BOGÁTI FAZEKAS MIKLÓS:ASPASIA ASZSZONY DOLGA ÉS AZ
IO ERKÕLCZV20 ASZSZONYOKNAC TV20KÕRE. 0001
Joual látta Isten világon az embert, kinec olly
Aszsznt adot, Az ki tisztét tarttya à szep
szemérenmel mert nem túd szeb ioszágot, Ki az
tõkélletnél dragáb szeb iegy ruhát hûte mellet nem
hozot.
Az ortza szép vóltát termetét igy tarttya ha
czak Wrát gondollya, Vagy vagyon hon vagy nincz, szem elõt
szem kiuûl tisztét és dolgát tarttya, Halgato,
gyors, serény hazában vgy vigyáz, nem néz ki mert hon
gondgya.
Noha nem hirt keres, de hogy tisztit érti,
természet szauát hallya, De azért nem táuúl, hanem
azon forog magát példáyul hadgya, Ioba minden Aszszont
meg akar haladni, hóltig ez pallyát futtya.
Ez miuel hogy
ritka, vagy hogy én nem láttam, nemis illic hogy tudgyam, Mert
az iámbor Aszszont czak az Wra tudgya tanuságban
hallottam, Azért im egy példát Aszszonyoknac iroc, kit
Gõrõgbõl oluastam.
Tengeren túl nagy részt kis
Asia fõldét szép Gõrõg nemzet lakta, Sidóc
szomszédgyában Persa királlyokhoz halgato, adót
adà, Hogy Világ ideye, negyed fel ezerbe teremtés vtån
forga.
Wralkodéc ezkor harmadic Darius, kinec két kellõ
fia, Nagyob Artaxerxes, kisseb Cyrus [p 0002] vala, kit igen
szeret Attya, Azért Tenger mellett egy nehány
Országrá tisztbe õtet boczátà.
Az tisztbe
Gõrõggel magát szeretteté, nagy barátságot
szerze, Kit az õ elei meg nem haithatánac, kibè soc
nemzet vesze. Az régi Cyrusnac példayára nézue, immár
fellyeb tekinte.
Erõs Gõrõgekre nézue Attya székit
Báttya ellen kéuánà. Azért két rokonát kic õtet mint
királt nem tiszteléc le vágà, Kiért beteg Attya
tisztbõl iffiu Cyrust Persiába meg hiuà.
Az
tisztét iól hagyà, szép szerrel indula, de az
Attya meg hala, Báttya székben ûle, ki féltében
Õczét ottan meg tartoztatà, De Annya kértére az elõbbi
tisztben Cyrust õ is boczátà.
Soc ioual tisztelé
az Gõrõg nemzetet, kiuel vgy mellé kõté, Hogy minden
szerenczét tiszta szeretettel Cyrussal az
késirte. Artaxerxestõlis valaki iõhete Cyrus mellé
siete.
Parisatis aszszony az Annya Cyrusnac,
Cyrussal inkáb tarttya, Az nagyob fiánac hogy gyanoyát
láttya, haragyát is lágzittya, De hogy nem érdemli
székit nagyob fia, bánnya, kit Cyrus tudå.
Asia
fõldében nincz az paráznaság, de egynec soc házasa.
Azért iffiu Cyrus tõbbi kõzt házasúl Aspasiát
hozatà, Kit Annya hogy hozà, szûlésben meg halà,
Gyermec áruán marada. [p 0003]
Szegõde Attyánac
Hermotimnac ninczen, mert nagy szegénség raita, Mind az
által leánt tisztán 's iò erkõlczbe nagy keménnyen fel
tartà, Az leány álmában iò szerenczeyérõl, nagy
sokszor azont látà.
Idõuel hogy iõue iò
kõzépkorában, állán rùt sõmõr kele, Kiuel meg
rutula, de bánatos Attya, Oruoshoz leánt viue, De tõlle az
Oruos három statert kére, kit õ nem igirhete.
Aspasia
ezen keseruesen sira, félre méne le ûle, Tûkõrét
térdére tõtte magåt nézi, étlen itlan kõnyueze, Az
nagy sirás vtán vgyan ot aluéc el, kibe álma meg iõue.
Mint há egy szép Galamb hozza repûllene, õ álmában
eszt láttya, Galamb õ elõtte egy szép kegyesse
lõn, leánt igy vigasztallya, Ne bánkodgyál ne fély,
Doctorhoz ne meny bár, ne kõs25 írat ortzádra.
Mennyel
aszszu Rosát tõry porrà, kõsd azzal az ortzád
meg gyogyittya, Im hogy fel serkene leány szót fogadà,
à sõmõreg el hulla, Már Aspasiánac Fochea Várasban,
senki nem vala mássa.
Egyéb ioszági kõzt kiuel
gazdag vala, Gesztenye szinû haya, Nem igyenesen
nyúlt, de keuessé fodros lobago haya szåla, Két
szeme kûn álo zomoc, kit ackorban vilåg leg szebnec
tartà. [p 0004]
Meg horgot keuessé de kiczin az orra,
szép rõuid az két fûle, Szine mint Rosánac,
kiért Varas népe õt méltónac neuezte, Az az, piros feyér:
ayaka mind piros, bõre szine mind gyenge.
Ollyan mint az
vy Ho, még annális feyérb, szayában minden foga, És az
mit tõbbi kõzt nem hagyhatunc aláb, szép lába
szép iarása, Gyenge de szép szaua, melly
gyõnnyõrûséges régi sir ének szaua.
Rauasz
ál szin ninczen semmi az õ testén, mi nem
szûkség nem tartya, Mint leány felénec tzifrára nincz
gondgya mint idegent vtállya, Tudgya hogy szerencze és egy
gonosz szokás nem természet azt hoszta.
Az
õ szerenczéye annélkûlis vékony, iól lehet aszt
nem bánnya, De hogy szegényûl nõt, szegényen
tartatot, az tziffrát sem kéuánnya, Természettel
gazdag, kiuel meg elegût, azra semmit nem pallà.
Reménsége illyen hogy igyis Wrat lel: kellekorba hogy iutà,
Hazayát Focheát ellenség meg võué, egy Wrra talála,
Három szép leánnyal az Cyrushoz viué immár hogy
vaczorálla.
Intic és oktattyác Aszszonyoc az
hármát, kic vélec el menénec, Feresztéc fel kenéc
minden szép ruhába Gõrõg módon készité0c, Az
iffiu Cyrusnac, [p 0005] magoc mint kellesséc, ki ki mint
tõrõlkedic.
Fellyeb fellyeb minden az õuét késziti
mint ha piatzra vinné, Mint annyi keritõ hogy dragábban adgya
ál színnel kene fene, Aspasia aszszony nem akar
kenõdni, mert pokolnac itilé.
Ollyban sem õltõzic kit
elõb nem szokot, mert rab dolognac mongya, Nagy
fohászkodással Istenét ohayttya, attya neuét
kialtya, Hogy ha szauát hallya õltõztetni mint kuruát
el adni ne boczássa.
Riasztác rongálác vgyan megis
veréc azért magát meg hadgya, Az sok szinû
kõntõst nagy nyegue fel veué az fardagalra vona, Az iay
nem eriben hogy kuruáua teszic, el adgyác igen sira.
Rendel az négy leánt Hopmester be viné, Cyrus elõt
állatà, Az hárma Cyrusra egyenesen néze, kõzel álla,
mosolyga, Az iõuendõ éyen semmi bánattyokat czak eggyic
sem mutatà.
Ortzayát az fõlden Aspasia tarttya mert
tûzes vgy pirula, Nagy keserues kõnyuel két szeme
rakodot, hogy rab mód állapattya, Maga viselése mind czak
aszt mutattya hogy az dolgot általlya.
Paranczollya Cyrus
hogy mellé ûllyenec, az hárma szót fogadá, De az
szép Fokai Aspasia aszszony [p 0006] sokà
mind ellent tartà, Még nem erõuel is az Hopmester õtet az
tõbbihõz szállità.
Vgy nyula hozzáyoc Cyrus és
fogdossà és szemekben tekinte, Vyokat, állokat,
szemeket meg nézé tapogatà illeté, Az tõbbi engede, de
az szép Fokai Cyrusnac aszt nem tûré.
Elõszer
vy hegyiuel Cyrus alig éré, leány nagyot kiáltà, Mint nemes
természet mondgya hogy meg bánnya ha mászszor
hozzà nyulna, Annál inkáb Cyrus az mellyére nyula, kin az
leány el fútà.
Legottan az Cyrus az iò természetet
leányba meg ismere, Nemesnec bizonnyal czak az eggyet monda
leánnac czak aszt hiue, Az tõbbi vásáros czak piatzra
valo, azért tõlle el kûldé.
Leánt azért Cyrus
Feleségûl veué, noha tõbis vólt nálla, De eggyetis
soha sem eléb sem osztån olly keduében nem tartà,
Nem ágyas számában, de királyne renden ez eggyet võué
hozzà.
