ENYEDI GYÖRGY: HISTORIA ELEGANTISSIMA GISMVNDAE
REGIS 0001
Gyakran Historiat tudõ hallotok,
Szép dolgokat
Cronikakbol oluastoc,
Ez dologrol tndom [!] nem hallottatoc,
Szep lõt dolgot mõdok kerlek hallyatoc.
Eneklésem
niuitom most Tancredusrol,
Gismundarol ennec szép
leaniarol.
Gisquardußrol fõ Cancellariusrol,
Végre
szollok nagy szõrniü halalokrol.
Oh mely boldog az
ki mâs niaualiáián,
Szokot venni példát nem maga karan,
Söt tanulni masnac niomorusagan,
Ez végre nem iaigat
õ bolondsagan,
Régi pelda kõz beszedben mondhatni,
Eszt hallottuk sokaktul énekelni,
Okos roka vetet
tört el kerüli,
Mint az hea szokta az horgot czufolni.
Gyakor peldák kiket nem serkenthetnec,
Mason eset
karon nem tanulhatnac,
Azoc magok niaualyaian iaygatnac,
Mint
Tancredus Bolondsagan ohaitnac.
Igen kazdag Tancredus Kiraly
vala,
Mint ki Olasz orszagnac Vra vala,
Orszagában békességgel él vala,
Salernumban
ennec lakása vala:
Vala az Kiralnac egy szép,
leânia,
Keresztségben Gismunda neue vala,
[p 0002] Vén attyánac giõniõrüsége vala,
Mert
ferfi magzattia neki nem vala.
Sok vr fiac Herczegek
Gismundaért,
Vduarolnac Kiralnac leaniáért.
Sockan
nâlla szenuednec szépségeért,
Igy faradnac
iffiac leani kedueért:
Emberkorban mar szép Gismunda
vala,
Viragâban élete fénlik vala,
Haszasagra
iffiak heretic vala,
Ezer kérõ egy nap kéreti vala:
Nagy sokâig kiralytul tartoztatéc,
Hâzasaga Leânnac
halasztatéc,
Vâra honnat iob szerenche erkeznéc,
Sok iffiaknac sziuec igen chalatéc.
Iffiu Gõrõgh
Kiraly azomban iuta,
Ardeabol nagy kazdagsaggal vala,
Tancredusnac bizuan hâzâra szâlla,
Kit vrfiac fél
keduel latnac vala,
Ez Kiralnac noha nem szép termeti,
Gazdagsagért de vagyon böchlületi,
Rut termetet ezzel
helyére viszi,
Szép Gismundât ez hâzasul meg
nieri.
Draga aiandékot attianac ada,
EOrõmeben sok
kénchet osztogata,
Draga õltõzettel Gismundat lata,
Eörem utân Ardeaban indula.
[p 0003] Igen
boszonkodnac ezen az iffiak,
Kic leaniert régtõl fogua
farattac,
Szerelmekben hogy meg chalatkosztanac,
Boszut alnac kiralion azt kialtiac,
Tartosztatni fiat
immar nem mere,
Mert orszâgât ellensegetõl felte,
Szép erõuel Orszagaban ereszte,
Mint io fiat
leaniaual üduezlé.
Reouid eudõn vén Kiralt
keserité,
Iffiu Kiralt mert az halâl el véué,
Szép Gismundat nagy õzuegységben eijte,
Irigyeknec
sziuó0ket fel emele.
Az Orszagnac ezen nagy gongya
esec,
Kiralysâgnac magua hogy el vétetéc,
Georeog
birodalom aszszonyra esec,
Ebbeol kârok
vitézeknec érkezec.
Nagy sirassal aszszony
kesereg vala,
Szép ruhait gyaszra forditia vala,
Agyas házba be rekeszkedic vala,
Sok ideig szinet nem
lâtiâc vala.
Sokan vrak közül hogy eszt meg tudác,
Mint vehetnéc eleit tanaczkozac,
Igen forog elméiekben
vraknac,
Hogy az banat gyakran oka halâlnac.
Intek erre
Attiahoz haza menne,
Salernumban Tancredushoz sietne,
[p 0004] Mert sziuénec igy lenne kõnyebsége,
Hogy
szerelme ha nem iutna eszében.
Lõn az tanacz
tõlic meg fogadásban,
Foglalatos immâr el kezulésben,
Orszagaban attiâhoz indulâsban,
Szép vduara
Kiralnac nagy banatban.
Vrak sokan aszszoniokat
késéric,
Tisztessé1ggel vén attiahoz már
viszic,
Bânattiârol szép beszéddel
kérlelik,
Orszâgârol ne feletkezzek ké1ric.
Aszszonioktul Vrak el buczuzânac,
Tankredushoz
Attyához hogy iutânac,
Engedelmességgel feiét
haitânac,
Hogy holtiglan nékic szolgâlnânac.
Nagy szép szockal aiândékot veuénec,
Igy
aszontul vrak tiszteltettenec,
Az Orszâgnac
gongyara inteténec,
Békeséggel házakhoz eredénec,
Vduarânac Gismunda meg hagyata,
Senki vra halâlât ne
forgatna,
Elötte bânattiât ne ohaitana,
Hogy halalra
erte magât ne adna.
Semmi vigasztalâs nem fog
sziuében,
Nagy bânattal fogyatkozot eszében,
Bolondsâgbol lön illyen esküuesben,
Eltig soha nem
menne hazasagban. [p 0005]
Illyen esküuését attia
iaualla,
Iffiusagnak langiát ö nem gondola,
Aszszony álhatatlan voltât nem tugya,
Fogadâsât ebben czak egy sem állya.
Ninczen immâr
az vén kiralnac gongya,
Leâniânak iõuendõ
hazasâgâra,
Magât atta mert õró0k özuegységre,
Hiti vagyon ennec meg tartâsâra.
Gyakran vesztic
attiokat igy az iffiac,
Alnok fogadâssockal az leânzok,
Keues bânat mikor érkezic reâiok,
Keszek ackor
Venusra eskedniec.
Ritka higyed szerelem fogadâsa,
Eo hütinec igazan meg âllâsa,
Az hol immâr meg indolt
eo folyâsa,
Ninchen senkitül bizonios hatâra.
Azért Kirâly vgy bizic leâniahoz,
Semmi ketsége nincz
szep gismundahoz, [!]
