BORNEMISSZA PÉTER: MASIC RESZE AZ EVANGELIOMOKBOL
VALO TANVSAGOKNAK 0102
Màs Predikacio azon EVANGELIOMBOL.
Ioannis 2.
Es harmad napon menyegz4 lõn Galileanac Cana
neuö warasaba. etc.
ELSÕ Predikancionkban
mondûc hogy most kiuáltképen czac az hazassagrol lenne
beszedûnc, Kirõl mondam hogy hat rendbeli dolgot adnéc
elõtõkben.
Harmat meg halottûc.
Elõszer az
Hazassagnac drága vóltat.
Másodszor minemû
hazassagbeli szõmélyec illenec õszue.
Harmadszor mint kel Isten szerént azt el kezdeni.
Immár most tanullyûc meg az harmatis, kõuetkõzic azért
az negyedic tanusagûnc.
A NEGYEDIC TANVSAGROL.
Az
hazassagnac okairol.
Az kegyelmes wr Isten semmit
oknelkûl nen szerzet, hanen nagy bõlczen mindeneket
iòvégre szerzet. Miért hogy kedig à hazassag mi7denec
kõzet fõb es tisztesegesb dolog, ezt is nag szép
ieles okokért szerzette õ sz felsege. A sz.
irás kiuáltképen négy rendbeli okat agya elõnkbe.
1.
Elõszer, Egymásnac segitsegere,
2.
Másodszor, magzatoknac szaporodasara.
3.
Harmadszor fértelemes életnec el tauoztatasara.
4.
Negyedszer, az Chrisztussal velo [!]
egyesûlesûnknec példazattyara, Kikrõl rendel
szóloc.
ELSÕ oka az hazasságnac, Hogy à ket
hazas egyic az másiknac segitseg lenne mindenekbe:
Magzatoknac szûleseben, azoknac fel neueleseben,
oktatasaban, tanyitasaban, ez világi eletyeknec be
takaritasaban, annac õrzeseben, es szaporitasaban,
Betegsegekben valo szolgalatban, banatyokban valo
vigasztalasban, gonosz szerenczeieknec es kár
vállasoknac kõnyebsegeben, hogy mind ezekbe es èffelekben
egyic az másiknac segitseg lenne. Ez hogy igaz legyen
õmaga errõl az WR Isten ezt monda Gen: 2. Nem io
hogy az ember egyedûl [p 0103] legyen, Segitõt czinallyun20c
õneki, ki kõrnyûle legyen, Es azért az WR Isten az
óldala czontyabol álkottya az aszonyi allatot, hogy az,
minden dolgaba mellette valo tarsa lenne õneki, Nem az
feiebõl, hogy feie lenne, sem az talpabolhogy meg tapodna, es
semminec tartana, hanem az óldala czontyabol, hogy óldalul
mellette vgy lenne mint õ czontia, õ teste es vére, hogy
wranac nem kûlõmben mi7t szinte õmaganac
szeretettel szolgalna mindenekbe.
Nem hiyaba mondgya
azért à bõlcz Salomon: Iay az egyesnec, az az: Iay
annac à ki czac egyedûl él, es nincz segitõ tarsa. Mert
miért hogy az bûnõs emberi nemzet soc nyaualyaul
naponként meg terheltetic, semmi nekûl inkáb nem
szûkõlkõdic, mint vigaztaló tarsa, iay annac, mert
naponként annac sziue kûlõmb kûlõmb bu miat meg
nehezûl, es czac kin annac élete. Viszontag az kinec
Istenfelõ szerelmes hazas tarsa vagyon, à mindennap
meg kõnyebiti wrat, à mint Salomon is mondgya Prouerb: 13.
A kinec iámbor hazas tarsa vagyon, az iob az drága
kõueknel, mert nyugszic azba az õ wranac sziue, es
nincz fogyatkozasa az õ hazanac.
Azonképpen bódog az
aszonyi allatnakis dolga, å kinec Isten szerelmes
fériet adot. Mert az aszonyi allat miért hogy az firfiuból
lõt, ollyan az firfiu nekûl mint à deréc test az fõ
nelkûl, Látuán ezért az WR Isten az aszonyi
allatoknac gyarlo es gyenge vóltakat, vgy rendelte hogy az
firfiac lennenec feiec es elõttõc iaroc, hogy fõ nekûl
idestoua ne szagudnanac, hanem meg esmernec az õ
feieket, az õ czontyokat, az õ véreket, az azokhoz
halgatnanac, azoknac akarattyaba iarnanac, es azoktul óltalmat,
ruhazatot, eledelt, segitseget es tisztesseget
varnanac, azoc mellet õkis tisztelkenenec, es
diczekednenec. Ez az oka, hogy Isten azt monda, nem iò hogy az
ember egyedûl legyen, hanem teremczûnc segitõt neki. Mert
mind az ket fele fûkõs kûlõmb kûlõmb segitseg
nekûl: Tehát mind ketten iaryianac el az õ tisztekben,
az firfiu segitse feleseget, es az felesege megént
segitse mindenekbe az õ fériet, mert valamellyic az õ
dolgaba el nem iár, meg bûnteti azt az wr Isten.
Kõnyõrõgienec mind ketten az wr Istennec hogy egymás
[p 0104] szeretõc lehessetec, à mint szent Pál
is int Eph: 5. Tû fériec, szeressetec à ti
felesegteket, miképpen à Christusis szerette à
szent gyûlekezetet, es õmagàt adta érõtte, hogy azt
meg szentelne.
Ti felesegec å ti tulaydon
férieteknec birtoka alat legyetec, mint az wrnac, mert à firfiu
feie az aszonyi allatnac, mikeppen Christusis feie az
szent gyûlekõzetnec. Ti fériec vgy szeressetec
à ti felesegteket mint tulaydon testeteket, Å ki
feleseget szereti õmagát szereti, mert senki
soha az õnnõn tulaydon testet nen gyûlõlte, sõt
inkáb neueli, es taplallya azt, miképpen az WR à
szent gyûlekõzetet. Ez azért elsõ oka az
hazasságnac, hogy az ket szõmély egyic az másiknac
segitseg lenne minden testi es lelki szûksegekben,
kire à kinec gondgya nincz még az pogannal is alab valo 1. Tim:
5.
Atkozot emberec azért azoc, az kic vezteg heueresre,
tunyasagra, es czac testi tobzodasra es lator buyasagra
adtac õmagokat, es czac azért nem hazasodnac meg, hogy egy
másnac segitsegere ne lennenec kõtelesec, es hogy se
felesegere, s haza nepére neleñe semmi gondgyoc, hanem
czak kõnyen szabadon szagudhassanac minden
batorsagban: meg itéli ezeket az WR. Es mind az által
vgyan meg tudgya az Isten õket terhelni. Atkozottac azoc is
kic tarsoc kiuûl veztegetic el marhaiokat, Vadnac penig soc
henyelõc kic vgyan eszessegnec tartyac midõn
koslatuan gondnekûl élhetnec. Illy vala THALES, az het
gõrõg bõlczeknec egyikè, ki Solont meueti vala midõn fia
halalan sirna, õmagát bódognac alituán hogy sem
felesege sem gyermeke nem volna. Az papoc es baratoc is
sokan ezért velic magokat bódognac. Maga azonba nem
veszic ész3ekbe hogy lelkec is kinlodic geryedezesec
miat, es testekben is socnyaualyat szenuednac, kikbe az
iámbor hazas tars kõnyebsegekre es vigaztalasokra volna.
Mert ketten kõnyebben birhattyac meg à mi reaioc támad. Ha
egyic esic, à másic fel eméli, Kettõ hamaraban meg
melegszic egynel. Eclesi: 4.
