BOGÁTI FAZEKAS MIKLÓS: AZ ÕTEDIC RESZE MATTYAS
KIRALY DOLGAINAC MINT HALALÁIG. 0001
Árpád vala fõ az Kapitanságba.
Mikor
Béczet Mattyás Király meg viue,
Ezer négy száz
nyoltzuan õt Esztendõbe,
Hadánac iob részét meg
telepite,
Fél esztendeig Béczbe lõn
czendességbe.
Azonnal Német Vyheliet meg szála,
Szapoliai Istuánnac paranczola,
Bécznel vairas nem aláb
valo vala,
Véli touáb iarás is gondot adna.
Tére meg
Budára Caraczon felé,
Gyûlést akar tenni vy
esztendõre,
Soc dologból mert gyakor panasz ére,
Tõruént akar szolgáltatni mindenre.
Tanáczit
feiénként elõ hiuata,
Kiuáltképpen Dragi Tamással
szla,
Fõ lulõ mester vólt az soc vlta,
[p 0002]
Ország tõruényét szokasit iól tutta.
Hamar
mindent Dragitól õ meg érte,
Ország népe mert
tõruéntelenségbe,
Hamis tõruényeket akar tõrnie,
Nagy io rendre vagyon igyekezete.
Iauallác az Wrac Király
szandékát ,
Mert nem szeretic ország rend
tartassat,
Bányác soc pokol tõruénnec
szokasát,
Kéric vy tõruént szerezzen vy
szokást.
Az tanácz vtán Gyûlest hirdettete
Minden
rendet hiuat vy esztendõre,
Senki nem mulata Budára
gyûle,
Minden iót végezénec az gyûlésbe.
Meg írtác
Mattyás Kiralynac tõruényét,
Minden tisztbelieknec
szabtác rendét,
Minden rendnec tisztében itiletét,
Iten szerént rendele Decretomét.
Czoda mint változéc
házanknac dolga,
Igen igaz am az Magyar kõz példa,
Mattyás Király miólta meg hólt vólna,
Az igassag meg
holt Magyar országba.
Ennek hadiról írtac énekeket,
Illic emlitenûnc ily eleinket,
Meg írom halalát és
temetéssét,
Mattyás vtán Magyar romlassait
vesztét.
Czuda io szokasát õ eleinec,
[p 0003]
El feleite régi Magyar nemzetnec,
Eszt Magyaroc
Királynénac kõszõnnec,
Rontoya lõn Király io
erkõlczénec.
Im mig Beatrixet nem vette vala,
Iambor
Magyar Királlyoc nyomát tarta,
Mattyás mindenekhõz
kegyelmes vala,
Mindennél magát szereteti vala.
Nem
kimile soha semmi ioszagát,
Wrakat, vduarát,
kiczinét naggyat,
Aiándékoza sockal tiszt tartókat,
Már minden szereti vala Királlyát.
Emberß2éges io
erkõlcze Királynac,
Néki ieles ékes trefai vadnac,
Socféle Nemzet vduarában vadnac,
De nála mind egy
tisztességben vadnac.
Régi módgya háza ninczen
be vonua,
Arany, Ezûst, Pohár, kanna nincz nálla,
Fris
konyhára néki igen kis gongya,
Minden szépség Louán
fegyuerén vala.
Egy Olasz aszszonyért im mint
változéc,
Magyar erkõlczbõl Olaszban õltezéc,
Hogy már modgyát tárttya feiedelemnec,
Véle szembe nem
mindenha lehetnec,
Aytaiát is már soc õrûzõc
állyác,
Hagyot óra vagyon suplicaloknac,
Frisseb
modgyát szaban õ konyhaiánac,
[p 0004] Palotákat
rakat az méltoságnac,
Leg ottan soc országokban
boczata,
Minden féle Mester embert hiuata,
Mindeneknec
nagy summa berth fogada,
Ezeckel soc bõlcz Deác ember
vala.
Ieles practica Mesterseg hól volna,
Magyar
országban legyen aszt keuánya,
Olasz
országgal vetekedic vala,
Ha szandékát elõ veheti
vala.
Igen kezdéc bánni eszt az nagy Wrac,
Királyt
vgyan nehez keduel dorgollyác,
Hogy igy vesztegetne
Kinczét országnac,
Rendét mire hatta el Magyaroknac.
Királyt lágy erkõlczeiért igen szóllyác,
Czac nem
vgyan szemében pirongattyác,
Hogy az nyerget à határa
fel raktac,
Hogy annyira atta magát aszszonnac.
Aszt vetic hogy orszagát meg pusztittya,
Kimiletlen felesége szauára,
Soc entzem bentz
aproságra pallana,
Mellyel eleitõl el hasonlana.
Nagy
eszesen Király erre felele,
Magyaroc vad erkõlczét
nem szeretne,
Sõt minden rendet õ erre íntene,
Igyekeznec minden ez fris életre.
Ebben õ mindeneknec pelda
lenne,
[p 0005] Ki ki mentõl frisseb lehet vgy élne,
Házakat palotakat épûtene,
Pórò az Magyar mindennél
se lenne.
Menten drága mûueket inditata,
Pesten,
Budán, Feyér várban, Visegrádba,
Nem volt Magyaroc
kõszt azoknac mássa,
Mert drága szép minden
alkotmány vala
Végre gondolkodni azon is kezde,
Vtanna ki
lenne ország vezere,
Mert Beatrixtól nem leszen
gyermeke,
Noha tíz esztendõt immár élt vélle.
Seréni gyermec vala Ianos az fia,
Királynac az egy
Agyasatól vala,
Termétiben Attyához ütet vala,
Minden
erkõlcze Királyi mód vala.