Tamazkodic igaz fogadâsâhoz,
Nem gondollya ez végre néki but hoz,
Tancredusnac
vduarâban egy iffiu,
Lakic vala Gisquardus io erkõlczü.
Szep termetü iambor ekes beszedü,
Erkõlczében
dichiretes io iffiu.
Iamborsagért felette nagy kedueben,
Az Kiralnak ez vagyon szerelmeben,
[p 0006] Titkaiban
tanacha mindenekben,
Feu dolgossa az Cancellariaban.
Az
Vristen fel võtte szegény nambõl.
Semmi
nemességet nem võt attiatul,
Gazdagsaga semmi
ninczen Attyatol.
Mint Dauidot emelte iuhok mellõl.
Mindenekteul Vduarban bechületben,
Az Orszâgtul
Gisquardus szerelemben,
Szép erkõlcze hoszta illy
dichiretben,
Mongyac mélto hogy Kiraly fia legyen.
Nagy
sokaknac de vagyon bantâsâra,
Hâzassâgban
fõkeppen artalmâra,
Az nemeség iamborsag
bizâsâra,
Gisquardusnac mint esec halâlâra.
Oh mely ritka most az olliaten nemes,
Gazdagsâgért hogy
ki nem volna nemes,
Iambosâgert volna chac bõchülletes,
Pénzért minden most nemessegben niertes.
Bolondsâgnac mondom ezzel kerkedni,
Eleinknec ieléuel
dichekedni,
Io erkõlchel semmit bizonitani,
Nemességnec niomdokit nem köuetni.
Igen håmar
Gismunda meg valtozék,
Mert idõuel bânat meg
enyhiteték,
Fogadâsâra mert õ nem emlekezék,
Az
gyâsz alâ szerelem be férkezé1k.
[p 0007]
Lõn hogy Kiraly Vrakat vendéglené,
Iob kész felõl
szép Gismundât ülteté,
Ellenébe Gisquardust
helyheszteté,
Az kegyetlen Cupido aszt õrüle.
Isznac vrac Kirallial nagy õrõmben,
Iffiac fõnec
szerelemnec tüzében,
Nem szolhatnac ott egy
mâssal külemben,
Czac intéssel ielt adnac
szerelemben:
Sokan titkon vrfiac igyekeznec,
Aiándékal Herczegec munkâlkodnac,
Gismundânac
szerelmében iussanac,
De Cupido igérte
Gisquardusnac.
Fogadâsât Gismunda nem âlhatâ,
Attya elõtt töt hütit nem iaualla,
Eozuegységét
sokaig nem tarthata,
Vij szerelem tüze hütit fel
bonta.
Ré1gtül foguân hallottuc kõz példâban,
Alhatatlan aszszony fogadâsâban,
Hogy ki volnâ
még az szép iffiusagban,
Nem kerüli lépté9t
Venus âgyâban,
Az Attyâknac inné1t vagyon nagy
vétkec,
Hâzassâgra illendö magzattioknac,
Nem
viselic iol gondiât leânzoknac,
Tartosztatic
sokâig szerenczéiec.
Nem iauallom kazdagsâgot
kic néznec,
Hâzassâgban sok személt
vâlogatnac,
[p 0008] Iegy ruhânac valakic cziac
õrülnec,
Igaz sz49eretetnec de nem engednec.
Czuda
szerelme geriede aszszonnac,
Mert Gisquardust
keuannya magânac,
Ninchen emlekezeti bânattyânac,
Gyakorta int szemeiuel iffiunac,
Irgalmatlan Istennél
az szerelmet,
Pogan bõlchec iriâk keserues sebet,
Sem kazdagot sem szegént az nem né1zhet,
Hâloiâban
valakiket kerithet.
Szerelemnek tüzét nehéz titkolni,
Fel geriedet lângiât nehéz oltani,
Akar ki mint
igyekezzéc fedezni,
Meg gyult tüznec nyluan fõstit
nézheti:
Czak ez vala immár ügyekezetec,
Mint
lehessen egy mâssal beszéllések,
Mert mind
kettõ õrül az szeretetnec,
Az altal rettenti õket
felelmek.
Igen féltik magokat küsebségtül,
Mert
szerelem gyakran ninchen az nélkül,
Szep Gismunda
retteg sok õrizõktül,
Gisquardusis vduari
irigyektül.
Kõuetségre magokat nem bizhatyâc,
Mert
hiuséget szolgâkban ritkân lâttyak,
Az Mint lehet
azért igen titkollyâc,
de sziuekben szerelmet, nem
ohaitiac,
[p 0009] Okos vala Gismunda õ dolgâban,
Olly szép mogya aszszonnac szerelemben,
Ockal
tugya magât tartani ebben,
Nem hirdeti szerelmét
beszé1dèben.
Magât oya oly igen hiuséesen,
Hogy ne esséc czâczogâs beszédében,
Mert
gyakorta iffiac vesznec ezképen,
Eonnem nyeluek hoza
keserues tõrben,
Az szerelmet higyed nehéz titkolni,
Kiualtképen hol foliâsât kezdheti,
Ha iárásât
ockal nem kõuetheti,
Alnaksâggalis kész azt
véghez vinni.
Ra gondola Gismunda batorsâgal,
Mâr
dolgâhoz kezde szép okossâggal,
Mert nem
szolhat külõmben mâtkâiáual,
Eot kõszõnti
szép keze irâsâual,
Okos aszszony
szép modot ebben lele,
Mint leuelet szerelménec
küldhesse,
Egy szép õreg fuallot ehez szerze,
Fualloba leuelét be rekeszté,
Meg tanitá
kõuetét mint szollana,
Az fuallot aiândékon
mutatnâ,
Rõuid szoual chak iffiunac szollana,
Semmi titkât kõuetre de nem biza.
Igen meg kõszõne
szé1p âiândékât,
Aszszonnac kozzâia io
akarattiât,
[p 0010] Nem érti még az fuallonac titkat,
Czac gondollya sziuében akarattiât.
Tekinté meg az
fuallot nem üres,
Szerelemnec leueléuel de tellyes,
Ekes
beszédéuel az leuél tellyes,
Ezen eyel nappal iffiu
geriedez.
