Túl a szövegen?

04. A világháló, vagyis az internet alapvetően hypertext logikájú. Kezdetben elsősorban szövegek alkották. Az első böngészők (mint például a Lynx) DOS-szabású, fekete képernyőn fehér ASCII-betűs felhasználói felületet nyújtottak. Rövid, alig tízesztendős történelme során a web azonban már nem a könyv, hanem sokkal inkább a képes magazinok, majd a televízió és a videokamera analógiájára fejlődött tovább. A csatolódó vizuális és hangobjektumokkal feldúsított hiperszöveget inkább már hipermédiának szokás nevezni.

05. A hatvanas években nem csak az informatikusok találták ki maguknak a hiperszöveget. Az akkoriban éppen félelmetes iparággá fejlődő irodalomelméletet is foglalkoztatni kezdte a nem lineáris szövegek problematikája. A Finnegan’s Wake vagy mondjuk a Pale Fire ugyanis nyilvánvalóan merőben új befogadói stratégiák kifejlesztését követelték meg az olvasóktól és az irodalomtörténészektől. A posztstrukturalista iskolák szinte mindegyike a hypertexthez hasonló képződményekben látta az ideális szöveget, illetve valamiképpen a háló, a hálózat metaforáját kezdték használni az irodalmi szövegek működésének, létmódjának leírásakor. <07>

06. A hiperszöveg logikájú narratívákhoz egy sor ideologikus töltetet hordozó pozitív értékítélet kapcsolódott. A belékódolt kapcsolódási pontok révén a hypertext polifónikus és „nyitott”, felszabadítja a jelentést, és így a választás és a jelentésteremtés örömét kínálja az olvasónak. Demokratikus, mivel nem hierarchikus: nincs kötött eleje, vége, nincs középpontja, nincs előírt végigjárási útvonala. Demokratikus azért is, mivel lebontja a szerző és a befogadó közötti korlátot, az olvasót bevonja az alkotás folyamatába és teret nyit a valódi, élvezetes interaktivitás számára. <16>

07. Érdemes megjegyeznünk, hogy nem folyamatosan olvasandó művek már jóval a posztmodern irodalmi divatja előtt is keletkeztek. Utalhatnánk a kockadobás véletlene alapján olvasandó ősi divinatórikus szövegekre, a Tórát desiffírozó gemmatrikus szövegolvasási hagyományra, a kora újkori kombinatorikus versíró algoritmusokra, a sokszorosan keretes nagy keleti elbeszélés-gyűjteményekre vagy az olyan játékos narrációval dolgozó regényekre, mint például Laurence Sterne Tristram Shandyje. <19>

08. Ha visszatérünk a hiperszöveg eredeti, nelsoni meghatározásához, észrevehetjük, hogy a definíciónak megfelelő szövegtípusok már jóval a digitalizálás és a képernyő kora előtt is léteztek. Sőt, ha jól meggondoljuk, alig létezik olyan szövegépítmény, amely merőben szekvencionális lenne és ne tartalmazna semmilyen (jelölt vagy jelöletlen) utalást saját szerkezetének különböző elemeire, szövegrészekre, vagy önmagán kívüli, egyéb szövegekre. Bizonyos, igen tisztességes múltra visszatekintő műfajok lényegüket tekintve más szövegekhez kapcsolódva léteznek. Ilyen például a kommentár, a magyarázat, a kivonat, a recenzió – általában az elemző jellegű írásművek, ilyenek a lexikon és az enciklopédia jellegű kézikönyvek, a florilégiumok, a szöveggyűjtemények stb. <13>

09. A szövegek közötti kapcsolódások, linkek jelzésére már a kézzel írott és a nyomtatott könyv is számos szellemes technikai megoldást kínált. Az írófelületet megosztó, egyetlen pillantással áttekinthető (szinoptikus) megoldások: a macskakörömmel vagy más módon jelölt egyenes idézések, a sorok közé írott glosszák, margójegyzetek, párhuzamos szedés (oszlopokban, karéjosan vagy szembenéző lapokon) és az indexszámokkal kapcsolt lábjegyzetek. A kifelé, távollevő szövegre mutató linkek elhelyezésére pedig kifinomult, egyezményes jeleket, rövidítéseket alkalmazó bibliográfiai hivatkozási apparátus fejlődött ki. <20>

10. A hiperszövegről szóló alapszintű ismertetők általában nem mulasztják el felhívni rá a figyelmet, hogy ideális hypertextnek tekinthetjük a Bibliát. Az Ó- és az Újszövetség különböző időpontokban született, egymással bonyolult vonatkozási pontokkal összefűződő szövegek gyűjteménye – az egyes könyvek, fejezetek szinte az összes lehetséges szövegközi kapcsolódás lehetőségét megvalósítják. A mű több évezredes hagyományozódásának története egyben azt is jól szemlélteti, hogy a szöveg folyamatos gondozása és a közzététel technológiájának szüntelen fejlődése miként erősítette fel és tette egyre láthatóbbá a hypertextes jellegzetességeket. <17>

