Huszti Péter: AENEIS, az az: AZ TROIAI AENEAS HERTZEG DOLGAI. Melyben Troia vétele es romlása, Troiaiak budosasok AENEASSAL egygyût, Hadok Olaz országban, es Roma városnak eredeti, nagy szép dizes verseckel meg iratik. [0003]

ELSÕ REZ. Troia veszéstének oka, Gõrõgõk hada Troiára, és Troia meg vétele.

E n mostan beszéllem az Romaijakat,
Pogánságban tõrtént szép czoda dolgokat,
El kezdem Troiaijaknak romlásokat,
Es Romaijaknak onnat származtokat.
Sõt hogy ha valami éktelen tõrténnék,
Irásomban ha mit nem keduellenétek,
Nékem meg boczásson abbol kegyelmetek,
Mi modon éltenek vgy szollok tûnétek.

Király régen Archadia fõlden vala.
Olaz Dardanusnak neuezik vala,
Egyszer az tengerre barkába õ szálla,
Tenger vize ragada iut Asiaba.

Rettene ezzen õ, mert szép hazaiaba
Lehetetlen térni az Olaz országba,
Ra gondola magát ott meg házassula,
Egy Király leányát õ házassul hoza.

Im lén az Assontul egy férfi magzattia,
Kit Trosnak neueze, de Király meg hala,
Tros fel neuekeduén egyszer ezt gondola,
Egy igen nagy várost hogy õ fondáltatna.

Bõlczen el kezdette azt el-is készeite,
Eõ magárol várost Troiának neueze,
De ez-is meg haluán fia lén helyébe,
Kit Ilusnak hittak egy kõ Várat szerze.

[p [000] 4] Ez is õ magárol neueztete Házát,
Ez vtán is sokan birák az Országát,
El végre Priamus véue birodalmát,
Az Ilium várat es igen nagy Troiát.

Rettenetes de czak ennek lõn az w20dõ,
Vilag kezdetitõl fogua ennij eztendõ,
Három ezer s-nyoltz száz tellyes hét eztendõ,
Hecuba aszzonnyal tiztes feleségõ.

Egyszer hát ez Asszony mikor terhes volna,
Iszonyodo álmot õ ágyában látá,
Egy égõ w20szeget hogy szûlt volna látá,
Mely mia tõuébõl ki égne szép Troia.

Beszélleni Aszzony ezt kezde Királynak,
Rettenuén az Király meg hadgyá Aszzonnak,
Valami leszen az reia gondollyanak,
Azt mind az ideîg szûuõkben titkollyák.

El iuta szûletéssének ideie,
Egy szép fiu magzatot ez világra szûle,
Ezzen meg háborodék Király szûuébe,
Nem tud mit tennie, Aszzonnyal beszélle:

Láttiuk az Gyermeknek szép ékes ortzaiát,
Meg vénhettem szánom én kis magzatomat,
Hiszem hogy az Isten viseli gondomat,
De en nem nézhettem magtalan voltomat.

Lenne talám ez nagy romlásunknak oka,
Ki mia el égne tûzzel az szép Troia,
Iob meg hallyon, egy hw20 emberre biza,
Hogy szõrnyû halállal Germekmeg halna.

[p [000] 5] Az ki viszi vala az Király magzattiát,
Igen keserûluén Gyermeknek szép voltát,
Egy erdõben néki meg vete kis ágyát,
Páztorok fel tarták az Király fiát.

Az Páztorok õtet Parisnak neuezék,
Eõ ifiusagában hire neuekedék,
Páztorok kõzt erõsb nincz azt hirdeték,
Mely hir nagy Troiába hamar érkezék.

Erõs vitéz Hector nagy Troiában lakék, Nagy czodallatosnak ereiét beszéllék,
Parissal az egyszer bayt vini kéredzék,
Meg gyõzé, es Paris fogua viteték.

Tuttára ezt adák Priamus királynak,
Parist nagy hireiért Troiába bé hiuák,
Király meg ismere õtet magzattianak,
Nem tudgya mit tegyen, Troiaban marazták.

Egykor Pileus Kiraly Thessalia országban
Mikor lakik vala nagy kazdagságában,
Az szép Thetis Aszzont házassul meg hozuán,
Sok országbol lének Királyok az názban.

Reia gyûltek vala Wrak s-Aszzony nepek,
Eõrdõgi tudományokban nagy bõlczek,
Kiket pogánságban véltek Isteneknek,
Mert hatalmas vala õ czelekõdetek.

