BORNEMISSZA PÉTER: MASIC RESZE AZ EVANGELIOMOKBOL VALO TANVSAGOKNAK 0102


Màs Predikacio azon EVANGELIOMBOL.



Ioannis 2.

Es harmad napon menyegz4 lõn Galileanac Cana neuö warasaba. etc.


ELSÕ Predikancionkban mondûc hogy most kiuáltképen czac az hazassagrol lenne beszedûnc, Kirõl mondam hogy hat rendbeli dolgot adnéc elõtõkben.

Harmat meg halottûc.

Elõszer az Hazassagnac drága vóltat.

Másodszor minemû hazassagbeli szõmélyec illenec õszue.

Harmadszor mint kel Isten szerént azt el kezdeni.

Immár most tanullyûc meg az harmatis, kõuetkõzic azért az negyedic tanusagûnc.

A NEGYEDIC TANVSAGROL.

Az hazassagnac okairol.


Az kegyelmes wr Isten semmit oknelkûl nen szerzet, hanen nagy bõlczen mindeneket iòvégre szerzet. Miért hogy kedig à hazassag mi7denec kõzet fõb es tisztesegesb dolog, ezt is nag szép ieles okokért szerzette õ sz felsege. A sz. irás kiuáltképen négy rendbeli okat agya elõnkbe.

1. Elõszer, Egymásnac segitsegere,

2. Másodszor, magzatoknac szaporodasara.

3. Harmadszor fértelemes életnec el tauoztatasara.

4. Negyedszer, az Chrisztussal velo [!] egyesûlesûnknec példazattyara, Kikrõl rendel szóloc.

ELSÕ oka az hazasságnac, Hogy à ket hazas egyic az másiknac segitseg lenne mindenekbe: Magzatoknac szûleseben, azoknac fel neueleseben, oktatasaban, tanyitasaban, ez világi eletyeknec be takaritasaban, annac õrzeseben, es szaporitasaban, Betegsegekben valo szolgalatban, banatyokban valo vigasztalasban, gonosz szerenczeieknec es kár vállasoknac kõnyebsegeben, hogy mind ezekbe es èffelekben egyic az másiknac segitseg lenne. Ez hogy igaz legyen õmaga errõl az WR Isten ezt monda Gen: 2. Nem io hogy az ember egyedûl [p 0103] legyen, Segitõt czinallyun20c õneki, ki kõrnyûle legyen, Es azért az WR Isten az óldala czontyabol álkottya az aszonyi allatot, hogy az, minden dolgaba mellette valo tarsa lenne õneki, Nem az feiebõl, hogy feie lenne, sem az talpabolhogy meg tapodna, es semminec tartana, hanem az óldala czontyabol, hogy óldalul mellette vgy lenne mint õ czontia, õ teste es vére, hogy wranac nem kûlõmben mi7t szinte õmaganac szeretettel szolgalna mindenekbe.

Nem hiyaba mondgya azért à bõlcz Salomon: Iay az egyesnec, az az: Iay annac à ki czac egyedûl él, es nincz segitõ tarsa. Mert miért hogy az bûnõs emberi nemzet soc nyaualyaul naponként meg terheltetic, semmi nekûl inkáb nem szûkõlkõdic, mint vigaztaló tarsa, iay annac, mert naponként annac sziue kûlõmb kûlõmb bu miat meg nehezûl, es czac kin annac élete. Viszontag az kinec Istenfelõ szerelmes hazas tarsa vagyon, à mindennap meg kõnyebiti wrat, à mint Salomon is mondgya Prouerb: 13. A kinec iámbor hazas tarsa vagyon, az iob az drága kõueknel, mert nyugszic azba az õ wranac sziue, es nincz fogyatkozasa az õ hazanac.

Azonképpen bódog az aszonyi allatnakis dolga, å kinec Isten szerelmes fériet adot. Mert az aszonyi allat miért hogy az firfiuból lõt, ollyan az firfiu nekûl mint à deréc test az fõ nelkûl, Látuán ezért az WR Isten az aszonyi allatoknac gyarlo es gyenge vóltakat, vgy rendelte hogy az firfiac lennenec feiec es elõttõc iaroc, hogy fõ nekûl idestoua ne szagudnanac, hanem meg esmernec az õ feieket, az õ czontyokat, az õ véreket, az azokhoz halgatnanac, azoknac akarattyaba iarnanac, es azoktul óltalmat, ruhazatot, eledelt, segitseget es tisztesseget varnanac, azoc mellet õkis tisztelkenenec, es diczekednenec. Ez az oka, hogy Isten azt monda, nem iò hogy az ember egyedûl legyen, hanem teremczûnc segitõt neki. Mert mind az ket fele fûkõs kûlõmb kûlõmb segitseg nekûl: Tehát mind ketten iaryianac el az õ tisztekben, az firfiu segitse feleseget, es az felesege megént segitse mindenekbe az õ fériet, mert valamellyic az õ dolgaba el nem iár, meg bûnteti azt az wr Isten. Kõnyõrõgienec mind ketten az wr Istennec hogy egymás [p 0104] szeretõc lehessetec, à mint szent Pál is int Eph: 5. Tû fériec, szeressetec à ti felesegteket, miképpen à Christusis szerette à szent gyûlekezetet, es õmagàt adta érõtte, hogy azt meg szentelne.

Ti felesegec å ti tulaydon férieteknec birtoka alat legyetec, mint az wrnac, mert à firfiu feie az aszonyi allatnac, mikeppen Christusis feie az szent gyûlekõzetnec. Ti fériec vgy szeressetec à ti felesegteket mint tulaydon testeteket, Å ki feleseget szereti õmagát szereti, mert senki soha az õnnõn tulaydon testet nen gyûlõlte, sõt inkáb neueli, es taplallya azt, miképpen az WR à szent gyûlekõzetet. Ez azért elsõ oka az hazasságnac, hogy az ket szõmély egyic az másiknac segitseg lenne minden testi es lelki szûksegekben, kire à kinec gondgya nincz még az pogannal is alab valo 1. Tim: 5.

Atkozot emberec azért azoc, az kic vezteg heueresre, tunyasagra, es czac testi tobzodasra es lator buyasagra adtac õmagokat, es czac azért nem hazasodnac meg, hogy egy másnac segitsegere ne lennenec kõtelesec, es hogy se felesegere, s haza nepére neleñe semmi gondgyoc, hanem czak kõnyen szabadon szagudhassanac minden batorsagban: meg itéli ezeket az WR. Es mind az által vgyan meg tudgya az Isten õket terhelni. Atkozottac azoc is kic tarsoc kiuûl veztegetic el marhaiokat, Vadnac penig soc henyelõc kic vgyan eszessegnec tartyac midõn koslatuan gondnekûl élhetnec. Illy vala THALES, az het gõrõg bõlczeknec egyikè, ki Solont meueti vala midõn fia halalan sirna, õmagát bódognac alituán hogy sem felesege sem gyermeke nem volna. Az papoc es baratoc is sokan ezért velic magokat bódognac. Maga azonba nem veszic ész3ekbe hogy lelkec is kinlodic geryedezesec miat, es testekben is socnyaualyat szenuednac, kikbe az iámbor hazas tars kõnyebsegekre es vigaztalasokra volna. Mert ketten kõnyebben birhattyac meg à mi reaioc támad. Ha egyic esic, à másic fel eméli, Kettõ hamaraban meg melegszic egynel. Eclesi: 4.

