DEBRECENI SZÖR GÁSPÁR: AITATOS IMATSAG


[0014]

MIKORON IMMAron az nap fel kõlt, az napnak peldaiából elmeinknek Istenhez való emeleserûl.

VRam Isten, ígazaknak õsuenye, ki elõttem iaro valoságosvilagosságom és vezerem vagy, az õrõke valo tõkelletességnek bodogságara De ezt az Istentelenek nem ertik, sem tudgyak hanem az setetsegben iaruan az elmeieknek belsõ setetségebõl az pokolnak kûlsõ setetségere mennek, oh hat ki nyaualyasok és igen felette nyomorúltak, kiknek az te fenyességed nem vilagosit. Te uagy az az igaz nap, mely az te [p 0015] szentidnek soha el nem enyeszik, hanem mínd az del szinbe valo tûndõklõ fenyeség, ki mindenkoron vílagoskodik: az eytzakanak nehez setetsége peníg mé1g delbenis faraztia azoknak elmeieket, az kík tetûled el szakadnak, varíak az vilagosságot és ime az setetségbe iarnak, tapogatuan mint az vilagtalanok, es szemnelkûl valo vakok, delbenis meg ütkõznek mint szinte az setetben. De az kik te veled eggyût iárnak, soha ninczenek fenlõ vilagosságnelkûl, melynek ereie el nem fogy tõlõk, ha teged Wram szûbõl szeretnek igazan, ki mi hozzank az magasságboll iõuen el nem tauozol, hanem velûnk maradz mind vilag vegezetig Vilagoskogyal hát Vram én nekem, ki az setetségben ülõk, [p 0016] és az halálnak árnyékában veszedelem, oh ariának világossága, oh õrõké való Nap vilagosicz meg az én belsõ setetségemet, hogy az kûlsõ setétségre ne vettessem, oh kegyességes, oh édességes Iesusom, maradgy velem, mert bé estveledik, es az nap is immaran el hanyatlott.

Mert iól tudom Wram, valamedig az te ielen léteddel tapláltatunk, adig az te szereteiedben és vilagosságodban vagyunk: de ha mi tõlûnk el tauozandol, minden nyomoruság reánk szál, mint az harmatnak sûrûsége.

Mí2koron te kõzõttûnk vagy az te édességeddel taplaltatunk, az te árnyékod alat nyugoszunk, az te beszedidben gyõnyõrkõdûnk, mert tégedet fõ bódogságnak tartunk, [p 0017] te veled lakunk, élûnk, vagyunk, mind ez iókat el veztiûk, ha te minket el hadz: maradgy meg Wram hát velûnk, és az mi bûneinket vesd táuol mi tõlûnk, szeres minket mind õrõké, Amen.

MIKORON HAzunkból ki indúlunc azkorra való imadság.

MIndenhato, õrõke való, véghetetlen áldot szent Isten ki vagy élet, út, igazság: Ime latod Wram meni meg vettetet és ki szélesitetet hálók és tõrõk kõzõt kel ennekem ez világon iárnom: mellyeket az õrdõg ez vilag tarsa léuén az õ szolgáló tagaiual egyetemben vont fel elõmbe. Enhicz meg kérlek az én testemnek [p 0018] (melyben az természet õltõztetet) gyarloságos hailandoságát. Mert lehetetlen dolog, hogy vagy az test vagy az lélek békeuel maradhasson, és meg ne fogattassék enni sok gonozságoktól: holot mint egy világtalannak tapogatua kel iárnom, ha te kezeimet foguán nem vezerlendez. Vezes annakokaiért, oh hûséges és igazságos vezér, nisd fel és világosicz meg szemeimet, és visely az ország vtan hogy se bal se iob kéz felé ne haiollyak. Mutasd meg énnekem az te vtaidat, és az te õsuenidre tanicz meg engemet, igazgassad az én iárásomat, és az én vtaimat visellyed békeségben, az te igazsagodra vezes engemet, az en ellenségimért, igazgassad az te szemeid elõt az en iárásimat: Ki az szent [p 0019] embereknek õrzõ angyalokat kûldõttél, az kiktûl, mint erõssektûl, az gyengék vgy vezérlettetek Ki az Iámbor Tobiasnakis az õ engedelmes fiának, mikoron vtra akarna indúlni, az Raphael Angyalt vti társúl mellé adád, Ennékemis, ki az Tobiasnal noha aláb való vagyok, az te ió vóltodban bízuán, hûszem el boczátod, hogy vezérellyen engemet, az te színed elõt kedues vton, és végezetre az õrõk életnek, ki fogo réuhelyére vigyen; kit engedgy meg az te fiadért, az kiuel elz vralkodol mind õrõké, Amen.

MIKORON VTRA indulunk.

VR Isten ki Abrahámot, az te szolgadat, Vr Caldeábal ki indítuán, [p 0020] minden iárásának vtaiban bantasnelkûl hordozuan, meg oltalmaztad. Kérlek tégedet engemetis te szolgádat oltalmaz meg. Légy vezerem, Wram, légy vigaztalom, batoritom, heuség ellen árnyékom, essõ és hideg ellen õltõzetem, faratságomban segítõm, szerenczetlenségemben gyámolóm, nehez vtaimban igazgato páltzám, hogy te vezérem léuén az houa indultam egésségben el iussak, és esmet dolgaimat segitségedbûl végbe viuén haza iûhessek; kit engedgy az te fiadért az Christusert énnékem és minden vton iáróknak, Amen

MIKORON VALAMI DOloghoz kezdûnk.

MI sõtétséges homalynak mélségében [p 0021] (te tõled minket hasonlatossagodra teremtet Istenûnktõl el szakaduan) iutottak gyarlosagunk mia, oh õrõké való bõlczeségnek ki mérhetetlen kút feie, nem vehettûk eszûnkbe, mi tessék, auagy ellened legyen ténéked, és mi magunknakis, mi haznállyon, auagy árczon, annira iutott dolgunk.

En mind azon által, oh kegyelmes és irgalmas Istenem, ez én munkamat el kezdem, ki nagy és nehez az én gyengeségemhõz képest, de mind az által kõnyûnek, és lehetségesnek tartom, ha az te melletem ségitõ erõdet el gondolom, de nem tudom ha ezt kiuanode tõlem? ha haznalatomra leszene auagy karomra?

Oh Isteni felségnek fenyessége, [p 0022] oh atiai dûczõségnek tûndõklése, oh aiandekoknak oztogatoia, kérlek tegedet szalicz az éghbõl reám az te keduednek aiandékát, honnet az te akaratodat esmerhessem és érthessem meg

Te hozzád egyedûl oh magasságban lakozo Isten, mindenhato atiám, alázatos szûbõl aitatos imadsággal folyamom, és az te tetzésedet ezben az én dolgomban mellyet akarok kezdeni kiuánom: mert igen iól érted Wram az én tudatlanságomnak melységet. Ióságos czelekedetimnek czekelségét, erkõlczemnek fertezetséget, munkara testemnek restséget, mellyek mind arra valók, hogy az én dolgomnak vegbe vitelére méltatlannak ielentnek engemet, Adgy annak okaiért bõlczeséget, kit boczás [p 0023] ála menybõl nékem te szolgádnak hogy én velem legyen, és munkálkodgyék Erõsicz meg engemet Wram oh Izraelnek vra, és tekincz ála az én kezeimnek munkaiára, adgy erõt, adgy ségitséget, adgy tanáczot ennek vegbe vitélére, hogy amaz gonoz akaro lélek, az õrdõg, meg ne banthason, sem az visza fordúlt elmeiû embereknek czaczogó ragalmazasok. Es hogy én ne vétkezzem se munkam kezdetiben, se végében hanem te igazgatóm, és birám léuén mindeneket iol rendellyek és szerezek ségitségedbûl, Wram Iesus ki vagy õrõk Isten és áldot Wr mind õrõké, Amen.

HOGY AZ VRISTEN Eledelûnkre valótszolgáltasson.

SZent és én õrõké való Wram [p 0024] Istenem ez atiám: te adtad énnékem testemet, lelkemet, iószágomat, vgy hogy valamim vagyon az te gazdag kezeidbõl võttem: Mert te az te Anyaszentegyházadnak nem czak lelki de testi iókatis adtál, aiandékoztál Annak okaiért mi emberek te fiaid hozzád kiáltunk, hogy adgy minekûnk minden nap taplalásunkra való éledelt. Ne iutas Wram kóldulásra hogy szegénségem mia ne készerittessem lopásra, és hamissan az te neuedre való eskûuésre, auagy ellened való zugolodásra ne indullyak az én szegénségemnek sorsát látuán, auagy egyebeknek gazdagságokat, meg ne botránkozzam, és az te paranczolatidat által hágíam.