Nagy szép Venus aszzony, Iuno, es Minerua,
Es mind az vendégek már vigadnak vala,
Kit az Pello es Mars ott irigylik vala,
Mert õket lakásba nem hitták vala.

[p [000] 6] Vala azért gongya Pellonak es Marsnak,
az vig lakodalmot mint meg bonthatnák,
Es egy arany almát kûldnek Aszzonyoknak,
Kit az három kõzzûl leg szebnek adnák.

Mindenik kiuánya az Almát magának,
En érdemlem, hárman mind azt kiáltnak,
Oztoni Aszzonyok raita nem tudnak,
Parist Menyekõzõsek kõz birouá fogák.

Egygijk aszzony Iuno az Parisnak suga,
Itéld nekem czak az arany Almát monda,
Mind hatalmasb vagyok ezeknél igy szolla,
Országokat adok tezlek nagy Wrrá.

Czak nekem itéld azt Minerua mondgya,
Nálamnál az Iuno hatalmasb noha,
De nálamnál Eszesb s-bõlczeb ki volna?
Bõlczen én taneitlak iõuendõ mondásrá.

Szép Venus aszzony-is ezzek vtán suga,
Paris im iol hallod mit két Aszzony suga
Az mit õk igérnek ne néz semmit arra,
Mert elég Országod Eszõd vagyon, monda.

Czak engen mondgy szebnek s-ad az arany almát
Szépségõdhõz szõrzõk én illendõ társot,
Meg szõrzõm teneked Gõrõg szép Ilonát:
Eõrõmében Venusnak itéle az Almát.

Im mely nagy gyûlõlség kõztõk meg indula,
Venusra Aszzonyok boszzonkodnak vala,
Te vagy szeb kõzõttûnk, igy zugodnak vala,
Parisnak az Leánt ezért szõrzõt vala.

[p [000] 7] De lám hogy az Paris Leányert indula,
Az Lacedemonba tengeren el iuta,
Mely Gõrõg országban egy fõ város vala,
Eõzuegy Királynéaszzony ott lakik vala.

Ilona szép leány ez Aszzonyé vala,
Egyy Gõrõg Királynak kit õ iedzõt vala,
Leánnak szépségét mikor Paris látá,
Sok néppel városba ottan bé ment vala.

Vakmerõképpen ott Leánt el ragada,
Hartzolának vélle de vizre bé futa,
Troiába nagy vigan Leányual meg iuta,
Az Gõrõg Királynak ez lõn boszzusaga.

Mondhatatlan igen Király busúlt vala,
Sietséggel egy nagy Hadat gyûytõt vala,
Egéz Gõrõg ország mind fel zendûlt vala,
Troiát Ilonaért Parisra meg szállá.

Demophoon király egy haddal segélle,
Agamemnon s-Pirrhus õ melléie iõue,
Achilles, es Nestor, Vlysses el iõue,
Ezer két száz s-két hyockal reia méne.

Erõs hartzok egy-más kõzõt ott léuének,
Es ieles vitézek s-fõ emberek veszének,
Algyúk es puskáyok még nem volt nekiek,
Számszeriy, parittia czak vala lõuések.

Oly sok viadalhoz valo szép szekerek,
Szépen àhoz valo hagyijto geréllyek,
Gerendákbol õk Kossokat szõrzettenek, Erõs kõfalokat azzockal tõrtenek.

[p [000] 8] Derék ostromokat már sokat téuének,
Kickel az Gõrõgok czak semmit nyerének,
Sok országbol Troiát mert meg segeiték,
Az kik Priamusnak iámborß2ágát véuék.

Vala Napkeletrõl vitéz Resus Király,
Szereczen országbol vala Memnon Király;
Vala Penthesilea aszzony Scaythiabol,
Priamusnak társa az A ENAS Király.

Cziggedenek meg faradának Gõrõgõk,
ALnokságot sokszor szõrzének kõzõttõk,
Troia vételére kickel az Gõrõgõk
Nagyon igyekõzuén keueß2et nyerének.

Ezt Gõrõg vitézek nagy szégyennek tarttiák.
Hogy ha Troia alol kely ki szalaniak,
Maid tiz eztendeîg kit erõssen vittak,
Illyen álnokságot végre el gondolnak.

Nem akaria Isten mind czak azt kiáltnak,
Mij kezûnkbe adni várat szép Troiának,
Io Istene vagyon az ifiu Parisnak,
Nagy emlekõzetit hadgyuk itt Hadunknak.

