BESSENYEI JAKAB: AZ HAZASSAGROL VALO SZEP ÉNEK, MELLYBEN AZ HALCZON MADARRÓL VÕT HASONLATOSSÁGBÓL MUTATTATIC MEG, MICZODA EGGYESSÉG, ÉS EGYMASHOZ VALA SZERETET KÉUÁNTASSÉC ABBAN. 0001


Ielen valál Iesus Christus szerzésben,
Chana Galileában Menyekezõben,
Meg ielentéd te czelekedetedben,
Hogy ielen vagy Házasoknac szûkségekben.

Azonképpen ielen légy most mi nékûnc,
Ez mostani dolgainkba segitségûnc,
Legyen benned mostan mi reménségûnc,
Légy minékûnc mindenben iò vezérûnc.

Czak te általad vagyon mi bizodalmunc,
Menybeli Istenhõz bátron be menésûnc,
Mennyen fõlden mert õ fõ segitséûnc,
Nincz kinec bizuásban mi kõnyõrõghetnénc.

Ótalmát azért most raytunc meg mutassa,
Alkolmas üdõben mellenk fel támaszsza,
El kezdet dolgunkat õ igazgassa,
Mert õ házassoknac rendelõ fõ Attya.

Bátorsággal beszédemet en el kezdem,
Isteni dicziretre en szómat meg nyitom,
Házasság hogy kedues õ nálla vallom,
Reà valo nagy gondgyát en meg ielentem.

Vannac sokan kic házasságot útálnac,
Noha szûzességet õk nem tarthatnac,
Ezeket intem meg házassodgyanac,
Veszedelmet feyekre ne hozzanac.

Szerze eszt elõszer Paradiczomban,
Az Wr Isten Világ teremptésében,
[p 0002] Férfiat Aszszony embert egy társaságban,
Egy akaratu eggyenlõ szeretetben.

Be hellyheszté Adámot õ társáual,
Paradiczomba az Eua aszszonnyal.
Erõssité szerzéssét mondasáual,
Szépen ki adot paranczolattyáual.

Eszt monda nékic ti neuekedgyetec,
Ez fõld szinén ti el sokasodgyatoc,
Minden è széles fõldet tû bé tõlczétec,
Hatalmatoc alà õtet vegyetec.

Soc állatoc kic ez Világban vannac,
Az vizben halac, az Eghben Madaroc,
Minden állatoc kic az fõlden iárnac,
Paranczolatokban mind el iáryanac.

Ez házasságot mutatà példayúl,
Természet szerént valo nagy dologgal,
Eghnec és fõldnec szép eggyességéuel,
Szántalanképpen valo iedzésseuel.

Neuekedõ állatoknac õ nemét,
Fõldbõl láttyuc szépen neuekedéssét,
Neduesség miat fõldbõl meg termését,
Nap melegsége miat fel neuését.

Eghben valo madaroc neuekednec,
Vizben valo halac el száporodnac,
Minden fele állatoc el tenyésznec,
Isten rendeléssénec mind engednec.

[p 0003] Igy iól láttyuc oktalan állatokat,
Kietlenben lako féne Vadakat,
Nem szánnyác fiokért õ halålokat,
Készec menteni halåltól õ fiokat.

Fáratsagát nem szánnya az Oroszlán,
Õ társánac veszedelmét meg látuán,
Mongyák az Tigris esedezic õ fián,
Nem gondollya õ halálát halalán.

Oh melly gyõnyõrûséges az eggyesség vólt,
Természetnec rendi mikor éppen vólt,
Kardal is ótalmaznod Adám kel vólt,
Õrdõg szauát meg fogadnod nem kél vólt.

Czuda képpen ackor valo marásod,
Õrdõg miat eset kegyetlen sebed,
El boritta ez Világot romlásod,
Maradékodat sebheté te karod.

Isten szerzé de à szent házasságot,
Két személly kõzõt valo eggyességet,
Mellyel meg gyõzneyéc az indulatot,
Régtõl fogua regzet romlotságot.

Emberi nemzetet mert el veszteni,
Nem akarà az halálban eyteni,
Rettenetes kárhozatban fekûnni,
Kinec vala teremptõye rontani.

Benne valo bizodalmat akarta,
Szép gyûlekezetet azért alkota,
[p 0004] Rettenetes esetit ki meg szánta,
Segitseget ki Istentõl kéuánta,

Az házasság némûnémû oskola,
Az emberi életnec nagy példáya,
Mellybe soha senki aszt ne gondollya,
Hogy eleget tanólt aszt ne gondollya.