11. Az antikvitás papirusztekercse a lehető legtávolabb állt a hiperszöveg jellegzetességeitől. A tekercs többnyire egyetlen művet tartalmaz. Folyamatos, tagolás nélküli scripta continuája azt jelzi, hogy az írás önmagában még nem állja meg a helyét. A használó úgy szólaltatja meg, mint énekes a kottát, a hangos felolvasásban nyilvánul meg a szöveg értelme. Az olvasás többnyire ünnepélyes, társas esemény: emberi társaságban történik, nem a szöveg és olvasó közötti meghitt együttlétben. A Biblia kézirata legkorábbi formájában nem egyetlen könyv volt (a cím maga is többes számú), hanem egy nagy halom papirusztekercs. Mint mű nem rendelkezett markáns körvonalakkal, pontos kiterjedését csak külön dokumentumból, kánoni jegyzékekből lehetett megállapítani.

12. Az ókeresztény kor kódexe jelentős változást hozott. A négyszögletes, lehatárolt írófelület a simán gördülő, folyamatos tekerccsel szemben szigorú egységekre, szekvenciákba tagolta a szöveget. Befogadóképessége jóval felülmúlta a tekercsét, egy-egy vaskos fóliáns képes volt magába fogadni a kánoni könyvek összességét. A korábbinál sokkal szigorúbb szöveggondozást igényelt. Meg kellett állapítani a könyvek pontos sorrendjét, meg kellett szerezni a legpontosabb szöveget, hiszen későbbi csereberére már alig volt lehetőség. A nedves klímán rendkívül romlékony papirusszal ellentétben a pergamenkódex hihetetlenül tartós, időtálló tárgy. Hosszú léte során új és új szövegrétegek rakódtak rá – akár úgy, hogy az érdektelenné vált szöveget lecsiszolták róla, akár úgy, hogy a sorok közé, a lapszélekre, újonnan hozzákötött levelekre kiegészítéseket, javításokat, magyarázatokat fűztek. <21>

13. A középkor praktikus szemlélete a hozzáférhető írásos hagyományból elsősorban a hasznosítható adatokat, információkat igyekezett megőrizni. A kor írástudó értelmisége kevés érzékenységet mutatott a szerzői autoritás és a szövegek integritásának megőrzése iránt. Kedvelték a kivonatokat, a lexikonszerű összefoglalásokat. Jellegzetes kódex-műfajok a különböző művekből tematikusan összeszedegetett, kimazsolázgatott kompilációk, florilégiumok, omniáriumok. Ezek a változatos forráshelyekről összegyűjtögetett szövegdarabkák egy meglepő szemléleti állandóságot mutató hierarchikus szövegépítmény építőköveivé váltak. A középkori textuális univerzum középpontjában természetesen a szentírási szövegek álltak. <09>

14. Gyakorlatias szempontokból a Biblia szövegét igyekeztek standardizálni. A liturgiában és az egyházi használatban ezért szinte kizárólag a Szent Jeromos-féle latin Vulgata számított hivatalosnak. A XIII. század elején egy párizsi teológiaprofesszor, Sephen Langton fejezetekre osztotta az egyes bibliai könyveket. Aránylag későn, már a könyvnyomtatás korában került sor arra az újításra, hogy a szöveget egységesen további alapegységekre, versiculusokra bontsák. Az első számozott versekre bontott teljes Szentírás 1528-ban jelent meg a luccai Sanctes Pagninus kiadásában. Az egész keresztény világban a mai napig is használatos felosztás Robert Estienne francia nyomdász műve, aki ezt a munkát – fia beszámolója szerint – 1545-ben Párizsból Lyonba utaztában, többnyire lóháton ülve végezte el. <17>

15. Cseppet sem véletlen, hogy az egyik legelső hypertextes formátumba áttett klasszikus szöveg éppen a Biblia volt. Mára a világhálón közel száz nyelven, számtalan verzióban megtalálhatjuk a Szentírást. A Bible (angol) szót keresőkérdésként elküldve a Google a mai napon 11 400 000 találatot regisztrál. Az internet magyar szegmensében a Biblia 21 000-szer fordul elő. Világszerte az elsősorban a Biblia szövegét szolgáltató szerverek (html, pdf, doc, wap és audio fájlok) száma meghaladja a hatszázat. Létezik www.biblia.com, www.bible.net, www.bibleonthenet.com domain-név – és minden elképzelhető hasonló. Ismeretem szerint a jelenleg a legtöbb változatot (köztük a Nestle görög szöveget és a Vulgatát) egymás mellé sorakoztató magyar Biblia honlap a biblia.hit.hu címen található. <04>