Ha czac az nehessegre
kellene nézni. Tehát se szanczûnc, se hazat ne
epitsûnc, setanulyûnc, se marhát ne gyûiczûnc,
mert mind ezec elég buual, es sokszor hirtelen el
vesznec. De à bolondóc am visellye bolondsagoknac
terhét, az eszesec egy más segitsegeiért is tarsot
keressenec magoknac.
[p 0105] Másodszor szerze
az Isten az hazassagot magzatoknac szaporodassara,
Mert nem akaria az WR Isten, hogy az emberi nemzet vgy
szaporodnéc, mint az oktalan allatoc, kotlasbol, hanem
szent áldomasabol, Azért az szertartast kéuánnya
mindentûl à mint õmaga rendelte. Hogy ketten ketten
lennenec, à mint iduõzitenc is mondgya Matth: 19. A ki
kezdetben teremte, firfiuua es aszonyi alatta alkotta az
embert, es ezt monda: Annac okaért el hadgya az ember attyat, es
ragazkodic az õ felesegehez, es ketten lesznec egy
testè, azért tõbbe nem kettõc, hanem egy test. Ezeket
nem vgy teremte mint az oktalan allatokat, hanem az õnõn
szõmélyére. Es meg álda õket, es monda õnekik:
Gyûmõlczõzetec, es sokasodgyatoc, es tõlczetek be à
fõldet. Kiknec szaporodasat nem czac è világi életért
kéuánnya õ szent felsege. Hanem hogy oztan es ket hazas
embertûl szûletet magzatoc kõzzûl, az õrõc
életre valokat is rendelne, kiket az õ szent Fia à
IESVS CHRISTVS wyonnan szûlne, viznec es szent
léleknec általa, kiket meg wyitana az õ szent vére
mosasanac ki hullassanac érdeméuel, es ki õket
szent lelkeuel meg szentelne es wy életre hozna, kiket
halottaibol fel támaztuán, az mennyország õrõc
bodogsagos lakasara vinne, Holot oztan vége lenne è
mostani hazassagunknac, hanme è hazassagnac
gyûmõlczi ollyac leñenec mint az szent Angyaloc mind
õrõckõn õrõcke, Matth: 22, Luc: 14.
Mind eleitûl
fogua az szentec kõzõt czac ezért fõ képpen nagy
bõczûletes volt az szent hazassag, Es ha valamellynec
méhét be rekeztõtte az WR Isten hogy magzatyoc nen
volt, azt õc nagy ostornac es szidalomnac tartottac,
Ertuén hogy az hazassàgnac czac az magzatoc volnanac
gyûmõlczi, es fõ vigaztalasi es gyõnyõrûsegi,
mind ez világ szerént, mind à más világ szerént.
Mert ez vilagon is à hazassagnac magzati kõzzûl
támadnac minden rendbeli népec, nemessec, bõlczec, wrac,
királyoc, vitezec, faluc, varasoc, es országoc, Es noha
mindnyaiunknac meg kel halnunc, de az hiueknec az IESVS
Christus által iò remènsegec vagyon, hogy ismeg minden
gyermekeckel egyetembe fel támadnac, Ez világnac minden egyeb
gyõnyõrûsegi el mulnac, de az hiueknec magzatyoc ez
vtánnis õket [p 0106] mind õrõckè gyõnyõrkõttetic.
Atkozot emberec azért azokis à kic ez drága gyûmõlczet
sem keric sem ohaytyac Istentûl, hanem czac testi
elmulando kéuansagokért, auagy gazdagsagokért agot es
magtalanokat is felesegûl vesznec. Kic az õmagoc
bolondsagokon sirnac meg végre.
De az Istenfélõ
iámbor hazasoc, éyel nappal kériec az WR Istent,
hogy az õ hazassagokat áldgya meg iò fiackal es iò
leanyockal. Kiknec fel neuelesere es tanyitasara minden
ioszagoknal nagyob gondot visellyenec, hogy szegényec
az Istennec orszagabol ki ne rekedgyenec. Erõttec az wr
Istennec gyakorta kõnyõrõgienec, halakat adgyanac, az mi
attyanra, az hotnec agazatira, az tiz paranczolatra, az
kõresztsegnec es az WR Vaczoraianac értelmére
mindennap tanyitassanac, Asztal áldast reggeli es
estueli imátsagokat, es szép enekeket tanullyanac. Es
mihent ezeket eszeczkeiec leend, valami munkaczkara es
fáratsagra szoktassanac, kikbõl az WR
Istentûl lelki es testi áldomast vegyenec. Es az õ
házi czelekedec mint egy szép tanulo oskola, vagy egyház
ollyatenoc legyenec, hogy kibe óránként zõngedõzzõn az
WR Istennec neue, es az õ fõlsege diczereti.
Effeleknec áldomasokrol kedig szép dolgokat mond az
szent Dauid Psal. a 28.
Bódogoc mindnyaian, kic félic
az wrat: es kic az õ vtaiban iárnac.
Bódog vagy ackoron, es
iol vagyon dolgod, mikoron élsz kezed munkaianac vtánna.
Az te feleseged ollyan à te hazadban, mint egy termõ
szõlõ tûw, à te magzatid à te asztalod
kõrnyûl, ollyanoc mint az olayfaknac fiatali. Imè igy
áldatic meg à firfiu à ki az wrat féli.
Es megént más
åldomasa imez az wrnac, hogy az te emlekezeted soc fõldre
ki teried, es az, hóltod vtán is õrõckè meg marad, mert à
te gyermekid hóltod vtán à te labod nyomdokat kõuetic, kic
az WR Istent félic es diczeric. Es vtólso
áldomasod, ki mindennel nagyob ez, hogy az te gyermekiddel
egyetembe, mint az fényes nap az Istennec orszagába
CHRISTVS mellet mi7d õrõcke fenleni fogsz, es az
Istennec asztalanal, az az: az õ gyõnyõrûseges
diczõsegeben végnekûl szûntelen õruendez, kire az
kegyelmes WR Isten segitsen minden hazasokat Amen.
[p 0107] Harmadic okaért szerze az WR Isten az
hazassagot, fértelmes életnec el tauoztatàsaért à mint
szent Pális tanyit 1. Cor. 7. az paraznasagnac el
tauoztatasaért, mindennec tulaydon felesege legyen, es
minden aszonyi allatnac tulaydon férie legyen, Es Hebr: 13
ezt mondgya: Tiszteletes mindenec kõzõt à hazassag,
es az tiszta ágy. A paraznakat kedig es az hazassag
tõrõket kárhoztattya az Isten, Mert az WR Isten
õnõn maga igen tiszta allat es természet
szerént vtallya az fértelmeseket, es igen erõssen
meg kéuánnya hogy az õ szent Fianac hiuei, szent
templomoc legyenec, à mint szent Pális 1. Cor: 6. mondgya:
Tauoztassatoc el à paraznasagot, mi7den bûn à mellyet
az embér teszen, à testnec kiuûle vagyon de az ki a
paraznalkodic, az õnõn teste ellen vétkezic: Auagy nem
tudgyatokè, hogy à ti testetec temploma az ti bennetec valo
szent léleknec, az kit az Istentûl võttetec? Es nem
vadtoc tûnõn magatokè, mert arron vetettetec meg,
diczõitcetec azért az Istent, à ti testetekben, es à ti
lelketekben, mellyec az Istene. Azért miért hogy Istennec
drága arron meg váltot emberi vagyûnc, azt keuanya tûlûnc
hogy ne az mi kéuánsagunkon iariunc, hanem az õ akarattyan,
õ kedig tuduan à mi meg romlot természetûnket,
szerze az hazassagot az õ meg szabolazassara,
hogy minden firfiu es aszonyi allat, ki esmerne az õ
testenec nyughatatlansagat es geriedetesseget, az ne
ereztene magát fértelmes életre, hanem hazas tarsot
keresne az szent életnec meg tartasara, Errõl az
szent Pál vgyan Regulat is ád 1. Cor: 7. monduán: Az
firfiu az õ felesegenec adgya meg az iò keduet, å melyel
tartozic õneki. Azonképen à firfiu sem bir az õ tulaydon
testeuel, hanem à feleseg. Egymásnac keduet ne
szegietec, hanem ha egymás akarattyabol mûueltec valamit
ideiglen, hogy à bõytõleshõz es imátsaghoz
érkezzetec. Es ismeglen õszue iõietec, hogy meg ne
kisirczen titeket az Satan, ti matoknac [!] meg
tartoztathatatlansaga miat. Ez igekben az szent Pál erre
tanyitya az hazassokat, hogy az kitûl lehet, iò egymàs
akarattyabol meg tartoztatni õmagokat, hogy Istenhõz valo
imátkozasba, es egyeb szent dolgoknac czelekedetibe
foglalatosoc leuén, õn kõztõkis mértekletesec
legyenec: De ha tõrtenic, hogy az ket hazasnac [p 0108] nem
egy arant valo aiåndekoc volna az mértekletessegre, tehát
annac gyarlosagaé0rt engedgyen az más fel, hogy valamikeppen
õrdõgnec késirtesebõl az szent hazassag
kiuûl fértelmetesseget ne mûuelne.
