BESSENYEI JAKAB: AZ HAZASSAGROL VALO SZEP ÉNEK,
MELLYBEN AZ HALCZON MADARRÓL VÕT HASONLATOSSÁGBÓL
MUTATTATIC MEG, MICZODA EGGYESSÉG, ÉS EGYMASHOZ VALA
SZERETET KÉUÁNTASSÉC ABBAN. 0001
Ielen valál Iesus Christus szerzésben,
Chana
Galileában Menyekezõben,
Meg ielentéd te czelekedetedben,
Hogy ielen vagy Házasoknac szûkségekben.
Azonképpen ielen légy most mi nékûnc,
Ez mostani
dolgainkba segitségûnc,
Legyen benned mostan mi
reménségûnc,
Légy minékûnc mindenben iò
vezérûnc.
Czak te általad vagyon mi bizodalmunc,
Menybeli Istenhõz bátron be menésûnc,
Mennyen
fõlden mert õ fõ segitséûnc,
Nincz kinec
bizuásban mi kõnyõrõghetnénc.
Ótalmát azért most
raytunc meg mutassa,
Alkolmas üdõben mellenk fel
támaszsza,
El kezdet dolgunkat õ igazgassa,
Mert
õ házassoknac rendelõ fõ Attya.
Bátorsággal
beszédemet en el kezdem,
Isteni dicziretre en
szómat meg nyitom,
Házasság hogy kedues õ nálla
vallom,
Reà valo nagy gondgyát en meg ielentem.
Vannac
sokan kic házasságot útálnac,
Noha szûzességet
õk nem tarthatnac,
Ezeket intem meg házassodgyanac,
Veszedelmet feyekre ne hozzanac.
Szerze eszt
elõszer Paradiczomban,
Az Wr Isten Világ
teremptésében,
[p 0002] Férfiat Aszszony embert
egy társaságban,
Egy akaratu eggyenlõ szeretetben.
Be hellyheszté Adámot õ társáual,
Paradiczomba
az Eua aszszonnyal.
Erõssité szerzéssét
mondasáual,
Szépen ki adot paranczolattyáual.
Eszt monda nékic ti neuekedgyetec,
Ez fõld szinén
ti el sokasodgyatoc,
Minden è széles fõldet tû
bé tõlczétec,
Hatalmatoc alà õtet vegyetec.
Soc
állatoc kic ez Világban vannac,
Az vizben halac, az Eghben
Madaroc,
Minden állatoc kic az fõlden iárnac,
Paranczolatokban mind el iáryanac.
Ez házasságot mutatà
példayúl,
Természet szerént valo nagy dologgal,
Eghnec és fõldnec szép eggyességéuel,
Szántalanképpen valo iedzésseuel.
Neuekedõ
állatoknac õ nemét,
Fõldbõl láttyuc szépen
neuekedéssét,
Neduesség miat fõldbõl meg
termését,
Nap melegsége miat fel neuését.
Eghben
valo madaroc neuekednec,
Vizben valo halac el száporodnac,
Minden fele állatoc el tenyésznec,
Isten
rendeléssénec mind engednec.
[p 0003] Igy iól láttyuc
oktalan állatokat,
Kietlenben lako féne Vadakat,
Nem
szánnyác fiokért õ halålokat,
Készec menteni
halåltól õ fiokat.
Fáratsagát nem szánnya az
Oroszlán,
Õ társánac veszedelmét meg látuán,
Mongyák az Tigris esedezic õ fián,
Nem gondollya õ
halálát halalán.
Oh melly gyõnyõrûséges az
eggyesség vólt,
Természetnec rendi mikor éppen vólt,
Kardal is ótalmaznod Adám kel vólt,
Õrdõg szauát
meg fogadnod nem kél vólt.
Czuda képpen ackor valo
marásod,
Õrdõg miat eset kegyetlen sebed,
El
boritta ez Világot romlásod,
Maradékodat sebheté te
karod.
