HUSZÁR DÁVID: A KERESTYEN HITRÕL VALO TVDOMANNAC
0027
PREDIKATIO VTAN valo hala adasnac modgya.
ADgyunc
hálát az mi kegyelmes Istenûnknec ez mostani predikatioba
hozzanc ielentet io voltarol, es irgalmassagarol. Es
kõnyõrõgiûnc õ fõlsegenec hogy ez vtannis mind
vegig tarcza meg kozzanc valo io akaratttyat, es hirdettesse
mi nekûnc az õ szent igeiet kibõl õ szent
fõlseget naponkent iobban meg esmerhessûc, es benne
bizakodhassunc.
Erre pedig adgyon tudos es Isten felõ
prédikatorokot, kiket vilagosiczon meg hogy az õ szent
igaiet mi kõzõttûnc hirdessec [p 0028] igaz
ertetemuel. Otalmazza meg õket teuelgestûl, es, feslet
elettûl, hogy meg ne botrankozzunc, hanem az õ iambor
eletyekuel az õ tanitasokban legyenec io pelda adoinc.
Az
pokolbeli õrdõgõt az mint hogy valosagual, es bizonyal
meg gyõzte, talpunc alattis tapottassa meg alnoksagat, es
czalardsagat, es el ne hitettessûnc.
Kõnyõrgûnc
az mi Czaszarunkert, Kiralyunkert, hogy az kegyelmes Isten
tarcza meg mind tanaczaual, es hadakozo nepeuel az û igaz
esmeretibe. Hogy az õ pasztorsagaba à bizot
kõsseget otalmazhassa, es igazgathasssa, [p 0029]
igaz Isteni esmeretre es felelemre.
Kõnyõrgiûnc az mi
meg nyomorodot, es romlot hazankert, es lako helyûnkert, es
orszagunkert, Hogy az kegyelmes Isten ne nezze az mi
gonosz bûneinket, hanem az õ szent Fianac erdemeiert,
szabaditsa meg az pogan ellensegtûl, hogy tanulhassunc
õ szent fõlsegenec hozzanc valo kegyelmes akarattyat.
Mert lattyuc hogy minden emberi bizodalomtul, es gond
visetestûl el estûnc: Had esmeriûc meg hogy az
elõ Isten nem szûkõlkõdic ember szama, es ereie
nekûl, Hanem az õ io akaro hatalma szerent [p 0030] meg
szabadithad, és otalmazhat: Hihessûc el hogy az
pogan, sem az õ reanc gyûhõt szandekiaual, sem
soc szantalansagaual nem arthat minekûnc erõt sem
vehet raytunc, hanem czac az mennyire az mi kegyelmes Atyanc,
mint fiait veszõieuel meg veri, es bü9ntetesûnkre
boczattya, Azért keriûc ezennis, Az mi bûneinket
esmertesse meg mi vèlûnc, es Tericzen õ magahoz
bennûnket.
Kõnyõrõgiûnc az mi meg nyomorodot
attyankfiaiert, szegeny õzuegyekert, aruakert, gyermec
szûlõkert, vton iarokert, Es fogolj rabokert, kiket az VR
Isten [p 0031] bûnõkert vagy Tõrõc orszagba,
tengeren auagy tõmlõczben tartat, kic mostan ohaytnac
fohazkodnac az Istennec szent igeienec hallasara. ezec
mellet kõnyõrgûnc itthon valo foglyokert, betegekert,
santakert, vakokert, es minden egyeb rendbeli nyaualyasokert:
Hogy az kegyelmes Vr Isten szent Fiaert halgassa meg
õket, szabadicza meg nyaualyaiokbol segitse
szûksegõkbe, Hogy az õ szabatsagoc vtan mi
nekûnc predikallyac az õ igaz itiletit, hogy õ általokis
bizonyosogyunc az Istennec fenyegetesebe es magunkat meg
iobbithassucc: Ha penig õ szent fõlsegenec vgy
tetzic [p 0032] iobnac hogy õc a nyomurusagot szenuegyec
es kerezteket visellyec, az õ szent Lelket ne vegye el
tûlõc, tûrhessec kegyelmes attyoknac lenni õ
fõlseget, es ez hitbõl velûnc egyetemne õrõmmel
várhassac az õrõc iduõssegnec es nyugodalomnac
életet.
Kõnyõrõgiûnc fõldi vetemenûnkert,
szõlõnkert, gabonankert, es termõ fainc
gyûmõlczeiert, hogy az kegyelmes Isten otalmazza meg az
hidegnec, es telnec kemeny fagyos artalmatul, aszaltul, ki
miat dragasag szokot kõuetkõzni Iollehet hogy az õ
aiandekiual gonoszul háladatlanul elnec sokan.
zabalodasre, torkossagos [p 0033] telhetetlensegre,
tekozlasra, vsorasagra, kibõ tericze meg õ szent
fõlsege azokatis, es iobitsa meg eletûnket, Es ne nezze
az õ hálá adatlansagat, hanem tekincze az szegeny
szûkõlkõdõ ehezõ, es szomiuhozo nyomorultakat,
kic el epettec az nagy dragasag miat, es el mmezitelenettec.
Adgyon azert kõzinkbe bûseget, hogy ezbõlis meg
esmerhessûc az õ hozzanc valo Attyai kegyelmes gond
viseleset, es õ fõlsegebe inkab biszhassunc.
Minden szûksegûnkert,nyaualyainkat elõ nem tudgyuc
szamlalhatatlan mint az tenger fõuenye, igy az miatt meg
sokasottac [p 0034] aznyaualyakis, mind testûnkben, mind
lekûnkben. de õ szent fõlsege mind iol lattya es
tudgya, Es czac ezt keuannya hogy mind azokba õ hozza
fohazkodgyunc. Azert, hogy mind azokat kiket elõ
szamlalanc, es mind az tõbit meg nyerhessûc, Igaz
alazatossaual, tõredelmes sziuel kezûnket fel
emeluen, ier kõnyõrõgiûnc, hogy az mi kegyelmes Atyanc
feleycze el mi bûneinket, es legyen irgalmas, legyen kegyelmes
minekûnc, az õ szent Fianac, az mi Vrunc Iesus
Christusnac szent halálánac, es vere hullasanac
erdemeiert.