Tudós és bõlcz mind az által ki érti,
Házasságnac végét hasznát ismeri,
Ennec szerzéssét mindenkor kõueti,
Segitséget czak Istentõl ki kéri.

Ielen vagyon ennec segitségéuel,
Eszt meg ótalmazza feleségéuel,
Az Wr Isten minden håza népéuel,
El nem hadgya nagy gondviselésséuel.

Nagy gongya Istennec à házassokra,
Isten szerént valo társaságokra,
Mint régi beszéd is még tanit arra,
Régieknec értelmec mútat arra,

Lám az Természet erre tanitotta,
Embereket erre fel inditotta,
Bizonnyal eszt nékic tudnioc atta,
Kik nem iúttac Isten ismeretire.

Aszt mongyák azért régi idõben,
Vóltac ketten õszue eggyesûlésben,
Ceix és à Halczon egy szeretetben,
Isten is házasságnac õ rendiben.

[p 0005] Vallyon`s találunké másút illyen példát,
Illyen igen nagy szeretetnec massát,
Házasságnac nagyob magasztalasát,
Pogánoc kõszt nyiluåbban mutatássát.

Dicziretes Iámbor az Ceix vala,
Az Tráciába ki lakozic vala,
Birodalma iollehet nem nagy vala,
Iámborsága hire neue nagy vala.

Eszt néminémû eset erre inté,
Apollóhoz el menni kénszerette,
Fogadása arra õtet kõtelezé,
Apollónac feleletit hogy kérne.

Menni kénszeritetéc az Tengeren,
Mert nem bátorságos úta az fõlden,
Toluayoc álnac mindenût útakon,
Veszedelmet tésznec úton iárokon.

Dolgát meg nem akarà fogyatkosztatni,
Tengeren is azért akar el menni,
Apollonac ackarattyát kérdeni,
És isteni feleletét hallani.

El indula loua hátán Tengerre,
Vélle vagyon Halczion felesége,
Seregében vagyon ackor mellette,
Szépen mennec louagoc az Tengerre.

Igen kesziti à hayós az Barkát,
Fel támaszttya Barkában az arbotz fát,
[p 0006] Arra fel vonsza szépen az vitorlát,
Készen várya czak iò fel indulassát.

Ot Halczion ecképen szóllot vala,
Az Tengernec vizét hogy láttya vala,
Keserûség szûuét meg fogta vala,
Kõnyõrõguén Wránac így szól vala.

Meg gondollyad Wram veszedelmedet,
Houa veszted ecképpen te feyedet,
Természeted mert hátra int tégedet,
Az üdõ is meg tartoztad tégedet.

Nem termettél Wram vizen iárásra,
De ez fõldõn valo hadakozásra,
Szárazon valo kemény viadalra.
Azzal valo nagy tisztesség hozásra.

Igyekõzel azért hiuatalodra,
Te házadra valo vigyazássodra, Feleséged gyermeked otalmára,
Házad népénec szûkséges gongyára.

Paranczolatodat Wram fogadom,
Annac végét mert enis ióuà hagyom,
De más mennyen oda érte aszt mondom.

Oh melly igen félec veszedelemtõl,
Az Tengernec nagy háborussagától,
És te tõlled immár meg válásomtól,
Áruaságra valo maradasomtól.

[p 0007] Tanáczomat Wram kérlec fogadgyad,
Emberedet Apollóhoz boczássad,
Ackarattyát más által tudakozzad,
Kérésemet kérlec meg ne útállyad.

Ez part kõrnyû látodé az Buárokat,
Mint futosnac, látodé az Hollókat,
A Szouáruánt mint vonsza à vizeket,
Tengeren látz most igen nagy veszeket.

Ne indúlly ki nagy siralommal kérlec,
Ne menny ki házadból en kénszeritlec,
Egymás kõzõt valo hitûnkre kérlec,
Várasodat ne had el igen kérlec.

Tartoztattya vala Ceix bánattyat,
Szûuébe le nyomya vala bánattyát,
Vidamittya vala az õ ortzayát,
Igy rendeli vala az õszollását.

Igy kéuánta eszt az Isten mi tõllûnc,
Ez dologban ielen lészen mi nékûnc.
Hidgy Istenben õ segitség mi nékûnc,
Õ vezerûnc, bátorságos mi szûuûnc.

Szollassaban Ceix így mondot vala,
Siralmas társát czokolgattya vala,
Menését euel tartosztattya vala,
Felesége szûuét így lágyittya vala.