Isten szerzé de à szent házasságot,
Két személly kõzõt valo eggyességet,
Mellyel meg
gyõzneyéc az indulatot,
Régtõl fogua regzet
romlotságot.
Emberi nemzetet mert el veszteni,
Nem
akarà az halálban eyteni,
Rettenetes kárhozatban fekûnni,
Kinec vala teremptõye rontani.
Benne valo bizodalmat
akarta,
Szép gyûlekezetet azért alkota,
[p 0004]
Rettenetes esetit ki meg szánta,
Segitseget ki
Istentõl kéuánta,
Az házasság némûnémû oskola,
Az emberi életnec nagy példáya,
Mellybe soha senki
aszt ne gondollya,
Hogy eleget tanólt aszt ne
gondollya.
Tudós és bõlcz mind az által ki érti,
Házasságnac végét hasznát ismeri,
Ennec
szerzéssét mindenkor kõueti,
Segitséget czak
Istentõl ki kéri.
Ielen vagyon ennec
segitségéuel,
Eszt meg ótalmazza feleségéuel,
Az Wr Isten minden håza népéuel,
El nem hadgya nagy
gondviselésséuel.
Nagy gongya Istennec à
házassokra,
Isten szerént valo társaságokra,
Mint régi beszéd is még tanit arra,
Régieknec értelmec
mútat arra,
Lám az Természet erre tanitotta,
Embereket erre fel inditotta,
Bizonnyal eszt nékic
tudnioc atta,
Kik nem iúttac Isten ismeretire.
Aszt
mongyák azért régi idõben,
Vóltac ketten õszue
eggyesûlésben,
Ceix és à Halczon egy szeretetben,
Isten is házasságnac õ rendiben.
[p 0005] Vallyon`s
találunké másút illyen példát,
Illyen igen nagy
szeretetnec massát,
Házasságnac nagyob
magasztalasát,
Pogánoc kõszt nyiluåbban
mutatássát.
Dicziretes Iámbor az Ceix vala,
Az
Tráciába ki lakozic vala,
Birodalma iollehet nem nagy vala,
Iámborsága hire neue nagy vala.
Eszt néminémû
eset erre inté,
Apollóhoz el menni kénszerette,
Fogadása arra õtet kõtelezé,
Apollónac feleletit hogy
kérne.
Menni kénszeritetéc az Tengeren,
Mert nem
bátorságos úta az fõlden,
Toluayoc álnac mindenût
útakon,
Veszedelmet tésznec úton iárokon.
Dolgát meg nem akarà fogyatkosztatni,
Tengeren is azért
akar el menni,
Apollonac ackarattyát kérdeni,
És isteni
feleletét hallani.
El indula loua hátán Tengerre,
Vélle
vagyon Halczion felesége,
Seregében vagyon ackor mellette,
Szépen mennec louagoc az Tengerre.
Igen kesziti à
hayós az Barkát,
Fel támaszttya Barkában az arbotz
fát,
[p 0006] Arra fel vonsza szépen az vitorlát,
Készen várya czak iò fel indulassát.
Ot Halczion
ecképen szóllot vala,
Az Tengernec vizét hogy láttya
vala,
Keserûség szûuét meg fogta vala,
Kõnyõrõguén Wránac így szól vala.
Meg gondollyad
Wram veszedelmedet,
Houa veszted ecképpen te feyedet,
Természeted mert hátra int tégedet,
Az üdõ is meg
tartoztad tégedet.
Nem termettél Wram vizen iárásra,
De
ez fõldõn valo hadakozásra,
Szárazon valo kemény
viadalra.
Azzal valo nagy tisztesség hozásra.
Igyekõzel azért hiuatalodra,
Te házadra valo
vigyazássodra, Feleséged gyermeked otalmára,
Házad
népénec szûkséges gongyára.
Paranczolatodat Wram
fogadom,
Annac végét mert enis ióuà hagyom,
De más
mennyen oda érte aszt mondom.
Oh melly igen félec
veszedelemtõl,
Az Tengernec nagy háborussagától,
És te tõlled immár meg válásomtól,
Áruaságra valo
maradasomtól.
[p 0007] Tanáczomat Wram kérlec
fogadgyad,
Emberedet Apollóhoz boczássad,
Ackarattyát
más által tudakozzad,
Kérésemet kérlec meg ne
útállyad.
Ez part kõrnyû látodé az Buárokat,
Mint
futosnac, látodé az Hollókat,
A Szouáruánt mint
vonsza à vizeket,
Tengeren látz most igen nagy
veszeket.
Ne indúlly ki nagy siralommal kérlec,
Ne
menny ki házadból en kénszeritlec,
Egymás kõzõt
valo hitûnkre kérlec,
Várasodat ne had el igen kérlec.
Tartoztattya vala Ceix bánattyat,
Szûuébe le nyomya
vala bánattyát,
Vidamittya vala az õ ortzayát,
Igy
rendeli vala az õszollását.
Igy kéuánta eszt
az Isten mi tõllûnc,
Ez dologban ielen lészen mi
nékûnc.
Hidgy Istenben õ segitség mi nékûnc,
Õ vezerûnc, bátorságos mi szûuûnc.
Szollassaban Ceix így mondot vala,
Siralmas társát
czokolgattya vala,
Menését euel tartosztattya vala,
Felesége szûuét így lágyittya vala.
Tartoztatása sokáig nem lõt vala,
Hayóssoknak
szaua kéuánnya vala,
[p 0008] Barka Tengerben be vitetet
vala,
Euezõckel az vizen hayttyác vala.
Elmeyében
Wránac soc iót kéuán,
Az mig lehet szeméuel Wra
vtán,
Nem veszi [!] el szemét az Barkát látuán,
Meg iõuessére soc iò szerenczét kéuán,
Már
euenus vizét halatta vala,
Melly Aetoliában follyo viz vala,
Egy homállyos szigetre iutot vala,
Halczonánac melly
neuesztetik vala.
Patuarós szelec mind fel
indulánac,
Az széles Tengerre el borulánac,
Tengerbéli vizet ha boritánac,
Fénnyes napot meg
homállyositánac.
Olly nagy szõrnyû szine
Tengernec vala,
Az éghnec is nagy rettenetes vala,
Mert az
nagy szél fel inditotta vala,
Tengeren nagy habot
támasztott vala.
Rettenetes haboc fel emelteténec,
Mind az eghic hertelen viteténec,
Nagy hertelen ismet õk
le esénec,
Setétség és háborúc nagyoc lésznec.
El boritta vizeknec sokasága,
Fel emeltetet haboknac
sebes vólta,
Be burità az Barkát szõrnyû volta,
Sebességgel vízi fenekén forgattya.
[p 0009] Söt
hayónac minden része be borúl,
Az mélly Tenger
fenekére gyakran fordúl,
Belé merûlt viz miat fenékre
ûl,
Nem segitetic semmi mesterségtõl.
Vagyon
nagy kialtás az Hayóssoktól,
Mert ninczen segitségec
ot senkitõl,
Nem várnac segitséget kormányostól,
Meg iyettenec az Tenger vizétõl.
Az Barkából ki esnec
kiáltással,
Kétsegben mindenec vannac sirással,
Iszonyu rettenetes ohaytással,
Meg mondhatatlan és nagy
siralommal.
Ragadgya némelly az el tõrõt Hayót,
Látnál ackor veszedelmes szõkõllést,
Az
Tengeren úgy mint egy nagy ütkõzest,
De maga azért el
be merûlést.
Vala Ceix ackor veszedelemben,
Meg
ragatta Barka szélét féltében,
Tengerben úsz igen
nagy iyettében,
Ecképen szól nagy
keserûségében.
Melly igen Bódog bizonnyal mind azoc,
Kinec tõrtént igen iò szerenczéyec,
Õ házoknál
bekességes lakásoc,
Feleségec szme elõt
haláloc.