Ha czac az nehessegre kellene nézni. Tehát se szanczûnc, se hazat ne epitsûnc, setanulyûnc, se marhát ne gyûiczûnc, mert mind ezec elég buual, es sokszor hirtelen el vesznec. De à bolondóc am visellye bolondsagoknac terhét, az eszesec egy más segitsegeiért is tarsot keressenec magoknac.

[p 0105] Másodszor szerze az Isten az hazassagot magzatoknac szaporodassara, Mert nem akaria az WR Isten, hogy az emberi nemzet vgy szaporodnéc, mint az oktalan allatoc, kotlasbol, hanem szent áldomasabol, Azért az szertartast kéuánnya mindentûl à mint õmaga rendelte. Hogy ketten ketten lennenec, à mint iduõzitenc is mondgya Matth: 19. A ki kezdetben teremte, firfiuua es aszonyi alatta alkotta az embert, es ezt monda: Annac okaért el hadgya az ember attyat, es ragazkodic az õ felesegehez, es ketten lesznec egy testè, azért tõbbe nem kettõc, hanem egy test. Ezeket nem vgy teremte mint az oktalan allatokat, hanem az õnõn szõmélyére. Es meg álda õket, es monda õnekik: Gyûmõlczõzetec, es sokasodgyatoc, es tõlczetek be à fõldet. Kiknec szaporodasat nem czac è világi életért kéuánnya õ szent felsege. Hanem hogy oztan es ket hazas embertûl szûletet magzatoc kõzzûl, az õrõc életre valokat is rendelne, kiket az õ szent Fia à IESVS CHRISTVS wyonnan szûlne, viznec es szent léleknec általa, kiket meg wyitana az õ szent vére mosasanac ki hullassanac érdeméuel, es ki õket szent lelkeuel meg szentelne es wy életre hozna, kiket halottaibol fel támaztuán, az mennyország õrõc bodogsagos lakasara vinne, Holot oztan vége lenne è mostani hazassagunknac, hanme è hazassagnac gyûmõlczi ollyac leñenec mint az szent Angyaloc mind õrõckõn õrõcke, Matth: 22, Luc: 14.

Mind eleitûl fogua az szentec kõzõt czac ezért fõ képpen nagy bõczûletes volt az szent hazassag, Es ha valamellynec méhét be rekeztõtte az WR Isten hogy magzatyoc nen volt, azt õc nagy ostornac es szidalomnac tartottac, Ertuén hogy az hazassàgnac czac az magzatoc volnanac gyûmõlczi, es fõ vigaztalasi es gyõnyõrûsegi, mind ez világ szerént, mind à más világ szerént. Mert ez vilagon is à hazassagnac magzati kõzzûl támadnac minden rendbeli népec, nemessec, bõlczec, wrac, királyoc, vitezec, faluc, varasoc, es országoc, Es noha mindnyaiunknac meg kel halnunc, de az hiueknec az IESVS Christus által iò remènsegec vagyon, hogy ismeg minden gyermekeckel egyetembe fel támadnac, Ez világnac minden egyeb gyõnyõrûsegi el mulnac, de az hiueknec magzatyoc ez vtánnis õket [p 0106] mind õrõckè gyõnyõrkõttetic. Atkozot emberec azért azokis à kic ez drága gyûmõlczet sem keric sem ohaytyac Istentûl, hanem czac testi elmulando kéuansagokért, auagy gazdagsagokért agot es magtalanokat is felesegûl vesznec. Kic az õmagoc bolondsagokon sirnac meg végre.

De az Istenfélõ iámbor hazasoc, éyel nappal kériec az WR Istent, hogy az õ hazassagokat áldgya meg iò fiackal es iò leanyockal. Kiknec fel neuelesere es tanyitasara minden ioszagoknal nagyob gondot visellyenec, hogy szegényec az Istennec orszagabol ki ne rekedgyenec. Erõttec az wr Istennec gyakorta kõnyõrõgienec, halakat adgyanac, az mi attyanra, az hotnec agazatira, az tiz paranczolatra, az kõresztsegnec es az WR Vaczoraianac értelmére mindennap tanyitassanac, Asztal áldast reggeli es estueli imátsagokat, es szép enekeket tanullyanac. Es mihent ezeket eszeczkeiec leend, valami munkaczkara es fáratsagra szoktassanac, kikbõl az WR Istentûl lelki es testi áldomast vegyenec. Es az õ házi czelekedec mint egy szép tanulo oskola, vagy egyház ollyatenoc legyenec, hogy kibe óránként zõngedõzzõn az WR Istennec neue, es az õ fõlsege diczereti. Effeleknec áldomasokrol kedig szép dolgokat mond az szent Dauid Psal. a 28.

Bódogoc mindnyaian, kic félic az wrat: es kic az õ vtaiban iárnac.

Bódog vagy ackoron, es iol vagyon dolgod, mikoron élsz kezed munkaianac vtánna.

Az te feleseged ollyan à te hazadban, mint egy termõ szõlõ tûw, à te magzatid à te asztalod kõrnyûl, ollyanoc mint az olayfaknac fiatali. Imè igy áldatic meg à firfiu à ki az wrat féli.

Es megént más åldomasa imez az wrnac, hogy az te emlekezeted soc fõldre ki teried, es az, hóltod vtán is õrõckè meg marad, mert à te gyermekid hóltod vtán à te labod nyomdokat kõuetic, kic az WR Istent félic es diczeric. Es vtólso áldomasod, ki mindennel nagyob ez, hogy az te gyermekiddel egyetembe, mint az fényes nap az Istennec orszagába CHRISTVS mellet mi7d õrõcke fenleni fogsz, es az Istennec asztalanal, az az: az õ gyõnyõrûseges diczõsegeben végnekûl szûntelen õruendez, kire az kegyelmes WR Isten segitsen minden hazasokat Amen.

[p 0107] Harmadic okaért szerze az WR Isten az hazassagot, fértelmes életnec el tauoztatàsaért à mint szent Pális tanyit 1. Cor. 7. az paraznasagnac el tauoztatasaért, mindennec tulaydon felesege legyen, es minden aszonyi allatnac tulaydon férie legyen, Es Hebr: 13 ezt mondgya: Tiszteletes mindenec kõzõt à hazassag, es az tiszta ágy. A paraznakat kedig es az hazassag tõrõket kárhoztattya az Isten, Mert az WR Isten õnõn maga igen tiszta allat es természet szerént vtallya az fértelmeseket, es igen erõssen meg kéuánnya hogy az õ szent Fianac hiuei, szent templomoc legyenec, à mint szent Pális 1. Cor: 6. mondgya: Tauoztassatoc el à paraznasagot, mi7den bûn à mellyet az embér teszen, à testnec kiuûle vagyon de az ki a paraznalkodic, az õnõn teste ellen vétkezic: Auagy nem tudgyatokè, hogy à ti testetec temploma az ti bennetec valo szent léleknec, az kit az Istentûl võttetec? Es nem vadtoc tûnõn magatokè, mert arron vetettetec meg, diczõitcetec azért az Istent, à ti testetekben, es à ti lelketekben, mellyec az Istene. Azért miért hogy Istennec drága arron meg váltot emberi vagyûnc, azt keuanya tûlûnc hogy ne az mi kéuánsagunkon iariunc, hanem az õ akarattyan, õ kedig tuduan à mi meg romlot természetûnket, szerze az hazassagot az õ meg szabolazassara, hogy minden firfiu es aszonyi allat, ki esmerne az õ testenec nyughatatlansagat es geriedetesseget, az ne ereztene magát fértelmes életre, hanem hazas tarsot keresne az szent életnec meg tartasara, Errõl az szent Pál vgyan Regulat is ád 1. Cor: 7. monduán: Az firfiu az õ felesegenec adgya meg az iò keduet, å melyel tartozic õneki. Azonképen à firfiu sem bir az õ tulaydon testeuel, hanem à feleseg. Egymásnac keduet ne szegietec, hanem ha egymás akarattyabol mûueltec valamit ideiglen, hogy à bõytõleshõz es imátsaghoz érkezzetec. Es ismeglen õszue iõietec, hogy meg ne kisirczen titeket az Satan, ti matoknac [!] meg tartoztathatatlansaga miat. Ez igekben az szent Pál erre tanyitya az hazassokat, hogy az kitûl lehet, iò egymàs akarattyabol meg tartoztatni õmagokat, hogy Istenhõz valo imátkozasba, es egyeb szent dolgoknac czelekedetibe foglalatosoc leuén, õn kõztõkis mértekletesec legyenec: De ha tõrtenic, hogy az ket hazasnac [p 0108] nem egy arant valo aiåndekoc volna az mértekletessegre, tehát annac gyarlosagaé0rt engedgyen az más fel, hogy valamikeppen õrdõgnec késirtesebõl az szent hazassag kiuûl fértelmetesseget ne mûuelne.

