BATIZI ANDRÁS:ISAK PATRIARKANAK SZENT HAZASSAGÀROL VALO SZEP HISTORIA. 0001

[ Próza formában írt verses szöveg ]
REgi nagy üdõben az viz ezõn utan, Mikor szaz nyolczvan eztendõ el mult vala, Vala egy szent Atya hogy kit az Vr Isten, Az nagy Abrahamnak fel neveztet vala.

Ennek az Vr Isten regen meg esküvek, Hogy az ü szent Fiat ez földre bocsatana, Hogy kit Abrahamnak ü nemzetsegebõl, Emberi nemzetert õ aldozatra adna.

Azt-is fel fogada hogy õ nemzetseget, meg sokasitana mint az eghnek csillagit, es õ maradekit meg szaporitana mikint az Tengernek nagy soksagu fövenyit.

Azert Isten ada fiu magzatot, õ felesegenek az szep Sara aszszonnak, Sara Mosolyodek az gyermek születek, es fel neveztetek az vig kedvü Isaknak.

Isten fel nevele az gyermek Isakot, ember korba juta Sara aszszony meg hala, Abraham peniglen igen gazdag vala, de idõje szerint igen meg venhõlt vala.

Im elõ hivata eggyik hiv szlgajat, Kinek neve vala az jambor Eliezer, monda igh jol latod hogy en meg venhõttem, Azert esküdgyel meg te jambor Eliezer. [p 0002]

Hogy te feleseget en fiamnak nem vesz az pogan nembõl az Kananeusok kõzzül, de te el be sies en laktam fõldembem, fiamnak tarsothoz az en nemzetem kõzzül.

Felele az szolga, medgyek uram hogy ha az leany nem akar en velem el jõnie, nem kelle fiadat uramat Isakot nemzetseged kõzze földeben be vinnie.

Szola az Abraham, Isten el bocsattya, az ö szent Angyalat ki el vezerl tegedet, ha leany el nem jü, hüted meg mentetted, de az en fiamat soh aoda ne vigyed.

Szolga meg esküvek, ottan fel keszüle, aranybol ezüstbõl szep ajandekot szerze, tiz tevet valaszta kiket meg terhele, szolga tarsaival szepen utra erede.

Kanaan fõldeben siet megyen vala, Abraham fõldeben Mesopotamiaban, El ere az varast es az varas kivül, Egy kuton Teveit estve mind meg allata.

Estve az varasbol kezdenek ki jõni, szüzek es viragok az kutra meriteni, Eliezer lata kezde õ sziveben, illyen modon akkor Istenhez imatkozni.

Menybeli Istenem ki vagy en uramnak, Az nagy Abrahamnak jo akaro Istene, Jelentsed Vramhoz irgalmassagodat, Es az en utamat tegyed jo szerencsesse.

Ime az varasbol mostan el ki jõnek, Szüzek szep leanyok az kutra meriteni, kerlek meltoztassal menybeli Vr Isten, en imadsagomat ez napon meg halgatni. [p 0003]

Ha kinek azt mondom adgy innom szép Leany, es õ azt mondangya kesz vagyok innod adnom, Sõt annak felette à Teveteketis egyenkent ingyen mayd õrõmest meg itatom.

Azon en meg tudom hogy ez az Leaynzo [!] , kit te meg szerzettel en uram gyermekenek, ezert en meg tudom hogy jo Istene vagy, az nagy Abrahamnak es az õ gyermekenek.

Azonkõzben juta Batuel Leanya, kit neveznek vala Rebeka szep Leanynak, vedret meg merite kezde hozza menni, Eliezer ottan monda az szep Leanynak.

Adgy innom ennekem Leany te vedredbõl, felele az leany kesz vagyok innod adnom, sõt annak felette még az Teveketis, egyenkent ezentõl õrõmest meg itatom.

Eliezer ivek kezde azonkõzben az Leany szepseget csudalni es szemlelni: monda kerlek teged ki Leanya vagy te, vagyone atyadnak vendeg fogado helye. Felele a` Leany vagyok Batuelnek az õ szep Leanya Nakornak unokaja, es hazunknal vagyon sok polyva sok szena, ot az Teveknek-is leszen nagy jo szallasa.

Eliezer artzal ottan le borula, kezde az Vr Istent nagy szepen dicsirnie, aldot legy Vr Isten hogy ki meltoztatal, en utomat ez nap jol meg szenrentselnie.

Aldot legy ki ez nap engem vezerlettel, az nagy Abrahamnak attyafia hazahoz, aldot legy Vr Isten hogy ki meg jelented, irgalmassagodat uramhoz Abrahamhoz.

[p 0004] Ezeket az Leany mind halgattya vala es az Eliezer oly igen õrül vala, õ nagy öremeben az Rebeka Leany, nagy szep ajandekkel ot meg ajandekoza.

Ki võn egy szep nas fat es az Rebekanak, szepen fel figgeszte Leany homlokara, szep arany peretzet õ karjaba ada, attyanak hazahoz tiztessegel bocsata.

Othon az Rebeka kezde mutogatni, szep arany peretzet es aranyas nasfajat, az mely beszedeket az ember szolt vala, szepen meg beszelle, szülejenek azokat.

Rebekanak battya Laban hogy azt halla, ottan el ki mene az emberhez az kutra, monda mit allaz it Istennek embere, jer be az varó0sba mi hazunkhoz szallasra.

