Cserényi Mihály:HISTORIA. AZ PERSIAI MONARCHIABELI FEIEDELMEKRÕL. 0001


ELSÕ RÉSZÉBE CYrusnac czudállatos képpen valo szûletésse, meg maradássa, fel neuekedésse, Persiai Királyságra valo iutássa, viselt hadai, és Tomyrris Scyttthiai Királyne aszszony miat tõrtént halála vagyon be foglalua.

VOLTAC ez Világba nagy Feyedelmec,
Királyoc, Czászároc, gazdag Hertzegec,
Kiknec irua vannac nállunc életec,
Es emlekezetben õ hirec neuec.

Bennec egy nehányat most elõ hozoc,
Réghi dolgot haluán hogy tanóllyatoc,
A kic Deác irást nem tanóltatoc,
Ha tanoltátoc is, nem oluastátoc.

Szóloc az másodic Monarchiaról,
Másod fõ Világi birodalomról,
Es à benne valo fõ Kirallyokról,
Cyrus, Cambisesrõl, és Dariusról.

Darius fiáról gazdag Xersesrõl,
Es annac fiáról Artaxersesrõl,
Es az nagy Sándorig mind az tõbbirõl,
De fõképpen azért à négy elsõrõl.

Cyrus elsõ Király az Persiában,
Ki illy módon iûtà az Királyságba,
( Mert Királlyi nembõl valo nem vala, )
Hogy onnat à Királt ki verte vala.

Astiages vala neue Királynac,
Tõb egy Leanyánál nem vala annac,
Leanyát neuezic az Mandanenac,
Ez tõrténéc lenni Annya Cyrusnac.

Mert Király ily álmot Leányról látà,
Hogy egyszer oly sokat húddozot volna,
Hogy fõ lako helyét be tõlte vólna,
Sõt egész Asiát be folyta vólna.

Meg rettenuén Király ezen magába,
Bõlcz álom feitõket gyorsan hiuatà,
Kic Astiagesnec meg mondtác vala,
Hogy Mandane miat lenne romlása.

[p 0002] Azért el végezé aszt õ magába,
Hogy Medus nemzetnec Leánt ne adgya,
Keuélyeknec lenni kiket túd vala,
Azért egy Persánac õt atta vala.

Ennec az õ neue Cambises vala,
Ki noha iò nemzet de szegény vala,
Mely éiyel Leánt az el hálta vala,
Ackor ismet Király illy álmot látà.

Mandane méhébõl tehát hertelen,
Ki egy Szõlõ tõ nõt, melly nagy véletlen
Asiat be folyta mind fõldõn vizen,
Nap kellettõl fogua túl Napeseten.

Inkáb meg rettenuén Király, el szánà,
Hogy az Aszszony vtán õ vigyáztatnà,
Es ha Fiat szûlne, fel ne tartatnà,
Harpagus fõ Wrra ez dolgot bizà.

Azért egy szép Fia lõn az Aszszonnnac,
Ki kézben adatéc az Harpagusnac,
Eledelûl vinné hogy az Vadaknac,
Ne lenne buára végre Királynac.

Véué az Gyermeket Harpagus sírua,
Nem túd mit miuelni nagy busúltában,
Mert ha meg õli is, üdõ iártában,
Vélle még Mandane meg bán?athattya.

Sõt Attyafía is néki hogy vala,
Részes halalába nem lehet vala,
De Feyedelménec sem véthet vala,
Nagy kegyetlen vóltát mert tudgya vala.

Azért Mitradatest hamar hiuatà,
Ki az Király barmát õrûzi vala,
Az Vadac iarását és tudgya vala,
A szegény gyermekczyét kezében adà.

[p 0003] Víd el, vgy mond, vesd el eszt az Vadaknac,
Te tudod, gyakrabban hogy hún iáryanac,
Király paranczollya mint szolgayánac,
Meg lásd, oka ne légy káruallásodnac.

Aranyas Bõlczõben az Gyermec vala,
Es à poláyais aranyas vala,
Tisztes ábrazattya, szép vidamsága,
Kit à Pásztor el vûn Kalibayába.

Alig iútot vala be iól à házba,
A Felesegeis hozot hát halua,
Kérdi Wrát Aszszony nyauallyayába,
Miért késset legyen annyit Vduarba.

Ah édes Gazdaszszony, à Pásztor mondà,
Ladde eszt, Aszszonyunc Mandane fía,
Király hatta nékem vinném halálra,
Egyebet sem mérec en tenni abba.

Haluán eszt az Aszszony el álmelkodéc,
De viszontag ismét szûuében õtléc,
Hogy az hólt gyermeken aszt meg czerélnéc,
Es az ártatlan is vgy meg tartatnéc.

Nem lészen Királynac, vgy mond, tuttára,
Mert ez hólt gyermeket mutasd meg halua,
Ez sem tudgya hogy õ Mandane fia,
Kinec czak mi legyûnc, s` Isten tudóya.

Az gyermec élete igy meg marada,
Ki gyors, serény, okos, igen nõ vala,
Tíz esztendõs korban hogy iútot vala,
Kí lenne , igyen kí mutatta vala.

Az tõb Falubeli gyermekec kõzõt,
Tehát õ Hadnaggyà egyszer tétetet,
Hún seregbe veri, rendeli õket,
Hún penig ostromnac nogattya õket.

[p 0004] Tõruént eleikben nékic szab vala,
Rendi hagyottakat bûnteti vala,
Tõrténéc egy Wrfi hogy vétet vala,
Kit õ tiszti szerént meg dorgált vala.

Panaszlani méne Attyához sirua,
Királynac bé viué az haragyába,
Királyi felséged vgy mond , meg hallya,
Fiamat le verte Pásztorod fia.

Azért te felséged el ne szenuedgye,
Az én vén feiemet is meg bõczûllye,
Fiam állapattyátis meg tekincze,
Wrfíat ha illyéc Rabnac vernie.

Artembares szauán Király riada,
Az pásztort fíastól hinác meg hagya,
Mikoron mind ketten el iõttec vólna,
Astiages szóla igy haragyába:

Te vagyé az te rosz hituán martzona,
Artembares fiát ki le taglotta,
Hogy mérted mûuelni pásztorom fía?
De el nem mégy vélle általanfogua.

Felele à gyermec és bátran monda:
Felséged kegyelmes Vram, meg hallya,
Méltán czelekõttem vgy mint Hadnagya,
Kinec engedetlen mindenkor vala.

