DEBRECENI SZÖR GÁSPÁR: AITATOS IMATSAG
[0014]
MIKORON IMMAron az nap fel kõlt, az napnak peldaiából
elmeinknek Istenhez való emeleserûl.
VRam Isten,
ígazaknak õsuenye, ki elõttem iaro
valoságosvilagosságom és vezerem vagy, az õrõke valo
tõkelletességnek bodogságara De ezt az Istentelenek
nem ertik, sem tudgyak hanem az setetsegben iaruan az
elmeieknek belsõ setetségebõl az pokolnak kûlsõ
setetségere mennek, oh hat ki nyaualyasok és igen
felette nyomorúltak, kiknek az te fenyességed nem
vilagosit. Te uagy az az igaz nap, mely az te [p 0015]
szentidnek soha el nem enyeszik, hanem mínd az del
szinbe valo tûndõklõ fenyeség, ki mindenkoron
vílagoskodik: az eytzakanak nehez setetsége peníg mé1g
delbenis faraztia azoknak elmeieket, az kík tetûled el
szakadnak, varíak az vilagosságot és ime az
setetségbe iarnak, tapogatuan mint az vilagtalanok, es
szemnelkûl valo vakok, delbenis meg ütkõznek mint
szinte az setetben. De az kik te veled eggyût iárnak,
soha ninczenek fenlõ vilagosságnelkûl, melynek ereie
el nem fogy tõlõk, ha teged Wram szûbõl szeretnek
igazan, ki mi hozzank az magasságboll iõuen el nem
tauozol, hanem velûnk maradz mind vilag vegezetig Vilagoskogyal
hát Vram én nekem, ki az setetségben ülõk, [p 0016]
és az halálnak árnyékában veszedelem, oh ariának
világossága, oh õrõké való Nap vilagosicz meg az
én belsõ setetségemet, hogy az kûlsõ
setétségre ne vettessem, oh kegyességes, oh
édességes Iesusom, maradgy velem, mert bé
estveledik, es az nap is immaran el hanyatlott.
Mert iól
tudom Wram, valamedig az te ielen léteddel tapláltatunk, adig
az te szereteiedben és vilagosságodban vagyunk: de ha
mi tõlûnk el tauozandol, minden nyomoruság reánk
szál, mint az harmatnak sûrûsége.
Mí2koron te
kõzõttûnk vagy az te édességeddel taplaltatunk, az
te árnyékod alat nyugoszunk, az te beszedidben
gyõnyõrkõdûnk, mert tégedet fõ bódogságnak
tartunk, [p 0017] te veled lakunk, élûnk, vagyunk, mind ez
iókat el veztiûk, ha te minket el hadz: maradgy meg Wram hát
velûnk, és az mi bûneinket vesd táuol mi tõlûnk,
szeres minket mind õrõké, Amen.
MIKORON HAzunkból ki
indúlunc azkorra való imadság.
MIndenhato, õrõke
való, véghetetlen áldot szent Isten ki vagy élet, út,
igazság: Ime latod Wram meni meg vettetet és ki
szélesitetet hálók és tõrõk kõzõt kel ennekem
ez világon iárnom: mellyeket az õrdõg ez vilag tarsa
léuén az õ szolgáló tagaiual egyetemben vont fel
elõmbe. Enhicz meg kérlek az én testemnek [p 0018]
(melyben az természet õltõztetet) gyarloságos
hailandoságát. Mert lehetetlen dolog, hogy vagy az test
vagy az lélek békeuel maradhasson, és meg ne
fogattassék enni sok gonozságoktól: holot mint egy
világtalannak tapogatua kel iárnom, ha te kezeimet foguán nem
vezerlendez. Vezes annakokaiért, oh hûséges és
igazságos vezér, nisd fel és világosicz meg
szemeimet, és visely az ország vtan hogy se bal
se iob kéz felé ne haiollyak. Mutasd meg énnekem az te
vtaidat, és az te õsuenidre tanicz meg engemet,
igazgassad az én iárásomat, és az én vtaimat
visellyed békeségben, az te igazsagodra vezes engemet,
az en ellenségimért, igazgassad az te szemeid elõt
az en iárásimat: Ki az szent [p 0019] embereknek
õrzõ angyalokat kûldõttél, az kiktûl, mint
erõssektûl, az gyengék vgy vezérlettetek Ki az Iámbor
Tobiasnakis az õ engedelmes fiának, mikoron vtra akarna
indúlni, az Raphael Angyalt vti társúl mellé adád,
Ennékemis, ki az Tobiasnal noha aláb való vagyok, az te ió
vóltodban bízuán, hûszem el boczátod, hogy vezérellyen
engemet, az te színed elõt kedues vton, és végezetre az
õrõk életnek, ki fogo réuhelyére vigyen; kit engedgy meg
az te fiadért, az kiuel elz vralkodol mind õrõké, Amen.
MIKORON VTRA indulunk.
VR Isten ki Abrahámot, az te
szolgadat, Vr Caldeábal ki indítuán, [p 0020] minden
iárásának vtaiban bantasnelkûl hordozuan, meg
oltalmaztad. Kérlek tégedet engemetis te szolgádat
oltalmaz meg. Légy vezerem, Wram, légy vigaztalom, batoritom,
heuség ellen árnyékom, essõ és hideg ellen
õltõzetem, faratságomban segítõm,
szerenczetlenségemben gyámolóm, nehez vtaimban igazgato
páltzám, hogy te vezérem léuén az houa indultam
egésségben el iussak, és esmet dolgaimat
segitségedbûl végbe viuén haza iûhessek; kit
engedgy az te fiadért az Christusert énnékem és minden
vton iáróknak, Amen
MIKORON VALAMI DOloghoz kezdûnk.
MI
sõtétséges homalynak mélségében [p 0021] (te
tõled minket hasonlatossagodra teremtet Istenûnktõl
el szakaduan) iutottak gyarlosagunk mia, oh õrõké
való bõlczeségnek ki mérhetetlen kút feie, nem
vehettûk eszûnkbe, mi tessék, auagy ellened legyen
ténéked, és mi magunknakis, mi haznállyon, auagy árczon,
annira iutott dolgunk.
En mind azon által, oh kegyelmes és
irgalmas Istenem, ez én munkamat el kezdem, ki nagy és nehez
az én gyengeségemhõz képest, de mind az által
kõnyûnek, és lehetségesnek tartom, ha az te melletem
ségitõ erõdet el gondolom, de nem tudom ha ezt kiuanode
tõlem? ha haznalatomra leszene auagy karomra?
Oh Isteni
felségnek fenyessége, [p 0022] oh atiai
dûczõségnek tûndõklése, oh aiandekoknak
oztogatoia, kérlek tegedet szalicz az éghbõl reám az te
keduednek aiandékát, honnet az te akaratodat esmerhessem
és érthessem meg
Te hozzád egyedûl oh magasságban
lakozo Isten, mindenhato atiám, alázatos szûbõl
aitatos imadsággal folyamom, és az te tetzésedet ezben az
én dolgomban mellyet akarok kezdeni kiuánom: mert igen iól
érted Wram az én tudatlanságomnak melységet. Ióságos
czelekedetimnek czekelségét, erkõlczemnek
fertezetséget, munkara testemnek restséget, mellyek
mind arra valók, hogy az én dolgomnak vegbe vitelére
méltatlannak ielentnek engemet, Adgy annak okaiért
bõlczeséget, kit boczás [p 0023] ála menybõl nékem te
szolgádnak hogy én velem legyen, és munkálkodgyék
Erõsicz meg engemet Wram oh Izraelnek vra, és tekincz ála
az én kezeimnek munkaiára, adgy erõt, adgy
ségitséget, adgy tanáczot ennek vegbe vitélére, hogy
amaz gonoz akaro lélek, az õrdõg, meg ne banthason, sem
az visza fordúlt elmeiû embereknek czaczogó
ragalmazasok. Es hogy én ne vétkezzem se munkam kezdetiben,
se végében hanem te igazgatóm, és birám léuén mindeneket
iol rendellyek és szerezek ségitségedbûl, Wram
Iesus ki vagy õrõk Isten és áldot Wr mind õrõké,
Amen.
HOGY AZ VRISTEN Eledelûnkre
valótszolgáltasson.
SZent és én õrõké való
Wram [p 0024] Istenem ez atiám: te adtad énnékem
testemet, lelkemet, iószágomat, vgy hogy valamim vagyon
az te gazdag kezeidbõl võttem: Mert te az te
Anyaszentegyházadnak nem czak lelki de testi iókatis
adtál, aiandékoztál Annak okaiért mi emberek te fiaid hozzád
kiáltunk, hogy adgy minekûnk minden nap taplalásunkra való
éledelt. Ne iutas Wram kóldulásra hogy szegénségem
mia ne készerittessem lopásra, és hamissan az te
neuedre való eskûuésre, auagy ellened való zugolodásra
ne indullyak az én szegénségemnek sorsát látuán,
auagy egyebeknek gazdagságokat, meg ne botránkozzam, és az
te paranczolatidat által hágíam.
