Cserényi Mihály:HISTORIA. AZ PERSIAI MONARCHIABELI
FEIEDELMEKRÕL. 0001
ELSÕ RÉSZÉBE CYrusnac czudállatos képpen
valo szûletésse, meg maradássa, fel neuekedésse,
Persiai Királyságra valo iutássa, viselt hadai, és
Tomyrris Scyttthiai Királyne aszszony miat tõrtént
halála vagyon be foglalua.
VOLTAC ez Világba nagy Feyedelmec,
Királyoc, Czászároc, gazdag Hertzegec,
Kiknec irua
vannac nállunc életec,
Es emlekezetben õ hirec neuec.
Bennec egy nehányat most elõ hozoc,
Réghi dolgot haluán
hogy tanóllyatoc,
A kic Deác irást nem tanóltatoc,
Ha
tanoltátoc is, nem oluastátoc.
Szóloc az másodic
Monarchiaról,
Másod fõ Világi birodalomról,
Es à
benne valo fõ Kirallyokról,
Cyrus, Cambisesrõl, és
Dariusról.
Darius fiáról gazdag Xersesrõl,
Es annac
fiáról Artaxersesrõl,
Es az nagy Sándorig mind az
tõbbirõl,
De fõképpen azért à négy elsõrõl.
Cyrus elsõ Király az Persiában,
Ki illy módon iûtà
az Királyságba,
( Mert Királlyi nembõl valo nem vala, )
Hogy onnat à Királt ki verte vala.
Astiages vala neue
Királynac,
Tõb egy Leanyánál nem vala annac,
Leanyát
neuezic az Mandanenac,
Ez tõrténéc lenni Annya Cyrusnac.
Mert Király ily álmot Leányról látà,
Hogy egyszer
oly sokat húddozot volna,
Hogy fõ lako helyét be tõlte
vólna,
Sõt egész Asiát be folyta vólna.
Meg
rettenuén Király ezen magába,
Bõlcz álom feitõket
gyorsan hiuatà,
Kic Astiagesnec meg mondtác vala,
Hogy Mandane miat lenne romlása.
[p 0002] Azért el
végezé aszt õ magába,
Hogy Medus nemzetnec Leánt
ne adgya,
Keuélyeknec lenni kiket túd vala,
Azért egy
Persánac õt atta vala.
Ennec az õ neue Cambises vala,
Ki noha iò nemzet de szegény vala,
Mely éiyel Leánt
az el hálta vala,
Ackor ismet Király illy álmot látà.
Mandane méhébõl tehát hertelen,
Ki egy Szõlõ tõ
nõt, melly nagy véletlen
Asiat be folyta mind fõldõn
vizen,
Nap kellettõl fogua túl Napeseten.
Inkáb meg
rettenuén Király, el szánà,
Hogy az Aszszony
vtán õ vigyáztatnà,
Es ha Fiat szûlne, fel ne
tartatnà,
Harpagus fõ Wrra ez dolgot bizà.
Azért egy
szép Fia lõn az Aszszonnnac,
Ki kézben adatéc
az Harpagusnac,
Eledelûl vinné hogy az Vadaknac,
Ne lenne
buára végre Királynac.
Véué az Gyermeket Harpagus
sírua,
Nem túd mit miuelni nagy busúltában,
Mert ha
meg õli is, üdõ iártában,
Vélle még Mandane meg
bán?athattya.
Sõt Attyafía is néki hogy vala,
Részes halalába nem lehet vala,
De Feyedelménec sem
véthet vala,
Nagy kegyetlen vóltát mert tudgya vala.
Azért Mitradatest hamar hiuatà,
Ki az Király barmát
õrûzi vala,
Az Vadac iarását és tudgya vala,
A
szegény gyermekczyét kezében adà.
[p 0003] Víd el,
vgy mond, vesd el eszt az Vadaknac,
Te tudod, gyakrabban
hogy hún iáryanac,
Király paranczollya mint
szolgayánac,
Meg lásd, oka ne légy káruallásodnac.
Aranyas Bõlczõben az Gyermec vala,
Es à poláyais
aranyas vala,
Tisztes ábrazattya, szép vidamsága,
Kit à Pásztor el vûn Kalibayába.
Alig iútot vala
be iól à házba,
A Felesegeis hozot hát halua,
Kérdi
Wrát Aszszony nyauallyayába,
Miért késset
legyen annyit Vduarba.
Ah édes Gazdaszszony, à
Pásztor mondà,
Ladde eszt, Aszszonyunc
Mandane fía,
Király hatta nékem vinném halálra,
Egyebet
sem mérec en tenni abba.
Haluán eszt az
Aszszony el álmelkodéc,
De viszontag ismét
szûuében õtléc,
Hogy az hólt gyermeken aszt meg
czerélnéc,
Es az ártatlan is vgy meg tartatnéc.
Nem
lészen Királynac, vgy mond, tuttára,
Mert ez hólt
gyermeket mutasd meg halua,
Ez sem tudgya hogy õ Mandane
fia,
Kinec czak mi legyûnc, s` Isten tudóya.
Az gyermec
élete igy meg marada,
Ki gyors, serény, okos, igen nõ
vala,
Tíz esztendõs korban hogy iútot vala,
Kí lenne
, igyen kí mutatta vala.
Az tõb Falubeli gyermekec
kõzõt,
Tehát õ Hadnaggyà egyszer tétetet,
Hún
seregbe veri, rendeli õket,
Hún penig ostromnac nogattya
õket.
[p 0004] Tõruént eleikben nékic szab vala,
Rendi hagyottakat bûnteti vala,
Tõrténéc egy Wrfi hogy
vétet vala,
Kit õ tiszti szerént meg dorgált vala.
Panaszlani méne Attyához sirua,
Királynac bé viué
az haragyába,
Királyi felséged vgy mond , meg hallya,
Fiamat le verte Pásztorod fia.
Azért te felséged el
ne szenuedgye,
Az én vén feiemet is meg bõczûllye,
Fiam állapattyátis meg tekincze,
Wrfíat ha illyéc Rabnac
vernie.
Artembares szauán Király riada,
Az
pásztort fíastól hinác meg hagya,
Mikoron mind ketten
el iõttec vólna,
Astiages szóla igy haragyába:
Te
vagyé az te rosz hituán martzona,
Artembares fiát ki le
taglotta,
Hogy mérted mûuelni pásztorom fía?
De el
nem mégy vélle általanfogua.
Felele à gyermec és bátran
monda:
Felséged kegyelmes Vram, meg hallya,
Méltán
czelekõttem vgy mint Hadnagya,
Kinec engedetlen mindenkor
vala.
