DÁVID FERENC: KÕNYVETSKE AZ IGAZ KERESTYÉNI KERESZTSÉGRÕL, ES A PAPA ANTICHRISTUSNAC MAYMOZÁSSARÓL: [0009]


Ez az oka, hogy minden tehetségéúel arra ügyekõzic, Hogy az õ orszagat meg oltalmaszhassa, melly orszag az Antichristusnac vndoksagos orszaga és birodalma, melly rakua Istentelen találmanyockal, szõrzésseckel, tiszteletõckel, vndoc baluány imadássockal és babonaságockal. Ebbõl vagyon ezokaért ez, Hogy annyira kel az igaz predicatoroknac tussakodni, Es hogy ennyi munkalkodássokban forgolodnac, es ennyit kel szenuedniec. De akar mint tussakodianac és veszédienec az emberec, és akar mint rugodozzanac az istennec igéie és igassága ellen, Azért az élõ Isten az õ tekéllet akarattyát véghõz viszi, az õ mindenhato Lelke által. Mert az Isten Fia nem tehet hibat az õ beszédiben, õ mondia eszt: Valamelly palantot nem plantált az én Atyám, Az nyiluan ki szaggattatic.

De kerlec tégedet, Mond meg ennékem, Mit mondnac az emberec, haluán, Hogy az iambor predicatoroc az Istennec igeiébõl, meg vetic az Antichristusnac Keresztségét?

AZ ELSÕ CALVMniarol.

TANIT.
Elõszer eszt vetic elõ: Mûuel hogy ez é tudomany, auagy tanyitas, melly meg veti és karhosztattya à gyermekõknec keresztségét, nem wy tudomány, Hanem igen régi heretnekség és Anabaptistassác auagy viszsza keresztelkõdes, Melly igen gyakorta tamadot legyen az annya szentegyhazban: De az annya szent egyhaz mindenkoron meg itélté és karhosztatta, mint heretnekséget, és olly tudomanyt, melly minden haborusagot és nyughatattlansagot [p [001] 0] eleitõl fogua szõrzet az emberec kõzet, Szinte mint mostan is az vtólso üdõben, hol az Isten meg nyilatkosztatta az õ euangeliomat: Miképpen eszt meg láthatyak à Szaboc királyánac historiaiában, és oluashatyàc az Mûnster varosnac el veszszéssenec lõtt dolgaiban. Ezekbõl ezokaért eszt veszic ki, és eszt mondiác, Hogy nem kel eszt è tudományt semmiképpen el szenuedni, es iaualni: Hanem erõssen kel kárhosztatni, és mint gonosz heretnekséget meg kel vetnyi.

MEST. Tudom, io tanyituányom, Hogy az emberec ollyan modon patuarkodnac. Mert midõn az emberec el tauoznac az Wr Istennec igeiétõl, Es be estenec babonasagokba, és baluányozassokban, mellyekben igen gyõnyõrketetic magokat, Es mellyeknec igen õrûlnec és õrúendõznec, Mindenkoron keresnec valami rongyokat, mellyeckel befedezéc az õ gonosz ügyeket, és mellyeckel szépiczéc és meg menczéc magokat, czac hogy ne kellyen engedniec az Wr Isten igassaganac: Mostan is szinte azonképpen czelekõdnec, Es az élõ Istennec, es az õ áldot szent fianac igassaga ellen tamattanac: Minden hituansagokat elõ keresnec, és soc patuarkodassokat tamasztnac, Czac hogy az õ vndoc téuelygésseket be fedhesséc, Es magokat meg menthesséc. Innét kõltõttéc ezeket ez calumniakat, Elsõt, Hogy å mû tudományunc, melly az Wr Istennec igeiébõl meg veti à gyermekõknec kereszteléssét, mint Antichristus léleményét, régi heretnekség legyen, mellyet az annya szentegyhaz régen el kàrhosztatta volna:

Itt eszedbe ved, io tanyituanyom, Hogy igazat mondnac benne à Pápázóc, Hogy ez à mû tudomanyunc nem wy és mostani, hanem igen régi: [p [001] 1] De hogy téuelygés és Eretnekség volna, Abban nem igazat mondnac. Mert az heretnekség, gonosz és téuelgõ tudomány, emberektõl talaltatott, az Wr Istennec igéie kõuûl, auagy az WR Isten igeiénec gonosz magyarazássabol, az szent irasnac derec értelme ellen, Melly tudomanyal meg szakasztatic a kerésztyéni szent gyûlekõzetnec egyenessege és békessége, melly õnéki vagyon az Iesus Christusban, az Istennel.

