A Grakula

A vérrel írt napló

A hawaii kék démon leleplezése után Golden Eye vidáman heverészget a fövenyen a telihold fényében.

Hirtelen:

– Hello, mister Eye – búgja a nő hangja. – VOV! – Úgy kinyílt a szíve, oly nehéz volt néki, Hogy magát egészen mért nem öntheté ki. – Mister Eye, hallott már Ön Magyarországról? – Magyarország, Magyarország… Á: Attila, a hun, Lugosi, a Béla, Teller Ede, Ville Valo anyja… – Így van. Eye, önnek Magyarországba kell mennie. Itt ez a vérrel írt napló; valami nem stimmel. Busásan megfizetjük!

A jelenés eltűnt, s reggel Golden bement az irodába, hogy összecsomagoltassa az útravalót hűséges asszisztensével, Sophie-val.

– Főnök, mit szól az új, piros ruhámhoz? – Valóban elbájoló, Sophie. de most kérem, csomagolja be az útravalókat. … És Sophie, … – Igen, főnök! – Boldoggá tenne, ha az „Ács Pali forever” – pólókat ezúttal kihagyná. Sophie elkeseredetten: – Igen, főnök! – És a „Szentpéteri Márton barátnője voltam” – pólóra sincs szükségem. – Igenis, főnök! L – De a nőcsábász-készletet tegye el! És a „Diavolo di Antonio Banderas” – parfümöt is. [Leírhatatlan zokogás.]

A pesti kapcsolat

Magyarország a csodák földje. Legalábbis noha. A bennszülötteknek!

Golden a Transsylvania Hotelben szállt meg. A hallban kellett találkoznia éjféltájban pénteken délután három órakor a titokzatos pesti kapcsolattal.

– Ó, Britney, hát te vagy az? – Én vagyok, de maga ki? – Golden Eye vagyok, és azért jöttem, hogy éjféltájban pénteken délután három órakor testi kapcsolatba lépjek veled! – Kétlem. Hasonló célból ugyan, de Mr. Molnárt keresem. [Leírhatatlan zokogás. A „Diavolo”–parfüm nagy csattanással landol a falon.]

– Eye, itt vagyok. Én vagyok a pesti kapcsolat. – Ó, tehát „pesti”! L – A gyanúsított neve rajta van ezen a kis cédulán. Legyen óvatos. Vigye magával az asszisztensét is, aki az oszlop mögött hallgatózik.

– Most pedig behatolunk Vágner Edina otthonába!

– Főnök, felkészültem már mindenféle szörnyű látványra.

Ámuló szemeik elé azonban minden képzeletüket felülmúló, borzalmas látvány tárult:

– Férfihárem!

Az egervári vár

Vágner Edina sikeres elfogása után Eye kapott egy beutalót az egervári várba. Remekül üdült, és a hangulat is jó volt. De hirtelen feltűnt egy titokzatos, TITOKZATOS férfi. Az Eye elkapta őt is.

– Eye, bevallok mindent. Goran Grakula vagyok. De a Joseph Gordon-Levittot nem én raboltam el! – Hát ki a csuda?

Grakula nem mond semmit, de varázsütéseivel megidézi a lőcsei fehér asszonyt.

– Sajnálom, de nincs kedvem visszaadni Joey-t.

– És a többieket se. … Azokat is visszakérem, akiket Edinának adtam megőrzésre! (Benne tökéletesen megbíztam ugyanis. Tudtam, hogy nem tesz bennük kárt.)

Eye csodásan megoldotta tehát a magyar Grakula esetét. Boldog mosollyal várta őt haza indiai (vagy indián???) kedvese, akit abból a pénzből vásárolt, melyet a csinos fiúcskákért az arab emberkereskedőktől kapott.

– Sophie, íme a jól végzett munka gyümölcse, a zsíros milliók. Maga mire fogja a részét költeni?

– Ó, főnök! Régi álmom válik most valóra. Már a Soñadoras óta imádom Eduardo Verásteguit. Ha Araceli Arámbula nem létezne, már biztosan én is rég főszerepet kaphattam volna mellette.

– Tehát megöleti Araceli Arámbulát, hogy esélye legyen?

– Hm. Nem rossz gondolat… De kezdetnek beérem egy Eduardóval közös tengerparti nyaralással is.

Acapulco szépe

THE HAPPIEST ENDING