Czodálkozic Király gyermec miuoltán,
Eo nagy
okosságán és batorságán,
Oly ha meg ismeré az
abrázattyán,
Az esztendeitis rea számláluán.
El
fogya magában, czac alig várya,
Hogy Artembarestõl
szabadulhatna,
A Pásztorral titkon tõbbet
szólhatnà,
Azért illyen szóckal õt el mutatà.
[p 0005] Szolgâm Artembares higy meg énnékem,
Hogy
bûntetés nélkûl el nem szenuedem,
Ha fiad sérelme
aual meg lészen,
Mert tõbbire vgyan magam
szégyenlem.
Immár Király vagyon czak à
Pásztorral,
Kérdezi fírtattya nagy bussulással,
Mond meg, vgy mond, nékem egy igassággal,
Hun võd ez
gyermeket ily bátorsággal?
Felele à Pásztor: Edes
magzatom,
Isten atta nekem, én testem, tagom,
Tiz
esztendõbe iár, miólta tartom,
Az Anyais még él,
most othon vagyon.
Ninczen, vgy mond, Király it semmi
hellye,
Himes beszédidnec semmi ereye,
Nosza
cziggazzák meg, Am meg iyede,
Es mindent ki monda szegény
féltébe.
Immár Harpagusra Király haragszic,
Szine busultában vgyan változic,
Noha nem tettetni vgy
igyekezic,
Hamar hamar hiyac, vgy kiáltozík.
Harpagus el
iuta, Király így szóla:
Mely gyermeket read én
bisztam vala,
Houa tõtted vala Isten átkoszta,
Hogy mostan vén feyem bussúl miatta?
Bátron à
Királynac Harpagus monda:
Ihon ez Pásztornac en attam
vala,
Es hogy megis õllye, meg hattam vala,
Szolgaimmal
megis kimlettem vala.
Sõt à testét nékem halua meg
hozác,
Es szemem látára az fõldben ásác,
Nem
illet én hozzám nagyob hoherság,
Erre sem boczátna az
attyafíság.
[p 0006] Király hogy ez szókat hallà,
vesztegle,
Noha nagy boszszuba fõ vala sziue,
Tetteti gyermeken mint ha õrûlne,
Azért Harpagusnac
igyen felele.
A gyermec el vesztén sokat bánkottam,
Leanyommal érte haragban voltam,
De immár õrûlõm, hogy
meg találtam.
Vigan is akaroc laknom vaczorán.
Ackorra
sõt te is ide tartozzál,
Hogy en velem eggyût vigan
lakhassál,
Io borral érette teis áldozzál,
Banatid
othon had, it ne bánkodgyál.
Az te fiadat is addig kûld
ide,
Had iádzodozzanac az két gyermekczye,
Mert
gyõnyõrü9segem nagy vagyon benne,
Annyáért is el
kûldõc hóldakelue.
Ez szóc vtán méne Harpagus
haza,
Eorõmében fíát be kûlte vala,
Tizenkét
esztendõs korban ha vala,
Kit Király mingyárást fel
kontzoltata.
Kit sûtue, kit fõue szerzete benne,
Hogy az vaczorához minden le üle,
Az tõbbinec lúh hús
vala készitue,
De Harpagusnac az õnõn gyermeke.
Mint tessenec, kérdi Király, az étkec,
Nagy térd
haitua mongya, hogy iò izûec,
Meg szolgálom, vgy mond,
te felségednec,
Bizonyára nékem igen tettzenec.
Inté
Király à hozzà hagyottaknac,
Eleibe rakác kic
Harpagusnac,
Feyét, kezét, lábát édes fiánac,
Kin
minnyáyan vgyan el ayulánac.
[p 0007] Nem szola
Harpagus semmit buába,
Fel szedé à testet és méne
haza,
Az tõb vendégekis ki ki el oszla,
Astiages
õrûl hogy boszszut álla.
Más nap alom feitõit
be hiuatà,
Kiknec eleikben az dolgot adà,
Mit kellene tenni
kérdezi vala,
Mert à gyermec élne, meg nem hólt vólna.
Felelénec azoc, hogy szûkség vólna,
Hogyha vgyan
vólna, hátorszaglana,
Mert à3zt az áldozot nyiluán
mutatnà,
Isteni akarat és igaz vólna.
Vgyan vagyon,
Király nékiec mondgya,
Es mikor Királlya tétetet vólna,
Az tõb gyermekeknec tisztet oszt vala,
Azzal
birodalmát mutattya vala.
Nem szûkség hát félned,
à Bõlczec mondnac,
Mert kis Királyságról az álmoc
szólnac,
Bátorság adatéc ezzel Királynac,
Es haza
kûldetéc Cyrus Annyánac.
Meg ért emberkorba ki mikor
iúta,
Ieles vitéz ember benne lõt vala,
Minden ember
õtet szereti vala,
Czac Astiagesnec nem tetzic vala.
Harpagusis õtet tiszteli vala,
Ki Astiagesre
nagy boszszus vala,
Alkolmatosságot czak halaz vala,
Mint Királt Cyrusnac kezben akaszsza.
Hamar egy
leuelet irà Cyrusnac,
El kûldé hassába egy fogot
Nyulnac,
Mellette meg hagyà hû szolgayánac,
Hogy
Cyrusnac adnà czak õmagánac.
[p 0008] Cyre,
Cambisesnec vitézlõ fia,
Kire az Istennec vólt bizony
gondgya,
Mert erre kûlõmben nem iúttál vólna,
Aly
boszszút Kirallyon most haragodban.
Eo
ackarattyából el vesztél vólna,
Ha en tégedet meg nem
tartlac vala,
Attyád hellyet néked gyilkosod vala,
Ha
szolgádból attyád nem lészec vala.
Most azért
ideye hogy meg bûntessed,
Az en boszszumatis
raita ki tõlczed,
Ki miket szenuedtem légyen éretted,
Aszt hiszem hogy immár régen értedted.
Ez dolgoknac
penig kõnnyû à módgya,
A Persákat kiztesd fel czak
Királyra,
Es hoszton hozd reánk be Mediara,
It mind
készec leszûnc à pártolásra.
Mert en az
Wrackal mind meg szerzettem,
Es az te neuedre õket
eskûttem,
Hadnagy is nem lészen senki kiuûlem,
Azért kõnnyen Király kezedben lészen.
Harpagus
tanaczát hogy Cyrus võué,
Hamar illyen módgyát dolgánac
lelé,
A fõ Persa népét mind egybe gyûté,
Beszédét elõttõc és igyen eyté.
