0 szabadsági fokú dokumentum – a mozdulatlan szöveg

Képzeljünk el egy olyan értékes (elektronikus) könyvet (szöveget), amelyet annyira féltünk, hogy egy üvegbúra alatt helyezzük el. A búra előtt van egy kezelőpanel, melyen az „előre” vagy „hátra” gomb megnyomására egy kar az adott irányba lapoz egy-egy oldalt illetve akár teljes fejezeteket is, kívánságunk szerint. Egy ilyen hermetikusan elzárt, és a valóságban nem igen létező szövegre igaz lehet a következő állítás: Az írható szöveggel szemben megjelenik tehát a vele ellentétes érték, negatív, reaktív értéke: az, amit el lehet olvasni, ám nem lehet megírni. Ez az olvasható. Az olvasható szövegeket klasszikusoknak hívjuk .[1]

Ez a dokumentum megfelel a bevezetésben már említettnek; csak képernyőről olvasható, nem másolható, körülményes rá hivatkozni, nem ragaszható semmihez, és nem is ragasztható hozzá semmi. Ez mozdulatlan szöveg, nem linkelhető, forráskódja zárt, módosítani csak a szerző jogában áll. Ez a dokumentum tökéletes ellentéte a Hypertextnek.