Aszt mindenût Király
mellette tarta,
Tõruénben, Kõuetségec hallassába,
Sokszor az valaszt is czac rea hagya,
Eszt akarna
lenne Király vtánna.
Sóldot az Gyûlés vtán kiáltata,
Béczen fellyûl nagy hadáual indula,
Gyûlésben siete
Morua országba,
Czeh Lászlo Királlyál vala nagy
szaua.
Elõbbi frigyet véle erõsite,
Frideric
ellen eszt iónac itíle,
Kire régtõl fogua nagy
nehessége,
[p 0006] Onnat egy szállot vár alà meg
tére.
Királynac az váras magat meg adà,
Noha io üdeig
igen vitatà,
Egy néhány fõ váras lõn hatalmába,
Télre kelue Király Béczbe be szalla.
Vélle
Frantziai Király kõuete,
Kinec Maximilián ellensége,
Az Frideric fia egy Hertzegségbe,
Hertzeg ellen
Mattyással frigyet kõte.
Erre Király nagy io keduel
engede,
Mert szertelen boszszús áz Friderikre,
Kinec hada ha mind kettõre lenne,
Kõnyuebben eshetnéc
Mattyás kezébe,
Német Vyhely alà szala táborba,
Kit
esztendeig Szapoliai vitatà,
Minap soc élés
szekér be szaladà,
Mert alattta hada meg vayult
vala.
Tõrésse varasnac még nem lõt vala,
Azért
Sántzockal mind kõrnyûl fogata,
Sûrõ straszát
minden felé allata,
Az várasnac éléssét igy el foga.
Egy néhány Tornyot és Kastélt allata,
Bécz felõl
valo Hofstattyát fel gyuta,
Németeket mind kapuig vágata,
Soc meg hala, Soc az árokban hula.
Setenkednec ben Németec
várasban,
[p 0007] Noha meg rettentec Hofstat romlasán,
Eszes vitéz ember benne Kapitán,
Mindent erõssen
batorit várasban.
Masod napon nagy Algyúkat vonatà,
Vgyan az Atokból lõtet várasra,
Soc képpen
eszét elmeiét forgattya,
Mert lõuéssel várashos
nem fér láttya.
Az várast Király kéreti meg adnác,
Tûzel fenyegeti ha meg nem adnác,
Benne valóc eggyglen meg
halnánac,
Erre az kõz népec czac halgatánac.
Tisztarto vala benne egy fõ Német,
Ki benne vólt mikor
vitata Béczet,
Tõn Királynac czac illyen feleletet,
Várban meg halna az tisztesség mellet.
Tudgya
Király váras nagy erõsségét,
Kinél nem vitatot még
erõssebbet,
Frideric hazáyát szép lako hellyét,
Mint hamar meg vegye forgattya eszét.
Hadánac mar nem
kiczin kára vala,
Várast tõréssel meg vehetne
láttya,
De éppen akarna iutnia hozza,
Váras népe
vesztét is nem akarna,
Immár heted haua szalásnac
vala,
Népet benne éhesztetni akarna,
De õmaga oly igen
meg szorula,
[p 0008] Fél hogy szégyenére el kel
hadnia.
Azonban egy vy hír is érte vala,
Vyhelt meg
segitic had kõzel vólna,
Egri Orban pispeknec hamar
íra,
Szûksegében mint io hiue ne hadna.
Egrõl
Pispec nagy szép hadat boczatà,
Vgyan barátin is io
summát vonà,
Ili hiûségért nagy dicziretet valla,
Hóltig Király igen szerette vala.
Hogy Vyhelyben az vy
hadat meg latác,
Várast meg adnác igen gondolkodnac
Ehség mia igen meg busultanac,
Végre szót adánac
Várast meg adnác.
Wrackal tiszarto Királyhoz iõue,
Illyen ockal várast néki igire,
Ha békéuel mindent el
eresztene,
Harom száz terhes szekérrel el menne.
Nékic Király aszt is mind meg engede,
Egy hólnapot
kérénec készûlésre,
Addig taboráual méne Bal
Béczre,
Stiriánac ez vár vala vég hellye.
Gyakor Falut,
Mezõ várast égete,
Nem soc mulua Bal Béczet is meg
veue,
Húsz Mezõ varast az mellet vétete,
Vgy tére
az hagyot napra Vyhelyre.
Adác Vyhely kólczát Mattyas
Királynac.
[p 0009] Király zászloit fokokon ki raktác,
Monstra módra áz várast által iarác,
Más kapun
esmet táborban szalánac.
Rõuid nap õ maga is be
indúla,
Harmad nappal az vtán az várasba,
Király
zászloit elõl viszic vala,
Varosi fõ fõ nép
az vtán vala.
Im az vtan az Magyari nagy Wrac,
Király
szinte kõzepibe Pompánac,
Feye felet szép
menyezetet tartnac,
Vtól tabor népe fõ fõ Hadnagyoc.
Kûlõmb kûlõmb népec ebben valánac,
Királyt üduezic
fel szóual kialttyác,
Hatalmas Czászárnac
egyszer s'mind mongyác
Minden ióual lássa Isten
kéuánnac.
O mely nagy õrõm az Magyar országban,
Czaszár fõ háza hogy Király hatalmában,
De nagy
kegyelmesség lõn ez az hadban,
Az meg éhûlt Várast
tarttya lakásban.
Sokan mohon étekben meg halánac,
Kiknec
gyomroc az elõt meg szorúltac.
De vitézec senkinec
nem attánac,
Minden tisztességben az várast
tarttyác.
Polgároc hitet adánac Királynac,
Hiuec
lesznec õrõckûl Magyaroknac,
Király fel szala
fõlden Stiriánac,