Azétt, átkozott
emberec azoc, kic hazoktûl mesze leuén fértelmeskednec
es az õ tarsoknac fogyatkozasara élnec, kic mind ket
felõl okot adnac az bûnre. Azért az szent Pál tanacza
szerent iò ezbe is az iámboroknac módot kreresni, [!]
hogy ha igen nagy oc nem keszeriti, sohol felettõb
sokaig ne kessec, hanem ha esmeri mind õmaganac, es
mind tarsanac magoc biro természetyeket, Ezt penig én
azért adom elõtõkben hogy iob volna nem szûletni, hogy
nem mint az fértelmesseg miat Istennec haragiat feiedre,
felesegedre, gyermekidre, es hazad nepére fel gerieztened. Es
iob nagy marhadban kárt vallanod, hogy nen mint minden marhaddal
egyetembe testestûl lelkestûl el veszned, mert ez
az te wrad Istened paranczolattya, hogy Ne paraznalkodgyal, es
ezt mondgya: Deuteron: 25. átkozot àz, az ki az õ
felebarattyanac felesegeuel hál: Szent Palis 1 Cor: 6. Ne
teuelegietec, mert sem à paraznalkodóc, sem à hazassag
tõrõc, sem à faytalanóc, sem à firfiackal
kõzõsûlõc, sem egyeb fértelmes életûec, az
Istennec orszaganac, õrõkõsi nem lesznec. Es
iliytenõc valatoc egy nihanyan: de meg mosogattattatoc, De
meg szenteltettetec, de meg igazultattatoc, az wrunc
Iesusnac neuében, Es à mi Istenûnknec lelke által. Azt
akaria szent Pál mondani: hogy valakic be óltattac az
IesusChristusba es valakikbe lakic az Istennec szent
lelke, azoc tartoznac hogy tauul legyenec minden
fértelmessegtûl, es éyel nappal mindenképpen vigyazzanac
tisztasagos szent életre. Nem czac azoc pedig
tisztac, az kic geriedetessec nekûl szûzen meg
tarthatyac õ magokat. Ez is iò az kinec Isten adta, czac
hogy ne geriedezzen, mert ha szinte massal nem
kõzõsûl is, de à ki geriedez, es másnac feleseget
vagy leanyat, vagy leanzo leuén masnac fiat, gonossagra
s443ziuében kéuánna, immár ez nem szûz, hanem parazna
Isten elõt Matthaei 5. De az tiszta Isten elõt, az ki
az õ szent paranczolattya szerént, iámbor hazas
tarsa mellet oyia meg magfát minden fértelmetessegtûl,
czac hogy [p 0109] ezeknec is szép mértekletesen tartani
õ magokat, es czac à mikor õrdõgi kesirtetett az õ
testeken érzenenec, ackor fértelmetessegnec el
tauoztatasaért éllyenec hazassagockal, annac kiuûle,
azokis paraznac, à kic szûntelen agyban heuernec, es czac
testi tunyasagot szûntelen mindennapon ûznec. Ezekben
is nem lakic az Istennec lelke, es nincz ezeknec is
sziuekbe az Iesus Christusnac érdeme, azért ezekis
nem fogiac birhatni az Istennec orszagát Galat: 5. ha ki
nem térnec.
Indiczon fel azétt minket az szent életre,
az Istennec rõttenetes haragia, es soc fele testi es
lelki ostora, mert ez világra semmi bûn nagyob ostort
nem hozot ennel mind eleitûl fogua is.
Ezért vesze el
viz õzõnnel ez egéz világ, Sodoma ezért sillyedet el
õt varassal egyetembe.
Ezért akaztata fel az WR
Isten egy nihány fõ embereket Num: 25.
Ezért vesze el
az Beiaminnac czac nem minden nemzetsege.
Ezért vesze el
Dauid Király orszagat, felesigit, gyermekit.
Ezért is
vesze Sidó ország, Troia, Búda, es Magyar orszag,
mert az lelki paraznasag mellet az baluán imádás mellet,
minden vároc, városoc, Clastromoc, Captalanoc,
Pispeksegec, Erseksegec, rakuac valanac rõttenetes
fertelmes es Sodomita élettel. Ez miat boczat az WR
Isten, olly nagy lelki vaksagot az emberekre, hogy haluán az
Istennec nyiluán valo igeiét, azt ne halhassac es ne
érthessec. Mint az mostani Captalanoc, nyiluán tudgyac
hogy à paraznac Isten orszagaba nem mennec, de immár
annyira meg vakultac szegényec, hogy az hazassagot
szidalmazuán, czac fértelmesseget ûznec, ki miat
annyira meg vakultac, hogy az kic õnekic tót mondananac,
azokat mint egy Herodes à Christust es mint Caiphas, Annas,
es az regi Phariseusoc es papoc az szegény
Apostolokat, õc is szinte azon vaksaggal akariac
kergetni az CHRISTVS szolgait, czac azért hogy az õ
fértelmes eletekben nem ereztic õket szabad
szagudasra, mint Ianos nem erezti vala herodest. Az
kegyelmes WR Isten adgyon õnekic is az bûnõn valo
bankodó sziuet, es Istenhõz valo fohazkodó lelket. De
mindnyaian à kic elõt hazassag [p 0110] kiuûl
fé0rtelmes é0letet viseltec, gondollyac meg az õ
sziuekben melly nagy terhet hordoztac, midõn érzõttec
Isteñec reaioc valo haragiat, átkat es nehesseget, kic
valahol iartac, mindenût kinlottac, mert az õ sziuec
futot mint egy CAIN Isten elõt. Es mind az altal
sohoua nem szalathatot, azert az õnõn lelki fordulasa
iayt iayt kiáltot feiere.