Azétt, átkozott emberec azoc, kic hazoktûl mesze leuén fértelmeskednec es az õ tarsoknac fogyatkozasara élnec, kic mind ket felõl okot adnac az bûnre. Azért az szent Pál tanacza szerent iò ezbe is az iámboroknac módot kreresni, [!] hogy ha igen nagy oc nem keszeriti, sohol felettõb sokaig ne kessec, hanem ha esmeri mind õmaganac, es mind tarsanac magoc biro természetyeket, Ezt penig én azért adom elõtõkben hogy iob volna nem szûletni, hogy nem mint az fértelmesseg miat Istennec haragiat feiedre, felesegedre, gyermekidre, es hazad nepére fel gerieztened. Es iob nagy marhadban kárt vallanod, hogy nen mint minden marhaddal egyetembe testestûl lelkestûl el veszned, mert ez az te wrad Istened paranczolattya, hogy Ne paraznalkodgyal, es ezt mondgya: Deuteron: 25. átkozot àz, az ki az õ felebarattyanac felesegeuel hál: Szent Palis 1 Cor: 6. Ne teuelegietec, mert sem à paraznalkodóc, sem à hazassag tõrõc, sem à faytalanóc, sem à firfiackal kõzõsûlõc, sem egyeb fértelmes életûec, az Istennec orszaganac, õrõkõsi nem lesznec. Es iliytenõc valatoc egy nihanyan: de meg mosogattattatoc, De meg szenteltettetec, de meg igazultattatoc, az wrunc Iesusnac neuében, Es à mi Istenûnknec lelke által. Azt akaria szent Pál mondani: hogy valakic be óltattac az IesusChristusba es valakikbe lakic az Istennec szent lelke, azoc tartoznac hogy tauul legyenec minden fértelmessegtûl, es éyel nappal mindenképpen vigyazzanac tisztasagos szent életre. Nem czac azoc pedig tisztac, az kic geriedetessec nekûl szûzen meg tarthatyac õ magokat. Ez is iò az kinec Isten adta, czac hogy ne geriedezzen, mert ha szinte massal nem kõzõsûl is, de à ki geriedez, es másnac feleseget vagy leanyat, vagy leanzo leuén masnac fiat, gonossagra s443ziuében kéuánna, immár ez nem szûz, hanem parazna Isten elõt Matthaei 5. De az tiszta Isten elõt, az ki az õ szent paranczolattya szerént, iámbor hazas tarsa mellet oyia meg magfát minden fértelmetessegtûl, czac hogy [p 0109] ezeknec is szép mértekletesen tartani õ magokat, es czac à mikor õrdõgi kesirtetett az õ testeken érzenenec, ackor fértelmetessegnec el tauoztatasaért éllyenec hazassagockal, annac kiuûle, azokis paraznac, à kic szûntelen agyban heuernec, es czac testi tunyasagot szûntelen mindennapon ûznec. Ezekben is nem lakic az Istennec lelke, es nincz ezeknec is sziuekbe az Iesus Christusnac érdeme, azért ezekis nem fogiac birhatni az Istennec orszagát Galat: 5. ha ki nem térnec.

Indiczon fel azétt minket az szent életre, az Istennec rõttenetes haragia, es soc fele testi es lelki ostora, mert ez világra semmi bûn nagyob ostort nem hozot ennel mind eleitûl fogua is.

Ezért vesze el viz õzõnnel ez egéz világ, Sodoma ezért sillyedet el õt varassal egyetembe.

Ezért akaztata fel az WR Isten egy nihány fõ embereket Num: 25.

Ezért vesze el az Beiaminnac czac nem minden nemzetsege.

Ezért vesze el Dauid Király orszagat, felesigit, gyermekit.

Ezért is vesze Sidó ország, Troia, Búda, es Magyar orszag, mert az lelki paraznasag mellet az baluán imádás mellet, minden vároc, városoc, Clastromoc, Captalanoc, Pispeksegec, Erseksegec, rakuac valanac rõttenetes fertelmes es Sodomita élettel. Ez miat boczat az WR Isten, olly nagy lelki vaksagot az emberekre, hogy haluán az Istennec nyiluán valo igeiét, azt ne halhassac es ne érthessec. Mint az mostani Captalanoc, nyiluán tudgyac hogy à paraznac Isten orszagaba nem mennec, de immár annyira meg vakultac szegényec, hogy az hazassagot szidalmazuán, czac fértelmesseget ûznec, ki miat annyira meg vakultac, hogy az kic õnekic tót mondananac, azokat mint egy Herodes à Christust es mint Caiphas, Annas, es az regi Phariseusoc es papoc az szegény Apostolokat, õc is szinte azon vaksaggal akariac kergetni az CHRISTVS szolgait, czac azért hogy az õ fértelmes eletekben nem ereztic õket szabad szagudasra, mint Ianos nem erezti vala herodest. Az kegyelmes WR Isten adgyon õnekic is az bûnõn valo bankodó sziuet, es Istenhõz valo fohazkodó lelket. De mindnyaian à kic elõt hazassag [p 0110] kiuûl fé0rtelmes é0letet viseltec, gondollyac meg az õ sziuekben melly nagy terhet hordoztac, midõn érzõttec Isteñec reaioc valo haragiat, átkat es nehesseget, kic valahol iartac, mindenût kinlottac, mert az õ sziuec futot mint egy CAIN Isten elõt. Es mind az altal sohoua nem szalathatot, azert az õnõn lelki fordulasa iayt iayt kiáltot feiere.

