Gosárvári Mátyás:AZ REGI MAGYAROKNAC. 0001


Magyaroc kickel Áldoztanac vala,
Némellyet Rabságra tartottac vala.

Gottussoc szomszédságokban lakoznac,
Kikre Magyaroc reáyoc támadnac,
Kegyetlenséggel raytoc czelekednec,
Semmi kémilést kõsztõc nem miuelnec.

Ott kõsztõc Hadnagyokat rendelénec,
Hatt fõ személt kõsztõc el választánac,
Belát, Kadiczát, Czauát õ olõttec,
Ceménnel Atillát, Budát hadnagynac.

Szép végezést egymás kõszt végezénec,
Száz és nyoltz nemzetségbõl valasztánac,
Tizszer száz ezer embert számlalánac,
Tõbbet nyoltz ezernél kit oluastanac.

Az kõzt egy Itélõ mestert szerzénec,
Isten neuére Tõruént rendelénec,
Feienként akarattyából Kõsségnec,
Egy véres Tõrt hordozánac kõzõttec.

Rólla paranczolat nékic adatéc,
Valamelly rend ezekre nem haylatnéc,
Mindenõt kõzõttõc meg hireltetéc,
Tõrrel annac teste kette vágatnéc.

Valánac egyenlõ iò ackarattal,
Eggyic az másikhoz nagy szeretettel,
Latuán hogy volnánac illy nagy erõuel,
El hiuéc magokat nagy merésseggel.

[p 0002] Az Bessusokrà és Rotenussokra,
Az feyér és az fekete Kunokra,
Indulánac, menénec hatalomba,
Dacia, Sarmatia hozzáyoc hayla.

Rotenusoc rayoc nem támadánac,
Az Bessussoc is melleyec haylánac,
Pannoniaba mikor be iutánac,
Az Tisza follyo viz mellé szallánac.

Im mikor eszt Herman Király meg hallà,
Ki vala az Gottussoknac Királlya,
Scithiaból nagy soc Nep ki iõt vólna,
Pannoniaba be fétkesztec volna.

Tanáczkozéc mint álhatna ellenec,
Kikre Király soc néppel gyûlekezéc,
Kezdet dolgokat véghõz nem vihetéc,
Hirtelen Király Világból ki muléc.

Rend szerént forgattyác elõ menteket,
Ez Világon minden bátorsagokat,
Lattyác s` tudgyác az õ sokaságokat,
Igyekeznec venni tõb Országokat.

Indulánac bellyeb Pannoniaba,
Macrin feidelem lako fõldében,
Soc nemzetség lakic birodalmában,
Német, Olasz az õ hadnagysagában.

Czendességgel Orszagát Macrin birya,
Misiat, és Pannoniat õ birya,
[p 0003] Traciát,
Tot orszagot is mind birya,
Macedoniat is éppen mind birya.

Ez még sem ér semmit az Magyarockal
Noha soc Orszagot bir gazdagsággal,
Eggyet értnec ketten Deitrich vitézzel,
Német országnac fõ Capitanyáual.

Sietséggel iratà az Deitrichnec,
Sokasága nagy vólna Magyaroknac,
Deitrichel soc Németec indulánac,
Pannoniaba Macrinhoz iutánac.

Igen nagy soc néppel erõsselénec,
Viadal dolgáról õk végezénec,
Magyarockal melly hellyen ütkõznénec,
Vagy az Dunán ha õk által kelnénec.

Mikor ezekrõl õk tanáczkoznánac,
Eggyic s` masic mi tanáczot adánac,
Buda mellet ellene Scambrianac,
Magyaroc az Duna melle szallánac.

Az Dunara soc Tõmlõket szerzénec,
Harmadát meg hagyác õ Táboroknac,
Nyugodalmoc lenne addig azoknac,
Tõmlõn által úszánac viadalnac,

Tudatlanoc Macrin s` Deitrich dolgokban,
Mind Népestõl alusznac batorságban,
Semmit nem tudnac Magyaroc dolgában,
Hogy meg üsséc Táborokat hainálban.