Immár ez nagy eles tõrtûl
siessenec meg menõkedni el hagyuán fértelmetes
eletyeket, es ha érzic geriedetes sziueket, oruosollyac
meg Isteñec rendelese szerént iámbor hazasaggal
õmagokat, mert általan fogua, az paraznakat meg iteli es el
kárhoztattya amaz igaz biró, az IESVS Christus, az
Isténnec tiszta, es ártatlan szentseges Fia es
Baranya. Ez azért harmadic oka az hazassagnac, hogy az
mellet minden fértelmetes paraznasagot el tauoztatnanc,
Iollehet ha meg marattûnc volna az regi szent
ártatlansagba, erre nem volt volna szûksegûnc, mert
ackor czac magzatoc szaporodasara kellet volna vele
élnûnc. De immár most az fogyatkozas vtán, Isten az õ
szent igeiébe ezt is ki ielentõtte, hogy ezértis adta
volna minekûnc, hogy az sz. hazassag lenne
oruossaga geriedetessegûnknec kiben valo mértekletes
életûnc, tisztasag Isten elõt, de annac, kiuûle
minden kõzõsûles paraznasag, es õrõc kárhozattra
valo vtálatossag.
Negyedic oka az hazassàgnac ez,
hogy az lenne példazattya az christussal valo
egyesûlesûnknec.
Ezt meg érteni igen szép dolog,
kibõl à ket hazassoc szép tanusagot es
vigaztalast vehetnec az õ egéz életyekben.
Szent
PálEphesi: 5. az hazassaghoz hasonlittya az Christust
imilly szóckal.
Vgy szeressetec à fériec az õ
felesegeket mint tulaydon testeket, miképpen az WR az
szent Gyûlekezetet is: mert az õ testenec vagyûnc
tagiaj, az õ testebõl es tetemebõl valóc, Annac okaért
el hadgya az ember attyat annyat, es ragazkodic az õ
felesegehõz, es az kic ketten valanac egy testè
lesznec. Ez è titoc nagy, szóloc kediglen à
Christusról, es az szent Gyûlekezetrõl. Ez igekben
sz. Pál czuda szep példazatot es hasonlatosagot
ieent nekûnc az CHRISTVS felõl, kit Adamhoz es Euahoz
hasonlit imillyen képpen: Mint [p 0111] hogy Adamot el aluta
Isten, es az õ óldalabol alkotta Euat neki, es à kettõt
vgy álda meg hogy egy test lennenec, kié0rt ember mind attyat
annyat el hadna, es czac fériehõz ragazkodnéc: Igy czelekedec
az Attya Isten az õ sz. Fiaual is christussal, mert
el aluta az keresztfan, ki meg hala érõttûnc, es ot,
óldalabol vizet es vért boczatta, Melly viz ielenti az õ
aluasanac es halalánac hasznat, az az: hogy mi meg
mosodtûnc õ altala, meg tisztultûnc, es wyonnan
szûlettûnc, kinec bizonysaga es peczete à mi kerõzt
vizûnc, Az vér kedig ielenti, à mi meg
tisztulasûnknac iutalmat, hogy nem ezûstel sem
arannyal hanem vére hullasaual fizetet meg mi érõttûnc
Melly olly eleg fizetes volna, hogy mi semmiuel nem volnánc
immár adossac, Azért ez õ óldalabol szarmazot vizet
ez vért vgy võtte ki az õ szent Attya, hogy mint, Euat
az adam óldala czontyabol alkotta, es egy teste vére teué,
minket is valakic ez vizbe vérbe meg mosottûnc, valakire
ezec feczkendõttec, de azoc CHRISTVS czontyaiua,
testeue, es vé0reue változnanac: Kit az Christus szinte
vgy szeretne, mint Adam Euat, es megént az hiuec szinté
vgy szeretnec az Christust mint Eua Adamot, Kiért mind
attyokot, annyokot el hadnac, es czac az egy Iduezitõ
Christusokban lenne minden gyûnyõrûsegec, Kiknec az
Christus szinte azonképpen szolgalna mindenekbe, mint
az firfiu az aszonyi allatnac, es az hiuec mindenké1ppen vgy
szabnaiac õ magokat az Christushoz, mi7t az iámbor
felesegec az õ fériekhõz. Touába imez nagy titokis
példaztatot az hazassagba hogy mint Adam vastag firfiu
leuén egyesûlt az gyõnge aszonyi allattal, es egyè
lõt: Igy az Christusis erõs Isten es gyenge ember ket
természetben egy szõmély lenne. Ez azért negyedic
oka az hazassagnac, hogy àhazassag lenne elõttûnc
valo tûkõrûnc, à Christusrol, es arról mit kellene
Christustul varnûnc, es miuel tartoznanc mijs õneki.
De
hogy iobban mind Christusunkhoz, mind az mi hazas tarsinkhoz
szabhassuc magunkat, lassuc meg miuel tartozic az
iámbor firfiu az õ felesegenec, es viszontag az
feleseg miuel tartozic az õ férienec, mert vgyan
azonockaltartozic az Christus az hiueknec, es à hiuec is az
Christusnac.
Imez õt dolgockal tartoznac egyic az
másiknac [p 0112] 1. Elõszer, Hogy egy más
szeretõc legyenec.
2. Másodszor, hogy egy mashoz
hiuec legyenec.
3. Harmadszor, hogy minden ióban es
nyaualyaban egy aránt reszesûlyenec, es aránt
munkalkodgyanac.
4. Negyedszer, hogy magzatokat
szûlyenec.
5. õtõdszer, hogy egy más
óltalmazóc legyenec. De ezekrõl im rendel szoloc.
Mind
ezekben à christus felõl czac egy szal fogyatkozas
sincz, mert, hogy õ felõtte igen szeretet minket, ezzel
mutatta meg, hogy Istensegere fel ruhazot bennûnket, es az
õ lelket halalra is adta érõttûnc, kirõl így szól
az irás Philip: 2. amaz lelki indulat es szeretet legyen ti
bennetec, melly az Christus Iesusban es volt, ki
midõnIsteni szõmélben volna, nem ragadomannac alita az
Istennel valo egyenlõ vóltat, hanem õ maga meg alazta
magát, rabotas szolganac szõmélyet fel vé1uén,
hasonlatos leuén az emberekhõz, engedelmes leuén mind az
halaliglan, az keresztnec kedig halalaig. Igy szól
errõl masutis szent Pál Eph: 5. Ti firfiac
szeressetec à ti felesegteket, miképpen à christus
szerette az szent gyûlekezetet, es õmagát adta
érõtte, Hogy azt meg szentelne, meg tisztituán à
viznec fõrdeiéuel, az igenec általa, hogy allatna azt
diczõsegesen magánac, hogy olly szent gyûlekezet
lenne az kibe nem volna macula auagy sõmõreg, hanem melly
szent legyen, es meg fedhetetlen.
Innét azért kettõt
tanullyanac az iámbor hazasoc, hogy bizzanac õc is az
Christusnac szerelmébe, es õkis szeressec az
õ felesegeket. Es valamennyiszer az õ sziuec
hitetlenkedni akarna, emlekezzenec è nagy szeretetrõl hogy
az WR Isten nen kûlõmben egyesitõt minket az õ
szent Fiaual, szinte mint az mi felesegûnckel, melly
egyessegrõl regenis így prophetaltatot Oseas altal
Oseae 2. Iegyesûl iegyezlec tégedet magamnac mind
õrõckè, Mondom magamnac iegyezlec tégedet, Igassagban
es Itiledbe, kegyelembe, es írgalmassagba, magamnac
iegyezlec tégedet az hitbe. Az az: oly szeretettel fogadlac
hozzan, hogy mind õrõckè ki tessec raytad az én iò
tetem, es kõnyõrûletessegen, czac hogy teis higy es
bizzal én bennen.
Bizony soha à firfiuba nem lehet olly
nagy szeretet az õ felesegehõz, minemû nagy
szereteti vagyõ à Christusnac es az õ sz. Atyanac
à hiuekhõz, [p 0113] Sõt az édes annyaban sem lehet
añyi szeretet az õ magzatihoz, à mint Esaiasnal
õmaga is mondgya Esaiae 49. Elfeletkõzhetikè az
aszonyi allat az õ magzatirol hogy ne kõnyõrûlne az
õ mehénec fian? De ha az szinte el feletkõzneiec is,
azért é0n el nem feletkõzem te rólad. Imè az én kezeimben
irtalac tégedet.