Gazdagságot se adgy
bár énnékem, [p 0025] hogy ahoz édeseduén, ez fõldi
ióknak kiuánságába merûllyek, és telhetetlenkeduén
gonoz nyereségeckel, mas szegényeknek károckal,
tõltõzzem, és mind te rólad smind szent
országodról el féletkezzem, és magamat aual menczem, hogy
nem mehetek az te menyei nagy és gazdag vaczorádra, melyre
mindeneket hittál, az te üduõzítõ Euangéliomod által.
Es hogy bõuõlkõduén, nagy fel fuualkodással ezt
mondgyam, Vallyons kiczoda az én Istenem?
Hanem czak annit
adgy énnékem, mellyel naponként meg ériem mind éledelemre
smind ruhazatomra, mert te benned vagyon az én bizodalmom,
remenségem, és tellyességgel meg nyugszom te
benned iol, hogy el nem hadz engemet, [p 0026] azert enis te
neked aianlom mindenemet, feleségemet, fiaimat, házam
népét, az te segitségedhez folyamom. Ald meg Wram az én
kezeimnek munkáiát, ald meg házamat, mezõmet, és teriezd ki
az te áldasodat, az én czûrõmre, pintzemre, tarházamra,
és minden iószágomra. Adgy erõt Wram Isten hogy
mindenût smindenkor az te neuedben vethessem meg az én
hálómat, és tiztem szerént valo munkámat, legyen
ségitséged hogy szorgalmatossan el iárhassak
dolgaimban, ségítségre hiuán tégedet. Az te io
akaratodból szerenczesicz, és adgy ió ki menetelt ez
világból az õrõke eletre, Amen.
MINEK ELÕTTE ENNI
akarunk.
[p 0027] CZudalatosok az te czelekedetednek titkai
oh Wr Isten, mindeneknek álkatoia, és ez világnak kegyes
gondviselõie, hogy éledellel tapláluán mind embereket
barmokat, meg tartaz és éltetz. Bizonyara ninczen az kenyérben
sem az aszalékban hatalom, de az te igédben és
akaratodban, mellyek által élnek, és legeltettetnek mindenek,
Te adz termést eztendõnként az mi mezeinknek, hogy mind
magunk tengetésére és barmainknak édelekre,
elegségesek legyenek. Az mint az te szent Prophétadis
az te diczéretidnek ki hirdetéserõl ezt mondotta: hogy
mindeneknek szeme teread neznek Wr Isten, és te adz
éledelt alkalmatos üdõben, meg nítod az te kezeidet és bé
tóltez minden élõ állatokat [p 0028] alkalmás üdõben,
az te bõséges áldásodat ezek az te
hatalmasságodnak czudálatos czelekõdeti. Kérûnk
tégedet igaz feiedelmûnk és adakozó ió Istenûnk kegyes
atiám ki éledellel taplálod az mi testûnket és
lelkûnket az te igéddel elevenited.
Légy segítséggel
Wram, hogy az te áldásoddal gonoszul ne éllyûnk,
mellyet te az mi élétûnkre teremtettél, és nem czak azért
szeressûnk tégedet, hogy azzal taplalz, hanem hogy
azok te tõled iûnek, és hogy minekûnk czak üdeiglen
szûkségesek, addig mîg hozzád megyûnk: segély
hogy iozanon, tiztán, móddal, szentûl iáriunk az te
aiandékid kõzõt, ki olly vagy Wram, hogy adod az éledelt,
vgy mint oruosságot [p 0029] az mi testeinknek, hogy mi
azt ne fordiczunk az mi lelkûnknek merges étetõiéué, és
mi vehessûk ió neuen testûnklenek legeltetésére,
ezek felet az te érdemeddel azképpen mint az atia, az õ
szerelmes fiait, egésséges éledellel, tartia, mind
addig mîg az tõllétességre iutunk, ségély Wr
Iesus, és ez halando testet halhatatlanságra
iutassád, ki elz és áldatol mind õrõkõn õrõké.
Amen.
ETEL VTAN VALO HALA ado enek. Nota, Vitamq; faciunt.
Bõ irgalmu áldot kegyelmes atia
Le tekintel
minybõl mint fiaidra.
Elegseges éledelt ehsegûnkre
szolgaltatal meg álduan ételûnkre.
Mint õt arpa kenyer
Christus kezedbûl
õt ezer népnek éleg lõn etelûl.
[p *003] 0 Igy keuessel minketis élegitel
Szent
aldomasoddal mert bé tõtõttél
Hala legyen néked ily
áldasodert,
Diczertessel õrõké ió tetedért.
TESTÛNKNEK EGEZSEgeiert való kõnyõrgés.
ÕRõk élõ
igaz szent Iehoua Isten, czak egyedûl az te akaratodban
helyheztetuén vagyon mind az élet smind az halál: sõt az
egezségis, ió és mind gonoz szerencze, mellyet reánk
boczátaz ostorúl bûneinkért, gyakorta hogy meg
szabolazzad az mi kenyes testeinket, ki mint egy kegyetlen
vad támad reánk ellenkõzõûl: Kõnyõrgõk Wram
tenéked, eged meg édes atiám testemnek egezséget,
melyben elmemis éppen [p 0031] maradgyon egézséges
testemben. De ha az én lelkemnek bántására vagyon
testemnek egéssége, te tudod Wram, tégy minden iót
velem, betegségem ellen adgy erõt, hogy az betegség
elmémet el ne nyomia, és meg ne ferteztesse: kit engedgy
nékem és mind azoknak kik ezeket kiuánnyák, az te nagy
neuedért, Amen.
TESTÛNKNEK ES ELMEnek tiztaságokért
való imadság.
FElséges mindenhato õroké való édes
Wram Iesus Christusom, tiztaságnak szeretõie, és
ki forro tûndõklõ kút feie, ki az tizta fertelemnélkûl
való, egez emberi nemzetnek iegyese vagy: Igen iól tudom,
hogy minden gazdagságodnak [p 0032] énnékem engetted
kénczét, és az én romlando testemnek édenyeben hordozom,
kit az te kedued és ségitségednélkûl, hogy meg ne
bantanam, nem tehetem, Igen iól tudom hogy az én testem az
szent léleknek temploma, kinek lako házát meg ferteztetni
átkozot dolog. De én nem birhatok magammal, ha te erõt nem
adz: mert az én testem mindenkoron az lélek ellen kiuán, és
az õ vndok kiuánságiual ügyekõzik meg
szeplõsiteni.
Holot annnakokaiért, oh Wram,
tiztaságos embereknek szeretõie, az tiztaságnak
aiandéka te tõled adatik, és iû ki, minekokaiért
alázatoson le borúluán iarúlok hozzad, és kérlek
tégedet, olcz meg én bennem minden geriedezésnek [p 0033]
egését, õuedz fel engemet, tiztaságnak aiandékáual,
és az én szûuemet geriezd fel Wram, az te szent
lelkednek szenéuel, hogy te neked igaz szûuel kellyek,
és tizta szûuel szolgállyak.
Ez mai nap teneked és
minden üdõben aiánlom az én testemnek tiztaságát,
hogy az te õrizésed alat bátorságos lehessen minden
tilalmas dolgoktól, mely akar erõuel való akar akaratom
szerént való, hogy sem beszédembéli szemtelen
dolgockal, sem vndok gondolatockal, meg ne ferteztessék.
Az én szemeimet fel fuualkodotságtól õrized, hogy
általok mint egy ablakrol reám ne rohannyon az halál, és hogy
szemtelen szõmem szemtelen elõl iáróia ne
legyen az én tizta elmémnek Ne [p 0034] hádgy engemet
tiztatalan gondolatokra vagyakodnom, tauozta el én tõlem
bolond aitatosságot, gonoz gondolatot, de gyûrõz el
magadnak igasságban, itéletben kegyességben,
kõnyõrûletességben és igaz hûtben, hogy tegedet
igazán esmerielek és szeresselek; Szerkeztes engemet,
és ragazd az te testedhõz, hogy te belõled vehessek
életet, és menyei bõlczeséget, melly nem lakozik bûnnek
szolgáló testben.
Semmi nincz az emberi testnél
hailandób, oh édes ió akaro Wram Istenem, szûuûnk
kez gyor az gonoz gondolatokra, nyeluûnk szemtelen
beszélgetésekre. lábunk meg tiltot dolgokra, vgy hogy
naponként ingattassunk az gonoz kiuánságnak
eztenétõl.