Tartoztatása sokáig nem lõt vala,
Hayóssoknak szaua kéuánnya vala,
[p 0008] Barka Tengerben be vitetet vala,
Euezõckel az vizen hayttyác vala.

Elmeyében Wránac soc iót kéuán,
Az mig lehet szeméuel Wra vtán,
Nem veszi [!] el szemét az Barkát látuán,
Meg iõuessére soc iò szerenczét kéuán,

Már euenus vizét halatta vala,
Melly Aetoliában follyo viz vala,
Egy homállyos szigetre iutot vala,
Halczonánac melly neuesztetik vala.

Patuarós szelec mind fel indulánac,
Az széles Tengerre el borulánac,
Tengerbéli vizet ha boritánac,
Fénnyes napot meg homállyositánac.

Olly nagy szõrnyû szine Tengernec vala,
Az éghnec is nagy rettenetes vala,
Mert az nagy szél fel inditotta vala,
Tengeren nagy habot támasztott vala.

Rettenetes haboc fel emelteténec,
Mind az eghic hertelen viteténec,
Nagy hertelen ismet õk le esénec,
Setétség és háborúc nagyoc lésznec.

El boritta vizeknec sokasága,
Fel emeltetet haboknac sebes vólta,
Be burità az Barkát szõrnyû volta,
Sebességgel vízi fenekén forgattya.

[p 0009] Söt hayónac minden része be borúl,
Az mélly Tenger fenekére gyakran fordúl,
Belé merûlt viz miat fenékre ûl,
Nem segitetic semmi mesterségtõl.

Vagyon nagy kialtás az Hayóssoktól,
Mert ninczen segitségec ot senkitõl,
Nem várnac segitséget kormányostól,
Meg iyettenec az Tenger vizétõl.

Az Barkából ki esnec kiáltással,
Kétsegben mindenec vannac sirással,
Iszonyu rettenetes ohaytással,
Meg mondhatatlan és nagy siralommal.

Ragadgya némelly az el tõrõt Hayót,
Látnál ackor veszedelmes szõkõllést,
Az Tengeren úgy mint egy nagy ütkõzest,
De maga azért el be merûlést.

Vala Ceix ackor veszedelemben,
Meg ragatta Barka szélét féltében,
Tengerben úsz igen nagy iyettében,
Ecképen szól nagy keserûségében.

Melly igen Bódog bizonnyal mind azoc,
Kinec tõrtént igen iò szerenczéyec,
Õ házoknál bekességes lakásoc,
Feleségec szme elõt haláloc.

Nékem ezec mind meg adattac vala,
Ha tegedet Tenger táuoztatlac vala,
[p 0010] Feleségem intéssét ha hallom vala,
Õ tanáczát ha en fogadom vala.

Valamelly fõldnec tartomanyában,
És valamelly fõldnec szegeletiben,
Kic koporsót czináltoc en neuemben,
Ayándékot arra fel fûggesztésben.

Panaszolkodassában nem szólhatà,
Tõbbet ennél semmit ki nem mondhatà,
Mert az viznec õ nagy hatalmas vólta,
Háláloson az õ feyét le nyomya.

Társa ackor Calidon várasaban,
Halcion aszszony vala nagy bánatban,
Wrán vala nagy szrgalmatosságban,
Leanyiual Tengerre indúltában.

Igen számlállya õ az hólnapokat,
Wrától meg ielentetet napokat,
Szorgalmatossággal tarttya számokat,
Tészen ezért nagy soc áldozatokat.

Ackor látà Tengerben egy hólt testet,
Mikor tenne Istennec áldozatot,
Meg illeti az hólt test ot az partot,
Igen nézi ot Halcion az Testet.

Rayta kõnyõrûltében õ így szólot,
Beszédében mondgyác hogy eszt monta vólt,
Iay melly nyauallyas te házasságod vólt,
És ki néked házas társúl adatot vólt.

[p 0011] Várya vala az hólt testet Halcion,
Ortzayát igen szemleli az parton,
Meg ismere Wra testét az hellyen,
El hidegûluén el eséc az hellyen.

Már annyira iutot vala Halcion,
Szò0lgálo Leányi fogác nagy szépen,
Fõldrõl el fel emeléc ot nagy hiuen.
Nagy erõuel illyen beszédet tészen.

Ah en Wram szerelmes házas társom,
En nagy gondom és en egész életem,
Igy iõszszé meg édes Wram ennékem?
Mikor menni akarsz széles Tengeren.