Hüségesen az leuél irua vala,
Az
Gisquardust mely erre inti vala,
Szemelyéuel
õrõmest vigadozna,
Keues faratsagot erte ne szanna.
Igen õrül iffiu az keuansagnac,
Nem mond ellent
aszszony akarattyânac`
Batrab engedni ó0
buiasâgânac,
Hogy nem keduét szegnéie
aszszoniânac:
Rõuid szoual az leuel meg
tanita,
Hagiot helyet Gisquardusnac meg monda,
Személy
szerint hol aszoniât talâlna,
Szép virâgât
Venusnac szaggathatna.
Nincz oly titok kit az
szerelem nem tud,
Okossâg nincz kit fel forgatni nem
tud,
Oly reitek hely kit meg keresni nem tud,
Okos bâtor
mert mindeneket õ tud.
Az Kiralynac vduarahoz nem mesze,
Egy hagyatot sõtét barlang rekesztue,
Mely
senkitõl mâr nincz emlekezetben,
De aszszonnac
gyakran forog eszében.
[p 0011] Vta ninchen sohonnat
az barlangnac,
Só0tétsége de mint vadak hâzânac,
Fel nõuése kõrül az sok tüuisnec,
Nem
mondhatnâd mélto Venus házânac.
Irâsában az
barlangra mutata,
Agyas hâzul az iffiunac azt irâ,
Kétségnélkül õtet ebben talâlna,
Czac az
fâratsagot erte ne szánna,
Ez dologban hogy
bâtrabbac legyenec,
Irigyektül hogy meg ne
lâtassanac,
Került tõrbe hogy be ne akagyanac,
Sõtét eijet magoc közöt valasztâc.
Nem sok
mulatsâga lõn Gismumdanac,
Ablokahoz kõtöt õnnen
hâszânac,
Erõs sinort ki vert vala magânac,
Ala
ereszkedéc fálân vârânac.
Siet igen az barlangot
el érni,
Mert hitinec eleget akar tenni,
Noha tõuis
gyenge testét érleli,
De szândékát azért
hátra nem veti.
Iuta hamar Gismunda az barlangban,
Czac
egyedül vagyon nehé1z vârâsban,
Gyenge sziue reteg az
sõtét hazban,
Mind az altal bizic szeretõiében,
Semmi késedelem iffiu dolgában,
Siet öltõznie
szattyân ruhâban,
[p 0012] Sok tüuis miat ne
bantassék vtban,
Ily ruhâban vta lenne barlangban,
Faradsâgot sokat el kel szenuedni,
Nagy gyakorta
félelmes hellyen iârni,
Neha vereségetis fel kel venni,
Szerelem vtân ki akar iarni,
Rest iffiakat Venus
aszszony nem keduel,
Nemis lakik az félelmes
szüuõckel,
Vitézkedic de chak az mérészeckel,
Vagyon ügye gyakran fegyueres kézzel.
Az szerelmet
kõuetni ki akaria,
Nagy sok âlmat az szükség el
mulassa,
Fâratsâgât mind semminec alicza,
Sok
munkâiât gyakorta ne szâmlâllya,
Tugya vala iffiu
hogy az barlangban,
Szép szerelme már varia agyas
hâzban,
Semmi tartozâs nem lõn õ vtában,
Nagy
hirtelen be kó0szó0ne barlangban.
Raita essék
virâgnac nagy õrõme,
Mert regulta eszt ohaita õ
sziue,
Erre võtte niughatatlan szerelme,
Feiet atta
erte veszedelemre.
Iatczodozik bizuân mint
mâtkâiâual,
Eolelgeti szép gyenge kezeiuel,
Vgy
biztattia iffiat beszedéuel,
Meg maragyon szerelme
vig lelkéuel.
[p 0013] Sokat vgymond virâg érted
gyõtrõttem,
Szerelmedért lelkemben veszekettem,
Eozuegységem sziuem érted le töttem,
Ez mai nao
magam néked engettem,
Veled sziuem keuantam õrömemet,
Régtül foguân ohaitâm széméliedet,
Szerelmedért tégy tieddé engemet,
Erre adom néked en
iob kezemet.
Nagy szép ékes beszédi
szârmazânac,
Szép Gismunda aiaki mosolyodnac,
Hiszen Venus hizelkedõ szauânac,
Nem gondollya ezek
végre but hoznac,
Irigy âlhatatlan szerelem dolga,
Mindeneket fel forgat iârâsâban,
Széh iffiakat
szinte iob vigsâgokban:
Tõrben akaszt
õrõmõc iob koraban.
Chalárd Venus Parisnac mint
fogada,
Szép Ilonât õrõkül neki adna,
De hirtelen
mondâsât meg mâsolâ,
Menelaust mert ellene
tamasztâ.
Engedé Cupido Tarquiniusnac,
Hogy
vigadna az szép Lucretiânac,
De mâs felöl
szinéuel Országânac,
Ra tamada szânki
vetésre adâk,
Dido aszszont niaualiasul
gerieszté,
AEneasnac kegyetlén szerelmére,
[p 0014] Nem sokaig tarta gyõniõrüsége,
Mert
Eneast készerité tengerre.
Iuno Isten
aszszon, nagy Achillesnec,
Tâborâban ada mint io
vitéznec,
Szép Briseust itéle hâzasânac,
Nem
sokára ada Agamemnonnac,
Lâm nincz semmi
gyõniõrüség âlando,
Semmi örem öröcké
maradando,
Röuid üdön de mind el változando,
Az
szép õdõ vtân homály varando.
Evfélykor
Kirâly minden hâzában,
Sok vigyâzást tõn õ
gondolattyában,
Tõrténéc hogy lépnec felsõ
vârâban,
Futni lâta szép leâniât barlangban.
Czuda nagy bânattia essek kiralnac,
Alnaksâgât hogy
lâta leâniânac,
Immâr bânnya hogy hit
fogadásânac,
Mert hitele but hozot vén iâmbornac.
Titkon azért örizõket állatta,
Kiuel vtât barlangnac el
fogâ,
De leâniât ne bantanâc meg hagya,
Hanem
târsât meg fogni paranchola.
Ily kegyetlen
szândéka az kiralnac,
Ki mâr halâlt végezet
leâniânac,
Ninchen mégis hireckel az iffiaknac,
Azért
iârâk vtât szokot barlângnac.