Gazdagságot se adgy bár énnékem, [p 0025] hogy ahoz édeseduén, ez fõldi ióknak kiuánságába merûllyek, és telhetetlenkeduén gonoz nyereségeckel, mas szegényeknek károckal, tõltõzzem, és mind te rólad smind szent országodról el féletkezzem, és magamat aual menczem, hogy nem mehetek az te menyei nagy és gazdag vaczorádra, melyre mindeneket hittál, az te üduõzítõ Euangéliomod által. Es hogy bõuõlkõduén, nagy fel fuualkodással ezt mondgyam, Vallyons kiczoda az én Istenem?

Hanem czak annit adgy énnékem, mellyel naponként meg ériem mind éledelemre smind ruhazatomra, mert te benned vagyon az én bizodalmom, remenségem, és tellyességgel meg nyugszom te benned iol, hogy el nem hadz engemet, [p 0026] azert enis te neked aianlom mindenemet, feleségemet, fiaimat, házam népét, az te segitségedhez folyamom. Ald meg Wram az én kezeimnek munkáiát, ald meg házamat, mezõmet, és teriezd ki az te áldasodat, az én czûrõmre, pintzemre, tarházamra, és minden iószágomra. Adgy erõt Wram Isten hogy mindenût smindenkor az te neuedben vethessem meg az én hálómat, és tiztem szerént valo munkámat, legyen ségitséged hogy szorgalmatossan el iárhassak dolgaimban, ségítségre hiuán tégedet. Az te io akaratodból szerenczesicz, és adgy ió ki menetelt ez világból az õrõke eletre, Amen.

MINEK ELÕTTE ENNI akarunk.

[p 0027] CZudalatosok az te czelekedetednek titkai oh Wr Isten, mindeneknek álkatoia, és ez világnak kegyes gondviselõie, hogy éledellel tapláluán mind embereket barmokat, meg tartaz és éltetz. Bizonyara ninczen az kenyérben sem az aszalékban hatalom, de az te igédben és akaratodban, mellyek által élnek, és legeltettetnek mindenek, Te adz termést eztendõnként az mi mezeinknek, hogy mind magunk tengetésére és barmainknak édelekre, elegségesek legyenek. Az mint az te szent Prophétadis az te diczéretidnek ki hirdetéserõl ezt mondotta: hogy mindeneknek szeme teread neznek Wr Isten, és te adz éledelt alkalmatos üdõben, meg nítod az te kezeidet és bé tóltez minden élõ állatokat [p 0028] alkalmás üdõben, az te bõséges áldásodat ezek az te hatalmasságodnak czudálatos czelekõdeti. Kérûnk tégedet igaz feiedelmûnk és adakozó ió Istenûnk kegyes atiám ki éledellel taplálod az mi testûnket és lelkûnket az te igéddel elevenited.

Légy segítséggel Wram, hogy az te áldásoddal gonoszul ne éllyûnk, mellyet te az mi élétûnkre teremtettél, és nem czak azért szeressûnk tégedet, hogy azzal taplalz, hanem hogy azok te tõled iûnek, és hogy minekûnk czak üdeiglen szûkségesek, addig mîg hozzád megyûnk: segély hogy iozanon, tiztán, móddal, szentûl iáriunk az te aiandékid kõzõt, ki olly vagy Wram, hogy adod az éledelt, vgy mint oruosságot [p 0029] az mi testeinknek, hogy mi azt ne fordiczunk az mi lelkûnknek merges étetõiéué, és mi vehessûk ió neuen testûnklenek legeltetésére, ezek felet az te érdemeddel azképpen mint az atia, az õ szerelmes fiait, egésséges éledellel, tartia, mind addig mîg az tõllétességre iutunk, ségély Wr Iesus, és ez halando testet halhatatlanságra iutassád, ki elz és áldatol mind õrõkõn õrõké. Amen.

ETEL VTAN VALO HALA ado enek. Nota, Vitamq; faciunt.

Bõ irgalmu áldot kegyelmes atia
Le tekintel minybõl mint fiaidra.
Elegseges éledelt ehsegûnkre
szolgaltatal meg álduan ételûnkre.
Mint õt arpa kenyer Christus kezedbûl
õt ezer népnek éleg lõn etelûl.
[p *003] 0 Igy keuessel minketis élegitel
Szent aldomasoddal mert bé tõtõttél
Hala legyen néked ily áldasodert,
Diczertessel õrõké ió tetedért.

TESTÛNKNEK EGEZSEgeiert való kõnyõrgés.

ÕRõk élõ igaz szent Iehoua Isten, czak egyedûl az te akaratodban helyheztetuén vagyon mind az élet smind az halál: sõt az egezségis, ió és mind gonoz szerencze, mellyet reánk boczátaz ostorúl bûneinkért, gyakorta hogy meg szabolazzad az mi kenyes testeinket, ki mint egy kegyetlen vad támad reánk ellenkõzõûl: Kõnyõrgõk Wram tenéked, eged meg édes atiám testemnek egezséget, melyben elmemis éppen [p 0031] maradgyon egézséges testemben. De ha az én lelkemnek bántására vagyon testemnek egéssége, te tudod Wram, tégy minden iót velem, betegségem ellen adgy erõt, hogy az betegség elmémet el ne nyomia, és meg ne ferteztesse: kit engedgy nékem és mind azoknak kik ezeket kiuánnyák, az te nagy neuedért, Amen.

TESTÛNKNEK ES ELMEnek tiztaságokért való imadság.

FElséges mindenhato õroké való édes Wram Iesus Christusom, tiztaságnak szeretõie, és ki forro tûndõklõ kút feie, ki az tizta fertelemnélkûl való, egez emberi nemzetnek iegyese vagy: Igen iól tudom, hogy minden gazdagságodnak [p 0032] énnékem engetted kénczét, és az én romlando testemnek édenyeben hordozom, kit az te kedued és ségitségednélkûl, hogy meg ne bantanam, nem tehetem, Igen iól tudom hogy az én testem az szent léleknek temploma, kinek lako házát meg ferteztetni átkozot dolog. De én nem birhatok magammal, ha te erõt nem adz: mert az én testem mindenkoron az lélek ellen kiuán, és az õ vndok kiuánságiual ügyekõzik meg szeplõsiteni.

Holot annnakokaiért, oh Wram, tiztaságos embereknek szeretõie, az tiztaságnak aiandéka te tõled adatik, és iû ki, minekokaiért alázatoson le borúluán iarúlok hozzad, és kérlek tégedet, olcz meg én bennem minden geriedezésnek [p 0033] egését, õuedz fel engemet, tiztaságnak aiandékáual, és az én szûuemet geriezd fel Wram, az te szent lelkednek szenéuel, hogy te neked igaz szûuel kellyek, és tizta szûuel szolgállyak.

Ez mai nap teneked és minden üdõben aiánlom az én testemnek tiztaságát, hogy az te õrizésed alat bátorságos lehessen minden tilalmas dolgoktól, mely akar erõuel való akar akaratom szerént való, hogy sem beszédembéli szemtelen dolgockal, sem vndok gondolatockal, meg ne ferteztessék. Az én szemeimet fel fuualkodotságtól õrized, hogy általok mint egy ablakrol reám ne rohannyon az halál, és hogy szemtelen szõmem szemtelen elõl iáróia ne legyen az én tizta elmémnek Ne [p 0034] hádgy engemet tiztatalan gondolatokra vagyakodnom, tauozta el én tõlem bolond aitatosságot, gonoz gondolatot, de gyûrõz el magadnak igasságban, itéletben kegyességben, kõnyõrûletességben és igaz hûtben, hogy tegedet igazán esmerielek és szeresselek; Szerkeztes engemet, és ragazd az te testedhõz, hogy te belõled vehessek életet, és menyei bõlczeséget, melly nem lakozik bûnnek szolgáló testben.

Semmi nincz az emberi testnél hailandób, oh édes ió akaro Wram Istenem, szûuûnk kez gyor az gonoz gondolatokra, nyeluûnk szemtelen beszélgetésekre. lábunk meg tiltot dolgokra, vgy hogy naponként ingattassunk az gonoz kiuánságnak eztenétõl.