Nékem ezec mind meg adattac vala,
Ha tegedet
Tenger táuoztatlac vala,
[p 0010] Feleségem intéssét
ha hallom vala,
Õ tanáczát ha en fogadom vala.
Valamelly
fõldnec tartomanyában,
És valamelly fõldnec
szegeletiben,
Kic koporsót czináltoc en neuemben,
Ayándékot arra fel fûggesztésben.
Panaszolkodassában nem szólhatà,
Tõbbet ennél
semmit ki nem mondhatà,
Mert az viznec õ nagy hatalmas
vólta,
Háláloson az õ feyét le nyomya.
Társa
ackor Calidon várasaban,
Halcion aszszony vala nagy
bánatban,
Wrán vala nagy szrgalmatosságban,
Leanyiual Tengerre indúltában.
Igen számlállya õ az
hólnapokat,
Wrától meg ielentetet napokat,
Szorgalmatossággal tarttya számokat,
Tészen
ezért nagy soc áldozatokat.
Ackor látà Tengerben egy
hólt testet,
Mikor tenne Istennec áldozatot,
Meg illeti
az hólt test ot az partot,
Igen nézi ot Halcion az
Testet.
Rayta kõnyõrûltében õ így szólot,
Beszédében mondgyác hogy eszt monta vólt,
Iay melly
nyauallyas te házasságod vólt,
És ki néked házas
társúl adatot vólt.
[p 0011] Várya vala az hólt
testet Halcion,
Ortzayát igen szemleli az parton,
Meg
ismere Wra testét az hellyen,
El hidegûluén el eséc
az hellyen.
Már annyira iutot vala Halcion,
Szò0lgálo
Leányi fogác nagy szépen,
Fõldrõl el fel emeléc ot
nagy hiuen.
Nagy erõuel illyen beszédet tészen.
Ah en Wram szerelmes házas társom,
En nagy gondom és
en egész életem,
Igy iõszszé meg édes Wram
ennékem?
Mikor menni akarsz széles Tengeren.
Nékem is veled eggyût mennem kel vólt,
Mert az Istenec
eszt így akartác vólt,
Veled egben el indúlnom kel
volt,
Eggyût veled Tengerben vesznem kel volt.
Nem
tudom mit kellyen már czelekednem,
Mert en tõllem el
vétettél iól értem,
Vagy illiké világban nékem élnem?
Halalodat mikoron nyiluán nézem.
Oh nem kedues nékem az
én életem,
Nem kel nékem nállad nélkûl világom,
Keserûség ez világon életem,
Ninczen nékem már
semmi vidamságom.
De ti berkec hogy iól meg
hallottátoc,
Fõld és Tenger igy iól meg értettétec,
[p 0012] Panaszolkodásimat láthattátoc,
Wram hon nem
létében értettétec.
Oh mostan is ti iól meg
halgassátoc,
útólso panaszimat meg érczétec,
Beszédemet eszetekbe vegyétec,
Eleuenen innét el nem
mehetec.
Meg halgassad te tudakozhatatlan,
Senkitõl
soha meg nem foghatatlan,
Semmi mélségrõl meg nem
mérhetetlen,
Tisztaságom embertõl fegyhetetlen.
Iol tudod te hogy az szent házasságban,
Egyben
szerzél eggyenlõ társaságban,
Mostam is
szerez egyben az halálban,
Ez világból valo el ki
mulásban.
Nem szólhátà ennél tõbbet száyáual,
Wra testét õlele meg karyáual,
Hiruadatos ortzayát
czokolással,
Keseruesen illeti ortzayáual.
Igy iól
láttyuc meg oluaszttya az enyuet,
Az meleg tûz meg
lágyittya az viaszt,
Aképpen meg emészté eszt
à bánat,
Wrához valo igen nagy szeretet.
Innen ez
világból hamar ki menni,
El végeszte magában már meg
halni,
Semmi módon Wrától meg nem valni,
Semmi okon
tõlle el nem szåkadni.