Czodálkozic Király gyermec miuoltán,
Eo nagy okosságán és batorságán,
Oly ha meg ismeré az abrázattyán,
Az esztendeitis rea számláluán.

El fogya magában, czac alig várya,
Hogy Artembarestõl szabadulhatna,
A Pásztorral titkon tõbbet szólhatnà,
Azért illyen szóckal õt el mutatà.

[p 0005] Szolgâm Artembares higy meg énnékem,
Hogy bûntetés nélkûl el nem szenuedem,
Ha fiad sérelme aual meg lészen,
Mert tõbbire vgyan magam szégyenlem.

Immár Király vagyon czak à Pásztorral,
Kérdezi fírtattya nagy bussulással,
Mond meg, vgy mond, nékem egy igassággal,
Hun võd ez gyermeket ily bátorsággal?

Felele à Pásztor: Edes magzatom,
Isten atta nekem, én testem, tagom,
Tiz esztendõbe iár, miólta tartom,
Az Anyais még él, most othon vagyon.

Ninczen, vgy mond, Király it semmi hellye,
Himes beszédidnec semmi ereye,
Nosza cziggazzák meg, Am meg iyede,
Es mindent ki monda szegény féltébe.

Immár Harpagusra Király haragszic,
Szine busultában vgyan változic,
Noha nem tettetni vgy igyekezic,
Hamar hamar hiyac, vgy kiáltozík.

Harpagus el iuta, Király így szóla:
Mely gyermeket read én bisztam vala,
Houa tõtted vala Isten átkoszta,
Hogy mostan vén feyem bussúl miatta?

Bátron à Királynac Harpagus monda:
Ihon ez Pásztornac en attam vala,
Es hogy megis õllye, meg hattam vala,
Szolgaimmal megis kimlettem vala.

Sõt à testét nékem halua meg hozác,
Es szemem látára az fõldben ásác,
Nem illet én hozzám nagyob hoherság,
Erre sem boczátna az attyafíság.

[p 0006] Király hogy ez szókat hallà, vesztegle,
Noha nagy boszszuba fõ vala sziue,
Tetteti gyermeken mint ha õrûlne,
Azért Harpagusnac igyen felele.

A gyermec el vesztén sokat bánkottam,
Leanyommal érte haragban voltam,
De immár õrûlõm, hogy meg találtam.
Vigan is akaroc laknom vaczorán.

Ackorra sõt te is ide tartozzál,
Hogy en velem eggyût vigan lakhassál,
Io borral érette teis áldozzál,
Banatid othon had, it ne bánkodgyál.

Az te fiadat is addig kûld ide,
Had iádzodozzanac az két gyermekczye,
Mert gyõnyõrü9segem nagy vagyon benne,
Annyáért is el kûldõc hóldakelue.

Ez szóc vtán méne Harpagus haza,
Eorõmében fíát be kûlte vala,
Tizenkét esztendõs korban ha vala,
Kit Király mingyárást fel kontzoltata.

Kit sûtue, kit fõue szerzete benne,
Hogy az vaczorához minden le üle,
Az tõbbinec lúh hús vala készitue,
De Harpagusnac az õnõn gyermeke.

Mint tessenec, kérdi Király, az étkec,
Nagy térd haitua mongya, hogy iò izûec,
Meg szolgálom, vgy mond, te felségednec,
Bizonyára nékem igen tettzenec.

Inté Király à hozzà hagyottaknac,
Eleibe rakác kic Harpagusnac,
Feyét, kezét, lábát édes fiánac,
Kin minnyáyan vgyan el ayulánac.

[p 0007] Nem szola Harpagus semmit buába,
Fel szedé à testet és méne haza,
Az tõb vendégekis ki ki el oszla,
Astiages õrûl hogy boszszut álla.

Más nap alom feitõit be hiuatà,
Kiknec eleikben az dolgot adà,
Mit kellene tenni kérdezi vala,
Mert à gyermec élne, meg nem hólt vólna.

Felelénec azoc, hogy szûkség vólna,
Hogyha vgyan vólna, hátorszaglana,
Mert à3zt az áldozot nyiluán mutatnà,
Isteni akarat és igaz vólna.

Vgyan vagyon, Király nékiec mondgya,
Es mikor Királlya tétetet vólna,
Az tõb gyermekeknec tisztet oszt vala,
Azzal birodalmát mutattya vala.

Nem szûkség hát félned, à Bõlczec mondnac,
Mert kis Királyságról az álmoc szólnac,
Bátorság adatéc ezzel Királynac,
Es haza kûldetéc Cyrus Annyánac.

Meg ért emberkorba ki mikor iúta,
Ieles vitéz ember benne lõt vala,
Minden ember õtet szereti vala,
Czac Astiagesnec nem tetzic vala.

Harpagusis õtet tiszteli vala,
Ki Astiagesre nagy boszszus vala,
Alkolmatosságot czak halaz vala,
Mint Királt Cyrusnac kezben akaszsza.

Hamar egy leuelet irà Cyrusnac,
El kûldé hassába egy fogot Nyulnac,
Mellette meg hagyà hû szolgayánac,
Hogy Cyrusnac adnà czak õmagánac.

[p 0008] Cyre, Cambisesnec vitézlõ fia,
Kire az Istennec vólt bizony gondgya,
Mert erre kûlõmben nem iúttál vólna,
Aly boszszút Kirallyon most haragodban.

Eo ackarattyából el vesztél vólna,
Ha en tégedet meg nem tartlac vala,
Attyád hellyet néked gyilkosod vala,
Ha szolgádból attyád nem lészec vala.

Most azért ideye hogy meg bûntessed,
Az en boszszumatis raita ki tõlczed,
Ki miket szenuedtem légyen éretted,
Aszt hiszem hogy immár régen értedted.

Ez dolgoknac penig kõnnyû à módgya,
A Persákat kiztesd fel czak Királyra,
Es hoszton hozd reánk be Mediara,
It mind készec leszûnc à pártolásra.

Mert en az Wrackal mind meg szerzettem,
Es az te neuedre õket eskûttem,
Hadnagy is nem lészen senki kiuûlem,
Azért kõnnyen Király kezedben lészen.

Harpagus tanaczát hogy Cyrus võué,
Hamar illyen módgyát dolgánac lelé,
A fõ Persa népét mind egybe gyûté,
Beszédét elõttõc és igyen eyté.

Ihon vagyon vgy mond, Király leuele,
Mert ál leuél vala formálua tõlle,
Kiben engem emelt erre à tisztre,
Vgy nézzetec immár mint Hertzetekre.

Paranczolom azért feyenként néktec,
Hogy egy egy Kaszáual ielen legyetec,
Mert nagy dolgom lészen hólnap veletec,
Akic it nem lésztec, mind meg bûntetlec.

[p 0009] Nagy sûrõs tõuiset más nap mutatà,
Mellyet estig véllec mind kaszáltatà,
Mikor el boczátà õket, meg hagyà,
Hogy más nap gyûlnénec hozza laknia.

Mikoron immáron iól laktac vólna,
Mellyiket szeretnéc kérdezi vala,
Az tegnapi munkát à kaszálasba,
Auagy az iò lakást nyugodalomban.

Nagy kõz à kettõ kõszt, feleltec vala,
Mert minden nyauallya à kaszálásba,
De viszont minden iò ez állapatba,
Cyrû3s erre viszont nékiec monda.

Igy vagyon dolgotoc Persiaiac,
Az még az Medusoc raitatoc szántnac,
Ti czak Raboc vattoc, õk wralkodnac,
Ti rabotálkottoc, õk vigan laknac.

Azért ha ennékem engedendetec,
Mind szabadossockà titõket tészlec,
Hogy ha nem engedtec, mind el vesztelec,
Mostan erre gondot vgy visellyetec.

Astiages Királt farba rúghyátoc,
Adolgot en velem heuen foghyátoc,
Mindent érettetec en meg probáloc,
Eletet és halált egy aránt tartoc.

Régen eszt à Persác keuánnyác vala,
Medusoc igayát meg vntác vala,
Astiages hogy eszt meg tudta vala,
Cyrust posta által hiuattya vala.

Cyrus, eregy mond meg Királynac, mondà,
Im adót nékie készitec vala,
Hamaréb ot lészec, hogy nem keuánnà,
De készen óldalán légyen Szablyáya.

[p 0010] Astiages mingyárt hadát fel gyûté,
Mediat, Bactriat mind fel véteté,
Harpagust elõttõc Hadnagya téué,
Vgy el veszet vala esze nékie.

Mikor immár szembe menni kel vala,
Királlyal keuesen marattac vala,
Altal mind Cyrushoz mendeknec vala,
Király is fúttába igyen szól vala,

Igy sem õrûl azért Cyrus, meg láttya,
Alig szaladhata Ecbatanaba,
Onnat mikor ismet ki ütõt vólna,
Eluenen Cyrus kezében iúta.

Harpagus melléye ottan iarúla,
Kérdi mint tettzenéc most à vaczora,
Nagy rút szemmel rea Király néz vala,
Ha õ dolga volna kérdezi vala.

Mind enyim ez vgy mond, bánodé Király,
Az vaczora nékem laddé miben ál,
A bûnért az Isten raitad boszszút ál,
Hogy magzatom nélkûl engemet hagyál.

Cyrus Astiagest el nem boczátà,
Hanem mind holtáig mellette tartà,
Mediat Persiahoz halgattatá,
Kuldúsból kazdag dúst aual czinála.

Mediat gazdag nép mert lakya vala,
Soc nagyra vágo Wr õ benne vala,
De Persiát szegény nép lakya vala,
Semmi Wr õ benne vgyan nem vala.

Es igy iúta Cyrus az Királysághoz,
Soc Országot haita meg Persiahoz,
Valami halgatot az Aliakhoz,
Aszt õ mind foglalà az Persiahoz.

[p 0011] Lydiát meg háita Craesust meg fogà,
Kinél gazdagb Király ackor nem vala,
Annac lakó0 hellye Sardisban vala,
Arannyal Pactolus által folly vala.
A Tenger két felét hogy igy meg haita,
El indita hadát Assyriára,
Aszt is meg haitani kéuánta vala,
Kinél szeb Tartomány nagy fõld nem vala.

Abban vagyon az nagy Babylonia,
Kinec mi voltáról soc irás rakua,
Cyrus ideyébe vólt szeb formáya,
Hogy nem soc üdõuel annac vtánna.

A királlyi fõ hely volt Mediaba,
Ecbatana neue Várasnac vala,
Hozà Cyrus onnat az Persiaba,
Holot néki Várost Susát valasztà.

A Coaspes vize megyen mellette
Kibõl, valahoua à Király menne,
Italára vala nékie vize,
Aszt Eoszuérec vonszác Ezûst edénbe.

Négy szekeret arra czak tartnac vala,
Kic Ezûst hordóckal valánac rakua,
Assyriabais Cyrus igy iútà,
Hogy à Gìndes vizét el érte vala.

Akarà el kelni gazloba raita,
Maga nagy Haiós víz és sebes vala,
A Nap szent louait néki nodità,
Kiket à sebes viz el czapot vala.

Nagy erõssen Cyrus raita haraguéc,
Hogy illyen Királlyon ez szégyen eséc,
Tõlle à szegény viz fenyegettetéc,
Hogy térdig sem érne, ollyà tétetnéc.

[p 0012] Azért ot Táborát ám le szállítà,
Egész Esztendeig Gindest ásatà,
Negyed fél száz részre à vizet osztà,
Azzal czak hatalmát õ mutogatà.

Babiloniahoz immár el iútà,
Kic õtet az mezõn kûn váryác vala,
Belõllis iò móddal készûltec vala,
De Cyrus nálloknál hatalmasb vala.

Azért õket gyorson meg fútamtatà,
Es mind à Városig rutúl vágatà,
Város soc éléssel meg rakua vala,
Mondhatatlan erõs falais vala.

Az Eufrates penig által foly raita,
Kibõl à be szorúlt nép iszic vala,
Cyrus nagy sokáig üle alatta,
De végre ecképpen gondola rólla.

A viz à Várasba hún be foly vala,
Népénec egy részét oda állatà.
Mingyarást rohánna néki meg hagyà,
Mihelt az Eufratest apályon látnà.

Az Várason felûl à mely Tò vala,
Kit régen Nitocris ássatot vala,
Annál is nagyobbat õ kezdet vala,
Hogy osztán az vizet abba boczássa.

Szántalan sokaság aszt ássa vala,
Azért nem sokára el készûlt vala,
Az Eufratest abba be võtte vala,
Addég az Városnál meg szállot vala,

Rohanánac ottan be à Városba,
Cyrus is ot terme, népét nogattya,
Városbeli népnec Innepe vala,
Ackor is vigadnac, tántzolnac vala.

[p 0013] Mint hogy az Varos is igen nagy vala,
Hamar à dologba hir nem lõt vala,
Az Váras falához õk biznac vala,
Azért czak semmit sem vigyáztac vala.

Cyrus elõt azért õk fútnac vala,
Ki nékic népéuel inokban vala,
Az tántzot mind addég sem hattác vala,
Az még Cyrust raitoc nem láttác vala.

Babyloniához Cirus igy iúta,
Ki Assyrianac fõ hellye vala,
Az Massagétákra onnat indula,
Az Araxessen túl kic laknac vala,

Soc ok Királt abban viseli vala,
Ember felet magát alittya vala,
Iò szerenczés voltát minden hadába,
Gyõzhetetlen népét és láttya vala,

A Massagétákra azért indula,
Királlyoc azoknac ackor nem vala,
Czac az elõdedin mert meg hólt vala,
Felesége neue Tomyris vala,

Fia Spargapises egy marat vala,
Ki noha immár emberkorba vala,
Mind az által Annya paranczol vala,
Eo penig Annyánac Hadnagya vala.

Gondolkodéc azért Cyrus magába,
Mint lenne iob módgya kezdet dolgába,
Eo elõb mehetne rauazsagában,
Végre igy végezé gondolattyába.

Királyne aszszonhoz kõuetet kûlde,
Ki által magánac õtet kéresse,
Okos aszszony érté mi kel nékie,
Azért illyenképpen néki izene,

[p 0014] Media Királlya ettõl meg szûnnyél,
En reám te semmit ne tõrõkedyél,
Mert ki tudgya téged mi szerencze lél,
Dolgot hazayába rosz, à ki nem lél.

Még békéuel mehetz te országodba,
Hadgy békét nékûnk it az mi Hazánkba,
Vagy ha térni akarsz szegény Getákra,
Ha mi talál, ves czak bolondságodra.

De természetedet értettem s` tudom,
Nyughatatlan elmed tenéked vagyon,
Az telhetetlenség is benned vagyon,
Azért vegyed nékem illyen tanáczom.

Im en hatráb szálloc be Országomba,
Iõy által à vizen en határomba,
Vagy en által megyec te birtokodba,
Vgy osztán végezzûnc kéuanságunkban.

Tanáczkozéc Cyrus nagy sokat rólla,
Iob az ketõ kõzzûl hogy mellyic volna,
Szegény fogoly Craesus arra tanáczla,
Hogy õ kellyen által inkáb azokra.

Mert Királyne aszszony ha által iõhet,
Es minden hadáual ha reád kelhet,
A szerencze raitad hogy ha mit eithet,
Ottan ez darab fõld tõlled el kelhet.

Te penig à vizen túl annyit nem nyersz,
A mennyit czak kõnnyen innét el veszthetz,
Szabad tanáczid kõszt ki mit szól ehez,
De az en tanáczom ez dologban ez.

Mikor által kelûnc az Araxessen,
Egy napi iáro fõld mennyûnc bellyebben,
Keueset és roszszat hadgy ot népedben,
Bort is hadgy azockal élést is bõuen.

[p 0015] Aszt mikor meg láttyác à Massagetác,
Czak à keués népét õk meg vtállyác,
Etelnec italnac magokat adgyác,
Eomagoc részegen magoc meg adgyác.

Az Craesus tanaczát Király fogadà,
Királne aszszonnac tudtára adà,
Ighireti szerént hátráb szállana,
Mert õ menne által be az országba.

Tomyris elõlle hàtráb el szállà,
Cyrus is kõltõzni hogy akar vala,
Halalát mint ha vgyan érzi vala,
Craesust à fíánac elõb aiánla.

Ez embert vgy tartzad, szeretõ fiam,
Ha en ide halnéc, mint en tartottam,
Meg maradgy tanaczán mindenkor bátran,
Kitõl én immáron sokat tanóltam.

Szerencze nem tudom mostan mint szolgál,
Hogy ha ot tapasztal engem à halál,
Ne veszszûnc egyszer smind, eregy Craesussal,
Viszsza Persiába az te hadaddal.

Cyrus ezenkõzben el kászolodéc,
Minden ereyéuel által kõltõzéc,
Mikor az vizen túl éiyel alunéc,
Illyen álom ackor tõlle láttatéc.

Histaspesnec egy iffíu fia vala,
Húsz esztendõs, neue Darius vala,
Olly nagy szárnyát annac látà álmában,
Asiát, Europát hogy ki be fognà.

Fel keluén Histaspest ottan hiuatà,
Czac titkon magánac és igyen szóla:
Az Isten ennékem ma tudnom adta,
Hogy fiad Darius el arúlt vólna.

[p 0016] Azokáért mentést meny oda haza.
Es mind addég légyen te fogságodba,
Még ismet meg térec Persiába,
Hogy tõrûént látassac ackor reáya.

Sõt inkáb az álom ielenti vala,
Hogy iffiu Darius lenne Királlya,
Egész Asiaba nem soc vártatua,
Mert fia Cambises hamar el halna.

Felele Histaspes: az táuol légyen,
Valaki tamadgyon hogy Király ellen.
Ki ha találtatic, meg hallyon menten,
Feyénec kegyelem semmi ne légyen.

Te nálladnál nem vólt nékûnc iob Wrunc,
Te vtánnad Persác mi Wrac vagyunc,
Az Medus Wrakon most wralkodunc,
Edes Attyánc vagy te nékûnc, nem Wrunc.

Bár azért el mennyec en Persiába,
Meg fogom fiamat õnõn házába,
Es mind addég tartom tenéked fogua,
Az mig à Iupiter hoz téged haza.

Buczuzuán Cyrustól azért meg tére,
Cyrus penig bellyeb egy nappal méne,
Ot hagyuán népébe meg viszsza tõue,
Az mint Craesussal el vala végezue.

A Királynénac is hada fen vala,
Kit õ három részre osztatot vala,
Az eggyic részénec fía Hadnagya,
Két részét mellette tartotta vala.

Látuán Spargapises à keués népet,
Rea méne, és mind le vága õket,
Látuán à soc iò bort, és à kész étket,
Hozzà telepité az sereget.

[p 0017] Vigan észnec isznac nem gondolkodnac,
Attác õ magokat az erõs bornac,
Részegec minnyáyan már hogy valánac,
Ottan raitoc terme népe Cyrusnac.

