Szentpéteri Márton:
Informatika és eszmetörténet
(Táv)szeminárium
2000-2001-es tanév
II. szemeszter
ELTE BTK Bölcsészeti
Informatika Önálló Program
ZC-I08
Az első kérdés, amelyre válaszolni kell:
Hogyan beszélhetünk korai újkori informatikáról?
alsted@freemail.hu, cc: disanpietro@yahoo.com
Terjedelem: max. 1 flekk
A tudományos, vallásos, művészi és politikai eszmék is információ formájában terjednek, befogadásuk, rögzítésük (és rendszerezésük), ill. továbbvitelük eszközei (a könyvek, könyvtárak, stb.), azaz az eszme- ill. információáramlás mindenkori hordozói nagymértékben meghatározzák a befogadás, a rögzítés és a továbbadás mikéntjét. Forma és tartalom sohasem szétválasztható, történeti változásuk együttes és kölcsönös folyamat. Az eszmetörténet (intellectual history) informatikatörténet nélkül tehát nem lehet elég alapos. Ugyanakkor adekvát informatikatörténet eszmetörténeti megfontolások nélkül szintén nem művelhető eredményesen. Az elmúlt szemeszterekben a ma zajló informatikai forradalom szempontjából releváns történeti korszaknak első sorban a kora újkort tekintettük, így is a 16. század második, s a 17. század első felét. A kora újkori információrobbaná st lényegében a könyvnyomtatás kulturális hatásainak széleskörűvé válásával értelmeztük, s ez a továbbiakban is így marad. Érdeklődésünk középpontjába n tehát az egyetemes rendszerezési módszerek, kísérletek (enciklopédiák, közhelygyűjtemények, könyvtárak, könyvtárkatalógusok, etc.) állnak; a felgyülemlett információk feldolgozásának, tárolásának eszközei tehát.
A szemináriumon tehát kora
újkori informatikáról lesz szó, ellentétben a közkeletű felfogással,
amelyik informatika alatt lényegében 20. századi történeti képződményt
ért; a számítástechnika történetét. Természetesen nem problémamentes ez a
különbségtétel, hiszen a kora újkori értelmiség vajmi kevéssé értette volna a
mi informatika-fogalmunkat, s a hozzákapcsolódó jelentéseket. Szenci Molnár
Albert szótára 1604-es kiadásában például ekképp definiálja az
'informatio'-kifejezést: megtanítás,
oktatás, formálás. (Kis könnyedséggel akár azt is mondhatnánk, bölcsészeti
informatika előbb volt, mint informatika!) Szemináriumunk tárgya tehát
elsőlátásra eszmetörténeti anakronizmus, utólagos konstrukció. Ennek
tudatában azonban bátran kereshetjük a múltbeli analógiákat a jelen kérdéseinek
értelmezéséhez és viszont.
Az óra tematikája a következő sematikus ábra szerint tagolódh
at:
Az idő- és térbeli eszmeforgalom " (transmission of
ideas) sematikus ábrája: 1. olvasás,
befogadás, megismerés, etc. [a fájl itt megsérült] 2. rögzítés és
rendszerezés [a fájl itt megsérült] 3. újabb olvasók,
értelmezők és megismerők [a fájl itt megsérült] |
Témák a születő disciplina komponensei szerint:
1. A nyelvszemlélet története. Nyelv és gondolkodás viszonyának
kérdése.
2. Az ismeretelmélet története, a gondolkodás mikéntjével
kapcsolatos teóriák története (ratio, intellectus, memoria, mens, anima, sensus,
cognitio etc.)
3. Szemiotikatörténet.
4. Az értelmezés és a megértés művészetének története
(különös tekintettel a bibliai herméneutikára).
5. A nyomtatás, a könyv, a könyvtár és az olvasás története.<
/o:p>
6. Információtörténelem (information history).
p>A legalapvetőbb kérdés minden téma kidolgozása esetén a
következő: miként hasznosíthatóak
mindezek a történeti informatika kidolgozása során?
A távszeminárium" menete:
1. Bejelentkezés emilcímeimen (alsted@freemail.hu,
cc: disanpietro@yahoo.com).
2. Havi egy-két kérdést küldök körlevélben mindazoknak, akik
feliratkoztak. Az első kérdés március elején várható, az utolsó május
végén, június elején. Az órai munka" lényegében a kérdésekre írott egy-két
oldalas esszéválaszok megírásában merül ki, a szeminárium teljesítéséhez
legalább a kérdések felére válaszolni kell majd. Ezen felül a megadott
témakörökben, ill. azokhoz hasonló, önállóan felvetett témákban írott min. két,
max. öt kisflekkes (1500 leütés +- 90 leütés) esszék elkészítését várom, legkésőbb
május utolsó napjaiban.
Az első kérdés, amir válaszolni kell:
Hogyan beszélhetünk korai újkori informatikáról?
Terjedelem: max. 1 flekk
Bp., 2001. április 6.
Szentpéteri Márton