[p 0013] Söt aszt tudgya
hogy az test mind iól érti,
Czelekedetit iól érzi
aszt véli,
Kit mi tudunc bizontalannac vélni,
Sõt
vgyan nem hiszûnc igaznac lenni.
Am nem szenuedé
ennél touáb az Isten,
Wrahoz valo szerelmét képtelen,
Illyen nagy keserûséget szertelen,
Madarackà
változtátà hertelen.
Szalagoc és képec à szent
házasságnac,
Ez Madarac az anya szent egyháznac,
Ismeretes pártoknál õk forognac,
Halcionoknac mindentõl
mondatnac.
Példáiól régiec meg ielentettec,
Tétetes
beszedeckel è3zt hirdettec,
Melynec mostanis bár hely
adatnék,
Noha beszédeket elegettetéc.
Ez madarac
embereknec ielentic,
Házasságnac kõtését elõ vetic,
Házassokat ótalmazni ielentic,
Isten segitségét
nékic hirdetic.
Raknac fészket aszt mongyác az
Tengeren,
Lakosznac az magas nagy kõsziklákon,
Mostanis õ hiteket tarttyák szépen,
Fogadássokat
állyac hûségesen.
Fészket rakuán erõs télben
õk toynac,
Melegsége mikor ninczen az napnac,
[p 0014]
Tizen négy napiglan fészekben laknac,
Minden vizec ackor
habnélkûl vannac.
Eszt à Tenger mind fogadasát
tarttya,
Természet szerént magát tartosztattya,
Az meg mondot tizen négy napig állya,
Miglen fiát lábára
boczáthattya.
Czoda dolog ezeknec természetec,
Istentõl rendeltetet õ erkõlczec,
Természettõl
adatot ayándékoc,
Kinec mássát talám mi nem hallottuc.
Igy segiti Isten az házasságot,
Isten is kedueli
az házasságot,
Minden à ki kõuet nagy kegyességét,
Isteni félelmet és igazságát,
Tudakozni igen sokan
akartac,
Meg tanúlni nagy munkáual akartac,
Mint az
bodogságot meg találhatnác,
Bodog életet az nagy iót
kaphatnác.
Mell nagy socképpen munkálkottac ebben,
Kûlõmb kûlõmb iáratlan õsuént ezben,
Találtanac
ennec keresésében,
De keués hasznoc vólt õnékic
ezben,
Ez ioszágot mert õ ackarattyokban,
Hellyhesztetic az õ kéuánságokban,
Látattac
tõkélletesnec magokban,
Ki ki mind az õnen
választassában.
[p 0015] Némellyec
gyõnyõrûségben helly hesztettec,
Mert határoc
touáb ök nem vethetnec,
Hireket neueket ebben kerestec,
Igaz bódogságnac õk aszt itilték.
Sõt valahól
eggyenlõ ackaratban,
Vannac Istennec
magasztalássában,
Szûuõknec eggyenlõ
bekõsségében,
Isteni szeretetben félelemben.
Iò erkõlczõc valahól wralkodnac,
Iò lelki ismerettõl
birattatnac,
Hiuataloc è szerént viseltetnec,
Minden
dolgoc eszszerént rendeltetnec.
Szûkség
Istentõl legyen ot bodogság,
Illyen hellyen õ neuéuel
az ioság,
Czak ez bizony amaz igen nagy ioság,
Igaz
ióckal meg ékesûlt iámborság.
Illyen bodogságot
bizony nem tuttac,
Az Pogánoc soha meg nem gondoltác,
Sem
eggyic sem másic meg nem foghattác,
Ennec ismeretire
nem iúttanac.
Az házasság minket erre tanithat,
Melly
magában semmi vétket nem tarthat,
Rendinec szerzõyén
bizony vigadhat,
Ezben mindent Istennec tulaydonithat.
Az
Isten is házasságban ki vagyon,
Iámbor házas társa
hazánál vagyon,
[p 0016] Szertelen kéuánságtól
táuol vagyon,
Kinec felelmétõl üresen vagyon.