Részegekbe sokan le vágatánac,
De még annál tõbben el fogatánac,
Részegec valánac nem víhatánac,
Esénec kezében azért Királynac.

Tomyris hogy hallà ez veszedelmet,
Es hogy Spargapises is foglya eset,
Igen boszszonkodic hogy ez igy eset,
Azért kûlde Királynac ily leuelet.

Vérbe telhetetlen te keuély Cyre,
El ne hid magadat hogy ez igy eséc.
Meg od inkáb magad raitad ne esséc,
Es viszsza à kõlczõn ne forditasséc.

A bor ereyéuel nem vitézséggel,
Verted meg népemet czak részegséggel,
De en veled viuoc emberségemmel,
Ha semmit nem gondolsz iò intésimmel.

Meghis kérlec inkáb téry viszsza innét.
Meg engedec hogy igy vesztéd népemet,
Boczásd el békéuel en gyermekemet,
Vélle egyetembe fogoly népemet.

Mert eskûszõm à fényes napra,
Az Massagetáknac az õ wrokra,
Nem boczátlac vélle az más világra,
Sõt elég vért tõltõc egyszer torkodba.

Nem gondola semmit Cyrus ez szóckal,
Vélé dolgát lenni Aszszony állattal,
Eo penig szembe vit soc Királyockal,
Azért à leuelet võué czúfsággal.

[p 0018] Spargapises hogy meg iozanúla,
Magát fogua látuán czodállya vala,
Kezét meg boczássác kõnyõrget vala,
Es leg ottan magát meg õlte vala.

Királne hogy hallà fía halalát,
Nem álhatà touáb nagy boszszuságát,
Cyrusra indità mingyárt táborát,
Vitéz eszes módon rendelé hadát.

Leg elõl állatà à nyilassokat,
Számszériyesseket, Parittyássokat,
Azoc vtán penig à dondar hadat,
Alittya Cyrusis erõssen magát.

A nyilasoc azért igen lõuénec,
A Cyrus hadából sokat veszténec,
Végre à lantzára, Kardra kelénec,
Ot vgyan valóba emberkedénec.

Eggyic fél is futni nem akar vala,
Mert az hasznos futást szégyenli vala,
A soc vér patackal kõztõc folly vala,
Cyrus is seb miat el veszet vala.

Látuán aszt à Persác meg futamánac,
A kic futhatánac el szaladánac,
De nagyob részére mind el hullánac,
Foglya czak keuesen sem akadánac.

Cyrus testét Aszszony meg keresteté,
Es egy tõmlõ vérbe be meriteté,
Vérrel ki nem gyõzél soha telni bé,
Erd meg, vgymond vélle, immár tellyél be.

Igy fizeté Aszszony szegény Cyrusnac,
Es eleget is tõn fogadassánac,
Ennyi hasznát véué Cyrus Craesusnac,
Meg adà az fatzot Craesus Cyrusnac.

[p 0019]

MASODIC RÉSZÉBE Cambises Királynac visselt dolgai, czoda bolondoskodási, kegyetlenkedési, és halála.

CYrus Scytthiaba hogy igy el vesze,
Cambises lõn Király mingyárt hellyébe,
Attya természeti nem vala ebbe,
Sem had viselésbe módgya és esze.

Veszteg mind az által hogy ne heuerne,
Soc tartományokból nagy hadat gyûte,
Kiuel Aegyptumra végtére mene,
Hogy õ is határát azzal teryezsze.

Király Psammenitus ackoron vala,
Egyptumba mikor Cambises iutà,
Psammenitus készen õt várya vala,
Azért Cambises is melléye szállà.

Más nap az viadal mind estig tarta,
Kiben nyertes vala Cambises hada,
Psammenitus népe Memphisbe fúta,
Vala erõs Váras ez Egyptumba.

Odais kõuetét Cambises kûldé,
Ki magoc megadnác, szép szóual incze.
De azoc le vágác mind izrõl izre,
Azért Király méne mingyárt Memphisre.

Tized napig Várast alig vitatà,
Magát Cambisesnec az is meg adà,
Psammenítus Király kézben akada,
Ki hat esztendeig országlot vala.

Birodalmát Király el võtte vala,
Tõbbel eggyût fogua õt tartya vala,
Memphis piatzára ki kûlte vala,
Alhatatosságát hogy meg visgállya.

[p 0020] Az piatzon tõbbel ül egy fal alat,
Nagy vas lántz le nyomta szegénnec nyakát,
Király le vonatta drága ruhayát,
Rab módra nyirette fel az õ hayát.

Vala nyauallyásnac egy leankaya,
Annac is hátára Tõmlõt adatà,
Es tõb leanyockal kûlde à kútra,
A tereh szegénnec szokatlan vala.

Látuán azonmenni ki ki leanyát,
Ki ki vgy kesergi nagy nyauallyáyát,
Psammenitus látuán az õ leanyát,
Nem szóla, le sûté az ortzayát.

Azomba à fíát láttya hogy hozzác,
Kezét hátra kõttéc, tõbire vonszác,
Két ezer Wr fiual hogy le kontzollyác,
Eo czak sem suhaita, à tõbi sirnac.

Harmadszor tõrténéc hogy egy baráttya,
Kinec iauát haidon õ võtte vala,
Minden iauaitõl fosztua kuldúlua,
Aszt latuán erõssen iaigattya vala.

Cambises aszt haluán kérdeti vala,
Miért az leanyat nem szánta vólna,
De sõt à fíát sem siratta volna,
A barattyán penig iaygatot vólna.

Psammenitus monda, mond meg kírálynac,
Az en nyauallyáim sockal nagyobbac,
Hogy nem mint tõllem siratathassanac,
Semmi siratás nem elég azoknac.

Iól tõt barátomat de mikor látnám,
Hogy széllel kuldúlna meg nyomoroduán,
Ki nem régen vala nagy kazdagságban,
Ennékem vgy tettzic méltán iaigatam.

[p 0021] Király ez válaszon el álmelkodéc,
Elõtte Craesus is fel foházkodéc,
Cambisestõl hóltig el tápláltatéc,
Vélle à szerencze de végre botléc.

Mert el hiuén magát à szabadságba,
Mellyet Király néki engedet vala,
Partot Király ellen ütni akara,
Kiért eséc szõrnyû halála.

Király egy Bikánac vérét véteté,
Es vélle melegen fel hõrbõlteté,
Melly el folyuán testét, szõrnyen meg õlé,
Arultatassánac ily hasznát véué.