Az Persác szokása hogy soc egyéb ágyas,
de czak egy az Királyné, De Gõrõg módra lõn Cyrus
házassága, mert eszt feletéb szereté, Mert
természet ioua kettõ az leányba, hogy szép és iò
az esze.
Eszéuel élt Wra valaha tanaczát fogatta meg
nem bánta, Mikor nagy dolgokban Aspasia szauán
[p 0007] iffiu Cyrus indula, Egész Gõrõg ország
ennec hirét hallà, és nagy eszét czodálà.
Nem czak
ket Tenger kõzt ennec hire tarta, Persiábais iutà,
Artaxerxes Király õcze szerenczéyét, szép
neiérõl czudálà, Nyiulán hiszic immár hogy egyéb
neyéuel soha Cyrus nem hálà.
Illyen szerenczeyén
Aspasia aszszony õ magát el sem hiué, Régi
soc álmiról mind meg emlekõzéc, Istenénec
kõszõne, Hogy kiczinkorától illy gondgyát viselte,
éltig érte tisztelé.
Kinczet nagy soc ióual az
Attyánac kûlde, gazdag emberré téue, De mind halaláig nagy
mértékletesen minden dolgat viselé, Kit soc Gõrõg
aszszony Persiaiackal soc ideig emlite.
Országra bõczûllic olly Kõlõntyût hosztac kit
Cyrusnac adánac, Czoda mesterségén, és drága kõ
mûuén az Wrac czudálkoznac, Kit egy nehány Ország ellen
kûldettenec ayándékon Cyrusnac.
Latuán az bõczûyét ez
szép nyakbanvetõt Aspasianac szána, Azért ebéd
vtán õ hozzà be méne és aluuà talála, Az drága
bonczókat kõntõs alà tõué õmaga félre hayla.
El
várà czendesen még nem Aspasia almából fel serkene,
Ki hogy Cyrust látà fel vgréc mint mászszor, ottan
nyakon õlelé, Mint illic szereté, kérdezé
beszélle, szûuét neki ielentè. [p 0008]
Ottan
Scatulyából az nemes Kõsentyût Cyrus néki ielenté,
Kiuel czak eszt monda hogy Király leanyát vgy Királynét
illetne, Azért néked adom, hogy nyakadon viseld kiuel
testõd tõd szebbe.
Semmiuel az Aszszony
magát el nem hiué, eszesen igy felele, Vgy vagyon nagy
személt és Kiralnét illet te felséged szépsege,
Azért te felséged aszszonyom Anyádnac
Parisatisnac kûlgye.
Felséged keduére tisztesen
magamat ez nélkûl is viselem, De az mi aszszonyom
Anyádat illeti, enis néki itillem, En gondom ennélkûl
feyemet mellyemet hogy néked széppé tegyem.
Igy az mit
egyebec most leg inkáb kapnac Aspasia meg veté, Mert az
õltõzetben mindenes szépséget most
aszszony leány veti, Kit Királlyi Wri módnac
Aspasia valamiért nem vélé.
Gyõnyõrkedic Cyrus az
aszszonnac szauán, és ottan meg czokola, De minden
beszédét, és egyéb dolgit is az Annyánac meg ira, Az
nyakban vetõtis, de Aspasiát is Parisatis czudálla.
Vdvarban nagy hire az Aspasiánac õrûl az Király annya,
Hogy noha fianál az õ iffiu Menye nagy méltoságban vala,
De aszt az ki Cyrust ez Világra hoszta maganál iobnac
tarttya.
Leuélbeli dolgot azért nagyob neuen hogy [p 0009]
nem Bonczókat vette, Kiért Aspasiát Parisatis
aszsz fõ módon meg tisztelé, Fõ ayándekokat
Persia országból Aspasiánac kûlde.
Azokat az
Aszszony kõszõne dicziré de nem szûkség
aszt monda, Azért mind Wránac Cyrusnac aszt kûldé
hogy hadát azzal tarcza, Elég hogy te szeretz, mert ennél
tõb marhám nem lehet esztis monda.
Drága izenetén
Cyrus czudálkozéc, de nem czak õ czudallya, Az ki õ
termetét és nemes erkõlczét és tõkelletét hallya, Soc
országis hallya, de már à szerencze imè
viszsza fordula.
Erõs haddal Cyrus nagy titkon
készûle Báttya ellen erede, Mert az Királyságra õ
magát méltóbnac az Battyánál ismeré, Hada tõbi
Gõrõg vélle Aspasia, Persiára igy méne.
Gonosz
szerenczéuel az Cyrus ot vesze az aszszony
kõzbe kele, Kinec hirét tudta Artaxerxes Király, azért meg
keresteté, Az kic kõtue viuéc haraggal az Király õket
tõmletzre veté.