[p 0035] Haragunk fel geried és az lélek ellen hartzol, hogy gonoz akaratra nem boczatia.

Vegy el Wram minden ez fele alkalmatosságokat, és tarcz meg engemet minden vndokságtól, hogy te elõtted kedues életet élhessek most és mindenkoron, Amen.

DRAGA HALA ADAS ES kõnyõrgés, hogy Isten meg tarczon benûnket mind végig az testi iókban.

Halákat adok tenéked mindenhato, igaz, irgalmas, édes Wram Istenem, nem czak azért hogy te engemet teremtettel, holot mikoron nem vólnek akarád hogy legyek, sõt mé1g semmibõl teremtuén, hogy el ne veszek meg õriztel, és tartottal, mostanis [p 0036] minden naponként ôltalmaz mind formáltatásomat és eddig meg maradásomat, te tõlled vallom és hûszem lenni. Mert hogy ha az tekezeid bé zarlattatnának, és az gonduiselésnek tiztitõl meg szûnének, bár czak egy szõm pillantásig is semmiué1 kellene lennem.

Hálákat adok te néked, oh kegyes ió akaro atiám, hogy engemet, fogontatásomtól fogua, mind szûletesemig az én anyámnak szoros meheben zarlottat, mint egy kedues ágyban, nyugotuán,visgalhatatlan képpen meg tartottal: hogy meg ne foitatnam, auagy üdõ elõt szûlettetnem, és meg fuladuán, az vionnan szûletésnek ferdõiében meg ne mosattatnám,: hanem éppen ez világra tellyes üdõben hoztál.

[p 0037] Hálákat adok te szent felségednek, hogy az báluányozó goromba lelki paráznák kõzõt nem szûlettettem, az kik aranyazot fákat tiztelnek, és kõueket imadnak. Nem az eretnekek kõzõt, kik az te szentséges szent fiadat, meg vetuén, elégséges kõzbe iárónak lenni nem hûszik, sõt nagy veszedelmekre káromlyák: hanem az kereztiének kõzõt, kik igaz tõkéllétes tizta hûttel tiztelnek és segitségre hínak.

Halákat adok te neked, hogy szûlettettettet ez világon éltetuén, enni sok tõrõktõl, veszedelmektõl szerenczetlenségektõl, mellyeckel ez világ rakua, meg óltalmaztál, és hirtelen haláltól meg tartottál, holot immáran az én életemnek napiaiban, meni emberek az tengerben [p 0038] merittetuén fulattak, tûztõl meg emeztettek, az hadakban meg õlettek, toluaioktól által verettek, vadaktól szagattattak, fõldtõl el nyellettek, éhel hóltak, szomiuság mia veztek, heuségtõl égettettek, hidegtõl végeztettek, étetõ mia ki multak, fel akaztattak, kinoztattak, fogattattak, auagy az haláltól el raggattattak. Holot azonkõzbe enni vakok, sántak, dûhõsõk, korságosok, kõzuenyesek, kolikások, hauasok, bolondok, lõttenek, kiknek életõk nyomoruság és minden óránkent valo halál, és halálnális nyaualyásb.

Wram engemet mind ezektõl meg õrizet az te atiai gonduiselésed, holot semmi oly azokon nem eset, az ki én raitamis Adam fián nem tõrténhetet vólna, vgyan [p *003] 9 azon veszet téztából alkutotton, és vgyan azon eredendõ bûnbe fogontatotton, szulettetetten, ha te engemet meg nem tartottál vólna: kiért õrõké való hála adással tartozom te néked. Mert hogy ha engemet ez fõldi király, tizen, egy vétekbe esuén, az kilentzete meg õlette vólna, és engemet egyedõl tizediket ingyen való ió keduébõl, el boczátot vólna, minemû hálaadással tartozhatnám õ neki?

Te pedig Wram menyei szent királyon [!], vgyan ezent czelekõttek velem, nem egyszõr kétszõr, deminden nap, sõt inkab minden szõm pillantásban. De vallyon mit adgyak te néked Wram, minemû diczeretet énekellyek te elõtted, mind ezekért, minemû hálákat [p 0040] adgyak, azt mondom az Prophetáual: Az Wrnak irgalmassága miuelte ezt, hogy meg nem eméztettem, mert ielen vóltak az õ kõnyõrûletességi.

De oly testbe õltõztettél engemet, mely sok kûlõmb kûlõmb szûkõlkõdésekben naponként vagyon, mellyek ha taplalására valók ielen nem lennének, czak kõnyen meg vezne, és el bomlana, hogy pedig ielen legyenek az te gonduiselesedbõl vgy rendelted. Mert az miképpen minket te magadért vgy mindeneket mi érõttûnk teremtettél, valamellyek az fõldõn vízben, az égh alat, az tûzben, az eghekben, sõt mé1g az leg felsõ tûndõklõ eghben teremtettekis, mind mi erõtûnk teremtettek, minden teremtet allatok, mi szolgálasinkra [p 0041] valók. Mert az ember rendeltetet, az te kezednek munkaira, és mindeneket az õ lábai alá vetettél.

Ennékem teremnek az fák ágakat, gyûmõlczõket, énnékem virágzik az szõlõ tõke, én érõttem kõuéredik az olaifa, énekem bimbózik az kert, és az mezõknek minden termõ mag hozo fûuei, viragi, enimek. Az fõld énnékem termi az aranyat, ezûstet, és valamiuel szokot az ember élni, Ennékem foly alá s fel az tenger, énnékem neuel kûlõmb kûlõmb féle halakat: Az vitorlyás gályák. bárkák nékem hoznak drága marhákat, énnékem forranak ki az kút feiek, énnékem folynak az tekeruény folyo vizek, énnékem õriztetnek az barmok az mezõkben, [p 0042] énnékem hordgyák az keczkék, iuhok, bõrõket. gyapiokat, teieket, vaiokat, Ennékem hordozza az vadaszo agár az õ kõrmeit és fogait; Ennékem hordozza az vnikornis az õ hegyes szaruát, nékem énekelnek az madarak, nékem hordozza és teriezti ki az Páuá az õ tûndõklõ tarka fényes tallait. De mit szamlálok ennit elõ, enim az fõld, viz, égh, és valami mozog auagy él, nincz ki engem nem legeltetne, éltetne, vitana, gyogyitana: vgy hogy ez világ nem egyéb hanem én tarházam, zõldelõ sátorom, és patikám.

Hogy ha ez éltetõ világ fõlõt gondolkodom, minemû és mely nagy dolgokat találok, ottis az mellyeket énnékem szõrzõttél Wram, az Nap, Hóld, Czillagok, [p 0043] kinek világositanak hanem énnékem, kinek terieztik ki az õ világosságokat ez fõldre, hanem énnékem, kinek szolgálnak az eztendõk, holdnapok, üdõk, napok, hanem nékem? Ha ennél fellyeb megyek, amaz tizta nõmõs Angyalok az kik Wram néked szolgáluán elõtted állanak, azt akartad hogy én szolgaimis lennének, hogy engemet látható láthatatlan ellenségimtõl és leseskõdésektõl meg õrizenek, és az ióra kezen foguán vígyenek, nyomoruságimban biztassanak, és az én lelkemet mikoron ez testbõl ki megyen, az te színed eleibe Abrahám kebelébe vigyenek.

Kely fel mostan oh én lelkem, kely fel szamláld meg, ha lehet tõled, mind ezeket az ió czelekõdeteket, [p 0044] az melyeckel tégedet minden nap vétkezõt nem szûnik meg, az Isten így tartania, ezek mind intõ iók az te veled iól teuõ Istenednek diczéretire, nem hállóde? nem akarode érteni ki legyen az az ki tégedet enni sok bizonysagteteli által, aiandekozasi által akar az õ esmertire vonni? ki téged oly nagyra bõczûllõt, hogy mindeneket te erõtted teremtet, ki az te nyaidnak paztoraua lõt, hazadnepének saffaraua, testednek és lelkednek oruasauá, nem akarode ezt szeretni? nem akarze ennek szolgalni? nem akarze ennek halat adni? nem akarode illyen ió voltaiért diczérni?

