I. A klónozott szöveg, a save és save as fogalma

A hypertextnek és a dokumentumoknak általában van egy jellegzetes tulajdonságuk, csak bitekben léteznek, vagy ha úgy tetszik: megfoghatatlanok, nem tapinthatók. Hol is helyezkedik el ez a szöveg? Számomra elég nehéz elképzelni, hogy a binárisan tárolt információ hirtelen szöveggé alakul át.

Egy nyomtatott szöveg megszagolható, megfogható; meggyűrhető, aláhúzható, széttéphető vagy elégethető – megsemmisíthető, de csak fondorlatos (és aljas) módon hamisítható; a szövegen történt bármilyen változás pedig könnyen nyomon követhető. Egy ilyen szövegnek általában van számos más tulajdonsága is: zárt, és nem interaktív, száraz, ám bizonyos típusai, amint az előző fejezetben kitértem rá, magukban hordozhatják a hypertext nyomait. Az olvasó dönti el, egy nyomtatott szöveg hogy utána melyik szöveget veszi kézbe, hol folytatja az olvasást (vagy esetleg abbahagyja), saját olvasási stratégiáját követve, a szerzőnek alig van beleszólása. A nyomtatott szöveg sokszorosítása xeroxolás útján történik, és könnyen megmondhatjuk, hogy másolatról van szó, hamis-e a szöveg képe. Egy ilyen szövegbe nehéz (észrevétlenül) belenyúlni.

A számítógépen tárolt szövegek, így a hypertext is ezzel ellentétben nem fogható, a szerző által szinte észrevétlenül módosítható, az olvasó-szerző által másolható (majd kiderül, mikor nem) – klónozható, és annak köszönve, hogy egyszerre sok helyen is fellelhető – gyakorlatilag megsemmisíthetetlen, kiirthatatlan, ha akarja, olyan lehet, mint a mesebeli sárkány, egy levágott feje helyébe 3 új nő.

A hypertext értelmezéséhez bevezetném a fent már említett fogalmat, a klónozhatóságot. Egy szöveg klónozása annyit jelent, hogy a szerző-olvasó által számtalan szövegváltozat készíthető, melyek nagyon, vagy alig térnek el az eredetitől, (sarkított esetekben egyáltalán nem); kezdetben annak számos tulajdonságát magukban hordozzák, csupán dátum alapján következtethetnénk az eredetire, de nem is biztos, hogy beszélhetünk eredetiről, inkább legrégibb szövegváltozatról, első előfordulásról. A későbbiekben a szövegrészletek könnyen ollózhatók össze, így gyorsan új művek, jegyzetek készíthetők.

A szöveg első írásakor (ez a szöveg első megalkotásának teljes idejét foglalja magába, vagyis az első szöveg írását, amíg a szerző nem érzi úgy, befejezte) a szerző valószínű, hogy nem dolgozik egyhuzamban, egy szuszra. Szüneteket tart, vagy más szövegekhez nyúl, azokon dolgozik. A kéziratnál vagy írógépelt szövegnél ez a szünet nem bontja meg munka lineáris folyamatát, a szünet nem látszik meg a szövegben, nincs nyoma (kivéve persze, ha naplót ír). A dokumentum készítésénél azonban a könnyen szerkeszthetőségének következménye, hogy amikor úgy érzi a szerző, pihen egyet, akkor választania kell: az adott szakaszban végzett munkát, s így a szöveg jelenlegi állapotát hogyan tegye le, vagyis mentse el.[1] Most szeretném bevezetni a save és a save as fogalmát.

Ami a könyv esetében a nyomtatás (befejező munkálat), az hypertext és a dokumentumok esetében a mentés (save). A szó etimológiája is izgalmas, hisz az valamitől megmentést, elmentést jelent.

Az első lehetőség, melyet a szerző választhat a save. Ilyenkor a változásokat rámenti a régebbi szövegváltozatra, felülírva - megsemmisítve azt. Ezzel azonban nem hoz létre klónt. Valószínűleg ez a gyakoribb eset.

A második lehetőség a save as. Ilyenkor a szerző nem menti rá a változásokat a régebbi változatra, meghagyja azt is, de létrehoz egy újabb szöveget, vagyis ez már klónja az előző szövegnek, a továbbírása. Így már külön él a két szöveg. Gyakran azonban a szövegek mozgathatósága, vagy biztonsága miatt, (félelemből, hogy a munkája elvesz, és azt képtelen ebben a formában reprodukálni) több változatot is készít.

Emlékezzünk csak vissza Ripley hadnagyra, aki (önmaga is klón már) az Alien 4-ben rátalál az eredeti önmaga különböző, többnyire félresikerült klónjaira, és elszörnyülködik, majd elkezdi felégetni őket! A sok biztonsági másolat, az eredeti szöveg különböző fokozatai, mirror oldalakon tárolt másolatok idővel elkezdhetik telíteni a polcokat, s ez a mennyiségi növekedés akár vírusként is felfogható, mivel a polcok telítődnek terméketlen, életképtelen szövegekkel, melyek már nem fejlődnek tovább (akár a kitépett oldalú, borító nélküli könyvek). A terméketlen szövegek kifejezést nem ítéletmondásnak szánom. Elképzelésem szerint a kész szöveg az, amelyből sok másik ágazik ki, mint egy törzsből.

[1] Ez a szöveg az írás folyamatában paranoiából kislemezre és hálózati meghajtóra lett igen gyakran biztonsági célból mentve.