[p 0015] Chak nagy
hamar meg vâltozéc õrõmõk,
El fordula minden
gyöniôrüségec,
Nagy siralmat hoza régi vig keduek,
Mert meg nylék titkon viselt szerelmec:
Együt
léuén futamánac az kémec,
Nagy hirtelen barlangot
kõrül véuéc,
Nagy alnakul Gisquardüs meg fogatéc,
Az Kiralnac eleibe viteték.
Czuda nagy bânattia Kiralnac
esec,
Hogy Gisquardus az bünben talâltatec:
Hütlen
néuel az iffiu neuesztetec,
Nagy sirâssal
Kiraltul illy szo esec.
Iay immâr lâtom Istennec
haragiât,
Vénségemnec eletemnec nagy buat,
Kiuel
tartom vala sziuemnec titkât,
El ârulta neuemmel
iamborságât.
Ninchen lâtom hüség az emberekben,
Sok io tétem lâm ninch emlekezetben,
Mint most lâtom
gisquardus személiedben
Kié1rt leszek erdemlet
fizetesben.
Igy tartodé1 hozzam az te hüséged,
Alnok
iffiu ez volté1 az te hitõd,
Auagy ezé1 io tété1rt
fizetésed,
Vénsé1gemnec gyâmolat fertesztetted.
Többet Kirâly iffiunac nem szolhatta,
Mert nagy
bânat sziuét meg fogta vala,
[p 0016] Nagy
sirással kõnyuei hulnac vala,
Mind ezekre iffiunac igy
lõn szaua.
Velem vram io téted nem tagadom,
Kegyességet sõt felségednec vallom,
Szegénségbõl fel võttél nem tagadom,
Vrasâgos
tisztel lâttâl iol tudom.
Iollehet orszâgodbanis
hatalmad,
Meg bõchüllem sok népen birodalmad,
De ne
vegye nehéz keduel felséged,
Hatalmasb vit erre hogyha
meg nézed,
Ez dologban nem ember volt inditom,
De
vilâgnac tüze volt en izgatom,
Emberekben lângiá kinec
nagyot niom,
Az Cupido ki mindeneket le niom.
Nagyob ennek
felségednél hatalma,
Hatalmadnâl higyed nagyob
hatâra,
Cupidonac olthatatlan nagy lângia,
Ez vit engem
sebes tüze langiâra.
Nem retteg az erõs
feiedelmektül,
Tõruénieknec sem kemény igâitul,
Semmit nem fél az kegyetlen halâltul,
Nem ohattam magam
illy hatalmastul.
Annâl inkâb Kiraly kezde busulni,
Gisquardusnac szauân fellyeb geriedni,
Paranchola
azért tõmlõczbe vetni,
Gonossâga mert nyluân
aszt érdemli.
[p 0017] Ezenkõzben Gismunda nagy
vigsaggal,
Nyaiaskodic hazâban barâtiual,
Még nem
tugya hogy mâtkâia bânattal,
Az temleczben kesereg
ohaitâssal,
Meg izene kirâly szép leâniánac,
Vé1get vessen mingyart vigasâgânac,
Eleibe iöiön
mint biráiâmac,
Véget vetni mert akar életénec.
Illyen kõuetsége lõn az kiralnac,
Nagy bânatot hoza
az szép virâgnac,
Nem tudoia még az gonosz
szandéknac,
Engedelmet izene mint attyánac.
Sok
vrakat az kirâly bé gyüitete,
Hogy iffiakat
tõruénnyel el itéltesse,
Fü tanacza Kiralnâc azt
izene,
Iffiak hâzasâgat ne ellenzene.
Ezzel nem gondola
hiua leâniât,
Kemény szoual vgy mutattya haragiât,
Mind az âltal nem türheti siralmat,
Rõuid szoual
igy kezde el mondâsât.
Rettegnie nem tuttam
személiedtül,
Gonosz aszony nem féltem illy
vétkettül,
Auagy ki tart szerelmes gyermekétõl,
Iay ennékem halâlom leâniomtul.
Alnok aszszony
igy âllâdé meg hitõd,
Ez valaé elõttem
fogadâsod,
[p 0018] Alhatatlan volt lâm minden
mondâsod,
Iai igy czalt engem tettetet iámborsâgod.
Midõn iâmbor` vradtul meg maradâl,
Eozuegységben
Ardeabol meg iutâl,
Nem de ezen ackoron meg esküuél,
Eozuegy agyât hogy holtiglan tisztelné
Menelaust
immâron nem czudâlon
Hogy târsâtul czalatot most
gondolom,
Alhatatlan hiti aszszonnac lâtom,
Fogadâsa erõtlen mâr azt lâtom.
Oka ez volt
hiszem fogadásodnac,
Vtat nithas âlnac
czalârdsâgodnac,
Esküuessel hitit vethes attiádnac,
Igy busiczad vénségét életemnec.
Rolad bizon
soha nem hittem volna,
Hogy illy vétek sziuedben volt
titkolua,
Vénségemnec legyen meg busitoia,
Mert te
voltâl lelkemnec niugodalma,
Te éretted mâr niomorult
vénségem,
Minden népec kõszt szidalmas én
neuem,
Gialâzatos immâr Kirali hirem,
Nem keuânom
azért hozzab é1letem.
Ekessége kirâli nemzetemnec,
Gialâzattra fordula nemzetimnec,
Szép istâpia meg
romla vénségemnec,
El fordula õrõme életemnec.
[p 0019] Mind testi és lelki iockal az isten,
Lâtogatot bõséggel kegyelmesen,
De meg vonta tülem
ezt életemben,
Holtom vtán biro székemben ninchen,
Drâga âiandéka az nagy istennec,
Kinec iámbor magzati
neuekednec,
Nem gyalâzzâc vénségét
szüléieknec,
Eoregbitik io hirét nemzeteknec,
Ved
leaniom magadban eszt eszedben,
Mely gyalâzat
kirâli nemzetünkben,
Te miattad most eset
személiünkben.
Mert nemtelent võttél agyas
hâzadban,
Oh mely igen szüuemet keseriti,
Bânatimat ez dolog õregbiti,
Az szeretet sziuedet
erre viszi,
Hogy az paraszt Gisquardust keduelheti.
Raitad enni nehésségem nem volna,
Személiedet ha
meg bechülted volna,
Hogyha hozzâd hasonlot
nésztél volna,
Az szeretet igy nem vakitot volna.