Eliezer ottan szola tarsaival, az embert kõvetvë7n à varosba menenek, ott mind ô magoknak es mind az teveknek, labokat meg mosak az hazba be menenek.

Mikoron az hazba le telepedenek, hozanak eledelt õ neki eleibe, monda Eliezer addig en nem eszem, miglen meg beszelem az en kõvetsegemet.

Vagyok en szolgaja az nagy Abrahamnak, kit Isten' meg aldot termedek gazdagsaggal, aranyval ezüstvel juhokkal barmokkal nagy sok szolgalokal, minden fele joszaggal.

Isten neki adot az õ vensegeben, egy fiu magzatot az szep Szara åszszonytol, Szara aszszony meg holt Abraham meg venhõt, azert nem kemelly az õ kintset fiatol.

[p 0005] Engem meg esküte hogy en feleseget, fianak nem veszek az Kananeos nembõl, de hogy en be jõvõk õ lakta fõldebe, (...) kerek az õ nemzetsegebõl.

Akkor en ezt mondam medgyek uram hogy ha az Leany nem akar en velem el jõnie, illike fiadat uramat Isakot, nemzetseged kõzze fõldebe be vinnie.

Felele Abraham Isten el bocsattya, az ö szent Angyalat ki el vezerel teged, ha Leany el nem jõ hited meg mentetted, de az en fiamat soha hatra ne vigyed.

Ezeknek utanna szolga meg beszelle, mikeppen uratol Abrahamtol el indult, azt-is meg beszelle mikeppen el jutot, mimodon az kuton az Rebekaval szollot.

Vegezetre monda azert meg mondgyatok, hogy ha jot akartok en uram gyermekenek, azt-is meg mondgyatok ha nem akarjatok, hogy en vagy job kezre vagy bal kezre meg terjek.

Felele Batuel az beszed Istene, ellent nem tarthatunk az õ akarattyanak, im elõtted vagyon az mi szep Leanyunk, legyen felesege az vigh kèdvõ Isaknak.

Az szolga ezt halla igen meg õrüle, menybeli Istennek rayta nagy halat ada, aranyas kupakat ezüst poharokat, es draga ruhakat az Rebekanak ada.

Es annak felette az õ Attyat Anyat es az õ batyait, mind meg ajandekoza, egy szep lakodalmat az estve kezdenek, es mind az haz nepe akkoron vigadoza.

Holda kelve monda az szolga nekiek, kerlek bocsassatok [p 0006] immar engem el haza, mondanak had legyen ma velünk az leany, bator csak tiz napig az utan vid-el haza. Felele az szolga meg ne keslellyetek, mert Isten vezerli lattyatok en utamat, azert bocsassatok bekevel engemet, illik mar meg latnom nekem az en Vramat.

Mondanak õ neki jertek hijuk elõ, kerdgyük meg az Leant ha el akar mennie, felele az leany kesz vagyok el menni, azert nem akarom õtet meg keslelnie.

Io atyafiai õtt meg szerentsezek, nagy szep beszedekel õ neki ezt mondak, Isten nevellyen es meg szaporitson nagy sok nemzetsegek te tüled szarmazzanak.

Az õ daykajat-is az Delbora aszszont, nagy szep leanyokal vele szepen keszitek, Kanaan fõldebe az vén Abrahamhoz es az õ fiahoz nagy vigan eredenek.

Akkor az estve fele ü hazatul Isak , mulatni indula egy uton egy kut fele gondolkodik vala szemet fel emele, hat nagy tavoly földõn tiz tevek jönek elõ.

Mihelt az Rebeka Isakot meg lata, teverole szalla es monda az szolganak, kicsoda az ember az ki elõnkbe jõ, felele az szolga ez az en uram Isak.

Rebeka palastyat ottan reja veve, eleibe mene õ uranak Isaknak, az szolga peniglen minden õ jarasat, szepen meg beszelle õ uranak Isaknak.

Isak el be vive Rebekkat hazaba, õrõk felesegül õtet maganak véve, olly igen szerete hogy elfeletkeznek, annya halalarol az õ nagy õrõmeben.

[p 0007] Õ Hazassagokat Vr Isten meg alda, mert tülök szarmazek az Iakob Patriarkha, Iakobrol peniglen szepen szarmazanak, tizenket Prophetak tizenket Patriarchak.

Ezekbõl meg ertyük hogy Isten szerzõje, az szent hazassagnak es õ meg szentelõje, harom okert szerze õ az hazassagot, es aldomasaval õket meg kõrnyekeze.

Elõszer egy masnak nagy segedelmere, emberi nemzetnek el szaporodasara angyali romlasnac meg epülesere, es paraznasagnak el tavoztatasara.

Akarja az Isten az õ szent egy hazat, az szent hazasagbol szepen meg eppiteni, ezekbõl peniglen az Angyali romlast, kik tõl akar menyben õroc20ke tiszteltetni.

Vr Isten meg aldgya õ hazasagokat, tegye gyümolcsesse szép fiu magzatokkal, szeressen tüteket nagy birodalommal, aranyaval ezüstel minden fele joszaggal.

Vr Isten ékessen az õ szent Fiaert, tüteket meg tartson, hitben es szeretetben, tüteket õrizen õ szent igejeben, es meg koronazzon az õrõk dicsõssegben.

Ezt ének be szerze az Batizi Andras, ezer õtt szaz negyven hatodik esztendõben, kibõl dicsirtessek az egy õrõk Isten, az attya es Fiu es szent Lelek Vr Isten.