Kiuanlak teged az én szûuemnek belsõ reszebõl diczérni, neked hálákat adni, de arra erõt [p 0045] magamban nem talalok, mert nem ékes az bûnõsnek szaiaból az diczéret, de mind az által tõlem el veszed. Vegezetre, mindeneket teremtettel az én haznomra, és hogy nékem engedgyenek, annak olaiért minden teremtet állatot meg szolitok, hogy én velem tegedet mindeneknek teremtõiet diczérienek, magaztallyanak, és ezt mondom: Aldgyatok én velem Wrnak minden teremtet állati az Wrat, az Wrat aldgyatok és felette igen magaztallyatok õtet mind õrõkõn õrõké, Amen.

ESTVELI HALA ADAS és imadság.

SZent, élõ, ki beszélhetetlen nagy kegyelmû, áldot atia Wr Isten, mi Wrunk Iesus Christusnak [p 0046] dûczõséges szent atia, ki ingyen való gazdag kegyelmes irgalmas ió vóltodból, egez ez mai napon éltettel, õriztél, tapláltál, és kézi munkámra erõt adtál, minden lelki testi ellenségtõl czendeszen meg tartottál, és halalos bûnbe eséstõl meg oltalmaztál, kiért õrõké való hálákot adok én te felségednek, illyen velem való ió tétedert. Es kérem szent felségedet mint Wramat, és kegyelmes teremtõmet, hogy valamiben egez ez mai nap sõt egez életemben meg bántottam atiai keduedet, gondolatomban, beszédemben, czelekõdetemben, erõtlenségembõl, kegyelmesen meg boczássad énnékem.

Es ez elyelis vgyan azon atiai kegyelmességedbõl õriz, nyugos, [p 0047] oltalmaz meg minden reám kõuetkõzhetendõ gonoztól, kétségtõl. kûssebségtõl, káruallastól, tûztõl, viztõl, éghi háborúktól, ellenségtõl, fegyuertõl, lopóktól, toluaioktol, minden háborgatóktól

Az te szent Angyalid tábort iarianak kõrnyûlettem, lehessek bátor és minden félelemtõl üres, Kezeidbe aiánlom Wram az te adtad lelkemet, testemet, és mindenemet, adgy ió álmot, hogy az holnapi napon meg nyugot testuel elméuel kelhessek fel, az te szent szolgálatodra, hogy vy halaado imádságot vihessek felséged eleibe naponként Wram Isten mind addig mig az õrõké való nyugodalomba viszez.

Igy czelekõdgyél velem, és minden hozzad térûlt kereztiéneckel, [p 0048] kik ez világon szélel vadnak, hogy nagy vigan halhassam az vtólso napon szent fiadnak illyen drágalátos szauat: Iertek el atiámnak aldottai, biriátok az országot, az mely tûnéktek készittetet vilag fondomentomanak fel vetésének elõtte. Kit engedgy énnékem és minden hûueidnek hallani, az te szent fiadnak az Iesus Christusnak neuében, kiuel élz vralkodol most es mind õrõkõn õrõké, Amen.

ESTVENEK IDEIEN VAló vallás tétel.

MEg vallom te néked õrõké valo papi feiedelmem az én bûneimet, ki vagy szenteknek szente és õrõké való sátornak pûspõke, ki egyszõr az te szentséges templomodba [p 0049] ez világra iouén áldozatra, az tõnnen magad testét fel vitted az mi buneinkért, tenéked vallást teszek, mert ellened vétkeztem egez életemnek minden rendiben. meg bantottalak téged, mert az te paranczolatidat meg nem tartottam, hanem ellene iártam mind beszédemben, látásomban, hallasomban, munkálkodásomban, gondolkodásomban, mást el hitetesemben, gonozban eggyet értesemben; De mostan Wram iarúlok az te ortzádnak eleibe, vallást téuén az te szined elõt és szent Angyalid elõt az én bûnemirõl [!] , mellyeckel ez mai napon te felségedet meg bantottam, sõt nem czak ezekrõl, hanem kiczinségemtõl fogua ez oraig valameni bûnt tõttem, vagy akaratom szerént, auagy [p 0050] tudatlanságomból mind czelekõdetimben, beszédimben, gondolatimban: Somna [!] szerént, az én szûuemnek gyûmõlczét te neked meg mutatom az õ vndokságáual egytemben, kiket tudom, mind az által tudz igen iól mind kûlsõ belsõ czelekõdetim gonoz kiuánságim, kételkõdésim, gonduiselésedrõl.

Minekokaiért oh irgalmas atiám, az én erõtlenségem szerent kõnyorgõk te néked, enged meg vétkeimet, boczas meg bûnõsnek, feletkõzel el minden álnokságimrõl mellyeckel ez mai nap és létem napiától fogua meg bantottalak Metéld kõrnyûl az én kemény kõhõz hasonlo szûuemet, és az ô szûuért formály viat én belém és vi lelket, az te menyei kegyelmednek [p 0051] harmatiáual, á lelki vízzel legeltes engemet, hogy az belsõ mé1rget fogyathassam naponként, és hogy ô emberbõl legyek vy emberré, hogy kedues gyûmõlczõt te elõtted teremthessek igazságban, szentségben, az õrõk életre, Amen.

ESTVELI HALA ADAS.

Ime sokak Wram az én te ellened való vettesim, mellyeckel ez mai napon te Istenségedet meg bantottam, vgy hogy az mely napot énnékem poenitentia tartásra adtal vala, haszontalanúl mulattam el, el feletkõzuén arról, hogy ez nap lehetet vólna énnékem vtólso napom, mellyen az én ô bûneimre viakat raktam, aztis pedig az te szemeid elõt félelemnelkûl, ki mindeneket latz, vgy czelekõdtem [p 0052] pedig mint egy érzekenségnélkûl való báluány, kinek nincz értelme. mé1gis meg nem õltél, maga ha gondolom, mélto vóltam vólna arra, hogy mé1g az fõldis fel tátuán ellenem torkát el nyelt vólna, és az pokolnak kinya rám kénzani érkezet vólna.

De miuel hogy illyen nagy iszonyatos veszedelemtõl meg õriztél, nem az én személyemet, érdõmemet, hanem irgalmasságodat tekintuén, kiért nyeluemmel, számmal, szûbõl hálát adok, az erõ szerént, mellyel engemet ségituén taplalz ellened iárót.

Te Wram engemet ez mai nap minden testi lelki szerenczétlenségektõl meg tartottál, mert semminemû nyaualya nincz ez világon, sem testi sem lelki, melyén [p 0053] raitam ma nem eshetet vólna. Mert hogy ha más Adámnak fia, énis õué vagyok, ha más eredendõ bûnben fogantatot, énis, hogy ha másnak lelkéuel ellenkõzõ teste vagyon, nékemis, hogy ha annak okaiért más ember ma vacká lehetet, én miért nem lehettem vólna? ha guttától meg üttetet, kórságossá lõt, szõmfaióuá, nyakaszakadozottá, korbeteggé, miért nem lehettem vólna enis? ha más vizben veszet ma, tûzben éget, hirtelen meg hólt, én miért nem halhattam vólna? holot aual egyenlõ kárhozatban vólnék. Oh kegyességes Wram az te ió keduet tartot engemet meg, az te irgalmasságod óltalmazot engemet, Miért hogy egésséges vagyok, és dolgom helyén vagyon, te néked [p 0054] adok hálakat, az mint erõm szerént lehet nagyokat,

Edes atiám, ki nem kûlõmben lelkemetis õrizted, mint szinten testemet betegségektõl, szerenczetlenségektõl, hogy vakot engemet meg világositottál, és az te paranczolatodnak vtain vezérlettel, el estet fel emeltél, állót meg tamaztottál: hogy az te irgalmasságot elõl võt engemet, meg õrizuén minden gonoztól, meg szabadituán az el multaktól, és fel tamaztuan az ielen valokból, meg segituén az kõuetkõzendók ellen, el metéluen és el véuén elõlem az bûnnek tõreit, az alkalmatosságot, és az okokat, melyeket ha te én velem ez mai nap nem czelekõttél vólna, én mind ez világiaknak bûneit czelekõttem vólna. Mert [p 0055] iól tudom Wram, hogy semmi vétek nincz, mellyet valaha ember czelekõdõt, hogy énis nem czelekõdtem vólna, ha te teremtõm nem segítettél vólna ki teremtetted az embereket, de ezek fõlõt azt czelekõtted, hogy te tõled félnénk, és paranczoltad hogy tenéked hinnénk. Te õntõtted belém az te keduedet, hogy engemet birnal vgymint talaidonodat, meg tartuán magadnak, hogy meg ne ferteztetném, és halalos bûnt ne czelekõdném, keduet és világosságot aiandékoztál, az Iesus Christus te szent fiad által: kiért te néked legyen diczéret, hálaadas, birodalom, mind õrõkõn õrõké, Amen..

