BARANYAI DECSI JÁNOS: AZ CAIVS CRISPVS SALVSTIVSNAC,
AZ LVCIVS KATILINAnac orszag arulasárul ualo Historiaia.
0001
MInden embereknec, valakic igyekeznec egyeb oktalan
allatokat fellyûl haladni, minden erõuel azon kel lenni, hogy
életeket ollyan halgatással altal ne uigyec, mint az
oktalan allatoc, az mellyeket az termeszet ála
nészõkce, es hasoknac engedõiue teremtet. De minden mi
emberi erõnc az elmèben es az testben helyheztetet: inkab
èlûnk az elménec parancholattyaual, es az testnec
szolgalattyaual. Az lelec mi nekûnc kõzõnseges az
Istennel, az test az oktalan allattal. Menyeuel iobnac laczic
ennekem, elménec ereiéuel keresni inkab az dicziretet, hogy
nem mint testnec ereièuel, es miert hogy az élet rõuid, à
melyben uagyunc, az mi [p 0002] emlekezetûnket mennel touab
lehet ki terieszteni. Mert az kazdagsagnac es szep
abrazatnac diczireti el mulando, es ueszendõ, de az
iosagos czelekedet hiresnec, es õrõkce ualonac tartatic.
De nagy sokaig az emberec kõzõt nagy uizsza uonas uolt,
hogy ha az hadac inkab uiseltetneneke testnec, auagy elmenec
ereieuel. Mert minec elõtte ualamely dologhoz kezdez,
szûkseg tanaczkozni, es minec utanna tanaczkoztal
szûkseg hogy azt ideien el uegezzed. Igy mindenic magaban
elegtelen leuen, az test az elmenec ereienelkûl
szûkõlkõdic. Annakokaert uilag kezdetiben az kiralyoc
(mert az birodalomnac elõszer ez neme kezdetet) kilõmb
kilõmb ertelemben leuen, nemellyec elmeieket, nemellyec
testeket gyakorlyac uala, es meg akcoron az emberec enny soc
fele keuansagnelkûl elnec uala, kiki az û magaieual meg
elegszic uala. Minec utanna penig az CYRVS Asiaban,
es Gõrõg orszagban az Lacedémon, es Athenaebeliec
uarosokat es nemzetsegeket keztenec uala meg uenni: az
uralkodasnac keuansagat az hadnac okul uetic uala az nagy
dicziretet nagy birodalomban helyheztetnec uala, akcor teczec meg
uegezetre az ueszedelembõl, es dolgokbol hogy az hadban az
elmenec nagy ereie uolna. Hogy ha az kiralyoc es feiedelmec
elmeienec ereie ugy mutatna ki magat az bekesegben, mint az
hadban: az emberi nemzetnekis alhatatosban uolna dolga, es nem
latnal enny birodalmokban ualo ualtozast es zurzauart. Mert az
orszag az fele erkõlchõkcel tartathatic meg kõnnyen, az
mellyekcel elõszer szereztetet. De minec utanna az
munka helyet à restseg, az mertekletesseg, es
igassag helyen az buiasag, es à fõsuenyseg be
iõuenec, az szerencze meg ulatozec az erkõlczõktûl
Igy az birodalomis az io feiedelmekrûl gonoszokra marada.
Valamellyeket az emberec, szantnac, eueznec, epitnec uizen es
fõldõn: azoc mindenec az [p 0003] ioszagos chelekedetnec
engednec. De sokan az emberek kõzzûl hasoknac es almoknac
szolgaluan, es tudatlanoc s-gorombac leuen, eleteket ugy
uittec altal: mint az iõueuénie kiknec bizoniara az û
testec gyõniõrûsegekre, lelkec pedig terhekre uolt, az
termeszet ellen. En azoknac eleteket es halalokat egy arant
bõczûllem, miuel hogy mindenic halgatasban uagyon. De chac
az, az ember laczic ennekem igazan elni, es lelkenec hasznat
uenni, à ki tisztesseges dologban foglaluan magat,
ualami tisztesseges chelekedettel, auagy io
mesterseggel hirt neuet keres maganac. De enny soc dolgoc
kõzõt, kinec kinec kûlõmb kûlõmb utat mutatot à
termeszet. Szep dolog hazaianac szolgalni embernec: De
nem keuesbe dicziretes szollasaualis szolgalni: Mind
bekesegnec, s-mind hadnac ideien, hirt neuet kereshet ember
maganac. Sokan diczirtetnec mind az kic nagy dolgokat uiselnec,
mind penig az kic egyebeknec uiselt dolgait irtac meg. De
ennekem bizoniara iollehet nem egiarant ualo dicziret kõu.. az
historia irot, es az uiselt dolgoknac chelekedeõit: mind az
altal igen neheznec laczic historiat irni. Mert leg
elõszõr az szónac egienlõnec kel lenni az
chelekedethez: masodszor mert sokan az emberec kõzzûl
mikor ualami uetket irasoddal nem iauallaz: azt gondollyac,
hogy gonosz akaratbol, es irigsegbõl szollaz: mikoron
penig ualami nagy ioszagos chelekedetrûl, es fõ
embereknec dicziretirûl szóllaz, chac azt hallyac
õrõmest, à mellyet, kiki mind gondol hogy ûis kõnnien
meg chelekedhetnec: Valamelliec az fõlõt uolnanac azokat
magatól gondoltattaknac, es hamissaknac itili. De en igen
Iffiaczka leuen (az mint tõbbire mindniaian az emberec
chelekednec) leg elõszõr az Deakitudomanyrul à
kõssegnec uiselesere iarultam, es ott igen soc
nyomorusagot szenuettem. Mert az szemermetesseg,
mertekletesseg, ioszagos chelekedet heliõt: merezseg,
tekozlas, es fõsuenseg uralkodic uala. Mellyeket iollehet
az en elmem utal uala, [p 0004] holot az fele gonosz
erkõlczõkhõz nem szokot uala: Mind az altal enny nagy
uetkec kõzõt, az en gyenge idõm az tisztesseg
keuanastul meg gyõzettetet uala, es engemet noha egyeb
gonosz erkõlchõktûl iszonyoduan: Mind az altal
ugyan azon tisztessegnec keuanasa, à mely egyebeket
hir neûnec kereseseuel, es irigyseggel gyõtõr uala.
Azokaert mihelyen az en elmem enny soc nyomorusagbol, es
ueszedelmekbõl meg nyugouec, es magamban ezt el uegeztem,
hogy hatra maradot idõmet, az kõsseg gondgya uiselese
kiuûl uinnem altal: nem akaram tisztesseges
ûressegemet mulatni restseggel, es tuniasaggal: Sem
peniglen szantassal, uetessel, auagy
uadaszassal (mellyec szolgakhoz illendõ dolgoc)
eletemet altal uinnem: hanem az mely el kezdet tanulsagtul, az
gonosz tisztessegnec keuanasa engemet el uont uala,
ugyan oda meg teruen uegezem azt hogy az ROMAI
kõssegnec uiselt dolgait, eggyenkent HISTORIABAN
irnam, az mint ualamellyec emlekezetre meltonac laczic uala,
annyeual inkab, menyeuel az en elmem, remensegtûl
felelemtûl, es partolastul ûres uala. Ezokaert az Catilina
orszag arultatasanac historiaiat mennel igazban lehet,
rõuideden meg irom. Mert ezt az dolgot en fõkeppen itilem
emlekezetre meltonac lenni, az ueteknec es ueszedelemnec uy
uoltaert. Mely embernec erkõlczirûl, minec elõtte az
historiahoz kezdenec keueset szolnom kel. Ez az LVCIVS
Catilina nemes nemzetbõl szarmazuan mind elmeieben, es
mind testeben igen erõs, de felette igen gonoz es el fordult
termeszettel uala. Ez az Catilina iffiusagatul fogua hon
ualo hadakban, ember õldõklesekben, ragadmanyokban,
orszagbelieknec haborusagaban gyõnyõrkõdõt, es
azokban gyakorlotta az û Iffiusagat. Testeben felette igen
el szenuedheti uala az ehseget, szomiusagot, hideget,
uigyazast, inkab hogy [p 0005] mint ualaki el hihetne. Az û
elmeie uakmerõ uala, czalard, alhatatlan, minden dolognac
tettetõie es el titkoloia, mas ember marhaianac kiuanoia, az
û magaienac el tekozloia, éguen az gonoz kiuansagokban,
eleg nagy ekesen ualo szóllasa uala, de keues
bõlchesege. Az û keuely elmeie felette nagy, es hihetetlen
dolgokat, es nagy meltosagokat, keuan uala mindenkor. Ez az
Catilina az Syllanac kegyetlen uralkodasa utan, igen nagy
keuansagban eset uala, hogy az országot maganac
foglalna, es semmit nem gondol uala uelle, chac hogy az
országot maganac foglalhatna, mi modon nyerhetne azt meg.
Naprul napra inkab gyõtrõdtetic uala, az û kegyetlen
elmeie, az szegenyseg, es az û gonoz lelki esmereti
miat, mellyec kõzzûl mindeniket azokkal à gonoz
erkõlchõkkel õregbitet uala, az mellyeket ide fel elõ
szamlalec. Izgattyac uala annac felette ûtet az Roma
uarosanac gonoz szokasi, mellyeket az tekozlas es az
fõsuenyseg rutitnac meg, mely ket uetkec igen gonoszoc,
es egy mas kõzõt ellenkõzõc: De itt az dolog lattatic
engemet inteni, miuel hogy à uarosnac erkõlcziet az idõ
iuttata eszemben, melyebben elõ hoznom, es rõuideden
elõ szamlalnom az mi eleinknec mind hon s-mind hadban
ualo szokasat, mikeppen szerzettec legyen az
országot, es mely nagyon hattac mi nekûnc, es mi modon
ualtozot lassan lassan, es ebbõl az szep
orszagbol, illyen igen tunyaua, es iobol illyen igen gonozza
lõt legen. Az Roma uarosat (az mint en ertõttem) epitettec
es laktac, leg elõszer az Troiabeliec, az kic az Aeneas
hadnagysaga alat hazaiokbol ki kergettetuen, idestoua
budostac uala, es ezekcel az Troiabeliekcel edgyût uoltanac,
az kic az elõt az Olasz orszagot laktac, paraszt
nep, tõrueny es birodalomnelkûl, szabadsagban es rend
kiuûl ualo emberec. Ezec minec utanna egy uarosban
szallanac, kilõmb nemzet, es kilõmb nyeluen leuen, es ki
ki mind kilõmb szokassal eluen, hihetetlen dolog meg
mondasrais, [p 0006] mely kõnnyen edgye lõttenec. De minec
utanna az û birodalmoc mind neppel erkûlczel, fõldel meg
õregbittetec, es eleg szerenczesnec es kazdagnac
lattatec, (à mint az emberec kõzõt szokot lenni)
irigseg tamada az gazdagsagbol. Azokaert az kiralyoc es
kõzel ualo nepec, kezdenec û ellenec hadat tamasztani, de
keuesen az û barattyoc kõzzûl, ûket meg segitic uala.
Mert egyebec az felelemnec miatta az ueszedelmet tauol nezic
uala. De az Romaiac mind otthon s-mind à hadban nagy
ûgyekezettel sietnec uala, keszitic uala magokat, edgyc
az masikat inti uala, az ellenseg eleiben û magoc mennec
uala, szabadsagokat, hazaiokat, es szûleieket
fegyueriel oltalmazzac uala. Minec utanna penig az
ueszedelmet magoktul emberkedesekcel el tauoztattac uolna,
az û friges tarsoknac, es barattyoknac uisznec uala
segitseget, es inkab aduan hogy nem mint el ueuen, az io
tetement, baratsagokat szereznec uala: tõrueny
szerent ualo birodalmoc kiraly neû alat uala. Arra
utaztatot szamos emberec, kiknec testec à uénseg mia
erõtlen uala, de az û elmeiec, bõlczeseggel erõs uala,
az orszag felõl tanaczkoznac uala. Ezec az tanaczoc, uagy
az uensegert, uagy az gonduiselesnec
hasonlatossagaert, atyaknac neueztetnec uala. De minec
utanna à kiraly birodalom, az mely leg elõszer az û
szabadsagoc meg tartasanac, es orszagoc
õregbûlesenec, oka uala, keuelysegre es kegyetlensegre
uralkodasra fordula: az szokast meg ualtoztatuan,
esztendeig ualo birodalmakat, rendelenec, es ket ket
Feyedelmeket teuenec magoknac, azt itiluen hogy emberi elme
ollyan modra inkab nem keuelyednec el à szabadsagert. De
akcor az idõben kezde magat kiki mind fel magasztalni, es
elmeiet mutogatni. Mert az kegyetlen kiralyoc gonoszbac az
iokhoz, hogy nem mint az gonoszokhoz, es mindenkor az
kegyetlen feiedelmec az mas embernec ioszagos
chelekedetitûl igen felnec. De az Romai Birodalom (hihetetlen
chac mondasrais) mely nagya [p 0007] nõt uala rõuid idõn
az szabadsag nyerese utan. Oly nagy dichiretnec
keuansaga iutot uala reaioc. Leg elõszõr az Ifiac
mihelyen az had uiselest el szenuedhetnec, à taborokban
tanullyac uala az uitezseget nagy munkaual, es
gyakorlassal, es inkab gyõnyõrkõdnec uala à szep
fegyuerekben, es hadi louakban, hogy nem mint az tisztatalan
szemelyekben, es lakodalmokban. Azokaert ezeknec minec utanna
fel neuekettec, semmi munka nem uala szokatlan, semmi
hely nem laczic uala kietlennec, auagy erõsnec, sem az
ellenseg rettenetesnec: az ioszagos chelekedetmindent meg
gyõzõt uala, de az dicziret felõl û kõstõc nagy
uersenges uala. Igy kiki mind azõ siet uala, hogy u uagna
leg elõszõris ellenseget, û menne fel à kõ falra,
es û lattatnec leg elõszõris, az mikor ez felet
czelekednec: ezt tartyac uala gazdagsagnac, ezt io hirnec, es
ezt nagy Nemessegnec. Az dicziret inkab keuannyac uala: à
penzben adakozoc ualanac: az nagy dicziret nagy kazdagsagnac
tartyac uala. Soc peldat hozhatnec erre, minemû helyeken az
Romaiac az ellensegnec nagy hadat keues magokcal meg uertec, es
minemû termeszet szerent ualo erõs uarosokat
kõnnyen meg uettec, hogy ha ez az dolog minket az el kezdet
Historiatul mezsze el nen uonna. De bizonyara az uak
szerenczie uralkodic minden dologban, es az à szerencze
minden dolgokat, inkab az û szabad akarattya szerent,
hogy nem mint az igazsag szerent, neha meg hiresit, neha
meg homalyosit. Az Athenaebelieknec uiselt dolgai az mint en
remenlem, eleg hatalmasoc es nagyoc uoltac: de ualamenyuel
kissebbec uoltanac azert, hogy nem mint hirrel
beszeltetnec. De miuel hogy tudos emberec tamattac û
kõsztõc, ezert az û czelekedetec mind ez uilagos leg
nagyobbaknac tartatnac. Igy azoknac ioszagos czelekedetec, az
kic ualamit uiselnec, chac annyenac tartatic, az menyere azokat
az tudos emberec, irasokcal fel magasztalhattiac. De az
Romaiaknac soha abban modgyoc nem uolt. [p 0008] Mert mennel
ualaki eszesb uala kõzõttõc, annyual foglalatosb uala
az dolgokban. Az elmet senki testenelkûl nem gyakorlya
uala. Minden fõ ember inkab akar uala iot chelekedni, hogy nem
mint irni, es hogy az û io chelekedeti diczirtetnec inkab hogy
nem mint û beszellene az maset. Ezokaert mind otthon,
s-mind hadban io erkõlchõc ualanac, nagy eggyesseg es
kiczin fõsuenseg uála û kõsztõc, az igassag
nem annyera à tõruenyekert, mint termeszet szerint
uala. Feddesek, uizsza uonyasoc, haragoc, titkon ualo
gyûlõlsegec az ellenseggel uala nekic, egy mas kõzõt
penig az iosagos czelekedet felõl uiaskodnac uala. Az
ISTENI tiszteletben bõ kezûuec ualanac, otthon nem
tekozloc, barattyokhoz hiuec ualanac. Ez ket mesterseggel
mind magokat s-mind orszagokat oltalmazzac uala, az hadban
ualo meresseggel, de mikoron bekeseget szereztenec uala
igassaggal. Mely dolgoknac en nagy bizonsag kiuûl ezeket
mondhatom, hogy az hadban gyakrabban meg bûntettec azokat, az
kic hagyasnelkûl az ellenseggel bar szerenczesen
hadakosztakis, es à kic az hartzrul kesõbben iõttec
uolna uizsza hiuattatuan, hogy nem mint az kic az Zaslo alol
el mentec uolna, auagy az kic helyekrûl el futtac uolna. Az
bekesegben penig inkab io tetemennyel, hogy nem mint felelemmel
biriac uala az orszagot, es az bozszusagot inkab meg
boczattyac uala egymasnac hogy nem mint meg bûntetic uala. De
minec utanna munkaual, es igassaggal az û birodalmoc, meg
õregbedec, es nagy kiralyoc haddal meg gyõzetenec, fene
nemzetsegec, es nagy nepec erõuel meg haytanac, es az
Cathagois az ROMAI birodalomnac ellensege fondamentomatul
fogua el tõrõltetec, es minden tengernec es fõldnec
szegeleti engednec uala az ROMAIAKNAC : Az
szerencze kezde kegyetlenkedni, es mindeneket õszue
zurni zauarni. Az kic az munkat, ueszedelmeket, es ketseges
nehez [p 0009] dolgokat kõnnyen el szenuettec uala:
azoknac à bekeseg es kazdagsag (mellyeket egyebek ugyan
keueannac) û nekic nagy terhekre es nyomorusagokra lõn.
Azokaert leg elõszõr à penznec, annac utanna az
birodalomnac keuansaga õregbedec, es azoc lõnec minden
nyomorusagoknac ugy mint kut feie. Mert az fõsuenseg, az
iamborsagot, az hûseget, es egyeb io erkõlczõket el
fordita. Ezec helyet az embereket meg tanita az keuelysegre,
kegyetlensgre, Isteni utalasra, es mindent haszonert
ualo czelekedesre. Az tisztesseg keuanas soc
embereket hamissa tõn: mas uala az û szûuõkben be
rekesztuen, es mas kin az û nyelueken: minden baratsagot
es gyûlõlseget itilnec uala nem az dolognac mi uoltabol,
hanem à haszonbol, es inkab akarnac uala io orczaual, hogy
nem mint io elmeuel lenni. Ezec leg elõszõr kezdenec
lassan lassan neuekedni, noha neha megis bûntettetnec
uala. De minec utanna ez à dõg ugy mint ragado betegseg
kõzzeiec esec: az uaros meg ualtozec, es à birodalom
kegyetlenne es tûrhetetlenne lõn. De leg elõszõr
inkab az tisztesseg kiuanas hogy nem mint az
fõsuenyseg gyõtri uala az embereknec elmeieket, mely
vetec mind az altal à ioszagos czelekedethez kõzelb iarul
uala. Mert az dicziretet, tisztesseget, birodalmat, mind az
io, s-mind az tunya emberec, egy arant kiuannyac magoknac. De
az io ember io uton megyen arra, az gonoz penig, miuel hogy nincz
arra io modgia, czalardsaggal igyekezic arra. Az
fõsuenysegben penznec kiuansaga uagion, mely
gazdagsagot egy bõlcz ember sem kiuant. Az fõsuenseg,
ugy mint mereggel meg kenettetuen, az embernec testet, es
ferfiui elmeiet meg lagittia: mindenkoron vegetlen es
telhetetlen, sem bõseggel, sem szûkseggel meg nem
kissebbedic. De minec utanna az Dictator Sylla fegyuereuel
uizsza nyeruen az birodalmat, az io igybõl kegietlensegre
fordula: minnyaian, ragadozni, es vonni, nemellyec hazat,
nemellyec penig fõldeket kiuanni, sem modot, sem
alazatossagot, á gyõzedelmesec, nem kõuetuen: rut es
kegyetlen [p 0010] dolgokat kezdenec az û tarsokon
czelekedeni. Ide iarul vala, hogy ez az Dictator Sylla, az mely
nepet Asiaban igazgatot vala, hogy annyeual hiuebbe
tennemaganac, az regieknec szokasoc ellen, buiauûl, es
igen keduere tartotta vala. Az giõnyõrûseges helyec
kõnnyen meg lagitottac vala, az bekessegnec ideyen az
vitezeknec hadi sziuõket. Ott kezdé leg elõszõr az
ROMAI birodalomnac nepe buyasagra es tobzodasra
szokni: az ki õntetõt, es ki irot kepeknec, es meg
ekesittetet edenyeknec czudalasara, es azoknac kiualtkeppen,
es kõzõnseges keppen valo ragadozasara,
szentegyhazaknac meg fosztasa, mind szent es kõz
dolgoknac meg rutitasara. Azokaert ezec az vitezec, minec
utanna gyõzedelmesec lõnec az MRAIVS ellen, semmi
ioszagot nem hagyanac az gõszettetteknec. Mert az io
szerencze meg az bõlcz embereknec elmeyeketis meg gyõzi,
nem hogy azoc elhettenec volna iol az gyõzedelemmel, ollyan
gonosz erkõlczûuec leuen. Minec vtanna az kazdagsag
keszde tiszteltetni, es az kazdagsagot dicziret, az
birodalmat penig hatalom kõueti vala, az ioszagos
czelekedet meg vtaltatec, es az szegenyseg gyalazat
gyanant, az artatlansag bolondsag helyet kezde tartatni.
Azokaert az kazdagsagbol az iffiusagot, buyasag, es
fõsuenseg keuelyseggel eggyût szalla meg: kezdenec
ragadozni, tekozlani, az û magoket keuesnec beczûlleni, az
mas ember marhaiat keuanni, az szemermetesseget es
tiszta eletet es minden ISTENI es emberi dolgokat,
minden kilõmbsegnelkûl kezdenec tartani. Szûkseg
bizonyara, mikor ez mostani embereknec hazokat, es maiorokat
meg latod, mellyec mint egy egy varos, vgy epittettenec, meg
tekentened az szentegyhazakat, à mellyeket az mi ISTEN
felõ eleinc rakattanac. De az regiec az szentegyhazakat
Isteni felelemmel, az û magoc hazat penig diczirettel
ekesitic vala meg: sm penig az gyõzettettektûl semmit
el nem vesznec vala, az bozszusag tetelnec
alkolmatossaga kiuûl. De ezec az mostani rosz emberec
nagy kegyetlenûl mind [p 0011] azokat el veszic az û
tarsoktul, à mellyeket amaz erõs gyõzedelmesec naloc
hattac uala, mint ha à volna à birodalom hogy valakinec
bozszut czelekednel. Miert szamlallyam elõ azokat à
mellyeket senki el nem hihet, hanem czak azok az kic lattac,
tudni illic hogy az magoknac valo emberec, à hegyeket altal
likaztottac es az tengereket altal gatoliac kic ennekem vgy
teczic, hogy az kazdagsaggal iaczottac. Mert à mely
kazdagsagot tisztessegesen birhatnac vala, sietic
vala aszt rutul el kõlteni. De az paraznasagnac,
tobzodasnac, es egyeb hituansagnac keuansagi, nem keuesbe
valanac raitoc: az ferfiac aszzoniallatokhoz illendõ
dolgokat szenuednec vala, az aszzoniallatokis az
tisztatalan eletre, mindeneknec tudasara vetemettec vala
el: eletekert, mind fõldõn, uizen, mindeneket fel keresnec
uala: hamareb aluznac vala, hogy sem mint az alomra valo
kiuansagoc volna, sem ehseget sem szomiusagot,
sem faratsagot nem varnac vala, hanem mind azokat
negedseggel elõl vezic vala. Mind ezec az dolgoc az iffiakat,
mikoron Attyoctol marat ioszag el fogyot volna, gonozsagra
gyulasztyac vala. Igy az û gonosz erkõlczõkcel
kõrniûl vetetet elmeienec, nem kõnnien lehet vala az
butaiasagnelkûl: es annyeual tekozlobba atta vala minden
modon magat, à keresetre es tekozlasra. Azokaert illyen nagy
es meg veszet varosban (mellyet az Catilina kûnnyen meg
czelekedhetic vala) maga mellet tart vala minden gonosz
teuõ es lator embereket. Mert valaholmi feslet eletû,
parazna, tobszodo, tellyesseggel attyatul marat
ioszagat meg emeszti vala koczkaual, ember õlessel,
buiasaggal, es valaki vagy adossagban eset vala, mellyet
magat valami latorsagtul meg valtotta uala: Annac felette
minden felõl minden ember õldõklõ, szentseg
tõrõ, halalra iteltetet, vagy akkic gonossagokert à
tõruentûl felnec vala. Annac felette az kiket az û kezec,
ember õlessel, es az û nieluec, hamis hirõkcel tart
vala: Vegezetre mindnyaian valakiket nagy gonossag,
szegenseg, es valami gonosz lelki ismeret izgat uala,
ezec valanac tarsai, es barati, az Catilinanac. Hogy ha penig
valaki illyen [p 0012] vetektõl ûres leuennis, az û
baratsagaban iutot volna, mind az altal az minden napi
hitetesbõl, es szokasbol, kõnnyen az tõbbihez
hasonloua tetetic vala. De fõkeppen az fel serdûlt
iffiaknac baratsagat kiuannya vala, azoknac gyenge es ideyec
mia valtozo elmeiec, k20nnyen meg czalattathatnac vala tõlle.
Mert kinec kinec az û ideye szerint az menemû kiuansaga
vala, nemellyeknec tisztatalan szemelyeket, nemellyeknec
agarakat es louakat veszen vala. Vegezetre sem kõlczeget,
sem szemermetesseget, nem kimilli vala, cziac hogy
azokat maganac hiuekce tehetne. Tudom hogy, voltac nemellyec kic
azt itiltec, hogy azoc az iffiac az kic az CATILINA hazat
giakorlyac vala, nem tisztesseges eletûuec voltanac
volna: de inkab egyeb dolgokbol tamadot volt ez az hir, hogy nem
mint valaki bizonnyal tutta volna. Mert még annac elõtte
iffiukoraban az CATILINA nemes leanyokcal, es Apaczakcal
paraznalkodot vala, es soc egyeb ez fele vetkekben talaltatot
vala. Vegezetre az ORESTILLA Aureliat meg szeretuen,
kiben egy iambor ember sem diczirt egyebet abrazatyanal, miuel
hogy az nem akar vala az Catilinahoz menni, feluen az û fel
neueket mostoha fiatul, nagy bizonnyal mondgyac, hogy hazat
fiatul meg ûresituen ment volna hozza. Mely dolog ennekem
fõkeppen lattatic okanac lenni, hogy ezt az gonossagot
sietne inditani. Mert az û vndoc elmeie mind Isten elõt,
s-mind emberec elõt vtalatos leuen, sem vigyazassal,
sem penig alommal nem czendeszithetic vala le, annyra
furdallya vala ûtet az û lelki ismerete. Annakokaert az û
szine sarga vala, rut szemei, neha hamar, neha igen
lassan iar vala, es tellyesseggel minden arczelattyabol
dihõsseg nez vala ki. De fõkeppen az iffiakat, az kiket
magahoz hitegetet vala, soc keppen tanittya vala az
gonozsagra: azoc kõzzûl ad vala hamis tanukat, es hamis
testamentomosokat, es ûket vgy szoktattya uala, az û
hûtõknec, ioszagoknac, es veszedelmeknec meg
vtalasara. De minec vtanna az û io hireket [p 0013] es
szemermetessegeket el vesztettec volna: egyeb nagyob
gonossagokat paranczol vala nekic. Hogy ha gonossagra valo
oka nem vala ielen, mind az altal az artatlanokat, mint
szinten à gonoszokat, kõrûl veteti, es meg õleti
vala, es hogy az hiualkodasbol, az û kezec, es elmeiec meg ne
lassodnanac, oknelkûlis gonozkodic, es kegyetlenkedic vala.
Ezekhez az û baratihoz es tarsaihoz bizuan az Catilina: Annac
felette miuel hogy, az adossaggal à fõldnec minden
szegeleti rakua valanac, es hogy tõbbire Syllanac minden
katonai az û magoc ioszagit meg emesztuen, es à
ragadmanyokrul, az regi gyõzedelmekrûl meg emlekezuen, otthon
valo hadat kiuannac vala: vegeze azt, hogy az orszagot el
arulna. Olaszorszagban semmi hadi nep nem vala: az
Pompeiusis igen mezsze hadakozic vala: az Catilinanac nagy
remensege vala, az Polgarmestersegnec meg nyerese
felõl: à tanaczbeliec semmire gõdot nem viselnec vala:
mindenec cziendeszec, es batorsagosoc valanac: de mind
azoc á Catilinanac igen alkolmatosoknac laczanac vala. Az
okaert szent Iuan hauanac ugy mint elsõ napian, Lucius
Caesar, es Caius Figulusnac Polgarmestersegeben kezde
elõszõr eggyenkent elõ szollitani, nemellyeket
inteni, nemellyeket kesergetni, az û tehetseget, az
orszagnac keszûletlenseget, es ennec az arulasnac
nagy iõuedelmet mutogatni. Minec vtanna elegge meg kimle az
mellyeket akar vala, mindnyaian az arulokat õszue hiua, à
kiknec nagy szûksegûc es nagy vakmerõsegec vala,
oda gyûlenec az tanaczbeliec kõzzûl az P. Lentulus Sura, az
P. Antonius, az L. Cassius Longinus, az C. Cethegus, az P. es
Seruius Sylla Seruius fiai, az L. Vargunteus, az Q. Annius, az M.
Porcius Lecca, az L. Bestia, az Q. Curius, Annac felette az
nemes rend kõzzûl az M. Fuluius, az L. Statilius, az P.
Gabinius Capito, az C. Cornelius. Annac felette az kõrûl ualo
szabad uarosokbolis soc egyhazi nemessec ualanac. Annac
felette soc fõ nemessec ebben az tanaczban titkon
reszesec valanac, kiket inkab izgat uala az uralkodasnac
remensege hogy nem mint az szegenseg auagy egyeb
szûkseg. Annac [p 0014] felette az iffiusag tõbbire
mindnyaian, de fõkeppen az nemesseg akaria vala az
Catilinanac inditasat, es az kic bekessegben frissen
augy gyõnyõrûsegben elhetnec vala az bizontalanokat az
bizoniosoc helyet, es az hadat hogy nem mint az bekesseget
inkab akariac vala. Voltanac akcor ollyakis, az kic azt mondanac,
hog amaz kazdag Crassusis nen volt volna reszetlen ebben
az tanaczban. Mert az Pompeius, kit û igen gyûlõl vala,
nagy haddal bir vala, akar kinekis meltosagat inkab akarta, az
Pompeius hatalma ellen neuekedni, sõt hogy ehezis bizot
volna, hogy ha az arulas elõ mehetne, kõnnyen Feiedelmekce
lehetne û. De mégannac elõtteis valami keuesen õszue
eskûttec volt, az orszag ellen, az kic kõzzûl az
Catilinais volt, mely arulas felõl igen igazan es rõuideden
szolloc à mint lehet. Az L. Tullius, es M. Lepidus,
polgarmestersegeben, az P. Antonisz, es P. Sylla à kikre
az Consulsag menendõ vala, az tiszt kiuanasrul valo
tõruennyel el marasztatuan meg bûntettec vala. Egy
keuesse az vtan az Catilinais à tisztnec gonoszul
valo viseleseért, tõruenben hiuattatuan, meg tiltatot vala
az az polgarmesterseget kerni, miuel hogy illendõ idõben
az û neuet à tõb tiszt kiuanoc kõzze nem adhatta
volna. Vala vgyan azon idõben egy Piso neuû felette
vakmerõ, szûkõlkõdõ, haborusag szerzõ nemes
iffiu, à kit az szegenseg es à gonosz erkõlcz izgat
vala, az orszagnac fel haboritasara. Ezec Karaczon hauanac
5. napian, tanaczokt kõzõluen, akariac vala à Romai uarban
bodog aszony hauanac 5. napian, az L. Torquatust, es L.
Cottat, kic akcor polgarmesterec valanac, meg õlni, es az
birodalmat magoknac koporituan à Pisot az ket Spaniol
orszag birasara kûldeni. Ez à dolog ki hirheduen,
viszontag el halaztac ezt az õlesrûl valo tanachot
bõit elõ haua: 5. napiara. Es még akcor immar nen chak à
polgarmestereknec, de tõbbire még à tanaczbilieknekis
veszedelmekre igyekeznec uala. Hogy ha à Catilina nen
sietet uolna iegyet adni à tanaczhaz elõt az aruloknac: Roma
kezdeti utan rettenetesb dolog nen tõrtent uolna mint azõ nap.
De miuel hogy a fegyueres4ec még mind õszue nen gyûltec
uala, chak az à dolog halazta el à tanachot. [p 0015] Az utan
az Piso à tulso Spaniol orszagban kincztartosagra
kûldettetec Feiedelem helyet, à Crassusnac tanaczabol,
ki tudgya vala, hogy a Piso à Pompeiusnac, nagy ellensege
volna. De à tanaczis õrõmest atta vala neki à
tisztet, miuel hogyy ez vndok embert tauol akaria vala az
orszagtol lenni: annac felette hogy még az iamboroc
kõzzûllis sokan segitseget helyhesztettec vala az
Pisoban, miuel hogy mar akcor az Pompeius hatalma rettenetes
kezdet vala lenni. De az PisoSpaniol orszagban menuen az
Spanioloktul az kic az û seregeben ualanac meg õletec.
Vadnac ollyac, kic azt mondgyac, hogy az spanioloc az û hamis
keuely es kegyetlen tisztit nem szenuedhettec uolna:
nemellyec peniglen azt mondgyac, hogy azoc à louagoc az
Pompeiusnac regi es hû szolgai leuen, az Pisot az û
akarattiabol õltec uolna meg: Soha az Spanioloc illyen nagy
dolgot nen chelekettec uolna ha annac elõtteis soc kegyetlen
dolgat nem kenszerittettek uolna el szenuedni. Mi azt à
dolgot ketsegyben hadgyuc. Ekkedig az elsõ arultatas
felõl eleget szollottam.
AZ CATILINANAC MASODIC
ARVLASA.
AZ Catilina mikoron latna, hogy mind azoc elõ
gyûltec volna, az kiket annac elõtte elõ szamlaltunc,
iollehet annac elõtteis sokat szollot uala eggyenkent
mindenikcel gyakorta: Mind az altal hasznosnac itiluen
lenni, hogy kõzõnseges keppenis ûket meg szollitani,
es inteni, à Palotanac belsõ reszeben menuen, es ot
minden kiuûl ualo embereket ki kûlduen, illyen oratiot monda.
Hogy ha à tû uitezsegteket es hûsegteket en elegge meg
nem probaltam uolna, heaban lõt uolna ez az alkolmatossag:
Es ez az uralkodasnac remensege heaban lõt uolna az mi
kezûnkben: Enis peniglen tunyasagbol uagy heiaban
uolosagbol nem igyekeznem az bizonyosokert bizontalanokra.
Demiuel hogy soc es nagy veszedelmekben, à tû
vitezsegteket es hozzan valo hûsegteket meg esmertem:
azert merten eszt az nagy es szep dolgot el keszdeni,
miuel hogy vgyan azon dolgokat võttem eszemben, hog
[p 0016] tûnektekis iok es gonoszoc, valamellyec ennekem
ollyanoknac laczanac. Mert vgyan azon dolgokat akarni, es vgyan
aszont nem akarni az, az igaz baratsag. De en az mely
dolgokat magamban gondoltam mindnyaian azokat egygyenkent annak
elõtte hallottatoc. Mert az en sziuem naprol napra inkab
inkab geried, mikoron meg gondolom miczoda eletûnknec
allapattya kõuetkezendõ légen, hogy ha magunkat az
szabadsagban meg nen szabadittyuc. Mert minec utanna az
orszag egy nehany hatalmasoc birodalmaban iuta: az vlta
mindenkor az kiralioc es feyedelmec ado fizetõc kezdenec nekic
lenni, minden nepec es nemszetsegec adot fizetnec vala, az
tõb emberec mindnyaian, akar minemû erõssec, iamboroc,
nemesec es nemtelenec volnanakis, chak parazt embereknec
tartattunc: minden kedv, es meltosagnelkûl azoc ala
vettetuen, kiknec felelmekre lehetnenc, hogy ha az orszag
tûlõc meg szabadulhatna. Azokaert minden bõczûlet,
hatalom, meltosag gazdagsag, û nalloc vagyon, auagy à hul
ûk akariac. Minekûnc czak az veszedelmeket,
tisztûnktûl valo megfoztast, tõruenben valo hiuast,
es szegenseget hattac. Meddig szenueditec el ezeket
tû erõs vitezec? Nem tisztessegesbe kezûnkõn meg
halni, hogy nem mint illyen nyomorult, es gyalazatos
eletûnktûl gyalazatoson meg foztatnunc, minec vtanna
egyebec keuelysege altal meg czufoltatanc? De az Istenre
mondom hogy kezûnkben vagyon az gyõzedelem, iffiac vagyunc,
mereszec vagyunc: viszontag az mi ellensegûnc az
venseg, es kazdagsag mia el erõtelenettec. Czak az el
kezdes keuantatic: à tõbbit az dolog mutattya meg. Mert
miczoda ember szenuedheti azt el, az kinec ferfiui
termeszeti vagyon, hogy û nekic anny kazdagsagoc legyen,
mellyet tengereknec gatolasara, es à hegyeknec egyenlitesere
kõlczenec, minekûnc penig czak mindennapi kõltsegûnc
selegyen szûkseges dolgainkra? hogy û nekic ket auagy
harom palotaiokis legyen egy vegben: mi nekûnc penig czak ahol
lehaytzuc feiûnketis se legyen? mikorõ irt kepeket, ki
meczetkepeket, szep faragot szerszamokat vesznec,
vy alkotmanyokat [p 0017] le rontnac, es mast czinalnac
helyette: vegezetre minden modon à penzt vesztic
sûllyeztetic: megis mind az laltal [!] az õ kazdagsagokat
illyen tekozlassalis elnem kõlthetic. Minekûnc penig
hazunknal szegensegûnc vagyon, kiuûl adossagunc,
gonosz allapotunc de remensegûnc sokkal gonozb,
vegezetre mi marat meg minekûnc az mi szegen lelkûnc
kiuûl. Nen serkenteke hat fel? Ihon amaz amaz [!]
szabadsag, à kit gyakran kiuantatoc. Annak felete à
gazdagsag, tisztesseg dicziret szemetec elõt vadnac.
Az io szerencze mindazokat nyeresegûl adgya az
gyõszedelmeseknec. Summa, à dolog, az alkolmatossag
az veszedelem, szegenyseg, es ennec à hadnac nagy
nyeresegi inczenec titõket inkab, hogy nem mint az en
beszedem.
Auagy feiedelemsegben, auagy katonasagban,
akariatoc ellyetec az en munkammal: sem testel sem
lelekcel, nen leszec tauol tûlletec. Eezekrõl [!] à mint
remenlem egygût ti veletec polgarmestersegembennis
beszellec, hogy ha az en remensegem engemet meg nem czal,
es ha tûis inkab akartoc vralkodni, hogy nem mint rabsagban
esni. Minec vtana ezeket az û tarsai hallottac volna, kic
gonossaggal bûuõlkõdnec vala, de sem ioszagoc sem
io remensegec nem vala azoknac, hogy ha az orszagot meg
haborithatnac: mind az altal tõbbire mindniaian kiuanac
eszt, hogy meg ielentene, miczoda allapattya lenne az hadnac,
miczoda nyereseget akarnac ezzel keresni, miczoda
segitsegec avagy remensegek lehetne. Akcoron az Catilina
kezde igerni nekic adossagtul valo meg menekedest,
kazdagsagoknac halalra valo szankiueteseket, tiszteket,
Papi feiedelensegeket, ragadomanyokat, es mind egyebeket,
valamellyeket az had es az gyõzedelmeseknec akarattia
kiuanna. Annakfelette hogy azinnetsõ Spaniol orszagban az
Piso, Affricaban. ..ddal volna az Pub: Sitius, kik rezesec
uolnanac ebben az tanaczban, es hogy az C. Antoniusis
polgarmesterseget kiuanna, kit remellene hogy û neki
tiztbûl [?] tarsa lenne û, ki neki igen baratsagos
minden sogorsaggal kõrniûl vetetõt volna, u vele eggyut
akarna az polgarmestersegben az hadhoz [p 0018] kezdeni.
Annac felette szidalommal illet vala minden iamborokat, es az
õuei kõzzûl mindeniket neuèn neuezuen dicziri vala, es
nemellyeknec az szeginseget, nemellyeknec kiuansagat,
sokaknac à veszedelmet, gyalazatot, es az Sylla hadat
iutattya vala eszekben, az kic akcoron soket predaltac
vala. Minek vtanna penig lata hogy mindnyaian keszec à
dologra, intuèn ûket, hogy az û polgarmesterseg
keresere gondot viselnenec, el boczata ûket. Voltanac akcor
az ûdõben ollyac, kic azt mõdanac, hogy az Catilina az
oratio vtan, mikoron az eskûuesre kenszeritene ebben az
arultatasban valo tarsait, ember vèrt borral elegituen, itatot
volna meg veleksellyegekben, es mikor az magoc atkozasa vtan
abban ittak volna (à mint az aldozatokban szokot lenni) vgy
ielentette volna meg tanaczat, es azert mondotta volna megy akcor
à dolgot hogy inkab hiuebbec lennenec egy mashoz ha magoc
kõzõt tudnac az dolgot. Nemellyec penig azt itilicuala, hogy
ezeket estõb effeleket, azoc gõdoltac volna, kic azt itilic
vala, hogy az Cicerora valo harag à mely azutan û ellenc
tamadot, megy czendeszitetnec azoknac vetkeknec nagy
voltaual, az kiket û meg bûntetet volna. Mi azt az dolgot
bizonioson nem tudgiuc, miuel hogy hihetetlen. De abban az
arulasban volt egy Q. Curius neuû io renden valo nemes ember
kit az orszag rouoi à tanaczbol gyalazatosõ ki vetettek
vala. Ennek az embernec nem keueseb hiaba valo termeszeti,
mint vakmerõsegeis volt, sem el nem halgattya uala, à
mellyeket hallot, sen penig még az û maga vetkeitis el nen
titkolhattya vala, tellyesseggel sem szouaual sen
czelekedetiuel semmit nem gondol vala. Vala û neki egy Fuluia
nemes azszonnyal paraznasag altal valo nyaiassaga, kinel
mikor nem annyera kedues volna, miuel hogy az szegensegert
nen igen adhat vala neki, nagy hertelen diczekedni, es nagy
dolgokatis igirni, es fegyuerrelis kezdi neha fenyegetni, hogy ha
keduét nen tellyesitene, summa, keuelybûl kezdé magàt
viselni, hogy nen mint szokta vala. De az Fuluia az û
keuelysegenec okat meg ertuen, az orszagnac illyen
veszedelmét nem titkola el hanem neuet kitõl hallotta el
halgatuan, az CATILINANAC [p 0019] arulasa felõl
mindennemû dolgokat, az mikeppen hallotta volna, sokaknac meg
beszelle. Ez à dolog indita fõkeppen az embereket, hogy az
Cicerot tennec polgarmesterre. Mert annac elõtte tõbbire
az egesz nemes rend irigykedic vala à nemtelenekre, es azt
hiszi vala, hogy à tizt meg ruttitatnec, hogy ha arra
nemtelen ember iutna, ha szinten meg erdemleneis. De minec
vtanna ez veszedelemre iutanac, az irigyseget es
keuelys4eget hatra hagyac. Azert orszag gyûlese leuen,
orszagbiroiua tetetenec az M. Tullius Cicero, es C. Antonius.
Mely dolog leg elõszõr az arulokat meg rettentette vala.
Mind az altal az Catilina dihûssege nem kissebedic
vala, hanem naponkent tõbre igyekezic vala, fegyuereket
keszit vala alkolmatos helyeken az orszagban, es penztis,
mellyet auagy û maga, auagy barati hûti alat kõlczõn kert
vala, Fesulae varosban hordattya vala, egy Manlius neuû
emberhez, ki annac vtanna elsõ lõn à hadnac kezdeseben.
Akkor az idõben mondgyac, hogy minden fele embereket
ûgyekezet volna hozza kapczolni kic kõzzûl voltanac egy
nehany aszszonyallatokis, kic elõszõrnagy summa
penzt gyûytõttenec vala parazna eletekcel: Az vtan peniglen
mikor az û ideiec czak keresetekben nem buiasagokban
fogyatkoztatta volna meg ûket, nagy adossagban estec
vala. Azoc altal gondollya vala az Catilina ,hogy fel
tamaszthatna az varosban leuõ rabokatis, es hogy à
varost fel gyuythatna, auagy ferieket meg õlettethetne velec.
De ezec kõzõt vala egy Sempronia neuû aszszony,
mely gyakorta ferfiuhoz illendõ gonozsagokat chelekedet vala.
Ez az aszszonyallat nemzetsegeuel es szep
abrazattyaual annac felette ferieuel, es fiaiual, eleg bodog
volt, mind Gõrõg es Deaknyeluen bõlcz volt, mind enekleni
s-mind tanczolni ekesben tudot hogy nem mint iambor
aszszonyallathoz illendõ, es soc egyeb dolgokatis
tudot, mellyec az buiasagnac eszkõzi. De û neki minden
egyeb dolgoc keduesbec voltac mindenkor, hogy nem mint az
tiztesseg es szemermetesseg. Nem kõnnyen itilhetted
volna meg, hogy ha [p 0020] penznec keduezenie keuesebbet
auagy tisztessegenec. Olly buia termeszetû uolt, hogy
gyakrabban szorgalmasztana az ferfiakat buiasagra hogy
nem mint û szorgalmaztatnec. De gyakorta annac elõtteis
hitit meg szegte vala, nala le tõt marhat el eskût vala,
emberhalalban reszes lõt vala, buiasaga es
szegensege mia szegeny allapatra iutot vala, de az û
elmeye dicziretes vala verseket szerezhet vala, trefat
indithat vala, beszede neki lehet vala, auagy
tisztesseges, auagy lagy, auagyy faitalan.
Tellyesseggel nagy trefasag, es nyaiassag vala benne.
Ezeket az dolgokat el uegezuen az CATILINA mind az altal az
polgarmesterseget kiuannya vala az iõuendõ eztendõre,
azt remeluen, hogy ha Consulla tetetet volna, kõnnyen az
ANTONIVST az û akarattyara haithatna. De azon kõzben nem
nyughatic vala, hanem minden módon, az Cicero vtan leselkedic
vala. Mert az tisztinec kezdetiben soc dolgot igiruen, az
Fuluia altal el vegezte uala, hogy az Curius, ki felõl ennec
elõtte szollec az Catilina tanaczat û neki meg ielentene.
Annac felette az û tisztbeli tarsat az ANTONIVST az
orszagnac neki valo igiretiuel el hitette vala, hogy az
orszag ellene tamadna, es õ maga melletis baratinac es
hozza tartozoinac sereget visel vala alattomban. Minec vtanna
az orszag gyûlesenec napia el iõue, es az Catilinanac
sem az tizt keuanas, sem az leseskedes, à mellyet az
Cicero vtan vetet vala, nem kedue szerent leuenec, el vegeze
hogy hadat tamazszon, es minden veszedelmet meg
kesertsen, mert à mellyeket titkon probalt vala, mind kedue
ellen lõttec vala. Azokaert az C. MANLIVST Fesulae
varasban es Hetrurianac reszeben, az CAMERTIVM varosbol
leuõ Septumiust Picenum tartomanyban az C. Iustius4t penig
Apullyaban: Annacfelette egyebeket egyebûue boczata, az kit hol
gondol, hogy alkolmatos lenne û neki. Azonkõzben soc
dologban uala egyszers-mind [p 0021] foglalatos, az
Cõsul vtan lesekedic vala, az varos giuytasara kezûl
vala, alkalmatos helyeket fegyueresekkel foglal vala, û maga
fegyuerrel iar vala. Annac felete az tõb tarsaitis inti vala,
hogy mindekoron keszec volnanac, eyel nappal siet vala,
vigiaz vala sem niughatatlansaggal, sem munkaual meg nem
farad vala. Vegezetre minec vtanna soc inditasa vtan semmi
kedue szerint nen lõn viszontag eczaka, elõ alomkor az
M. Portius Lecca altal õzuehiua az fû arulokat, es sokat
panazolkaduan az û tuniasagoc felõl, meg ielente, hogy az
Manliust elõl el kûlte volna, ahoz à sokasaghoz, az
kiket kezitet volna az hadra. Annak felette hogy egyebeketis
egyeb alkolmatos helyekre el boczatot volna, az kic az hadat el
kezdenec. Ezert û is az seregekhez akarna menni, ha
elõszõr az Cicerot meg õlhetne, miuel hogy az Cicero az
û tanaczanac igen artana. Azokaert meg ijeduen es ketelkeduen
à tõbbi, egy Cornelius neuû Romai nemes es û velle
egygyût egy L. Vargunteius neuû tanaczbeli vr, igiruen arra
magokat el vegezec, hogy vgyan azon eyel, egy keuesse az
vtan, fegyueresekcel, vgy mint vduarhoz az Cicerohoz be
mennenec, es nagy hertelen az û maga hazanal ûtet altal
vernec. De mihelyen az Curius meg erte, mely nagy veszedelem
kõuetkeznec az Cicerora, nagy hamar az Fuluia altal az
Ciceronac meg ielente à lest, à mely û ellene
szereztetic vala. Igy azoc az aruloc az aiton ki
rekesztetuen, heiaban võttec vala magokra illyen nagy
gonosz dolgot. Azonkõzben à Manlius szorgalmaztatya
vala à kõsseget Hetruriaban, mely nep vy dolgokat kiuan
vala, az szegenseg es az bozzusag mia, miuel hogy az
sylla kegyetlensege mia minden ioszagokat el uesztettec
uala: annac felette minden fele toluaiokat szorgalmaztat
vala, à kic abban à tartomanyban bõuõn valanac: nemellyeket
à Sylla altal kiuûl valo varosokban helyheztettec
kõzzûlis, à kiknec à buiasag es tekozlas mia, semmiec
nem marat vala az sok ragadomanybol. Azokat mikoron à
Ciceronac meg izentec volna, ket fele veszedelemtûl feluen,
miuel hogy az varost sem oltalmazhattya vala touab
leselkedestûl az û maga [p 0022] tanaczaual, sem
peniglen azt nem tudhattya uala menye uolna à Manlius hada,
auagy michoda tanaczoc volna, à dolgot tanacz eleiben vete, mely
immar annac elõtte el hirhedet vala. Azokaert (mely dolog
mindenkor valami nagy veszedelmekben szokot lenni) à
tanacz ezt vegeze, hogy à Consuloc azon lennenec, hogy az
orszag valami kart ne vallana. Ez à fõ hatalom adattatic
az tanacztul, à tiszt viselõknec Romai mód szerent,
tudni illic hogy sereget gyûythessenec hadat
viselhessenec, minden modõ fenytekben tarthassac az
orszag frigyes tarsait es varasiakat, es hogy szabad
birodalmoc es itiletec lenne, mind hón s-mind hadban. Mert az
orszag vegezesenelkûl az polgarmestereknec hatalmoc
ezekre Romaban nem vala. Keues nappal az vtan az L. Senius neuû
tanaczbeli vr, az tanaczban egy leuelet magyaraza el, mellyet
mond vala, hogy Fesulaebol hoztac volna û neki, melyben az
vala irua: hogy C. Manlius mind szent hauanac huszon
hatodic napia elõt, nagy sokasaggal hadat tamasztot
volna. Egyszers-mind penig vgyan akcor, (az mint effele
dologban szokot lenni) nemellyec iegyeket es chudakat
ielentnec vala, nemellyec penig azt mondgyac vala, hogy
partosoknac gyûlesec volna, Capuaban fegyuerec
keszitetnenec, es Apuliaban keresztes had tamadna.
Azokaert az tanacznac vegezesebõl az Q. Martius rex
Fesulaeban, az Q. Metellus Creticus, Apuliaban, es az kõrûl
valo helyekre kûldetenec. Ezec mind ketten az varoson kiuûl
Feiedelmi keszûlettel valanac, egy nehany keues embereknec
patuarkodasoc miat, kic minden tisztesseges es
tisztessegtelen dolgot arulni szoktac vala, meg
tiltatuan hogy triumphussal az varosban ne iûnenec. De az
itilõ Birac kõzzûlis az Q. Pompeius, Rufus Capuaban, az Q.
Metellus Celer, Picenun tartomanyban kûldetenec, es ezeknec meg
engettetec, hogy az idõnec es az veszedelennec mi volta
szerent, nepet gyûytenenec. Annac felette, ha ki az
arulast meg ielentene, mely az orszag ellen indult vala,
iutalomul igirenec Rabnac szabadsagot, es szaz
Sesterciomot, az az, harmad fel ezer aranyat szabad
embernec penig ez dolog miat valo [p 0023] bûntetetlenseget
es ketszaz ezõr sesterciomot. Vegezek aztis hogy az
hasartosoc Capuaban es egyeb kõrûl valo varosokban,
kinec kinec az û erteke szerent, el oztattatnanac: Romaban
ez egez varoson vigiazok rendeltetnenec, es azoknac, az laso
rendõn valo tizt viselõc parancziolnanac. Mely dolgokkal az
orszag fel indittatec es az varosoknac szine meg
valtozec: à nagy õrõmbõl es buiasagbol mellyeket à
sokcaig valo czendesseg szerzet vala, nagy hertelen
szomorusagban eset vala, sietnec vala rettegnec vala:
sem helyhez, sem semmi emberhez nem bizhatnac vala, sem
hadat nem viselhetnec vala, sem bekesegben nem lehetnec
vala, ki ki mind az û veszedelmet az û felelme
szerent iteli vala. Ezec felõt az aszszony nepec,
(kiknec à birodalomnac nagy voltaert az hadtul valo felelem
szokatlan vala) magokat gyõtric vala, kezeket az égre fel
emelic vala, kiczin fiokon szanakodnac vala, mindenektûl
rettegnec vala, à keuelyseget es negedseget el hagyuan, mind
magoc s-mind hazaioc felõl ketsegben estec vala. De az
Catilinanac kegyetlen elmeie megis vgyan azon dolgokat forgattya
vala, iollehet ellene valo oltalmoc szereztetnec vala, es
ûis Plautius tõruenye altal az L. Paulustol rea kerdetet
vala. Vegezetre ez dolognac el titkolasaert, auagy maga
mentsegeiert mint ha feddessel ingerlettetet volna erre, az
tanaczban mene. Ot à M. Tullius consul, auagy az û ielen
volta miat feluen, auagy peniglen haragiaban igen szep, es az
orszagnac hasznos oratiot monda, mellyet az vtan iruais
ki ada. De mikoron az Cicero ûlt volna: az Catilina (mint hogy
minden dolgoknac tettetésere kez vala) feiet le
fûggesztuen nagy kõnyõrgõ beszeddel kezdé az
tanaczbelieket kerni, hogy semmit û felõlle oknelkûl el
ne hinnenec: Oly nemzetbõl valo volna û, es eletet
iffiusagatul fogua vgy rendelte volna, hogy minden iot kellene
û felõlle remenleni: Ne itilnec azt, hogy û neki vsi
nemzetbõl leuõ embernec (ki mind û maga, mind az û elei
soc ioual lõt volna az 1( ROMAI kõsseghez)
orszag veszedelmen [p 0024] kellene, holot azt à M.
Tullius oltalmazna, ki à Roma varosanac czac sellyeres
lakoia volna. Ezekhez az szidalmakhoz mikoron tõbbeketis
adna: kezdenec mindnyaian zõrgetni es ûtet ellensegnec es
hazaia aruloianac nauezni. Ot az Catilina, vgy mint meg
dûhõduen: miuel hogy vgymond az en ellensegimtûl kõrul
vetetuen, vezedelemre ûzettetem haniat homloc az en fel
gyuladasomat az tû romlastokcal, oltom meg. Az vtan nagy
hamarsaggal à tanaczhazbol haza mene. Ott sokat
gondolkaduan, magaban, miuel hogy sem az polgarmester vtan
vetet les nem mehet vala elõ, az varostis erti vala, hogy
vigiazasokkal meg erõssitetet uolna, Itiluen leg iobnac
lenni, ha nepet meg õregbitene, es minec elõtte az orszag
nepe õszue gyûlne soc dolgoknac eleit uenne, mellyec à
hadban hasznosoc lennenec: kesõ etsaka keuesed
magaual az Manlius taboraba mene. De az Cethegusnac es
Lentulusnac, es à tõbbinec, kiknec vakmerõsegeket meg
ismerte vala, meg hagya hogy ualamiuel lehetne az el kezdet
partolast erõssittenec, à Cicero vtan vetet lessel
sietnenec, õldõklesre, egetesre, es egyeb hadi dolgokra
keszûlnenec: ûys rõuid nap nagy haddal à varosra
iûne. Mikoron ezec Romaban viseltetnenec: az C. Manlius az
û hozza tartozoc kõzzûl, à Q. Marciushoc kõueteket
kûlde illyen kõnyõrgessel. Az Istent es embereket
hiuc bizonsagul te feiedelem, hogy mi hadat sem hazanc ellen
nen tamaztottunc, sem penig hogy egyebeknec veszedelmet
szereznec, hanem hogy magunkat az bozzusagtul meg
oltalmazzuc, kic szegenyec es szûkõlkõdõc leuén,
az vsorasoknac erõszakoc es kegyetlensegec mia,
tõbbire mindnyaian hazanktul, de mindnyaian hirûnktul es
ioszagunktul meg fosztattunc. Eggykûnknec sem volt
kozzûlûnc szabad az mi eleinknec szokasoc
szerent, sem tõruennyel elnûnc, sem ioszagunktol
meg foztatuan testûnket szabadsagban tartanunc: annyra
nagy kegyetlensegec volt az vsorasoknac, es az Itilõ
bironac hozzanc. Gyakorta az mi eleink à Romai kõsseget
meg szanuan, kõzõnseges uegezesekcel az û
szûkõlkõdeset meg segitettec, es vegezetre
[p 0025] (az mint czak mys emlityûc) az adossagnac nagy
voltaert minden io embereknec akarattyokbol az ezûst
adossagot rezzel fizetec meg. Giakorta à kõssegis auagy
vralkodasra valo szandekbol, fel inditatuan, auagy az tizt
viselõknec keuelysegec mia fel fegyuerkezuen, á
tanaczbeliektûl el hasonlotac. De mi nem birodalmat, sem
penig kazdagsagot nem keresûnc: Mely dolgokert minden hadac
es viaskodasoc szoktac az emberec kõzt lenni, hanem
szabadsagot keresûnc, mellyet egy iambor sem akar,
hanem ha eleteuel egygyût el veszteni. Azert tegedet es az
tanaczot keriûc, hogy ez nyomorult varostokbeliekre
visellyetec gondot, az tõruennec oltalmat (mellyet az Itilõ
Bironac hamissaga tûlõnc el võt) adgyatoc meg, es ne
kenszericzetec minket arra, hogy ebben kellyen keresnûnc
modot, mikeppen az mi verûnket bozzu allassal onczuc ki.
Ezekre az Q. Martius azt felele: hogy ha valamit a tanacztul
kerni akarnanac: az hadat szallitanac le, es Romaban
mennyenec kõnyõrgeni. Oly szelidsege, es
kegyelmessege volt volna mindenkor à tanacznac es az Romai
kõssegnec: hogy soha senki û tûllõc heaban
segetseget nem kert volna. De az Catilina vtabol tõbbire
minden polgarmesterseg viselteknec es fõ fõ embereknec
leuelet kûlde, hog û hamis vadolasokkal gyõzettetet volna
meg, es miuel hogy ellensegi partolasanac, ellene nem alhatot
volna, û à szerenczenec kesz volna engedni, es
Massiliaban szankiuetesre menne, nem hogy û illyen
nagy vetekben reszes volna, de hogy az orszag
czedeszsegben maradna, se penig az û vizsza
vonasabol haborusag ne indulna. Ezektûl sokkal
kûlõmbõzõ leuelet magiaraza el á tanaczban az Q.
Catulus, mellyet mond uala, hogy az Catilina neueuel attak volna
neki annak masa illyen modon vagion. Az L. Catilina Q.
Catulusnac kõszõnetit mondgya. Az te ieles hûseged,
mellyet valoban meg esmertem, es mely ennekem, sok
veszedelmimben kedues volt, az en keresemre bizodalmat ada
ennekem. Azokaert magam mentest nem akarek ez vy tanaczban
keszitenem: hanem semmi bûnõmnec lelki ismeretbõl
valo magam mentest akarek elõ hozni, [p 0026] mellyet
igaznac lenni bizonnyal el hidgyed. Mert en bozszusagtol es
gyalazattol indittatuan, miuel hogy az en munkamnac, es
serensegemnec hasznatol meg fosztatuan elõbbi
meltosagomat nem oltalmazhatom vala, az nyomorultaknac
kõzõnseges igyet szokasom szerint magamra
võttem, nem hogy az adossagot magan ioszagabolis meg nem
fizethetnem, holot egyebeknec adossagatis ez Aurelia
Orestillanac adakozo volta, az û maga es leanya penzeuel meg
fizethetne: hanem hogy meltatlan embereket latoc vala:
tisztekre fel emeltetteknec lenni es hogy az enberec hamis
gyanusag mia tûllen el idegenittettec volna. Ezokaert az en
nyomorusagõ szerint az en meltosagõnac meg tartasara
eleg tisztesseges remenseget lattatõ kõuetni. De
mikoron tõbbet akarnec it ni [!] , ielentec ennekem, hogy meg
akarnanak fogyni. Mostan az Orestillat te neked ayanlõ, es
õtet te readbizõ az te fiaidra kerlec tegedet, hogy õtet
minden bozszusagtol meg oltalmazzad: legy egessegben.
De az Catilina egy nehany napig mulatuan az C. Haminisznal az
reatun neuû uarosban czak à mig az Flaminiûstul még
annac elõtte el hitetet varast fel fegyuerkeztetne, tizenket
kõtes vezszõuel es egyeb feiedelmi ekessegekcel az
Manliushoz à taborban mene. Ezeket mihelyen Romaban meg ertéc:
az tanacz mindgyart az Catilinat es az Manliust, orszag
aruloianac itile, az tõb sokasagnac penig bizonios napot
hagya. Mely nap elõt bûntetesnelkûl az partos hadbol el
mehetnenec mindenec, az halalra itiltettec kõuûl. Annac
felette vegeze az tanacz eztis, hogy az polgarmesterec
sereget gyûitenenec, es az C. Antonisz haddal az Catilina
vtan sietne: Az Cicero penig az varos oltalmara hón maradna.