Tõnek áldozatot Pallas szent Aszzonnak,
Eõ oltalmazoia mert az szép Troiának,
Haragiát õ rollok el vegye kiáltnak,
Kiért nagy fa Louat meg faragtatának.

Ennek mondgyák szertelen õ nagyságát,
Festéckel meg szijnlék kiuõl az oldalát,
Az torkán meg hatták egy kis ál aytoczkát,
Egy nehány száz emberrel tõlték meg hasát.

[p [000] 9] Rakodának belé mind fõ fõ emberek,
Tysandrus, Stenelus, Vlysses ott véllek,
Athamas, Makaon, Pirrhus bé menének,
Troas Gõrõg király, es Epeus kõzõttõk.

Ottan derék Tábor im mind el indula,
Hogy haza menének azt tettetik vala,
Tenger szigetiben meg szállonak vala,
Troiabeliek ezt nem értik vala.

Mind kiczin s-nagy igen õrûl az Troiában,
Már meg szabadultak azt vélék városban,
Az Tábor helyére ki iõuének sokan,
Kerûlik, czodálnak az Lonak nagyságán.

Az egygijk azt mongya: De mire valo ez?
Az másik azt mongya, Im mely szép marha ez;
Az város kapuyán hogy ha bé férne ez,
Ez egéz világon nagy czuda lenne ez.

No harmadik s54zolla az nagy sokaságnak,
Furiuk es meg lássuk mi voltát ez Lonak,
Vagy gyuiczuk fel, vagy vessûk à nagy haboknak,
N4e hidgyûnk Gõrõgõk szép ayandékának.

Oly nagy dulfulással az Neptunus Papia
Várbol város által ez helyre szagulda,
O szegény bolondok ezt kiálttia vala,
Gõrõgõket lám mij meg ismertûk vala.

Sõt ellenség el ment azt aleittiátok tû,
Eõ álnokságuktul auagy nem féltek tû?
Talám veszedelmõnk nem gondollyátok tû,
Ne hidgyetek nekik, az népet vgy kéri.

[p [001] 0] Pap ezzeket monduán õ fáyát fel veté,
Lonak oldalába az kopyát õklelé,
Az Lo õ-magában vgyan meg is zenge,
De Népnek el fordúlt esze es elméye.

Rolla nem tudának semmi iót végezni,
Zaygással Páztorok im kezdének iûnni,
Egy Gõrõgõt kõtue az Királyhoz vinni,
Kit mezõn meg fogták kezdék azt czudálni.

Oly nagy fohazkodást fogoly tészen vala,
Priamus királyhoz mikoron bé iuta,
Gõrõgõktõl erre boczáttatot vala,
Troiát el arullya igy oktataot vala.

Gondolt álnoksággal igy szolla Királynak,
Minden felõl czak iay nékem nyomorulnak,
Gõrõgõk kõzt vagyok én fia halálnak,
Elõttõd is haytom feyemet halálnak.

Ezzen kõsereguén Király az Wrackal,
Igyen meg szolleitá az foglyot szép szoual,
Mond meg azt houá mégy, es mi nemzet volnál,
Fogoly igy felele nagy okos modgyáual.

Néktõk bizonyában most elõ számlálom,
En dolgom minemû azt nem titkolhatom,
Gõrõg nemzet vagyok én igazán mondom,
Sinonnak neueze õ házánál Atiám.

Engem szegény Atiám hogy ide boczátá,
Egy Palamedesnek engemet ayanlá,
Kinek hirét neuét nagy sok iámbor tudgya,
Nem iámbor Vlysses az ki el arulta.

[p [001] 1] Ez Hadba mert mikor fel hirdetnek vala,
Vlysses õ-magát ott téué bolondá,
Sok féle állatot ekeyébe foga,
Czuda képpen mezõt azzockal meg szántá.

Illyen álnokságot sõt azért gondolá,
Ne kellyene hadba el menni Troia alá,
Palamedes Wram raita meg probála,
Ha igaz bolondság szállot volna reiá.

Ragada Vlyssesnek egy kis magzattiát,
Szánto vas eleibe vete az kis fiát,
Vlysses fel ránta hamar eke szaruát,
Meg ielenté ezzel czak nagy rauazságát.

Ot készereiteték az Hadba el menni,
Boszzuságát de nem akara el nyelni,
Egy álnok leuelet gondola iratni,
Mely által Wramnak el kely vala vezni.