Es Dauid is Psal. 103. ezt enekli, miképen
az attya kõnyõrûl à fiakon, így kõnyõrûl az WR
azokon, kic õtet félic. De ez nagy szeretet indicza fel
az mi sziuûnket is, hogy mijs viszontag
szeressûc az mi feriûnket, az mi wrunkat az IESVS
Christust, es à õ szent attyat, Es megént mind az
hiueket, kickel egy arant õ egy test4 es egy vérè igaz vgy
lõt mint mi velûnc. Es iñét tessec meg hogy õuei
vagyunc, mert egy más szeretõc vagyunc, mert mint az
fõldi attya kéuánnya hogy az õ fiaj mint áttyafiac egy
másnac szeretettel szolgallyanac: Igy az WR
Isten meg keuánnya tûlûnc hogy valakic Christus által
õ fiaj lõttûnc, mi mindnyaian mint attyafiac egymás
kõzõt szeretetuel élyûnc, De kiuáltképpen az ket
hazas ember nem kûlõmben szeressec egyic az
másikot szinté mint az õnõn testeket, es innét
emlekezzenec å Christusnac is hozzanc valo nagy
szerelmerõl, ki fogyatkozas nekûl szinte vgy
szeret minket, mint az õ tulaydon testet.
2.
Másodszor az ket hazas, ezzel tartozic egyic az
másiknac, es az Christusis mi nekûnc mijs az
Christusnac: Hogy egymáshoz hiuec legyûnc. Az Firfiu
tõbbet az õ felesegenel ne esmerien, se az feleseg az
õ férienel, mert à Christusis senkit tõbbet nem
kötelez magahoz, hanem czac azokat, kic õ hozza eskûttec, es
õ benne biznac, Sem Sidót, sem tõrõkõt, sem baluán
imádót, sem gyilkóst, részgest, hazugót, lopót,
predalót, kic az õ szõmélyet vtállyac, õtet
rutollyac, es az õ szent igeiét ûldõzic, kic az
pokolbeli õrdõghõz adtac es szabtac õmagokat, mind az
feleket õ paraznanac tart, es ezeket nen akaria felesegé0
gyarant tartani, mind adigis míg az õrdõggel paraznalkodnac,
hanem ha az õrdõgõt el vtáluan, õ hozza térnenec, es
czac egyedûl õtet kõuetnec, õ benne hinnenec, es
biznanac, es az õ sz. igeiet võnnec, így kez volna wy
menyegzõt, õ velec szerzeni, es hozzaia szeretettel
fogadni, met azt íria szent Pál Ephesi: 5. Hogy az
CHRISTVS olly szent gyûlekõzetet szerez [p 0114]
õ maganac, à kibe macula, auagy szõmõreg auagy èffele
valami ne lenne, hanem szent es fedhetetlen Arról kedig az
ki lator fé0riet ûzne, hogy azt õ nem akarna felesege
gyarant tartani, Oseas prophetanal ezt mondgya: Tegyetec
tõruényt az ti annyatokra: mondom tegyetec tõruényt, mert
õ nem én felesegem, én sem vagyoc õ fé0rie: Vesse
el tûle az õ kuruasagat, es paraznasagat az õ
emleitûl, hogy meg ne foszam õtet. Azért à mint az
iámbor firfiu iszó0nyodic az fertelmes felesegtûl, Igy
az WR Isten azoktûl, kic õ tûle el idegenõttec,
es máshoz kõtõttec õ magokat, Azért margyûnc meg az egy
Iesus Christusnac Euangeliomyaba, halgassûc az õ
szauat, es ne kõuessûc à teuélygõket, kic el
szakattac à Christusnac szent igeié0tûl mert az
õ iuhai az õ szauat halgattyac, es az õ hiuei az õ
beszedit tartyac.
Es az Christusrol vegyûnc
mindnyaian példat hogy hazassag tõrõc ne legyûnc, de
az melly hiuén õ magát tartya mi hozzanc, mijs oly hiuen à
mi hazas tarsinkhoz tarczuc magunkot, hogy innet is ki
tesséc hogy mi Christus hiuei vagyûnc, mert ebbe is
õtet kõuettyûc.
Harmadszor az ket hazas ezzel
tartozic égy masnac, hogy minden ió0ban es nyaualyaban egy
arant reszesûlyenec, egyût õrûllyenec, egyût
bankodgyanac, egyût munkalkodgyanac es faragianac, Es egyic az
másiknac terhet fel vegye, egyic az masiknac gyarló vétket
es esetit el feleicze: Ezt is az CHRISTVS meg mûuele mi
velûnc, mert az minnen emberti szõmelyûnket fel võué
õnõn magára, es azzal egyetembe minden nyaualyankat, ki
érõttûnc sokat munkalkodot, farada es nagy kinokat
szenuedet, Es mais mindennapon, minden gyarlosaginkat
bekeuel el tûri, sõt el fõdõzi, érõttûnc
szószólo, esedezõ, es kõzbe iáró, Es minden
iouait naponként velûnc reszesiti, mert szent lelket
adgya, bûneinket meg boczattya, meg tisztit, meg igazit,
fel támaszt, es õrõc életet ád. Mijs õneki
tartozûnc hála adassal, engedelmesseggel,
szolgalattal, bekeseges tûressel, hogy az õ
nyaualyaiba kit mi érõttûnc szenuedet, mijs
reszessec legyûnc, es azt bekeuel el tûriûc:
Ezenképpen az ket hazasis szolgallyon egyic az
másiknac, hogy ezbeis Christus kõuetõi legyenec.
Negyedszer az ket hazas tartozic egy másnac, magzatoknac
szûleseuel es fel neueleseuel hogy mind à kettõ
gyûmõlczõzõ legyen, mely nekûl az hazassag
keduetlennec tettzic. azon képpen az Christus ezzel tartozic,
hogy naponként az õrõc életre valo embereket
szûllyõn viznec es szent léleknec általa, es azokat
mint iò daykaknac iámbor egyházi szõmélyeknec fel
tartassara bizza.
Ez szûlesrõl igy szól
szent Peter 1. Pet. 1. Aldot az Isten, à mi wrunc IESVS
Christusnac attya, ki az õ bõwseges
irgalmassagabol, wyonnan nemzet minket eleuen reménsegre
à IESVS Christusnac halottaibol valo fel
támadasanac általa. Es ismet: Ti wyonnan
szûletettetec, nem halandó, hanem halhatatlan magbol, az
élõ Istennec beszéde által, melly õrõckè meg
marad, Ezképpen à CHRISTVS mindennap egynéhány ezert
szûl az õrõc életre, ki noha immár à
szûlesnec az faydalmat egyszer az keresztfan meg
szenuedte, de mind az által vgyan azon faydalomnac ereieuel
es érdemeuel mais sokakat szûl, kiket az kereszt viz
felõt, es az vtán is meg wyit szent igeieuel es szent
lelekeuel, es éltet az õ szent vaczoraiaban testeuel es
véreuel, az egyházi szolgaknac daykasagoc által, mind
addig, mig olly szent ép emberre nõnec, mint õmaga az
Christus. Kirõl szent Pál Ephesi: 4. igy szól:
Az CHRISTVS ki le szállott menybõl, à ki felis ment
sockal fellyebb minden mennyeknel hogy mindeneket be tõlcze,
õ adot nemellyeket hogy apostoloc lennenec, nemellyeket hogy
Prophetac lennenec, nemellyeket hogy Euangelistac lennenec,
nemellyeket hogy Pásztoróc es tanyitó Doctoroc lennenec,
à szénteknec epitesere, az szolgalatnac munkaiara,
mondom à Christus testenec epitesere. Méglen mindnyaian
iuthatûnc à hitnec egyessegere, es az Isten fianac
esmeretire, hogy tekélletes firfiac legyûnc, az
Christusnac meg alapodot õreg vóltanac mérteke
szerént: hogy innét toua ne legyûnc gyermekec. Vgyan ezen
fõ oka ez világi hazassagunknac is, azért az hazasoc
kériec az WR Istent kõuethesséc ebeis az
Christust hogy szép fiakat es leanyokat
szûlhessenec, es azokat Isteni felelembe es iò
erkõlczekbe neuelhessec.