Immár ez nagy eles tõrtûl siessenec meg menõkedni el hagyuán fértelmetes eletyeket, es ha érzic geriedetes sziueket, oruosollyac meg Isteñec rendelese szerént iámbor hazasaggal õmagokat, mert általan fogua, az paraznakat meg iteli es el kárhoztattya amaz igaz biró, az IESVS Christus, az Isténnec tiszta, es ártatlan szentseges Fia es Baranya. Ez azért harmadic oka az hazassagnac, hogy az mellet minden fértelmetes paraznasagot el tauoztatnanc, Iollehet ha meg marattûnc volna az regi szent ártatlansagba, erre nem volt volna szûksegûnc, mert ackor czac magzatoc szaporodasara kellet volna vele élnûnc. De immár most az fogyatkozas vtán, Isten az õ szent igeiébe ezt is ki ielentõtte, hogy ezértis adta volna minekûnc, hogy az sz. hazassag lenne oruossaga geriedetessegûnknec kiben valo mértekletes életûnc, tisztasag Isten elõt, de annac, kiuûle minden kõzõsûles paraznasag, es õrõc kárhozattra valo vtálatossag.

Negyedic oka az hazassàgnac ez, hogy az lenne példazattya az christussal valo egyesûlesûnknec.

Ezt meg érteni igen szép dolog, kibõl à ket hazassoc szép tanusagot es vigaztalast vehetnec az õ egéz életyekben.

Szent PálEphesi: 5. az hazassaghoz hasonlittya az Christust imilly szóckal.

Vgy szeressetec à fériec az õ felesegeket mint tulaydon testeket, miképpen az WR az szent Gyûlekezetet is: mert az õ testenec vagyûnc tagiaj, az õ testebõl es tetemebõl valóc, Annac okaért el hadgya az ember attyat annyat, es ragazkodic az õ felesegehõz, es az kic ketten valanac egy testè lesznec. Ez è titoc nagy, szóloc kediglen à Christusról, es az szent Gyûlekezetrõl. Ez igekben sz. Pál czuda szep példazatot es hasonlatosagot ieent nekûnc az CHRISTVS felõl, kit Adamhoz es Euahoz hasonlit imillyen képpen: Mint [p 0111] hogy Adamot el aluta Isten, es az õ óldalabol alkotta Euat neki, es à kettõt vgy álda meg hogy egy test lennenec, kié0rt ember mind attyat annyat el hadna, es czac fériehõz ragazkodnéc: Igy czelekedec az Attya Isten az õ sz. Fiaual is christussal, mert el aluta az keresztfan, ki meg hala érõttûnc, es ot, óldalabol vizet es vért boczatta, Melly viz ielenti az õ aluasanac es halalánac hasznat, az az: hogy mi meg mosodtûnc õ altala, meg tisztultûnc, es wyonnan szûlettûnc, kinec bizonysaga es peczete à mi kerõzt vizûnc, Az vér kedig ielenti, à mi meg tisztulasûnknac iutalmat, hogy nem ezûstel sem arannyal hanem vére hullasaual fizetet meg mi érõttûnc Melly olly eleg fizetes volna, hogy mi semmiuel nem volnánc immár adossac, Azért ez õ óldalabol szarmazot vizet ez vért vgy võtte ki az õ szent Attya, hogy mint, Euat az adam óldala czontyabol alkotta, es egy teste vére teué, minket is valakic ez vizbe vérbe meg mosottûnc, valakire ezec feczkendõttec, de azoc CHRISTVS czontyaiua, testeue, es vé0reue változnanac: Kit az Christus szinte vgy szeretne, mint Adam Euat, es megént az hiuec szinté vgy szeretnec az Christust mint Eua Adamot, Kiért mind attyokot, annyokot el hadnac, es czac az egy Iduezitõ Christusokban lenne minden gyûnyõrûsegec, Kiknec az Christus szinte azonképpen szolgalna mindenekbe, mint az firfiu az aszonyi allatnac, es az hiuec mindenké1ppen vgy szabnaiac õ magokat az Christushoz, mi7t az iámbor felesegec az õ fériekhõz. Touába imez nagy titokis példaztatot az hazassagba hogy mint Adam vastag firfiu leuén egyesûlt az gyõnge aszonyi allattal, es egyè lõt: Igy az Christusis erõs Isten es gyenge ember ket természetben egy szõmély lenne. Ez azért negyedic oka az hazassagnac, hogy àhazassag lenne elõttûnc valo tûkõrûnc, à Christusrol, es arról mit kellene Christustul varnûnc, es miuel tartoznanc mijs õneki.

De hogy iobban mind Christusunkhoz, mind az mi hazas tarsinkhoz szabhassuc magunkat, lassuc meg miuel tartozic az iámbor firfiu az õ felesegenec, es viszontag az feleseg miuel tartozic az õ férienec, mert vgyan azonockaltartozic az Christus az hiueknec, es à hiuec is az Christusnac.

Imez õt dolgockal tartoznac egyic az másiknac [p 0112] 1. Elõszer, Hogy egy más szeretõc legyenec.

2. Másodszor, hogy egy mashoz hiuec legyenec.

3. Harmadszor, hogy minden ióban es nyaualyaban egy aránt reszesûlyenec, es aránt munkalkodgyanac.

4. Negyedszer, hogy magzatokat szûlyenec.

5. õtõdszer, hogy egy más óltalmazóc legyenec. De ezekrõl im rendel szoloc.

Mind ezekben à christus felõl czac egy szal fogyatkozas sincz, mert, hogy õ felõtte igen szeretet minket, ezzel mutatta meg, hogy Istensegere fel ruhazot bennûnket, es az õ lelket halalra is adta érõttûnc, kirõl így szól az irás Philip: 2. amaz lelki indulat es szeretet legyen ti bennetec, melly az Christus Iesusban es volt, ki midõnIsteni szõmélben volna, nem ragadomannac alita az Istennel valo egyenlõ vóltat, hanem õ maga meg alazta magát, rabotas szolganac szõmélyet fel vé1uén, hasonlatos leuén az emberekhõz, engedelmes leuén mind az halaliglan, az keresztnec kedig halalaig. Igy szól errõl masutis szent Pál Eph: 5. Ti firfiac szeressetec à ti felesegteket, miképpen à christus szerette az szent gyûlekezetet, es õmagát adta érõtte, Hogy azt meg szentelne, meg tisztituán à viznec fõrdeiéuel, az igenec általa, hogy allatna azt diczõsegesen magánac, hogy olly szent gyûlekezet lenne az kibe nem volna macula auagy sõmõreg, hanem melly szent legyen, es meg fedhetetlen.

Innét azért kettõt tanullyanac az iámbor hazasoc, hogy bizzanac õc is az Christusnac szerelmébe, es õkis szeressec az õ felesegeket. Es valamennyiszer az õ sziuec hitetlenkedni akarna, emlekezzenec è nagy szeretetrõl hogy az WR Isten nen kûlõmben egyesitõt minket az õ szent Fiaual, szinte mint az mi felesegûnckel, melly egyessegrõl regenis így prophetaltatot Oseas altal Oseae 2. Iegyesûl iegyezlec tégedet magamnac mind õrõckè, Mondom magamnac iegyezlec tégedet, Igassagban es Itiledbe, kegyelembe, es írgalmassagba, magamnac iegyezlec tégedet az hitbe. Az az: oly szeretettel fogadlac hozzan, hogy mind õrõckè ki tessec raytad az én iò tetem, es kõnyõrûletessegen, czac hogy teis higy es bizzal én bennen.

Bizony soha à firfiuba nem lehet olly nagy szeretet az õ felesegehõz, minemû nagy szereteti vagyõ à Christusnac es az õ sz. Atyanac à hiuekhõz, [p 0113] Sõt az édes annyaban sem lehet añyi szeretet az õ magzatihoz, à mint Esaiasnal õmaga is mondgya Esaiae 49. Elfeletkõzhetikè az aszonyi allat az õ magzatirol hogy ne kõnyõrûlne az õ mehénec fian? De ha az szinte el feletkõzneiec is, azért é0n el nem feletkõzem te rólad. Imè az én kezeimben irtalac tégedet.

