Bogáti Fazekas Miklós:SZEP HISTORIA AZ TÕKÉLLETES ASZSZONYÁLLATOKRÓL. 0002


DIczíretes soc Aszszony állatokról,
Emlekezem nemes iámborságokról,
Hogy à mi feleségûnc is azoktól,
Tanúllyanac drága szép példaiokról.

Iámbor Aszszonnac régen aszt mondottác,
Kit háza kõuûl sohul nem gyalaznac,
De nem is dicziric sem magasztallyác,
Mert aszt czac Wra esmérie, aszt hattác.

Gorgias bõlcz ez mellé mondotta,
Iámbor aszszonnac szépségét ne tudgya,
Soc ember ortzaiát néki ne lássa,
De iò hirét neuét minden halhassa.

Neueket iò hireket az kic hattac,
Azokról szép Historiákat irtac,
De Magyaroc kõzõt aszt nem hallottac,
Rólloc beszellenéc ha meg halgatnác.

Primum exemplum Phocenses faeminae.

AZ házasság kõtele szeretete,
Soknál czac addig tart mig wra pénze,
Auagy még ilete iò szerenczéie,
Ezeknec régi példát mondoc éltekbe.

Nagy had vala régen Gõrõg országban,
Két szomszéd tartomány õszue viuásban,
Phocis es Thessalia neuec vala,
Ez két had immár szembe szállot vala.

[p 0003] Vala fõ Wr Phocis tartomanyában,
Dayphantes ez egy tanáczot monda,
Hogy feleségeket egy fõ városban,
Gyermekeckel hadnác egy erõs házban.

Rettenetes szándokát ellenségnec,
Kimec által mert régen meg értettéc,
Nem akarnac gyermekec rabba estét,
Iámbor feleségec kûssebûlessét.

Városnac eggyic tágos vtzaiában,
Aszszonynépnec serege meg szállana,
Lõnne kõuûl soc rakás fa és szálma,
Ehõz hagyua lõnne egy néhány szolga.

Sõt az veszedelmet ha õc értenéc,
Az aszszonynépeket mind ot égetnéc,
Ez tanácz az egész hadnac mind tetzéc,
Egy ember lõn kinec iob tanácz tetzéc.

Szólla azért hogy néki igy tetzenéc,
Aszszonyoknac tanáczot meg izennéc,
Ha azoc is az tanácznac engednec,
Vgy kellene ez dolgot rendelniec.

Ott hanem tetzenéc ez aszszonyoknac,
Az mit õk iaualnánac abba hadnác,
Mert én semmiképpen nem mondom iónac,
Hogy kételen õket vetnõc halálnac.

Lõn hir ebben ottán aszszonynépeknec,
Dayphantes tanaczát mind dicziréc,
[p 0004] Tiszteségre nagy ionac aszt itiléc,
Mert Wroc vtán élni nem tetzenéc.

Im hogy immár szembe szállottac vala,
Az ellenséget õc meg vertéc vala,
Aszszonyoc szåndoka iobra fordula,
Iò neuet vallánac ez tanácz mia.

Secundum exemplum Meliae faeminae.

DOlgát soc iò aszszonyoknac el hagyom,
Czac egy néhánnac iò vóltát meg mõdõ,
Aszszony ember nyelue minémû tudom,
Titoc nálloc nem igen ál aszt hallom.

Igen szoros fõlde Melus szigetnec,
Benne laknac vala régi Gõrõgec,
Egy falkán fõldekbõl el eredénec,
Haión lako fõldet hogy keresnénec.

Sereg Caria országba ki szállà,
Egy váras õket iò keduel fogadà,
Iò falka mezõit nékie oszta,
De szaporodassát latuán meg bánà.

Polgároc azért egy mással szollánac,
Egy lakásra vendég népet be hinác,
Lakásban mind eggyic õket le vagnác,
Eszt halgattya egy Leany, de nem tudgyac.

Leány nemes személy neue Caphena,
Nympheus az vendég népnec Hadnagya,
[p 0005] Ez iffiat igen szereti Caphena,
Az tanáczot azért néki meg monda.

Vendégségbe masod nap hiuatánac,
Hadnagy eszt izene az polgároknac,
Az Gõrõgec lakozni vgy nem szoktac,
Hogy feleségec eggyût ne vólnánac.

Tõnec õc ebben kõnnyen engedelmet [!],
Hadnagy meg beszélle leány beszédit,
Az várasnac meg monda végezéssét,
Azért hozza tanita minden népét.

Az lakásba puszta kézzel mennénec,
De feleségeknél lõnne fegyuerec,
Az asztalnal mind sahoson ülnénec,
Ha mi lõnne mind fegyuerre kelnénec.