Véledé Gisquardus ki nemzetsége,
Nem tudode?
szeretõd paraszt vére,
Ninch titkolua senkitõl
szegensége,
Hol orszâga kit illetne
személye?
Magad tudod gyermeksé1gétõl fogua,
Vduaromat nagy szegénségel lakta,
[p 0020] Magât
noha io erkõlczben tartotta,
Nemességre vitte chak
tudománia.
Az kik születésben nemességeket,
Bizonittyâc attyokrol czimereket,
Nagy nemzetségbõl
hozzâc eredeteket,
Tudod azok viselnec nemes neuet.
Mely
vrfiak nemessek vduaromat,
Lâtod lakiâc fü herczegek
hâzamat,
Ha megh nem tartottad tennen magadat,
Forditottad
volna ezekre orczâdat.
Auagy kazdag Tratianac Kirâlya,
Iutot volna eszedbe nõtelen fia,
Holta vtân arra néz
birodalma,
Hâzassâgban néked szerzettem volna.
Nagy gyalâzot az en Kiralsâgomnac,
Szidalmâra esnék
méltosâgomnac,
Szegény rendre birtoka
orszâgomnac,
Holtom vtân ha lenne Gisquardusnac.
Teged az fõld iob elõttem el nyellyen,
Szemem elõl bar az
halál el vigyen,
Gisquardusis ez vilâgbol el
veszszen,
Hogy nem mint szekemben ez âlnok
üllyen.
Véget vetec ez ârulo élténec,
Ne
õrülhes éktelen szerelemnec,
Ezzel tõltöm
kiuánsâgât sziuednec,
Mâr szeretõd kezében
az Hohérnak,
[p 0021] Mâr két dolog sziuemet
tartosztattia,
Mely kétségre sziuemet inditotta,
Nagy haragom elsõ ki ezt mutattia,
Eletednec legyek
gonosz hohéra.
Okossâgbol nincz attiai
szerelmem,
Masik indit hozzâd kegyelmességem,
Eszt mutattia atyai sziligységem.
Kegyelemmel hogy
legyen engedelmem,
Bâtorsággal nem tudom mit müellyek,
Ha haragbol büntetésre en mennyec,
Vagy kegyelmet
szerelmembó0l kõuessek,
Tegy vâlasztâst
ebben neked mi teczik.
Igy az Kirâly el végezé
beszédét,
Haragiâban el fordita ü szekit,
Hogy ne lâssa leaniânac személyét,
Mind az
âltal üâria vâlasz tételét.
Mert kiralnac ez
vala ü sziuében,
Kegyetlenség ha lenne
beszédében,
Igy Leania indulna kõniõrgésben,
De
meg czala vén iâmbort remenségben.
Példa legyen ez
az iâmbor attiaknac,
Ne gerieszéc haragiât
iffiusâgnac,
Szent Pâl mongya hogy azzal nagyot ârtnac,
Io intéssel sockal tõbbet hasznâlnac.
Az
attyâkban vayki sokac nem tugyâk,
Hogy miképen
magzattyokat taniczâc,
[p 0022] Tudatlanoc mert magoc sem
tanultâc,
Gyermekeket ük neuelni sem tugyâc.
Tanitâsnac tisztit meg sem tanultac,
Sokan semmi
munkânac aszt allitiâc,
Vereségben haragban âl
aszt tugyâc,
Mint Tancredus duhöségi mutattyâc,
Iffiusâgban szeretetet ha lâtod,
Kerlek fene képen
meg ne rongâllyad,
De io keduel mint io attia taniczad,
Isten szerint házasâgtul se tilczad,
Eszt hogy
lâtâ Gismunda el busula,
Edes attya lâtni hogy nem
akaria,
Semmi gongya latya iõuendõ kârra,
Fohâszkodék szemét veté vrakra.
Nem
türheté kõnyuei hulnac vala,
Atyât nem nézheti
aszt bânnia vala,
Szép szemei vérrel fordulnac
vala,
Kegyelmere Kirâlt ez inti vala.
Tartosztata
Gismunda nagy siralmât,
Kõnyueitül tõrli gyenge
orczâiât.
Hogy ismeré Kirâlnac nagy haragiât,
Férfi szoual igi kezdé el mondâsât,
Isten
nélkül semmi nem lehet tudom,
Végezése ellen ninch
tanâch vallom,
Minden dolgok tülle biratnac lâtom`
Egy
mâs szeretõkre negy gongyát lâtom.
[p 0023] Az
szerelmet bennem nem titkolhatom,
Nemis illik az ellen
rugodoznom,
Noha tüled vram atyâm vadlatom,
Erch meg mely
méltatlan azokat hallom.
Méltoságát felségednec
bechüllem,
Itileted vénségedhez mértéklem,
Haragodat semmiben nem kérlelem,
Hizelkedõ szockal
filed sem kenem.
Aszt ne véllyed atyam hogy
haragoddal,
Most en raitam hasznâlhacz
busulâssal,
Nem ijeszted sziuemet fene
szoddal,
Söt szerelmem gerieszted inkâb azzal.
Mert kész vagyok az halâlt meg kostolnom,
Szõrniü itileted raitam probalnom,
Szep Gisquardust
hogy nem mint hâtra hadnom,
Szerelméié1rt halâlomat nam
szânom.
Oka igaz nincz ebbõl feddésednec,
Hogy meg
szegtem fogadâsât hitõmnec,
Nem tudodé iob engedni
Istennec,
Meg bõczüluén ifiusâgât idõmnec.
Régen kellet volna rám tekintened,
Igaz attia hiuen gondot
viselned,
Iffiusâgnac lângiât eszedbe venned,
Eszt hoszta higyed most az te restséged.
Iriac
AEthna hegyenec sebes tüze,
Mint az napnac vgyan geriedez
fenye,
[p 0024] Ezenképen iffiuságnac szerelme,
Kiuâltképen az leanzok sziuekbe.
Soha ninczen
szerelemnec oly helye,
Kiuâltképpen hol verekegyek
feszke,
Szép termetü iffiáknac mint sziuõkbe.
Mert Venusnac nagy kedue szép személybe.
Eletemnec most nâlam szép viraga,
Eudõm ollyan mint
szépen ki nilt rosa,
Iffiusâgnac kebelemben
illatia,
Hogy lehettem illy ioknac titkoloia.
