REKLÁMLECKÉK

A reklámszakmában a termék, melyet a reklámmal el akarsz adni, voltaképpen lényegtelen. A fontos az, hogy megvegyék az árut, mégpedig minél többen. Ahhoz, hogy a termék kelendő legyen, sokszor trükkhöz kell folyamodnod. A 18. századi írónő, Jane Austen főművét ezért ügynökségünk a következő címlappal dobta piacra:
Mikor az egyik csalódott tizenéves olvasónk beperelt bennünket, a következővel védekeztünk: „nem volt félrevezető a reklámunk, hiszen a címlapon jól látható a büszkeség, az pedig, hogy a címlapon szereplő hölgynek köze lesz a történethez: balítélet”.
 
*****************************************
Ami igaz a reklámra, az fokozottan érvényes a sajtóra. Ugyan kit érdekel az, hogy egy egyetemi professzor felfedezett egy új módszert a hálózati kritikai kiadásra? A történet persze eladható, csak kicsit módosítani kell rajta.

Ne professzor legyen, hanem rodeóbajnok, és ne a hálózati kritikai kiadás új módszerét találja fel, hanem egy újfajta bikanyerget – s máris tömegek rajongott bálványa lesz, találmányát pedig veszik majd mint a cukrot, nem beszélve a fényképével díszített pólókról és ajándékbögrékről!

 
*****************************************

 

Az igazság az, hogy megfigyeltem, senki nem olvassa el az Űrnőben a szövegeket, mindenki csak a képeket nézi végig. Ez messzemenően igazolja Golden Dani tanait, nekem meg szabad lesz blabla balbern dshrbcbxn sdzuzxmcbaliew sdjsjh asdkhj uuzch miezmiez, igen érdekes, valóban, djsjkdhjej messzemenően követhjező sdjsdhuergcs. Íme:

 

 

*****************************************

Gyarapszik a nézőközönségben a férfiak száma, ha a MikroMatról szóló előadást az ismert bártáncosnőre bízzuk.