[p 0035] Haragunk fel geried és az lélek
ellen hartzol, hogy gonoz akaratra nem boczatia.
Vegy el Wram
minden ez fele alkalmatosságokat, és tarcz meg engemet
minden vndokságtól, hogy te elõtted kedues életet
élhessek most és mindenkoron, Amen.
DRAGA HALA ADAS ES
kõnyõrgés, hogy Isten meg tarczon benûnket mind végig
az testi iókban.
Halákat adok tenéked mindenhato, igaz,
irgalmas, édes Wram Istenem, nem czak azért hogy te engemet
teremtettel, holot mikoron nem vólnek akarád hogy legyek,
sõt mé1g semmibõl teremtuén, hogy el ne veszek meg
õriztel, és tartottal, mostanis [p 0036] minden naponként
ôltalmaz mind formáltatásomat és eddig meg maradásomat,
te tõlled vallom és hûszem lenni. Mert hogy ha az
tekezeid bé zarlattatnának, és az gonduiselésnek
tiztitõl meg szûnének, bár czak egy szõm
pillantásig is semmiué1 kellene lennem.
Hálákat adok te
néked, oh kegyes ió akaro atiám, hogy engemet,
fogontatásomtól fogua, mind szûletesemig az én
anyámnak szoros meheben zarlottat, mint egy kedues ágyban,
nyugotuán,visgalhatatlan képpen meg tartottal: hogy meg ne
foitatnam, auagy üdõ elõt szûlettetnem, és meg
fuladuán, az vionnan szûletésnek ferdõiében meg ne
mosattatnám,: hanem éppen ez világra tellyes üdõben
hoztál.
[p 0037] Hálákat adok te szent
felségednek, hogy az báluányozó goromba lelki paráznák
kõzõt nem szûlettettem, az kik aranyazot fákat
tiztelnek, és kõueket imadnak. Nem az eretnekek kõzõt, kik
az te szentséges szent fiadat, meg vetuén,
elégséges kõzbe iárónak lenni nem hûszik, sõt
nagy veszedelmekre káromlyák: hanem az kereztiének
kõzõt, kik igaz tõkéllétes tizta hûttel tiztelnek és
segitségre hínak.
Halákat adok te neked, hogy
szûlettettettet ez világon éltetuén, enni sok
tõrõktõl, veszedelmektõl
szerenczetlenségektõl, mellyeckel ez világ rakua, meg
óltalmaztál, és hirtelen haláltól meg tartottál, holot
immáran az én életemnek napiaiban, meni emberek az tengerben
[p 0038] merittetuén fulattak, tûztõl meg emeztettek, az
hadakban meg õlettek, toluaioktól által verettek, vadaktól
szagattattak, fõldtõl el nyellettek, éhel hóltak,
szomiuság mia veztek, heuségtõl égettettek,
hidegtõl végeztettek, étetõ mia ki multak, fel akaztattak,
kinoztattak, fogattattak, auagy az haláltól el raggattattak.
Holot azonkõzbe enni vakok, sántak, dûhõsõk,
korságosok, kõzuenyesek, kolikások, hauasok,
bolondok, lõttenek, kiknek életõk nyomoruság és minden
óránkent valo halál, és halálnális nyaualyásb.
Wram
engemet mind ezektõl meg õrizet az te atiai
gonduiselésed, holot semmi oly azokon nem eset, az ki
én raitamis Adam fián nem tõrténhetet vólna, vgyan
[p *003] 9 azon veszet téztából alkutotton, és vgyan azon
eredendõ bûnbe fogontatotton, szulettetetten, ha te
engemet meg nem tartottál vólna: kiért õrõké való hála
adással tartozom te néked. Mert hogy ha engemet ez fõldi
király, tizen, egy vétekbe esuén, az kilentzete meg õlette
vólna, és engemet egyedõl tizediket ingyen való ió
keduébõl, el boczátot vólna, minemû hálaadással
tartozhatnám õ neki?
Te pedig Wram menyei szent
királyon [!], vgyan ezent czelekõttek velem, nem egyszõr
kétszõr, deminden nap, sõt inkab minden szõm
pillantásban. De vallyon mit adgyak te néked Wram, minemû
diczeretet énekellyek te elõtted, mind ezekért, minemû
hálákat [p 0040] adgyak, azt mondom az Prophetáual: Az Wrnak
irgalmassága miuelte ezt, hogy meg nem eméztettem, mert
ielen vóltak az õ kõnyõrûletességi.
De oly
testbe õltõztettél engemet, mely sok kûlõmb
kûlõmb szûkõlkõdésekben naponként vagyon,
mellyek ha taplalására valók ielen nem lennének, czak
kõnyen meg vezne, és el bomlana, hogy pedig ielen legyenek az
te gonduiselesedbõl vgy rendelted. Mert az miképpen minket
te magadért vgy mindeneket mi érõttûnk teremtettél,
valamellyek az fõldõn vízben, az égh alat, az tûzben, az
eghekben, sõt mé1g az leg felsõ tûndõklõ eghben
teremtettekis, mind mi erõtûnk teremtettek, minden teremtet
allatok, mi szolgálasinkra [p 0041] valók. Mert az ember
rendeltetet, az te kezednek munkaira, és mindeneket az õ
lábai alá vetettél.
Ennékem teremnek az fák ágakat,
gyûmõlczõket, énnékem virágzik az szõlõ tõke,
én érõttem kõuéredik az olaifa, énekem bimbózik az kert,
és az mezõknek minden termõ mag hozo fûuei, viragi,
enimek. Az fõld énnékem termi az aranyat, ezûstet, és
valamiuel szokot az ember élni, Ennékem foly alá s fel az
tenger, énnékem neuel kûlõmb kûlõmb féle halakat: Az
vitorlyás gályák. bárkák nékem hoznak drága marhákat,
énnékem forranak ki az kút feiek, énnékem folynak az
tekeruény folyo vizek, énnékem õriztetnek az barmok az
mezõkben, [p 0042] énnékem hordgyák az keczkék, iuhok,
bõrõket. gyapiokat, teieket, vaiokat, Ennékem hordozza az
vadaszo agár az õ kõrmeit és fogait; Ennékem hordozza
az vnikornis az õ hegyes szaruát, nékem énekelnek az
madarak, nékem hordozza és teriezti ki az Páuá az õ
tûndõklõ tarka fényes tallait. De mit szamlálok
ennit elõ, enim az fõld, viz, égh, és valami mozog auagy
él, nincz ki engem nem legeltetne, éltetne, vitana, gyogyitana:
vgy hogy ez világ nem egyéb hanem én tarházam, zõldelõ
sátorom, és patikám.
Hogy ha ez éltetõ világ fõlõt
gondolkodom, minemû és mely nagy dolgokat találok, ottis az
mellyeket énnékem szõrzõttél Wram, az Nap, Hóld,
Czillagok, [p 0043] kinek világositanak hanem énnékem,
kinek terieztik ki az õ világosságokat ez fõldre, hanem
énnékem, kinek szolgálnak az eztendõk, holdnapok,
üdõk, napok, hanem nékem? Ha ennél fellyeb megyek, amaz
tizta nõmõs Angyalok az kik Wram néked szolgáluán
elõtted állanak, azt akartad hogy én szolgaimis
lennének, hogy engemet látható láthatatlan
ellenségimtõl és leseskõdésektõl meg õrizenek,
és az ióra kezen foguán vígyenek, nyomoruságimban
biztassanak, és az én lelkemet mikoron ez testbõl ki
megyen, az te színed eleibe Abrahám kebelébe vigyenek.
Kely fel mostan oh én lelkem, kely fel szamláld meg, ha
lehet tõled, mind ezeket az ió czelekõdeteket, [p 0044] az
melyeckel tégedet minden nap vétkezõt nem szûnik meg,
az Isten így tartania, ezek mind intõ iók az te veled iól
teuõ Istenednek diczéretire, nem hállóde? nem akarode
érteni ki legyen az az ki tégedet enni sok bizonysagteteli
által, aiandekozasi által akar az õ esmertire vonni? ki
téged oly nagyra bõczûllõt, hogy mindeneket te erõtted
teremtet, ki az te nyaidnak paztoraua lõt, hazadnepének
saffaraua, testednek és lelkednek oruasauá, nem akarode
ezt szeretni? nem akarze ennek szolgalni? nem akarze
ennek halat adni? nem akarode illyen ió voltaiért diczérni?
