Képes Gábor-akt
|
|
MINDIG EZ VAN
Én akkor levettem a gatyám.
Fekete, puha pamut alsónadrág volt,
mondanám, hogy Anyukám vette nekem, de nem ő.
Én vettem.
Elmentem egyedül a boltba,
és mondtam az eladókislánynak,
hogy mit szeretnék.
Mondtam, hogy mit, erre pofonütött
volna, ha nem 2033-at írnánk.
Így bementünk a fülke mögé.
És akkor levettem a gatyám.
Ő meg a bugyit.
De előbb a melltartót
vette le.
A dologról többet szólnom
nem lenne szükséges,
de nem vagyunk a középkorban.
Adtam neki rendesen,
ahogy a költő mondaná.
Én is így mondom, mert költőnek hiszem magam.
A költészet titka az,
hogy középre tördeljük a szöveget,
és ahol van egy kis szünet,
új sorba írjuk.
Én legalábbis
így csinálom.
Más
nem tudom hogy van vele.
Nem olvasok másokat.
Asszem.
Magamat is csak ritkán.
Néha egy kis Gerő Ernőt.
Ezek a mai fiatalok azt sem tudják, ki volt.
De én tudom.
Maholnap már
nem is vagyok fiatal.
Ezért bocsátkozom ilyen könnyű kalandokba.
Amíg még lehet.
Aztán ha már megnősülök, akkor majd nem lehet.
Inkább nem is nősülök meg.
De ha valaki megszeretne,
azért azt elvenném.
Nem akarok úgy járni,
mint a Szentpéteri Marci.
Inkább a halál!
Most biztos elszomorodik, ha elolvassa ezt.
Nem akartam megbántani, de hát
ilyen a költészet.
Igazat kell mondani.
Mindig.
Gépes Gábor
