Szűts Zoltán

A hypertext

**************************************************

XVI. ANATOMISCHE THEATER – KORLÁTOZOTT SZÁMÚ VÁLASZ

Ahogy már a bevezetőmben szóltam róla, az irodalomhoz hasonlóan, a társművészeteknek: főleg a képzőművészetnek és filmművészetnek, és annak egy mind fontosabb részének; az interaktív klipművészetnek is megvan a maga digitális változata, a hypermedia, azzal a különbséggel, hogy itt a linkek kiindulási és megérkezi pontja a képeken, vagy esetleg klipekben van.

Megfigyelhető egy bizonyos tendencia a hypermédiában, mely szerint ezek a művek mindinkább játszhatók, játékszerűek, a klipek mindinkább interaktívak, s bár korlátozott számú válasz(tás)t adnak, mégis igen nagy szabadságot biztosítanak a néző-játszó számára, aki azonban nem képes annyira megközelíteni a szerzőt, mint azt az olvasó az irodalomban teszi. (Másrészt a játékok kísérlik meg magukat mind nagyobb tartalommal megtölteni.)

A technikai feltételek miatt be kell látnunk, hogy ha a szövegnél már ismertetett szabadsági fokokat a hypermediára alkalmazzuk, kiderül, hogy az sokkal szigorúbb, és kisebb beleszólást engedélyez, hisz újabb képek vagy klipek csatolása az eredetihez már több időt és energiát vesz igénybe, ez már inkább feladat mint alkotói folyamat, bár a hypermedia kétségkívül nagyobb befogadóközönséget vonz, hisz nincs nyelvi kódhoz kötve.

Az Anatomische Theater–csoport tagjai például egy multimédiális cd-romon a XX. század rövid történetét mutatják be képeken és klipeken. A hypermédiában sokkal finomabb kapcsok használhatók, mint a hypertextben, ahol a linkek megjelenésükkel (aláhúzás, vagy másféle betűszín) durván megbontják a szöveg többé-kevésbé egységes képét. A hypermédia kapcsait kísérletezéssel tapasztalja ki a „játékos”, gyakran képzelőerejét is igen komolyan igénybe véve, mintegy vetekszik a mű szerzőjével, próbára téve azt, vajon gondolt-e mindenre, a képek részletei hová vezetnek.