Bárczi Ildikó
ARS COMPILANDI
Le principe de l’encyclopédisme dans la composition
des sermons au Moyen Age tardif
Monsieur le
Président, Mesdames, Messieurs, chers colleges!
Könyvtáraink régi nyomtatványainak katalógusait áttekintve azt
tapasztalhatjuk, hogy mind a művek, mind a kiadások, mind pedig a
példányszámok tekintetében az egyik legterjedelmesebb fejezet a prédikációirodalomé.
(A továbbiakban látni fogjuk, hogy e fejezetbe nemcsak a megszerkesztett
beszédeket tartalmazó gyűjteményeket sorolhatjuk, hanem mindazokat a
segédkönyveket is, amelyeknek anyaga és szerkezete egyaránt újabb
prédikációciklusok szerkesztését szolgálja.)
A
szakbibliográfiák tanúsága szerint azonban az irodalomtörténeti kutatás
érdeklődése nagyon ritkán irányult e metodikai szempontból egységes
szöveganyag egészére. A kutatók
többsége speciális, az anyag egészének természetét tekintve partikuláris
kérdésfeltevésekkel válogat. Az egyszerit, a sajátosat keresi – és
ilyenből bizony elég keveset talál. A hazai szakirodalomban kivételt
jelent Thienemann Tivadar Temesvári Pelbárt német kortársai című
tanulmánya. A Pelbárt és Johannes Gritsch prédikációinak összevetéséből
adódó tanulságot így fogalmazza meg: „címük ugyanaz, tartalmuk ugyanaz,
berendezésük ugyanaz”. És méginkább általánosítva: „Ha összevetjük Gritsch,
Meffreth, Pelbárt egy-egy prédikációját, szemünkbe tűnik az a meglepő
azonosság, a változatlanság, az egész szellemi atmoszféra homogén volta,
melyből ezek a prédikációk származnak..”
Így ha egy-egy
munka sajátosságait kívánjuk megragadni, a folyamatos olvasás és cédulázás
során ezt a feladatot szinte elvégezhetetlennek érezhetjük. A beszédek
témaválasztása elsődlegesen a liturgia által meghatározott, mégis azt
tapasztaljuk, hogy gyakran a felosztások (divisiók, subdivisiók) egyre
gazdagabb tematikai változatosságot eredményeznek. A legfőbb nehézséget az
okozza, hogy a mondatok nagy része idézet, többé vagy kevésbé pontosan
megjelölt locusszal. Az idézett auktoritások köre igen tág: a leggyakrabban
idézett teljes Vulgatán kívül, a teljesség igénye nélkül: a pogány antikvitás
auktorai, a teljes patrisztika, az arab tudomány, a skolasztikus teológia, a
kánonjog, legendák, krónikák etc.
Az eredeti
auktor-helyek visszakeresése a kritikai – és immár az internetes – kiadások
segítségével megkísérelhető, ezen óriási munka eredménye azonban két okból
kétes: számos esetben idézetünk torzult – romlott (?) – szövegűnek
bizonyul; a feltárt eredeti szöveghelyek pedig nemigen visznek közelebb a
vizsgált gyűjtemények gazdagságának megértéséhez. Lássunk néhény példát!
1985-ben jelent
meg Kurt Ruh gondozásában, két kötetben a német középkor ferencrendi
írásbeliségének reprezentatív szöveggyűjteménye (Franziskanisches
Schrifttum im deutschen Mittelalter. Bd. I-II. München 1985.). Egy XIV. századi
Szent Ferencről szóló beszéd a szentek angyali természetét tárgyalja. Az angelus definícióját Damascenusra hivatkozva
hozza: Angelus est (…) substantia
intellectualis incorporea, arbitrio libero Deo ministrans, immortalitatem
suscipiens. A szövegkiadó a jegyzetben közli a hivatkozott helyet: „De fide
orth. l. II, c 3, n. 155 (Migne PG. 94, Sp. 866): Angelus itaque est substantia intelligens, perpetuo motu, necnon
arbitrii libertate praedita, corporis expers, Deo serviens, immortalitatem in
natura Dei munere consecuta. Itt most nem vállalkozhatunk e
definíció-szöveg változásainak nyomon követésére, hanem csak arra hívjuk fel a
figyelmet, hogy milyen folyamatokról árulkodhat az a tény, hogy a mintegy 150
évvel későbbi magyar prédikációszerző, Laskai Osvát Szent Mihály napi
beszédében Damascenus definíciójának a német ferences beszédében szerepelt
változatát használja, ezt magyarázza részletesen, tagonként, nem pedig az
„eredetibbet”. A szöveghagyomány tehát ebben az esetben nem az eredeti
szöveghelyet tartja forrásának, hanem az idézet variánsként épült be az angyali
természetről szóló prédikációs gyakorlatba. Damascenus nevének említése
nem a mai értelemben vett forráshivatkozás, hanem ugyanúgy része a kifejtésnek,
mint maga a definíció, ill. a hozzá fűzött magyarázatok bármely másik
eleme. Ezért nem lenne igazán jelentős felfedezés, ha megtalálnánk a vizsgált
forrásainkban szereplő változattal egyező latin Damascenust.
Konrad Bömlin a
XV. század első felében írott
prédikációjának egyik részletében a keresztség minden bűnt eltörlő
hatalmát bizonyítja. Az ehhez fűzött jegyzet felfejti az eltorzult
Bonaventura-hivatkozás (Bonaventura super
Exodi, sc. librum) genezisét – ti. hogy noha Bonaventura nem írt
Exodus-kommentárt, Sententia-kommentárja megfelelő helyén (lib. IV. dist.
IV. 1. 1.) viszont hozza az Exodus-hely allegorikus magyarázatát. Emellett
pedig idézi még a kiadói jegyzet az egész gondolatmenet forrásakánt Szent Tamás
Summa theologiae-ját: Praeterea
diversorum morborum diversae sunt medicinae: quia, sicut Hieronymus dicit, ’non
sanat oculum, quod sanat calcaneum’. Leleplező megfigyelésre ad
alkalmat a magyarországi alfabétikus teológiai enciklopédia, a Rosarium Laskai
Osvát által szerkesztett IV. kötetének megfogalmazása: diversorum morborum diversae sunt medicinae; sicut dicit Gregorius: quod non sanat oculum, sanat
calcaneum. A szerző nevének cseréje arról látszik tanúskodni, hogy –
függetlenül attól, hogy a mondatot Jeromos vagy Gergely írta-e le valahol, vagy
talán mindketten – e tekintetben kétféle hagyomány létezett, kétféle
attribúció-hagyomány.
A fő kérdés tehát az, hogy hogyan lenne érdemes e kompilált
szövegeket kezelnünk, úgy, hogy szövegkiadásunk anyagkezelése metodikáját
tekintve a kortárs anyaggyűjtést tekintse mintájának. A későközépkori
magyarországi prédikációgyűjteményeket és ezek közvetlen forrásait,
segédkönyveit vizsgálva nyilvánvalóvá vált, hogy a keresés legfontosabb
eszközei az e korban már csaknem minden munkához elkészített TABULÁK, azaz
alfabétikus tárgyszómutatók. A tárgyszóanyagnak, ill. a hozzájuk tartozó,
citátumokban gazdag kifejtéseknek a tanulmányozása egyértelművé teszi,
hogy a bármely különböző helyekről egymás mellé kerülő citátumok
sorának összerendező elve a tárgyszó. S minthogy az egyes kötetek
szövegeit is tabulák használatának segítségével állították össze, ezért – kis
gyakorlattal – a mai olvasónak sem jelent gondot e szövegekhez tabulát
szerkeszteni.
Természetesen a
tabulák tartalma nem lehet gazdagabb magának a gyűjteménynek a
tartalmánál; bizonyos hangsúlyeltolódások, kiemelések, ill. elhagyások azonban
nagyon jellemzőek lehetnek. A többnyire névtelen tabulaszerkesztők
választásain múlhat, hogy a tabula által felmutatott tudásanyag mennyire
sokrétű, vagyis mennyire tekinthető enciklopédikus jellegűnek.
Különösen érdekes
megfigyelésekkel kecsegtet két olyan tárgymutatónak az összehasonlítása,
amelyek egyazon műhöz készültek, vagyis tárgyszóanyaguk különbségeit
csakis a tárgymutatók készítőinek eltérő szándékai magyarázzák.
Minden bizonnyal egymástól teljesen függetlenül dolgozott Antoninus Florentinus
Summa theologicájának két feldolgozója: az ÖNB Cod. Lat. 4130 jelzetű
kéziratos tabula készítője, ill. Johannes Molitor, akinek tabula-kötete
1485-től a Summa theologica kiadásainak állandó kísérője lett. A
kódex explicitjében 1485-ös dátum olvasható. Célszerűnek tűnik
tematikus csoportosításban venni számba elsőként a Johannes Molitornál
szereplő, a kéziratos tabulából azonban hiányzó tárgyszavakat. (A lista
csaknem teljes, csak a tanulságot nem ígérő tárgyszavak és személynevek
maradtak ki.)
Pasztoráció: attritio, cantilena, cibus, clandestinum
matrimonium, consolatio, contemplativus, crapula, cupiditas, decalogus,
dissensio, displicentia, divortium, dolor, extasis, fatuus, felicitas, fletus,
fragilitas, genitale membrum, habitus, incubi et succubi, inquietudo, inspectio
spectaculorum, invocatio daemonum, iocosa dicta, iterare … poenitentiam,
languor, levitas, libido, litigiosus, longanimitas, mansuetudo, morosa
delectatio, nocturna pollutio, novitatum praesumptio, oscula, potentiae
animales, pudicitia, pupillorum et viduarum respectus, rancor, recreatio
corporis, risio, scrupulosa conscientia, sodomia, stupor, subsannatio,
tarditas, taxillorum ludus, tenacitatis 7 differentiae.
Jog: alienare, bulla, citatio, concessum,
contractuum … modi, delictum personae, discretio, dissimulare, exactiones,
gibbosus, homagium, illegitimatio, illicite, immunitas, impositio, infames,
iniustitia, ius gentium, leprosus, laesio, locupletari, manumissio, matricida,
mos, mutilans, pacta, petitio, praegnans mulier, pueri, spurius, substitutio.
Egyházjog:
altar, anathema, claudi, clausura, Clementina, concubinarii sacerdotes,
curatus, exorcista, exitus religionis, gentiles, indignus, iubileus annus,
miracula, pagani, palatium episcopi, peregrini, primates, proprium in
religione, Romana ecclesia, Romipetae, synodus, tributa et census ecclesiae.
Egyházi és
világi statusok: accolitus, actor, apothecarii, aurifices, beginae,
camerarii, cantor, Carmelitae, Carthusienses, cerdones, curatores, diaconus,
discere, domestici, aedificatores, fraticelli, heremita, mendicantes fratres,
mensura falsa, mercatores, meretricium, musici, ornamentorum venditores,
pastores, presbyteri, rustici, scholares, stipendarius, subdiaconus,
tabelliones, teloneus, villani.
Természettudományok:
aer, anthropos, cometa, complexio, constellationes, elementa, aetates hominum,
hermafrodita, indictio, Kalendae, mathematica, metaphysica, microcosmus,
naturalia, numerus, Pythagorica praecepta, physica scientia, planetae, signa
zodiaci, torpor.
Liturgia-magyarázat:
Alleluia, calix, chrisma, genuflexio, halocaustum, Kyrie eleison, Magnificat,
matutinae, offertorium, oleum sacrum, oriens, pallae altaris, rasura
clericorum, salutatio angelica, Sibylla, tonsura prima, veneratio ecclesiarum.
Rétorika:
discutienda, interpretatio, ironeitas, logica, metaphorae, poetarum scientia,
rhetorica, saeculares litterae.
Jelképek:
acies, aquila, basiliscus, bestiae, cardo, claritas, columnae septem, iumenta,
mons, pestis, pondus, praedatoria animarum, radices, torcular, virga, volare.
Helytálló következtetésekre természetesen csakis a két forrásban
közös tárgyszóanyag ismeretében juthatunk. A pasztoráció körébe sorolt
tárgyszavakat persze tovább lehetne osztályozni, úgy tűnik azonban, hogy a
különbségek ellenére ennek a témának valamennyi rétege iránt nagyjából azonos a
tabulakészítők érdeklődése, kivétel talán a Johannes Molitornál
található pszichológiai jellegű tárgyszócsoport: consolatio, dissensio, extasis, fletus, inquietudo, languor, libido,
morosa delectatio, novitatum praesumptio, potentiae animales, recreatio
corporis, scrupulosa conscientia.
A jogot, ill. az
egyházjogot olyan óriási mennyiségű anyag (91 tárgyszó) képviseli mindkét
forrásban, hogy ehhez képest a különbségek jelentéktelennek tűnnek. A csak
a kódexben szereplő tárgyszavak között mindössze nyolc jogi jellegűt
találtam. Talán tulajdoníthatunk valami jelentőséget annak, hogy Johannes
Molitor szívesen hívja fel a figyelmet a szentévi zarándoklatokra (iubileus annus, peregrini, Romana ecclesia,
Romipetae), míg ilyennel a kódexben nem találkozunk.
Az egyházi és
világi státusok tekintetében mindkét tabula igen gazdag. Megállapításainkat
alátámasztandó itt érdemesnek látszik idézni a közös tárgyszavak listáját: abbas, abbatissa, archiepiscopus,
archipresbyter, archidiaconus, architectores, artifices, barbitonsores,
cardinales, carpentarii, clerici, creditor, custos ecclesiae, delegati,
doctores, domini, episcopi, fabri, fenerator, fratres praedicatores,
histrionatus ars, hospitalarii, Iudaei, laici, legati, medici, miles, ministri,
negotiator, nigromantia, notarii, novicii, organizantes, pellifices, pictores,
praelati, primicerius, princeps, procurator, rector, sacerdotes, sartores,
serifices, servus, studentes, subdelegati, vicarii, viduae, virgines, usura,
uxores. A világi foglalkozások szerepeltetésében következetes különbözést
nemigen fedezhetünk fel, a kéziratban nem szerepeltetett mesterségek talán
kolostori környezet szem előtt tartásáról vallanak (actor, camerarii,
meretricium, ornamentorum venditores, teloneus); néhány esetben csak a tárgyszó
különbözik, a tartalom nem, pl. aedificatores
= architectores. Különböző
érdeklődésről tanúskodnak viszont a Johannes Molitor által nagy
számban szerepeltetett laikus- és szerzetesmozgalmakra vonatkozó tárgyszavak: beginae, Carmelitae, Carthusienses,
fraticelli, mendicantes fratres.
A
természettudományokra és a liturgiára vonatkozó tárgyszavak feldolgozása
elsősorban alaposságában különbözik. A liturgiát magyarázó részekre a
kézirat általában az alapvetőbb, a prédikációkban is használatos ismeretek
esetében utal; közös tárgyszavak: absolutio,
adventus, agnus paschalis, annuntiatio, aquae sanctae, celebratio, cultus, dies
dominica, festa, horae canonicae, missa, oblatio, pallium episcoporum, Pater
noster, Symbolum fidei, velum virginum. A kéziratban nem szerepel olyan
liturgikus tárgyszó, amely Johannes Molitornál ne fordulna elő.
Rétorikával
kapcsolatos tárgyszó a kéziratban mindössze kettő szerepel, ezek
Molitornál is: aenigma, memoria.
A jelképként
felhasználható tárgyszavak iránt a kéziratos tabula összeállítója legalább
akkora érdeklődést tanúsít, mint Molitor, annak ellenére, hogy
tárgyszavaik nem fedik egymást teljes egészében. A kézirat önállóan jelképként
kiemelt tárgyszavai: digestiones,
plenitudo, protegit, refrenare, rota, serpens, sigillum. A felhasználás
lehetőségeinek szem előtt tartása tekintetében ezekkel rokon a
számnevek szerepeltetésének gyakorlata; a következő számneves
kifejezéseket csak a kézirat hozza: quattuor
rationes, quinque sensus, septem peccata, tria …, triplex …(itt több
lehetőséget sorol fel). Korábbi tapasztalataink igazolták, hogy az egyes
jelképek és számnevek alapján történő divisio-szerkesztés ritka a
prédikációk kompilálásakor, minthogy ennél nagyobb egységekben történik a
szövegrészletek átvétele. Másfelől az egyes számnevek között különbség van
abban a tekintetben, hogy felhasználási lehetőségeik mennyire gazdagok és
közismertek: az öt, a hét, de különösen a három szerepeltetése alapfokú
ismeretek hiányának feltételezéséről árulkodik.
Mindezek alapján a
két tabulaszerkesztő szándékai a következőképpen rajzolódnak ki:
Johannes Molitor
pszichológiai jellegű tárgyszavaival és a legkülönfélébb foglalkozási
ágakra, életmódokra történő figyelemfelkeltéssel a széleskörű
pasztoráció céljait szolgálja. Tudományos érdeklődése: rétorikai, orvosi,
asztrológiai stb. tárgyszavai a hittani tanítástól függetlenedő reális
ismeretszerzés számára is utat nyithatnak a műhöz. Valamennyi erényének
megállapításához persze arra lenne szükség, hogy modern eszközökkel, esetleg
számítógéppel elkészítsük Antoninus Florentinus művének lehető
legteljesebb tárgymutatóját; az ezzel való összehasonlítás világíthatna rá a
Johannes Molitor által esetleg elhanyagolt területekre is.