Mellyet iratot volt Király te szauaddal,
Hogy fogadtad volna nagy ió akarattal,
Hozzád valo hw20ségét nagy sok ió aranyual
Meg fizetted néki sok talentomockal.

Az Gõrõg Királyhoz mikoron viteték,
Nagy eskûuéseckel nem menekõdheték,
Mert Vlysses viszont ezzen meg eskûuék,
Most-is nálla az pénz czak hogy meg keressék.

Nám reia az éyel Vlysses gondolt volt,
Eyel sátorához Palamedesnek ment volt,
Egy sákban Aranyat es sok szép pénzt vit volt,
Mellyet reytek helyre sátorba vetet volt.

[p [001] 2] Az Vlysses beszédére ott meg keressék,
Talentum aranyat sátorban meg lelék,
Méltatlan halállal én Wramat vezték,
Ezzen az én szûuõm meg keseredék.

Ezzen éyel nappal mikor sirok vala,
Es sokszor Vlyssest meg fenyegetem vala,
Boszzumat állanám azt beszéllem vala,
En reiám-is azért nagy haragia szálla.

De miért beszéllem én mostan ezzeket?
Tõllem tudakozuán tû az Gõrõgõket,
Meg õllyetek bátor inkáb most engemet,
Gõrõg nép kõszõni tû- néktek veztemet

Inkáb Király annál tudákozik vala,
Senki nem bánt, vgy mond, es biztattia vala,
Vlyssessel mint iárt azt kérdezi vala,
Mint akadot kézbe hogy õ meg mondana.

Gyakorta akartunk mij innét el menni,
Troia alol kiki hazánkba ozlani,
Sokszor tenger kezdet reiánk meg áradni,
Télben pokol idõ nem hadgyot indulni.

Immár most vgyan el tekéllõk magunkban,
Pallas szent Aszzonyhoz egy embert boczátuán,
Adgyon oly tanáczot iõuendõ mondásban,
Mint mehetûnk haza Troiát ide hadgyuán.

Tanoság illyen lén Pallas szent Aszzontul,
Tû mikor Troiára indulátok hazúl,
Nem fére el Agamemnon egy vadomtul,
Szaruasomat meg lõué az kéz-iyébõl.

[p [001] 3] Oly nagy boszzuságom ezért lén reiátok,
Szelet nem boczáték tengeren reiátok,
Mìg nem ember vérrel nekem áldoznátok,
Kegyelmességembõl Troiát meg szállátok.

Czak most-is énnekem tû vgy áldozzatok,
Nagy io szerenczéuel tengeren iárhattok.
Az Kõuet el iutuán hogy mij ezt meg hallók,
Kit kellyen meg õlni nagy sokan kiáltók.

Oly nagy haragia rám Vlyssesnek vala,
Mondám mint vezthessen arra gondgya vala,
Annij sok nép kõzõt engem meg ragada,
Io ez áldozatra ezt kiálttia vala.

Engem kegyetlenûl ott meg kõtezének,
Szõmemet bé kõtuén oltárhoz viuének,
Meg rántám karomat, ottan az kõtelek
Szakadának rollam, én vgy el szaladék.

Parttiára tengernek czak gyorsan sieték,
Semling es nád kõzõt nagy sokat budosék,
Az Gõrõgõk elõt én igy el szaladék,
Vtánnok Atiámhoz el menni nem merék.

Immár Király tekincz nagy nyomoruságom,
Sem az Gõrõgõk kõzt ninczem maradásom,
Itt-is czak felséged lehet én oltalmam,
Méltatlan voltomért Wram tekincz reám.

Tõn kegyelmességet az Király õ-vélle,
Hátra kõtõt kezét el oldatni kezde,
Semmit ne fély, vgy mond, czak meg felely erre,
Mij atiánkfia légy halgas kérdésemre.

[p [001] 4] De ez igen nagy Ló ki s-mire valo volt?
Ki gondolta, vagy mi végre czinálták volt?
Sinon vgy felele mint taneitatot volt,
Kezét õzue téuén mondgyák hogy igy szolt volt:

Vészem bizonságra az Napot es Holdot,
Az tû Istentõket, es az én szablyámat,
Immár én nem nézzem az Gõrõg országot,
Igazat beszéllek czak hallyátok szomat.

Láttuk nagy gyakorta tû ió szerenczétek,
Meg ismertûk mely igen volt tû velletek,
Meg ielentik nijluán az tûnnõn kõnyuetek,
Pallas mind addiglan lenne tû-velletek:

Czuda drága képet hallottunk mij ittben,
Kit Pallas õ-maga néktõk adta régen,
Troiaban mîg állana tiztességében,
Titkon tanáczkozuán õk nagy szokszor ezzen.

Igen titkon egyszõr im el bé ássának,
Troia Templomára egy lykat nijtának
Diomedes es Vlysses abban indulának,
Az szent Képet ketten Templombol lopának.

Sõt kõzõttûnk mikor táborban le téuék,
Az Képnek szõmébõl veres kõnyw sérkezék,
Es kezében az kopya ott meg rezketteték,
Istennek haragia ezzel ielenteték.

Ott vala kõzõttûnk egy Iõuendõ mondo,
Calchasnak kit hittunk ez egy igaz mondo,
Ez Kép Gõrõgõknek vgy monda nem mélto,
Mert ismerem hozzank hogy nem ió akaro.

[p [001] 5] Ne mulassák el azt Troiába bé adgyák,
Nem merenek bé menni mind ketten azt mõdák
Calchas paranczoluán ott az sokaságnak,
Istennek ez Louat õk azért czinálák.

Az Ló nagy voltának czak ez lõn az oka,
Mert oly méltóssága az nagy Lónak volna,
Ha bé nem vihetnék kapun nagy Troiába,
Troiát ne segéllye szent Pallas ió-volta.

Sõt ha bé vihetnék mind azt mondgyák vala,
Troia Gõrõgõkõn hogy el hatalmazna,
Peleponesusig õket meg haytana,
Sokat az Priamus ezzekrõl gondola.

Hatalmas Királlyok kik vélle valának,
Tanáczokban sokat már errõl szollának,
Mind igaz beszéde az szegény Sinonnak,
Lám semmi kétséges szaua ninczen annak.

Vigyunk áldozatot azért Neptunusnak,
Talám meg ielenti megyûnk mij az Lónak,
Ottan Laokon Papot az oltárhoz hiuák,
Város kiuõl tenger parton az hól szokták.

Szép két fiával már az Pap ám el iuta,
Aldozattiát mikor el kezdette volna,
Rettenetes dolog raita tõrtént vala,
Tengerbõl két Sárkány reiáia iõtt vala.

Tiztes két Gyermekét az Papnak meg marák,
Laokont-is szõrnyû képpen meg mardosák,
Sárkányok városba az vtán indultak,
Pallas Templomába menének azt láták.

[p [001] 6] Vgyan ott el hûle látuán azt az sok nép,
Az Lo õklelésért ez lén azt mondgya nép,
Méltán eset raita azt kiálttia az nép,
Bé vigyûk az Louat mert azt akaria nép.

Szanak az mely kaput ackoron hittanak,
Tenger felõl magas keritést le rontának,
Városbeli népeckel ki indulának,
Kõtelet az nagy Lo nyakára foytának.

Férfiak, gyõnge Szûzek mind rendre állának,
Szép éneklésseckel az Louat vonyának,
Wrak fõ polgárok leg vtol valának.
Házas Aszzony népek Lo kõrûl valának.

Igen nagy Innepet ackoron szõrzének,
Szép processioual városba bé viuék,
Szintén az piatzra az Louat helyhezték,
Zõld ágackal házakat meg ékõsseiték.

De mely nagy vigasság már kõzõttõk vala,
Az Louat kerûluén vgy tantzolnak vala,
Egéz Troia bortul meg részegûlt vala,
Széllel mint az holtak vgy fekûznek vala.

Enni innya nem kely az rauaz Sinonnak,
El iára dolgában az mire boczátták,
Aytockát meg nijta torkán az fa Lonak,
Fegyueres Gõrõgõk mind el ki szállának.

Szertelen az várost ottan meg bodeiták,
Város viraztoijt elõszõr le vagák,
Szigetben tõb Gõrõgõknek ielt adának,
Várost minden felõl éyel fel gyuytának.

[p [001] 7] Piatzon, vtzákon nagy kiáltás vala,
Rettenetes romlás ott kezdetet vala,
Estueli bor mindent el nyomot õlt vala,
Egygijk Király várban illyen álmot látá.

Lám ez vala társa Priamus királynak,
Kit neueznek vala iámbor AE NEASNAK,
Látá abrázattiát az meg hólt Hectornak,
Kit az elõt régen hartzon le vágának.