Kü fal
kõzõt életem nem türhetem,
Fene modra élnie sem
szerettem,
Hazassagban tudod Kirallyal éltem,
Az
elötis ferfiat en ismertem.
Esztelenség habok ellen
euezni,
Sebes szélnec ellene igyekezni,
Nyaiasâgtul
iffiakatis tiltani,
Termézetet folyâsában meg fogni.
Szép Ilonat hozod elõ példaul,
Hogy mint chalta meg
hütõsét âlnakul,
Ne chudald aszt nem eset
tõrtenetböl,
Nem volt hâzassâgoc illö termetbõl.
De atyâm inkâb czudalok te raitad,
Feiedelem léuén hogy
azt forgatod,
Hogy szeretõm kirali nembõl nem lâtod,
Ezert dolgom iaualni sem akarod.
[p 0025]
Vénségedhez itileted nem mélto,
Illyen hiuedet
alâznod nem mélto,
Dichiretre hallod mindentõl mélto,
Czac magâért ki ki meg bechülendõ.
Vduaradban
mindeneket bechüllök,
Vrfiakat Herczegeket tisztellec,
Ebbõl senkit azért meg nem alâzoc,
Minden rendnec
tisztességet kéuânok.
Ezek kõzül kic
niomiâc palotâdat,
Kazdagsâggal mutogattiâc magokat,
El szemlelte sziuem âlapattiokat,
Gisquardusnâl
hasonlobat nem talâlt.
Nem volt itiletem az
gazdagsâgért,
Soha senkit nem tiszteltem
bâluâniért,
Esz4t szerettem oly drâga
ekõlchéiért,
Azoknál nincz kik farattak keduemért.
Panaszodat penig hogy ebbõl mondod,
Ektelenül ezt én
szememre hâniod,
Szegénségért szeretõm
szidalmazod,
Nemessé33gét nemzetérõl tagadod.
Nem tudodé attyâm szerenche dolga,
Alhatatlan mindenben
adomânia,
Egyk kézzel kit âd mâsic el vonnia,
Higyed
illyen minden kazdagsâg sorsa.
Az kazdagsâg
szerenchétül birtatik,
Mely igazan kõdhõz
hasonlitatik,
[p 0026] Erõs széltül mikor
hâborgattatik,
Azt sem tudod mely hamar el oszlatik.
Igaz ugyan ki arra tâmaszkodik,
Eleitül marattal
diczekedic,
Ha szerenche akaria hamar el esic,
Hire
nélkül kazdagsâg el eniészik.
Gondollyad meg
fiait az szerenche,
Miként tartia kiken vagyon ereie,
Az kiket fel võt tartia meddig io kedue,
Czac az tudomânion
ninczen ereie,
Nemde Quintus Scipio kazdag vala,
Ki
Româban nagy Feiedelem vala,
Az szerenche aszt
bõchülheti vala,
Nem tudodé tõmlõczben lõn
halâla.
Nagy Agesilausnac iffiu fia,
Kazdagsâgnac
oly igen õrül vala,
Lacedemont penzen el atta vala,
Ehség miat kelletéc meg halnia.
Mit mondhatnâl Quintus
Emuleusnac,
Nagy Românac fõ imperatorânac,
Kazdagsâga hires vala hazânac,
Szegén lõn azt hallom
diszno pasztornac.
Houa hagyuc, Romanac fü
Hadnagyât,
Gellesarust egynehânszor triumphalt,
Partosoknac meg véue orszâgokat,
Kuldulâsra hoza
szerenche dolgât.
[p 0027] Tarquiniust hallottad
orszâgâban,
Niolcz es harmincz esztendõt
Kiralysâgban,
Nagy hiresen éle nagy gonossâgban,
Gialâzatos halála lön temleczben.
Meg lâsd senkit
kazdagsâgért ne bechüly,
Szegénségért soha
iâmbort ne gyülüly,
Io erkõlchõt es tudománt meg
bechüly,
Mert az kiuül az szerencze halni ül.
Minden külsõ szépségek el maradnac,
Mint az
harmat hertelen el szâradnac,
Szép termetek
kazdagsâgok el mulnac,
Az tudosok õrõke vralkodnac.
Nemességét nem tagadhat azoknac,
Illyen drâga
kénczel valakik birnac,
Szerenchénec semmiben nem
szolgâlnac,
Tudos embert soha ne mongy parasztnac.
Az nemesség nem czac külsõ nemesség,
Mert
nem testnec de elménec ekeség,
Nem atyatul
szarmazic az tisztesség,
De tulaidon
természeti ekesség.
Igaz nemességet nem adhat
az penz,
Nem vehetni âron mert igen nehéz,
Szin
nemesség az kit az papirosson vész,
Szerenchétül az illyen nemesség vész.
Mindniaiunknac eredeti Istentõl,
Születésben
szârmazunc atyáinktul,
[p 0028] Io életünc adatic
czac Istentül,
Az Nemesség io erkõlch
foliasâbol.
Az szép hainâl czillâg mely igen
fenlik.
Tõbbi kõzzül az igen ki esmerszik,
Szép
erkõlche Gisquardusnac vgy fénlik,
Nemessége
mindenek kó0zõt tündöklik.
Eot szeretem Atyâm
mindenek felet,
Mert mélto hozzam mindenek felet,
Mig az
Isten el nem veszi éltemet,
Soha tülle nem
vonszom szerelmemet,
Szübõl vallom ha az halâl
el vészi,
Hitetlened szemem elöl el veszti,
Szép szeretõm igy elõlem el viszi,
Szõrniü
halâlt kész leszek meg kostolni.
Gondold iol meg
szeretöm nem fedheted,
Te magadis mert Gisquardust
szeretted,
Nám egyebek felet meg bechülleted,
Hât
ennékem szememre miért veted.
Ne szégyenlyed
atyâm eszt melléd venned,
Orszâgodban
Gisquardust részeltetned,
Leanioddal együt kérlec
szeressed,
Neuekedic ezért io hired neued.
Ebböl
gyalazatod bizony ne véllyed,
Iâmbor hiued ha Feiedelmé
teszed,
Idegenre orszâgod ne ereszed,
Nem
hallatlant késértesz ha meg nézed.