Kiuanlak teged az én szûuemnek belsõ reszebõl
diczérni, neked hálákat adni, de arra erõt [p 0045]
magamban nem talalok, mert nem ékes az bûnõsnek
szaiaból az diczéret, de mind az által tõlem el
veszed. Vegezetre, mindeneket teremtettel az én haznomra,
és hogy nékem engedgyenek, annak olaiért minden teremtet
állatot meg szolitok, hogy én velem tegedet mindeneknek
teremtõiet diczérienek, magaztallyanak, és ezt mondom:
Aldgyatok én velem Wrnak minden teremtet állati az Wrat, az
Wrat aldgyatok és felette igen magaztallyatok õtet mind
õrõkõn õrõké, Amen.
ESTVELI HALA ADAS és
imadság.
SZent, élõ, ki beszélhetetlen nagy
kegyelmû, áldot atia Wr Isten, mi Wrunk Iesus
Christusnak [p 0046] dûczõséges szent atia, ki
ingyen való gazdag kegyelmes irgalmas ió vóltodból, egez ez
mai napon éltettel, õriztél, tapláltál, és kézi munkámra
erõt adtál, minden lelki testi ellenségtõl
czendeszen meg tartottál, és halalos bûnbe
eséstõl meg oltalmaztál, kiért õrõké való
hálákot adok én te felségednek, illyen velem való ió
tétedert. Es kérem szent felségedet mint Wramat, és
kegyelmes teremtõmet, hogy valamiben egez ez mai nap sõt
egez életemben meg bántottam atiai keduedet, gondolatomban,
beszédemben, czelekõdetemben, erõtlenségembõl,
kegyelmesen meg boczássad énnékem.
Es ez elyelis vgyan
azon atiai kegyelmességedbõl õriz, nyugos, [p 0047]
oltalmaz meg minden reám kõuetkõzhetendõ gonoztól,
kétségtõl. kûssebségtõl, káruallastól,
tûztõl, viztõl, éghi háborúktól, ellenségtõl,
fegyuertõl, lopóktól, toluaioktol, minden háborgatóktól
Az te szent Angyalid tábort iarianak kõrnyûlettem,
lehessek bátor és minden félelemtõl üres, Kezeidbe
aiánlom Wram az te adtad lelkemet, testemet, és mindenemet,
adgy ió álmot, hogy az holnapi napon meg nyugot testuel
elméuel kelhessek fel, az te szent szolgálatodra,
hogy vy halaado imádságot vihessek felséged eleibe
naponként Wram Isten mind addig mig az õrõké való
nyugodalomba viszez.
Igy czelekõdgyél velem, és minden
hozzad térûlt kereztiéneckel, [p 0048] kik ez világon
szélel vadnak, hogy nagy vigan halhassam az vtólso
napon szent fiadnak illyen drágalátos szauat: Iertek el
atiámnak aldottai, biriátok az országot, az mely
tûnéktek készittetet vilag fondomentomanak fel
vetésének elõtte. Kit engedgy énnékem és minden
hûueidnek hallani, az te szent fiadnak az Iesus
Christusnak neuében, kiuel élz vralkodol most es mind
õrõkõn õrõké, Amen.
ESTVENEK IDEIEN VAló vallás
tétel.
MEg vallom te néked õrõké valo papi feiedelmem az
én bûneimet, ki vagy szenteknek szente és õrõké
való sátornak pûspõke, ki egyszõr az te
szentséges templomodba [p 0049] ez világra iouén
áldozatra, az tõnnen magad testét fel vitted az mi
buneinkért, tenéked vallást teszek, mert ellened
vétkeztem egez életemnek minden rendiben. meg bantottalak
téged, mert az te paranczolatidat meg nem tartottam, hanem
ellene iártam mind beszédemben, látásomban,
hallasomban, munkálkodásomban, gondolkodásomban, mást
el hitetesemben, gonozban eggyet értesemben; De mostan
Wram iarúlok az te ortzádnak eleibe, vallást téuén az te
szined elõt és szent Angyalid elõt az én
bûnemirõl [!] , mellyeckel ez mai napon te felségedet meg
bantottam, sõt nem czak ezekrõl, hanem kiczinségemtõl
fogua ez oraig valameni bûnt tõttem, vagy akaratom
szerént, auagy [p 0050] tudatlanságomból mind
czelekõdetimben, beszédimben, gondolatimban: Somna [!]
szerént, az én szûuemnek gyûmõlczét te neked meg
mutatom az õ vndokságáual egytemben, kiket tudom, mind az
által tudz igen iól mind kûlsõ belsõ czelekõdetim
gonoz kiuánságim, kételkõdésim,
gonduiselésedrõl.
Minekokaiért oh irgalmas atiám, az
én erõtlenségem szerent kõnyorgõk te néked, enged
meg vétkeimet, boczas meg bûnõsnek, feletkõzel el minden
álnokságimrõl mellyeckel ez mai nap és létem napiától
fogua meg bantottalak Metéld kõrnyûl az én kemény
kõhõz hasonlo szûuemet, és az ô szûuért
formály viat én belém és vi lelket, az te menyei kegyelmednek
[p 0051] harmatiáual, á lelki vízzel legeltes engemet, hogy
az belsõ mé1rget fogyathassam naponként, és hogy ô
emberbõl legyek vy emberré, hogy kedues gyûmõlczõt te
elõtted teremthessek igazságban, szentségben, az
õrõk életre, Amen.
ESTVELI HALA ADAS.
Ime sokak Wram
az én te ellened való vettesim, mellyeckel ez mai napon te
Istenségedet meg bantottam, vgy hogy az mely napot
énnékem poenitentia tartásra adtal vala, haszontalanúl
mulattam el, el feletkõzuén arról, hogy ez nap lehetet vólna
énnékem vtólso napom, mellyen az én ô bûneimre viakat
raktam, aztis pedig az te szemeid elõt félelemnelkûl,
ki mindeneket latz, vgy czelekõdtem [p 0052] pedig mint egy
érzekenségnélkûl való báluány, kinek nincz értelme.
mé1gis meg nem õltél, maga ha gondolom, mélto vóltam vólna
arra, hogy mé1g az fõldis fel tátuán ellenem torkát el
nyelt vólna, és az pokolnak kinya rám kénzani érkezet
vólna.
De miuel hogy illyen nagy iszonyatos
veszedelemtõl meg õriztél, nem az én személyemet,
érdõmemet, hanem irgalmasságodat tekintuén, kiért
nyeluemmel, számmal, szûbõl hálát adok, az erõ
szerént, mellyel engemet ségituén taplalz ellened
iárót.
Te Wram engemet ez mai nap minden testi lelki
szerenczétlenségektõl meg tartottál, mert
semminemû nyaualya nincz ez világon, sem testi sem
lelki, melyén [p 0053] raitam ma nem eshetet vólna. Mert hogy
ha más Adámnak fia, énis õué vagyok, ha más eredendõ
bûnben fogantatot, énis, hogy ha másnak lelkéuel
ellenkõzõ teste vagyon, nékemis, hogy ha annak okaiért
más ember ma vacká lehetet, én miért nem lehettem vólna? ha
guttától meg üttetet, kórságossá lõt,
szõmfaióuá, nyakaszakadozottá, korbeteggé, miért
nem lehettem vólna enis? ha más vizben veszet ma, tûzben
éget, hirtelen meg hólt, én miért nem halhattam vólna? holot
aual egyenlõ kárhozatban vólnék. Oh kegyességes Wram
az te ió keduet tartot engemet meg, az te irgalmasságod
óltalmazot engemet, Miért hogy egésséges vagyok, és
dolgom helyén vagyon, te néked [p 0054] adok hálakat, az mint
erõm szerént lehet nagyokat,
Edes atiám, ki nem
kûlõmben lelkemetis õrizted, mint szinten testemet
betegségektõl, szerenczetlenségektõl, hogy vakot
engemet meg világositottál, és az te paranczolatodnak vtain
vezérlettel, el estet fel emeltél, állót meg tamaztottál:
hogy az te irgalmasságot elõl võt engemet, meg
õrizuén minden gonoztól, meg szabadituán az el
multaktól, és fel tamaztuan az ielen valokból, meg segituén
az kõuetkõzendók ellen, el metéluen és el véuén elõlem
az bûnnek tõreit, az alkalmatosságot, és az okokat,
melyeket ha te én velem ez mai nap nem czelekõttél vólna,
én mind ez világiaknak bûneit czelekõttem vólna. Mert
[p 0055] iól tudom Wram, hogy semmi vétek nincz, mellyet
valaha ember czelekõdõt, hogy énis nem czelekõdtem vólna,
ha te teremtõm nem segítettél vólna ki teremtetted az
embereket, de ezek fõlõt azt czelekõtted, hogy te tõled
félnénk, és paranczoltad hogy tenéked hinnénk. Te
õntõtted belém az te keduedet, hogy engemet birnal vgymint
talaidonodat, meg tartuán magadnak, hogy meg ne ferteztetném,
és halalos bûnt ne czelekõdném, keduet és
világosságot aiandékoztál, az Iesus Christus te
szent fiad által: kiért te néked legyen diczéret,
hálaadas, birodalom, mind õrõkõn õrõké, Amen..