Abban az idõben az Romaiaknac birodalmoc igen nyomorultnac
laczot enneken, melynec holot nap kelettûl fogua nap nyugotig
minden haddal meg gyõzettetet nenzetsegec engednenec: honnis
bekesegec es gazdagsagoc volna (mellyeket az emberec fõ
ioknac itilnec) mind az altal talaltattanac kõzzûlõc oly
emberec kic mind magokat, mind orszagokat nagy vakmerõ
keppen akartac volna el veszteni. Mert az tanacznac ket
vegezesere enny sokasag kõzzûl sem iutalõra nezue az
arulast [p 0027] senki meg nen ielentette vala, sem az
Catilina taborabol el nem ment vala. Annyera nagy erõs partolas
es ugy mint ragado betegseg szallot vala tõbbire minden
embereknec sziuere. Es nem cziak azok ualanak az
orszaghoz idegen sziuel, az kik az partolasban
reszesec valanac: hanem még az egesz kõssegis vy
dolgoknac keuansagabol az Catilina el kezdet dolgat iaualia
uala. Azt penig lattatic vala az kõsseg az û regi
szokasa szerint czelekedni. Mert mindenkoron az
orszagban az kinec semmi kazdagsagoc ninczen az fõ
emberekre irigkednec: az gonoszokat penig dicziric: az regi
dolgokat gyûlõlic: vyiakat kiuànac az û magoc
allapattyanac meg unasabol, minden dolgoknac valtozasara
igyekeznec: haborusaggal es part ûtesekcel, gondnelkûl
taplaltatnac mert az szeginseget kõniû karnelkûl akar
inekis birni. De fõkeppen az varosbeli kõsseg soc
okokert az partolasra hailando vala. Elõszõr, mert
mindnyaian valakic auagy gyalazatosok auagy faitalanoc valanac,
auagy az kic gyalazatossaggal, attyoktol marat ioszagot el
vesztettetnec vala, vegeszetre mindenec az kic
latorsagok es gonoszsagok mia hazokbol ki ûzettenec
uala, mind ezek Romaban mint egy latroknac barlangiaban
õszue gyûltec vala. Masodszor sokan az sylla
gyõzedelmerõl meg emlekezuen, miuel hogy lattyac vala, hogy
soc kõzõnseges katonakbol tanacz vrac lõttec uolna,
nemellyec vgy meg gazdagottac volna, hogy kiraly modra elnenec es
ruhaznac magokat: ki ki mind maganac, ha had tamadna, az
gyõzedelembûl illyeneket remel vala. Annac felette az
iffiusag, mely az mezõkõn kezi munkaiaual taplallya uala
szegenseget, kiualtkeppen es kõzõnseges keppen ualo
igiretekcel fel inditatuan az varosi hiualkodast az nehez
munkanal inkab szeretik vala. Azokat es mind egyebeket az
kõzõnseges nyaualya taplal vala. Mennel keuesbe kel
czudalnunc, hogy illyen szeginy es gonosz erkõlczû
emberec leuen, nagy remensegekhez kepest mind az
orszagra, s-mind magokra akartac gondot viselni. Ezec
felet az kiknec aattyok halalra itiltetet vala, ioszagot el
vetetet es szabadsagok meg kûssebbitetet vala, az Sylla
gyõzedelmeuel: nem kûlõmb sziuel variak vala ennec
[p 0028] hadnac veget. Sõt azokis, az kic az tanaczal egi
ertelemben nem valanac inkab akariac vala, hog az orszag
haborodnec meg, hogy nem mint û nekic bõczûlltec nem volna.
Az penig az gonoz dolog soc ûdõ muluan iõt uala ismet
be az orszagban. Mert minec vtanna az Cn. Pompeius es Marcus
Crassus polgarmestersegyeben, az kõseg otalmazoianac
hatalmoc heliere allattatec: az fel serdûlt ifiac nagy
meltosagra iutuan, kiknec mind ideiec s-mind eliec fene uala,
keszdec az kõsseget az tanacznac vadolasaual izgatni,
annac felette adomaniokcal es igiretekkelis inkab gyulaztatni, es
ugy õkis hirt neuet eshatalmot magoknac keresni. Azok ellen
nagy erõuel tusakodic vala tõbbire mind az egesz nemes
rend, à tanaczbeliec oltalmazasanac szine alat,
valosaggal penig az û magoc õregbûlesekert. Mert (hogy
rõuideden az igazat meg mõdgyan) azoc az ûdõc utan valakic
az kõsseget haborgattac, tisztesseges szin alat,
nemelliec mint ha az kõsseg igassagat oltalmaznac,
nemellyec hogy az tanacznac meltosaga õregbednec, az
kõzõnseges iot tetetuen ki ki mind az û maga hatalmaert
viaskodic vala: sem embersegec sem az vetelkedesben valo
modgyoc nen vala. Mindenic fel az gyõzedelemmel kegyetlenûl
el vala. De minec vtanna az Cn. Pompeius az tengeri, es az
Mitriades kiraly ellen valo hadra kûldetec: az kõsseg
allapattya azonnal meg kûssebbedek az gazdagoknac hatalma meg
neuekedéc. Ezek birnac vala az tisztekcel, orszagokcal,
es minden egyeb dolgokcal: ûk bûntetes es felelennelkûl
leuén io allapatban elnec vala. Egyebeket tõruenyekcel
ijegetnek vala, hogy az kõsseget az tiszt viselõk
sziligyebben birnac. De mihelyen az orszag valtozasara
valo remenseg adatek az regi vizszauonas az û
sziueket fel indita. Hogy ha az elsõ harczon az Catilina
gyõzõdelmet vehetet volna, auagy czak az ellenkõzõkcel
egy arant valo lehetet volnais: bizony az egesz orszagra
nagy veszedelem kõuetkezet volna: sem azoc az kic
gyõzedelmesec lõttec volna, az gyõzedelemmel sokaig nem
elhettec volna, vgy hogy eggyk fel ki faraduan, az masic az
kinec tõb ereie lõt volna, az biroadlmat [!] es [p 0029]
szabadsagot erõuelis az mas feltûl ki tekerte volna.
Voltac mind az altal az arulas kiuûl nagy sokan, kic
elõszõr az Catilinahoz menni keztec volt. Ezec kõzzûl
volt az Fuluis tanaczbeli embernec fia, kit az vtbol vizsza
hozatuan, az û Attya meg õlete. Vgyan akcor Romaban az
Lentulus (mikeppen az Catilina meg paranczolta vala) kiket
erkõlczel auagy allapottal hihet vala, hogy az orszag
vytasara alkolmatosoc volnanac, mind û maga s-mind mas
altal hitegetõt vala, nem czak az varosbelieket, hanem minden
fele embereket, valakic az hadban valami hasznot tehetnenec.
Ezokaert az Publius Vmbrenusra biza, hogy az Allobrogesec
kõuetit meg keresne, es azokat (ha lehetne) az hadnac
tarsasagara hozna itiluen azt, mint hogy mind kõzonseges
es kiualkeppen valo adossagban volnanac. Annak felette hogy
az Franciaiak termeszet szerent hadakozo nemzetec leuen,
igen kõnnyen effele tanaczra terithetnenec. az Vmbrenus miuel,
hogy Galliaban kereskedic uala tõbbire mind az varosokban
valo fõ embereknel esmeretes vala, es ûys ûket esmeri
vala. Azokaert minden kesedelemnelkûl, mihelyen az
kõueteket az piaczon meg lata, rõuideden kerdezkeduen az
orszag allapattya felõl, es vgy mint szankoduán annac
nyomorusagan kezde kerdezni, miczoda veget remellenec annac az
nyomorusagnac. Minec vtanna lata, hogy azoc
panaszolkodnanac az tiszt viselõknec,
fõsuensegec felõl, es vadolnac az tanaczbelieket, ezert
hogy semmi segitseg û benne nem lehetne, es hogy az û
nyomorusagoknac czac az halalt varhatnac oruossagul: de en
vgy mond tûnektec (hogy ha emberec akartoc lenni) modot
mutatoc, mellyel illyen nagy nyomorusagtol meg
szabadulhassatoc. Ezeket mihelyen monda, az Allobrogesec
nagy remensegben hozattatuan, kezdec az Vmbrenust kerni, hogy
ú raitoc kõniõrûlne, semmi nem lenne olly keserues es
nehez dolog, mellyet õrõmest meg nem czelekednenec, czak
hogy az orszagot adossagtol, meg szabadithatnac. Az
Vmbrenus õket az Decius Brutus hazaban viue, [p 0030] miuel
hogy az, az piaczhoz kõzel vala, es abban az tanaczbanis az
Sempronia mia reszetlen nem vala. Mert az Brutus akkor
Romaban nen vala. Annac felette az Gabiniustis oda hiua, hogy
az beszelgetesnec nagiob meltosga lennen. Annak ielen
leteben az arulast meg ielente, abban valo tarsokat meg
neueze. Annak felette sokakat minden rendben artatlanokatis oda
szamlala, hogy az kõueteknec annal nagyob mereszsegek
lenne. annak vtanna mikor azoc az û munkaiokat igirtec volna,
ûket haza boczata. De az Allobrogesec sokaig ketsegesec
leuenec benne, mi tanaczot kõuetnenec. Egy felõl az adossag
az hadnac kiuansagi, es az gõzedelemnec remensegeben valo
nagy iutalom vala: mas felõl penig û ellenec ál vala az mas
felnec kazdagsaga batorsagosb tanacz es az bizontalan
remensegert bizonios iutalmoc. Mikoron ûk ezeket magokban
forgatnac vegezetre az ROMAIAKNAC szerenczeie fellyûl
fordula. Azokaert az Q. Fabius Sanganac kinek procatorsagaual
az orszag felette igen él vala, minden dolgot, az mint
ertettec vala, meg ielentenec. Az CICERO az Sanga altal meg
ertuen ezt az tanaczot, az kõueteknec meg paronczola, hogy az
arulasra valo igyekezeteket felette igen mutatnac, az
tõbbihezis el mennenek, magokat igen igirnec, es azon
ûgyekeznenec hogy azokat valoban ki tudhatnac. Vgyan akcor az
innetsõ es tulso GALLIABAN , annak felette az
Picenumban, Brutiumban, es apuliabannis, nagy haborusag vala.
Mert azok az kic az CATILINA annac elõtte el kûldõt
vala modnelkûl es vgy mint meg bolonduluan czelekednec vala
mindeneket: eyeli tanacz kozasokcal, fegyuereknec es hayto
szerszamoknac õzve hordasaual sijetuen es minden
dolgot fel haborituan tõb felelmet szõrzettec vala, hogy
nem mint veszedelmet. Azok kõzûl sokakat az Quintus
Metellus Celer tanacz vegezesebõl tõrueny szerint meg
fogot vala. Hasonlatos keppen az inetsõ GALIABAN az
CAIVS MVRENAIS czelekedet vala, akki abban az tartomanyban
fõ hadnagy vala. [p 0031] De Romaban az Lentulus az tõbbiuel
eggyût, kic az partolasban reszesec valanac, nagy
sereget keszituen (az mint laczik vala) azt vegezte vala,
hogy mikor az Catilina Fesulae varos hatarara haddal iutna, az
Lucius Bestia ki kõsseg gondgia viselõiè vala, az
nepet õszue hiuan panaszolkodnec az Cicero czelekedeti
felõl, es ennec az nagy hadnac okat ez ieles emberre haritana
ezek az ieggyel az kõuetkezendõ eyel az tõb partosoc, ki
ki mind az û dolgahoz kezdene. De azt az dolgot igy mondgyac
vala, hogy egy maskõzõt el oztottac volna: hogy, az Statilius
es Gabinius nagy sereggel, az varost tizenkethelyen
egyszersmind megy gyuitanac hog azzal az czetepateual az
Cicerohoz es az tõbbihezis, kic vtan leseskednec vala,
kõnniebben iutnanac. Az Cethegus az Cicero aitaiat allana meg
es arra rohanna: egyebec egyebekre, de az fiak )menemûek
tõbbire az nemessec kõzûl valanac) az attyokat õlnec
meg es midõn mindnyaian az õldokles es egyeb mia meg yednenec
az Catilinahoz ki szaladanac. Ezek az dolgokat el kezituen es
rendeluen az Cethegus mindenkoron panaszolkodic vala az û
tarsainac tunyasagarul, hogy azoc ketelkeduen, es az idõt
mulatuan az alkolmatossagokat el vesztenec. Effele
veszedelemben, czelekedet kiuantatnec inkab hogy nem mint
tanaczkozas: czak û magais, ha egy nehannyal meg segetetnec,
egyebec el lassoduanis, kez volna az tanaczhazra rohanni:
Mert û termeszet szerent kemeny, vastag es io kezû
ember vala, minden gyõzedelmet az gyorsasagban helyheztet
vala De az Allobrogesec az Cicero paranczolattyabol az Gabinius
altal az tõbbiuelis szemben leuenec. Az Lentulustul,
Cethegustul, Statiliustul, es Cassiustul, eskûuest
keuananac, mellyet peczet alat az û orszagokbelieknec
vinnenec. Mert egyebkeppen nem igen kõnnyen inditathatnanac
illyen nagy dologra. Az tõbbi semmit nem gyanakoduan hiteket
adac, Az Cassius arra magyat igire, hogy ûys keues vartatua
oda menne. De egy keuesse az kõuetec elõt Romabol ki
mene. Az Lentulus ezekcel egy Crotobeli Tiras Volturtius neuû
embert kûlde, hogy [p 0032] az Allobrogesec minec elõtte
haza mennenec az Catilinaual egy masnac hitet aduan az frigyet
meg erõssittenec. Az Lentulus az Vulturcius altal az
Catilinanakis leuelet kûlde illyen igekcel.
Ki legyec attul
az kit hozzad kûldõtten meg erted. Meg gondold miczoda
nyaualaban legy, es meg emlekezzel magadat ferfiunac lenni. Meg
gondolt az te allapatod mit keuannyon. Segitseget mindenektûl
kery még az leg also renden valoktulis. Ezec felet
szoualis meg hagya, miuel hogy az tanaczbeliektûl
ellensegnec itiltetet volna, meg latna michoda tanaczal vetette
volna meg az rabokat, es miuel hogy az varosban mindenec
keszen volnanac az mellyeket paranczolt vala, ne kesnec
kõzelb iõni. Ez dolgoc igy veghez menuen es bizonyos eczakat
redeluen, mellyen el mennenec, es az CICERO mindenekrûl
kõuetec altal bizonyossa tetetuen, az LVCIVS Valerius
Faccusnac, es Caius Promptineusnac, kic az varosban
tõruenteuõc valanac, meg paranczola, hogy az Miluius neuû
hidnal lesbõl az Allobrogeseket meg fognac. Minden dolgot
mellyet kûldettec vala, nekic Cicero meg ielente, es egyeb
dolgokatis, hogy az mint a szukseg kiuanna vgy
czelekednenec, reaioc biza. Io vitez embereketis ada melleiec.
Igy czetepatenelkûl õrizõket vetuen lesben, az mint nekic
hagyua vala, titkon az hid ala allanac. Minec vtanna az kõuetec
Vulturciussal oda az helire iutottac uolna, es
egyszers-mind minden felõl kialtottac volna: az
FRANCZVZOK mindgyarast ertuen az dolgot kesedelemnelkûl
magokat az orszag birainac meg adac. Az Vulturcius
elõszõr egyebeket az harczra intuen, fegyuerrel kezde
magat az sokasag ellen oltalmazni. De mihelyen az
kõuetektûl el hagyatec, soc szoual eleb elete felõl
az PROMPTINIVSNAK kõnyõrõguen, miuel hogy û nalla
ismeretes vala, vegezetre nagy felelemmel elete felõl
ketsegben esuen, az orszag birainac vgy mint
ellensegeknec û magat meg ada. Mely dolgokat veghez viuen
mindeneket nagy hamar [p 0033] kõuetec altal az Ciceronac meg
ielentenec. De û ebbõl az dologbol egyszersmind igen
nagy gondban es õrõmben esek. Mert õrûl vala ertuen
azt, hogy az arulas ki ielentuen az orszag illyen nagy
veszedelemtõl szabadult volna meg. De busul vala
viszontag gyanakoduan ezen, mit kellene czelekedni, holot
illyen nagy vetekben talaltatanac volna enni orszagbeliek.