16. Valóban jól használható, tudományos igényeket is kielégítő, valódi hypertext Bibliát azonban nem igazán találunk online formátumban. Az ilyeneket többnyire komoly összegekért CD lemezen kell megvásárolnunk. A Folio Views 4.20 verziószámú Biblia CD-je például hét magyar nyelvű fordítást, egy angol, egy német, egy francia, egy görög (Septuaginta), egy latin (Vulgata) és egy héber szövegváltozatot tartalmaz. Az egyes verseket párhuzamos utalók és belső konkordancia köti össze. Kiegészíti mindezt négy népszerű kommentár és három teljes magyar nyelvű bibliai lexikon. <03>

17. Az irodalomhoz visszatérve meglepetten vesszük észre, hogy a kortárs szerzők meglehetősen mérsékelt érdeklődést tanúsítanak azok iránt a lehetőségek iránt, amelyeket a hiperszöveg és az internet nyújtanak. A hetvenes–nyolcvanas évek posztmodern irodalma a hagyományos papírkönyv kínálta kereteken belül szellemes újításokkal sietett a kreatív olvasás kalandjára vállalkozó olvasók segítségére. Láttunk szótár formájában írott regényeket, összekeverhető lapokra nyomtatott, dobozban forgalmazott szövegeket. Láttunk főszöveget lábjegyzet ikerszöveggel társító két könyvjelzős könyvet, áldokumentum köteteket, képregény-irodalmat és még sok minden mást. <08>

18. A világháló digitális könyvtáraiban kutatgatva többnyire lejárt szerzői jogú klasszikusokat találunk és exhibicionista, önjelölt szerzők irodalmi szövegeit. Az értékes irodalom hasznosíthatóságának lehetséges útja a képernyőn való olvasás, ami idővel a megvakuláshoz vezethet, vagy pedig a letöltés és a nyomtatás, ami viszont terjedelmesebb művek esetén jóval drágább, mintha boltban vennénk meg a könyvet. Képernyőre írt, hiperszöveg logikával felépített művet nagyon keveset találhatunk, bár léteznek már hypertextes irodalomra specializálódott online kiadók is. <07>

19. A talán legismertebb hiperszöveg-kiadó, az Eastgate kifejlesztett egy hypertext előállítására alkalmas szövegszerkesztőt, a Storyspace-t. A Storyspace, ahogyan a komolyabb html-szerkesztők is, a bonyolult módon összekapcsolható szövegdarabkákat kétdimenziós térképen („sitemap”) segít áttekinteni. Egy ilyen vázlaton a sok kisebb fájlból felépülő fődokumentum madártávlatból nézett konyhakertre emlékeztet, amelyben az egyes ágyásokat (szövegeket) a linkek bonyolult ösvényhálózata köti össze. Készíthetünk világos hierarchiába tagolt rendszert, de kaotikusat, labirintusszerűt is. <00>

20. Az általam ismert hiperszöveges irodalmi művek legtöbbje egy sok teremből álló múzeumra hasonlít, ahol a termekben többnyire két-három továbbvezető ajtót találunk. Választhatok: jobbra, balra vagy előre. A kiállítást persze előbb-utóbb úgyis végigjárom. Egy másik gyakori modell a szerepjáték: elindul a főhős az erdőben, találkozik egy emberrel. Mit csináljon: 1. megszólítsa?, 2. megtámadja?, 3. menjen tovább? Ha megszólítja: 1. köszönjön udvariasan?, 2. kiabáljon rá?, 3. kérdezze meg az utat? stb.

21. Fantáziánk némi megerőltetésével el tudunk képzelni ma még nem létező, bonyolultabb ineraktivitást lehetővé tevő hiperszöveges szerkezeteket is. Elképzelhetünk olyan regényt, amely minden egyes lekérdezés során módosulna egy kevéssé – így gyakorlatilag nem létezne belőle két tökéletesen azonos példány. Elképzelhetünk olyan digitális könyveket, amelyben a szöveg véglegesítése előtt különböző szűrőket állíthatunk be. Kérhetnénk terjedelmesebb vagy rövidített változatot, beállíthatnánk az elbeszélés stílusát, például letiltva a durva szavakat, az illetlen jeleneteket. Kérhetnénk szerelmi szálat (a kiválasztott hősnővel), előírhatnánk a tragikus véget vagy a happy endet. Egy ilyen módon felépülő regényhez gyakorlatilag minden mondatot, minden részletet sok-sok verzióban kellene megírni, s e hihetetlen mennyiségű munkát valószínűleg csak automatizálással, szöveggeneráló szoftverek segítségével lehetne elvégezni. <03>

22. Vajon mi lesz az irodalom sorsa az előttünk álló digitális korban? Az írott szöveget felváltja a multimédia és az irodalom végleg egyesül a vizuális művészetekkel? Kialakulnak új, a technológiai lehetőségeket kiaknázó szövegalkotási, narrációs eljárások, vagy ragaszkodni fogunk az írás évezredes hagyománnyal rendelkező formáihoz? <00>