Rendel lakasban már hogy ülnec vala,
Az Gõrõgeknec fûle résen vala,
Vaczoránac im szinte iob korában,
Az Polgároc az hartzra ielt adánac.

Czac hamar ott fegyuerre mind kelénec,
Gõrõgec mind igen emberkedénec,
Az álnac tanáczot õk mind ott vesztéc,
Bõû Carta fõldet is mind meg võuéc.

Házas társúl ottan võue az leánt,
Az Hadnagy Nympheus à szép Caphenát,
Meg irtac az aszszonnyoc batorsagát,
Dicziric feriekért halgatássokat.

[p 0006] Exemplum III Thirrhenae.

OLLYAT én nem tudoc most ki találna,
Ki Wraért mindenekre kész volna,
De nagy dicziretet bizony vallana,
Illic errõl aszszonnac tanólnia.

Athenae városa Gõrõg országba,
Ennec ellenébe mely Sziget vala,
Abba futot Thirrhen nép szállot vala,
De eszt az Gõrõg barbarusnac mongya.

Vadnac nõtelen igen gondolkodnac,
Szigetbõl Tengeren el ki szállánac,
Athene határon õk koborlánac,
Egy egy leánt magoknac kabdossánac.

Tõrténec szaporodássoc azoknac,
De Gõrõgec mondác aszt pogán magnac,
Azért attyoc fiainac nem tarttyác,
V20dõ mulua Szigetbõl is ki haytác.

Onnan az fele más nép elõb szálla,
Taenatus hauasa alat meg szálla,
Sparta város hatarában ez vala,
Melynec iò had viselõ népe vala.

Rabboc nagy hada támada Spartára,
Ez had ellen az futot nép támadà,
Sparta népe mellet magát mutatà,
Ebbõl Sparta varasaba be czusza.

[p 0007] Engedéc meg nékic az Spartáyac,
Iò tétekért hogy várasban laknánac,
Házasságra kõsztec szabadda hagyác,
Leányokat azért nékic adanac.

Czac tiszt viseléstõl õket ki tiltác,
Tanáczba mint iõueuint nem boczattyác,
Thyrrhenussoc fiai sokasúlnac,
Spartában õc soka szaporodánac.

Az vtán czac nem soc üdõ tõlt vala,
Felõllec városban pokol hir vala,
Támadást akarnac tenni várasban,
Hogy az tanácz szabad nékic nem vólna.

Meg fogdasác õket erõssen tartyác,
Hogy ha az hirt raioc bizonyithatnác,
Spartában feienként õket le vagnác.
Mert iol tõt várassokra tamattanac.

Oly gyakorta õ iámbor feleségec,
Tõmletz tartóktul hozzáioc kéreznec,
Soc kérésec vtán õc meg engedéc,
Wrokhoz tõmletzbe mind be eresztéc.

Erre intéc mint szerelmes férieket,
Vennéc feleségec õltõzeteket,
Feiekre aszszonyoc fõ fedeleket,
Hamar tõmletzbõl mentenéc feieket.

Nem kémélénec értec õ magokat,
Készec el szenuedni minden kénokat,
[p 0008] Czac Wroc menthetnéc meg õ magokat,
Hadnác nékic tõmletzbe ruháiokat.

Iò tanaczát iámbor feleségeknec,
Meg fogadác tõmletzbõl ki menénec,
Mert à tõmletz õrzõc meg nem esmeréc,
Azért õket békéuel el eresztéc.

Sereget õc czac hamar késziténec,
Mert soc rabnac szabadságot igirnec,
Taygeta hegyre telepedénec,
Ez seregtõl Sparta ott meg félemléc.

Hamar véllec szerzõdnie kezdénec,
Hogy fõldekbõl békéuel fel kelnénec,
Mindenestõl fõld keresni mennénec,
Eszt iò keduel õ nékic meg engednéc.

Iò fõldre ha mikor õk szállanánac,
Spartanac veinec magokat hinac,
Ipoctól magokat ki sem tagadnác,
Erre az Iffiac õrõmest haylánac.

Készûlénec Haióckal eredénec,
Iámbor feleségec vadnac mind véllec,
Creta Szigedben socká8n meg ülénec,
Aszszonyoc õrõc hirt igy keresénec.

Exemplum IIII. Milesiae Virgines.

CZudalatos negyedic példám lészen,
Miletus város Leanyiról lészen,
[p 0009] Mondom azokról kiknél à szemérem,
Nem nagy kárnac tetzic czac ize legyen.

Asiánac Miletus nagy városa,
Czuda betegség városban támada,
De czac à szep szûz leanyokat bántya,
Okát oruossagát senki nem tudgya.

