BATIZI ANDRÁS:ISAK PATRIARKANAK SZENT
HAZASSAGÀROL VALO SZEP HISTORIA. 0001
[ Próza formában írt verses szöveg ]
REgi nagy üdõben az viz ezõn utan, Mikor szaz
nyolczvan eztendõ el mult vala, Vala egy szent Atya hogy
kit az Vr Isten, Az nagy Abrahamnak fel neveztet vala.
Ennek
az Vr Isten regen meg esküvek, Hogy az ü szent Fiat ez
földre bocsatana, Hogy kit Abrahamnak ü nemzetsegebõl,
Emberi nemzetert õ aldozatra adna.
Azt-is fel fogada hogy õ
nemzetseget, meg sokasitana mint az eghnek csillagit, es
õ maradekit meg szaporitana mikint az Tengernek nagy
soksagu fövenyit.
Azert Isten ada fiu magzatot, õ
felesegenek az szep Sara aszszonnak, Sara
Mosolyodek az gyermek születek, es fel neveztetek az vig
kedvü Isaknak.
Isten fel nevele az gyermek Isakot, ember
korba juta Sara aszszony meg hala, Abraham peniglen igen
gazdag vala, de idõje szerint igen meg venhõlt vala.
Im
elõ hivata eggyik hiv szlgajat, Kinek neve vala az jambor
Eliezer, monda igh jol latod hogy en meg venhõttem, Azert
esküdgyel meg te jambor Eliezer. [p 0002]
Hogy te feleseget
en fiamnak nem vesz az pogan nembõl az Kananeusok
kõzzül, de te el be sies en laktam fõldembem, fiamnak
tarsothoz az en nemzetem kõzzül.
Felele az szolga,
medgyek uram hogy ha az leany nem akar en velem el jõnie, nem
kelle fiadat uramat Isakot nemzetseged kõzze földeben be
vinnie.
Szola az Abraham, Isten el bocsattya, az ö szent
Angyalat ki el vezerl tegedet, ha leany el nem jü, hüted meg
mentetted, de az en fiamat soh aoda ne vigyed.
Szolga meg
esküvek, ottan fel keszüle, aranybol ezüstbõl szep
ajandekot szerze, tiz tevet valaszta kiket meg terhele,
szolga tarsaival szepen utra erede.
Kanaan fõldeben
siet megyen vala, Abraham fõldeben Mesopotamiaban, El ere
az varast es az varas kivül, Egy kuton Teveit estve mind meg
allata.
Estve az varasbol kezdenek ki jõni, szüzek es
viragok az kutra meriteni, Eliezer lata kezde õ sziveben,
illyen modon akkor Istenhez imatkozni.
Menybeli Istenem ki
vagy en uramnak, Az nagy Abrahamnak jo akaro Istene,
Jelentsed Vramhoz irgalmassagodat, Es az en utamat tegyed
jo szerencsesse.
Ime az varasbol mostan el ki
jõnek, Szüzek szep leanyok az kutra meriteni, kerlek
meltoztassal menybeli Vr Isten, en imadsagomat ez napon
meg halgatni. [p 0003]
Ha kinek azt mondom adgy innom szép
Leany, es õ azt mondangya kesz vagyok innod adnom, Sõt
annak felette à Teveteketis egyenkent ingyen mayd õrõmest
meg itatom.
Azon en meg tudom hogy ez az Leaynzo [!] , kit te
meg szerzettel en uram gyermekenek, ezert en meg tudom hogy
jo Istene vagy, az nagy Abrahamnak es az õ gyermekenek.
Azonkõzben juta Batuel Leanya, kit neveznek vala Rebeka
szep Leanynak, vedret meg merite kezde hozza menni, Eliezer
ottan monda az szep Leanynak.
Adgy innom ennekem Leany te
vedredbõl, felele az leany kesz vagyok innod adnom, sõt
annak felette még az Teveketis, egyenkent ezentõl
õrõmest meg itatom.
Eliezer ivek kezde azonkõzben az
Leany szepseget csudalni es szemlelni: monda kerlek
teged ki Leanya vagy te, vagyone atyadnak vendeg fogado helye.
Felele a` Leany vagyok Batuelnek az õ szep Leanya Nakornak
unokaja, es hazunknal vagyon sok polyva sok szena, ot az
Teveknek-is leszen nagy jo szallasa.
Eliezer artzal
ottan le borula, kezde az Vr Istent nagy szepen dicsirnie,
aldot legy Vr Isten hogy ki meltoztatal, en utomat ez nap jol
meg szenrentselnie.
Aldot legy ki ez nap engem
vezerlettel, az nagy Abrahamnak attyafia hazahoz, aldot legy Vr
Isten hogy ki meg jelented, irgalmassagodat uramhoz
Abrahamhoz.
[p 0004] Ezeket az Leany mind halgattya vala es
az Eliezer oly igen õrül vala, õ nagy öremeben az Rebeka
Leany, nagy szep ajandekkel ot meg ajandekoza.
Ki võn egy
szep nas fat es az Rebekanak, szepen fel figgeszte
Leany homlokara, szep arany peretzet õ karjaba ada, attyanak
hazahoz tiztessegel bocsata.
Othon az Rebeka kezde
mutogatni, szep arany peretzet es aranyas nasfajat, az mely
beszedeket az ember szolt vala, szepen meg beszelle,
szülejenek azokat.
Rebekanak battya Laban hogy azt halla,
ottan el ki mene az emberhez az kutra, monda mit allaz it
Istennek embere, jer be az varó0sba mi hazunkhoz
szallasra.
