Akkor még nem sejtettek semmit. Siker, fény, csillogás. Megnyerte minden idők legszebb nőjének díját, majd fényes esküvő következett álmai lovagjával, aztán egy frankfurti nászút.

Megható történetet olvashatnak Marcelláról, a legszebb nőről a világon. Gyengébb idegzetűek küldjék ki a szobából a kutyát.

*******************************************************************

– Kedves Adrienn, elmondanád nekünk őszintén, mi is történt ott Frankfurtban?

– Félreértés az egész. Engem leitattak.

– Ugye ez az a fantomkép, melyet több lap is közölt arról az éjszakáról? A képen épp egy borospalackot szorongatsz, vagyis…, de erre még visszatérünk. Mit tudtál az igazságról?

– Melyik igazságról?

– Mit tudtál Marcelláról? Tudtad az igazat?

– Nos, magam is jó eséllyel indultam a „minden idők legszebb nője” címért folyó versenyen. A döntőn sajnos nem tudtam megjelenni. A HTML-vizsgámra készítettem Marcinak a honlapokat. Ó, ha akkor sejtettem volna! Így Marcella nyert. Övé lett a királyfi és a fele királyság.

– Ez téged dühített?

– Nem bosszúból tettem, amit tettem. Hisz akkor még nem is tudtam, amit most tudok…

************************************************

– Robi, te, mint ifjú vőlegény, nem érzed úgy, hogy nem kellett volna ezt tennetek, hogy hiba volt? – Mit mondhatnék? Egyre csak a lapokban megjelent esküvői képeket nézem, és azokat a felvételeket… Nehéz a szívem. Bárcsak tudtam volna akkor, ott! Ó!

************************************************

Mindenki az emlékeiről beszél. Hogy hogyan látta a történteket. Hallgassuk meg, mint mond az ifjú ara. Hogyan élte meg ő azokat a pillanatokat?

************************************************

– Mikor a lakosztályba léptem, már éreztem valami furcsát a levegőben. A látvány már a törtüveg-ajtón át is rosszat sejtetett. Tudtam, hogy Adrienn van ott. De ezt nem hittem volna! Erre nem számítottam! Ő nem tudhatta, amit akkor még csak én tudtam egyedül. De hisz részben miatta tettem, amit tettem!

Aztán a szobába lépve, a hajnali napkelte fényében iszonyatos látvány tárult szemeim elé. Hol járt Adrienn keze, míg ifjú férjem alvást színlelelt, vagy aludt! Pedig miatta tettem mindent. A győzelem nem az én hibám volt! Arról nem én tehetek!

************************************************

– Kedves Robi, mit mondasz most, mindezek után?

– Marcit én nem hibáztatom. Megértem, hogy az „év férfija” díj és a vele járó túlzott népszerűség elől menekülve sodródott ide. Marci minden idejét Adrinak akarta szentelni. Ezért volt minden. Nem kellett volna előttünk titkolóznia, túl későn leplezte le magát. Adrit sem hibázatom. Marci eltűnése után vigasztalódni próbált a – nem szégyellem – második legjobb férfival. Ott volt aztán a „minden idők legszebb nője” díj, ahol Adri és a mi Marcellánk oly egyenlőtlen küzdelmet vívtak. Marcella ott is és a szívemen is győzelmet aratott. Az a mámoros hajnali részegség ostoba ballépés volt. Közvetve mégis ennek köszönhető, hogy a féltékeny Marcella felfedte igazi kilétét. Örök fájdalmam, hogy féltékenysége nem miattam tört ki, hanem Adrienn miatt. Míg élek, gyötörni fog, hogy a nő, akit szerettem, csupán elérhetetlen illúzió marad. Folyvást elő- meg előveszem az esküvői képeket, és azt kérdezem: „Marcikám, hogy tehetted ezt velem?!”