Erõssen sirattya õ szép Wrát
Cyrust, senki szaua nem foga, Hogy Királytól kûldõt
drága szép ruhákban õ testét fel tziffrázza,
Kételen õltõzéc kiben minden mongya soha mását nem
látta.
Nem késénec velle Királyhoz be viuéc, kit Király
vgy szereté, Hogy tõb házasi kõszt fõ
felesége [p 0010] lõn, minden felet emelé, Mindenben õ
keduét keresi hogy Cyrust véle feleytethetné.
Te magad
ne tõryed és budát feleiczed mert úgy enis szeretlec,
Mint elõbbi Wrad, sõt hogy ha akaroc nagyobra is vihetlec,
Nem illic hogy szányad en ellenségemet néz ele arra
intlec.
Ez féle beszédet soka mind heában
Aspasiára veszte, Mert Cyrus szerelme vgy belé
oluat vólt hogi ki nem tõrõlhete, Végre mint bõlcz
aszszony az Király szauára idõ télue engede.
Buua lõn Királynac mert egy kedues iffiu vduarában meg hala,
Kinél szeb termetõ világ nagy részében Asiában
nem vala, Az király keduére Asia országi fõ fõ rend
aszt mind gyazla.
Oly bunac iteléc mindenec hogy senki
nem mér szólni királynac, Séki vigasztalni szembe
lenni sem mér, szine veszet vduarnac, Harmad nap hogy
muléc erre ám gondgya lõn Aspasia aszszonnac.
Gyáz ruhát võn rea tudgya feredõben király mely vton
menne, Aszszony oda mene az vtban meg álla kõnyueze
fõldre néze, Király eszt czodállya kérdezi miert iõt
kire aszszony felele.
Azért iõttem kiraly hogy
vigasztallyalac mert bánatodat hallom, De ha felségednec
ide iõttem nehéz meg térek tudõ dolgõ, Ha penig tetzenéc
az mit iódra tudoc felségednec meg mondom. [p 0011]
Tetzic
az szó 's azért az király mosolyga hogy
aszszonnac az gõdgya, Virág szûuet Wra hogy meg
ne fonyazza azért néki aszt mõdgya, Menyen ágyas házban
az meg feredõbõl meg iõ õtet ot varya.
Hogy az
feredõbõl kiraly viszsza tére Aspasiához mene,
Az meg hólt iffiunac kõnteset fel véué Aspasiára
vete, Vgy tetzéc az gyászon az meg hólt kõntese
aszszont szebnec ielente.
Im mint ha az hóltat
eleuenen látna egy keuese vidula, Regi szereteti igy
eszében iuta Aspasiára szállà, Kéri hogy igy
iõyen gyakorta õ hozzà meg buua meg lohadna.
Wra
szauanára az bõlcz Aspasia kiuel meg vigasztalà,
Kinec keduét senki sem Anya sem fia rokona nem találà,
Mert az nagy bánatot õ bõlcz beszédéuel királyból ki
szállitta.
Soc io szerenczében gonoszban igy
forgà kiuel neuet talála, Egész Asiában és nagy
Europában szepeknec példát hadgya, Kiért szépnec 's
bõlcznec vezetéc neuenis historia eszt mondgya.
Oka
irásomnac hogy mikor tekintém lám ez világ el veszet,
Oly aszszonyoc kic Wrockal birnac kit senki le nem
ûltet, Hogy aszszonyom feiet meg haicza vgy bizzec ha
vele vit nagy eszet.
Példa pogánságban mi az szép
iegy ruha kit mongyunc méltán szépnec, Mert láttyuc ez
világ [p 0012] az szepre igen ûz de tudgyuc aszt
keuésnec, Ha eggyet egy ország egy idõben adhat bátor
mondgyuc elegnec.
Tudománnya legyen, okos bátor tiszta,
az kihez kél szeresse, Annac életére õ
tiszeségére eszet ereyét vesse, Ha láttya hozza
fér tanáczot aszszonyom Wra mellet ielencze.
Az
szentec példayát ó dolognac tarttyác vagy Pap példánac
mondgyác, De én azokbanis hasonlót találoc kic magoc vgy
tartottác, Hogy Wrockat 's Istent ha meg nem bántottác magoc
szépeknec tudtác.
Tûkerûl szépeknec szent
Palõ eszt iram Székelfõlden laktomban, Ezer
õtszáz vtán az nyoltzuan hetedic vy esztendõ
hauaban, Az kinec eszt irám Isten lássa ioual
aszszonyommal világban.
Az Aspasiaról valo
éneknec vége.