Cambises Memphisbõl mene Sainba,
Az Amasis teste ki ássatnia,
Kit mikoron õ fel ásatot vólna,
Rettenetes képpen verette vala.

Amasisra Király nagy boszszús vala,
Hogy leanyát néki nem atta vala,
Az hadnak is eggyic oka az vala,
Az testét végre meg égette vala.

Immár mind kezében Egyptum vala,
Vy had inditásra magát gondola,
Mert Carthagorais igen tõr vala,
Az Nap Papyárais szándéka vala.

Arabiaban az Szereczéneket,
Nem feleitheti el gazdag hireket,
Egyszers mind illy három hadat emleget,
Attyát meg haladni az igyekezet.

De Cyrus ereyét mersekli vala,
Hadát ahoz képest indittya vala,
Cambises valamit el gondol vala,
Mind véghez viheti aszt tudgya vala.

[p 0022] Carthagora azért viszi ereyét,
Az Nap Papya ellen louag seregét,
A Szereczenekre vduara népét,
Három részre igyen rendelé népét.

A Szereczeneknec meg kimlésére,
Kõuetség szin alat onnat ereszte,
Ayándékokat is Királynac szerze,
Hogy már baratságot õ vélle vetne.

Az ayándéc penig egy Kõntõs vala,
Egy arany lántz, egy arany peretz vala,
Egy tonna kenet , egy hordo bor vala,
Mellette à Kõuet igy szóllot vala.

Az nagy Király keuán barátod lenni,
Es akart általam meg látogatni,
Ez ayándékockal téged tisztelni,
Kikben szokot othon õ gyõnyõrkõdni.

A Szereczen Király de tudgya vala,
Hogy kimec vólnánac iól érti vala,
Cambises erkõlczét hallotta vala,
Azért kõueteknec igy felelt vala.

Nem azért boczátot Király titõket,
Auagy hogy igen bõczûllyen engemet,
Auagy hogy keuánnà egésségemet,
Hanem hogy keuánnya inkáb fõldemet.

Azért tis hazudtoc, mert kimec vattoc,
Hamis Istentelen ember Wratoc,
Hogy az mássét igyen szomyuhozzátoc,
Kiktõl soha nem vólt semmi bántástoc,

Ez iyat vigyétec azért nékie,
Es à mikor lészen annyi ereye,
Hogy annac idegyét õ fel vethesse,
A szerenczét ide ackor késércze,

[p 0023] Hálát adgyon penig az Isteneknec,
Hogy vagyon minékûnc Szereczéneknec,
Nem keuánnyuc fõldét egyéb nemzetnec,
Mert tû is mi tõllûnc retteghetnétec.

Eszt monduán le veté az iy idegét,
Czudállya à Kõuet temérdekségét,
Szereczen Királynac õ nagy ereyét,
Rettegue halgattya kemeny beszédét.

A Kõntõst is véuén Király kérdezi,
Mire valo vólna. kiczoda szõui,
Kit hogy meg beszéllé à Kõuet néki,
Király is viszont igy felele néki.

Az czalárd embernec czalárd ruháya,
Benne álnoksågát reytezue tartya,
Hogy az arany lántzra kérdezue iúta,
Kõtõzni valónac alittya vala.

Erõsbec it, mondà, énnállam vadnac,
Es à tõmlõtz felé õk ballagánac,
Holot à soc foglyoc à kic valánac,
Nagy arany lántzockal kõtue valánac.

Mikor mind ezeket meg láttác vólna,
A Kimec buczúzuán meg tértec vala,
Cambisesnec mindent meg mondtac vala,
Kin õ nagy erõssen haragut vala.

Azért az orába vtra indula,
Sem élést nem szerze à hoszszu vtra,
Sem még õszue gyûlne hadát nem vára,
Hanem menten méne bolondsagába.

Thebas várossába mikoron iúta,
Eotuen ezert hadából ki választa,
Kiket az Ammonra mingyárt boczátà,
A Szereczénekre méne õ maga.

[p 0024] De még czak keueset mehetet vala,
Hogy minden élésse el fogyot vala,
Sem kenyér sem barom immár nem vala,
Meghis elõb õ siet vala.

A Had czak gyõkérrel lakozic vala,
Egy más elõt à fûuet kapyác vala,
De hogy à homokot el értéc vala,
Affélét is már nem kaphatnac vala.

Azért kõsztõk nyilat vonszanac vala,
Es minden tizedet meg észnec vala,
Egy mást végre eddég meg õttéc vala,
Hogy alig iõhete harmada viszsza.

Az Ammonra penig boczátot hada,
Dasis városához hogy iútot vala,
Nagy széluész hertelen támadot vala,
Es mind à homokba vesztenec vala.

De Carthagorais kiket kûld vala,
Mind Feniciaban lakoznac vala,
Frigyec Carthagoual azoknac vala,
Eoket azért Király meg hatta vala.

Hadáual Cambises azért igy iárà,
Mindent bolondságból mert indit vala,
De végre vgyan meg bolondult vala,
Hogy az Apis Istent meg õlte vala.

Ez az Apis penig egy Tino vala,
Fekete, homlokán egy kis hóldossa,
Sas Keselyû képe az hátán vala,
Az Egyptomiac imádgyác vala,

Azért elõ hozni Cambises hagyà,
Kit mingyárást farba vgy Czapot vala,
Hogy fél fara éppen le szakat vala,
Végre meg rothada, és meg hólt vala.

[p 0025] Bolondoc nem illyen vgymond az Isten,
Hogy oktalan állat képû õ legyen,
Sem hússa sem vére Istennec ninczen,
Auagy verességet hogy õ érezzen.

De az Papokat is gyorson kapatà,
Raitoc soc marok veszõt szaggattatà ,
A kic néki Innepet ûlnec vala,
Sokakat azokban is le vágatà.

Még Memphisbe léuén egy álmot láta,
Mint ha Persiából Posta iõt vólna,
Ollyan hirt õnéki ki hozot vólna,
Hogy Persiát õ meid el foglalta vólna.

Attyafia néki ez penig vala,
Boszszuyába kûltevala czak haza,
Két vyra az iyat hogy vonta vala,
A szereczen Király kit kûldet vala,

Az álmon Cambises igen busula,
Mert az birodalmot õ félti vala,
Azért õ Prexaspest haza választa,
Cancellariussa ez néki vala.