Rendi
follyási az emberi testnec,
Miképpen iól láttyuc hogy
viseltetnec,
Mert Annyától az éltetõ léleknec,
Ereyétõl melegitõl az vérnec,
Im ez viseli az vérnec
follyássát,
Amaz az életnec õ nagy ereyét,
Eggyenlõ
képpen embereknec életét,
El táplallyác az embernec ö
lelkét.
Illyen képpen két személy eggyességben,
Férfiu és aszszony ember házasságban,
Tõruény
szerént Istennec szerzéssében,
Szépen élnec
egyenlõ segitségben.
Dicziretes dolgokat czelekedic,
Táplalásokon igen igyekezic,
Az férfiu mindenkor
tõrõkedic.
Igaz szûbõl soc dolga viseltetik.
Igaz vgyan más felõl felesége,
Fárratságát
kõnnyebiti mellette,
Keserûsegét
gyõnyõrûségesse,
Erkõlcziuel tészi
kellemetesse
Ezeknec az Isten ád iò szerenczét,
Egy ackaratóua tészi ezeket,
Isten félõ gyermekeckel
ezeket,
Házasság gyûmõlczéuel áldgya õket.
[p 0017] Vgy álgya meg ezeket az Wr Isten,
Mint az Olayfa
ágát az kertekben,
Termõue tészi õket gyermekekben,
Asztala kõrnyûl valo beszéllésben.
Iò keduel
lattyác szûleyec magzattyokat,
Nézic úgy mint igen
szép országokat,
Söt minden orszagoknál õk
ezeket,
Nagyobnac bõczûllic ayándékokat.
Gyakran azon
kõzben à kegyetlenec,
Bekõsséget rontani igyekeznec,
Kiczin dolgokból nagy hadat szereznec,
Bûnteleneket is
õk mind kergetnec.
Eretnekec szent Egyhazakat rontnac,
Hamis tudományokat fel támasznac,
Az kõzségben nagy
botránkozást hoznac,
Kit egyebec nagy munkáual
ótalmaznac.
Szepen hazánál amaz bekõsségben,
Feleségéuel él nagy eggyességben,
Rendiuel valo meg
elegedésben,
Õrûl hogy nem részes az part
ütésben.
Igen bodog mert nem vészen uszorát,
Igaz, meg vtálta nyiluán az predát,
Melly vétec embernec
õ gondolattyát,
El ragadgya ád gonoszságnac okat.
Mikor kedig nyomoruságban esic,
Kõzõnséges
nyauallyában vitetic,
[p 0018] Minden oknélkûl meg
háboritatic,
Valami módon meg haboritatic.
Ottan tudgya
miuel hogy õ Keresztyén,
Hogy nagy gõndot visel reà
az Isten,
És hogy minden gonoszságtól idegen,
Terhét szenuedi nagy bekõsségesen.
Segitsége
más felõl õ mellette,
Háza gondgyát viseli
felesége,
Szò0rgalmatos ez is az õ tisztire,
Magzattyánac szépen neuelésére.
Ez õrûzi Wránac
tisztességét,
Kõnyõrgésséuel segiti õ
népét,
Gyermekinec õ ki adgya a letzkéyét,
Iò életre
tanittya haza népét.
Czak üdo mulatással mit
használunc,
V20dõt azért heyában ne mulassunc,
Ez
élettel tiszteltetic Istenûnc,
Ebben gyõnyõrkedic
az mi teremtõnc.
Vallyuc hogy nyiluabban czelekedetit,
Meg
érti az Istennec téteményit.
Czudálatos dolgainac
tanaczit,
Házasságban ki foglallya életit.
Ne
feleytkezzûnc el õ mondassáról,
Fõldi emberec
paranczolattyáról,
Emlekõzzûnc meg Isten
beszédérõl,
Ne vessûc ki soha az mi elménkbõl.