EIELI ÕRIZETERT HOGY Isten békeségben meg oltalmazot
arról való hálaadas.
[p 0056] MIndenhato, õrõké
való, szent Iehoua Isten, mi Wrunk Iesus Christusnak
dûczõséges szent atia, téged diczérlek, téged
áldlak, néked hálákat adok, tellyes szûuembõl, hogy
engemet az te nagy ió vóltodból és atiai
gonduiselesedbõl ez éyel meg õriztél, ielen vóltál,
mind testi smind lelki nyaualyáktól meg oltalmaztál,
kiért az õrdõg táuol kerenget tõlem. Es hogy engemet,
mikoron nagy mély álomban tartatnám, szent Angyalidnak
segítségéuel, mint egy meg ronthatatlan kõ fallal
kõrnyûl võttél, álnokoskodásit amaz régi kigyónak.
és leseskõdésit erõtele... ki semmi czalásra való
alkalmatosságot el nem halazt, és hogy engemet az alomban,
mely az halalnak [p 0057] bizonyos abrazatia, bûneim
sõtétségében meg fuladnom nem hadtál, hanem édesdeden
fel serkentettél, hogy üdõt és haladékot adnál
énnékem bûneimert való poenitentia tartásra.
De te
néked mostanis irgalmasságnak atia, és vigaztalásnak
Istene, alázatoson konyõrgõk, és szûuemnek
buzgoságából kérlek, hogy engemet ez mai naponis az te
atiai oltalmad alá végy, és az te kõnyõrûletes
szõmeiddel reám vigyaz, paranczolatidnak vtaira labaimat
igazgassad, és az te szent lelkednek aiandékiual
látogas, melynek átala ez napot az te Isteni neuednek
diczéretire, felebaratomnak elõ menetelire lelkemnek
üduõssegére kezdhessem, végezhessemis el
mindenût és mindenekben [p 0058] élegséges lehessek,
az melyek az én tiztemre néznek, az melyben hiuatalom
szerént tõled helyheztettem, eleget tehessek.
Eõriz meg Wram engem, kérlek, minden bûntõl, az én
testemet és véremet, ki minden álnokságra hailando, az
régi ô Adamnak bennem wralkodó koùászát naponként
fogyassad, gonoz kiuánságimnak langiát, mellyek az én
tagaimban vralkodnak, az te szent lelkednek
harmatozásáual hûuesiczed, hogy ez mai napon
semminemû bûnben ne részesûllyek, és haragodnak
bûsulását ellenem fel ne gerieszszem. Enged meg
szent atiám, enged meg édes Istenem, hogy az mi mé1g
hátra vagyon az én eletemben, az te félelmedben és
szeretetedben, tõlthessem.
[p 0059] Vezerlyed ez
mai napon, sõt egez életemben szûuemet, testemet
elmémet, beszélgetesimet, és czelekõdetimet, az te
tõruényedben és paranczolatodban, fordicz el az én
szûuemet minden el mulandóktól az õrõké meg
maradandókra, hogy meg vtáluán ez világi gazdagságokat
gyengeltetéseket, az te orszagodra kiuánkozhassam.
Ved el hatalmát és roncz meg ereiét az mi ellenségûnknek
az iregy õrdõgnek ki ellenûnk álnoksággal fel
fegyuerkedet, mint az Siuo ordito Oroszlan kõrnyûl kereng
keresuén kit nyelhessen el, engemet mind azon által
megnem sérthet és nem arthat.
De nem tudok minemû
kõszõntõ aiandékot elõdbe vinni, kiért meg
halgattatnám, egyebet, hanem [p 0060] im fel viszem velem
az te eggyetlen egy szûlõt fiadat, ki engeztelõ
áldozat az én bûneimert, kinek sebeit tekincz meg édes
atiám, és az te fiadnak igasságaiért enged meg nekem
szolgádnak vetkeimet, enged meg az te
kõnyõrûletességedert, holot igasságommal
semmit nem nyerhetek, érdemlye azt az te fiadnak igassaga,
az kiuel élz vralkodol õrõk Isten, mind õrõkõn
õrõké, Amen.
ISTEN ELEIBE IARVLOnak imadsaga és maga
aianlása.
NOha minden díczéreteckel es halaadásockal
tartozom te néked, kegyes atiám és Istenem, de mind ezeknél
mé1g tõbbek kiuántatnának tõlem. Mert ha iól el
gondolkodom, [p 0061] nem czak az én diczeretem, de mé1g én
magami tied vagyok. Iól tudom hogy egy rabot keues penzen meg
vehetni, de az olczon võt rabis az õ megvéuõ gazdáia
szolgálattia és hatalma ala iut: Vgy hogy egy kis filyér
árra dolgot magának nem tehet, de inkáb gyakorta az
tõmlõtzbe vettetik, ostoroztatik, paltzáztatik,
korbaczoztatik, és az mit akar vele gazdaia azt czelekõdi.
Hát te mit miuelz Wram énnékem én tied vagyok vgyan
egeszen, nem czak neuezettel auagy néuel, de minden modon.
Mert engemet te teremtettél, te engemet nem veszendõ
pénzen võttél meg rabot, hanem az te dragalátos piros
véreddel valtottál meg Te engemet minden napon, minden
[p 0062] órában, petzentésben, szõmpillantásban meg
tartottál, mert tenálad nélkûl se kezemet, se lábomat,
meg nem indithatom, és czak ingyen sem lehelhetek te
naladnélkûl. Vallyons hát miczoda ortzaual vethetnem meg
raitam való vralkodásodat, az mely tied? hogy hogy vehetném
magamnak az szabadsagot? auagy miczoda
eszességbõl vethetnem el az én Wramnak ió
akarattiából nyakamban adot iármat, és vgy élni, holot enni
okokért tied vagyok, egézlen magammal néked tartozõ.
Alazatoson annakokaiért meg esmeruén raitam való
vraságodat, imé én magamat néked egezlen adom, egezlen
magamat tenéked õrõkõs szolgáia és rabiáuá
teszem. Es nem czak én magamat adom [p 0063] tenéked,
hanem mindenemet valamit ma auagy ez vtán egéz életemben
gondolok, mondok, auagy czelekõdõm, mind azockal az mellyeket
te érõtted akar mely üdõben iûnekis el szenuedem.
Vgy annira, hogy ez vtán sem észem, sem iszom,
sem aluszom, es semmit nem czelekõszem, az melynek
vége nem leñe az te szentséges neuednek diczéretire.
Vgyan azt mondom Wram, meg áldozom magamat te néked, hogy ez
vtán nem magamé legyek de tied, és ne éllyek ez vtán az én
akaratom szerént de az tied szerént. Nem munkalkodom
magamnak, nem tudakozom magamat, de mindenekben tegedet.
Akaratodnak engedek, és szorgalmatos leszek néked való
engedésben. Es hogy ha [p 0064] valamiben ezek ellen
czelekõdendem, én magamat téged meg lopónak mondom és
ragadozonak.
Engedelmességemet és akaratomat, az mellyel
néked tartozom igasság szerént, segitségedbõl
meg adom. Hogy mind ezekre erõt adgy kérlek az te nagy
neuedért és segil, Amen.
AZ ISTENNEK VY ALdasinak
kérésérõl való imadság.
KEgyelemnek atia,
irgalmassággal bõuõlkõdõ szent Isten, igen
iól érzem magamban, hogy semmit, az miuel néked tartozom, az
te kegyelmednélkûl meg nem adhatom. De kérlek, segicz rea
és teremcz vij szûuet bennem, hogy az üdõnek
kûsseb részétis, az melyben az te diczéreted meg nem
lenne, [p 0065] el veszetnek itéllyem, az mely engedtetet
nékem, hogy kõlczem az te díczéretedre és tizteletedre.
Adgy oly akaratot énnékem, mellyet szûbõl kiuánok,
hogy az te paranczolatidat meg tarthassam és mindenekben
akaratodnak engedhessek. Aiandékoz oly értelmet, melynek
segitsége által az te tõruenyedrõl gondolkodhassam
éyel és nappal, oly elmélkõdéssel, az mely te rólad
soha el ne feletkõzhessék. Ezeknek fõlõtte
zabolázd meg az én nyeluemet Wram, és szemeimet tarcz
õrizet alat, tizticz meg az én szûuemet, lagyicz meg
testemnek keménységet, és czendesicz elmémnek
háboruságát. Es adgy énnékem czendez alázatosságot,
békeséges tûrést, engedelmet, szelidséget,
tiztaságot, [p 0066] szeretetet, lelki
szegénséget, az mellé buzgo aitatosságot, az te
diczéretedre, fele barátomhoz való tõkélletes
szeretetre, hogy az õ nyomoruságin
szánakozhassam. Ad meg ezeket te ki élz vralkodol
fõldõn menyen mind õrõkõn õrõké, Amen.