[p 0029] Az
Romai birodalmattmeg gondold.
Mely ekédig
szerenchessen biratot,
Eredetét Roma
pâsztoroktul võt,
Nagy sok szegénieket
feiedelmé tõt.
Hostilius Tullius paraszt vala,
Egy
szolgâlo aszszonnac fia vala,
Pâsztorsâgban fel neuekedet vala,
Feiedelmé Isten
emelte vala,
Ptolomeus szegény katona fia,
Szegény
rendbõl nagy méltosâgra iuta,
Negyuen esztendeig
AEgyptust bira,
Nagy hiuségel az Kirâlsâgot tartâ.
Az hatalmas Dariusrol mit mongyak,
Hiu voltârol hogy en
semmit ne szolliak,
Poroszlonac fia bizonyal iriâk,
Persiânac kirâlya nem tagadgyâk.
Parhasius
Lycastus atyafiac,
Edes szüleiektül el
hâniatânac,
Egy pâsztortul istenért tartatânac,
Kiralsâgra Archadiaba iutânac.
Mit mondhatnâl
Agatocles királyrol.
Minden tugya paraszt
nemzetségérõl,
Hires vala hadban
vitézségérõl.
Kiralysaga vala Siciliarol.
Kõuesd Attyám Maximilian Czaszârt,
Ki fel võue
tudomániért deâkiât,
[p 0030] Gadareust egy kõtel
verõ fiât,
Királysâgra emele mint io fiat.
Semmi
rendet nem vtâl az vristen,
Személy valagatâs mert
nâla ninczen,
Szegénieket pad alol elé viszen,
Nagy
kegyelme vagyon õtet félõkõn.
Mond meg attyam kerlek
itiletedre,
Nam nagy sokakat lâtad te vénségedre,
Vrfi rendböl ha tõb menté nagyobra,
Mondom magam kereset
méltosâgra.
Auagy paraszt nembõl az kik
tâmattac,
Semmi nemeséget véllek nem hosztâc,
Nagyob méltosâgokat ha talâltâk,
Nemzeteknél
lõtteneké nagyobbac.
Touab immâr beszédem nem
niuithatom,
Hiszem vötted eszedbe kiuansâgom,
Ha
végeszted hogy szeretõm meg hallyon,
Bâr
nékemis kegyelmed ne hasznâllion.
Véget vete
Gismunda beszédében,
Semmi rettegés nincz bâtor
sziuében,
Kirâlt eyte oly igen nagy kétségben,
Gondoladtul el aiula székiben.
Nem tudhattya mit kelyen
miuelnie,
Mert iol latya igaz aszszony beszéde,
Nem engedhet igaznac mert vak sziue,
Eszt végeze hogy
iffiat meg õlneie.
[p 0031] Kõz beszédben
szoktak eszt iol mondani,
Az kit isten meg akar
ostorozni,
Vak vereség kezdi hâzât szallani,
Elmeiében el vész io itileti,
Hitlen attya nem gondola
leâniât,
Nem hiheté kõuetkõzendõ kârât,
Eijel
titkon inté egy hiü szolgâiât,
Paranchola hogy meg
õlné az iffiat.
Hagyâ sziué1t az iffiunac ki venne,
Semmit ne gondolna testét metélné1,
Mert igy lelke
kirâlnac eszt éheze,
Boszussâgât leânian
ezzel üzé.
Sietséggel hiuen ebben el iâra,
Kõntõs alol véres sziuet ki rântâ,
Az Kirâlnac
hiuségesen bé adâ,
Nagy kegyelmét kirâly ezért
aiânla.
Egy szép arany mosdot hamar hozatâ,
Târhâzâban kazdagb mosdo nem vala,
Kõzepire az
sziuet tõtte vala,
Boszussâgât ezzel ielenti
vala:
Ebéd felet Leâniât meg kémleté,
Eledelül
az sziuét néki küldé,
Nagy õrõmmel
aiândékon ielenté,
Szerelménec sziue volt meg
ielenté1.
Boszszu helyet vedd attyad aiándékát,
Meg gondolliad raita tõtt boszusâgat,
Szübõl
külte sziuednec vigasâgát.
[p 0032] Nagy
õrõmmel fogad mint sziued titkât.
Kegyetlen hir
Gismundât keserité,
Tagaiban testét meg hidegité,
Nagy hirtelen ebédét el feleité,
Rõuid szoual
attyanac eszt izené,
Haszontalan mâr magam
aiânlâsa,
Eletemet Isten meg eléglette,
Mond meg
eszt atyâmnac ez ielensége,
Aiândéka en
életemnec vége,
Hitlen dolgaimnac végsõ haloia,
Szerelmemnec ez penig szolgâlattya,
Legyen tölünc oly
nagy hála adâsa,
Szep sziuénec arany koporsoia.
Legyen Isten Erdemlet fizetésben,
En Atyâmnac hogy
fertezzét vérében,
Erdemlié eszt istentül
büntetésben,
Az szerelmet késércze meg
éltében.
Eszt hogy monda az mosdot altal fogâ,
Ohaitâssal viué ágyas hâzába,
Végig nitâ
aitâiât minden lâtâ,
Nagy keserues sirâst az
sziuen tartâ.
Büntetessenec meg istentül azoc,
Egy mâs szeretõkre az kik tâmadnac,
Szép
kõtelét szaggatiâc iffiusâgnac,
Vadak
szaggassak sziueket azoknac.
El veszen a ki
velem most eszt tõtte,
Hogy elöttem halua
szerelmem sziue,
[p 0033] Eletemet ez nyiuan
irigylette,
Halâlomban legyen kedue bé tõltue,
Oh
szép sziuem lelkemnec niudodalma,
Nem valaé elé1g
hogy sziuem lâtna,
Lelki szemeimmel téged foglalna,
Lâtni testi szemem eszt nem kiuantâ.
Lâm
lé1lekben valânk õszue kapcholua,
Szerelmünkben oly
szé1pen be foglalua,
Szüböl egy mâst mindenkor
látiuk vala,
Atkozot az ki minket el vâlasztâ,
Holt
testedet atyâm meg bechüllötte,
Draga arany koporsoual
tisztelte,
Bizony mé1ltân szemelied erdemlette,
Vduarânac mert czac te valâl szine.