Dolgát azért vélle kõzlõtte vala,
Kinec hûségébe kétes nem vala,
Ki hogy haza iútà Susa várába,
Smerdet titkon mingyárt meg õlte vala.

Azomba Király is el bolondula,
Noha tellyes esze soha nem vala,
Nagy kegyetlenséget népén üz vala,
De attyafiát is nem szánnya vala.

Eggyetlen egy Eoczét meg õletteté,
Eo magtalanságát meg nem tekinté,
Azzal is Országát meg kesserité,
Ismet illyen dolog czak hamar éré.

[p 0026] Két Húga õnéki igen szép vala,
Eggyiket el venni akarya vala,
Tõruénnyel meg látni elõb keuana,
Fõ Tõruény teuõit azért hiuatà.

Vólnaé olly tõruény kérdezi vala,
Ki Húgát el venni sabaddà hadgya,
Az Tõruény teuõc mint hogy félnec vala,
Eszesen igy néki feleltec vala.

Ollyan Tõruént, Király, mi nem találunc,
Réghi tõruényeket nóha fel hányunc,
Hogy à kiuel egy test, és egy vér vagyunc,
Aual szabad légyen minékûnc hálnunc.

Mind azon által egy Tõruény aszt tartya,
Hogy à Persíai Király szándéka,
Nékie mindenkor tõruénye vólna,
Valami tettzenéc, mind szabad vólna.

Eggyic Húgát azért Király el véué,
Meg vnuán czak hamar aszt, ám meg õlé,
A másikat ismet hellyébe véué,
Aszt is nem sokára vtán ereszté.

Ily latorságokat õ miuel vala,
Háza népét gyakran õleti vala,
De az Wrackal is vgy bánic vala,
A bolond latorság mert birya vala.

Cancellariussa Prexaspes vala,
Az fia peniglen fõ Pohárnakya,
Egyszer Király tõlle kérdezi vala,
Az Wrac felõlle ki ki mit szólna.

Felele Prexaspes minden iót szólnac,
Czak hogy részegesnec keuessé tartnac,
Attyádnális iobnac téged alitnac,
Mert Wra vagy immár mind Egyptumnac.

[p 0027] A Veres Tenger is te birtokodba,
Kinec eggyiket is Cyrus nem birta,
Craesus is ez szókat mind hallya vala,
Azért õ is hozzà igyen szólt vala.

Ennékem te felseged meg boczássa,
Attyád felségedet még meg haladta,
Mint kinec még nincz ily hatalmas fia,
Mint õ felségedet vtánna hatta.

Haluán aszt Cambises igen õrûle,
De más felõl rakua méreggel szûue,
Vala nagy haragya à Prexaspesre,
Wraktól hogy vólna részeges neue.

Prexaspesnec azért haraggal monda,
Lásd meg hogy ha igaz az Wrac szaua,
A hún ál à fíad ámaz aytóba,
Iò bizonság lészen õ ez dologba.

Mert hogy ha à szûuet lõni találom,
Minnyáyan hazuttoc bizonnyal tudom,
De igazat mondtoc ha nem találom,
Es bár bolond neuem nékem maradgyon.

Azomba meg húzà erõs Kéz iyát,
Vgy találà lõni Prexaspes fíát,
Hogy fel hassitatuán mingyárt az iffíat,
A szûuén leléc az nyilnac à vasát.

Nagy katzagua, hiszem találám, monda,
Látodé, hogy hamis az Wrac szaua,
Nállamnál iob lõuõt kit láttál vólna,
Isten sem lehet iob, Prexaspes monda.

Craesus mind ezeket hogy látta vólna,
Rólla lágy beszéddel incze gondola,
Mikor azért egyszer el keszte vala,
Eo hozzà is mingyárt nyilat ragada.

[p 0028] Elõlle Craesus is gyorson ki futa,
Kapnác, és meg õlnéc meg paranczola,
De mint kic erkõlczét iól tudgyác vala,
Nem bántác, hanem czak el dugtác vala.

Illyen reménységec mert nékic vala,
Hogy Király még Craesust látni kéuánna,
Es ackor aszt meg is ayándékoznà,
Aki õtet néki elõ hozhatnà.

Egykor azért Király m meg keuánà,
Mellyet à szolgai hogy láttác vala,
Hogy még Craesus élne meg mondtác vala,
Aszt bizony õrûlõm, Cambises mondà.

De az ki miat él, bizony meg bánnya,
Es azokat mind meg õlette vala,
Illy kegyetlen bolond Cambises vala,
Kiért az Ország is gyûlõli vala.

Azért mig eképpen bolondoskodic,
Persiatól meszsze Egyptumba lakic,
Két Mágus attyafi õszue eskeszic,
Parizites eggyic, Smerd vala másic.

Módgyoc penig abban imillyen vala,
Eoczét Cambises meg õlette vala,
Kit azért keuesen czak tudnac vala,
Es felette igen szeretnec vala.

Láttyác vala Király magtalanságát,
Smerdnec tudgyác vala nagy iámborságát,
Vgyan váryác vala Király halálát,
Hogy néki adhatnác az õ istápyát.

A két Magus penig iól tudgya vala,
Hogy à Cyrus Smerdgye el veszet vala,
Mert Prexaspes õtet meg õlte vala,
Egy mással azért õk végesztec vala.

[p 0029] Patizités ackor nemes Susába,
Király táuol léuén, Hely tarto vala,
Eoczét azért Smerdet rà võtte vala,
Az igaz Smerd hellyén magát mutatnà.

Postákat is széllel hamar boczáta,
Kic kõzzûl egy Egyptumban is iúta,
Hogy minden rendeknec meg paraczollya,
Smerdet nem Cambisest minden halgassa.

Király Egyptumban mikor aszt hallà,
Véli vala Prexaspes el arúlta,
Smerdet talám õ meg nem õlte vólna,
Mert más Smerdet lenni õ nem túd vala.

Király azért gyorson, Prexaspes, mondà,
Hallodé, mit mondot ot kûn egy Posta,
Igy iártálé hiuen el à dologba,
A mellyet te reád en bisztam vala.

Felele Prexaspes Királynac, s` monda,
Ne féllyen felséged Smerdtõl bár soha,
Mert abban hû vóltam en à dologban,
Es en tõttem õtet koporsoyában.

Boczás el valakit azért én velem,
Hogy à Postát néked en meg érhessem,
Felseged is tõllem mindent meg érczen,
Ezennel meg látod hogy semmi lészen.