[p 0019] Dûhõs ellenség kegyetlen méreggel,
Pokolra
keres embert õmagáual,
Mikor ember gonosz
ackarattyáual,
Szabad életet kéuán bolondsagáual.
Oh melly sokan élnec nagy uszoráual,
Ragadozo
fõsuényec koborlással,
Az gyilkosoc nagy soc
kegyetlenséggel,
Az tékozlóc marha vesztegetéssel.
Táuozzék mi tõllûnc meszsze az üdõ.
Ez
soc véteckel múllyéc az esztendõ,
Mentõl eléb
annál aláb az üdõ,
Vétkeket hoz magáual az
esztendõ.
Hamar el mulic embereknec élete,
Mint
Napnac fenye, Rosánac õ szine,
Nap el menuén le
esic az õ fénye,
Igen hamar el hiruad õ szép
szine.
Auagy mint az Bárlángból follyo forras,
Az
Kõszikláról le szakado zugás,
Hátra nem tér
soha tõbbé az follyás,
Ecképpen ember élete el mulás.
Szántalan igen hosz4szu élet vagyon,
Isten
elõt nagy hoszszu üdõ vagyon,
El fogyhatatlan
soc Esztendõ vagyon,
Õrõcké valo élete meg
vagyon.
Nem kúlõmben sõt mint Póknac hálóya,
Fõldõn valo embereknec munkáya,
[p 0020] Emberi kéznec
nagy szép alkotmánya,
El mulásban vagyon õ
czinálmánya.
Az embernec életén ha gondolkodunc,
El
múlt ideyén ha mi emlekezûnc,
Vagy gonoszúl vagy
vakmerõûl tõttûnc,
Az vagy vgyan semmit nem
czelekettûnc.
Dicziretes Istennec õ iò vólta,
Kire
vesse minden ember õ gongyát,
Isteni ismeretnec
ékességét,
És õ ackarattyánac kõuetéssét.
Isten félelmében valo életét.
Mikor vészûnc
tisztességes életet,
Isten szerént valo nagy
eggyességet,
Emberec kõszt valo nagy eggyességet.
Nézzed gondollyad mit ád már tenéked,
Az házasság
mit ayándékoz néked,
Az írásoc ezent mongyác te
néked.
Illyen bodogsággal mindenkor ély.
Igen nagy
soc esztendõn gyõnyõrkõdgyél,
Mindenkoron
Istenhõz emelkedgyél,
Isteni felelemmel ez ióual élly.
Iò házasoc békõsségben éllyetec,
Isten adgyon
soc iò szerenczét néktec,
Õruendetes
esztendõket érnétec,
Nagy Istennec félelmében
iáryatoc.
[p 0021] Ne bonthassa fel tû szereteteket,
Meg ne háboricza tû életeket,
Semmi gyûlõség tû
eggyességteket,
Czak neuellye az ti tisztességteket.
Sõt éllyetec igen nagy szeretetben,
Egy akaro
egyenlõ eggyességben,
Mint az galamboc nagy szép
békõsségben,
Kik embernec példác az házasságban.
Czuda eggyességet galamboc kõzõt,
Nagy
tisztasságot és nagy szeretetet,
Mondnac igen nagy
engedelmességet,
Õ fiokhoz eggyenlõ ackaratot.
Hasonlatoson ti czelekedgyetec,
Ez Galanbokat tû is
kõuessétec,
Példat minnyáyan ezektõl vegyétec,
És
Istennec igen kõnyõrõgyetec.
Otalmazzon az Wr Isten
titõket,
El boriczon minden irigységeket,
Ki
gyomlállyon minden gyûlõségeket,
El ne bõcza
vénség szereteteket.
Latogasson Isten
ayándékáual,
Lelki testi igen soc iouaiual,
Iò
magzatoknac szaporodassáual,
Végezetre az õ szent
Orszågáual.
Ezer õt sz4áz hatuan két
è3ztendõben,
Esztendõnec háboru kezdetiben,
Rendeléc eszt be Tasnádon énekben,
Akarac az Istent
diczirni ezben.
Finis.