Nemes személlyec meg dûhõdnec vala,
Eszec elmeiec el táuozic vala,
A szõrnyû halålt mind kéuannyác vala,
De akasztua [!] magokat õlic vala.

Immár sokan magoc igy õltec vala,
Édes szûleiec siruán intic vala,
Aszszony baráttyoc attól tiltyác vala,
De semmi intés raitoc nem fog vala.

Tilalommal az Attyac nem használnac,
Imit amot õrûzõket hattanac,
Az estrángra de oly szertelen futnac,
Hogy semmi õrûzettel nem ohattyác.

Végre õrdegi dolognac itiléc,
Nem emberi fûueszésnec vesztésnec,
Oruosságot már czac Istentõl kérnec..
De nincz vége szûzec dûhõsségénec.

Rémûlése nagy vagyon az városnac,
Rettenetes halalán leanyoknac,
Végre iò tanácza egy vén iámbornac,
Véget ére è szõrnyû nagy czudánac,

[p 0010] Tanáczban eszesen mind el gondola,
Leannac dragáb marháia mi vólna, Kit ha el veszt bátor ottan meg halna,
Mert bõczûe iámboroc kõszt nem vólna.

Halalnál iletnél iobnac itile,
A szemérmet még senki nem ilette,
Azért valamely õ magát meg õlte,
Aszt hagyà hogy igy legyen temetése.

Aszt az város piatzán által vinnéc,
Temetni puszta mezitelen vinnéc,
Testét látni mindeneknec engednéc,
Az tõbbit is euel meg iesztenéc.

Leanyoknac meg kezde iõni eszec,
Magokat fel akasztani nem kezdéc,
Az nyauallya tõllec ottán tauozéc,
Gyalazatos temetéstõl félemlénec.

Az hálál faidalma annyit nem fogà,
Sem Attyoc Annyoc intésse iò szoua,
Mint az miuel meg fenyittettéc vala,
Maga hóltoc vtán nem érzettéc vólna.

Magokat mutogatni aszszonynépec,
Vtzán, piatzon, nem tarttyác elégnec,
Tanáczban, lakásban mostani szûzec,
Beszédeket sem szeretem tõbbinec.

Iámbor aszszony agyából ha ki kelne,
Minden dolgát ott hadnia kellene,
[p 0011] Eyi miuet senkinec ne beszéllene,
Haynálban mint iárt, ha iò, ne hirdesse.

Sõt mihelt aszszony barattyát talállya,
Wráual éyieli hadat meg mongya,
Aszt akarya hogy ez világ mind tudgya,
Bizont mondoc mert két fûlem hallotta.

Ninczen szemérem szauába leánnac,
Iambor Iffiac ha mikor szauát hallyác,
Aszt itilic õket már mind el haltác,
Mert éyeli dolgokról álmadoznac.

Várasunkba egyre szándékom vala,
Leany nézni ez minap mentem vala,
De nem tetzéc egy elõbe az párta,
Ebhõz iõyen az eb ortza leánya.

Példát iámbor aszszonyokról beszéllec,
Nehéz ne legyen ha kiket meg feddec,
Diczirném ha most is ollyant találnéc,
Énekembe annac bizony helt adnék.

Exemplum V. LUCRETIA.

TVdom Lucretia dolgát iol tudgyác,
Az kic régi Historiát oluostác,
Mássát annac vélem hogy nem hallottác,
Iò Aszszonyoc rólla énekem hallyác.

Az Olasz nemzet régen kiczin vala,
Romat hét hegyen rakni kesztec vala,
[p 0012] Immár heted Királlya annac vala,
Keuély Tarquiniusnac hyiác vala.

Poklúl iutot vala az Királyságba,
Mert álnakúl Királyt meg õlte vala,
Hadban azért iò szerenczéie vala,
Nagy haddal Ardea várat meg szállà.

Erõs vala az városnac kõ fala,
Láttya hogy ostrommal nem férnec hozza,
Vár kõrûl népét táborba szallita,
Éheztetéssel meg venni akara.

Tésznec azomban nagy lakást vitézec,
Kártya, kotzka iátéc mulatás kõsztec,
Három tisztes fia Királynac véllec,
Sextus vala neue az kissebiknec.

Eszesb serémb à tõbbi kõszt ez vala,
Wrfiakat egykor vendége hiua,
Hogy à bortól iò keduec iutot vala,
Beszéd aszszonynépekrõl támat vala.

Neiet ki ki szertelen magasztallya,
Férie hon nem létiben mit czinálna,
Vitéz Collatinus ott elõ állà,
Iámbor feleségérõl czac eszt monda.

Diczirni soc szóual az én társomat,
Én nem szoktam az nemes Lucretiát,
De annac nem hagyoc igen soc orát,
Meg mutatom társom nagy iámborsagát.