MINDEN
NAPRA VALO imadság. NAgy irgalmas, és hatalmas
bõlczeséges szent Isten, enged meg énnékem,
kérlek, mind azokat, az mellyek néked keduesek, hogy
szorgalmatosan és aitatosan kiuánhassam,
eszesen tudakozhassam. valóban meg esmerhessem,
és tõkélletesen bé tõlthessem az te
szentséges neuednek diczeretire, és
dûczõsségére.
[p 0067] En Wram Istenem rendeld
az én állapatomat, vgy az mint néked tetzik és kedues, adgy
erõt ra, hagy czelekõdhessem akarhassamis, és végbe
vihessem, az mint szûkséges és az en
üduõsségemre haznos.
Kérlek Wram, hogy
bátorságos vtam lehessen te hozzád, és meg ne
tántorodgyam, se ió se gonoz szerenczemben, hogy az
ióban fel ne fuualkodgyam, az gonozban kétségbe ne
essem, az ióban hálákat adhassak, az gonozban meg
tarthassam az békeséges tûrést, semmit ne
õrûllyek auagy bánkodgyam, hanem az mí haznal
üduõsségemre, gyûlõlyem azokat, az mellyek te
tõled el szakaztanának, enged hogy alá valóknak
tessenek énnékem minden el mulandok, te [p 0068]
érõtted, és az te paranczolatid keduesek legyenek
énnékem, de te magad kiuáltképpen Wram. Ne iusson
énnékem oly õrõmõm, melly vólna náladnélkûl, és ne
kiuánnyak semmit, az mely vagyon te kûuûled.
Gyõnyõrkõttessen engemet az munka, az mely vagyon te
érõtted, és restellyem mind azokat, mellyek ninczenek te
benned. Adgyad hogy az én szûuemet mindenkoron hozzád
igazgathassam, és az miben el hailottam vólnais
gyarloságom mia tõled, bánkoduan raita, visza
térhessek. Tégy alázatossa Wram, minden
tettetésnélkûl, szomorúua bûneimért kétségbe
esés nélkûl, értelmessé fel fuualkodásnélkûl,
igazzá hazugságnélkûl, téged félõué
rettegésnélkûl, benned reméllõué [p 0069]
hiudûczõsségnélkûl, tiztáuá
fertelmességnélkûl: fele baratomat fedhessem
boszonkodásnélkûl, szerethessem
tettetésnélkûl, hogy mind példámmal, beszédemmel,
tanithassam ió szandéckal, engedelmessé tégy
morgolodásnélkûl. Adgy oh Wram Iesus vigyazo szûuet,
hogy semminemû gond tõled el ne szakazszon. Adgy
álhatatosságot, tégy gyõzhetetlenné, hogy el ne
farazszon semmi nyomoruság, tégy szabdossá,
hogy ne paranczolhasson semmi bûnre haito ok.
Adgy
énnékem oh Wram Istenem téged meg esmerõ értelmet,
téged keresõ szorgalmatosságot, téged meg talaló
bõlczeséget, elõttet való szent fegyhetetlen
életet, adgy végig meg maradást bódog [p 0070]
várakozast, poenitentia tartast, hogy az te országodban
élhessek az kegyelem és az te dûczõséges áldozatod
által az én és az hûueknek õrõké való hailékokban,
Amen.
AKAR MINEMû NYOMOruságnak ideien való imadság.
Kõnyõrûl raitam Wram, kõnyõrûy raitam, mert
vétkeztem, álnokságot czelekõttem, és tégedet meg
boszontuan haragra inditottalak, és vereségre,
minekokaiért méltán dorgaltatom és szenuedek
bûntetest. Ha az én bûneimet az te ostoroddal egybe
vetem, sockal felyûl haladgyak bûneim bûntetésedet,
és az mit szenuedek, nem ostor, hanem irgalmasság
inkab, nem harag hanem keduezés, [p 0071] és nem
nyomoruság, edesgetes nem veszõzés. Ha az te
szolgaddal tõrûenybe szallandaz, ninczen semmi oly
kénzásra rendeltetet szerszám, az mely engemet az
én érdemem szerént valóban eléggé gyõtõrhessen,
vtalátos fertelmes alnokságimért. De valamint gyõtrez
engemet, mé1gis igaz vagy, és igaz az te itéleted, én pedig
hamis bûnõs vagyok.
De te Wram ki vigaztalóia vagy az
nyomorúltaknak, õrõme az bánkodóknak, és segitség
nyaualyanknak üdeién, ne mutasd meg Wram az te hatalmadat,
az korc és szaraz pozdoria ellen, hogy hirtelen meg ne
emeztessek.
Ne ird fel ellenem Wram az én
igasságomnak vétkeit, hogy meg ne emeztessem, ne
czelekõdgyél [p 0072] az én bûnem szerént énnékem
mellyekért az te harragodat érdenlettem, hanem az te
irgalmasságod szerént, mely mind ez egéz világnak
bûneit fellyûl haladgya, nem czak az enimet.
Te magad iól
tudod Wram, az én testemnek gyarloságát, hogy félelmes
és rettegõ vagyok, az mel6 mia akar minemû esetekben az
én erõmbõl ellene nem álhatok, minek okaiért az én
nyomoruságimnak melységébõl kiáltok te hozzad, oh
irgalmasságnak atia, és vigaztalásnak Istene, tarcz
meg engemet az kerezt és háboruság szenuedésben, az
hûtben és ió reménségben, álhatatosságban, és
akar minemû szerenczétlenségetis segicz el
szeuednem, nagy bizodalommal, hogy valamiképpen az
[p *007] 3 te paranczolatid ellenne véczek, és inkáb az te
haragodat ellenem fel geriezszem, de engedgyed ez
nyomoruságnak pohárát, kit ram kõszõntél,
békeseg szenuedéssel ihassam ki.
Wram az te
busulásodban ne fedgy meg engemet, és az te haragodban ne
ostoroz engemet, kõnyõrûly raitam, mert beteg vagyok,
segicz meg az te tetzésed szerént, mert el veheted én
tõlem, ha akarod, ez bûntetésnek italát, noha az lélek
kész, de az test erõtelen, mind az által legyen te
akaratod nem enim. Kérlek aiandékoz meg békeség
tûressel, hogy el viselhessem ez reám boczátot
háboruságnak nyaualyáit, és szolgállyon bûneimnek
boczánatiára, hogy ha az te atiai kegyességed illyen
lágy [p 0074] dorgálással meg elegszik. Ezt ez
nyomoruságot vegye elõl vidamság, hogy tenéked hálákat
adhassak, és hogy engemet te haszontalan szolgádat
iobulni tanítottad, és hogy kõserues kinaimat
egéssegre forditottad, gondot viseluen az én
szûksegimrõl, el feletkõztél erõtlenségemrõl.
Te néked ily ió tétedért halaadás, birodalom, dûczõég
õrõké, Amen.
RESZEGSEG ELLEN.
MINdenhato irgalmas
Isten, méltoztassál mi reánk azképpen tekinteni, hogy
illyen siralomra és ortza pirulásra való szégyenitõ
vtálatos részegséget vtáltasd meg velûnk, hogy
vgyan iszonkodgyunk tõle annira pedig hogy soha meg ne
részegûlyûnk, hanem [p *007] 5 az mit6
részegségûnkre, tobzodásunkra, veztegetnenk, adgyuk
azt az koldusoknak, szegényeknek, õzuegyeknek,
áruáknak taplalasokra, kire adgy erõt elégséget az te
szent fiadért az Wr Iesus Christusert, az kiuel élz
vralkodol most és mind õrõké, Amen.
AZ ISTENNEK IO
VOLtárol, és ellenbe az embernek haladatlansagaról
OH
menyei áldot igaz szent Isten, minden aiandékoknak kegyes
oztogatóia: ki meg nitod az te szent kezeidet, és
bétõltõz minden lelkes állatokat, az te áldásoddal és
kegyelmességeddel. Igen iól esmerem Wram, hogy
életemben én te tõled nagy sok iókat võttem, mellyek
aianlották énnékem az te [p 0076] czudálatos socképpen
való ió vóltodat: De én megis gyarloságom és
háladatlanságom mia annalis, hogy nem mint ha az elõtt
vóltam, gonozbba lõttem, mint vgyan semmit nem võttem
vólna tõled.