Es Dauid is Psal. 103. ezt enekli, miképen az attya kõnyõrûl à fiakon, így kõnyõrûl az WR azokon, kic õtet félic. De ez nagy szeretet indicza fel az mi sziuûnket is, hogy mijs viszontag szeressûc az mi feriûnket, az mi wrunkat az IESVS Christust, es à õ szent attyat, Es megént mind az hiueket, kickel egy arant õ egy test4 es egy vérè igaz vgy lõt mint mi velûnc. Es iñét tessec meg hogy õuei vagyunc, mert egy más szeretõc vagyunc, mert mint az fõldi attya kéuánnya hogy az õ fiaj mint áttyafiac egy másnac szeretettel szolgallyanac: Igy az WR Isten meg keuánnya tûlûnc hogy valakic Christus által õ fiaj lõttûnc, mi mindnyaian mint attyafiac egymás kõzõt szeretetuel élyûnc, De kiuáltképpen az ket hazas ember nem kûlõmben szeressec egyic az másikot szinté mint az õnõn testeket, es innét emlekezzenec å Christusnac is hozzanc valo nagy szerelmerõl, ki fogyatkozas nekûl szinte vgy szeret minket, mint az õ tulaydon testet.

2. Másodszor az ket hazas, ezzel tartozic egyic az másiknac, es az Christusis mi nekûnc mijs az Christusnac: Hogy egymáshoz hiuec legyûnc. Az Firfiu tõbbet az õ felesegenel ne esmerien, se az feleseg az õ férienel, mert à Christusis senkit tõbbet nem kötelez magahoz, hanem czac azokat, kic õ hozza eskûttec, es õ benne biznac, Sem Sidót, sem tõrõkõt, sem baluán imádót, sem gyilkóst, részgest, hazugót, lopót, predalót, kic az õ szõmélyet vtállyac, õtet rutollyac, es az õ szent igeiét ûldõzic, kic az pokolbeli õrdõghõz adtac es szabtac õmagokat, mind az feleket õ paraznanac tart, es ezeket nen akaria felesegé0 gyarant tartani, mind adigis míg az õrdõggel paraznalkodnac, hanem ha az õrdõgõt el vtáluan, õ hozza térnenec, es czac egyedûl õtet kõuetnec, õ benne hinnenec, es biznanac, es az õ sz. igeiet võnnec, így kez volna wy menyegzõt, õ velec szerzeni, es hozzaia szeretettel fogadni, met azt íria szent Pál Ephesi: 5. Hogy az CHRISTVS olly szent gyûlekõzetet szerez [p 0114] õ maganac, à kibe macula, auagy szõmõreg auagy èffele valami ne lenne, hanem szent es fedhetetlen Arról kedig az ki lator fé0riet ûzne, hogy azt õ nem akarna felesege gyarant tartani, Oseas prophetanal ezt mondgya: Tegyetec tõruényt az ti annyatokra: mondom tegyetec tõruényt, mert õ nem én felesegem, én sem vagyoc õ fé0rie: Vesse el tûle az õ kuruasagat, es paraznasagat az õ emleitûl, hogy meg ne foszam õtet. Azért à mint az iámbor firfiu iszó0nyodic az fertelmes felesegtûl, Igy az WR Isten azoktûl, kic õ tûle el idegenõttec, es máshoz kõtõttec õ magokat, Azért margyûnc meg az egy Iesus Christusnac Euangeliomyaba, halgassûc az õ szauat, es ne kõuessûc à teuélygõket, kic el szakattac à Christusnac szent igeié0tûl mert az õ iuhai az õ szauat halgattyac, es az õ hiuei az õ beszedit tartyac.

Es az Christusrol vegyûnc mindnyaian példat hogy hazassag tõrõc ne legyûnc, de az melly hiuén õ magát tartya mi hozzanc, mijs oly hiuen à mi hazas tarsinkhoz tarczuc magunkot, hogy innet is ki tesséc hogy mi Christus hiuei vagyûnc, mert ebbe is õtet kõuettyûc.

Harmadszor az ket hazas ezzel tartozic égy masnac, hogy minden ió0ban es nyaualyaban egy arant reszesûlyenec, egyût õrûllyenec, egyût bankodgyanac, egyût munkalkodgyanac es faragianac, Es egyic az másiknac terhet fel vegye, egyic az masiknac gyarló vétket es esetit el feleicze: Ezt is az CHRISTVS meg mûuele mi velûnc, mert az minnen emberti szõmelyûnket fel võué õnõn magára, es azzal egyetembe minden nyaualyankat, ki érõttûnc sokat munkalkodot, farada es nagy kinokat szenuedet, Es mais mindennapon, minden gyarlosaginkat bekeuel el tûri, sõt el fõdõzi, érõttûnc szószólo, esedezõ, es kõzbe iáró, Es minden iouait naponként velûnc reszesiti, mert szent lelket adgya, bûneinket meg boczattya, meg tisztit, meg igazit, fel támaszt, es õrõc életet ád. Mijs õneki tartozûnc hála adassal, engedelmesseggel, szolgalattal, bekeseges tûressel, hogy az õ nyaualyaiba kit mi érõttûnc szenuedet, mijs reszessec legyûnc, es azt bekeuel el tûriûc: Ezenképpen az ket hazasis szolgallyon egyic az másiknac, hogy ezbeis Christus kõuetõi legyenec.

Negyedszer az ket hazas tartozic egy másnac, magzatoknac szûleseuel es fel neueleseuel hogy mind à kettõ gyûmõlczõzõ legyen, mely nekûl az hazassag keduetlennec tettzic. azon képpen az Christus ezzel tartozic, hogy naponként az õrõc életre valo embereket szûllyõn viznec es szent léleknec általa, es azokat mint iò daykaknac iámbor egyházi szõmélyeknec fel tartassara bizza.

Ez szûlesrõl igy szól szent Peter 1. Pet. 1. Aldot az Isten, à mi wrunc IESVS Christusnac attya, ki az õ bõwseges irgalmassagabol, wyonnan nemzet minket eleuen reménsegre à IESVS Christusnac halottaibol valo fel támadasanac általa. Es ismet: Ti wyonnan szûletettetec, nem halandó, hanem halhatatlan magbol, az élõ Istennec beszéde által, melly õrõckè meg marad, Ezképpen à CHRISTVS mindennap egynéhány ezert szûl az õrõc életre, ki noha immár à szûlesnec az faydalmat egyszer az keresztfan meg szenuedte, de mind az által vgyan azon faydalomnac ereieuel es érdemeuel mais sokakat szûl, kiket az kereszt viz felõt, es az vtán is meg wyit szent igeieuel es szent lelekeuel, es éltet az õ szent vaczoraiaban testeuel es véreuel, az egyházi szolgaknac daykasagoc által, mind addig, mig olly szent ép emberre nõnec, mint õmaga az Christus. Kirõl szent Pál Ephesi: 4. igy szól:

Az CHRISTVS ki le szállott menybõl, à ki felis ment sockal fellyebb minden mennyeknel hogy mindeneket be tõlcze, õ adot nemellyeket hogy apostoloc lennenec, nemellyeket hogy Prophetac lennenec, nemellyeket hogy Euangelistac lennenec, nemellyeket hogy Pásztoróc es tanyitó Doctoroc lennenec, à szénteknec epitesere, az szolgalatnac munkaiara, mondom à Christus testenec epitesere. Méglen mindnyaian iuthatûnc à hitnec egyessegere, es az Isten fianac esmeretire, hogy tekélletes firfiac legyûnc, az Christusnac meg alapodot õreg vóltanac mérteke szerént: hogy innét toua ne legyûnc gyermekec. Vgyan ezen fõ oka ez világi hazassagunknac is, azért az hazasoc kériec az WR Istent kõuethesséc ebeis az Christust hogy szép fiakat es leanyokat szûlhessenec, es azokat Isteni felelembe es iò erkõlczekbe neuelhessec.