Ihon vagyon vgy
mond, Király leuele,
Mert ál leuél vala formálua tõlle,
Kiben engem emelt erre à tisztre,
Vgy nézzetec immár
mint Hertzetekre.
Paranczolom azért feyenként néktec,
Hogy egy egy Kaszáual ielen legyetec,
Mert nagy dolgom
lészen hólnap veletec,
Akic it nem lésztec, mind meg
bûntetlec.
[p 0009] Nagy sûrõs tõuiset más nap
mutatà,
Mellyet estig véllec mind kaszáltatà,
Mikor
el boczátà õket, meg hagyà,
Hogy más nap gyûlnénec
hozza laknia.
Mikoron immáron iól laktac vólna,
Mellyiket
szeretnéc kérdezi vala,
Az tegnapi munkát à
kaszálasba,
Auagy az iò lakást nyugodalomban.
Nagy kõz à kettõ kõszt, feleltec vala,
Mert minden
nyauallya à kaszálásba,
De viszont minden iò ez
állapatba,
Cyrû3s erre viszont nékiec monda.
Igy
vagyon dolgotoc Persiaiac,
Az még az Medusoc raitatoc
szántnac,
Ti czak Raboc vattoc, õk wralkodnac,
Ti
rabotálkottoc, õk vigan laknac.
Azért ha ennékem
engedendetec,
Mind szabadossockà titõket tészlec,
Hogy ha nem engedtec, mind el vesztelec,
Mostan erre
gondot vgy visellyetec.
Astiages Királt farba
rúghyátoc,
Adolgot en velem heuen foghyátoc,
Mindent
érettetec en meg probáloc,
Eletet és halált egy aránt
tartoc.
Régen eszt à Persác keuánnyác vala,
Medusoc igayát meg vntác vala,
Astiages hogy eszt meg
tudta vala,
Cyrust posta által hiuattya vala.
Cyrus,
eregy mond meg Királynac, mondà,
Im adót nékie
készitec vala,
Hamaréb ot lészec, hogy nem
keuánnà,
De készen óldalán légyen Szablyáya.
[p 0010] Astiages mingyárt hadát fel gyûté,
Mediat,
Bactriat mind fel véteté,
Harpagust elõttõc Hadnagya
téué,
Vgy el veszet vala esze nékie.
Mikor immár
szembe menni kel vala,
Királlyal keuesen marattac vala,
Altal mind Cyrushoz mendeknec vala,
Király is fúttába
igyen szól vala,
Igy sem õrûl azért Cyrus, meg
láttya,
Alig szaladhata Ecbatanaba,
Onnat mikor ismet
ki ütõt vólna,
Eluenen Cyrus kezében iúta.
Harpagus
melléye ottan iarúla,
Kérdi mint tettzenéc most à
vaczora,
Nagy rút szemmel rea Király néz vala,
Ha õ
dolga volna kérdezi vala.
Mind enyim ez vgy mond, bánodé
Király,
Az vaczora nékem laddé miben ál,
A bûnért az
Isten raitad boszszút ál,
Hogy magzatom nélkûl
engemet hagyál.
Cyrus Astiagest el nem boczátà,
Hanem
mind holtáig mellette tartà,
Mediat Persiahoz halgattatá,
Kuldúsból kazdag dúst aual czinála.
Mediat gazdag
nép mert lakya vala,
Soc nagyra vágo Wr õ benne vala,
De
Persiát szegény nép lakya vala,
Semmi Wr õ benne
vgyan nem vala.
Es igy iúta Cyrus az Királysághoz,
Soc
Országot haita meg Persiahoz,
Valami halgatot az
Aliakhoz,
Aszt õ mind foglalà az Persiahoz.
[p 0011] Lydiát meg háita Craesust meg fogà,
Kinél
gazdagb Király ackor nem vala,
Annac lakó0 hellye Sardisban
vala,
Arannyal Pactolus által folly vala.
A Tenger két
felét hogy igy meg haita,
El indita hadát Assyriára,
Aszt is meg haitani kéuánta vala,
Kinél szeb
Tartomány nagy fõld nem vala.
Abban vagyon az nagy
Babylonia,
Kinec mi voltáról soc irás rakua,
Cyrus
ideyébe vólt szeb formáya,
Hogy nem soc üdõuel
annac vtánna.
A királlyi fõ hely volt Mediaba,
Ecbatana
neue Várasnac vala,
Hozà Cyrus onnat az Persiaba,
Holot
néki Várost Susát valasztà.
A Coaspes vize
megyen mellette
Kibõl, valahoua à Király menne,
Italára
vala nékie vize,
Aszt Eoszuérec vonszác
Ezûst edénbe.
Négy szekeret arra czak tartnac vala,
Kic Ezûst hordóckal valánac rakua,
Assyriabais Cyrus
igy iútà,
Hogy à Gìndes vizét el érte vala.
Akarà el
kelni gazloba raita,
Maga nagy Haiós víz és sebes vala,
A Nap szent louait néki nodità,
Kiket à sebes viz el
czapot vala.
Nagy erõssen Cyrus raita haraguéc,
Hogy
illyen Királlyon ez szégyen eséc,
Tõlle à
szegény viz fenyegettetéc,
Hogy térdig sem érne,
ollyà tétetnéc.
[p 0012] Azért ot Táborát ám le
szállítà,
Egész Esztendeig Gindest ásatà,
Negyed fél száz részre à vizet osztà,
Azzal
czak hatalmát õ mutogatà.
Babiloniahoz immár el iútà,
Kic õtet az mezõn kûn váryác vala,
Belõllis iò
móddal készûltec vala,
De Cyrus nálloknál hatalmasb
vala.
Azért õket gyorson meg fútamtatà,
Es mind à
Városig rutúl vágatà,
Város soc éléssel meg rakua
vala,
Mondhatatlan erõs falais vala.
Az Eufrates penig
által foly raita,
Kibõl à be szorúlt nép iszic
vala,
Cyrus nagy sokáig üle alatta,
De végre ecképpen
gondola rólla.
A viz à Várasba hún be foly vala,
Népénec egy részét oda állatà.
Mingyarást rohánna
néki meg hagyà,
Mihelt az Eufratest apályon látnà.
Az
Várason felûl à mely Tò vala,
Kit régen Nitocris
ássatot vala,
Annál is nagyobbat õ kezdet vala,
Hogy
osztán az vizet abba boczássa.
Szántalan
sokaság aszt ássa vala,
Azért nem sokára el
készûlt vala,
Az Eufratest abba be võtte vala,
Addég az Városnál meg szállot vala,
Rohanánac ottan
be à Városba,
Cyrus is ot terme, népét nogattya,
Városbeli népnec Innepe vala,
Ackor is vigadnac, tántzolnac
vala.