Vegyed lelkem
mâr vé1gsõ tiszteletem,
Kopó0rsodat ötözze meg
beü vérem,
Nem kiuânom nâlad né1lkül é1ltem,
Meg
kereslec lelkembenis szerelmem.
Apolgattia nagy
sirással az testét,
Kõnyueitül mosa vértül
az sziuet,
Kõny hullasi meg tõlték az medenczet.
Nagy ideig vgy keserge szerelmet.
Be tõltöm vgymond
szerelmemnec tisztit,
Meg âllottam fogadâsomnac
hütit,
Meg nem chaltam szerelmem reménségét,
Mâr fel vészem vtolso itiletit.
Oh szép Venus
Iupiternec leânia,
[p 0034] Szerelemnec ki vagy Isten
aszszonia,
Legy immâron sebeim gyogytoia,
Latod
senki sziuem vigasztaloia,
Mire
születésemre vigyâsztal volt,
Iõuendõt te
hogy ha meg nem gondolsz volt,
Mire termetemre illyen
gondod volt,
Ha kiuânsâgomra nem tekintesz volt.
Oh kegyetlen bâr ne lâthattâl volna,
Aniam hasât meg
ne lâthattâd volna,
Nijlaiddal ram se lõhettél volna,
Halalomnac ha voltâl keuânoia,
Szüleimtül voltâl
nagy kissebségben,
Almadozuan hogy neuedis emlitém,
Tekelletlen dolgod de nem gondoltam,
Hogy ezt raitam meg
proballyad nem âlmattam.
Te õléd meg szép Medeat
Iasonért,
Dido aszszont el vesztéd
Aeneasért,
Az szép Thisbast el vesztéd
Priamusért,
Mâr engemis te õly meg Gisquardusért.
Eszt hogy monda mérget foga kezében,
Az holt
sziuet kapczola kebelében,
Semmi tartozas nincz kemény
sziuében,
Mérget iuék hogy vég lenne éltében,
Le fordula szép Gismunda agyârol,
Fõldõn fetreng
el kõlt mâr ereietül,
Nagy iay szo zeng sok leâny
aszszonyoktul,
Kirâly hamar hiuattaték
aszszonytul.
[p 0035] Nagy rettegue Kiraly vrackal
futa,
Fõldrõl emelgeti leániât sirua,
Vgy atkozza
magât mint bolond attya,
Végsõ szauât leânianac
keuania.
Mâr be hunua szép szemei valanac,
Meg
ismeré siralmat vén attyânac,
Vgy mint mely âlombol
teczik aszszonnac.
Szemét fel emelé szola
Kiralnac.
Ninchen Attyam most helye sirâsodnac,
Bolondsâgra bizony kõnyueid hulnac,
Tudod oka te voltâl
halâlomnac,
Ohaitassal tarch végsó0 niaualiâdnac.
Tudod nem nagy dolgot tõlled keuântam,
Ez iffiat bizon
szübõl ohaitottam,
Mâr atyai io voltod tegye hozzam,
Gisquardussal egy koporsoban niughassam.
Végsõ szaua ez lõn szép Gismundânac,
Holt
sziuére haila szeretõiénec,
Nagy ereie meg indula
méregnec,
Véget vete az szép virâg élténec.
Az vrackal Kiraly nagy sirâst tartâ,
Keseruesen
holt testet apolgattia,
Sok âtkokat maga feiére
hâniâ,
Hâzasâgnac hogy volt ellen tartoia.
Vduarais oly nagy bânatban iuta,
Nagy sirâssal Kiraly
vduara rakua,
Sok ideig dob trombita halgata,
[p 0036] Sok
szép ékes ruha gyaszra fordula.
Temetesre draga
koporsot szerze,
Szép betückel aranybol ékesitue,
Tisztességgel mint gyermekét temete,
Az két
testet egy koporsoban téue.
Negyuen napig hâzâbol ki
nem lépéc,
Mert szégyenlé hogy hâzân ez
tõrténék,
Orszâgtulis annira vtâltaték,
Zankiuetés kirâlyra kiâltatéc.
Süuébenis oly
niughatatlan vala,
Gonossâgât lelke kiâltya vala,
Már késen dolgât ohaittya vala,
Orszâgâban kit
hadna mâr nem vala.
Czuda serény az õrdõg õ
dolgâban,
Nem rest ahoz hol mit kaphat torkâban,
Higyed
õrül annac kit lât bánatban,
Erölkedik azt vinni
haloiâban.
Irua hagyâ minden testamentomât,
Az
Vrakra bizâ orszâgnac gongyât,
Agyas hâzban viué
titkon hangzârât,
Altal veré kiraly ezzel ü magât.
Annâl nagyob gongyok esé1c vraknac,
Hogy meg érték
halâlât Kirâlioknac,
Bodulâsa nagy vala
orszâgânac,
Mert helyébe idegent vâlasztânac.
Igy veré mé1g isten Tancredus kiràlt,
Minden
kazdagsâgal el veszté hâzât,
[p 0037] Idegenre
iutatâ birodalmât,
Keuélységnec igy adâ megh
iutalmât.
Az nagy Isten bizonyal meg bünteti,
Keuély
kazdagokat semmié tészi,
Szegénieket azki
semminec véli,
Kétség nélkül Isten el nem
szenuedi.
Példa lehet Tancredus nagy sokaknac,
Kiuâltképen penig iambor Attiaknac,
Meg bechüluén
ideiét iffiuságnac,
Ne rekeszék vtât
hâzassâgnac.
Nagy dolog ez hogy semmit nem gondolunk,
Mâson eset nyaualyân nem tanulunc,
Mikor raitunk
esic ackor iaigatunc,
Illyen dolog nem régen eséc
kõsztõnc.
Iffiak kérlek igen ockal iâriâtok,
Hasonlockal legyen ti barâtsâgtok,
Az vak szeretetet
tauosztassatok,
Isten szerént legyen tü
házassâgtok.
Ez é1neknec deakbol forditoia,
Neuét
vers feiében el nem titkola,
Nagy gondolât sziuét
szallotta vala,
Istent kéri illy szeretettül oya.
Az szép rosa vala mâr ki nylâsban,
Piros
Pünkõst hauânac kó0zepiben,
Masfél ezer hetuen negy
eszténdõben,
Eszt énekle târsâhoz
szerelmében.
FINIS.