õtõdszer az hazasoc tartoznac hogy egy más óltalmazóc legyenec, de kiuáltképpen à [p 0116] fériec hogy az õ gyõnge felesegõket õrizzec es óltalmazzac, minden busitoc es haborgatoc ellen. Az Christus penig azért ûlt az atyanac iobiara, hogy onnét wralkogyec mint hatalmas kiraly mindeneken, es vigyazon az õ hiueinec óltalmara, ki szép szóckal vigaztalis bennûnket, monduán: hogy az õ markabol senki ki nem ragathatna. Noha azért mig ez haboru világban vagyûnc addig soc fele gyûhõssegõket mind feiedelmektûl, papoktûl, wraktûl, nemestûl, parasztûl, mint õ magais à CHRISTVS, mi nekûnkis kel szenuednûnc, à mint Dauid másic Psalmusba mondgya. De megént vgyan ot aztis mongya Dauid, hogy az WR az õ diczõseges szekibõl meg neueti õket. Bizzunc azért czac õ benne, nem alhat õ ellene senki, még az pokolnac serege is, De meg szinte az halalban is meg segithet õ, mert az halalbol õrõc életre vihet.

Ezenképpen az iámbor hazasoc is, vigyazanac az õ felesegõkre, hogy semmi szûks4egecben ne hadgyac, hanem óltalmazzac mindenekbe õket, az õ ereiec es értõkec szerént, hogy ezben is legyenec kõuetõi az mi lelki fériûnknec es feiûnknec az Iesus Christusnac.

Ezért szerze azért az WR Isten vtólszor a hazassagot hogy az mi testi hazassagunc példazna minekûnc, az Christussal valo lelki hazassagûnket, Es ez, vntalan eszûnkbe iutatna azt es mint egy tûkõrbe minden tísztit meg mutogatna. Szûkseg azért az Istenfélõ hazassoknac, sokszor meg gondolnioc mind ezeket Hogy mint adam el alut óldalabol lõt Eua, mijs az Christusnac meg hólt óldalabol lõttûnc õ lelki felesegi, mert az viznec es à vérnec mosasabol es érdemébõl à ki óldalabol ki iûlõttûnc wy emberre, Es mint Adam erõs természetû, Eua penig gyõnge, de azért vgyan czac egy test es vérec õc: Igy az Christus bizony erõs Isten es gyõnge ember, de azért nen kettõ, hanem szinten egyesûlt es eggyè lõt az Istenseg az emberseggel, kit magára fel võt, de mint hogy azzal egy, azonképpen immár egygye lõt mind azockalis valakic õ benne hisznec es biznac: Es mint hogy Isten ez kettõnec általa ád soc magzatokat ez világra, Igy az bõlcz WR Isten rendelte, hogy az õ meg testesûlt Isteni Fia által, lõnnenec mijs Istennec fiaiua. Es mint hogy az firfiac szinten vgy szeretic felesegõket mint az õnõn testeket, [p 0117] azokhoz meg tartyac hiwsegeket, mindenekben részesitic õket õrizic es óltalmazzac õket, Igy kellet az Christusnac is õ magát szabni az õ hiueihõz, hogy szinte vgy keresse azokat mint õnnõn magát, De azoc kiuûl senkit tõbbet ne szeressen, ki mindenekben részese tedgye õket, mind nyaualyaiaba mind bódogsagaba, ki el tûrie minden gyarlosagokat, es ki vigyazon reaioc õrize, óltalmazza, testben es lélekben, es ki mentuén az halalbol õrõc életre es nyugodalomra vigye õket, holot mint az ékes menyegzõ hazba õruendenec felesegec mellett az firfiac: Igy az WR Christusis õruendezzen mind õrõckè az õ hiueiuel, Es mint az võlegénnec szûlei vigadnac egyût fiockal menyeckel, Igy az Christusnac Attya vigadozzon õ velec, mind az szent Angyalockal egyetembe, õrõckõn õrõckè. Ezeket akaria szent Pál is elõnkbe adnyi az Ephesi: 5. monduán: Vgy szeressec az firfiac az õ felesegõket, mint tulaydon testeket, miképpen az WR à szent gyûlekõzetõt, mert az õ testenec vagyûnc tagiaj, az õ testebõl es tetemébõl valóc. Ez è titoc nagy: szóloc kediglen à Christusról es à szent Gyûlekõzetrõl.

Ez ideig szóltûnc azokról, à mellyeket az Istenfélõ hazasoknac eleitûl fogua végig kellene kõuetni: Szóloc immár azokrolis à melyec gonosz emberec kõzõt a hazassag el bomlasara gyakorta szoktac tõrtinni.

AZ ÕTÕDIKRÕL. az Hazassagnac el Bonto dolgarol.

Iollehet az kegyelmnes WR Isten vgy teremtõtte vala Euat Adambol, hogy az kettõ soha egy mástûl el ne válhatnec. Es ha az õrdõg szaua miat el nem vesztec volna az elõbi szép allapotbol, soha meg sem hóltac volna, es soha el sem valtac volna, hanem nagy szeretettel, es tisztesseggel minden ket ket hazas élt volna, es tõbet, es mast soha annál nen ké0nántac [!] volna: De miért hogy az õrdõg miat az egyeb dolgainc kõzõt hazasságunc is meg romlot, immár sokszor tõrtinic hõgy az egyic hazasnac el kél válni az másiktûl. De hogy ezbeis az kéresztyé0nec vgy ne teuelegyenec mint az regi Sidóc, es mostani pogan tõrõkõc, azért errõl imilly rendel vegyûnc tanusagokat.

[p 0118] Elõszer, miczoda okbol vålhat meg egyic hazas az masiktûl, es miben nem válhat?

Masodszor, meg hazasulhatnakè az vtán vagy nem?

Harmadszor, miczoda bûntetesec az hazassag tõrõknec?

Ez haromrol leszen immár beszedûnc.

Ha az ember nem vétkõzõt volna soha semmi okbol meg nem válhatnanac, sõt soha kõztõc semmi harag, irigyseg, gyûlõlseg sem támadot volna, hanem mint az sz. angyaloc nagy szeretettel éltenec volna, es õrõmel magzattokat szûltec volna, neueltec, éltettec, es tanyitottac volna, Es õkis õn kõztõc Istenrõl es Istennec dolgairol õrõmest nagy gyakorta bõlczen beszelgettec volnac, Es az õ kerti gyûmõlczõc es mag termõ fac kõrnyûl, faratsag nekûl iò keduel mielgettec es kertezkettec volna, es soha semmibe semmi bantasoc nen lõt volna. De immár mi vta amaz erdei kan, à nagy agyaras pokolbeli õrdõg be szallada kõzinkbe, az vta, sokakat negy soc kûlõmb kûlõmb vétekben eyt, hogy à hazasoc ne legedgyenec az õ tarsockal, hogy egy más kõzõt viszat voñyanac, feddõgyenec egy mast halalra kergessec. Valakiket kedig az õrdõg ezekre rea vihet, azoc ketseg neklûl [!] Istennec atkaba es haragiaban élnec, kiket el is karhoztat ha meg nem térnec. Tehát az iámbor keresztyénec vigyazzanac es kõnyõrõgienec az wr Isteñec hogy ezekre ne vigye õket az õrdõg. de immár szólunc à dologrol Miczoda okbol valhatnac el.

ha valamelyic felet, akar àfirfiat, akar az aszont imez ket dologban talalnac, paraznasagban, es hazassagi erõtlensgbe, ezekrõl bizonysag vagyon hogy el valhatnac.

