ha az Isten irgalmából vagyõ néki neue, Nagy hálákat Wr Istennec Ianos adgyon érte.

Ved eszedbe András kérlec néked most mit szólloc, András erõs kemény ferfi neuedrõl oluasoc, Az mennyei erõs Király Hadnagytoc Andrásoc, Hittel reménséggel azért mellette vigyásztoc.

Az Istentõl néked neued szép ékes Coronád, Ékessitet feyedbeli kûldet sz4ép Coronát, Vtállatos ki rutittya Isten koszoroyát, Az hiuatal néked Istuan szép ûstõgõs pártát.

Noszsza Imre mit mondanéc ha te innõ adnál, Engedelmes természetû és te szeligy vólnál, Az Simon neu imatságban kit Isten meg halgat, Szidalõból, gyûlõlségbõl minden ellen meg tart.

Vai Markusoc miért hogy tû ily keuesen vattoc, Deác nyelubõl õszteuérség az tû neuezetec, [p 0008] Ionás Galamb, az Demeter buzát és maguetõ, Iò szerenczés az Agoston Oremus szent neuû.

Sigmond tiszta edént iegyez tû tisztác legyetec, Orbán tisztességes iámbor az trinket el hadgyad, Tisztes tõkélletes Sebestyénec Isten óltalma, Segedelme az szegény Lázárnac.

Gõrõg nyeluen iò Gyõrgy Wram teis szánto legény vagy, Az kegyelmes Wr Istennec kedues szolgálya vagy, Igaz munka te kezednec nem árt néked, meg hid, az maséra támaszkodnod nem iò neked meg hid.

Réghi beszéd beszély néki mert Benedec neuc, Wr åldotta Benedec neu azért az õ neue, Meg halgassa minden ember kinec Bentze neue, Neued mit tart vgy ély vélle átkot ne hoz feiedre

Az Tamásoc hogy ketõssec, mongyác látua hisznec, Mélységes titkokat iegyez azért az õ neuec, Az Istennec titkairól vgy értekezzetec, Hogy fõlõttis ti értelmében el ne merûllyetec.

Ti Gergellyec érczétec meg mert vigyázóc vattoc, Házatokért szálástokért vigyázni tartosztoc, Ha hul penig Gergely Wram szunyadakos lészen, Lágy pasztorsagáért Farkastul õ iutalmát vészen.

Iò Louaknac szeretõye hartzalo Philõpõc, Louatokat Istennél felettéb ti ne szeressétec, Antal [p 0009] meg virágzot szép ag Antaloc érczétec, Ha kûlõmben czelekõttec Antal az feyetec.

Tudgyátoc Mathe és az Mattyás mind eggyet iegyeznéc, Wr Istentõl ayándékosztatnac iegyeztetnec, Mint szent Mathé hagy békét már az soc hamis vámnac, Mint szent Máttyás hamar engedénec az szent hiuatalnac.

Vegyétec eszetekben Lukáczoc kõnyuesec vattoc, Vagy peniglen nagy ereyû Elephantoc vattoc, Soc munkákat gõdokat ti el viselhettec, és szép neuel Lukáczoknac szépen neueztetec.

De mit halgatz az setétben Miklos ide halgas, Erõs népnec vagy gyõzõye erre te vgy hálgas, Erõs néppél vagyõ igyed azért ehez igy lás, Kóssa lészen az te neued ha kûlõmben vigyáz.

Mongyác Menyben az Istenec Ambrosiát észnec, Mely szó Gõrõg nyeluen halhatatlanságot iegyez, Teis Ambrus az mennyei Ambrosiát kéryed, hogy meg ne haly de az õrõc életet vehessed.

Lám az Lõrintz zold Boroszttyánt hordoz az kezében, Mikor az kint el szenuedé nagy iò reménségben, Példát hagyà neuén valo Lõrintzeknec ebben, Szenuedéssel iò hitõket mutassác éltekben.

Bõ népénec tellyességgel lészen az Lászlo, Mikor [p 0010] minden embereknec békességet lészen, az Wr Christust Christoph hordoztattya igaz hitben, az Istápya meg zõldûlic néki az Tengerben.