Nékem is veled eggyût mennem kel vólt,
Mert az Istenec eszt így akartác vólt,
Veled egben el indúlnom kel volt,
Eggyût veled Tengerben vesznem kel volt.

Nem tudom mit kellyen már czelekednem,
Mert en tõllem el vétettél iól értem,
Vagy illiké világban nékem élnem?
Halalodat mikoron nyiluán nézem.

Oh nem kedues nékem az én életem,
Nem kel nékem nállad nélkûl világom,
Keserûség ez világon életem,
Ninczen nékem már semmi vidamságom.

De ti berkec hogy iól meg hallottátoc,
Fõld és Tenger igy iól meg értettétec,
[p 0012] Panaszolkodásimat láthattátoc,
Wram hon nem létében értettétec.

Oh mostan is ti iól meg halgassátoc,
útólso panaszimat meg érczétec,
Beszédemet eszetekbe vegyétec,
Eleuenen innét el nem mehetec.

Meg halgassad te tudakozhatatlan,
Senkitõl soha meg nem foghatatlan,
Semmi mélségrõl meg nem mérhetetlen,
Tisztaságom embertõl fegyhetetlen.

Iol tudod te hogy az szent házasságban,
Egyben szerzél eggyenlõ társaságban,
Mostam is szerez egyben az halálban,
Ez világból valo el ki mulásban.

Nem szólhátà ennél tõbbet száyáual,
Wra testét õlele meg karyáual,
Hiruadatos ortzayát czokolással,
Keseruesen illeti ortzayáual.

Igy iól láttyuc meg oluaszttya az enyuet,
Az meleg tûz meg lágyittya az viaszt,
Aképpen meg emészté eszt à bánat,
Wrához valo igen nagy szeretet.

Innen ez világból hamar ki menni,
El végeszte magában már meg halni,
Semmi módon Wrától meg nem valni,
Semmi okon tõlle el nem szåkadni.

[p 0013] Söt aszt tudgya hogy az test mind iól érti,
Czelekedetit iól érzi aszt véli,
Kit mi tudunc bizontalannac vélni,
Sõt vgyan nem hiszûnc igaznac lenni.

Am nem szenuedé ennél touáb az Isten,
Wrahoz valo szerelmét képtelen,
Illyen nagy keserûséget szertelen,
Madarackà változtátà hertelen.

Szalagoc és képec à szent házasságnac,
Ez Madarac az anya szent egyháznac,
Ismeretes pártoknál õk forognac,
Halcionoknac mindentõl mondatnac.

Példáiól régiec meg ielentettec,
Tétetes beszedeckel è3zt hirdettec,
Melynec mostanis bár hely adatnék,
Noha beszédeket elegettetéc.

Ez madarac embereknec ielentic,
Házasságnac kõtését elõ vetic,
Házassokat ótalmazni ielentic,
Isten segitségét nékic hirdetic.

Raknac fészket aszt mongyác az Tengeren,
Lakosznac az magas nagy kõsziklákon,
Mostanis õ hiteket tarttyák szépen,
Fogadássokat állyac hûségesen.

Fészket rakuán erõs télben õk toynac,
Melegsége mikor ninczen az napnac,
[p 0014] Tizen négy napiglan fészekben laknac,
Minden vizec ackor habnélkûl vannac.

Eszt à Tenger mind fogadasát tarttya,
Természet szerént magát tartosztattya,
Az meg mondot tizen négy napig állya,
Miglen fiát lábára boczáthattya.

Czoda dolog ezeknec természetec,
Istentõl rendeltetet õ erkõlczec,
Természettõl adatot ayándékoc,
Kinec mássát talám mi nem hallottuc.

Igy segiti Isten az házasságot,
Isten is kedueli az házasságot,
Minden à ki kõuet nagy kegyességét,
Isteni félelmet és igazságát,

Tudakozni igen sokan akartac,
Meg tanúlni nagy munkáual akartac,
Mint az bodogságot meg találhatnác,
Bodog életet az nagy iót kaphatnác.

Mell nagy socképpen munkálkottac ebben,
Kûlõmb kûlõmb iáratlan õsuént ezben,
Találtanac ennec keresésében,
De keués hasznoc vólt õnékic ezben,

Ez ioszágot mert õ ackarattyokban,
Hellyhesztetic az õ kéuánságokban,
Látattac tõkélletesnec magokban,
Ki ki mind az õnen választassában.

