Szűts Zoltán
A hypertext
**************************************************
Asszociációk
kontra linkek A linkek gátolják a szövegben való elmerülést, valahányszor a felszínre hozzák az
olvasót, ugyanis a nem-linearitásnak köszönve mintegy sürgetik, fusson végig
a szövegen, nyomozóként göngyölítsen
föl minél több szálat, s jusson minél messzebbre, bár tudja, az olvasásnak
sohasem lehet vége, este leteszi az egyik szálat, és lehet, hogy reggel már
másikat vesz föl. Ezáltal az olvasás aktusából kimarad az elmélyülés (helyét
a pihenés veszi át), a szövegbe zárt jelentések keresése pedig kevesebb teret
kap, vagy teljesen elvész. A rendkívül sok információ fogyasztása előnyt élvez a
Hypertexben az egy szűk területen való nagy jártassággal szemben. Erősödik a felszínes tudás
veszélye. Furcsa helyzetbe kerül az olvasó, ugyanis a szabad asszociációk
helyett a szerző által megadott linkeken haladhat csak tovább, vagyis a
szerző asszociációt kényszerül használni. Így a linkek a szövegben kötelező asszociációnak tekinthetők. Egy hagyományos szövegben is ad a szerző támpontokat:
bizonyos szavakat dőlt betűvel szed, ha még nagyobb nyomatékot
szeretne adni nekik, akkor vastag betűvel jelöli ki őket: ha a
lírikusnak valamije nagyon fáj, akkor a versben nagy kezdőbetűs,
vagy ennél is tovább merészkedve: nagybetűs szavakat használ. Az így
jelölt szavak mind kimagaslanak a szöveg síkjából. A második fázisban az
olvasó saját olvasási szokásának megfelelően aláhúzza a szövegben a szerinte
fontos szavakat, megállapításokat. A „mit is akart mondani a szerző”
kérdésre a linken való továbbhaladás ad választ. |