Felhívjuk a döntéshozók – és különösen az érintett szaktárcák vezetőinek – figyelmét a szöveges, a hangzó és a vizuális nemzeti kulturális örökség digitalizálásának jelentőségére, mikéntjére, a feladatok sorrendjére, a folyamat nehézségeire, az ezen örökség eleve digitálisan keletkező részének megőrzéséhez szükséges teendőkre, valamint a szükséges jogszabályi környezet kialakítására.
1. A nemzeti kulturális örökség digitalizálása alapvető fontosságú társadalmi érdek, és megkerülhetetlen állami feladat,
mert az információs társadalom mennyiségileg és minőségileg több és gyorsabban megszerezhető információt igényel, ennek kiszolgálása – a kulturális és tudományos stratégiai megfontolásokat állandóan szem előtt tartva – elsőrendű feladat, és azért, mert az információhoz való hozzáférés biztosításának egyik legjobb módja a digitalizálás és a digitalizált tartalom szolgáltatása.
mert a nemzeti kulturális örökség nem egyszerűen a magyar nyelvű és a magyarországi kulturális örökség. Magyar kulturális örökségként való fennmaradása, ilyenként való – több nyelvű használói felületen való – bemutatása tovább hagyományozása magyarországi és nemzetközi szinten kulturális és tudományos stratégiai érdek. Számos nemzet tartja magáénak ezt az örökséget, így mi is. A közös kulturális örökségért államok és a népek versengenek.
mert a kulturális örökségünk olyan nyelvekhez kötődik, mint latin, magyar, a Kárpát-medence népeinek nyelvei, amelyek veszélyeztetett helyzetbe kerültek az új információs technológia megjelenésével.
mert a felnövő generációk hiába rendelkeznek a legfejlettebb eszközökkel, az értékes tartalom szűkös volta alig teszi lehetővé a nemzeti kulturális örökséggel való tényleges találkozást.
2. A nemzeti kultúra legfontosabb őrzőhelyei a közgyűjtemények: intézményi rendszerük fenntartása, fejlesztése, az új feladat elvégzésére alkalmassá tétele nemzeti és állami érdek.
A közgyűjteményekben felhalmozott tudás a nemzeti identitástudat és a modern ismeretek legfontosabb alapja, ezek az intézmények az információk – legszélesebb körű hozzáférést biztosító – jelentős gyűjtő-, feldolgozó-, tároló-, termelő- és elosztóhelyei. A történelem tapasztalata: csak a közgyűjteményekben őrzött anyag vészelte át történelmünk nehéz korszakait.
3. A digitalizálási tevékenység országos összehangolása és nyilvántartása elengedhetetlen a költségek kímélése, a munka hatékonyságának növelése, a digitalizálás minőségének biztosítása és a felhasználó tájékoztatása szempontjából.
A szakmai koordináció – a nyilvántartási, feltárási, archiválási, állományvédelmi munkák, a szabványok követése – a nemzeti intézmények, a tartalmi ellenőrzés a tudományos intézményi rendszer tagjainak a feladata. A digitalizálás technológiai végrehajtása az ipari szereplők feladata – ezt a fajta kooperációt kell a Nemzeti Digitális Adattár keretrendszerén belül megvalósítani.
4. A felhalmozott kulturális javak digitalizálási tevékenységét a közgyűjteményi ágazati prioritásoknak megfelelő módon és ütemben kell elvégezni.
A tartalom digitalizálás során a szerzői jogi szempontok mellett az állományvédelmi szempontokat kell elsődlegesen figyelembe venni, ennek alapján a legkutatottabb, legveszélyeztetettebb állapotú, legértékesebb, legnagyobb érdeklődésre számot tartó állományokat kell digitalizálni és hozzáférhetővé tenni.
A nemzeti kulturális közvagyon digitalizálásának sorrendbeli általános szempontjai: 1. a gyűjtemények nyilvántartási adatai (katalógusok, lelőhelyjegyzékek), 2. a központi, országos (hungarika) nyilvántartások, 3. szakirodalmi/bibliográfiai adatbázisok, filmográfia, diszkográfia, metaadat-bázisok, 4. tartalmi feltárás keretében a saját állományrészek teljes terjedelmű, megfelelő minőségű digitalizálása.
A tudományos intézmények feladata – a közgyűjtemények digitalizálási tevékenységével együttműködve – a szakterületi rendszerek, tematikus adatbázisok, hálózati kritikai kiadások felállítása és üzemeltetése.
5. A digitális formában keletkező kulturális és tudományos értékek feltárása, összegyűjtése, nyilvántartása és hosszú távú megőrzése
ugyancsak a közgyűjteményi intézményi rendszer tagjainak a feladata. Szolgáltatásuk feltételeit a létrehozásukban közreműködők határozzák meg.
6. A kulturális és tudományos alkotó tevékenységet és a közgyűjtemények munkáját a megfelelő jogszabályi környezet kialakításával kell támogatni.
E célból szükséges, hogy az alábbi követelményeknek kikényszeríthető, érvényesíthető jogszabályi háttere legyen:
Kötelespéldány. A nyilvánosságra hozott digitális vagy digitalizált tartalmat a készítők –legalább – megőrzési célból, kötelezően szolgáltassák be az erre kijelölt közgyűjteményekbe. A nyilvános szolgáltatás feltételeit is jogszabályban kell rögzíteni.
A nem közpénzen létrehozott, és digitálisan nem hozzáférhető kulturális és tudományos érték digitális változatát az önkéntes letét jogintézményének bevezetésével helyezhesse el a tulajdonos az arra kijelölt közgyűjteményben.
Ne kaphasson közpénzt, aki a nem digitális – kéziratok, digitális kép- és hangállomány stb. – kulturális és tudományos érték digitális másolatát nem helyezi el az arra kijelölt közgyűjteményben.
A közgyűjteményekben állami tulajdonként őrzött dokumentumok digitalizálása során a közgyűjtemény nem köthet olyan szerződést, amely az állami tulajdonnak – vagy az ahhoz kötődő jognak – a magánosítását jelentheti.
A piaci forgalomba kerülő értéknövelt digitális tartalomszolgáltatásért a közgyűjteményeket ellenérték illethesse meg. Ehhez a szerzői jogról szóló törvény megfelelő módosítása, illetve további jogszabályok módosítása szükséges.
A közpénzen létrehozott tartalom szolgáltatására a közgyűjtemény ne köthessen egy harmadik felet kizáró szerződést. Az értéknövelt szolgáltatások ellenértékét pedig a szolgáltatás fenntartására és fejlesztésére fordítsák.
Finanszírozás. A jelenleg utófinanszírozással vagy az esetleges, bürokratikusan lassú pályázati úton támogatott digitalizálási tevékenységet kiszámítható alapokra kell helyezni. Az állami támogatásokból csak azok az intézmények részesüljenek, amelyek tényleges munkát végeznek, továbbá az országos együttműködésben és nyilvántartásokban kötelezettségeiknek eleget tesznek.
Budapest, 2004. június 1.
Aláírók:
Bereczky Lóránd, Gecsényi Lajos, Gyürei Vera, Monok István, Fejős Zoltán, Kovács Tibor
Szakértőként:
György Péter, Tószegi Zsuzsanna, Dippold Péter, Fehér Miklós, Horváth Iván, Papp Gábor, Varga János, Szabó László, Szakadát István, Halácsy Péter