A kódex
összeállítója tárgyszó-megállapításaiban kezdetlegesebbnek, gyakorlatlanabbnak
tűnik: számos olyan tárgyszót használ, amelyek nem fedik fel
kellőképpen a hivatkozott szöveghely témáját. Pl. pugnare tárgyszavának anyagát Molitornál clericus és bellum alatt
találjuk; ugyanígy: protegit scutum helyett,
prima tonsura tonsura prima helyett, quadraginta ieiunium helyett stb. Úgy
látszik, hogy a kolostori prédikálás szempontjai igen fontosak számára: a
világá foglalkozások között differenciál, a kolostorban elő nem
fordulókkal nem foglalkozik. A mélyebb, öncélúbb tudományos ismeretek nem
érdeklik. Számos esetben felhívja viszont a figyelmet a kolostori képzésben
felhasználható részletekre: alapfokú ismeretekre, mint pl. a számnevek
alkalmazhatósága, az alapfokú liturgikus magyaráztokra s a természettudományos ismeretek
morális-allegorikus felhasználhatóságára. Ezt erősítheti a jogi tudásanyag
vélhetőleg teljes, de mindenképpen igen gazdag kiaknázása, s talán a
bizonyos, idegennek érzett vallási ismeretek elhallgatása is (ld. beginae, fraticelli stb. hiánya). Iskolaközpontú
szándékról tanúskodik néhány, eddig nem említett (mert besorolhatatlan)
tárgyszava is, pl.: erudiri indiget homo
a senibus et expertis; ez a tárgyszó egy igen rövid részletre utal a prudentia kifejtésében, s a
tárgymutatóban idézett mondathoz összesen még kettő tartozik ebben a
témában. Historia saepe scribitur falsa tárgyszó
hivatkozott helyén a következő olvasható Doctrinae gentilium philosophorum vel poetarum non prosunt ad salutem fejezetcím
alatt: Ita Virgilius Platonem aliqualiter
sequens mentitus est omne vitium a corpore originaliter pullulare, originale
peccatum non credens, ubi ait: Igneus est illis vigor, et caelestis origo.
Seminibus quantum non noxia corpora tardant. Terrenique hebetant artus
moribundaque membra. Saepe falsa scribunt isti historici vel morales favore,
odio vel amore. Hinc Hiero. fatetur philosophos expresse mentitos, ubi
scripserunt Socratem semper eundem vultum habuisse … Mindebből a
tárgyszó nem a tudásanyag valamely részletét ragadja meg, hanem egy műfaj,
egy auktor világnézeti veszedelmét.
Ősnyomtatványos forrásaink anyagkezelésének tanulságait fel
szeretnénk használni a közeljövőben anyanyelvű kéziratos
prédikációgyűjteményünk, az Érdy-kódex internetes szövegkiadásának
elkészítésekor. A hasonmás, a betűhű átirat és a mai helyesírású
szöveg közlése mellett a következő feladatkat tűztük magunk elé:
-
Teljes szövegével közöljük a Karthauzi
Névtelen valamennyi felkutatható ősnyomtatványos forrását. Ez kiindulásul
szolgálhat elsősorban Temesvári Pelbárt életművének kiadásához is.
-
Magyar-latin tárgyszóindexet készítünk,
melynek segítségével párhuzamos szöveghelyeket, citátum-sorokat keresünk és
közlünk, elsősorban a kortárs európai prédikációirodalomból, de kutatjuk e
tudásanyag továbbélését is, természetesen a teljesség igénye nélkül.
-
Kísérletet teszünk a citátumok diakrón
vizsgálatára; az idézett auktorokról lexikont és bibliográfiát készítünk,
különös tekintettel középkori recepciójukra.
Reményeink szerint e munka eredményeképpen olyan középkori
enciklopédiát kapunk, amely egyrészt szinte elvárást támaszt a bővítésre,
az organikus rendszer kiteljesítésére, másrészt gazdagon felhasználható más
területeken is.
Je vous remercie de votre attention.