õtõdszer az hazasoc
tartoznac hogy egy más óltalmazóc legyenec, de kiuáltképpen
à [p 0116] fériec hogy az õ gyõnge felesegõket
õrizzec es óltalmazzac, minden busitoc es haborgatoc ellen.
Az Christus penig azért ûlt az atyanac iobiara, hogy onnét
wralkogyec mint hatalmas kiraly mindeneken, es vigyazon az õ
hiueinec óltalmara, ki szép szóckal vigaztalis
bennûnket, monduán: hogy az õ markabol senki ki nem
ragathatna. Noha azért mig ez haboru világban vagyûnc addig
soc fele gyûhõssegõket mind feiedelmektûl,
papoktûl, wraktûl, nemestûl, parasztûl, mint õ
magais à CHRISTVS, mi nekûnkis kel szenuednûnc, à
mint Dauid másic Psalmusba mondgya. De megént vgyan ot
aztis mongya Dauid, hogy az WR az õ diczõseges
szekibõl meg neueti õket. Bizzunc azért czac õ benne,
nem alhat õ ellene senki, még az pokolnac serege is, De
meg szinte az halalban is meg segithet õ, mert az
halalbol õrõc életre vihet.
Ezenképpen az iámbor
hazasoc is, vigyazanac az õ felesegõkre, hogy semmi
szûks4egecben ne hadgyac, hanem óltalmazzac mindenekbe
õket, az õ ereiec es értõkec szerént, hogy ezben is
legyenec kõuetõi az mi lelki fériûnknec es feiûnknec az
Iesus Christusnac.
Ezért szerze azért az WR
Isten vtólszor a hazassagot hogy az mi testi
hazassagunc példazna minekûnc, az Christussal valo
lelki hazassagûnket, Es ez, vntalan eszûnkbe iutatna
azt es mint egy tûkõrbe minden tísztit meg mutogatna.
Szûkseg azért az Istenfélõ hazassoknac,
sokszor meg gondolnioc mind ezeket Hogy mint adam el alut
óldalabol lõt Eua, mijs az Christusnac meg hólt
óldalabol lõttûnc õ lelki felesegi, mert az viznec es à
vérnec mosasabol es érdemébõl à ki óldalabol ki
iûlõttûnc wy emberre, Es mint Adam erõs
természetû, Eua penig gyõnge, de azért vgyan czac egy
test es vérec õc: Igy az Christus bizony erõs Isten es
gyõnge ember, de azért nen kettõ, hanem szinten
egyesûlt es eggyè lõt az Istenseg az emberseggel,
kit magára fel võt, de mint hogy azzal egy, azonképpen immár
egygye lõt mind azockalis valakic õ benne hisznec es
biznac: Es mint hogy Isten ez kettõnec általa ád soc
magzatokat ez világra, Igy az bõlcz WR Isten rendelte,
hogy az õ meg testesûlt Isteni Fia által, lõnnenec
mijs Istennec fiaiua. Es mint hogy az firfiac szinten vgy
szeretic felesegõket mint az õnõn testeket,
[p 0117] azokhoz meg tartyac hiwsegeket, mindenekben
részesitic õket õrizic es óltalmazzac õket, Igy
kellet az Christusnac is õ magát szabni az õ
hiueihõz, hogy szinte vgy keresse azokat mint õnnõn
magát, De azoc kiuûl senkit tõbbet ne szeressen,
ki mindenekben részese tedgye õket, mind nyaualyaiaba
mind bódogsagaba, ki el tûrie minden gyarlosagokat, es ki
vigyazon reaioc õrize, óltalmazza, testben es lélekben, es
ki mentuén az halalbol õrõc életre es nyugodalomra vigye
õket, holot mint az ékes menyegzõ hazba õruendenec
felesegec mellett az firfiac: Igy az WR Christusis
õruendezzen mind õrõckè az õ hiueiuel, Es mint az
võlegénnec szûlei vigadnac egyût fiockal menyeckel,
Igy az Christusnac Attya vigadozzon õ velec, mind az
szent Angyalockal egyetembe, õrõckõn õrõckè.
Ezeket akaria szent Pál is elõnkbe adnyi az Ephesi: 5.
monduán: Vgy szeressec az firfiac az õ
felesegõket, mint tulaydon testeket, miképpen az WR
à szent gyûlekõzetõt, mert az õ testenec vagyûnc
tagiaj, az õ testebõl es tetemébõl valóc. Ez è titoc
nagy: szóloc kediglen à Christusról es à szent
Gyûlekõzetrõl.
Ez ideig szóltûnc azokról, à
mellyeket az Istenfélõ hazasoknac eleitûl fogua végig
kellene kõuetni: Szóloc immár azokrolis à melyec
gonosz emberec kõzõt a hazassag el bomlasara
gyakorta szoktac tõrtinni.
AZ ÕTÕDIKRÕL. az
Hazassagnac el Bonto dolgarol.
Iollehet az kegyelmnes
WR Isten vgy teremtõtte vala Euat Adambol, hogy az kettõ
soha egy mástûl el ne válhatnec. Es ha az õrdõg
szaua miat el nem vesztec volna az elõbi szép
allapotbol, soha meg sem hóltac volna, es soha el sem
valtac volna, hanem nagy szeretettel, es
tisztesseggel minden ket ket hazas élt volna, es
tõbet, es mast soha annál nen ké0nántac [!] volna: De
miért hogy az õrdõg miat az egyeb dolgainc kõzõt
hazasságunc is meg romlot, immár sokszor tõrtinic
hõgy az egyic hazasnac el kél válni az másiktûl. De
hogy ezbeis az kéresztyé0nec vgy ne teuelegyenec mint az
regi Sidóc, es mostani pogan tõrõkõc, azért errõl
imilly rendel vegyûnc tanusagokat.
[p 0118] Elõszer,
miczoda okbol vålhat meg egyic hazas az masiktûl, es miben
nem válhat?
Masodszor, meg hazasulhatnakè az vtán vagy
nem?
Harmadszor, miczoda bûntetesec az hazassag
tõrõknec?
Ez haromrol leszen immár beszedûnc.
Ha az ember nem vétkõzõt volna soha semmi okbol meg nem
válhatnanac, sõt soha kõztõc semmi harag,
irigyseg, gyûlõlseg sem támadot volna, hanem mint az
sz. angyaloc nagy szeretettel éltenec volna, es
õrõmel magzattokat szûltec volna, neueltec, éltettec,
es tanyitottac volna, Es õkis õn kõztõc Istenrõl es
Istennec dolgairol õrõmest nagy gyakorta bõlczen
beszelgettec volnac, Es az õ kerti gyûmõlczõc es mag
termõ fac kõrnyûl, faratsag nekûl iò keduel mielgettec
es kertezkettec volna, es soha semmibe semmi bantasoc nen
lõt volna. De immár mi vta amaz erdei kan, à nagy agyaras
pokolbeli õrdõg be szallada kõzinkbe, az vta, sokakat
negy soc kûlõmb kûlõmb vétekben eyt, hogy à hazasoc
ne legedgyenec az õ tarsockal, hogy egy más kõzõt
viszat voñyanac, feddõgyenec egy mast halalra
kergessec. Valakiket kedig az õrdõg ezekre rea vihet,
azoc ketseg neklûl [!] Istennec atkaba es haragiaban
élnec, kiket el is karhoztat ha meg nem térnec. Tehát az
iámbor keresztyénec vigyazzanac es kõnyõrõgienec az
wr Isteñec hogy ezekre ne vigye õket az õrdõg. de immár
szólunc à dologrol Miczoda okbol valhatnac el.
ha
valamelyic felet, akar àfirfiat, akar az aszont imez ket
dologban talalnac, paraznasagban, es hazassagi
erõtlensgbe, ezekrõl bizonysag vagyon hogy el valhatnac.