EIELI ÕRIZETERT HOGY Isten békeségben meg oltalmazot arról való hálaadas.

[p 0056] MIndenhato, õrõké való, szent Iehoua Isten, mi Wrunk Iesus Christusnak dûczõséges szent atia, téged diczérlek, téged áldlak, néked hálákat adok, tellyes szûuembõl, hogy engemet az te nagy ió vóltodból és atiai gonduiselesedbõl ez éyel meg õriztél, ielen vóltál, mind testi smind lelki nyaualyáktól meg oltalmaztál, kiért az õrdõg táuol kerenget tõlem. Es hogy engemet, mikoron nagy mély álomban tartatnám, szent Angyalidnak segítségéuel, mint egy meg ronthatatlan kõ fallal kõrnyûl võttél, álnokoskodásit amaz régi kigyónak. és leseskõdésit erõtele... ki semmi czalásra való alkalmatosságot el nem halazt, és hogy engemet az alomban, mely az halalnak [p 0057] bizonyos abrazatia, bûneim sõtétségében meg fuladnom nem hadtál, hanem édesdeden fel serkentettél, hogy üdõt és haladékot adnál énnékem bûneimert való poenitentia tartásra.

De te néked mostanis irgalmasságnak atia, és vigaztalásnak Istene, alázatoson konyõrgõk, és szûuemnek buzgoságából kérlek, hogy engemet ez mai naponis az te atiai oltalmad alá végy, és az te kõnyõrûletes szõmeiddel reám vigyaz, paranczolatidnak vtaira labaimat igazgassad, és az te szent lelkednek aiandékiual látogas, melynek átala ez napot az te Isteni neuednek diczéretire, felebaratomnak elõ menetelire lelkemnek üduõssegére kezdhessem, végezhessemis el mindenût és mindenekben [p 0058] élegséges lehessek, az melyek az én tiztemre néznek, az melyben hiuatalom szerént tõled helyheztettem, eleget tehessek.

Eõriz meg Wram engem, kérlek, minden bûntõl, az én testemet és véremet, ki minden álnokságra hailando, az régi ô Adamnak bennem wralkodó koùászát naponként fogyassad, gonoz kiuánságimnak langiát, mellyek az én tagaimban vralkodnak, az te szent lelkednek harmatozásáual hûuesiczed, hogy ez mai napon semminemû bûnben ne részesûllyek, és haragodnak bûsulását ellenem fel ne gerieszszem. Enged meg szent atiám, enged meg édes Istenem, hogy az mi mé1g hátra vagyon az én eletemben, az te félelmedben és szeretetedben, tõlthessem.

[p 0059] Vezerlyed ez mai napon, sõt egez életemben szûuemet, testemet elmémet, beszélgetesimet, és czelekõdetimet, az te tõruényedben és paranczolatodban, fordicz el az én szûuemet minden el mulandóktól az õrõké meg maradandókra, hogy meg vtáluán ez világi gazdagságokat gyengeltetéseket, az te orszagodra kiuánkozhassam.

Ved el hatalmát és roncz meg ereiét az mi ellenségûnknek az iregy õrdõgnek ki ellenûnk álnoksággal fel fegyuerkedet, mint az Siuo ordito Oroszlan kõrnyûl kereng keresuén kit nyelhessen el, engemet mind azon által megnem sérthet és nem arthat.

De nem tudok minemû kõszõntõ aiandékot elõdbe vinni, kiért meg halgattatnám, egyebet, hanem [p 0060] im fel viszem velem az te eggyetlen egy szûlõt fiadat, ki engeztelõ áldozat az én bûneimert, kinek sebeit tekincz meg édes atiám, és az te fiadnak igasságaiért enged meg nekem szolgádnak vetkeimet, enged meg az te kõnyõrûletességedert, holot igasságommal semmit nem nyerhetek, érdemlye azt az te fiadnak igassaga, az kiuel élz vralkodol õrõk Isten, mind õrõkõn õrõké, Amen.

ISTEN ELEIBE IARVLOnak imadsaga és maga aianlása.

NOha minden díczéreteckel es halaadásockal tartozom te néked, kegyes atiám és Istenem, de mind ezeknél mé1g tõbbek kiuántatnának tõlem. Mert ha iól el gondolkodom, [p 0061] nem czak az én diczeretem, de mé1g én magami tied vagyok. Iól tudom hogy egy rabot keues penzen meg vehetni, de az olczon võt rabis az õ megvéuõ gazdáia szolgálattia és hatalma ala iut: Vgy hogy egy kis filyér árra dolgot magának nem tehet, de inkáb gyakorta az tõmlõtzbe vettetik, ostoroztatik, paltzáztatik, korbaczoztatik, és az mit akar vele gazdaia azt czelekõdi. Hát te mit miuelz Wram énnékem én tied vagyok vgyan egeszen, nem czak neuezettel auagy néuel, de minden modon. Mert engemet te teremtettél, te engemet nem veszendõ pénzen võttél meg rabot, hanem az te dragalátos piros véreddel valtottál meg Te engemet minden napon, minden [p 0062] órában, petzentésben, szõmpillantásban meg tartottál, mert tenálad nélkûl se kezemet, se lábomat, meg nem indithatom, és czak ingyen sem lehelhetek te naladnélkûl. Vallyons hát miczoda ortzaual vethetnem meg raitam való vralkodásodat, az mely tied? hogy hogy vehetném magamnak az szabadsagot? auagy miczoda eszességbõl vethetnem el az én Wramnak ió akarattiából nyakamban adot iármat, és vgy élni, holot enni okokért tied vagyok, egézlen magammal néked tartozõ.

Alazatoson annakokaiért meg esmeruén raitam való vraságodat, imé én magamat néked egezlen adom, egezlen magamat tenéked õrõkõs szolgáia és rabiáuá teszem. Es nem czak én magamat adom [p 0063] tenéked, hanem mindenemet valamit ma auagy ez vtán egéz életemben gondolok, mondok, auagy czelekõdõm, mind azockal az mellyeket te érõtted akar mely üdõben iûnekis el szenuedem. Vgy annira, hogy ez vtán sem észem, sem iszom, sem aluszom, es semmit nem czelekõszem, az melynek vége nem leñe az te szentséges neuednek diczéretire. Vgyan azt mondom Wram, meg áldozom magamat te néked, hogy ez vtán nem magamé legyek de tied, és ne éllyek ez vtán az én akaratom szerént de az tied szerént. Nem munkalkodom magamnak, nem tudakozom magamat, de mindenekben tegedet. Akaratodnak engedek, és szorgalmatos leszek néked való engedésben. Es hogy ha [p 0064] valamiben ezek ellen czelekõdendem, én magamat téged meg lopónak mondom és ragadozonak.

Engedelmességemet és akaratomat, az mellyel néked tartozom igasság szerént, segitségedbõl meg adom. Hogy mind ezekre erõt adgy kérlek az te nagy neuedért és segil, Amen.

AZ ISTENNEK VY ALdasinak kérésérõl való imadság.

KEgyelemnek atia, irgalmassággal bõuõlkõdõ szent Isten, igen iól érzem magamban, hogy semmit, az miuel néked tartozom, az te kegyelmednélkûl meg nem adhatom. De kérlek, segicz rea és teremcz vij szûuet bennem, hogy az üdõnek kûsseb részétis, az melyben az te diczéreted meg nem lenne, [p 0065] el veszetnek itéllyem, az mely engedtetet nékem, hogy kõlczem az te díczéretedre és tizteletedre.

Adgy oly akaratot énnékem, mellyet szûbõl kiuánok, hogy az te paranczolatidat meg tarthassam és mindenekben akaratodnak engedhessek. Aiandékoz oly értelmet, melynek segitsége által az te tõruenyedrõl gondolkodhassam éyel és nappal, oly elmélkõdéssel, az mely te rólad soha el ne feletkõzhessék. Ezeknek fõlõtte zabolázd meg az én nyeluemet Wram, és szemeimet tarcz õrizet alat, tizticz meg az én szûuemet, lagyicz meg testemnek keménységet, és czendesicz elmémnek háboruságát. Es adgy énnékem czendez alázatosságot, békeséges tûrést, engedelmet, szelidséget, tiztaságot, [p 0066] szeretetet, lelki szegénséget, az mellé buzgo aitatosságot, az te diczéretedre, fele barátomhoz való tõkélletes szeretetre, hogy az õ nyomoruságin szánakozhassam. Ad meg ezeket te ki élz vralkodol fõldõn menyen mind õrõkõn õrõké, Amen.