[p 0015] Némellyec gyõnyõrûségben helly hesztettec,
Mert határoc touáb ök nem vethetnec,
Hireket neueket ebben kerestec,
Igaz bódogságnac õk aszt itilték.

Sõt valahól eggyenlõ ackaratban,
Vannac Istennec magasztalássában,
Szûuõknec eggyenlõ bekõsségében,
Isteni szeretetben félelemben.

Iò erkõlczõc valahól wralkodnac,
Iò lelki ismerettõl birattatnac,
Hiuataloc è szerént viseltetnec,
Minden dolgoc eszszerént rendeltetnec.

Szûkség Istentõl legyen ot bodogság,
Illyen hellyen õ neuéuel az ioság,
Czak ez bizony amaz igen nagy ioság,
Igaz ióckal meg ékesûlt iámborság.

Illyen bodogságot bizony nem tuttac,
Az Pogánoc soha meg nem gondoltác,
Sem eggyic sem másic meg nem foghattác,
Ennec ismeretire nem iúttanac.

Az házasság minket erre tanithat,
Melly magában semmi vétket nem tarthat,
Rendinec szerzõyén bizony vigadhat,
Ezben mindent Istennec tulaydonithat.

Az Isten is házasságban ki vagyon,
Iámbor házas társa hazánál vagyon,
[p 0016] Szertelen kéuánságtól táuol vagyon,
Kinec felelmétõl üresen vagyon.

Rendi follyási az emberi testnec,
Miképpen iól láttyuc hogy viseltetnec,
Mert Annyától az éltetõ léleknec,
Ereyétõl melegitõl az vérnec,

Im ez viseli az vérnec follyássát,
Amaz az életnec õ nagy ereyét,
Eggyenlõ képpen embereknec életét,
El táplallyác az embernec ö lelkét.

Illyen képpen két személy eggyességben,
Férfiu és aszszony ember házasságban,
Tõruény szerént Istennec szerzéssében,
Szépen élnec egyenlõ segitségben.

Dicziretes dolgokat czelekedic,
Táplalásokon igen igyekezic,
Az férfiu mindenkor tõrõkedic.
Igaz szûbõl soc dolga viseltetik.

Igaz vgyan más felõl felesége,
Fárratságát kõnnyebiti mellette,
Keserûsegét gyõnyõrûségesse,
Erkõlcziuel tészi kellemetesse

Ezeknec az Isten ád iò szerenczét,
Egy ackaratóua tészi ezeket,
Isten félõ gyermekeckel ezeket,
Házasság gyûmõlczéuel áldgya õket.

[p 0017] Vgy álgya meg ezeket az Wr Isten,
Mint az Olayfa ágát az kertekben,
Termõue tészi õket gyermekekben,
Asztala kõrnyûl valo beszéllésben.

Iò keduel lattyác szûleyec magzattyokat,
Nézic úgy mint igen szép országokat,
Söt minden orszagoknál õk ezeket,
Nagyobnac bõczûllic ayándékokat.

Gyakran azon kõzben à kegyetlenec,
Bekõsséget rontani igyekeznec,
Kiczin dolgokból nagy hadat szereznec,
Bûnteleneket is õk mind kergetnec.

Eretnekec szent Egyhazakat rontnac,
Hamis tudományokat fel támasznac,
Az kõzségben nagy botránkozást hoznac,
Kit egyebec nagy munkáual ótalmaznac.

Szepen hazánál amaz bekõsségben,
Feleségéuel él nagy eggyességben,
Rendiuel valo meg elegedésben,
Õrûl hogy nem részes az part ütésben.

Igen bodog mert nem vészen uszorát,
Igaz, meg vtálta nyiluán az predát,
Melly vétec embernec õ gondolattyát,
El ragadgya ád gonoszságnac okat.

Mikor kedig nyomoruságban esic,
Kõzõnséges nyauallyában vitetic,
[p 0018] Minden oknélkûl meg háboritatic,
Valami módon meg haboritatic.

Ottan tudgya miuel hogy õ Keresztyén,
Hogy nagy gõndot visel reà az Isten,
És hogy minden gonoszságtól idegen,
Terhét szenuedi nagy bekõsségesen.

Segitsége más felõl õ mellette,
Háza gondgyát viseli felesége,
Szò0rgalmatos ez is az õ tisztire,
Magzattyánac szépen neuelésére.

Ez õrûzi Wránac tisztességét,
Kõnyõrgésséuel segiti õ népét,
Gyermekinec õ ki adgya a letzkéyét,
Iò életre tanittya haza népét.