Az melly fel parazna, az õ magát el szakaztota az õ tarsatûl, azért az õ iambor artatlan tarsa megis hazasulhat, mert mihent el szakadot õ tûle az elõbi tarsa, az meg hólt õ neki, es mint az hólthoz vgy nem kõteles õ hozza, haném à mint szent Pál mondgya 1, Cor: 7, meg menekõdet az elõbitûl, es nincz annac tõruènye alat, Azért máshoz adhattya iámborul magát, czac hogz [!] èffele dolgokban, iámbor eggházi embereknec, es Istenfelõ polgaroknac, hirõc nekûl ne czelekedgyenec; hanen iò bizonysagoc alat okat adgyac az el valasnac. de az paraznat senki tarsul nem veheti, à mint Iduõzitenc mondgya Matth: 5.

[p 0119] 2. Másodszor, há valamelly firfiunac firfiuj ereie nem volua, [!] es az aszonyi allat magát nen birhatna, hanem félne fértelmes esettûl, es esmerne hogy semmiképpen férieuel, nem lakhatnec: Ha el ákar válni, ettûl is meg lehet, iò bizonysagoc alat, es iámboroc elõt.

De az magtalan aszonyi allatoc felõl nem szolhatûnc olly nyiluán, mert gyakorta nagy kesõre is Isten meg áldotta nemelyeket.

Szent Pál szabadsagot ád errõl is, hogy az kinec hitetlen pogan tarsa volna, ha az hitetlen el akar válni, eresze el. Midõn penig az irás meg engedi az el válast, azzal szabadsagot ád az ártatlan felnec meg hazasulasara. Mert ha annac szabad nem volna meg hazasodni, Tehát vgy az elsõ kõtel alat maradna, es igy é0l valasnac nem mondhatnûc.

Touábba, Ha valamely fel el sz4õkic es soha nem akar meg térni tarsahoz, az kit el hagyot az lator az ártatlan más tarsot vehet. De ha gonossagot mûueluén féltebe ment el: Houa touáb várháttya annyiual bõczûletesb Ha soc esztendõre nem iõ meg, à más fel à melly el hagyatot tarsot vehet.

Az kic betegec penig, vagy fogsagban estec, auagy morgoc, gyilkos szandekûac, Ezeket más oruossaggal kel meg oruoslani, Es fõ képpen az WR Istennec kõnyõrgeni, es magokat meg ónyi, hogy okot ne adgyanac gyûlõlsegre, verekedèsre, Es azért hóltig bekeseggel kel tûrni mind ezeket.

Az parazna felnec miczoda büntetese?

Az Egyházi ember egyebuel nem bûntetheti hanem atockal, es hogy az hiuec kõzzûl ki rekesze. De az feiedelem az orszagnac tõrué0nye szerént tartozic õket ez világ szerént is meg bûntetni. Kibe ha rest leend, Isten õtet õ vele egyetembe oztan meg tndgya [!] bûntetni, mint szinte az Beniamin nemes nemzetit.

De mint ezekrõl az hazasoc az szent irásbol tõbbet bõwebben tanulhatnac, mert õmaga Iduõzitenc szent Mathenal 5. részébe el valaztya az paraznakat, Es Abrahamis példa, hogy magzattyanac okaért, magtalan felesege Sara engedelmébõl el véue agart, szolgalo lanyat. Czac hogy à regi példakal meg lassac hogy nagy óua iò módon éllyenec, mert nen minden szokasokat diczeri Iduõzitenc, meg à [p 0120] regi attyaknac is, kic Istennec szerzese ellen nem elgettec egyuel, hanem tõbbet is võttec felesegûl, melly dolog nen tetzic iduõzitenknec Matth: 19. nekûnc se tetudgyec.

azèrt à hazasoknac el valaztasaba senki ne vegyen szabadsagot czac egy tudatlan falubeli reszeges Plebanosnac engedelmébõl, Hanem ily nagy dolgokban soc falukból es varasból õszue gyûluén Istenfélõ iàmboroc meg lassac mi ockal czelekednec, hogy az mit Isten egyuè tõtt, azt emberec el ne szakaszac, ok nekûl, Hanem ha õrdõg miat, es az õ gonossagoc miat meg bomlot es fel szakadot volna, az õn kõztõc valo elõbi kõtesec. De hogy èffelebe senki szabadsagot ne vegyen, meg bûntesec à feiedelmec az részt, à melly bûntetest érdeme, Ha penig nincz olly iámbor feiedelem, átkozza ki az egyházi szõmély, es mind addig atkozot legyen mig meg nem tér.

Ha kedig az kic egy mastûl el valtac vólt, es az vtán ki tert az õ gonossagabol, es ismeg sz4eretic egy mást, es az vtán Isten szerént åkarnac élni, Iàmboróc bizonysagi elõt, ismeg wy menyegzõiõc lehet, czac hogy valami czel czapóc ne legyenec.

Ezec mellet egyeb dolgoc is esnec az hazasoc kõzõt mint à kic fériec soksaga vtàn férhõz mentec azt alituán hogy wróc meg hólt, ezec meg térienec az õ elõbi fériekhõz, Es megènt à ki az õ maga añyat, nényet, auagy leanyat tudatlanul felesegûl el võnne: kic ritkan czuda kèppen mind meg tõrtinhetnec. Ezeknec is az én itélõm szerént mélto el válni, de ha valami nehez dolgoc ez felekben támadnanac, azokrol szólyanac à soc iàmboroc egy más kõzõt. Kiket az WR Isten vezerellyen minden igassagra az õ szent lelkeuel Amen.

AZ HATODIKROL.

DE ez hazassagbeli visza vonyas vtán, szûkseg immár szólnûnc arrol is, miké0ppen kel az ket hazasnac magát meg ónyi hogy visza vono ne legyen, hanem mind hóltig nagy egyessegben iámborul Isten szeré0nt élhessenec, szôloc azért errûl immár.

Az Hazasoc mint tarczac holtig az ò eltyekben õ magokat, hogy az ôn kôztôc valo szeretet mind holtig hellyen allyon.

[p 0121] Imez õt nemes ioszag kel è dologhoz.

1. Elõszer, Hogy mind ketten Istenfélõc legyenec.

2. Másodszor, Hogy tisztesseges erkõlczûec legyenec.

3. Harmadszor, Egy másnac engedelmesec legyenec.

4. Negyedszer, egymás szeretõc legyenec

5. õtõdszer, mindenic az õ tisztekben sz4orgalmatosoc legyenec.