MINDEN NAPRA VALO imadság. NAgy irgalmas, és hatalmas bõlczeséges szent Isten, enged meg énnékem, kérlek, mind azokat, az mellyek néked keduesek, hogy szorgalmatosan és aitatosan kiuánhassam, eszesen tudakozhassam. valóban meg esmerhessem, és tõkélletesen bé tõlthessem az te szentséges neuednek diczeretire, és dûczõsségére.

[p 0067] En Wram Istenem rendeld az én állapatomat, vgy az mint néked tetzik és kedues, adgy erõt ra, hagy czelekõdhessem akarhassamis, és végbe vihessem, az mint szûkséges és az en üduõsségemre haznos.

Kérlek Wram, hogy bátorságos vtam lehessen te hozzád, és meg ne tántorodgyam, se ió se gonoz szerenczemben, hogy az ióban fel ne fuualkodgyam, az gonozban kétségbe ne essem, az ióban hálákat adhassak, az gonozban meg tarthassam az békeséges tûrést, semmit ne õrûllyek auagy bánkodgyam, hanem az mí haznal üduõsségemre, gyûlõlyem azokat, az mellyek te tõled el szakaztanának, enged hogy alá valóknak tessenek énnékem minden el mulandok, te [p 0068] érõtted, és az te paranczolatid keduesek legyenek énnékem, de te magad kiuáltképpen Wram. Ne iusson énnékem oly õrõmõm, melly vólna náladnélkûl, és ne kiuánnyak semmit, az mely vagyon te kûuûled. Gyõnyõrkõttessen engemet az munka, az mely vagyon te érõtted, és restellyem mind azokat, mellyek ninczenek te benned. Adgyad hogy az én szûuemet mindenkoron hozzád igazgathassam, és az miben el hailottam vólnais gyarloságom mia tõled, bánkoduan raita, visza térhessek. Tégy alázatossa Wram, minden tettetésnélkûl, szomorúua bûneimért kétségbe esés nélkûl, értelmessé fel fuualkodásnélkûl, igazzá hazugságnélkûl, téged félõué rettegésnélkûl, benned reméllõué [p 0069] hiudûczõsségnélkûl, tiztáuá fertelmességnélkûl: fele baratomat fedhessem boszonkodásnélkûl, szerethessem tettetésnélkûl, hogy mind példámmal, beszédemmel, tanithassam ió szandéckal, engedelmessé tégy morgolodásnélkûl. Adgy oh Wram Iesus vigyazo szûuet, hogy semminemû gond tõled el ne szakazszon. Adgy álhatatosságot, tégy gyõzhetetlenné, hogy el ne farazszon semmi nyomoruság, tégy szabdossá, hogy ne paranczolhasson semmi bûnre haito ok.

Adgy énnékem oh Wram Istenem téged meg esmerõ értelmet, téged keresõ szorgalmatosságot, téged meg talaló bõlczeséget, elõttet való szent fegyhetetlen életet, adgy végig meg maradást bódog [p 0070] várakozast, poenitentia tartast, hogy az te országodban élhessek az kegyelem és az te dûczõséges áldozatod által az én és az hûueknek õrõké való hailékokban, Amen.

AKAR MINEMû NYOMOruságnak ideien való imadság.

Kõnyõrûl raitam Wram, kõnyõrûy raitam, mert vétkeztem, álnokságot czelekõttem, és tégedet meg boszontuan haragra inditottalak, és vereségre, minekokaiért méltán dorgaltatom és szenuedek bûntetest. Ha az én bûneimet az te ostoroddal egybe vetem, sockal felyûl haladgyak bûneim bûntetésedet, és az mit szenuedek, nem ostor, hanem irgalmasság inkab, nem harag hanem keduezés, [p 0071] és nem nyomoruság, edesgetes nem veszõzés. Ha az te szolgaddal tõrûenybe szallandaz, ninczen semmi oly kénzásra rendeltetet szerszám, az mely engemet az én érdemem szerént valóban eléggé gyõtõrhessen, vtalátos fertelmes alnokságimért. De valamint gyõtrez engemet, mé1gis igaz vagy, és igaz az te itéleted, én pedig hamis bûnõs vagyok.

De te Wram ki vigaztalóia vagy az nyomorúltaknak, õrõme az bánkodóknak, és segitség nyaualyanknak üdeién, ne mutasd meg Wram az te hatalmadat, az korc és szaraz pozdoria ellen, hogy hirtelen meg ne emeztessek.

Ne ird fel ellenem Wram az én igasságomnak vétkeit, hogy meg ne emeztessem, ne czelekõdgyél [p 0072] az én bûnem szerént énnékem mellyekért az te harragodat érdenlettem, hanem az te irgalmasságod szerént, mely mind ez egéz világnak bûneit fellyûl haladgya, nem czak az enimet.

Te magad iól tudod Wram, az én testemnek gyarloságát, hogy félelmes és rettegõ vagyok, az mel6 mia akar minemû esetekben az én erõmbõl ellene nem álhatok, minek okaiért az én nyomoruságimnak melységébõl kiáltok te hozzad, oh irgalmasságnak atia, és vigaztalásnak Istene, tarcz meg engemet az kerezt és háboruság szenuedésben, az hûtben és ió reménségben, álhatatosságban, és akar minemû szerenczétlenségetis segicz el szeuednem, nagy bizodalommal, hogy valamiképpen az [p *007] 3 te paranczolatid ellenne véczek, és inkáb az te haragodat ellenem fel geriezszem, de engedgyed ez nyomoruságnak pohárát, kit ram kõszõntél, békeseg szenuedéssel ihassam ki.

Wram az te busulásodban ne fedgy meg engemet, és az te haragodban ne ostoroz engemet, kõnyõrûly raitam, mert beteg vagyok, segicz meg az te tetzésed szerént, mert el veheted én tõlem, ha akarod, ez bûntetésnek italát, noha az lélek kész, de az test erõtelen, mind az által legyen te akaratod nem enim. Kérlek aiandékoz meg békeség tûressel, hogy el viselhessem ez reám boczátot háboruságnak nyaualyáit, és szolgállyon bûneimnek boczánatiára, hogy ha az te atiai kegyességed illyen lágy [p 0074] dorgálással meg elegszik. Ezt ez nyomoruságot vegye elõl vidamság, hogy tenéked hálákat adhassak, és hogy engemet te haszontalan szolgádat iobulni tanítottad, és hogy kõserues kinaimat egéssegre forditottad, gondot viseluen az én szûksegimrõl, el feletkõztél erõtlenségemrõl. Te néked ily ió tétedért halaadás, birodalom, dûczõég õrõké, Amen.

RESZEGSEG ELLEN.

MINdenhato irgalmas Isten, méltoztassál mi reánk azképpen tekinteni, hogy illyen siralomra és ortza pirulásra való szégyenitõ vtálatos részegséget vtáltasd meg velûnk, hogy vgyan iszonkodgyunk tõle annira pedig hogy soha meg ne részegûlyûnk, hanem [p *007] 5 az mit6 részegségûnkre, tobzodásunkra, veztegetnenk, adgyuk azt az koldusoknak, szegényeknek, õzuegyeknek, áruáknak taplalasokra, kire adgy erõt elégséget az te szent fiadért az Wr Iesus Christusert, az kiuel élz vralkodol most és mind õrõké, Amen.

AZ ISTENNEK IO VOLtárol, és ellenbe az embernek haladatlansagaról

OH menyei áldot igaz szent Isten, minden aiandékoknak kegyes oztogatóia: ki meg nitod az te szent kezeidet, és bétõltõz minden lelkes állatokat, az te áldásoddal és kegyelmességeddel. Igen iól esmerem Wram, hogy életemben én te tõled nagy sok iókat võttem, mellyek aianlották énnékem az te [p 0076] czudálatos socképpen való ió vóltodat: De én megis gyarloságom és háladatlanságom mia annalis, hogy nem mint ha az elõtt vóltam, gonozbba lõttem, mint vgyan semmit nem võttem vólna tõled.

