Szűts Zoltán

A hypertext

**************************************************

 

 

 

Asszociációk kontra linkek

 

A linkek gátolják a szövegben való elmerülést, valahányszor a felszínre hozzák az olvasót, ugyanis a nem-linearitásnak köszönve mintegy sürgetik, fusson végig a szövegen, nyomozóként göngyölítsen föl minél több szálat, s jusson minél messzebbre, bár tudja, az olvasásnak sohasem lehet vége, este leteszi az egyik szálat, és lehet, hogy reggel már másikat vesz föl. Ezáltal az olvasás aktusából kimarad az elmélyülés (helyét a pihenés veszi át), a szövegbe zárt jelentések keresése pedig kevesebb teret kap, vagy teljesen elvész. A rendkívül sok információ fogyasztása előnyt élvez a Hypertexben az egy szűk területen való nagy jártassággal szemben. Erősödik a felszínes tudás veszélye. Furcsa helyzetbe kerül az olvasó, ugyanis a szabad asszociációk helyett a szerző által megadott linkeken haladhat csak tovább, vagyis a szerző asszociációt kényszerül használni. Így a linkek a szövegben kötelező asszociációnak tekinthetők.

Egy hagyományos szövegben is ad a szerző támpontokat: bizonyos szavakat dőlt betűvel szed, ha még nagyobb nyomatékot szeretne adni nekik, akkor vastag betűvel jelöli ki őket: ha a lírikusnak valamije nagyon fáj, akkor a versben nagy kezdőbetűs, vagy ennél is tovább merészkedve: nagybetűs szavakat használ. Az így jelölt szavak mind kimagaslanak a szöveg síkjából. A második fázisban az olvasó saját olvasási szokásának megfelelően aláhúzza a szövegben a szerinte fontos szavakat, megállapításokat. A „mit is akart mondani a szerző” kérdésre a linken való továbbhaladás ad választ.