Mert tudgia vala, hogy azoknac bûntetesec û neki
nehezsegere, bûntetetlensegec peniglen orszag
veszedelmere lenne. Ezokaert magat meg erõssituen hagia,
hogy menten û hozza hinac az Lentulust, Cethegust,
Statiliust, Gabiniust, es az Tarrakcobeli Quintus
Cepariust, ki Apulyaban keszûl vala az raboknac fel
tmasztasaert. Az tõbbi menten iõuenec: az Ceparius egy
keuesse az elõt hazabol ki menuen mikoron az dolgot meg
ertette volna, az varosbol ki futot uala. Cicero az Lentulust,
miuel hogy orszag biroia volna û maga kezeuel foguan az
tanaczban viue, az tõbbit õriszõkcel az Concordia
neuû szentegyhazban vitete. Oda gyûyte az tanaczot es
midõn nagy sokan abbol az rendbõl oda gyûtec volna, az
Volturciust, az kõuetekcel, be viue. Az Flaccusnakis, ki
itilõ biro vala, paranczola, hogy az ladat az leuelekcel
eggyyût, mellyeket az kõuetektûl el võt vala vgyan oda
hozna. Az Volturcius meg kerdetuen az vtrol es az leuelec felõl
annak felette mi tanaczoc es mi okoc lõt volna: elõszõr
kezde egyeb dolgokat tettetni, es mindeneket az arulas felõl el
titkolni. De minec vtanna kõzõnseges hit alat
kenszerittetec szollani, mindeneket az mint lõttec
volna, meg ielente, tudni illik hogy û egynehany nappal az
elõt az Gabinius es Ceparius altal annac az dolognac
tarsasagara kõteleztetuen û semmi egyebet nem tudna,
hanem az mit az kõuetec, czak hogy az Pub. Antonius, Seruius
Sylla, az Lucius Vargunteius, es sokan egyebekis volnanac abban
az arultatasban. Vgyan azonokat vallac az Franczuzokis. De az
Lentulus mikoron kezdene tagadni: az û leuelei kiuûl
azokkalis à szókcal kezdec czafolni, mellyeket az û
Sibilla kõnyuebõl szokot volna mõdani, [p 0034] tudni
illic hogy az birodalom Romaban ket Corneliusnac igirtetnec, az
elõt az Cinna es Sylla, most û volnaaz harmadic, ki az
Istennec vegezese szerint az orszagot maganac foglalna.
Annac felette hogy az az esztendõ volna huszadic az
Capitoliumnac meg égese vtan, mellyet az iõuendõ mondoc
czodakbol iõuendõltenec volna, hogy orszaagbeli hadal
veszedelmes lenne. Azokaert el oluasuan az leueleket, mikorõ
eleb minniaian az û peczeteket meg esmertek volna, vegeze azt
à tanacz, hogy tisztektûl meg foztatuan, az Lentulus es à
tõbbi szabad alat tartatnánac. Igy az Lentulus az P.
Lentulus Spinterre, ki akcor egyhazfiu vala: az Cethegus, Q.
Comificiusra: az Statilius, Iulius Czaszarra: Gabinus
Marcus Crassusra, Ceparius (mert azis egy keuessel az
elõt az futasbol vizsza hozatatot vala) az tanaczbeli neius
Terentiusra, bizatatanac. Azonkõzben az kõsseg az
arulast meg tuduan, ki annac elõtte vy dolgokra valo
ûgyekezetekben, az hadat iauallya vala, akcor elmeiet meg
valtoztatuán kezde az Catilina tanaczit atkozni, az Cicerot
penig égig magasztalni. Mint ha rabsagbol szabadult
volna meg nem kûlõmben õrûl es õruendez vala. Mert
egyeb hadi dolgokat praedanac itil vala inkab, hogy nem mint
karnac, de az égest, kegyetlennec iszonyunac, es
fõkeppen û magoknac veszedelmesnec tart vala ugy mint
kiknec minden gazdagsagoc, az minden napi taplalasokban es
testnec ruhazattyaban al vala. Azon nap vtan egy Lucius
Tarquinius neuû ember hozattatec az tanaczban, kit mondnac
vala, hogy az Catilinahoz valo menteben hozattatot volna
vizsza az vtrul. Az az ember mikorõ mondotta volna, hogy
ûis az arulast meg ielentene, ha kõzõnseges hût
aadatnec û neki: minec vtanna az Cicero paranczolta volna neki:
hogy az mit tudna elõ mondana, tõbbire ugyan azonokat az
mellyeket az Vulturcius mõdot vala az égetes felõl, az fõ
fõ enbereknec õldõklese felõl, es az ellensegnec vta
felõl ielente. Annac felette hog û az M. Crassustol
kûldetet volna, ki az Catilinanac azt izenne meg hogy az
Lentulusnac, Cethegusnac es à tõb arulasban leuõknec ki
ielentese, ûtet megne ijeztene, [p 0035] hanem annyeuel
inkab, sijetne az uarasra, hogy az tõbbinec sziuõket
meg erõssitene. es azokis kõnnyebben az vezedelembõl
meg szabadulnanac. De mihelyen az Tarquinius az Crassust
neueze, ki neuenezetes kazdag es hatalmas ember uala: nemellyec
azt az dolgot hihetetlennec itiluen, nemellyec penig, noha
igaznac uelic uala, mind az altal, miuel hogy illyen ûdõben
az û haragiat inkab kel uala enyhiteni, hogy nem mint
giulasztani sokac kiualkeppen ualo dolgokert az,
Crassusnac keduezuen, fel kialtanac, hogy az, az bizonsag
hamis volna, es keuanac, hogy az à dolog tanaczbol menne ki. Igy
az Ciceronac tanaczlasabol az tanacznac nagiob resze azt
vegeze, hogy az Tarquiniusnac bizonsaga hamisnac laczanec,
es hog ûtet meg kellene fogyni, es addig el nen kellene
boczatani, az mig meg nem ielentene, kinec tanczabol hazudot
volna illyen nagy dolgot. Valanac abban az ûdõben, kik azt
itilnek, hogy az az bizonsag az Pub. Antoniustol gondoltatot
volna, hogy az Crassust neuezuen veszedelmnec
tarsasaga altal az tõbbitis annyeual kõnnyebben az
Crassusnac hatalma meg oltalmazna. De egyebec azt mondgyac
vala, hogy az Tarquinius az Cicerotul rendeltetet volna arra,
hogy az Crassus az û szokasa szerent, az
orsz0agot meg ne haboritana. En magamis hallottam û maganac
az Crassusnac szaiabol az vtan, hogy ez az nagy gyalazat
az Cicero altal lõt volna û raita. De vgyan azon idõben az
Quintus Catulus, es Cn. Piso, sem kõnyõrgessel, sem
keduel, sem penzel az Cicerot arra nem vihetec, hogy az
Allobrogesec, auagy egyeb bizõsag altal az Caius Caesar
hamissan az aruloc kõzze neueztetnec. Mert azoc kõzzûl
mindenic nagy gyûlõlseget visel vala û vele: az iso
ezert hogy egy Galliabeli embernec meltatlan halalaert
tõruenben hiuattatot uolna az Césartul: Az Carulus peniglen
az papi feiedelemsegnec keuanasabol gyûlõlsegre
geriedet vala, miuel hogy vtolso vensegeben nagy tiszt
viselésec vtan, az aesartul, holot még az Caesar iffiu
volna, meg gyõzettetet vala. Ez pedig az dolog alkolmatosnac
[p 0036] laczik vala, miuel hogy az César mind kiualkeppen
ualo adakozassal mind penig kõzõnseges keppen ualo
aiandekozassal nagy adossagban vala. De mikoron az Cicerot
illyen nagy dologra nem kenszerithettek volna: õ magoc
eggyenkent kõrûl iaruan es hazudozuan, mellyeket mõdnac vala
hogy az Vulturciustol auagy az Allobrogesektûl hallottac
volna, nagy gyûlõlseget szerzettec vala neki, annyera
hogy nemelly Romai nemes emberec, kik oltalõnac okaiert az
Concordia szenteghaza kõrûl fegyuerrel valanac auagy az
veszedelemnec nagysagaiert auagy elmeieknec
alhatatlansagaiert, hogy az û io akarattyoc az orszaghoz
inkab meg teczenec az Caesart mikor az tanaczbol ki iõue
fegyuerrel fenyegetec. Mikoron ezek az tanacz beliektûl igy
viseltetnenek es az még az Allobrogesec kõuetinek es Titus
Vulturciusnac bizonsagokat helyen hagyuan iutalmat rendelenec
nekik: az szabadosoc es az Lentulushoz tartozok kõzûl
egy nehanyan kûlõmb kûlõmb utakon az nemes embereket es
rabokat az vczakon az û meg szabaditasara ingerlenec
vala. Nemellyec, enny sokasagnac, hadnagyokat keresnec
vala, kik penzert szoktak vala az orszagot haborgatni. Az
Cethegusis kõuetek altal keri vala, az û haza nepet es
valagatot szabadosit, hogy vakmerõkeppen meg seregeluen
fegyuerrel û hozza be rohannanak. Az CICERO mikoron erte,
hogy ezek kezittetnenek:vigyazokat osztuan az vczakon, az
mint az ûdõ es az dolog kiuannya vala, es az tanaczot
õszue gyûtuen tanaczra boczata, mint kellene czelekedni
azokcal az kik õrizet ala vettettenec volna. De egy keuessel
az elõt egyenlõ akaratbol az egez tanacz azt itilte vala,
hogy azok az orszag ellen czelekettec uolna. Akcoron az
Decius Iunius Sillanus leg elõszõr kerdetuen, miuel hogy
akcor tetetet vala polgar mesterre, olly sententiat monda,
hogy mind azok, kik õrizetben tartatnac uala. s-mind peniglen
az Lucius Cassius, Publius Furius Pub. Vmbrenus, Quintus
Annius, ha ûket meg foghatnac, meg õletnenec. De vgyan azon
Sillanus az Caius Caesar oratioiaual indittatuan ielentette
[p 0037] vala, hogy û az Tyberius Nero sententiaiara allana,
ki azt mondta vala, hogy arrol az dologrol oltalom alat kellene
tanaczkozni. De az Caesar mikor az szer û reia iuta,
sententiat kerdetuen az Cicerotul igy szolla.
Minden
embereknec , akkik ketseges dolgokrol tanaczkoznac
szûkseg tanacz vrac, hogy gyûlõlseg, baratsag,
harag, es irgalmassag nelkûl legyenec. Nem kõnnyen lattya
meg az embernec elmeye az igazat, ahol azok vralkodnac, es
senki egszersmind kiuansaganac es hasznanac nem
engedhetet. Ha elmedet gyakorlod ereye vagion de ha azt az
keuansag meg biria ez vralkodic, elmednec semmi ereie nem
lezen. Sok peldakat szamlalhatnec en elõ mely soc
kiralyoc es nepec haragiokban, auagy kõnyõrûletessegekben
hituan tanaczotkõuettek: de azokat akarom inkab mondani, az
mellyeket az mi eleink sziuõknec fel geriedesec ellen,
igazan es io rendel czelekettek, Az Macedoniai hadban, mellyet az
Perses kirallyal viseltec, az hodusbeliec nagy es fris
varosoc, mely az mi gazdagsagunkal neuekedõt vala, arulónc
ellensegûnc lõn minekûnc. De minec vtanna az had el
vegezõduen, az Rodiusoc felõl tanaczkozas lõn, az mi
eleinc ûket bûntetesnelkûl hagyac, hogy senki azt nen
mondhatna, hogy gazdagsagert indittottunc volna inkab hadat
ellenec hogy nem mint bozzusagert. Azonkeppen mind az ket
Africai hadban mikoron gyakorta az Chartagobeliec bekesegkor es
frigynec ideien, soc modnelkûl valo dolgokat czelekettec
volna, soha à mi eleinc hasonlo bozszusagot raitoc nem
czelekettec, es inkab gondollyac vala azt meg, mi illene
magokhoz, hogy nem mint mit erdenlenenec meg azoc. Hasonlatos
keppen erre kel nekûnkis vigyaznunc tanacz vrak, hogy tõbbet
nalatoc az P. Lentulusnac es az tõbbinec vetke ne hasson,
az tû magatoc meltosaganal, es hogy nem annira haragotokra,
mint hiretekre visellyetec gondot. Mert hogy ha az û
czelekedeteknec melto bûntetetése talaltathatic: iauallom az
vy tanaczot. De ha ennec az vetõknec nagy volta mindenec
elmeiet fellyûl haladgya: azt itilem hogy oly [p 0038]
bûntetesekcel ellyûnc, mellyeket az tõrueny szab
elõnkben. Nagy sokan azok kõzzûl, kic en elõttem
sententiat mondanac, igen szepen es kõnyõrûletesen
szamlalac elõ az orszag veszedelmet mely kegietlen
dolog volna, az had, es miczodac esnenec az gyõzettetteken,
tudni illik hogy az szûzek es gyermekek
tisztatalansagra ragattatnanac, az fiak szûleiõk
kebelebõl el uonattatnanac, az azszoni allatoc erõ
szakot szenuednenec, szentegyhazac es kinec kinec
hayleki meg dulattatnanac õldõklesec es egetesek
lennenek, vegezetre fegyuerrel, holt testel, verrel, es
sirassal iaigatassal minden helyec be telnenec. De az
Istenert mire neze, azoknac oratioia? Arrae, hogy tûtõket
haragitana az aruloc ellen? En hiszem akkit illyen nagy es
rettenetes dolog fel nem inditot, azt az enbert szo
indithattya fel? Nem vgy vagyon: Senkinec az û bozszusaga
kiczinnec nem laczik. Sokan azt feletteb valonakis itilik lenni,
hogy nem mint kellene. De egyebeknec egyeb szabadsagoc
vagion. Akkik magoknac valo eletet elnec, ha valamit vetnec
haragiokbol azt keuesen tudgiak meg. Mert affeleknec mind hirec
s-mind allapattyok egyenlõk. De az kic nagy birodblomra [!]
valasztatuan nagy meltosagban elnec azoknac czelekedeteket
minden emberek tudgyak. Igy az nagy allapatban leg keueseb
szabadsag vagyon. Mert azoknac sem keduelni sem
gyûlõlni senkit nem kel de haragunni valakire tanaczban leg
keuesbe illik. Az mi egyebeknel haragnac mondatik, az, az
tisztviselõkben keuelysegnec es kegietlensnec
neueztetic. En bizoni azt itilem tanacz vrac, hogy minden kinec
kûssebbec azoknac czelekedeteknel. De sokan az emberec az
vtolsokrol emlekeznec meg, es az Istentelen emberekben az û
vetkekrõl el feletkezuen az bûntetesrõl vetekednec, hogy
ha az valamennyeuel sulyosb leend. Tudom bizonnyal, hogy az
mint ez ieles Decius yllanus alhatatos ember monda, azt
orszagunkhoz valo io akarattyabol monda, sem penig illyen
nagy dologban baratsagbol, auagy gyûlõlsegbol nen
szolot: oly erkõlczet es ianborsagat ismerten. de
mind az altal az û sententiaia enneken nen kegyetlennec
[p 0039] (mert miczoda kegietlenseg lehetne illyen embereken)
hanem az mi orszagunk allapattyahoz illetlennec laczik. Mert
bizony auagy az felelem auagy az bozszusag keszeritet
teged Syllane ki most tetettel polgarmesterre az iõuendõ
eztendõre, hogy vy bûntetesnec nemet gondolnal. Az felelem
felõl heaban valot szollanom, fõkeppen holot az ieles
embernec az Ciceronac gongia viselesebõl enny fegyueres nep
legyen vigyazasban. Az bûntetes felõl azt mondhatom, az mi az
dolog hogy az nyauaiakban es nyomorusagokban az halal semmi
nem egieb, hanem kenoktol valo nyugodalom, nem bûntetes. Mert
az halal az embernec minden nyomorusaginac veget vet, azutan ez
vilagon sem õrõmnec sem banatnac helye ninczen. De az
Istenert kerlec, miert nem teued eztis hozza az te ertelmedhez,
hogy elõszõr ûket vereseggel bûntetnec meg? Azerté
hogy az Porcia tõrueny tiltya azt, auagy egyeb tõruenyec?
Mellyec azt paranchollyac hogy az halalra itilt emberec ne
õlettessenec meg, hanen szankiuettessenec? Azerté,
hogy nagyob meg veretni hogy nem mint megy õletni? Mi lehet
auagy keserues auagy sulyos illyen nagy vetekben talaltatot
embereknec? Ha penig kõnnyeb: mint illic kûsseb dologban
az tõruenytûl felni, holot azt nagyobbat altal hagtad De
kiczoda hat az akki nem iauallya azt, az mi orszagunc
aruloiara vegeztetic? Az idõ, az nap, az alapat, kic minden
nenzetsegeken vralkodnac. Meltan esic azokõ, valami esic.