Eliezer ottan szola tarsaival, az embert
kõvetvë7n à varosba menenek, ott mind ô magoknak es mind az
teveknek, labokat meg mosak az hazba be menenek.
Mikoron az
hazba le telepedenek, hozanak eledelt õ neki eleibe, monda
Eliezer addig en nem eszem, miglen meg beszelem az en
kõvetsegemet.
Vagyok en szolgaja az nagy Abrahamnak, kit
Isten' meg aldot termedek gazdagsaggal, aranyval ezüstvel
juhokkal barmokkal nagy sok szolgalokal, minden fele
joszaggal.
Isten neki adot az õ vensegeben, egy fiu
magzatot az szep Szara åszszonytol, Szara aszszony
meg holt Abraham meg venhõt, azert nem kemelly az õ kintset
fiatol.
[p 0005] Engem meg esküte hogy en feleseget, fianak
nem veszek az Kananeos nembõl, de hogy en be jõvõk õ
lakta fõldebe, (...) kerek az õ nemzetsegebõl.
Akkor en
ezt mondam medgyek uram hogy ha az Leany nem akar en velem el
jõnie, illike fiadat uramat Isakot, nemzetseged kõzze
fõldebe be vinnie.
Felele Abraham Isten el bocsattya, az ö
szent Angyalat ki el vezerel teged, ha Leany el nem jõ hited
meg mentetted, de az en fiamat soha hatra ne vigyed.
Ezeknek
utanna szolga meg beszelle, mikeppen uratol Abrahamtol el
indult, azt-is meg beszelle mikeppen el jutot, mimodon az kuton
az Rebekaval szollot.
Vegezetre monda azert meg mondgyatok,
hogy ha jot akartok en uram gyermekenek, azt-is meg mondgyatok ha
nem akarjatok, hogy en vagy job kezre vagy bal kezre meg terjek.
Felele Batuel az beszed Istene, ellent nem tarthatunk az
õ akarattyanak, im elõtted vagyon az mi szep Leanyunk,
legyen felesege az vigh kèdvõ Isaknak.
Az szolga ezt
halla igen meg õrüle, menybeli Istennek rayta nagy halat
ada, aranyas kupakat ezüst poharokat, es draga ruhakat az
Rebekanak ada.
Es annak felette az õ Attyat Anyat es az õ
batyait, mind meg ajandekoza, egy szep lakodalmat az estve
kezdenek, es mind az haz nepe akkoron vigadoza.
Holda kelve
monda az szolga nekiek, kerlek bocsassatok [p 0006] immar
engem el haza, mondanak had legyen ma velünk az leany, bator
csak tiz napig az utan vid-el haza. Felele az szolga meg ne
keslellyetek, mert Isten vezerli lattyatok en utamat, azert
bocsassatok bekevel engemet, illik mar meg latnom nekem az en
Vramat.
Mondanak õ neki jertek hijuk elõ, kerdgyük meg az
Leant ha el akar mennie, felele az leany kesz vagyok el
menni, azert nem akarom õtet meg keslelnie.
Io atyafiai õtt
meg szerentsezek, nagy szep beszedekel õ neki ezt
mondak, Isten nevellyen es meg szaporitson nagy sok
nemzetsegek te tüled szarmazzanak.
Az õ daykajat-is az
Delbora aszszont, nagy szep leanyokal vele szepen
keszitek, Kanaan fõldebe az vén Abrahamhoz es az õ
fiahoz nagy vigan eredenek.
Akkor az estve fele ü hazatul
Isak , mulatni indula egy uton egy kut fele gondolkodik vala
szemet fel emele, hat nagy tavoly földõn tiz tevek jönek
elõ.
Mihelt az Rebeka Isakot meg lata, teverole szalla es
monda az szolganak, kicsoda az ember az ki elõnkbe jõ,
felele az szolga ez az en uram Isak.
Rebeka palastyat
ottan reja veve, eleibe mene õ uranak Isaknak, az szolga
peniglen minden õ jarasat, szepen meg beszelle õ
uranak Isaknak.
Isak el be vive Rebekkat hazaba, õrõk
felesegül õtet maganak véve, olly igen szerete hogy
elfeletkeznek, annya halalarol az õ nagy õrõmeben.
[p 0007] Õ Hazassagokat Vr Isten meg alda, mert tülök
szarmazek az Iakob Patriarkha, Iakobrol peniglen szepen
szarmazanak, tizenket Prophetak tizenket Patriarchak.
Ezekbõl meg ertyük hogy Isten szerzõje, az szent
hazassagnak es õ meg szentelõje, harom okert
szerze õ az hazassagot, es aldomasaval õket meg
kõrnyekeze.
Elõszer egy masnak nagy segedelmere,
emberi nemzetnek el szaporodasara angyali romlasnac meg
epülesere, es paraznasagnak el tavoztatasara.
Akarja az
Isten az õ szent egy hazat, az szent hazasagbol
szepen meg eppiteni, ezekbõl peniglen az Angyali romlast,
kik tõl akar menyben õroc20ke tiszteltetni.
Vr Isten
meg aldgya õ hazasagokat, tegye gyümolcsesse
szép fiu magzatokkal, szeressen tüteket nagy
birodalommal, aranyaval ezüstel minden fele joszaggal.
Vr Isten ékessen az õ szent Fiaert, tüteket meg
tartson, hitben es szeretetben, tüteket õrizen õ
szent igejeben, es meg koronazzon az õrõk
dicsõssegben.
Ezt ének be szerze az Batizi Andras,
ezer õtt szaz negyven hatodik esztendõben, kibõl
dicsirtessek az egy õrõk Isten, az attya es Fiu es
szent Lelek Vr Isten.