Marton Mars Istent meg fogà ûstõken raggadà, Ez Vilågnac fõ biroyát mikoron meg bira, Bóldisar az Wr Istennec nagy erõs Hadnagya, Gáspár az Mennyei Wrnac iò iro Deákya.

Sándor szilid óltalmazo, Vintze gyõzedelmes, Az Szaniszlo nagy ereyû, Raphael gyogyito, Syluester erdõben lako, Pongrátz nagy latò, Cyriác Wrnac szenteltetet, Elek meg segitõ.

Szekrény tõrõ bátorsagot mert az Ferentz tegyen, Az más ember szekrényénec õ is békét hadgyon, Pogán népnec Bor Istenit az Dienest mongyác, Istentõl iút czeppedéknec Magyarul mondhattyác.

Az Berthalan võlgynec auagy barázdánac fia, Inti õket az neuezet az álhatatosságra, Balint édes szauu Királlyi felséget mutat, Had viselõ erõsségre erõs Balint lészen.

Balás fényes neuezetet erõsséget mutat, Christus Iesus Királysagához õ is hittel iúthat, Istennec itiletinec az Danielt mõgyác, Isaac édes mosollyodást iò vigh keduet mutat.

Kiczoda ollyan mint az Isten? Mihállyoc neuetec, Szep neuetec az Istentõl iò neuen vegyétec [p 0011] Az szent erõs Isten légyen az ti neuelettec, Illyen képpen vallyons kiczoda árthat tûnéktec.

Az nyers fûis mõgyác meg asz hul Iacaboc iárnac, Ielesb6en ha éles Kaszát Iacab Wran kaphat, Iacaboknac neuec nyomodást és czalókat iegyez Nem kõszõni aszt senki meg kit meg Iacabulhat.

Veszteg halgas Gál neuedet maid meg mõdom néked, Az te neued Kakast iegyez ha nem bánod néked, Házad népét czaládokat ió reggel fel kõlczed, Õket biryad az Wr Istént õ véllec szolgállyad.

Miért hogy te iò Kelemen hátra marattál vólt Maga néked kõnyõrûlõ kegyelmes neued vólt, Illyes Wram Isten, Borus vigasságot iegyez, eddig elég férfiaknac neuec mit iegyeznec.

INTERPRETATIONES NOMINVM MVLIerum.

IM Már szóllyunc Aszszonyoknac õ neuezetekrõl, Hallyátoc meg tû Aszszonyoc szómat neuetekrõl, Igy éllyetec mit hallotoc neuetekrõl, Tõlletõkis az Wr Isten diczirtesséc ezbõl.

Iesus Christusnac sz. Anya szûz Maria vala, Keserûségnec tengerit neue iedzi vala, De az Wr [p 0012] Isten ezekbõl el ki szabadita, Tisztesség... ...ségre [!] el fel magasztala.

Mártha ióra ingõrkõdõ, Magdolna szép torony, Szép Ilona válosztatot, Margit szép fényes gyõngy, Ersébet az kinec isten tutorul meg eskût, Sophiánac magyarsága s Eudemia bõlczeség.

Anna kedues kellemetes, Clara szép vilagos, Az Lucia fényességes ieles tanuságos, Dorko Isten ayándékya, Annos tisztaságos, Az Borbára pogán leány idegen nemzetség.

Elsõ ayandékya légyen Thuri Katuskánac, Hogy ékesen mósóllyogyon õ édes Annyánac, és nagy hiuen szolgálhasson õ édes Attyánac, és lehessen meg tartoya az szép tisztaságnac.

Mert Katalin Gõrõg nyeluen iegyez tisztaságot, lò és iámbor mindenkorõ lészen az Agotha, Iól ékesen szól mindenkoron az Eulália, Dicziretes hirrel néuel diszes Euphemia.

Az Susanna szép liliom auagy ékes rosa, Az Rebeca sokat tûrõ, Rachel Wr báránya, Iudit Wr Istent dicziri, Sára bizodalmas, Eddig elég ier az tõbbit hadgyuc mi mászorra.

Másfel ezer hetuen nyóltzban ez éneket szerzéc Mikor Thuri Pál kis leányát õk meg kereszteléc, Mindeneket kér hogy néki boczánat adasséc, Tisztességgel minden iámbor ma nagy vigan lakyéc.

FINIS.