Az melly fel parazna, az õ magát el szakaztota az õ
tarsatûl, azért az õ iambor artatlan tarsa megis
hazasulhat, mert mihent el szakadot õ tûle az elõbi
tarsa, az meg hólt õ neki, es mint az hólthoz vgy nem
kõteles õ hozza, haném à mint szent Pál mondgya 1,
Cor: 7, meg menekõdet az elõbitûl, es nincz annac
tõruènye alat, Azért máshoz adhattya iámborul magát, czac
hogz [!] èffele dolgokban, iámbor eggházi embereknec, es
Istenfelõ polgaroknac, hirõc nekûl ne czelekedgyenec;
hanen iò bizonysagoc alat okat adgyac az el valasnac. de az
paraznat senki tarsul nem veheti, à mint Iduõzitenc
mondgya Matth: 5.
[p 0119] 2. Másodszor, há valamelly
firfiunac firfiuj ereie nem volua, [!] es az aszonyi allat
magát nen birhatna, hanem félne fértelmes esettûl, es
esmerne hogy semmiképpen férieuel, nem lakhatnec: Ha el
ákar válni, ettûl is meg lehet, iò bizonysagoc alat, es
iámboroc elõt.
De az magtalan aszonyi allatoc felõl
nem szolhatûnc olly nyiluán, mert gyakorta nagy kesõre
is Isten meg áldotta nemelyeket.
Szent Pál
szabadsagot ád errõl is, hogy az kinec hitetlen pogan
tarsa volna, ha az hitetlen el akar válni, eresze el.
Midõn penig az irás meg engedi az el válast, azzal
szabadsagot ád az ártatlan felnec meg hazasulasara.
Mert ha annac szabad nem volna meg hazasodni, Tehát vgy az
elsõ kõtel alat maradna, es igy é0l valasnac nem
mondhatnûc.
Touábba, Ha valamely fel el sz4õkic es
soha nem akar meg térni tarsahoz, az kit el hagyot az lator
az ártatlan más tarsot vehet. De ha gonossagot
mûueluén féltebe ment el: Houa touáb várháttya annyiual
bõczûletesb Ha soc esztendõre nem iõ meg, à más
fel à melly el hagyatot tarsot vehet.
Az kic betegec penig,
vagy fogsagban estec, auagy morgoc, gyilkos szandekûac,
Ezeket más oruossaggal kel meg oruoslani, Es fõ képpen
az WR Istennec kõnyõrgeni, es magokat meg ónyi, hogy
okot ne adgyanac gyûlõlsegre, verekedèsre, Es azért
hóltig bekeseggel kel tûrni mind ezeket.
Az parazna
felnec miczoda büntetese?
Az Egyházi ember egyebuel nem
bûntetheti hanem atockal, es hogy az hiuec kõzzûl ki
rekesze. De az feiedelem az orszagnac tõrué0nye
szerént tartozic õket ez világ szerént is meg
bûntetni. Kibe ha rest leend, Isten õtet õ vele
egyetembe oztan meg tndgya [!] bûntetni, mint szinte az
Beniamin nemes nemzetit.
De mint ezekrõl az hazasoc az
szent irásbol tõbbet bõwebben tanulhatnac, mert õmaga
Iduõzitenc szent Mathenal 5. részébe el valaztya az
paraznakat, Es Abrahamis példa, hogy magzattyanac okaért,
magtalan felesege Sara engedelmébõl el véue agart,
szolgalo lanyat. Czac hogy à regi példakal meg lassac
hogy nagy óua iò módon éllyenec, mert nen minden
szokasokat diczeri Iduõzitenc, meg à [p 0120] regi
attyaknac is, kic Istennec szerzese ellen nem elgettec
egyuel, hanem tõbbet is võttec felesegûl, melly dolog nen
tetzic iduõzitenknec Matth: 19. nekûnc se tetudgyec.
azèrt à hazasoknac el valaztasaba senki ne vegyen
szabadsagot czac egy tudatlan falubeli reszeges
Plebanosnac engedelmébõl, Hanem ily nagy dolgokban soc
falukból es varasból õszue gyûluén Istenfélõ
iàmboroc meg lassac mi ockal czelekednec, hogy az mit
Isten egyuè tõtt, azt emberec el ne szakaszac, ok
nekûl, Hanem ha õrdõg miat, es az õ gonossagoc miat
meg bomlot es fel szakadot volna, az õn kõztõc valo
elõbi kõtesec. De hogy èffelebe senki szabadsagot
ne vegyen, meg bûntesec à feiedelmec az részt, à melly
bûntetest érdeme, Ha penig nincz olly iámbor feiedelem,
átkozza ki az egyházi szõmély, es mind addig atkozot
legyen mig meg nem tér.
Ha kedig az kic egy mastûl el
valtac vólt, es az vtán ki tert az õ gonossagabol, es
ismeg sz4eretic egy mást, es az vtán Isten szerént
åkarnac élni, Iàmboróc bizonysagi elõt, ismeg wy
menyegzõiõc lehet, czac hogy valami czel czapóc ne legyenec.
Ezec mellet egyeb dolgoc is esnec az hazasoc kõzõt mint
à kic fériec soksaga vtàn férhõz mentec azt alituán
hogy wróc meg hólt, ezec meg térienec az õ elõbi
fériekhõz, Es megènt à ki az õ maga añyat, nényet, auagy
leanyat tudatlanul felesegûl el võnne: kic ritkan czuda
kèppen mind meg tõrtinhetnec. Ezeknec is az én itélõm
szerént mélto el válni, de ha valami nehez dolgoc ez
felekben támadnanac, azokrol szólyanac à soc iàmboroc
egy más kõzõt. Kiket az WR Isten vezerellyen minden
igassagra az õ szent lelkeuel Amen.
AZ HATODIKROL.
DE ez hazassagbeli visza vonyas vtán,
szûkseg immár szólnûnc arrol is, miké0ppen kel
az ket hazasnac magát meg ónyi hogy visza vono ne legyen,
hanem mind hóltig nagy egyessegben iámborul Isten
szeré0nt élhessenec, szôloc azért errûl
immár.
Az Hazasoc mint tarczac holtig az ò eltyekben õ
magokat, hogy az ôn kôztôc valo szeretet mind holtig
hellyen allyon.
[p 0121] Imez õt nemes ioszag kel è
dologhoz.
1. Elõszer, Hogy mind ketten Istenfélõc
legyenec.
2. Másodszor, Hogy tisztesseges
erkõlczûec legyenec.
3. Harmadszor, Egy másnac
engedelmesec legyenec.
4. Negyedszer, egymás
szeretõc legyenec
5. õtõdszer, mindenic az õ
tisztekben sz4orgalmatosoc legyenec.