Azért mind az ket hazas vigyazzon erre, ha azt akariac hogy bekesegbe lakhassanac, hogy elõszer Istenfélõc legyenec, az az: Istennec szûntelen egyic az másikért imatkozzec, Istennec igeiét halgassac, es kõuéssec, es minden dolgokban kedueskedgyenec az WR Istennec, Ha erre az ket hazasnac gondgya leszen, az WR Isten az esz vesztõ pokolbeli õrdõg ellen õrizteti õket szent Angyalaual, Es szent lelket adgya az õ sziuekbe, ki nagy egyesseget szerez mindenkor õ kõztõc. Mert valaki az WR Istent nem féli, hanem gonossagot ûz, lopast, vsurassagot, koborlast, reszegseget, paraznasagot es egyeb latorsagot ûz Isten ellen, ez felekre rea erezti az WR Isten az õrdõgõt, hogy à mint akaria busicza õket, az õrdõg, azért kõztõc leuén rõttenetes haborusagokat indit reaioc, Tehát meg lass4ac hogy Istenfélõc legyenec mind ketten, De ha czac az egyic fel volna is Istenfélõ, az iárion el az õ Isteni félelmeben, es lassan lassan tarsat is meg nyerheti Istentûl, auagy mé0g is kõnyebseget talal magánac Istenhõz valo fohazkodasaual.

Másodszor ez is szûkseg az egyeseghõz, hogy mind ketten tisztesseges erkõlczûec legyenec, az az: mind beszédekben, mind eletyekben iòc es iámboroc legyenec, ne szitkosoc, haragosoc, té0kozlóc, buiac, hanem édes beszédûec, engedelmesec, munkasoc, vigyazóc, mértekletesec, es egyeb èffele ioszagosoc legyenec, Mert èffele nemes ioszagnac olly tulaydonsaga vagyon, hogy à kibe ézeket lattyac, mé0g az gonoszoc is szeretic azt, Ha ezért valamelyic fel szinte gonosz volna is, czac lassa tarsat hogy illy ioszagoc vadnac benne, hozza édesedic az sziue, es lassan lassan mind hozzaia szokic, es így egyesseg neuekedic bennec. Dè ha egyic is szitkos leszen, es az másic mindgyárt visza mondgya, az egyic az czepet, à másic az asagot kapia, es egy mást kezdic paskolni, es [p 0122] egyic is panaszolkodic, es à másic is panaszolkodic más elõt tarsara, így az õrdõg õrõckè valo gyûlõlseget es visza vonast szerez. Azért czac szoktassac iò erkõlczre õ magókat, az egyesseg is meg marad kõztõc.

Harmadszor az Eggyesseghõz ez kel, Hogy egy másnac engedelmesec legyenec, az az: egyic az másic gyarlo vétket õrõmest meg boczassac, mert vétec nelkûl egy más kõzet nem élhetûnc. azért niha sûketis legy, némais legy, ne morog minden aprolekért, hanem szép szóual szól, Ha mibe tudatlan oktasd azba édes sz4oual, ha mibe vétkezic, meg boczasd neki, Viszontag ha à te feried niha vagy meg reszegednec, vagy niha haragiaban artzul czapna, vagy meg szidna, vagy házi kárt mûuelne, mind èffelekbe engedelmes legy, ne átkozd, meg boczasd neki. Ez fele keuessel oztan, nagyot nyersz, mert hóltig valo eggyesseg leszen kõzõttetec.

Negyedszer erre légyen à hazasoknac gongyoc hogy egy más szeretõc legyenec. né tettetessegbõl, hanem vgyan tiszta sziwbõl, né vgy mint nemellyec czokolgattyac, es nyallyac kiuûl az ortzaiat terdet haytnac, es czelczapnac, de más felõl atkozzac, hogy Isten ki vigye ez világbol, mérget es etetõt czinalnac nekiec, szolgakat, es latrokat berõlnec veszedelmõkre. Auagy mint az kiknec ág felesegõc vagyon, az marhaiat es pénzet mig kezehõz kapczolháttya, addig czelczap felesege kõrûl, mindénbe keduét mûeli felesegenec, tetteti hogy igen szereti, az vtán oztan massal latorkodic az õ õrõc karhozattyara: NEM illy szeretet legyen kõztõc, hanem belsõ sziwbõl szinte vgy szeresse egyic az masokot, mint az õnõn testet, auagy à mint Christusis szerete az õ hiueit, ki õmagát, es minden iouat õrõmest velec kõzle, Igy az hazasocis semmit meg ne tagadgyanac, hanem mind szouackal, mind czelekedetekuel meg mutassac, hogy tiszta sziwbõl szeretic egy mást, es így meg marad az egyesseg kõztõc, es õnekic is nem siralom hanem õrõm élet es gyõnyõrûseg lezzen az hazassag.

õtõdszer ezis kel az egyesseghõz hogy mindenic az õ tisztekben szorgalmatoson el iárion.

Az aszony gyermekit szépen neuellye, éltesse, tanyícza, fonyon. szûiõn, kerteuel, fõldeuel bantasson, sûssõn, fõzzen, es minden képen [p 0123] õis hazi marhaiat szaporitcza, el ne tekozollya. az firfiu megént, szanczon, kapállyon, vitezkedgyec, kereskedgyec, à mit talal. felesege nelkûl el ne veztegesse, el ne tekozollya, hanem haza hordgya. Es ezeket mikor lattyac, oztan egyic az masikra mosolyodic es igy is lassan lassan az egyesseg neuekedic kõztõc. De ha à mit egyic takar, az masic azt mind meg isza, kartyara kotzkara veztegeti, ot el bomol az egyesseg, es ha nem ielentic is de tiszta szeretet nincz kõzõttec: Azért ha azt akariatoc hogy az ti hazassagtokban végig keduetekre, nagy kõnyebsegtõkre, es nyugodalmatokra meg maradgyatoc. Kérietec igen gyákorta az WR Istent, hogy mind ezekben epitsen naponként benneteket, hogy lehessetec Istenfélõc, iò erkõlczûec, engedelmesec, egy más szeretõc, es minden dolgotokban szorgalmatosoc.

Melly nemes dolgoc, miért hogy Istennec orszagábol valóc, à hol czac õrõckè valo egyesseg es bekeseg vagyon, itt is azért valakic Istenesec lesznec azoc mind végig az egyesegben megis maradhatnac. De az melly kegyelmes WR Isten az õ szent FIA à IESVS CHRISTVS által szerzet egyesseget õ maga kõzt es mi kõzõttûnc, vgyan azon Attyaj iò vóltabol szerezzen szent lelkenec általa az hazasoc kõzõt is olly egyésseget, melly ez vtán is õ kõztõc meg maradgyon az õ szent orszagaban is mind õrõckõn õrõckè Amen.

IMATSAGA.

VR ISTEN mi mennyej szent attyanc, hàlat adunc mi teneked, hogy à te sz. Fiadat mi érõttûnc è világra boczattad, es hogy az õ ielenletet az viznec borra változtatasaual meg mutassa, akartad: Es õ àltala wyionnan az hazassokat meg szentelted es meg áldottad. Kérûnc is tégedet hogy adgyad mi nekûnc à te szent lelkedet hogy hihessûc az te sz. fiadnac è vilàgra érõttûnnc [!] iõtet es meg testesûleset, kinszenuedeset es halalat, menybe mené0set es wralkodasat, Es õ àltala te nalad valo kedues vóltunkat Ki te veled é0l es wralkodic à sz. Léleknec egyessegébe mind õrõckõn õrõckè, AMEN.