Kedves Iván!
Ami az írásodat
illeti, azt nagyon érdekesnek tartom, mivel egy régóta folyó vitához szól hozzá
új szempontból. Ez a vita az ún. szabad jószágok (vagy közjavak) természetéről,
ezek hasznosságáról, illetve a hatékonyságra gyakorolt pozitív és negatív
hatásairól folyik. Állandóan felmerülő kérdés, hogy mely javak és milyen
mértékig tartozzanak ebbe a körbe, szűkebb vagy tágabb körű alkalmazásuk
növeli-e a társadalom jólétét. A választások, melyek sokakat érintenek,
értékítéleteken alapulnak, ezért a polémia gyorsan kikerülhet a politikai
küzdőtérre is.
Megjegyzésem a 3.2 ponthoz kapcsolódik. A példa a
közpénzből emelt szobor díjazás ellenében való megnézéséről nem biztos, hogy
analóg az elgondolásoddal. Ahogy az gyakorta előfordul, közpénzből fenntartott
intézmények is szednek díjat a használóktól. Így a múzeumi belépő nem ingyenes,
könyvtárban, levéltárban is kér(het)nek díjat a szolgáltatásért. Vannak ugyanis
költségek, amelyek a hozzáférés biztosításával kapcsolatban merülnek fel, és
ezeket nem – mint amiről írsz – a hozzáférés jogáért számítják fel.
A 4.3 pontban említett nagy
ellátórendszerekhez való hasonlítás nem egészen pontos. Az iskolához, a
nyugdíjhoz, az egészségügyi ellátáshoz csak szigorúan szabályozott módon lehet
hozzájutni és ezek használata csak korlátozottan függ az egyén belátásától,
mivel jogosultnak kell lenni az igénybevételhez. Ezért a te ötleted a legtöbb
létező közjó használatának szabályaitól lényeges módon eltérne, hiszen a
felhasználásnak nem lenne korlátja, feltétele. Ez a szabadság az új elem, mivel
az erőforrások szűkössége nem válik korláttá ebben az esetben.
Potyautasként (free rider: ez
létező közgazdasági kategória) szívesen élvezném annak a mozgalomnak az
eredményeit, amely a régi tudományos publikációk szabad hozzáférését kívánja
elérni.
Szevasz: