DÁVID FERENC: KÕNYVETSKE AZ IGAZ KERESTYÉNI
KERESZTSÉGRÕL, ES A PAPA ANTICHRISTUSNAC
MAYMOZÁSSARÓL: [0009]
Ez az oka, hogy minden tehetségéúel arra ügyekõzic,
Hogy az õ orszagat meg oltalmaszhassa, melly
orszag az Antichristusnac vndoksagos orszaga és
birodalma, melly rakua Istentelen találmanyockal,
szõrzésseckel, tiszteletõckel, vndoc baluány
imadássockal és babonaságockal. Ebbõl vagyon ezokaért
ez, Hogy annyira kel az igaz predicatoroknac tussakodni, Es
hogy ennyi munkalkodássokban forgolodnac, es ennyit kel
szenuedniec. De akar mint tussakodianac és
veszédienec az emberec, és akar mint rugodozzanac az
istennec igéie és igassága ellen, Azért az élõ
Isten az õ tekéllet akarattyát véghõz viszi, az õ
mindenhato Lelke által. Mert az Isten Fia nem tehet hibat az
õ beszédiben, õ mondia eszt: Valamelly palantot nem
plantált az én Atyám, Az nyiluan ki szaggattatic.
De
kerlec tégedet, Mond meg ennékem, Mit mondnac az emberec,
haluán, Hogy az iambor predicatoroc az Istennec igeiébõl,
meg vetic az Antichristusnac Keresztségét?
AZ
ELSÕ CALVMniarol.
TANIT. Elõszer eszt vetic
elõ: Mûuel hogy ez é tudomany, auagy tanyitas, melly meg
veti és karhosztattya à gyermekõknec
keresztségét, nem wy tudomány, Hanem igen régi
heretnekség és Anabaptistassác auagy viszsza
keresztelkõdes, Melly igen gyakorta tamadot legyen az annya
szentegyhazban: De az annya szent egyhaz mindenkoron meg
itélté és karhosztatta, mint heretnekséget, és olly
tudomanyt, melly minden haborusagot és nyughatattlansagot
[p [001] 0] eleitõl fogua szõrzet az emberec kõzet,
Szinte mint mostan is az vtólso üdõben, hol az Isten
meg nyilatkosztatta az õ euangeliomat: Miképpen eszt
meg láthatyak à Szaboc királyánac historiaiában, és
oluashatyàc az Mûnster varosnac el
veszszéssenec lõtt dolgaiban. Ezekbõl ezokaért
eszt veszic ki, és eszt mondiác, Hogy nem kel
eszt è tudományt semmiképpen el szenuedni, es
iaualni: Hanem erõssen kel kárhosztatni, és mint
gonosz heretnekséget meg kel vetnyi.
MEST. Tudom,
io tanyituányom, Hogy az emberec ollyan modon patuarkodnac. Mert
midõn az emberec el tauoznac az Wr Istennec igeiétõl, Es
be estenec babonasagokba, és baluányozassokban,
mellyekben igen gyõnyõrketetic magokat, Es mellyeknec igen
õrûlnec és õrúendõznec, Mindenkoron keresnec valami
rongyokat, mellyeckel befedezéc az õ gonosz ügyeket, és
mellyeckel szépiczéc és meg menczéc magokat, czac hogy ne
kellyen engedniec az Wr Isten igassaganac: Mostan is
szinte azonképpen czelekõdnec, Es az élõ Istennec, es
az õ áldot szent fianac igassaga ellen tamattanac:
Minden hituansagokat elõ keresnec, és soc
patuarkodassokat tamasztnac, Czac hogy az õ vndoc
téuelygésseket be fedhesséc, Es magokat meg
menthesséc. Innét kõltõttéc ezeket ez calumniakat,
Elsõt, Hogy å mû tudományunc, melly az Wr Istennec
igeiébõl meg veti à gyermekõknec kereszteléssét,
mint Antichristus léleményét, régi heretnekség legyen,
mellyet az annya szentegyhaz régen el kàrhosztatta
volna:
Itt eszedbe ved, io tanyituanyom, Hogy igazat
mondnac benne à Pápázóc, Hogy ez à mû tudomanyunc nem wy
és mostani, hanem igen régi: [p [001] 1] De hogy téuelygés
és Eretnekség volna, Abban nem igazat mondnac. Mert az
heretnekség, gonosz és téuelgõ tudomány, emberektõl
talaltatott, az Wr Istennec igéie kõuûl, auagy az WR
Isten igeiénec gonosz magyarazássabol, az szent
irasnac derec értelme ellen, Melly tudomanyal meg
szakasztatic a kerésztyéni szent
gyûlekõzetnec egyenessege és békessége, melly
õnéki vagyon az Iesus Christusban, az Istennel.