De ha szorgalmatosban és ióbban el gondolkodom, eszembe veszem, hogy azok mind arra valók vóltak, kik engemet mind esmeretedre, mind szeretetedre, mint tizteletedre, smind szolgalatodra fel inditanának.

Oh mely sokszor, ( meg vallom ) Wram és édes atiám, hallottam, mind kûlsõ és belsõ képpen, az te én hozzám kiáltozó szozatodat: Téry meg, vgy mond, téry meg. had el immáran az te Istentelen sok féle szándékidat, de ezt czak ingyen halgatni sem akartam. [p 0077] Kérlek tégedet édes szerelmes Wram, zard bé rekezd bé ellõttem, az én gonozságimnak vtait, szûuemnek gonoz indulatit, és kiuanságit, vgyan meg vonyad tõlem, hogy meg tudgyam érteni, nem vgy mint ez elõt, mikor meg feddettél engemet, én pedig mind semminek véltem, és nem czak fenyegettél, de vgyan megis vertél, de ingyen sem érzettem, és vélle semmit nem gondoltam.

Maga Wram eszemben iut, mely sokszor mentettél meg engemet, mind testi smind lelki veszedelmimbõl, holot érõtte mé1g czak hálát sem tudtam adni.

Oh mely sokszor világositottad meg az én szûuemnek sõtétségét, ki sokszor hoztál visza az én el téuelyedet vtamról az igaz vtra, el estembenis [p 0078] sokszor emeltél fel, restségemben fel inditottál, és ha erõtlenségem mia lassan iártam, erõt adtál gyorsaságra, Mikor pedig az én reám sietõ gonozt rám boczátottadis azért miuelted, hogy ez világi hiu dûczõsség el ne tantoriczon.

Ezeket és ez féle sok iauaidat, édes atiám Istenem, te tõled el võttem sok képpen, kiért megis háladatlan vóltam.

Hanem mostan veszem eszembe magamat, minek okaiért le borúluán esedezem elõtted, nissad fel az én szemeimet, hogy az te aiandékidat látuán esmerhesselek meg, mindenekben vgy éluén az mint paranczolatid tartiák.

Geriezd fel Wram én bennem az te szent szerelmednek szikráiát, [p 0079] hogy semmi testi és mulando dolog meg ne kõrnyekezen engemet, hogy azképpen az te aiandékidnak és kegyelmességednek esmeretibõl, te néked mindenkoron tellyes lélekbõl hálákat adhassak, és szûntelen az te szolgálatodnak czelekõdetire vigyázhasssak, és azban mind halálig meg maradhassak, Amen.

ISTENI FELELEMERT való draga szép imadsag.

MEg gondolhatatlan, felséges, nagyságos, hatalmasságnak feiedelme, kezdetnélkûl való õrõk Isten: kitõl félnek iszonkoduán minden teremptet [!] állatok, mind ióknak gonoszoknak meg fizetõ Wra, ki az te egyetlen egy szûlõt fiad õrõké való igaz iged által [p 0080] biztattal minket, hogy ne rettegiûk azokat, az kik czak az testet õlhetik meg, de az lelket meg õlni nincz ereiek: hanem inkab attól féyllûnk [!] , ki mind testûnket lelkûnket hatalmas meg õlni, és az gehennának geriedezõ tûzében vetni. Wram czelekõd ezt én velem, hozzád kiáltóual, hogy az én lelkem féllyen tégedet, mert nem keuesbé kiuánod tõlûnk az tizteletet az félelemnél, holot noha véghetetlen irgalmas és igaz légy, vgy az miképpen az te irgalmassságodnak czelekõdeti véghetetlenek, azonképpen igazságodnak czelekõdetinek ninczen sem mértéke sem szama.

Czelekõdgyed Wram velem hogy féllyelek tégedet, az te igazságodnak nagy voltaiért, és az te [p 0081] iteletednek mélységeiért, felségednek nagy vóltáiért, nagyságodnak mondhatatlanságáért, az én bûneimnek sokságaiért, és mind ezek fõlõt engedetlenségemért, ki ennek elõtte az te szentséges tõruényednek ellene iártam. Niluán hát illik hogy félyek attól, kinek tekinteti elõt az egheknek ozlopi, mé1g az fõldnek fondomentomais, nagy félelemlel vgyan meg rezketnek.

Ha annakokaiért minden menyei és fõldi teremptet [!] állatid igy félyenek és engedgyenek, Hat én nyaualyás bûnõs mit miuellyek, mit czelekõdgyem én por hamu léuén? Holot az Angylokis rezketnek, mikoron tégedet imádnak és diczéretet énekelnek, hát miért ne rettegne az én szûuem [p 0082] félelemmel, mikoron elõtted áluán szolgál? Iay, de azt czudalom hogy illyen meg keményedet az én szûuem, hogy kõnyuet nem hullathatnak szõmeim, mikoron én méltatlan szolga Wrammal beszéllek, teremtet állat teremtõmmel, ember Istennel, ollyan pedig ki fõldbõl formáltattam azzal az ki semmibõl mindent teremtet.

Enged meg Wram énnékem, hogy az te tudakozhatatlan iteletid mindenkoron szûuemben legyenek, vgyan azért ólcz belém az te félelmedet, hogy tégedet félhesselek, mert mindenkoron nagyok vóltak az te itéletid, az mint meg tetzik ez világnak vizzel való el buritasában.

Nagy vólt az te iteleted, Iacobnak válaztásában, Esaunak pedig [p 0083] meg vetésében, Iudasnak ketségben való eseseben, Palnak meg tereseben, az Sydoknak meg vetéseben, mi nekûnk pogányoknak fel vételûnkben: Ki tetzik hogy mindenek fõlõt félõ az te itéleted Meni sok nemzetségek ez fõld szinen vadnak, mellyek az halalnak arnyekos võlgyében ülnek, és az hûtetlenségnek homályában az belsõ sõtetségbõl az kûlsõre sietuen, és az üdeiglen való nyomoruságokból, az õrõké való gyõtrelemre ballagnak. Ezért az te iteletidnek mélységeiért féllek tégedet Wram, mert hogy ha mé1g az igazis nehezen üduõzûl, az hûtetlen bûnõs hól maradhat meg.

Számlálhatatlanok az én álnokságim, az én bûneimnek ninczen száma, és iól tudõ, hogy eggyût velem [p 0084] iûnek az itéletre, az te itélõ széked eleibe eggyût álnak, holot az te tekinteted elõt langoz az tûz, és kõrnyûletted nagy szél vesz háboru, mikoron elõ hiuod onnét felyûl az eghet és az fõldet, hogy meg válaztassanak te elõtted: Az népek elõdbe gyûitettetnek, ez világnak minden lakosi azkoron niluán leznek, az én bûneim mindenek elõt, az szent Angyaloknak serege elõt, ki teried, nem czak czelekõdet vétkem, hanem mé1g gondolatimnak beszélgetesimnek bûneijs, és enni sokaság elõt kelletik állanom. Kik én ellõttem el aluttak vólt, kik énnékem ió czelekõdeteckel példat adtak, beszédeckel intettek, és hogy õket kõuetném arra tanitottak.

Edes Wram, nem tudom mit [p 0085] mondgyak, nem iut eszembe mit felellyek: hanem ottan ezt mondom, ne põrõl Wram az te szolgáddal, ne szály tõruénybe, mert nem igazittatik meg az te tekinteted elõt senki az emberek kõzzûl. Valyons kit talaltz igazat, hogy ha irgalmasságodat el fordituán itélendez.

Annak okaiért hanyat le borúluán az te labaid elõt, alázatos és tõredelmes szûuel ezt mondom: Wram, az te busulásodban ne fegy meg engemet, sem az te haragodban ne dorgály engemet. Gyogyicz meg Wram, és meg gyogyulok, szabadicz meg és meg szabadulok Mert czak te vagy az én remenségem, ki országolz és vralkodol most és mind õrõkõn õrõké, Amen.

[p 0086] AZ ISTENNEK FELSEges vóltarol való szép imadsag.

VRam Isten, kezdetnélkûl való, halhatatlan, foghatatlan, véghetetlen, tudakozhatatlan, lathatatlan, változhatatlan, hatalmas, mindenható, mérhetetlen, az te bõlczeséged soha õrõcké nem diczerettethetik vgy mint kellene tõlûnk, ez nagy vilagot teremteted, és az embert belé alkotottad, szent háromság egy õrõké való Isten kõnyõrûly raitam.