Azért mind az ket
hazas vigyazzon erre, ha azt akariac hogy bekesegbe
lakhassanac, hogy elõszer Istenfélõc legyenec, az
az: Istennec szûntelen egyic az másikért imatkozzec,
Istennec igeiét halgassac, es kõuéssec, es minden
dolgokban kedueskedgyenec az WR Istennec, Ha erre az ket
hazasnac gondgya leszen, az WR Isten az esz
vesztõ pokolbeli õrdõg ellen õrizteti õket
szent Angyalaual, Es szent lelket adgya az õ
sziuekbe, ki nagy egyesseget szerez mindenkor õ
kõztõc. Mert valaki az WR Istent nem féli, hanem
gonossagot ûz, lopast, vsurassagot, koborlast,
reszegseget, paraznasagot es egyeb latorsagot ûz
Isten ellen, ez felekre rea erezti az WR Isten az
õrdõgõt, hogy à mint akaria busicza õket, az
õrdõg, azért kõztõc leuén rõttenetes haborusagokat
indit reaioc, Tehát meg lass4ac hogy Istenfélõc
legyenec mind ketten, De ha czac az egyic fel volna is
Istenfélõ, az iárion el az õ Isteni félelmeben, es
lassan lassan tarsat is meg nyerheti Istentûl,
auagy mé0g is kõnyebseget talal magánac Istenhõz valo
fohazkodasaual.
Másodszor ez is szûkseg az
egyeseghõz, hogy mind ketten tisztesseges
erkõlczûec legyenec, az az: mind beszédekben, mind
eletyekben iòc es iámboroc legyenec, ne szitkosoc,
haragosoc, té0kozlóc, buiac, hanem édes beszédûec,
engedelmesec, munkasoc, vigyazóc, mértekletesec, es egyeb
èffele ioszagosoc legyenec, Mert èffele nemes
ioszagnac olly tulaydonsaga vagyon, hogy à kibe ézeket
lattyac, mé0g az gonoszoc is szeretic azt, Ha ezért
valamelyic fel szinte gonosz volna is, czac lassa
tarsat hogy illy ioszagoc vadnac benne, hozza édesedic
az sziue, es lassan lassan mind hozzaia szokic,
es így egyesseg neuekedic bennec. Dè ha egyic is
szitkos leszen, es az másic mindgyárt visza
mondgya, az egyic az czepet, à másic az asagot kapia, es
egy mást kezdic paskolni, es [p 0122] egyic is
panaszolkodic, es à másic is panaszolkodic más
elõt tarsara, így az õrdõg õrõckè valo
gyûlõlseget es visza vonast szerez. Azért czac
szoktassac iò erkõlczre õ magókat, az egyesseg
is meg marad kõztõc.
Harmadszor az Eggyesseghõz
ez kel, Hogy egy másnac engedelmesec legyenec, az az: egyic
az másic gyarlo vétket õrõmest meg boczassac, mert
vétec nelkûl egy más kõzet nem élhetûnc. azért niha
sûketis legy, némais legy, ne morog minden aprolekért,
hanem szép szóual szól, Ha mibe tudatlan oktasd
azba édes sz4oual, ha mibe vétkezic, meg boczasd neki,
Viszontag ha à te feried niha vagy meg reszegednec, vagy
niha haragiaban artzul czapna, vagy meg szidna, vagy házi
kárt mûuelne, mind èffelekbe engedelmes legy, ne átkozd, meg
boczasd neki. Ez fele keuessel oztan, nagyot nyersz,
mert hóltig valo eggyesseg leszen kõzõttetec.
Negyedszer erre légyen à hazasoknac gongyoc hogy egy más
szeretõc legyenec. né tettetessegbõl, hanem vgyan
tiszta sziwbõl, né vgy mint nemellyec czokolgattyac,
es nyallyac kiuûl az ortzaiat terdet haytnac, es czelczapnac,
de más felõl atkozzac, hogy Isten ki vigye ez világbol,
mérget es etetõt czinalnac nekiec, szolgakat, es latrokat
berõlnec veszedelmõkre. Auagy mint az kiknec ág
felesegõc vagyon, az marhaiat es pénzet mig kezehõz
kapczolháttya, addig czelczap felesege kõrûl, mindénbe
keduét mûeli felesegenec, tetteti hogy igen szereti, az
vtán oztan massal latorkodic az õ õrõc karhozattyara:
NEM illy szeretet legyen kõztõc, hanem belsõ
sziwbõl szinte vgy szeresse egyic az masokot,
mint az õnõn testet, auagy à mint Christusis szerete
az õ hiueit, ki õmagát, es minden iouat õrõmest velec
kõzle, Igy az hazasocis semmit meg ne tagadgyanac, hanem
mind szouackal, mind czelekedetekuel meg mutassac, hogy
tiszta sziwbõl szeretic egy mást, es így meg
marad az egyesseg kõztõc, es õnekic is nem siralom
hanem õrõm élet es gyõnyõrûseg lezzen az
hazassag.
õtõdszer ezis kel az egyesseghõz
hogy mindenic az õ tisztekben szorgalmatoson el
iárion.
Az aszony gyermekit szépen neuellye,
éltesse, tanyícza, fonyon. szûiõn, kerteuel,
fõldeuel bantasson, sûssõn, fõzzen, es minden
képen [p 0123] õis hazi marhaiat szaporitcza, el ne
tekozollya. az firfiu megént, szanczon, kapállyon,
vitezkedgyec, kereskedgyec, à mit talal. felesege nelkûl el
ne veztegesse, el ne tekozollya, hanem haza hordgya. Es
ezeket mikor lattyac, oztan egyic az masikra mosolyodic es
igy is lassan lassan az egyesseg neuekedic
kõztõc. De ha à mit egyic takar, az masic azt mind meg
isza, kartyara kotzkara veztegeti, ot el bomol az
egyesseg, es ha nem ielentic is de tiszta szeretet
nincz kõzõttec: Azért ha azt akariatoc hogy az ti
hazassagtokban végig keduetekre, nagy kõnyebsegtõkre,
es nyugodalmatokra meg maradgyatoc. Kérietec igen gyákorta az
WR Istent, hogy mind ezekben epitsen naponként
benneteket, hogy lehessetec Istenfélõc, iò
erkõlczûec, engedelmesec, egy más szeretõc, es
minden dolgotokban szorgalmatosoc.
Melly nemes dolgoc,
miért hogy Istennec orszagábol valóc, à hol czac
õrõckè valo egyesseg es bekeseg vagyon, itt is azért
valakic Istenesec lesznec azoc mind végig az
egyesegben megis maradhatnac. De az melly kegyelmes WR
Isten az õ szent FIA à IESVS CHRISTVS által
szerzet egyesseget õ maga kõzt es mi kõzõttûnc,
vgyan azon Attyaj iò vóltabol szerezzen szent lelkenec
általa az hazasoc kõzõt is olly egyésseget, melly ez
vtán is õ kõztõc meg maradgyon az õ szent
orszagaban is mind õrõckõn õrõckè Amen.
IMATSAGA.
VR ISTEN mi mennyej szent attyanc,
hàlat adunc mi teneked, hogy à te sz. Fiadat mi
érõttûnc è világra boczattad, es hogy az õ ielenletet az
viznec borra változtatasaual meg mutassa, akartad: Es õ
àltala wyionnan az hazassokat meg szentelted es meg
áldottad. Kérûnc is tégedet hogy adgyad mi nekûnc à te
szent lelkedet hogy hihessûc az te sz. fiadnac è
vilàgra érõttûnnc [!] iõtet es meg testesûleset,
kinszenuedeset es halalat, menybe mené0set es
wralkodasat, Es õ àltala te nalad valo kedues vóltunkat Ki
te veled é0l es wralkodic à sz. Léleknec egyessegébe
mind õrõckõn õrõckè, AMEN.