Olly
régi ezokaért ez à mû tudományunc, szinte mint àz
Antichristusnac keresztsége. Mert midõn Victor
Papa, az Affricabeli, találta es meg paranczolta volna, Hogy à
gyermekõket kellene keresztelni, (Mert az elõt az
Apostoli mód szerént, czac az õreg embereket, kic az Wr
Istennec igéiét meg tanoltác, és az õ igaz hitekrõl
vallàst tõttenec, àzokat keresztestéc meg) Ottan soc
iámbor tudos keresztyén ferfiac tamattanac à Papa
szõrzésse ellen, és nem iaualtac, hanem
karhosztattåc aszt, mint hamissat, és Isten
ellen valót. De miért hogy à Papa immar az õrdeg nyergeben
ült vala, és immár hatalmas vala, az iambor keresztyén
tudos népec, nem mehettenec elõ az õ ügyekõzetõkben,
Mert az emberec természet szerént õrûlnec az
hamisságnac, és keduelic à hazugsagot: Ezokaért keduec
lõn à Papai szérzéshõz, és aszt iauallyac vala,
Meg vetuen à soc iámbornac intését, mellyet mûuelnec
vala az Istennec igeiébõl: Mert Mundus gaudet & vult
decipi: õrûly õruendez néki az világ, mikoron meg
czallyác õtet.
Eckeppen lepte be ezokaért à
sõtûtségnec oráia mind ez vilagot, és bemerûlt az
hamisságban, az Isten fianac fennyegetésse szerént.
Mert az élõ Isten akara ez vilagot meg bûntõtni
[p [001] 2] az õ halaadattlansagaért, à Papa
Antichristussal, é1s annac vndoksagos és
iszszonyu orszagaual, Melly Babilonnac, azaz egybe
zurzauarasnac, é1s minden ioknak el pusztitassánac
neuesztetic à szent irasban, Miért hogy az istennec
szent Fiat, à mû Wrunc Christus Iesust, meg vtálta,
és az õ Euangeliomat meg vetette vala, Mellyet õ kûldet
vala ez világra, az egész emberi nemzetnec valtsagára
és üduezitésere: Miképpen õ meg fennyegõtte ez
vilagot, Nem czac az õ áldot szent Fianac általa, Hanem
az õ Apastoli által is, Kéualtképpen szent Pál
által: 2. Thess.2.
Ennec okaért igy kellet lõnni, és
igy kellet meg bûntetetni ez vilagnac az õ
viszszafordultsagaé1rt, és halaadattlan voltaért, az
vndoc Antichristusnac orszagaual, az Babilonnal, Es
egyéb nem lehetet benne: Mert noha az Isten kegyelmes és
irgalmas, De azért vgyan igen igaz is, Es nem hádia magát meg
vtálni és meg czuffolni.
Nem igazat mondnac ezokaért az
calunniatoroc, Hogy à keresztyéni annya szent egyház
régen itélte és karhosztatta legyen à mi tudomaniunkat:
Nem: Ha nem az õrdegnec temlõsipia, à Papa Antichristus,
az õ pilésses seregéuel mûúelte aszt. Mert az
Isten Fia iegyese ackoron immár reytekben volt, Mert igen
keuesen valánac immaron az igaz keresztyénec, Nem
kûlemben mint szent Illyés propheta üdeiében, Mikorõ
az Isteni Gyûlekõzet titkon vala, Annyira, hogy Illyés
nem lattya vala, hogy valaki Istennes volna, Hanem arról
panaszolkodic, Hogy czac egyedûl maradot meg: Maga az
Isten aszt felele néki, Hogy még hét ezer férfiat
tartot volna magánac, kic terdet nem haytottanac volna az vndoc
[p [001] 3] baluány, az Baal elõt. Ollyan képpen vala dolga
az Apastoloknac üdeiec vtán czac hammar à keresztyéni
annya szent egyháznac is. Hamissan kenic ezokaért à
Calumniatoroc eszt az annya szent egyházra, Hogy az
itélte és kárhosztatta volna à mû igaz tudomanyunkat à
keresztség felõl, mellyel az Wr Isténnec igeiébõl
meg vettyûc az apro gyermekõknec keresztségeket.
Annac okaért az veres Babiloniai Kurua, mellyrõl szol
szent Ianos az Apocalipsisban, az itélte és
kárhosztata az Istennec igasságát, és à kergette és
meg õlte à Szenteket, és vgyan meg részegûlt
azzoknac véréuel, Miért hogy nem akartac diczirni és iaualni
az õ szérzésit, Es ecképpen meg nem maradhattananac az
iambor predicatoroc, kic meg vetettéc à Pápai léleményeket,
és azzoc kõzet à gyermekeknec keresztegét [!] is.
Ô
melly igen bolondul czelekõsznec ezokaért à mostani
emberec, Kicket az Wr Isten az õ szent igeiénec általa
meg akaria mentenyi az átkozot Antichristustol, és az igaz
keresztségnec igaz értelmét akaria eleykben adnyi, és
aszt akaraia esmet hellyére állapatni: De õc euel az
Calumniaual, és tõbbõckelis ellene támadnac, és az õ
kegyelmes io akarattyát meg vetic, s' nem akarnac àz õ
üduességes meg latogatásnac napiat meg esmerni.
Hogy pedig viszszakeresztelkedésnec és olly
tudomannac mondiac az igassagot, melly által ez vtolso
üdõben soc zur zauar, egyenettlenség, egybe
veszszés, botrankozás 2c tamadot legyen az Euangeliom
allat, Ez is szinte ollyan rongyos ellen vetés, mint
szinte az elsõ.