De tû, tanacz vraim iol meg gyondollyatoc mit vegeztec egyebec
ellen. Minden gonosz peldac io kezdetekbõl erettenec. De
mikorõ az tisztec tudatlan auagy gonosz emberekre
iutanac, az az vy pelda az meltokrul es az alkolmatosokrul az
meltatlanokra vitetic. Az Lacedaebelieket 30. embert vetenec
reaioc kic orszagokat igazgatnac. Ezec mennel gonoszb es
mindeneknel gyûlõlsegesb embereket talalnac vala, azokat
kezdec elõszõr tõruennelkûl meg õletni. Azon az
kõsseg õrûl vala, es meltan lenni mondgya vala. De
minec vtanna z [!] û szabadsagoc meg õregbedec,
keszdenec mind iokat, s-mind gonoszokat az û
[p 0040] keuansagoc szerent õldõkleni, az tõbbit
felelemmel ijegetni. Igy az rabsagban eset varas az û
bolond õrõmenec melto bûntetese valla. Az mi idõnkbeis
az gyõzedelmes SYLLA mikoron az Damasippust es
egyeb hasonlokat, kic orszagunc nyaualyaiaual neuekettec
vala, kezde õletni, ki nem dicziri vala? Mindnyaian azt
mondgyac vala, hogy effele gonosz es partos emberec, meltan
õlettettenec meg, vgy mint kic part ûtesekcel az
orszagot haborgattac volna. De az az dolog nagy
veszedelemnec lõn kezdeti, Mert akki mint valakinec vagy
hazat, vagy maioriat, uagy edeniet vagy ruhaiat kiuanta vala meg
azon igiekezic vala, hogy az az ember, az partosoc kõzze
szamlaltatnec. Igy vgyan azonoc, kic az Damasippus halalan
õrûlnec vala, egy keuessel az vtan halalra vonattatnac
vala, es elõb vege az õldõklesnec nem lõn, az még
sylla minden û hozza tartozokat gazdagsaggal be nem
tõltõt volna. De en ettûl nem az Marcus Tullius Ciceroban,
sem ebben az ûdõben nem felec. De az nagy orszagban
soc es kûlõmb kûlõmb elmec vadnac. Meg tõrtenhetic
mas idõben, mas orszag hadnagysagaban, kinec
hasonlokeppen birodalmaban legyen az orszag nepe, hogy
valami hamis dolgot higgyõn igaz gyanant. Midõn ezzel az
peldaual tanacz vegezese altal az kardot az tiszt
viselõ ki vonnya, ki rendel û neki veget abban? Auagy ki
fogia ûtet igazolni? Az mi eleink , tanacz vrac, sem tanacz
sem batorsagnelkûl soha nem szûkõlkõttec sem
az keuelyseg ûket meg nem tartoztatta, hogy egyebeknec io
rend tartasokat, czak hogy iok lõttec legyen, nem kõuetnec.
Az fegyuereket es vitezlõ szerszamokat az
SAMNITESEKT L : az tis40zt viselõknec penig iegyeket az
Thusscusoktul võttec. Vegezetre kit hol alkolmatosnac
talaltanac az û frigyes tarsoknal, auagy ellensegõknelis,
nagy igyekezettel viszic vala hón veghez. Inkab akariac vala
az iokat kõuetni hogy nem azokra irigykedni. De vgyan azon
idõben az Gõrõgõknec szokasat kõuetuen
vereseggel bûntettetic vala meg orszagokbeli embereket:
[p 0041] az halalra itilt embereket halallal bûntetnec vala.
De minec vtanna az birodalom meg neuekedek: es az embereknec
sokasaga mia partolasoc tamadanac: kezdec az artatlanokat
el veszteni, es egieb ez fele gonoz dolgoc lenni: akcor
szereztetec az Porcia tõrueni es hasonloc egyebek,
mellyec altal szankiuetes engedtetec az halalra itiltetet
embereknec. Ezt en elegseges oknac itilem lenni, tanacz vraim
hogy vy tanaczot magunknac ebben az dologyban ne fogiunc.
Bizonyara tõb ioszag es tõb bõlczeseg volt azokban,
kik kiczinbõl naggia tõttec a orszagot, hogy nem mint mi
bennûnc, kic azt az iol kereset birodalmatis alig tarthattyuc
meg. Mondhatnad: hat az teczike, hogy ûket el boczassuc, es
hogy az Catilina hada õrõghedgiek? Semmi keppen nem. De az en
itiletem ez, hog az û ioszagokat orszag szamara
foglalliuc, û magokat fogsagra vessûk az szabad
varosokon, az mellyek leg erõsbek, es hogy soha senkit
ezekert se az tanaczban sem az kõssegnel ne
tõrekedgyec. Ha ki kûlõmben czelekednec, az tanacz
uegezese ez legyen, hogy az az ember mind orszagunknac,
mind penig mindnyaiunk meg maradasanac aruloia. Minec vtanna az
Caesar szauat el vegeze nemellyec szoual, nemellyec
egyeb modon az õ sententiaiat iauallyac vala. De az Marcus
Porcius Cato az û ertelmerõl meg kerdetuen illyen oratioual
szolla. Ennekem peniglen tanacz vrac, sokkal kûlõmb
itiletem vagyon, midõn az mi dolgunkat es veszedelmûnket
meg gondolom es nemellyeknec sententiaiokat magamban meg hanyom
vetem. Azoc ennekem vgy lattatnac, mint ha azoknac bûntetesec
felõl vetetkettec volna, akkic hazaiok, es szûleiek, es
hazok, Istenõk ellen tamasztottac hadat. Az dolog penig
arra int, hogy inkab tanaczkozzunk azon, mikeppen otalmazhassuc
meg azoktol magunkat, hogy nem mint mikeppen bûntethecz meg, az
mikor meg leszen. Ennek ha eleit nem Veszed, heaban
folyamodol az tõruenire, ha azomban meg esik. Ha az varos
ellenseg kezeben iut, semmiek nincz az meg gyõzettetteknec.
De az hatalmas Istenert titõket kerlec en [p 0042] kic
mindenkor hazakat, maiorokat, õttõt es irot kepeket
nagiobaknac bõczûllõltec orszagunknal, ha azokat,
valamenemiek immar azoc, kikhez ugy ragazkottoc, meg tartani ha
az tû gõnyõrûsegeteknec czendesseget akartoc
keresni, serkennyetec fel valaha es visellyetec gondot az
orszagra. Nen szolunc most à adokrol, sen az mi
frigyes tarsaiaknac bozszusagirol: hanen az mi
szabadsagunc es eletûnk vagyon, ketsegben. Giakorta
tanacz vrac, sokat szollotan itt ez helyen es gyakorta az
mi orszagbeli emberinknec buiasagarol es
fõsuenysegerõl sokat panaszolkottan es azert az
enberek kõzzûl soc ellensegemis vadnac. Mert en ki
magannac es magan akarattyanac semmi fele vetekre
szabadsagot nem attam volna, nen kõnnyen boczathatõ vala
meg egyebeknec gonosz czelekedetit De iollehet tû azokat,
keuesnec bõczûllitec vala: mind az altal, az orszag
erõs vala, az gazdagsag az tunyasagot el szanuadi vala.
Most penig nen arrol vagyon az szó, ioe vagy gonosz
erkõlczben ellyûnc, sem penig mely nagy auagy mily
bõczûlletes birodalmoc legien az Romaiaknac, hanen ezec
valamenemueknec laczanac mienke auagy magukal eggyût az
ellensegé fogianac lenni. Itt merneie valaki sziligseget
es irgalmassagot enlegetni? Bizoniara mi még regen az
dolgoknac igaz neuezetit el felettûc. Mert mas ember iouanac
tekozlasa adakozasanac: es gonosz dolgokban valo
vakmerõseg erõssegnec hiuattatic. Azert iutot az
orszag ez vtolso nyaualyara. Am bar legyenec adakozoc az
frigyes tarsainknac ioszagokbol (miuel hogy illien
szokasunc kezdet immar lenni. Am legyenec irgalmasoc az
orszag kenczenec lopoihoz czak hogy ûk à mi verûnket ne
adgyac el, es midõn egy nehan latornac kedueznec, minniaiunkat
ne ueszessenec el. Igen iol es szepen szola ez
elõt à C. César az eletrûl es halalrul, en hiszen
hamissaknac itiluen azokat, melliek az pokolrul mõdatnac,
tudni illic hogy à gonoszoc mas vton mennenec az ioktul
kietlen, vndok es felelmes helyekre. Azert ada tanaczul hogy az
partosoc ioszagokat orszag szamara kelene foglalni,
û magokat penig az szabad varosokban õrizet alat
kellene tartani. En hiszem hogy azon fél, hogy ha Romaban
lennenec, auagy az partosoktul auagy arra fogadot
sokasagtul erõuel meg ne [p 0043] szabadithatnanac.
mint ha az gonoszoc es az latrok czak it Romaban es nen ez
egesz orszagban volnanac, auagy mint ha nagiob ereie ott
az vakmerõsegnec nem volna, ahol az otalomra keueseb
tehetseg vagyon. Azokaert, ez az tanacz hiaban valo, ha ezekert
fèl az veszedelemtõl. Ha penig mindnyaiunknac, illyen nagy
felelemben û egiedûl nem fel: annyeual inkab szûkseg,
hogy en magamat es tûtõket felczelek. Azert midõn az Pub.
Lentulusrol es az tõbbitõl vegezzûnc: azt bizonnyal el
hidgietec, hogy tû egiszers-mind az Catilina
seregerõl es mind az tõb partosokrolis vegeztec. Menyeuel
szorgalmatosban tû ezt czelekeditec annyeual az û
szûuõk erõtlemb leszen. Ha lattyak, hogy
valamenyere el lankattatoc, mingiart mindnyaian nagy
batorsaggal raitunc lesznec. Ne vellyetec azt, hogy az mi
eleink az orszagot kiczinbõl fegyuerrel tõttec volna
naggia. Ha az vgy volna: sokcal szeb orszagunc volna mi
nekûnk. Mert mi tõb frigyes nepekcel es
orszagunkbeliekcel, annac felette tõb hahi [!]
szers4zamokcal, es louakcal birunc, hogy nem mint azoc. De
egyeb dolgoc voltac, mellyec azokat naggya tõttec, mellyekcel
mi nem birunc, tudni illic ithon serenseg, kiuûl igaz
birodalom. Annac felette tanaczkozaskan valo szabados elme,
mely sem veteknec sem gonosz kiuansagoknac nem
szolgalna. Ezek helyen vagyon mi nalunc buiasag, es
fõsuenyseg, kõzõnseges keppen szegenseg,
kiualtkeppen gazdagsag. Dicziriûk az gazdagsagot:
kõuettyûk az restseget: az iok es gonosz emberek
kõzõt semmi kûlõmbseg ninczen. Minden iamborsagnac
iutalmit az tisztesseg kiuanas foglalta el: mely nem
czoda, holot ki ki mind kõzûlletec maganac tanaczot fog, es
holot hazatoknal az giõnyõrûsegeknec, itt az tanaczban
penznec auagy baratsagnac szolgaltac. ezert vagyon hogy az
ûres orszara rohannac az partosoc. De ezeknec en beket
hagyoc. Mostan igen fõ emberec eskûttec õszue hogy
hazankat meg egessec es az Gallusokat (mely nemzetseg az
Romaiaknac nagy ellensegec) erre az hadra fel indiczak
Ellensegûncfeiedelme haddal feiûnk felet vagyon. Es megis
ketelkedteke, [p 0044] es gianakottoke benne, mit kellien
czelekekednetek [!] az varosban talalt ellensegekkel? Am
kûniorûllietek raitoc. Mert en hizem valami Iffiu emberec
tisztesseg kiuanasbol vetkeztenec. Am bar fegyueresen
boczassatok el. De bizony ez az sziligyseg es
irgalmassag tûnektec, ha ûk hadat tamazthatnac,
Nyomorusagtokra fordul. En hizem ez az dolog kegietlen: De tû
mind az altal nem féltec attol. Bizony igenis feltec: de
restsegbõl es tuniasagbol eggitec az mastokat varuan
kestec en hiszem az halhatatlan Istenben biztoc, ki ezt
az orszagot nagy veszedelmekben giakran meg atrtotta.
Bizony nem zcak keuansaggal es Azszony emberhez illendõ
iaigatassal szereztetic az Istennec segitsege,
hanem vigiazassal, munkalkodassal, io tanaczoknac
kõueteseuel leszen minden dolog szerenczes. Ha
magadat az restsegnec es tuniasagnac adandot hiaban hiuod
segetsegûl az Istent. Mert vgy meg haragut, es nen halgat
meg Az mi eleinknel az Aulus Manlius Torquatus az Galliay hadkor
fiat meg õlete vala, czak ezert hogy az Attia paranczolattia
ellen harczolt volna meg az ellensegel. Igy az az ieles iffiu
nem gonozsagaert, hanem feletteb valo erõssegeiert fizete
halallal. Hat tû gianakottoke megis ezõn, mit vegezzetec
orszagunknac kegietlen aruloirol? En hizem azoknac elõbbi
eletec fedezi el az û vetkeket. De az bar keduezzetec az
Lentulus meltosaganac, ha û valaha
szemermetessegenec, ha hirenec neuenec, ha Istennec es
velami embereknec keduezet. Engedgietec meg az Cetegusnac
vetket Iffiusagaert, hogy ha immar masodic hadat nem tamaztot
hazaia ellen. Mert mit szolliac en à Gabiniusrol,
Statilusrol es Cepariusrol, kic hogy ha iamborac voltac volna
valaha, bizony illien tanaczot az orszag ellen nen
tamasztottac volna. Vegezetre, tanacz vrac, ha az veteknec
helye volna, kõnnien meg engednen, hogy az dolog tanitana meg
titõket, miuel hogy az en bezedemet meg vtalliatoc. De minden
felõl kõrniul vetettûnc: az Catilina seregeuel torkunkõ
uagyon: tõb ellenseg az kõ falõ belõl à varas kebeleben
vadnac: sem nem keszûlhetûnc, sem nem tanaczkozhatunc
semmit titkõ. Meniuel inkab [p 0045] kel sietnûnc. Azert
en sententiam ez, miuel hogy orszagunc egynehany gonosz
embereknec tanacza miat nagy veszedelemre iutot, es ezek az
Titus Vulturiusnac es az Allobroges kõueteknec
ielentesebõl meg vallottac, hogy ûk hazanc ellen, es abban
leuõk ellen õldõklesre, égetesre, es egyeb rut es
kegyetlen dolgokra igyekeztenec volna, az mi eleinknec
szokasoc szerent vallasoc vtan meg õletessenec,
vgy mint kic nyiluan valo keppen meltoc legyenec az halalra.
Minec vtana az Cato le ûle mindnyaian az polgarmesterseg
viselt emberec es az tanacznac nagy resze az û
sententiaiat diczirec, es az û sziuenec batorsagat
égig magasztalac. Egyebec egyebeket felelmeseknec mõdnac
vala, az Catot negy es hires embernec itilic vala. Azokaert az
tanacznac vegezese à szerent lõn az mint û mondta
vala. De ennekem sokat oluasuan es sokat hauan, mellyeket
az Romaiac hón es hadban fõldõn es vizen dicziretessen
czelekedtenec teczec hogy meg ielentenen miczoda szenuedhetet
volna enny dolgokat el. Tudõ vala hogy gyakorta az Romaiac keues
neppel soc ellenseget meg vertec volna: ertettem vala, hogy
kiczin neppel nagy hadat viseltec volna egy nehany gazdag
kiraliokcal. Annac felette hogy gyakorta gonosz
szerenczet szenuedtec volna, es ekesen valo
szollassal az Gõrõgõktûl hadban valo diczirettel
az gallusoktul meg gyõzettettec volna. De en sokat
gondolkoduan ezekrûl azt itiltem magamban, hogy mind ezeket egy
nehany szamos embereknec ioszagos czelekedetec vitte
veghez, es azert lõt, hogy az gazdagsagot az szegenseg,
az sokasagot az keuesis meg gyõszte legyen. De minec
vtanna az ors4zag buiasag es tunyasag mia meg vesze,
viszõtag az birodalõ az û nagysagaual, az
feiedelmeknec, es tiszt viselõknec vetkeket el
szenuedheti vala, es vgy mint el venheduen soc idõtûl
fogua Romaban ioszagos czelekedettel hires neues ember nem
igen volt. De az en idõmben ket kilõmbõzõ erkõlczû
ieles emberec voltanac, az M Cato, es C. Caesar. Kiket miuel
hogy az dolog hoza elõ nem akartam el mulatni, hogy mindeniknec
termeszetit es erkõlczet, az mint elmemmel fel erhetem, meg
ne ielentenem.