[p 0013] Mint hogy az Varos is igen nagy vala,
Hamar
à dologba hir nem lõt vala,
Az Váras falához õk biznac
vala,
Azért czak semmit sem vigyáztac vala.
Cyrus
elõt azért õk fútnac vala,
Ki nékic népéuel inokban
vala,
Az tántzot mind addég sem hattác vala,
Az még
Cyrust raitoc nem láttác vala.
Babyloniához Cirus igy
iúta,
Ki Assyrianac fõ hellye vala,
Az
Massagétákra onnat indula,
Az Araxessen túl kic
laknac vala,
Soc ok Királt abban viseli vala,
Ember felet
magát alittya vala,
Iò szerenczés voltát minden
hadába,
Gyõzhetetlen népét és láttya vala,
A
Massagétákra azért indula,
Királlyoc azoknac ackor nem
vala,
Czac az elõdedin mert meg hólt vala,
Felesége
neue Tomyris vala,
Fia Spargapises egy marat vala,
Ki noha
immár emberkorba vala,
Mind az által Annya paranczol vala,
Eo penig Annyánac Hadnagya vala.
Gondolkodéc azért Cyrus
magába,
Mint lenne iob módgya kezdet dolgába,
Eo elõb
mehetne rauazsagában,
Végre igy végezé gondolattyába.
Királyne aszszonhoz kõuetet kûlde,
Ki által
magánac õtet kéresse,
Okos aszszony érté mi kel
nékie,
Azért illyenképpen néki izene,
[p 0014] Media
Királlya ettõl meg szûnnyél,
En reám te semmit ne
tõrõkedyél,
Mert ki tudgya téged mi szerencze lél,
Dolgot hazayába rosz, à ki nem lél.
Még békéuel
mehetz te országodba,
Hadgy békét nékûnk it az mi
Hazánkba,
Vagy ha térni akarsz szegény Getákra,
Ha mi talál, ves czak bolondságodra.
De természetedet
értettem s` tudom,
Nyughatatlan elmed tenéked vagyon,
Az
telhetetlenség is benned vagyon,
Azért vegyed nékem illyen
tanáczom.
Im en hatráb szálloc be Országomba,
Iõy által à vizen en határomba,
Vagy en által megyec te
birtokodba,
Vgy osztán végezzûnc kéuanságunkban.
Tanáczkozéc Cyrus nagy sokat rólla,
Iob az ketõ
kõzzûl hogy mellyic volna,
Szegény fogoly Craesus arra
tanáczla,
Hogy õ kellyen által inkáb azokra.
Mert
Királyne aszszony ha által iõhet,
Es minden
hadáual ha reád kelhet,
A szerencze raitad hogy ha mit
eithet,
Ottan ez darab fõld tõlled el kelhet.
Te penig
à vizen túl annyit nem nyersz,
A mennyit czak kõnnyen
innét el veszthetz,
Szabad tanáczid kõszt ki mit
szól ehez,
De az en tanáczom ez dologban ez.
Mikor
által kelûnc az Araxessen,
Egy napi iáro fõld
mennyûnc bellyebben,
Keueset és roszszat hadgy ot
népedben,
Bort is hadgy azockal élést is bõuen.
[p 0015] Aszt mikor meg láttyác à Massagetác,
Czak
à keués népét õk meg vtállyác,
Etelnec italnac magokat
adgyác,
Eomagoc részegen magoc meg adgyác.
Az
Craesus tanaczát Király fogadà,
Királne
aszszonnac tudtára adà,
Ighireti szerént
hátráb szállana,
Mert õ menne által be az
országba.
Tomyris elõlle hàtráb el szállà,
Cyrus is kõltõzni hogy akar vala,
Halalát mint ha vgyan
érzi vala,
Craesust à fíánac elõb aiánla.
Ez
embert vgy tartzad, szeretõ fiam,
Ha en ide halnéc, mint
en tartottam,
Meg maradgy tanaczán mindenkor bátran,
Kitõl én immáron sokat tanóltam.
Szerencze nem tudom
mostan mint szolgál,
Hogy ha ot tapasztal engem à
halál,
Ne veszszûnc egyszer smind, eregy
Craesussal,
Viszsza Persiába az te hadaddal.
Cyrus ezenkõzben el kászolodéc,
Minden ereyéuel
által kõltõzéc,
Mikor az vizen túl éiyel alunéc,
Illyen álom ackor tõlle láttatéc.
Histaspesnec egy
iffíu fia vala,
Húsz esztendõs, neue Darius vala,
Olly nagy szárnyát annac látà álmában,
Asiát,
Europát hogy ki be fognà.
Fel keluén Histaspest ottan
hiuatà,
Czac titkon magánac és igyen szóla:
Az
Isten ennékem ma tudnom adta,
Hogy fiad Darius el arúlt
vólna.
[p 0016] Azokáért mentést meny oda haza.
Es
mind addég légyen te fogságodba,
Még ismet meg térec
Persiába,
Hogy tõrûént látassac ackor reáya.
Sõt inkáb az álom ielenti vala,
Hogy iffiu Darius lenne
Királlya,
Egész Asiaba nem soc vártatua,
Mert fia
Cambises hamar el halna.
Felele Histaspes: az táuol
légyen,
Valaki tamadgyon hogy Király ellen.
Ki ha
találtatic, meg hallyon menten,
Feyénec kegyelem semmi ne
légyen.
Te nálladnál nem vólt nékûnc iob Wrunc,
Te
vtánnad Persác mi Wrac vagyunc,
Az Medus Wrakon most
wralkodunc,
Edes Attyánc vagy te nékûnc, nem Wrunc.
Bár
azért el mennyec en Persiába,
Meg fogom fiamat õnõn
házába,
Es mind addég tartom tenéked fogua,
Az mig à
Iupiter hoz téged haza.
Buczuzuán Cyrustól azért meg
tére,
Cyrus penig bellyeb egy nappal méne,
Ot hagyuán
népébe meg viszsza tõue,
Az mint Craesussal
el vala végezue.
A Királynénac is hada fen vala,
Kit
õ három részre osztatot vala,
Az eggyic
részénec fía Hadnagya,
Két részét mellette
tartotta vala.
Látuán Spargapises à keués népet,
Rea
méne, és mind le vága õket,
Látuán à soc iò bort,
és à kész étket,
Hozzà telepité az sereget.
[p 0017] Vigan észnec isznac nem gondolkodnac,
Attác
õ magokat az erõs bornac,
Részegec minnyáyan már
hogy valánac,
Ottan raitoc terme népe Cyrusnac.