De ha szorgalmatosban és ióbban el
gondolkodom, eszembe veszem, hogy azok mind arra valók
vóltak, kik engemet mind esmeretedre, mind szeretetedre,
mint tizteletedre, smind szolgalatodra fel inditanának.
Oh mely sokszor, ( meg vallom ) Wram és édes atiám,
hallottam, mind kûlsõ és belsõ képpen, az te én
hozzám kiáltozó szozatodat: Téry meg, vgy mond, téry
meg. had el immáran az te Istentelen sok féle
szándékidat, de ezt czak ingyen halgatni sem akartam.
[p 0077] Kérlek tégedet édes szerelmes Wram, zard bé
rekezd bé ellõttem, az én gonozságimnak vtait,
szûuemnek gonoz indulatit, és kiuanságit, vgyan meg
vonyad tõlem, hogy meg tudgyam érteni, nem vgy mint ez elõt,
mikor meg feddettél engemet, én pedig mind semminek véltem,
és nem czak fenyegettél, de vgyan megis vertél, de ingyen
sem érzettem, és vélle semmit nem gondoltam.
Maga Wram
eszemben iut, mely sokszor mentettél meg engemet, mind
testi smind lelki veszedelmimbõl, holot érõtte mé1g
czak hálát sem tudtam adni.
Oh mely sokszor
világositottad meg az én szûuemnek
sõtétségét, ki sokszor hoztál visza az én
el téuelyedet vtamról az igaz vtra, el estembenis [p 0078]
sokszor emeltél fel, restségemben fel inditottál,
és ha erõtlenségem mia lassan iártam, erõt adtál
gyorsaságra, Mikor pedig az én reám sietõ gonozt rám
boczátottadis azért miuelted, hogy ez világi hiu
dûczõsség el ne tantoriczon.
Ezeket és ez féle
sok iauaidat, édes atiám Istenem, te tõled el võttem
sok képpen, kiért megis háladatlan vóltam.
Hanem mostan
veszem eszembe magamat, minek okaiért le borúluán
esedezem elõtted, nissad fel az én szemeimet, hogy
az te aiandékidat látuán esmerhesselek meg, mindenekben
vgy éluén az mint paranczolatid tartiák.
Geriezd fel Wram
én bennem az te szent szerelmednek szikráiát,
[p 0079] hogy semmi testi és mulando dolog meg ne
kõrnyekezen engemet, hogy azképpen az te aiandékidnak és
kegyelmességednek esmeretibõl, te néked mindenkoron
tellyes lélekbõl hálákat adhassak, és szûntelen
az te szolgálatodnak czelekõdetire vigyázhasssak, és
azban mind halálig meg maradhassak, Amen.
ISTENI
FELELEMERT való draga szép imadsag.
MEg
gondolhatatlan, felséges, nagyságos, hatalmasságnak
feiedelme, kezdetnélkûl való õrõk Isten: kitõl
félnek iszonkoduán minden teremptet [!] állatok, mind
ióknak gonoszoknak meg fizetõ Wra, ki az te egyetlen egy
szûlõt fiad õrõké való igaz iged által [p 0080]
biztattal minket, hogy ne rettegiûk azokat, az kik czak az
testet õlhetik meg, de az lelket meg õlni nincz ereiek:
hanem inkab attól féyllûnk [!] , ki mind testûnket
lelkûnket hatalmas meg õlni, és az gehennának geriedezõ
tûzében vetni. Wram czelekõd ezt én velem, hozzád
kiáltóual, hogy az én lelkem féllyen tégedet, mert nem
keuesbé kiuánod tõlûnk az tizteletet az félelemnél,
holot noha véghetetlen irgalmas és igaz légy, vgy az miképpen
az te irgalmassságodnak czelekõdeti véghetetlenek,
azonképpen igazságodnak czelekõdetinek ninczen sem
mértéke sem szama.
Czelekõdgyed Wram velem hogy
féllyelek tégedet, az te igazságodnak nagy voltaiért, és
az te [p 0081] iteletednek mélységeiért, felségednek
nagy vóltáiért, nagyságodnak mondhatatlanságáért, az
én bûneimnek sokságaiért, és mind ezek fõlõt
engedetlenségemért, ki ennek elõtte az te
szentséges tõruényednek ellene iártam. Niluán hát
illik hogy félyek attól, kinek tekinteti elõt az egheknek
ozlopi, mé1g az fõldnek fondomentomais, nagy félelemlel
vgyan meg rezketnek.
Ha annakokaiért minden menyei és fõldi
teremptet [!] állatid igy félyenek és engedgyenek, Hat én
nyaualyás bûnõs mit miuellyek, mit czelekõdgyem én por
hamu léuén? Holot az Angylokis rezketnek, mikoron tégedet
imádnak és diczéretet énekelnek, hát miért ne rettegne az
én szûuem [p 0082] félelemmel, mikoron elõtted
áluán szolgál? Iay, de azt czudalom hogy illyen meg
keményedet az én szûuem, hogy kõnyuet nem hullathatnak
szõmeim, mikoron én méltatlan szolga Wrammal
beszéllek, teremtet állat teremtõmmel, ember Istennel,
ollyan pedig ki fõldbõl formáltattam azzal az ki
semmibõl mindent teremtet.
Enged meg Wram énnékem, hogy
az te tudakozhatatlan iteletid mindenkoron szûuemben
legyenek, vgyan azért ólcz belém az te félelmedet, hogy
tégedet félhesselek, mert mindenkoron nagyok vóltak az te
itéletid, az mint meg tetzik ez világnak vizzel való el
buritasában.
Nagy vólt az te iteleted, Iacobnak
válaztásában, Esaunak pedig [p 0083] meg vetésében,
Iudasnak ketségben való eseseben, Palnak meg
tereseben, az Sydoknak meg vetéseben, mi nekûnk
pogányoknak fel vételûnkben: Ki tetzik hogy mindenek
fõlõt félõ az te itéleted Meni sok nemzetségek ez
fõld szinen vadnak, mellyek az halalnak arnyekos
võlgyében ülnek, és az hûtetlenségnek homályában az
belsõ sõtetségbõl az kûlsõre sietuen, és
az üdeiglen való nyomoruságokból, az õrõké való
gyõtrelemre ballagnak. Ezért az te iteletidnek
mélységeiért féllek tégedet Wram, mert hogy ha mé1g az
igazis nehezen üduõzûl, az hûtetlen bûnõs hól
maradhat meg.
Számlálhatatlanok az én álnokságim, az én
bûneimnek ninczen száma, és iól tudõ, hogy eggyût
velem [p 0084] iûnek az itéletre, az te itélõ széked
eleibe eggyût álnak, holot az te tekinteted elõt langoz az
tûz, és kõrnyûletted nagy szél vesz háboru,
mikoron elõ hiuod onnét felyûl az eghet és az fõldet,
hogy meg válaztassanak te elõtted: Az népek elõdbe
gyûitettetnek, ez világnak minden lakosi azkoron niluán
leznek, az én bûneim mindenek elõt, az szent Angyaloknak
serege elõt, ki teried, nem czak czelekõdet vétkem, hanem
mé1g gondolatimnak beszélgetesimnek bûneijs, és enni
sokaság elõt kelletik állanom. Kik én ellõttem el
aluttak vólt, kik énnékem ió czelekõdeteckel példat adtak,
beszédeckel intettek, és hogy õket kõuetném arra
tanitottak.
Edes Wram, nem tudom mit [p 0085] mondgyak, nem
iut eszembe mit felellyek: hanem ottan ezt mondom, ne
põrõl Wram az te szolgáddal, ne szály tõruénybe,
mert nem igazittatik meg az te tekinteted elõt senki az
emberek kõzzûl. Valyons kit talaltz igazat, hogy ha
irgalmasságodat el fordituán itélendez.
Annak okaiért
hanyat le borúluán az te labaid elõt, alázatos és
tõredelmes szûuel ezt mondom: Wram, az te
busulásodban ne fegy meg engemet, sem az te haragodban ne
dorgály engemet. Gyogyicz meg Wram, és meg gyogyulok,
szabadicz meg és meg szabadulok Mert czak te vagy az én
remenségem, ki országolz és vralkodol most és mind
õrõkõn õrõké, Amen.
[p 0086] AZ ISTENNEK
FELSEges vóltarol való szép imadsag.
VRam Isten,
kezdetnélkûl való, halhatatlan, foghatatlan, véghetetlen,
tudakozhatatlan, lathatatlan, változhatatlan, hatalmas,
mindenható, mérhetetlen, az te bõlczeséged soha
õrõcké nem diczerettethetik vgy mint kellene tõlûnk, ez
nagy vilagot teremteted, és az embert belé alkotottad,
szent háromság egy õrõké való Isten
kõnyõrûly raitam.