Eõ haya szakála vérrel õzue fagyot,
Ki monda Aeneasnak, hadgy el most álmodot,
Mert tûtõket ellenség már mind kõrûl fogot,
Fenekéuel az szép Troia im fel forgot.

Czak szabadulhas ki ez veszedelembõl,
Es ragadhasd ki az Szentek képét tûzbõl,
Tengeren indúly ki maydan ez országból,
Lako helyet kérhetz azért Olaszoktól.

Testében Aeneas im meg iszonyodék,
Agyábol szõkõluén el ki futamodék,
Esze veszet nem tudgya mit czelekõdgyék,
Város veszedelmét látuán meg félemlék.

Raggadá fegyuerét azzal el indúlá,
Egy Pap eleibe elõszõr-is iutá,
Apro báluány Isteneket Pap õlébe kapta, Houá legyûnk immár Aeneas azt monda.

Az Pap mint szolhata ezt monda Királynak,
Ez vtolso napiok az Troiaijaknak,
Nagy siralmas idõre iay miként mij iutánk,
Hitõnckel neuõnckel az fõlpre [!] le romlánk.

[p [001] 8] Kegyetlen Iupiter iót másnak adta,
Gõrõgõk kezében Troiának várossa,
Am az lator Sinon miként el arulta,
Az vtzákat immár mind ellenség állya.

Vallának egy- mástol igen nagy sirással,
Am egybe talála Troiaij ifiackal,
Ripheus Iphitussal, Hypanis Dunassal,
Priamus vyével vitéz Chorebussal.

Egyggyût halyunk ma meg azzoknak ezt mõda,
Az Hóld világánál Ifiackal indúla,
Az mely ellenséggel birnak õlik vala,
Fõ nélkûl sok testet immár lelnek vala.

Mennek vala ezzek szoros kõfal kõzõt,
Szintén találának artzúl egy Gõrõgõt,
Androgeusnek hitták azt az fõ Gõrõgõt,
Kõrûle látá Király nem sok Gõrõgõt.

Itt az Gõrõg véle õket társaijnak,
Hól iártok ily késsén monda AEneasnak?
Nyereséggel sokan immár meg rakottak,
Eszébe véué hogy nem ió helyen iárnak.

Vinye kezde hátra az Gõrõg õ-magát,
AEneas nem várá végét õ szauának,
Nodeitá Ifiakat azzonnal azzoknak,
Gondot ada néki mint nem baráttiának.

Elsõ szerenczeye ió lén AEneasnak,
Tanáczúl ezt adá egy ifiu társának,
Eõltõzûnk fel ruhayokba az holtaknak,
Androgeus fegyuerét meg tartá magának.

[p [001] 9] Riuás sirás immár városban nagy vala,
Az ellenség kõzõt sokat iártak vala,
Egyet, kettõt, nagy sok helyen õlnek vala,
Az nagy Templom felé indúltanak vala.

Egy szép leányát az Priamus királynak,
Kit neueznek vala az szép Kassandrának,
W20stõkénél fogua hát igen vondozzák,
Gyenge keze, lába, néki kõtue vadnak.

Lén kõsserûsége ezzen az Királynak,
Gõrõgõckel sokat azzon hartzolának,
Leánt ellenségtõl ackoron el kapák,
Gõrõgõk ismerék õket Troiaijaknak.

Oly nagy sokan ám vtánnok eredének,
Vágák, õlék, kiket àhól érhetének,
Hárman vén Királyhoz az várhoz menének,
Hát igen ostromlyák immár az Gõrõgõk.

Nagy sok laytra falhoz fel támaztua vala,
Eõk-is sok nép kõzõt fel hágtanak vala,
Az várbelieckel fel szorultak vala,
Azzokhoz fel menni õk sietnek vala.

Gõrõgõket sokat ostromon veztének,
Mert egy magas tornyot reiáyok dõitének,
De semmibõl ellenség meg nem keuesedék,
Belõl sok aytókat, ladákat tõrének.

Az Király hazára mikoron iutának,
Kiben siuást ruuást nagy sokat hallának,
Aszzonyok, gyenge Szûzek ott siualkodának,
Az igen vén Priamussal kik ben valának.

[p [002] 0] Király mint vén ember az kardot fel kõté,
Nagy sirással monda õ szép felesége,
Wram, Wram kérlek ne meny tõllûnk meszze,
Vénség mia immár nincz erõd fegyuerre.