Részegekbe sokan le vágatánac,
De még annál tõbben
el fogatánac,
Részegec valánac nem víhatánac,
Esénec kezében azért Királynac.
Tomyris hogy hallà ez
veszedelmet,
Es hogy Spargapises is foglya eset,
Igen boszszonkodic hogy ez igy eset,
Azért kûlde
Királynac ily leuelet.
Vérbe telhetetlen te keuély Cyre,
El ne hid magadat hogy ez igy eséc.
Meg od inkáb magad
raitad ne esséc,
Es viszsza à kõlczõn ne
forditasséc.
A bor ereyéuel nem vitézséggel,
Verted
meg népemet czak részegséggel,
De en veled viuoc
emberségemmel,
Ha semmit nem gondolsz iò
intésimmel.
Meghis kérlec inkáb téry viszsza
innét.
Meg engedec hogy igy vesztéd népemet,
Boczásd
el békéuel en gyermekemet,
Vélle egyetembe fogoly népemet.
Mert eskûszõm à fényes napra,
Az
Massagetáknac az õ wrokra,
Nem boczátlac vélle az más
világra,
Sõt elég vért tõltõc egyszer torkodba.
Nem gondola semmit Cyrus ez szóckal,
Vélé dolgát
lenni Aszszony állattal,
Eo penig szembe vit soc
Királyockal,
Azért à leuelet võué czúfsággal.
[p 0018] Spargapises hogy meg iozanúla,
Magát fogua
látuán czodállya vala,
Kezét meg boczássác
kõnyõrget vala,
Es leg ottan magát meg õlte vala.
Királne hogy hallà fía halalát,
Nem álhatà touáb nagy
boszszuságát,
Cyrusra indità mingyárt táborát,
Vitéz eszes módon rendelé hadát.
Leg elõl állatà
à nyilassokat,
Számszériyesseket,
Parittyássokat,
Azoc vtán penig à dondar hadat,
Alittya Cyrusis erõssen magát.
A nyilasoc azért
igen lõuénec,
A Cyrus hadából sokat veszténec,
Végre à lantzára, Kardra kelénec,
Ot vgyan valóba
emberkedénec.
Eggyic fél is futni nem akar vala,
Mert az
hasznos futást szégyenli vala,
A soc vér patackal
kõztõc folly vala,
Cyrus is seb miat el veszet vala.
Látuán aszt à Persác meg futamánac,
A kic
futhatánac el szaladánac,
De nagyob részére mind el
hullánac,
Foglya czak keuesen sem akadánac.
Cyrus
testét Aszszony meg keresteté,
Es egy tõmlõ
vérbe be meriteté,
Vérrel ki nem gyõzél soha telni bé,
Erd meg, vgymond vélle, immár tellyél be.
Igy fizeté
Aszszony szegény Cyrusnac,
Es eleget is tõn
fogadassánac,
Ennyi hasznát véué Cyrus
Craesusnac,
Meg adà az fatzot Craesus Cyrusnac.
[p 0019]
MASODIC RÉSZÉBE Cambises Királynac
visselt dolgai, czoda bolondoskodási,
kegyetlenkedési, és halála.
CYrus Scytthiaba hogy igy el
vesze,
Cambises lõn Király mingyárt hellyébe,
Attya természeti nem vala ebbe,
Sem had viselésbe
módgya és esze.
Veszteg mind az által hogy ne
heuerne,
Soc tartományokból nagy hadat gyûte,
Kiuel
Aegyptumra végtére mene,
Hogy õ is határát azzal
teryezsze.
Király Psammenitus ackoron vala,
Egyptumba
mikor Cambises iutà,
Psammenitus készen õt várya
vala,
Azért Cambises is melléye szállà.
Más nap
az viadal mind estig tarta,
Kiben nyertes vala Cambises
hada,
Psammenitus népe Memphisbe fúta,
Vala erõs Váras
ez Egyptumba.
Odais kõuetét Cambises kûldé,
Ki magoc
megadnác, szép szóual incze.
De azoc le vágác mind
izrõl izre,
Azért Király méne mingyárt Memphisre.
Tized napig Várast alig vitatà,
Magát Cambisesnec az
is meg adà,
Psammenítus Király kézben akada,
Ki hat
esztendeig országlot vala.
Birodalmát Király el
võtte vala,
Tõbbel eggyût fogua õt tartya vala,
Memphis piatzára ki kûlte vala,
Alhatatosságát hogy meg
visgállya.
[p 0020] Az piatzon tõbbel ül egy fal alat,
Nagy vas lántz le nyomta szegénnec nyakát,
Király le
vonatta drága ruhayát,
Rab módra nyirette fel az õ hayát.
Vala nyauallyásnac egy leankaya,
Annac is hátára
Tõmlõt adatà,
Es tõb leanyockal kûlde à kútra,
A
tereh szegénnec szokatlan vala.
Látuán azonmenni ki
ki leanyát,
Ki ki vgy kesergi nagy nyauallyáyát,
Psammenitus látuán az õ leanyát,
Nem szóla, le
sûté az ortzayát.
Azomba à fíát láttya hogy hozzác,
Kezét hátra kõttéc, tõbire vonszác,
Két ezer Wr
fiual hogy le kontzollyác,
Eo czak sem suhaita, à tõbi
sirnac.
Harmadszor tõrténéc hogy egy baráttya,
Kinec iauát haidon õ võtte vala,
Minden iauaitõl
fosztua kuldúlua,
Aszt latuán erõssen iaigattya
vala.
Cambises aszt haluán kérdeti vala,
Miért az
leanyat nem szánta vólna,
De sõt à fíát sem
siratta volna,
A barattyán penig iaygatot vólna.
Psammenitus monda, mond meg kírálynac,
Az en nyauallyáim
sockal nagyobbac,
Hogy nem mint tõllem
siratathassanac,
Semmi siratás nem elég azoknac.
Iól tõt barátomat de mikor látnám,
Hogy széllel
kuldúlna meg nyomoroduán,
Ki nem régen vala nagy
kazdagságban,
Ennékem vgy tettzic méltán iaigatam.
[p 0021] Király ez válaszon el álmelkodéc,
Elõtte
Craesus is fel foházkodéc,
Cambisestõl hóltig el
tápláltatéc,
Vélle à szerencze de végre botléc.
Mert el hiuén magát à szabadságba,
Mellyet Király
néki engedet vala,
Partot Király ellen ütni akara,
Kiért
eséc szõrnyû halála.
Király egy Bikánac vérét
véteté,
Es vélle melegen fel hõrbõlteté,
Melly el
folyuán testét, szõrnyen meg õlé,
Arultatassánac ily hasznát véué.