Olly régi ezokaért ez à mû tudományunc, szinte mint àz Antichristusnac keresztsége. Mert midõn Victor Papa, az Affricabeli, találta es meg paranczolta volna, Hogy à gyermekõket kellene keresztelni, (Mert az elõt az Apostoli mód szerént, czac az õreg embereket, kic az Wr Istennec igéiét meg tanoltác, és az õ igaz hitekrõl vallàst tõttenec, àzokat keresztestéc meg) Ottan soc iámbor tudos keresztyén ferfiac tamattanac à Papa szõrzésse ellen, és nem iaualtac, hanem karhosztattåc aszt, mint hamissat, és Isten ellen valót. De miért hogy à Papa immar az õrdeg nyergeben ült vala, és immár hatalmas vala, az iambor keresztyén tudos népec, nem mehettenec elõ az õ ügyekõzetõkben, Mert az emberec természet szerént õrûlnec az hamisságnac, és keduelic à hazugsagot: Ezokaért keduec lõn à Papai szérzéshõz, és aszt iauallyac vala, Meg vetuen à soc iámbornac intését, mellyet mûuelnec vala az Istennec igeiébõl: Mert Mundus gaudet & vult decipi: õrûly õruendez néki az világ, mikoron meg czallyác õtet.

Eckeppen lepte be ezokaért à sõtûtségnec oráia mind ez vilagot, és bemerûlt az hamisságban, az Isten fianac fennyegetésse szerént. Mert az élõ Isten akara ez vilagot meg bûntõtni [p [001] 2] az õ halaadattlansagaért, à Papa Antichristussal, é1s annac vndoksagos és iszszonyu orszagaual, Melly Babilonnac, azaz egybe zurzauarasnac, é1s minden ioknak el pusztitassánac neuesztetic à szent irasban, Miért hogy az istennec szent Fiat, à mû Wrunc Christus Iesust, meg vtálta, és az õ Euangeliomat meg vetette vala, Mellyet õ kûldet vala ez világra, az egész emberi nemzetnec valtsagára és üduezitésere: Miképpen õ meg fennyegõtte ez vilagot, Nem czac az õ áldot szent Fianac általa, Hanem az õ Apastoli által is, Kéualtképpen szent Pál által: 2. Thess.2.

Ennec okaért igy kellet lõnni, és igy kellet meg bûntetetni ez vilagnac az õ viszszafordultsagaé1rt, és halaadattlan voltaért, az vndoc Antichristusnac orszagaual, az Babilonnal, Es egyéb nem lehetet benne: Mert noha az Isten kegyelmes és irgalmas, De azért vgyan igen igaz is, Es nem hádia magát meg vtálni és meg czuffolni.

Nem igazat mondnac ezokaért az calunniatoroc, Hogy à keresztyéni annya szent egyház régen itélte és karhosztatta legyen à mi tudomaniunkat: Nem: Ha nem az õrdegnec temlõsipia, à Papa Antichristus, az õ pilésses seregéuel mûúelte aszt. Mert az Isten Fia iegyese ackoron immár reytekben volt, Mert igen keuesen valánac immaron az igaz keresztyénec, Nem kûlemben mint szent Illyés propheta üdeiében, Mikorõ az Isteni Gyûlekõzet titkon vala, Annyira, hogy Illyés nem lattya vala, hogy valaki Istennes volna, Hanem arról panaszolkodic, Hogy czac egyedûl maradot meg: Maga az Isten aszt felele néki, Hogy még hét ezer férfiat tartot volna magánac, kic terdet nem haytottanac volna az vndoc [p [001] 3] baluány, az Baal elõt. Ollyan képpen vala dolga az Apastoloknac üdeiec vtán czac hammar à keresztyéni annya szent egyháznac is. Hamissan kenic ezokaért à Calumniatoroc eszt az annya szent egyházra, Hogy az itélte és kárhosztatta volna à mû igaz tudomanyunkat à keresztség felõl, mellyel az Wr Isténnec igeiébõl meg vettyûc az apro gyermekõknec keresztségeket.

Annac okaért az veres Babiloniai Kurua, mellyrõl szol szent Ianos az Apocalipsisban, az itélte és kárhosztata az Istennec igasságát, és à kergette és meg õlte à Szenteket, és vgyan meg részegûlt azzoknac véréuel, Miért hogy nem akartac diczirni és iaualni az õ szérzésit, Es ecképpen meg nem maradhattananac az iambor predicatoroc, kic meg vetettéc à Pápai léleményeket, és azzoc kõzet à gyermekeknec keresztegét [!] is.

Ô melly igen bolondul czelekõsznec ezokaért à mostani emberec, Kicket az Wr Isten az õ szent igeiénec általa meg akaria mentenyi az átkozot Antichristustol, és az igaz keresztségnec igaz értelmét akaria eleykben adnyi, és aszt akaraia esmet hellyére állapatni: De õc euel az Calumniaual, és tõbbõckelis ellene támadnac, és az õ kegyelmes io akarattyát meg vetic, s' nem akarnac àz õ üduességes meg latogatásnac napiat meg esmerni.

Hogy pedig viszszakeresztelkedésnec és olly tudomannac mondiac az igassagot, melly által ez vtolso üdõben soc zur zauar, egyenettlenség, egybe veszszés, botrankozás 2c tamadot legyen az Euangeliom allat, Ez is szinte ollyan rongyos ellen vetés, mint szinte az elsõ.