Hogy ha amaz Euangeliomban meg íratot
publicanus nem merte az õ szemeit az éghre fel emelni, de
táuol áluan az mellyét verte, monduan: Wram, légy kegyelmes
énnékem bûnesnek. Hogy ha [p 0087] amaz vétkes
aszszoniállat félt az te szined eleiben menni,
hanem hatúl áluán, az te lábaidat kõnyhullatásiual
mosta, és bûneinek boczánattiat nyerte. Hogy ha amaz nagy
szent Abraham, akaruán te veled õ Istenéuel
beszélgetni, igy szóluán: Szolok az én Wrammal, holot
por és hamu vagyok. Hogy ha mind ezek illyen alázatosok és
téged félõk vóltak, de mind az által az te felséges
szined eleibe állottak és meg szenteltettek.
Vallyons
mit czelekõdik az szegény és nyaualyás bûnõs, az
ollyan minemû én vagyok, mit miuel az bûñek melységeben
lakozo? De miuel hogy Wram nem lehetek ollyan félelmes, és
nincz nálam anni tiztelet, az minemûuel te felségednek
tartoznam, hanem [p 0088] czak az én szemeimet forditom te
reád De mé1g erreis kérlek, adgy szabadságot, hogy
meriem fel emelni, és az te fényességednek
dûczossége az én gyarlo szemeimet meg ne bancza,
mert iól látom, hogy te vagy amaz nagy Isten, ki az én
értelmemnek ereiét feylûl haladgya. Azt pedig iól tudom,
hogy ninczen ollyan értelem teremtetuen, hogy te
Istenségedet meg foghassa, és miuel hogy ez igy vagyon
semmit nem vélem, hogy haznosb dolgot czelekõdhetném ennel,
mint szemeimet reád fûgeszem.
Annakokaiért oh
mindenhato, irgalmas, igaz, szépséges,
erõsséges, álhatatos, tiztaságos, tõkélletes,
foghatalan [!] , és mindenût ielen léuõ hatalmas nagy
Isten, ki láthatatlan léuén mindeneket iól [p 0089] latz,
változhatatlan, és mind az által mindeneket változtatz, és
vijtaz, oly vagy kit az szélességek nagyobra ki nem
teriezthetnek, az szorosságok õzue nem
szorithatnak, és az változások meg nem változtathatnak,
az veszedelmek el nem borithatnak, az bánat
szomoruságra nem indithat, az õruendezés meg nem
változtathat, az feledékenség és az emlekõzet sem
adhat te hozzad, sem el nem vehet tõled semmit. Es semmi
nincz iõuendõ, melynek kezdetet te nem adtál vólna, sem
üdõ semmi egyéb ki tõled eredetet nem võt vólna, ki
élz és vralkodol õrõké.
Te vagy az ki egy hatartól
fogua második határig birz mindeneket, és szépen
rendeled õket, te vagy az, ki teremtettél mindeneket,
[p *009] 0 nem hogy szûkõlkõttél vólna azoknélkûl.
Meg tartaz mindeneket munka nélkûl, birz mindeneket
bántásnélkûl, és haitogatz mindeneket
álhatatosságban. Te latz, viselz, és munkálkodol
mindenekben mindenek, mindenekben vagy de nem bé zárlatuán, te
vagy mindenek kûuûl, de nem szakadozuán, te vagy
mindenek fõlõt, de felyeb nem magaztaltathatol, te vagy igaz
nagy Isten, és igasságos élet, mely élet által
élûnk mi, és élnek mindenek. Te vagy Wram az tõkélletes
ióság és szépség, ki által vadnak az iók és
szépek, minden iók és minden szépségek. Te vagy
az, ki minekûnk azt paranczolod, hogy mi zõrgessûnk,
és te fel nitod mikor téged meg szolitunk. Te vagy az, az
kitõl el táuozni el eset, hozzád kõzelgetni fel kelés,
[p 0091] és te akaratodban iárni õrõké való fen állas.
Te vagy az kit egyeb senki el nem hádgy, hanem az bolond,
senki nem kereshet, hanem ha szólitod, senki meg sem
találhat hanem az tõled meg tiztitatot. Te vagy az kit meg
esmerni országlas, diczérni üduesség, és te vagy
az téged diczerõknek õrõme. Annak okaiért oh én édes
királyom, édes üduõzitõm, mit mondgyak én féreg, mit
szollyak illyen díczéretnek nagyságáuál, azt mondom az
mit az Prophéta az te lelkednek buzgoságos illetesébõl
szóllot: vallyons, vgy mond, ki szorithtatia bé
markába ez világnak nagy vizeit, és ki mérte meg
araszáual az egheket, vallyons ki vetette fontba az
fõldnek nehéz terhességet az hegyeckel võlgyeckel
egyetemben, ki segitette az Wrnak lelkét [p 0092] ki vólt
vallyon az õ tanaczosa, és ki mutatot valamit õ néki,
kiuel tanáczkozot hogy alkototta vólna õtet, és ki tanitotta
õtet az igazságnak õsuenyére, ki tanitotta tudományra,
ki muttatta meg az eszességnek vtait õ néki. Ime
minden népek czak oly kiczinyek õ hozza képest, mint az
czep viz az tengerhõz, és az szigetek ollyanok mint egy
keués por, kit az szél fel raggaduán el hint. Az Libanus
hegyének fai nem elegek õ neki szénrakásra, és az
áldozat meg égetésre. Ime minden népek czak ollyanok, mint
ha ingyen sem vólnának, vgy vadnak õ elõtte mint az
semmi, és mint hogy az Nap fel iõuén ielen vóltában czak
egy czillag sem világoskodik, és ollyanok mint ha ingyen
sem volnanak, holot mind az által õkis Isten [p 0093]
teremtet allati. Hát czak errõl gondolkoduánis, minek
monhatni az embert, te hozzád teremtõhõz képest, és az
te szined elõt, holot minden állatoknak teremotõie vagy.
Ennekokaiért oh én Wram tégedet melységes
álazatossággal, és te hozzád illendõ tiztelettel aual
az imadsággal megyek elõdbe, mely czak téged és semmi
teremtet állatot nem illet, az minemû kõnyõrgéseckel
imádnak tégedet az menyei vrasogok, és minden ez világi
teremtet állatok, kik kozzûl noha sokan nem esmernek
tégedet, de mé1gis nem lehet hogy mindenek nem tiztelnének az
õ nemek és modgyok szerént. Mert te vagy egyedûl
Isteneknek Istene, királyoknak királya, wralkódoknak Wra,
és okoknak oka, elsõ és vtólso, kezdet és vég, te
egyedûl [p 0094] vagy mindenekben minden, és minden
állatoknak adóia, kitõl minden kezdetet võt és
tõkélletességet.
Minek okaiért meg esmeruén mind
ez nagy és czudalatos dolgaidat, le borúluán az te szent
Isteni lábaidnak elõtte, oly nagy álazatossággal,
menire engemet segitez, tégedet imádlak, kit imádnak az
szent Angyalokis, kik le esuén te elõtted felséges
székben ülõ elõt, és meg vallyák az mit te tõled
võttenek, az az, minden bodogságos lételeket. Ezen képpen
énis, ki minden teremtet állatoknál aláb való vagyok,
imádlak tégedet, meg valuan hogy te vagy az én igaz Istenem
és Wram, és mind azokat, az mi vagyok, és miuel birok, mind
tied.
Ezért szolitok meg minden teremtet [p 0095]
állatokat, hogy én velem eggyût diczérienek, és
segitségre hianak, tégedet dûczõiczenek, az
Prophetának amaz szép ékes énekéuel, mely igy vagyon:
Iertek el, õruendezzûnk az Wrnak, és õrûlyûnk az mi
üduõzitõnknek, menyûnk eleibe, és tegyûnk vallást
õ néki Psalmusokban, énekekben, mert nagy az Wr, nagy az
Isten és felséges király, minden Isteneknek
fõlõtte, mert az õ hatalmában vadnak ez fõldnek határi,
és az hegyeknek magasságitis biria, õué az tenger, és
õ teremtette, és az fõldet az õ kezei fondalták. Iertek
el imádgyunk õtet, és le esuén siriûnk az õ
tekintett elõt, ki teremtet minket, mert õ az mi Wrunk és mi
az õ mezeiének iuhai vagyunk.
Minek okaiért, édes Wram
[p 0096] enged meg, hogy mikoron imádlak tégedet
imadtassál és tizteltessél, adgy oly keduet
énnékem, hogy fáradhatatlanúl imádgyalak tégedet: nem czak
beszéddel auagy nyeluel, de tõkélletes szûuel, kit
engedgy Wram nékem, ki élz és wralkodol mind õrõkõn
õrõké, Amen.