Cambises
Memphisbõl mene Sainba,
Az Amasis teste ki ássatnia,
Kit mikoron õ fel ásatot vólna,
Rettenetes képpen
verette vala.
Amasisra Király nagy boszszús
vala,
Hogy leanyát néki nem atta vala,
Az hadnak is eggyic
oka az vala,
Az testét végre meg égette vala.
Immár
mind kezében Egyptum vala,
Vy had inditásra magát gondola,
Mert Carthagorais igen tõr vala,
Az Nap Papyárais
szándéka vala.
Arabiaban az Szereczéneket,
Nem
feleitheti el gazdag hireket,
Egyszers mind illy három
hadat emleget,
Attyát meg haladni az igyekezet.
De Cyrus
ereyét mersekli vala,
Hadát ahoz képest indittya vala,
Cambises valamit el gondol vala,
Mind véghez viheti aszt
tudgya vala.
[p 0022] Carthagora azért viszi ereyét,
Az Nap Papya ellen louag seregét,
A Szereczenekre vduara
népét,
Három részre igyen rendelé népét.
A Szereczeneknec meg kimlésére,
Kõuetség szin
alat onnat ereszte,
Ayándékokat is Királynac szerze,
Hogy már baratságot õ vélle vetne.
Az ayándéc penig
egy Kõntõs vala,
Egy arany lántz, egy arany peretz vala,
Egy tonna kenet , egy hordo bor vala,
Mellette à Kõuet igy
szóllot vala.
Az nagy Király keuán barátod lenni,
Es
akart általam meg látogatni,
Ez ayándékockal téged
tisztelni,
Kikben szokot othon õ gyõnyõrkõdni.
A Szereczen Király de tudgya vala,
Hogy kimec vólnánac
iól érti vala,
Cambises erkõlczét hallotta vala,
Azért kõueteknec igy felelt vala.
Nem azért boczátot
Király titõket,
Auagy hogy igen bõczûllyen engemet,
Auagy hogy keuánnà egésségemet,
Hanem hogy keuánnya
inkáb fõldemet.
Azért tis hazudtoc, mert kimec vattoc,
Hamis Istentelen ember Wratoc,
Hogy az mássét igyen
szomyuhozzátoc,
Kiktõl soha nem vólt semmi
bántástoc,
Ez iyat vigyétec azért nékie,
Es à mikor
lészen annyi ereye,
Hogy annac idegyét õ fel
vethesse,
A szerenczét ide ackor késércze,
[p 0023] Hálát adgyon penig az Isteneknec,
Hogy vagyon
minékûnc Szereczéneknec,
Nem keuánnyuc fõldét egyéb
nemzetnec,
Mert tû is mi tõllûnc retteghetnétec.
Eszt monduán le veté az iy idegét,
Czudállya à Kõuet
temérdekségét,
Szereczen Királynac õ nagy ereyét,
Rettegue halgattya kemeny beszédét.
A Kõntõst is
véuén Király kérdezi,
Mire valo vólna. kiczoda
szõui,
Kit hogy meg beszéllé à Kõuet néki,
Király is viszont igy felele néki.
Az czalárd embernec
czalárd ruháya,
Benne álnoksågát reytezue tartya,
Hogy az arany lántzra kérdezue iúta,
Kõtõzni valónac
alittya vala.
Erõsbec it, mondà, énnállam vadnac,
Es à
tõmlõtz felé õk ballagánac,
Holot à soc foglyoc à
kic valánac,
Nagy arany lántzockal kõtue valánac.
Mikor
mind ezeket meg láttác vólna,
A Kimec buczúzuán meg
tértec vala,
Cambisesnec mindent meg mondtac vala,
Kin
õ nagy erõssen haragut vala.
Azért az orába vtra
indula,
Sem élést nem szerze à hoszszu vtra,
Sem még õszue gyûlne hadát nem vára,
Hanem menten
méne bolondsagába.
Thebas várossába mikoron iúta,
Eotuen ezert hadából ki választa,
Kiket az Ammonra
mingyárt boczátà,
A Szereczénekre méne õ maga.
[p 0024] De még czak keueset mehetet vala,
Hogy minden
élésse el fogyot vala,
Sem kenyér sem barom immár nem
vala,
Meghis elõb õ siet vala.
A Had czak gyõkérrel
lakozic vala,
Egy más elõt à fûuet kapyác vala,
De
hogy à homokot el értéc vala,
Affélét is már nem
kaphatnac vala.
Azért kõsztõk nyilat vonszanac
vala,
Es minden tizedet meg észnec vala,
Egy mást
végre eddég meg õttéc vala,
Hogy alig iõhete harmada
viszsza.
Az Ammonra penig boczátot hada,
Dasis
városához hogy iútot vala,
Nagy széluész
hertelen támadot vala,
Es mind à homokba vesztenec vala.
De Carthagorais kiket kûld vala,
Mind Feniciaban lakoznac
vala,
Frigyec Carthagoual azoknac vala,
Eoket azért Király
meg hatta vala.
Hadáual Cambises azért igy iárà,
Mindent bolondságból mert indit vala,
De végre vgyan meg
bolondult vala,
Hogy az Apis Istent meg õlte vala.
Ez az
Apis penig egy Tino vala,
Fekete, homlokán egy kis
hóldossa,
Sas Keselyû képe az hátán vala,
Az
Egyptomiac imádgyác vala,
Azért elõ hozni Cambises
hagyà,
Kit mingyárást farba vgy Czapot vala,
Hogy fél
fara éppen le szakat vala,
Végre meg rothada, és meg
hólt vala.
[p 0025] Bolondoc nem illyen vgymond az Isten,
Hogy oktalan állat képû õ legyen,
Sem hússa sem
vére Istennec ninczen,
Auagy verességet hogy õ
érezzen.
De az Papokat is gyorson kapatà,
Raitoc soc
marok veszõt szaggattatà ,
A kic néki Innepet
ûlnec vala,
Sokakat azokban is le vágatà.
Még Memphisbe
léuén egy álmot láta,
Mint ha Persiából Posta iõt
vólna,
Ollyan hirt õnéki ki hozot vólna,
Hogy Persiát
õ meid el foglalta vólna.
Attyafia néki ez penig vala,
Boszszuyába kûltevala czak haza,
Két vyra az iyat
hogy vonta vala,
A szereczen Király kit kûldet vala,
Az álmon Cambises igen busula,
Mert az birodalmot õ
félti vala,
Azért õ Prexaspest haza választa,
Cancellariussa ez néki vala.