Meg hozác à Postát Prexaspes monda,
Láttade te ember Smerdet Susába,
Felele à Posta, en nem azólta,
Az miólta Király ide indula.

A Hely tarto kûldõt engemet ide,
Tõb Országokrais mind el kûldeze.
Cambises aszt haluán vgy meg iyede,
Hogy sokáig nem lõn néki meg szine.

[p 0030] Végre hogy meg iõue esze, kérdezi,
Kiczoda fog tehát az à Smerd lenni,
Felele Prexaspes, fogom értení,
A Magusoc akarnac partot ütni.

Mert à Helytartónac vagyon egy Eocze,
Okos iffiu legény, és Smerd à neue,
Eoczédhõz hasonlo képû mindenbe,
Czak hogy à fél fûle el vagyon metzue.

Király hogy aszt hallà, el álmelkodéc,
Es ottan az álom szûuében õtléc,
Az eocze halalán igen bánkodéc,
Hogy igy à neuekben meg czalatkozéc.

Nagy buában azért lóra fordúla,
Susa felé gyorsan hadát indità,
Fel ültében kardgya ki eset vala,
Eppen az ágyékán által ment vala.

A seb miat mingyárt meg szédûlt vala,
Mint hogy az elõt is Kórságos vala,
Méghis azért loua hátán ül vala,
A mint mehet vala és megyen vala.

Fel tekintuén egyszer egy Várast látà,
Mi légyen à neue kérdezi vala,
Ecbatana neue mondottác vala,
Ottan annál inkáb el szedûlt vala.

Mert mikor halálát egyszer tudatna,
Az iõuendõ mondo aszt mondta vala,
Hogy Ecbatanaba lenne halála,
Azért Mediaba nem megyen vala.

Ollyan neuõ Város mert kettõ vala,
Eggyic Mediaban à fõ hely vala,
Másic Syriaban, hól meg hólt vala,
Kit lenni Cambises nem értet vala.

[p 0031] Hogy azért el éréc à Várost, monda,
It kel Cambisesnec im meg halnia,
Az vtán czak hamar ot meg hólt vala,
Hét esztendõt tõltuén Királysagába,

HARMADIC RÉSZE.

Az Két Magusnac meg õletésse. Dariusnac czuda képpen valo Királlyà léte, Babyloniánac viszsza véuésse, Scytthiara menésse, szerenczétlensege az had viselésbe, és halála.

CAmbises magtalan hogy igy meg hala,
Az Eocze is penig el veszet vala,
Patizites Magus à Persiaba,
Az Eoczéuel Smerdel férkezet vala.

Reáya Cambises fel készûlt vala,
De szinte vtában õ meg hólt vala,
Az Smerd el vesztét is nem hiszic vala,
Azért õk à Magust tisztelic vala.

Mert Prexaspes igen tagadgya vala,
Hogy à Cyrus Smerdit meg õlte vólna,
Sõt nem õlte vólna, aszt vallya vala,
Azért à teuélygés innét lõt vala.

De hogy hét Holnapot à Királyságba,
El tõlté Magus Smerd nemes Susába,
Végére menénec à nyóltzadikba,
Hogy õ nem à Cyrus fía Smerd vólna.

Egy fõ Wrnac neue Otanes vala,
Elsõ gyanakodo benne ez vala,
Mert soha az Várból ki sem iõ vala,
Sem be az wrakban nem hiuat vala.

[p 0032] Otanesnec vala egy szép Leánya,
Cambises ágyasa, neue Phedima,
Othon Persiaba kit hagyot vala,
Mikor Egyptomra haddal ment vala.

Aszt is Smerd magánac foglalta vala,
Es éiyel gyakrabban aual hál vala,
Otanes ez által meg tudta vala,
Patizites õcze hogy az Smerd vólna.

A Cyrus fiánac file meg vala,
De annac à Smerdnec eggyic nem vala,
Végre Prexaspes is ki mondta vala,
De mingyárást magát meg õlte vala.

Heten azokáért à fõ fõ Wrac,
Otanes, Gobrias, fel támadánac,
Intafernes neue az harmadiknac,
Megabizus neue negyedic Wrnac.

Aspatines vala az õtõdiknec,
Hidarnes, Darius à hetediknec,
Ezeknec mind heten eggyez értelmec,
Támadást Smerd ellen hogy õk tegyenec.

Indulánac gyorsan be az vduarba,
Királynac ielentic hogy dolgoc vólna,
Ki ki mint Wraknac vtat ád vala,
Végre be iutánac à Palotába.

Bellyeb is hogy menni akarnac vala,
Az õrõzõk õket nem hagyác vala,
Ben mi dolgoc vólna kérdezic vala,
Az Wrac egy másnac intettec vala.

Am heten egyszersmind kardot rántánac,
Es az õrõzõkhoz õk czapkodánac,
Azokat le váguán bellyeb nyitánac,
Eggyût à két Magus hát tanáczkoznac.

[p 0033] Látuán az Wraknac véres Kargyokat,
Véres ruháyokat, véres karyokat,
Kapác õk is gyorson szokot Kardgyokat,
Iyokat. nyilokat, és lanczáyokat.

Azokáért õszue czoportozánac,
A nyillal keueset forgodhatánac,
Eggyic à lánczáual az eggyic Wrnac,
Tzomyán sebet eyté, szemén másiknac.

Az másic az iyat el vette vala,
Es az ágyas házba szaladot vala,
Semmi világosság kiben nem vala,
Darius, Gobrias inába vala.

Darius à Magust torkon ragadà,
Iò falka ideig ben mind vgy tartà,
Mert à setét házba nem láthat vala,
Gobriást talállya azon fél vala.

Gobrias aszt látuán, mit halgatz, mondà,
Mert tégedet féltlec, Darius mondà,
Felele Gobrias, ne gondoly arra,
Ha raitam menneis által à száblya.

Gyorson azért néki à Handsárt rántà,
Szerenczére melyben szinte találà,
A másikat addég mig õ ki iútà,
Hát immár az tõbbi it kûn le vágta.

Feyét mindeniknec el szedtéc vala,
Es za Várban széllel hordozzác vala,
Czodára mindennec mutattyác vala,
A két sebes Wrat ben hattác vala.

Az õte peniglen gyûlést tétete,
Hogy à Feyedelemségrõl végezne,
Otanesnec ebben más vala esze,
Azért à gyûlésbe õ ben nem üle.