Vénkorunkban Wram ime mire iutánk,
Imhól én w20szõk szûlésem mellyet látám,
Kit mind ez ideîg mij kõztûnk titkolánk,
Im meg vagyon nékûnk szép Gõrõg Ilonánk.

Ezzen kõzben Gõrõg Pyrrhus oda iutá,
Priamusnak fiát ki kergeti vala,
Atia eleibe mikoron az iutá,
Vén szûleije elõt Pyrrhus õt le vagá.

Priamus az iámbor mikoron ezt látá,
Az õ szablyaiáual Gõrõg Pyrrhushoz vágá,
Payssának fzinét szablya meg sem foga,
Az vén iámbort Pyrrhus ott w20stõkõn kapa.

Eõ meg hólt fiának el folyt sok vérébe,
Labárol le eyté Királt ott meg õlé,
Az Hecuba à3zzont mint rabiát kõtõzé,
AEneas ezt haluán magában el hûle.

Reméntelen immár czak egygyedûl vala,
Egy Templom az várban oly igen szép vala,
Azzon által menni AEneas akará,
Szép Ilona aszzont Templomban találá.

Czak egygyedûl Aszzony õnmagát meg vonta,
Es az oltár meget el reytezet vala,
Fel geriede ott AEneasnak haragia,
Oh átkozot Aszzony õ-néki igy szollá:

[p [002] 1] Vagyoné hireddel az mij nagy romlásunk?
Mind te miattad lén ez nyomoruságunk,
Keduõd szerint esék talám mij rabságunk,
Siralomra hozzád az mij vig lakásunk.

Rollunk ha mikor emlekõzõl házadban,
Fogz ezzel kérkõdni nagy vig katzagásban,
Boszzu lett erõttõd az hires nagy Troián, De meg lattod mint iárz maydan én miattam.

Régen én hallottam ezt sok iámboroktól.
Semmi diczireti ninczen emberektõl,
Ha ki Aszzonyembert fegyuerével meg õl,
Még-is iob hogy te-is ne meny ki Troiábol.

AEneasnak minden szándéka ez vala,
Annál touáb Aszzont élni hogy ne hadná,
Méreg boszzu szûuét meg szállotta vala,
Troiaij nagy romlást vgy kesergi vala.

Nagy hertelen AEneasnak édes Anya
Venus à3zzony, elõtte meg állapot vala,
Edes fiam AEneas, Venus igy szol vala,
Mit haragszol, mit szolz igy szép Ilonára?

Semmi okot fiam ez Aszzonyra ne ves,
Võdd eszõdbe magad ne légy ily verfenyes,
Gondoly inkáb arra mint én vellem iûhes,
Lássad vén Atiáddal otthon-is mint tészez.

Vagyon ez világon házadbeli népõd,
Kiczin Iuliusod, te szép feleségõd,
Ez ideiglen oltalmaztam érõttõd,
Nem Ilona hanem Iupiter ellenségõd.

[p [002] 2] Vegyétek eszetõkbe tû gonoz fiak,
Egy pogán Királyrol maydan mit hallotok,
Mint kellyen az Atiát, Anyát halgatnotok,
Nyomorusságokban tû meg se vnyatok.

Világon az Troia igen hires vala,
Kit czak egy Leányért el veztették vala,
Czak keués magáual egy Király marada,
Aeneasnak hitták szép Venusnak fia.

Ezt õ édes Anya hartzon meg keresé,
Mint édes szûlettét vgyan kõserûlé,
Kéri vala házához hogy tekintené,
Atiát s-feleségét iob volna el vinné.

Eõ szûuében Király nagy sokat gondola,
Talám tiztességében ott hátra maradna,
Ha tõb vitézek kõzt hartzon meg nem halna,
De azt õ nem szána nézuén vén Atiára.

El indúla Király az Anya elõtte,
Atiának hazához czak hamar el ére,
Atiát vén Anchisest nyakon meg õlele,
Szõme nagy sirástul ott vérrel kõnyueze.

Tégõd kérlek Atiám, AEneas azt monda,
Mennyûnk ki városbol mely felé iob volna,
w20llyûnk vezteg nappal egy erdõs hely allba,
Hiszem Isten gondot visel mij magunkra.

Erre vén Anchises igy szolla fiának,
Az kiknek ereyõk vagyon ám fussanak,
Házammal engemet egygyût ma ronczanak,
Eleget éltem már ám bár le vágyanak.

[p [002] 3] Régi Troiát nékem hiszem az Istenek
Meg tartották volna õ szent kegyességek,
Ha akartak volna hogy én tõbbet éllyek,
Város piatzára sõt én-is ki megyek.

Vtzákon keresek halált én-magamnak,
Talám kõserûlnek Gõrõgõk raytam ha látnak,
Az õ Istenõknek engemet áldoznak,
Nyomorúlt vén embert élnie nem hadnak.

Meg adom teremtõmnek ez kis szeleczkét,
Anyámnak mehében kit nékem engedet.
Mint ió fiu AEneas haluán ez beszédet,
Atiának felele vgy mint kõseredet.

Pirullyon meg ortzám hogy ha azt miuelem,
Nállad nélkûl semmit ha én czelekõdem,
Sõt inkáb akarok elõtted el veznem,
Legyen társaijm kõzt ió hirem ió neuem.

Reám kész vagyok mindent értõd fel veñem,
Az kegyetlen Pyrrhus had lásson meg engem,
Az mit Piramussal czelekõdék néztem,
Szõmõd elõt vágion az fõldre le engem.

Igen hamar Ifiu fegyuerét raggada,
Ellenség kõzibe futnia akara,
Eõ szép felesége lábát ám meg kapa,
Ne hadgy gyermekestõl Wram gyáz áruáuá.

Mert oh Wram mostan nem az vén Atiádat
Gondoly meg engemet te házas- társodat,
Mindeneknél inkáb te kis magzatodat,
Kinek hadgyod itt kiczin Iuliusodat.

[p [002] 4] Oly nagy czoda tõrténék im ott azon kõzben,
Az vén Anchisesnek kis Gyermek õlében,
Az mely sûuegeczke az Gyermek feyében,
Egõ tûzzel az fel lobana feyében.

Rettenének vizzel meg õtõzik vala,
Nem aluék el az mîg ideie nem vala,
Vén ember Istenhõz hogy kõnyõrõg vala,
Eghbõl nagy dõrgessel szép czillag szál vala.

De nagy czoda- képpen az czillag indulá,
Az háztul mint egy nagy kopia hoszza nyulá,
Troia kiuõl egy magas Ida hegy vala,
Kék fusti maraduán az hegyben meg szállá.

Látuán ezt Anchises kezeit fel emelé,
Le eset czillagot imádnia kezdé,
Vala mit akartok már vellem miuelnie,
Kész vagyok Istenek néktõk engednie.

Az Gyermek czudáyán itt ez ielenteték,
Felséges királyság hogy rá kõuetkõznék,
Vtra indulának ez czillag ielenék,
Aeneas igy szolla ackor Anchisesnek:

Reiám vészek Atiám érõttõd nagy munkát,
Ier el vellem hadgyunk itt immár házunkat'
Reiá véuén szép Orozlán-bõr subáyát,
Vállára fel véué az õ édes Atiát.

Eõ vtánna sok szolgaij indulának,
Sok ellenség kõzõt el ki lappangának,
Város kapuyára mikoron iutának,
Aeneasnak szép feleségét ott el kapák.

[p [002] 5] Gondola hogy hátra meg térien érõtte,
Háza népét hadgyá Ida hegy kõzibe,
Czak egygyedûl Troiába megint hátra tére,
Feyét ackor vete oly nagy szerenczére.

Vala nagy bánattia õ szép feleségén,
Vén Atiához tére ismeg nagy sietuén,
Troiaj sok futot népet vélle leluén,
Aszzonyokat, Leányokat veszekõduén.

Marháual kit ki kaphattának Troiábol,
Fel rakoduán onnan indulának hegy allbol,
Fél-felé menének az hegyre az vtbol,
Troiát nézik nem tetzik ki sûrõ langbol.

MASOD RESZ. Az Aeneas Királynak budosássában tõrtént szerenczeyének forgása.

Paranczoluán Anchyses az nagy sokaságnak,
At tengerre nagy sok hayóckal szallának,
Iay sokat budosni ackor indulának,
Fa Baluánnyal kiket Istenõknek hittak.

El iutának Traciának hatarára,
De sokat ez fõldõn nem nyughatnak vala,
Mert nagy czuda dolgot mond itt az Chronika,
Kitõl meg rettenuén el futottak vala.

Ezt iria Virigilius harmadik kö9nyuében,
AEneas ki száluán az Thracia fõldén,
Aldozatot Venus aszzonnak szõrõzuén,
Bickával áldozék egy szép kis hegyeckén.