Dolgát azért vélle
kõzlõtte vala,
Kinec hûségébe kétes nem vala,
Ki
hogy haza iútà Susa várába,
Smerdet titkon mingyárt meg
õlte vala.
Azomba Király is el bolondula,
Noha tellyes
esze soha nem vala,
Nagy kegyetlenséget népén üz
vala,
De attyafiát is nem szánnya vala.
Eggyetlen egy
Eoczét meg õletteté,
Eo magtalanságát meg nem tekinté,
Azzal is Országát meg kesserité,
Ismet illyen
dolog czak hamar éré.
[p 0026] Két Húga õnéki igen
szép vala,
Eggyiket el venni akarya vala,
Tõruénnyel
meg látni elõb keuana,
Fõ Tõruény teuõit azért
hiuatà.
Vólnaé olly tõruény kérdezi vala,
Ki Húgát
el venni sabaddà hadgya,
Az Tõruény teuõc mint hogy
félnec vala,
Eszesen igy néki feleltec vala.
Ollyan
Tõruént, Király, mi nem találunc,
Réghi tõruényeket
nóha fel hányunc,
Hogy à kiuel egy test, és egy vér
vagyunc,
Aual szabad légyen minékûnc hálnunc.
Mind
azon által egy Tõruény aszt tartya,
Hogy à Persíai
Király szándéka,
Nékie mindenkor tõruénye vólna,
Valami tettzenéc, mind szabad vólna.
Eggyic Húgát
azért Király el véué,
Meg vnuán czak hamar aszt, ám
meg õlé,
A másikat ismet hellyébe véué,
Aszt
is nem sokára vtán ereszté.
Ily latorságokat õ
miuel vala,
Háza népét gyakran õleti vala,
De az Wrackal
is vgy bánic vala,
A bolond latorság mert birya vala.
Cancellariussa Prexaspes vala,
Az fia peniglen fõ
Pohárnakya,
Egyszer Király tõlle kérdezi vala,
Az
Wrac felõlle ki ki mit szólna.
Felele Prexaspes
minden iót szólnac,
Czak hogy részegesnec
keuessé tartnac,
Attyádnális iobnac téged alitnac,
Mert
Wra vagy immár mind Egyptumnac.
[p 0027] A Veres Tenger is
te birtokodba,
Kinec eggyiket is Cyrus nem birta,
Craesus
is ez szókat mind hallya vala,
Azért õ is hozzà igyen
szólt vala.
Ennékem te felseged meg boczássa,
Attyád felségedet még meg haladta,
Mint kinec még nincz
ily hatalmas fia,
Mint õ felségedet vtánna hatta.
Haluán aszt Cambises igen õrûle,
De más felõl
rakua méreggel szûue,
Vala nagy haragya à
Prexaspesre,
Wraktól hogy vólna részeges neue.
Prexaspesnec azért haraggal monda,
Lásd meg hogy ha igaz
az Wrac szaua,
A hún ál à fíad ámaz aytóba,
Iò
bizonság lészen õ ez dologba.
Mert hogy ha à
szûuet lõni találom,
Minnyáyan hazuttoc bizonnyal
tudom,
De igazat mondtoc ha nem találom,
Es bár bolond
neuem nékem maradgyon.
Azomba meg húzà erõs Kéz iyát,
Vgy találà lõni Prexaspes fíát,
Hogy fel hassitatuán
mingyárt az iffíat,
A szûuén leléc az nyilnac à
vasát.
Nagy katzagua, hiszem találám, monda,
Látodé, hogy hamis az Wrac szaua,
Nállamnál iob
lõuõt kit láttál vólna,
Isten sem lehet iob,
Prexaspes monda.
Craesus mind ezeket hogy látta vólna,
Rólla lágy beszéddel incze gondola,
Mikor azért
egyszer el keszte vala,
Eo hozzà is mingyárt nyilat
ragada.
[p 0028] Elõlle Craesus is gyorson ki futa,
Kapnác, és meg õlnéc meg paranczola,
De mint kic
erkõlczét iól tudgyác vala,
Nem bántác, hanem czak el
dugtác vala.
Illyen reménységec mert nékic vala,
Hogy
Király még Craesust látni kéuánna,
Es ackor aszt
meg is ayándékoznà,
Aki õtet néki elõ hozhatnà.
Egykor azért Király m meg keuánà,
Mellyet à szolgai
hogy láttác vala,
Hogy még Craesus élne meg mondtác
vala,
Aszt bizony õrûlõm, Cambises mondà.
De az
ki miat él, bizony meg bánnya,
Es azokat mind meg õlette
vala,
Illy kegyetlen bolond Cambises vala,
Kiért az
Ország is gyûlõli vala.
Azért mig eképpen
bolondoskodic,
Persiatól meszsze Egyptumba lakic,
Két Mágus attyafi õszue eskeszic,
Parizites eggyic,
Smerd vala másic.
Módgyoc penig abban imillyen vala,
Eoczét Cambises meg õlette vala,
Kit azért keuesen czak
tudnac vala,
Es felette igen szeretnec vala.
Láttyác
vala Király magtalanságát,
Smerdnec tudgyác vala nagy
iámborságát,
Vgyan váryác vala Király halálát,
Hogy
néki adhatnác az õ istápyát.
A két Magus penig iól
tudgya vala,
Hogy à Cyrus Smerdgye el veszet vala,
Mert
Prexaspes õtet meg õlte vala,
Egy mással azért õk
végesztec vala.
[p 0029] Patizités ackor nemes
Susába,
Király táuol léuén, Hely tarto vala,
Eoczét
azért Smerdet rà võtte vala,
Az igaz Smerd hellyén magát
mutatnà.
Postákat is széllel hamar boczáta,
Kic
kõzzûl egy Egyptumban is iúta,
Hogy minden rendeknec meg
paraczollya,
Smerdet nem Cambisest minden halgassa.
Király Egyptumban mikor aszt hallà,
Véli vala
Prexaspes el arúlta,
Smerdet talám õ meg nem õlte
vólna,
Mert más Smerdet lenni õ nem túd vala.
Király
azért gyorson, Prexaspes, mondà,
Hallodé, mit mondot ot
kûn egy Posta,
Igy iártálé hiuen el à dologba,
A
mellyet te reád en bisztam vala.
Felele Prexaspes
Királynac, s` monda,
Ne féllyen felséged Smerdtõl bár
soha,
Mert abban hû vóltam en à dologban,
Es en
tõttem õtet koporsoyában.
Boczás el valakit azért én
velem,
Hogy à Postát néked en meg érhessem,
Felseged is tõllem mindent meg érczen,
Ezennel meg látod
hogy semmi lészen.