[p 0004] Olly hirtelen meg ütéc Táborokat,
Mert nem hittéc véletlen veszéllyeket,
Mindenût széllel vagyác õlic õket,
Veszteg fekue bennec õlnec nagy sokat.

Romaiac busúltac kialtánac,
Ki houa lát minden felé futosnac,
Szászoc, Németec s` Romaiac halnac,
Magyar Hadnagyoc erõssen forgódnac.

Hul kõzzûlec kic el szállattac vala,
Potentia Városban fúttac vala,
Két Hadnagy is ackor el szállot vala,
Magyaroc egy võlgyben állottac vala.

Vetic hannyác szerenczétlenségeknec,
Romai két Hadnagy kár vallasoknac,
Olly nagy szégyennec tarttyác eszt magoknac,
Hogy illy szerenczeiec lõt Magyaroknac.

Nem engednec szerenczétlen vóltoknac,
Végezéc érette boszszút állyanac,
Auagy mind feienként oda vesznénec,
Magyar ellen soc Legijót szerzénec.

Igen Magyaroc el fárattac vala,
Mert sokat vittanac s` úsztanac vala,
Romai had viadalhoz kész vala,
Az Magyarok is készen váryác vala.

Az nagy két deréc had egyben ropponà,
Regtõl foguán estueiglen mind tartà,
[p 0005] Végre åz Magyar igen meg lassula,
Mert az elõt mind el fárattac vala.

De latuán Magyaroc vesedelmeket,
Futással bizonyitác õ dolgokat,
Duna felé igazitác vtokat,
Tõmlõn alig kapác õ Táborokat.

Igen sokan veszénec mind két félben,
Két száz ezer vesze Romaiåkban,
Viszont tiz ezer vesze à Szaszokban,
Szaz huszon õt ezer az Magyarokban.

Ennyi szántalan Nép vesze két félben,
Egy Hadnagy is vesze az Magyarokban,
Czeua ki iò vala vitézségében,
El eséc nagy kemény viadallyában.

Nem késuén Romaiac indulánac,
Taborockal más felé kõltõzénec,
Magyaroc sockasagától félénec,
Tanáczból végezéc hogy el mennénec.

Sõt ha esmet Magyarockal meg viuunc,
Nem lészen õ ellenec diadalmunc,
Békességgel elõttõc el mehetûnc,
Thólnára nem soc ideig fel iutunc.

Im eszt mikor Magyaroc lattác vólna,
Ellenségec elõttec el ment vólna,
Had vitta hellyre által mentec vala,
Magyaroc testét el temettéc vala,

[p 0006] S meg talalác testét Czeua vitéznec,
Szép Koporsót nékie epiténec,
Maruány kõ oszlopot hasára tõnec,
Õrõc emlekezetre kit szerzénec.

Félelmec Magyaroknál már nem vala,
Hogy Romaiac el mentenec vala,
Bator keduen magokat hittec vala,
Két Pannoniára kõzõlnec vala.

El induluán Dunán által kelénec,
Nagy hadat válogatuán eredénec,
Pannonia országban be érénec,
Tholnára Bécz ország felé menénec.

Czac hamar hirec lõn Romaiaknac,
Hogy Magyaroc ráyoc fel indúltanac,
Tûzzel, vassal illy szándéckal mennénec,
Hogy végsõ viadalt õk miuelnénec.

Igen viyunc vagy minnyaian meg halliunc,
Pannoniáért mind halált szenuedgyûnc,
Vagy Romaiakat innét ki üzzûc,
Hogy miénke tehessûc aszt miuellyûc.

Taborát Macrin érté egybe gyûte,
Magyaroc szandékát nékic ielenté,
Viadalhoz minden Népét készité,
Ellenéc nagy szép seregeket szerzé.