Hogy ha amaz Euangeliomban meg íratot publicanus nem merte az õ szemeit az éghre fel emelni, de táuol áluan az mellyét verte, monduan: Wram, légy kegyelmes énnékem bûnesnek. Hogy ha [p 0087] amaz vétkes aszszoniállat félt az te szined eleiben menni, hanem hatúl áluán, az te lábaidat kõnyhullatásiual mosta, és bûneinek boczánattiat nyerte. Hogy ha amaz nagy szent Abraham, akaruán te veled õ Istenéuel beszélgetni, igy szóluán: Szolok az én Wrammal, holot por és hamu vagyok. Hogy ha mind ezek illyen alázatosok és téged félõk vóltak, de mind az által az te felséges szined eleibe állottak és meg szenteltettek.

Vallyons mit czelekõdik az szegény és nyaualyás bûnõs, az ollyan minemû én vagyok, mit miuel az bûñek melységeben lakozo? De miuel hogy Wram nem lehetek ollyan félelmes, és nincz nálam anni tiztelet, az minemûuel te felségednek tartoznam, hanem [p 0088] czak az én szemeimet forditom te reád De mé1g erreis kérlek, adgy szabadságot, hogy meriem fel emelni, és az te fényességednek dûczossége az én gyarlo szemeimet meg ne bancza, mert iól látom, hogy te vagy amaz nagy Isten, ki az én értelmemnek ereiét feylûl haladgya. Azt pedig iól tudom, hogy ninczen ollyan értelem teremtetuen, hogy te Istenségedet meg foghassa, és miuel hogy ez igy vagyon semmit nem vélem, hogy haznosb dolgot czelekõdhetném ennel, mint szemeimet reád fûgeszem.

Annakokaiért oh mindenhato, irgalmas, igaz, szépséges, erõsséges, álhatatos, tiztaságos, tõkélletes, foghatalan [!] , és mindenût ielen léuõ hatalmas nagy Isten, ki láthatatlan léuén mindeneket iól [p 0089] latz, változhatatlan, és mind az által mindeneket változtatz, és vijtaz, oly vagy kit az szélességek nagyobra ki nem teriezthetnek, az szorosságok õzue nem szorithatnak, és az változások meg nem változtathatnak, az veszedelmek el nem borithatnak, az bánat szomoruságra nem indithat, az õruendezés meg nem változtathat, az feledékenség és az emlekõzet sem adhat te hozzad, sem el nem vehet tõled semmit. Es semmi nincz iõuendõ, melynek kezdetet te nem adtál vólna, sem üdõ semmi egyéb ki tõled eredetet nem võt vólna, ki élz és vralkodol õrõké.

Te vagy az ki egy hatartól fogua második határig birz mindeneket, és szépen rendeled õket, te vagy az, ki teremtettél mindeneket, [p *009] 0 nem hogy szûkõlkõttél vólna azoknélkûl. Meg tartaz mindeneket munka nélkûl, birz mindeneket bántásnélkûl, és haitogatz mindeneket álhatatosságban. Te latz, viselz, és munkálkodol mindenekben mindenek, mindenekben vagy de nem bé zárlatuán, te vagy mindenek kûuûl, de nem szakadozuán, te vagy mindenek fõlõt, de felyeb nem magaztaltathatol, te vagy igaz nagy Isten, és igasságos élet, mely élet által élûnk mi, és élnek mindenek. Te vagy Wram az tõkélletes ióság és szépség, ki által vadnak az iók és szépek, minden iók és minden szépségek. Te vagy az, ki minekûnk azt paranczolod, hogy mi zõrgessûnk, és te fel nitod mikor téged meg szolitunk. Te vagy az, az kitõl el táuozni el eset, hozzád kõzelgetni fel kelés, [p 0091] és te akaratodban iárni õrõké való fen állas. Te vagy az kit egyeb senki el nem hádgy, hanem az bolond, senki nem kereshet, hanem ha szólitod, senki meg sem találhat hanem az tõled meg tiztitatot. Te vagy az kit meg esmerni országlas, diczérni üduesség, és te vagy az téged diczerõknek õrõme. Annak okaiért oh én édes királyom, édes üduõzitõm, mit mondgyak én féreg, mit szollyak illyen díczéretnek nagyságáuál, azt mondom az mit az Prophéta az te lelkednek buzgoságos illetesébõl szóllot: vallyons, vgy mond, ki szorithtatia bé markába ez világnak nagy vizeit, és ki mérte meg araszáual az egheket, vallyons ki vetette fontba az fõldnek nehéz terhességet az hegyeckel võlgyeckel egyetemben, ki segitette az Wrnak lelkét [p 0092] ki vólt vallyon az õ tanaczosa, és ki mutatot valamit õ néki, kiuel tanáczkozot hogy alkototta vólna õtet, és ki tanitotta õtet az igazságnak õsuenyére, ki tanitotta tudományra, ki muttatta meg az eszességnek vtait õ néki. Ime minden népek czak oly kiczinyek õ hozza képest, mint az czep viz az tengerhõz, és az szigetek ollyanok mint egy keués por, kit az szél fel raggaduán el hint. Az Libanus hegyének fai nem elegek õ neki szénrakásra, és az áldozat meg égetésre. Ime minden népek czak ollyanok, mint ha ingyen sem vólnának, vgy vadnak õ elõtte mint az semmi, és mint hogy az Nap fel iõuén ielen vóltában czak egy czillag sem világoskodik, és ollyanok mint ha ingyen sem volnanak, holot mind az által õkis Isten [p 0093] teremtet allati. Hát czak errõl gondolkoduánis, minek monhatni az embert, te hozzád teremtõhõz képest, és az te szined elõt, holot minden állatoknak teremotõie vagy. Ennekokaiért oh én Wram tégedet melységes álazatossággal, és te hozzád illendõ tiztelettel aual az imadsággal megyek elõdbe, mely czak téged és semmi teremtet állatot nem illet, az minemû kõnyõrgéseckel imádnak tégedet az menyei vrasogok, és minden ez világi teremtet állatok, kik kozzûl noha sokan nem esmernek tégedet, de mé1gis nem lehet hogy mindenek nem tiztelnének az õ nemek és modgyok szerént. Mert te vagy egyedûl Isteneknek Istene, királyoknak királya, wralkódoknak Wra, és okoknak oka, elsõ és vtólso, kezdet és vég, te egyedûl [p 0094] vagy mindenekben minden, és minden állatoknak adóia, kitõl minden kezdetet võt és tõkélletességet.

Minek okaiért meg esmeruén mind ez nagy és czudalatos dolgaidat, le borúluán az te szent Isteni lábaidnak elõtte, oly nagy álazatossággal, menire engemet segitez, tégedet imádlak, kit imádnak az szent Angyalokis, kik le esuén te elõtted felséges székben ülõ elõt, és meg vallyák az mit te tõled võttenek, az az, minden bodogságos lételeket. Ezen képpen énis, ki minden teremtet állatoknál aláb való vagyok, imádlak tégedet, meg valuan hogy te vagy az én igaz Istenem és Wram, és mind azokat, az mi vagyok, és miuel birok, mind tied.

Ezért szolitok meg minden teremtet [p 0095] állatokat, hogy én velem eggyût diczérienek, és segitségre hianak, tégedet dûczõiczenek, az Prophetának amaz szép ékes énekéuel, mely igy vagyon: Iertek el, õruendezzûnk az Wrnak, és õrûlyûnk az mi üduõzitõnknek, menyûnk eleibe, és tegyûnk vallást õ néki Psalmusokban, énekekben, mert nagy az Wr, nagy az Isten és felséges király, minden Isteneknek fõlõtte, mert az õ hatalmában vadnak ez fõldnek határi, és az hegyeknek magasságitis biria, õué az tenger, és õ teremtette, és az fõldet az õ kezei fondalták. Iertek el imádgyunk õtet, és le esuén siriûnk az õ tekintett elõt, ki teremtet minket, mert õ az mi Wrunk és mi az õ mezeiének iuhai vagyunk.

Minek okaiért, édes Wram [p 0096] enged meg, hogy mikoron imádlak tégedet imadtassál és tizteltessél, adgy oly keduet énnékem, hogy fáradhatatlanúl imádgyalak tégedet: nem czak beszéddel auagy nyeluel, de tõkélletes szûuel, kit engedgy Wram nékem, ki élz és wralkodol mind õrõkõn õrõké, Amen.