Meg hozác à Postát Prexaspes
monda,
Láttade te ember Smerdet Susába,
Felele à
Posta, en nem azólta,
Az miólta Király ide indula.
A
Hely tarto kûldõt engemet ide,
Tõb Országokrais mind
el kûldeze.
Cambises aszt haluán vgy meg iyede,
Hogy
sokáig nem lõn néki meg szine.
[p 0030] Végre hogy
meg iõue esze, kérdezi,
Kiczoda fog tehát az à Smerd
lenni,
Felele Prexaspes, fogom értení,
A Magusoc
akarnac partot ütni.
Mert à Helytartónac vagyon egy Eocze,
Okos iffiu legény, és Smerd à neue,
Eoczédhõz hasonlo
képû mindenbe,
Czak hogy à fél fûle el vagyon metzue.
Király hogy aszt hallà, el álmelkodéc,
Es ottan az
álom szûuében õtléc,
Az eocze halalán igen
bánkodéc,
Hogy igy à neuekben meg czalatkozéc.
Nagy
buában azért lóra fordúla,
Susa felé gyorsan hadát
indità,
Fel ültében kardgya ki eset vala,
Eppen az
ágyékán által ment vala.
A seb miat mingyárt meg
szédûlt vala,
Mint hogy az elõt is Kórságos vala,
Méghis azért loua hátán ül vala,
A mint mehet vala és
megyen vala.
Fel tekintuén egyszer egy Várast látà,
Mi légyen à neue kérdezi vala,
Ecbatana neue mondottác
vala,
Ottan annál inkáb el szedûlt vala.
Mert mikor
halálát egyszer tudatna,
Az iõuendõ mondo aszt
mondta vala,
Hogy Ecbatanaba lenne halála,
Azért Mediaba
nem megyen vala.
Ollyan neuõ Város mert kettõ vala,
Eggyic Mediaban à fõ hely vala,
Másic Syriaban, hól meg
hólt vala,
Kit lenni Cambises nem értet vala.
[p 0031]
Hogy azért el éréc à Várost, monda,
It kel
Cambisesnec im meg halnia,
Az vtán czak hamar ot meg hólt
vala,
Hét esztendõt tõltuén Királysagába,
HARMADIC RÉSZE.
Az Két Magusnac meg õletésse.
Dariusnac czuda képpen valo Királlyà léte, Babyloniánac
viszsza véuésse, Scytthiara menésse,
szerenczétlensege az had viselésbe, és halála.
CAmbises magtalan hogy igy meg hala,
Az Eocze is penig el
veszet vala,
Patizites Magus à Persiaba,
Az Eoczéuel
Smerdel férkezet vala.
Reáya Cambises fel készûlt
vala,
De szinte vtában õ meg hólt vala,
Az Smerd el
vesztét is nem hiszic vala,
Azért õk à Magust
tisztelic vala.
Mert Prexaspes igen tagadgya vala,
Hogy à Cyrus Smerdit meg õlte vólna,
Sõt nem õlte
vólna, aszt vallya vala,
Azért à teuélygés innét
lõt vala.
De hogy hét Holnapot à Királyságba,
El
tõlté Magus Smerd nemes Susába,
Végére menénec à
nyóltzadikba,
Hogy õ nem à Cyrus fía Smerd vólna.
Egy
fõ Wrnac neue Otanes vala,
Elsõ gyanakodo benne ez vala,
Mert soha az Várból ki sem iõ vala,
Sem be az wrakban
nem hiuat vala.
[p 0032] Otanesnec vala egy szép
Leánya,
Cambises ágyasa, neue Phedima,
Othon Persiaba
kit hagyot vala,
Mikor Egyptomra haddal ment vala.
Aszt
is Smerd magánac foglalta vala,
Es éiyel gyakrabban aual hál
vala,
Otanes ez által meg tudta vala,
Patizites õcze hogy
az Smerd vólna.
A Cyrus fiánac file meg vala,
De annac à
Smerdnec eggyic nem vala,
Végre Prexaspes is ki mondta vala,
De mingyárást magát meg õlte vala.
Heten azokáért
à fõ fõ Wrac,
Otanes, Gobrias, fel támadánac,
Intafernes neue az harmadiknac,
Megabizus neue negyedic Wrnac.
Aspatines vala az õtõdiknec,
Hidarnes, Darius à
hetediknec,
Ezeknec mind heten eggyez értelmec,
Támadást
Smerd ellen hogy õk tegyenec.
Indulánac gyorsan be az
vduarba,
Királynac ielentic hogy dolgoc vólna,
Ki ki mint
Wraknac vtat ád vala,
Végre be iutánac à Palotába.
Bellyeb is hogy menni akarnac vala,
Az õrõzõk õket nem
hagyác vala,
Ben mi dolgoc vólna kérdezic vala,
Az Wrac
egy másnac intettec vala.
Am heten egyszersmind
kardot rántánac,
Es az õrõzõkhoz õk czapkodánac,
Azokat le váguán bellyeb nyitánac,
Eggyût à két Magus
hát tanáczkoznac.
[p 0033] Látuán az Wraknac véres
Kargyokat,
Véres ruháyokat, véres karyokat,
Kapác õk is
gyorson szokot Kardgyokat,
Iyokat. nyilokat, és
lanczáyokat.
Azokáért õszue czoportozánac,
A
nyillal keueset forgodhatánac,
Eggyic à lánczáual az
eggyic Wrnac,
Tzomyán sebet eyté, szemén másiknac.
Az másic az iyat el vette vala,
Es az ágyas házba
szaladot vala,
Semmi világosság kiben nem vala,
Darius, Gobrias inába vala.
Darius à Magust torkon
ragadà,
Iò falka ideig ben mind vgy tartà,
Mert à
setét házba nem láthat vala,
Gobriást talállya azon
fél vala.
Gobrias aszt látuán, mit halgatz, mondà,
Mert tégedet féltlec, Darius mondà,
Felele Gobrias, ne
gondoly arra,
Ha raitam menneis által à száblya.
Gyorson azért néki à Handsárt rántà,
Szerenczére
melyben szinte találà,
A másikat addég mig õ ki
iútà,
Hát immár az tõbbi it kûn le vágta.
Feyét
mindeniknec el szedtéc vala,
Es za Várban széllel
hordozzác vala,
Czodára mindennec mutattyác vala,
A két
sebes Wrat ben hattác vala.
Az õte peniglen gyûlést
tétete,
Hogy à Feyedelemségrõl végezne,
Otanesnec
ebben más vala esze,
Azért à gyûlésbe õ ben nem
üle.