[p 0046]
Azokaert ezeknec nemzetec ideiec,
ekesen valo szollasoc tõbbire egyenlõc, voltanac.
Sõt elmeieknec nagy voltais, es diczireti egyenlõc, de
mindeniknec kilõmb kilõmb volta. Az César nagynac
boczûltetic vala io tetemenyeiertis, es bõkõlczegeiert. Az
Cato penig eletenec iamborsagaiert. Amaz szeligyseggel es
irgalmassaggal lõt vala hiresse, ennec az kemenseg
szerzet vala meltosagot. Az Caesar aduan, segituen, es
sokaknac meg kegyelmezuen: Az Cato penig semmit nem aduan,
niert vala dicziretet. Eggyikben az nyomorultaknac oltalmoc vala:
az masikban az gonoszoknac bûntetesec. Amannac
nyaiassaga, ennec alhatatossaga diczirtetic vala. Vegezetre
az Caesarnac szokasa vala, hogy munkodnec vigyazna,
barati dolgaira viseluen gódot, magaet el hadna, semmit meg
nem tagadna, az mi aiandekra melto uolna. Maganac nagy
birodalmat, sereget, es vy hadat kiuan vala, à hol embersege
ki ielenthetnec. De az Cato embersegre es tisztessegre, es
fõkeppen kemensegre igykezic vala. Nem gazdagsaggal az
gazdaggal sem partolassal az partossal, hanem az
serennyel serenseggel az embersegessel
szemermetesseggel, az artatlannal, maga meg
tartoztatassal vetekedic vala. Inkab akar vala io lenni, hogy
nem mint lattatni. Azokaert menyuel keuesbe kiuannya vala az
dicziretet: annal inkab azt meg nyeri vala. Minec vtanna az
tanacz az Cato sententiaiat helyen hagya: az Cicero ionac
iteluen lenni hogy azt az eczakat az meli kõuetkezic vala
elõl venne, hogy azonkõzben valami ne tamadna: Az halalbol
valo bûntetesre rendeltetet tiztbelieknec meg paranczola hogy
az melliec azoknak meg õlesere szûksegesec
volnanac, elõ keszittenec. Eo maga õrizõket osztuan
az vczakra az Lentulust az tõmleczben viue, hasonlatos
keppen az tõbbitis az ors4zag itilõ mesteri. Vala egy
hely abban az tõmlõczben mellyet Tullianunnac neueznec vala
bal kez felõl, vgy mint Xll. lab nyomnira egy keuesse
alaczõban. a kõrûl kõ falac vadnac, felette penig kõ
boltas: de felette fetet es rettenetes bûdõs. Oda az helyre
minec vtanna az Lentulus le boczattatec; arra rendeltetet
[p 0047] emberec az kiknec hagiua vala, kõtellel ûtet meg
foitac. Igy az vri nemzetbõl es az neuezetes Corneliusoknac
hazabol valo Lentulus, ki romaban consulsagotis viselt
vala, erkõlczehez es czelekedetihez melto halalt szenuede.
Az cethegus, Statilius abinius, es Ceparius hasonlatos keppen
meg õletenec. mikoron azok az dolgoc romaban visltetnenec: az
Catilina az egesz sereg kõzzûl, mellyet û is
gyûitõt vala, es az Manliussalis vala, ket legio
sereget szerze, es az louag seregeketis, à mint lehete,
szam szerint ki tõlte. Annac felette az mint ki ki
mind szabad akarattyabol az frigyes nepec kõzzûl az
taborban iõt vala, azokatis egy arant el oszta, es rõuid
ûdõn az legio seregeket embereknec szamaual be tõlte,
holot elõszõr ket ezernel tõbben vele nem voltac volna.
De az egesz sereg kõzzûl negyed reze az nepnec alig
vala iol fel fegyuerkeztetue, az tõbbi, az mint ki ki mind
magat tõrtenetbõl fel fegyuerkeztethette vala, haigalo
szersz4amokat, auagy lanczakat, auagy meg hegiezet karokat
viselnec vala. Deminec vtanna az Antonius kezde az sereggel
el erkezni: az Catilinais kezde az hegyeken menni: es neha Roma
neha Gallia fele teringetni az tabort, hogy az ellensegnec
harczra valo alkolmatosssagot ne adna. Mert azt remenli vala,
hogy rõuid nap nagy serege lenne, ha Romaban az partosoc az
el kezdet dolgot veghez vihetnec. Azonkõzben az rabokat az
hadba be nem fogadgia vala, kic leg elõszõr û hozza
nagy sereggel mennec vala, azt penig û czelekedi vala bizuan
az partolasnac nagy voltahoz, es aztis itili vala, hogy
illetlen volna û hoza, hogy az orszagbelieknec ûgyet az
futot rabokcal kõzlene. De minek vtanna az taborban hir iõue,
mikeppen Romaban à partolas ki tudatot uolna es az Lentulus es
Cethegus az tõbbiuel eggyût meg õlettec volna: tõbbire
mindnyaian, kic az hadban nyeresegnec remensegeiert, auagy vy
dolgoknac kiuansagaert iõttec vala, idestoua el
oszlanac. Az tõbbit penig az Catilina erdõs hegyeken es
nehez vtakon, az Pistorian mezõre hoza, oly tanaczal, hogy
altal vtakon titkon az houafontul valo galliaban futnanac. De az
[p 0048] Q. Metel: Celer, ki harõ legio sereggel az Picenum
mezeien taborban vala, el latta vala az Catilinanac nehez
allapattyabol, hogy û azokra igykekeznec, mellyeket most meg
mondanc. Azokaert midõn az û utat az pribekec altal meg erte:
mingyarast taborat el indita, es az hegyek alat meg szalla,
melyre az Catilinanac kel vala ala iûni, ha Galliaban akarna
sietni. Az Antonius sem mezsze vala onnat, vgy mint ki
nagy haddal tér helyeken ûzi vala õket. De az Catilina minec
vtanna lata hogy az hegyektõl es az ellensegnec seregitõl
kõrûl vetetet volna, es hogy az varosban gonosz
szerenczeiec lõt volna, es sem az el szaladasrol
sem egyeb segitsegrõl semmi remensege nem lehetne:
itiluen hasznosnac lenni ha illyen szûksegben az
szerenczet meg probalna, vegeze azt hogy az Antoniussal
mennel hamareb lehetne meg harczolna. Azokaert az sereget
õszue hiuan illyen oratioual szolla. Meg probaltam en
azt, vitezec, hogy az sz4ó nem õrõgbiti meg az
emberseget, sem penig az tunyabol sereny, es az felenkbõl
erõs vitez, az hadnagynac batoritasaual nem szokot lenni.
Mert kinec elmeieben az menye batorsag vagyon, auagy
termeszetbõl auagy szokasbol, czak annyi szokot
lenni az hadbannis. Valakit sem az dicziret sem az
veszedelem fel nem indit, hiaban fogod azt inteni. Mert az
felelen nem hadgia az batoritast halgatni. De en tûtõket
azert hittalac, hogy rõuideden inczelec, es egyszer
s-mind az en tanaczomnac okatis meg ielenczem. Tudgiatoc
vitezec, az Lentulusnac restsege es tunyasaga menemû
nagy veszedelmet szerszet, mind û maganac s mind
mi nekûnc, es mikeppen, midõn az varosbol segitseget
varoc, Galliaban el nem mehetec. Most peniglen miczoda
allapatunc legyen velem eggyût mindnyaian iol ertitec. Az
ellensegnec két tabora el ellenûnc eggic az varos felõl,
masik Gallia felõl. Touab itt ez helyen ha szinten igen
akarnankis az buzanac es egyeb dolgoknac szûksege
maradnunc nem engedi. Valahoua akarunc menni fegyuerrel kel vttat
nytnunc. Azokaert titûket intlec hogy erõs es bator
sziuel legyetec es mikoron harczolni kezdetec, arrol meg
emlekezzetec, hogy az gazdagsagot tisztesseget, [p 0049]
dicziretet, annac felette szabadsagtokat es hazatokat az
tû iob karotokon veselitec. Ha giõzedelmesec
leszûnc minden dolgoc batorsagosoc lesznec mi
nekûnc, eledelûnc bõuen lezen es mind az szabad
varasoc, mind az Romabol szaparodot nepec nekunc engedni
fognac. Ha pedig felelmûnkben hatra allandunc mind azoc mi
ellenûnc lesznec, sem à hely, sem senkinec baratia azt
meg nen oltalmazza az kit az û maga fegyuere meg nem oltalmaz.
Vegezetre, vitezec, nem azon szûkseg kenszerit minket
à mely ûket. Mi hazankert szabadsagunkert, eletûnkert,
viaskodunc: ûk heiaban vinac egyy nehany embereknec
hatalmaiert. Mennel inkab batorsagosban kel reaioc rohannotoc,
meg emlekezuén elebbi embersegtekrûl. Meg lehetet volna
tûllûnc, hogy eletûnket szankiuetesben vittûc volna
altal gyalazatunkal. Nezhettéc nemellyec kõzzûlletec Romaban
az mas ember gazdagsagat, maga ioszagat el vesztuen. De
miuel hogy azoc rut es tûrhetetlen dolgoknac laczanac vala
ferfi embereknec, ezt az tanaczot akartatoc kõuetni. Azert ha
ettõl meg akartoc menekedni, szûkseg hogy
mereszseggel es batorsaggal legietec. Senki az hadat
bekesseggel meg nem valtoztattya, hanem czak az
gyõzedelmes. Mert futasban helyheztetned remensegedet,
mikor fegyueredet, mellyel testedet oltalmazod, az
ellensegtûl, el forditandod, az tiszta bolondsag.
Mindenkor az harczon azoknac vagyon nagyyob veszedelmec, kic
inkab felnec. De az mereszseg kõfal gyanant vagyon.
Mikoron tûtõket, vitezek, meg gondollac es az tû
czelekedetteket meg itilem az gyõzedelemrõl nagy
remensegben vagyok. Az tû mereszsegtec, iffiusagtoc,
es embersegtec engemet biztatnac. Annac felette az
szûksegis, mely még az felelmeseketis erõssekce
teszi. Mert hogy az ellensegnec soksaga minket
kõrûl ne vehessen, az helynec szorossaga aztmeg
czelekedi. Hogy ha penig az szerencze az tû
emberkedesteknec nem szolgalna, meg lassatok, hogy az
tû eleteteket bozszu allasnelkûl el ne
ueszessetec, esmeg fogatuan barom modra magatokat meg ne
haggiatoc õletni, hanen vitez modra [p 0050] viuan, siralmas
es veres gyõszedelmet haggiatoc az ellensegnec. Ezeket
mihelyen monda egy keueset varakoduan hagia hogy trombitat
fuyanak, es sereget õszue rendeluen tér helyre
szalla le. Az utan mindeneknec, louait onnet el kûlde, hogy
az az vitezeknec az veszedelem egyenlõ leuen nagyob
batorsagoc lenne, es û magais gialog szerben szaluan
seregét az helynec es az nepnek miuoltahoz kepest el
rendele. Mert mint hogy az tér hely hegiek kõzõt vala es bal
kez felõl es iob kez felõl nagy erõs kõ szikla vala:
nyolcz zaszlo allya nepet elõl allata, az tõbbit
segitõ seregûl szorosban helyhesztete. Ezec
kõzzûl minden valagatot es hazoknal lako szazadosokat,
annac felette az kõz katonac kõzzûllis az leg iob
fegiuereseket az elsõ harczra valogata, az C. Manliust
iob kez felõl hagia. Eo maga szabadosiual es fizetet
nepeuel az fõ Zaszlo melle alla mellyet az Cymberek hadaban
mongiac, hogy az C. Marius viselt volna taboraban. Mas felõl
penig az Caius Antonius, ki labaual beteg vala, miuel hogy az
harczon nem lehet vala, az Mar: Petreus fõ hadnaggiara biza a
sereget. Az az had nagy regi latot seregeket, mellyeket ezert
az haborusagert gyûttõt vala, elõl allata. Az tõb nepet
azoc vtan seregûl helyheztete. Eo maga louan kõrûl iaruan
es mindeneket neuen neuezuen int es kér vala, hogy meg
emlekeznenec hogy õk fegyuertelen latroc ellen, hazaiokert,
szabadsagokert, Istenekert, es hazokert vinanac. Miuel
hogy fõ hadakozo ember leuen, harminc esztendõuel touab
forgot vala hadakban es tiszt viselesekben nagy
diczirettel, tõbbire mindnyaiat esmeri vala az vitezeknec es
kinec kinec vitezseget iol tuggya vala. Azokat elõ
szamlaluan az vitezeknec sziueket batorittya vala. De
mihelyen minden dolgokat meg latogatuan az Petreus trõbitat
fuuata, hagya, hogy az seregek lassabban indulnanac. Azont
keszde czelekedni az ellensegnec seregeis. De minec tanna
oly kõzel iutanac egy mashoz hogy az kopiasoc meg
harczolhatnanac: nagy kialtassal mind az ket fél
õszue roppana: es el hagyuan az haito szerszamokat
kardra kelenec: Az regi katonac elõbbi embersegekrûl
[p 0051] meg emlekezuen kezdenec erõssen forgodni az
ellenseg kõrûl. Azokis minden felelennelkûl ellenec alnac
es nagy erõssen harczolnac. Azonkõzben az Catilina
valagatot vitezekkel az elsõ harczon forog vala, az el
farattakat segiti vala, es vyakat allat vala az sebesec
helyere, mindenekre gondot visel vala, û magais igen harczol
vala, es gyakran vagia vala az ellenseget, es
egyszers-mind erõs viteznec es io feiedelemnec
tisztet czelekeszu vala. A Petreus mikoron lata, hogy az
Catilina az û remensege kiuõl nagy erõssen
viaskodnec, az kõrniûlette valo zazlo allia nepet az
ellenseg kõzibe boczata es azokat meg szaggatuan, mikorõ
eggyûtis masuttis kezdenenec vizsza allani mind meg
õlete es le vagata. Az vtan mind az ket oldal felõl az
tõbbire rohana. Az Manlius es Fesulanus az elsõ
harczolokkal el esenec. Az Catilinais minek utanna lata, hogy
az û hada, meg veretettet volna, es û maga czak keuesed
magaual maradot volna, meg emlekezuen fû nemzetsegerõl, es
elõbbi meltosagarol az sûrû ellenseg kõzze
futamadec, es ott harczoluan altal verettetec. De az harcz el
vegezõduen akkor lattad volna meg, minemû nagy vakmerõseg
es szûnec batorsaga lõt volna az Catilina hadaban. Mert
az meli hellien kiki mind elteben az harczra meg allot vala,
vgian ottan halala vtannis az û testec fekzic vala, keuesen
egy keuesse az tõbbitõl el tauozuan talaltatanac, kiket
az fû zazlo allia kõzepben meg szaggattac vala, de mind
az altal azokis mindnyaian arczul sebesitettec vala meg: Az
Catilina penig mezsze az õueitûl az ellensegnec
testei kõzõt talaltatec meg, ki még akkoris valamenyere
lelket vehet vala, es az mely kegietlenseg meg eltebennis benne
vala azt abrazattiaban meg tartia vala. Sunma, az egesz
sereg kõzzûl, sem az harczon sem az futasban czac egy
szabados orzagbeli ember sem fogatathatec meg. Annyera egy
arant kedueztec vala mindnyaian az û magoc es ellensegec
eletenec. Mind az altal az Romaiaknac sem lõn õruendetes
auagy vernelkûl valo gyõzedelmec. Mert az kik mennel erõsb
vitezec voltanac auagy az harczon meg [p 0052] halanac, auagy
nagy sebesen maradanac meg. Sokan penig len kik az Taborban
latasnac uagy foztasnac okaert iõttec vala az ellensegnec
testeket forgatuan, nemelliec baratiokat nemelliec gazdaiokat
nemeliec rokonokat talalliac vala meg lõnec ollyakis, kic
ellensegeket esmerec meg. Igy ez egez taborban kilõmb
kilõmb fele, viagasag, banat, siralom es õrõm vala.