Czak üdo mulatással mit használunc,
V20dõt azért heyában ne mulassunc,
Ez élettel tiszteltetic Istenûnc,
Ebben gyõnyõrkedic az mi teremtõnc.

Vallyuc hogy nyiluabban czelekedetit,
Meg érti az Istennec téteményit.
Czudálatos dolgainac tanaczit,
Házasságban ki foglallya életit.

Ne feleytkezzûnc el õ mondassáról,
Fõldi emberec paranczolattyáról,
Emlekõzzûnc meg Isten beszédérõl,
Ne vessûc ki soha az mi elménkbõl.

[p 0019] Dûhõs ellenség kegyetlen méreggel,
Pokolra keres embert õmagáual,
Mikor ember gonosz ackarattyáual,
Szabad életet kéuán bolondsagáual.

Oh melly sokan élnec nagy uszoráual,
Ragadozo fõsuényec koborlással,
Az gyilkosoc nagy soc kegyetlenséggel,
Az tékozlóc marha vesztegetéssel.

Táuozzék mi tõllûnc meszsze az üdõ.
Ez soc véteckel múllyéc az esztendõ,
Mentõl eléb annál aláb az üdõ,
Vétkeket hoz magáual az esztendõ.

Hamar el mulic embereknec élete,
Mint Napnac fenye, Rosánac õ szine,
Nap el menuén le esic az õ fénye,
Igen hamar el hiruad õ szép szine.

Auagy mint az Bárlángból follyo forras,
Az Kõszikláról le szakado zugás,
Hátra nem tér soha tõbbé az follyás,
Ecképpen ember élete el mulás.

Szántalan igen hosz4szu élet vagyon,
Isten elõt nagy hoszszu üdõ vagyon,
El fogyhatatlan soc Esztendõ vagyon,
Õrõcké valo élete meg vagyon.

Nem kúlõmben sõt mint Póknac hálóya,
Fõldõn valo embereknec munkáya,
[p 0020] Emberi kéznec nagy szép alkotmánya,
El mulásban vagyon õ czinálmánya.

Az embernec életén ha gondolkodunc,
El múlt ideyén ha mi emlekezûnc,
Vagy gonoszúl vagy vakmerõûl tõttûnc,
Az vagy vgyan semmit nem czelekettûnc.

Dicziretes Istennec õ iò vólta,
Kire vesse minden ember õ gongyát,
Isteni ismeretnec ékességét,
És õ ackarattyánac kõuetéssét.

Isten félelmében valo életét.
Mikor vészûnc tisztességes életet,
Isten szerént valo nagy eggyességet,
Emberec kõszt valo nagy eggyességet.

Nézzed gondollyad mit ád már tenéked,
Az házasság mit ayándékoz néked,
Az írásoc ezent mongyác te néked.

Illyen bodogsággal mindenkor ély.
Igen nagy soc esztendõn gyõnyõrkõdgyél,
Mindenkoron Istenhõz emelkedgyél,
Isteni felelemmel ez ióual élly.

Iò házasoc békõsségben éllyetec,
Isten adgyon soc iò szerenczét néktec,
Õruendetes esztendõket érnétec,
Nagy Istennec félelmében iáryatoc.

[p 0021] Ne bonthassa fel tû szereteteket,
Meg ne háboricza tû életeket,
Semmi gyûlõség tû eggyességteket,
Czak neuellye az ti tisztességteket.

Sõt éllyetec igen nagy szeretetben,
Egy akaro egyenlõ eggyességben,
Mint az galamboc nagy szép békõsségben,
Kik embernec példác az házasságban.

Czuda eggyességet galamboc kõzõt,
Nagy tisztasságot és nagy szeretetet,
Mondnac igen nagy engedelmességet,
Õ fiokhoz eggyenlõ ackaratot.

Hasonlatoson ti czelekedgyetec,
Ez Galanbokat tû is kõuessétec,
Példat minnyáyan ezektõl vegyétec,
És Istennec igen kõnyõrõgyetec.

Otalmazzon az Wr Isten titõket,
El boriczon minden irigységeket,
Ki gyomlállyon minden gyûlõségeket,
El ne bõcza vénség szereteteket.

Latogasson Isten ayándékáual,
Lelki testi igen soc iouaiual,
Iò magzatoknac szaporodassáual,
Végezetre az õ szent Orszågáual.

Ezer õt sz4áz hatuan két è3ztendõben,
Esztendõnec háboru kezdetiben,
Rendeléc eszt be Tasnádon énekben,
Akarac az Istent diczirni ezben.

Finis.